csatlakozó tetőfelület vízelvezetési együttható értékei tető 3 (5%) 1 zöldtető 0,3 1. táblázat: A vízelvezetési együttható értékei. V. 1.1 Függő ereszcsatornák és lefolyócsövek A tető felületéről lefolyó csapadékot egy megfelelő vízelvezető rendszerrel kell elvezetni elkerülendő az épület külső határoló falainak és pincéjének nedvesedését. A csapadékvíz-elvezető rendszer többnyire az e- reszcsatornából és az ahhoz csatlakozó lefolyócsövekből áll, amelyek az összegyűjtött csapadékot a település csatornarendszerébe továbbítják, illetve az épülettől elvezetik (ciszternába, kerti tóba, vagy a kertben elszikkasztják). Méretezés A csatorna-lefolyócső keresztmetszetét a DIN 1986 szabvány alapján a tetőfelület mérete, az ún. vízelvezetési együttható és a mértékadó fajlagos vízhozam alapján kell meghatározni (a méretezés módját lásd alább). E szabályozás szerint a csatorna méretét alapvetően a lefolyócső keresztmetszetéhez kell hozzárendelni. A méretezésben szereplő mértékadó fajlagos (csapadék) vízhozam viszonylag független fogalom az átlagos évi csapadékmennyiségtől. Az egy csúcsterhelésű rövidebb időszak esővíz-hozamát jellemzi: pl. egy zápor legintenzívebb 5 percének felületegységre jutó másodpercenkénti vízhozamát (záporintenzitását). Mivel az átlagos csúcsértékek körzetenként nagyon eltérőek lehetnek, a csapadékvíz-elvezetés méretezésének megkönnyítésére az egyes országokban mértékadó értékeket határoznak meg: Németországban 0,030 l/s. m 2 (megfelel 300 l/s. ha) (DIN 1986) Nagy-Britanniában 0,021 l/s. m 2 (BS 6367) Magyarországon 0,0159-0,0274 l/s. m 2 (MSZ 04-134) Norvégiában 0,027 l/s. m 2 A DIN 1986 szabvány a csapadékosabb, várhatóan magasabb vízhozamú területekre 0,040 l/s. m 2 értéket határoz meg. A csatornák és az ejtőcsövek méretezését Magyarországon az MSZ 04-134 szabályozza, illetve korábban az MSZ 7936/ 1, az MSZ 7937/1, az MSZ 7938/1 és az MSZ 7941/1 szabványok is tartalmazták. A RHEINZINK hazai alkalmazástechnikai tanácsadó szolgálata kérésre szívesen ad tájékoztatást az e szabványokban foglalt követelményekről. A tetőfelület a tető alaprajzi méretét, azaz vízszintes vetületének területét jelenti. A vízelvezetési együttható egy olyan faktor, amely figyelembe veszi az eső csúcsmennyiségének jelentkezése és a csapadék tényleges elfolyása közötti időeltolódást (1. táblázat). (E tényező szerepe különösen a zöldtetők esetén mutatkozik meg, amelyeknél a felület jellege következtében az eső csúcsmenynyiségének jelentkezése és annak elfolyása között akár jelentős időbeli eltérés is lehet.) Az elvezetendő csapadék mennyisége (V r ) az a vízmennyiség, amelyet a vízelvezető rendszernek egy időegységen (másodpercen) belül fogadnia kell. Számítása az alábbiak szerint történik: r T(n) V r = A [l/s], ahol 10000 V r : lefolyó csapadék mennyisége [l/s], : vízelvezetési együttható ( lefolyási tényező ) a DIN 1986-2 szerint értéke 0,3-1,0 (ha a tető lejtése 3, = 1,0) A : a csatlakozó tetőfelület (vetületi) mérete [m 2 ] r T(n) :mértékadó fajlagos esővízhozam [l/s. ha] (számításba vehető értéke általában: 300 l/s. ha) (A képletben szereplő 1/10000-es osztás a m 2 /ha mértékegységek közötti átváltásból származik.) A lefolyócsőnek a fenti módon számított csapadék-mennyiséget kell elvezetnie. A különböző névleges keresztmetszetű lefolyócsövekre számításba vehető maximális csapadékmennyiséget a 2. táblázat adja meg (a DIN 1986 szabvány szerint). 1. számítási példa: Egy 0,030 l/(s. m 2 ) mértékadó fajlagos vízhozamú területen lévő családi ház 25 lejtésű nyeregtetőjének egyik 6. 15 m vetületi felületű oldaláról elvezetendő csapadék mennyisége az alábbi: V r = 90 [m 2 ]. 0,03 [l/s. m 2 ]. 1 V r = 2,7 [l/s] A 2. táblázat alapján e csapadékmennyiség egy NM 100 mm átmérőjű lefolyócsővel vezethető el. Ehhez NM 333 mm névleges méretű függő ereszcsatorna tartozik. 2. számítási példa: Egy 0,021 l/(s. m 2 ) mértékadó fajlagos vízhozamú területen lévő bevásárló központ 12 lejtésű nyeregtetőjének egyik 20. 60 m vetületi felületű oldaláról elvezetendő csapadék mennyisége az alábbi: V r = 1200 [m 2 ]. 0,021 [l/s. m 2 ]. 0,8 V r = 20,16 [l/s] A 2. táblázat alapján e csapadékmennyiség öt darab NM 100 mm átmérőjű, vagy három darab NM 120 mm átmérőjű lefolyócsővel vezethető el. Ehhez az első esetben NM 333 mm névleges méretű függő ereszcsatorna tartozik, míg a második esetben NM 400 mm névleges méretű. A fenti számítási módszer természetesen nemcsak a függő, hanem a fekvő ereszcsatornákra is alkalmazható (ld. V. fejezet 1.2). A csapadékmennyiség számítása a fenti módszerrel történhet a belső csatornák (shed- és attikacsatornák) esetében is, de ott (elsősorban a lefolyócsövekre vonatkozóan) szigorúbb követelményeket kell érvényre juttatni (ld. V. fejezet 1.3). 204 2. táblázat: A lefolyócső keresztmetszete és a számításba vehető csapadékmennyiség a DIN 1986 szabvány szerint. (1) A csatorna méretét (NM) a lefolyócső keresztmetszetéhez kell hozzárendelni (geometriai megfontolások alapján). csapadékvíz menynyisége [l/s] 1,2 2,6 4,7 7,6 13,8 lefolyócső átmérő [mm] 60 80 100 120 150 keresztmetszet [ ~ cm 2 ] 28 50 79 113 177 csatorna névl. mérete (1) 200 250/280 333 400 500
1. ábra: A lefolyócső méretezésének kiinduló feltétele, hogy a csatorna összefolyója mindig tölcsér formájú. Egyéb esetben a cső névleges mérete legalább 30 %-kal nagyobb legyen. V. 1 CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS Figyelem! A DIN 1986 alapján végzett méretezés azt feltételezi, hogy a csatorna összefolyója tölcsér formájú. Henger alakú (nem bővülő) öszszefolyó esetén egy 30 %-kal nagyobb lefolyócsövet kell választani (például NM 100 mm helyett NM 120 mm átmérőjűt). Ennek az az oka, hogy a henger alakú összefolyókban a víz áramlási feltételei sokkal kedvezőtlenebbek, így ott a cső keresztmetszetének csak 70 %-a vehető figyelembe (2. ábra). Szintén egy mérettel nagyobb ejtőcsövet javasolt választani a magasabb (pl. városi beépítésű) épületekhez: a hosszabb lefolyócsőben ugyanis nagyobb a jégdugó kialakulásának veszélye, különösen ha a cső még árnyékban is van. A csatornák alakja és mérete Európa kultúrája sokszínű, így az egyes országokban több eltérő méretű és formájú csatorna vált hagyománnyá (lásd a mellékletben). Az időközben hatályba lépett EN 612 egységes európai szabvány sem pontos csatornaméreteket határoz meg, hanem szerkezeti minimumkövetelményeket (például: az NM 333 mm méretű, ötvözött horgany anyagú csatornák anyagvastagsága nem lehet 0,7 mm-nél kevesebb, míg az NM 400 mm méretű csatornák vastagsága legalább 0,8 mm). A csatornák alakja és arányai a nemzeti ízlést is tükrözik. Az euroszabvány ezt is tiszteletben tartja, amikor nem szabványosít egységes európai csatornaformát. Így a korábbi nemzeti csatornaszabványok nem veszítik el gyakorlati jelentőségüket, még ha ezután nem is szolgálhatnak jogi állásfoglalások alapjául. ~140 mm ~90 mm 2. ábra: A tölcsér formájú és a hengeres összefolyó hidromechanikai viselkedése: utóbbinál az ejtő cső keresztmetszetének mindössze 70 %-a vehető számításba. Figyelem! A mellékletben példaként bemutatott nemzeti csatornaformák nem azt jelentik, hogy a RHEIN- ZINK valamennyit gyártja is bár közülük több valóban a RHEINZINK szállítási programjának részét képezi (mind standard, mind patina pro felülettel). A kapható méretekről alkalmazástechnikai tanácsadóink szívesen adnak tájékoztatást. Rögzítés és csatlakoztatás A csatornákat többnyire csatornatartókba ültetik. A csatornatartóknak ki kell elégíteniük az MSZ EN 1462 Ereszcsatorna-tartók. Követelmények és vizsgálat szabványt. A csatornatartókat lehet ereszpallóra, vagy a szarufák végére szerelni (adott esetben oldalról). Egyes országokban még az ereszdeszkán is rögzítenek csatornatartókat. Európában azonban az a megoldás terjedt el leginkább, hogy a csatornatartókat ereszpallóra rögzítik (korrózióálló csavarokkal vagy csatornavas-szögekkel). A korai korrózió megelőzése érdekében a csatornatartó vasak felülete tüzihorganyzott kell legyen. (A RHEINZINK-nél kapható olyan csatornatartó is, ami a csatornával megegyező színű patinásodás érdekében a horganyzáson túlmenően RHEINZINK-lemezzel is át van vonva.) A csatornatartókat úgy kell méretezni, hogy a rájuk jutó terheket el tudják viselni. Németországban a DIN 18461 szerint a csatornatartókat teherbírásuk alapján négy oszlopba sorolják (3. táblázat). A csatornatartók távolságát a teherbírás és az i- génybevétel figyelembe vételével kell meghatározni (4. táblázat). Az MSZ 7936/4 szerint horganylemez csatorna esetén a csatornatartók egymástóli távolsága: 600 ± 100 mm, a DIN 18461 szerint pedig 700-900 mm. Az előírt méreteknél nagyobb szarufa-távolságok esetén az ereszpalló beépítése nem kerülhető el! A RHEINZINK -ereszcsatorna-rendszer e- gyes (3-6 m hosszúságú) csatornaszakaszainak hosszanti csatlakoztatását legalább 10 mm egymásra fedéssel és lágyforrasztással kell kialakítani. A csatornatartókat előzetesen kimérve (kizsinórozva) rögzítik, és az egyes egységeket ezekbe ültetik, illetve forgatják bele. névleges teherbírási csoport méret 1 2 3 4 200 25 x 4 25 x 4 25 x 4 250 25 x 4 30 x 4 25 x 6 280 30 x 4 30 x 5 25 x 6 25 x 8 333 30 x 5 25 x 6 40 x 5 30 x 8 DH-rendszer x 400 30 x 5 40 x 5 25 x 8 30 x 8 500 40 x 5 40 x 5 30 x 8 30 x 8 3. táblázat: A félkör- és négyszög szelvényű csatornatartó vasak keresztmetszeti méretei az egyes teherbírási csoportokban, a DIN EN 612 szabvány szerint távolság igénybevétel ± 40 mm szokásos/ magas/ teh. csop. teh. csop. 700 mm 1 3 800 mm 2 4 900 mm 3 DH-rendszer 4. táblázat: A csatornatartók távolságának meg-határozása a teherbírás és az igénybevétel figyelembe vételével (DIN 18461) 205
3. ábra: RHEINZINK -DH csatornatartó rendszer, könnyen és szarufatávolságtól függetlenül szerelhető beforgatható csatornatartókkal 6. ábra: A szár nélküli DH-csatornatartókat az óra járásával megegyezően lehet beforgatni a tartósínbe - egyszerűen és gyorsan! A 3 és 2 m hosszúságú lefolyócsöveket többnyire csőbilincsekkel rögzítik az épület homlokzatán. A csőbilincsek legnagyobb távolsága általában nem lépheti túl a 2,0 m-t. A rögzítésnek nem szabad akadályozni a csövek hőmozgását, azaz a lefolyócsőnek a csőbilincsben hosszirányban mozognia kell tudni. Ezért a szorítórögzítések nem megfelelőek; helyette a csőbilincs fölé a lefolyócsőre (annak felső vége alatt) egy lecsúszásgátló gyűrűt, vagy idomot kell forrasztani. A nem kónikus kialakítású, henger alakú (hegesztett) lefolyócsöveknél, ahol a csövek egymásba csatlakoztatásához az egyes egységek végén egy felbővítést alakítanak ki, egy csőbilincset közvetlenül e felbővítés alatt kell szerelni (lecsúszásgátló gyűrűt ez esetben nem is kell használni). Ilyen esetben 100 mm csőátmérőig a csőbilincsek távolsága 3 m is lehet. 4. ábra: Egy belülről forrasztott RHEINZINK - lefolyócső forrasztási varratának metszete (szabadalmaztatott gyártási eljárás: DBP 2607970). 7. ábra: RHEINZINK -teleszkópszett: 23-100 cm ereszkinyúlású tetőkhöz szerelhető, melyhez 3 elem tartozik: a függesztett betorkollóelem, a hattyúnyak-elem és a csőív. Ha a csőbilincsek szára nem egyenes, azokat úgy kell szerelni, hogy a csőről lecsurgó víz ne tudjon a bilincs szárán a homlokzatra viszszafolyni: azaz a beüthető szár a bilincsrész fölött legyen. A lefolyócsöveket hosszirányban egyszerű egymásba tolással kell toldani. E területen forrasztásra általában nincs szükség. Az MSZ 7941/1 szabvány azt írta elő, hogy a lefolyócsöveket hosszirányban 30 mm-re kell egymásba tolni és a csatlakozást lágyforrasztással kell tömíteni. Az iparilag előregyártottan forrasztott kónikus (egyik végétől a másikig szűkülő) lefolyócsövek gyártási pontossága azonban már lehetővé teszi a nagyobb átfedéssel történő csatlakoztatást is, így (legalább 50 mm-es egymásba tolás mellett) a tömítőforrasztás már elmaradhat. A hengeres (hegesztett) lefolyócsöveknél pedig az egyik végükön kialakított felbővítés a kellő hosszúságú egymásba tolást már önmagában megoldja. Vágott csőhosszaknál RHEINZINK- 5. ábra: Egy nagyfrekvenciával hegesztett RHEINZINK -lefolyócső hegesztési varratának metszete (szabadalmaztatott gyártási eljárás: EP 0284141). csőtoldó elemet lehet használni. A megoldás legnagyobb előnye, hogy a lefolyócső hoszszirányú hőmozgása így nem akadályozott. Ahol az épület mellett gyalogos forgalom van, a lefolyócsöveket az alsó szakaszon általában állványcsőbe csatlakoztatják. Az állványcső átmérője és falvastagsága mindig nagyobb, mint a vékonyfalú lefolyócsőé. A kettő közötti hézagot esztétikai okokból az ejtőcsőre forrasztott RHEINZINK-letakaró elemmel kell lezárni. E területen kiválóan alkalmazható a RHEINZINK-Reviso állványcső-csatlakozó elem (3. ábra), amely úgy takarja le a csatlakozást, hogy szükség esetén fel is tolható: így lehetővé teszi a lefolyócső ellenőrzését es eldugulás esetén tisztítását. Figyelem! A RHEINZINK -ereszczatorna-rendszer lefolyócsöveinek hosszvarratai tompán ütköztetve hegesztettek (NM 60-120), vagy belülről forrasztottak (négyszög szelvényű, valamint körszelvényű NM 150 csövek). A hengeres keresztmetszetű hegesztett lefolyócsövek e- gyik végét a gyártáskor felbővítik. Ha a levágott, maradék darabokat kell beépíteni, jól használható a RHEINZINK-csőtoldó elem (7. ábra), amelynek egyik vége nagyobb átmérőjű, míg a másik szűkített. További lehetőség a csővég speciális szerszámmal történő felbővítése (pl. M.A.S.C.-Aufweitkoner, D-Senden/Ulm). A belülről forrasztott lefolyócsöveknél a forrasztás ereszték-átfedése 5 mm (4. ábra). A varratba (ellentétben az egyébként szokásos korcolt eresztékátfedéssel) általában nem kerülhet kapilláris úton nedvesség, ami később megfagyva a kapcsolatot károsíthatná. 206
Függő ereszcsatorna Névleges méret Dilatációs elemek maximális távolsága (mm) (m) félkör- és négyszög 500 15,0 szelvényű (MSZ EN 612) (javasolt: 12,0) 5. táblázat: Dilatációs elemek távolsága függő és fekvő ereszcsatornákban V. 1 CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS fekvő ereszcsatornák 400 9,0 egyedi formájú > 500 6,0 külső csatornák 8a. ábra: Rugalmas betétes RHEINZINK dilatációs elem, amelyen a víz keresztül tud folyni, ahol 8b. ábra: a szürke színű EPDM anyagú dilatációs betét a külső oldalról nem is látható. 9. ábra: Függő ereszcsatorna DHcsatornatartó megoldással, melynél a C- profilba fűzött csatornatartók kiosztása független a szarufatávolságtól Abban az esetben azonban, ha a lefolyócsövek hosszában egymáshoz vannak forrasztva (így a hőmozgásuk akadályozott) és/vagy ha a csőbilincsek túlságosan meg vannak szorítva, olyan feszültségek alakulhatnak ki, amelyek végül a hosszirányú forrasztás megnyílásához (sőt az anyag repedéséhez) vezethetnek. Ezek kezdetben többnyire csupán hajszálrepedések, a téli fagy azonban hamar felbővíti őket. (Ez az eset azonban a legújabb fejlesztésű hegesztett hosszirányú varrattal gyártott RHEINZINK-lefolyócsöveknél már nem alakulhat ki.) A csatornázásba (meleg levegőhöz) nem bekötött lefolyócsövek esetén fagyáskárok alakulhatnak ki jégdugó következtében is. Ezért fűtött csatornához csatlakozó lefolyócsőben érdemes a fűtőszálat a fagyhatárig levezetni, illetve a hosszabb vagy az árnyékos helyen lévő lefolyócsövek keresztmetszetét érdemes a szükségesnél egy mérettel nagyobbra választani. Dilatáció A csapadékvíz-elvezető rendszer tervezése és szerelése során figyelni kell arra, hogy a RHEINZINK hőmozgását (ld. I. fejezet 3.3) e területen is biztosítsák. Ezért a szokásos méretű (NM 500 mm), félkörszelvényű függő ereszcsatornák egy (egyenes vonalú) dilatációs egységének hossza nem lehet 15 m-nél több. A fix pontoktól (sarkoktól, és nem mozgóképes végződésektől) mindig az irányérték felét kell figyelembe venni! A nagyobb hosszúságú csatornaszakaszokat mindig dilatálni kell: vagy a tölcsér formájú RHEIN- ZINK-összefolyóban, vagy a rugalmas betétes dilatációs elem (8a és b ábra) segítségével. A síkban maradó rugalmas-betétes RHEIN- ZINK dilatációs elem legfontosabb előnye az, hogy az egyes függetlenül mozgó csatornaszakaszok között a víz akadálymentesen átfolyhat: így a vízgyűjtő szakaszok függetlenebbé válhatnak a lefolyócsövek helyzetétől. A rugalmas betét egy rendkívül elasztikus, cinkszürke színű EPDM, amelyet kétoldalt rövid 0,8 mm lemezvastagságú csatorna-elemekre vulkanizálnak rá. Az EPDM olyan elasztomer, amely még a -40 C-tól +100 C- ig tartó hőmérséklettartományban is igazoltan megőrzi rugalmasságát felridegedés nélkül. Az EPDM e hőmérséklettartományban minden időjárási hatásnak ellenáll még az UVsugárzásnak is. Hosszirányú lejtés A csatornák szükséges hosszirányú lejtéséről az egyes országokban eltérőek a vélemények, a szakmai ajánlások és az előírások. Németországban a bádogos irányelvek szerint a függő ereszcsatornák lejtése 1-3 mm/ m (de az építtető ilyen értelmű rendelkezése esetén a szabvány lehetővé teszi a lejtés nélkül kialakított csatornát is). Norvégiában az ajánlott lejtés 2-3 mm/m, Magyarországon pedig 3-5 mm/m (MSZ 7936/1). A nálunk érvényes követelmény összefüggésben van azzal, hogy a hagyományos, kisipari módszerekkel készített, 1 m hosszúságú darabokból összeállított csatornák pontatlanságuk miatt a helyi ellenlejtések kialakulásának megelőzése érdekében nagyobb (legalább 5 mm/m =5%) lejtést igényelnek. 24 6 15 3 6 6 6 12 24 12 6 3 15 15 3 10. ábra: A dilatációs elemek elrendezése egy L-alakú épület RHEINZINK -ereszcsatorna rendszer esetén (szerelési példa). 36 207
1.a-c ábra: Különböző kialakítású szegélysávok az ereszszegély-fedés rögzítésére: rögzítő sáv, patent-rögzítősáv és a korcolt fedésekhez is használt eresz-szegélysáv. A lejtés meghatározásakor két egymással ellentétes hatású érvet kell mérlegelni: egyrészt a csatorna öntisztuló-képessége, másrészt az épület építészeti megjelenése. A RHEINZINK tapasztalata szerint a tényleges öntisztuló-képesség legkorábban 5 mm/m lejtésnél alakul ki. E lejtés azonban már befolyásolja az é- pület megjelenését, ezért az építtetők sokszor kisebb lejtést kívánnak. Félkörszelvényű csatorna és pontos munkavégzés esetén a RHEIN- ZINK nem utasítja el még a lejtés nélküli csatornát sem. Ennél ugyan egyes szakaszokon nem kerülhető el a enyhe ellenlejtés (és ezzel a csatlakozások előtti tócsa kialakulása), ez azonban ebben az esetben nem jár érzékelhető hátránnyal. Károsodáshoz még az idővel lerakódó vékony homok és földréteg sem vezet. A lejtés meghatározásakor azon is el kell gondolkoznunk, hogy vajon az 1-2 mm/m mértékű lejtés az adott épületnél egyáltalán biztonsággal megvalósítható-e. A mi tapasztalatunk szerint ez a lejtéstartomány igencsak elméleti. Mindig előnyös, ha a csatorna a csapadékvizet egyértelműen az összefolyó irányába vezeti. Keresztirányú lejtés A csatornáknak keresztirányban nem kell lejteniük, a belső oldali csatornaperemnek azonban (a csatorna méretétől függően) mintegy 8-20 mm-rel magasabban kell lennie, mint a külsőnek (9. ábra). Így a víz még egy különlegesen nagy zápor alkalmával és a csapadék esetleges visszatorlódásakor is kívül (azaz az ereszcsatorna homlokzattól távolabbi oldalán) folyik a peremen túl. A DIN EN 612 szabvány a hátsó oldal túlemelésére pontos minimum-értékeket határoz meg (pl. a 280, 333 és 400 mm névleges méretű félkörszelvényű csatornákra 6 mm, de a javasolt túlemelés 11 mm). ~ 500 mm 10 mm 100 mm ~ 200 mm 2. ábra: Fekvő ereszcsatorna ereszszegélyfedéssel és az ajánlott rögzítési megoldásokkal (Ausztriában használt kialakítás). V. 1.2 Fekvő ereszcsatornák A fekvő ereszcsatornát elsősorban Ausztriában és Svédországban kedvelik, de Németországban és Magyarországon is jól ismerik (2. és 3. ábra). E kialakításnál a csatorna alatt mindig szükség van egy ereszszegély-fedésre is, ami a csatorna alatti tetőszakaszt (ereszt) védi a csapadéktól. Szakszerű rögzítés esetén a fekvő ereszcsatorna némiképp óvja az épület alatt járókat a lezúduló hótól (bár ez semmiképp sem vehető figyelembe teljes értékű hófogóként) és a tető karbantartásához a csatorna járótámaszként is szolgálhat még ha korlátozottan is. Ereszszegély-fedés Az ereszszegély fedésének a tető peremével párhuzamos kiterített szélessége függ a fekvő ereszcsatorna lejtésétől. A csatornának az ereszfedésre minden pontban 100 mm-t kell lejtésirányban rátakarnia. Kisebb lejtés esetén az ereszszegély-fedést sokszor felvezetik a fekvő ereszcsatorna belső oldali pereme fölé annak érdekében, hogy fokozzák az épület védelmét a bejutó csapadékvíz ellen (itt a fedési lemezsávok továbbra is a csatorna hátsó pereméhez csatlakoznak). A biztonságot javítja az is, ha a csatorna hátsó pereme alatt egy ráforrasztott rögzítősávot alakítanak ki, és ebbe akasztják a fedés lemezsávjait. Ez esetben azonban azok alsó ereszpontjának 10 mm-rel magasabban kell lennie a fekvő ereszcsatorna külső csöves beszegésénél (a szokásos méret: 30 mm). (A fekvő ereszcsatorna belső oldalán kialakított kereszti- 3a ábra: A fekvő ereszcsatorna Ausztriában különösen kedvelt: itt egy bécsi bérházon rányú lemezkapcsolatokra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a tető más területén, csak itt még szigorúbban érvényesítve azokat, és esetleg szerkezeti tartalékokat is betervezve, hiszen a víz idefolyik a teljes tetőről.) Az ereszszegély fedésének korctávolsága nem lehet több mint 2 m, de sokkal ajánlottabb a maximum 1 m-es korctávolság azért, hogy a korcolt kapcsolatokat a fedés elemeinek keresztirányú hőmozgása ne vegye túlságosan igénybe (ld. V. fejezet 3.2). Az ereszszegély-fedést az eresznél rögzítősávval, patent-rögzítősávval (stabilizáló hajlítással), vagy a korcolt fedésekhez is használt eresz-szegélysávval rögzítik (1a-c ábra). Az utóbbit elsősorban ott használják, ahol magasabb műszaki és esztétikai igényeknek kell megfelelni (pl. géppel előprofilozott lemezsávok és géppel előkészített íves korcvéglezárások - ld. I. fejezet 3.6). Az ereszszegélyfedést a belső oldalon indirekt módon ajánlott rögzíteni, beakasztó fércekkel, amelyek az ereszszegély felső vízkorc-visszahajtásába vannak beakasztva. Ez sokkal szakszerűbb és gazdaságosabb megoldás, mint a (sajnos néha még ma is alkalmazott) közvetlen átszögelés. Az alsó és a felső perem megfogásán túl a korcokba a szokásos rögzítőférceket is be kell korcolni. A fekvő ereszcsatorna alatt az ereszszegélyfedés kettős állókorcait le kell fektetni. A csatorna támaszait úgy kell kiosztani, hogy azok mindig az ereszszegély-fedés lemezén feküdjenek fel, ne a korcokon. 208
3b. ábra: és egy vidéki lakóépületen. St. Georgen (A) Fekvő ereszcsatorna A fekvő ereszcsatorna neve Németországban Auf-Dach-Rinne és peremének csöves beszegését kifelé készítik, míg Ausztriában Saumrinne -nek nevezik és a csöves beszegést befelé képezik ki. A fekvő ereszcsatorna méretét (kiterített szélességét) a tető lejtése alapján kell meghatározni (1. táblázat a pontos méreteket ld. a Mellékletben). Követelmény, hogy a csatorna belső pereme függőlegesen 10 mm-rel (szokásos méret: 30 mm) legyen a külső perem (csöves beszegés) fölött. Ezzel biztosítható, hogy a víz a lefolyó eldugulása esetén is a külső oldalon bukjon át. Az MSZ EN 612 szerint a kiterített szélesség alapján a fekvő ereszcsatornák lemezvastagsága legalább 0,8 mm. Figyelem! A < 15 lejtésű tetőn még a létező legnagyobb kiterített szélességgel sem biztosítható a belső oldali perem szükséges túlemelése! A fekvő ereszcsatornákat - lehetőleg kitámasztással ellátott csatornatartókba ültetik, majd rögzítik a külső oldalon a tartóvasak rögzítőfüleivel, a belső oldalon pedig a vízkorcvisszahajtásba akasztott fércekkel (max. 33 cm-ként). 4. ábra: Svéd formájú (szögletes) fekvő ereszcsatorna; az állókorcos fedés ráforrasztott rögzítősávba van akasztva. Névleges méret (mm) Legkisebb tetőlejtés 400 55 500 45 650 25 800 20 1000 * 15 1. táblázat: Fekvő ereszcsatornák kiterített szélessége (* különleges esetben) A hosszirányú hőmozgást két véglemezzel kialakított magasponti dilatációval, vagy EPDM-anyagú (síkban maradó) rugalmas betétes dilatációs elem beforrasztásával biztosítják (ld. V. fejezet 1.1). Ha a csatorna lejtés nélkül van fektetve (ami a forrasztott kapcsolatok miatt nem kizárt), a hőmozgást mindenképpen EPDM-betétes dilatációs elemmel kell biztosítani. A fekvő ereszcsatornából a csapadékvizet beforrasztott összefolyó segítségével vezetik el. A csatorna összefolyó-csonkja egy az ereszszegély-fedésben kialakított összefolyó idomba nyúlik bele, ami a vizet az ejtőcsőbe (esetleg egy padláscsatornába) vezeti tovább. Az eresszegély-fedés összefolyója legyen annyival nagyobb átmérőjű a csatorna összefolyó csonkjánál, hogy a csatorna összefolyó csonkja szabadon el tudjon mozdulni (hőmozgás!). Ezek méretezésére és a lefolyócsövek számának meghatározására ill. kialakítására (tölcsér forma) értelemszerűen az V. fejezet 1.1 szakaszában leírtak érvényesek. V. 1.3 Belső csatornák Általános szempontok A belső csatornák (attikacsatornák, shed-csatornák, stb.) az épület fedésének azon részei, ahol leggyakoribbak a problémák, ezért azok betervezését ahol csak lehet el kell kerülni. Ha mégis szükség van belső csatornára, akkor be kell tartani azt a Németországban kötelező előírást, hogy minden esetben kettős (ún. biztonsági ) csatornaként kell kialakítani azokat (azaz kétszintű vízelvezetéssel). Ezen túlmenően a belső csatornák tervezésére és kivitelezésére vonatkozóan javasoljuk a III. fejezet 1.3 pontjában már ismertetett tíz a- lapszabály betartását: legalább kétszer annyi összefolyó beépítése, mint ami a méretezés alapján adódik (adott esetben biztonsági túlfolyó, vagy a biztonsági csatornában többlet-lefolyó kialakítása) az összefolyók sűrítése mindig hatásosabb, mint a keresztmetszet növelése; a csatorna mérete olyan legyen, hogy könnyen el lehessen készíteni (pl. ne legyen túl keskeny és mély, mert akkor a forrasztott kapcsolatok nem készíthetők el); kétszintű vízelvezetést kell kialakítani: a belső és külső (ún. biztonsági ) csatorna közötti távolság 20 mm legyen; a vízelvezetés cső a csőben kialakítással, tölcsérformájú összefolyóval történjen, lombfogóval (de legalább labdakereszttel ) védve; a keresztirányban átszellőztetett kislejtésű tetőknél a belső csatorna alatt az átszellőzésre a hőszigetelésig legalább 30 cm szabad magasságot kell biztosítani; a dilatációs elemek távolsága nem lehet nagyobb az előírtnál inkább sűrűbb legyen, mert a rugalmas betét túl erős gyűrődése akadályozhatja a víz elfolyását; a csatorna lejtését a szennyeződések és és általában a hiányos karbantartás miatt a szokásosnál nagyobbra kell választani (min. 5 mm/m) ez az épület megjelenését többnyire nem befolyásolja; a faláttörésben könnyen kialakuló elfagyás (jégdugó) veszélye miatt kerülendő a külső vízelvezetés; a csatornát hó- és jégmentesíteni kell termosztáttal szabályozott csatornafűtéssel és hófogó alkalmazásával; javasolt csatorna-karbantartási szerződés megkötése. 209
Félkörszelvényű belső csatorna, szigeteléssel kialakított biztonsági csatornával A félkörszelvényű csatornák nagy előnye, hogy (geometriai okokból) könnyen forraszthatók, és ellentétben a négyszög szelvényű csatornával azokhoz nincs szükség sem alátámasztó pallóra, sem hosszirányú kónikus szabásra. A szerkezet magassága így alacsonyabb lehet, és a belső csatorna ill. a biztonsági csatorna között csak minimális távolságra van szükség. Általában a shed-csatornák is kialakíthatók félkörszelvényű belső csatornával. kb. 25 kb. 40 2. ábra: Félkörszelvényű belső csatorna, szigeteléssel kialakított biztonsági csatornával. A belső csatornát minden esetben kettős csatornaként kell kialakítani, amelynek külső ( biztonsági ) eleme általában készülhet szigeteléssel (lágyfedésként). A biztonsági csatorna már a bádogosmunkák megkezdése előtt megoldja a vízelvezetést, s a fedés teljes elkészülte után a belső csatorna túlfolyása esetén is biztonsági tartalékként szolgál ( gully típusú tömített tetőösszefolyó alkalmazásával). A külső és a belső csatorna közötti távolság legalább 2 cm legyen. E távolság már csak azért is feltétlenül szükséges, mert a külső csatornában esetleg pangó víz a belső csatorna alsó felületével tartósan semmiképpen sem érintkezhet (ld. I. fejezet 2.1.7). Ha a biztonsági csatorna szigeteléssel van kialakítva, biztosítani kell, hogy az építkezés időszakában ne sérülhessen meg más szakmák tevékenysége következtében sem. 1. ábra: Négyszög szelvényű belső csatorna, szigeteléssel kialakított biztonsági csatornával és a szükséges szerkezeti mérettel. A belső csatorna méretezésére értelemszerűen érvényesek az V. fejezet 1.1 pontjában leírtak, ahol méretezési példákat is bemutattunk. Itt csak arra utalunk ismételten, hogy a méretezés tárgya a lefolyócső, aminek méretezése az összefolyó tölcsérformájából indul ki. Ha ez nem biztosított, akkor nagyobb keresztmetszetű lefolyócsövet kell beépíteni (lásd még: tíz alapszabály ). A félkörszelvényű belső csatornákat 1,5 mm vastag és 10-20 cm széles, horganyzott lemez tartóelemekbe javasolt fektetni. Távolságukat az V. fejezet 1.1 pont 4. táblázata alapján kell megválasztani (1. teherbírási csoport). A négyszög szelvényű belső csatornák csatornatartóinak méretét az V. fejezet 1.1 pont 3. táblázata alapján kell megválasztani. Dilatáció A belső csatorna hőmozgását ugyanúgy biztosítani kell, mint bármely más csatornáét. A dilatációs távolságok függnek a csatorna alakjától és méretétől: pl. a szabad peremű félkörszelvényű belső csatornák esetén mozgóképes kapcsolatokat kell kialakítani az egyenesvonalú szakaszokon 9,0 ill. 12,0 m- ként (1. táblázat). A négyszög szelvényű csatornák lemezében és forrasztási varrataiban mindig nagyobbak a feszültségek, mint a félkörszelvényű csatornában. Ezért korlátozni kell bennük a dilatációk távolságát a biztonság érdekében (a mérettől függetlenül) 6 m-re. (A sarkoktól és a nem elmozduló végződésektől mindig e méretek felét kell figyelembe venni.) Figyelem! A meredek tetők belső csatornái mentén mindig járórácsot, vagy egyéb a járhatóságot segítő szerkezetet kell betervezni és felszerelni. Belső csatorna alakja Kit. szélesség Dilatációk max. távolsága (mm) (m) Félkörszelvényű 500 12,0 m > 500 9,0 m Négyszög szelvényű minden méret 6,0 m A fix pontoktól (sarkoktól, végződésektől) mindig a táblázat értékeinek felét kell figyelembe venni. 1. táblázat: A belső csatornák dilatációs elemeinek távolsága 210
1. ábra: Egy cserépfedésű tető vápakialakítása: a vápaszaru műszaki okokból süllyesztett azért, hogy abból ne kelljen felülről egy V-alakú darabot kivágni. A vápalemezek teljesfelületű aljzaton fekszenek fel. 2. ábra: Süllyesztett vápa nagy méretű elemekből (itt: hullámlemezből) készült fedésben. V. 1.4 Vápák A keményfedésű tetők vápáját bármely fedési anyag (cserép, pala, stb.) alkalmazásakor vízzáró anyagból kell készíteni. A RHEINZINK vápalemezek kiterített szélességét a vápa látszó felülete, a tetőfedés e- lemeinek rátakarása, és az esetleg szükségessé váló süllyesztés mérete alapján kell meghatározni. A látszó felület szélessége 15 cm legyen így a vápa tisztíthatósága is biztosított. A vápalemezeket teljesfelületű aljzatra kell fektetni (1. ábra). Rögzítésük a vízkorc-viszszahajtásba akasztott álló- és csúszófércekkel történik. (Állófércekre csak abban az esetben van szükség, ha a keresztirányú kapcsolatokban nincsenek beakasztó fércek, amelyek az alulról csatlakozó vápalemezt lecsúszás ellen rögzítik.) A vápában a lemezvastagság a kiterített szélességtől függ, de általában legalább 0,8 mm. Süllyesztett vápát ellenlécezés nélküli kiselemes fedéseken csak nagyon körülményesen lehet szakszerűen kialakítani, mert ha a vápa melletti vágott elemek is kellő mértékű átfedéssel vannak fektetve, akkor felfekvésük korántsem biztosított és így könnyen kibillenhetnek. Közepes és nagy méretű elemekből készült fedéseken azonban (pl. hullámlemez) a vápa süllyesztése gond nélkül kialakítható (2. ábra). A süllyesztés nagy felületű tetőkön és az azokon jelentkező nagy vízmennyiség miatt néha kívánatos is a biztonság növelése érdekében. Hosszabb vápákban keresztirányú kapcsolatokat is készíteni kell, amelyek kialakításának módja függ a vápa lejtésétől. A Német Tetőfedő Szövetség (ZDH, Köln) Tetőfedési Irányelvei alapján a 15 vápalejtés esetén még a 150 mm átfedésű egyszerű átlapolás is megfelelhet: az egymásra fekvő lemezek peremei oly módon vannak megtörve ( reifolva a felső lemez lefelé és az alsó lemez felfelé), hogy a két lemez egymástól kissé elemelkedjen. ĺgy a kapilláris hatások megszűntethetők, ekkor azonban a vápa alatt mindenképpen teljesértékű második vízelvezető réteget javasolunk kialakítani. Általában azonban a 30 lejtésű vápák lemezeit egyszeres fekvőkorccal kell csatlakoztatni, 10-25 között pedig ráforrasztott rögzítősávval kialakított egyszeres fekvőkorccal (átfedés: min. 25 cm). 10 lejtés alatt forrasztott kapcsolatokat kell készíteni dilatációs távolságonként, mégpedig a cinkszürke színű rugalmas EPDM-betétes RHEINZINK-dilatációs szalag beépítésével. Vápa lejtése Keresztirányú kapcsolat típusa < 10 lágyforrasztás 10 ráforrasztott rögzítősávba akasztott fekvőkorc 25 egyszeres fekvőkorc 1. táblázat: Kiselemes tetőfedések vápáinak keresztirányú kapcsolatai Kit. szélesség (mm) Dilatációk max. távolsága (m) 500 mm 12,0 m > 500 mm 9,0 m 2. táblázat: A vápák dilatációs elemeinek távolsága 211
1. ábra: Oromszegély-csatorna hódfarkú cserépfedésben. E megoldásban nem alkalmaznak látható oromszegély-pallót; helyette egy horganyzott acéllemez anyagú rögzítősávot fognak fel, amelyet a RHEINZINK -lemez letakar. 2. ábra: Oromszegély-csatorna cserépfedésben. A lemez a cserép felőli oldalon legfeljebb a cserép beakasztó füléig érhet. A RHEINZINK hőmozgását a vápák kialakításánál is figyelembe kell venni. A javasolt dilatációs távolságok megegyeznek a félkörszelvényű belső csatornáéval (2. táblázat). Figyelem! Mivel a vápákban lefolyó vizet többnyire a csatornába kell bevezetni, a vápa mélypontjának a csatorna belső pereme fölött kell lennie. Süllyesztett vápáknál ez komoly problémát okozhat, különösen lejtés nélküli csatornánál. Ilyen esetben a szinteket előre meg kell tervezni. V. 1.5 Oromszegély-csatornák Az oromszegély csomópontjának kialakítása földrajzi régiónként rendkívül nagy változatosságot mutat. Különösen a viharos vidékeken szokásos, hogy a cserép (v. pala) fedésű tetőket oldalsó túllógás nélkül alakítják ki. Ebben az esetben különösen ajánlott a homlokzat és a tető közötti kapcsolatot is a fokozott igénybevételnek megfelelően megoldani, biztosítva, hogy a falon ne legyen vízlefolyás. Ezért ha a tető oromzata nem lóg túl, ott mindig rendkívül előnyös egy RHEINZINK oromszegély-csatornát kialakítani, mert ily módon a tetőről különben oldalirányban lecsurgó csapadékot is el lehet vezetni, s így az nem nedvesíti az oromfalat. Az oromszegély-csatorna kialakítására a tervezői szándéktól és a tetőszerkezet műszaki adottságaitól függően többféle megoldás kínálkozik (1. és 2. ábra). Az ábrák szerinti megoldásokban az egyes elemek legyenek minél hosszabbak: a még esztétikusabb kialakítás érdekében. A dilatációs egységek hosszára, a keresztirányú lemezkapcsolatokra, és a víz esőcsatornába való bevezetésének módjára vonatkozóan értelemszerűen alkalmazhatóak az V. fejezet 1.4 pontjában leírtak. 212
1. ábra: Szépen kialakított falcsatlakozás téglahomlokzathoz, viharléccel. 2. ábra: Falcsatlakozás RHEINZINK -Noggen elemekkel (itt még viharléc nélkül). 3. ábra: RHEINZINK -Noggen elemekkel kiképzett oromszegély, kettős hódfarkú cserépfedésben. V. 1.6 Cserép- és palafedések falszegélyei A falszegélyek kialakításának legjobb megjelenésű módja, ha a cserép- pala-, vagy a hullámlemez-fedés elemei a szegélylemezre oldalról rátakarnak (hasonlóan, mint a vápalemez esetén). A falszegély lemezét a homlokzat felőli oldalon általában viharléccel kell letakarni (1. ábra). Hódfarkú cserépfedés esetén használják a rétegek közé bevezetett, a fedés sorai közé mintegy befűzött elemekkel kiképzett falszegélyt ( RHEINZINK -Noggen ). Az elemek homlokzat felőli felhajtását itt is viharléccel kell letakarni. E rendkívül elegáns megoldás (2213 és 3. ábra) Magyarországon még kevéssé ismert, de a tervezők és a kivitelezők egyre inkább elismerik a rendszer előnyeit. A hőszigetelt homlokzatokhoz kiképzett falcsatlakozások tervezésekor a hőhidak elkerülése érdekében a csomópontot kiemelt figyelemmel kezelni: a hőszigetelésnek a lemez oldalsó felhajtása mögött is folyamatosnak kell lennie (egészen a tető hőszigetelési síkjáig). A kialakítást az építés technológiai sorrendje szempontjából is át kell gondolni. Érdemes a hőszigetelésen a vakolatot a tetőfedés készítése előtt felhordani alsó síkján egy vakolattartó profilra ráfuttatva. A fedés csak ez után készüljön el: a falszegély oldalsó felhajtásával és viharléccel történő letakarásával. 4. ábra: Kéményszegélyezés lágy RHEINZINK - Anform lemezekkel 5. ábra: Hőszigetelt homlokzathoz kiképzett falcsatlakozás vakolattartó elemmel és viharléccel. 213
214
V. RÉSZ: CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS V. SZEGÉLYEZÉSEK 1 CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS V. 2 LÁGYFEDÉSŰ TETŐK SZEGÉLYEI 2.1 Szigetelések vízhatlan tetőszegélyei 2.1.1 Külső vízelvezetésű tetők szegélyei 2.1.2 Belső vízelvezetésű tetők szegélyei 2.1.3 Falcsatlakozások 2.2 Szigetelések alátámasztó szerepű tetőszegélyei 215