347 Jelentés a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről

347 Jelentés a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások A) A Közalapítvány létrehozásának és működésének szabályozottsága, a feladat- és szervezeti rendszer összhangja B) A Közalapítványhoz rendelt állami vagyon szerkezete, vagyongazdálkodás C) Az Alapító Okiratban meghatározott célok teljesítése, az állami támogatás felhasználása Függelék A Magyar Alkotóművészeti Alapítványt (MAA) a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja (Alap) jogutódjaként 1992. október 1-jei hatállyal létesítette a Kormány. Az Alapítvány tevékenységeként elsősorban a művészek társadalombiztosítási, jóléti és szociális biztonságával összefüggő feladatok ellátását jelölték meg, ehhez megkapta a jogelőd Alap kezelésében lévő vagyont. A Ptk. módosítását követően, 1994. január 1-jétől az alapítvány a Ptk. 74./G. -a szerint közalapítvány lett, gazdálkodásának törvényességét és célszerűségét az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) feladatköre az alkotómunka támogatására és a művészek szociális biztonságának megteremtésére irányul. Ezen belül a magyar irodalom, képzőművészet, iparművészet, ipari tervezőművészet, fotóművészet és zenei alkotóművészet területén önálló biztosítási rendszer keretében biztosítási jellegű rendszeres és rendkívüli támogatás nyújtása, az alkotómunka jobb körülményeinek elősegítése, alkotóházak működtetése, műtermek, műterem lakások létrehozása, műalkotások megismertetése, értékesítése, ösztöndíjak, jutalmak, művészeti pályázati díjak, alkotói előlegek, kölcsönök nyújtása, művészeti kezdeményezések, fiatal művészek támogatása képezi feladatát. Feladatai ellátásához a MAA a Kormánytól az 1992. évi alapításkor 1,3 Mrd Ft vagyont kapott, 1993-1995. között évente 200-210 M Ft állami támogatásban részesült. A MAK saját tőkéje az 1995. évi mérleg szerint 427,7 M Ft-ra csökkent. (1,3 sz. tanúsítványok) Ellenőrzésünk során arra kerestünk választ, hogy

ˇ az Alapítvány létrehozásakor, illetve közalapítvánnyá történő átalakításakor megteremtették-e a működéshez szükséges feltételeket, ˇ az Alapítványnak átadott állami vagyon változása, a vagyonhasznosítási és átalakítási program végrehajtása, ezen belül a vállalkozási vagyonnal való gazdálkodás milyen hatást gyakorolt az Alapítvány pénzügyi helyzetére, ˇ az átadott állami vagyont és támogatást az alapítványi céloknak, illetve a közfeladat ellátásának megfelelően hasznosították-e, ˇ a Magyar Alkotóművészek Nyugdíjpénztárának megalakításához, működéséhez milyen pénzügyi feltételek álltak rendelkezésre. A vizsgálat 1992. július - 1995. december 31. közötti időszakra terjedt ki. I. Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok Az Alapítvány létesítésekor a Kormányt az a szándék vezette, hogy hosszú távra biztosítsa az állam támogatását a magyar irodalom, képzőművészet, iparművészet, fotóművészet és zenei alkotóművészet, illetve művészek részére, s az alapítvány-rendeléssel is elismerje, hogy a vagyon jórészt a művészeti ágakat élethivatásszerűen művelő művészek négy évtizedes alkotómunkája révén gyarapodott. Az Alapítványhoz, illetve a Közalapítványhoz fűzött kormányzati elgondolások eddig nem teljesültek. A működés feltételei még rövid távon sem biztosítottak megnyugtatóan. Az alapítványi célokat csak vagyonfeléléssel és nem az elvárt vagyon-megőrzéssel, sőt vagyongyarapítással tudja a kuratórium teljesíteni. Az Alapítvány létrehozásakor a Kormány, illetve a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) nem végeztetett vagyonfelmérést, vagyonértékelést és megalapozó gazdaságossági számításokat az alapítványi célok teljesíthetőségére, várható költségkihatására, valamint ezek fedezeteként a számításba vehető, valós források, bevételek alakulására. Alapvetően hibásnak bizonyult az az alapítói koncepció, hogy az Alapítványnak átadott állami vagyon hozama elegendő lesz a meghatározott célok teljesítéséhez. Az átadott vagyon összetétele miatt erre már az alapításkor jórészt alkalmatlan volt és az alapítványi működés során a kedvezőtlen folyamatok elmélyültek. A vállalkozói vagyon jövedelemtermelő képessége minimális lett, jelentős részét felszámolták, illetve a felszámolás folyamatban van, a törzsvagyon (alkotóházak) rentábilis működése megoldatlan, felújításuk és fenntartásuk az Alapítvány pénzügyi lehetőségeit meghaladó többletköltséggel jár. Az Alapítvány rendezetlen vagyont kapott. Több vagyonelem érték nélkül szerepelt az induló vagyonban, nem vették számításba a vagyon részét képező gazdasági társaságok kötelezettségeit és vagyoni hiányait. A működés megkezdését követő felmérés által kimutatott vagyonhiány egyes tételei nem bizonyultak tényleges hiánynak, de a bekövetkezett értékvesztés ezeket kiegyenlíti. Az

ingatlanok és vagyoni értékű jogok becsült piaci értéke többszöröse az induló vagyonban meghatározott értéknek, ezért valójában az alapítás hibáiból nem vagyonhiány, hanem vagyontöbblet mutatható ki. A pénzbeni kötelezettségek teljesítése és a várt hozam túlbecsülése miatt azonban az ellenőrzés elfogadhatónak tartja a pénzben teljesített pótlólagos vagyonjuttatást. A vagyonpótlásra vonatkozó kormányhatározatokban megszabott feladatokat a Pénzügyminisztérium (PM), az MKM, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ), a MAA kuratóriuma és munkaszervezete késedelmesen vagy egyáltalán nem hajtotta végre, a mulasztásokat a kormány újabb és újabb - két év alatt összesen hat - határozat meghozatalával hallgatólagosan tudomásul vette. Az Alapítvány, illetve a Közalapítvány kormány-rendeletekkel jóváhagyott Alapító Okiratai részben kellően át nem gondolt szabályozásokat, részben belső ellentmondásokat tartalmaztak, illetve tartalmaznak, amelyek a vagyon kezelésében és az alapítvány gazdálkodásában szabálytalanságok, belső érdekütközések sorozatát indították el, ezáltal hozzájárultak a vagyonvesztéshez. Alapvetően hibásnak bizonyult az első kuratórium személyi összetételének kialakítása. A jószándékú, művészeti kérdésekben járatos, a művészek egzisztenciális gondjait jól ismerő, de a gazdasági kérdésekben, főleg a válságkezelésben járatlan művész kurátorok irányításával csaknem törvényszerűen következett be a nagyarányú vagyonvesztés. A kuratórium összetétele azt az illúziót tükrözte, hogy piaci viszonyok között az üzleti vállalkozások tartósan és közvetlenül érvényesíthetnek eredményrontó, egyéni művészi érdekeket. Az ellenőrzés álláspontja szerint a Közalapítvány vállalkozói vagyonát gazdasági szempontok szerint szabad csak működtetni, és ennek hozamából kell a művészek alkotómunkáját támogatni, a szakmai érvényesülés feltételeit kialakítani, ezek megteremtéséhez hozzájárulni, illetve gondoskodni a rászorulók szociális jellegű megsegítéséről. 1992-94. között az Alapítványon belül semmilyen ellenőrzési rendszer sem működött, továbbá a kuratórium nem végzett tulajdonosi ellenőrzést a vagyon részét képező 52 kft-nél, 5 leányvállalatnál és 3 rt-nél. Az ellenőrzés szerint a művészeti érdekeknek alárendelt gazdasági döntések bár számottevő, de kisebb kárt okoztak, mint a hibás és végrehajthatatlan koncepcióra - az ún. pénzintézeti koncepcióra - épített felelőtlen gazdasági döntések. A kuratórium nem volt képes ellenőrzés és korlátok között tartani a munkaszervezet vezetőinek hatáskört túllépő, pazarló, meggondolatlan intézkedéseit, kritikátlanul elfogadta a megalapozatlan javaslatokat, irreálisan, a feladat nagyságától és az Alapítvány anyagi lehetőségeitől elszakadva állapította meg személyi juttatásaikat. Az Alapítvány három és fél éves működése alatt induló vagyonának kétharmadát, több mint 850 milliót Ft értékben elvesztette. Az alapítással összefüggő vagyonvesztés miatt - leányvállalatok értékvesztése, késedelmi kamat, hitelezési veszteség - 350 M Ft, a gazdálkodással összefüggő vagyonvesztés miatt - kft-k értékvesztése, kft. üzletrészek, ingatlanok és vagyoni értékű jogok értékesítése, rendkívüli és egyéb ráfordítások - 500 M Ft vagyoncsökkenés következett be. A gazdálkodással összefüggő vagyonvesztésben jelentős része volt

a pazarló és célszerűtlen gazdálkodásnak és az alapítványi célok teljesítése érdekében bekövetkező vagyonfelélésnek. A megállapítások egy része hűtlen kezelés alapos gyanúját támasztja alá, ezért az Állami Számvevőszék bűnvádi eljárást kezdeményez. A vagyoncsökkentéssel járó intézkedések zöme kuratóriumi döntés nélkül történt, melyekről a kuratóriumot utólag is csak részben tájékoztatták. A Kormány nem intézkedett időben a vagyonkezelésre alkalmatlan kuratórium leváltására, sőt ellenőrzéséről is csak a közalapítvánnyá történt átalakításkor gondoskodott, a felügyelő bizottság létrehozásával. (Az alapítványoknál nem kötelező ellenőrzésre jogosult szerv létrehozása, a közalapítványnál azonban a Ptk. 74/G. (5) bekezdése ezt előírja.) Az 1995. márciustól működő három tagú válság-kuratórium, majd a kibővített létszámú új kuratórium, illetve a jelenlegi munkaszervezet alkalmas a feladatok megoldására, tervszerűen és dinamikusan kezdtek hozzá a felgyülemlett problémák megoldásához. Az általuk készített és a Kormány által jóváhagyott pénzügyi terv elvileg alkalmasnak látszik a Közalapítvány tartós stabilizálásához, a bizonytalansági tényezőt a jelenlegi vagyon-szerkezet pénztőkévé történő átkonvertálásának mielőbbi megvalósítása jelenti. A pénzügyi terv végrehajtásáig, eredményei realizálásáig továbbra is számottevő gazdálkodási bizonytalanság és likviditási zavar lesz a jellemző a Közalapítványra. Az eddigi intézkedések eredménytelensége miatt e folyamat elhúzódásával kell számolni, amely a Közalapítvány feladatainak finanszírozásában ismételten felvetheti az állami támogatás iránti folyamatos és növekvő igényt. Tekintettel arra, hogy a pénztőke majdani kialakítása után a vagyon és a kapott osztalék lesz a forrása a folyó kifizetéseknek, a vagyon hosszútávú, értékálló megőrzése, illetve gyarapítása - amelyet az Alapító Okirat célul tűzött ki - nem reális követelmény. Az Alapító Okiratban meghatározott alapítványi célok csak részlegesen, illetve az elvártnál szerényebb mértékben teljesültek. A saját nyugdíjpénztár megalakítása a kuratórium hibájából két év késedelmet szenvedett. Az e célra adott állami támogatást és hitelt részben elpazarolták, részben - objektív okok matt - a nyugdíjkifizetések fedezetéül használták fel. Az alkotómunka támogatására fordított összegek tendenciája csökkenő, az alkotóházak, művésztelepek, műtermek fenntartása veszteséges, indokolt felújításuk és karbantartásuk pénzhiány miatt elmaradt. Az alkotómunkához adható előlegek feltételrendszerét nem dolgozták ki, folyósítását likviditási okok miatt 1995. óta felfüggesztették. A Közalapítvány a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) működését támogatja, az átadott támogatások elszámoltatása, a cél szerinti felhasználás ellenőrzése azonban a vizsgált időszakban nem történt meg. A kuratórium és a MAOE közötti kapcsolat konfliktusokkal terhelt, melyben szerepe van a hatáskörök rendezetlenségének, a Közalapítvány által nyújtott szolgáltatások miatti jogos elégedetlenségnek és a pénzügyi lehetőségeket meghaladó, túlzott elvárásoknak. Indokolatlan késéseket tapasztalt az ellenőrzés a központi költségvetési

támogatások folyósításában 1995-ben és 1996-ban, jóllehet a finanszírozó PM, valamint MKM előtt jól ismert, hogy a havi rendszerességgel fizetett nyugdíjakhoz a támogatások időben történő beérkezése nélkülözhetetlen. Az ütemtelen átutalások miatt a Közalapítvány több alkalommal csak késve tudta a nyugdíjas művészek járandóságát kifizetni, az érintettek jogos felháborodására. Az állami garanciával vállalt nyugdíjak fedezetére biztosított központi költségvetési támogatás rendszeresen kevesebb a ténylegesen fizetendő nyugdíjaknál - a központi költségvetés adóssága 1995. év végén már meghaladta a 90 millió Ft-ot - elszámolása és pénzügyi rendezése érthetetlenül elhúzódik, s ez nagymértékben okozója a Közalapítvány likviditási zavarainak. Az ellenőrzés megállapításai alapján a következőket javasoljuk A Kormánynak 1) Valamennyi közalapítvánnyal kapcsolatban a) Teremtse meg a feltételeket ahhoz, hogy a közalapítványok kuratóriumai és felügyelő bizottságai által a Kormánynak készített éves beszámolók érdemi minősítést kapjanak, a kormányzati döntést igénylő ügyekben intézkedés történjék. b) A közalapítványok kuratóriumainak működésképtelenné, vagy alkalmatlanná válása esetén soronkívül döntsön új kuratóriumok felkéréséről a vagyonvesztés megakadályozása érdekében. c) Igényelje, hogy a felügyelő bizottságok a közalapítványok ellenőrzési rendszerének működését is értékeljék a Kormánynak készített beszámolóikban. 2) A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvánnyal kapcsolatban a) Gondoskodjon arról, hogy a Közalapítvány és jogelődjei által kifizetett, állami garanciával fedezett nyugdíjak és az e célra adott központi költségvetési támogatás különbözetét a Közalapítvány haladéktalanul megkapja. A központilag elhatározott nyugdíj emelések fedezetét a folyósítás kezdő időpontjára a Közalapítvány számára is biztosítsa. b) A Közalapítvány Alapító Okiratának módosításával szüntesse meg a belső ellentmondásokat a szabad pénzeszközök befektetési lehetőségében, továbbá a realitásoknak megfelelően módosítsa a vagyon megőrzésére és gyarapítására vonatkozó célkitűzést. c) 1997. végéig számoltassa be a Közalapítvány kuratóriumát 1995-1997. évi tevékenységéről, határozzon a stabilizációhoz szükséges kormányzati intézkedésekről. d) Vizsgáltassa meg a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak jóváhagyott vagyonpótlás késedelmes finanszírozásának okát, indokolt esetben a mulasztást elkövetőket vonja felelősségre. Művelődési és közoktatási miniszternek Vizsgáltassa meg a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak járó központi költségvetési támogatás késedelmes finanszírozásának okát, személyes mulasztás esetén gondoskodjon a felelősségrevonásról, intézkedjék a további finanszírozás zavartalanságáról.

A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kuratóriumának 1) A Közalapítvány Alapító Okiratban meghatározott céljai teljesítése érdekében ismételten és kritikusan vizsgálják át a vagyonrészeket, intézkedjenek a törzsvagyonon kívüli vagyonelemek hozamnövelése érdekében a szükséges és lehetséges kicserélés, a működésképtelen, veszteséges gazdasági társaságok haladéktalan felszámolása érdekében. 2) Haladéktalanul számolják fel a Közalapítvány és a tulajdonában álló gazdasági társaságok közötti költségterhelések - beleértve a személyi állomány kirendelés - helytelen gyakorlatát, biztosítsák, hogy mind a költségek, mind a bevételek ott kerüljenek elszámolásra, ahol azok ténylegesen keletkeztek. Ésszerű határokon belül csökkentsék az egy személy által ellátott ügyvezetői és felszámolási megbízatásokat. 3) A Közalapítvány számlarendjét úgy alakítsák ki, hogy az elsődlegesen az alapítványi célok, a kiemelt feladatok teljesítését mutassa be. 4) A Közalapítvány - a jelentés megállapításait figyelembevéve - pontosítsa az 1992. évi központi költségvetési támogatás elszámolását, a nyugdíj kifizetések forrásai között a segélyjárulék összegét is figyelembevéve. 5) A gazdálkodás stabilizálása, a megbízható vagyonkezelés, a kedvezőbb összetételű portfolió kialakítása érdekében átfogó ellenőrzési rendszert kell kialakítani és működtetni. Az eseti ellenőrzések mellett kapjon nagyobb hangsúlyt a folyamatos ellenőrzés, mind a Közalapítvány gazdálkodását, mind a Közalapítvány gazdasági társaságokban lévő tulajdonának működtetését illetően. Az ellenőrzést valamennyi vagyonelemre, illetve az ezekkel való gazdálkodásra ki kell terjeszteni. 6) A Szervezeti és Működési Szabályzatban részletesen határozzák meg a belső ellenőrzés rendszerét, szabályozzák az ellenőrzés egyes elemeinek (a kuratórium tulajdonosi ellenőrzése, külső /könyvvizsgálói/ ellenőrzés, vezetői ellenőrzés, munkafolyamatba épített ellenőrzés, belső ellenőrzés) működését. 7) Az ellenőrzés megállapításai alapján a Közalapítványnak és gazdasági társaságainak anyagi hátrányt okozó intézkedésekben vizsgálja meg a felelősség kérdését - beleértve az előző kuratórium tagjait is - és ez alapján járjon el a kár megtérítése érdekében. Kezdeményezze a FEB közreműködését a szükséges vizsgálatok lefolytatásában. II. Részletes megállapítások A) A Közalapítvány létrehozásának és működésének szabályozottsága, a feladat- és szervezeti rendszer összhangja

A MAA jogelődje, a Művészeti Alap, mint társadalmi szervezet, 1968. január 1-jén jött létre az Irodalmi Alap, a Képzőművészeti Alap és Zenei Alap összevonásával. A Minisztertanács 43/1983. (XI.20.) sz. rendelete 1984. január 1-jei hatállyal a Művészeti Alapot a művelődési miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó önálló költségvetési szervvé alakította át, melynek feladata lett a művészeti alkotómunka támogatása, illetve társadalombiztosítási jellegű juttatások biztosítása az Alap tagjai számára. Az Alap költségvetési szervként való működésekor különleges jogi státuszt élvezett (pl. az Alap-tagság pótolta a munkaviszonyt, a leányvállalatai nem fizettek adót és egyes esetekben monopol helyzetben voltak). A tagok kedvezményes módon fizették a segélyezési járulékot, ezen felül egyéb támogatásokban, juttatásokban is részesültek. Mindemellett 1989-től az Alap bevételeit az állami költségvetésből kellett kiegészíteni (1989-ben 143 M Ft, 1990- ben 84 M Ft, 1991-ben 113 M Ft). Az Alap már a 80-as évek végén megkezdte vállalkozásai struktúrájának átalakítását, a nem túl hatékonyan működő leányvállalatokból és az Artunion közös vállalatból ötven, különböző társasági formában működő vállalkozást hozott létre. Az Alapot irányító vezetők 1988-90. között olyan spontán privatizációt hajtottak végre, amely mind a tulajdonosi érdekek, mind a gazdaságosság szempontjából vitatható. 1991. után az általános gazdasági hanyatlás, a leányvállalatok csődje, a monopolhelyzet megszűnése és vezetési hibák következtében a vállalkozások jövedelemtermelő képessége drasztikusan csökkent. A művésztársadalom 1990. májusát követően belső demokratikus önigazgatása, gazdasági függetlensége reményében bejelentette igényét a közreműködésével létrehozott vagyon tulajdonjogára. Az előkészítő szakaszban a tárcaegyeztetések során az Alapítvány létrehozásával kapcsolatban egyetértő vélemények nyilvánultak meg. A Kormány 3315/1992. (VII.2.)sz. határozatában felhatalmazta a művelődésügyi minisztert a költségvetési törvényben a Művészeti Alap számára megállapított költségvetési támogatás 119 M Ft-nyi időarányos részének MAA részére való folyósítására, valamint 1992-ben további 31 M Ft-ot és a nyugdíjpénztár beindításához szintén 31 M Ft-ot biztosított. Előírta, hogy 10 év lejártával meg kell vizsgálni az Alapítvány pénzügyi helyzetét és a további költségvetési támogatás szükségességét. 1. Az alapítói (Kormány) döntések megalapozottsága A 117/1992. (VII.29.) Kormányrendelet döntött a Művészeti Alap megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről 1992. október 1-jei hatállyal. Az Alapítvány létrehozásakor a Kormány, mint alapító és az MKM, mint az alapítást előkészítő minisztérium nem végzett tényleges vagyonfelmérést, vagyonértékelést és megalapozó gazdaságossági számításokat az alapítványi célok teljesülésére, várható költségkihatására, valamint ezek fedezeteként számításba vehető, valós források, bevételek alakulására. Alapvetően hibásnak minősült az alapító koncepciója az alapítvány rendelkezésére bocsátott vagyon hozamtermelő

képessége tekintetében. Az Alapítvány rendezetlen vagyont kapott, melyet az alapításkor számításon kívül hagyott kötelezettségek és vagyoni hiányok terheltek. Az Alapítvány céljai megvalósításához a kormány és az MKM - 10 éven át tartó kizárólag nyugdíjcélú kifizetésre fordítható állami támogatás mellett - a rendelkezésre bocsátott vagyont és az azzal történő, jövedelem- és vagyongyarapítást biztosító gazdálkodást szánta. A művészek és a döntést hozó politikusok részleteiben nem voltak tisztában az Alap helyzetével, bár a Kormánynak szóló előterjesztés jelezte, hogy az ingatlanvagyon jórészt improduktív. A működőtőkerészt a vállalatok és az Alap által létrehozott társaságokban kihelyezett vagyon képviselte, amelynek hozadéka nem adott kellő fedezetet az alapítványi célokra. Az MKM előtt nem volt, nem lehetett ismeretlen, hogy az Alap gazdasági működőképessége vitatható, mégis csak az Alapítvány megalakítása után, 1992. dec. 11-én kezdeményezte az alapítvány vagyoni helyzetének rendezését, az ehhez szükséges kormány-előterjesztés elkészítését. Az előterjesztés előkészítése során a PM a vagyonhiány összegének megállapítását könyvvizsgálói hitelesítéshez kötötte. Ezt a feladattal megbízott kft. elvégezte 1993. február 26-ra, és a hiány összegét 501,2 M Ft-ban állapította meg. Az Alapítvány, illetve a Közalapítvány vagyonpótlására vonatkozó kormányhatározatokat az érintett kormányzati szervek - PM, MKM -, a KVSZ és az Alapítvány kuratóriuma késedelmesen vagy egyáltalán nem hajtotta végre, a mulasztásokat a Kormány újabb és újabb határozatok meghozatalával hallgatólagosan tudomásul vette. 1993. június és 1995. augusztus között hat kormányhatározat foglalkozott a nyugdíj és vagyonpótlás kérdéseivel, végül a 2239/1995. (VIII.24.) kormányhatározat az összes megelőző kormányhatározatot hatályon kívül helyezve oldotta meg azoknak a feladatoknak egy részét, melyeket már az alapítást megelőzően el kellett volna végezni. Az 1993. áprilisában benyújtott előterjesztés alapján hozott 2015/1993. (HT.10.) Kormányhatározat elfogadta az 1992. október 1-jéig tagsági viszonyban álló és ez időpontig nyugdíjba vonult tagok részére 2002-ig évi 50 M Ft összegű támogatást, valamint a nyugdíjpénztár felállításához és működéséhez 210 M Ft összeg éves 70 M Ft részletben történő folyósítását, úgy, hogy 1996-tól kezdődően hat év alatt a kapott összeget a költségvetésnek évente egyenlő összegben visszatéríti az Alapítvány. Támogatta a fennálló köztartozások megállapodással történő rendezését. Vizsgálat körébe vonta a pótlólagos vagyonbiztosítás

lehetőségét, ha a művelődési és közoktatási miniszter vagyonhasznosítási és átalakítási programot készít, amelyet a PM-el és a KVSZ-el egyeztetetten 1993. augusztus 31-ig a Kormány elé terjeszt. (Fentiek szerint a Kormány a vagyonpótlást ebben a fázisban nem elfogadta, hanem azt feltételhez kötötte.) A megadott határidőre nem készült el a vagyonhasznosítási program. A művelődési és közoktatási miniszter a KVSZ-vel és a PM-mel előírt egyeztetések határidejének 1993. december 31-re történő módosításával fordult a Kormányhoz, amely azt a 2035/1993. (IX.9.) sz. határozatával elfogadta. 1993. október hónapban az Alapítvány és a KVSZ megállapodása szerint a vagyoni hiány pótlására a 350 M Ft értékű Badacsonytomaj Club Tomaj üdülő és a 47,7 M Ft értékű Badacsonytördemic "Rodostó" ház ingatlanok kerültek volna átadásra, 1993. október 25-ig. Az 2044/1993. (XI.9.) Kormányhatározat vagyonpótlási célokra a KVSZ rendelkezésére álló vagyonból 400 M Ft értékben ingatlanokat tartott fenn az Alapítvány számára és elfogadta a program elkészítésének határidő módosítását. A vagyonhasznosítási és átalakítási program a megjelölt módosított időpontra sem készült el, így annak határidejét a 2062/1993. (XII.31.) Kormányhatározat 1994. március 15-ében határozta meg, kiegészítve azzal, hogy vagyonkezelési és befektetési szabályzat is készüljön, amely a vagyon megőrzését és megfelelő működtetését biztosítja. A KVSZ-t kötelezte a fenntartott ingatlanok elidegenítésére és az ellenérték Alapítvány részére történő átadására 1994. március 15-ig. Felhívta a művelődési és közoktatási miniszter figyelmét, hogy a MAA 1994. január 1-jétől Közalapítványnak minősül, az alapító okiratot a Kormány nevében módosítsa. Az Alapítvány miniszteri biztosa a kuratórium elnökének írt 1993. november 17-i levelében jelezte, hogy az igazgatóság megállapodásuk ellenére nem teljesíti vállalását, az átalakítási program tervezetét nem kapta meg, ez veszélyezteti a tárgyévi kormányelőterjesztés elkészítését és a vagyonpótlást. A művelődési és közoktatási miniszter a vagyonhasznosítási és átalakítási programról készített előterjesztést végül 1994. március 31-én terjesztette a Kormány elé. A 2038/1994. (IV.25.) Kormányhatározat elfogadta a

vagyonhasznosítási és átalakítási programot és elrendelte a KVSZ hasznosítási bevételeiből történő egyszeri 368 M Ft értékű vagyonpótlást a pénzügyminiszter felelősségével, azonnali határidővel. Kötelezte a MAKot, hogy a vagyonhasznosítási és átalakítási program részteljesítéséről évente, 1996-ban pedig összefoglalóan számoljon be. E beszámolóval párhuzamosan a Kormány ellenőrzésre kérte fel az Állami Számvevőszéket is. A határozatot a 2039/1995. (VIII.24.) Korm. határozat hatályon kívül helyezte. A kormányhatározat ellenére a vagyonpótlás rendezése húzódott, a KVSZ semmiféle elfogadható elképzeléssel nem rendelkezett a végrehajtás realizálását illetően. A Kormány 1995. február 28-ával határozott időre új kuratóriumot nevezett ki. A 2046/1995. (III.1.) határozatban a Kormány a vagyonpótlás részeként a folyó kiadások fedezetére 100 M Ft kereskedelmi kamatozású hitelért készfizetői kezességet vállalt. A vagyonpótlási kötelezettség teljesítésének idejét a MAK vagyoni és pénzügyi helyzetének megismeréséhez kötötte. Felkérte a MAK-ot a Nyugdíjbiztosító Pénztár megszervezésére, a vállalkozói vagyon felmérésére, a vagyonkezelés módjának és új vagyonkezelő szervezetnek a kialakítására. A Kormány 2239/1995. (VIII.24.) határozatában rendezte a vagyonpótlást. A költségvetés általános tartalékából 1995-ben 60 M Ft-ot biztosított a Nyugdíjpénztár céljaira és előírta, hogy az 1996. évi költségvetésben 268 M Ft-ot tervezzenek vagyonpótlásként. A nyugdíjpénztár beindításához szükséges 210 M Ft 1996-tól kezdődő visszatérítésének szabályait külön megállapodás tárgyává tette. Az 1996. évi költségvetési törvény 308 M Ft 1996. évben esedékes vagyonpótlást tartalmazott, amelyet azonban havi egyenlő részletekben teljesítették 1996. júniusáig, majd a fennmaradó részt 1996. június 4-én egy összegben átutalták. Az Alapítvány, illetve a Közalapítvány alapító okiratait jóváhagyó, illetve módosító kormányrendeletek részben belső ellentmondásokat, részben kellően át nem gondolt szabályozásokat is tartalmaztak, melyek a vagyon kezelésében és a gazdálkodásban szabálytalanságok sorozatát indították el, ezáltal hozzájárultak a vagyonvesztéshez. Alapvetően hibásnak bizonyult az első kuratórium személyi összetétele kialakítása. A jószándékú, művészeti kérdésekben járatos és a művészek egzisztenciális gondjait jól ismerő, de a gazdasági kérdésekben, főleg a válságkezelésben járatlan művészkurátorok irányításával csaknem törvényszerűen következett be a nagyarányú vagyonvesztés. A kuratórium összetétele azt az illúziót tükrözte, hogy piaci viszonyok között a üzleti vállalkozások tartósan és közvetlenül érvényesíthetnek eredményrontó, egyéni művészi érdekeket.

A munkaszervezet és annak vezetője hatáskör túllépésének alapját az alapítást elrendelő kormányrendeletek képezték, ugyanis a 117/1992. (VI.29) Korm.rendelet és az ezt módosító 58/1994. (IV.16.) Korm.rendelet képviseleti joggal ruházta fel a munkaszervezet igazgatóját. A 16/1995. (II.28.) Korm.rendelet - a megelőző időszak tanulságait alapulvéve - már nem biztosított képviseleti jogot az Igazgatóság vezetőjének, a kuratóriumra bízta a képviseleti joggal való felruházás lehetőségét. Az 58/1994. (IV.16.) Korm. rendelet és a 179/1995. (XII.29.) Korm. rendelet ellentmondásosan rendelkezett a szabad pénzeszközök befektetéséről. A rendeletek mellékletét képező Alapító Okirat szerint a Közalapítvány átmenetileg szabad készpénzvagyona csak állampapírban helyezhető el, viszont a jóváhagyott vagyonkezelési és befektetési szabályzatok szerint az Alapítvány szabad pénzeszközeinek elhelyezésére 4 kockázati osztályt és számos - állampapíron kívüli - befektetési formát határoztak meg. A 179/1995. (XII.29.) Korm. rendelettel jóváhagyott vagyonkezelési és befektetési szabályzat - helyesen - előírja, hogy a Közalapítvány rendelkezésére bocsátott állami támogatások - kivéve, ha az adományozó másként nem rendelkezik - csak állam által garantált értékpapírban helyezhetők el. Ellentmondásos a Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) közötti hatáskör a vagyoni kérdésekben. A Művészeti Alap átalakításának átmeneti időszakára a művelődési és közoktatási miniszter a segélyezési bizottságok kijelölésének az akkor még hatályos jogszabályokban (43/1983. (XI.20.) MT rendelet 6. (2) bek. és a 8/1995. (V.11.) MM rendelet 15. (1) bek.) foglalt jogkörét az alapítvány kuratóriumára és az egyesület elnökségére ruházta át, a két testület közötti feladat elhatárolása nélkül. A kuratórium a 117/1992. (VII.29.) Kormányrendelet hatályba lépéséig (1992. október 1-jéig) döntési jogkörrel nem rendelkezett. A segélyezési bizottságok az egyesület szakosztályainak keretén belül kezdték meg működésüket, a nyugdíjmegállapítást a helyszíni vizsgálat időpontjáig is a MAOE bizottságai végezték. Ezt az átmeneti állapotot hagyta jóvá a Kormány a 2038/1994. (IV.25.) határozattal elfogadott Vagyonhasznosítási és Átalakítási Programban (VHÁP), melyet azonban a 2239/1995. (VIII.24.) Korm. határozat hatályon kívül helyezett. A VHÁP 1. és 2. sz. melléklete rögzítette, hogy a MAOE tulajdonosi jogait a pénztár, állami támogatás, szerzett vagyon utáni járulék, míg a MAK az 1,3 Mrd Ft értékű teljes vagyon fölött gyakorolja (6. sz. melléklet), miközben a 117/1992. (VII.29.) Kormányrendelet a MAA-t jelölte meg az Alap jogutódjaként, illetve a kormányrendelettel jóváhagyott alapító okiratok

tulajdonosként a közalapítványt, kezelőként a kuratóriumot nevezték meg. A hatásköri rendezetlenség érdekellentétet eredményezett, mivel a kedvezményezettek állapították meg a nyugdíjfolyósítás szabályait és mértékét, viszont a Közalapítvány kuratóriumának kellett a fedezetről gondoskodni. A Kormány mint alapító elkésetten döntött az 1994. októberében lemondott kuratórium helyett új kuratórium megbízásáról (1995. február), ezzel mind a Kormány, mind az MKM hallgatólagosan hozzájárult ahhoz, hogy közel fél évig a Közalapítványt jogellenesen a kuratórium elnöksége vezesse, illetve döntsön vagyoni kérdésekben. Az 1992. évben jóváhagyott Alapító Okiratban a Kormány nem rendelkezett felügyelő bizottság megalakításáról és nem írta elő a belső ellenőrzés kialakítását sem. Bár a Ptk. alapítványokra vonatkozó szabályozása nem kötelezi az alapítókat az ellenőrzés feltételeinek megteremtésére, álláspontunk szerint a MAA esetében ez feltétlenül indokolt lett volna. E mulasztás döntően hozzájárult ahhoz, hogy időben nem derült fény a felületes, pazarló, gondatlan gazdálkodásra, az ebből származó vagyonvesztésre. Felügyelő Bizottság (FEB) alakításáról a Kormány csak 1994. áprilisában intézkedett, az 58/1994.(IV.16.) Korm. rendeletben, mivel a Ptk. 74/G. (5) bekezdése közalapítványoknál előírta a kezelő szerv ellenőrzésére jogosult szerv létrehozását. Kötelezte a FEB-et, hogy évente számoljon be, fenntartotta magának a jogot, hogy a FEB ügyrendjét jóváhagyja. E jogot a 179/1995. (XII.29.) sz. Korm. rendeletben a FEB-re ruházta át. Az ügyrend az MKM közreműködésével előterjesztésre került, de sem a jóváhagyásról, sem az elutasításról a FEB nem kapott visszajelzést. Az MKM az átalakítást megelőzően az Alap ellenőrzésében, illetve az átalakítást elrendelő kormány-határozat előkészítésében mulasztásokat követett el, melyek következménye a rendezetlen, hiányosan dokumentált vagyon és az alapításkor nem ismert kötelezettségek. Az MKM az Alapítványt létrehozó kormányrendelet elfogadását követően az átalakítás irányítására 1992. július - 1994. május 31. közötti időtartamra (ez időtartam alatt 3-szor meghosszabbítva) részletes feladat- és hatáskör megjelölés nélkül miniszteri biztost nevezett ki. A kijelölés a megfelelő előkészítést tekintve késedelmes, de szükséges lépésnek minősíthető. Az 1990. évi felügyeleti ellenőrzés több szabálytalanságot tárt fel az Alapnál mind a költségvetési és vállalkozási vagyonnal való gazdálkodásban, mind a számvitelben. A feltárt hiányosságok megszüntetésére készített intézkedési terv végrehajtását az alapítvánnyá történő átalakítást megelőzően az MKM nem ellenőrizte és ezt a miniszteri biztos feladatai között sem határozta meg. A vagyonátadást megnehezítette és késleltette, hogy az Alap megbízott igazgatóját 1992. október 16-án

rendkívüli felmondással kellett elbocsátani, mivel kötelezettségeinek megszegése miatt büntető eljárást kezdeményeztek ellene. A miniszteri biztos intézkedésére az Alapító Okiratban meghatározott vagyon felülvizsgálata 1992. végén kezdődött el, megállapításai 1993-ban kerültek az MKM-hez, majd a Kormányhoz előterjesztésre. A miniszteri biztos elősegítette az Alapítvány működésének beindítását, a folyamatos tevékenységet akadályozó problémák egy részének feltárását és részleges megoldását, elsősorban a Kormánytól igényelt vagyonpótlást illetően. Az Alapítvány működési zavarainak jelentős része azonban az indulás zavaraira, a működés feltételeinek hiányára vezethető vissza, így a miniszteri biztos tevékenysége összességében nem tekinthető eredményesnek. 2. Az Alapítvány, illetve Közalapítvány Alapító Okiratai 1995. december 29-ével bezárólag három alkalommal került módosításra az Alapítvány, illetve a Közalapítvány Alapító Okirata, a változtatások a feladatokat és a személyi kérdéseket egyaránt érintették. A 117/1992. (VII.29.) sz. Korm.rendelet mellékletét képezte az első Alapító Okirat. Az Alapítványt a Fővárosi Bíróság a 9 PK. 69364/2. számon jegyezte be 1992. október 1-jén. Ez az Alapító Okirat az ellátandó feladatok sorában még nem jelölt meg prioritásokat, a célok felsorolásánál az alkotások, a művészeti alkotó munka szerepelt elsőként a szociális biztonság anyagi feltételeinek biztosítása előtt. Az Alapító Okirat a kuratóriumra bízta, hogy évente döntsön a felhasználás mértékéről és módjáról. A vagyon egy részét is felhasználhatták az alapítványi célokra, csak a 20%-on felüli csökkentéshez kellett az alapítóval egyeztetni. Az alapítványi vagyon felhasználása a MAOE elnökség véleményének meghallgatásával a kuratórium döntési kompetenciája lett. Az Alapító Okirat előírta, hogy az Alapítvány működtetésére a Kuratórium Igazgatóságot hozzon létre, felhatalmazta szervezetének, működésének meghatározására és ellenőrzésére. Az Alapítvány kezelője a három évre megbízott 21 fős kuratórium lett. Az alapító által delegált 1 fő kivételével gazdálkodási, vagyonkezelési kérdésekhez értő kurátor tag nem volt. A 19 művész tagot a MAOE választmánya delegálta, 2 főt - az MKM helyettes államtitkárait - az alapító képviseletére a művelődési és közoktatási miniszter kért fel. A második Alapító Okirat a 117/1992. (VII.29.) sz. Korm.rendeletet módosító 58/1994. (IV.16.) Korm.rendelet alapján jött létre.

A kormány-rendelet módosításának oka, hogy az Alapítvány 1994. január 1-jétől Közalapítványnak minősült, így a rendelet mellékleteként kihirdetésre került a MAK Alapító Okirata, a Ptk. 74. G. (6) bekezdésének megfelelően. A Közalapítvány bírósági bejegyzése csak 1994. augusztus 18-án a 9. PK 69384/10. számon történt meg. Az Alapító Okirat a vagyon és működés feltételeiben, valamint személyi és szervezeti ügyekben is tartalmazott változtatásokat. A módosított Alapító Okirat szerint a MAK feladata az állami közfeladat folyamatos biztosítása, amely a művészek alkotó munkája és szociális biztonsága anyagi feltételeit szolgálja. Az Alapító Okirat első helyre a szociális biztonságot szolgáló, biztosítás jellegű rendszeres és rendkívüli támogatás nyújtását sorolta és meghatározta a fontossági sorrendet. A szakmai érdekvédelemhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz szükséges anyagi fedezet megteremtését is alapítványi feladatként jelölte meg. A vagyonon belül - érték nélkül - elkülönítette az el nem idegeníthető törzsvagyont. A vagyonfelhasználás módját az Alapító Okirat mellékletét képező vagyonkezelési és befektetési szabályzat határozta meg. Az Alapítvány képviseletével az elnököt, az alelnököket és az Igazgatóság igazgatóját bízta meg. Kiegészült az Alapító Okirat gazdasági tanácsadók bevonásával a döntés előkészítésben, valamint a határozatképesség meghatározásával. Az alapító három tagú felügyelő bizottságot hozott létre a Közalapítvány ellenőrzésére. Változások következtek be kuratóriumi tagok összetételében. A harmadik Alapító Okirat módosítást a kuratórium tagjainak lemondása, a munkaszervezet szétzilálódása következtében kialakult válsághelyzet megoldása indokolta. A 16/1995. (II.28.) sz. Korm.rendelet a Közalapítvány kezelőjévé és legfőbb döntéshozó szervévé 3 tagú kuratóriumot nevezett ki, amelynek megbízatása hat hónapra szólt. Döntései előkészítésére 4 fős művészeti szakmai tanácsadó testületet kért fel, amelyet MAOE Elnökség delegált. A 179/1995. (XII.29.) sz. Korm.rendelettel módosított negyedik - jelenleg is hatályos - Alapító Okirat a MAK vagyonkezelési és döntéshozó szerveként 7 tagú kuratóriumot bízott meg, amelynek 3 tagját a művelődési és közoktatási miniszter, 4 tagját a MAOE választmánya választása alapján bízott meg a Kormány. A kuratóriumot az elnök és az elnökhelyettes képviseli, az Igazgatóság vezetője képviseleti joggal ruházható fel.

A FEB feladatában és összetételében megerősítésre került. Módosult a vagyonkezelési és befektetési szabályzat és a törzsvagyon összetétele. 3. A kuratórium tevékenysége A kuratórium - mint az Alapítvány vagyonát kezelő és legfőbb döntéshozó szerv - tevékenységére a megalakulástól egészen 1995. márciusig a nagyfokú szervezetlenség, szervezeti, személyi problémák voltak jellemzőek. Már az alapításnál tisztázatlan helyzetek nyomasztották (vagyoni kérdések rendezetlensége, büntető eljárás beindulása, munkaszervezetben jelentkező problémák). 1994. februárjáig nem rendelkezett Szervezeti Működési Szabályzattal (SZMSZ). A kuratórium és a munkaszervezet között a kapcsolat, az együttműködés feszült, bizonyos időszakokban bizalmatlan volt. A kuratóriumon belül is megosztottság uralkodott. 1994. év közepére a kuratóriumon belüli nézeteltérések oly mértékben felerősödtek, hogy a kuratórium testületileg felajánlotta lemondását, ha ezzel elősegíti a kibontakozást és a megegyezést. A kuratórium előtt szereplő döntéseket többnyire nem alapozták meg gazdasági számítások, sok esetben nem is készült írásos anyag. A gazdálkodás átszervezésére készített koncepció nem valósult meg, ennek révén kár, fölösleges kiadások keletkeztek, a belső összetűzések tovább mélyültek. A kuratórium eltűrte, hogy a munkaszervezettől nem kapott teljeskörű, súlyponti kérdéseket kiemelő és az elgondolások távlati kihatásait is tartalmazó információkat, amely döntéseihez biztonságos alapot adott volna. Kuratóriumi ülésterv nem volt, az ülések nem voltak összefogottak, a jegyzőkönyvek, a kuratóriumi határozatok megszövegezése pontatlan volt, a döntések lényegét, szabályosságát nem tükrözték. A lemondások következtében kialakult legitimitási probléma megoldására, a működőképesség érdekében az 1994. augusztus 9-i kuratóriumi ülés 5 fős operatív testület - Elnökség - létrehozását szavazta meg, amely két ülés között képviselte a kuratóriumot. A kuratórium 1994. augusztus 9-től 1995. február 28-ig működött ily módon. Az Elnökség olyan kuratóriumi hatáskörű döntéseket is hozott, amely az Alapító Okiratban rögzítettekkel ellentétes volt. A kuratórium működésének szervezetlenségéhez nagymértékben hozzájárult az SZMSZ kései megalkotása, illetve az abban foglaltak be nem tartása. A vagyonkezelő szervezet ügyrendje nem is került kidolgozásra. Az 1994. január 19-én elfogadott SZMSZ a közalapítvánnyá történt átalakulást követően - egyes kurátorok sürgetése ellenére - nem került átdolgozásra, annak ellenére, hogy ezt az Alapító Okirat is előírta. Nem készült költségvetés - erre 1996. évben került először sor -, a költségvetési beszámolók elfogadása elhúzódott. A kuratórium eljárási rendjének sorozatos megszegése következtében a jegyzőkönyvek nem tükrözték a tárgyalt témák lényegét, a határozathozatal szabályosságát, a határozatok pontos szövegét.

A kuratórium 1995. februárjáig gyakorlatilag nem gyakorolt számonkérést és ellenőrzést a munkaszervezet felett. Irreális mértékű fizetéseket, prémiumokat, jutalmakat, kölcsönöket, végkielégítéseket állapított meg a munkaszervezet vezetőinek, miközben kiderült, hogy azok az alapítványi célok teljesítésére alkalmas szervezetet nem képesek kialakítani és szabályosan működtetni. A kuratórium működését a gyakori döntésképtelenség, az operatív kérdések túlsúlyba kerülése, a munkaszervezeti hatásköri túllépések tömkelege jellemezte ebben az időszakban. Képtelen volt az Alapítvány tulajdonában lévő vállalkozásoknál valódi tulajdonosként viselkedni, a tulajdonosi érdekeket érvényesíteni. Előfordult, hogy egyes kurátorok, illetve a kuratórium által felkért művész szakértők az Alapítvány érdekeivel szemben saját egyéni művészi vagy tulajdonosi érdekeiket képviselték (Képcsarnok Rt. műtárgykészletének értékbecslése, alapítvánnyal való közös üzletrész megvásárlása). A kuratórium gazdasági ügyekhez értő egyik tagja, aki egyben az alapító képviselője is volt, azért mondott le, mert a kuratórium művész tagjaival szakmai véleményét nem tudta elfogadtatni, és a kuratórium gazdasági ügyekben kialakított álláspontjával nem értett egyet. A kuratórium a tulajdonában álló gazdasági társaságok ügyvezetésével az alapítvány alkalmazottait bízta meg, akik fizetésüket az Alapítványtól és nem az általuk irányított vállalkozástól kapták. Így pl. a Képcsarnok Rt. vezérigazgatója és az ART- HOLDING Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatója volt az Alapítvány 1993. április - 1994. július közötti időszakban kinevezett vagyonigazgatója. A Közalapítvány vagyonigazgatóságának ügyvezető igazgató helyettese a következő szervezetek vezetője volt, illetve jelenleg is az: ˇ Képcsarnok Rt. igazgató volt 1993. VII.20. - 1994. II.28. és 1994. XII.1. - 1995. V.31. között, ˇ ARTHOLDING Rt-nél (végelszámolás előtt) elnökvezérigazgató, jelenleg felszámoló, ˇ a Nyugdíjpénztár Kft-nél ügyvezető igazgató, jelenleg végelszámolója, ˇ HUNGART Kft. (végelszámolás előtt) ügyvezetője 1995. X. 1. óta, ˇ Képzőművészeti Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója 1996. II. 1-től, ˇ Megbízást kapott továbbá az IDEA Korona Kft. és az IDEA Kolor Kft-k végelszámolására. Feladatainak ellátását az Alapítvány állományában végezte, illetményét az Alapítvány folyósítja. A

Képzőművészeti Kiadónál végzett munkájáért munkabérét a Kiadó folyósítja. Munkaviszonya a MAKnál - nyugdíjbavonulás miatt - 1996. december 31-én megszűnik. Fenti megbízások nem jelentenek jogszabályban tételesen meghatározott összeférhetetlenséget, de esetenként okoztak érdek-ütközést (pl. Képcsarnok Rt.). A kuratórium feladat-ellátásának színvonala érzékelhetően javult 1995. márciusa óta. Kidolgozta a szervezett működéshez szükséges legfontosabb szabályzatokat, áttekintette a folyamatban lévő ügyeket és a Közalapítvány helyzetét. Szabályozottá és rendszeressé váltak a kuratóriumi ülések, melyeket munkaterv alapján tartanak. A kuratórium és a munkaszervezet tevékenysége összehangoltabbá vált. 4. Belső szabályzatok Az Alapítvány a következő szabályzatokkal rendelkezett a vizsgálat idején: Leltározási szabályzata 1993. december 30-tól hatályos, szakmailag megfelelő és a szabályozás teljeskörű. Pénzkezelési szabályzata 1993. november 1-jétől hatályos, néhány érdemi és technikai kérdés rendezése hiányzik belőle (idegen pénzeszközök kezelése, pénztárhelyiség kulcsainak tárolása). Számlarendje 1993. május 31-én került kiadásra. A számviteli törvényben bekövetkezett módosítások, az új számítógépes rendszer bevezetéséhez szükséges módosítás 1996. áprilisban megtörtént. A cégek közötti belső elszámolás ügyrendjének szabályzata, amely 1994. június 15-ével vált hatályossá, a holding-felépítésű gazdálkodási rendre épült. Eszerint a MAOE, a Hungart Kft., Képcsarnok Rt., az Alkotóművészeti Nyugdíjpénztár Kft., Artholding Rt. közös likviditással dolgozik, így az átmeneti likviditási gondokat a cégek egymásközti tagi kölcsön formájában tudják áthidalni. A szabályzat a megváltozott gazdálkodási rend miatt szükségességét vesztette, de ebből eredően pénzügyi rendezetlenségek még most is terhelik az Alapítványt. Premizálási szabályzat csak 1993. évre volt hatályos, aktualizálása szükséges. Nem rendelkezik az Alapítvány Iratkezelési Szabályzattal, ennek elkészítése a dokumentális szabályozottság, a belső és külső ellenőrzések feltételeinek megteremtése érdekében szükséges. Az új kuratórium kidolgozta az SZMSZ-t, amelyet az 1995. március 13-i kuratóriumi ülés fogadott el. (Ezt azóta több menetben aktualizáltak.) Az új SZMSZ a kuratórium feladatkörébe vonta a hitelfelvétel, hitelnyújtás, váltó kibocsátás, elfogadás, kezességvállalás, garancia nyújtás előzetes jóváhagyását. Működési rendjében határozott a kuratóriumi ülések gyakoriságáról, az írásbeli előterjesztés rendjéről, a képviseletről. Az Alapító Okirat módosítására javaslatot készítettek a Kormány elé, amely részeként új vagyonkezelési és befektetési szabályzatot dolgoztak ki. 1996. évben a kuratórium négy elévült belső szabályzatot hatályon kívül helyezett, 2 szabályzatot átdolgozott, az Iratkezelési Szabályzat elkészítését megkezdték. Az SZMSZ módosítások kapcsán szabályozásra került a jegyzőkönyvek vezetésének, a határozatok nyilvántartásának, hitelesítésének, ellenjegyzésének

módja. 5. A munkaszervezet működése, hatásköri túllépések, gazdálkodási szabálytalanságok Az Alapítvány munkaszervezetére megalakulásától a nagyfokú változás volt a jellemző, 1992. október - 1995. március között a vezetői posztokon négy váltás volt, amely a dolgozói állományban is fluktuációt eredményezett. A munkaszervezet vezetői 1992. október - 1993.áprilisa, 1993. áprilisa - 1994.júliusa, 1994. júliusa - 1995. márciusa közötti időszakban, illetve 1995. márciusa óta töltötték, illetve töltik be az igazgatói funkciót. A munkaszervezet működésében hatásköri szabálytalanságok sora fordult elő. Az 1993. április - 1994. július közötti időszakban funkcióban lévő munkaszervezeti igazgató hatásköri túllépését elősegítette, hogy 1993. ápr. 1. - 1994. július 31. közötti időszakban a kuratórium elnökétől - szabálytalanul - olyan meghatalmazást kapott, mely szerint az igazgatói képviseleti jog teljes körű, korlátozás nélküli kötelezettségvállalásra is kiterjed. Az 1994. I. 19-én hatálybalépett ideiglenes SZMSZ az Alapítvány képviseletére és az aláírási jog gyakorlására csak a kuratórium elnökét és alelnökeit jogosította fel. 1992-1995. között a munkaszervezet jelentősen túllépte hatáskörét, olyan vagyon - és eszköz felhasználásokról döntött, melyek az alapításról szóló Korm.rendeletek szerint a kuratórium felelősségébe és hatáskörébe tartoztak. Ilyen volt többek között a dorogi Nyomda Kft. NOVOPRINT Rt-vé való átalakítása, mely folyamat végén az Alapítvány eredeti többségi tőkerészesedése 29,89%-os mértékűvé csökkent. Elidegenítettek 7 bérleti jogú helyiséget és 2 ingatlan tulajdont, 12 kft. üzletrészt. Több alkalommal, összesen 160 M Ft összegben hitel- és kölcsönszerződéseket kötöttek. A szerződéseket az esetek túlnyomó többségében 1992. okt. 1. - 1995. febr. 27. között a munkaszervezet igazgatói írták alá, a Korm.rendeletekben megjelölt képviseleti jogosítvány alapulvételével. A MAK és a Képcsarnok Rt. között 1994. július 15-én kötött, a Pannoncolor Kft. 10.660 E Ft-os üzletrész átruházásáról szóló szerződést első helyen mind az eladó, mind a vevő nevében az akkori vagyonigazgató írta alá. 1993-ban néhány esetben a szerződéseket a munkaszervezet más vezető beosztású munkatársai írták alá jogosulatlanul. A munkaszervezeten belüli képviseleti jogosultságokat az igazgató csak 1994-ben szabályozta és osztotta fel vezető munkatársai között, jogellenesen, mivel ez ellentétes volt az alapító kormányrendelettel és az ideiglenes SZMSZ-szel. Az 1993. április - 1994. július közötti időszakban funkcióban lévő vagyonigazgató legsúlyosabb hatásköri túllépései

ˇ Az 1994. I. 26-án a NOVOTRADE Rt-vel részvény-eladási szerződést kötött, melyet az Alapítvány képviselőjeként az Alapítvány egyik munkatársával együtt írt alá, a kuratórium tudta és beleegyezése nélkül. Az adásvételi szerződés 52 millió Ft névértékű NOVOPRINT Rt. részvény megvásárlásáról szól a NOVOTRADE Rt-től az Alapítvány részére, 125%-os árfolyamon, 65 M Ft összegben. A 65 M Ft-os vagyoni befektetés, azaz a NOVOPRINT Rt-ben lévő alapítvány üzletrész 52 M Ft-os tőkeemelése a nyugdíjpénztár létesítésére nyújtott 70 M Ft-os állami hitelből valósult meg. A 117/1992. (VII.20.) Korm.rendelet előírásai szerint az Alapítvány átmenetileg szabad készpénz-vagyona csak az állam által garantált értékpapírokban helyezhető el. A kuratórium csak az 1994. február 9-i ülésén tárgyalt a NOVOPRINT Rt-ben lévő Alapítványi tőke emelésének kérdéséről. Itt a vagyonigazgató - a kuratóriumi jegyzőkönyv tanúsága szerint - ingatlanok eladásából kívánta megvalósítani ill. fedezni a tőkeemelést, a kuratórium utólagosan, ez utóbbi forrás biztosításának tudomásulvételével hagyta jóvá a tőkeemelés végrehajtását. Az 52 M Ft NOVOPRINT részvénycsomag 125%-os árfolyamú megvásárlása gazdasági szempontból is kizárólagosan előnytelen üzlet volt, mivel a vásárlást megelőző két évben az Rt. nem működött nyereségesen, és a jelentős összegű részvény vásárlás ellenére az Alapítvány nem szerzett többségi tulajdont, részesedési aránya 29,9%- ról 46,3%-ra nőtt. A részvények 65 M Ft-os vételárát a MAK késedelmesen utalta át a NOVOTRADE Rt. részére, emiatt nevezett cég 3.250 E Ft késedelmi kamat követeléssel állt elő 1994. június 14-én. A követelés a jelentés készítésének időpontjában kamatokkal és perköltséggel együtt megközelítette a 7 M Ft-ot. A vagyonigazgató által, a kuratóriumi jóváhagyással ellentétesen, állami hitelből megvalósított tőkeemelés - a hivatkozott kormányrendelet előírása alapján - jogszabályellenesnek minősül. A volt vagyonigazgató felelős az elmaradt haszon okozta kárért: 65 M Ft éves kamathozama 30%-os kamattal, amely 19,5 M Ft, továbbá a részvények 125%-os árfolyamon történő vásárlásával az Alapítványt ért 13 M Ft-os kárért (többletköltség, 1, 2, 3 sz.mellékletek), illetve a vételár késedelmes átutalásával okozott mintegy 7 M Ft kárért. ˇ A volt vagyonigazgató 1993. október - 1994. júliusa között egyidejűleg volt a MAA vagyonigazgatója és a Képcsarnok Rt. vezérigazgatója. E kettős funkciójában, jogilag és pénzügyileg megalapozatlanul a MAA vagyoni

igazgatóság munkatársait - a tervezett, de később meghiúsult holdingszerű gazdálkodási-irányítási modell részeként - átköltöztette a Képcsarnok Vörösmarty tér 1 sz. alatti irodáiba. Az ott végzett felújítási munkák - melyhez a tulajdonos nem járult hozzá - a beépített berendezések és felszerelések, illetve az ezzel összefüggően vásárolt tárgyi eszközök 24,6 millió Ft szükségtelen kiadást okoztak (4, 5, 6 számú mellékletek). A Vörösmarty téri Irodaházban az Rt. által használt irodák önkényes felújítása nemcsak tulajdonosi jogot sértett, de kizárta annak lehetőségét is, hogy a végzett felújításért esetleg költség-átvállalást vagy bérbeszámítást kérjenek. A volt vagyonigazgató nem vette figyelembe azt, hogy a Képcsarnok 1988. óta mint bérlő van jelen az épületben, ráadásul a bérleti szerződés nem felelt meg a 19/1984. (X.15.) MT sz. rendelet előírásainak. A Fővárosi Bíróság, majd fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság megerősítette a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány tulajdonosi jogait. Ez többek között a szabad bérmegállapítás jogkövetkezményével is járt, melynek érvényesítése nyomán kényszerült a Képcsarnok Rt - költségkímélés miatt - a bérlet elhagyására. A volt vagyonigazgató és vezérigazgató az általa vezetett a Képcsarnok Rt-nek, valamint ennek egyszemélyi tulajdonosának, az Alapítványnak jogos gazdasági érdekeit szándékosan megsértette, személyes felelősség terheli az idegen tulajdonon engedély nélkül, így a visszatérülés esélye nélkül végzett munkálatokért, az ezáltal okozott kárért. Az 1993. április - 1994. július közötti időszakban funkcióban lévő vagyonigazgató irányítása alatt az Alapítvány és az Alapítvány tulajdonában álló gazdasági társaságok pénzügyi elszámolásai összekeveredtek, jellemzővé vált, hogy a költségek egy részét nem az a gazdálkodó szervezet számolta el, amely tevékenysége érdekében felmerült. Ezzel a gyakorlattal megsértették a számviteli és az adótörvények előírásait. Az Alapítvány és gazdasági társaságai között a költségek keveredése akadályozta a tisztánlátást, lehetetlenné tette a valós eredményesség vagy eredménytelenség kimutatását, elemzését, ezáltal a racionális döntések meghozatalát. Az Alapítvány 1992-1994. években költségein belül nem különítette el a munkaszervezet költségeit, és nem osztotta fel a vállalkozási és alapítványi célú bevételek arányában. Ezzel megsértették a 115/1992. (VII.23.) Korm. rendelet előírásait. Az Alapítvány 1995. évi főkönyvi kivonatában a munkaszervezet fenntartását és működését szolgáló költségek elkülönítésre kerültek az alapítványi és vállalkozási költségektől. Ez összességében 89,8 M Ft-ot tett ki, az összes költség 16%-át. A munkaszervezet működése nem volt megfelelő módon szabályozott, ez az Alapítványnál folyó döntés-előkészítő munkát nagymértékben befolyásolta.