PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE. Éves jelentés 2000

Átírás

1 PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE Éves jelentés 2000

2 Előszó A év a magyar pénzügyi szektor történetében fontos mérföldkő volt. A pénzügyi felügyeletek integrálásával létrejött, az egész pénzügyi rendszer átfogó felügyeletét lehetővé tevő új szervezet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Az új szervezet életre hívása kemény próbatétel volt, ám a hazai felügyeleti tevékenység hatékony megújulásának lehetőségét kínálta. A vállalkozás nemzetközi mércével mérve is élenjáró lépésnek bizonyult, a PSZÁF létrejöttét követően további öt európai ország döntött szektorális felügyeleteik összevonása mellett. Magyarország és különösen a hazai pénzügyi rendszer szervesen kapcsolódik a globalizációs folyamatokhoz. A világgazdaságban a globalizáció a legnyilvánvalóbban az informatika területén és a pénzügyi szektorban jelentkezik. Ez a helyzet újabb és újabb feladatokat szab a szektorért felelős felügyeletek számára a világban, így Magyarországon is. A nemzetközi pénzügyi rendszer sérülékenységének kiküszöbölése egyre fontosabbá vált és ez elvezetett a felügyeleti munka felértékelődéséhez, így a kialakult felügyeleti intézményi keretek és az érvényben lévő nemzetközi szabályrendszer revíziójához. Az as nemzetközi pénzügyi válság egyik tanulsága az volt, hogy az egyre gyorsuló nemzetközi pénzügyi folyamatokat és a szektorális határokat átlépő pénzügyi termékeket és intézményeket átfogóan, preventíven, nagy rugalmassággal és a kockázatokra koncentrálva lehet hatékonyan ellenőrizni és felügyelni. Ehhez együtt kell élni és mozogni a piacokkal, meg kell érteni a piaci szereplők reakcióinak mozgatóit és időben kell felügyeleti jelzéseket adni, ha túlzott, a piac működését is veszélyeztető kockázatok halmozódnak fel. Ez a preventív felügyeleti tevékenység alapkövetelménye során a PSZÁF igyekezett közelebb kerülni a piaci szereplőkhöz, jobban megérteni a piac mozgástörvényeit, és méginkább odafigyelni a piaci szereplők jelzéseire. Meggyőződésem szerint a felügyeletnek egyszerre kell figyelemmel lennie a piaci szereplők jogszerű és prudens működésére, valamint innovatív képességük fejlesztésére, versenyképességük növelésére ben a PSZÁF már erre törekedett és e célt az elkövetkező években is fontosnak tekinti. A magyar piacot is egyre inkább a pénzügyi csoportok működése és számos területen a piaci koncentráció fokozódása jellemzi. Nemcsak intézmények fuzionálnak, hanem a pénzügyi szervezetek által kínált termékek is egyre inkább átlépik a szűken vett szektorális határokat. A szektorális határokat átlépő termékek sorozatos megjelenése a pénzügyi szektor innovatív képességének bizonyítéka. Hagyományos, kizárólag banki, biztosítási vagy éppen értékpapírpiaci szolgáltatások mögé a szektorokon átnyúló bonyolult, sokszor még a szakemberek által is nehezen követhető kockázatokkal rendelkező termékek kerültek. Ez nyilvánvalóan fokozta a felügyeletek felelősségét a fogyasztóvédelem területén. Célzottabban kell az ügyfeleket felvilágosítani az általuk vállalt kockázatok mibenlétéről, egyszersmind fokozottan kell figyelni e termékek kezelését az egyes szervezeteknél. Miközben egyre gyorsuló globális változásokkal élünk együtt és a hazai pénzügyi szektor felügyelete egységesült, az itthoni piacon a évet a zajos, nagy vihart kavaró, zavaros események elmaradása jellemezte. Ennek nem az volt az oka, hogy kevesebb kockázat, feszültség vagy előre nem látható piaci esemény következett be, hanem az új szervezetnek az átalakítás nem könnyű folyamata során is sikerült a 2

3 kritikus helyzetek bekövetkezte előtt csendes, józan megoldásokat találnia. A évet az is jellemezte, hogy a magyar gazdaság erős és kiegyensúlyozott növekedésével együtt a magyar pénzügyi piac is egészségesen fejlődött, összességében jó évet zárt. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy a felügyelet ben megfogalmazta és közreadta saját "ars poeticáját", működési alapelveit, melyben az egyik legfontosabb feladatának a piaci bizalom fenntartását és erősítését tekintette. A bizalmi tőke minden távlatokban gondolkodó piaci szereplő számára a legbecsesebb, egyben a legsérülékenyebb érték. Ha ezt sikerül megőrizni, esetleg erősíteni, ezzel jól járnak a pénzügyi szervezetek, a pénzügyi szervezetek ügyfelei és jól jár a nemzetgazdaság is, hisz fejlődéséhez a hátteret az egészséges és modern, de főként a zavaroktól mentesen működő pénzügyi infrastruktúra biztosítja. Ezért a rendszerbe vetett bizalom erősítése a szó legnemesebb értelmében mindnyájunk érdeke. A magyar gazdaságban megfigyelhető devizaliberalizációs tendencia tovább növeli a szektor nyitottságát a külföldi versenytársak felé. Ez a kihívás egyben lehetőség is a szektorban, hisz a felügyelt szervezetek nagyobb szabadságfokkal és nagyobb mozgástérrel jelenhetnek meg külföldi piacokon, forgalmazhatnak külföldi termékeket itthon, védekezhetnek az árfolyamkockázat ellen. A felügyelet számára a devizaliberalizáció új típusú kockázatokat és folyamatokat jelent. Új kihívás az informatika, az elektronikus kereskedelem egyre markánsabb megjelenése a pénzügyi szektorban, kockázati és fogyasztóvédelmi szempontból egyaránt ben is folytatódott Magyarország európai integrációs törekvéseinek valóra váltása. Számos jogszabály új elemekkel egészült ki, a felügyelt szervezetek napi tevékenységét is egyre inkább áthatja az Európai Unióban érvényes szabály és normarendszer. Hiba lenne azonban abban a hitben ringatni magunkat, hogy a szektornak e tekintetben már nincsenek tennivalói. Az uniós csatlakozás minden szempontból új feltételrendszert fog teremteni valamennyi magyar pénzügyi szervezet számára, az egységes európai piac és az ehhez kapcsolódó egységes európai útlevél minden magyarországi szervezetet újfajta megmérettetésre kényszerít majd. Erre tehát a szektor szereplőinek és a felügyeletnek már most meg kell kezdeni a felkészülést. Ezen túlmenően, a globális folyamatok hatására az Unió is felismerte, hogy saját pénzügyi szektora versenyképességének erősítése érdekében a pénzügyi szabályozását alapvetően modernizálnia, egyben továbbfejlesztenie kell. Az elkövetkező egy-két évben vadonatúj Európai Uniós szabályozási megoldások várhatóak a pénzügyi szektorban, és ha lehet, még ennél is gyorsabb és termékenyebb lehet az Unió az értékpapír-piaci szabályozás területén. A 2000-ben életre hívott, Lámfalussy Sándor professzor által vezetett Bölcsek Bizottsága új szabályozási pályát nyitott a ténylegesen egységes európai tőkepiac megteremtéséhez. Nem kétséges, mire Magyarország csatlakozhat az EU-hoz, az európai piac már ezen új szabályok alapján fog működni. Ez is kihívás mind a felügyelet, mind a hazai szervezetek számára. A felügyelet munkatársainak 2000-ben komoly erőpróbán kellett átesniük az új típusú feladatok megoldása, új módszertan, az újjászervezés megvalósítása és azzal járó nehézségek áthidalása miatt. Összességében e fokozott terhelést nemcsak jól bírták, hanem komoly munkájukkal számos területen a nemzetközi normákhoz is közel álló, korszerű módszereket alkalmazó, új típusú felügyeletet tudtunk közösen létrehozni. Egy év nem hosszú idő, mégis meggyőződésem, hogy több területen olyan új alapokat sikerült lefektetni, amelyek a felügyelet munkáját az elkövetkező években is megszabják. 3

4 Hiszek abban, hogy a piac szereplőivel együtt, velük szoros párbeszédben sikerül a megkezdett úton megerősödve előrehaladnunk. Ennek eredményeként nő a hazai pénzügyi szektor eredményessége és versenyképessége, tovább erősödik a rendszerbe vetett bizalom itthon és külföldön, emelkedik a fogyasztók biztonsága és tájékozottsága, a rendszerben, illetve az intézményekben megjelenő kockázatok pedig nem haladják meg azt a szintet, amellyel az első három célkitűzés veszélybe kerülhetne. A felügyelet dolgozói és jómagam ennek érdekében ezután is minden tőlünk telhetőt megteszünk. Biztos vagyok benne, hogy a pénzügyi szervezetek maguk is segítségünkre lesznek a közös célok megvalósításában. Budapest, augusztus Dr. Szász Károly elnök 4

5 Tartalom Előszó 1. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete működésének alapelvei 2. A felügyelt szektorok főbb fejlődési folyamatai és kockázatai 3. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének évi tevékenysége 3.1. Módszertan 3.2. Ellenőrzési tevékenység 3.3. Engedélyezés és jogérvényesítés 3.4. Fogyasztóvédelem 3.5. Kapcsolattartás, kommunikáció Elemzés Nemzetközi kapcsolatok Kommunikáció 3.6. Informatika 3.7. Szervezet-támogató tevékenységek Adatvédelem és minőségbiztosítás A felügyelet gazdálkodása Humánpolitika Kihívások a felügyelettel szemben Mellékletek 1. A felügyelt szektorok fejlődése 2000-ben 1.1. Hitelintézetek 1.2. A tőkepiacok fejlődése 1.3. Biztosítók 1.4. A pénztári piac fejlődése Statisztikai táblák 2.1. A statisztikai táblák tartalomjegyzéke 2.2. A felügyeleti tevékenység adatai 2.3. Statisztikai táblák a felügyelt szektorok tevékenységéről Függelék 1. számú függelék: Bizottságok, együttműködések, támogatások 2. számú függelék: Nemzetközi együttműködési megállapodások 3. számú függelék: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének ajánlásai 5

6 1. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete működésének alapelvei A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egységes keretbe foglalta és nyilvánosságra hozta működésének rendező elveit, elvárásait és módszereit. A működési alapelvek közzététele célja szerint átláthatóvá teszi a pénzügyi szektor felügyeletét, és egyben elősegíti a piaci szereplőkkel folytatandó párbeszédet, és a felügyelet működését. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hivatása, hogy elősegítse a pénzügyi piacok zavartalan működését, a pénzügyi szervezetek ügyfelei, a fogyasztók érdekének védelmét, fenntartsa és erősítse a pénzügyi piacokkal szembeni bizalmat, hozzájáruljon a piaci viszonyok átláthatóságához, az ügyfelek tájékozottságának növeléséhez, a tisztességes piaci verseny szabályozásához. Az egységes felügyelet tevékenysége során: él szakmai függetlenségével, megteremti a partneri viszonyt a pénzügyi szervezetek és a felügyelet között, támaszkodik a nyilvánosságra és a piac fegyelmező erejére a kritikus helyzetek megelőzése érdekében, fellép a jogsértő, gondatlan és hazárd magatartással szemben. I. A felügyelet alapelveinek érvényesítése során: 1. Szűri a piacra belépőket és csak olyan szervezet piacra lépését, olyan új tevékenység felvételét engedélyezi, amely esetében az engedélyért folyamodó felkészültsége megfelel az elvárható jogi, szakmai és etikai követelményeknek. Módszerünk: Körültekintő, kiszámítható, átlátható engedélyezési követelmények és eljárások alkalmazása, amelyek építenek az engedélyt kérővel kapcsolatos hazai és külföldi felügyeleti tapasztalatokra és információkra. 2. Megköveteli a tulajdonosi felelősség és kötelezettségek érvényesítését egyedi és csoportszinten is. Módszerünk: A tulajdonosi felelősség érvényesülésének ellenőrzése a tulajdonosok döntéseiben, az egy csoportba tartozó pénzügyi szervezetek közös kockázatának, azok mértékének és hatásának konszolidált alapú ellenőrzése. 3. Feltárja a pénzügyi szervezetek tevékenysége során keletkező egyedi és szektorális kockázatokat, a kockázatkezelés hatékonyságát, a kockázatban rejlő veszélyeket, bekövetkezésük valószínűségét, terjedelmét és lehetséges hatásukat az ügyfelekre, a pénzügyi szervezetre és a pénzügyi ágazatra. Módszerünk: A kockázatkezelési rendszernek, a szervezet kockázat mérséklési gyakorlatának ellenőrzése, együttműködésben a hazai és külföldi társszervekkel. 4. Fokozottan segíti a fogyasztókat abban, hogy ismerjék a pénzügyi piacok és szolgáltatások sajátosságait és a rájuk háruló kockázatokat. Módszerünk: Hozzájárulás a fogyasztók ismereteinek bővítéséhez, jogaik tudatosításához, a pénzügyi szervezetek szolgáltatásai és a velük járó kockázatok 6

7 általános megismertetéséhez (ügyfélszolgálati iroda, tájékoztató füzetek, rendszerszerű pénzügyi ismeretek oktatása stb.). 5. Számon kéri a pénzügyi szervezeteket szabályozó jogszabályokban rögzített fogyasztóvédelmi előírások betartását. Módszerünk: felügyeleti vizsgálatok keretében, valamint ismétlődő fogyasztói panaszok nyomán rendszeresen értékeli a fogyasztók érdekeit védő előírások érvényesülését. 6. Fellép azokkal a személyekkel és pénzügyi szervezetekkel szemben, amelyek megsértik a jogszabályokat vagy nem az elvárható gondossággal járnak el piaci tevékenységük során. Módszerünk: Rendszeres piacfigyelés, a felügyeleti követelmények következetes érvényre juttatása, egységes bírságpolitika alkalmazása. 7. Megköveteli a felügyelt intézmény vezetőinek önálló felelősségét és gondosságát. Módszerünk: A szakszerű, gondos vállalatvezetési elvek és gyakorlat szigorú, következetes számonkérése; a vezetői felelősséget a felügyelet csak végszükség esetében, kivételesen veszi át és átláthatóan gyakorolja. 8. Törekszik olyan hatékony és átlátható szabályozás kialakítására, amelyben a szabályozásból fakadó előnyök túlsúlyba kerülnek a korlátok okozta terhekkel szemben. Módszerünk: Az öncélú és túlzott szabályozás mérséklése, a jogi szabályozás kiegészítése irányelvekkel, ajánlásokkal, az élenjáró gyakorlatokról szóló tájékoztatással. 9. Együtt halad a felügyelt szektor innovációjával, segíti a felügyelt ágazatok nemzetközi versenyképességét. Módszerünk: Párbeszéd a piac szereplőivel, az élenjáró gyakorlatot követő külföldi felügyeletekkel, a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, az innovatív megoldások kockázatainak feltárása, új felügyeleti módszerek és ajánlások kidolgozása. 10. Erősíti a szektor biztonságát a határon túlnyúló tevékenységek és kapcsolatok felügyeletével. Módszerünk: Szoros együttműködés az EU és az OECD tagországok felügyeleteivel, a nemzetközi felügyeleti hálóba való bekapcsolódás, felkészülés az egységes európai belső piac követelményeire, a kockázatok egységes kezelésére azok keletkezési helyétől függetlenül. 11. Egyenlő mércével mér és bírál el a szektorhoz tartozó különböző szervezetek hasonló tevékenységei esetében. Módszerünk: Az intézményért viselt önálló felügyelői felelősség fenntartása mellett a kiegyensúlyozott felügyeleti háttér; a döntésekben "az azonos eset, azonos elbírálás elvének" érvényesítése. 12. Feltárja a pénzügyi szektor lehetőségeivel visszaélő, bűnelkövető magatartást és intézkedik velük szemben (például bennfentesség, pénzügyi bűnözés, pénzmosás, tisztességtelen árfolyam manipuláció stb.). 7

8 Módszerünk: Helyszíni vizsgálatokkal, a piac figyelésével és egyéb piaci eszközökkel, megfelelő jogi felhatalmazás alapján aktív és kezdeményező magatartás gyakorlása a jogsértések feltárására. 13. Elemzi és folyamatosan értékeli a piaci szereplőktől, a piacról származó információkat és tapasztalatokat; kialakítja saját szakmai álláspontját és azt érvényesíti, tapasztalatait és ismereteit megosztja a piaci szereplőkkel. Módszerünk: Az információs csatornák szélesítése, a szektor állapotának folyamatos elemzése, a tanulságok közzététele és felügyeleti ajánlások kidolgozása a piac szereplői számára. 14. Célul tűzi ki, hogy a felügyelt intézmények mind nagyobb mértékben tegyék nyilvánossá a működésüket jellemző információkat a piac és az ügyfelek tájékozottsága, bizalmuk erősítése érdekében. Módszerünk: Olyan szabályozási és szemléletbeli változás elérése, amely a szükséges információk nyilvánossá tételével az ügyfelek számára átlátható és pontosabb képet ad pénzügyi döntéseikhez. II. A PSZÁF a pénzügyi szervezetektől elvárja, hogy 1. Tartsák be a szakma szabályait és etikai normáit és gondoskodjanak biztonságos működésükről. Fordítsanak különös figyelmet a belső ellenőrzési rendszerre, a működési kockázatok kezelésére, az adatvédelemre, az etikai normák érvényesítésére, az alkalmazottakkal szemben támasztott követelményekre. 2. Segítsék ügyfeleik döntését kellő időben nyújtott, érthető és szakszerű tanácsokkal, információval. Az ügyfelekkel szemben vállalt kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítsék. A vállalt kötelezettségek állásáról adjanak teljes körű és korrekt elszámolást. 3. Rendelkezzenek egyedi ügyfél-tájékoztatási rendszerrel, gondoskodjanak üzleti szerződéseik jogszerűségéről és vizsgálják ki az intézményüket érintő panaszügyeket. 4. Kerüljék a szervezeteken belüli és az azokon kívüli, az ügyfelek számára hátrányos érdek-összefonódásokat. A pénzügyi szervezetek jogszabályi előírásokon alapuló belső összeférhetetlenségi szabályokat alakítsanak ki és azokat tartsák be. 5. Gondoskodjanak az ügyfél vagyonának védelméről, rendelkezzenek olyan számítógépes nyilvántartási rendszerrel, amely lehetővé teszi a kötelezettségek ügyfelenkénti azonosíthatóságát. 6. A felügyelettel nyílt partneri viszonyt alakítsanak ki és időben tájékoztassák olyan fejleményekről, melyek az intézményre és annak biztonságára hatással lehetnek, annak érdekében, hogy a felügyelet ne az esemény bekövetkezte után, a piacról vagy a médiából értesüljön a számára fontos eseményekről. 7. Jól, pontosan és időben tegyenek eleget adatszolgáltatási kötelezettségeiknek. 8. Legyenek együttműködők, segítsék a helyszíni ellenőrzést a kért adatok és információk gyors és pontos rendelkezésre bocsátásával, szakmai felkészültségükkel. 8

9 9. Rendelkezzenek üzleti tevékenységüknek megfelelő kockázatkezelési rendszerrel, amely kockázattípusonként alkalmas a kockázat azonosítására, mérésére, korlátozására, fedezésére és a vezetés tájékoztatására. III. A felügyelet fellépése a piaci szereplők, a piac integritása, a piaci bizalom fenntartása és a fogyasztók érdekében történik. A PSZÁF magatartását és fellépését a közös érdekek által vezérelt partneri viszony határozza meg, mivel a piaci szereplők érdeke is a felügyelet ereje, hatékonysága és szakmai tisztessége. A PSZÁF ezért a felügyelt intézményektől elvárt normákat magára nézve is irányadónak tekinti, működése a következő alapelemekre épül: 1. A felügyelt intézmény egész élete során a felügyelet a piacra való belépés engedélyezésében, a folyamatos működés felügyeletében, a jogérvényesítési gyakorlatában egységesen a fenti elveket követi. (PSZÁF engedélyezési, felügyeleti és jogérvényesítési rendszere) 2. A felügyelet feladatköre ellátásához illeszkedő saját felügyeleti módszereket és eszközöket alkalmaz, azokat a hatékonyság alapján fejleszti tovább, és tevékenységéhez a felügyelt intézményektől csak a szükséges információk rendelkezésre bocsátását igényli. (PSZÁF módszertana) 3. A felügyelet az élenjáró felügyeletek elveit és gyakorlatát alkalmazza saját munkájában; együttműködik velük az európai integrációhoz való mielőbbi, zökkenőmentes csatlakozás érdekében. (a PSZÁF nemzetközi irányvonala) 4. A felügyelet kezdeményezően lép fel annak érdekében, hogy a hazai szabályozás a magyar környezetet szem előtt tartva a nemzetközi normákat is érvényesítse a pénzügyi szervezetek és fogyasztók nemzetközi betagozódásának elősegítése érdekében. (PSZÁF szabályozási és képviseleti szerepe a jogalkotásban) 5. A felügyelet tevékenységét magas szintű szakmai felkészültséggel, etikus emberi magatartásra alapozva, átláthatóan végzi. (PSZÁF etikai kódex) 6. A felügyelet elnöke a felügyelés elvei, szempontjai és a felügyeleti elvárások alapján vezeti az intézményt, határozza meg a feladatokat, azok sorrendjét, minősíti és javadalmazza dolgozóit, az emberi erőforrásokkal gondosan bánik, a munkatársak szakmai pályafutását irányítja. (PSZÁF vezetési és humánpolitikai rendszere) 7. A felügyelet munkatársainak szakmai felkészültsége lépést tart a szektor fejlődésével. (a PSZÁF szakmai képzési programja) 8. A felügyelet a döntéseket megalapozottan, a jelentkező pénzügyi, közgazdasági és társadalmi költségek és a várható előnyök egyidejű mérlegelésével hozza meg. (PSZÁF döntési rendszere) 9. A felügyelet elnöke a felügyelés elvei, szempontjai és a felügyeleti elvárások érvényesítéséhez szükséges belső eljárási szabályokat elkészítteti, hatályba lépteti és betartásukat ellenőrzi. (PSZÁF belső szabályzatai) 9

10 2. A felügyelt szektorok főbb fejlődési folyamatai és kockázatai 2000-ben a külső makrogazdasági és nemzetközi környezet hatása eltérően befolyásolta a pénzügyi szektor egyes szegmenseit. A bankrendszer a reálgazdaság finanszírozási igényére, a biztosítók és a pénztárak a lakossági megtakarítások átrendeződésére építve jelentős expanziót tapasztaltak. Eközben a szűken értelmezett tőkepiacokat és azok szereplőit (a befektetési vállalkozásokat és alapokat) az első negyedév után a nemzetközi befektetői hangulat részben a nemzetközi, részben a belföldi gazdasági és piaci folyamatok hatására bekövetkezett változása negatívan érintette. A nemzetközi folyamatok egyik kiemelendő tendenciája a fúziók további erősödése a többi mellett a pénzügyi szektorban, ami a leányvállalatok összeolvadását eredményezte/eredményezi a magyar piacon is. Részben a dollár erősödése, részben a fejlett tőzsdéket is sújtó árfolyamesések hatására a magyar piacon jelentős szerepet játszó külföldi portfólió befektetők az év közepétől kezdődően fokozatosan elfordultak a fejlődő, köztük a magyar részvénypiacoktól. Befektetéseik jelentős részét azonban nem vonták ki Magyarországról, hanem az állampapír piacra irányították át. A korábban favorizált és húzóerőnek számító IT- és telekommunikációs cégek túlértékeltnek bizonyultak és az év második felében illetve végén jelentős áresést szenvedtek el, ami nemzetközi szinten a befektetési stratégiák felülvizsgálatát és a portfóliók átrendezésének megindulását eredményezte. A belföldi makrogazdasági mutatók kedvező képet mutattak, ugyanakkor bizonytalansági elemek jelentek meg. A GDP növekedése nemzetközi összehasonlításban is gyors, reál-értelemben 5,2%-os volt. A növekedés üteme részben a folyamatosan emelkedő bázis hatására negyedévről negyedévre csökkent. Az éves átlagos infláció 10%-ról mindössze 9,8%-ra mérséklődött, ami a vártnál lényegesen kisebb csökkenést jelent. Ugyanakkor az inflációs trendváltásokat jobban jelző hó/hó indexek emelkedést mutattak, és a maginfláció is növekedésnek indult. Az olajárak, ezen keresztül a termelői árindex növekedése a kínálati oldalon inflációs nyomást eredményezett, aminek a növekedést fékező hatása lehet. Ezzel egyidőben a gyors gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság növekedése, valamint az egyre növekvő mértékben hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás keresleti oldalról erősítette az inflációs nyomást. A gyors növekedés nem járt az egyensúlyi mutatók romlásával. Az államháztartási hiány az évi 424,1 milliárd forintról nominálisan mindössze 5,8%-kal, 449 milliárd forintra nőtt. Ez a gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően a GDParányos hiány csökkentését jelentette (3,7-ről 3,4%-ra). A fizetési mérleg 1,62 milliárd eurós deficitje 0,36 milliárd euróval alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az év első részének kedvező deficit mutatóit azonban az év második felében egyre romló cserearány-mutatók mellett néhány hónapban magas havi hiányok rontották. 10

11 1. tábla A folyó fizetési mérleg finanszírozása (millió euró) Folyó fizetési mérleg egyenleg Működő tőke befektetések Nem adósság-generáló portfolió befektetések Nem adósság-generáló befektetések külföldön (működőtőke és portfolió tőke kivitel) 5. Nem adósság-generáló finanszírozás, nettó (2+3+4) További finanszírozási igény (-) / többlet (+) (1-5) A részvénypiacon meghatározó tulajdoni hányaddal rendelkező külföldi portfólió befektetők az év második felében nettó eladók voltak. Ugyanakkor növekvő tőkeexportot bonyolítottak le a főként a régióban terjeszkedő magyar nagyvállalatok. Ezek a folyamatok, valamint a korábbi évekhez hasonló nagyságrendű működő tőke beáramlás eredményeként a nem adóssággeneráló tételek az év egészében mindössze 0,17 milliárd euróval járultak hozzá a fizetési mérleg deficitjének finanszírozásához, az évi 2,5 milliárd euróval szemben. Az, hogy a fizetési mérleg finanszírozásában nő a hitel (kötvény) finanszírozás aránya a tőkefinanszírozáshoz viszonyítva, önmagában nem kedvezőtlen, bár adósságot generál. Az, hogy a külföldiek magyar államkötvény vásárlása folyamatosan nő, ugyanúgy az ország iránti bizalom jele, mint ha befektetéseik részvénybe irányulnának, az adósságállomány szempontjából azonban a hatás eltérő. A hitelfinanszírozás adóssággeneráló, a tőkefinanszírozás nem. A kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság a tőkepiacon is éreztette hatását az év második részében. A belföldi intézményi befektetők (a bankokat is ide értve) külföldi befektetései jellemzően állampapírban jelennek meg, a befektetési alapok azonban viszonylag magas arányban tartanak nemzetközi részvényeket is. Az intézményi befektetők belföldi tőkepiaci kereslete túlnyomórészt az ez esetben magyar államháztartás finanszírozását szolgálta 2000-ben is, sőt a korábbi évekhez viszonyítva a pénztárak kivételével különböző mértékben, de mindenütt emelkedett az állampapírok aránya a portfóliókban. A lakossági kereslet alakulását erőteljesen befolyásolta az, hogy növekszik a nem pénzügyi megtakarítások főként ingatlan iránti kereslet, illetve emelkedett (3,6-3,8%-kal) a fogyasztás. Emiatt lassult a pénzügyi vagyon növekedésének üteme, miközben folytatódott a korábbi években is jellemző átrendeződés egyrészt a pénzügyi eszközökből a tőkepiaci eszközökbe, másrészt ezen belül a közvetlen befektetésekből a közvetett intézményi befektetők által közvetített befektetési formákba. 11

12 2. tábla A lakosság bruttó pénzügyi vagyona 1990 december 1995 december 1999 december 2000 december megoszlás megoszlás megoszlás % % % md forint megoszlás % készpénz 24% 18% 13% 796,1 12% bankbetét és banki értékpapír 65% 64% 53% 3383,0 52% pénzügyi eszközök összesen 89% 82% 67% 4179,1 64% befektetési jegy 0% 2% 6% 463 7% állampapír 0% 7% 13% 818,5 12% tőzsdei részvény 6% 5% 4% 273,2 4% vállalati kötvény 0% 0% 0% 3,9 0% életbiztosítási díjtartalék 4% 4% 5% 412,5 6% nyugdíjpénztári követelés 0% 0% 4% 405,6 6% tőkepiaci eszközök összesen 11% 18% 33% 2376,7 36% Pénzügyi vagyon összesen 100% 100% 100% 6555,8 100% A tőkepiaci kínálat azonban gyakorlatilag nem nőtt tavaly, a portfóliók átrendezése részben külföldi-belföldi eszközök között, részben a belföldi másodpiacon, befektetői csoportok között zajlott. A részvénypiacon az intézményi befektetők közül csak a pénztárak, valamint a lakosság növelte részvényállományát. Az árfolyamesés következtében ezeken a portfóliókon jelentős és többnyire nem realizált árfolyamveszteség keletkezett. A kibocsátásoknak a privatizáció lezárulta óta túlnyomó többségét adó zártkörű részvénykibocsátások 24%-kal csökkentek, az évi 386,6 milliárd forintos kibocsátást 2000-ben 295,7 milliárd forint követte. Ennek belső szerkezete azt mutatja, hogy valóban tőkepiaci finanszírozási forrásként, vagyis alaptőke emelésre (az összes zártkörű részvénykibocsátások 79%-a) használják a társaságok. Problémát jelent azonban, hogy ennek jelentős része bankok és befektetési vállalkozások részben veszteségfinanszírozó alaptőke emeléséből származik (nem az alapítást követő 'természetes' veszteségről van szó). A másodpiaci folyamatokat a részvényforgalom második félévben bekövetkezett visszaesése, valamint a részvényárfolyamoknak az év nagy részében jellemző csökkenő tendenciája határozta meg. A tőzsdei részvényforgalom összességében nem csökkent lényegesen, mindössze 0,4%-kal, az év vége felé azonban a havi forgalom folyamatosan mérséklődött (és ez a folyamat 2001-ben is folytatódott). A hosszabb távú elemzés azonban arra utal, hogy a korábbi, a közép-európai átlagot és a vállalati teljesítményeket meghaladó növekedés korrekciójáról van szó, amit a nemzetközi folyamatok és a hazai makrogazdasági mutatók befektetői értelmezése is negatív irányban erősített föl. A folyamat hatására a BUX index forintban 11%-kal, dollárban 20,6%-kal csökkent. Az év során egyetlen új bevezetéssel szemben nyolc kivezetés állt, amelyek többségére veszteséges vállalati tevékenység, illetve a forgalom hiánya miatt került sor. Mindeközben részben belföldi (Pick, Zalakerámia stb.), részben külföldi (BChem) befektetők által kezdeményezett vállalatfelvásárlások folytak a tőzsdén. A felvásárlások egy része a Budapesti Értéktőzsdén, egy része a magyar részvények tőzsdei forgalmának 50,7%-át bonyolító londoni SEAQ-en zajlott. Az állampapírpiacot trend nélküli mozgás jellemezte, az év első felében bekövetkezett enyhe hozamemelkedés után a hozamok a harmadik negyedévben az év eleji szintekre álltak vissza. Ezt követően azonban, az infláció csökkenésének megtorpanása, illetve a jegybanki kamatemelés hatására a hozamok minden lejáraton jelentős mértékben, bázisponttal mozdultak felfelé, majd egy átmeneti stagnálást követően ismét lefelé indultak. Az év közbeni relatív hozammozgások hatására a hozamgörbe 12

13 lényegesen laposabb lett, inverzitása csökkent, az év végén már nem is volt egyértelmű, ami azt jelzi, hogy az infláció alakulásával kapcsolatban elbizonytalanodtak a befektetők. A hitelintézetek a piaci bizonytalanság közepette is lényegesen fokozni tudták aktivitásukat, és különösen a bankok, jelentős eredménynövekedést tudtak elérni. A hitelintézetek mérlegfőösszege nominálisan 15%-kal nőtt egy év alatt, 2000 végén 8959,9 milliárd forintot ért el. Ezen belül a szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszegének növekedése volt gyorsabb, egy év alatt 18%-os. Az aktivitás bővülését azonban nem a mérlegfőösszeg, hanem a hitelezés dinamikus növekedése jelzi: a bankok hitelállománya 33%-kal, a szövetkezeti hitelintézeteké 45%-kal haladta meg az 1999 végi értéket. A már ismert tendenciának megfelelően a bankoknál az eszközök között mindössze 5%-os súllyal bíró, ám erősen konjunktúrafüggő lakossági hitelezés növekedése volt a leggyorsabb, 45%-os, a vállalati hiteleké 28%. Figyelembe véve a banki finanszírozás erősen konjunktúra-érzékeny természetét, a gazdasági növekedés esetleges mérséklődése esetén a hitelállományok minőségének romlása várható. A banki hitelezés bővülésének forrását a betétállomány mérsékelt, nominálisan 15%-os növekedése mellett továbbra is elsősorban az eszközportfólió átrendezése biztosította. Ezen belül azonban a korábbi időszakokkal ellentétben egyre kevésbé a folyamatosan csökkenő jegybanki kihelyezések jelentették a legfontosabb tételt. Ennek szerepét fokozatosan veszi át a bankközi, különösen a külföldi bankközi betétek visszavonása. Bár a bankok mérlegen belüli összesített devizapozíciója jellemzően majdnem zárt volt, sőt 2000-ben kissé tovább záródott, a devizaeszközök között a fenti folyamatoknak megfelelően jelentős átrendeződés történt: a jegybanki és bankközi devizabetétek részarányának csökkenése mellett 42%-kal nőtt a devizában folyósított ügyfélhitelek, ezen belül 46%-kal a vállalkozói devizahitelek állománya. Ez a deviza kitettség növekedését jelenti a beruházások finanszírozásában. A kockázatos kihelyezések közé tartozó hitelezési aktivitás erősödése ellenére a bankok portfóliója javult 2000-ben. Nőtt a problémamentes, ugyanakkor csökkent a problémás hitelek aránya akár a vállalkozói, akár a lakossági hiteleket vizsgáljuk. Mind a lakossági, mind a vállalkozói hitelek esetében a végül leírt és értékesített hiteleket figyelembe véve is javult a portfólió összetétele. A portfólió minőségének javulása azonban annak köszönhető, hogy a hitelezési aktivitás felfutása következtében nőtt a problémamentes besorolású hitelek aránya, miközben a korábban folyósított hitelek minősége feltehetően romlik. Erre utal az is, hogy az átlag alatti minősítésű állományok a többi problémás állománnyal ellentétben nem csökkentek, hanem stagnáltak, miközben az ezekre képzett céltartalék 2 milliárd forinttal nőtt 2000-ben. Összességében azonban az eredményt közvetlenül befolyásoló nettó kockázati céltartalék-képzési költségek az évi 51 milliárd forintról 31 milliárd forintra csökkentek, méghozzá oly módon, hogy a céltartalék-állományon belül emelkedett a kevésbé rossz minősítési kategóriákhoz kötődő céltartalékállomány. A nettó kockázati céltartalék-képzési költségek csökkenése kedvezően hatott a bankok jövedelmezőségére. A szövetkezeti hitelintézeteknél hasonló folyamat zajlott le, a hitelezés növekedésének forrását azonban itt nagyobb részben jelentette a betétállomány növekedése. A saját tőke növekedése ugyanakkor lassú volt, 19%-os mértéke alig haladta meg a mérlegfőösszeg növekedését. Figyelembe véve a szövetkezetek kis tőkeerejét, a kockázatos kihelyezések növekedése esetükben speciális kockázatot hordoz a nagyobb tőkeerejű bankokkal szemben. A bankokétól eltérő a portfólió minősége is. A problémamentes mérlegtételek 20,5%-os, valamint a problémás tételek 25%-os 13

14 növekedése nem lényegesen gyorsabb a mérlegfőösszegénél, a külön figyelendő tételek állományának 49%-os, ezen belül a külön figyelendő vállalkozói hitelek 36%- os és az ilyen minősítésű lakossági hitelek 88%-os növekedése a kockázatok növekedésére utal. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a szövetkezetek speciális minősítési szabályokat alkalmaznak, és az adósminősítéstől függetlenül automatikusan külön figyelendő kategóriába sorolják a nagyobb összegű kihelyezéseket, a szindikált, a nagyhiteleket stb. A hitelezési aktivitás bővülése, valamint az egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység erősödése rendkívül kedvezően hatott a hitelintézetek, különösen a bankok eredményére és jövedelmezőségére. A szektor egészére számított adózás előtti eredmény 148%-kal, ezen belül a szövetkezeteké 22%-kal, a bankoké 162%-kal emelkedett. A nyereséges bankok eredménye 38%-kal, 107 milliárd forintra nőtt, miközben a veszteséges bankok száma kilenccel, összesített veszteségük a megelőző évinek mintegy negyedére (10,5 milliárd forintra) csökkent. A nyereség növekedésének ilyen mértéke mindenképpen átmenetinek tekinthető. A hitelezés forrását biztosító eszközoldali átrendeződés véges lehetőség, a forrásoldalon pedig a betétek növekedése messze elmarad a hitelezési aktivitásétól, nem kis részben a bankok kamatpolitikájának köszönhetően. A bankoknál a nettó kamateredmény nőtt ugyan, de a mérlegfőösszegnél lassabban, ennek hatására a banki jövedelmezőség meghatározó részét adó kamatmarzs az évi 4,1%-ról 4,0%-ra szűkült. A nettó kamateredmény növekedése a kamatbevételek 9%-os, és a kamatráfordítások ennél magasabb, 19%-os csökkenése eredőjeként állt elő. A bankok működési költségei nominálisan 8,5%-kal nőttek ugyan, megtörni látszik azonban az amortizációs költségek emelkedése, és lassul a személyi jellegű kifizetések növekedése is. A működési költségeknek az átlagos mérlegfőösszegtől elmaradó növekedése az előző évi romlás után a működési költséghatékonyság nagyarányú javulását eredményezte, és a nettó céltartalék-képzési költségek csökkenése, valamint a kamatmarzsnál volatilisebb jutalékos tevékenységek eredményének növekedése mellett szintén hozzájárult a jövedelmezőség emelkedéséhez. A szövetkezetek esetében a nettó kamateredmény és a jutalékos tevékenységek eredménye pozitívan, a nettó céltartalék-képzés 47%-os növekedése és a működési költségek emelkedése negatívan hatott a jövedelmezőségre. A fenti folyamatok eredményeként az eszközjövedelmezőség a bankoknál jelentősen, 0,55%-ról 1,25%-ra, a szövetkezeti hitelintézetek esetében minimálisan, 0,97%-ról 0,98%-ra nőtt. Ugyancsak emelkedett a bankok tőkearányos jövedelmezősége, az évi 6,36%-ról 13,84%-ra. Rendkívül kedvező változás, hogy a banki mérleg szerinti eredmény jelentős növekedése a visszaforgatott eredmény révén nagymértékben hozzájárult a bankok szavatoló tőkéjének 153 milliárd forintos, 26%- os növekedéséhez. Az eredménynövekedés hatására a bankok tőkemegfelelési mutatója javult, a szövetkezeti szektoré az aktivitás növekedése következtében romlott, így a szövetkezeti hitelintézetek mutatójának értéke (15,11%) hosszú idő után alacsonyabbá vált, mint a bankok mutatójáé (15,21%). A befektetési vállalkozások működésének legmarkánsabb jellemzője a piactisztulás új, ún. üzleti vagy piaci típusának uralkodóvá válása volt. A versenyben háttérbe szorult, elsősorban független vállalkozások közül 16 önként adta vissza tevékenységi engedélyét. A koncentrációt tovább erősítette az, hogy öt bank befektetési szolgáltató leányvállalata beolvasztásáról, illetve eladásáról döntött. A folyamat eredményeként 2000 végén 48 befektetési vállalkozás működött ténylegesen. Részben a szektorból kikerült vállalkozások, részben az élesedő piaci viszonyok hatására a befektetési vállalkozások eredménye 5,6%-kal, 6,36 milliárd forintra 14

15 csökkent. Kedvező változás azonban, hogy az egy évvel korábbi 30 helyett 2000 végén csak 19 vállalkozás volt veszteséges, és a veszteséges vállalkozások aggregált vesztesége is közel 37%-kal alacsonyabb volt, mint 1999 végén. Ugyanakkor a nyereséges vállalkozások nyeresége is csökkent, ennek azonban a szűkülő piac és a kilépett vállalkozások mellett az is oka lehet, hogy a banki hátterű brókercégek esetében az anyabank és a bróker között előfordulnak eredményátcsoportosítások. Az eredménytermelés szempontjából a szektor koncentrációja csökkent, azonban még mindig a vállalkozások fele veszteséges, vagy alig nyereséges. Az öt banki brókercég beolvasztásának a szektor egészének eredményére nagyon kicsi, de pozitív hatása volt, mivel a beolvasztott cégek közül négy 1999-ben és 2000-ben veszteségesen működött és az ötödik cég nyeresége is elhanyagolható volt a szektor egésze szempontjából. Az alaptevékenységnek számító befektetési szolgáltatási tevékenység összességében nyereséges volt, az ebből származó eredmény azonban 10,5%-kal alacsonyabb lett 2000-ben, mint egy évvel korábban. Ezt a brókercégek a költségek leszorításával igyekeztek ellensúlyozni, amit elősegített a piactisztulás is. A költségek összességében 11,4%-kal, a befektetési szolgáltatási tevékenység eredményét meghaladó mértékben csökkentek. A költségek valamennyi összetevője csökkent, a legjelentősebb változás a személyi jellegű ráfordításoknál következett be. A veszteségek az egyéb befektetési szolgáltatási eredmények és a rendkívüli eredmények kedvezőtlen alakulásának következményeként alakultak ki. Az eredmény kedvezőtlen alakulása a költségcsökkenés ellenére negatívan hatott a jövedelmezőségre, mind az eszközarányos (4,1%-ról 3,8%-ra), mind a tőkearányos (12,4%-ról 10,7%-ra) jövedelmezőség csökkent. Ez a tendencia a bizományosokat és a társaságokat is jellemezte, a kereskedőknél azonban mindkét mutató alapján lényeges javulás látszik, elsősorban a kilépések/beolvasztások hatására. A 2000-ben az anyabank által beolvasztott öt brókercég szektorból történő kikerülésének egyedül a kereskedők csoportjában volt az eredménymutatókat érzékelhetően torzító hatása, egyéb összevont mutatóknál (mérlegfőösszeg, tőke stb.) nem okoztak lényeges változást. A kereskedők eredménymutatói a beolvasztott leányvállalat kikerülésének hatására kétszeresükre nőttek, és ennek hatása megjelent a jövedelmezőségi mutatókban is. A nyereség mellett csökkent a befektetési vállalkozások tőkéje is, a saját tőke esetében a visszaesés 4%, a jegyzett tőke esetében 10,5%. Mivel a piacon maradt, és korábban tőkeinjekcióban részesült brókercégek között is van olyan, amelynek tőkéje csökkent, az 1999-ben a növekvő aktivitás fedezetéül szolgáló tőke egy része 2000-ben veszteséget termelt. Az intézményi befektetők által kezelt vagyon a korábbi évekhez hasonló növekedést mutatott 2000-ben. A nyíltvégű értékpapír befektetési alapok nettó vagyona 25%-kal, a biztosító társaságok befektetett vagyona 27%-kal, a pénztárak vagyona pedig 61%- kal nőtt az elmúlt évben. Az intézményi befektetők gazdálkodásában az előző évekhez viszonyítva nem következett be tendencia-jellegű változás. A befektetési alapok piacán is erősödött a koncentráció, amiben részben a gazdaságos méret alatti vagyont kezelő alapok megszűnése, részben az alapkezelők egy részének kivonulása játszott szerepet. Az év végén is több olyan alap működött, amelynek nettó vagyona messze elmaradt a gazdaságostól, ezért további összeolvadásokra számítunk az erősen koncentrált piacon. Az alapkezelők a bizonytalanabbá vált befektetési környezetben egyre inkább az alapcsaládok létrehozásában keresik a kiutat. A három legnagyobb alapkezelő összesen 23 alapja a piac 80%-át koncentrálta, a vezető alapkezelő részesedése 50%, amelyet öt alapban kezel. A piacvezető alapkezelők kivétel nélkül banki vagy biztosítói háttérrel rendelkeznek, a kezelt vagyon 15

16 tekintetében legnagyobb független alapkezelő a kilencedik helyen áll a rangsorban. Lényeges változást jelent, hogy az előző évek kiemelkedően magas növekedési üteme után, az éves szinten 25%-os nettó vagyonnövekedés az első negyedévben bekövetkezett jelentős vagyongyarapodás és a többi negyedéveket jellemző alignövekedés, illetve csökkenés eredményeként következett be. Egyelőre nem látszik jelentős tőkekivonás a szektorból, de érzékelhető a kötvény- és részvényalapok közötti átrendeződés. Az alapok portfóliójában lényeges változás nem történt, az állampapírok korábbi dominanciája erősödött valamelyest. A biztosítási szektor súlyának növekedését jelzi, hogy a biztosító társaságok díjbevételének GDP-hez mért aránya az évi 2,6%-ról 2000-ben 3%-ra nőtt. Az életbiztosítási szerződések száma részben a - ma már korszerűtlennek számító - CSÉB biztosítások csökkenése hatására 1,7%-kal csökkent ugyan, ez azonban a díjbevételekben nem okozott visszaesést, sőt az életági díjbevételek 52%-kal, 178,3 milliárd forintra nőttek. Folytatódott a befektetéshez kötött életbiztosítások térnyerése, ezek száma 66%-kal nőtt, a hozzájuk kötődő díjbevétel részesedése az összes életági díjbevételen belül 19 százalékponttal haladta meg az évit. A nem élet ági szerződések száma 3,6%-kal, díjbevétele 22%-kal emelkedett. Kismértékben csökkent a piacvezető biztosítótársaságok részesedése a piacon a díjbevételek tekintetében, de összességében 2000 végén is a két vezető társaságnál koncentrálódott a díjbevételek 44%-a, az öt piacvezetőnél 84%-a. Ugyanakkor a piacvezetők között is átrendeződések zajlanak. A biztosítási tevékenység egyik igen fontos kockázatkezelési módja, egyúttal kockázati tényezője a viszontbiztosítás. Élet-ágon a díjbevétel 11,4%-a (az évinél 3,4 százalékponttal kevesebb), nem élet ágon 19%-a (a megelőző évinél 0,6%- kal több) került viszontbiztosításba, jellemzően külföldi tőkeerős biztosítóhoz. Általában a kisebb, illetve az újonnan alakult biztosítóknál magasabb a viszontbiztosításba adott állomány. Nem jelentős ugyanakkor a viszontbiztosításba vett állomány. A kár- és szolgáltatáshányad összességében 46,4%-ról 40%-ra csökkent, ezen belül azonban az életágban nőtt, a nem élet ágban zsugorodott. Az életági emelkedés a szerződések életciklusával, egyes módozatok előretörésével, mások térvesztésével, valamint részben a felmondások és visszavásárlások okozta növekvő összegű kifizetések miatt jelentősen megnőtt szolgáltatási típusú kifizetésekkel magyarázható. Csökkent a költséghányad is, az évi 38,4%-ról 31,3%-ra. A nem élet ági szerzési költségek dinamikus (25,5%-os) növekedése az ügyfelekért való verseny élesedését jelzi a biztosítói piacon végén a biztosítótársaságok biztosítástechnikai tartalék és biztonsági tőke fedezetéül szolgáló befektetései 27%-kal magasabb voltak az év végi összegnél. A befektetések túlnyomó része (83%) továbbra is állampapírban testesült meg, a részvények aránya nemcsak az összes befektetésen belül, hanem a kockázatosabb portfólióval jellemezhető unit-linked életbiztosítások esetében is csökkent. A biztosítótársaságok adózás előtti eredménye nominálisan több mint kétszerese (18,4 milliárd forint) az 1999 évi szerény eredménynek. 12 társaság zárt nyereséggel, ezek összesített adózás előtti nyeresége 23,1 milliárd forint, a kilenc veszteséges biztosító összesített vesztesége pedig 4,7 milliárd forint. Megmaradt tehát a biztosítók polarizációja az adózás előtti eredmény tekintetében, egyes biztosítók vesztesége továbbra is nagy, esetenként növekvő. A biztosítótársaságok adózás utáni eredménye szintén több mint kétszeresére (14,1 milliárd forintra) nőtt. Az eredménynövekedéssel párhuzamosan a biztosítótársaságok jövedelmezősége is jelentősen javult az évihez képest, eszközarányos nyereségük (ROA) 1,2%-ról 2,2%-ra, tőkearányos 16

17 nyereségük (ROE) 7,5%-ról 15,2%-ra nőtt. A biztosítók tőkehelyzete stabil volt a tavalyi évben, szektor szinten a szavatoló tőke kétszeresen, a biztonsági tőke ötszörösen haladta meg az előírt minimumot. Valamelyest változott a pénztári szektor összképe, a nyugdíjpénztáraknál lezárult az alapítási hullám, a változások fő mozgatója mind a magán-, mind az önkéntes pénztárak esetében a fúziók megindulása. A magánnyugdíj pénztáraknál 2000 volt az első olyan teljes év, amikor önkéntes belépők már nem, kizárólag a pályakezdők növelték a taglétszámot, aminek növekedése emiatt lelassult (+6,3%). A tagdíjjellegű bevételek ugyanakkor továbbra is gyorsan (+43%) nőttek a magánnyugdíj pénztáraknál, miközben a korábban indult önkéntes nyugdíjpénztáraknál a taglétszám 7,3%-os növekedése a tagdíjjellegű bevételek mindössze 5%-os növekedésével járt együtt. A nyugdíjpénztárak jelentős részénél továbbra is bizonytalansági tényezőt jelentett, hogy a tagdíjból levont és a működési tartalékba helyezett összeg csak részben fedezte a működési költségeket, a többit az alapítók, támogatók biztosították. Különbség mutatkozik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak hátterében. A magánnyugdíj pénztárak alapítóinak fele a beolvadások figyelembe vételével bank vagy biztosító, ezzel szemben az önkéntes pénztárak alapítói között a munkáltatói alapítású pénztárak szerepe is jelentőssé válik. Az önkéntes pénztárak számát tekintve a munkáltatói pénztárak aránya 32%, a létszámban (3,4%) és a vagyonban (6,9%) ennél lényegesen alacsonyabb. A nyugdíjpénztári tagok által a két pillérben összesen felhalmozott nyugdíjcélú megtakarítások értéke év végén meghaladta a 400 milliárd forintot, amely érték a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának 6,2%-át tette ki, szemben az elmúlt év végi 4,4%-kal. A pénztárak összesen a GDP 3,1%-át kitevő vagyonát általában nem maga a pénztár, hanem megbízott vagyonkezelő szervezet (brókercég vagy befektetési alapkezelő) kezeli. Az elmúlt éveket jellemző, az állampapírokra koncentráló befektetési politika 2000-ben változott valamelyest, az állampapírok részesedése az év végéig 5,5 százalékponttal csökkent, a részvényeké pedig 4,7 százalékponttal nőtt a portfólióban. A magánnyugdíj pénztáraknak tavaly volt először lehetőségük külföldi befektetésre, ezek részaránya, bár egyelőre alacsony, növekvő tendenciát mutat. Mind a magánnyugdíjpénztárak, mind az önkéntes nyugdíjpénztárak évben kimutatott teljesítménye elmarad a korábbi évek, valamint a hasonló piaci tevékenységek eredményességétől. *** A felügyelet folyamatosan figyelemmel kísérte a felügyelt szektorok fejlődését, elemezte, értékelte az egyes piacok fejlődését, legfontosabb szerkezeti átalakulásait, az elemző-értékelő munka középpontjában a kockázatok álltak. Az elmúlt év fejlődési irányzatai az egyes felügyelt szektorokban néhány kiemelten kezelendő tendenciára irányították rá a figyelmet. A hitelintézeti tevékenységek körében az erősen konjunktúrafüggő hitelezési aktivitás gyors felfutása jelenti a legfőbb kockázatot. Kiemelendő ezen belül a nagyvállalati hitelezés, a devizában folyósított hitelek és a lakossági hitelek nagyon gyors növekedése. Az univerzális bankok elterjedésével kapcsolatban előtérbe került a banki és a befektetési tevékenységek szigorú elkülönítése. A bankok által vezetett pénzügyi csoportokon belül az eszköz-, a pénz- és a jövedelem-áramlás miatt jelentős kockázatok keletkeztek. A befektetési szolgáltatások piacát elsősorban a tőzsdei árfolyamok, de különösen a forgalom visszaesésében megnyilvánuló piaci kockázatok erősödése sújtotta, amelyek 17

18 hatása a jövedelmezőség romlásában jelent meg. Ezen túlmenően a jelentős javulás ellenére még mindig fokozott figyelmet igényel az ügyfélvagyon elkülönített kezelése, illetve az ügyfélmegbízások pontos teljesítése. A felügyelet különös hangsúlyt fektet a bennfentes kereskedés és az árfolyam manipuláció megakadályozására, amelyek fokozottan jelentkezhetnek a magyarhoz hasonló, kevés szereplős piacokon. A vagyonkezelési tevékenységben két fontos és nehezen felismerhető/kezelhető kockázat érdemel kiemelt figyelmet. A megfelelő allokációs gyakorlat, a kezelt vagyonok teljes és egyértelmű elkülönítése különösen az egyidejűleg több befektetési alapot, emellett pénztári vagyonokat is kezelő alap-, illetve letétkezelők felelősségét hangsúlyozza. Ehhez szorosan kapcsolódó, nehezen feltárható kockázatokat rejt a hozamok megfelelő számítása és jóváírása az elkülönítetten kezelt vagyonokon. Nem megengedhető, hogy az azonos vagyonkezelő által kezelt, hasonló eszköz-összetételű vagyonok egy adott időszakban egymástól jelentősen eltérő hozamokat mutassanak fel. A nyugdíjpénztárak esetében a vagyonkezelés ezen kockázatai további, a nyilvántartási és adatszolgáltatási fegyelem még mindig fennálló hiányosságaiból fakadó működési kockázatokkal egészülnek ki. A pénztárak költségviselő képessége, különös tekintettel a pénztárak méretére is, szintén kockázatot hordoz. A pénztárak nettó hozamai abszolút értelemben és az alternatív befektetési formákkal (befektetési alap, életbiztosítás) összehasonlítva is kedvezőtlenek voltak 2000-ben. Bár az utóbbi három év átlagában teljesítményük kielégítő, a tavalyi évben kialakult folyamat tartóssá válása az irántuk való bizalmat, ezen keresztül hosszú távú működésüket kedvezőtlenül befolyásolhatja. A biztosítási tevékenységek körében az egyre összetettebbé váló szerződések növekvő ismereteket és odafigyelést igényelnek az ügyfelek és a felügyelet részéről egyaránt. A befektetéssel kombinált életbiztosítási szerződés egy sajátos vagyonkezelési tevékenység, ahol a fentieknek megfelelően az eszközök nem megfelelő elkülönítése, a hozamok pontatlan számítása és hiányos közzététele, az ügyfelek nem megfelelő tájékoztatása rejt figyelemre méltó kockázatot. A mai befektetési környezetben magasnak tekinthető technikai kamatlábakkal korábban kötött életbiztosítási szerződések a megfelelő hosszú távú befektetési politika kialakításának fontosságát hangsúlyozzák. Különösen fontos ez azon intézmények esetében, amelyek a szektor átlagánál esetenként lényegesen alacsonyabb hozamokat érnek el befektetéseiken. 18

19 3. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének évi tevékenysége A felügyelet jogállásának, feladatainak és alapelveinek változása az intézmény működésének teljes újragondolását igényelte és egyúttal tette lehetővé. A professzionalitás, a piacorientáltság, a tevékenységi alapú, egységes, szektorsemleges, valamint konszolidált felügyelés, a megelőző jelleg és a kockázatközpontúság elvi szempontjait a gyakorlati megvalósítás során a működés minden elemében, valamennyi tevékenységben, illetve ezek struktúrájának kialakításában is érvényesíteni kellett. A felügyelet szervezetét, a támogató és a menedzsment jellegű feladatokat a törvényekben megfogalmazott alaptevékenységek köré kellett felépíteni. Ebben a munkában a PSZÁF felhasználta az elődszervezetek felhalmozott ismereteit, tapasztalatait és kapcsolatait, de minden esetben a fenti céloknak alárendelten. A működés és a feladatok újragondolása során a felügyelet a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vette a nemzetközi sztenderdeket és elvárásokat, és ezeknek, valamint a belföldi körülményeknek megfelelően alakította ki működésének alapelveit. A négy legfontosabb alapelv: a bizalom és a stabilitás fenntartása a felügyelt szektorokban, nyilvánosság a fogyasztók védelme és a pénzügyi visszaélések megelőzése. Ezen legalapvetőbb elveknek megfelelően változott a felügyelet és a felügyelés mint tevékenység jellege is. A korábbi hatósági jelleg helyett egy szolgáltató típusú, együttműködő, minden érintett szereplővel legyen az piaci szereplő vagy hatóság kölcsönösen párbeszédet folytató intézmény kialakítása kezdődött meg. A fentieknek megfelelően került sor a felügyelet szervezeti rendjének átalakítására is. A szervezeti átalakítást két szempont érvényesítése határozta meg: egyrészt az egységes, konszolidált elvek és gyakorlat kialakításának igénye az összevont felügyeleten, másrészt a korábban ágazati alapon szervezett felügyeleteken felhalmozódott ismeretek és előremutató gyakorlat átmentése. Az egységességi törekvés indokolta a nagy szervezeti egységek, az igazgatóságok funkcionális jellegét, a megőrzésre érdemes tapasztalatok, értékek beépítésére való törekvés pedig az igazgatóságokon belül meglévő ágazati tagolódást. Az ágazati határok azonban a mindennapi munkában egyre inkább elmosódtak, az egy-egy tevékenység elvégzéséhez szükséges munkatársak a feladatnak megfelelően különböző főosztályokról kerülnek ki. Mind a szervezeti struktúra, mind a feladatonként változó összetételű munkacsoportok működése jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a felügyeleti munka szemlélete a gyakorlatban is gyorsan egységessé váljon. Az integrációban eddig elért eredményeket az alábbiakban mutatjuk be. 19

20 E L N Ö K Szakmai Tanácsadó Elnöki titkárság Információs és minőségbiztosítási főosztály Belső ellenőrzés Nemzetközi kapcsolatok főosztálya Kommunikác iós főosztály Humánpolitikai főosztály Gazdasági főosztály Magyar Biztosítási Tanács Biztosításfelügyeleti Bizottság Gépjármű-felelősségbiztosítási Bizottság Pénztártanács E L N Ö K H E L Y E T T E S Kiemelt felügyeleti tanácsadók Informatika szolgáltatási igazgatóság Felügyeleti ellenőrzési igazgatóság Elemzési és módszertani igazgatóság Engedélyezési és jogérvényesítési igazgatóság Ügyfélkapcsolati, nyilvántartási és panaszügyintézési igazgatóság Pénzpiaci szervezetek felügyeleti főtanácsadója Tőkepiaci szervezetek felügyeleti főtanácsadója Biztosítási szervezetek felügyeleti főtanácsadója Pénztári szervezetek felügyeleti főtanácsadója Folyamatszervezési főosztály Alkalmazás -felügyeleti főosztály Pénztárak központi nyilvántartási főosztálya Infrastruktúra -felügyeleti főosztály Informatika -módszertani főosztály Bankellenőrzési főosztály Szövetkezeti ellenőrzési főosztály hitelintézeti Szakosított hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások ellenőrzési főosztálya Tőkepiaci ellenőrzési főosztály Befektetési alapok és kibocsátók ellenőrzési főosztálya Biztosítási tevékenységek ellenőrzési főosztálya Pénztárak ellenőrzési főosztálya Felügyeleti ellenőrzési koordinációs főosztály Stratégiai és módszertani főosztály Monitoring főosztály Elemzési főosztály Aktuáriusi főosztály Pénzpiaci engedélyezési főosztály Tőkepiaci engedélyezési főosztály Biztosítási engedélyezési főosztály Pénztári főosztály engedélyezési Szabályozási és kodifikációs főosztály Pénz- és tőkepiaci panaszügyintézési és célvizsgálati főosztály Biztosítási panaszügyintézési főosztály Pénztári panaszügyintézési főosztály Pénzügyi szervezetek termékeinek nyilvántartási és ellenőrzési főosztálya Ügyfélszolgálati főosztály Pénztári szakigazgatási főosztály 20