DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISFÜZET

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISFÜZET ZSILA ÁGNES Cyberbullying: Az áldozattá és elkövetővé válás kockázati tényezői és védőfaktorai 2018

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISFÜZET Zsila Ágnes CYBERBULLYING: AZ ÁLDOZATTÁ ÉS ELKÖVETŐVÉ VÁLÁS KOCKÁZATI TÉNYEZŐI ÉS VÉDŐFAKTORAI Pszichológiai Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Prof. Demetrovics Zsolt, DSc, Eötvös Loránd Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Addiktológia Program A Program vezetője: Prof. Demetrovics Zsolt, DSc, Eötvös Loránd Tudományegyetem Témavezető: Prof. Demetrovics Zsolt, DSc, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem A bírálóbizottság tagjai: Elnök: Titkár: Opponensek: Tagok: Prof. Oláh Attila, CSs, egyetemi tanár, ELTE PPK Dr. Kun Bernadette, PhD, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Dr. Kökönyei Gyöngyi, PhD, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Molnárné Dr. Kovács Judit, PhD, egyetemi docens, DE BTK Dr. N. Kollár Katalin, PhD, egyetemi docens, ELTE PPK Dr. Hoyer Mária, PhD, főiskolai docens, SE Dr. Pántya József, PhD, egyetemi tanár, DE BTK Dr. Habil. Kende Anna, PhD, egyetemi docens, ELTE PPK Budapest, 2018

1. Háttér és célkitűzések A bullying, avagy bántalmazás olyan ismételt, agresszív cselekedet, amelyet az erőviszonyok kiegyenlítetlensége, a szándékosság, valamint az áldozatot és elkövetőt is egyaránt érintő negatív pszichológiai következmények jellemeznek (Olweus, 1996). A kortársagresszió ezen megnyilvánulási formája a mentális egészségre kifejtett káros hatásai révén hívta fel a figyelmet a probléma jelentőségére, s ezáltal az ifjúságpszichológia egyik fő kutatási területévé vált (Aluede és mtsai., 2008; Ortega és mtsai., 2009). A modern technológia újabb vívmányai számos lehetőséget kínálnak a kommunikáció és az ismeretszerzés terén. Az új lehetőségek tárháza mellett számottevő figyelem irányult a potenciális veszélyekre is, például az online térben megjelenő agresszióra. Az internet elterjedése új utakat nyitott a kortársagressziónak, újabb megnyilvánulási formákhoz vezetve. Ez a jelenség a cyberbullying elnevezést kapta. A hagyományos bullying dinamikájának vizsgálata az 1970-es években kezdődött, míg a cyberbullying a 2000-es évek elejétől vált az ifjúságpszichológia kiemelt érdeklődési területévé (Beran és Li, 2005). Az elmúlt két évtized során számos kutatás irányult a cyberbullyingban való áldozattá és elkövetővé válást meghatározó pszichológiai és viselkedéses tényezőkre, motivációkra és következményekre, valamint a prevenció és intervenció lehetséges irányzataira. Ennek ellenére még számos kérdés maradt, amelynek megválaszolása hozzájárulhatna a jelenség jobb megértéséhez. A cyberbullying szakirodalmának részletes áttekintését követően öt főterületet azonosítottam, melyek ígéretesnek bizonyultak további vizsgálatok elvégzésére. Habár kutatásom fő célja az volt, hogy új összefüggéseket tárjak fel, amelyek hozzásegíthetnek a cyberbullying jelensége mögött álló mechanizmusok részletesebb megismeréséhez, az eredmények gyakorlati felhasználásának lehetőségét is fontosnak tartottam. Ennek eredményeként öt empirikus tanulmányt fűztem a disszertációmba, melyek célkitűzése a rendelkezésre álló tudományos ismeretek bővítése a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válás pszichológiai kockázati tényezőinek és védőfaktorainak köréről. Az első tanulmány a hagyományos bullying és cyberbullying konvergens és divergens bejósló tényezőinek vizsgálatára irányult az észlelt társas támogatás és az olyan problémás viselkedések körében, mint a pszichoaktív szerhasználat és a problémás internethasználat. Ezt a kutatást 6237 9 10. osztályos tanuló reprezentatív mintáján végeztük, amely a 2015-ös Európai Iskolavizsgálat az Alkohol- és Egyéb Drogfogyasztási Szokásokról (ESPAD) részét képezte. Az egyes kockázati tényezők (problémás viselkedések) és védőfaktorok (észlelt társas támogatás) hagyományos bullyingban és cyberbullyingban betöltött szerepének vizsgálata mellett ez a tanulmány további két célt szolgált, így három célja: 1) meghatározni a hagyományos bullyingban és cyberbullyingban áldozattá vált serdülők prevalenciáját egy 9 10. osztályos magyar tanulókból álló reprezentatív mintában; 2) feltárni a különböző áldozati csoportok közötti különbségeket a társas támogatás, pszichoaktív szerhasználat, problémás internethasználat, depresszív tünetek és az önértékelés tekintetében; 3) vizsgálni a hagyományos bullyingban és cyberbullyingban való áldozattá válás konvergens és divergens bejósló tényezőit a társas támogatás, pszichoaktív szerhasználat és a problémás internethasználat körében. 1

A második tanulmányban további vizsgálatokat végzünk a hagyományos bullying és cyberbullying közti különbségek feltárására azáltal, hogy a vizsgálatot kiterjesztjük az elkövetővé válásra, a teljes életútra visszatekintő tapasztalatokra, valamint a visszatérő bántalmazó viselkedésekre. A tanulmány fő célja azonosítani azokat az egyéni tényezőket, amelyek potenciálisan növelhetik annak valószínűségét, hogy azok a személyek, akiket korábban elektronikus úton bántalmaztak, később elkövetővé váljanak. Ezt a kutatást kényelmi mintavétellel egy 1500, 14 50 év közötti serdülő és felnőtt résztvevőből álló mintán végeztük, akik online kérdőív révén számoltak be a bántalmazásról szerzett tapasztalataikról. Az adatfelvétel az Emberi Erőforrások Minisztériuma Új Nemzeti Kiválóság Programjának (ÚNKP 2016 2017) keretén belül zajlott. Korábbi tanulmányok szerint a hagyományos bullyingban szerzett tapasztalatok növelhetik a cyberbullyingban való részvétel kockázatát (Fletcher és mtsai., 2014; Hemphill és Heerde, 2014; Waasdorp és Bradshaw, 2015), és számottevő nemi különbségek lehetnek a két bántalmazási formában szerzett tapasztalatokat meghatározó tényezőkben (pl. a harag kifejezésében) (Maxwell és mtsai., 2005; Yang és mtsai., 2013). Ennek alapján tanulmányunk fő célkitűzése vizsgálni a bosszankodás és a hagyományos bullyingban szerzett ismétlődő (múltbeli és jelenlegi) tapasztalatok moderáló szerepét a múltbeli cyberbullying áldozattá válás és a jelenlegi cyberbullyingelkövetés közötti kapcsolatban, nemi különbségekre való tekintettel. A fő cél mellett további céljaink a tanulmányban: 4) vizsgálni a nemi különbségeket a hagyományos bullyingban és cyberbullyingban szerzett tapasztalatok, valamint a bántalmazás két formája által okozott kár észlelt súlyosságában; 5) feltárni a hagyományos bullyingban és cyberbullyingban visszatérő vagy egyszeri alkalommal áldozattá vagy elkövetővé vált személyek közötti különbségeket a bosszankodás és a bántalmazás két formája által okozott kár észlelt súlyosságának tekintetében; 6) tesztelni a bosszankodás és a hagyományos bullyingban szerzett visszatérő, elkövetőként vagy áldozatként szerzett tapasztalatok moderáló szerepét a múltbeli áldozattá válás és a jelenlegi elkövetés közötti összefüggésben cyberbullying esetén, nemi különbségekre való tekintettel. A harmadik tanulmány a bántalmazás elektronikus formáira fókuszál. Célja részletesebben vizsgálni a közösségioldal-használat jellemzőit a cyberbullyingban való áldozattá és elkövetővé válással. Ez a tanulmány a soron következő két tanulmányhoz hasonlóan azon a mintán alapul, amelyet a második vizsgálatban bemutattunk. A minta 1500 serdülőt és felnőttet foglal magába, akiket online kérdőív segítségével értünk el. Korábbi eredmények azt mutatják, hogy a közösségi oldalak az online agresszió kiemelt színterévé váltak az elmúlt évek során (Kwan és Skoric, 2013; Peluchette és mtsai., 2015; Van Cleemput és mtsai., 2014), továbbá a kockázatos online viselkedések növelhetik annak valószínűségét, hogy a személy cyberbullying áldozatává válik (Peluchette és mtsai., 2015; Vitak, 2017). Ezek alapján a jelen tanulmányban vizsgáljuk a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válás konvergens és divergens összefüggéseit a közösségioldal-használat mintázataiban. Vizsgáljuk továbbá a pszichiátriai tünetek (pl. depreszszív és szorongásos tünetek) összefüggéseit a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válással annak céljából, hogy megalapozzuk a negyedik tanulmány kérdésfelvetéseit. A harmadik tanulmány két célkitűzése: 7) vizsgálni a közöségioldal-használatban mutatkozó különbségeket az egyes cyberbullyingszerepkörök mentén (áldozat, elkövető, áldozat és elkövető, személyesen nem érintett); 8) vizsgálni a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válás konvergens és divergens összefüggéseit a közösségioldal-használat és a pszichiátriai tünetek terén. 2

A harmadik tanulmányban feltárt összefüggések alapján a negyedik tanulmány a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek közötti kapcsolatra irányul. Ez a vizsgálat a harmadik tanulmányban bemutatott, 1500 serdülőből és felnőttből álló mintán zajlott. Noha a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek kapcsolatát számos kutatásban vizsgálták az elmúlt évek során (Kowalski és mtsai., 2014; Nixon, 2014), kevés tanulmány irányult az ezen összefüggés mögött álló mechanizmusok mélyebb megismerésére releváns mediáló és moderáló tényezők vizsgálata által (pl. Barchia és Bussey, 2010; Feinstein és mtsai., 2014). Korábbi tanulmányok pozitív kapcsolatot találtak a pszichiátriai tünetek és az igazságtalan világba vetett hit (Dalbert és Stoeber, 2005; Lench és Chang, 2007), valamint az alacsony észlelt társas támogatás között (pl. Auerbach és mtsai., 2011; Chu, Saucier és Hafner, 2010). Ennek alapján a jelen tanulmány célja tesztelni az igazságtalan világba vetett hit és az észlelt társas támogatás lehetséges moderáló szerepét a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek között. Egyes tanulmányok arra mutatnak rá, hogy az áldozatok gyakran haragot éreznek, miután érintetté válnak cyberbullyingban (Camodeca és mtsai., 2002; Lonigro és mtsai., 2015; Ortega és mtsai., 2012). Továbbá nemrégiben bizonyítást nyert, hogy a rumináció moderálja a stressz és a depresszív tünetek közötti kapcsolatot (Bastin és mtsai., 2015; Shull és mtsai., 2016). Mindezek alapján feltételezhető, hogy a bosszankodás moderálja a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek közötti kapcsolatot. Korábbi tanulmányok számottevő különbségekre hívták fel a figyelmet az áldozatok és az elkövetők és áldozatok csoportja között számos tekintetben (pl. pszichiátriai tünetek, megküzdési stratégiák) (lásd Völlink és mtsai., 2013 áttekintését), így indokolt lehet vizsgálni a különböző áldozati csoportok közti különbségeket. Ennek alapján a negyedik tanulmányegy fő célkitűzése: 9) tesztelni a bosszankodás, az igazságtalan világba vetett hit, valamint az észlelt társas támogatás lehetséges moderáló szerepét a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek között különböző áldozati csoportokban (áldozatok, elkövetők és áldozatok). Az ötödik tanulmány azon egyéni és szituációs faktorok vizsgálatára irányul, amelyek hatással lehetnek a cyberbullying áldozatainak segítségkérési hajlandóságára. Ez a tanulmány ugyancsak az 1500 főt magába foglaló, serdülőkből és felnőttekből álló mintán alapul. Korábbi tanulmányok felhívták a figyelmet a segítségkérés fontosságára, amely hatékony stratégiát jelenthet a cyberbullying ellen (Dooley és mtsai., 2010; Palladino és mtsai., 2012), továbbá szerepet játszhat az áldozattá válás ártalmainak csökkentésében (Kowalski és mtsai., 2014). Habár számos intervenciós programban kulcsszerepet kapott a segítségkérési stratégiák oktatása (Dooley és mtsai., 2010; Novick és Isaacs, 2010), kevés információ áll rendelkezésre azokról az egyéni tényezőkről, amelyek befolyásolhatják az áldozatok segítségkérési hajlandóságát. Korábbi tanulmányok arra is rámutattak, hogy az áldozatok kevesebb mint fele számol be arról, hogy online bántalmazták (Aricak és mtsai., 2008; Slonje és Smith, 2008), amely jelzi, hogy a segítségkérési hajlandóság növelése a cyberbullying-áldozatok körében szükségszerű lenne ahhoz, hogy elkerülhetővé váljon a további viktimizáció, valamint a negatív tapasztalatokkal együtt járó ártalmak is mérséklődjenek (Dooley és mtsai., 2010; Palladino és mtsai., 2012; Kowalski és mtsai., 2014). A korábbi tanulmányok által feltárt pszichológiai sajátosságokból kiindulva (pl. a cyberbullyingáldozatok önértékelése és észlelt társas támogatottsága alacsony, gyakran diszfunkcionális érzelemregulációs stratégiákat alkalmaznak) (Brewer és Kerslake, 2015; Calvete és mtsai., 2010; Fanti és mtsai., 2012; Kowalski és Limber, 2013; Patchin és Hinduja, 2010; Völlink és mtsai., 2013; Williams és Guerra, 2007), az ötödik tanulmány fő célja: 3

10) vizsgálni különböző cyberbullying-specifikus tényezők (az áldozattá válás gyakorisága, az elkövető felismerése), diszfunkcionális érzelemregulációs stratégiák (rumináció, mások hibáztatása), valamint pszichológiai erőforrások (önértékelés, észlelt társas támogatás) bejósló erejét abban, hogy a cyberbullying áldozatai segítséghez fordulnak. 2. Empirikus tanulmányok a disszertációban 2.1 Az első tanulmány: A hagyományos bullying és cyberbullying konvergens és divergens prediktorai: A pszichoaktív szerhasználat, a problémás internethasználat és az észlelt társas támogatás szerepe 1 2.1.1 Módszerek Az adatgyűjtés az Európai Iskolavizsgálat az Alkohol- és Egyéb Drogfogyasztási Szokásokról (ESPAD) keretében zajlott (ESPAD; Király, Zsila és Demetrovics, 2016). A vizsgálat célcsoportját 16 éves serdülők képezték, így a felmérést két iskolai osztályban (9 10.) végezték el. Annak érdekében, hogy hazai reprezentatív minta álljon rendelkezésre, homogén rétegzett, véletlenszerű mintavételi eljárás zajlott régiók (Közép/Nyugat/Kelet-Magyarország), osztályok (9. és 10.), valamint iskolatípusok szerint (gimnázium, szakközépiskola és szakiskola). Az önbevalláson alapuló kérdőívet névtelenül töltötték ki mindazon tanulók, akik jelen voltak az osztályteremben az adatfelvétel idején. A tanulók 7%-a megtagadta a válaszadást az elsődleges mintavételi egységben (osztályok), ezért szükség mutatkozott az adatok súlyozására. A minta 6237 serdülőt foglalt magában (51,1% fiú). A legfiatalabb válaszadó 15, míg a legidősebb 22 éves volt (átlagéletkor = 16,6 év, szórás = 1,0). Körülbelül a serdülők fele 9. osztályos (53,6%), míg 46,4% 10. osztályos volt. Közel a tanulók fele gimnáziumban (43,3%), míg 33,4% szakközépiskolában, és további 23,2% szakiskolában tanult. A vizsgálatban információt gyűjtöttek fő demográfiai jellemzőkről (nem, életkor, iskolatípus, osztály, lakóhely). Továbbá felmérték, hogy a tanulókat milyen gyakran bántalmazták offline és/vagy elektronikus eszközök közvetítésével az elmúlt néhány hónapban. Korábbi tanulmányokhoz hasonlóan (pl. Kowalski és Limber, 2013; Patchin és Hinduja, 2010) azokat a tanulókat tekintettük áldozatoknak, akiket legalább havi 2 3 alkalommal bántalmaztak offline és/vagy elektronikus úton. Sor került az észlelt társas támogatás felmérésére is a szülők és a legjobb barát részéről. A problémás offline viselkedések körébe a dohányzás, az alkohol- és a droghasználat tartozott. A résztvevőket arról is kérdezték, hogy milyen gyakran fogyasztották az adott pszichoaktív szert. Továbbá vizsgálták az internethasználati szokásokat is. Elsőként a közösségi oldalakon eltöltött időt mérték fel, majd vizsgálták a problémás internethasználatot is a Problémás Internethasználat Kérdőív 6-tételes változatával (PIUQ-6; Demetrovics és mtsai., 2016). Az önértékelés mérésére a Rosenberg Önértékelés Skála magyar változatát használták (RSES-HU; Rosenberg, 1965, 1986; 1 A tanulmány az alábbi publikáció alapján készült: Zsila, Á., Orosz, G., Király, O., Urbán, R., Ujhelyi, A., Jármi, É., Griffiths, M. D., Elekes, Z., & Demetrovics, Z. (2017). Psychoactive Substance Use and Problematic Internet Use as Predictors of Bullying and Cyberbullying Victimization. International Journal of Mental Health and Addiction, 16, 466-479. doi: 10.1007/s11469-017- 9809-0 4

Urbán és mtsai., 2014), míg a depresszív tüneteket az Epidemiológiai Kutatóközpont Depresszió Skálájának rövid, 6-tételes változatával mérték fel (CES-D; Radloff, 1977). A statisztikai elemzés során khí-négyzet próbát, egyszempontos varianciaanalízist, valamint többváltozós probit regressziót végeztünk súlyozott legkisebb négyzetes becslési eljárás alkalmazása mellett (WLSMV). 2.1.2 Fő eredmények A tanulók 4,14%-a vált hagyományos bullying áldozatává, és 3,66%-a cyberbullying áldozatává az adatfelvételt megelőző néhány hónapban. Az áldozati csoportok közötti különbségek vizsgálatánál nem találtunk szignifikáns különbséget hagyományos bullying- és cyberbullying-áldozatok között az észlelt társas támogatás, a droghasználat és az önértékelés tekintetében. Ellenben a dohányzás és az alkoholhasználat gyakoribb volt cyberbullying-áldozatok körében. Ez a csoport továbbá magasabb értéket mutatott a problémás internethasználat terén, és több depresszív tünetről számolt be a hagyományos bullying áldozatainál. A többváltozós probit regressziós modell alapján nem mutatkozott nemi különbség a hagyományos bullying és a cyberbullying áldozatai között (lásd 1. táblázat). Ugyanakkor a szakiskolás tanulók nagyobb arányban váltak cyberbullying áldozatává a gimnazista tanulóknál. Mindezen túl a magas szülői támogatás negatív összefüggést mutatott az áldozattá válással mindkét bántalmazási típus esetén. Végül azok a tanulók, akiket támogatott a legjobb barátjuk, kisebb valószínűséggel váltak hagyományos bullying áldozatává, ugyanakkor a kortárstámogatás nem bizonyult védőfaktornak a cyberbullying ellen. 1. táblázat: Többváltozós probit regressziós modell a hagyományos bullyingban és cyberbullyingban történő áldozattá válás bejóslására Hagyományos bullying áldozattá válás B (SE) Cyberbullying áldozattá válás B (SE) Demográfiai jellemzők Nő 0,101 (0,068) 0,050 (0,070) Gimnazista tanuló -0,048 (0,078) -0,184 (0,077)* Társas támogatás Szülők -0,068 (0,028)* -0,103 (0,030)* Legjobb barát -0,092 (0,028)** -0,029 (0,032) Pszichoaktív szerhasználat Dohányzás -0,037 (0,071) 0,002 (0,074) Alkohol (italok száma) -0,004 (0,007) 0,012 (0,006) Drog (típusok skálája) 0,119 (0,038)*** 0,153 (0,037)*** Internethasználat Problémás használat 0,196 (0,038)*** 0,245 (0,040)*** Gyakori közösségioldal-használat -0,032 (0,070) 0,075 (0,075) R 2 0,048 0,086 5

Jegyzet: * p < 0,05; ** p < 0,01; *** p < 0,001 A problémás viselkedésekkel kapcsolatosan azt találtuk, hogy a tiltott szerhasználat és a problémás internethasználat szignifikáns prediktora mindkét bántalmazási formának. Habár ezek a változók bizonyultak a viktimizáció legerősebb prediktorainak, az általuk magyarázott variancia meglehetősen csekély maradt mindkét esetben. A modell csupán a teljes variancia 4,8%-át magyarázta hagyományos bullying esetén, és 8,6%-át cyberbullying esetén. 2.1.3 Megvitatás Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a problémás viselkedések serdülők körében növelhetik a kortársagresszió kockázatát, s ezáltal az áldozattá válás valószínűségét is (Gámez-Guadix és mtsai., 2013; Jessor, 1991). A jelen tanulmány további empirikus bizonyítékkal szolgált ezen hipotézis megerősítésére azáltal, hogy gyenge, de szignifikáns összefüggést mutatott ki a droghasználat, a problémás internethasználat, valamint a bullying hagyományos és elekronikus formái között. Ugyanakkor ezek a potenciálisan kompulzív és/vagy addiktív viselkedések meglehetősen gyenge magyarázóerővel bírnak a bullyingban történő áldozattá válás bejóslásában. Ez az eredmény azt jelzi, hogy bár a potenciálisan kompulzív és/vagy addiktív viselkedések összefüggésben állnak a bullying mindkét formájával, a pszichoaktív szerhasználat és a problémás internethasználat nem bizonyultak kulcstényezőknek a bullyingban történő áldozattá válásban. A jelen tanulmányban a tanulók 4,14%-át bántalmazták rendszeresen offline, és 3,66%-át online az adatfelvételt megelőző néhány hónapban. Ez az eredmény hasonlóságot mutat azokkal a tanulmányokkal, amelyek hasonló időtartamot határoztak meg, és csakugyan serdülő mintán zajlottak. Sittichai (2014) például azt találta, hogy 14 17 éves tanulók 6%-át bántalmazták rendszeresen az adatfelvételt megelőző néhány hónapban. Egy másik tanulmányban 10 13 éves tanulók 7,1%-át bántalmazták rendszeresen online az elmúlt három hónap távlatában (Price és mtsai., 2013). Számos korábbi tanulmányhoz hasonlóan (pl. Bauman, Toomey és Walker, 2013; Hinduja és Patchin, 2008) a jelen tanulmányban sem mutatkozott nemi különbség az áldozattá válást illetően egyik bántalmazási formában sem. A szakiskolás tanulók ellenben magasabb arányban váltak cyberbullying áldozatává, mint a gimnazista és a szakközépiskolás tanulók. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a szakiskolás tanulók érték el a legmagasabb értéket a Problémás Internethasználat Kérdőívben (PIUQ), és a problémás internethasználat korábbi tanulmányok alapján összefüggést mutat a cyberbullyingban való áldozattá válás magas kockázatával (Casas és mtsai., 2013; Chang és mtsai., 2015). Habár a tanulók között gyakoribb volt a hagyományos bullying a cyberbullyingnál, több depresszív tünetről és gyakoribb pszichoaktív szerhasználatról számoltak be azok, akiket online bántalmaztak, mint akiket az iskolában ért bántalmazás. Ez az eredmény párhuzamba állítható a Smith és munkatársai (2008) által végzett tanulmány eredményeivel, amelyben a cyberbullying két megnyilvánulási formája (szöveges üzenetek, fényképek és videók engedély nélküli felhasználása) nagyobb érzelmi hatást gyakorolt az áldozatokra a hagyományos bullying legtöbb megnyilvánulási formájánál. A társas támogatás tekintetében megállapíthattuk, hogy a legjobb baráttól érkező támogatás alacsony szintje a hagyományos bullyingban történő áldozattá válással, míg a szülőktől kapott érzelmi támogatás alacsony szintje a bullying mindkét formájával összefüggésben áll. Talán nem meglepő módon arra mutatnak ezek az eredmények, hogy egy támogató barát jelenléte védő- 6

faktort jelenthet az iskolai bántalmazás ellen, ahol az incidens történik, míg a szülői gondoskodás és felügyelet láthatólag a bántalmazás mindkét típusának elkerülésében fontos szerepet játszik. Az olyan potenciálisan problémás viselkedések, mint a pszichoaktív szerhasználat és a túlzott mértékű internethasználat, összefüggést mutattak az áldozattá válás magas kockázatával mindkét bántalmazási formában. Ez az eredmény szintén megegyezik a korábbi tanulmányok eredményeivel (Casas és mtsai., 2013; Chang és mtsai., 2015). Ugyanakkor ezen tényezők magyarázóereje a bullyingban történő áldozattá válást illetően rendkívül csekély (a teljes variancia 4,8 8,6%-át magyarázzák), hasonlóan a Hinduja és Patchin (2008) által kapott értékekhez, akik azt találták, hogy a hagyományos bullyingban szerzett tapasztalatok és a problémás viselkedések (pl. szerhasználat) a cyberbullyingban történő áldozattá válás teljes varianciájának csupán 1 5%-át magyarázzák. Összegezve a fentieket: a jelen tanulmány elsődleges célja az volt, hogy részletesebb képet alkossunk a problémás offline és online viselkedések kapcsolatáról a hagyományos bullyingban és a cyberbullyingban történő áldozattá válással, ezáltal bővítve a rendelkezésre álló szakirodalmi ismereteket a kémiai és viselkedéses függőségek összefüggéseiről a bántalmazással. Jelen tanulmányban a pszichoaktív szerhasználat és a problémás internethasználat az offline és online bántalmazással is összefüggésben állt. Ugyanakkor a tesztelt modellek alacsony magyarázóereje felhívja a figyelmet arra, hogy más tényezők erősebb bejóslói lehetnek az áldozattá válásnak mind a hagyományos bullyingban, mind a cyberbullyingban, s ezen tényezők feltárása a jövőbeli kutatások feladata. 2.2 A második tanulmány: Nemi különbségek az online áldozattá és elkövetővé válás kapcsolatában: A bosszankodás és az offline bullyingban szerzett tapasztalatok moderáló szerepe 2 2.2.1 Módszerek A résztvevőket két népszerű magyar weboldalon toboroztuk: egy hírportálon (444.hu) és egy játékosok számára fenntartott honlapon (GameStar.hu). A válaszadók online kérdőív segítségével számoltak be a bántalmazásról szerzett tapasztalataikról. Az adatfelvétel 2017 tavaszán zajlott. A mintát 1500 fő alkotta (57,9% férfi, átlagéletkor = 28,9 év, szórás = 8,67). A legfiatalabb válaszadó 14, míg a legidősebb 50 éves volt. A válaszadók fele felsőfokú végzettséggel rendelkezett (49,3%), míg 38,4% középfokú végzettséget szerzett, és 12,2% nyolc általános iskolai osztályt vagy annál kevesebbet végzett. A válaszadók közel fele (46,1%) teljes állásban dolgozott az adatfelvétel idején, míg 24,0% tanult, és további 25,1% tanult és dolgozott. A vizsgálatban információt gyűjtöttünk általános demográfiai jellemzőkről (nem, életkor, munka és tanulmányok). Továbbá tájékozódtunk a válaszadók múltbeli (az elmúlt évnél korábbi) és jelenlegi (az elmúlt év során szerzett) tapasztalatairól a hagyományos bullying és a cyberbullying kapcsán (tapasztalatok gyakorisága, észlelt súlyossága). 2 A tanulmány az alábbi publikáció alapján készült: Zsila, Á., Urbán, R., Griffiths, M. D., & Demetrovics, Z. (2018). Gender Differences in the Association between Cyberbullying Victimization and Perpetration: The Role of Anger Rumination and Traditional Bullying Experiences. International Journal of Mental Health and Addiction. doi: 10.1007/s11469-018-9893-9 7

A válaszadók bosszankodásra irányuló hajlamát a Bosszankodás Skála (ARS; Sukhodolsky és mtsai., 2001) két releváns alskáláján mértük fel: a bosszantó gondolatok és a bosszantó emlékek alskálákon. Az adatelemzésben átlagot számoltunk a két alskálából. A statisztikai elemzés során khí-négyzet próbát, egyszempontos varianciaanalízist, valamint moderációt végeztünk a PROCESS nevű kiegészítő használatával (Hayes, 2013). 2.2.2 Fő eredmények A résztvevők 16,7%-a vált hagyományos bullying áldozatává, 2,6%-a hagyományos bullying elkövetője volt, míg 4,6% áldozati és elkövetői szerepben is szerzett tapasztalatot az elmúlt egy évben. Emellett a válaszadók 17,3%-a vallotta, hogy cyberbullying áldozatává vált, 3,5% cyberbullying elkövetője volt, míg 12,5% áldozatként és elkövetőként is szerzett tapasztalatot az elmúlt egy évben. Szignifikáns nemi különbségeket figyelhettünk meg a hagyományos bullyingban (χ 2 (1) = 42,37; p < 0,001; Phi = 0,25 múltbeli tapasztalatok esetében, és χ 2 (1) = 47,48; p < 0,001; Phi = 0,36 jelenlegi tapasztalatok esetében) és a cyberbullyingban betöltött szerepkörökben (χ 2 (1) = 96,37; p < 0,001; Phi = 0,48 múltbeli tapasztalatok esetében, és χ 2 (1) = 73,55; p < 0,001; Phi = 0,38 jelenlegi tapasztalatok esetében). Nők gyakrabban váltak bántalmazás áldozatává mindkét formában, mint a férfiak. Ellenben az elkövetők között magasabb volt a férfiak aránya mindkét bántalmazási formában. Hasonló módon a férfiak gyakrabban vettek részt hagyományos és online bántalmazásban is mindkét szerepkörben (elkövető és áldozat), mint a nők. Szignifikáns nemi különbség mutatkozott a bosszankodásban és a hagyományos bullying és cyberbullying által okozott kár észlelt súlyosságában. A válaszadók összességében ártalmasabbnak vélték a hagyományos bullyingot a cyberbullyingnál (t(1488) = 13,35; p < 0,001; Hedges g = 0,38). Továbbá a nők a hagyományos bullyingot és a cyberbullyingot is ártalmasabbnak vélték, mint a férfiak (Hedges g = 0,44 hagyományos bullying esetében, és 0,70 cyberbullying esetében). A hagyományos bullyingban szerzett tapasztalatokat vizsgálva megállapíthattuk, hogy a visszatérően bántalmazott áldozatok (akiket az elmúlt egy évben és annál korábban is bántalmaztak) hajlamosabbnak mutatkoztak a bosszankodásra (t(496) = 2,13; p = 0,03; Hedges g = 0,17) azoknál, akiket nem bántalmaztak visszatérően (akiket csak az elmúlt évben vagy annál korábban bántalmaztak). Azt is megfigyelhettük, hogy azok az offline elkövetők, akik visszatérően bántalmaztak másokat, a bántalmazás offline (t(109) = 3,85; p < 0,001; Hedges g = 0,61) és online (t(125) = 5,01; p < 0,001; Hedges g = 0,73) formáját is ártalmatlanabbnak észlelték azoknál az offline elkövetőknél, akik nem bántalmaztak visszatérően másokat. Továbbá azok az online elkövetők, akik visszatérően bántalmaztak másokat, ártalmatlanabbnak vélték a cyberbullyingot azoknál az online elkövetőknél, akik nem bántalmaztak visszatérően másokat (t(223) = 3,30; p = 0,001; Hedges g = 0,44). A bosszankodás és a hagyományos bullyingban szerzett visszatérő áldozati és elkövetői tapasztalatokat a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetői tapasztalatok kapcsolatában vizsgáltuk nemre való tekintettel. Az életkort kontrollváltozóként használtuk. Első lépésben megállapíthattuk, hogy a nem moderálja a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetővé válás közötti kapcsolatot (B = -1,09 [-1,85; -0,32]; p = 0,006), amely azt jelzi, hogy a múltbeli online áldozattá válás férfiaknál növeli annak kockázatát, hogy a személy később online elkövető válik. Második lépésben teszteltük, vajon a bosszankodás moderálja-e a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetői tapasztalatok közötti kapcsolatot. Az interakció szignifikáns- 8

Cyberbullying elkövetésének valószínűsége (múlt év) nak bizonyult, amikor férfiak mintáján teszteltük a bosszankodás moderáló hatását ebben az összefüggésben (B = -0,75 [-1,45; -0,06]; p = 0,03), amely azt jelzi, hogy azok a férfiak, akik nem váltak cyberbullying áldozatává, ugyanakkor hajlamosak múltbeli, bosszantó esetek felett rágódni, nagyobb valószínűséggel válnak online elkövetővé. Ezzel ellentétben azok a férfi cyberbullying-áldozatok válnak nagyobb valószínűséggel elkövetővé, akikre valamelyest kevésbé jellemző a bosszankodás (lásd 1. ábra). A bosszankodás moderáló szerepe ebben az összefüggésben nem nyert megerősítést nők esetében (B = -0,12 [-1,01; 0,77]; p = 0,79). 1. ábra. A bosszankodás moderáló hatása a múltbeli online (CB) áldozattá válás (egy évnél korábban) és a jelenlegi online elkövetővé válás (az elmúlt évben) közötti kapcsolatban férfiaknál (n = 869) 0.9 0.8 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3 0.2 0.1 0 Cyberbullying - áldozattá válás (egy évnél korábban) Nem CB áldozat (egy évnél korábban) CB áldozat (egy évnél korábban) Alacsony bosszankodás Magas bosszankodás Közepes bosszankodás Harmadik lépésben láthattuk, hogy az ismétlődő offline elkövetői tapasztalat nem moderálta sem férfiak (B = 0,08 [-0,02; 0,18]; p = 0,11), sem nők (B = 0,10 [-0,06; 0,26]; p = 0,21) esetében a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetői tapasztalatok közötti kapcsolatot. Negyedik lépésben megerősítést nyert a visszatérő offline áldozati tapasztalat moderáló szerepe nők esetében (B = 1,26 [0,20; 2,31]; p = 0,02) (lásd 2. ábra), míg férfiaknál az ismétlődő offline áldozatként szerzett tapasztalat nem moderálta a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetővé válás közötti kapcsolatot (B = -0,17[-0,85; 0,51]; p = 0,62). Ez az eredmény azt mutatja, hogy azok a női online áldozatok, akiket visszatérően bántalmaztak offline is, nagyobb valószínűséggel válnak cyberbullying-elkövetőkké. 9

Cyberbullying elkövetésének valószínűsége (múlt év) 2. ábra. Az offline (TB) áldozattá válás moderáló hatása a múltbeli online (CB) áldozattá válás (egy évnél korábban) és a jelenlegi online elkövetővé válás (az elmúlt évben) közötti kapcsolatban nőknél (n = 631) 0.45 0.4 0.35 0.3 0.25 0.2 0.15 0.1 0.05 0 Cyberbullying - áldozattá válás (egy évnél korábban) Nem CB áldozat (egy évnél korábban) CB áldozat (egy évnél korábban) Nem TB áldozat Visszatérően TB áldozat Nem visszatérően TB áldozat 2.2.3 Megvitatás Azok a kutatások, amelyek a hagyományos bullying és a cyberbullying közötti hasonlóságokra és különbözőségekre irányultak, számottevő nemi különbségeket találtak az áldozattá és elkövetővé válás hátterében álló mechanizmusokban (pl. motiváció, percepció, reakció) (Fletcher és mtsai., 2014; Hemphill és Heerde, 2014; Waasdorp és Bradshaw, 2015). Ennek ellenére kevés tudományos figyelem irányult a hagyományos bullyingban szerzett tapasztalatok és a bosszankodás potenciálisan különböző funkciót betöltő szerepére férfiak és nők számára a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válás kapcsolatában. Jelen tanulmányban a hagyományos bullying és cyberbullying áldozatai között is magasabb volt a nők aránya. A korábbi tanulmányok többsége azt találta, hogy a nők között gyakoribbak a cyberbullying-tapasztalatok áldozati szerepkörben (pl. DeHue és mtsai., 2008; Ortega és mtsai., 2009), míg ennek az ellenkezője figyelhető meg a hagyományos bullying áldozatai között (pl. Huang és Chou, 2010; Wang, Iannotti és Nansel, 2009). Campbell és munkatársai (2013) szintén a nők magasabb arányáról számoltak be hagyományos bullyingban szerzett áldozati tapasztalatok esetén, s a magasabb arányszámot annak tulajdonították, hogy a hagyományos bullyingban szerzett tapasztalatok vizsgálatára szolgáló mérőeszközben többnyire az agresszió indirekt formái jelentek meg (pl. kiközösítés), amelyek nők között gyakoribbak (Hara, 2002). Korábbi tanulmányokhoz hasonlóan (Campbell és mtsai., 2013; Hughes és mtsai., 2009) a nők a hagyományos bullyingot és a cyberbullyingot is ártalmasabbnak vélték, mint a férfiak. Továbbá 10

a válaszadók általánosan károsabbnak tekintették a hagyományos bullyingot a cyberbullyingnál, s nem meglepő módon az áldozatok a bántalmazás ezen formáját súlyosabbnak vélték az elkövetőknél. Jelen tanulmányban a férfiak nagyobb valószínűséggel bántalmaztak másokat online, ha őket is bántalmazták korábban ilyen módon. Korábbi tanulmányok kapcsolatot találtak az online áldozattá válás és az elkövetői tapasztalatok között, s ezek a tanulmányok is azt mutatták, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel válnak online elkövetőkké, ha maguk is áldozatok voltak (Wong, Chan és Cheng, 2014; Wong, Cheung és Xiao, 2018). Ebben a tanulmányban a bosszankodás moderáló szerepe a múltbeli online áldozattá válás és a jelenlegi online elkövetői tapasztalatok között csupán férfiaknál nyert igazolást, amely azt jelzi, hogy azok a férfiak, akik hajlamosak múltbeli, bosszantó eseteken rágódni, némileg kisebb valószínűséggel válnak online elkövetőkké, amennyiben áldozatként is tapasztalatot szereztek a bántalmazás ezen formájában. Tekintve, hogy a férfiak több aggresszív viselkedést mutatnak a nőknél (lásd Bettencourt és Miller, 1996 áttekintését), és stresszkeltő élethelyzetekben hajlamosabbak a közvetlen szembenézést választani az elkerülés helyett (Taylor és mtsai., 2000; Turton és Campbell, 2005), feltételezhetően azok a férfi áldozatok, akik hajlamosak múltbeli bosszúságok felett rágódni, gyakrabban fantáziálnak a bosszúról (Sukhodolsky és mtsai., 2001), amely megakadályozhatja őket a tényleges elkövetésben azáltal, hogy a bosszús fantáziák révén levezethetik feszültségüket. Ezzel szemben azok a férfi áldozatok, akikre kevésbé jellemző a bosszankodás, nagyobb valószínűséggel választhatják az azonnali cselekvést és a közvetlen szembenézést a bosszú tervezése és a haragos gondolatokban való elmerülés helyett. A bosszankodás ugyanakkor növelte az elkövetés valószínűségét azoknál a férfiaknál, akik korábban nem szereztek tapasztalatot cyberbullyingban, amely arra utal, hogy az ellenséges gondolatok esetlegesen megnövelik a tényleges cselekvés valószínűségét azoknál, akik személyesen nem váltak korábban érintetté online agresszióban. A további eredmények alapján az ismétlődő, áldozatként szerzett tapasztalatok offline körülmények között növelték az online elkövetővé válás kockázatát azoknál a nőknél, akiket korábban online bántalmaztak. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy közvetett és névtelen jellege miatt a nők gyakrabban vesznek részt a bántalmazás online formájában (Yang és mtsai., 2013), mint hagyományos bullyingban, és érzékenyebbnek mutatkoztak a bullying által okozott stresszre a férfiaknál, így az ismétlődő, több bántalmazási formában szerzett tapasztalat (offline és online) áldozati szerepkörben arra motiválhatja a női áldozatokat, hogy indirektebb, kevésbé kockázatos formában vágjanak vissza az elszenvedett sérelmekért (Cappadocia, Craig és Pepler, 2013). A jelen tanulmány eredményei hozzájárulhatnak a cyberbullyinggal kapcsolatos motivációkban, percepcióban és reakcióban rejlő nemi különbségek jobb megértéséhez, amelyek esetlegesen online agresszióhoz vezethetnek. Továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy érdemes tekintetbe venni a nemi különbségeket az áldozattá és elkövetővé válással kapcsolatban álló pszichológiai tényezők hatásának vizsgálatánál. 11

2.3 A harmadik tanulmány: A közösségioldal-használat összefüggései a cyberbullyinggal 3 2.3.1 Módszerek Ez a tanulmány azon az 1500 serdülő és felnőtt résztvevőből álló mintán alapul (57,9% férfi, átlagéletkor = 28,9 év, szórás = 8,67, a válaszadók életkora 14-től 50 évig terjed), amelyet a második tanulmányban bemutattunk. Röviden összefoglalva: a résztvevők több mint kétharmada nem vett részt személyesen cyberbullyingban (70,2%), míg 17,3% áldozatként, 3,5% elkövetőként, és 12,5% elkövetőként és áldozatként is tapasztalatot szerzett. Az adatfelvétel során információt gyűjtöttünk a válaszadók internethasználati szokásairól, beleértve a használat gyakoriságát, az aktív közösségioldal-tagságot, a leggyakrabban látogatott közösségi oldalon visszaigazolt ismerősök számát, valamint a személyes ismerősök arányát. Az adatvédelmi stratégiákat az Adatvédelmi Stratégiák Skálán (Vitak, 2017) mértük fel. A pszichiátriai tüneteket a Rövid Tünetlista (BSI; Derogatis, 1975; Urbán és mtsai., 2014) magyar változatának három releváns alskálája révén vizsgáltuk: interperszonális érzékenység, depresszió és szorongás. Az adatelemzés során a három alskálából számolt összevont átlaggal dolgoztunk. A statisztikai elemzés során egyszempontos varianciaanalízist és bináris logisztikus regreszsziót végeztünk. 2.3.2 Fő eredmények A közösségioldal-használat jellemzőit a különböző cyberbullying-szerepkörökben egyszempontos varianciaanalízissel vizsgáltuk. Elsőként megállapíthattuk, hogy azok a személyek, akik elkövetőként és áldozatként is szereztek tapasztalatot cyberbullyingban, több időt töltöttek az interneten azoknál, akik személyesen nem váltak érintetté online bántalmazásban (F(1545) = 6,64; p < 0,001). Továbbá az elkövetők és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek kevesebb visszaigazolt ismerőst ismertek személyesen az általuk rendszeresen látogatott közösségi oldalakon, mint azok, akik nem váltak érintetté cyberbullyingban (Welch (170) = 7,97; p < 0,001). Az áldozatok több közösségi oldalnak voltak aktív tagjai, mint azok, akik nem váltak érintetté személyesen online bántalmazásban (F (1549) = 5,17; p = 0,001). Végül az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek több adatvédelmi stratégiát alkalmaztak azoknál, akik nem vettek részt cyberbullyingban (F (1283) = 12,58; p < 0,001). Az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek több pszichiátriai tünetről számoltak be azoknál, akik nem váltak érintetté cyberbullyingban az elmúlt év során (Welch (190) = 13,62; p < 0,001). A közösségioldal-használat és a cyberbullying kapcsolatának vizsgálatára bináris logisztikus regresszióelemzést végeztünk. Az eredményeket a 2. táblázat szemlélteti. Az áldozattá válást legerősebben az elkövetőként szerzett tapasztalatok jósolták be, és fordítva. Továbbá a gyakori internethasználat és a személyes ismerősök alacsony aránya a közösségi oldalakon visszaigazolt ismerősök között kapcsolatban állt az elkövetői tapasztalatokkal. Ezzel szemben az adatvédelmi 3 A tanulmány az alábbi publikáció alapján készült: Zsila, Á. & Demetrovics, Z. (2018). Cyber-viktimizáció és cyber-agresszió. A közösségioldal-használat összefüggései az online bántalmazással. Médiakutató, 19(1), 21-33. 12

stratégiák alkalmazása és a pszichiátriai tünetek az áldozatként szerzett tapasztalatokkal álltak összefüggésben. Az életkor gyenge és inkonzisztens összefüggést mutatott a cyberbullyingban szerzett tapasztalatokkal. A demográfiai változók a cyberbullying-tapasztalatok teljes varianciájának nagyobb százalékát magyarázták, mint a közösségioldal-használat és a pszichiátriai tünetek. Továbbá a független változók nagyobb magyarázóerővel rendelkeztek az elkövetővé válás tekintetében, mint az áldozat válás esetében (41% vs. 33%). 2. táblázat. A közösségioldal-használat és a pszichiátriai tünetek összefüggései a cyberbullyingban történő áldozattá és elkövetővé válással Cyberbullying áldozattá válás Cyberbullying elkövetővé válás B (SE) O.R. (95% C.I.) B (SE) O.R. (95% C.I.) I. modell Kontrollváltozók Nem 0,92 (0,15) 2,51*** (1,88 3,37) -1,42 (0,20) 0,24*** (0,16 0,36) Életkor 0,02 (0,01) 1,02 (1,00 1,03) -0,03 (0,01) 0,97** (0,95 0,99) Cyberbullying 3,07 (0,21) 21,60*** (14,22 32,81) 3,07 (0,21) 21,48*** (14,14 32,63) áldozat/elkövető II. modell Kontrollváltozók Nem 0,75 (0,16) 2,12*** (1,55 2,89) -1,40 (0,22) 0,25*** (0,16 0,38) Életkor 0,02 (0,01) 1,03** (1,01 1,04) -0,03 (0,01) 0,97* (0,95 0,99) Cyberbullying 3,04 (0,22) 20,83*** (13,58 31,94) 3,04 (0,22) 20,93*** (13,62 32,17) áldozat/elkövető KO-használat Internethasználat -0,03 (0,05) 0,97 (0,88 1,06) 0,16 (0,06) 1,17* (1,03 1,32) gyakorisága KO száma 0,00 (0,06) 1,00 (0,88 1,12) -0,04 (0,08) 0,96 (0,82 1,12) KO-ismerősök száma 0,00 (0,00) 1,00 (1,00 1,00) 0,00 (0,00) 1,00 (1,00 1,00) Személyesen ismert KOismerősök 0,00 (0,00) 1,00 (0,99 1,00) -0,01 (0,00) 0,99* (0,99 1,00) aránya Adatvédelmi stratégiák 0,28 (0,09) 1,32** (1,10 1,59) 0,23 (0,12) 1,26 (0,99 1,60) Pszichiátriai tünetek 0,38 (0,09) 1,47*** (1,23 1,76) -0,16 (0,12) 0,85 (0,68 1,08) Jegyzetek: *** p < 0,001; ** p < 0,01; * p < 0,05 KO = közösségi oldal 2.3.3 Megvitatás Jelen tanulmány a cyberbullyingban szerzett tapasztalatok és a közösségioldal-használat összefüggéseinek vizsgálatára irányult. Eredményeink alapján az áldozatok több adatvédelmi stratégiát alkalmaznak azoknál, akiket nem bántalmaztak elektronikus úton. Továbbá az áldozatok több pszichiátriai tünetről (depresszív, szorongásos tünetek, interperszonális érzékenység) számoltak 13

be azoknál, akik nem vettek részt cyberbullyingban. Ezzel szemben az elkövetők több időt töltöttek az interneten és kevesebb visszaigazolt ismerőst ismertek személyesen a közösségi oldalakon, mint azok, akik nem bántalmaztak másokat elektronikus eszközök közvetítésével. Az áldozattá válást az elkövetői szerepkörben szerzett tapasztalatok jósolták be legerősebben, és fordítva. Noha nem mutatkozott különbség a közösségi oldalakon visszaigazolt ismerősök számában cyberbullying-szerepkörök szerint, az elkövetők kevesebb visszaigazolt ismerőst ismertek személyesen, mint azok, akik nem váltak érintetté cyberbullyingban. Ez az eredmény azt sugallja, hogy az ismerősök mennyisége helyett inkább a kapcsolatok minősége állhat szorosabb összefüggésben a cyberbullying-tapasztalatokkal. Tanulmányunkban pozitív kapcsolat mutatkozott az elkövetői tapasztalatok és az interneten töltött idő között, akárcsak más tanulmányokban (pl. Sticca és mtsai., 2013; Ybarra és Mitchell 2004). Továbbá az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek több adatvédelmi stratégiát alkalmaztak azoknál, akik nem vettek részt cyberbullyingban. A legtöbb tanulmány ezzel ellentétes megállapításra jutott, amelyben az áldozatok gyengébb adatvédelmi és biztonsági intézkedésekről számoltak be (Juvoven és Gross, 2008; Vitak, 2017). Egy lehetséges magyarázat a jelen tanulmány eredményére, hogy az áldozatok óvatosabbá váltak, miután online bántalmazták őket, s ezért ma már figyelmet fordítanak bejegyzéseik és feltöltött képeik tartalmára annak érdekében, hogy elkerüljék a visszaéléseket. Az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek több pszichiátriai tünetről számoltak be azoknál, akik nem váltak érintetté cyberbullyingban. Ez az eredmény megegyezik a korábbi tanulmányok eredményével (Gámez-Guadix és mtsai., 2013; Hinduja és Patchin, 2008). Az áldozattá válást az elkövetői tapasztalatok jósolták be legerősebben, és fordítva. Ez az eredmény megegyezik a Hinduja és Patchin (2008) által leírt eredményekkel, amelyekben az online áldozattá válás legerősebb prediktorai az elkövetőként szerzett tapasztalatok voltak, és fordítva. Az életkor rendkívül gyenge kapcsolatot mutatott a cyberbullying-tapasztalatokkal. Ennek ellenére a demográfiai változók és a cyberbullyingban történő áldozattá/elkövetővé válás nagyobb magyarázóerővel bírt az online bántalmazásban szerzett tapasztalatokat terén, mint a közösségioldal-használat és a pszichiátriai tünetek. Összegezve a fentieket: a jelen tanulmány részletesebb képet alkotott az általános internethasználat, a közösségioldal-használat és a pszichiátriai tünetek összefüggéseiről a cyberbullyingban szerzett tapasztalatokkal. 14

2.4 A negyedik tanulmány: A bosszankodás, az igazságtalan világba vetett hit és az észlelt társas támogatás moderáló szerepének vizsgálata a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek kapcsolatában 4 2.4.1 Módszerek Ebben a vizsgálatban ugyancsak azt az 1500 serdülő és felnőtt résztvevőből álló mintát (57,9% férfi, átlagéletkor = 28,9 év, szórás = 8,67, a válaszadók életkora 14-től 50 évig terjed) használtuk, amelyet a disszertációban bemutatott második és harmadik tanulmányban. Röviden összefoglalva: a válaszadók többsége (70,2%) nem vált személyesen érintetté cyberbullyingban az elmúlt év során, míg 17,3% áldozatként, 3,5% elkövetőként, és 12,5% áldozatként és elkövetőként is tapasztalatot szerzett online bántalmazásban. A pszichiátriai tüneteket a Rövid Tünetlista (BSI; Derogatis, 1975; Urbán és mtsai., 2014) magyar változatának három releváns alskáláján mértük fel: interperszonális érzékenység, depresszió és szorongás. Ebben a tanulmányban a három alskála összevont átlagával dolgoztunk. A válaszadók bosszankodásra irányuló hajlamát a Bosszankodás Skála (ARS; Sukhodolsky és mtsai., 2001) két releváns alskáláján mértük fel: bosszantó gondolatok és bosszantó emlékek. Ismét a két alskála összevont átlagával számoltunk az adatelemzés során. Az általános igazságtalan világba vetett hit mérésére az Igazságtalan Világba Vetett Hit Skálát használtuk (Dalbert és mtsai., 2001). Végül az észlelt társas támogatást a Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Skálával (MSPSS; Zimet és mtsai., 1988) mértük, amely három alskálát foglal magában: jelentős mások, család és barátok. A statisztikai elemzés során moderációt végeztünk. A nem és az életkor kontrollváltozókként szerepeltek a modellekben. 2.4.2 Fő eredmények Elsőként vizsgáltuk, vajon a bosszankodás moderálja-e a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek közti kapcsolatot. Az áldozatok és nem érintettek mintájában az interakció szignifikánsnak bizonyult (B = 0,14 [0,018; 0,268]; p = 0,03), amely azt jelzi, hogy azok az áldozatok, akik hajlamosak múltbeli, bosszúságot okozó élethelyzetek felett rágódni, nagyobb valószínűséggel számolnak be pszichiátriai tünetekről (lásd 3. ábra). Ellenben nem mutatkozott szignifikáns interakció a mindkét szerepkörben (áldozat és elkövető) tapasztalatot szerzett személyek és a nem érintettek mintájában (B = -0,06 [-0,070; 0,196]; p = 0,35), sem pedig az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek mintájában (B = - 0,09 [-0,267; 0,087]; p = 0,32). 4 A tanulmány az alábbi publikáció alapján készült: Zsila, Á., Urbán, R., & Demetrovics, Z. (2018). Anger rumination and unjust world beliefs moderate the association between cyberbullying victimization and psychiatric symptoms. Psychiatry Research. doi: 10.1016/ j.psychres.2018.08.001 15

Pszichiátriai tünetek 3. ábra. A bosszankodás moderáló hatása a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek kapcsolatában áldozatok (n = 260) és cyberbullyingban nem érintett személyek (n = 1,000) mintájában 3.3 3.1 2.9 2.7 2.5 2.3 2.1 1.9 1.7 1.5 Nem érintett Bosszankodás Áldozat alacsony bosszankodás (átlag - 1 szórás) közepes bosszankodás (átlag) magas bosszankodás (átlag +1 szórás) Második lépésben vizsgáltuk, vajon az igazságtalan világba vetett hit moderálja-e a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek közti kapcsolatot. Az áldozatok és nem érintettek mintájában az interakció ismét szignifikánsnak bizonyult (B = 0,15 [0,055; 0,242]; p = 0,002). Ez azt jelzi, hogy azok az áldozatok, akik erősen úgy vélik, hogy a világ igazságtalan, több pszichiátriai tünetről számolnak be (lásd 4. ábra). Amikor a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek és nem érintettek mintájában vizsgáltuk ezt az összefüggést, az interakció nem bizonyult szignifikánsnak (B = -0,09 [-0,017; 0,191]; p = 0,10), ahogyan az áldozatok és a mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek mintájában sem (B = -0,07 [-0,205; 0,071]; p = 0,34). Harmadik lépésben vizsgáltuk, vajon a jelentős másoktól, a barátoktól és a családtól érkező társas támogatás moderálja-e a cyberbullyingban történő áldozattá válás és a pszichiátriai tünetek közti kapcsolatot. A jelentős másoktól érkező észlelt támogatás esetében az interakció nem bizonyult szignifikánsnak (B = -0,005[-0,073; 0,064]; p = 0,90 áldozatok és nem érintettek mintájában; B = -0,005[-0,076; 0,065]; p = 0,89 mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek és nem érintettek mintájában; B = -0,05[-0,105; 0,094]; p = 0,92 áldozatok és mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek mintájában). Hasonló módon a családtól érkező észlelt támogatás esetében sem mutatkozott szignifikáns interakció (B = 0,004[-0,059; 0,052]; p = 0,90 áldozatok és nem érintettek mintájában; B = 0,001[-0,047; 0,074]; p = 0,66 mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek és nem érintettek mintájában; B = 0,02[-0,068; 0,098]; p = 0,72 áldozatok és mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek mintájában). Végül a barátoktól érkező észlelt társas támogatás moderáló hatása sem nyert megerősítést az eredmények által (B = -0,06[-0,130; 0,002]; p = 0,06 áldozatok és nem érintettek mintájában; B = -0,06[-0,122; 0,012]; p = 0,11 mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek és nem érintettek mintájában; B = 0,004[-0,090; 0,099]; p = 0,93 áldozatok és mindkét szerepkörben tapasztalatot szerzett személyek mintájában). 16