TERMÉSZETVÉDELEMI KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK

TERMÉSZETVÉDELEMI KÖZIGAZGATÁSI ALAPISMERETEK oktatási segédanyag a Szent István Egyetem hallgatói számára Szerkesztette: dr. Magyar Gábor Szerzők: dr. Hoffmann Orsolya (2. fejezet) dr. Kovács Mátyás (1. fejezet) dr. Magyar Gábor (5. fejezet) Rakonczai Zoltán (1. fejezet) dr. Riskó Andrea (3. és 4.1 fejezet) Szi-Ferenc Zsófia (4.2 fejezet) Budapest, 2006

2

1. A TERMÉSZETVÉDELEM TÖRTÉNETE, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI ÉS JÖVŐKÉPE 1.1 A természetvédelem társadalmi fejlődésének rövid áttekintése Az emberiség kezdetben nem foglalkozott a természeti erőforrások véges voltával, mivel életszükségletei nem követeltek nagy mértékű fogyasztást és a természet elemei is még szinte korlátlanul álltak rendelkezésére. Napjainkra a saját kárunkon kell megtapasztalniunk ennek ellenkezőjét. A föld, víz, levegő egyre szennyezettebbé válik, a növények és állatok érzékenyebbjei kipusztulóban, erdeink, természetes életközösségeinek csökkenőben vannak, a civilizáció okozta klímaváltozás bekövetkezte elkerülhetetlen. Korunk generációjának kellett rádöbbennie arra, hogy ez a természetpusztító folyamat már biztosan nem folytatható tovább, hiszen annak megállítása nélkül még jelenlegi ismereteink szerint is katasztrofális következmények elé nézhetünk. Ugyanakkor a természet, illetve a természet egyes elemeinek (értékeinek) megőrzése iránti igény valószínűsíthetően a társadalommal párhuzamosan alakult ki és fejlődött. Az emberiség történelmének számos momentuma igazolja, hogy az ember már a történelmi időkben eljutott a természetmegóvás gondolatáig. Ilyenek a régmúlt mondavilágából fennmaradt töredékek, meserészletek, de erre utalnak pl. a XII. században Assisi Szent Ferenc (1181 1226) tevékenységéről fennmaradt információk is. Az Eleonora d Arborea (1350 1404) által a XIV. században megalkotott Carta di Logu a ragadozómadarak fészkeinek védelmét is előírta Szardínián igaz, valószínűsíthetően a solymászmadarak utánpótlásának biztosítása szándékával. A természetvédelem története a világ valamennyi jelentősebb természetvédelmi kultúrával rendelkező országában annak kialakulásától napjainkig igen jelentős, sok egyedi vonással is rendelkező, jellegzetes utat járt be. A szervezett, tervszerű természetvédelem kezdetét annak intézményesülésétől, állami irányításának kialakulásától, de főként az első védett területek létesítésétől számítják. Így az Amerikai Egyesült Államok első nemzeti parkjának, a Yellowstone Nemzeti Parknak 1872-ben történt alapítása az egyik első mérföldkő a szervezett természetvédelem történetében. E nemzeti park megalakulását rövidesen számos újabb követte a világon. A társadalmi igény természettel szembeni megváltozása, a közgondolkodás fejlődése és a természetvédelem felé fordulása, továbbá a természetvédelmi tudat rohamos fejlődése, mind-mind a természeti értékek és tájak védelmének igényét 3

erősítették. Mindezen tendenciát segítették a tudományos körök, a sorra alakuló társadalmi természetvédelmi szervezetek és zöld mozgalmak. Ma a szárazföldek kerekítve 10%-án találhatók védett természeti területek mintegy 15 millió km²-en, amelyek közül közel 2500 nemzeti park. Az intézményesült természetvédelem rohamos fejlődésével párhuzamosan világszerte váltak szigorúbbá a természetvédelmi jogszabályok, alakultak és fejlődtek a hivatásos természetvédelem szervezetei hatóságai. Felgyorsult a védetté nyilvánítás üteme is, ezzel nőtt a védetté nyilvánított területek kiterjedése (az utóbbi 25 évben háromszorosára). Jelentős lökést adott a természetvédelem nemzetközi szintű fejlődésének a nemzetközi természetvédelmi szervezetek létrejötte (pl. International Union for the Conservation of Nature IUCN 1 : 1948, World Wildlife Fund WWF: 1961), nemzetközi természetvédelmi egyezmények megkötése, továbbá a két és többoldalú nemzetközi természetvédelmi kapcsolatok kialakulása, valamint a társadalmi természetvédelmi szervezetek (IUCN, WWF, IWRB, ICBP 2 stb.) megerősödése. Az egyre gyakrabban szervezett konferenciák, szimpóziumok, kiállítások és más természetvédelmi rendezvények is egyaránt a természet megóvásának fontosságára irányították a közvélemény és a sajtó figyelmét. A tömegével megjelentetett természetvédelmi kiadványok és előadások a mindinkább intézményesülő természetvédelmi oktatással és ismeretterjesztéssel a természetvédelmi tudat erősödését eredményezték. Ha Európában később jött is létre az intézményesült, állami természetvédelem csak 1909-ben hozták létre az első európai nemzeti parkot Svédországban (Abisko, 7700 ha) s ha a kontinens népsűrűsége, beépítettsége, ipara, mezőgazdasága nem is kedvezett a nagyobb kiterjedésű érintetlen területek fennmaradásának, Európa mégis világviszonylatban előkelő helyen szerepel a természet megőrzéséért folytatott tevékenységben, és mára Európában közel 280 nemzeti park létezik mintegy 130 000 km 2 -en. A fejlett európai természetvédelmi kultúra eredményeként a védett természeti területek átlaga a közelmúltra megközelítette a 13%-ot. Európa jeleskedett a nemzetközi természetvédelmi egyezmények megalkotása és végrehajtása terén is, a társadalmi természetvédelmi szervezetek (pl. Európai Nemzeti Parkok Szövetsége) létrejöttében, nemkülönben az EU ökológiai hálózatának (Natura 2000) kijelölésében. Az európai természetvédelmi intézkedések természetesen jelentős hatással voltak a magyar természetvédelem alakulására is. Magyarországon a természeti értékek védelmét szorgalmazó első nagyobb szabású, 1 Az IUCN tagjai sorában jelenleg 82 állam 111 kormányzati és több mint 800 nem kormányzati szervezete található. Hat bizottsága működik. E szervezet teszi közzé a veszélyeztetett fajok vörös könyvét, illetve az ENSZ nemzeti parkok és védett területek jegyzékét. 2 International Waterfowl and Wetland Research Bureau (utódszervezete a Wetlands International); ICBP: International Council for Bird Protection (jelenleg: BirdLife International) 4

komoly társadalmi rendezvényként a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1879. évi harmadik vándorgyűlése tekinthető. A hazai természetvédelemben is Európa legtöbb országához hasonlóan a madárvédelem volt az a szakterület, amely meghatározó, sőt kezdeményező szerepet töltött be. Így az 1883. évi vadászati törvény már rendelkezett az énekesmadarak általános védelméről és több ritka előfordulású madárfaj védelmét rendelte el azok költési idejében. Nagy lökést jelentett a hazai természetvédelem fejlődésében az, hogy 1891-ben Budapesten rendezték meg a második nemzetközi ornitológiai kongresszust. Talán ennek hatására kerültek be a mezőrendőrségről rendelkező törvénybe (1894) a hasznos madarak védelméről szóló új előírások. Jelentősége ennek az új szabályozásnak az volt, hogy a mezőőrök kötelességévé is tette a felsorolt hasznos madarak megóvását. Az 1893-ban megalakult Magyar Ornithologiai Központ (a későbbi Madártani Intézet) létrejötte szintén nagy jelentőségű lépés volt a természetvédelem, különösen a madárvédelem terén. Ennek hatásaként fontos természetvédelmi jelentőséggel bíró művek születtek, így pl. Herman Ottó több nyelvre lefordított A madarak hasznáról és káráról és Chernel István Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című munkái. A vallás- és közoktatási miniszter 1906-tól rendelte el a madarak és fák napjá -nak évenkénti megrendezését. 1908-ban az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezte egyes még meglévő őserdőrészletek megőrzését. 1909-ben jelent meg Kaán Károly füzete A természeti értékek fentartása (sic!) címmel. A füzet indíttatására a Földművelésügyi Minisztérium és a belügyi, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszterek elrendelték a védelemre érdemes természeti területek és értékek felmérését. A felmérés 1261 érték (ritka növényélőhely, geológiai érték, láp, őserdőrészlet, famatuzsálem, esztétikailag kiemelkedő táj stb.) számbavételével zárult. A felméréssel egy időben, sőt az igen jelentős természeti értékek megtalálása hatására merült fel annak igénye, hogy ezeknek az értékeknek a hosszú távú, biztonságos megóvására törvény szülessék. A törvénytervezet el is készült, de a természetvédelem ügyéért sokat tevő Darányi Ignác földművelésügyi miniszter távozása miatt előterjesztése már nem történhetett meg. A hazai természetvédelem számára lökést adott az 1913-ban Svájcban rendezett nemzetközi konferencia, amely a természeti értékek védelméről szólt. A konferencia hatására, amelyen Magyarország képviseletében Kaán Károly vett részt, hazánkban új törvénytervezet készült, amely már a természetvédelem országos és megyei szerveit is létrehozta volna. E korszerű, európai szintű törvény létrejöttét az első világháború hiúsította meg. A hazai természetvédelem számára igazán nagy előremutatást az 1923-ban Párizsban 5

tartott nemzetközi természetvédelmi kongresszus jelentett. Hatására 1926-ban Kaán Károly a Magyar Tudományos Akadémia megbízására kezdte el írni a Természetvédelem és természeti emlékek című könyvet, amely 1931-ben meg is jelent. A korábbi törvényalkotási kudarcok, a kongresszusok és e máig is korszakalkotónak számító könyv megjelenése hatására folyamatosan szélesedett a társadalmi igény, az ország természeti értékeinek megóvására (pl. a Badacsony hegy bányászata miatt parlamenti interpellációt nyújtottak be). A második világháborút követően a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozó Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánítási jogkört kapott, s az 1950 1961 közötti időszakban 135 területet nyilvánított védetté mintegy 10 000 hektáron (pl. Bátorliget: 1950, Kis-Balaton: 1951, Velencei Madárrezervátum: 1958, Budai Sas-hegy: 1957). A hazai természetvédelem nagy sikerként könyvelhette el azt, hogy első tájvédelmi körzete, a Tihanyi-félsziget is ebben az időszakban létesült (1952). A régóta áhított főhatósági szervezet, az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelettel létrehozott Országos Természetvédelmi Hivatal annak ellenére, hogy minden feltétel adott volt sajnálatosan nem hozta meg a várt eredményt. A védetté nyilvánítások szinte álltak, a főhatóság területi szervei nem alakultak meg, a természetvédelmet támogató tudományos és társadalmi körökkel a kapcsolat nem alakult ki. A természetvédelmi oltalom alatt álló területek kiterjedése egy évtizeddel később is az ország területének csak 0,2%-át érte el. A természetvédelem önálló regionális szervezetének kialakulása mellett az 1973-as év abból a szempontból is meghatározó jelentőségű volt, hogy megalakult első nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park számos hazai tudós és szakember indítványára, valamint 21 nemzetközi tekintélyű tudós Magyar Államhoz benyújtott petíciójára. A Magyar Madártani Egyesület 1974-es megalakulása a természetvédelem társadalmi bázisát növelte, melyet azóta számos helyi és országos működési területű társadalmi természetvédelmi szervezet követett. Ebben az évtizedben 96 gerinces állatfaj, valamint közel négyszázezer hektár földterület részesült törvényes védelemben. 1979-től kezdődően fokozatosan csatlakoztunk a már életbe lépett, illetve időközben megszülető különböző nemzetközi természetvédelmi egyezményekhez. A környezetvédelem szakterülete 1988-tól minisztériumi rangra emelkedett, majd 1996-ban megszületett a természet védelmének első önálló törvényi szabályozása. Az országosan védett természeti területek kiterjedése 1998-ra elérte a 800 000 ha-t. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk következményeként 2004-ben a Kormány kijelölte az ország közel 21%-ára kiterjedő Natura 2000 hálózat területeit. 6

1.2.2 A természetvédelmi jogi szabályozás története Magyarországon A természet jogszabályi védelmének gondolata Magyarországon is korán kialakult, bár annak 1935-ben megszületett első átfogó szabályozásáig a jogi gyökereit elsősorban az erdőtörvényekben és a vadászati törvényekben kereshetjük. Ilyen szabályozás volt Zsigmond király 1426-ban kiadott rendelkezése az erdők kíméletes, racionális használatáról a tulajdonosok által. A fakivágások helyének felszántását megtiltotta, hogy azon újabb erdő nőhessen fel. Az erdők pusztításának megakadályozásáról II. Lipót 1790. évi dekrétumának LVII. cikke rendelkezik, kimondva, hogy a pusztító ellen ügyészi kereset terhe alatt, szükség szerint erdei zárlatot alkalmazva kell megakadályozni a pusztítást. Az erdei zárlat részletes szabályozására az 1807. évi XXI. törvénycikk kerített sort, a hatóságokat felhatalmazva a tulajdonosok rendelkezési, illetve hasznosítási jogának felfüggesztésével az erdők szakszerűtlen kezelése esetén, ha arról a hatóság tudomást szerzett. Ilyenkor az erdők kezelésére gondnokot rendeltek ki, és akár 200 Ft pénzbírsággal is sújthatták az elkövetőt. Bár a szabadságharc leverésével hazánkban is hatályba léptették a kor követelményeinek megfelelő osztrák erdőtörvényt, az megbukott a magyar tulajdonosok passzív rezisztenciáján. A vadászati jogban III. Károly 1729-es dekrétuma a vadászat és madarászat szabályait részletezi általános vadászati tilalmat elrendelve az állatok szaporodási idejére, illetve további tilalmi időket megállapítva. Az 1802. évi XXIV. törvénycikk a tilalmi időket további fajokra is kiterjesztette. Az 1872-ben megjelent önálló vadászati törvény február 1. és augusztus 15. között általános vadászati tilalmat írt elő, továbbá tiltotta az orvvadászatot, a madarak fészkeinek szétrombolását, a tojásgyűjtést, a fiatal állatok befogását is. Az 1883. évi XX. törvénycikk a korábbi szabályozásnál még szélesebb körre kiterjesztette a védelmet, oltalom alá vonva az énekesmadarakat és a költés idejére valamennyi madárfajt. Még 1880-ban megszületett az a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszteri rendelet, mely az énekesmadarakkal való kereskedelmet korlátozta. A hazai intézményes természetvédelem első komoly hazai állomásának a kiegyezés után, 1879-ben megjelent első erdőtörvényt tekintjük, amely már rendelkezett a véderdőkről és lehetővé tette egyes kies termőhelyen lévő erdők védelmét. Ezzel sziklaalakzatok, ritka növénytársulások és állatvilágunk, továbbá szép erdei tájrészletek fennmaradásának törvényi lehetőségét teremtette meg. A törvény megjelenése még azért is jelentős, mert rendelkezéseivel a természeti értékek védelmére terelte a figyelmet. Az 1888-as halászati törvény április 1. és június 15. között valamennyi nyílt vízre halászati tilalmat írt elő, méretkorlátozásokat vezetett be, továbbá a veszélyeztetett halfajok 7

védelmére lehetővé tette, hogy miniszteri rendelet útján egyes területeken legfeljebb három évre megtiltsák a halászatot. Az 1894. évi XII. törvénycikk a mezőgazdaságra hasznos állatokat, illetve hasznos homokkötő növényeket helyezte oltalom alá. A hasznos madarak és fészkeik, tojásaik elpusztítása, forgalomba hozatala kihágásnak minősült. A védelemben részesítendő fajok körének rendeletben történő kihirdetésére a földművelésügyi miniszter kapott felhatalmazást, aki erre alapozottan adta ki 1901-ben a miniszter azt a törvény erejével bíró körrendeletet (24.655/1901. számon), amely 132 madárfaj, a denevérek, a vakond és a cickányok számára biztosított védelmet. Meghatározta azokat a tevékenységeket, melyek végzéséhez hatósági engedély volt szükséges (befogás, elpusztítás stb.). A Párizsban aláírt nemzetközi madárvédelmi egyezmény szövegét az 1906. évi I. törvénycikk hirdette ki. E jogszabály révén, majd 1912-ben tovább bővült a védett fajok köre. Még e jogszabály előtt jelent meg a 21.527/1900. FM rendelet, mely az emlékfákat és olyan facsoportokat, melyekhez történelmi emlék, monda vagy szájhagyomány fűződik, esetleg egyéb okból jelentősek, a fenntartás és megóvás érdekében írják össze. A Madarak és fák napját a 26.120/1906. VKM rendelet vezette be. Rövidesen megfogalmazódott az önálló természetvédelmi szervezetrendszer kialakításának a gondolata is (3526/1914. FM rendelet), de megvalósítását az első világháború megakadályozta. Az 1923. évi XVIII. törvénycikk tisztázta a természetvédelmi közigazgatás kérdéseit, mely az erdészeti igazgatás szabályait fektette le. Ennél fogva a hatósági feladatok az állami erdészeti szervezet hatáskörébe kerültek. Végül siker koronázta a korábbi törvényalkotási kezdeményezéseket is és 1935-ben megjelenhetett az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.). E törvény a hazai viszonyokra alapozottan ugyan, de európai szintű korszerűséggel rendelkezett a természeti értékek megóvásáról. A VI. cím foglalkozott a természeti értékek védelmével, lefektetve a területi védelmet és a fajokkal kapcsolatos védelmet. A törvény lehetővé tett a természetvédelem szervezetére vonatkozó előrelépést is, és létrejöhetett az Országos Természetvédelmi Tanács (OTT) mint a természeti értékeket felmérő, védetté nyilvánításra javaslatot tévő, s egyben véleményező szervezet. A természetvédelem országos hatáskörű irányító szerve maradt továbbra is a földművelésügyi miniszter, aki az OTT javaslatára a vallás- és közoktatási miniszterrel egyetértésben nyilváníthatott védetté természeti értékeket. A törvény végrehajtási rendelete (35.000/1938. FM rendelet) sajnos csak három év késéssel jelenhetett meg, és csak ezt követően kerülhetett sor az első védetté nyilvánításra (Debreceni Nagyerdő egyik erdőrészlete, 1939). jogszabály értelmében 1939-től 1945-ig 8

terjedő időszakban 219 természetvédelmi terület létesült, igaz, csupán 2844 hektár kiterjedéssel (pl. Szegedi Fehértó: 1939, Csévharaszti Ősborókás: 1940, Füzéri Várhegy: 1941, Baláta-tó: 1942, Szilvásváradi Ősbükkös: 1942). A második világháború és az általa elszenvedett károk sok egyéb mellett a természetvédelem fejlődését is megakasztotta, és így a jogszabályok kisebb mértékű módosítására is csak 1949-ben került sor, majd érdemi előrelépés első tájvédelmi körzetünk (Tihany, 1952) megalakulásával történt. Az 59/1954. (IX. 9.) MT rendelet védelemben részesítette a mező- és erdőgazdasági, illetve a természetvédelmi szempontból értékes madarakat, tiltva azok lelövését, befogását, tartását, fészkeik és tojásaik elpusztítását. Egyes fajokat fokozott védelemben részesített. Újra előírta a Madarak és fák napjának megrendezését, valamint azt, hogy a madárvédelmet tömegmozgalommá kell szélesíteni. A szabálysértés elkövetője pénzbírsággal volt sújtható. Az 1961. évi VI. törvény és 1961. évi 18. törvényerejű rendelet megalkotásával vált külön az erdők és a természetvédelem jogi szabályozása először; előbbi az erdők és a vadgazdálkodás szabályairól rendelkezett, utóbbi a természetvédelemről szólt. E jogszabály kimondta a barlangok ex lege védelmét. Ugyancsak említésre méltó, hogy ez a jogszabály hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatalt (OTvH), mely közvetlenül a Kormánynak volt alárendelve. A törvényerejű rendelet végrehajtására született a 23/1962. (VI. 17.) Korm. rendelet, részletesen szabályozva a védetté nyilvánítási eljárást, illetve a természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos feladatokat. Lehetővé tette természetvédelmi őrök alkalmazását is. Mivel a végrehajtási rendelet felett eljárt az idő, azt a 12/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet váltotta fel, különválasztva a helyi és országos jelentőségű természeti értékek védelmét, megjelenítve a nemzeti park mint a területi védelem újabb kategóriáját. Egy évre rá meg is született első nemzeti parkunk a Hortobágyon. Az 1976. évi II. törvény a környezet védelméről több szempontból is kihatással volt a természeti értékek védelmére. A jogi szabályozás mellett a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer is összefonódott, különösen az 1977. évi 23. törvényerejű rendelet megszületésével, mely az OTvH és az Országos Környezetvédelmi Tanács összevonásával létrehozta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, mely államtitkári vezetéssel országos hatáskörű szervként működött. E szerv vezetőjének elnöki utasítása hozta létre a területi szervként tevékenykedő környezet- és természetvédelmi felügyelőségeket. A természetvédelem átfogó szabályozását jelentette a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet, az annak végrehajtására kiadott 8/1982. (III. 15. ) MT rendelet, valamint a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett 9

Országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedésének alakulása 1939 2005 között 900 000 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 ha 0 1939 1941 1943 1945 1947 1949 1951 1953 1955 1957 1959 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 1. ábra. A védett természeti területek kiterjedésének változása 1939 2005 között barlangokról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés. A társadalom fejlődése, a szemléletváltás, a politikai-gazdasági átalakulás szükségessé tette a jogszabályrendszer átfogó megújulását a természetvédelem terén is, így a Parlament elfogadta az 1996. évi LIII. törvényt (Tvt.), mely 1997. január 1-jei hatálybalépése óta módosításokkal a mai napig is a természetvédelem jogi szabályozásának alapját adja. 1.2.3 A természetvédelem hazai szervezetrendszerének története a kezdetektől napjainkig A hazai természetvédelem jogi szabályozása a természetvédelem szervezeti kereteit kezdetben a földművelésügyi tárcához sorolta. Az önálló természetvédelmi szervezetrendszer igénye csak 1906 után erősödött fel. Az ezt megvalósító tervezet szerint kormányzati szinten maradt volna a természetvédelem a földművelésügyi miniszterhez tartozóan, de a központi közigazgatás feladatait önálló hatáskörrel és szervezettel miniszteri biztos látta volna el. Tanácsadó szervezetként az Országos Természetvédelmi és Természeti Emlék Bizottság szerepelt volna. Az FM rendelettel (3526/1914.) létrehozott szervezet kialakítását azonban az

első világháború megakadályozta. Az alábbiakban az ezt követő időszak főhatósági, regionális és tanácsadói testületeinek időbeni felsorolását és rövid ismertetését adjuk meg napjainkig. 1.3.1.1. Természetvédelmi központi irányító szervek A hazai természetvédelem központi irányító szerve a jogszabályokból adódóan 1962-ig a földműveléssel foglalkozó tárca volt. Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH, 1962 1977): Az 1961. évi 18. törvényerejű rendelet létrehozta a hazai természetvédelem első önálló, minden más szakterülettől független országos hatáskörű főhatósági szervezetét. Ez idő tájt ez a szervezet volt Európában az egyetlen közvetlenül a Kormány (akkor Minisztertanács) alá rendelt más szakterületektől (mezőgazdaság, erdészet, vízügy stb.) független természetvédelmi főhatóság. A főhatóság szervezeti szintjének magas voltát és függetlenségét sok európai ország tekintette példaképnek. Az 1893-ban Herman Ottó által alapított Magyar Ornithologiai Központ utódjaként működő Madártani Intézet a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alól 1964- ben átkerült az OTvH szervezetébe. Az 1970-es évek elejéig változatlan feladatkörrel, létszámmal és szervezettel működő Intézet később újabb feladatokat kapott és nevének megváltoztatása nélkül a természetvédelmi főhatóság állattani, zoológiai osztálya volt. Az OTvH 1975-ben Barlangtani Intézetet létesített, amely a barlangtani feladatok mellett ellátta a természetvédelem földtani vonatkozású tevékenységét is. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH, 1977 1988): Az OKTH megalakulása után az Építési és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alól átvette a Levegőtisztaság-védelmi Intézet irányítását, amelyet később Környezetvédelmi Intézetté alakított át. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulása után az Intézetet összevonták a vízügyi szervezet hasonló feladatokat ellátó szervével és Környezetgazdálkodási Intézetté szervezték át. Ebben, mint háttérintézetben Természetvédelmi Osztály és Természetvédelmi Szolgálat néven olyan részleg is működött, amely a természetvédelmi főhatóság háttérintézeti feladatait is ellátta. Minisztériumi szintű központi irányító szerv: a környezetvédelem ügye először a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM, 1988 1990) megalakulásával emelkedett minisztériumi szintre, melynek jogutódjai a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM, 1990 nyarán rövid ideig), a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM, 1990 1998), a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM, 1998 2002), majd a 11

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM, 2002-től folyamatosan) voltak egymástól némileg eltérő hatáskörrel. A különböző minisztériumokon belül a természetvédelem szakterületét 2006. június 30-ig a minisztériumon belül működő Természetvédelmi Hivatal látta el, melynek utódja a Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság lett. Környezetvédelmi Főfelügyelőség: A főfelügyelőséget a miniszter 1/1990. (XI. 13.) KTM rendelete hozta létre, amely néhány kivételtől eltekintve valamennyi korábban a minisztériumban lévő természetvédelmi hatósági és szakhatósági jogkört a főfelügyelőséghez telepített (a főfelügyelőség neve és feladatköre többször módosult; jelenleg Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a neve). 1.3.1.2 Országos tanácsadó testületek Országos Természetvédelmi Tanács (OTT, 1939 1962): A Tanács 1939-től 1949-ig a földművelésügyi miniszter tanácsadó testületeként tevékenykedett, 1950-től megszűnéséig védetté nyilvánítási jogot is kapott. Természetvédelmi Tanács (TT, 1962 1977): az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének tanácsadó testülete volt. Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács (OKTT, 1977 1985): A Tanács nem a természetvédelmi főhatóság, hanem a Minisztertanács (Kormány) tanácsadó testületeként működött. Környezetpolitikai Tanács (1988 1990): A Tanács a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter tanácsadó testülete volt. Országos Környezetvédelmi Tanács (1995 óta): megalakulása óta folyamatosan a Kormány szakértői testületeként működik. 1.3.1.3 A természetvédelem regionális (dekoncentrált, területi) szerveinek változásai 1.3.1.3.1 Természetvédelmi feladatokat ellátó erdészeti hatóságok és kezelő szervek 1973-ig a természetvédelem regionális feladatait az alábbi szervezetek látták el. Magyar királyi erdőigazgatóságok (1923 1945-ig): A királyi erdőigazgatóságok természetvédelmi feladatait az erdészeti igazgatásról szóló 1923. évi XVIII. törvénycikk állapította meg. Az 1943. évi állapot szerint magyar királyi erdőigazgatóságok az alábbi helyeken voltak: Kaposvár, Szombathely, Győr, Komárom, Gödöllő, Miskolc, Kassa, Debrecen, Szeged. 12

Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD): A szervezetet a földművelésügyi miniszter 12.120/1945/MK 20/FM sz. rendelete hozta létre. A MÁLLERD nem volt hatóság, de megemlítését nem mellőzhetjük, mivel 1945 1949 között a természetvédelemért felelős állami erdőigazgatóságok e szervezet alárendeltségében működtek, továbbá kezdetben az Országos Természetvédelmi Tanács titkársága is a MÁLLERD-en belül tevékenykedett. Magyar állami erdőigazgatóságok (1945 1949): Állami erdőigazgatóság működött ebben az időszakban Kaposvár, Budapest (Gödöllő), Miskolc, Szeged, Győr, Debrecen, Pécs, Szombathely, Balassagyarmat, Eger, Zalaegerszeg városában. Állami Erdőgazdasági Üzemi Központ (Erdőközpont, 1949): A szervezetet a Kormány 1430/1949/II.4. számú rendelete hozta létre a MÁLLERD utódjaként. Nem volt hatóság, de az állami erdőgazdaságok az Erdőközpont felügyelete alatt jöttek létre és egy év múlva bekövetkezett megszűnéséig ennek alárendeltségében tevékenykedtek. Állami erdőgazdaságok (1950-től): Az állami erdőgazdaságok megszervezésére 1950- ben került sor, melyek száma kezdetben 78 volt és folyamatosan csökkent. Az Országos Természetvédelmi Hivatal megalakításakor létező 32 állami erdőgazdaság kizárólag kezelési feladatokat látott el a természetvédelmen belül. Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF, 1954 1967): A Földművelésügyi Minisztériumból kivált 13 évig működő erdészeti főhatóság nem tekinthető természetvédelmi főhatóságnak, de mint a védett természeti értékek döntő részét kezelő állami erdőgazdaságok központi felügyelő szerve, a természeti értékek fenntartásában jelentős szerepet töltött be. A számos állami erdőgazdaság összevonása révén 1970-re csupán erdőgazdasági részvénytársaságok néven 21, ma is működő erdőgazdaság maradt meg. Állami erdőrendezőségek (1973 1979): A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az OTvH 1973-ban történt megegyezése alapján, az állami erdőgazdaságok által kezelt védett természeti értékek nagy részének kezelését átvették az állami erdőrendezőségek. Csak néhány olyan terület maradt az állami erdőgazdaságok kezelésében, amelyek tulajdonosa az állam, kezelője pedig az erdőgazdaság volt. Az erdőrendezőségek az állami erdőgazdaságokhoz hasonlóan hatósági jogkört e vonatkozásban nem gyakoroltak, kizárólag természetvédelmi kezelési feladatokat kaptak. Ezek székhelyei voltak: Budapest, Veszprém, Szombathely, Zalaegerszeg, Kaposvár, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc és Eger. 13

1.3.1.3.2 A természetvédelem önálló területi szervei Természetvédelmi körzetek (1973 1979): A természetvédelmi főhatóság megállapította, hogy saját alárendeltségében működő területi szervek nélkül hatékony természetvédelmi munkát végezni nem lehet. Ez minden védett természeti területre vonatkozott, de leginkább a nemzeti parkokra. A végleges szervezet kialakítása szempontjából az országot hézagmentesen és átfedések nélkül tíz természetvédelmi körzetre osztották Budapest, Veszprém, Sopron, Szombathely, Pécs, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Miskolc, Eger székhelyekkel. Ezek egy részében nemzetipark-igazgatóságok, a többiben természetvédelmi felügyelőségek létrejöttét tervezték. Utóbbiakat főfelügyelői körzeteknek nevezték addig, ameddig létszám hiányában felügyelőséget nem lehetetett felállítani. A nemzeti parkok kialakítása még 1973-ban megkezdődött, és párhuzamosan létezett egy darabig a természetvédelmi körzetekkel és jogutódjaikkal. OKTH (környezet- és természetvédelmi) felügyelőségek (1979 1989): Az OKTH megalakulása után átvette az Építési és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Levegőtisztaság-védelmi Intézet (a későbbi Környezetvédelmi Intézet) felügyeletét. Az intézetnek 6 vidéki állomása volt. Ezeket összevonták a természetvédelmi felügyelőségekkel, amelyekből kialakultak az OKTH budapesti, észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi, észak-dunántúli, közép-dunántúli és dél-dunántúli felügyelőségei. Ekkorra már három nemzeti park létezett, mely a felügyelőségekkel együtt képezte a területi szervek hálózatát. Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok (1989 1990): A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulása után a 12 volt vízügyi igazgatóság, valamint a volt OKTH felügyelőségei összevonásával létrehozta a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat. Természetvédelmi szempontból csak az öt dunántúli igazgatóságnak volt jelentősége, mert az ország keleti felében a természetvédelmi kezelési és hatósági feladatokat az addig már négyre szaporodott nemzetipark-igazgatóság továbbra is ellátta. Ezzel egyidejűleg a Dél-alföldi Felügyelőség működési területét a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz csatolták. A nemzetipark-igazgatóságok mellett az alábbi igazgatóságok működtek: Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Budapest; Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár; Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr; Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szombathely; Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs. Nemzetipark-igazgatóságok (1973-tól folyamatos) és természetvédelmi igazgatóságok 14

(1990 1997): Hazánkban az első közvetlenül a természetvédelem központi szervezetének alárendeltségében tevékenykedő területi szervezet a Hortobágyi Nemzeti Park alapításával egyidejűleg 1973. január 1-jén felállított nemzetipark-igazgatóság volt, amelynek működési területe azonos a korábban felsorolt debreceni körzettel. Az 1973-tól 2002-ig létrejött valamennyi nemzetipark-igazgatóság ellátja a körzetében lévő valamennyi országos jelentőségű védett természeti terület és érték kezelését, 2004 végéig pedig ellátta hatósági felügyeletét is. Az első nemzeti parkok és a hozzájuk tartozó, a nemzeti park területén kívül is hatósági felügyeletet és szakmai tevékenységet ellátó nemzetipark-igazgatóságok az alábbi sorrendben alakultak, átvéve a természetvédelmi felügyelőségek, az OKTH felügyelőségek, majd a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok természetvédelemmel kapcsolatos feladatait: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI 1973); Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI 1975); Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI 1977); Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI 1985). Ezeket az 1990-ben létrehozott természetvédelmi igazgatóságok átalakításával további hat nemzeti park megalakítása követte 1991 2002 között. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megalakulásával egyidejűleg a vízügyi ágazat átkerült a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz, így a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat is át kellett szervezni. A korábbi környezetvédelmi felügyelőségek létrehozásával egyidejűleg a természetvédelem területi szervei a felsorolt négy nemzetiparkigazgatóság korábban elnyert önállóságát követve az egész országban ismét önállóvá és nevüktől eltekintve egységes rendszerűvé váltak. A négy igazgatóság által le nem fedett területeken 1990-ben létrehozták az alábbi természetvédelmi igazgatóságokat, melyek változatlan feladatkörrel és hatósági jogkörrel 1991 1997 között fokozatosan mind átalakultak nemzetipark-igazgatósággá: Nyugat-magyarországi Természetvédelmi Igazgatóság, Sopron (Győr-Sopron megye, Vas megye): 1991-ben ötödikként Sarród központtal létrehozták a Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatóságot, amit később Fertő Hanság Nemzeti Park Igazgatósággá (FHNPI) nyilvánítottak; Körös Maros-vidéki Természetvédelmi Igazgatóság, Szarvas: 1994-ben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területéből leválasztották a korábbi szegedi körzetet, amely Csongrád és Békés megye területén tevékenykedett, 1997-ben pedig kialakították a 15

Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóságot (KMNPI); Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, Veszprém (Veszprém megye, Zala megye): 1997 óta Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság néven tevékenykedik (a nemzeti park nevének változatlanul hagyásával 2005 óta az igazgatóság Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság BiNPI néven működik); Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, Pécs (Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye). 1996-ban, hozzácsatolva a Kiskunsági Nemzeti Park Alsó-Duna ártéren fekvő területeit, hatodikként megalapították Pécs székhellyel a Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóságot (DDNPI); Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság, Budapest (Pest megye, Fejér megye, Komárom megye és a főváros): 1997 óta Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) néven működik; A Fertő Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területéből leválasztva 2002-ben tizedikként létrehozták az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot (ŐNPI). Ezzel három évtized folyamatos átszervezései után kisebb változtatásokkal visszaállt az 1973-ban kialakított tíz természetvédelmi körzet hálózata. A KvVM felügyelete alatt a természetvédelem regionális szakmai szerveiként ma is tíz igazgatóság működik azonos feladatkörrel (lásd 2.10 fejezet). Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (2005-től): 2005. január 1-jétől a hatósági jogkörök döntő többsége az igazgatóságoktól átkerült az akkor megalakult környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekhez. A KvVM felügyelete alatt a természetvédelem regionális államigazgatási hatóságaiként 12 (2006. július 1-jétől 10) környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (KöTeViFe) működik, azonos feladat- és hatáskörrel (lásd a 2.9 fejezetet). 1.3.1.4 A természetvédelmi regionális szervek tanácsadó testületei A nemzetipark-igazgatóságok mint regionális természetvédelmi szervek munkáját 1975- től tanácsadó testületként nemzetipark-tanácsok segítették. Az 1975 1990 közötti időszakban a Hortobágyi Nemzeti Park (1975 90), a Kiskunsági Nemzeti Park (1975 1990), a Bükki Nemzeti Park (1977 1990) és az Aggteleki Nemzeti Park Tanácsa (1985 1990) működött. 2005-től miniszteri utasítás rendelte el mind a tíz nemzetipark-igazgatóság tanácsadó testületének újbóli létrehozását. Ettől az időszaktól valamennyi nemzeti park munkáját saját tanács segíti. 16

1.3.1.5 A természetvédelem helyi jelentőségű területeinek védelmét szolgáló szervek Hazánkban 1971-ig helyi jelentőségű természetvédelmi értékek nem voltak, így ezek kezelésére, illetve hatósági felügyeletére semmiféle szervezetet nem kellett létrehozni. Megyei és fővárosi tanácsok (1971 1990-ig): A Minisztertanács 29/1971. (X. 4.) MT számú rendelete rendezte első ízben a tanácsi hatásköröket. Ez többek között kimondta, hogy a helyi jelentőségű védett természeti értékek megőrzéséről és fenntartásáról a különböző érdekek összehangolásáról a megyei, fővárosi és megyei városi tanácsok végrehajtó bizottságainak illetékes szakigazgatási szervei gondoskodnak. A természetvédelmi feladatokat a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok hatáskörébe utalták. Települési önkormányzatok (1990-től): A helyi önkormányzatokról alkotott 1990. évi LXV. törvény többek között kimondja, hogy a helyi közszolgálatok körében a tanácsok utódjaként a természetvédelemért a települési önkormányzatok felelnek. Ez az intézkedés a természetvédelem helyi feladatainak végrehajtását megnehezítette, mivel azt a feladatot, amelyet korábban a 19 megye és a főváros erre jogosított szervei sem tudtak az igények szerint megoldani, közel 3 300 települési önkormányzat hatáskörébe utalták. 1.3.1.6. A természetvédelem helyi szerveinek tanácsadó testületei Megyei természetvédelmi bizottságok: A természetvédelemről alkotott 12/1971. (IV. 1.) számú Korm. rendelet elrendeli, hogy a megyei természetvédelmi feladatok ellátásának elősegítése céljából megyei természetvédelmi bizottságokat kell szervezni. A bizottságok a megyei természetvédelmi hatóság szakvéleményező, javaslattevő és tanácsadó testületei. A megyékben és a fővárosban ezek a bizottságok 3-4 év alatt jöttek létre, de mire aktív tevékenységüket megkezdhették volna, a környezetvédelmi törvény alapján létrehozandó környezet- és természetvédelmi bizottságok megalakítása következtében tevékenységüket befejezték. Megyei környezet- és természetvédelmi bizottságok: A környezetvédelmi jogszabályok értelmében új bizottságok nevében szerepel ugyan a természetvédelem, de e tekintetben a környezetvédelmi problémák túlsúlya miatt érdemben nem sokat tehetnek. 1.4 A hazai természetvédelmi szervezet előtt álló feladatok A hazai természetvédelem szervezeti átalakulásai és eredményessége változásának szoros összefüggése bizonyítja, hogy jelentős természetvédelmi sikerek feltétele egy erős, jól 17

szervezett, ütőképes szervezet megléte. Még ilyen szervezet megléte esetén is előállhat annak eredménytelensége (pl. az 1962-től 1972-ig vagy az 1979-től 1983-ig tartó időszak). A természetvédelem szervezeti fejlesztésének tervezésekor a fentiek figyelembevétele elengedhetetlen. A természetvédelem kormányzati, főhatósági szintje, szervezeti hovatartozása ma adott, tradicionálisan hazánkban a környezetügy tágabb értelmű szakterületének csoportjához gravitál. Ezt a miniszteriális szintű szervezeti egymás mellettiséget hosszú távon indokolt megtartani a környezetvédelem és a természetvédelem hasonló filozófiája, ezer szálon való összefüggése és egymás kölcsönös segítése miatt. A természetvédelem szakterületének más (pl. mezőgazdasági, erdészeti, kulturális örökségvédelmi) tárcákhoz történő áthelyezése a jövőben sem lesz szakmai indoka. A hazai természetvédelem regionális (területi) szervezetének ereje, elfogadottsága, presztízse a törvények és végrehajtási rendeleteikben részükre biztosított hatósági és szakhatósági jogköreik, szakértelmük, továbbá elkötelezettségük következménye. Ezzel nőttek fel a többi erős regionális szerv (vízügy, földművelésügy, erdőfelügyelet, építésügy, állategészségügy stb.) szintjére. Ma a természetvédelmi szervezet már engedélyezési, hozzájárulási, egyetértési jogkörei következtében a természetvédelemre kihatással lévő eljárások lényeges szereplője. Ennek megváltoztatása a természetvédelem államigazgatási érdekeinek súlyos csorbulása nélkül a jövőben sem tehető meg. A természetvédelem regionális szervezete ma az államigazgatási szervek általános rendjébe illeszkedően, azzal harmonizáló szervezeti rendben, a társadalom természetmegóvásával szemben támasztott igényeinek megfelelően, eredményesen működik. Van hol, van mit és van hogyan is e szervezet korszerűsítését tekintve javítani. Fő vonásaiban azonban a szervezet stabilitásának megtartása és hosszú távon történő további folyamatos erősítése indokolt. A természetvédelmi jogszabályrendszer fejlesztése kapcsán a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) megfelelő jogi keretet biztosít a természetvédelem hazai céljainak megvalósításához. Szükséges azonban néhány további, eddig el nem készült jogszabály megjelentetése (többek között még nem jelent meg a védett növényfajok hasznosításáról szóló rendelet a Tvt. által előírt végrehajtási jogszabályok közül). Más, már hatályos jogszabályok esetében az alkalmazásuk során nyert tapasztalatok korszerűsítésüket teszik indokolttá időszakonként. A Natura 2000 hálózat működtetéséhez a meglévő jogszabályok pontosítása, illetve új jogszabályok megjelentetése szükséges, mint amilyen a földhasználat részletes szabályairól szóló kormányrendelet kihirdetése. Az Alkotmánybíróság (AB) döntése értelmében a védettségi szint helyreállítása céljából korábban állami tulajdonban lévő védett természeti területek visszavásárlása vagy 18

kisajátítása forráshiány miatt a mai napig nem fejeződött még be. A védett természeti területek, valamint ahol szükséges, a Natura 2000 területek kezelési terveinek elkészítését, illetve megjelentetését tovább kell folytatni. Az államigazgatás korszerűsítése további új feladatok elé állíthatja a természetvédelmet. Az új hatósági szervezetrendszer működőképességét tovább kell javítani, nem utolsó sorban a nemzetipark-igazgatóságok és a zöldfelügyelőségek közötti információáramlás gyorsításával. Az európai uniós támogatások hatékony kihasználása, a természetvédelmi szakkezeléshez szükséges eszközállomány fejlesztése hazánk természeti állapotának eredményesebb megőrzését, illetve javítását szolgálja. A jogszabályi és szervezeti rendszer stabilizálásával párhuzamosan a természetvédelem társadalom általi elfogadottságát és az iránta való igényt társadalmi tudatformálással, a barátságos természetvédelem szlogenjének tartalommal való megtöltésével jelentősen erősíteni kell. A 21. század természetvédelme jelentős új kihívások elé néz, mely egyre erősebb mértékben érezteti hatását. Az egyik új feladat az inváziós fajok ökoszisztémákra kifejtett káros hatásainak mérséklése, de a globális felmelegedés következtében előállt klímaváltozás is egyre kézzelfoghatóbb hatással van élő természeti értékeinkre is. Az özönfajok és a klímaváltozás egy-két évtizeden belül az egész természetvédelem jelentős erőforrásait köthetik le. Állami Önkormányzati Társadalmi Miniszter Jegyzők Társadalmi szervezetek (Minisztérium) azon belül: Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság (jelenleg 3 főosztállyal) Nemzetipark- Környezetvédelmi, természetvédelmi és természetvédelmi igazgatóságok vízügyi felügyelőségek és a Főfelügyelőség vagyonkezelő 10 db 10+1 db szerv (1 db) 2. ábra. A természetvédelem jelenlegi országos szervezetrendszere (2006. augusztus 1-jei állapot szerint) 19

2. A TERMÉSZETVÉDELEM ÁLLAMI SZERVEINEK FELÉPÍTÉSE ÉS FELADATKÖREI A Tvt. 5. (1) bekezdése értelmében minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Kötelesek tehát közreműködni a megelőzésben, a károk enyhítésében, a következmények megszüntetésében és a helyreállításban. A Tvt. 53. (1) bekezdése alapján a természetvédelem az állampolgárok, társadalmi szervezetek stb. aktív részvétele mellett is mégis alapvetően állami feladat, amely szükségessé teszi megfelelő szervezeti struktúra kiépítését. A közhatalmi, a közigazgatási és hatósági feladatokat központi kormányzati, regionális és helyi szinten kell ellátni, ami megfelelő állami szervezeti struktúra kiépítését követeli meg. Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) által készített Környezeti perspektíva 2000-ig és azon túl (1989) 111. pontjában a szervezetrendszer kialakítása vonatkozásában a következő követelményeket említi: A kormányoknak környezetvédelmi minisztériumot kell létrehozniuk 3, vagy a már meglévőket kell megerősíteniük a célkitűzések elérésére irányuló akciók ösztönzésére, irányítására, támogatására és figyelemmel kisérésére 4. Hatékony természetvédelemhez azonban nem elegendő egy sajátos szervezeti rendszer létrehozása, a környezet- és természetvédelmi szempontokat valamennyi ágazat stratégiájába be kell építeni 5. Az állami szervezetrendszer egészét tekintve megvizsgáljuk, hogy mely állami szervek mely tevékenységükön keresztül gyakorolnak kiemelt hatást a természetvédelemre. Részletesen bemutatjuk a Környezetvédelmi és Vízügyi a Minisztérium, azon belül a Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság (a Természetvédelmi Hivatal utódja), továbbá az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (továbbiakban: Főfelügyelőség), környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (továbbiakban: felügyelőségek), a nemzetipark-igazgatóságok, illetve a jegyzők természetvédelmi feladatait. A törvényhozói, végrehajtó hatalom, az igazságszolgáltatás legfőbb szerveinek (az Országgyűlés, Kormány, ügyészségek, bíróságok, Alkotmánybíróság, 3 A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a többszöri feladat- és hatáskörátszabás, névváltozás ellenére megőrizte önállóságát. [a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény 1. f) pontja] 4 Bándi Gyula: Környezetjog Osiris Kiadó Budapest, 2002 234. old. 5 Az integráció elve szerint a természeti értékek védelmének szempontrendszere helyet kell, hogy kapjon a nem természetvédelmi érdekű döntéshozatalban is (ld. EU Fenntartható Fejlődés stratégiája, 6. Környezetvédelmi Akcióprogram, Nemzeti Környezetvédelmi Program, Kvt. 43-44. A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél, vizsgálati elemzés, környezeti vizsgálat jogintézménye stb.) 20

állampolgári jogok védelmének országgyűlési biztosa) természetvédelemben betöltött helyét is ismertetjük röviden. 2.1 Az Országgyűlés Az Országgyűlés és a Kormány környezetvédelmi tevékenységéről a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 39 41. -ai rendelkeznek. A Tvt. szervezeti része (IV.) nem tesz külön említést az Országgyűlés és a Kormány természeti értékek védelmében betöltött szerepéről, e tekintetben a Tvt. mögöttes jogszabálya, a Kvt. hivatkozott rendelkezési az irányadóak. Feladatai: környezetpolitika alakítása, programalkotás (elfogadja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot 6 [NKP], és kétévente értékeli annak végrehajtását); jogalkotás során a környezet- és természetvédelmi érdekek érvényesítése/törvényi szintű normatív irányító tevékenység (pl. Kvt., Tvt., az erdőkről, illetve a vadászatról szóló törvények, a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény, a Büntető Törvényről szóló 1978. évi IV. törvény 281., az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény stb.); nemzetközi természetvédelmi egyezmények kihirdetése (pl. Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről szóló 1995. évi LXXXI. törvény); döntés a Kormánynak a környezet állapotáról szóló beszámolójáról; az állampolgári jogok védelmének országgyűlési biztosa környezet- és természetvédelmi feladatainak meghatározása; a Kormány és a helyi önkormányzatok környezet- és természetvédelmi feladatainak meghatározása; a környezet- és természetvédelmi feladatok megoldását szolgáló források jóváhagyása, felhasználásuk ellenőrzése (ld. költségvetés elfogadása pl. a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény XVI. Fejezet: KvVM); a környezetvédelmi bizottság működtetése (ez az Országgyűlés egyik állandó bizottsága; 6 A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) a környezetvédelmi tervezés alapja, hatévente megújítandó, az Országgyűlés által határozatban jóváhagyott. A Programnak a Program időtartamára vonatkozóan tartalmaznia kell: a környezet állapotának bemutatását; az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat; a célok és célállapotok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét; a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények forrásának tervezett megjelölését is; azoknak a területeknek a kijelölését, amelyeken különleges környezetvédelmi intézkedések szükségesek, valamint az intézkedések tartalmát. A Kormánynak a Program megújítására irányuló előterjesztés benyújtásakor az Országgyűlés előtt be kell számolnia a Program végrehajtásáról és a végrehajtás során szerzett tapasztalatokról. A Programban foglaltakat az ország társadalmi-gazdasági tervének (Alkotmány 19. (3) bek. c) pont) meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezési és végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni. A Programmal összhangban külön törvény rendelkezései szerint regionális és megyei környezetvédelmi programok készítendők. (Kvt. 40. ). Lásd még: A Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 83/1997. (IX. 26.) OGy határozat, a 2003 2008. közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 132/2003. (XII. 11.) OGy határozat Ez utóbbinak 5. fejezete a Tvt. által meghatározott Nemzeti Természetvédelmi Alapterv. 21

jogállását tekintve kezdeményező, javaslattevő, véleményező, a kormányzati munka ellenőrzésében résztvevő szerv). 2.2 A Kormány A Kormány feladatai a természetvédelem terén: jogalkotás előkészítése; jogalkotási tevékenysége során biztosítja a törvények végrehajtását, a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hozhat (pl. Tvt. egyes kormányrendeleti szintű végrehajtási rendeletei; a szervezeti, feladat- és hatáskört megállapító jogszabályok pl. a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet, legutóbbi átszervezési jogszabály a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről; tervezési, programalkotási, finanszírozási tartalmú jogi eszközök pl. az NKP II. tematikus akcióprogramjairól, illetve az NKP II. finanszírozásának és végrehajtásának egyes kérdéseiről szóló kormányhatározat, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározatok; nemzetközi természetvédelmi egyezmény aláírásáról szóló kormányhatározatok stb.); az állami környezet- és természetvédelmi feladatok végrehajtásának irányítása, a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységének meghatározása, összehangolása; javaslattétel az éves költségvetés előterjesztésekor az NKP-ban kitűzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközökre; hatévente az NKP-ra vonatkozó javaslat Országgyűlés elé terjesztése, kétévente összefoglaló jelentés benyújtása a környezet állapotáról és a Program végrehajtásának helyzetéről, a Programban meghatározott feladatok végrehajtásának irányítása, összehangolása; a kormányzati fejlesztési feladatok meghatározása során a környezet- és természetvédelem követelményeinek érvényesítése; a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi kötelezettségek teljesítése és jogok érvényesítése; a jelentős környezetkárosodások, illetve a rendkívüli környezeti események következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható; az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének biztosítása, és a kötelezettségek teljesítése. 22

A Kormányt a környezet-, természetvédelmi döntéshozatalában az Országos Környezetvédelmi Tanács, tárcaközi bizottságok, független szakértői testületek segítik. A konzultatív testületek szerepe egyre hangsúlyosabb a természetvédelemben is, hiszen a hosszú távú, stratégiai döntések igénylik a széleskörű társadalmi és szakmai megalapozottságot. 2.2.1 Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) 7 Az OKT feladatai: állásfoglalás a jogszabály-tervezetek vizsgálati elemzése 8 tárgyában, továbbá a környezeti értékelés alá vont tervekkel, programokkal kapcsolatban; javaslattétel a Kormány számára a környezet- és természetvédelem hatékonyabbá tételével, így különösen a környezeti információs rendszerrel, a tudományos kutatással, a képzéssel, a megfelelő ipari háttér kifejlesztésével, továbbá a környezet- és természetvédelmet szolgáló pénzügyi eszközökkel kapcsolatban; véleménynyilvánítás a környezetvédelmet érintő közösségi jogalkotás stratégiai jelentőségű kérdéseivel kapcsolatban. 2.2.2 Tárcaközi bizottságok Egy adott környezeti, természetvédelmi probléma megoldására hozzák létre tanácsadó, véleményező, döntés-előkészítő vagy döntéshozó hatáskörrel többnyire az érintett minisztériumok munkatársaiból. Ilyen például a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság a 6/1999. (III. 31.) NKÖM rendelet értelmében, de az NKP II. kilenc tematikus akcióprogramjának többek között a Biológiai Sokféleség védelme és Tájvédelem, Vizeink védelme és fenntartható használata címmel összehangolására szintén tárcaközi bizottságok 9 felállításáról rendelkezik stb. (lásd a 2.7.2. fejezetben a tárcaközi 7 Az OKT-ben egyenlő arányban vesznek részt a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek, valamint a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek maguk által meghatározott módon választott, a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e tisztségre megbízott képviselői. A Tanács titkárságának feladatait a miniszter hivatali szervezete útján látja el. A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter a Kormány képviseletében társelnöke a Tanácsnak. A Tanács feladatait e törvényben foglalt, valamint a Kormány által meghatározott szabályok szerint látja el. Ügyrendjét maga határozza meg. A Tanács működési költségét a környezet védelméért felelős minisztérium költségvetésében külön címen kell biztosítani. 8 A vizsgálati elemzés jogintézményét a Kvt. (1)-(2) bekezdése, a környezeti vizsgálatot/környezeti értékelést a 43. (4)-(6) bekezdése szabályozza. 9 Az NKP II által létrehozandó Tárcaközi Bizottságok tagjai a szakminisztériumok vezető tisztségviselői, valamint a regionális fejlesztési tanácsok delegáltjai. A Tárcaközi Bizottságnak kell döntenie évről évre a szakmai és a pénzügyi prioritásokról, valamint az eszközrendszer (jogi, közgazdasági, intézményi) összehangolt fejlesztésével kapcsolatos feladatokról. Az akcióprogramok kidolgozására létre kell hozni a benne foglalt feladatok megvalósításáért felelős és megvalósításában érdekelt szervezetek képviselőiből egy-egy albizottságot, amelyek elvégzik az éves programozást és a felelősök és források megjelölésével javaslatot tesznek az adott év megvalósítandó feladataira. A Program eredményes végrehajtása nem nélkülözheti az érdekeltek minél szélesebb körű bevonását sem. Az előbbiek miatt az albizottságok tagjai a tematikus akcióprogramok végrehajtásában érintett tárcák képviselői, a tudományos élet szereplői, önkormányzati delegáltak, gazdálkodói szövetségek tagjai, továbbá a civil szervezetek képviselői lehetnek. 23

együttműködésről írottakat). 2.2.3 Egyéb független szakértői testületek A KvVM természetvédelmi szakterületének munkatársai a természetvédelem érdekeit képviselve részt vesznek többek között az MTA Erdészeti Bizottság, az Országos Vadgazdálkodási Tanács, az ÖTM által koordinált Építési Szakmai Testület, valamint az Országos Halászati Bizottság munkájában. 2.3 Az ügyészség A különböző felelősségi formák együttes és összehangolt alkalmazásával együttesen kell biztosítani a természeti értékek védelmét. A Tvt. miniszteri indoklása szerint az ügyésznek ebben kiemelt szerepe van. A Kvt. 109. -a és a Tvt. 60. -a többirányú intézkedési jogosultsággal ruházza fel az ügyészt 10 : az ügyész a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint jár el a természeti területek, értékek, különösen a védett természeti területek és értékeknek a Büntető Törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése esetén 11 ; természeti érték, terület, valamint védett természeti terület veszélyeztetése, károsítása esetén az ügyész keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt 12 ; Az éves végrehajtási tervek megvalósításába, illetve annak koordinálásába a minisztériumok dekoncentrált szerveit, valamint a regionális fejlesztési tanácsokat célszerű bevonni. Az albizottságok ajánlásai alapján a Tárcaközi Bizottság javaslatot készít elő a finanszírozás leghatékonyabb megosztására, és gondoskodik az NKP-II feladatainak a költségvetésben és az NKP-II éves előrehaladási és végrehajtási tervében történő szerepeltetéséről. Éves szinten a Tárcaközi Bizottság előterjesztést készít a Kormány számára a következő évi végrehajtási terv szakmai és finanszírozási irányelveiről. Az éves előrehaladási jelentést és a végrehajtási terveket a Tárcaközi Bizottság megtárgyalja, tájékoztatja róla az Országos Környezetvédelmi Tanácsot és javaslatot tesz a környezetvédelemért felelős miniszter részére. 10 Részletesen bemutatja az ügyész környezeti és természeti értékek védelmében végzett tevékenységét Bonómi Nóra Katalin: Ügyészi tevékenység a környezetvédelemben (KJK KERSZÖV, 2003) c. könyve. 11 A környezet elleni bűncselekmények körében a leggyakrabban elkövetett cselekmény a természetkárosítás (Btk. 281. ). A feljelentett természetkárosítások száma pl. 1998-ban 52 volt, folyamatos emelkedést mutatva 2002-re elérte a 227 esetet. Gyakoribb a Btk. 281. a) fordulata alapján indult eljárás, de fokozatosan nő védett terület, vagy életközösség jogellenes megváltoztatása miatti ügyek száma is. Tipikus ügyek pl. külföldi vadászat során lelőtt védett, fokozottan védett madarak országba történő behozatala, átszállítása / magyar vadásztársaságok és utazási irodák által szervezett belföldi vadászatok során a kilőhető fajok mellett védett, fokozottan védett madarak kilövése, veszélyeztetett, kihalófélben lévő állatok, növények és a feldolgozott származékaik kereskedelme / fokozottan védett területről pl. nagy mértékű falopás, védett növények tömeges gyűjtése, engedély nélküli kő- és homokkitermelés stb. Az ügyészség a vádemelést követően a bíróság pénzbüntetéssel, súlyosabb esetekben szabadságvesztés büntetéssel (rendszerint végrehajtásában felfüggesztve), külföldi elkövetők kiutasításával, és a lefoglalt példányok elkobzásával bünteti a terhelteket. 12 Az ügyészek természeti értékek védelmében végzett magánjogi tevékenysége is egyre gyakoribb és eredményesebb: pl. függetlenül attól, hogy büntetőeljárás indult, párhuzamosan polgári jogi úton is fellépnek. A polgári kártérítési jog kereteit kitágítva, a környezetjog által megkívánt, a köznek okozott eszmei kárt peresítik. A kár rövidebb időn belül megtérüljön, fizetési meghagyás kibocsátásával is élnek stb. A fentiek alátámasztására lásd pl. a Zala Megyei Bíróság 2. Pf. 20 290/2000/5. sz. döntését: Nincs akadálya annak, hogy a vadon élő állat jogellenes elpusztítása esetén a vadászatra jogosult kártérítési igényétől teljesen függetlenül az ügyész a természeti értékben okozott kár megtérítését kérje. Aki egy őzbakot engedély nélkül jogellenesen lelő, a természetvédelmi törvény által oltalomban részesített faj egyedét pusztítja el, és ezáltal a természeti értékben kárt okoz. Valamennyi vadon élő szervezetet megilleti a védelem valamilyen mértéke. A természeti értékek, az állatfajok, azok egyedei is a nemzeti vagyon részei, amelynek megőrzése és védelme mind az élővilág, mind az ember életminősége szempontjából alapvető feltétel. A természeti érték károsodása a vad eszmei értékével egyenlő. Mivel a vadak az állam tulajdonában vannak [Ptk. 128. (1) és (2) bek.], az alperes magatartásával a Magyar Államnak is kárt okozott azzal, hogy jogellenes 24

az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján különös figyelemmel közreműködik a természetvédelmi hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában 13. Az ügyészségi szakterületek együttműködésének eredménye, hogy a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény hatálybalépése óta a polgári jogi keresetek száma megsokszorozódott, a vádemelések száma is jellemzően nő, a törvényességi felügyeleti vizsgálatok alapján pedig a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok munkáját rendszeresen ellenőrzik, törvénysértés esetén intézkedéseket tesznek, jogszabály-módosításokat kezdeményeznek. A hatékonyabb fellépés érdekében minden főügyészségen van környezetvédelemmel foglalkozó ügyész, akik között egyre többen rendelkeznek környezetvédelmi szakjogász képesítéssel is 14. 2.4 A bíróság Az állami szervek rendszerében nem szabad megfeledkezni a bíróságok szerepéről sem, hiszen mind több jogvitás kérdésben kerülnek közvetlen kapcsolatba a természetvédelmi érdekek védelmével. Általánosságban elmondható, hogy a természetvédelmet érintő büntető, polgári perek (a közigazgatási határozatok felülvizsgálata, kártérítési ügyek stb.), amennyiben azok természetvédelmi szakkérdést érintenek, a bíró az érdemi döntés meghozatalához az eljárás során szakértőt vesz igénybe. Évek óta probléma a bejegyzett környezet- és természetvédelmi igazságügyi szakértők alacsony száma. A természetvédelem szerteágazó, több tudományterületet átfogó speciális szakmai tudást feltételez (pl. az elpusztított egyed védett, nemzetközi egyezmény oltalma alatt áll-e, a beszántott lápterület valóban láp-e; a földrészlet a jogsértés idején valóban természetvédelmi oltalom alatt állt-e stb.) Az egyes tudományos definíciókat szinte lehetetlen a jog nyelvére átfordítani (pl. a Tvt. 23. (2) d) pontja meghatározza az ex lege védett láp fogalmát, azonban ha a bírósági eljárásban vitatott egy földterület lápi minősége, annak tényleges megállapításához a bírónak szakértőt kell bevonnia). A joggyakorlat azonban igényli a jogi mankókat, a gyakorlatban felmerült vitás tevékenysége során a vad eszmei értéke és az úgynevezett dologi értéke között fennálló értékkülönbözet nem térült meg. A vadászatra jogosult ugyanis a vad védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 77. -a szerint a dologi kárát érvényesítheti (vadhús, bőr, agancs stb.). Az alperes a jogellenes tevékenysége miatt a Magyar Állam irányába is kártérítési felelősséggel tartozik a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. tv. 81. (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Az ügyész e perben nem a vadászatra jogosult kártérítési igényét érvényesíti a vadászatra jogosult részére, hanem természeti értékben okozott kár címén az állam kártérítési igényét érvényesíti a Tvt. felhatalmazása alapján. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság kötelezte az alperest a dologi káron felüli eszmei kár és járulékai megfizetésére. 13 A természetvédelmi állami igényérvényesítés elsősorban a közigazgatási szervek hatósági intézkedéseiben testesülnek meg, amelyek felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol. A törvényességi felügyelet a közigazgatási szervek hatósági tevékenysége során eljárásaik és döntéseik jogszerűségére terjed ki. Két fajtája: a hivatalból indult felügyeleti vizsgálatok vagy bejelentések, kérelmek, egyéb információk alapján egyedi ügyekben való fellépés. 14 Lásd Az ügyészek perindítási jogosultságáról a környezet- és természetvédelmi ügyekben 1/1997. (ÜK. 4.) LÜ h. körlevélben, illetve az ügyészség környezetvédelmi tevékenységéről szóló 1/2003. (ÜK. 8.) LÜ körlevélben foglaltakat. 25

kérdésekben a tudományos álláspont rögzítését értelmező rendelkezés formájában vagy a jogszabály indoklásában 15 stb. Terjedelmi korlátokra tekintettel itt csak utalunk egy-két természetvédelmi ügyben hozott jelentősebb bírósági döntésre. 16 2.5 Az Alkotmánybíróság A mai magyar gyakorlatban a környezethez való jog elsősorban az Alkotmánybíróság előtti eljárásban kerül szóba. Csupán e bíróság jogosult arra, hogy alkotmányossági alapon ítéljen meg igényeket. Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozata a természetvédelmi területek privatizációjával kapcsolatban valójában a környezethez való jog értelmezésébe fogott 17, amelyet későbbi határozataiban megerősített (pl. 48/1998. (XI. 23.) AB határozat, 48/1997. (X. 6.) AB határozat). Az utóbbi védetté nyilvánítással kapcsolatos döntésében kimondja: A természetvédelemben a védettség szükségességének objektív bizonyos körben nemzetközi normákban kötelezően megállapított ismérvei vannak. A természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. Emiatt a környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van A környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam amíg jogi védelem egyáltalán szükséges az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak arányosan lehet eltérni." Az AB hatásköre kiterjed többek között utólagos normakontrollra, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére, jogszabály és az állami irányítás jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára, az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezé- 15 Lásd A Btk.-ban a természetkárosítás tényállását elemző jogszabályi indoklást, amely a legutóbbi törvényi módosítással 2005. évi XCI. Törvény részletesebbé vált, több korábbi gyakorlati problémára választ ad (pl. egyed, származék fogalmának a meghatározása). Az egyed fogalmát a törvény a beépített értelmező rendelkezés keretében a háttérjogszabályok figyelembe vételével határozza meg. Az értelmező rendelkezés megalkotásának a célja, hogy az egyed, illetve a származék fogalma kapcsán az elmúlt évek során felmerült értelmezési vitákat feloldja. Eszerint az egyed fogalmába beletartozik az élő szervezet valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, így a mag, tojás, pete stb., továbbá az egyed fogalma kiterjed az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyedekre is, hiszen a Tvt. alapján védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve fokozottan védett növényfajok, illetőleg állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei). Az egyed fogalma felöleli továbbá a származékokat is, ami az elpusztult élőlény, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely része, továbbá az a termék vagy készítmény, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz. 16 A természetvédelmi joggyakorlatot meghatározó, kiemelt jelentőségű bírósági döntéseket példálódzó jelleggel a CD-melléklet tartalmazza. 17 Bándi Gyula: Környezetjog. Osiris Kiadó, Budapest, 64. old. 26

sére, szűken értelmezett alkotmányjogi panasz elbírálására, egyes hatásköri viták elbírálására stb. A környezetvédelmi jog területén az AB határozatok száma kifejezetten magas, illetve e jogterület fejlődésében meghatározó jelentőségűek 18. 2.6 Az állampolgári jogok védelmének országgyűlési biztosa Az Országgyűléshez kapcsolt sajátos államigazgatási szerv. Hazánkban nincs külön környezetvédelmi ombudsman, azonban az általános hatáskörű biztos 19 az egyéni jogok védelmén keresztül felléphet a természetvédelem érdekében is. Az ombudsman eljárásának megindítása érdekében bárki fordulhat hozzá, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, ennek során hozott határozata, vagy intézkedése, illetve a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival kapcsolatban sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincsen a számára biztosítva. A biztos hivatalból is eljárhat. Ha a vizsgálat alapján visszásság áll fenn, a biztos a nyilvánosság erejével megerősítve, széles körben eljárást kezdeményezhet 20. Az országgyűlési biztos számos természetvédelmi ügyben húzta meg a vészharangot és ajánlásaival, javaslataival támogatta a természetvédelmi célú döntéshozatalt 21. 2.7 A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 22 Általánosságban a minisztérium az Alkotmány alapján törvénnyel létrehozott, a Kormány által irányított és a miniszter által vezetett, a közigazgatás egyes ágait irányító kormányzati szerv. A minisztérium szervezeti felépítését alapvetően meghatározó tényező, hogy a minisztérium a közigazgatás egészét meghatározó két elem, a politikai és szakmai elem találko- 18 A természetvédelem szakterületét érintő fontosabb alkotmánybírósági határozatok jegyzékét ld. a CD mellékletben). 19 Létezik általános hatáskörű országgyűlési biztos és helyettese, illetve szakombudsmanok (adatvédelmi biztos, nemzetiségi kisebbségi biztos) egymással mellérendeltségi viszonyban vannak, a különböző országgyűlési biztosok a maguk szakterületén önálló jogkörben járnak el. 20 Kezdeményezheti az érintett szerv vezetőjénél a probléma orvoslását, ajánlással fordulhat a felügyeleti szervhez, az ügyésznél óvást nyújthat be, kezdeményezheti az illetékes állami szervnél a jogi norma módosítását, hatályon kívül helyezését vagy jogszabály megalkotását, éves beszámolója keretében az Országgyűlés elé terjesztheti az ügyet kivizsgálás céljából, az Alkotmánybíróságnál utólagos normakontrollt kérhet stb. 21 Pl. a Citadella melletti Lődombon 2002-ben folytatott engedély nélküli építkezés ügyéről szóló OBH 3197/2002. sz. jelentés, a Zengő hegyre tervezett lokátor engedélyezése kapcsán az OBH 3631/2003. sz. jelentés stb. 22 A feladatkör, hatáskör, illetékesség fogalmának elhatárolása: A hatáskör nem tévesztendő össze a feladatkörrel. A feladatkör a szerv rendeltetése, a hatáskör ennek megvalósítását szolgáló jogi eszközök összessége. Egy közigazgatási szerv jogképességének feltételei: az előírt jogrend szerinti létrehozás, jogszabályban meghatározott hatáskör, és illetékesség. Az illetékesség az azonos hatáskörű szervek közötti munkamegosztást szabályozza; annak a területnek a meghatározása, amelyen a közigazgatási szerv a hatáskörét gyakorolhatja. 27

zási pontja 23. A minisztériumi hierarchia csúcsa ide értve a minisztert, az államtitkárt és az ún. miniszteri kabinetet a politikai elem. A miniszter a Minisztérium egyszemélyi felelőse. Helyettese (2006. augusztus 1-től) az államtitkár, akinek a helyettesítési jogköre a kormányülésen való teljes jogú részvételre is kiterjed. A miniszteri kabinethez tartoznak a kabinetfőnök és a miniszter politikai tanácsadói. A Minisztérium szakmai struktúrája élén a szakállamtitkárok 24 állnak (minisztériumonként maximum 5), akik a szakmai munkamegosztás elve szerint irányítják a nekik alárendelt szervezeti egységeket (főosztályok, osztályok). A Minisztérium szervezeti struktúráját a jogszabályi keretek között a miniszter által normatív utasításban kiadott és a miniszterelnök által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat határozza meg. 2.7.1 A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 25 Jelenleg a kormányzati munkamegosztáson belül a természetvédelem szakterülete a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatáskörében (statútum) szerepel. A miniszter feladatait a KvVM hivatali szervezete, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a területi szervek, valamint a külön jogszabályok alapján a minisztérium költségvetési alapokmánya szerint irányítása alá tartozó szervek tevékenysége útján látja el. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladatkörébe utalt tevékenységek listáját az alábbiakban a természetvédelmi szakterület irányítása körében felmerültekre szűkítjük. Feladatait alapvetően a Tvt. 56. -a, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 165/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet határozza meg. A miniszter a rendeletben és egyéb jogszabályokban, valamint a Kormány határozataiban meghatározott feladatkörében javaslatot készít a Kormány közpolitikájára; előkészíti a törvények és kormányrendeletek tervezeteit; 23 Az államigazgatásban 2006. augusztus 1-jén beállt változtatást a politikai és szakmai elemek arányának, illetve a kezdeményezés irányának megváltoztatása vezérelte: az indoklás szerint a korábbi gyakorlatot, miszerint a miniszter feladata az volt, hogy az alulról jövő szakmai kezdeményezéseket a kormányban érvényesítse, felváltja az a szándék, hogy a miniszter a Kormány és a politika szándékait hajtja végre a felügyelete alá tartozó minisztérium segítségével. 24 A szakállamtitkárok kinevezésének feltétele szakmai ismeretük (szakirányú egyetemi végzettség) megléte, de állami vezetőként mandátumuk a Kormány megbízatásának megszűnéséig tart, ezáltal sokkal közelebb kerültek a politikához, mint a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkárok megszűntetett intézményrendszere. 25 A kézirat készítésekor az átalakulás időszakát éljük, a Kormány az államigazgatási szervek szintjén a korszerűsítés és a takarékosság jegyében jelentős szervezeti módosításokat, összevonásokat hajt végre. A jegyzet alapvetően a 2006. augusztusi állapotot tükrözi. 28

előkészíti a Kormány és a köztársasági elnök határozatait; felhatalmazás alapján miniszteri rendeletet ad ki; kezdeményezi és elkészíti a nemzetközi szerződéseket, megköti a nemzetközi szerződésnek nem minősülő tárca-megállapodásokat; felhatalmazás alapján képviseli a Kormányt a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben; a Kormány határozatában megállapított rend szerint gondoskodik az Európai Unió intézményeinek tagállami kormányzati részvétellel működő döntéshozó és döntéselőkészítő tevékenysége keretében képviselendő kormányzati álláspont előkészítéséről és annak az Európai Unió intézményeinek tagállami kormányzati részvétellel működő döntés-előkészítő fórumokon való képviseletéről; a Kormány határozatában megállapított rend szerint képviseli a Kormányt az Európai Unió Tanácsában, közreműködik a nemzeti fejlesztési terv előkészítésében és megvalósulásának nyomon követésében; gondoskodik a statisztikáról szóló törvényben meghatározottak szerint a feladat- és hatáskörével kapcsolatos statisztikai információrendszer kialakításáról, működtetéséről és fejlesztéséről. A miniszter a természetvédelemért való felelőssége körében előkészíti különösen a természeti értékek és természeti területek védelméről, a tájvédelemről, a Natura 2000 területekről, a vadon élő szervezetek védelméről, a természet védelmét szolgáló gazdasági szabályozó eszközökről szóló jogszabályokat, továbbá e tárgykörökben törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki; együttműködik a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel a természetvédelmi szempontból védetté nem nyilvánított természetes növény- és állatvilág (vadászható, halászható vad- és halfajok, háziasított állatfajok és ezek génkészletei) védelmével, a növényvédő szerekkel, a termésnövelő anyagokkal kapcsolatos jogszabályok előkészítésében, illetve felhatalmazás alapján megalkotásában; irányítja az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséget, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeket, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat és a nemzetipark-igazgatóságokat. A miniszter ugyancsak felel a környezet és természet állapotáért, e körben elemzi és értékeli a környezet, a természet állapotát, annak az emberi egészségre gyakorolt hatását, védelmének helyzetét, a környezeti és természeti értékekkel, természeti 29

erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatait, a környezet és természet védelmének, szabályozott használatának és tervszerű fejlesztésének tapasztalatait; javaslatot dolgoz ki a tapasztalatok hasznosítására, értékeli azok megvalósulását; összehangolja, illetőleg feladatkörében működteti a környezet és a természet állapotának felmérését és értékelését szolgáló mérő-, megfigyelő-, ellenőrző-, értékelő- és információs rendszert, statisztikai adatszolgáltató rendszereket, valamint irányítja az ezekkel kapcsolatos labortevékenységet; figyelemmel kíséri és ösztönzi a környezet védelmét szolgáló berendezések, eszközök, módszerek és eljárások fejlesztését, azok alkalmazását, a környezetkímélő, természetkímélő anyag-, energia- és víztakarékos, hulladékszegény technológiák bevezetését, értékeli az egyes anyagok, termékek és technológiák környezetre, természetre gyakorolt hatását. 2.7.2 A Természet- és környezetmegőrzési szakállamtitkárság feladatai 2006. augusztus 1-jétől a KvVM szakállamtitkár által vezetett szervezet felelős a természetvédelmi szakterület irányításáért. A szakállamtitkárság (a Természetvédelmi Hivatal utódjaként, újabb, környezet-megőrzési hatáskörrel kiegészítve) látja el lényegében mindazokat a feladatokat, amelyek a természetvédelem területén a Minisztériumra hárulnak, szakmailag előkészíti a miniszter természetvédelmi tárgyú intézkedéseit, döntéseit, illetve bizonyos esetekben a miniszter nevében átruházott hatáskörben jár el. A szakállamtitkárság feladatait a KvVM Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 17/2006. (MK. 94.) KvVM utasítás 34 36. -a részletezi. 2.7.2.1 A természet- és környezet-megőrzési államtitkár szakterületi feladatai A természet- és környezet-megőrzési szakállamtitkár a miniszter által átruházott jogkörben, a miniszter nevében eljárva kiadmányozza az alábbi döntéseket: 1. egyetértési jogkörben az állami tulajdonban lévő védett természeti területek és értékek, erdők, véderdők, a Natura 2000 területek elidegenítése; az állami tulajdonban lévő védett természeti területek és értékek, erdők, véderdők, a Natura 2000 területek esetén a vagyonkezelő személyének kijelölése, megváltoztatása, továbbá a vagyonkezelési megállapodás, illetve a vagyonkezelési szerződés megkötése; az állami tulajdonban levő erdő és az azzal szerves egységet képező egyéb földterületek 30

esetében a vagyonkezelési szerződésnek a 100%-os állami tulajdonban lévő erdőgazdasági társasággal a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet által kötött vagyonkezelési szerződés; kincstári vagyoni körbe tartozó védett természeti területek tekintetében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által kötött vagyonkezelési szerződés; állami tulajdonban álló védett természeti terület védett természeti területtel történő cseréje vagy törvényben meghatározott elidegenítése; az erdőről és az erdővédelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) 17. (2) bekezdés i) pontjában, illetve (3) bekezdésében felsorolt erdők erdőtervének megállapítása; társult vadászati jog esetén a Magyar Államot tulajdonjoga alapján megillető vadászati jog hasznosításával kapcsolatos jognyilatkozat megtétele védett természeti terület esetén; védett természeti területekre vonatkozó vadgazdálkodási terv kiadása; a vízügyi szakállamtitkár véleményének kikérésével védett természeti, illetve Natura 2000 területen lévő halászati vízterületen a Magyar Államot megillető halászati jog gyakorlásával kapcsolatos jognyilatkozat tétele; a vízügyi szakállamtitkár véleményének kikérésével védett természeti, illetve Natura 2000 területen lévő halászati vízterületen a Magyar Államot megillető halászati jog haszonbérbe adására vonatkozó pályázat elbírálása; állami tulajdonban lévő védett természeti területek és értékek, erdők, véderdők megterhelése; 2. hozzájárulási jogkörben: az állam tulajdonában lévő és az Evt. hatályba lépésekor művelés alól kivettként nyilvántartott terület erdőművelési ágba vonása; védett természeti területen lévő ingatlan használó tulajdonába adása; 3. véleményezési jogkörben a körzeti erdőterv megállapítása; 4. engedélyezési jogkörben önkormányzati tulajdonba került védett természeti terület elidegenítése, kezelői vagy használati jogának átadása; 5. egyéb jogkörben a környezetgazdasági szakállamtitkár véleményének kikérésével a természetvédelmi oltalom alatt álló területek értékesítése esetén az elővásárlási jog gyakorlása. 2.7.2.2 A Természet- és környezet-megőrzési szakállamtitkársághoz tartozó szervezeti egységek természetvédelmi feladatai 31

A természet- és környezet-megőrzési szakállamtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységek közül a szakállamtitkári titkárság segíti a természet- és környezet-megőrzési szakállamtitkárt tevékenységének ellátásában. A főosztályok szakmai feladataik szerint tovább tagozódnak osztályokra. A Természetmegőrzési főosztály (részei az Ökológiai osztály, a Natura 2000 osztály és a Birtokügyi osztály) kidolgozza a természet védelmének szakmai koncepciójához tartozó élővilág-védelmi és fajmegőrzési terveket, fejezeteket, átfogó stratégiai céljait, irányítja a célok elérését biztosító országos programok, tervek kidolgozását, valamint közreműködik az EU és más pénzügyi eszközök felhasználásával kapcsolatos szakmai feladatok ellátásában a tervezés, pályázat-kiválasztás és -ellenőrzés területén; megállapítja és nyilvántartja a kiemelt oltalmat igénylő természeti értékek körét, ellátja azok védetté vagy fokozottan védetté nyilvánítása előkészítésének szakmai irányítását, képviseli a természetvédelem szakmai érdekeit a kormányzati és a társadalmi szféra valamennyi területén; irányítja és ellenőrzi a védett élő természeti értékeket veszélyeztető tevékenységek, jelenségek okainak feltárását, a károsodások megelőzését, a károk elhárítását, csökkentését, illetve megszüntetését, továbbá figyelemmel követi az élőhelyek rekonstrukcióját, fenntartható használatát; ellátja a védett természeti területeken felmerülő birtokügyek irányítását, összefogja az ingatlanok tulajdonviszonyaival kapcsolatos feladatok végzését, közreműködik a védett és védelemre tervezett területek földtulajdon-viszonyainak alakításában; irányítja az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer önálló részeként működtetett Természetvédelmi Információs Rendszert (TIR), ellátja a természetvédelmi információs és monitorozási feladatok szakmai felügyeletét és irányítását, továbbá gondoskodik azok folyamatos fejlesztéséről, vezeti a védett természeti területek és értékek törzskönyvét; ellátja a szakterületi hazai és nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos feladatokat; ellátja a nemzetipark-igazgatóság vagyonkezelésben lévő területeken folytatott fenntartási tevékenységek élővilág-védelmi szempontú szakmai irányítását és felügyeletét; irányítja és koordinálja az EU természetvédelmi irányelveiből következő feladatokat, gondoskodik az EU Natura 2000 hálózat kialakításával, védelmével és működtetésével kapcsolatos tevékenységekről, ellátja a szakterületével kapcsolatos nemzetközi 32

szerződésekből és természetvédelmi egyezményekből és együttműködésekből fakadó szakmai feladatokat; ellátja a talajvédelemmel kapcsolatos, a miniszter feladatkörébe tartozó hazai és nemzetközi feladatokat. A Nemzeti parki és tájvédelmi főosztály (hozzátartoznak: az Agrárharmonizációs és vagyonkezelési osztály, a Tájvédelmi és ökoturisztikai osztály, a Természetvédelmi őrszolgálati és erdészeti osztály, a Barlang- és földtani osztály): ellátja a védett természeti területeken álló erdők és a védett természeti területeken kialakított vadászterületek természetvédelmi szakmai felügyeletét, az erdővagyon természetvédelmi szempontú védelmét, irányítja a nemzetipark-igazgatósági vagyonkezelésben levő erdők fenntartását, szakkezelését, a nemzeti park igazgatóságok vadászatra jogosultsága alatt álló vadászterületeken folytatott vadállomány-fenntartást; ellátja a Természetvédelmi Őrszolgálat szakmai irányítását; irányítja a védett és védendő élettelen természeti értékek megőrzésével, fenntartásával, kezelésével és bemutatásával kapcsolatos tevékenységeket, vezeti a barlangok nyilvántartását, megállapítja a források, víznyelők, kunhalmok, földvárak körét, illetve jegyzékét; irányítja a védett és nem védett tájak védelmét, az egyedi tájértékek nyilvántartásba vételével és fenntartásával kapcsolatos tevékenységeket; ellátja az Európai Tájegyezménnyel kapcsolatos feladatokat; irányítja a természetvédelmi tervezést és természetvédelmi szabványosítási tevékenységet; ellátja a természetvédelmi és természetvédelmi kezelési tervek készítésének koordinációját; ellátja az országos, kiemelt térségi, megyei, területrendezési, fejlesztési és más gazdasági tervekben a táj-, természetvédelem képviseletét; irányítja és koordinálja a természetvédelem ökoturisztikai tevékenységét, a nemzetiparkigazgatóságok által folytatott ökoturizmus tárcaszintű képviseletét; ellátja a kiemelt oltalmat igénylő természeti területek védetté vagy fokozottan védetté nyilvánítását, a natúrparkok jogszabály-megfeleltetésének előkészítését; ellátja az Európai mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet és a végrehajtási szabályokból a miniszterre háruló feladatokat, különös tekintettel az agrár-környezetgazdálkodási és Natura 2000 jogcímek esetében; részt vesz a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területeken folytatott 33

fenntartási tevékenységek szakmai irányításában és felügyeletében, a fenntartható és természetkímélő mezőgazdálkodás szakmai szabályozási, tervezési feladataiban, valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv végrehajtásában. (A Környezetmegőrzési főosztály a kutatás és oktatás szervezésének kivételével elsősorban a környezetvédelem szakterületét fedi le, feladatait e jegyzet keretében nem részletezzük.) 2.8 A Főfelügyelőség A környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet 2 5. -a határozza meg a Főfelügyelőségre vonatkozó alapszabályokat. A Főfelügyelőség a miniszter irányítása alatt működő minisztériumi hivatal, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv; vállalkozási tevékenységet nem folytathat. Illetékessége az ország egész területére kiterjed, székhelye: Budapest. Vezetőjét a miniszter nevezi ki és menti fel; szervezeti és működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá. A Főfelügyelőségen belül működik a Hatósági és Szakértői Iroda, az utóbbin belül külön a Természetvédelmi Ügyosztály. A Főfelügyelőség természetvédelmi feladatai: gyakorolja a külön jogszabályokban meghatározott esetekben első-, vagy másodfokú természetvédelmi hatósági, szakhatósági jogköröket 26 ; szolgáltatja a Minisztérium által kért, a kormányzati munka ellátásához szükséges és tevékenysége során keletkezett adatokat; elemzi és értékeli a feladat- és hatáskörét érintő jogszabályok végrehajtását; ellenőrzi a területi szervek hatósági munkáját, a jogerős határozatba foglalt kötelezettségek teljesülését; véleményezi a feladat- és hatáskörét érintő jogszabálytervezeteket; a hatósági feladatai során önállóan, egyéb feladatoknál pedig a Minisztérium felkérése alapján közreműködik a nemzetközi feladatok végrehajtásában; vezeti a külön jogszabályokban meghatározott nyilvántartásokat és névjegyzékeket; ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály a feladatkörébe utal. 26 Amennyiben a Főfelügyelőség első fokú természetvédelmi hatósági, szakhatósági jogkört gyakorol, másodfokú szerve a Minisztérium. A természetvédelmi szakterületen azonban a Főfelügyelőség elsősorban másodfokú ügyekben jár el, első fokon a tipikusan egyes fokozottan védett állat- és növényfajokkal kapcsolatos engedélyezési eljárásokban. Az utóbbi évek jogszabály-változásai következtében sok minisztériumi hatósági jogkör került át a főfelügyelőségre lásd pl. a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok hazai forgalomba hozatalával kapcsolatos környezetvédelmi szakhatósági engedélyezési eljárásban való részvétel (2006. jan.). A Főfelügyelőség természetvédelmi hatósági jogkörének jegyzékét részletesen ld. a CD-mellékletben. 34

2.8.1 Természetvédelmi Ügyosztály A Természetvédelmi Ügyosztály természetvédelmi szakterületi szempontból előkészíti a Főfelügyelőség első- és másodfokú hatósági és szakhatósági döntéseit; részt vesz a hatósági és szakhatósági ügyek szakmai természetvédelmi tényállásának feltárásában, szakterületén kezdeményezi és lefolytatja a tényfeltáró helyszíni vizsgálatokat; javaslatot tesz a hatósági ügyek szakmai előkészítésében, megalapozásában közreműködő szakértők felkérésére, véleményezi az elkészült szakértői jelentéseket; nyilvántartja a Főfelügyelőség által kiszabott, jogerős természetvédelmi bírságokat és a fokozottan védett növény- és állatfajokat érintő hatósági engedélyeket; szakterületén közreműködik a Főfelügyelőség közigazgatási pereiben az alperesi nyilatkozat szakmai megalapozásában, továbbá az igazságügyi szakértőhöz intézett alperesi kérdések kidolgozásában; véleményezi a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét; előkészíti a felügyeleti vagy ügyészi intézkedés kezdeményezésének szakmai indokolását, illetve javaslatot tesz annak szakmai szempontjaira; szakmai szempontból véleményezi a Főfelügyelőség szakmai és hatáskörébe utalt szakértői működés engedélyezésével kapcsolatos kérelmeket; részt vesz a Főfelügyelőség hatáskörébe utalt természetvédelmi képesítést adó vizsgabizonyítványok kiadmányozását előkészítő szakmai munkában; közreműködik a Főfelügyelőségnek a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos munkájában; közvetlen munkakapcsolatot tart a felügyelőségek első fokú hatósági és szakhatósági ügyeit szakmailag előkészítő egységeivel, munkatársaival. 2.9 A felügyelőségek A miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás, közszolgáltatás és vagyonkezelés területi feladatait 2005. január 1-től a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok és a nemzetipark-igazgatóságok látják el. 35

A területi szervek szintjén jelentős változás következett be. A környezetvédelem területi feladatait ellátó 12 környezetvédelmi felügyelőség és az első fokú vízügyi hatósági feladatokat ellátó 12 vízügyi felügyelet összevonásával, továbbá a természetvédelem területi feladatait ellátó 10 nemzetipark-igazgatóság hatósági, szakhatósági feladatainak az új szervtípushoz történő telepítésével létrejött a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi első fokú hatósági feladatokat, és az azok megalapozásához szükséges tevékenységet ellátó környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (a továbbiakban: felügyelőségek). A 2006. évi szervezeti változások kapcsán két felügyelőség a továbbiakban kirendeltségként működik, így jelenleg tíz felügyelőség működik. A nemzetipark-igazgatóságok hatósági jogköre a felügyelőségek átalakulásával jelentősen leszűkült (de náluk maradt a természetvédelmi szabálysértési bírságolás hatásköre). Ez utóbbi szervezetek alapvetően nem hatósági állami (pl. természeti érték megóvása), valamint az azokkal összefüggő vagyonkezelői, fenntartói feladatokat látnak el. A felügyelőségek megalakulása, a vízügyi felügyeletek megszűnése és a nemzetipark-igazgatóságok feladatkörének változása szükségessé tette a 2005. január 1. napja előtt hatályba lépett, feladat- és hatáskört megállapító jogszabályok felülvizsgálatát és azok új szervezetrendszernek, illetve feladatellátásnak megfelelő módosítását. Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek állapítanak meg, ezért az átszervezési jogszabálycsomag tömeges jogszabály-módosítást jelentett 27. Az átszervezést megnehezítette például, hogy a nemzetipark-igazgatóságok illetékességi területének kijelölése védett természeti területekhez igazodik, míg a környezetvédelmi, vízügyi igazgatási szervezetrendszer a vízgyűjtő területekhez, továbbá a természetvédelmi őröknek a területi, szakmai ismeretét nem nélkülözheti a hatósági döntéshozatal, azonban a természetvédelmi vagyonkezelés sem. Az utóbbi probléma kezelésére 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet 8. (3) bekezdése kimondja, hogy a vízügyi, illetve természetvédelmi hatósági, szakhatósági eljárásokban, ha a döntéshez, illetőleg szakhatósági állásfoglaláshoz vagy a tényállás tisztázásához olyan adat, illetőleg tény ismerete szükséges, amellyel állami alaptevékenysége körében a felügyelőség illetékességi területén működő környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság, illetve nemzetipark-igazgatóság rendelke- 27 Pl. a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 122. -ának (23) bekezdése, egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CXXXI. törvény, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó szervek feladat- és hatáskörének felülvizsgálatáról szóló 340/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet, az egészségügyi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, az informatikai és hírközlési miniszter, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a nemzeti kulturális örökség minisztere, valamint a tárca nélküli miniszter 45/2005. (X.21.) EüM- FVM-GKM-IHM-KvVM-NKÖM-TNM együttes rendelete egyes miniszteri rendeletek módosításáról, egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító miniszteri rendeletek módosításáról szóló 3/2005. (II. 22.) KvVM rendelet, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékességi, valamint a nemzetipark-igazgatóságok és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok működési területéről szóló 29/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet stb. 36

zik, a felügyelőség az említett állami szervek megkeresésével jár el. A területi szervek felügyeleti szerve a Minisztérium 28. A felügyelőség a miniszter irányítása alatt működő önálló jogi személy, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv. A felügyelőségek elnevezését és székhelyét a 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet tartalmazza, illetékességi területét a 29/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet állapítja meg. Vezetőjét az igazgatót a közigazgatási államtitkár jogutódjaként 2006. augusztustól a miniszter nevezi ki, és gyakorolja a munkáltatói jogkört; illetve a szervezeti és működési szabályzatát ugyancsak ő hagyja jóvá. A Felügyelőség vállalkozási tevékenységet nem folytathat. A Felügyelőség természetvédelmi feladatai: gyakorolja a természetvédelmi, tájvédelmi hatósági, szakhatósági jogköröket 29 ; működteti a hatósági tevékenység ellátásához szükséges laboratóriumot; vezeti a külön jogszabályok szerinti nyilvántartásokat; összegyűjti és az Információs Rendszer rendelkezésére bocsátja az annak működéséhez szükséges feladatkörével összefüggő adatokat, továbbá együttműködik más ellenőrző és információs rendszerekkel; ellátja a jogerős hatósági határozaton alapuló ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott feladatokat; közreműködik a nemzetközi feladatok végrehajtásában; véleményezi a települési önkormányzatok természetvédelmi és vízügyi tárgyú rendelet- és határozattervezeteit, a környezet állapotát érintő terveinek tervezetét és a környezetvédelmi programokat, a kiemelt térségekre vonatkozó, a regionális, a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervet, a helyi építési szabályzatokat, valamint a településrendezési terveket; véleményezi a felszámolási, végelszámolási eljárásban a környezeti károsodások, terhek rendezését elrendelő határozat végrehajtására a felszámoló által kötött szerződést, közbenső mérleget, vagyonfelosztási javaslatot; hozzáférhetővé teszi a környezet állapotáról szerzett adatokat, és megfelelő tájékoztatást ad azokról; segíti az illetékességi területén működő önkormányzatokat környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági feladataik ellátásában; 28 A felügyelőségek felettes, valamint felügyeleti szerve a közigazgatási eljárásokban a Főfelügyelőség! 29 A felügyelőség hatósági, szakhatósági jogkörének jegyzékét a CD-melléklet tartalmazza. 37

részt vesz a környezeti tudat- és szemléletformáló feladatok ellátásában; ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály a feladatkörébe utal. 2.10 A nemzetipark-igazgatóságok A 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet 14. -a értelmében a nemzetipark-igazgatóságok (a továbbiakban: igazgatóságok) a miniszter irányítása alatt önálló jogi személyként működő, önállóan gazdálkodó, a természetvédelem szakmai, vagyonkezelői, ökoturisztikai, bemutatói tevékenységét ellátó központi költségvetési szervek. Elnevezésüket és székhelyüket 30 a rendelet melléklete tartalmazza, működési területüket a 29/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet állapítja meg. Vezetőjüket a közigazgatási államtitkár jogkörét átvéve a miniszter nevezi ki, aki gyakorolja a munkáltatói jogkört; szervezeti és működési szabályzatát szintén a miniszter hagyja jóvá. Az igazgatóságok természetvédelmi feladatai: véleményezik a kiemelt térségekre vonatkozó, a regionális, a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervet, a helyi építési szabályzatot, valamint a településrendezési terveket, és a helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartási tervét; szervezik és irányítják az igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatát, továbbá segítik az önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot, és közreműködnek a régészeti örökség védelmével kapcsolatos őrzési feladatok ellátásában; ellátják a természetvédelmi kutatással és az élőhelyek fenntartásával és rehabilitációjával kapcsolatos feladatokat; vezetik a működési területükön lévő védett természeti területek és természeti értékek nyilvántartását, gondoskodnak a természetvédelmi célú nyilvántartások vezetéséhez szükséges elsődleges és másodlagos adatgyűjtésről, illetve működtetik a feladatkörükkel összefüggő területi monitoring- és információs rendszert, együttműködnek más információs és ellenőrző rendszerekkel; természetvédelmi bemutató, ismeretterjesztő, oktatási célú, valamint turisztikai létesítményeket tartanak fenn és működtetnek, közreműködnek a természetvédelmi kutatási, oktatási, nevelési és ismeretterjesztési tevékenységekben; segítséget nyújtanak a természet védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához a helyi 30 Az igazgatóságok címeit és székhelyeit külön táblázat tartalmazza 38

önkormányzatoknak; kapcsolatot tartanak természetvédelmi kezelési feladatokat ellátó más szervezetekkel és természetes személyekkel; közreműködnek az ár- és belvízvédekezéssel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott feladatok ellátásában; együttműködnek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális irodáival a hivatal külön jogszabályban meghatározott kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátásában; a felügyelőség megkeresése esetén közreműködnek a természetvédelmi hatósági, szakhatósági eljárásokban; ellátják a vagyonkezelői feladatokat a vagyonkezelésében lévő kincstári vagyontárgyak tekintetében; ellátják az ágazati célelőirányzat működésével, illetve működtetésével kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feladatokat; ellátják a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni; ellátják a miniszter körzeti erdő- és vadgazdálkodási tervvel kapcsolatos jogkörét érintő előkészítő feladatokat; ellátják a területek védetté, illetve Natura 2000 területté nyilvánításával, továbbá az érzékeny természeti területek létesítésével, működtetésével kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feladatokat; elkészítik a fokozottan védett, megkülönböztetett védelmet igénylő, illetőleg a környezeti ártalmak által közvetlenül veszélyeztetett barlangok állapotfelvételét; elkészítik a természetvédelmi kezelési terveket; előkészítik a védett növénytársulások fenntartására, kezelésére vonatkozó tervet; megállapítják és nyilvántartják az egyedi tájértékeket; gondoskodnak az elkobzott természeti értékek őrzéséről; figyelemmel kísérik a természet és élővilág állapotát; közreműködnek továbbá az erdővagyon-védelmi tevékenységben, a természetvédelmi szempontból védetté nem nyilvánított természetes növény- és állatvilág (vadászható, halászható vad- és halfajok, az ősi hazai háziasított állatfajok, fajták és ezek génkészletei) 39

védelmében; közreműködnek az agrár-környezetvédelmi programokkal kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott feladatok ellátásában; az alapító okiratukban megjelölt körben vállalkozási tevékenységet 31 folytathatnak, de ez nem akadályozhatja alaptevékenységük ellátását; ellátják mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály a feladatkörükbe utal (pl. nemzetipark-tanácsot működtetnek). Az igazgatóság munkáját nagymértékben segíti az igazgatóság szervezetén belül működtetett Természetvédelmi Őrszolgálat 32 : A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai a különböző szolgálati beosztású állami természetvédelmi őrök. Az állami természetvédelmi őr intézkedésre jogosult egyenruhás hatósági személy, törvényben meghatározott, széleskörű, a védett természeti területek, értékek és a régészeti örökség megóvásához fűződő társadalmi és állami érdekekkel arányos intézkedési jogosultságokkal és kötelességekkel. A természetvédelmi őr olyan sajátos hatósági őrzést lát el, amely megfelelő szintű és körű természetvédelmi szakismeret és területismeret nélkül elképzelhetetlen. A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai sorában ezért nem ritka a többdiplomás szakember sem, egyébként többségükben felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. A természetvédelmi őr a természetvédelmi kezeléssel összefüggő szakmai feladatai mellett ellenőrzi a természet és a régészeti örökség védelmére vonatkozó előírások betartását. A természet és a régészeti örökség védelmének érdekeit sértő, a természeti értéket és területet, kiemelten a védett természeti értéket és a védett természeti területet, régészeti lelőhelyet veszélyeztető vagy károsító személlyel szemben jogszabályokban meghatározott módon és eszközökkel intézkedéseket jogosult és köteles foganatosítani. Ennek keretében tájékoztatást ad, jogellenes cselekmény abbahagyására felszólít, személyt vagy járművet feltartóztat, igazoltat, szabálysértési vagy természetvédelmi bírság kiszabására irányuló államigazgatási eljárást kezdeményez, helyszíni bírságot szab ki, csomagot és járművet vizsgál át, a természeti értéket, régészeti leletet és a veszélyeztetéshez vagy elkövetéshez használt eszközt visszatartja, az intézkedésének ellenszegülő vagy a természet védelmével összefüggő bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt szükség esetén kényszerítő eszközök alkalmazásával előállítja vagy visszatartja. Természetvédelmi szabálysértés esetében az illetékes igazgatóság jár el, természetkárosítás bűncselekménye esetén pedig a rendőrség folytatja le a szükséges 31 Pl. állattenyésztés, erdőgazdálkodás, halgazdálkodás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás stb. 32 Az állami természetvédelmi őrök száma 2006. júniusi állapot szerint 235 fő. A szolgálat megkezdésének feltétele többek között a sikeres állami természetvédelmi őri vizsga letétele. Sajnos állami szinten is rendkívül nehéz a létszámuk növelésének elérése, pedig egy állami természetvédelmi őrre átlagosan közel 450 km² közigazgatási működési terület, azon belül pedig 4000 ha védett természeti terület jut. 40

nyomozati, illetve vizsgálati eljárást. Akár természetvédelmi szabálysértésről, akár a természetkárosítás bűncselekményéről van szó, a felügyelőség párhuzamosan, közigazgatási eljárás keretében természetvédelmi bírságot szabhat ki. A szabálysértési bírság legmagasabb összege százezer Ft, az adók módjára behajtható természetvédelmi bírságé viszont a jogsértő cselekménytől, a károsított régészeti lelet értékétől, a védett természeti érték és terület jellegétől, valamint a körülményektől függően, szélsőséges esetben akár sok millió Ft-os nagyságrendet is kitehet 33. Az őrök országos felügyeletét a természetvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszter a régészeti örökség vonatkozásában az örökségvédelmi feladatok ellátásáért felelős miniszterrel egyetértésben gyakorolja. A természetvédelmi őr kényszerítő eszköz használatának jogszerűségét az illetékes rendőrkapitányság közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja ki. A természetvédelmi őrök tevékenységét önkéntes polgári természetőrök segítik 34. A polgári természetőr az igazgatóság természetvédelmi őrzési tevékenységét közreműködéssel, valamint önálló szolgálattal segítheti. Jogosultságai nem sokkal haladják meg egy átlagos állampolgár lehetőségeit, azonban aktív munkájukkal és elkötelezettségükkel nagy segítséget jelenthetnek. A polgári természetőr jogosult védett természeti területekre belépni; természeti értéket veszélyeztető vagy károsító cselekményt elkövető személyt figyelmeztetni a jogellenességre, illetve annak jogkövetkezményeire, valamint távozásra felszólítani; a védett természeti területekről, értékekről, ezekkel kapcsolatos engedélyköteles tevékenységekről tájékoztatást adni. A természetvédelmi őr állampolgári jogokat korlátozó intézkedési jogosultságait és kötelességeit a fegyveres biztonsági őrzésről, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény II. fejezetének 11 13. -ai határozzák meg. Az egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CXXXI. törvény, továbbá a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosítása értelmében 2006. január 1- jei hatállyal a Kulturális Örökségvédelemi Hivatal a kulturális örökségvédelem körében a természetvédelmi őrszolgálat közreműködésével gondoskodik a régészeti örökség védelmével kapcsolatos feladatokról. A természetvédelmi őrökre vonatkozó további elvárásokat a természetvédelmi őrökre, illetve őrszolgálatokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 4/2000. (I. 21.) Korm. rendelet, illetve a Természetvédelmi Őrszolgálat Szolgálati Szabályzatáról szóló 9/2000. (V. 19.) KöM rendelet tartalmazza. 33 Lásd Dr. Temesi Géza: Őrszolgálat a természet védelmében c. cikkét. 34 Lásd a polgári természetőrökről szóló 33/1997. (XI. 20.) KTM rendeletet (módosította a 23/2000. [XII. 14.] KöM rendelet). 41

2.11 A nemzetipark-tanács 2005. júniusától az igazgatóságok munkájának tudományos megalapozása, szakmai segítése, társadalmi támogatottságának növelése érdekében nemzetipark-tanácsokat kell működtetni 35. Az egyes tanácsok létrehozását az adott nemzetipark-igazgatóságok igazgatói kezdeményezik. A tanácsok tagjai: az igazgatóság működési területén tevékenykedő, a tudományos élet, a szakmai szervezetek, az oktatás-képzés jeles képviselői. A tanácsok, a nemzetiparkigazgatóságok működési területének kiterjedésétől, védett természeti területeik jellegétől, nagyságától függően 5 9 tagból állnak. A tanács az elnökét maga választja meg. A tanácsok tagjait a nemzeti park igazgatójának javaslatára a természetvédelemért felelős helyettes államtitkár jogutódjaként 2006. augusztustól a természet- és környezet-megőrzési 35 Lásd az 5/2005. (K.V. Ért. 5.) KvVM utasítást 42

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 3758 Jósvafő Tengerszem oldal 1. Postacím: 3758 Jósvafő Pf. 6 Tel.: (+36 48) 506-000 E-mail: info.anp@axelero.hu Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 9435 Sarród, Rév-Kócsagvár Postacím: 9435 Sarród Pf. 4 Tel.: (+36 99) 537-620; (+36 99) 537-622 E-mail: fhnpititkarsag@fhnp.kvvm.hu Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 8229 Csopak, Kossuth u. 16. Postacím: (+36 87) 555-260 bfnp@bfnp.kvvm.hu Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 3304 Eger, Sánc u. 6. Postacím: 3304 Eger, Pf. 9 Tel.: (+36 36) 422-700 E-mail: bnptitkarsag@bnp.kvvm.hu Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 7625 Pécs, Tettye tér 9. Postacím: 7601 Pécs Pf.: 46 Tel.: (+36 72) 517-200 E-mail: dunadrava@ddnp.kvvm.hu Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 52. Postacím: 1525 Budapest, Pf. 46 (+36 1) 391-4610 E-mail: dinpi@dinpi.hu 1. táblázat. A nemzetipark-igazgatóságok címei Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 4002 Debrecen, Sumen u. 2. Postacím: 4002 Debrecen Pf. 216 Tel.: (+36 52) 529-920 E-mail: hnp@hnp.datanet.hu Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 6001 Kecskemét, Liszt F. u. 19. Postacím: 6001 Kecskemét, Pf. 186 Tel.: (+36 76) 482-611; (+36 76) 500-068 E-mail: titkarsag@knp.hu Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 5541 Szarvas, Anna-liget Postacím: 5541 Szarvas Pf. 72 Tel.: (+36 66) 313-855 E-mail: kmnp@kmnp.hu Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Cím: 9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/a Tel.: (+36 94) 548-034 szakállamtitkár kéri fel 3 éves időtartamra. A tanács ügyrendjét és éves munkatervét saját maga határozza meg. A tanácsok működésével kapcsolatos kiadásokat az igazgatóságok költségvetésében kell biztosítani. A nemzetipark-tanácsok feladata a természetvédelem regionális szintű, koncepcionális jellegű, stratégiai jelentőségű, nagyobb horderejű, jelentős nyilvánossággal bíró, jelentős társadalmi érintettségű kérdéseiben tanácsadással, véleménynyilvánítással, illetve javaslattétellel történő segítése. 2.12 A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság ( kövizig ) alaptevékenysége körében véleményezi a térségi rendezési, fejlesztési terveket, koordinálja a vízgazdálkodást érintő koncepciókat, gondoskodik a vízilétesítmények összhangjának megteremtéséről; közreműködik a határvízi feladatokban, a települési ivóvízminőség javításával és szennyvizek tisztításával kapcsolatos programokban, valamint a környezetvédelmi és vízügyi ismeretterjesztési tevékenységben; működteti az információs rendszereket, ellátja a területi vízgazdálkodási tanács 43

működtetésével kapcsolatos feladatokat, együttműködik az önkormányzatokkal és a vízgazdálkodási társulatokkal; szakértőként közreműködik a vízügyi hatósági, szakhatósági eljárásokban; ellátja az ágazati célelőirányzatok működésével, az ivóvízbázisok védelmével, a vízrajzi tevékenységgel, a vízkárelhárítással, környezeti és vízminőségi kárelhárítással kapcsolatosan a jogszabályokban meghatározott feladatokat; működteti az állami tulajdonú vízilétesítményeket, és a kezelői feladatok ellátásához szükséges laboratóriumokat; végzi a vizek szabályozásával, vízi- és hajóutakkal, nádgazdálkodással kapcsolatos feladatokat; vízgyűjtő-gazdálkodási tervet, vízmérleget, hulladékgazdálkodási tervet készít, közreműködik a szennyezés-csökkentési intézkedési terv kidolgozásában; vagyonkezelői feladatokat lát el, gazdasági társasági alapítói jogokat gyakorol, és szabad kivitelezői kapacitásával, meghatározott mértékben, vállalkozói tevékenységet végez. 2.13 Helyi önkormányzatok A természetvédelmi szakigazgatásban a Tvt. alapján a helyi (települési és megyei 36 ) önkormányzatok a képviselő-testület, valamint a települési önkormányzat jegyzője révén is fontos szerepet játszanak. 2.13.1 A képviselő-testület A képviselő-testület törvényi felhatalmazás alapján rendeletben védelemre érdemes földterületet helyi jelentőségűként védetté nyilváníthat 37 ; helyi természetvédelmi őrszolgálat működtetéséről rendelkezhet; gondoskodik a helyi jelentőségű védett természeti terület fenntartásáról, természeti 36 A megyei önkormányzat jogszabályilag rögzített természetvédelmi célú feladata az illetékességi területén található helyi jelentőségű védett természeti területek védelmével kapcsolatos tevékenységek összehangolása. Természetesen a megyei területrendezés során is hatékonyan tudja segíteni a természetvédelmi érdekek érvényesítését. 37 Korábban a helyi jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánítása, megőrzése a megyei tanács végrehajtó bizottságának a feladata volt, azonban 1991 óta ez a jogkör a települési önkormányzat képviselőtestületének hatáskörébe tartozik. A Tvt. 24. (1) b) pontja értelmében természeti területet és más védelemre érdemes földterületet helyi jelentőségű terület esetén tehát a települési Budapesten a fővárosi önkormányzat rendeletben nyilvánít védetté. Helyes döntés volt-e a védetté nyilvánítást megyei szintről települési szintre telepíteni; továbbá a már védett korábbi elnevezéssel élve megyei jelentőségű természeti értékek oltalmát a helyi önkormányzatok friss vezetésére bízni? A helyben lakók ismerik térségük értékeit, tehát ebből a megközelítésből mindenképpen helyi közügynek minősül, azonban a gyakorlatban a védetté nyilvánítás szempontjából a település sok esetben ellenérdekelt. pl. a védelemre érdemes földterületet más célra kívánják felhasználni (lakópark, iparterületi fejlesztés stb.). A védetté nyilvánítás ellen hat továbbá a kisebb településeken a szakmai feltételek (szakemberek) hiánya és a pénzügyi okok. 44

állapotának fejlesztéséről, őrzéséről; az önkormányzat környezetvédelmi alapjában természetvédelmi célokat szolgáló részt hozhat létre. 2.13.2 A jegyző A helyi jelentőségű védett természeti területekkel kapcsolatos valamennyi hatósági és szakhatósági jogkört a települési önkormányzat jegyzője (főjegyzője) látja el 38. A jegyző jogosítványai helyi védett természeti területeken rendkívül széles, hiszen a jegyző helyi szinten mindazon hatósági eszköz birtokosa, mint a felügyelőség országos jelentőségű védett természeti terület esetében. A jegyző hatásköri jegyzékéből a teljesség igénye nélkül kiemeljük a fontosabb természetvédelmi hatósági hatásköröket, illetve azokat a jogosítványait, amelyek közvetetten, de mégis a település természeti környezetének védelmét szolgálhatják: helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításra irányuló eljárásban a terület védetté nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett megkeresi az illetékes igazgatóságot, hogy kívánja-e a területet országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítani; helyi védetté nyilvánítás előkészítése során egyeztető tárgyalást, szükség szerint helyszíni szemlét tűz ki; a helyileg védetté nyilvánító, illetve a helyi védettség feloldásáról rendelkező önkormányzati rendeletet nyilvántartási célból hivatalból megküldi az illetékes igazgatóságnak; a helyi jelentőségű védett természeti területet a jegyzőnek táblával meg kell jelölnie, amellyel fel kell hívnia a figyelmet a védettség tényére, valamint az ebből fakadó főbb korlátozó rendelkezésekre; kezdeményezi az illetékes körzeti földhivatalnál a terület helyi jelentőségű védetté nyilvánításának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, valamint a helyi védettség feloldását követően a védettség tényének törlését; ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a jegyző az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen helyi védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos 38 Lásd Tvt. 58. (1) d) bekezdése 45

kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja; helyi jelentőségű védett természeti területen lévő helyi közúton a közlekedést (tartózkodást) ha az a helyi jelentőségű védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti, károsítja a jegyző korlátozza vagy megtiltja; helyi jelentőségű védett természeti területen a jegyző építési, telekalakítási tilalmat, illetőleg egyéb használati korlátozást rendel el; helyi jelentőségű védett természeti területen a Tvt. 38. (1) bekezdésében meghatározott esetekben a jegyző engedélye szükséges (pl kutatás, gyep feltörése, horgászat, sportrendezvény szervezése stb.); helyi jelentőségű védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárás során (ld. Tvt. 39. (1) bek.) a jegyző szakhatóságként működik közre; helyi jelentőségű védett természeti terület esetén a jegyző a jogszabályban meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezheti az eredeti állapot helyreállítására, különösen a károsodott természeti érték és terület, továbbá a védett természeti érték és terület helyreállítására; helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a jegyző korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztető tevékenységeket. A határozat a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos sérelme, illetve veszélyeztetése esetében a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható; helyi jelentőségű védett természeti területen jogellenes magatartás tanúsítása esetén természetvédelmi bírságot szab ki; közérdekből erdőtelepítést; valamint fásítást rendelhet el és viseli ennek költségeit; ellátja a Balaton és a parti zóna nádasainak védelmével és a nádgazdálkodással kapcsolatos, a jogszabályban meghatározott feladatokat; a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének szakhatósági hozzájárulásával adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei ideértve a 46

tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges szakismeretet is biztosítottak. Az engedélyben ha az állat azonosíthatósága megoldható rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról; a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. A jegyző az engedélyt az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami területi szervének szakhatósági hozzájárulásával adja ki. A jegyző a határozatát az illetékes rendőrhatóságnak megküldi 39 ; belterületi közterületi fák védelmében is felléphet (ld. a fák védelméről szóló 21/1970. [VI. 21.] Korm. rendelet). 2.13.3 Önkormányzati természetvédelmi őrszolgálat A települési fővárosban a fővárosi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot működtethet 40. Ezt a jogi szabályozás lehetővé teszi, az anyagi alapjait azonban nem teremti meg 41. Az önkormányzati természetvédelmi őrök jogosultsági köre az állami természetvédelmi őrökéhez képest szűkebb körű, amelynek elégségességét több szempont is indokolja: helyi szintű védelem; helyi védettségű természeti területeken kívül nincs jogosítványuk (ellentétben az állami természetvédelmi őrökkel, akiknek nem védett területeken is van feladatuk) és feladatkörük a védett természeti értékekre sem terjed ki; tipikusan lakott területek közelségében vannak a helyi védett területek, ahol biztosított a rendőrség és más őrzőszolgálatok jelenléte. Az önkormányzati természetvédelmi őr az állami természetvédelmi őr jogosultságával szemben szolgálati maroklőfegyver tartására nem jogosult. Az intézkedéseivel szembeni ellenszegülés leküzdésére testi kényszert vagy a rendőrségnél rendszeresített könnygázszóró 39 A jegyzőnek az alábbi jogszabályok alapján kiterjedt, további állatvédelmi feladatai vannak (ld. állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, valamint az a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII. 13) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet, a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet, az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet) 40 Lásd Tvt. 63. (1) bek. 41 Sokkal gyakoribb ezért, hogy az önkormányzatok szerződéses alapon, a természetvédelmi kezelés részeként, egy megbízott szervezettel (pl. természetvédelmi egyesület) az őrzéssel kapcsolatos munkákat is elvégezteti. Jó lehetőséget kínál emellett a mezőőrökkel való együttműködés, illetve hatáskörük kiegészítése a természetvédelmi őrzés feladatainak ellátására is. A közterület-felügyelet hatáskörének külterületekre való kiterjesztésével is lehet növelni a természeti értékek őrzésének hatékonyságát. 47

palackot alkalmazhat. Amennyiben él az önkormányzat a természetvédelmi őrszolgálat létrehozásának lehetőségével, akkor az alkalmazott önkormányzati természetvédelmi őrökről a létrehozást, illetve az alkalmazást követő 15 napon belül tájékoztatni kell a KvVM-et. Az önkormányzati természetvédelmi őrként foglalkoztatott személyek köréről nyilvántartást kell vezetni. Biztosítani kell az önkormányzati természetvédelmi őrszolgálat vagy az önkormányzati természetvédelmi őr működésének feltételeit. A jegyző közvetlenül ellenőrzi az önkormányzati természetvédelmi őrszolgálat, illetőleg az önkormányzati természetvédelmi őrök feladatainak ellátását, működését, biztosítja a továbbképzésen való részvétel feltételeit. A jog lehetőséget teremt arra, hogy a településen lakók polgári természetőr-szolgálatot szervezzenek 42. A polgári természetőr a települési önkormányzat természetvédelmi őrzési tevékenységét közreműködéssel, valamint önálló szolgálattal segítheti. 42 Lásd Tvt. 66. -át; illetve a 2.10 Nemzetipark-igazgatóságok fejezetet 48

3. A TERMÉSZETVÉDELEM SZAKTERÜLETEI ÉS AZ ELJÁRÁSOK TÍPUSAI ÉS MÓDJAI A természetvédelemre vonatkozó jogi szabályozásra korábban az ún. rezervátum elvű megközelítés volt a jellemző, mely azt jelentette, hogy a természetvédelem védendő jogi tárgyai kizárólag a védett természeti területek és a védett természeti értékek voltak. Ma már a jogi szabályozás a holisztikus elven alapul. Eszerint a természeti értékek olyan összehangolt rendszereket alkotnak, amelynek elemei önmagukban nem őrizhetőek meg, hanem csak teljes működőképes rendszerek formájában tarthatóak fenn, ezért a természetvédelmet nem lehet csak védett objektumokra korlátozni. Egész rendszereket, a hozzájuk tartozó védőövezettel, pufferzónákkal, indokolt esetben egész természeti tájakat, azok természetes ökológiai potenciáljával együtt kell megóvni. Következésképpen a természetvédelem magában foglalja mind a természetes és természetközeli élő és élettelen komponensekből álló rendszerek: a tájak, az ökoszisztémák, az életközösségek, a populációk stb. általános védelmét (összefoglalóan: a táj általános védelme, az élővilág általános védelme), mind pedig ezek egyes különlegesen értékes jellemző vagy veszélyeztetett elemeinek a megkülönböztetett védelmét (összefoglalóan: védett természeti területek és értékek kiemelt védelme). A fenti felsorolásból is látható, hogy a szabályozás tárgya egyaránt vonatkozik az élő és élettelen természeti környezetre egyaránt, valamint a természeti területekre és a természeti értékekre is. A természeti területre vonatkozó szabályok a földterületre vonatkoznak, amelyek közös jellemzője, hogy elsősorban természetközeli állapotok uralják. A természeti érték fogalma alá az élő szervezet (mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai) egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá a barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány tartozik. Ezek oltalmára vonatkozó jogi szabályozás keretét a Tvt. adja, melynek felépítése ugyancsak az általános és a kiemelt oltalomban részesülő értékekre vonatkozó fejezetekre oszlik. 3.1 A természeti értékek és természeti területek általános védelme A tájvédelem védett jogi tárgya a táj, amely a természet részét képező, rendkívül összetett funkcionális természeti egység. A táj a természeti erők által formált, sajátos a rá jellemző természeti rendszerrel együtt megjelenő természeti értékrendszer, melyet az emberi tevékenység jelentős mértékben alakított és folyamatosan befolyásol. Így a tájvédelem jogi 49

szabályozása a természeti értékek és rendszerek védelmét kiterjeszti a kultúrtörténeti hagyományok megóvására is. A tájvédelem körében kiemelt szerepet kap az egyedi tájértékek megóvási kötelezettsége. Ez alatt az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elemet értjük, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból van a társadalom számára jelentősége. Az egyedi tájérték megállapítása és nyilvántartásba vétele az igazgatóságok feladata. A táj védelme mellett a törvény általános szabályai az élőhelyeket amely az élő szervezet és állománya, vagy az élőhelyek életközösségének előfordulási helye is oltalomban részesíti. Az élőhelyek megóvása érdekében a gazdálkodás során oly módon kell eljárni, amely biztosítja a fenntartható használatot, azaz a természeti értékek oly módon és ütemben történő használatát, amely nem haladja meg a megújuló képességüket. Ennek eszköze a természetkímélő módszerek alkalmazása. Célja a biológiai sokféleség megőrzése, amely jelenti az élővilág változatosságát, azaz élő szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleségét, és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét. Az életközösség (társulás) fogalma az élővilág egy meghatározott élőhelyen található olyan szerveződését jelenti, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt. Az élővilág megóvása alatt a törvény a vadon élő szervezetek egyes csoportjainak a megőrzését érti, mégpedig az élőhelyének védelmével együtt. A vadon élő szervezetek igénybevételével járó minden tevékenységet hasonlóan az élőhelyek megóvási kötelezettségéhez csak a természeti értékek és rendszerek működőképességét és a biodiverzitást fenntartva lehet végezni. Az élettelen és nem megújítható természeti erőforrások és az élővilág létfeltételeinek a megóvását szolgálja a törvénynek a földtani természeti értékek általános védelmére vonatkozó fejezete. A védelem a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra terjed ki. A nem megújítható természeti erőforrásokat csak oly módon lehet igénybe venni, hogy az a lehető legkisebb mértékben károsodjon. A fenti általános előírásokon túl a Tvt. további speciális szabályokat ír elő a természeti területek megóvása érdekében. Természeti terület alatt olyan területet értünk, amelyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek, azaz amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de azok közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak. A természeti területek körét a természetvédelemért 50

felelős miniszternek jegyzékben kell közzétennie. Speciális típusuk az érzékeny természeti területek, melyek olyan extenzív művelés alatt álló területek, amelyek a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálják. A megőrzési cél hatékonyabbá tétele érdekében agrártámogatási rendszerrel ösztönzik a természetkímélő technológia alkalmazását. E területek körét és az egyes területtípusokat az érzékeny természeti területekről szóló 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet állapítja meg. 3.2 A természeti területek és természeti értékek kiemelt védelme és rendszere A Tvt. a kiemelt oltalomban részesülő értékeknek két csoportját különbözteti meg. Az egyik csoportba a törvény erejénél fogva (ex lege) védett területek, illetve értékek tartoznak, a másik csoportba pedig egy meghatározott jogi eljárási rend alapján védetté nyilvánított területek és értékek. Az ex lege védett területek, illetve értékek körébe tartozik valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár. A jogi szabályzás ezeket az alábbiak szerint definiálja: A barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást. A forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad. A víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye. A láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és a) amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók vagy b) talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik. A szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók. A kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág-védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak. A földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel. 51

A lápok, szikes tavak, kunhalmok és földvárak felsorolása miniszteri jegyzékben fog megjelenni. E jegyzék azonban csak tájékoztató jellegű és nem érinti a Tvt. alapján bekövetkezett védelmet. A természeti terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. Országos jelentőségűvé a környezetvédelmi miniszter rendelettel nyilváníthat egy területet, míg helyi jelentőségű védetté nyilvánításra a települési önkormányzat jogosult. A természeti értéket csak a miniszter jogosult védetté nyilvánítani. A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően az alábbi típusokba sorolható. Nemzeti park (NP) az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. A nemzeti park területét természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni. Védetté nyilvánítására kizárólag a miniszter jogosult. Tájvédelmi körzet (TK) az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése. Védetté nyilvánítására kizárólag a miniszter jogosult. Természetvédelmi terület (TT) az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Védetté nyilvánítására a miniszter és a települési önkormányzat egyaránt jogosult. Természeti emlék (TE) valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. Védetté nyilvánítására a miniszter és a települési önkormányzat egyaránt jogosult. A fenti kategóriákon túl, járulékosan megkülönböztetjük még a fokozottan védett területeket és fokozottan védett értékeket, valamint a tudományos, bioszféra- és erdőrezervátumot. A védett területek és értékek köréből fokozottan védetté nyilvánításra csak a miniszter jogosult, ha a védett természeti érték vagy terület védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható. Ez utóbbi területek, értékek igénybevételére a jogi szabályozás szigorúbb előírásokat fogalmaz meg. 52

A NP, TK, TT típusú országos jelentőségű védett természeti terület egészét vagy annak meghatározott részét a miniszter tudományos célokra tudományos rezervátum formájában kijelölheti. Ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel, akkor bioszférarezervátummá minősítheti. Az erdőrezervátum a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgálja. A védett természeti területet szükség esetén védőövezettel kell ellátni, melynek a rendeltetése az, hogy megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolják. A védett területeken kívül itt kell szólnunk azon újabb természeti területekhez kötődő kategóriákról, amelyek a hazai jogi szabályozás értelemében nem feltétlenül állnak természetvédelmi oltalom alatt, azonban a Tvt. mégis valamilyen joghatást fűz hozzájuk. Természeti terület, védett természeti terület, valamint ezen területek meghatározott része tekintetében a miniszter a natúrpark elnevezés használatához hozzájárulhat. A natúrpark funkciója a természetvédelmi tudat erősítése az oktatás, nevelés, ismeretterjesztés és a fenntartható turizmus iránt. A Natura 2000 területek amelyek lehetnek védett területek is, de nem szükségszerűen azok az Európai Közösségek Natura 2000 hálózatába tartozó különleges madárvédelmi, valamint a különleges természet-megőrzési, és kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területek összefoglaló elnevezését jelenti a közösségi joggal összhangban, a madárvédelmi irányelv 43, valamint az élőhelyvédelmi irányelv 44 hazai jogba történő bevezetése érdekében. A Natura 2000 területekre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet tartalmazza. Az egyes védett természeti területek, azok védőövezete, a Natura 2000 területek, az érzékeny természeti területek és természeti területek között a biológiai kapcsolatot biztosító vagy ezt elősegítő területeket, területsávokat és területmozaikokat és ezek láncolatát, valamint az ezeken található élőhelyeket ökológiai (zöld) folyosónak nevezzük. Az ökológiai hálózat pedig az egyes védett természeti területek, valamint ezek védőövezete, a Natura 2000 területek, érzékeny természeti területek és természeti területek ökológiai (zöld) folyosókkal biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezését jelenti. Jelenleg Magyarország területének 9,3%-a áll természetvédelmi oltalom alatt, melybe nem 43 a Tanács vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelve és módosításáról szóló 97/49/EK irányelve 44 a Tanács természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről szóló 92/43/EK irányelve; módosította a 97/62/EK irányelv 53

értendőek bele a Tvt. erejénél fogva (ex lege) védett területek. A Natura 2000 területeket is figyelembe véve ez az arány 21%-ra emelkedik. Az egyes védett területek száma és kiterjedése, védettségi kategóriánként az alábbiak szerint oszlik meg: Kategória Száma (db) Kiterjedése NP 10 484 116 ha TK 36 36 676 ha TT 145 27 688 ha Helyi védett 1 292 39 414 ha Különleges madárvédelmi terület 55 1 375 000 ha Különleges természet-megőrzési terület 467 1 402 000 ha Összes Natura 2000 terület (átfedésekkel) 512 1 958 000 ha 2. táblázat. Természetvédelmi oltalomban részesülő területek száma és kiterjedése (forrás: KvVM TvH, 2005) 3.3 A természeti értékek kiemelt oltalma A hazai jogi szabályozás értelmében a természeti értékek védetté nyilvánítására kizárólag a miniszter jogosult, a települési önkormányzatnak nincs erre jogosultsága. A jelenleg hatályos védett értékek körét a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet tartalmazza, amely az alábbi értékekre terjed ki: védett és fokozottan védett növény- és állatfajok; fokozottan védett barlangok (a barlangok ex lege védettek, így azok külön jogszabály általi védetté nyilvánításra nincs szükség); védett gomba- és zuzmófajok, hangyabolyok: az ökológiai folyamatokban betöltött fontos, nélkülözhetetlen szerepük miatt védettek egyes fészeképítő hangyafajok által épített fészkek, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok. Utóbbiak kihirdetése az uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja, bár hazánkban nem védettek, azonban rájuk is egyes védett növény- és állatfajokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A rendelet a védett fajok veszélyeztetettségével arányos természetvédelmi értéket állapít meg. Célja, hogy a társadalom tagjait visszatartsa a védett értékeket zavaró, veszélyeztető, károsító, elpusztító magatartástól. A pénzben kifejezett érték alapjául szolgálhat egy védett terület értékbecslésének, bírság kiszabásának, kártérítési eljárások lefolytatásának. A törvény 54

értelmében a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében is. Jelenleg 695 növényfaj áll védelem alatt, ebből 63 fokozottan védett; 965 a védett állatfajok száma, melyből 137 fokozottan védett. Azaz összesen 1660 faj áll hazai természetvédelmi oltalom alatt. Az EU jogharmonizáció kapcsán 1066 faj közösségi védelmét hirdettük ki: 498 növény- és 568 állatfajét. A védett ásványok, ásványtársulások, valamint ősmaradványok körét és azok pénzben kifejezett értékét külön miniszteri rendelet fogja megállapítani. 3.4 A természetvédelem közigazgatási eszközei A természet igénybevételével járó tevékenységek egyrészről a meg nem újítható természeti erőforrásokat érintik, amelyek használata során a takarékosság és a védelem kell, hogy jellemző legyen. A megújuló természeti erőforrásokat pedig csak olyan mértékben szabad felhasználni, hogy azok tartósan rendelkezésre álljanak, megújuló és önfenntartó képességük ne kerüljön veszélybe. Így a természeti értékekre és területekre vonatkozó jogi szabályozó eszközöknek elsősorban a megelőzésre kell irányulniuk. Ezen szabályozó eszközök között találunk hagyományos, a közigazgatásra jellemző szabályozó eszközöket (engedély, szakhatósági hozzájárulás), valamint kifejezetten a természeti értékek megőrzésére irányuló speciális, a hatékonyabb védelem irányába mutató jogi eszközöket (pl. természeti állapotfelmérés, hatásbecslés). A megelőzés mellett azonban elengedhetetlen fenntartani a közvetlen jogi beavatkozás lehetőségeit (pl. kötelezés és egyéb speciális eszközök), valamint szükséges a természeti erőforrások használatával járó tevékenységek folyamatos ellenőrzése. 45 A hatósági igazgatásban ma már a közhatalmi fellépés nem kizárólagos, hanem egyéb szabályozó eszközöket is találunk. Egyes területeken a hatóság és az ügyfél intenzívebb együttműködése váltja azt fel. Ennek eszköze a közigazgatási szerződés, amelyben a közigazgatási jelleg a polgári jogi szabályozó eszközökkel együttesen érvényesül. E mellett a természetvédelemben egyéb nem alá- és fölérendeltségi viszonyon alapuló speciális szabályozó eszközt is ismerünk, nevezetesen a természetvédelmi kezelést, mely jogszabályon alapulva kiválthatja az egyedi államigazgatási határozatokkal történő szabályozást. A megelőzés hatósági eszközei: az engedély, a szakhatósági állásfoglalás, a természeti állapotfelmérés, a hatásbecslés, a megállapító határozatok, az ideiglenes védetté nyilvánítás, 45 A megelőzést szolgáló közigazgatási jogintézmények hagyományos és sajátos jogintézményekre történő csoportosításáról, valamint az ellenőrzés lehetőségeinek három nagy csoportra osztásáról részletesen Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest c. művétben ír. 55

az átmeneti védetté nyilvánítás. Az egyéb eszközök közé tartoznak a közigazgatási szerződés és a természetvédelmi kezelés. A közvetlen beavatkozás eszközei: a tevékenységtől eltiltás, a korlátozás, a tevékenység felfüggesztése, az eredeti állapot helyreállítása, a közlekedési korlátozás, az elkobzás vagy lefoglalás, kártalanítás, védett állat kártételének megelőzése, támogatás, biztosítás és biztosítékadás és az ellenőrzés. 3.5 A megelőzés eszközei 3.5.1 Engedély A megelőzés legfontosabb eszköze az engedély, amely előfeltétele valamely tevékenység gyakorlásának. Nélküle a tevékenység nem kezdhető meg, illetve hiányában a tevékenység jogellenessé válik. Az engedély határozza meg a jövendő tevékenység legfontosabb körülményeit, a tevékenység végzésének feltételeit. A természetvédelem területén a legfontosabb természetvédelmi hatásköröket teremtő, a jogforrási hierarchiában legmagasabb szinten álló jogszabály a Tvt., mely a védett természeti területeken engedélyköteles tevékenységek körét alapvetően meghatározza. Az engedélyezés fő jellemzője, hogy a tevékenység gyakorlása feltételeinek a meglétét az engedélyt kérőnek tanúsítania kell, de az engedély kiadása során a hatóságok a tevékenység gyakorlásának további feltételeit is részletesen meghatározhatják. Az engedélyezési eljárás az ügyfél kérelmére indul és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) meghatározott eljárásjogi rendben folyik. A védett területeket és értékeket érintő engedélyek kiadásánál, illetve a tevékenység feltételeinek meghatározásánál a hatóságnak az alábbi jogszabályi rendelkezések szerint kell eljárnia: Tilos a védett terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni. A természetvédelmi célokat elsődlegesen maga a törvény határozza meg, amikor kimondja, hogy a törvény célja általában azaz nem csak a védett területeken a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése. Az adott védett terület természeti adottságaihoz kötődő részletes természetvédelmi célokat a terület védettségéről rendelkező jogszabályok alkotják. 56

A 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet szerint a Natura 2000 területek kijelölésének a célja az azokon található, a Natura 2000 területté jelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a kijelölés alapjául szolgáló természeti állapot és az azt létrehozó, illetve fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A védett növény- és állatfajok megóvási kötelezettsége eszerint áll fenn: Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása. Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről. Továbbá tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Az engedélyezési eljárások lefolytatása során a természetvédelmi hatóságoknak ezen védelmi célok megvalósulását szem előtt tartva kell eljárniuk és a tevékenységet a védelmi cél eléréséhez igazodó feltételek által meghatározottan engedélyezni kell, illetve a tervezett tevékenységet, amennyiben az a védelmi célokkal ellentétes, el kell utasítani. 3.5.2 Szakhatósági állásfoglalás A természetvédelmi és tájvédelmi kérdéseket illetően a hatóság szakhatóságként közreműködik más hatóságok eljárásaiban. A szakhatósági eljárás egy együttdöntési eljárás, amelyben az eljárás egyszerűsítése érdekében nem kell több hatósági engedélyt beszerezni, hanem elegendő egy hatósághoz fordulni, amely az engedélyezési eljárásba szakhatóságként bevon más hatóságokat is. Ennek eredményeként egy határozatban jelenik meg több hatóság döntése. A szakhatóságok feladata egy adott szakkérdésben való döntés. A Tvt., valamint a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról szóló 166/1999. (XI. 9.) Korm. rendelet taxatív felsorolással meghatározza azon eljárások körét, amelyben a természetvédelmi hatóságok szakhatóságként közreműködnek. Utóbbi jogszabály nemcsak a védett természeti területeken, hanem azokon túl is valamennyi külterületi földrészletet érintő egyes hatósági engedélyezési eljárásban bevonja a tájvédelmi szakhatóságot (a kormányrendelet tájvédelmi szakhatósági jogkörrel kizárólag az állami természetvédelmi hatóságot, azaz a felügyelőségeket ruházza fel); belterületeket érintően pedig akkor, ha a település belterülete országos jelentőségű védett természeti terület, természeti terület, vagy egyedi tájértéket érint. A szakhatósági közreműködés során is a természetvédelmi és 57

tájvédelmi célok elérésének megfelelően kell hozzájárulni, elutasítani vagy feltételekhez kötötten hozzájárulni valamely tevékenység végzéséhez 46. 3.5.3 Természeti állapotfelmérés A természetvédelemre jellemző speciális jogintézmények köréből elsőként a természeti állapotfelmérést kell megemlíteni. Amennyiben valamely tevékenység megkezdése a külön jogszabály alapján környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött, úgy annak részeként természeti állapotfelmérést kell készíteni. Az állapotfelmérés magában foglalja: az érintett terület természeti értékeinek, azok helyzetének a felmérését; a természeti értékeket beleértve a védett természeti értékeket jelentősen befolyásoló, veszélyeztető, károsító tevékenységek bemutatását; a tervezett tevékenységek megvalósítása és a gazdálkodás nyomán a várható változásokat, továbbá a természeti értékek megóvására, elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is. A környezeti hatásvizsgálathoz kötött tevékenységek körét, valamint az eljárás részletes szabályait a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet tartalmazza. 3.5.4 Hatásbecslés A hatásbecslés speciálisan a Natura 2000 területek igénybevételével járó tevékenységek gyakorlásához kötődő jogintézmény. Azoknak a tervek vagy projektek vonatkozásában, amelyek a terület kezelésével nincsenek közvetlen kapcsolatban, vagy ahhoz nem szükségesek, de a Natura 2000 területre vélhetőleg jelentős hatással lehetnek, akár önmagukban, akár más tervekkel vagy projektekkel együtthatásban, megfelelő hatásbecslést kell elvégezni. A hatásbecslés a területre való kihatásokat vizsgálja, figyelembe véve a terület megőrzési céljait. A hatásbecslés eredményei alapján a természetvédelmi hatóság akkor járulhat hozzá a tervhez vagy projekthez, ha az a terület integritását nem fogja sérteni. 3.5.5 Megállapító határozatok Az ex lege védett területek kiterjedését a felügyelőségnek ingatlan-nyilvántartási bejegy- 46 A természetvédelmi hatósági engedélyhez, illetve szakhatósági hozzájáruláshoz kötött tevékenységek körét a CD-mellékleten található táblázat tartalmazza. 58

zésre alkalmas módon, hatósági határozatban kell megállapítania. A határozatról értesülnek az érintett hatóságok, területtulajdonosok (vagyonkezelők, használók). Az ex lege védett területekről történő tudomásszerzést segíti elő azok ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is. Nem kell megállapító határozatot hozni azokról a területekről, amelyek természetvédelmi oltalma külön jogszabályban már megállapított. Speciális esete a megállapító határozatoknak a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló 22/1998. (II. 13.) Korm. rendelet szerinti eljárások. Eszerint a balatoni nádasokat környezet-, természet- és vízminőség-védelmi szempontból ötévenként minősíteni kell. A minőségi osztályba sorolás eredményétől függően kell ezen nádasokat kezelni, hasznosítani. 3.5.6 Ideiglenes védetté nyilvánítás Ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a természetvédelmi hatóság, amely lehet a jegyző vagy a felügyelőség, a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja. Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos jelentőségű védelemre tervezett természeti terület esetén ez további 2 hónappal meghosszabbítható, mely azonban már a miniszter jogosultsága. 3.5.6 Átmeneti védetté nyilvánítás Abban az esetben, ha valamely terület időszakosan fokozottan védett élő szervezetek élőhelyéül szolgál, és annak megóvása másként nem biztosítható, a felügyelőség a területet vagy annak egy részét meghatározott időre de legfeljebb 3 hónapra átmenetileg védetté nyilváníthatja. 3.6 A közvetlen beavatkozás eszközei 3.6.1 Kötelezések Míg a fent bemutatott, a tevékenységet megelőzően lefolytatandó eljárások azt hivatottak biztosítani, hogy a hatóságok az általuk előírt feltételek betartásával szerezzenek érvényt a 59

természetvédelmi célkitűzéseknek, addig a törvény tilalmi rendelkezései azt kívánják biztosítani, hogy azok a tevékenységek, amelyek külön hatósági engedélyhez vagy más eljárás lefolytatásához nem kötöttek, megvalósítsák a természetvédelmi célkitűzéseket. Amennyiben ez mégsem következne be, vagy engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérő módon folytatnak egy tevékenységet, úgy a hatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelő magatartás tanúsítására kötelezheti az ügyfeleket. Ennek eszközei a tevékenységtől való eltiltás, a tevékenység felfüggesztése vagy korlátozása, valamint szükség szerint ehhez kapcsolódóan az eredeti jogsértést megelőző állapot helyreállítása. Ide tartozik a közlekedési korlátozás elrendelése és a védett fajok egyedeinek lefoglalása, illetve elkobzása is. Ez utóbbiak azonban szükségszerűen egyben szankciót is jelentenek a jogellenes elkövetőre nézve. 3.6.2 Kártalanítás A közvetlen jogi beavatkozás hagyományos kötelező eszközein túl a természetvédelmi igazgatásban egyéb eszközöket is találhatunk. A kártalanításokkal és támogatásokkal mivel azok a korlátozások, tilalmak után járnak közvetlenül lehet beavatkozni a természethasználatba, bár kétségtelenül annyiban van megelőző jellegük, hogy azok kilátásba helyezésével a jogszerű magatartások követésére lehet ösztönözni, ezért egyben gazdasági jellegű szabályozó eszközöknek is lehet tekinteni őket, hasonlóan a biztosítás és biztosítékadás jogi eszközéhez. A védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom után, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos, illetve a földhasználó tényleges kárát meg kell téríteni. A kártalanítást azonban a törvény az alábbi esetekben kizárja, így kártalanítási igényt nem keletkeztet: a védett természeti területen a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom; amennyiben a kár bekövetkeztét a tulajdonos vagy a földhasználó jogellenes magatartása eredményezte; amennyiben a kár más forrásból megtérült; illetve ha a tulajdonosnak vagy a földhasználónak a korlátozásból, tilalomból, valamint kötelezettség előírásából származó többletköltségei az általa igénybe vett támogatásokból megtérülnek. A védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú korlátozás, tilalom, 60

egyéb hatósági kötelezés esetén akkor jár kártalanítás, ha a tulajdonos vagy a földhasználó jelentős mértékű termelésszerkezet-változtatásra kényszerül. A Tvt. rendelkezik még az ideiglenes védetté nyilvánításból eredő károk megtérítésének szabályairól is. A természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat a 276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet állapítja meg. 3.6.3 Védett állat kártételének megelőzése A természetvédelmi célok elérésében a magánszemélyeknek, a gazdálkodóknak, vállalkozóknak is tevékenyen közre kell működniük. A Tvt. ezért úgy rendelkezik, hogy a védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója köteles elsősorban gondoskodni. Csak ha a kártételt nem képes megelőzni, akkor kérheti a felügyelőség hasonló intézkedését. A felügyelőség kártalanítást csak abban az esetben fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését; vagy indokolatlanul nem teljesítette az abban való közreműködést. A felügyelőséget más esetben kártalanítási kötelezettség nem terheli. 3.6.4 Támogatás A Tvt. értelmében a védett természeti értékek és területek megőrzését állami támogatás nyújtásával, adókedvezmény biztosításával és a természetkímélő gazdálkodást segítő hitelrendszerrel is támogatni kell. Támogatást kell biztosítani különösen a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak, az élőhely-rekonstrukciót, élőhely-kialakítást végzőknek, kivéve, ha az erre irányuló kötelezettség megállapítására szankcióként került sor. A támogatás igénybevétele érdekében a gazdálkodó szolgáltatási megállapodást köthet az igazgatósággal. 3.6.5 Biztosítás és biztosítékadás Természeti káresemény bekövetkezése esetén a károk felszámolása érdekében, annak finanszírozására biztosítékot kell adni, illetve biztosítást kell kötni annak, aki a természeti érték állagára, állapotára veszélyt jelentő tevékenységet folytat, illetve védett természeti területen, valamint európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területen veszélyes 61

anyagot használ. Tekintettel arra, hogy ezek az eszközök egy utólagos beavatkozás költségeit biztosítják, a közvetlen beavatkozás lehetőségei között kell megemlítenünk, bár az összeg nagyságától függően visszatartó hatásuk és így megelőző jellegük is van. A veszélyt jelentő tevékenységek körét, valamint a biztosíték formáját és mértékét stb. kormányrendelet fogja megállapítani. 3.6.6 Ellenőrzés Minden természeti erőforrások igénybevételével járó tevékenységet ellenőrzéssel kell figyelemmel kísérni. Az ellenőrzéseknek három típusát különböztetjük meg. Az önellenőrzést, a társadalmi ellenőrzést és a hatósági ellenőrzést. Az önellenőrzés során folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a tevékenységét, a természethasználónak ellenőriznie kell önmagát, hogy az általa folytatott tevékenység ne járjon olyan következménnyel, mely már visszafordíthatatlan károsodási folyamatokat indukál. A társadalom tagjainak joga és egyben kötelessége is ezen tevékenységeket figyelemmel kísérni, az hozzátartozik az információs rendelkezési jog gyakorlásához. Ennek érdekében a Tvt. különböző eszközökkel biztosítja a nyilvánosság részvételét a természet védelmében. A természeti területek és értékek védelmében, azok jogellenes károsítása, veszélyeztetése esetén feljogosítja a természetvédelmi célú társadalmi szervezeteket, hogy az a) állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérjék; b) a védett természeti érték, terület károsítója, veszélyeztetője ellen pert indítsanak. Utóbbi esetben kérheti a bíróságot, hogy a veszélyeztetőt, károsítót tiltsa el a jogsértő magatartástól; kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére. Az igazgatóságok, önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári természetőrök (lásd 2.10.2 fejezet) segíthetik. A hatósági ellenőrzés keretében a természetvédelmi hatóságok (a felügyelőségek, a jegyzők) ellenőrzik a természeti értékek igénybevételével járó tevékenységeket, társhatóságok, egyéb szervek bevonásával. Az ellenőrzés leghatékonyabb eszköze a természetvédelmi őrszolgálat által folytatott folyamatos ellenőrzés. Bár az őrszolgálat (lásd 2.10.2 fejezetet is) a korábban természetvédelmi hatósági feladatokat is ellátó igazgatóságok szervezeti keretein belül működik, saját jogán szabálysértési hatóságként, továbbá a felügyelőségekkel történő szoros együttműködésben vesz részt a természetkárosító cselekmények megelőzésében. A helyi jelentőségű természeti terület megóvása érdekében az önkormányzatok is természetvédelmi 62

őrszolgálatot működtethetnek (ld. 2.13.3 fejezetet). A hatósági ellenőrzések egyik speciális fajtája a törvényességi ellenőrzés, mely a hatósági eljárások, vagy a működés jogszerűségének vizsgálatára terjed ki. Módja az ügyész törvényességi felügyeleti eljárása, melyet a természetvédelmi hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában gyakorol. Az ennek során szerzett információk elősegítik, hogy természetkárosítások ügyében a büntető eljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint eljárjon, azaz képviselje a vádat, vagy polgárjogi pert indítson a jogellenes tevékenységtől való eltiltás és az okozott károk megtérítése iránt. 3.6.7 Közigazgatási szerződés Speciális szabályozó eszköz a Ket. által bevezetett hatósági szerződés. Ennek keretében lehetőség nyílik arra ha jogszabály lehetővé teszi hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett a hatóság szerződést kössön az ügyféllel. A hatósági szerződésnek ott és akkor van létjogosultsága, ahol és amikor az kölcsönös előnyökkel jár az ügyfél és a hatóság számára. A hatósági feladatok ellátása, így alá-fölérendeltségi viszony helyett mellérendeltségi viszony keretében történik. Amennyiben akár az ügyfél, akár a hatóság megszegi a szerződésben foglaltakat, sor kerülhet annak kikényszerítésére. Ha az ügyfél szegi meg a szerződésben foglaltakat, akkor a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül és a hatóság, figyelembe véve az addigi teljesítést, hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről. Ha a hatóság szegi meg a szerződésben írtakat, az ügyfél teljesítésre irányuló felhívást juttathat el a hatósághoz és a felhívás eredménytelensége esetén a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat. 3.6.8 A természetvédelmi kezelés speciális szabályozó eszközei A természeti értékek megóvása érdekében a jogi szabályozó eszközökön túl természetvédelmi kezelést igénylő szakfeladatok ellátása is szükséges. Természetvédelmi kezelésen a védett természeti érték, terület felmérését, nyilvántartását, megóvását, őrzését, fenntartását, bemutatását, valamint helyreállítását szolgáló valamennyi hatósági és nem közhatalmi jellegű tevékenységeket értjük. A Tvt. értelmében a védett természeti területen a természetvédelmi kezelési módokat, korlátozásokat és tilalmakat, továbbá az egyéb kötelezettségeket a védetté nyilvánító 63

jogszabályban kell megállapítani. Így a védetté nyilvánításról rendelkező jogszabályok határozzák meg egy természetvédelmi terület állapotához, élőhelyi adottságaihoz, élővilága jellegzetességeihez kapcsolódó speciális hasznosítási, illetve kezelési módokat, amelyek annak kedvező élőhelyi adottságai irányába kell, hogy hassanak, illetve a degradációs folyamatok leálljanak, vagy legalább lecsökkenjenek. A természetvédelmi kezelés állami alapfeladat, azt elsősorban az igazgatóságok gyakorolják. Helyi jelentőségű védett területek esetében a települési önkormányzat feladata a természetvédelmi kezelés ellátása. Ez azonban nem zárja azt ki, hogy abban társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) vagy akár állami szervek is részt vegyenek. A természetvédelmi kezelés alapja a tervezés, ami lehet átfogó kezelési terv, de lehet egy kisebb területi egységre, fajra, élőhelyre vonatkozó kezelési terv is. A tervezés jelenti az adatok összegyűjtését, rendszerezését, kezelési irányelveinek a meghatározását, cselekvési tervek készítését, amelyek az elkövetkező 10 évre határozzák meg a stratégiai célokat. A kezelési terveknek a természetben végbemenő változásokat is követniük kell, így azokat 10 évente felül kell vizsgálni. A kezelési tervek készítését, a vizsgálat részletes szempontjait és az eljárás rendjét a 30/2001. (XII. 28.) KöM rendelet szabályozza. A természetvédelmi kezelés így jogszabályon alapuló tevékenység, amely kiválthatja az egyedi hatósági eszközökkel történő beavatkozást. A természetvédelmi kezelés során 2003 2008. között elérendő természetvédelmi célokat, stratégiákat az NKP II. foglalja össze. A természetvédelmi kezelés egyszerűbbé válhat, ha a vagyonkezelői jogok a természetvédelmi kezelőnél vannak. Nem a terület tényleges helyreállítását így azzal nem tévesztendő össze, hanem a jogszabályi védelem helyreállítását mondja ki az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozata, miszerint a védelem alá helyezett, illetve arra tervezett természeti területek védettségi szintje nem csökkenhet, ezért a kárpótlások, szövetkezeti átalakulások során magántulajdonba került védett természeti területek eredeti állapotának visszaállítására szóló jogszabály megalkotására kötelezte az Országgyűlést, amely megalkotta a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvényt. Így a legértékesebb és legfontosabb magántulajdonba került védett természeti területek (nemzeti parkok, nemzetközi egyezmény alá tartozó vagy más okból nemzetközi jelentőségű, fokozottan védett területek) kisajátítás útján újra az állam tulajdonába kerülnek, mivel Magyarországon a védett természeti területeken a földtulajdonviszonyok 1990 előtt meghatározóan az állami tulajdonra épültek. Az állam tulajdonában álló területek gyarapodásának további eszköze, hogy a Tvt. szerint a védett terület tulajdonjogának a változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, melyet annak nevében az igazgatóság 64

gyakorol. Állami tulajdonban álló védett természeti terület elidegenítése pedig főszabályként nem lehetséges, legfeljebb abban az esetben, ha legalább azonos természetvédelmi értékű csereterület áll rendelkezésre. E tulajdonosi formán belül teljes körűen úgy érvényesül a természetvédelem érdeke, ha ezeken a területeken a természetvédelmi kezelési tevékenységet az állami szervek látják el. 3.6.8.1 Felmérés A kutatásnak a természetvédelmi tevékenység tudományos megalapozását kell szolgálnia, a védendő természeti értékek feltárásával, valamint a természetvédelmi szempontból értékes területek országos hálózatának fejlesztésével. A természetvédelemben alkalmazott kutatások egy része alapkutatás jellegű, túlnyomórészt azonban a természetvédelem gyakorlatát megalapozó, segítő jellegű kutatás. Minden kezelést a területeken történő folyamatos adatgyűjtésnek, megfigyelésnek kell megelőznie, amelyet egy természetvédelmi információs rendszerben kell tárolni. Ennek érdekében a környezetvédelemért felelős miniszter a Környezetvédelmi Információs Rendszer önálló részeként Természetvédelmi Információs Rendszert működtet. Az adatok valóságtartalmának a kezelés hatásait vizsgáló monitoringrendszerben is tükröződnie kell. A felmérések, vizsgálatok lefolytatása az igazgatóságok feladata, az esetek egy részében tudományos szervezetek, szakértők bevonásával. A kutatás és a monitorozó tevékenység során nyert adatok azonban nemcsak a természetvédelmi kezelésben nyújtanak segítséget, hanem alapul szolgálnak a hatósági tevékenység ellátásában, az egyes döntések szakmai megalapozásához. Az NKP II. a kutatások körében kiemelt szerepet szán az erdőrezervátum-hálózat kiépítésének, melynek célja az erdődinamikai és hosszú távú erdőökológiai folyamatok, az erdőfelújulás, a természetes bolygatások mechanizmusának a megismerése. Emellett kiemelt figyelmet fordít az alföldi, hegy- és dombvidéki erdőssztyeppterületek megőrzésének, rehabilitációjának, melynek érdekében az e területeken zajló erdő-szteppdinamikai működésre irányuló kutatásokat is meg kell kezdeni. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben a védett és veszélyeztetett fajok, a vizes élőhelyek és közösségek monitorozása kap kiemelt szerepet. A regionális programok közül kiemelendő a Kis-Balaton állapotának a megfigyelése vagy a Dráva monitoring a tervezett horvátországi Novo Virje-i erőmű miatt. 3.6.8.2 Nyilvántartás Az adatokról, így a védett területekről és értékekről külön nyilvántartást kell vezetni, 65

amelyet a minisztérium mint országos nyilvántartást vezet (13/1997. [V. 28.] KTM rendelet). A védett területeket a Védett Természeti Területek Törzskönyvében, a védett értékeket pedig a Védett Természeti Értékek Törzskönyvében kell vezetni. A barlangok köréről külön minisztériumi nyilvántartás rendelkezik, amely közhitelesen tanúsítja a benne foglalt adatok valóságtartalmát (13/1998. [V. 6.] KTM rendelet). Emellett az igazgatóságok nyilvántartják a működési területükön található védett területeken és értékeken kívül az egyéb, jogi jellegét tekintve nem feltétlenül védett területeket is. Így a még esetlegesen ki nem hirdetett, illetve közzétett ex lege védett területeket és értékeket, a Natura 2000 területeket, a védelemre tervezett területeket, az (érzékeny) természeti területeket, az ökológiai folyosókba eső egyéb területeket. Ezekhez azonban joghatás nem fűződik. A Tvt. megteremti az alapját, hogy az ingatlan-nyilvántartásba mint jogi jelleg feljegyzésre kerüljenek az alábbi területtípusok: helyi vagy országos jelentőségű védett természeti terület, ex lege védett forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár, természeti terület, Natura 2000 terület, ökológiai folyosó. Az ingatlan-nyilvántartás a benne bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Így, ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. A védettség mint jogi jelleg feltűntetésének az elmaradása az egyébként azokhoz fűződő joghatásokat nem érinti. 3.6.8.3 Megóvás A megóvás célja a jellegzetes magyar tájak, természeti területek, az ősi állatfajok és fajták génkészlete, kiemelten a védett növény- és állatfajok megóvása, valamint a kapcsolódó tevékenységekhez kötődő néprajzi, kultúrtörténeti, építészeti értékek megóvása a természetvédelmi kezelés eszközeivel. A természetvédelmi kezelésnek mint különleges élőhely-fenntartási tevékenységnek nem a jövedelemtermelés a célja, hanem a védendő fajok élőhelyéül szolgáló területek megfelelő kezelése, a természeti értékek életfeltételeinek biztosítása, javítása. Az NKP II. a gyep művelési ágú területek megóvását preferálja annak érdekében, hogy a természetközeli füves területekhez kötődő fajok és a jellegzetes vagy különleges gyeptípusok, társulások fennmaradását biztosítsa. Emellett kiemelt szerepet kap az erdők mint a legösszetettebb ökoszisztémák védelme. Biztosítani kell továbbá komplex élőhelyfejlesztő intézkedésekkel a fészkelő védett és vadászható madarak állománynövelésének lehetőségét, ugyanakkor a túltartott nagyvadállomány szabályozását is. 66

3.6.8.4 Őrzés A védett területek és értékek megóvása, őrzése egymással szorosan összefüggő, el nem választható feladatok. A természetvédelmi kezelés részeként az őrzés szorosan kapcsolódik a vagyonkezelői feladatokhoz. Az őrzés célja az őrszolgálat útján tulajdonosi eszközökkel is élve az igazgatóságok és egyéb kezelők vagyonkezelésébe, valamint a természetvédelmi kezelők természetvédelmi kezelésébe tartozó területek és értékek állapotának és állagának a biztosítása, elősegítve ezzel a természetvédelmi célok elérését. Itt kell szólnunk a vagyonkezelés és a természetvédelmi kezelés eltérő fogalmairól. A vagyonkezelés jelenti a Magyar Állam, illetve az önkormányzatok tulajdonában álló ingatlanok és ingóságok feletti tulajdonosi jogosítványok gyakorlását, azaz a birtoklás, használat és az azokkal való rendelkezés jogosultságát, valamint kötelezettségek teljesítését. A természetvédelmi kezelés a tulajdonviszonyoktól függetlenül fennálló kezelés, amely a jelen fejezetben írt jogosítványok gyakorlását jelenti. 3.6.8.5 Fenntartás Fenntartás alatt mindazon cselekmények összességét értjük, amely a védett természeti terület vagy érték természetes, természetközeli állapotának a fennmaradását, az optimális populáció (állomány) kialakulását és megóvását szolgálja. Ezek lehetnek operatív beavatkozások (tájidegen fajok felszámolása, korhadt fák visszahagyása, odúk vagy műfészkek kihelyezése stb.), fenntartási programok beindítása, megvalósítása, esetlegesen fajok egyedeinek visszatelepítésére irányuló repatriációs programok. Egyes veszélyeztetett hazai növény- és állatfajok védelmére a miniszter országos fajmegőrzési terveket hagy jóvá. 3.6.8.6 Bemutatás Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom részeként a védett természeti területek látogatásának lehetőségét a bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatásibemutató létesítményeket tartanak fenn. A nemzeti parkok területén belül bemutató övezeti kategóriát kell létrehozni. Ez szolgálja az ökoturizmus elvárásait, amely a természeti területeken való olyan felelősségteljes rekreációs tevékenységet jelent, amely egyben őrzi a természetet és ezzel egyidejűleg növeli a helyi lakosság jólétét. A turizmus ágaként a természeti területek bemutatásának sajátos formája a kerékpár- és lovasturizmus is megjelenik, továbbá a természetfigyelő (foto)turizmus is oly módon, hogy az nem válik a 67

természeti értékek rovására. A magyaros ízek és a hazai borok ismertsége maga után vonja a borturizmus és a gasztronómia előretörését. Ezek azonban nem jelentkezhetnek egymástól elszigetelten, hanem szükséges egy komplex módon történő, az adott tervezési területre jellemző táji, természeti, történeti, értve alatta az ipartörténeti kuriózumok, valamint a kulturális, a régmúlt és kortárs művészeti értékeknek a bemutatását, mindezt megfelelő turisztikai infrastruktúra kialakításával, a helyi közösségek együttműködésével. 3.6.8.7 Helyreállítás A természetes vagy emberi tevékenység hatására károsodott területek regenerálódása többnyire lassú folyamat, amely nem tud lépést tartani a pusztulás ütemével, így szükségessé válhat a károsodás megállítása, az eredeti állapot helyreállítása. A helyreállítás történhet még meglévő maradványokból (rehabilitáció) vagy teljesen elpusztult állományok helyreállításával (rekonstrukció). Az NKP II. a vizes területek rehabilitációját, a dolomit-sziklagyepek, a homoki társulások és az alföldi maradványtölgyesek degradációjának megállítását, és ahol ez még lehetséges, a károsodást megelőző állapot visszaállítását, a természetes ökológiai folyamatok helyreállítását tűzi ki célul. A tájrehabilitáció keretében kell rendezni a felhagyott, illetve tájképromboló épített elemek, felszíni megbontások, tájsebek területét. Kiemelt feladat a természetes életközösségekre veszélyt jelentő, hazánkban nem őshonos, inváziós növény- és állatfajok visszaszorítása. 3.7 Az igazgatóságok közreműködése a hatósági eljárásokban A természeti kezelés keretében amely a természetvédelmi kezelő, az országosan védett természeti területeken, Natura 2000 területeken és a védett értékek vonatkozásai miatt elsődlegesen az igazgatóságok feladata kell bemutatnunk a 2005. január 1-jével bekövetkezett szervezeti változások figyelembevételével az igazgatóságok jelenlegi közreműködését a hatósági eljárásokban. Azok rendjét a Ket., valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó központi és területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 276/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet szabályozza. E jogszabályok figyelembevételével az igazgatóságok 1. ügyfélként, 2. szakértőként vagy 3. hatóságként működnek közre a természetvédelmi hatósági eljárásokban. 1. Ügyféli jogállás illeti meg az igazgatóságot a természetvédelmi hatósági ügyekben. Ezek körébe elsősorban a vagyonkezelésükben álló területek értendők, ahol a Magyar Állam nevében gyakorolják a tulajdonosi jogosítványokat. De ebbe a körbe tartoznak azon eljárások 68

is, amelyek a természetvédelmi kezelésükben álló védett értékeket vagy területeket, továbbá Natura 2000 területeket érintenek. 2. Az eljáró természetvédelmi hatóság ha az igazgatóság nem szerepel ügyfélként bármely ügyben, ahol a tényállás tisztázása érdekében szükséges, hogy kellő információ álljon rendelkezésre, akár a terület jogi státusáról, természeti értékeiről, vagy a tervezett tevékenységnek a természeti területekre, értékekre gyakorolt hatásáról szakmai véleményező szervként kikérheti a nyilatkozatát, illetve véleményét. Azon ügyekben, amelyek megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a természetvédelmi hatóság nem rendelkezik, az igazgatóságok szakértői kirendelésére is sor kerülhet, meghatározott eljárási szabályok betartásával. 3. Egyes ügyekben az igazgatóságok továbbra is ellátnak hatósági feladatokat, így pl. közhiteles nyilvántartást vezetnek, adatot szolgáltatnak, illetve szabálysértési jogkört gyakorolnak. Ez utóbbi során vezetik a szabálysértési nyilvántartást, melyekben szereplő adatokról a természetvédelmi hatóságok a döntésüket befolyásoló adatokat kérhetnek belföldi jogsegély keretében. (Így pl. védett vagy egyes nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeinek tartásából két évig kizárt az a személy, akit természetvédelmi szabálysértés elkövetése miatt felelősségre vontak.) A fentiekben írtak mellett az igazgatóság közreműködik a hatósági eljárásokhoz kapcsolódó adatszolgáltatásokban, ellenőrzésekben. 69

4. A TERMÉSZETVÉDELEM JOGI ÉS KÖZGAZDASÁGI ESZKÖZEI 4.1 A természetvédelem jogi eszközei A természetvédelem jogi és közgazdasági szabályozó eszközei körében e fejezet első része röviden áttekinti a jelentősebb természetvédelmi jogszabályokat, majd bemutatja a szankciókkal kikényszeríthető jogi eszközöket, melyek a közigazgatási jogi szankciók, a büntetőjogi eszközök és a polgári jogi eszközök. 4.1.1 A természet védelmére vonatkozó jelentősebb jogforrások áttekintése A természetvédelemről szóló jogszabályok rendszerében való könnyebb eligazodás érdekében a teljesség igénye nélkül az alábbiakban rövid áttekintést nyújtunk a szakterületet érintő jelentősebb jogszabályokról. A természetvédelemről a jogforrási hierarchia csúcsán a Tvt. rendelkezik. A törvény szerkezete alapvetően két fő részre tagolódik. A törvény céljának, hatályának, alapelveinek és főbb fogalmainak (I. rész) tisztázását követően a természeti területek és természeti értékek általános védelméről, különösen a táj és a természeti területek védelmének szabályairól szól, kiegészülve az élőhelyek és a vadon élő élővilág általános védelmének rendelkezéseivel (II. rész). Külön fejezet foglalkozik a kiemelt oltalom szabályaival, a védett területekkel és értékekkel (III. rész), mely az előző fejezet általános szabályain túl melyeket szintén alkalmazni kell további speciális előírásokat is tartalmaz. Foglalkozik a védetté nyilvánítási eljárás rendjével, valamint a védett területekre, Natura 2000 területekre, továbbá a védett értékre (növény-, állatfajok, társulások, barlangok, ásványi képződmények) vonatkozó hatósági hatáskörök felsorolásával, a hatósági engedélyezési eljárás, illetve szakhatósági közreműködés során alkalmazandó követelmények meghatározásával. A törvény IV. része a természet védelmének tervezési és szervezeti rendszerét mutatja be, így a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként készítendő Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet, valamint az állami és önkormányzati szervezetrendszert kiegészülve a társadalom tagjai részvételi joga biztosításának szabályaival. A természetvédelem tulajdoni és gazdasági alapjaival az V. rész, míg a természetvédelem eljárásjogi szabályaival és szankcióival a VI. rész foglalkozik. A törvény vegyes és záró rendelkezései adják meg a felhatalmazást a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtását szolgáló további jogszabályok megalkotására, melyek közül csak a legalapvetőbbeket soroljuk fel. 70

Az általános védelmi előírásokhoz kapcsolódóan kell megemlíteni a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról szóló 166/1999. (XI. 19.) Korm. rendeletet, mely felsorolja azokat az engedélyezési eljárásokat, amelyben a természetvédelmi szakhatóság közreműködik. A természeti területeket a környezetvédelemért felelős miniszternek a földművelésügyért felelős miniszterrel kell jegyzékben közzétennie, speciális típusáról, az érzékeny természeti területekről a 2/2002 (I. 23.) KöM-FvM együttes rendelet rendelkezik. A kiemelt oltalomban részesülő (védett) területekről és értékekről számos jogszabály rendelkezik. A természetvédelmi törvény erejénél fogva a védett területek köréből a lápok és szikes tavak felsorolása a 80005/2001 (MK.156.) KöM tájékoztatóban került közzétételre. Az egyes védett területek részletes szabályait, valamint a kezelésükre vonatkozó előírásokat miniszteri rendeletben, helyi védett területek esetében önkormányzati rendeletben kell kihirdetni. Fontos szabály, hogy a korábbi, tehát még a Tvt. hatálybalépése előtt megjelent védetté nyilvánító rendelettel, rendelkezéssel, határozattal védetté nyilvánított területek, értékek esetében is az abban foglaltak szerint kell eljárni. A Natura 2000 területekről a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet mint az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről rendelkezik. A védett értékek körét a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet hirdette ki. Az azokra vonatkozó részletes szabályokat fogalmaz meg a 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet, mely a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szól. A 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet pedig a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról rendelkezik. További, a természetvédelmi hatósági tevékenység szempontjából releváns jogszabályok: az 1995-ben megjelent Kvt.; a 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól; a 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól; az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény; a különböző természetvédelmi tárgyú nemzetközi egyezményeket kihirdető jogszabályok (ezekkel kapcsolatban lásd az 5. fejezetet); 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, valamint a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet; 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, valamint a végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet; 71

az 1994. évi LV. törvény a termőföldről; az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról. A barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről a 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet szól. A védett ásványi képződmények körét a környezetvédelmi miniszter a későbbiekben fogja rendeletben megállapítani. A területi tervezés körében két fontos törvényt kell megemlíteni természetvédelmi vonatkozásai miatt: a 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről, valamint a 2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról. A természetvédelem tulajdoni és gazdasági alapjaihoz kapcsolódóan a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) Korm. rendeletet kell megemlíteni, míg a természetvédelem eljárásjogi szabályai és szankciói kapcsán a természetvédelmi bírság kiszabásáról szóló 33/1997. (II. 20.) Korm. rendeletet és az elkobzott védett természeti értékekkel kapcsolatos intézkedésekről szóló 19/1997. (VIII.4.) KTM rendeletet kell kiemelni. 4.1.2 A közigazgatási jogi szankciók A közigazgatási jogi szankciók további három csoportra oszthatóak: a kötelezések és tilalmak körére; az egyes bírságok kiszabására, különös tekintettel a természetvédelmi bírság kiszabására; valamint a szabálysértési bírságokra (természetvédelmi szabálysértés, helyszíni bírság). A kötelezések és tilalmak körét a 3.6.1 fejezet bemutatta, itt elsődlegesen a természetvédelmi bírság kiszabásáról, valamint a természetvédelmi szabálysértésről lesz szó. A bírságokban közös, hogy a természetvédelmi és a szabálysértési bírság kiszabásának lehetősége, azaz a közigazgatási jogi felelősség érvényesítésének lehetőségei abban az esetben állnak fenn, ha valamely cselekmény (tevékenység vagy mulasztás) a közigazgatási jogszabály feltételeinek a megszegésével vagy az egyedi államigazgatási határozatban, szakhatósági állásfoglalásban írt feltételek megszegésével járt, kötelezettségek teljesítésének elmaradása, vagy tilalmak megszegésében áll, szankcióként jelenik meg. 72

Eltérés közöttük: míg szabálysértések alanya kizárólag természetes személy, azaz (egy vagy több ember) lehet, addig természetvédelmi bírsággal jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli szervezetek is sújthatóak. Ezen túlmenően a természetvédelmi bírságért való felelősség objektív, nem szükséges hogy a cselekmény az elkövetőnek felróható legyen, azaz az elkövető tudattartalma nem kell, hogy átfogja a cselekménye negatív jellegét. A szabálysértés elkövetéséért való felelősség felróhatóságtól függ, azaz az elkövető szándékosan vagy legalább gondatlanságból kövesse el az adott cselekményt. 4.1.2.1 A természetvédelmi bírság A Tvt. a természetvédelmi bírság kiszabásáról így rendelkezik: Aki tevékenységével vagy mulasztásával a) a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásait megsérti; b) a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja, elpusztítja, vagy a védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz; c) a védett természeti területet, továbbá barlangot jogellenesen megváltoztatja, átalakítja, illetve azon vagy abban a védelem céljával össze nem egyeztethető tevékenységet folytat; d) a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja; e) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez, természetvédelmi bírságot köteles fizetni. A természetvédelmi bírságot a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti terület esetében pedig a jegyző szabja ki. A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat, valamint a bírság mértékét és megállapításának módját a 33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet állapítja meg. A természetvédelmi bírság elkövetője lehet természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, azaz bármely egyén, egyéni gazdálkodó, gazdasági társaság, egyéb szervezet. Amennyiben a cselekmény szabálysértést vagy bűncselekményt is megvalósít, úgy az elkövető természetes személyt (embert) mindkét szankcióval, azaz a természetvédelmi bírság kiszabása mellett szabálysértési bírsággal lehet sújtani, illetve bűncselekmény elkövetéséért felelősségre vonni. Az elkövetési magatartások: A természet védelmét szolgáló jogszabályok előírásainak megsértésével, illetve egyedi államigazgatási határozatokban, szakhatósági állásfoglalásokban írtak megsértésével követhetőek el. A jogellenes magatartások nem csak a védett területetek 73

és a védett értékek terhére követhetőek el, mivel a természetvédelmi jogszabályi előírások és a határozatban, szakhatósági állásfoglalásokban írt előírások azokon túlmutatnak. Tájvédelmi előírások, természeti területekre, nem védett értékekre vonatkozó akár jogszabályi, akár hatósági előírások megszegésével is történhetnek. Nem szükséges, hogy természeti kár bekövetkezzék, elegendő önmagában az előírás megsértése, az azzal ellentétes magatartás tanúsítása. A jelentős zavarás, veszélyhelyzet előidézése, vagy a károsítás, elpusztítás minősített esetnek tekintendő, melyre a jogalkotó magasabb összegű bírság kiszabását helyezi kilátásba. A természetvédelmi bírság mértéke függ attól, hogy a jogellenes cselekmény a természet védelmét szolgáló általános előírások megszegésével járt-e (tájvédelmi előírások megszegése, természeti területre vagy értékre elkövetett cselekmény), illetve attól, hogy azt védett területre vagy védett érték terhére követték el. A kormányrendelet meghatározott területnagysághoz, vagy a védett érték eszmei értékéhez igazodó alapbírságot határoz meg, melynek minimálisan a felét mint legkisebb alapbírságot ki kell szabni. Az alapbírság legmagasabb összegét maga a kormányrendelet határozza meg. Jelentős mértékű zavarás, veszélyeztetés, vagy károsítás, elpusztítás esetén a hatóság által meghatározott alapbírságot további szorzószámokkal fel kell szorozni. Veszélyeztetés esetén másfélszeres, ha a veszélyeztetés eredményeként fokozottan védett természeti érték fennmaradása súlyos veszélybe kerül ötszörös, jelentős mértékű zavarás esetén 1,8-szoros, ha a fokozottan védett élő szervezet vagy életközösség, illetve ezek élőhelyének zavarásával jár együtt ötszörös, károsítás, elpusztítás esetében ötszörös, fokozottan védett élő szervezet tömeges pusztulása esetén, más fokozottan védett természeti érték, illetve fokozottan védett természeti terület helyreállíthatatlan károsodása esetén tízszeres a szorzó szám. Ha az elkövetővel szemben az elkövetéstől számított 5 éven belül jogerősen természetvédelmi bírságot szabtak ki, további kettes szorzószámmal kell megszorozni az alapbírság összegét. Az alapbírság összegénél figyelembe kell venni a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; az ország természetvédelmi helyzetére, illetőleg a térség természeti állapotának egészére gyakorolt hatását; a bekövetkezett kár mértékét, a helyreállíthatóság lehetőségét; azt, hogy az elkövetőt a további, a természet védelméhez fűződő érdekeket sértő magatartástól visszatartsa. A kormányrendelet szerint minősített eset a veszélyeztetés, károsítás, elpusztítás, jelentős mértékű zavarás. Veszélyeztetésnek tekintendő, ha a védett természeti érték vagy terület károsodásának, pusztulásának objektív feltételei megvalósultak, de még károsodás vagy pusztulás nem következett be. Védett élő szervezet, életközösség élőhelyének, élettevékenységének jelentős zavarása miatt természetvédelmi bírság akkor szabható ki, ha a zavarás a védett élő 74

szervezet, életközösség érintett élőhelyének állományában, fajösszetételében, élettevékenységében kimutatható kedvezőtlen változást idéz elő. A bírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak a cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven belül van lehetősége. Az elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. A természetvédelmi bírság a központi költségvetés bevétele. Ha az önkormányzatnak van környezetvédelmi alapja, úgy a bírság azt illeti. A természetvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás. A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. 4.1.2.2 A természetvédelmi szabálysértés A természetvédelmi szabálysértés törvényi tényállását a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény szabályozza. Eszerint, aki a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, szakhatósági hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, b) természeti területen beleérve a védett természeti területet is a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak, c) a védett vagy a fokozottan védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen megrongálja, elviszi, állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja, valamint a védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabálysértési bírságot az igazgatóságok szabják ki. A természetvédelmi szabálysértés elkövetője: A természetvédelmi szabálysértés, mint minden szabálysértés emberi magatartással valósítható meg, belföldön elkövetett cselekménnyel, az eljárás alá vont személy állampolgárságára tekintet nélkül. Természetvédelmi szabálysértés miatt az az ember vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy 75

gondatlan. A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély). Szándékosnak nevezzük a cselekményt, ha az eljárás alá vont személy magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Gondatlan, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság, latinul luxuria), úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta (hanyagság vagy negligencia). A szabálysértések esetében ismerünk hasonlóan a büntetőjoghoz ún. felelősséget kizáró okokat: így szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmeműködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában követte el (kivéve, ha azt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban idézte elő), kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekedett, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelősségre vonást. Nem vonható felelősségre az sem, aki a cselekményt beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta. Nem róható az eljárás alá vont személy terhére olyan tény, amelyről az elkövetéskor a tőle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása, továbbá ha abban a téves feltevésben volt, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka volt. Az elkövetési magatartások: A természetvédelmi szabálysértés elkövetési magatartásai közel azonosak a természetvédelmi bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekményekkel, azonban kiegészül egyéb kisebb súlyú cselekményekkel is, mint a bejelentési kötelezettség elmulasztása természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenység folytatása, szemetelés vagy a terület más módon szennyezése, tiltott helyen tartózkodás, tiltott módon közlekedés, engedély nélkül tűzrakás. A szabálysértésért való felelősség szankciója büntetés és intézkedés lehet. Büntetés a pénzbírság, intézkedés a figyelmeztetés, illetve elkobzás vagy lefoglalás lehet. A felelősségre vonás mellőzhető, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. Büntetések: A kiszabható pénzbírság mint büntetés ötezer forinttól százezer forintig 76

terjedhet. Azt, aki a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírsággal sújthatja tettenérés és a cselekmény elkövető általi elismerése esetén. A helyszíni bírság összege ötszáz forinttól tízezer forintig terjedhet. Intézkedések: A természetvédelmi szabálysértésért való felelősség esetén is alkalmazható figyelmeztetés mint intézkedés, ha a cselekmény csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható. A védett, illetőleg fokozottan védett növény- és állatfajnak az egyedét, annak bármely fejlődési alakját, származékát, a védett ásványi képződményt, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el kell kobozni, illetve állami tulajdonban léte esetén le kell foglalni, mely szintén az igazgatóság feladata. Amennyiben a kiszabott szabálysértési bírságot nem fizetik meg és az a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetőleg adók módjára nem hajtható be közérdekű munkára, illetőleg elzárásra kell átváltoztatni. Egynapi közérdekű munkának ötezer forint pénzbírság felel meg. Az elzárásra történő átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedő összeg helyett egynapi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet. A szabálysértés elkövetéséért való felelősség hat hónap alatt elévül, azaz nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt. Az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul. Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll. 4.1.3 A természet büntetőjogi védelme Nincs helye a természetvédelmi szabálysértési felelősség megállapításának, ha a cselekmény megvalósítja a természetkárosítás bűncselekményét (szubszidiárius viszony). A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. 281. -a szerint természetkárosítás bűntettét követi el az, aki a) fokozottan védett élő szervezet egyedét, b) védett élő szervezet egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei 77

esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket, c) az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló rendelete A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az országba behozza, onnan kiviszi, az ország területén átviszi, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi területet, különleges természet-megőrzési területet, vagy annak jelölt területet, valamint kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területet vagy annak jelölt területet vagy b) védett 1. természeti területet, 2. barlangot, 3. élő szervezetek életközösségét vagy azok élőhelyét jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja. (3) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott természetkárosítás a fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza, hogy az elpusztított fokozottan védett, illetve védett élő szervezet egyedeinek külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legmagasabb érték kétszeresét, illetve ha a c) pontban meghatározott természetkárosítás a Magyarországon védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet adott állományának fennmaradását veszélyeztető pusztulását okozza, b) a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítás az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi terület, különleges természet-megőrzési terület, vagy annak jelölt terület, illetve kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, vagy annak jelölt terület, védett természeti terület, barlang, illetve élő szervezetek életközössége vagy azok élőhelye jelentős károsodását vagy megsemmisülését okozza. (4) Aki a (3) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (5) E alkalmazásában élő szervezet egyede: a) az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, 78

b) az élő szervezetek keresztezéseként és kereszteződéseként létrejött egyed, c) az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz. A természetkárosítás elkövetője: Hasonlóan a természetvédelmi szabálysértésnél írtakhoz az elkövető belföldi és külföldi természetes személy egyaránt lehet, de a bűncselekményt a Magyar Köztársaság határain túl is el lehet követni. A cselekmény szándékosan és gondatlanul is megvalósítható. A büntethetőséget kizáró okok köre kiegészül a büntethetőséget megszüntető okokkal: elkövető halála, elévülés, kegyelem, illetve a törvényben meghatározott egyéb ok. Az elkövetés tárgya: A természetkárosítás törvényi tényállása keretdiszpozíció, azt az előző fejezetekben bemutatott jogszabályok töltik meg tartalommal. 1. Elkövetési tárgy egyrészt a fokozottan védett élő szervezet egyede. Ezek körét a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 3., illetve 4. számú melléklete tartalmazza. 2. A védett élő szervezetek egyedei esetében a természetkárosítás csak akkor igényel büntetőjogi fenyegetettséget, ha védett élő szervezet egyedeinek az 1. pontban írt jogszabályban meghatározott pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett növények esetében a 30 000 forintot, fokozottan védett állatok esetében pedig a 100 000 forintot. 3. Az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló a Tanács 338/97/EGK számú rendelete A és B mellékletének hatálya alá tartozó élő szervezet egyede. A tanácsi rendelet mellékletét módosíthatja az Európai Közösségek Bizottsága is, így a tényállás elkövetési tárgyai Bizottság rendeleteiben szereplő, azonban magának a tanácsi rendeletnek a mellékletét képező A és B mellékletben felsorolt élő szervezetek egyedei is. 4. Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály szerinti különleges madárvédelmi terület, különleges természet-megőrzési terület, vagy annak jelölt terület, illetve kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, vagy annak jelölt terület összefoglalóan a Natura 2000 területeket jelenti. 5. Elkövetési tárgy továbbá a védett helyi vagy országosan védett természeti terület 79

(NP, TK, TT, TE), valamint a védett barlang, ex lege védett területek. 6. A törvény a védett élő szervezetek életközösségét is megtartja a tényállás elemeként és azok élőhelyére is kiterjeszti a büntetőjogi védelmet. Az elkövetési magatartások: A jogellenesen szó jelenti az engedély nélkül, illetve az engedély kereteit túllépve, valamint a tiltott módon történő cselekményeket. Elkövetési magatartás a megszerzés, tartás, forgalomba hozatal, az országba behozatal, onnan kivitel, az ország területén történő átvitel, a kereskedés, az elpusztítás, illetve a megváltoztatás, valamint a károsítás. Megszerzésen bármely birtokbavételt, forgalomba hozatalon az áruba bocsátás bármely formáját, az országba behozatalon, kivitelen és területén való átvitelén valamennyi külföldről vagy külföldre irányuló, illetve tranzitszállításban megnyilvánuló magatartást érteni kell. Elpusztítás alatt a védett érték megsemmisítése értendő. A károsítás jelenti mindazokat a cselekményeket, amelyek során az adott élő szervezet egyede nem pusztul el, de jelentős sérelmeket szenved, ilyen például a madár repülésképtelenné tétele. A megváltoztatás eredménye olyan változás, ami ténylegesen kárt, vagy hátrányt okoz. A jelentős mérték megállapítása szakértői kérdés. A természetkárosítás minősített esetei: 1. A fokozottan védett, valamint védett élő szervezetek olyan mértékű pusztítása, amelynek eredményeképp az elpusztított élő szervezet egyedeinek értéke eléri fokozottan védett növények esetében a 100 000 forintnak, fokozottan védett állatok esetében pedig az 1 000 000 forintnak a kétszeresét. 2. Az EK rendeletben foglalt, azonban Magyarországon védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított élő szervezet egyedének az olyan számottevő pusztulása, ami az élő szervezet adott állományának (populációjának) fennmaradását veszélyeztető pusztulását jelenti. 3. Az alapesetben meghatározott Natura 2000 területek, védett természeti területek, a védett barlang, valamint a védett élő szervezetek életközössége, azok élőhelye vonatkozásában a jelentős károsodás, valamint a megsemmisülés már magasabb fokban veszélyes a társadalomra, így azok minősített esetként nyernek megfogalmazást. Szankciók: A természetkárosítás alapesetében a büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés. Minősített esetben 5 évig terjedhet a szabadságvesztés. Aki a természetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. 4.1.4 Polgárjogi felelősség A polgári jogi felelősség szabályát a Tvt. 81. -a szabályozza. Eszerint az, aki a természet 80

védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági előírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 345 346. -aiban foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni. A Ptk. 345 346. -a a fokozott veszéllyel járó felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Ezen objektív felelősségi szabály szerint az elkövető csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esett. A kártérítési felelősség alapja a magatartás jogellenessége, a kár bekövetkezése és a kettő közötti ok-okozati összefüggés fennállása. A kártérítés magában foglalja: a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, azaz a tényleges vagyoni kárt, b) az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá c) azt a kárpótlást vagy költséget, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A természeti értékek sérelmére elkövetett károkozás esetén a fenti általános rendelkezéseken túl speciálisan meg kell téríteni d) a természeti állapot és minőség károsodásából eredő, illetve e) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő nem vagyoni kárt. Ez utóbbi esetben a nem vagyoni kár megtérítése iránt keresetet az ügyész indíthat és a megítélt kártérítést a környezetvédelmi alap részére kell megfizetni. Abban az esetben, ha a kár mértéke akár csak részben pontosan nem számítható ki, sor kerülhet általános kártérítés megfizetésére is, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Károkozás esetén elsősorban a természetbeni helyreállítást kell megkísérelni, és a kár ebben az esetben hacsak a helyreállítást nem a károkozó végzi magában foglalja az eredeti állapot helyreállításának költségeit is. 4.2 A természetvédelem közgazdasági eszközei E fejezetben a természetvédelem közgazdasági, és azon belül is főképpen a pénzügyi eszközeit mutatjuk be az alábbi csoportosításban: 1. Központi költségvetési támogatás; 2. Hazai, európai uniós és nemzetközi támogatási alapok; 3. Hitellehetőségek és egyéb alternatív megoldások. 4.2.1 Központi költségvetési támogatás A központi költségvetés elsősorban a természetvédelem korábban részletesen ismertetett 81

állami szereplői feladatainak állátásához szükséges forrásokat biztosítja. A 2006. évi költségvetés tartalmazza az érintett szereplők költségvetési kiadásait, bevételeit és támogatását. A közvetetten érintett intézmények (Országgyűlés, Kormány, Országos Környezetvédelmi Tanács, tárcaközi bizottságok, Ügyészség, Bíróság, Alkotmánybíróság, az állampolgári jogok védelmének országgyűlési biztosa, helyi önkormányzatok, jegyzők, önkormányzati képviselő-testület) esetében az adott intézmény költségvetése magában foglalja a természetvédelmi feladatok ellátásához szükséges forrásokat is. A közvetlenül érintett intézmények esetében (környezetvédelmi és vízügyi miniszter, KvVM Természetvédelmi Hivatal, Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, a környezetvédelmi- és vízügyi igazgatóságok, a nemzetipark-igazgatóságok) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál (XVI. fejezet) feltüntetett fejezeti forrásból gazdálkodnak 47. Kedvezményezett neve Projekt megnevezése Támogatás HNPI Natura 2000 földterületek vásárlása a HNPI illetékességi 268 770 000 Ft területén HNPI (Máta, Nagyiván, Élőhely-rekonstrukciós programok és erdei iskola kialakítása 155 803 000 Ft Bihari sík) HNPI illetékességi területén HNPI (Németsziget, Élőhely-rekonstrukciók a HNPI illetékességi területén 56 938 000 Ft Helmecszeg) HNPI Szabadvezeték kiváltás, illetve megszüntetés a HNP Ig. területén KNPI Natura 2000 területek vásárlása a KNPI illetékességi 422 100 000 Ft területén KNPI (Lakitelek) Erdeiiskola-program, Lakitelek (Tőserdő) 75 916 000 Ft KNPI (Alpárbokros, Natura 2000 élőhelyek rekonstrukciója az Alpár-Bokrosi 260 491 000 Ft Körtvélyes) öblözetben és a Körtvélyesi-holtágon KMNPI Natura 2000 földterületek vásárlása KMNPI illetékességi 264 872 000 Ft területén KMNPI(Biharugra, Élőhely-rekonstrukciók és erdei iskola kialakítása 496 044 000 Ft Kardoskút, Őzénzug, Kígyóspuszta) KMNPI (Montág-puszta) Natura 2000 területek fenntartása legeltetéssel Montágpusztán 36 761 000 Ft KMNPI Szabadvezeték kiváltása, illetve megszüntetése a KMNPI területén 3. táblázat. KIOP által támogatott természetvédelmi projektek 2004 2006 között 47 Lásd a melléklet CD összegző táblázatát; az érintett tételek vastagon szedve. 82

A költségvetésben külön sorban jelennek meg a központi szervek, a háttérintézmények és a területi szervek költségvetése, minden tétel esetében feltüntetve, mire használható az adott forrás: működési és felhalmozási (beruházási) rész szerint megosztva. A fejezeti kezelésű előirányzatok között szerepel a korábban ismertetett természetvédelmi kártalanítás és a társadalmi szervezetek működési támogatása. Szerepelnek a nemzetközi támogatásokhoz kapcsolódó források, külön a nemzetközi pályázatok önrésze, a Phare és Átmeneti támogatáshoz (Magyar Természetvédelmi Információs Rendszer fejlesztése), a 2004 2006-os Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program környezetvédelmi részéhez, a 2007 2013 közötti időszakra vonatkozó Környezetvédelmi Operatív Programhoz és a kapcsolódó szervezeti fejlesztéshez szükséges források (az uniós támogatásokat részletesen is tárgyaljuk). További lényeges források a 25 millió Ft-os tervezett természetvédelmi bírság a bevételek között és a gazdálkodó tevékenységet is folytató területi szervek bevételei. Sajnos nem készült pontos számítás a természetvédelmi kiadások nagyságára, de a természetvédelmet is magában foglaló környezetvédelmi kiadások költségvetésen belüli (összkiadásokhoz viszonyított) aránya érdekes: 2005-ben ez az arány 0,97% volt, 2006-ban már csak 0,92%. 4.2.2 Hazai, európai uniós és nemzetközi támogatási alapok 4.2.2.1 Hazai támogatási alapok A hazai környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat (KÖVICE Zöld Forrás) ugyan nem szűnt meg, az elkövetkezendő években a költségvetési megszorítások miatt várhatóan nem fog megnyílni, ezért nem szerepel a 2006. évi költségvetésben sem. Fontos tudni, hogy az uniós pénzügyi-költségvetési előírások teljesítése mellett és az uniós támogatások társfinanszírozásán túl nem marad forrás hazai támogatások biztosítására, bár az Unió nem a hazai támogatási rendszer kiváltására, hanem szigorúan azok kiegészítéseként nyújt támogatást. 4.2.2.2 Európai uniós támogatási alapok A kohéziós politika képviseli az uniós támogatások második legnagyobb szeletét közvetlenül a közösségi agrárpolitika után, célja a tagállamok és régiók közötti gazdasági és társadalmi kohézió erősítése és a regionális különbségek mérséklése. Alapvetően a strukturális alapok és a Kohéziós Alap támogatásai tartoznak ide. Strukturális Alapok: A Közösségen belüli gazdasági és szociális kohézió erősítése érdekében ezek az alapok olyan beruházásokat támogatnak, amelyek összhangban vannak a közös 83

környezetvédelmi politika célkitűzéseivel. A 2000 2006-os költségvetési időszakban négy alapból 48, a három célkitűzés 49 valamelyikébe tartozó régiók önkormányzatai, non-profit szervezetei és gazdasági vállalkozásai igényelhetnek támogatást, a költségek maximum 75%- áig, mely még kiegészült a három közösségi kezdeményezéssel 50. Tíz új tagállam a csatlakozást követően részesedik a forrásokból, azt megelőzően a Phare 51 program nyújtott hasonló támogatást. Természetvédelmi projektek a Nemzeti fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programja keretében kerültek finanszírozásra. Kohéziós Alap 52 : Előre meghatározott arányban nyújt az Unió a legelmaradottabb tagállamok önkormányzatai (ahol a GNI nem éri el a közösségi átlag 90%-át) számára támogatást a beruházások maximum 85%-áig. Célja, hogy a tagállamok a maastrichti kritériumok teljesítésével párhuzamosan a közös környezetpolitika elvárásainak is meg tudjanak felelni, ezért a szabályzat elő is írja, hogy a források 50%-át környezetvédelemre kell fordítani, míg a másik 50% a közlekedés fejlesztésére jut. Elsősorban nagy infrastrukturális beruházásokat támogat, természetvédelmet csak közvetetten (ritkább esetben, Spanyolországban és Portugáliában néhány erdősítési projektet is finanszíroztak, illetve látogatóközpontot, bemutató létesítményeket építettek és élőhely-rekonstrukciót hajtottak végre spanyol nemzeti parkokban). Magyarország 2004 óta részesedik forrásokból, de természetvédelmi projektet nem támogattak (2000-2003 között az ISPA 53 program nyújtott hasonló feltételekkel és célokra támogatásokat a tagjelölt országok számára). A kohéziós politika 2007 2013 között átalakul, egységesedik és egyszerűsödik. A négy összevont alapra (Kohéziós Alap - KA, Európai Regionális Fejlesztési Alap - ERFA, Európai Szociális Alap ESZA, Európai Területi Együttműködési Csoportosulás- ETECS) azonos szabályok vonatkoznak, egységes környezetvédelmi operatív programban szerepelnek majd a KA és az ERFA intézkedések. Az intézkedések 3 fő célkitűzés köré csoportosulnak 48 Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA European Regional Development Fund), Európai Szociális Alap (ESZA European Social Fund), Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (továbbiakban: EMOGA Fond Européen d'orientation et de Garantie Agricole) Orientációs része, Halászati Alap (FIFG Financial Instrument for Fisheries Guidance). 49 Első célkitűzés: gazdaságilag elmaradott régiók (ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át), a kontinenstől távoli régiók, ritkán lakott területek (régi 1.+6. célkitűzés) források 69,7%a; második célkitűzés: gazdasági és társadalmi struktúraváltás ipari és vidéki régiókban, halászati övezetekben (régi 2.+5a. célkitűzés) források 11,5%-a; harmadik célkitűzés: horizontális kezdeményezés emberi erőforrás fejlesztésére, bár ez nemigen szolgál környezetvédelmi célokat (régi 3.+4. célkitűzés) források 12,3%-a. 50 INTERREG határon átnyúló, nemzetek, régiók közötti együttműködés, LEADER vidékfejlesztés, QUAL emberi erőforrás fejlesztés és munkapiaci esélyegyenlőség támogatása, URBAN városi környezet fejlesztése és rehabilitációja. 51 Phare: Poland and Hungary Assisstance for the Reconstruction of the Economy Segítségnyújtás Lengyelország és Magyarország számára a gazdasági szerkezetváltáshoz 1990-2000 között kezdetben a gazdasági szerkezetváltáshoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat, majd később a közösségi joganyag átvételét segítő intézményfejlesztést támogatott. Főbb program csoportok: Nemzeti programok, Határmenti együttműködés, Több országra kiterjedő programok, Több támogatottat érintő programok, Twinning intézményfejlesztés. pl.: A Madárvédelmi és az Élőhelyvédelmi Direktíva hatásvizsgálata Magyarországon, 1999. 52 Cohesion Fund 53 ISPA: Instrument for Structural Policies for Pre-Accession Strukturális Politikai Előcsatlakozási Eszköz 84

majd: konvergencia legelmaradottabb tagállamok és régiók (GDP a közösségi átlag 75%-a alatt) számára nyújt támogatást; regionális versenyképesség és foglalkoztatás növelése az első célkitűzésből kimaradókat támogatja; területi együttműködés a korábbi Interreg szerepét veszi például át 54. A 2007 2013 közötti fejlesztéseket a Nemzeti Stratégiai Referencia Keret fogja össze, a természetvédelmi intézkedéseket pedig főként a Környezetvédelmi Operatív Program tartalmazza. Vidékfejlesztés: A vidékfejlesztési politika célja a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. A jelenlegi költségvetési időszakban széttagoltak voltak a vidékfejlesztési források. Egyrészt a Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) orientációs része nyújtott támogatást a kohéziós politika keretében (Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programján [AVOP] belül) a foglalkoztatottság és a jövedelemszerzési lehetőségek, a lakókörnyezet és részben az infrastrukturális ellátottság javítására, közvetetten szolgálva a természetvédelmet (képzés, vidéki örökség védelme stb.), másrészt az EMOGA garancia részéből lehetett támogatni a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervek keretében a környezeti kihívások orvoslását (agrár-környezetgazdálkodás, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése, mezőgazdasági területek erdősítése, kompenzációs kifizetések Natura 2000 területeken), illetve az átalakulás okozta gazdasági és társadalmi nehézségek enyhítését szolgáló intézkedéseket (termelői csoportok létrehozásának támogatása, szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása, korai nyugdíjazás). A LEADER+ kezdeményezés a fenti folyamatokat a helyi közösségek és belső erőforrásaik aktivizálásával katalizálja. Hazánk a csatlakozást megelőzően a vidékfejlesztéshez hasonló működésű SAPARD 55 program forrásaiból részesült. Természetvédelmi célokat leginkább az agrárkörnyezetvédelmi intézkedések szolgáltak (ezen belül is kiemelendőek hazánkban az Érzékeny Természeti Területek), melyből azok a gazdálkodók részesülhetnek, akik csökkentik a műtrágya- és növényvédőszer-használatot, extenzív módszereket alkalmaznak, illetve bemutatóprojekteket szerveznek. Magyarországon kompenzációs kifizetésekre a Natura 2000 területeken eddig nem nyílt lehetőség. 54 Az európai uniós alapok által nyújtott támogatási lehetőségek feltételeit és területeit a CD-mellékletben található Az Európai Unió támogatási forrásai 2007 2013 között című táblázat tartalmazza. 55 Előcsatlakozási Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Program (Special Action Programme for Pre-accession Aid for Agriculture and Rural Development) 85

Célprogram Terület (ha) 2002 2003 2004 2005 Támogatott Pályázatok száma (db) Terület (ha) Pályázatok száma (db) Terület (ha) Pályázatok száma (db) Agrár-környezetgazd. alapprogram 4 889 44 14 856 137 847 559 12 595 Integrált gazdálkodási célprogram 2 125 298 13 048 1 321 315 575 9 477 Ökológiai gazdálkodási célprogram 33 098 550 59 657 1 136 76 636 1 377 Gyephasznosítási célprogram 64 229 1 139 89 348 1 672 207 487 4 397 Vizes élőhely célprogram 15 780 86 16 983 100 23 128 166 ÉTT célprogram 20 774 321 40 011 724 121 614 2160 Kísérleti célprogram 729 24 Füves mezsgye létesítése 875 243 Méhlegelő célú növénytermesztés 125 31 Nádgazdálkodás 12 213 184 Tanyás gazdálkodás 3 978 560 Összesen 140 894 2 438 234 632 5 114 1 609 190 31 190 4. táblázat. Az agrár-környezetgazdálkodási programok eredményei 2002 2005 között (Forrás: KvVM, Természetvédelmi Hivatal) A 2007 2013 közötti időszakban megváltozik a vidékfejlesztési támogatások rendszere: egységes Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap lesz és egységesülnek a programozási, pénzügyi, monitoring- és auditálási szabályok. Az intézkedések három fő célkitűzés/tengely köré csoportosulnak (meghatározott minimum részesedéssel), amihez negyedik, horizontális célkitűzésként kapcsolódik a Leader+ (min. 5% integrált helyi területfejlesztési stratégiák, hálózatépítés, együttműködés stb.): a mezőgazdaság és az erdészeti szektor versenyképességének javítása szerkezetátalakítás, modernizáció és minőségi termelés támogatásával (min. 10%); a környezet és a vidék javítása a földhasználat támogatásával (min. 25%), az életminőség javítása a vidéki területeken és a gazdasági tevékenységek diverzifikációjának ösztönzése (min. 10%). Természetvédelmi szempontból a 2. tengelynek van a legnagyobb jelentősége: a földterületek fenntartható használata (hegyvidéki területek; egyéb hátrányos területek; NATURA 2000 területek; agrár-környezetvédelem és állatjóléti kifizetések); erdészeti területek fenntartható használata (első erdőtelepítés; agrár-erdészeti rendszerek első létrehozása; NATURA 2000; erdészeti környezetvédelem; erdészeti termelési potenciál helyreállítása és megelőző intézkedések). Jelenleg készül a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia és Program, a Natura 2000 támogatá-

sok a korábbi determinációk miatt várhatóan csak 2009-ben kerülnek bevezetésre 56. LIFE 57 program: az Európai Unió egyetlen kifejezetten a környezetvédelem finanszírozását szolgáló pénzügyi eszköze, melyet 1992-ben hoztak létre. A jelenleg futó LIFE III szakasz 2004-ig volt érvényben 640 millió költségvetéssel, de a Bizottság a szakasz 2006-ig tartó meghosszabbítását tette lehetővé 317 millió költségvetéssel. A program önkormányzatoknak és vállalkozásoknak nyújt támogatást a környezetvédelem (47%), a természetvédelem (47%) és harmadik országoknak nyújtandó technikai segítségnyújtás (6%) területén. Főleg kísérleti projektek és modellkezdeményezések finanszírozását teszi lehetővé, érzékeny területek esetén a források akár 75%-át biztosítják. Az 5. táblázatban találhatóak az eddigi természetvédelmi projektet, illetve illusztrációként néhány természetvédelmi célt is szolgáló környezetvédelmi projekt. A 2007 2013-as időszakra teljesen átalakul a Life+: közvetlenül a környezetvédelmi politika alá rendelt pályázatos programból a keret 80%-áig tagállami szintre delegált decentralizált program lesz, az operatív programokhoz hasonló éves stratégiai kerettervekkel. Az eddigi Természetvédelem és biodiverzitás-megőrzés komponens mellett megjelenik két új komponens (környezetvédelmi politika és kormányzás, információ és kommunikáció), melyek főleg nem infrastrukturális, hanem ún. soft jellegű intézkedéseket támogatnak majd, előtérbe kerül a társadalmi szervezetek és a szemléletformálás támogatása. A jogszabályi keret még nem került elfogadásra, az érvénybe lépő pályázati célok és kerettervek kialakítása jelenleg még folyik. Átmeneti Támogatások (Transition Facility): Az uniós csatlakozást követően Magyarország a Phare programokból már nem részesedhet. Az EU létrehozott egy új támogatási formát az újonnan csatlakozó államok számára, melynek keretében az átmeneti időszak még megoldásra váró intézményfejlesztési feladatai finanszírozhatók. Az Átmeneti Támogatások program mind célkitűzései, mind eljárásrendje tekintetében a Phare program továbbvitelének tekinthető. Olyan projektek kaphatnak támogatást, melyek más forrásból (pl. Kohéziós Alap, Strukturális Alapok) nem részesülnek, és a feladat az EU monitoringjelentésében megoldandó feladatként mint intézményfejlesztési hiányosság fel van tüntetve. Az Európai Unió Pénzügyi Perspektívája egy 7 éves pénzügyi keretterv, amely a politikai prioritásokhoz igazodva határozza meg az Unió kiadásainak határait 2007 2013 között. 56 Az EMVA 2. tengely intézkedései 2007 2013 című melléklet a CD-n található. 57 A francia L Instrument Financier pour l Environnement rövidítéséből képzett mozaikszó 87

Az uniós támogatási alapok bemutatása után a 2007 2013 között rendelkezésre álló költségvetési keretet ismertetjük. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően az új, Pályázó Cím EU támogatás Projekt ktg. LIFE-NATURE 2001 Szent István Egyetem A farkas és hiúz fajvédelmi tervében meghatározott terepi 257 015 390 793 monitoring végrehajtása. 2002 MME Parlagi sas a Kárpát-medencében 439 106 647 485 E-misszió Természet-és Környezetvédelmi Egyesület HNPI Hortobágy Természetvédelmi Egyesület DINPI HNPI HNPI MME Komplex Nyírségi Természetvédelmi és Rehabilitációs Program, különös tekintettel az Angelica palustris és más lápi növény- és állatfajok élőhelyeire Helyi vízgyűjtő területek rehabilitációja a HNP, a Hortobágy folyóhoz kapcsolódó szikeseken A hortobágyi Vókonya-Karácsonyfok ökotérségben egy 200 ha vizes élőhely kialakítása, 100 ha meglévő vizes élőhely fenntartása, közel 500 ha pusztai környezet rehabilitációja 2003 Pannon tölgyesek és dolomitgyepek élőhely-rekonstrukciója a Kis és Nagy Szénásokon. 2004 A füves területek rekonstrukciója és mocsarak védelme Egyek- Pusztakócson A Beregi síkság komplex élőhelyrehabilitációja (Északkelet- Magyarországon) A kipusztulás által fenyegetett rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) védelmének megalapozása 665 000 1 330 000 546 521 785 544 622 151 834 334 635 462 847 283 700 302 1 040 000 858 325 1 226 178 324 500 649 000 KNPI A túzok védelme Magyarországon 1 929 024 4 349 471 2005 MME Pannon gyeptípusok élőhelykezelése Magyarországon 666 774 1 082 424 KMNPI A kék vércse védelme a pannon régióban 772 190 1 546 581 Összesen: 8 416 370 14 729 093 LIFE-ENVIRONMENT 2003 Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Fenntartható hullámtéri tájrehabilitáció a Közép-Tisza vidékén 697 133 1 394 266 Igazgatóság (SUMAR) Tisza-Szamos KHT Integrált vízgazdálkodási rendszer árvízvédelmi, természetvédelmi 257 473 514 946 és vidéki foglalkoztatási problémák egyidejű kezelé- sére (FOK WATMAN) Balatoni civil szervezetek Integrált döntés-előkészítési rendszer bevezetése a fenntartható 747 700 1 495 400 szövetsége turizmus érdekében a Balatoni régióban innovatív megoldás a fenntartható turizmus megvalósítására 2004 Felső Mosoni-Duna menti Fenntartható vízgazdálkodási és földhasználat-menedzsment és 1 076 000 2 125 000 önkormányzatok térségfejlesztési és tájrehabilitációs társulása, Szeles Sándor vízpótlás tervezéséhez döntéstámogató eszköz bevezetése a szigetközi térség teljes körű revitalizálása érdekében Összesen: 7 041 638 16 086 907 5. táblázat. Magyarországi nyertes, természetvédelmi vonzatú Life pályázatok (Forrás: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Fejlesztési Igazgatóság) 2007 2013-as költségvetési periódusban Magyarország számára új és nagyságrenddel 88

nagyobb források nyílnak meg 58 a közvetlenül és közvetetten természetvédelmi célt szolgáló beruházások kivitelezéséhez, illetve természetközeli gazdálkodási tevékenységek kompenzációjához, melyek hozzájárulhatnak a biodiverzitás megőrzéséhez. Magyarország 2007 és 2013 között 22,66 milliárd kohéziós támogatásban fog részesülni, mely az ország GDP-jének 3,52%-át teszi ki. A közvetlen termelői és piaci alapú mezőgazdasági támogatásokat a Csatlakozási Szerződésben meghatározottak szerint folyósítják. A vidékfejlesztés támogatására hét év alatt 3,5 milliárd áll rendelkezésre. Az átalakult Life+ alap keretében 5,3 millió támogatásban részesül hazánk. Ezen túlmenően jelentős oktatási, kutatás-fejlesztési és versenyképességi-innovációs támogatásokért versenyezhetnek egymással a tagállamok, bár itt főképpen a fejlettebb tagállamok vannak előnyben. A kohéziós politika által támogatott infrastrukturális beruházásokra jelentős források állnak rendelkezésre a 2007 2013-as időszakban, de az extenzív mezőgazdasághoz szükséges kompenzáció (vidékfejlesztés) nem elégséges. A 2005-ös uniós pénzügyi kerettervben sajnos tovább odázták az agrárreformot és ismét az intenzív mezőgazdaság közvetlen támogatása erősödött. A régi tagállamok önkéntes alapon 20%-ra növelhetik a vidékfejlesztés javításra történő átcsoportosítást a közvetlen agrárpiaci kifizetésekből, ráadásul Ausztria, Írország, Finnország, Svédország és Portugália jelentős vidékfejlesztési többlettámogatásban részesül különleges elbánásként. A Csatlakozási Szerződés alapján sajnos nagyon alacsony vidékfejlesztési támogatást kapunk, ami nem fedezi az igényeket, további magyar költségvetési forrástpedig várhatóan nem biztosítanak erre a célra. Igen kedvezőtlen az a tény is, hogy Magyarország az egyszerűbb eljárásrendű és ellenőrzésű, valamint olcsóbb lebonyolítású agrártámogatási forrásokból részesedik kisebb mértékben. 58 A csatlakozás előtt a fejlesztési források kb. 10%-a volt EU forrás, jelenleg kb. 30%-a, 2007-től pedig a fejlesztési források közel 100%-a lesz EU forrás, gyakorlatilag nem lesz tisztán hazai fejlesztési forrás. 89

Fejezet Alfejezet Keretösszeg (milliárd ) 1A fejezet Versenyképesség 74,0 Élethosszig tartó tanulás 6,8 Kutatás-fejlesztés (RDFP) 48,0 Versenyképesség és innováció (CIP) 3,3 1B fejezet Kohéziós politika 308,0 Konvergencia 252,2 Regionális versenyképesség és foglalkoztatás 48,4 Területi együttműködés 7,5 2 fejezet Természeti erőforrások megőrzése (agrárpolitika) 371,3 Közvetlen kifizetések 293,1 Vidékfejlesztés 78,0 Life+ 0,175 3 fejezet Belső politikák 4,1 4 fejezet Globális partnerség 49,5 5 fejezet Adminisztráció 49,8 Összesen 864,3 6. táblázat. Az Európai Unió pénzügyi perspektívája 2007 2013 (Forrás: 2005. december 20. Európai Tanács döntése a pénzügyi perspektíváról; 2006. április 4. ideiglenes konszolidált Intézményközi Megállapodás az EU pénzügyi perspektíváról) Az uniós támogatási rendszer struktúrája nem illeszkedik a hazai fejlesztési és kompenzációs igényekhez. A rendszer hazai és uniós szinten is széttagolt és nem kellően összehangolt. A rendszer hiányosságai, átfedései és aránytalanságai így meghatározóak lehetnek az elkövetkező hét évben (az uniós alapok jellemzőit már korábban összefoglaltuk, a következő táblázaton keresztül bemutatjuk a természet védelmét szolgáló fejlesztési és kompenzációs lehetőségeket tájékoztatásul a közvetett intézkedések is fel vannak tüntetve). A táblázatból látható, hogy a kohéziós politika inkább infrastrukturális beruházásokat támogat, míg a vidékfejlesztés esetében a kompenzáció dominál. A közvetlenül és közvetetten a természetvédelmet és a biodiverzitás megőrzését szolgáló intézkedések szinte minden eleme részesülhet uniós támogatásban, az intézkedéseket azonban megfelelően össze kell hangolni, és az összefüggő tevékenységeket szolgáló források egymáshoz viszonyított megfelelő arányát szükséges biztosítani. Az uniós alapok adta lehetőségek és a felhasználás között a természetvédelem tekintetében lényeges különbségek lehetnek, mivel a tagállam dönthet arról, hogy a jogszabály adta lehetőségek közül mely intézkedéseket és milyen arányban támogat. A Csatlakozási Szerződésben vállalt határidők teljesítése prioritást élvez a kohéziós támogatások esetében (hulladékgazdálkodás, szennyvízelvezetés és tisztítás, ivóvízellátás). Rendszerint a nagyobb, központi projektek preferáltak (egyszerűbb és költséghatékonyabb végrehajtás) kormányzati szinten, így a kisebb léptékű fejlesztések háttérbe szorulhatnak. A vidékfejlesztés esetében meg kell említeni, hogy az öt éves ciklusra szóló szerződések 90

miatt a támogatások egy része 2009-ig determinációkkal 59 terhelt, nagyobb forrásokra csak utána lehet számítani például az agrár-környezetvédelem területén. Mivel a fejlesztési és kompenzációs igények többszörösen meghaladják a rendelkezésre álló forrásokat, csak hosszú távú fejlődésről lehet szó. A természetvédelem csak komplex térségfejlesztésként képzelhető el, ahol a közvetlen intézkedéseket kiegészíti a települési, mezőgazdasági, ipari szennyvízelvezetés és kezelés, a hulladékkezelés és hasznosítás, esetleges szükséges rekultiváció vagy kármentesítés stb. A további szennyezések megelőzését és csökkentését is biztosítani kell (jogszabályi úton ösztönzéssel vagy korlátozással), az Unió is csak azzal a feltétellel ad támogatást, ha a tagállam gondoskodik róla, hogy a probléma nem képződik később újra. Szükséges a mezőgazdaság és az ipar környezetbarát átalakítása, a tájhoz illeszkedő gazdálkodási módra való átállás. 59 A determináció a támogatások előzetesen több évre előre történő lekötését jelenti, jelen esetben az adott évben megítélt támogatás az elkövetkező 5 évre vonatkozik, ezáltal a források csak a 6. évben pályázhatóak meg újra. 91

Támogatandó intézkedés KA (CF) ERFA (ERDF) ESZA (ESF) EHA (EFF) EMVA (EARG) Life+ VIP (CIP) KFKP (RDFP) KÖZVETLEN INTÉZKEDÉSEK KUTATÁSFEJLESZTÉS, TERVEZÉS Természetvédelmi kutatásfejlesztés, tanulmányok * MŰKÖDTETÉS Projektmenedzsment Környezettudatosság növelése (oktatás és nevelés, képzés) Kapacitásfejlesztés (alkalmazottak és képzésük) * Természetvédelmi informatika Természetvédelmi monitoring és felmérés Kezelési tervek és stratégiák, tanulmányok elkészítése A természeti területek (élőhelyek és fajok) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása és javítása, invazív fajokkal kapcsolatos intézkedések A természeti értékek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása és javítása Infrastruktúrák (épületek és berendezések) fenntartása Társadalmi egyeztetés * Fejlesztés Projektelőkészítés Természeti területek/értékek rehabilitációja/rekonstrukciója Ökológiai gátak felszámolása Települési zöldfelületek/barnamezős területek rehabilitációja Természetvédelmi monitoring fejlesztés Természetvédelmi informatikai fejlesztés Látogató és bemutató létesítmények és eszközök Erdei iskolák létesítése Területvásárlás (projekt részeként!) KÖZVETETT INTÉZKEDÉSEK Természetközeli erdőgazdálkodás kompenzációja Extenzív mezőgazdaság kompenzációja Extenzív halgazdálkodás Egyéb közvetett intézkedések 60 Ökoturizmus 7. táblázat. A természetvédelem európai uniós támogatási lehetőségei (KA Kohéziós Alap; ERFA Európai Regionális Fejlesztési Alap; ESZA Európai Szociális Alap; EHA Európai Halászati Alap; EMVA Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap; Life+ EU közvetlen környezetvédelmi alapja; VIP Versenyképességi és Innovációs Program; KFKP Kutatásfejlesztési Keretprogram; * csak a technikai segítségnyújtás keretből 60 Szennyvízelvezetés- és kezelés, ipari szennyezések megelőzése és kezelése, mezőgazdasági szennyezések megelőzése és kezelése, illegális hulladéklerakók rekultivációja, szennyezett területek kármentesítése, környezeti kockázatok megelőzése (árvíz, szárazság, erózió), energiahatékonyság, megújuló energiák, környezetbarát ipar, ökoinnováció, környezetbarát közlekedés, közlekedés lég- és zajszennyezésének csökkentése

Tervezési Keret Uniós forrás Tervezett intézkedések (természetvédelmi jellegűek) Környezetvédelmi OP * KA+ERFA Árvízvédelem, integrált vízgyűjtő-gazdálkodás, természetvédelem (élőhely-rekonstrukciók, vonalas létesítmények tájromboló hatásának a felszámolása, élőhelymegőrző mező- és erdőgazdálkodás infrastrukturális alapjainak a megteremtése, erdei iskolák fejlesztése) Regionális OP* ERFA Települési zöldfelületek, barnamezős területek rehabilitációja, ökoturisztika (nemzeti parkok, gyűjteményes kertek, egyéb), helyi természeti értékek védelme, szemléletformálás Versenyképes Gazdaság OP* ERFA Turisztikai vezérprojektek: világörökség-helyszínek Humánerőforrás OP* ESZA Környezeti nevelés Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési EMVA Képzés, tanácsadás, Natura 2000 kifizetések, VKI kifizetések, Terv agrár- és erdő-környezetgazdálkodási intézkedések (művelési módok: szántóföldi, gyepgazdálkodási, ültetvény, vizes élőhely, állattartás, génmegőrzés; zonális programok: Érzékeny Természeti Területek, Natura 2000 területek, víz-keretirányelv területei Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése által érintett területek), nem termelő beruházások, vidéki örökség megőrzése (természeti érték helyreállítsa és fejlesztése), kezelési tervek, környezettudatosság, falusi turizmus Life+ Keretterv LIFE+ a tervezése nem kezdődött el 8. táblázat. A természetvédelem támogatásának lehetőségei az ágazati és regionális operatív programokban és a vidékfejlesztési tervben (* OP Operatív Program) KOP Prioritás Előzetesen tervezett Megoszlás allokáció Egészséges, tiszta települések (KA) 780 milliárd Ft 62% Szennyvízelvezetés és kezelés 400 milliárd Ft 32% Hulladékkezelés 300 milliárd Ft 24% Kármentesítés 80 milliárd Ft 6% Vizeink jó kezelése (KA) 325 milliárd Ft 27% Árvízvédelem 190 milliárd Ft 16% Integrált vízgyűjtő-gazdálkodás 135 milliárd Ft 12% Környezetbarát energetikai fejlesztések (KA) 77 milliárd Ft 6% Természeti értékeink jó kezelése (ERFA) 30 milliárd Ft 2% Fenntartható termelési/fogyasztási szokások ösztönzése (ERFA) 40 milliárd Ft 3% KA összesen 1005 milliárd Ft 91% ERFA összesen 104 milliárd Ft 9% KOP összesen 1109 milliárd Ft 100% 9. táblázat. A Környezetvédelmi Operatív Program indikatív felosztása 2007 2013 között (forrás: KvVM) 93

Tengelyek EMVA rendeletben javasolt NAvT-ben tervezett I. tengely (versenyképesség) min. 10% 45-55% II. tengely (környezet és vidékfejlesztés) min. 25% 36-37% III. tengely (vidéki életminőség, diverzifikáció) min. 10% 10-14% IV. tengely (LEADER) min. 5% 5-6% Technikai segítségnyújtás max. 4% 4 % 10. táblázat. A Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Terv (NAvT) indikatív felosztása (2007 2013) A megvalósíthatóság szempontjából rendkívül fontos a társadalmi támogatottság biztosítása. Elő kell teremteni a pénzt a projektek előkészítésére, biztosítani kell az önrészt (magánszféra esetében nagyobb) és a működtetés költségeit. Az ipar és a mezőgazdaság szennyezéscsökkentésének a támogathatósága korlátozott (az ún. uniós regionális állami támogatási szabályok szerint csak a jogszabály határideje előtt maximum 3 évvel, illetve jogszabályok túlteljesítésére, maximum 15 60% támogatási aránnyal adható támogatás a régiós arányoknak megfelelően). Végezetül az uniós támogatásokhoz kapcsolódó terveket mutatjuk be a természetvédelem támogatásával összefüggésben. Hangsúlyozandó, hogy az egyes ágazati és regionális operatív programok közötti forrásmegosztásról, illetve az egyes programokon belül az intézkedések közötti forrásmegosztásról még nincs döntés a vidékfejlesztési terv esetében sem. A következő táblázatban bemutatott intézkedések az aktuális helyzetet tükrözök, még folyik az egyeztetés a különböző alapok és programok/tervek között, egyes területeken így átfedések lehetnek (energetikai, öko-hatékonyság), míg más intézkedések hiányozhatnak (ivóvízminőség-védelem, épületek energetikai korszerűsítése, azbesztmentesítés). A 2007 2013 közötti időszakban sokféle, bár szétaprózott forrás járulhat hozzá a biodiverzitás megőrzéséhez. Nagyon fontos, hogy az ehhez kapcsolódó szempontok és garanciák mind a tervezés, mind a projektkiválasztás és a végrehajtás során kerüljenek figyelembe vételre (projektek környezeti hatásvizsgálata, stratégiák stratégiai környezeti hatásvizsgálata, stratégiák ex-ante értékelése, társadalmi konzultáció, szakmai-társadalmi felügyelet stb.), melyek leginkább a közvetett természetvédelemi intézkedések esetében játszanak szerepet és a természetvédelmi szempontok más ágazatokba való integrálását szolgálják. 94

4.2.2.3 Nemzetközi támogatási alapok ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP): A szervezet európai regionális irodája aktív szerepet vállal az Európai Biodiverzitás Stratégia megvalósításában. Mint a szervezet alapszabályából is kitűnik, az UNEP támogatásai csak és kizárólag akkor érhetők el, ha a főszereplők már kimerítették egyéb finanszírozási lehetőségeiket. Ilyen esetekben a nemzetközi szervezetek egyfajta összekötő szerepet tölthetnek be a potenciális adományozók és támogatottak között. Nemzetközi környezetvédelmi szervezetek (IUCN World Conservation Union, WWF World Wide Fund For Nature, BirdLife International, WCMC World Conservation Monitoring Centre, Greenpeace stb.): E szervezetek a befolyó adományokból, tagdíjakból, jogdíjakból, kiadványokból származó bevételekből támogatják az alapító dokumentumaikban megfogalmazott célokat. A támogatásra szánt összegeket speciális programok keretében osztják szét, így az egyes országok, régiók, területek a programhoz csatlakozva válnak jogosulttá az alapok pénzére. Ilyen speciális program például a WWF által támogatott CADISPA (Conservation And Development In Sparsely Populated Areas Természetmegőrzés és Fejlődés Ritkán Lakott Területeken), melynek keretében speciális idegenforgalmi programcsomagok, ún. ökotúrák kidolgozásában segít a védett terület kezelőinek. Globális Környezetvédelmi Eszköz (GEF - Global Environmental Facility): Ezt a pénzügyi mechanizmust a globális környezetvédelmi projektek támogatására hozta létre 1991- ben az UNEP (ENSZ Környezetvédelmi Program), az UNDP (ENSZ Fejlesztési Program) és az IBRD (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank - Világbank). Az alap által támogatott projektek a következő területeket ölelik fel: éghajlatváltozás; biodiverzitás; nemzetközi vizek; ózonréteg elvékonyodása. Az 1992-ben elfogadott Agenda 21 és a Klímaváltozási, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény is a GEF-et jelölte meg ideiglenes finanszírozási mechanizmusaként. A GEF főleg globális környezetvédelmi haszonnal járó mintaprojekteket részesít előnyben, teljes, közepes és kis méretű projekteket támogat, illetve forrásokat biztosít projektelőkészítésre is. Hazánk számos természetvédelmi projektben vett rész a biodiverzitás és a nemzetközi vizek szektorokon belül, jelenleg is több projekt fut. Mivel az alap fejlődő és átmeneti gazdaságú országoknak nyújt főleg támogatást, hazánk várhatóan még 2006-ban kedvezményezettből donorországgá lép elő. EGT Finanszírozási Mechanizmus és Norvég Alap: A két összekapcsolódó finanszírozási mechanizmus célja az Európai Gazdasági Térségen belüli gazdasági és társadalmi 95

egyenlőtlenségek csökkentése, ezen belül is kiemelt terület a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés előmozdítása. A két alapból Magyarország várhatóan 5 éven keresztül évi 27 millió támogatásban fog részesülni (projektenként maximum 85%-os támogatási arány mellett), melyet a környezet- és természetvédelem területén NGO-k bevonásának elősegítésére fog fordítani. A program mellett folyamatban van egy Svájci Alap beindítása is, mely főleg kisebb, nem feltétlenül infrastrukturális mintaprojekteket támogat. MATRA Program: A Holland Külügyminisztérium 1994-ben indította be Közép- és Kelet-Európában a MATRA támogatási rendszert, amely számos programból tevődik össze. A MATRA program elsődleges célja tehát, hogy segítse az európai uniós csatlakozásra való felkészülést és támogassa régiónkban a pozitív társadalmi változásokat, valamint segítse a sokoldalú demokratikus jogállam fejlődését. Magyarország európai uniós csatlakozásával Hollandia nagyrészt visszavonta a MATRA támogatásokat, majd 2007-re teljesen megszűnnek ezek a támogatások. Nemzetközi Visegrádi Alap: a visegrádi országok által 2000-ben létrehozott alap célja a szerződő felek közötti szorosabb együttműködés kialakításának előmozdítása, kapcsolatok megerősítése, a visegrádi országok között közös kulturális, tudományos, oktatási és turizmussal kapcsolatos pályázatok, a fiatalok csereprogramjai és a határon átnyúló együttműködések kialakítása révén (környezet- és természetvédelmi témával is lehet pályázni). Az Alap kiemelten támogatja a civil társadalmat. Pályázati feltétel, hogy legalább három visegrádi ország közreműködjön a pályáztatott projektben. 4.2.3 Hitellehetőségek és egyéb alternatív megoldások 4.2.3.1 Hitellehetőségek A támogatásokon kívül a hitelek jelentős forrását nemzetközi hitelintézmények és szervezetek biztosítják. Az átalakult globális prioritások következtében már minden jelentős szupranacionális intézmény integrálta alapszerződésébe a fenntarthatóság, a környezettudatosság, a természetvédelem céljainak figyelembevételét. Európai Beruházási Bank (EIB): Az Európai Beruházási Bank az unió pénzügyi intézménye, melyet a Római Szerződés hozott létre 1958-ban. Feladata az EU közös politikáit, és főleg a gazdasági integrációt és a gazdasági és szociális kohéziót elősegítő hosszú távú kedvezményes hitelek nyújtása. E céljának az EIB az Unió leghátrányosabb vidékeinek nyújtott segítségnyújtás révén tesz eleget. A hitelek és kölcsönök értékét tekintve, az EIB a legnagyobb nemzetközi hitelintézmény. Természetesen a bank nem csak az általa finanszírozott 96

projektek környezeti megalapozottságát veszi figyelembe, hanem olyan terveket is finanszíroz, melyek elsődlegesen környezeti prioritásúak. 1990 óta a magyarországi hitelek közel 10%-a irányult a környezetvédelmi és vízügyi ágazatba; ezen belül is 5%-ot képviselt a természetvédelem. E projektek főleg a környezetszennyezés és a környezeti károk megelőzésére irányulnak, de környezeti károk helyreállítására is nyújt támogatást. Ezeken kívül a támogatások odaítélésénél kiemelt jelentősége van olyan természetvédelmi vonatkozással is rendelkező intézkedések támogatásának is, mint az energiafüggőség csökkentése és az alternatív energiaforrások kiaknázásának támogatása. Alapjában véve az EIB hitelek 2/3-a az elmaradott térségekbe áramlik, hitelei azért kelendőek, mivel a többi hitelintézetnél lényegesen kedvezőbb kondíciókkal nyújt kölcsönt. Abban viszont közös bármilyen egyéb bankkal, hogy a hitelnyújtás fő kritériumaként a projekt gazdasági életképességét vizsgálja. A hiteleknek több fajtája létezik: az egyéni, csoportos, keretrendszerű és globális. A hitelek közép- és hosszútávra szólnak (5-25 évig) a projekt természetétől függően, a törlesztés pedig féléves vagy éves részletekben történik. Európai Újjáépítési és Fejlesztési bank (EBRD) 61 : Az 1990-ben alapított intézmény alapszerződése kötelezi a bankot, hogy tevékenységi körében a környezettudatos- és fenntartható fejlődés szempontjait vegye figyelembe". Magyarországon főleg kis- és középvállalkozásokat és a megújuló energiaforrásokat támogatja. Mivel a környezeti problémák (jellegüknél fogva) többnyire határokon túl is éreztetik hatásukat, az EBRD oroszlánrészt vállal olyan nemzetközi programokban is, mint a Balti-tenger vagy a Dunamedence védelme. A bank befektetései egyben különböző multilaterális programok, például a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtását is elősegítik. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank: Az IBRD vagy ismertebb nevén a Világbank aktív szerepet vállal az európai környezet- és természet védelmében. Az utóbbi évek segélyeit tekintve, a Világbank által (saját kezdeményezésre) környezet- és természetvédelmi célokra fordított összeg elérte az 1,5 milliárd USD-t. Nemzetközi kötelezettségéből adódóan, ezen összegen kívül a GEF-re még 119 millió USD-t különített el. Az egyéni projekteken kívül az IBRD aktív részt vállal bizonyos nemzetközi jelentőségű projektekben is. Ezek olyan regionális jellegű környezeti problémák, mint az Aral-tó szennyezése, az európai szempontból fontos Balti-tenger, vagy a Duna-medence. 61 www.ebrd.com alapján 97

4.2.3.2 Egyéb, alternatív megoldások 62 A jelen fejezetben tárgyalt lehetőségek, ugyan nem közvetlenül környezetvédelmi indíttatásúak, de a természetvédelem piaci alapú támogatását szolgálják. E lehetőségek azt a nemzetközi törekvést tükrözik, mely szerint a kormányoknak és a regionális közigazgatási szerveknek olyan kedvező befektetési miliőt kell teremteniük, mellyel az üzleti szféra szereplőit is érdekeltté tehetik a természetvédelmi beruházásokban. Amennyiben az EU központi szervei, illetve a tagállamok felismerik e lehetőségek nyújtotta előnyöket, úgy a környezet- és természetvédelem iránt elkötelezettebb vállalkozói réteg kialakulását segíthetik elő. Természetesen vannak olyan uniós tagállamok, melyek már ráébredtek ezen ösztönzők pozitív hatásaira, s sikeresen alkalmazzák is őket. E téren a Benelux államok, s különösen Hollandia járnak az élen. Ezen országokban a lakosság magas fokú környezettudatossága arra ösztönözte a kormányt, hogy adókedvezményekkel, kedvező befektetési háttér megteremtésével, különböző magánkezdeményezések támogatásával elősegítse néhány környezetbarát kezdeményezés megvalósulását. Következzen néhány a példa: Zöld adótámogatás: A holland kormány által 1995-ben életbe léptetett törvényi szabályozás lehetővé teszi, hogy az ún. zöld befektetési alapok zöld befektetéseiből származó hozam mentességet élvezzen a jövedelemadó alól. A szabályozás értelmében az alapok kötelesek tőkéjük 70%-át zöld befektetésekre fordítani, a fennmaradó 30%-ot pedig olyan magas megtérülési rátájú projektekbe lehet befektetni, amelyek a kevésbé nyereséges zöld befektetéseket támogatják. Fenntartható erdőgazdálkodási törvény: A finn kormány felismerve, hogy az ország bevételeinek jelentős hányadát adó erdőgazdaság fejlesztése (és a természet védelme) csak külön erdészeti fejlesztésre fordított pénzekkel érhető el, egy speciális támogatási rendszert és adókedvezményt hozott létre: 1. A régi területalapú adózási rendszert hozamspecifikusra változtatták, s a tulajdonosokat a kereskedelmi értékkel nem bíró (de természetvédelmileg jelentős) területek termelés alóli kivonására ösztönözték; 2. az erdőtulajdonosokat kárpótolják többletköltségeikért, illetve bevételkieséseikért; 3. ökoszisztéma-menedzsmenttervek elkészítését ösztönzik; 4. a központi költségvetésben egy kb. 3 millió USD nagyságú összeget határoltak el; 5. a támogatások adómentesek. Természetvédelmi SWAP 63 ügylet: A debt-for-nature szerződés létrejöhet államközi megegyezés vagy államok és NGO-k közti megegyezés formájában is. Az elengedett adósság összegét egy külön alap kezeli, melyet egy, a szerződő felek által választott bizottság irányít. A hitelforma 1990-ben bekerült a Párizsi Klub által támogatott lehetőségek közé. Inkább a fejlődő országok veszik igénybe, pedig több európai állam is élhetne vele. Érdekes tény, hogy térségünkben csak Lengyelországgal és Bulgáriával kötöttek ilyen jellegű megállapodásokat. EECONET Akció Alap (EECONET Action Fund) 64 : Az EECONET (Európai Ökológiai Hálózat) sikeres fennmaradásához hozta létre több nemzetközi szervezet és a holland kormány az EECONET Akció Alapot, melynek célja olyan területeknek nyújtani sürgős segítséget, melyek szerepe az Európai Ökológiai Hálózatban kétséges. Kizárólagos akcióterületei a területvásárlás, sürgős környezetvédelmi intézkedések, kezelési tervek kidolgozása. Ugyan az alap évi szűk egy millió eurós nagyságrendű költségvetéséből főleg közép- és keleteurópai államokat támogat, de másodlagos prioritási területként néhány uniós tagország is szerepel (Görögország, Portugália, Spanyolország). 62 Az összefoglaló Saltarelli Erika (2000) munkája alapján készült (41 47. old.) további forrásmunkák (Drucker, G.R.F. [ed.]: Innovative Financing Opportunities ECNC; Tilburg; OECD: Green Investment Funds: PIM project & Organic farming; OECD, Paris, 1998., honlapok információi stb.) felhasználásával 63 Lásd: Drucker, G.R.F. (ed.): Innovative Financing Opportunities ; ECNC; Tilburg, 1998; pp. 37, 76 78. 64 A www.eucc.nl, www.euronatur.org/eeconet, www.ecnc.nl alapján 98

Szerencsejátékok: Az ismertetett alternatív lehetőségek közül az egyik legeredetibb, amely azon egyszerű feltevésből indul ki, hogy a több millió ember által játszott szerencsejátékok is támogathatnak nemes célokat. A hatóságok ezt a fajta lakossági hozzájárulást önkéntes adónak tekintik, hisz aki a játékszenvedélynek hódol, egy busás nyeremény reményében teszi, s többnyire nem is gondol a befolyt összegek felhasználására. Hollandiában terjedt el az Irányítószám Tombola (Nationale Postcode Loterij) 65 szerencsejáték, mely ugyan egyszeri vállalkozásnak indult 1989-ben és összbevételének 32%-át környezet- és természetvédelmi programok támogatására fordította. A játék nem a hagyományos módon szerveződik, előfizetéses alapon lehet részt venni. A játékok bevételeiből befolyt összeget három fő jótékonysági terület között osztják szét: kultúra, társadalmi jólét, közegészségügy. A pénzek elosztásában hazai és nemzetközi szervezetek segítenek. A legfőbb támogatottak az UNICEF, az Orvosok Határok Nélkül és a WWF. A nyeremények, jótékony célú adományok kezelésére hozták létre a DOEN Alapítványt (Fenntartható Fejlődés és Természetvédelem), amely megteremti a támogatások bankgaranciáit, felkutatja az új, támogatandó projekteket. 1999-ben 327 millió guldent fordítottak jótékonysági célokra. Adománygyűjtések: Olaszországban az adománygyűjtések igen speciális válfaját honosította meg a helyi WWF szervezet. Egyes kampányait utcai akciókkal is népszerűsíti. A legismertebb ilyen megmozdulás az Operazione Beniamino, mikor az erdők napján az ország minden nagyvárosában a helyi WWF szekciók adománygyűjtést szerveznek, ahol nem egyszerű adakozásról van szó, hanem növényvásárlásról. Aki ekkor vásárol egy növényt, már a kampány támogatójává válik. A program sikerességét mi sem igazolja jobban, mint hogy az évek óta folyó adománygyűjtésből a szervezet több hektár erdőt vásárolt. Zöld bankok: A holland kormány adókedvezményére létrehozták a Zöld Befektetési Alapokat, és megjelentek az első Ökobankok is. Legjellemzőbb a holland TRIODOS BANK esete. Az 1980-ban alapított magánbank olyan intézményeknek és vállalkozásoknak nyújt hiteleket, melyek társadalmi hozzáadott értéket teremtenek. A bank is főleg a következő területeken aktív: társadalmi-gazdasági szektor, kultúra, művészet, természetvédelem (organikus mezőgazdaság, megújuló energiaforrások használata). A TRIODOS sajátos betétesszerzési stratégiát folytat: más szervezetek tagjai keresik meg és arra kérik, hogy anyaszervezeteik támogatására kétszeres hozam mellett a banknál helyezzék el megtakarításaikat. Így a betétesek egyszerre támogatják a szívüknek kedves szervezetet (osztalékkal és éves jutalékkal) és olyan banknál takarítanak meg, amely az értékrendjüknek megfelelő elvek alapján fektet be. Vállalati földadományok: A közhiedelemmel ellentétben a nemzetközi mammutvállalatok is hozzájárulhatnak a természet, a biodiverzitás védelméhez. Ezt mutatja a DuPont esete is. A vállalat birtokában lévő területek természetvédelmi célú adományozásával az Egyesült Államokban már évek óta aktív szereplője a természetvédelmi életnek. Európában az első projekt 1990-ben Spanyolországban, Asturiasban valósult meg. A program keretében helyreállították az évszázadok óta lecsapolt mocsarat, a terület kulturális hagyományait megőrizve felújították a környező épületeket, extenzív gazdálkodási formát alkalmazva őshonos állatfajokat telepítettek vissza és a területet ellepő ausztrál eukaliptusz kiirtásáért cserébe megkapta egy helyi bányavállalat. E példaértékű beruházásával a DuPont öt év alatt a madárbarátok egyik legkedveltebb megfigyelőhelyét hozta létre. 65 A www.poscodeloterij.nl & www.doen.nl alapján 99

5. EURÓPAI UNIÓS JOGSZABÁLYOK ÉS NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK Magyarország nemzetközi természetvédelmi kötelezettségei és vállalásai részben nemzetközi természetvédelmi, környezetvédelmi stb. tárgyú egyezményekhez, szervezetekhez történt önkéntes csatlakozásból, részben az európai uniós csatlakozásból adódóan a közösségi, összesen kb. 80 000 oldalas joganyag természetvédelmi tárgyú előírásain alapszik. Bár az Európai Unióhoz is önként csatlakozott Magyarország, a természetvédelmi előírások a tagsági csomag részét képezik, a hiányosságokat szigorúan szankcionálja az Európai Bíróság, így a nemzetközi egyezményeknél szigorúbb jogi kötelezettséget jelent. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló 2005. évi L. törvény 9. -a előírja, hogy a nemzetközi egyezményeket törvényben vagy kormányrendeletben kell kihirdetni (a magánszemélyek és jogi személyek számára közvetlenül és általános érvénnyel jogokat és kötelezettségeket meg nem állapító egyezményeket 2005 előtt csak közzé kellett tenni). Az alább tárgyalt egyezmények nem közvetlen jogérvényűek az állampolgárra, így hazai megvalósításuk különböző végrehajtó jogszabályokon keresztül történik. A közösségi joganyag esetében a rendeletek közvetlen jogérvényűek, így a kettős szabályozás megszűntetése érdekében számos hazai jogszabályt 2004-es uniós csatlakozásunkkal hatályon kívül kellett helyezni. A közösségi irányelveket ezzel szemben át kell ültetni a hazai jogszabályokba. A közösségi jog kapcsán meg kell említeni az Európai Bizottság döntéseit, melyek a jogértelmezés kapcsán esetjog érvénnyel bírnak, és az alábbiakban ismertetett két természetvédelmi irányelv végrehajtása kapcsán több esetben lényeges jogértelmező megállapításokat tettek. Az Európai Bizottság iránymutatói rendszerint nem bírnak közvetlen jogérvénnyel, de eltérő értelmezés hiányában az irányelvek végrehajtására a bíróságon iránymutató dokumentumoknak számítanak nem csupán az Európai Bíróságon, de egyes tagállamokban (Hollandiában és Németországban) is. 5.1 Európai uniós jogszabályok A természetvédelem két leglényegesebb európai uniós jogforrása a 79/409/EGK számú madárvédelmi irányelv és a 92/43/EGK számú élőhelyvédelmi irányelv. E két irányelv alapján kell kijelölni a tagállamoknak a Natura 2000 hálózat területeit, de azok több más természetvédelmi előírást is tartalmaznak. A vadon élő veszélyeztetett növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelmét uniós rendeletek szabályozzák, melyet a washingtoni egyezményt ismertető 5.2.3 fejezetben tárgyalunk. A 3254/91/EGK rendelet az élvefogó lábcsapdák 100

használatát, illetve az avval fogott egyes állatfajok európai uniós behozatalát tiltja meg, valamint a 83/129/EGK irányelv a fókabébik védelmére született. Utóbbit a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet jogharmonizálja. A természetvédelmi egyezmények esetében ha az egyezmény arra lehetőséget ad az Európai Unió is a legtöbb esetben részes fél, ezért ezekből az egyezményekből adódó feladatok tagállami kötelezettségek is egyben. 5.1.1 A madárvédelmi irányelv A Tanács 1979-ben fogadta el a 79/409/EGK számú irányelvet (angolul Birds Directive) az európai vadon élő madarak védelméről 66. Általános rendelkezések: Az irányelv 1. cikke rögzíti, hogy az valamennyi természetes módon Európában előforduló madárfaj védelmére, kezelésére és szabályozására vonatkozik az Európai Unió területén. E fajok állományát az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek megfelelő szinten kell tartani a gazdasági és a rekreációs igények figyelembevételével a 2. cikk szerint. A tagállamok kötelesek intézkedéseket tenni megfelelő kiterjedésű és változatosságú élőhelyek megőrzése, fenntartása vagy kialakítása céljából az 1. cikk által érintett fajok védelme érdekében (3. cikk). Az I. mellékletben felsorolt, illetve a vonuló fajok élőhelyi védelme (4. cikk): az I. melléklet fajainak élőhelye speciális védelmi intézkedésben kell, hogy részesüljön e fajok fennmaradása és szaporodása érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a kihalással veszélyeztetett, az élőhelyükben bekövetkező változásra érzékeny, a kis állományú vagy lokális elterjedésű fajokra, illetve élőhelyi sajátságaik kapcsán egyéb fajokra. Mennyiségük és kiterjedésük szerint a legmegfelelőbb élőhelyeket különleges madárvédelmi területté (Special Protection Area, SPA) kell nyilvánítani. Hasonló intézkedéseket kell hozni az I. mellékletben fel nem sorolt további, rendszeresen előforduló vonuló fajok költő-, vedlő-, valamint telelőhelyére és vonulási útvonaluk pihenőhelyeire is. Különös figyelmet érdemelnek e szempontból a vizes élőhelyek, ezen belül a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek. A különleges madárvédelmi területekre is érvényesek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (3) (4) bekezdései. Ezen túlmenően is a tagállamoknak törekedniük kell, hogy az élőhelyek szennyeződését vagy tönkretételét megelőzzék. A fajok egyedeinek védelme: Az 5. cikk alapján a tagállamoknak megfelelő 66 Az irányelv mellékleteit az új tagállamok csatlakozásával a 91/244/EGK, illetve a 97/49/EGK irányelvvel, valamint Magyarország és kilenc további tagállam 2004-es csatlakozási szerződésével többször bővítették, illetve a 4. cikk (4) bekezdésének első mondata helyébe az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének 3 4. bekezdése lépett. 101

intézkedéseket kell hozniuk, hogy az európai madárfajok védelme érdekében megtiltsák azok bármely módszerrel történő szándékos elpusztítását, fészkeik, tojásaik szándékos tönkretételét, elpusztítását vagy eltávolítását, tojásuk begyűjtését, szándékos zavarásukat különösen a költés és fiókanevelés idején, illetve a vadászati tilalom alá tartozó fajok példányainak a tartását. A 6. cikk értelmében tilos az európai uniós madárfajok kereskedelme, kereskedelem céljából történő szállítása, kereskedelem céljára történő tartása vagy arra való felkínálása. Ez alól kivételt csak az irányelv III/1. mellékletében felsorolt fajok képezhetnek, ha a madarakat egyébiránt jogszerűen fogták be vagy pusztították el. A III/2. melléklet fajai esetében a Bizottsággal történt konzultációt követően egyes tagállamok engedélyezhetik azok kereskedelmét, amennyiben a Bizottság úgy látja, hogy a kereskedelem nem veszélyezteti az adott faj állományát, földrajzi elterjedését vagy reprodukciós rátáját az Európai Unió egészében. (A III/3. melléklet kapcsán a Bizottságnak kutatásokat kellett végeznie azok egyedeivel történő kereskedelem esetleges káros hatásait illetően; e melléklet időközben hatályát vesztette.) Az irányelv 7. cikke a vadászattal kapcsolatos előírásokat tartalmazza. A II/1. mellékletében szereplő fajok, továbbá a II/2. melléklet fajai közül azok, melyek esetében az adott tagállam neve fel van tüntetve, a nemzeti jogszabályok szerint vadászhatóvá nyilváníthatók. A vadászat a faj elterjedésén belül nem hátráltathatja a fajjal kapcsolatos védelmi törekvéseket. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vadászat, beleértve a solymászatot is, a bölcs használat (wise use) és az ökológiai egyensúlynak megfelelő állományszabályozás elveinek megfelelően történik, különös tekintettel a vonuló madarakra. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a vadászható fajok sem vadászhatók a költési időszakban, vonuló fajok esetében a költőhelyre történő vonulás idején. Vadászat során tilos a IV. a) mellékletben felsorolt nem szelektív, nem humánus vagy a madarak megtévesztésére szolgáló egyes felsorolt módszerek alkalmazása (magnók, megvakított csalimadarak, optikai eszközök stb.), melyek egyes fajok helyi kipusztulásához is vezethetnek. Vadászatkor ugyancsak tiltottak a IV. b) mellékletben felsorolt közlekedési eszközök (8. cikk). A 9. cikk az irányelv előírásaitól a tagállam hatáskörében tehető eltérések (az ún. belső derogációk) feltételeit írja elő. A fajok egyedeinek védelmét előíró 5 8. cikkektől csak az alábbi esetekben szabad eltérni: a közegészségügy, a légi közlekedés biztonsága, mezőgazdasági terményekben, állatállományokban, erdőkben, halgazdaságokban és vizekben keletkező súlyos kár megelőzése, a vadon élő növény- és állatvilág védelme érdekében; a kutatás és oktatás, újra-benépesítés, betelepítés és e célból történő tenyésztés céljából; valamint szigo- 102

rúan szabályozott körülmények között, szelektív alapon és kis számban egyes fajok befogása, tartása vagy egyéb jogszerű hasznosítása céljából. Az engedélyekben rögzíteni kell a fajt, az engedélyezett eszközt, a veszély körülményeit, ami szerint az eltérések engedélyezhetők, az eljáró hatóságot, valamint a kontrolltevékenységet. A tagállamok évente jelenteni kötelesek ezeket az eltéréseket a Bizottságnak. Kutatás (10. cikk): A tagállamok kötelesek támogatni az 1. cikk szerint meghatározott madárfajok védelmének, kezelésének és állományának hasznosításával kapcsolatos kutatást és egyéb tevékenységet. Különös figyelmet kell fordítani az V. mellékletben felsorolt kutatásra és munkára, a koordináció érdekében az ezzel kapcsolatos információkat a tagállamoknak meg kell küldeniük a Bizottság számára. Betelepítés (11. cikk): Olyan madárfajok betelepítése, melyek nem őshonosak, csak akkor engedélyezhető, ha az a helyi flórára és faunára nem veszélyes. Ezzel kapcsolatban a tagállamoknak konzultálniuk kell a Bizottsággal. Jelentéstételi kötelezettségek (12. cikk): 1981. április 2-tól kezdődően a tagállamok három évente átfogó jelentést készítenek (legutóbb 2005-ben). A jelentésnek a végrehajtást és a nemzeti intézkedéseket kell tartalmaznia, a tagállami jelentések alapján a Bizottság összefoglaló jelentést készít. Az irányelv értelmében hozott intézkedések nem hozhatnak az 1. cikk szerint meghatározott európai vadon élő madarak védelmében a 13. cikk előírása szerint ( no deterioration záradék). Ugyanakkor a 14. cikk alapján a tagállamok az irányelvben foglaltaknál szigorúbb intézkedéseket is bevezethetnek. A mellékletek módosítása (15. cikk): Az irányelv mellékleteit érintő, a tudományos-technikai fejlődés kapcsán szükségessé váló módosítások a 17. cikk szerinti eljárás alapján tehetők meg. Orniszbizottság: A módosítások (és egyéb koordinációs tevékenység) céljából a 16. cikk szerint egy bizottságot kell felállítani, melynek tagjai a tagállamok képviselői és elnöke az Európai Bizottság képviselője. A bizottság általános működését a 17. cikk taglalja, ezen túlmenően saját maga állapítja meg eljárásrendjét. Mellékletek: Az Európai Közösség szempontjából jelentős fajokat, melyek élőhelyvédelme különleges madárvédelmi területek kijelölése útján is szükséges, az I. melléklet sorolja fel. A II. melléklet tartalmazza a valamennyi államban (II/1.), illetve a megjelölt tagállamokban (II/2.) vadászható fajokat. A III. melléklet a vadászható fajok körén belül kereskedelembe vonható fajokat sorolja fel, mégpedig a valamennyi tagállamban kereskedelmi forgalomba hozhatók a III/1., a kizárólag a Bizottsággal történt konzultációt követően, bizonyos tagál- 103

lamokban kereskedelembe vonható fajokat a III/2. mellékletben találjuk meg. A vadászati eszközök és módszerek tiltott módjai a IV. mellékletben, a kutatás preferált területei az V. mellékletben olvashatók. 5.1.2 Az élőhelyvédelmi irányelv A madárvédelmi irányelv tapasztalataira építve 1992-ben született meg a Tanács 92/43/EGK számú irányelve 67 az európai vadon élő növény- és állatvilág, valamint élőhelyek védelméről (angolul Habitats Directive, németül FFH-Richtlinie). Definíciók: Az irányelv 1. cikke a szövegben használt egyes bevezetett fogalmak (megőrzés, közösségi jelentőségű élőhelytípusok és fajok, kedvező természetvédelmi helyzet, közösségi jelentőségű terület stb.) definícióját tartalmazza. A 2. cikk rögzíti az irányelv fő célját, miszerint a biológiai sokféleség megőrzéséhez kíván hozzájárulni az EU területén a közösségi jelentőségű élőhelyek, illetve fajok kedvező védelmi helyzetének fenntartásával, illetve helyreállításával a gazdasági, társadalmi és kulturális igények és a helyi jellegzetességek figyelembevételével. A természetes élőhelyek és a fajok élőhelyeinek védelme: A 3. cikk kimondja, hogy Natura 2000 néven egy ökológiai hálózatot kell kialakítani az irányelv I. mellékletében felsorolt közösségi jelentőségű élőhelytípusok és a II. melléklet közösségi jelentőségű növény- és állatfajainak előfordulási helyei szerint. A madárvédelmi irányelv alapján kihirdetett különleges madárvédelmi területek ugyancsak a Natura 2000 hálózat részei. A 4. cikk szerint kijelölendő különleges természet-megőrzési területeket minden tagállamnak a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok előfordulása arányában kell kijelölnie. Ezen túlmenően a táj 10. cikkben tárgyalt jellegzetességeit fenn kell tartani, illetve fejleszteni kell. A területek kijelölését a 4. cikkben foglaltak szerint kell végezni. A tagállamoknak a III. melléklet első részének megfelelően értékelni kell a területeket minden egyes közösségi jelentőségű fajra és élőhelytípusra. A javasolt közösségi jelentőségű területek (proposed Site of Community Importance, psci) jegyzékét hivatalos úton továbbítani kell a Bizottságnak a területek térképével, elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és a III. melléklet szerinti értékelésükről szóló adatokkal, megjelölve azon területeket, melyek egy vagy több kiemelt jelentőségű fajt vagy élőhelytípust is tartalmaznak. A Bizottság a javasolt közösségi jelentőségű területeket a III. melléklet 2. része szerint értékeli. Az Európai Bizottság által 67 Az irányelv mellékleteit a Tanács 97/62/EK irányelve, valamint Magyarország és kilenc további tagállam 2004-es csatlakozási szerződése bővítették. 104

jóváhagyott közösségi jelentőségű területek (Site of Community Importance, SCI) listája bizottsági határozat formájában jelenik meg, mely időponttól számított hat éven belül a tagállamnak ki kell hirdetnie különleges természet-megőrzési területeit (Special Area of Conservation, SAC), megjelölve a kijelölésük szempontjából figyelembe vett fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása vagy helyreállítása, továbbá a hálózat koherenciája, valamint a leromlás és tönkremenetel veszélye szempontjából a prioritásokat. A közösségi jelentőségű területek jegyzékének megjelenésétől fogva azokra alkalmazni kell a 6. cikkben leírtakat. Amennyiben kivételes esetben a Bizottság úgy találja, hogy elmaradt egy fontos terület jelölése, először konzultációt kezd a tagállammal az adatok összehasonlítása céljából. Amennyiben a vita nem zárul megegyezéssel, a Bizottság felterjeszti az adott területet kijelölésre a Tanácshoz. A felterjesztést követően a Tanács egyhangú döntést hoz. Ez idő alatt a 6. cikk 2. bekezdésében leírtakat alkalmazni kell a területre (5. cikk). A 6. cikk 1. bekezdése szerint a különleges természet-megőrzési területeken szükség szerint kezelési tervet kell készíteni önállóan vagy más fejlesztési tervek részeként, és a megfelelő jogszabályi, államigazgatási vagy szerződéses eszközöket meg kell teremteni a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok ökológiai igényeinek megfelelően. A 2. bekezdés előírja, hogy el kell kerülni az élőhelytípusok és a fajok élőhelyeinek tönkremenetelét, amennyiben az szignifikáns az irányelv céljai szempontjából. A 6. cikk 3. bekezdése szerint bármely olyan terv vagy beruházás, mely nem a terület fenntartására irányul vagy nem elengedhetetlen ahhoz, de jelentős hatással lehet arra magában vagy más tervekkel vagy beruházásokkal együtt, megfelelő hatásbecslést kell végezni a terület védelmi céljai tekintetében. A hatásbecslés eredményének tükrében és a 4. bekezdéstől függően csak akkor járulhat hozzá a megfelelő tagállami hatóság a tervhez vagy beruházáshoz, ha meggyőződött arról, hogy az nem károsítja a terület integritását, és ha szükséges esetben kikérte a lakosság véleményét. A 4. bekezdés szerint a területre negatív hatással lévő terv vagy beruházás, melynél alternatív megoldás nem jöhet szóba, ezért kivitelezése elkerülhetetlen a közérdek kényszerítő okán (beleértve a társadalmi vagy gazdasági természetű okokat is), minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a hálózat koherenciája érdekében; erről a Bizottságot is tájékoztatni kell. A 7. cikk előírja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatát felváltja a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdése. A 8. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy azon javasolt különleges természet-megőrzési területek javaslatával, melyek kiemelt jelentőségű fajnak vagy élőhelytípusnak adnak otthont, a tagállamok szükséges esetben jelezhetik a Bizottság felé közösségi társfinanszírozási igényüket. A Bizottság 105

meghatározza e területeken a szükséges intézkedéseket és azok költségvonzatát. A tagállamnak tartózkodnia kell minden olyan beruházástól, mely e területek romlását szolgálná. A Bizottság a 11. cikk felülvizsgálata alapján és a 21. cikk előírásai szerint időnként felülvizsgálja a hálózatot, és a természetes változások következtében természetvédelmi szempontból jelentőségüket vesztett különleges természet-megőrzési területek levehetők a listáról (9. cikk). A 10. cikk előírja a területhasználati tervezés és fejlesztési politika meghatározása, különösen pedig a Natura 2000 hálózat fejlesztése érdekében a fauna és flóra szempontjából jelentős tájalakzatok megfelelő kezelését. Ilyenek vonalas vagy folytonos voltuknál fogva a folyók és folyópartok, területmezsgyék vagy a lépegető kő -ként szolgáló alakzatok (tavak, kis erdőfoltok), melyek fontosak a vonulás, szétterjedés vagy a géncsere szempontjából a fajok számára. A tagállamoknak a 2. cikkben említett fajok és élőhelytípusok védelmét felül kell vizsgálnia különös tekintettel a kiemelt jelentőségű fajokra és élőhelytípusokra (11. cikk). A fajok egyedeinek védelme: A IV. mellékletben felsorolt állatfajok egyedeinek védelméről a 12. cikk rendelkezik. E szerint e fajok egyedeinek természetből való begyűjtését vagy elpusztítását meg kell tiltani. Tilos szándékos zavarásuk különösen a szaporodás, utódnevelés, téli álom és vonulásuk során; petéik szándékos elpusztítása vagy begyűjtése, valamint szaporodóhelyük vagy pihenőhelyük tönkretétele vagy lerombolása (függetlenül annak szándékos vagy véletlen voltától). Ugyancsak tilos egyedeik tartása, szállítása, eladása, cseréje, eladásra való felkínálása, hacsak nem még az irányelv bevezetése előtti időből származnak. Szintén tilos a IV. mellékletben felsorolt növényfajok (ideértve a II. melléklet edényes növényfajait is) példányainak a szedése, gyűjtése, gyökerestül való eltávolítása vagy tönkretétele természetes előfordulási helyükön; tartásuk, szállításuk, eladásuk, cseréjük, eladásra való felkínálásuk, hacsak nem még az irányelv bevezetése előtti időből származnak (13. cikk). E tiltások a növények valamennyi fejlődési alakjára vonatkoznak. A 14. cikk előírja, hogy a 11. cikk szerinti vizsgálatok fényében szükséges esetben a tagállamoknak az V. melléklet állat- és növényfajai esetében természetből való begyűjtésük kapcsán korlátozó intézkedéseket szükséges bevezetni kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartása érdekében. Ezek az intézkedések lehetnek: területre való belépés korlátozása, bizonyos állományok hasznosításának vagy példányok természetből való begyűjtésének a tilalma, a begyűjtés módjának vagy időszakának korlátozása, halászati vagy vadászati korlátozások, kvóták vagy engedélyezési rendszer bevezetése, kereskedelem szabályozása, mesterséges 106

szaporítás elősegítése a természetből való befogás kiváltására, valamint a foganatosított intézkedések monitorozása, hatásvizsgálata. Amennyiben az V. (a) melléklet fajait vagy a IV. (a) melléklet fajait a 16. cikkben meghatározott eltérésekkel gyűjtik, befogják, elpusztítják, (15. cikk), ennek során tiltott a VI. (a) melléklet befogási vagy elpusztítási módszereinek, illetve a VI. (b) mellékletben említett közlekedési módok alkalmazása. A 16. cikk alapján megengedett a 12 15. cikkektől való eltérés az alábbi indokkal: a vadon élő állat- és növényvilág védelmében, termesztett növények, állatállomány, erdők, halgazdaságok, víz és egyéb jellegű tulajdon védelmében; közegészségügy, közbiztonság, egyéb kiemelt közérdek (köztük társadalmi-szociális érdek, valamint a környezet védelmének érdekében; a kutatás vagy oktatás céljára, újra-betelepítéshez szükséges tenyésztési vagy szaporítási programhoz; szigorúan ellenőrzött körülmények között, szelektív alapon a IV. melléklet példányainak a begyűjtése. Az eltérésekről kétévente jelentést kell készíteni a Bizottságnak. Tájékoztatási kötelezettségek: A tagállamoknak hatévente átfogó jelentést kell készíteni az irányelv végrehajtásáról (17. cikk). A Bizottság átfogó riportot készít a nemzeti jelentések alapján. Kutatás: A 18. cikk a kutatás előmozdítását szorgalmazza a tagállamokban egyfelől a 2. cikk céljai, másfelől a 11. cikk előírásai érdekében. A tagállamok és a Bizottság kicserélik e téren szerzett tapasztalataikat. Különös figyelmet kell fordítani a 4. és a 10. cikk végrehajtására, és a tagállamok határon átívelő együttműködését elő kell segíteni. Az eljárási szabályokkal kapcsolatos, illetve kiegészítő rendelkezések: A 19. cikk a mellékletek bővítésének a rendjét, a 20 21. cikk az Élőhelybizottság működését taglalják. Ez utóbbi az Orniszbizottsághoz hasonlóan a tagállamok küldötteiből áll, elnöke az Európai Bizottság egy képviselője. A 22. cikk a IV. melléklet fajainak visszatelepítéséről, valamint a nem őshonos fajok betelepítésekor szükséges elővigyázatosságról szól. A 23. cikk a jogharmonizáció határidejét, a jogharmonizációs záradékok módját és a jogharmonizációs jelentést írja elő a tagállamok számára. Mellékletek: A közösségi jelentőségű élőhelytípusokat az I. melléklet, a közösségi jelentőségű növény- és állatfajokat a II. melléklet sorolja fel, ezek védelmére a Natura 2000 hálózatba területeket kell kijelölni. A közösségi jelentőségű területek tagállami kijelölésének, illetve az Európai Bizottság általi elfogadásának szempontjait a III. melléklet tartalmazza, míg azokat a közösségi jelentőségű fajokat, melyek egyedeit minden körülmények között tilos a természetből eltávolítani, a IV. melléklet, azokét a fajokét, melyek esetében tagállami döntés 107

alapján szükséges lehet a korlátozás, az V. melléklet teszi közzé. 108

5.2 Nemzetközi természetvédelmi vonatkozású egyezmények 5.2.1. Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről (Convention on Wetlands of International Importance, ramszari egyezmény) 68 A vizes élőhelyek, különösen pedig a vízimadarak nemzetközi jelentőségű élőhelyeinek védelmére az iráni Ramszarban 69 1971-ben írták alá az itt tárgyalt egyezményt. Az egyezmény titkárságának székhelye a svájci Glandban található. Az 1. cikk definiálja a vizes terület, valamint a vízimadár fogalmát az egyezmény szempontjából. Az egyezmény aláírásakor vagy csatlakozáskor valamennyi részes fél köteles legalább egy vizes területet kijelölni a nemzetközi jelentőségű vizes területeket tartalmazó jegyzékre a megfelelő ökológiai, botanikai, zoológiai, limnológiai vagy hidrológiai tudományos kritériumok alapján. Újabb területek a későbbiekben bármikor bejelenthetők (2. cikk). A 3. cikk szerint a vizes területekkel összefüggő terveket a részes felek kötelesek úgy ös??szeállítani és megvalósítani, hogy azok elősegítsék az adott területek bölcs hasznosítását (wise use) és ökológiai jellegének megőrzését. Az ökológiai jelleg változásában beállt változásokról értesíteni kell az egyezmény titkárságát. A vizes területek megőrzését védetté nyilvánításokkal, illetve a területeket kezelő szakértő gárda továbbképzésével is elő kell segíteni a 4. cikk szerint. A nemzetközi jegyzékről történő visszavonásra csak kiemelt közérdekből kerülhet sor, ez esetben hasonló másik területet kell kijelölni (érthető módon az egyezmény irodája igyekszik lebeszélni minden tagállamot ilyen cselekedetről). Támogatni kell a kutatást, és információcserét, valamint a kezelés révén elő kell segíteni a vízimadarak állományának növekedését. A részes felek kötelessége az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdések egyeztetése, különösen a megosztott, határokon átnyúló területek, illetve a vonuló vízimadarak esetében, továbbá a fejlesztési intézmények vagy donorországok által biztosított segélyek, támogatások ügyében (5. cikk). A rendszeres időközönként megrendezett, az iroda által összehívott részes felek konferenciája tekinti át és segíti elő az egyezmény végrehajtását (6. cikk). A tagállami képviselők tudományos, államigazgatási vagy más szempontból a vizes területek vagy a vízimadarak szakértői kell, hogy legyenek (7. cikk). Minden részes fél egy szavazattal rendelkezik. Az 68 Magyarországon kihirdette: a 1993. évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28 június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről (előtte 1979. évi 28. sz. tvr.); 69 A város nevének magyar nyelvű transzliterációja (és kiejtése) helyesen Ramszar, ugyanakkor az angolból átvett átírás jelent meg hibásan a hazai kihirdető jogszabályban 109

Név Terület (ha) A listára jelölés éve 1. Szaporcai Ó-Dráva meder 257 1979 2. Dinnyési Fertő és a Velencei Madárrezervátum 965 1979 3. Kardoskúti Fehértó 488 1979 4. Mártélyi TK 2 232 1979 5. Felső-kiskunsági tavak 6 637 1979 (bővítés: 2003) 6. Pusztaszeri TK 4 721 1979 7. Hortobágy (NP 4 különböző területe) 23 121 1979 (bővítés: 1997) 8. Kisbalaton 14 745 1979 (bővítés: 1989) 9. Tatai Öreg-tó 270 1989 10. Fertő 8 432 1979 (bővítés: 1997) 11. Balaton (okt.1. és ápr. 30. között) 59 800 1989 12. Bodrogzug (Tokaj-Bodrogzug TK) 4 073 1989 13. Ócsai TK 1 078 1989 14. Pacsmagi tavak TT 485 1997 15. Rétszilasi tavak TT 1 508 1997 16. Biharugrai halastavak 2 791 1997 17. Gemenc 16 873 1997 18. Béda-Karapancsa 1 150 1997 19. Izsáki Kolon-tó 2 962 1997 20. Baradla 2 075 2001 21. Ipoly-völgy 2 228 2001 22. Felső-Tisza 22 311 2003 23. Csongrádbokrosi Sós-tó 770 2003 Összesen: 179 973 11. táblázat. A Magyarországon kijelölt nemzetközi jelentőségű vizes területek IUCN 70 gondoskodik az iroda 8. cikkben meghatározott adminisztratív feladatairól. A részes felek 4. konferenciája fogadta el az ún. Montreux-i jegyzéket. A részes feleknek elő kell segíteniük, hogy erre felvegyék azokat a területeket, melyek ökológiai jellege megváltozott, változóban van, illetve várhatóan megváltozik a műszaki előrehaladás, szennyezés vagy más emberi beavatkozás következében. Ennek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az egyezmény ezekre a sérülékeny területekre elősegítve helyreállításukhoz, fennmaradásukhoz szükséges intézkedések megtételét és az ehhez szükséges tudományos konzultációt. A további cikkek az egyezmény eljárásrendjét részletezik. A részes felek kötelesek vizesélőhely-leltárt, időszakos jelentést, kezelési terveket készíteni. A részes felek hozzájárulást fizetnek az egyezmény titkársága költségeinek fedezésére, melyet az ENSZ-hozzájárulások alapján számítják ki. A részes felek konferenciái közötti időszakban az állandó bizottság felügyeli az egyezmény tevékenységét. A tudományos kérdések eldöntésére, javaslatok kidolgozására a Scientific and Technical Review Panel 70 International Union for the Conservation of Nature

(STRP, tudományos-technikai véleményező csoport ) hivatott. 5.2.2. Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről (Convention on the World s Cultural Heritage, világörökség-egyezmény) 71 A világörökség részét képezik az emberiség kiemelkedő kulturális és természeti értékei, melynek céljából 1972-ben Párizsban egyezményt hívtak életre az UNESCO széles körű szervező munkájának eredményeképpen. Az egyezmény titkárságának székhelye: ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezet. I. Definíciók: Az egyezményben használt fogalmak definícióját követően (1 2. cikk) mely meghatározza a kulturális és természeti örökség fogalmát a szöveg kimondja, hogy minden állam maga jelöli ki vagy határolja körül a világörökség részének tekintendő javakat (3. cikk). Ugyancsak arra a tagállamra hárul e javak megóvása, amelyiknek a területén az található, e célból a tagállamok minden tőlük telhetőt megtesznek (4. cikk). A megóváshoz megfelelő általános politikát dolgoznak ki, a természeti és kulturális örökség védelmére megfelelő szervezetet hoznak létre, kutatásokat, tanulmányokat folytatnak, megfelelő jogi, tudományos, műszaki, igazgatási és pénzügyi intézkedéseket hoznak, elősegítik megfelelő regionális képzési központok alapítását és ösztönzik a kutatásokat e területen. Az egyezmény alá tartozó örökség a világörökség részét képezi, a segítségre igényt tartó államokat a többi megfelelően támogatja e célból. A tagállamok semmi olyan intézkedést nem foganatosítanak, ami közvetlen károkat okozhat a világörökségben. III. Kormányközi bizottság: Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetén belül Világörökség Bizottsága néven egy kormányközi bizottság alakul, mely kezdetben 15 állam képviselőiből, majd ha az egyezmény minimum 40 tagállamban hatályba lépett, 21 tagállamból áll. Tanácskozási joggal vehetnek részt a Római Központ 72, az ICOMOS 73 és az IUCN. A tagok harmada közgyűlésenként cserélődik. Képviselőként a kulturális vagy természeti örökség területén jártas, képzett személyeket kell kijelölni. A bizottság ügyrendjét maga állapítja meg. A jegyzékbe felveendő javak leltárát valamennyi állam a bizottság rendelkezésére bocsátja. Ennek alapján a bizottság összeállítja, vezeti és a Világörökség Jegyzéke címen nyil- 71 Hazai vonatkozó jogszabályok: az 1985. évi 21. törvényerejű rendelet a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről, valamint a 6/1999. (III. 31.) NKÖM rendelet a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságáról 72 a Római Központ teljes neve: a Kulturális Javak Megóvása és Helyreállítása Tanulmányozásának Nemzetközi Központja 73 az ICOMOS a Műemlékek, Történelmi Együttesek Nemzetközi Tanácsa 111

vánosságra hozza a kulturális és természeti örökség listáját, melyet két évenként frissíteni kell. A jegyzékre felvétel csak az érintett tagállam egyetértésével tehető. Létre kell hozni a Veszélyben levő Világörökség Jegyzékét, mely azon javakat tartalmazza, melyeket súlyos és különleges veszély fenyeget, megmentésükhöz jelentősebb munkálatok szükségesek, és amelyekhez segítséget kértek. A bizottság munkáját egy titkárság segíti, melynek munkatársait az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének főigazgatója nevezi ki. Ugyancsak ő gondoskodik arról, hogy a már említett, tanácskozási joggal felruházott szervezetek segítségével elkészítse a bizottság dokumentumait, napirendjét és biztosítsa a határozatok végrehajtását. IV. Világörökségi Alap: Az egyezmény által életre hívott letéti alap forrásai a tagállamok kétévente befizetett kötelező, valamint önkéntes hozzájárulásaiból, adományokból, hagyatékokból, más államokból, illetve szervezetektől, bevételekből állhat. A hátralékkal rendelkező tagországok nem választhatók a Világörökség Bizottsága tagjává. Az egyezmény szorgalmazza nemzeti magánalapítványok, illetve társaságok létesítését a világörökség védelmét szolgáló adományok gyűjtésére. V. Nemzetközi támogatás: A tagállamok nemzetközi segítséget kérhetnek a világörökség részét képező vagyontárgy számára, amennyiben a bizottság azt már felvette vagy foglalkozik azzal, hogy felvegye valamelyik jegyzékre. VI. Nevelési programok: A tagállamok nevelési és tájékoztatási programokkal, illetve a lakosság széleskörű tájékoztatásával a világörökség megbecsülésére buzdítják népeiket. VII. Beszámolók: Mind a tagállamok a Világörökség Bizottsága számára, mind utóbbi az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése számára rendszeres időközönként beszámolót készít tevékenységéről. 112

5.2.3 Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (Convention on International Trade of Endangered Species of Flora and Fauna, CITES 74, washingtoni egyezmény) 75 A megalapításának helye alapján (Washington D.C.) közismert nevén washingtoni egyezmény, vagy angol rövidítése szerint CITES 1973-ban jött létre ugyancsak az UNESCO közreműködésével, jelenleg 169 részes felével a világ egyik legnagyobb természetvédelmi megállapodása. Magyarország az egyezményhez 1985-ben csatlakozott és előírásait először 1986-ban hirdette ki. Az egyezmény titkárságának székhelye: ENSZ Környezeti Program irodája. Az egyezmény azoknak a fajoknak a védelmét tűzte ki céljául, melyeket a velük folytatott nemzetközi kereskedelem veszélyeztet és szigorú engedélyezési rendszerrel szabályozza a függelékein szereplő több mint 30 000 állat- és növényfaj nemzetközi kereskedelmét. A Meghatározások című fejezet (I. cikk) a faj, példány, kereskedelem, reexport, a tengerről való behozatal, a tudományos testület, az igazgatási hatóság és a részes felek definícióját tartalmazza. Az Alapelvek (II. cikk) rögzítik, hogy az I. függeléken szerepelnek a kipusztulással fenyegetett fajok, melyek kereskedelme csak kivételesen engedélyezhető. A II. függeléken találhatók azok a fajok, melyek kipusztulással fenyegetetté válhatnak, ha kereskedelmüket nem korlátozzák, míg a III. függelék azokat a fajokat sorolja fel, melyekről a részes felek bármelyike úgy döntött, hogy szabályozás alá kell vonni a joghatósága alá tartozó területen és melyhez a többi részes fél együttműködését igénylik. Valamennyi függelékes faj kereskedelmét csak az egyezmény rendelkezéseivel összhangban engedélyezhetik. Az I. függelék fajainak kereskedelme (III. cikk): Az idetartozó fajok példányainak exportjához exportengedélyt kell kiállítani, melynek feltétele a Tudományos Testület egyetértése, az Igazgatósági Hatóságnak meg kell győződnie, hogy a beszerzés jogszerűen történt, és az előkészítés, illetve szállítás során a sérülés, kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentették, továbbá arról, hogy az importengedélyt megadták a példányra. 74 Ejtsd: Citesz, angolosan Szájtísz 75 Magyarországon kihirdette: 2006. évi XVI. törvény 2006. évi XVI. törvény a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény módosításának kihirdetéséről 2003. évi XXXII. törvény a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről (előzőleg 1986. évi 15. sz. tvr.); 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állatés növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény végrehajtásáról; 283/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény végrehajtásáról szóló 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet módosításáról 113

Import feltételei: importengedély és exportengedély vagy reexport-bizonyítvány előzetes kiállítása. Az importengedély megadásának feltétele a Tudományos Testület kedvező állásfoglalása az import céljaival, illetve az elhelyezés és gondozás körülményeivel kapcsolatban, továbbá az Igazgatási Hatóság meggyőződött arról, hogy nem elsődlegesen kereskedelmi célokat fog a példány szolgálni. Reexport feltétele reexport-bizonyítvány előzetes megadása, melyhez az Igazgatási Hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy szállítás során a sérülés vagy a kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentik, illetve, hogy a szóban forgó példányokra mind megadták az importengedélyt. Tengerről történő bevitel esetén a beviteli állam Igazgatási Hatóságának előzetes bizonylata szükséges, melyhez a Tudományos Testület kedvező állásfoglalása, valamint az Igazgatási Hatóság ellenőrzése szükséges afelől, hogy élő példány esetében a címzett rendelkezik a tartáshoz szükséges feltételekkel, valamint hogy a példány nem elsődlegesen kereskedelmi célokat fog szolgálni. A II. függelék fajainak kereskedelme (IV. cikk): Az idetartozó fajok példányainak exportjához exportengedélyt kell kiállítani, melynek feltétele a Tudományos Testület egyetértése, és az Igazgatósági Hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a beszerzés jogszerűen történt, és az előkészítés, illetve szállítás során a sérülés, kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentették, továbbá arról, hogy az importengedélyt megadták a példányra. A Tudományos Testület a kiadott engedélyeket és tényleges exportot figyelemmel kíséri, melynek alapján szükség szerint megfelelő intézkedéseket javasol az Igazgatási Hatóságnak az export korlátozása kapcsán. Az importhoz exportengedély vagy reexport-bizonyítvány előzetes bemutatása szükséges. Reexport feltétele reexport-bizonyítvány előzetes megadása, melyhez az Igazgatási Hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az import az egyezménynek megfelelően történt és a szállítás során a sérülés vagy a kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentik. Tengerről történő bevitel esetén a beviteli állam Igazgatási Hatóságának előzetes bizonylata szükséges, melynek feltétele a Tudományos Testület kedvező állásfoglalása, és az Igazgatási Hatóság ellenőrzése, mely szerint minden példányt úgy kezelnek majd, hogy a sérülés, kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentik. Szükség szerint a Tudományos Testület más nemzeti tudományos testülettel történő konzultációt is előírhat feltételként egy évet meg nem haladó időszakokra. A III. függelék fajainak kereskedelme (V. cikk): Az idetartozó fajok példányainak exportjához exportengedélyt kell kiállítani bármely olyan államból, mely a fajt felvette a III. 114

függelékre. Az engedély megadásának feltétele, hogy az Igazgatósági Hatóságnak meg kell győződnie a beszerzés jogszerűségéről, és arról, hogy az előkészítés, illetve szállítás során a sérülés, kegyetlen bánásmód veszélyét a legkisebbre csökkentették. Az import feltétele a származási bizonyítvány előzetes bemutatása. Ha az import III. függelék szerint érintett államból történik, akkor onnan exportengedély megléte szükséges. A reexport feltétele reexport-bizonyítvány kiállítása az Igazgatási Hatóság által. Az exportengedélyt a IV. függeléknek megfelelően kell kiállítani, mely a kiadástól számított hat hónapig érvényes. A másolatokon világosan fel kell tüntetni annak másolat voltát. Minden egyes küldeményhez külön engedélyt vagy bizonyítványt kell kiállítani. Az importáló államnak be kell vonnia az exportengedélyt vagy reexport-bizonyítványt. A példányok azonosítása érdekében az Igazgatási Hatóság azokat jellel láthatja el. Mentességek (VII. cikk): Fenti rendelkezések alól mentesülnek a vámhatóság ellenőrzése alatt álló tranzitszállítmányok, illetve az egyezmény rendelkezései előtt beszerzett példányok (ez utóbbiról az Igazgatási Hatóság bizonyítványt állít ki). Mentesülnek a rendelkezések alól a személyi vagy háztartáshoz tartozó ingóságok, kivéve ha az I. függelékes fajoknál a beszerzés nem a szokásos lakhely szerinti országban történt, de oda történik a bevitel; II. függelékes fajoknál, ha a beszerzés nem a szokásos lakhely szerinti országban történt és olyan államban, ahol a természeti környezetből való kivétel történt, de a lakhely szerinti államba történik a bevitel, a természeti környezetből való kivétel állama megköveteli exportengedély előzetes megadását. Az I. függelék fogságban nevelt vagy szaporított példányai II. függelékesnek tekintendők. Erről az Igazgatási Hatóság bizonyítványt állít ki. A bejegyzett intézmények közötti tudományos kölcsönzés, ajándékozás vagy csere mentesül az előírások alól. Bizonyos feltételek megléte esetén az Igazgatási Hatóság lemondhat az engedélyezési dokumentumok előírásáról utazó állatkert, vándorcirkusz, állatgyűjtemény, növénykiállítás vagy más vándorkiállítás egyébiránt az egyezmény hatálya alá tartozó részei esetében. További cikkek rendelkeznek a jelentéstételi kötelezettségről, az igazgatási hatóságokról és tudományos testületekről, az egyezményben nem részes államokkal való kereskedelemről, a részes felek konferenciájáról (melyet legalább kétévenként össze kell hívni), a titkárságról, nemzetközi intézkedésekről, belső jogalkotásról, a függelékek és az egyezmény módosításáról, a jogviták rendezéséről, az egyezménnyel kapcsolatos adminisztratív aktusokról. Az Európai Unió a veszélyeztetett állatok, növények, illetve részeik és származékaik egyik legnagyobb felvevő piaca. Egy 2000-ben végzett felmérés adatai alapján az EU importálja többek között az élő papagájok több mint 75%-át, az afrikai pintyfélék 89%-át, a világon kereskedelmi forgalomba kerülő varánuszbőrők 72%-át, a kaviár több mint 50%-át. 115

Ugyanakkor a legutóbbi csatlakozással 380 millióról 450 millióra nőtt a potenciális fogyasztók száma. A vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét, tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyik célja egy közös kereskedelmi szabályokat tartalmazó belső piac kialakítása, közösségi rendeletek 76 szabályozzák. Ezek a rendeletek a csatlakozás napján, azaz 2004. május 1-én automatikusan hatályba léptek hazánkban is. A közösségi rendeletek a CITES végrehajtását az egyezmény alapelőírásainál részletesebben és szigorúbban szabályozzák. Legfontosabb különbségként a CITES által elfogadott függelékek helyett az EU A, B, C és D mellékleteket használ, melyekhez szigorúbb engedélyezési feltételeket is rendel. Az egyezmény és az EU rendeleteinek magyarországi végrehajtási szabályait kormányrendelet tartalmazza. A rendelet kijelöli a végrehajtásért felelős hatóságokat, meghatározza ezek feladatát, bejelentési kötelezettséget ír elő és rendelkezik a szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókról. 5.2.4 Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről (Convention on Migratory Species, CMS, bonni egyezmény) 77 Bonnban, 1979-ben kötötték meg a vándorló vadon élő állatfajok védelméről az egyezményt. A titkárságról a letéteményes Német Szövetségi Köztársaság gondoskodik. Az I. cikkben rögzített definíciók szerint vándorlónak minősül minden olyan faj, melynek egyedei rendszeresen legalább egy országhatárt átlépnek. A cél tehát valójában azon állatállományok összefogáson alapuló védelme, melyek egyedei több országban is előfordulnak életciklusuk során, így biztosítható, hogy a védelmi törekvések összehangoltak és nem egymás ellenében folynak a különböző érintett országokban. E cikk a védelmi helyzet, a kedvező védelmi helyzet, a veszélyeztetettség, az elterjedési terület, az elterjedési területet érintő állam ( range state ), a zsákmányolás definícióit is megadja többek között. Az alapelveket tárgyaló II. cikk leszögezi, hogy az egyezmény alapvető célkitűzése a vándorló állatfajok védelmének biztosítása. Ennek érdekében az elterjedési területet érintő államok megegyeznek a vándorló fajok védelemének érdekében indított akciókban; elismerik az intézkedések szükségességét annak elkerülése érdekében, hogy bármely vándorló faj veszélyeztetetté váljék; elősegítik a kutatásokat, erőfeszítéseket tesznek az I. függelék fajai 76 A CITES-nek megfelelő rendelkezések többször módosított rendeletei a Tanács 338/97/EK, és a Bizottság 865/2006/EK rendeletei. 77 Magyarországon kihirdette: 1986. évi 6. törvényerejű rendelet a Bonnban, az 1979. évi június 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről 116

azonnali védelmének biztosítása érdekében; továbbá megállapodásokra törekednek a II. függelékben felsorolt vándorló fajok védelme és gondozása céljából. A III. cikk rendelkezik az I. függelékben felsorolt veszélyeztetett vándorló fajokról, a függelékre való felkerülés, az arról történő levétel módjáról; arról, hogy az elterjedési területhez tartozó feleknek erőfeszítéseket kell tenniük, hogy az I. függelék fajainak élőhelyeit megőrizzék; kiküszöböljék vagy minimalizálják e fajok vándorlását gátló tevékenységek káros hatását; megakadályozzák vagy legalább szabályozzák az e fajokat veszélyeztető tényezőket, különös tekintettel a nem őshonos fajok betelepülésére. Tilos az I. függelék fajainak a zsákmányolása, kivétel csak tudományos, természetvédelmi, tradicionális gyűjtés, rendkívüli körülmények okán tehetők. Az elterjedési területet érintő államok számára ajánlások tehetők további intézkedések tételére. A felek tájékoztatják a titkárságot az előbbiekben felsoroltak szerinti bármilyen kivétel alkalmazásáról. A IV. cikk tárgyalja a megállapodások tárgyát képező, II. függelékes fajok védelmét. E fajok védelmi helyzete indokolja nemzetközi megállapodások kötését, függetlenül attól, hogy esetleg az I. függelék is felsorolja azokat. A megállapodások irányelvei az V. cikk szerint az érintett vándorló faj védelmi helyzetének visszaállítása vagy annak fenntartása; célszerű a fajok elterjedési területének egészével foglalkozni, fenn kell tartani a lehetőséget valamennyi elterjedési területet érintő állam számára a lehetőséget a csatlakozásra, még ha nem is felek az egyezményben. Lehetőleg egynél több fajjal foglalkozzék a megállapodás, megnevezve az érintett fajt, elterjedését, vándorlási útvonalát, alakítsa ki a védelem megfelelő szervezeti rendszerét, a monitorozást, kezelési terveket, kutatást, információcserét, az élőhelyek védelmét, a faj védelmére irányuló intézkedések rendszerét, a közvélemény tájékoztatását stb. A VI. cikk az elterjedési területeket érintő államok nyilvántartásáról, a VII. a felek konferenciájáról szól, mely az egyezmény legfőbb döntéshozó szerve. Ezen felül Tudományos Tanácsot kell létrehozni (VIII. cikk), melybe bármely ország jelölhet szakértőt. A jelölés alapján a felek konferenciája nevezi ki azok tagjait. A Tudományos Tanács ajánlásokat készít a felek konferenciájának, a titkárságnak, illetve általánosságban a kutatásokkal kapcsolatban, a függelékek bővítésére, a kezelési intézkedésekre vonatkozóan, az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos problémák megoldására, különösen a vándorló fajok élőhelyei esetében. Az ügyviteli feladatok ellátásával a IX. cikk előírásai szerint az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezetője által létrehozott titkárság foglalkozik. A Titkárság rendezi és szolgálja ki az üléseket, tartja fenn a kapcsolatot a felek között, jelentéseket készít, elősegíti megállapodások kötését, melyekről nyilvántartást vezet, tájékoztatja a közvéleményt stb. A to- 117

vábbi cikkek az egyezmény, illetve függelékeinek módosításáról, egyéb egyezményekkel való kapcsolatáról, a vitás kérdések rendezéséről, a függelékekkel kapcsolatos fenntartások lehetséges voltáról, az aláírásról, megerősítésről, a csatlakozásról és még néhány további szervezeti-működési kérdésről szól. Az I. függelék sorolja fel azokat a fajokat, melyek védelmét a részes felek kötelesek haladéktalanul biztosítani. A II. függeléken szerepelnek azok a fajok, melyeknek a megőrzése érdekében megállapodásokat köthetnek a részes felek. A költségvetéshez a részes felek konferenciáján elfogadott mértékben a tagok hozzájárulnak, melyet az ENSZ-tagdíjak mértékének figyelembevételével állapítanak meg. 5.2.4.1 Megállapodás az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről (EUROBATS) 78 A megállapodás célja valamennyi európai denevérfaj védelme. A megállapodásban használt fogalmak definíciója az I. cikkben található. Valamennyi aláíró tagállam megjelöli az eljáró hatóság(ok)at a megállapodás tárgyában. Megtiltják továbbá a denevérek szándékos, engedély nélküli elpusztítását. Meghatározzák a denevérek szempontjából kulcsfontosságú pihenőhelyeket, lehetőség szerint táplálkozóhelyekkel egyetemben. Védetté nyilvánító intézkedéseik során megfelelő súlyt fektetnek a denevérélőhelyek védelmére. Megfelelő intézkedéseket hoznak a denevérvédelem propagálására. Az aláíró felek megfelelő szervezetet bíznak meg a denevérvédelem, különösen az épületlakó denevérek védelmével kapcsolatos tanácsadás kapcsán. E kérdésben megfelelő tapasztalatcserét folytatnak egymással az országok. Támogatják a kutatási programokat, figyelembe veszik a peszticidek hatását a denevérekre. Meghozzák a szükséges nemzeti adminisztratív intézkedéseket a megállapodás foganatosítása céljából, fennáll a joguk a továbbiakban is szigorúbb intézkedések tételére. További cikkek taglalják az aláíró felek találkozóját, a végrehajtási jelentés, a megállapodás módosítása, a fenntartások, jogviták rendezésének módját, az aláírást, csatlakozást, hatályba lépést, kilépést, a letéteményest (mely az Egyesült Királyság). A megállapodás alá eső fajok 1995-ben a Molossidae család egy fajával bővültek, majd 2000-ben módosult a cím és a fajokat tételesen felsoroló függeléket hozzáadták a megállapodás szövegéhez. 78 Magyarországon közzétette: Nemzetközi szerződés a környezetvédelmi minisztertől: Megállapodás az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről. Magyar Közlöny, 1994, 79. szám 118

5.2.4.2 Megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarakról (African-Eurasian Waterbird Agreement, AEWA) 79 A bonni egyezménynek megfelelően az egyezmény II. függelékén szereplő vízimadárfajok védelmére született az AEWA. A megállapodás az I. melléklet szerint meghatározott területre vonatkozik. A felek koordinált intézkedéseket tesznek a vonuló vízimadárfajok kedvező védelmi helyzetének megőrzésére. A megállapodásban foglalt intézkedéseket alkalmazzák a cselekvési tervben meghatározott tevékenységekkel együtt. A védelmi intézkedések többek között magukba foglalják a veszélyeztetett fajok szigorú védelmét, az érintett fajok ökológiájának legjobb ismeretén alapuló hasznosítását, az érintett fajok élőhelyének meghatározását és azok védelmét, az emberi tevékenység okozta problémák felderítését, és törekvést azoknak megszüntetésére, nemzetközi együttműködést, nem őshonos fajok betelepítésének ellenőrzését, szükség szerint megtiltását, kutatást, képzést, programok kidolgozását, tájékoztatást és együttműködést. A megállapodás mellékletét képezi a cselekvési terv, mely a fajok, az élőhelyek védelmét, az emberi tevékenységek szabályozását, a kutatást és monitorozást, oktatást, tájékoztatást és a végrehajtási intézkedéseket tartalmazza. A megállapodás döntéshozó testülete a felek találkozója, ahol csak a feleknek lehet szavazati joga. A Technikai Bizottság kilenc szakértőből áll kiegyensúlyozott földrajzi megoszlás szerint, az IUCN, az IWRB (jelenleg Wetlands International) és a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC), továbbá az agrárközgazdaság, vadgazdálkodás és környezetvédelmi jog képviselőiből. E bizottság tudományos-technikai tanácsot ad a felek találkozója, illetve a felek számára; ajánlásokat, illetve jelentéseket készít, valamint végrehajtja a felek találkozója által rábízott bármely más feladatot. A Megállapodás titkársága segíti az AEWA tevékenységét. 5.2.3.3. A bonni egyezmény keretében kötött, hazánk által is aláírt nemzetközi egyetértési memorandumok Az Egyetértési memorandum a vékonycsőrű póling védelméről előírja az aláírók részére a faj szigorú védelmét, valamint azt, hogy a memorandum aláírói meghatározzák és megőrizzék a faj számára fontosként meghatározott élőhelyeket. Végrehajtják a memorandum mellékletét képező cselekvési tervet, elősegítik a tudományos, technikai és jogi információk cseréjét; megfelelő végrehajtási hatóságot, kapcsolattartó személyt neveznek meg a 79 Magyarországon kihirdette: 2003. évi XXXIII. törvény az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában, 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodás kihirdetéséről 119

memorandum kapcsán; évente jelentést készítenek a memorandum végrehajtásáról; hosszú távú megőrzési tervet dolgoznak ki az AEWA általi elfogadás céljából. E terv többek között magában foglalja a vékonycsőrű póling költőhelyének megtalálására vonatkozó tervet, a vonulási útvonalak jobb megismerését, megfelelő jogi eszközöket a zavarás és a vadászat során történő pusztítás megelőzésére, a megtalált költőhelyek megfelelő védelmét, a mellékletben szereplő cselekvési terv továbbszövését és megfelelő továbbfejlesztését. A memorandum három évre szól, mely automatikusan meghosszabbodik további három évenként, azon tagállamok kivételével, melyek bejelentik egy évvel előre a memorandumból történő visszalépésüket. Az Egyetértési memorandum a közép-európai túzokpopulációk védelméről részes felei biztosítják a faj szigorú jogi védelmét, élőhelyének megőrzését, figyelemmel kísérik a potenciális és aktuális veszélyforrásokat a faj szempontjából, feltérképezik a frissen megüresedett élőhelyeket, kísérletet tesznek a faj visszatérésére ezeken a helyeken; meghatározzák és megőrzik az el nem foglalt potenciális élőhelyeket, biztosítják a vonulás vagy telelés során a túzokok példányainak vagy kisebb csoportjainak a védelmét és a memorandum mellékletét képező cselekvési tervet végrehajtják területükön. A memorandumhoz a túzok közép-európai populációjával érintett valamennyi tagállam csatlakozhat. (A memorandum első tudományos szimpóziumát és az azt követő konferenciát 2004. szeptemberben az ausztriai Illmitzben tartották, a vendéglátó ország mellett magyar együttműködéssel.) Az Egyetértési memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelméről a faj szigorú védelmét és a túléléséhez szükséges vizes élőhelyek megőrzését szolgálja. Az aláíró országok vállalják, hogy a memorandum függelékét képező cselekvési tervben foglaltakat végrehajtják abból a célból, hogy a faj megőrizze jelenlegi elterjedését, illetve hogy elősegítsék a faj költőállományának kiterjedését. A terv magában foglalja a tradicionális költő- vonuló- és telelőterületek védelmi intézkedéseit, a kulcsfontosságú helyekre vonatkozó rendelkezéseket, valamint javaslatokat a kutatásra, monitorozásra, nemzeti cselekvési tervek készítésére. A memorandum és különösen a cselekvési terv végrehajtásának a teljesülését megvizsgálják a rendszeresen megrendezésre kerülő üléseken, és az aláírók kicserélik tudományos, technikai és jogi információikat, kétévente pedig jelentést készítenek a titkárságnak. 120

5.2.5 Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Convention on the Protection of European Wild Flora and Fauna, berni egyezmény) 80 1979-ben született az Európa Tanács egyezménye az európai növény- és állatfajok megőrzésére. Számos pontja az EU élőhelyvédelmi irányelvének megalkotásához szolgált alapul. Letéteményese és a titkársági feladatok ellátója az Európa Tanács. Az egyezmény I. fejezete (1 3. cikk) az általános rendelkezéseket tartalmazza. Itt meghatározza, hogy az egyezmény célkitűzése a vadon élő növények és állatok élőhelyeinek fenntartása, e célból pedig a nemzetközi együttműködés elősegítése. A szerződő felek intézkedéseket tesznek a populációk megfelelő szinten való fenntartására; lépéseket tesznek a megfelelő nemzeti természetvédelmi politikájuk fejlesztésére, különös tekintettel a veszélyeztetett és sebezhető, kiváltképp pedig az őshonos fajokra és a veszélyeztetett élőhelyekre. A továbbiakban elősegítik az oktatást és az egyezménnyel kapcsolatos információk terjesztését. II. fejezet Az élőhelyek védelme (4. cikk): a szerződő felek megteszik a szükséges jogi és adminisztratív intézkedéseket a vadon élő növények és állatok élőhelyének biztosítására, különösen az I. és II. függelék fajainak tekintetében. Ezekre az élőhelyekre tekintettel kell lenni a tervezési és fejlesztési politikában. Különös figyelmet kell fordítani a II. és III. melléklet vándorló állatfajok szempontjából jelentős helyekre. A szerződő felek összehangolják erőfeszítéseiket. III. fejezet A fajok védelme (5 9. cikk): a szerződő felek megteszik a szükséges jogi és adminisztratív intézkedéseket az I. és a II. függeléken szereplő fajok speciális védelmének biztosítása érdekében. Tilos az egyedek begyűjtése, szándékos elpusztítása, szándékos zavarása, az egyedek beleértve a tojások birtoklása, kereskedelme. A III. függelék fajainak hasznosítását szükség szerint időbeli, területi tilalmi időszakok, kereskedelmük korlátozása által szabályozni fogják a szerződő felek annak érdekében, hogy a veszélyektől megóvják az állományokat. A II. és a III. függelék fajainak befogására tiltják a IV. függelékben felsorolt módszereket és eljárásokat. Az élőhelyek és fajok védelmének előírásai alól egyéb kielégítő megoldás hiányában kivételek tehetők a természetes élővilág, a gazdálkodás, közbiztonság és közegészség, kutatás, oktatás, természetvédelem érdekéből, illetve szigorúan ellenőrzött feltételek közötti hasznosítás céljából. Kétévente jelentést kell készíteni e kivételekről. IV. fejezet A vonuló fajokra vonatkozó rendelkezések: A II III. melléklet vonuló 80 Közzétette: 1990/7. sz. Nemzetközi szerződés a környezetvédelmi minisztertől: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Magyar Közlöny 1990. évi 64. szám); 1/1991. KTM tájékoztató: Kivételek az európai vadon élő növények és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezményhez. 121

fajai esetében a szerződő felek összehangolják erőfeszítéseiket; továbbá különös figyelmet fordítanak a tilalmi időszakok vagy más hasznosítást korlátozó eljárások megfelelő alkalmazására. V. fejezet Kiegészítő rendelkezések: A szerződő felek együttműködését írja elő az egyezmény, ösztönzi a kutatást, őshonos fajok visszatelepítését, nem őshonos fajok betelepítésének szigorú ellenőrzését. A VI. fejezet szerint Állandó Bizottságot kell létrehozni a szerződő felek képviselőiből (az Európai Közösség a tagállamainak utalt szavazatok erejéig élhet szavazati jogával). Az egyezmény általános felügyelete, módosítások kezdeményezése, ajánlások tétele a Miniszteri Bizottság, szakértői ülések szervezése pedig az Állandó Bizottság jogkörébe lett utalva. Az egyezmény záró fejezetei a módosítások módjáról (16 17. cikk), a viták rendezéséről (18. cikk) és a záró rendelkezésekről (19 24. cikk) szól. Kiemelendő, hogy bármely szerződő fél élhet az I III. függelék tekintetében fenntartással (ezzel a jogával élt is Magyarország több faj tekintetében). Az I. függelék a fokozottan védendő növényfajokat, a II. függelék a fokozott védelemben részesítendő állatfajokat, a III. függelék a védelemben részesítendő állatokat, a IV. függelék az elpusztítás, befogadás és az egyéb formában történő kihasználás tiltott eszközeit és módszereit sorolja fel. 5.2.6 Egyezmény a biológiai sokféleségről (Convention on Biological Diversity, CBD, biodiverzitás-egyezmény) 81 1992-ben Rió de Janeiróban a klímaegyezménnyel párhuzamosan írták alá a biológiai sokféleségről szóló egyezményt, melynek működtető szervezete az UNEP 82. Az egyezmény első cikkeiben meghatározott fő célkitűzéseként a biológiai sokféleség megőrzését, komponenseinek fenntartható használatát, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök méltányos elosztását jelöli meg. Az egyes államok szuverén joga erőforrásaik saját környezetpolitikájuk szerinti felhasználása, de felelősségük, hogy ne okozzanak kárt más államok környezetében. A célok érdekében minden szerződő félnek együtt kell működnie. A biológiai sokféleség megőrzésére megfelelő stratégiát dolgoznak ki, vagy a meglévő stratégiákat adaptálják az egyezmény céljainak megfelelő módon. A megőrzés és fenntartható használat szempontjából fontos komponenseket azonosítják figyelembe véve az I. 81 Magyarországon kihirdette: 1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről 82 United Nations Environmental Programme 122

mellékletben foglalt kategóriák listáját. Ellenőrizni kell e komponenseket, különös tekintettel a sürgős védelmi intézkedéseket igénylő, illetve a fenntartható használatra legnagyobb lehetőséget kínáló komponensekre. A jelentős káros hatással járó folyamatokat azonosítani kell, azokat mintavétellel vagy más módszerekkel ellenőrzik a tagállamok. A 8. cikk kifejezetten a természetvédelemről szól: e szerint in situ védelem céljából védett területek rendszerét kell létrehozni, irányelveket kell kidolgozni e területek kiválasztására, kezelésére. A biológiai sokféleség szempontjából fontos biológiai erőforrásokat szabályozni kell, elő kell segíteni az ökológiai rendszerek védelmét, a védett területek környezetében környezetileg helyes és fenntartható fejlődést segítenek elő, helyreállítják a degradálódott rendszereket, elősegítik a veszélyeztetett fajok megújulását, eszközöket biztosítanak a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) hasznosításából eredő kockázatok szabályozására, beleértve az emberi egészséget érintő kockázatok számításba vételét; idegen fajok betelepítését megfelelő kontroll mellett végzik; a jogalkotásnál figyelembe veszik a hagyományos életmódokat megtestesítő közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos ismereteit; megfelelő jogszabályokat foganatosít a veszélyeztetett fajok és állományok védelmére; szabályozzák a károsító folyamatok hatásait; együttműködnek a fejlődő országok pénzügyi és egyéb támogatásában a fenti célok érdekében. Ex situ védelem (9. cikk): A szerződő felek intézkedéseket hoznak az in situ intézkedések kiegészítése céljából a biológiai sokféleség komponenseinek ex situ védelmére. További fejezetek tárgyalják a tagállamok ösztönzését a biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható hasznosítására (10. cikk); az ezt ösztönző tagállami intézkedéseket (11. cikk), a kutatást és képzést (12. cikk), közoktatást és tájékoztatást (13. cikk). 5.2.5.1 A biológiai sokféleségről szóló egyezmény cartagenai jegyzőkönyve a biológiai biztonságról (cartagenai jegyzőkönyv, Cartagena-protokoll) 83 A genetikailag módosított szervezetek biztonságos kezelésére, szállítására és felhasználására állapít meg részletes nemzetközi szabályozást a columbiai Cartagenában aláírt jegyzőkönyv. Az elővigyázatosság elve alapján a biológiai sokféleségre és az emberi egészségre káros hatások megelőzését szolgálja. A genetikailag módosított szervezetek határon túli szállítása és a forgalomba hozatal előzetes engedélyezési eljáráshoz kötött; előírás 83 Magyarországi megerősítés: 94/2003. (IX. 23.) OGY határozat a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv megerősítéséről 2004. évi CIX. törvény a biológiai biztonságról szóló, Nairobiban, 2000. május 24-én aláírt Cartagena Jegyzőkönyv kihirdetéséről 123

az ehhez szükséges információk megfelelő forgalmának biztosítása stb. 5.2.7 Nemzetközi egyezmény a bálnavadászat szabályozásáról Az egyezményt működtető szervezet a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság; célja az egyes bálnafajok állományainak hatékony védelme a bálnavadászat megfelelő szabályozása révén. Mivel e fajok állományai világörökségnek tekintendők, továbbá tengerparttal nem rendelkező ország is részesedhet a bálnavadászatból tengeri flottája vagy akár a nemzetközi kereskedelem révén is, ezért olyan, csak szárazföldi határokkal rendelkező országok is részes felei lehetnek az egyezménynek, mint Magyarország. Az egyezmény értelmében meg kell tiltani a védett fajok és állományok egyedeinek zsákmányolását, melyek alól csak speciális kivételek tehetők (tudományos célból, illetve az őslakosok általi tradicionális vadászat). Intézkedni kell a vadászati tilalom megvalósítására, a tilalom megszegőinek büntetésére, melyről tájékoztatni kell a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot, mely az egyezmény döntéshozó testülete. A részes felek által fizetett tagdíjak fedezik az ügyviteli költségeket. 5.2.8 Európai Tájegyezmény Az Európa Tanács Miniszterek Tanácsa 2000 októberében tartott értekezletén született megállapodás az európai táj védelmére. Az egyezmény végrehajtásáért és az ország képviseletéért a NKÖM és a KvVM közösen felelős. A feladatok koordinálását egy szakmai munkacsoport végzi. Az egyezmény négy fő fejezete az alábbiakról rendelkezik. I. Általános rendelkezések: Az egyezmény definíciói meghatározzák többek között a táj, tájpolitika, tájvédelem, tájgazdálkodás, tájtervezés fogalmát. Az egyezmény kiterjed a természetes, vidéki, városi és városkörnyéki területekre, a szárazföldi, vízi és tengeri területekre, a kiemelkedő jelentőségű, átlagos és leromlott tájelemekre. Az egyezmény célja a táj védelmének, kezelésének, tervezése elősegítésének, valamint a tájjal kapcsolatos ügyek során európai szintű együttműködésnek az előmozdítása. II. Nemzeti intézkedések: Minden tagállam saját hatáskörében kell, hogy előmozdítsa az egyezmény célkitűzéseit. El kell ismerniük jogrendszerükben a tájat mint a lakosság lényeges környezeti elemét, megfelelő tájpolitikát kell létrehozniuk és alkalmazniuk, regionális és városfejlesztési politikájukba integrálni kell a tájat. Különösen munkálkodniuk kell a társadalom, a magánszféra, közintézmények ráébresztésén a táj értékére; az oktatás és képzés terén szakértőket, multidiszciplináris tréningprogramokat kell szervezni, iskolai és egyetemi kurzu- 124

sokat kell indítani; meg kell határozni a különböző tájakat, jellemzőiket elemezni, felbecsülni, meg kell határozni a táj minőségi céljait, intézményrendszert kell létrehozni a védelem, kezelés és/vagy tervezés céljára. III. Európai együttműködés: A részes felek együttműködnek a cél érdekében; közös segítségnyújtást és információcserét szolgáltatnak egymásnak; a határon túlnyúló együttműködést támogatják; rendszeresen ellenőrizve az egyezmény végrehajtását. Az Európa Tanács tájjal kapcsolatos díjat adhat a helyi és regionális hatóságoknak és csoportosulásaiknak. IV. Záró rendelkezések: Az egyezmény nem jár egyéb egyezmények esetleges szigorúbb előírásainak felülírásával. A csatlakozás, területi alkalmazás, visszalépés, módosítások, értesítések rendjéről ugyancsak e fejezet rendelkezik. 5.2.9 Egyéb, a természetvédelem szempontjából releváns egyezmények 5.2.9.1 Egyezmény az együttműködésről a Duna védelmére és fenntartható használatára (Duna-védelmi egyezmény) 84 Bár az egyezmény, melynek a Duna menti országok a tagjai, elsősorban vízügyi és környezetvédelmi célokat fogalmaz meg, de fontos feladataként jelölte meg az EU vízkeretirányelvének 85 a Duna vízgyűjtő területén való nemzetközi koordinációját is, továbbá az élőhely-rekonstrukció, árvízmegelőzés stb. számos természetvédelmi következménnyel is jár. Magyarországi kezdeményezésre munkacsoportjai között ökológiai szakértői csoport (Ecology Expert Group) is tevékenykedik. Az egyezmény titkársága (ICPDR) Bécsben található. 5.2.9.2 Keretegyezmény a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről 86 Az egyezmény a Kárpátok térségére vonatkozik, melynek pontos határait a részes felek konferenciája határolja körül. A részes felek átfogó politikát folytatnak a Kárpátok védelmében a természet- és környezetvédelem alapelveinek figyelembe vételével. A földi erőforrásokkal való gazdálkodást integrált módon közelítik meg. A 4. cikk a biológiai és táji sokféleség megőrzése és fenntartható használata kapcsán konkrét előírásokat is tartalmaz. A részes fe- 84 Magyarországon kihirdette: 74/2000. (V. 31.) Korm. rendelet a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló Egyezmény kihirdetéséről 85 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízvédelmi politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról 86 306/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló Keretegyezmény kihirdetéséről 125

leknek olyan politikát kell folytatniuk, melynek célja a biológiai és táji sokféleség megőrzése, e célból különböző célzott intézkedéseket is kell tenniük (természetközeli élőhelyek megfelelő fenntartása, helyreállítása, kezelési tervek készítése, természetre veszélyes idegen fajok és genetikailag módosított szervezetek betelepítésének megakadályozása, összehangolt kutatás, együttműködés stb.). A további fejezetek így a területi tervezés, a fenntartható és integrált víz/vízgyűjtő-gazdálkodás, a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, fenntartható közlekedés és infrastruktúra, fenntartható turizmus, az ipar és energia is hivatkoznak az ökoszisztémák védelmére. A kulturális örökség és hagyományos ismeretek, a környezeti értékelés és információrendszer, megfigyelés és korai riasztás, a társadalmi tudatosság és részvétel témájáról is rendelkezik a szöveg. Az egyezmény záró fejezetei a szervezeti-működési elveket rögzíti (részes felek konferenciája, melyet legalább három évente össze kell hívni, a titkárság, alárendelt testületek, pénzügyi hozzájárulások, jegyzőkönyvek, módosítások, hatálybalépés stb.). 126

FELHASZNÁLT ÉS A TÉMÁHOZ AJÁNLOTT TOVÁBBI IRODALOM ANON.: Nemzeti Környezetvédelmi Program 2003 2008. KVvM, Budapest, 2004. BÁNDI GYULA: Környezetjog. Osiris, Budapest, 2000. BENCZE LÁSZLÓ, GELLÉRTHEGYI ISTVÁN & KOCSIS-KUPPER ZSUZSANNA: Környezetvédelmi útmutató gazdálkodó szervezetek részére. HVG-Orac, Budapest, 2002. BONÓMI NÓRA KATALIN: Ügyészi tevékenység a környezetvédelemben. KJK Kerszöv, 2003. CSEPREGI ISTVÁN: Fejezetek a természet védelmére vonatkozó jogi szabályozás köréből. Keszthely, 1998. E. BALOGH MARIANN (SZERK.): Környezetvédelmi jogesetek és szakértői tevékenység. KJK Kerszöv, 2001. FARAGÓ TIBOR & NAGY BOLDIZSÁR (SZERK.): Nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezmények jóváhagyása és végrehajtása Magyarországon. KvVM, Budapest, 2005. FICZERE LAJOS & FORGÁCS IMRE: Magyar közigazgatási jog. Különös rész. Osiris, 2001. GELLÉRTHEGYI ISTVÁN: Környezetvédelmi döntvénytár, 1995 2001. HVG-ORAC, 2002. KALOTÁS ZSOLT (SZERK.): Természetvédelmi ismeretek a madár- és denevérgyűrűzési, valamint a solymászvizsgához. KöM, Budapest, 2000. KEREKES SÁNDOR & SZLÁVIK JÁNOS: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 2001. OROSZI SÁNDOR: A természetvédelem története Magyarországon 1945-ig. Erdészettörténeti közlemények VII. Országos Erdészeti Egyesület, Budapest, 1992. RAKONCZAY ZOLTÁN: Természetvédelem. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2002. RAKONCZAI ZOLTÁN: Természetvédelem. KöM, Budapest, 2001. SALTARELLI ERIKA (2000): A természetvédelem finanszírozása. Zöld belépő sorozat, Budapest. STANDOVÁR TIBOR & RICHARD B. PRIMACK: A természetvédelem biológiai alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001. TARDY JÁNOS (SZERK.): Természetvédelem 1994. KTM Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 2004. TEMESI GÉZA: Együtt a vártán: őrszolgálat a természet védelmében. Természetbúvár, 2001, 56(6): 34 36. 127