Bárki tapasztalhatja a televízióban, a rádióban, az iskolában, az utcán, mindenütt, hogy kapkodó, tétovázó, zavart lett nyelvünk dallama; bizonytalan, gyakran idegen mintát követ a szórend és a hangsúly; némely hangunkat, különösen a hosszú hangzókat alig érzékeljük a hanyag ejtésben; hígul, lazul nyelvünk okkal magasztalt tömörsége; az egyoldalú kényszerkétnyelvűségben szolgaian fordítjuk azt is, ami lefordíthatatlan; és átvesszük azt is, ami fölösleges, mert van rá szavunk. Hogy mindez ne így legyen, arról mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban. (Péntek János: Beszélni kell, előszó) A felnövő ember anyanyelve által válik részesévé a szellemi kultúrának, a társadalmi élet értékeinek is. Az anyanyelve teszi lehetővé, hogy a világ végtelen szellemi és érzelmi gazdagsága feltáruljon előtte. Az egyes nyelvek az objektív valóságot a maguk belső struktúrájának megfelelő formákban tükrözik. A nyelvi formák az egyszerűtől a bonyolult felé úgy strukturálódnak, ahogyan a valóság összefüggései mind szélesebben és mélyebben tárulnak fel. A beszédtevékenység kreatív cselekvés, aktív módon avatkozik bele a gondolati folyamatok alakulásába. Az anyanyelv tanítását tehát nem tekinthetjük úgy, mint grammatikai ismeretek közvetítését, hanem az emberi személyiség formálásának egyik alapvető lehetőségét. A nyelv a nevelés formája, a személyiség belső szervezésének legfőbb eszköze. Az anyanyelv a személyiség legbensőbb sajátja, a beszéd a gondolkodásnak nemcsak tükre és közvetítője, hanem szervezője és fejlesztője is. Jelentősége azért olyan nagy az oktatás folyamatában, a gyermek felnőtté nevelésének rendszerében, mert nemcsak a gondolatközlésnek, hanem a valóság megismerésének, tehát a tanulásnak is alapja és eszköze. A tanulás pedig sokoldalú fejlődési folyamat. Jelenti a személy tartalmi gazdagodását, művelődését, a társadalomba való beilleszkedését valamint a személyes képességek és tulajdonságok fejlődését. Az anyanyelvű nevelés oktatás a személyiségformálás legfontosabb, legalapvetőbb feltétele. Amikor a kisgyermek életében egyetlen nyelv szavai a valóság minden elemének, viszonyainak jelképeivé válnak, s ezáltal a gyermek gondolatban műveleteket tud végezni velük, attól kezdve az adott nyelv s ez már az illető kisgyermek anyanyelve a ténylegesen végrehajtott cselekvés erejével alakíthatja a fejlődő személyiséget. Számos nagyon fontos fejlődési eredményt kizárólag csak az anyanyelv révén, a cselekvéshez kötött beszéddel lehet elérni. Ha a tevékenység tudatos, akkor az anyanyelvet használnia kell. A személyiségfejlődés legalapvetőbb összetevői a következők: az interiorizáció, az integráció, az exteriorizáció és a szocializáció. Az interiorizáció azt jelenti, hogy a külső, a személyiségen kívüli hatások belsővé, a személyiség sajátjaivá lesznek. Integráción a személyiség harmonikus egésszé formálódását értjük, valamint azt, hogy a tanuló minden további külső hatást személyiségének megfelelően fogad be. Az exteriorizáció a személyiség belső folyamatainak külsővé tételét, a valóságra gyakorolt hatását jelenti. Cselekvés közben is anyanyelve segíti az önellenőrzést, a folyamatos visszacsatolást.
A szocializáció társadalmiasodást jelent. A gyermeknek tanulása idején el kell sajátítania a társadalmi érintkezés nyelvi és magatartásbeli elemeit is. Így készül fel az életben, a társadalomban rá váró feladatokra, szerepeinek sikeres teljesítésére. A feladatok megvalósítása folyamán a beszéd a gyermek környezetével való érintkezésének, az önkifejezésnek, a gondolkodásnak legfőbb eszközévé válik. Közösségi tevékenységében szervező funkciót tölt be, alakítja gondolkodását, lehetővé teszi, hogy tudatában helyesen tükröződjék a környező valóság. A beszéd révén gazdagodnak ismeretei, fejlődik gondolkodása, erősödik kommunikációs biztonsága. A helyes és szép beszéd előkészíti a gyermeket az irodalmi élmények befogadására, fejleszti esztétikai érzékét, mélyíti pozitív érzelmeit, s kulturált magatartásának alkotóelemévé válik. A nyelv az ember vallomása. Ez különbözteti meg az állatoktól. Leheletével beszél, a lélegzésével, melyet az ősnépek léleknek neveztek mondja Kosztolányi egyik nyelvművelő írásában. A nyelvet titokzatos valóság -nak nevezi, amelyben az ember legmélyebb embervolta tárul ki. Az anyanyelvi nevelés célja az, hogy a tanuló már meglevő nyelvi tudását továbbfejlessze, a szóbeli és írásbeli nyelvhasználatot tervszerűen alakítsa, gazdagítsa. Ennek a feladatrendszernek nagyon fontos összetevője a beszéd továbbfejlesztése. A beszédfejlesztés I IV. osztályban olyan tanítói tevékenységet jelent, amely a kisiskolások szóbeli nyelvhasználatát, elhangzó beszédét a köznyelvi kiejtésnek, a kommunikációs normáknak megfelelően kell, hogy fejlessze. A beszédnorma követelményformát ölt a gyermekekkel szemben. A leendő felnőttnek igazodnia kell hozzá, különben személyiségének fejlődése, kibontakozása szenvedhet kárt. A beszédfejlesztés egyetlen szerves, egységes folyamat, amelynek két fontos összetevője van: a beszédtechnika és a közlőképesség. A beszédtechnika alakításával kapcsolatos tudnivalókat a következő rendszerben tárgyaljuk: 1. A beszéd mechanizmusa 2. Beszédhangjaink rendszere 2.1. A magánhangzók 2.2. A mássalhangzók 3. A gyakori beszédhibák 3.1. A pöszeség 3.1.1. Az sz z c-, s zs cs-hiba (selypítés szigmatizmus) 3.1.2. Az l-hiba (lambdacizmus) 3.1.3. Az r-hiba (rotacizmus, raccsolás) 3.1.4. A k-, g-hiba (kappacizmus, gammacizmus) 3.1.5. Az f-, v-hiba 3.1.6. A ty-, gy-, ny-hiba 3.1.7. A b-, d-hiba 3.1.8. A h-hiba 3.1.9. A j-hiba 3.1.10. Az ö-, ü-hiba 3.1.11. Az orrhangzós beszéd 6
3.2. A dadogás 3.3. A hadarás 4. A beszédtechnika fejlesztése 4.1. A beszédlégzés alakítása, légzéstechnikai gyakorlatok 4.2. A beszédtechnika fejlesztése fonémaszinten 4.2.1. A hangadás tanítása 4.2.2. Az artikuláció tanítása 4.3. A beszédtechnika fejlesztése morfémaszinten 4.3.1. A hangkapcsolatok tanítása 4.3.2. Az időtartam tanítása 4.4. A beszédtechnika fejlesztése szintagma- és szövegszinten 4.4.1. A hangsúly 4.4.2. A hanglejtés 4.4.3. A beszédritmus 4.4.4. A beszédtempó 4.4.5. A beszédszünet 4.4.6. A beszédfolyamat váltásai Az a fontos, hogy a beszédfejlesztés az anyanyelvi nevelésben állandóan jelen legyen. Egészítse ki, hassa át az olvasás-, az írás-, a nyelvtan- és a fogalmazástanítást! Ezt a tárgyalási módot a kézikönyv szerkezeti felépítésével is szeretnők sugallni, hiszen az I. osztály legelső anyanyelvi órájától a IV. osztály legutolsó anyanyelvi órájáig rengeteg alkalom adódik a tananyaghoz kötött beszédfejlesztésre. A beszédtechnika fejlesztésének összetevőit azért kapcsoltuk a nyelvi szintekhez, mert hang- és betűtanításkor az I. osztályban, a nyelvtanórákon a hangtani fejezet tanításakor lehetőség adódik a fonémaszinthez kapcsolódó hangadás és hangképzés fejlesztésére. A morfémaszinthez kapcsolt hangkapcsolatok ejtésének és az időtartamnak a gyakoroltatását a II IV. osztály minden olvasásóráján és a Szótan című fejezet minden nyelvtanóráján végezhetjük. A mondat- és a szövegfonetikai eszközök használatának gyakoroltatását a mondat- és szövegszinthez kapcsoltuk. Hangsúly-, hanglejtés-, beszédritmusgyakorlatokat, valamint beszédszünet- és hangerőváltási gyakorlatokat végezhetünk mindig, amikor szöveggel dolgozunk a tanórán. Természetesen csak az elméleti tárgyalás kedvéért szedtük ennyire szét az egyes beszédtechnikai összetevőket. A valóságban mivel az anyanyelv egységes egész ezek az összetevők a maguk összetettségében vannak jelen. Amióta a funkcionális nyelvszemlélet az anyanyelv iskolai tanulmányozásában is érvényesül, azóta a tanulók figyelmét a nyelvi működésre irányítjuk: a beszédet a nyelvhasználat folyamán figyeltetjük meg, az öntudatlan grammatikai tudást tudatossá téve újabb meg újabb beszédhelyzeteket teremtünk. S itt el is érkeztünk okfejtésünk, módszertani anyagunk II. nagy egységéhez, a közlőképesség fejlesztéséhez. A közlőképesség fejlesztése a tanulóknak olyan szóbeli szövegszerkesztésre, szövegalkotásra való késztetése, amely fokozatosan előtérbe állítja egyrészt a beszédfolyamat tényezőinek figyelembe vételét, másrészt pedig az érzelmi-gondolati tartalom kifejezésének nyelvtani, nyelvhelyességi szabályrendszerét is. Mivel a beszédnek a szövegszint a természetes megjelenési formája, ezért ezt tervszerű munkával kell fejlesztenünk. E beszéltetés célja min- 7
dig egy-egy nyelvi-kommunikációs feladat megoldatása a tanulókkal. A korábbi kifejezésfejlesztő pedagógusi gyakorlat a kerek egész példamondatok alkotására tette a hangsúlyt. Pedig a kisgyermeknek nem a külön, önmagában álló mondat megfogalmazása jelent nehézséget, hanem az egyes mondatok beszerkesztése (Deme László) a magasabb szintű beszédegységbe, a szövegbe. A beszédfejlesztés-központú törekvés szerint a tanulókat szövegalkotásra kell késztetnünk, olyan témáról és helyzetben, amely segíti őket a kifejtett beszéd létrehozásában. A tudatosság egyaránt vonatkozik nyelvtani és kommunikációs normák felidézésére és betartására. Ezt pedig a beszédhelyzettel és a mondanivalóval azonos értékű beszédalkotással valósíthatjuk meg. A szöveg ugyanis a nyelvhasználatról tanult ismeretek összességét integrálja. Beszédművelésünk végső célja a tanuló aktív és alkotó nyelvhasználatának a kialakítása. Ebben a fejlesztő munkában az alkotó és utánzó elemek keverednek egymással. Az utánzás kikerülhetetlen lépcsőfok. A végső cél pedig az alkotó nyelvhasználat kialakítása, amely a leendő felnőtt személyes adottságainak, képességeinek a nyelvhasználatba való beépítését és a nyelvi-kommunikációs tudatosság fokozatos érvényesülését jelenti. Az alábbiakban a beszéltetés, a beszédalkotásra késztetés lehetőségeit aszerint osztályozzuk, hogy az alkotó jelleg érvényesülése hogyan valósul meg. Egyes beszédalkotási feladatokban inkább a nyelvi megformálás alkotó jellege érvényesül, másokban az alkotó és utánzó mozzanatok keverednek. Teljesen merev határt húzni nem lehet. Az alkotó közlőképesség formálása és alakítása az alsó tagozatos anyanyelvi nevelés legfontosabb, célja. A beszédalkotási gyakorlatok során az élőbeszéd eltervezésének, megszerkesztésének, tagolásának vagy éppen tömörítésének műveleteit tanítjuk meg. Másrészt megismertetjük és alkalmaztatjuk a beszéd kommunikációs tényezőit. Legyenek képesek a tanulók az egyéniségüket is tükröztető, önálló és adekvát nyelvhasználatra! Az utánmondásos közlőképesség alakítása a kisgyermeknek a beszédmű üzenetével való érzelmi-értelmi azonosulását is megköveteli. A tanulóknak pontosan figyelemmel kell kísérniük, hogy az adó akivel azonosulniuk kell a beszédfeladat végrehajtásakor miért éppen ezt vagy azt mondta, kérdezte, válaszolta. Bele kell képzelniük magukat az adott beszédhelyzetbe. Az irodalmi művek alapján szervezett utánzó játékok megkövetelik a mű üzenetével való érzelmi-értelmi azonosulást is. Az irodalmi mű stílusa is mintaértékű a tanulók számára. A hangutánzó, hangulatfestő szavak, a halmozás, fokozás, ismétlés a hangzásbeli formák iránti fogékonyságot alakítják a tanulókban. Ha verses a szöveg, akkor a rím és ritmus is ezt szolgálja. A képi kifejezésmód kellő tanítói közvetítéssel hat a tanuló egyéni stílusára. Nagyon szép tanítói törekvés az, hogy elemi szinten a hasonlat, a megszemélyesítés és az azonosítás (a metafora) fogalmát megismertetik tanulóikkal, és a szövegfeldolgozásban állandóan bővítik, mélyítik ezeket az ismereteket. Az írói költői stílusban rejlő szépségek megértése így sokkal hatásosabb. Az előadó közlőképesség fejlesztése a kisiskoláskori beszédművelés magas szintjét jelenti. A bemutatott-előadott művészi szöveg érzelmi gondolati tartalmának, üzenetének a kisiskolás méltó és hiteles közvetítője legyen. Az előadás művészi teljesítmény. Jó és nagyon jó, néha rendkívüli képességű tanulóinktól elvárja szűkebb tágabb környezete, hogy nagyon szépen olvassanak fel hallgatóság előtt művészi szöveget, szépprózát, vagy szavaljanak verset ünnepi alkalommal. Erre szintén az iskola, a tanító készíti fel a kisiskolásokat. A fenti meggondolás alapján módszertani anyagunk II. nagy fejezetét a következő gondolatmenet szerint tárgyaljuk: 8
5. A beszédfolyamat (kommunikáció) tényezőinek tudatosítása 6. Az alkotó közlőképesség fejlesztése 6.1. A kapcsolatteremtés tanítása 6.1.1. A köszönés 6.1.2. A megszólítás 6.1.3. A bemutatkozás 6.2. A szándéknyilvánítás tanítása 6.2.1. A kérés 6.2.2. A tudakozódás 6.2.3. A felszólítás 6.2.4. A meghívás 6.3. A véleménynyilvánítás tanítása 6.3.1. A vélekedés 6.3.2. Az értékelés 6.3.3. A vita 6.4. Az eseményelmondás tanítása 6.4.1. Kép, képsor, diafilm alapján 6.4.2. Élmény alapján 6.4.3. Mesebefejezés, mesealkotás 6.5. A leírás jellemzés tanítása 6.5.1. Személyleírás 6.5.2. Állat, kedvenc játék bemutatása 6.5.3. Környezet, helyszín leírása 7. Az utánmondásos közlőképesség fejlesztése 7.1. Hirdetés 7.2. Üzenetközvetítés 7.3. Irodalmi művek utánzása szerepjátékkal 8. Az előadó- és közlőképesség fejlesztése 8.1. Művészi felolvasás 8.2. Szövegmondás 9