TERMÉSZETVÉDELEMI KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK

TERMÉSZETVÉDELEMI KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK oktatási segédanyag a Szent István Egyetem hallgatói számára Szerkesztette: dr. Magyar Gábor Szerzők: dr. Hoffmann Orsolya (2. fejezet) dr. Kovács Mátyás (1. fejezet) dr. Magyar Gábor (5. fejezet) Rakonczai Zoltán (1. fejezet) dr. Riskó Andrea (3. és 4.1 fejezet) Szi-Ferenc Zsófia (4.2 fejezet) Budapest, 2006

2

1. A TERMÉSZETVÉDELEM TÖRTÉNETE, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI ÉS JÖVŐKÉPE 1.1 A természetvédelem társadalmi fejlődésének rövid áttekintése Az emberiség kezdetben nem foglalkozott a természeti erőforrások véges voltával, mivel életszükségletei nem követeltek nagy mértékű fogyasztást és a természet elemei is még szinte korlátlanul álltak rendelkezésére. Napjainkra a saját kárunkon kell megtapasztalniunk ennek ellenkezőjét. A föld, víz, levegő egyre szennyezettebbé válik, a növények és állatok érzékenyebbjei kipusztulóban, erdeink, természetes életközösségeinek csökkenőben vannak, a civilizáció okozta klímaváltozás bekövetkezte elkerülhetetlen. Korunk generációjának kellett rádöbbennie arra, hogy ez a természetpusztító folyamat már biztosan nem folytatható tovább, hiszen annak megállítása nélkül még jelenlegi ismereteink szerint is katasztrofális következmények elé nézhetünk. Ugyanakkor a természet, illetve a természet egyes elemeinek (értékeinek) megőrzése iránti igény valószínűsíthetően a társadalommal párhuzamosan alakult ki és fejlődött. Az emberiség történelmének számos momentuma igazolja, hogy az ember már a történelmi időkben eljutott a természetmegóvás gondolatáig. Ilyenek a régmúlt mondavilágából fennmaradt töredékek, meserészletek, de erre utalnak pl. a XII. században Assisi Szent Ferenc (1181 1226) tevékenységéről fennmaradt információk is. Az Eleonora d Arborea (1350 1404) által a XIV. században megalkotott Carta di Logu a ragadozómadarak fészkeinek védelmét is előírta Szardínián igaz, valószínűsíthetően a solymászmadarak utánpótlásának biztosítása szándékával. A természetvédelem története a világ valamennyi jelentősebb természetvédelmi kultúrával rendelkező országában annak kialakulásától napjainkig igen jelentős, sok egyedi vonással is rendelkező, jellegzetes utat járt be. A szervezett, tervszerű természetvédelem kezdetét annak intézményesülésétől, állami irányításának kialakulásától, de főként az első védett területek létesítésétől számítják. Így az Amerikai Egyesült Államok első nemzeti parkjának, a Yellowstone Nemzeti Parknak 1872-ben történt alapítása az egyik első mérföldkő a szervezett természetvédelem történetében. E nemzeti park megalakulását rövidesen számos újabb követte a világon. A társadalmi igény természettel szembeni megváltozása, a közgondolkodás fejlődése és a természetvédelem felé fordulása, továbbá a természetvédelmi tudat rohamos fejlődése, mind-mind a természeti értékek és tájak védelmének igényét 3

erősítették. Mindezen tendenciát segítették a tudományos körök, a sorra alakuló társadalmi természetvédelmi szervezetek és zöld mozgalmak. Ma a szárazföldek kerekítve 10%-án találhatók védett természeti területek mintegy 15 millió km²-en, amelyek közül közel 2500 nemzeti park. Az intézményesült természetvédelem rohamos fejlődésével párhuzamosan világszerte váltak szigorúbbá a természetvédelmi jogszabályok, alakultak és fejlődtek a hivatásos természetvédelem szervezetei hatóságai. Felgyorsult a védetté nyilvánítás üteme is, ezzel nőtt a védetté nyilvánított területek kiterjedése (az utóbbi 25 évben háromszorosára). Jelentős lökést adott a természetvédelem nemzetközi szintű fejlődésének a nemzetközi természetvédelmi szervezetek létrejötte (pl. International Union for the Conservation of Nature IUCN 1 : 1948, World Wildlife Fund WWF: 1961), nemzetközi természetvédelmi egyezmények megkötése, továbbá a két és többoldalú nemzetközi természetvédelmi kapcsolatok kialakulása, valamint a társadalmi természetvédelmi szervezetek (IUCN, WWF, IWRB, ICBP 2 stb.) megerősödése. Az egyre gyakrabban szervezett konferenciák, szimpóziumok, kiállítások és más természetvédelmi rendezvények is egyaránt a természet megóvásának fontosságára irányították a közvélemény és a sajtó figyelmét. A tömegével megjelentetett természetvédelmi kiadványok és előadások a mindinkább intézményesülő természetvédelmi oktatással és ismeretterjesztéssel a természetvédelmi tudat erősödését eredményezték. Ha Európában később jött is létre az intézményesült, állami természetvédelem csak 1909-ben hozták létre az első európai nemzeti parkot Svédországban (Abisko, 7700 ha) s ha a kontinens népsűrűsége, beépítettsége, ipara, mezőgazdasága nem is kedvezett a nagyobb kiterjedésű érintetlen területek fennmaradásának, Európa mégis világviszonylatban előkelő helyen szerepel a természet megőrzéséért folytatott tevékenységben, és mára Európában közel 280 nemzeti park létezik mintegy 130 000 km 2 -en. A fejlett európai természetvédelmi kultúra eredményeként a védett természeti területek átlaga a közelmúltra megközelítette a 13%-ot. Európa jeleskedett a nemzetközi természetvédelmi egyezmények megalkotása és végrehajtása terén is, a társadalmi természetvédelmi szervezetek (pl. Európai Nemzeti Parkok Szövetsége) létrejöttében, nemkülönben az EU ökológiai hálózatának (Natura 2000) kijelölésében. Az európai természetvédelmi intézkedések természetesen jelentős hatással voltak a magyar természetvédelem alakulására is. Magyarországon a természeti értékek védelmét szorgalmazó első nagyobb szabású, 1 Az IUCN tagjai sorában jelenleg 82 állam 111 kormányzati és több mint 800 nem kormányzati szervezete található. Hat bizottsága működik. E szervezet teszi közzé a veszélyeztetett fajok vörös könyvét, illetve az ENSZ nemzeti parkok és védett területek jegyzékét. 2 International Waterfowl and Wetland Research Bureau (utódszervezete a Wetlands International); ICBP: International Council for Bird Protection (jelenleg: BirdLife International) 4

komoly társadalmi rendezvényként a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879. évi harmadik vándorgyűlése tekinthető. A hazai természetvédelemben is Európa legtöbb országához hasonlóan a madárvédelem volt az a szakterület, amely meghatározó, sőt kezdeményező szerepet töltött be. Így az 1883. évi vadászati törvény már rendelkezett az énekesmadarak általános védelméről és több ritka előfordulású madárfaj védelmét rendelte el azok költési idejében. Nagy lökést jelentett a hazai természetvédelem fejlődésében az, hogy 1891-ben Budapesten rendezték meg a második nemzetközi ornitológiai kongresszust. Talán ennek hatására kerültek be a mezőrendőrségről rendelkező törvénybe (1894) a hasznos madarak védelméről szóló új előírások. Jelentősége ennek az új szabályozásnak az volt, hogy a mezőőrök kötelességévé is tette a felsorolt hasznos madarak megóvását. Az 1893-ban megalakult Magyar Ornithologiai Központ (a későbbi Madártani Intézet) létrejötte szintén nagy jelentőségű lépés volt a természetvédelem, különösen a madárvédelem terén. Ennek hatásaként fontos természetvédelmi jelentőséggel bíró művek születtek, így pl. Herman Ottó több nyelvre lefordított A madarak hasznáról és káráról és Chernel István Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című munkái. A vallás- és közoktatási miniszter 1906-tól rendelte el a madarak és fák napjá -nak évenkénti megrendezését. 1908-ban az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezte egyes még meglévő őserdőrészletek megőrzését. 1909-ben jelent meg Kaán Károly füzete A természeti értékek fentartása (sic!) címmel. A füzet indíttatására a Földművelésügyi Minisztérium és a belügyi, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszterek elrendelték a védelemre érdemes természeti területek és értékek felmérését. A felmérés 1261 érték (ritka növényélőhely, geológiai érték, láp, őserdőrészlet, famatuzsálem, esztétikailag kiemelkedő táj stb.) számbavételével zárult. A felméréssel egy időben, sőt az igen jelentős természeti értékek megtalálása hatására merült fel annak igénye, hogy ezeknek az értékeknek a hosszú távú, biztonságos megóvására törvény szülessék. A törvénytervezet el is készült, de a természetvédelem ügyéért sokat tevő Darányi Ignác földművelésügyi miniszter távozása miatt előterjesztése már nem történhetett meg. A hazai természetvédelem számára lökést adott az 1913-ban Svájcban rendezett nemzetközi konferencia, amely a természeti értékek védelméről szólt. A konferencia hatására, amelyen Magyarország képviseletében Kaán Károly vett részt, hazánkban új törvénytervezet készült, amely már a természetvédelem országos és megyei szerveit is létrehozta volna. E korszerű, európai szintű törvény létrejöttét az első világháború hiúsította meg. A hazai természetvédelem számára igazán nagy előremutatást az 1923-ban Párizsban 5

tartott nemzetközi természetvédelmi kongresszus jelentett. Hatására 1926-ban Kaán Károly a Magyar Tudományos Akadémia megbízására kezdte el írni a Természetvédelem és természeti emlékek című könyvet, amely 1931-ben meg is jelent. A korábbi törvényalkotási kudarcok, a kongresszusok és e máig is korszakalkotónak számító könyv megjelenése hatására folyamatosan szélesedett a társadalmi igény, az ország természeti értékeinek megóvására (pl. a Badacsony hegy bányászata miatt parlamenti interpellációt nyújtottak be). A második világháborút követően a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozó Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánítási jogkört kapott, s az 1950 1961 közötti időszakban 135 területet nyilvánított védetté mintegy 10 000 hektáron (pl. Bátorliget: 1950, Kis-Balaton: 1951, Velencei Madárrezervátum: 1958, Budai Sas-hegy: 1957). A hazai természetvédelem nagy sikerként könyvelhette el azt, hogy első tájvédelmi körzete, a Tihanyi-félsziget is ebben az időszakban létesült (1952). A régóta áhított főhatósági szervezet, az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelettel létrehozott Országos Természetvédelmi Hivatal annak ellenére, hogy minden feltétel adott volt sajnálatosan nem hozta meg a várt eredményt. A védetté nyilvánítások szinte álltak, a főhatóság területi szervei nem alakultak meg, a természetvédelmet támogató tudományos és társadalmi körökkel a kapcsolat nem alakult ki. A természetvédelmi oltalom alatt álló területek kiterjedése egy évtizeddel később is az ország területének csak 0,2%-át érte el. A természetvédelem önálló regionális szervezetének kialakulása mellett az 1973-as év abból a szempontból is meghatározó jelentőségű volt, hogy megalakult első nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park számos hazai tudós és szakember indítványára, valamint 21 nemzetközi tekintélyű tudós Magyar Államhoz benyújtott petíciójára. A Magyar Madártani Egyesület 1974-es megalakulása a természetvédelem társadalmi bázisát növelte, melyet azóta számos helyi és országos működési területű társadalmi természetvédelmi szervezet követett. Ebben az évtizedben 96 gerinces állatfaj, valamint közel négyszázezer hektár földterület részesült törvényes védelemben. 1979-től kezdődően fokozatosan csatlakoztunk a már életbe lépett, illetve időközben megszülető különböző nemzetközi természetvédelmi egyezményekhez. A környezetvédelem szakterülete 1988-tól minisztériumi rangra emelkedett, majd 1996-ban megszületett a természet védelmének első önálló törvényi szabályozása. Az országosan védett természeti területek kiterjedése 1998-ra elérte a 800 000 ha-t. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk következményeként 2004-ben a Kormány kijelölte az ország közel 21%-ára kiterjedő Natura 2000 hálózat területeit. 6

1.2.2 A természetvédelmi jogi szabályozás története Magyarországon A természet jogszabályi védelmének gondolata Magyarországon is korán kialakult, bár annak 1935-ben megszületett első átfogó szabályozásáig a jogi gyökereit elsősorban az erdőtörvényekben és a vadászati törvényekben kereshetjük. Ilyen szabályozás volt Zsigmond király 1426-ban kiadott rendelkezése az erdők kíméletes, racionális használatáról a tulajdonosok által. A fakivágások helyének felszántását megtiltotta, hogy azon újabb erdő nőhessen fel. Az erdők pusztításának megakadályozásáról II. Lipót 1790. évi dekrétumának LVII. cikke rendelkezik, kimondva, hogy a pusztító ellen ügyészi kereset terhe alatt, szükség szerint erdei zárlatot alkalmazva kell megakadályozni a pusztítást. Az erdei zárlat részletes szabályozására az 1807. évi XXI. törvénycikk kerített sort, a hatóságokat felhatalmazva a tulajdonosok rendelkezési, illetve hasznosítási jogának felfüggesztésével az erdők szakszerűtlen kezelése esetén, ha arról a hatóság tudomást szerzett. Ilyenkor az erdők kezelésére gondnokot rendeltek ki, és akár 200 Ft pénzbírsággal is sújthatták az elkövetőt. Bár a szabadságharc leverésével hazánkban is hatályba léptették a kor követelményeinek megfelelő osztrák erdőtörvényt, az megbukott a magyar tulajdonosok passzív rezisztenciáján. A vadászati jogban III. Károly 1729-es dekrétuma a vadászat és madarászat szabályait részletezi általános vadászati tilalmat elrendelve az állatok szaporodási idejére, illetve további tilalmi időket megállapítva. Az 1802. évi XXIV. törvénycikk a tilalmi időket további fajokra is kiterjesztette. Az 1872-ben megjelent önálló vadászati törvény február 1. és augusztus 15. között általános vadászati tilalmat írt elő, továbbá tiltotta az orvvadászatot, a madarak fészkeinek szétrombolását, a tojásgyűjtést, a fiatal állatok befogását is. Az 1883. évi XX. törvénycikk a korábbi szabályozásnál még szélesebb körre kiterjesztette a védelmet, oltalom alá vonva az énekesmadarakat és a költés idejére valamennyi madárfajt. Még 1880-ban megszületett az a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszteri rendelet, mely az énekesmadarakkal való kereskedelmet korlátozta. A hazai intézményes természetvédelem első komoly hazai állomásának a kiegyezés után, 1879-ben megjelent első erdőtörvényt tekintjük, amely már rendelkezett a véderdőkről és lehetővé tette egyes kies termőhelyen lévő erdők védelmét. Ezzel sziklaalakzatok, ritka növénytársulások és állatvilágunk, továbbá szép erdei tájrészletek fennmaradásának törvényi lehetőségét teremtette meg. A törvény megjelenése még azért is jelentős, mert rendelkezéseivel a természeti értékek védelmére terelte a figyelmet. Az 1888-as halászati törvény április 1. és június 15. között valamennyi nyílt vízre halászati tilalmat írt elő, méretkorlátozásokat vezetett be, továbbá a veszélyeztetett halfajok 7

védelmére lehetővé tette, hogy miniszteri rendelet útján egyes területeken legfeljebb három évre megtiltsák a halászatot. Az 1894. évi XII. törvénycikk a mezőgazdaságra hasznos állatokat, illetve hasznos homokkötő növényeket helyezte oltalom alá. A hasznos madarak és fészkeik, tojásaik elpusztítása, forgalomba hozatala kihágásnak minősült. A védelemben részesítendő fajok körének rendeletben történő kihirdetésére a földművelésügyi miniszter kapott felhatalmazást, aki erre alapozottan adta ki 1901-ben a miniszter azt a törvény erejével bíró körrendeletet (24.655/1901. számon), amely 132 madárfaj, a denevérek, a vakond és a cickányok számára biztosított védelmet. Meghatározta azokat a tevékenységeket, melyek végzéséhez hatósági engedély volt szükséges (befogás, elpusztítás stb.). A Párizsban aláírt nemzetközi madárvédelmi egyezmény szövegét az 1906. évi I. törvénycikk hirdette ki. E jogszabály révén, majd 1912-ben tovább bővült a védett fajok köre. Még e jogszabály előtt jelent meg a 21.527/1900. FM rendelet, mely az emlékfákat és olyan facsoportokat, melyekhez történelmi emlék, monda vagy szájhagyomány fűződik, esetleg egyéb okból jelentősek, a fenntartás és megóvás érdekében írják össze. A Madarak és fák napját a 26.120/1906. VKM rendelet vezette be. Rövidesen megfogalmazódott az önálló természetvédelmi szervezetrendszer kialakításának a gondolata is (3526/1914. FM rendelet), de megvalósítását az első világháború megakadályozta. Az 1923. évi XVIII. törvénycikk tisztázta a természetvédelmi közigazgatás kérdéseit, mely az erdészeti igazgatás szabályait fektette le. Ennél fogva a hatósági feladatok az állami erdészeti szervezet hatáskörébe kerültek. Végül siker koronázta a korábbi törvényalkotási kezdeményezéseket is és 1935-ben megjelenhetett az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.). E törvény a hazai viszonyokra alapozottan ugyan, de európai szintű korszerűséggel rendelkezett a természeti értékek megóvásáról. A VI. cím foglalkozott a természeti értékek védelmével, lefektetve a területi védelmet és a fajokkal kapcsolatos védelmet. A törvény lehetővé tett a természetvédelem szervezetére vonatkozó előrelépést is, és létrejöhetett az Országos Természetvédelmi Tanács (OTT) mint a természeti értékeket felmérő, védetté nyilvánításra javaslatot tévő, s egyben véleményező szervezet. A természetvédelem országos hatáskörű irányító szerve maradt továbbra is a földművelésügyi miniszter, aki az OTT javaslatára a vallás- és közoktatási miniszterrel egyetértésben nyilváníthatott védetté természeti értékeket. A törvény végrehajtási rendelete (35.000/1938. FM rendelet) sajnos csak három év késéssel jelenhetett meg, és csak ezt követően kerülhetett sor az első védetté nyilvánításra (Debreceni Nagyerdő egyik erdőrészlete, 1939). jogszabály értelmében 1939-től 1945-ig 8

terjedő időszakban 219 természetvédelmi terület létesült, igaz, csupán 2844 hektár kiterjedéssel (pl. Szegedi Fehértó: 1939, Csévharaszti Ősborókás: 1940, Füzéri Várhegy: 1941, Baláta-tó: 1942, Szilvásváradi Ősbükkös: 1942). A második világháború és az általa elszenvedett károk sok egyéb mellett a természetvédelem fejlődését is megakasztotta, és így a jogszabályok kisebb mértékű módosítására is csak 1949-ben került sor, majd érdemi előrelépés első tájvédelmi körzetünk (Tihany, 1952) megalakulásával történt. Az 59/1954. (IX. 9.) MT rendelet védelemben részesítette a mező- és erdőgazdasági, illetve a természetvédelmi szempontból értékes madarakat, tiltva azok lelövését, befogását, tartását, fészkeik és tojásaik elpusztítását. Egyes fajokat fokozott védelemben részesített. Újra előírta a Madarak és fák napjának megrendezését, valamint azt, hogy a madárvédelmet tömegmozgalommá kell szélesíteni. A szabálysértés elkövetője pénzbírsággal volt sújtható. Az 1961. évi VI. törvény és 1961. évi 18. törvényerejű rendelet megalkotásával vált külön az erdők és a természetvédelem jogi szabályozása először; előbbi az erdők és a vadgazdálkodás szabályairól rendelkezett, utóbbi a természetvédelemről szólt. E jogszabály kimondta a barlangok ex lege védelmét. Ugyancsak említésre méltó, hogy ez a jogszabály hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatalt (OTvH), mely közvetlenül a Kormánynak volt alárendelve. A törvényerejű rendelet végrehajtására született a 23/1962. (VI. 17.) Korm. rendelet, részletesen szabályozva a védetté nyilvánítási eljárást, illetve a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos feladatokat. Lehetővé tette természetvédelmi őrök alkalmazását is. Mivel a végrehajtási rendelet felett eljárt az idő, azt a 12/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet váltotta fel, különválasztva a helyi és országos jelentőségű természeti értékek védelmét, megjelenítve a nemzeti park mint a területi védelem újabb kategóriáját. Egy évre rá meg is született első nemzeti parkunk a Hortobágyon. Az 1976. évi II. törvény a környezet védelméről több szempontból is kihatással volt a természeti értékek védelmére. A jogi szabályozás mellett a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer is összefonódott, különösen az 1977. évi 23. törvényerejű rendelet megszületésével, mely az OTvH és az Országos Környezetvédelmi Tanács összevonásával létrehozta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, mely államtitkári vezetéssel országos hatáskörű szervként működött. E szerv vezetőjének elnöki utasítása hozta létre a területi szervként tevékenykedő környezet- és természetvédelmi felügyelőségeket. A természetvédelem átfogó szabályozását jelentette a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet, az annak végrehajtására kiadott 8/1982. (III. 15. ) MT rendelet, valamint a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett 9

Országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedésének alakulása 1939 2005 között 900 000 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 ha 0 1939 1941 1943 1945 1947 1949 1951 1953 1955 1957 1959 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 1. ábra. A védett természeti területek kiterjedésének változása 1939 2005 között barlangokról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés. A társadalom fejlődése, a szemléletváltás, a politikai-gazdasági átalakulás szükségessé tette a jogszabályrendszer átfogó megújulását a természetvédelem terén is, így a Parlament elfogadta az 1996. évi LIII. törvényt (Tvt.), mely 1997. január 1-jei hatálybalépése óta módosításokkal a mai napig is a természetvédelem jogi szabályozásának alapját adja. 1.2.3 A természetvédelem hazai szervezetrendszerének története a kezdetektől napjainkig A hazai természetvédelem jogi szabályozása a természetvédelem szervezeti kereteit kezdetben a földművelésügyi tárcához sorolta. Az önálló természetvédelmi szervezetrendszer igénye csak 1906 után erősödött fel. Az ezt megvalósító tervezet szerint kormányzati szinten maradt volna a természetvédelem a földművelésügyi miniszterhez tartozóan, de a központi közigazgatás feladatait önálló hatáskörrel és szervezettel miniszteri biztos látta volna el. Tanácsadó szervezetként az Országos Természetvédelmi és Természeti Emlék Bizottság szerepelt volna. Az FM rendelettel (3526/1914.) létrehozott szervezet kialakítását azonban az

első világháború megakadályozta. Az alábbiakban az ezt követő időszak főhatósági, regionális és tanácsadói testületeinek időbeni felsorolását és rövid ismertetését adjuk meg napjainkig. 1.3.1.1. Természetvédelmi központi irányító szervek A hazai természetvédelem központi irányító szerve a jogszabályokból adódóan 1962-ig a földműveléssel foglalkozó tárca volt. Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH, 1962 1977): Az 1961. évi 18. törvényerejű rendelet létrehozta a hazai természetvédelem első önálló, minden más szakterülettől független országos hatáskörű főhatósági szervezetét. Ez idő tájt ez a szervezet volt Európában az egyetlen közvetlenül a Kormány (akkor Minisztertanács) alá rendelt más szakterületektől (mezőgazdaság, erdészet, vízügy stb.) független természetvédelmi főhatóság. A főhatóság szervezeti szintjének magas voltát és függetlenségét sok európai ország tekintette példaképnek. Az 1893-ban Herman Ottó által alapított Magyar Ornithologiai Központ utódjaként működő Madártani Intézet a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alól 1964- ben átkerült az OTvH szervezetébe. Az 1970-es évek elejéig változatlan feladatkörrel, létszámmal és szervezettel működő Intézet később újabb feladatokat kapott és nevének megváltoztatása nélkül a természetvédelmi főhatóság állattani, zoológiai osztálya volt. Az OTvH 1975-ben Barlangtani Intézetet létesített, amely a barlangtani feladatok mellett ellátta a természetvédelem földtani vonatkozású tevékenységét is. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH, 1977 1988): Az OKTH megalakulása után az Építési és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alól átvette a Levegőtisztaság-védelmi Intézet irányítását, amelyet később Környezetvédelmi Intézetté alakított át. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulása után az Intézetet összevonták a vízügyi szervezet hasonló feladatokat ellátó szervével és Környezetgazdálkodási Intézetté szervezték át. Ebben, mint háttérintézetben Természetvédelmi Osztály és Természetvédelmi Szolgálat néven olyan részleg is működött, amely a természetvédelmi főhatóság háttérintézeti feladatait is ellátta. Minisztériumi szintű központi irányító szerv: a környezetvédelem ügye először a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM, 1988 1990) megalakulásával emelkedett minisztériumi szintre, melynek jogutódjai a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM, 1990 nyarán rövid ideig), a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM, 1990 1998), a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM, 1998 2002), majd a 11

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM, 2002-től folyamatosan) voltak egymástól némileg eltérő hatáskörrel. A különböző minisztériumokon belül a természetvédelem szakterületét 2006. június 30-ig a minisztériumon belül működő Természetvédelmi Hivatal látta el, melynek utódja a Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság lett. Környezetvédelmi Főfelügyelőség: A főfelügyelőséget a miniszter 1/1990. (XI. 13.) KTM rendelete hozta létre, amely néhány kivételtől eltekintve valamennyi korábban a minisztériumban lévő természetvédelmi hatósági és szakhatósági jogkört a főfelügyelőséghez telepített (a főfelügyelőség neve és feladatköre többször módosult; jelenleg Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a neve). 1.3.1.2 Országos tanácsadó testületek Országos Természetvédelmi Tanács (OTT, 1939 1962): A Tanács 1939-től 1949-ig a földművelésügyi miniszter tanácsadó testületeként tevékenykedett, 1950-től megszűnéséig védetté nyilvánítási jogot is kapott. Természetvédelmi Tanács (TT, 1962 1977): az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének tanácsadó testülete volt. Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács (OKTT, 1977 1985): A Tanács nem a természetvédelmi főhatóság, hanem a Minisztertanács (Kormány) tanácsadó testületeként működött. Környezetpolitikai Tanács (1988 1990): A Tanács a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter tanácsadó testülete volt. Országos Környezetvédelmi Tanács (1995 óta): megalakulása óta folyamatosan a Kormány szakértői testületeként működik. 1.3.1.3 A természetvédelem regionális (dekoncentrált, területi) szerveinek változásai 1.3.1.3.1 Természetvédelmi feladatokat ellátó erdészeti hatóságok és kezelő szervek 1973-ig a természetvédelem regionális feladatait az alábbi szervezetek látták el. Magyar királyi erdőigazgatóságok (1923 1945-ig): A királyi erdőigazgatóságok természetvédelmi feladatait az erdészeti igazgatásról szóló 1923. évi XVIII. törvénycikk állapította meg. Az 1943. évi állapot szerint magyar királyi erdőigazgatóságok az alábbi helyeken voltak: Kaposvár, Szombathely, Győr, Komárom, Gödöllő, Miskolc, Kassa, Debrecen, Szeged. 12

Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD): A szervezetet a földművelésügyi miniszter 12.120/1945/MK 20/FM sz. rendelete hozta létre. A MÁLLERD nem volt hatóság, de megemlítését nem mellőzhetjük, mivel 1945 1949 között a természetvédelemért felelős állami erdőigazgatóságok e szervezet alárendeltségében működtek, továbbá kezdetben az Országos Természetvédelmi Tanács titkársága is a MÁLLERD-en belül tevékenykedett. Magyar állami erdőigazgatóságok (1945 1949): Állami erdőigazgatóság működött ebben az időszakban Kaposvár, Budapest (Gödöllő), Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen, Pécs, Szombathely, Balassagyarmat, Eger, Zalaegerszeg városában. Állami Erdőgazdasági Üzemi Központ (Erdőközpont, 1949): A szervezetet a Kormány 1430/1949/II.4. számú rendelete hozta létre a MÁLLERD utódjaként. Nem volt hatóság, de az állami erdőgazdaságok az Erdőközpont felügyelete alatt jöttek létre és egy év múlva bekövetkezett megszűnéséig ennek alárendeltségében tevékenykedtek. Állami erdőgazdaságok (1950-től): Az állami erdőgazdaságok megszervezésére 1950- ben került sor, melyek száma kezdetben 78 volt és folyamatosan csökkent. Az Országos Természetvédelmi Hivatal megalakításakor létező 32 állami erdőgazdaság kizárólag kezelési feladatokat látott el a természetvédelmen belül. Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF, 1954 1967): A Földművelésügyi Minisztériumból kivált 13 évig működő erdészeti főhatóság nem tekinthető természetvédelmi főhatóságnak, de mint a védett természeti értékek döntő részét kezelő állami erdőgazdaságok központi felügyelő szerve, a természeti értékek fenntartásában jelentős szerepet töltött be. A számos állami erdőgazdaság összevonása révén 1970-re csupán erdőgazdasági részvénytársaságok néven 21, ma is működő erdőgazdaság maradt meg. Állami erdőrendezőségek (1973 1979): A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az OTvH 1973-ban történt megegyezése alapján, az állami erdőgazdaságok által kezelt védett természeti értékek nagy részének kezelését átvették az állami erdőrendezőségek. Csak néhány olyan terület maradt az állami erdőgazdaságok kezelésében, amelyek tulajdonosa az állam, kezelője pedig az erdőgazdaság volt. Az erdőrendezőségek az állami erdőgazdaságokhoz hasonlóan hatósági jogkört e vonatkozásban nem gyakoroltak, kizárólag természetvédelmi kezelési feladatokat kaptak. Ezek székhelyei voltak: Budapest, Veszprém, Szombathely, Zalaegerszeg, Kaposvár, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc és Eger. 13

1.3.1.3.2 A természetvédelem önálló területi szervei Természetvédelmi körzetek (1973 1979): A természetvédelmi főhatóság megállapította, hogy saját alárendeltségében működő területi szervek nélkül hatékony természetvédelmi munkát végezni nem lehet. Ez minden védett természeti területre vonatkozott, de leginkább a nemzeti parkokra. A végleges szervezet kialakítása szempontjából az országot hézagmentesen és átfedések nélkül tíz természetvédelmi körzetre osztották Budapest, Veszprém, Sopron, Szombathely, Pécs, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Miskolc, Eger székhelyekkel. Ezek egy részében nemzetipark-igazgatóságok, a többiben természetvédelmi felügyelőségek létrejöttét tervezték. Utóbbiakat főfelügyelői körzeteknek nevezték addig, ameddig létszám hiányában felügyelőséget nem lehetetett felállítani. A nemzeti parkok kialakítása még 1973-ban megkezdődött, és párhuzamosan létezett egy darabig a természetvédelmi körzetekkel és jogutódjaikkal. OKTH (környezet- és természetvédelmi) felügyelőségek (1979 1989): Az OKTH megalakulása után átvette az Építési és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Levegőtisztaság-védelmi Intézet (a későbbi Környezetvédelmi Intézet) felügyeletét. Az intézetnek 6 vidéki állomása volt. Ezeket összevonták a természetvédelmi felügyelőségekkel, amelyekből kialakultak az OKTH budapesti, észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi, észak-dunántúli, közép-dunántúli és dél-dunántúli felügyelőségei. Ekkorra már három nemzeti park létezett, mely a felügyelőségekkel együtt képezte a területi szervek hálózatát. Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok (1989 1990): A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulása után a 12 volt vízügyi igazgatóság, valamint a volt OKTH felügyelőségei összevonásával létrehozta a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat. Természetvédelmi szempontból csak az öt dunántúli igazgatóságnak volt jelentősége, mert az ország keleti felében a természetvédelmi kezelési és hatósági feladatokat az addig már négyre szaporodott nemzetipark-igazgatóság továbbra is ellátta. Ezzel egyidejűleg a Dél-alföldi Felügyelőség működési területét a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz csatolták. A nemzetipark-igazgatóságok mellett az alábbi igazgatóságok működtek: Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Budapest; Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár; Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr; Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szombathely; Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs. Nemzetipark-igazgatóságok (1973-tól folyamatos) és természetvédelmi igazgatóságok 14

(1990 1997): Hazánkban az első közvetlenül a természetvédelem központi szervezetének alárendeltségében tevékenykedő területi szervezet a Hortobágyi Nemzeti Park alapításával egyidejűleg 1973. január 1-jén felállított nemzetipark-igazgatóság volt, amelynek működési területe azonos a korábban felsorolt debreceni körzettel. Az 1973-tól 2002-ig létrejött valamennyi nemzetipark-igazgatóság ellátja a körzetében lévő valamennyi országos jelentőségű védett természeti terület és érték kezelését, 2004 végéig pedig ellátta hatósági felügyeletét is. Az első nemzeti parkok és a hozzájuk tartozó, a nemzeti park területén kívül is hatósági felügyeletet és szakmai tevékenységet ellátó nemzetipark-igazgatóságok az alábbi sorrendben alakultak, átvéve a természetvédelmi felügyelőségek, az OKTH felügyelőségek, majd a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok természetvédelemmel kapcsolatos feladatait: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI 1973); Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI 1975); Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI 1977); Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI 1985). Ezeket az 1990-ben létrehozott természetvédelmi igazgatóságok átalakításával további hat nemzeti park megalakítása követte 1991 2002 között. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megalakulásával egyidejűleg a vízügyi ágazat átkerült a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz, így a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat is át kellett szervezni. A korábbi környezetvédelmi felügyelőségek létrehozásával egyidejűleg a természetvédelem területi szervei a felsorolt négy nemzetiparkigazgatóság korábban elnyert önállóságát követve az egész országban ismét önállóvá és nevüktől eltekintve egységes rendszerűvé váltak. A négy igazgatóság által le nem fedett területeken 1990-ben létrehozták az alábbi természetvédelmi igazgatóságokat, melyek változatlan feladatkörrel és hatósági jogkörrel 1991 1997 között fokozatosan mind átalakultak nemzetipark-igazgatósággá: Nyugat-magyarországi Természetvédelmi Igazgatóság, Sopron (Győr-Sopron megye, Vas megye): 1991-ben ötödikként Sarród központtal létrehozták a Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatóságot, amit később Fertő Hanság Nemzeti Park Igazgatósággá (FHNPI) nyilvánítottak; Körös Maros-vidéki Természetvédelmi Igazgatóság, Szarvas: 1994-ben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területéből leválasztották a korábbi szegedi körzetet, amely Csongrád és Békés megye területén tevékenykedett, 1997-ben pedig kialakították a 15

Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóságot (KMNPI); Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, Veszprém (Veszprém megye, Zala megye): 1997 óta Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság néven tevékenykedik (a nemzeti park nevének változatlanul hagyásával 2005 óta az igazgatóság Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság BiNPI néven működik); Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, Pécs (Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye). 1996-ban, hozzácsatolva a Kiskunsági Nemzeti Park Alsó-Duna ártéren fekvő területeit, hatodikként megalapították Pécs székhellyel a Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóságot (DDNPI); Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság, Budapest (Pest megye, Fejér megye, Komárom megye és a főváros): 1997 óta Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) néven működik; A Fertő Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területéből leválasztva 2002-ben tizedikként létrehozták az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot (ŐNPI). Ezzel három évtized folyamatos átszervezései után kisebb változtatásokkal visszaállt az 1973-ban kialakított tíz természetvédelmi körzet hálózata. A KvVM felügyelete alatt a természetvédelem regionális szakmai szerveiként ma is tíz igazgatóság működik azonos feladatkörrel (lásd 2.10 fejezet). Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (2005-től): 2005. január 1-jétől a hatósági jogkörök döntő többsége az igazgatóságoktól átkerült az akkor megalakult környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekhez. A KvVM felügyelete alatt a természetvédelem regionális államigazgatási hatóságaiként 12 (2006. július 1-jétől 10) környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (KöTeViFe) működik, azonos feladat- és hatáskörrel (lásd a 2.9 fejezetet). 1.3.1.4 A természetvédelmi regionális szervek tanácsadó testületei A nemzetipark-igazgatóságok mint regionális természetvédelmi szervek munkáját 1975- től tanácsadó testületként nemzetipark-tanácsok segítették. Az 1975 1990 közötti időszakban a Hortobágyi Nemzeti Park (1975 90), a Kiskunsági Nemzeti Park (1975 1990), a Bükki Nemzeti Park (1977 1990) és az Aggteleki Nemzeti Park Tanácsa (1985 1990) működött. 2005-től miniszteri utasítás rendelte el mind a tíz nemzetipark-igazgatóság tanácsadó testületének újbóli létrehozását. Ettől az időszaktól valamennyi nemzeti park munkáját saját tanács segíti. 16

1.3.1.5 A természetvédelem helyi jelentőségű területeinek védelmét szolgáló szervek Hazánkban 1971-ig helyi jelentőségű természetvédelmi értékek nem voltak, így ezek kezelésére, illetve hatósági felügyeletére semmiféle szervezetet nem kellett létrehozni. Megyei és fővárosi tanácsok (1971 1990-ig): A Minisztertanács 29/1971. (X. 4.) MT számú rendelete rendezte első ízben a tanácsi hatásköröket. Ez többek között kimondta, hogy a helyi jelentőségű védett természeti értékek megőrzéséről és fenntartásáról a különböző érdekek összehangolásáról a megyei, fővárosi és megyei városi tanácsok végrehajtó bizottságainak illetékes szakigazgatási szervei gondoskodnak. A természetvédelmi feladatokat a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok hatáskörébe utalták. Települési önkormányzatok (1990-től): A helyi önkormányzatokról alkotott 1990. évi LXV. törvény többek között kimondja, hogy a helyi közszolgálatok körében a tanácsok utódjaként a természetvédelemért a települési önkormányzatok felelnek. Ez az intézkedés a természetvédelem helyi feladatainak végrehajtását megnehezítette, mivel azt a feladatot, amelyet korábban a 19 megye és a főváros erre jogosított szervei sem tudtak az igények szerint megoldani, közel 3 300 települési önkormányzat hatáskörébe utalták. 1.3.1.6. A természetvédelem helyi szerveinek tanácsadó testületei Megyei természetvédelmi bizottságok: A természetvédelemről alkotott 12/1971. (IV. 1.) számú Korm. rendelet elrendeli, hogy a megyei természetvédelmi feladatok ellátásának elősegítése céljából megyei természetvédelmi bizottságokat kell szervezni. A bizottságok a megyei természetvédelmi hatóság szakvéleményező, javaslattevő és tanácsadó testületei. A megyékben és a fővárosban ezek a bizottságok 3-4 év alatt jöttek létre, de mire aktív tevékenységüket megkezdhették volna, a környezetvédelmi törvény alapján létrehozandó környezet- és természetvédelmi bizottságok megalakítása következtében tevékenységüket befejezték. Megyei környezet- és természetvédelmi bizottságok: A környezetvédelmi jogszabályok értelmében új bizottságok nevében szerepel ugyan a természetvédelem, de e tekintetben a környezetvédelmi problémák túlsúlya miatt érdemben nem sokat tehetnek. 1.4 A hazai természetvédelmi szervezet előtt álló feladatok A hazai természetvédelem szervezeti átalakulásai és eredményessége változásának szoros összefüggése bizonyítja, hogy jelentős természetvédelmi sikerek feltétele egy erős, jól 17

szervezett, ütőképes szervezet megléte. Még ilyen szervezet megléte esetén is előállhat annak eredménytelensége (pl. az 1962-től 1972-ig vagy az 1979-től 1983-ig tartó időszak). A természetvédelem szervezeti fejlesztésének tervezésekor a fentiek figyelembevétele elengedhetetlen. A természetvédelem kormányzati, főhatósági szintje, szervezeti hovatartozása ma adott, tradicionálisan hazánkban a környezetügy tágabb értelmű szakterületének csoportjához gravitál. Ezt a miniszteriális szintű szervezeti egymás mellettiséget hosszú távon indokolt megtartani a környezetvédelem és a természetvédelem hasonló filozófiája, ezer szálon való összefüggése és egymás kölcsönös segítése miatt. A természetvédelem szakterületének más (pl. mezőgazdasági, erdészeti, kulturális örökségvédelmi) tárcákhoz történő áthelyezése a jövőben sem lesz szakmai indoka. A hazai természetvédelem regionális (területi) szervezetének ereje, elfogadottsága, presztízse a törvények és végrehajtási rendeleteikben részükre biztosított hatósági és szakhatósági jogköreik, szakértelmük, továbbá elkötelezettségük következménye. Ezzel nőttek fel a többi erős regionális szerv (vízügy, földművelésügy, erdőfelügyelet, építésügy, állategészségügy stb.) szintjére. Ma a természetvédelmi szervezet már engedélyezési, hozzájárulási, egyetértési jogkörei következtében a természetvédelemre kihatással lévő eljárások lényeges szereplője. Ennek megváltoztatása a természetvédelem államigazgatási érdekeinek súlyos csorbulása nélkül a jövőben sem tehető meg. A természetvédelem regionális szervezete ma az államigazgatási szervek általános rendjébe illeszkedően, azzal harmonizáló szervezeti rendben, a társadalom természetmegóvásával szemben támasztott igényeinek megfelelően, eredményesen működik. Van hol, van mit és van hogyan is e szervezet korszerűsítését tekintve javítani. Fő vonásaiban azonban a szervezet stabilitásának megtartása és hosszú távon történő további folyamatos erősítése indokolt. A természetvédelmi jogszabályrendszer fejlesztése kapcsán a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) megfelelő jogi keretet biztosít a természetvédelem hazai céljainak megvalósításához. Szükséges azonban néhány további, eddig el nem készült jogszabály megjelentetése (többek között még nem jelent meg a védett növényfajok hasznosításáról szóló rendelet a Tvt. által előírt végrehajtási jogszabályok közül). Más, már hatályos jogszabályok esetében az alkalmazásuk során nyert tapasztalatok korszerűsítésüket teszik indokolttá időszakonként. A Natura 2000 hálózat működtetéséhez a meglévő jogszabályok pontosítása, illetve új jogszabályok megjelentetése szükséges, mint amilyen a földhasználat részletes szabályairól szóló kormányrendelet kihirdetése. Az Alkotmánybíróság (AB) döntése értelmében a védettségi szint helyreállítása céljából korábban állami tulajdonban lévő védett természeti területek visszavásárlása vagy 18

kisajátítása forráshiány miatt a mai napig nem fejeződött még be. A védett természeti területek, valamint ahol szükséges, a Natura 2000 területek kezelési terveinek elkészítését, illetve megjelentetését tovább kell folytatni. Az államigazgatás korszerűsítése további új feladatok elé állíthatja a természetvédelmet. Az új hatósági szervezetrendszer működőképességét tovább kell javítani, nem utolsó sorban a nemzetipark-igazgatóságok és a zöldfelügyelőségek közötti információáramlás gyorsításával. Az európai uniós támogatások hatékony kihasználása, a természetvédelmi szakkezeléshez szükséges eszközállomány fejlesztése hazánk természeti állapotának eredményesebb megőrzését, illetve javítását szolgálja. A jogszabályi és szervezeti rendszer stabilizálásával párhuzamosan a természetvédelem társadalom általi elfogadottságát és az iránta való igényt társadalmi tudatformálással, a barátságos természetvédelem szlogenjének tartalommal való megtöltésével jelentősen erősíteni kell. A 21. század természetvédelme jelentős új kihívások elé néz, mely egyre erősebb mértékben érezteti hatását. Az egyik új feladat az inváziós fajok ökoszisztémákra kifejtett káros hatásainak mérséklése, de a globális felmelegedés következtében előállt klímaváltozás is egyre kézzelfoghatóbb hatással van élő természeti értékeinkre is. Az özönfajok és a klímaváltozás egy-két évtizeden belül az egész természetvédelem jelentős erőforrásait köthetik le. Állami Önkormányzati Társadalmi Miniszter Jegyzők Társadalmi szervezetek (Minisztérium) azon belül: Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság (jelenleg 3 főosztállyal) Nemzetipark- Környezetvédelmi, természetvédelmi és természetvédelmi igazgatóságok vízügyi felügyelőségek és a Főfelügyelőség vagyonkezelő 10 db 10+1 db szerv (1 db) 2. ábra. A természetvédelem jelenlegi országos szervezetrendszere (2006. augusztus 1-jei állapot szerint) 19

2. A TERMÉSZETVÉDELEM ÁLLAMI SZERVEINEK FELÉPÍTÉSE ÉS FELADATKÖREI A Tvt. 5. (1) bekezdése értelmében minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Kötelesek tehát közreműködni a megelőzésben, a károk enyhítésében, a következmények megszüntetésében és a helyreállításban. A Tvt. 53. (1) bekezdése alapján a természetvédelem az állampolgárok, társadalmi szervezetek stb. aktív részvétele mellett is mégis alapvetően állami feladat, amely szükségessé teszi megfelelő szervezeti struktúra kiépítését. A közhatalmi, a közigazgatási és hatósági feladatokat központi kormányzati, regionális és helyi szinten kell ellátni, ami megfelelő állami szervezeti struktúra kiépítését követeli meg. Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített Környezeti perspektíva 2000-ig és azon túl (1989) 111. pontjában a szervezetrendszer kialakítása vonatkozásában a következő követelményeket említi: A kormányoknak környezetvédelmi minisztériumot kell létrehozniuk 3, vagy a már meglévőket kell megerősíteniük a célkitűzések elérésére irányuló akciók ösztönzésére, irányítására, támogatására és figyelemmel kisérésére 4. Hatékony természetvédelemhez azonban nem elegendő egy sajátos szervezeti rendszer létrehozása, a környezet- és természetvédelmi szempontokat valamennyi ágazat stratégiájába be kell építeni 5. Az állami szervezetrendszer egészét tekintve megvizsgáljuk, hogy mely állami szervek mely tevékenységükön keresztül gyakorolnak kiemelt hatást a természetvédelemre. Részletesen bemutatjuk a Környezetvédelmi és Vízügyi a Minisztérium, azon belül a Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság (a Természetvédelmi Hivatal utódja), továbbá az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (továbbiakban: Főfelügyelőség), környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (továbbiakban: felügyelőségek), a nemzetipark-igazgatóságok, illetve a jegyzők természetvédelmi feladatait. A törvényhozói, végrehajtó hatalom, az igazságszolgáltatás legfőbb szerveinek (az Országgyűlés, Kormány, ügyészségek, bíróságok, Alkotmánybíróság, 3 A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a többszöri feladat- és hatáskörátszabás, névváltozás ellenére megőrizte önállóságát. [a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény 1. f) pontja] 4 Bándi Gyula: Környezetjog Osiris Kiadó Budapest, 2002 234. old. 5 Az integráció elve szerint a természeti értékek védelmének szempontrendszere helyet kell, hogy kapjon a nem természetvédelmi érdekű döntéshozatalban is (ld. EU Fenntartható Fejlődés stratégiája, 6. Környezetvédelmi Akcióprogram, Nemzeti Környezetvédelmi Program, Kvt. 43-44. A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél, vizsgálati elemzés, környezeti vizsgálat jogintézménye stb.) 20