A HÉT. III. É v f o l y a m. 25/129. s z á m. Krónika. ; Budapest; Junius-Ló 19. kiadóhivatala,

III. É v f o l y m. 25/129. s z á m. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és kidóhivtl: Előfizetési feltételek : Egész évre...-..-.....frt 10., - BUDAPEST, VII. kéri,' Erzsébet-korut 6. sz. Félévre» 5. -.. Hirdetések Negyedévre..., 2.50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. felvétele J J^nott: SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F. Egyes szám ár '20 ki-. Kézirtok nem dtnk vissz. ; Budpest; Junius-Ló 19. Élőfizetést nyitunk A HÉT új, immár htodik félévi folymár. Azon t. olvsóink számár, kiknek előfizetése junius végével lejár, jelen számunkhoz post-utlványokt mellékelünk, kérve, hogy előfizetéseiket mielőbb megujitni szíveskedjenek. Nyári hűselőkre, fürdő-helyekre előfizetőinknek pontosn utánuk küldjük lpot, h idejekorán rendelkeznek. Azon tisztelt előfizetőinket, kik még mindig Mgyr Hírlppl rendelik meg lpunkt, rr kérjük, hogy viszony köztünk és nevezett lp között megszűnvén, megújítás iránt közvetlen hozzánk forduljnk. A HÉT előfizetési ár: Egész évre 10 forint. Félévre 5 forint. Negyedévre 2 frt 50 kr. A HÉT Krónik. kidóhivtl, VII., Erzsébet-körut Az én zenélő óráim. 6. sz. junius 17. Még csk egy hét és eltűntek. Az én kedves Andrássyutm nem lesz kkor egyéb, mint egy párolgó, olvdó szfltsik, melyen tikkdtn, fárdtn rkosgtom süppedő lábimt. Idegen, közömbös emberek sokságán érdeklődés nélkül vergődöm keresztül, nincs kin szemem megnyugodjon, nincs kinek brátságosn jó reggelt kívánjk lelkemben. Mert becsukták zenekdémi kpuit és megszűnt kedves»muzik«-os krvánnk trk végigvonulás z Andrássy-uton. Ez z ut legszebb specziálitás nélkül mrd két hónpon keresztül és én két hónpig nem tudom mjd pontosn, hogy hány ór vn. Mert terézvárosi toronyór megbízhttln, mint meteorologii intézet. A mgm óráját minden másodnp elfelejtem fölhúzni, - többi boltbeli órák pedig terézvárosi szerint igzodnk. De zenekdémii növendékek precisebbek legprecisebb csillgászti chronöméternél. Minth csk vlmi láthttln krmester ütné hozzá tktust, olyn pontosn járnk ők zenekdémiáb, olyn összevágó, hrmonikus, ensemble-t képez z ő felvonulásuk. Az egész esztendőn keresztül mindig ugynbbn sörrendben követik egymást és egy htározott perczben mindig z ut Ugynzon pontján hldnk át. A szerint, hogy melyikkel hol tlálkozom, másodpercznyi pontossággl tudom, hogy hány ór vn. A kedves, szines leánysereg vidámn és gynútlnul rovogtj z útját. Sejtelmük sincs ról, hogy z szürke lk, mely npont velük szemben czmmog, számon trtj vlmennyiüket és zsebóránk hsználj őket. Nem tudják, hogy ez z egykedvű filiszter egy gyönyörűséges, zsibongó ngy tbleub álmodj össze őket, hogy összekombinálj z ő ruhájuk szineit egy hosszú trk szivárvány-sávb s összeméri pjzán klpos, virágfejeiket, hogy milyen változtbn kellene összeállítni zokt, hogy legszebb bokrétát képezzék. Ismerem őket mind messziről. Számon trtom őket szeretettel, mint jó gzdsszony gálmb-nyáját. H egyik-másik hiányzik sorból, kkor ggodlmsn meghányom-vetem: nem beteg-e? H uj ruhábn jelenik meg, én tetszésemnek dok csöndes kifejezést. Mert mindig tetszik ruhájuk ép ugy, mint ők mguk. Kedvesen, egyéniségüknek megfelelően tudnk öltözködni, ép olyn toilette-jük, mint többi leányoké, de mégis egészen más. Vlmi specziális zenekdémii vn ruhájukbn, de eddig nem tudtm még kitlálni, hogy mi teszi ezt különösséget. Végig z Andrássy-uton np np után vezet z én egyhngú életmódom. Reggel föl, délben le évek ót. De mindig gyönyörűséggel merülök trk, mozglms árdtb, mely mindig uj, mert mindig régi. Kedves nekem, mint vlmi megszokott melódi, melyet egyre dúdol z ember. Látom őket fejlődni, növekedni, pirosodni és tnuj vgyok mindegyikénél ánnk tündérváltozásnk, mely áltl egy éjszk ltt nővé válik virgbncz kis leány. Látom, mint tűnik él több és több fekete hrisnyákból z egyre növekedő ruh ltt, mint válik kis leány szorglms.tipegéséből rithmikusn rengő nőies járás. A :hngjuk is érczesebben cseng", fejük sem fordul egyszerre százfelé és szemek nézése sem oly szbdos, mint zelőtt. Ugy május vége felé bizonyos melncholiávl járok közöttük. Vkáczió lesz nemsokár, nekik öröm, nekem

39 ö lehngolás. Midőn lelkemben búcsúzom tőlük és kívánok nekik kellemes nyrlást, tisztábn vgyok vele, hogy ez vkáczió nemcsk két hónpr szóló bucsu, hnem örök válás legrégibb, legjobbn ismert ismerőseimtől. Minden esztendőben egy rész leválik rózslánczról és széjjelszkd. Ki tudj, merre viszi őket z élet. Egyikétmásikát évek multán z oper színpdján tlálom, de kkor már egészen mások. Nem értek od, hov indultk. A mig z Andrássy-utt rovogtták, ddig, jövő superltivus rgyogott szemükben. Egyszerre hódítni meg világot olyn természetes föltevés z ilyen szép gyermekeknél. Azót meglkudtk viszonyokkl. Fokról-fokr lehet csk emelkedni s h nem érnek legfelsőbb fokr, kkor lntbb mrdnk. Az sem bj. Vgy viszontlátok egyet-egyet egy férfi krján, néh kis gyermeket visz utánuk dd. A szép leányból szép sszony lett. Almi nincsenek; mit z kdémián tnult, z neki csk szórkozás mgános délutánokon. De néh szép leányból sovány, beteges, szomorú sszony lesz, rczárói p kczgó álom helyett lesir sivár vlóság. Szerencsétlen szomorú sszony, isten veled 1 Mért nem mrdhttál örökre z én virágjim között 1 Hűségesen őriztelek, szerettelek, mig z én felügyeletem ltt állottál. Az Andrássy-uton tul nem terjed z én htlmm, ki letér ról, z bucsut mondott viruló ifjúságnk. Belehullott z élet folymáb, z viszi, viszi, isten veled 1 A ti bútok, ti boldogságtok tiétek, nekem nincs részem benne. Nyíljnk virágok z útjitokon és gondoljtok örömök között z Adrássy-uti zrándoklásr. De elhgyttok, s megszüntetek számomr létezni. Az élet z Andrássy-uton irglms nemtő, gondoskodik rólm. A mi láncz végéről leszkdt, zt megtoldj z elején. Mjd szeptember elején uj fekete hrisnyák tipegnek szembe velem és két hét multán róluk is megtudom, hogy hány ór vn. Ezek jó sokáig trtnk ki mellettem, leglább is három esztendeig. Istenem, milyen változó, milyen mozglms élet. Minden perczben más képe vn, minden pillntbn másként kombinálódnk z emberek. S nyüzsgő, kivesző és újr lkuló változás közepette én mgm mrdok mindig egy helyben. Egész generácziók vonulnk el szemem előtt, mindegyik mg rendeltetése felé, én pedig csk járok z Andrássy-uton évek ót és ott fogok járni évek multán is. Mjd tiz, husz esztendő múlv még mindig lesznek kczgó szemű, trk ruhás zene-növendékek s még mindig tlálnk szürke filisztert, ki nézi őket változtln érdeklődéssel, de szárnysz'egett fntáziávl. Ezek z ujbb jövevények régieknek tlán unokái, isten tudj mi lett mzokból, de megváltoztk, másfelé járnk. És mint tenger síkján inogó boj jelzem z utjukt, roskdv, ősz hjkkl s eltűnődöm mjd fölötte: miért hogy mindenkit lesodort z Andrássy-utról sors s csk nekem nem dtott meg, hogy z élet egy ujbb stádiumáb lépjek? Az olvdó, süppedő szflton, rekkenő melegségben dűlök előre. A széles, szikrázó uton hozzám hsonló szürke, érdektelen lkok törlik homlokukt. Üres, színtelen minden, z én virágjim vkáczióznk. Vjon hány ór vn most? H hihetek z én zsebórámnk, kkor három perczczel mult negyed egy. A ptik előtt vgyok, ezen helyen, ebben pillntbn kis fekete szemű, brn hjú Piroskávl tlálkoztm voln. Nem tudom voltképen minek hívják. De én igy nevezem, vlmint többinek is dtm nevet, hogy jelezhessem őket. A kis Pirosk zonbn most egy tetebélyes f árnyábn fekszik puh szőnyegen, vgy hintágyon. Én pedig nem tudom biztosn, hogy hány ór vn. Ne ámitsd mgd, szegény fiu. Ezek pontos, viruló szép gyermekek fejlődő, eleven életet élő emberek, te mgd vgy csk ór, mely folyton jár, folyton egy helyben mrd, mig ylmikor végleg le fog járni. Merre vgy! Kinek neve Románból, A szívembe irv mindörökre lesz: Hsztln! e földi körbe Szemem hsztln keres! Ah, pihenni soh' se hgy: Merre vgy?! Merre vgy?! Angyl, égi szárnyú, H elcslt z égi fény, S te mennybe tértél Onnn is elhozlk én.. Ah, pihenni soh' se Merre vgy?! Merre vgy?! Csillgot hiáb kérdek, Rád csillgfény Csillg te, életemnek, Ismeretlen ég föd el. Kóbor Tmás. tiszt, vissz, hgy: se' lel, Ah, pihenni soh' se hgy: Merre vgy?! Merre vgy?! S vihrt is kérdem Es zúgó négy szelet, végre Mind hllgtnk, szivem égve Érzi: elvesztettelek! S nem lelek rád Kedvesem! ' Kedvesem! sohsem, Szly Fruzin.

39i A botrány. Irt: SZOMAHÁZY ISTVÁN. Olg menysszony, ez hmrbb jött, semmint hitte voln. Gyermekkori szerelem volt, mely még Mdme Cluffrt világos tánczískolájábn kezdődött. És bár Krdos urt voltképpen legczinikusbb legénynek ismerték, ez gúnyolódó piktor sokszor röstelkedve kpt rjt mgát, hogy ábrándozik, mint egy szerelmes gimnzist. Krdos ur világ legkönnyelmübb bohémje volt, ki kmrási kulcsról éppen oly kevéssé volt túlságos véleménynyel, kár tejutbeli csillgokról. A földkerekségén egyetlen igzi tekintélyt ismert: Buxbum urt, ki tájképeit szerinte lábfürdőt vevő jegenyéket megvásárolt néh npján. És mégis végigbkttv z Andrássy-ut külső részén, éjfélkor, vgy kár hjnltájt, mikor liget fölött már rózsás égbolt derengett, Krdos ur álmdozv forgtott meg fntáziájábn egy httyúprémes köpenykét, melyet egy bájos, diszkrét kis leány viselt vlmi vidéki mjálison, egy édes soubrette-orrot, egy pár nevető, kék szemet. Érezte, hogy ezekért z okos szemekért mindent föl tudn áldozni és nyárs-polgár lenne, kár egy ngyothlló sztlos. És műterem hidegnek, elhgytottnk tetszett neki ilyenkor, mint egy hvs, pótkápoln hegytetőn. Jól tudt, hogy Olg sem közönyös iránt; ennek csöndes, bájos kis leánynk vlósággl fölrgyogtk szemei, h néh, 'egy-egy ünnepnpon, hzlátogtott szülővárosáb. E kmásnis, becsületesen gondolkodó ifjúsághoz szokv, Olg szivdobogv várt zt npot, mikor z z eleven eszű, szellemes fiu néh itt terem, mint egy hirtelen nyári eső. Teszéry ur, pp, zonbn, fájdlom, nem volt poét és nem konvertált reménybeli ngyságokt. A Krdos ur kerülő utkon megindított tudkozódásir kitérő sjnálkozás volt válsz. Szép dolog művészet mondott Teszéry ur okosn de h z embernek véletlenül dgnt támd jobb kezén, kenyérhjon élhet fmili. Krdos ur le volt verve egy kellemetlen impreszszió három hétre megfosztott munkerejétől de erre vártln hirre még sem számitott mostnábn. Bár tudt, hogy Olg egészen szülői krtához lklmzkodik, mégis bizott benne, hogy pártján vn. Annyir mgáénk tekintette ezt distingvált leányt, hogy most tehetetlen düh fogt el. Cslódott voln bbn, hogy Olg egészen megérti őt? És ki volt vőlegénye, szentséges isten! Egy vidéki orvos, dr. Eyfried Antl, gáborbányi rnyifjúság fáklyvivője. Egy szépen öltözködő ur, ki május végén éppen oly szbályosn felölti fehér mellényt, mint novemberben teveszőrből horgolt téli keztyüt. Aki ngy czél ptkót visel nykkendőjében, vendéglőben borjuvesést rendel és vörös czéklát s télen-nyáron megiszik hét deczit. Akinek gondolkodás lig terjed többre, mint lábficzdgtól korcsolypályáig, s ki, mint minden igzi vidéki, sokszort rvszbbnk hiszi mgát, mint londoni detektiv-főnök. Egy ur, kinek középen kétfelé vnnk válsztv hjfürtjei, ki hvonként egyszer éjjeli zenét d s vn is bizonyos rustikus svádáj és gondolkodás, melylyel élénk htást ér el kisebb rendezett tnácsú város kissszonyi körében. Szeretett voln törni és zúzni, hogy mgát ezzel prlgi gvllérrl összehsonlított, szellemét, lelkét, gondolkodási körét, reményeit. És Olg nem látná különbséget s méltónk trtná önmgához ezt szbályosn megkonstruált és szépen megmosdott urt? A piktort sötét keserűség fogt el, hogy mindezeket végiggondolt. Érezte, hogy tennie kell vlmit, de ebben z állpotbn lehetetlen volt, hogy egy jórvló tervet kieszeljen. Világosnk látszott, hogy vlmi módon ki kell tűnnie hmrosn. H neve vártlnul híressé válnék, h z emberek beszélnének felőle, még minden jór fordulhtn esetleg. Az eljegyzés, végre is, nem fölbonthttln kötelék. De vn-e hát vlmi lehetőség rr, hogy ez rövid idő ltt teljesüljön? Krdos érezte, hogy semmi. Buxbum urt, ki sóskmártásos kbátjábn délfelé dudorászv tudkozódott jegenyék vlmi ujbb lábfürdője után, egyszerűen kikergette műteremből. Odkünn szép idő volt, z telier megszinesedett üvegtábláin át jókedvű npsugrk ingerkedtek hófehér függönyökkel. Ünnepnp, szép idő, délutáni kirándulók, Krdos idegesen cspkodt szerteheverő plietákt. Egy bursikóz külsejü kollegáj, ki ebéd után benézett hozzá, hogy Svábhegyre hivj, ugyncsk ngyot bámult, mikor Krdos dühösen ráförmedt: Ugyn, hllgss el már bádogos-mnierjiddl. Nem trtozom z ipros ifjk önképző-egyletébe, hogy minden vsárnp nekilóduljk zöldnek. Filiszter vgy, hllod-e, legunlmsbb fjtából! Mit tegyen, hogy hirtelenében tömeg fölé emelkedjék? Egy perczig rr gondolt, hogy Culmnn őrngyot, rettegett párbjhőst, rczulütí nyilt utczán. Éz okvetlenül híressé tenné, de fájdlom, nem olyn módon, hogy kedvére voln. Avgy tán vőlegényt, ezt nevetséges ficzkót, kényszerítse pisztoly csöve elé? Krdos átkozott vágyt érzett vlmi ilyesmire, de z öreg Teszéry előtt vlószínűleg lig emelkedett voln e vérengzés révén. Krdos rr gondolt, hogy egy világrszóló kompozicziób fog, de sjnos, z örökbecsű képek nem igen készülhetnek el két hét ltt. És mert ilyen módon nem lehetett híressé, sötét elkeseredéssel guillotinozott le egy nubii négert, ki bronzszinü piedestálon állt műterem srkábn. Négy vgy öt ór lehetett délután, Krdosnk tűrhetetlenné lett műterembeli levegő. Ngyszerű kedvet érzett rr, hogy vlkivel összetűzzön, s egy hirtelen gondolt áltl inspirálv, gyorsn lesietett Dunprtr, hogy szigetre kihjózzon. A fbódé tele volt emberekkel, fenn, gylogút szfltján, senkisem járt. Tűrhetetlen forróság volt, de csvrgőzös pró fházábn egy egész népgyűlés várt kis hjót, mely z újpesti prtokig közeledik. Egy cspt fehérruhás leány kipirulv legyezte mgát, udvrló fitl emberek pihegve libegtették klpjikt, egy két gyerek sirt. Néhány köpczös ur botrányos szójátékokt gyártott, egy könyvelő frppns htásr számitv, hngosn szólott egy leányos mmához: Mindjárt beugrom Dunáb, de csk odébb, z uszod deszkájáról 1 Krdos csk bizonyos erőfeszítéssel tudt megfékezni mgát, hogy ezt jellemtelen sárgmellényest mellényt guggoló nyulk ékesítették meg ne fenyitse. De egyszerre elzsibbdt mind két krj, benn bódé egyik pdján, egy ismerős sztinruh tünt szemébe, egy pár édes kék szem pillntott feléje hirtelen tömegen át. A festő mjd elszédült z első pillntbn, vér szinte hllhtón szökött föl z gyvelejébe. Ok voltk, Teszéryék, z p, z ny, Olg és Éyfried dr., ki nykát törölgette egy kékptkós zsebkendővel. Megismerték, Olg fehér lett, de egyszeriben elpirult. Krdos izgtottn köszönt, Teszéryné nyájsn blczczentette meg fejét, mig Eyfried dr. feszesen hjolt. meg, mint egy követségi tnácsos. Csk Teszéry:pp i*

392 hgyt bb gőzhjótársság szidását s félhngosn szólott: Az ám, nini, Röck Bertln Szervusz fiu, szervusz!... Előtte ismeretlen volt Krdos név, melyet képirás igzi gourmndji bizttó reménységekkel emlegettek, mert Teszéry pp ép ugy érdeklődött képzőművészet-, mint hollndi liliomok iránt. Előtte m is csk Röck Bertln volt zsenilis piktor, ép, mint z édes tyj, ki ötvenkét évig szolgált ki vevőket Gáborbányán, z Arny Elefánthoz czimzett füszerkereskedés polczi közt. Krdos nem kpott kosrt hivtlosn tgdó válsz csk privátim jutott tudomásár nem volt tehát ok, hogy tlálkozást kikerülje. Áttörte mgát tömegen s brátságosn köszöntötte földijeit. Micsod meglepetés!... Alig hittem szemeimnek Hogyn kerülnek ide igy egyszeriben? Az sszonyok czipeltek, szólt Teszéry ur jókedvűen. Lkodlmi bevásárlások, reggel ót sorb vizitelünk minden: boltot. Egy hónpig inség lesz Budpesten, mert mindent elviszünk, mit pénzért dnk. A mm bizonyos trtózkodó jókrttl fordult piktor felé. Hogy vn kedves Krdos? Nem is látttj mgát többet, hűtlenné lett. Ez nem szép régi brátokkl szemben Eyfried dr. ráült sétpálczájár. Hjh, fővárosi élet Csup multság, szórkozás Persze kényeztetik idefenn szép sszonyok. Olg mitsem szólt; mellette, fbódé kis pdján egy kékszlgos djk egy csinos bébét trtott krji közt. Ugy látszott, minth leány minden érdeklődése ehhez z idegen bbához szegődnék. A folym felől hirtelen csöngetés hlltszott, kis propeller hngosn közelitett z eskütér felől. Mindenki kijárás felé tódult; z sszonyok kifeszítették npernyőjüket, mert Dun" kként csillogott, mint felolvdt ezüst. Az egymáshoz trtozók, tolongásbn elveázitvén egy-egy csládtgot, izgtottn kiáltoztk, mtrózok egyhngún dönögtek: Kérem jegyet, jegyet kérem Fejébe cspván szlmklpját, Krdos odcstlkozott Teszéry csládhoz, s htlms ökleivel helyet csinált tömeg közt. Sőt néhány összehjthtó hjószéket is kerített vlhonnn gépház mellől. A szigeten hűvös, zöldszinü homály fogdt őket, fák között ktonbnd vlmi operette indulóját játszott. A felső vendéglő sztli körül söröző fmíliák élvezték hrsogó muzsikát, egy cspt gyerek tánczolt zenekr emelvénye körül. A kiszállásnál Olg elszkdt egy perezre vőlegényétől, s Krdos sietve hsznált föl z lklmt, hogy fülébe súgj: Tehát ezt tette, ezt tudt tenni Olg mitsem felelt, ggódv nézett körül z nyj után. A kis váróterem előtt szerencsésen utói is érte s idegesen kpszkodott krjáb. Krdos egyedül mrdt megint, z öreg Teszéry társságábn, ki rettenetes közhelyekkel multttt: Sokb kerülhet ez sziget főherczegnek... Teringettét, micsod szép drb birtok!... Hány ember fordulht meg itt egy sison ltt? Kétszáz, háromszáz is néh, válszolt festő szórkozottn. S mig Teszéry ur bámulv nézett szemei közé, z ő szive csordulásig tele volt zzl vágygyl, hogy Olgávl mgányosn válthsson néhány szót. De nem lehetett, úgyszólván ki volt zárv z z eset, hogy csk egy pillntr is egyedül mrdjnk, s Krdost csk jó isten óvt meg ttól, hogy vlmi hlltln ostobságot kövessen el. Bolyongtk, sétáltk, piktor bevásárolt néhány rózsát. A tiszt, illtos kis gylogúton számos ismerőssel tlálkozott, néhány szép sszony brátságosn intett feléje, csinos fitl emberek jókedvűen köszöntötték. Egy kissé jól esett neki, hogy Teszéryék előtt ennyi tiszteletben vn része, s Teszéry-pp cskugyn meg is kérdezte. lépten-nyomon: Ki volt ez fehérczilinderes ember? Hát ez z sszony ezzel köpezös kis úrrl? Nézze csk, nem ismeri zt kékhjtókás ktontisztet?... Az lsó-vendéglőben ozsbnnához ültek, czigányok véletlenül vlmi régi keringőt húztk, melyet Olg is zongorázott nnk idején, mikor piktort még szívesen látták házukbn. Krdos szivét egyszerre átfutott régi hngult, szinte mg előtt látt Teszeryék világoskék szlonját, z ismerős képeket, kis üvegszekrényt. Ugy érezte mgát, minth megint ott ülne z ozsonnázó sztl mellett, szomszédjábn egy cspt jókedvű leánynyl, kik hngosn kczgnk z ő bolondos ötletein. És Olg, ki hímzett kötényében bájosn bókolv trtj eléje gyü- dj kis házikissszonyt, mölcsös tált. Ugy rémlett neki, hogy Olg is titokbn feléje néz z sztl fölött s lehetetlennek trtott, hogy e rgyogó npok emléke egészen elmosódott voln szivéből. A zöld bokrok szövedékén át csillogó npsugrk villogtk fehér broszon, sziget széléről olykor ide szürkéllett folym mozdultln viztükre. Illtos hűvösség volt itt, szomszéd sztloknál bttisztruhás leányok ültek, meztelen térdű fiúcskák szeliden tűrték, hogy nevelőnő szlvétát kössön z álluk lá. A pinczérek, sürgősen hozták z rnyszínű vjt, finom kis csészék, vizespohrk csörögtek vidámn z sztl fölött. A np nyugodni készült Jánoshegy zöld hegyormán tul édes szellő lobogttt meg terrsze kis ponyváját. Ngyszerű lkonyt volt, piktor lelkét poétikus ármltok járták át, s bár Eyfried dr. tüntetőleg udvrolt, ugy érezte, nincs még elveszve minden. Olg nem lehet másé, ez gondoltnk is nevetséges A terrsse megtellett lssnként, sétálók odtelepedtek z sztlokhoz. A népszerű főherczeg mg is helyet fogllt vendégek közt, főherczegsszony egy rengeteg ngol újságot olvsott. A pinczérek nykig voltk munkávl, Teszéryné kis tejszínes ibrikjét, melyet fiu mgávl vitt, sehogysem krták visszhozni. Krdos kezébe kpott egy szlvétát s komolyn megindult konyh felé. Égy kicsiny éhes sszonyság után kiáltott vlmelyik sztltól: Hé, pinczér, hllj-e 1... Stefáni-kiflit kértem, hozzák-e már egyszer?... Rögtön Ngysád 1 válszolt piktor s visszfelé egy drótkosrt is mgávl hozott tejszínes ibrikkel együtt. A szomszédok mosolyogtk, de Teszéry-mm vidékies érzékenységgel fogt föl z pró tréfát. Miért nem hoztott férjével, szólt, minek szolgált ki? Krdost egyszerre rgyogó jókedv fogt el, vlhogy z biztos impressziój támdt, hogy minden jór fordulht még. Hirtelen ugy tetszett neki,, hogy ez svnyu vőlegény egy betolkodott bitorló, kinek nemsokár jtót muttnk. Vd lelkesedés szállt meg egyszerre, e czinikus fiúnk voltk órái, mikor vlósággl fényes ötletek pttogtk ki z gyvelejéből. Csup szellem, csup gondolt volt minden szv, z idegei szinte szikrát hánytk. Olgánk megcsillogtk szemei, mint régi npokbn vlh, Krdos világosn megérezte, hogy leány

393 még mostn sem idegen hozzá s csk szülői krtánk enged. Érezte, hogy szeretik s ez boldoggá és sziporkázóvá tette. Mennyire eltörpült e fényes elme előtt ez chblonos, fekete jquettes gvllér, ki egy fvágó közönyös némságávl nézett rá. Egy fővárosi társság elrgdttv hllgtt voln e fényes rögtönzéseket, de Teszéryék értelmetlenül néztek össze s csk néh mosolyogtk udvrisn. Teszéry-pp, ki legjobb ötletet is széthányt z ő kíméletlen nlyzálásivl, néh bizonyos prsztos önérzettel ütött vőlegény jól megtermett vállár. Ugy ám, szólt, mert mi egy kissé ostobák vgyunk mguk intim történetkéihez Vidékiek vgyunk, érczből vló vidékiek, ugyebár doktor?.!. Bizony, mondt Eyfried dr. meggyőződéssel, nekünk megélhetés gondunk Önök boldog emberek, Önök kedvük szerint multhtnk Lssnként besötétedett, Teszéry-pp kedvet kpott vcsorázáshoz. Vlhogyn tudomásár került, hogy felső vendéglőben friss hlászlé vn s jókedvűen kelt föl z ozsonnázó-sztl mellől. Hgyjuk bolondságokt, szólt, nézzünk z után, miből élünk!... föl vcsorához, ifjúság! Mindnyájn megindultk, Olg vőlegénye krján ment, Teszéry-mm piktorrl udvriskodott. De szegény festő, kin, z ideges lelkek szokásként, most hirtelen lehngoltság vett erőt, szótlnul bllgott mellette. Olg kczgott vőlegénye vlmi megjegyzése fölött, ez véglegesen dühbe hozt. Most már igzán kikerülhetetlennek látt, hogy vlmi ngy cselekedetet kövessen el. A hlászlét cskhmr meghozták, Teszéry-pp gourmnd-módr tlálgtt, micsod hlkt főzhettek össze ebben csodáltos pprikásbn. Ide is, od is kínálgtt tányérját, szives megjegyzések kíséretében. Kóstolj meg doktor, ezt z pró zsiros fltot, nézze csk. Ez hrcs, még pedig hmisíttln duni hrcs Pompásn értik ezek z emberek, hogyn készül z igzi hlászlé Vesz z ember egy csomó pró hlt, vizet forrl, finom szegedi pprikát három evőknálll Egészen belemerült z igzi hlászlé reczeptjébe, többiek szó nélkül hllgtták. Odfönn csillgok rgyogtk z égen, itt pohárcsengés vegyült z Ördög Róbert muzsikájáb. Pár lépésnyire onnn fekete lkok sétáltk bokrok közt, hjóhidnál gumolyodtk z emberek. Messziről, átellenben szelid, fehér fénynyel rgyogtk fürdő villmos lámpái A vendéglőben sokn voltk, egy szomszéd sztlnál két-három ünnepi ruhás fitl ember hngosn grázdálkodott pohrkkl. Kereskedők voltk, vgy próbb hivtlnokok) kiknek néhány korty bor egészen megzvrj z eszük járását. Vidámn éltették Kossuthot, Gribldit és Dickmnn urt, főnöküket. Olg egy pillntr odtekintett, mire egy kivágott mellényü, fitl gentlemn fenhngon tósztot mondott mindenhtó női szépség egészségére s czélztosn hunyorgtott Teszéryék szomszédos sztl felé. A vőlegény ünnepiesen megbotránkozott. Mégsem járj, szólt kipirulv, ez vlóbn nem járj... Krdos hevesen dobolt z sztlon, s pró drbokr tépte szét kenyérhjt. Másr fordították beszélgetést, Teszéry-pp viszsztért hlászlére. Ezek után kidobják z pró hlkt, s most jönnek sorjár ngyok : fogs, süllő, hrcs, különböző kecsegék És csk ztán burgony, melyről egy szegedi hlász mesélte nekem Teszéry ur körülményesen belement szegedi hlász utsításib, de Krdosnk most hirtelen feltűnt, hogy kivágott mellényü ur hosszsbbn suttog pinczérrel, s szemével rvszul int z ő szomszédos sztluk felé. A fiu pedig, nylábr kpván egy hlom illusztrált újságot, mindnnyit odczipeli Olg mellé, z üresen mrdt székre. A kávéházi klózoknk ezt közönséges támdását ismervén, piktor kezébe vette legfelső lpot. Vlmi ngol képes újság volt, de mrgóján egy pár czeruzávl odvetett sor állott:»meglátni Önt és megszeretni pillnt műve volt. Szerelmes lettem Önbe kissszony, Írj meg, hov czimezhetem sorimt. Becses válszát Hírlp kishirdetéseiben kérem holnpután.«mindnnyin odhjoltk, Teszéry-pp félbenhgyt burgony felszelésének módoztit. Eyfried dr. hrgosn dörmögött: Ez már igzán szemtelenség 1... De piktor érezte, hogy itt z idő. Amit áhított, mire várt, megjött végre. íme mód, hogy végre kitűnhessen vlmiben. Mit sem hllgtv többiekre, hirtelen fölkelt Teszéry-pp mellől és szomszéd sztlhoz közelitett. Dickmnn ur lklmzottji összébb húzták székeiket. Krdos hidegen szólott. Melyikük küldte od zt z újságot? Én l, felelt kivágott mellényü ur, h Urságodnk kifogás vn ellenem, mindenben helyt állok. Kotorászott zsebében egy névjegy után, de piktor nem várt be személyes ismeretséget. Te voltál, szólott, nesze hitvány kölyök 1 A kivágott mellényü ur hátrtántorodott z rczulütés után, másik kettő kísérletet tett, hogy Krdosnk menjen. De piktor néhány legyintéssel odébb lökte Dickmnn-féle személyzetet s csillogó szemekkel, elégülten tért vissz z sztlához...v A vendéglőben lárm támdt, ktonbnd bbhgyt egy pillntr muzsikát, vendégek közül többen fölkeltek. Krdos édes didlt érzett, hogy ezt prlgi támdást ő torolt meg, s legitim vőlegényt lább szoríthtt vlmivel fmíli becsülésében. Teszéry-pp zonbn svnyún, hosszú orrl fogdt. Kár volt ez heveskedés, tisztelt ur, szólott, kár volt egy békességes fmiliát kompromittálni. H verekedést kedvelni méltózttik, nem volt éppen szükséges, hogy ezt z lklmt válszsz. A mm sietve öltözködött: Micsod botrány, istenem, milyen botrány 1 Eyfried dr. bizonyos jókrttl vágott közbe: Heves vére tisztelt Röck ur, egy kissé túlságosn heves... Csöngettek pinczérnek, fizettek. Teszéry-pp hidegen nyújtott kezét. Isten Önnel! ezt megtkríthttuk voln. Olg fázósn húzódott össze és előre sietett z nyj után. Keze lig érintette Krdosét. Teszéry melegen kpszkodott z Eyfried ur krjáb és szeretettel szólott: Jöjjön, kedves fim-urm, siessünk Mindnyájn megindultk hjó felé, melynek lámpái csillogtk már bokrok közt. A piktor egyedül mrdt z sztlnál.

394 A bártfi fürdő hjdn. Irt: PULSZKY FERENCZ. A mi nemzedéknek lig vn foglm, társdlmi állpotinkról, forrdlom előtti időkben, midőn minden megye küldöttsége, melynek közigtási válsztások és megyei gyűlések következtében közös érdekei voltk, már szomszéd megyét is idegen földnek tekintette és keveset érintkezett vele. Vsutk zon időben még nem léteztek, post csk négyszer járt hetenként városokb s megyék székhelyébe, külföldi lpokt, z egy»allgemeine Zeitung«kivételével nem továbbítottk, censur pedig nem engedte hírlpjinknk, hogy belügyekhez komolyn hozzászóljnk. Az utzás belföldön is közutk állpotánál s fogdók rondságánál s kényelmetlenségénél fogv ngy lklmtlnsággl járt, külföldre pedig csk z kpott útlevelet, kiről titkos policzi jelentéseiből Bécsben meg voltk győződve, hogy z uj kor eszméit nem fogj z országb bevinni. Metternich kormányánk vezéreszméje volt, megóvni Monrchiát s különösen Mgyrországot forrdlom áltl megmételyezett külföldi társdlmi érintkezéstől, mert mgyr középosztálynál mindig ttól félt, hogy ennek szbdság iránti vonzódás régi kurucz hgyományokt fel tlálná éleszteni. A városi polgári elem nem jött tekintetbe, szűkebb látkör'e volt, politiki jogokkl lig birt, birtokos nemes tehát lenézte s keveset érintkezett vele. O kiskirálynk érezte mgát birtokán, bármily kicsiny lett légyen z, prncsolgtott robotoló jobbágyink, látogtásokkl, politizálássl, vdászttl, vendégeskedésekkel, bor, kárty és udvrlás közt töltötte üres idejét. Időről időre niég meg is unt megyei élet egyformságát, melyet z instllátiók és resturtiók ünnepélyességei csk ritkán szkítottk meg, érezte szükségét, hogy más körökkel is érintkezzék s igy képződtek oly központok, hol több megyék szine-jv bizonyos időben tlálkozott. Ilyen volt nyáron tiszi felföldön bártfi fürdő, szüretkor Mádi bál, hol Sáros, Abuj, Ung, Zemplén, Szepes és Szbolcs előkelői össszejöttek. A bártfi Ann-bál zon időben szintoly híres volt, mint jelenleg bltonfüredi, vgy tátrfüredi sison. A sárosi lispán minden évben e npr hivt össze megyei krokt és rendeket bártfi fürdőben trtndó közgyűlésre s három npig ez volt Sárosnk Sturnáliáj. Ott volt együtt külső műveltségéről régót ismeretes megyei rny ifjúság s z egész vidék női társság és htárszéli lengyel risztokráczi is gykrn jelent meg ezen lklomr bártfi fürdőben. Reggel gyűlést trtottk, ngy ebéd :és hgyományos felköszöntések s koczczintások után pedig zöld sztl helyét fáró-sztl fogllt el. A szerencsejátékot, mely különben csk titkosn dívott, itt fényes nppl űzték, z lispán dt bnkot s játék oly ngybn folyt, mint kármelyik hírhedett németországi világfűrdőben. Bártfánk rnykor zonbn z én időmben már letűnt, tetőpontját zon években érte el, midőn Npoleoni háborúk Sp, Homburg, Bden- Bden látogtását egy ideig lehetetlenné tették. A ngy játékosok, élükön gróf Cenicéo, herczeg Grsslkovics, báró Lopresti, gróf Potocky és brátik bártfi fürdőben tlálkoztk s z rny e bnkó-időkben már lig ismert vendég - oly bőségesen jelentkezett itt, mint soh sem zelőtt, sem zután. Ekkor rögtönözték fürdő nyári villáit és építették ngyobb házit, melyek időmben, kellő ttrozás gykori elmrdás mellett, z elmúlt fénykornk csk gyenge képét dták, de Grsslkovics emlékét fentrtott hgyomány. Beszélték, hogy midőn egyszer húszs években Krlsbdb utzott, kocsij kereke rosz kövezeten eltört. Várni kellett, mig kereket megreprálják, unt mgát, bement tehát vendéglőbe, s z üres kávéházbn kérdezősködött: nincs-e, ki vele pár óráig biliárdozn? A pinczér válllkozott, de mikor herczeg zt hngozttt, hogy ő prtiét csk egy rnybn játszsz, pinczér megretirált. Mitsem tesz, brátom, szólt herczeg ki jó játékosnk trtott mgát én kölcsönzőm önnek z rnyt. A pinczér zonbn mester volt tekesztlon, meg is nyerte prtiét, mire Grsslkovics duplázott, tűzbe jött, mindig ngyobb hévvel folyttt játékot, s mire hibás kerék ismét rendbe jött s herczeg tovább utzhtott, zt tlált, hogy fürdőzésre szánt pénzét csknem mind elvesztette. Mikor herczeg néhány héttel később hztérőben ismét útjáb ejtette vendéglőt, pinczér már mint vendéglő tuljdonos fogdt mély hjlongássl mgs vendéget. Hogy minők voltk bbn z időben társdlmi foglmk felföldön, zt illustrálj következő eset. Gróf Sz y bártfi fürdőből hz jövet könyek közt tlált feleségét. Fggtódzásir grófnő, ki szenvedélyes sszony volt, nem tudott mgán urlkodni és dühében bevllott, hogy összeveszett Aspremonttl, ki ennek következtében elhgyt. A gróf pisztolyit prncsolt, pripájár kpott s után vágttott Aspremont grófnk. Amint Bártf előtt utolérte, od kiáltott neki: Állj, vgy ledurrntlk 1 Megálltk és Sz y gróf odszólt Aspremontnk: Grófnét nem szbd ugy elhgyni, mint vlmi szoblányt, tüstént visszjösz s kibékülsz vele, vgy lovgis elégtételt dsz. Aspremont erre csk nnyit felt: Jól vn, de ne feledd soh, hogy mellemre szegzett pisztolylyl kényszeritettél vissztérésre. Vissz is mentek, ki is békültek, s Aspremont évekig házi brátj mrdt Sz.-éknk. Ezen nem botránkozott meg senki. Ilyen volt z kkori társdlomnk szelleme. * * * A Grsslkovicsok rnyt szóró nemzetsége letűnt, z uj idők szilj ármlt elmost régi gvllér-foglmkt.; z rnyk elgurultk és Monte Crio, Monco zöld sztlin világversenyre keltek külföldi veretű testvéreikkel, Bártf mint luxus-fürdő elvesztette jelentőségét, és mint gyógyfürdő nem birt rr jelentőségre felvergődni, melyet z ásványvizekben és gyógyhtású láprétegekben nnyir gzdg tlj megérdemel. Jött vsutk korszk és ez csk megpecsételte lssú hnytlást, mert Bártf kívül esett vsúti forglom lüktető hálóztán. A mi elkényeztetett emberiség, mely már gőzvsutt is kezdi lssúnk tlálni, egy ht óri kocsiuttól legtöbb esetben visszrid. Hozzájárult z, hogy kezdetleges közlekedési eszközökön kívül Bártf is ngy mértékben sinylett mgyr fürdők bbn z áltnos nyomorúságábn, hogy hiányos komfortért jeles czigánybndávl krják mindenféle nélkülözések és megpróbálttások áltl elcsigázott vendéget kárpótolni. De czigánybnd is csk nnk húzz, kiben kellő qulifikácziót föltételezi. Mert megkülönböztetés mgyr fürdők fji jellegéhez trtozik. Eperjes város, melynek bártfi fürdő tuljdonát képezi, megtett ugyn mg részéről mindent, hogy histórii gyógyhelyet kor igényeihez képest fejleszsze, de törekvéseit kedvezőtlen helyi viszonyok meghiúsították és utóbb város sját jól felfogott érdekében Herkulesz-fürdő, Pöstyén példáját követve, lemon-

395 dott z önkezelési rendszerről és fürdőt bérlő kezére bocsátott. Eperjes és Bártf közt most csinálják vsúti töltést, és ősszel lerkják sineket. A vsúti válllkozó és fürdő bérlője egy-ugynzon személy: Zimonyi SchrOrcz Ármin mérnök: fiumei kikötő építője. A jövő sisonr tehát Bártf újr megnyílik Európánk, de nem Grsslkovicsokt és Aspremontokt, nem roulettet, fárót és megyegyüléseket várják od, hnem vérszegény sszonyokt, kiknek eddig Frnzensbd volt egyedüli Mekkájuk. Az uj bérlő ngyszbású építkezésekre kötelezte mgát és európi komfortot teremt régi primitív állpotok helyén. Vájjon lesz-e sszonyinkbn nnyi ptriotizmus, hogy»mgyr Frnzensbd«-ot, mely természeti szépségre messze fölülmúlj és gyógyhtás tekintetében leglább is egyenrngú cseh fürdővel, közlekedési nehézségek megszűnvén, újr felvirágozttják? Reméljük legjobbt. Ki fejet Azért is. Bums. hjt, mért szegény, Akár tisztes szegény is, Pusztuljon hitvány legény, Legyünk büszkék zér' Azér' is, zér' is, H munkánk csekély is, A rng csk pénz bélyege, Ember z ércze zér Akárh étkünk csup csont, Ruhánk drócz szőr is, Járjon selyemben bolond, Ember z ember zér' Azér' is, csk zér' is, A fény h égig ér is, A tisztes ember, bár szegény Király ő csk zér' Nézd zt bmb ngy Akármi régi vér is, Szván h százk Tökfilkó csk zér' hjlnk, Azért is, csk zért is, H csillg rjt', h vért is, A független jó férfiú Ránéz s nevet zért Lovgot övez király, Grófot, bárót, vezért is, De tisztes embert nem Gz gz csk zért Azért is, csk zért is, urt: csinál, Rngot gőgöt h sért is, Az érdem és tiszt sziv Külömb rng csk zért Kérjük tehát z ég urát, Hogy dj meg zért A földtekén Kinyerje bábért is: sziv s. erény Azért is, csk zért is, És ugy is lesz zért is, Hogy ember embert, Testvérnek néz zért vlhány, A csvrgó. Irt : JEAN SIGAUX. Ignotus. Rekkenő melegnek zsibbtgságábn kínosn folyt kihllgtás villefrnchei fenyitő-biróság előtt. Egyetlen fuvlom sem lebbent be mgs blkokon, melyekből főtér gesztenyefáink mozdultln. s már szárdt lombozt látszott. A kelletlen, egyhngú munkánk borús, komor, keserves unlmsság nyomsztón nehezedett birákr, kik folyvást törülgették z rczukt, jegyzőre, kinek verítéktől gyöngyöző keze gépiesen turkált z előtte levő kták közt, félkör lkú pdon gubbszkodó vádlottkr, meg pd két végén egykedvűen izzdó csendőrökre. A hllgtóság lig állt tiz-tizenkét kíváncsiból, dologtln mgánzókból, henye boltosokból, kik befordultk ide egy órár»ítéletet hllgtni«. H olykor egy-egy kis ppiros-zörgés, egyhngú mormolás nem hlltszik, zt lehetett voln hinni z álmos, bágydt gyülekezetről, hogy mindmegnnyi olvdófélben ' levő viszbáb.. Bouchrd elnök, hősies elszántsággl küzdve zsibbtgság ellen, mely két ; birótársát lenyűgözte, három-négy ügyet elintézett már: élelmi szerekkel vló visszélést, éjjeli részegeskedést és csendháboritást, rendőri kihágást stb. Busmogorv tekintetét bágydtn járttt végig vádlottk pdján, hol még négy züllött, rongyos, lesoványodott csvrgó-féle várt kihllgtást midőn jegyző nehézkesen fölállt s lomhán mondá: Antoine Jen... Lépjen elő. Nyurg ember, meleg dczár tetőtől tlpig hosszú burnusz-félébe burkolózv, melynek meghtározhttln sárgás szine volt s melynek eredete mult idők homályáb veszett el, egyenesedett föl megszólításr s lépdelt nyugodtn előre. Csúcsos koponyájánk búbjáról sirlmsn fityegett lá néhány hosszú, szürke hjtincs és bizonytln szinü, ritkás szőrpmcsok tkrták el képe lsó felét. Egész poémáj volt nyomorúságnk z csonttábőrré soványodott hosszú test, melyet jóformán meztelennek lehetett sejteni bő köpönyeg ltt, meg zok megnyúlt vonások, zok z éhséget kibáló, kidülledő rczcsontok. De mg, z rcz érdekes megfigyelésekre dott voln lklmt nnk, ki közelről szemléli vl. Először is z orr, z hosszú, testes, mozgékony epikuri bölcselőre vlló orr. De főkép z nyugodt, szelid sugárzásu két pont bbn kiélt, elsorvdt rczbn, két csillg, mely ködös levegőégben úszott, két csodáltosn tiszt kék szem, melyeknek mélyén mosolygó derű szunydozott ilyen szeme vn gyermeknek, vgy z őrültnek.

396 És szinte érezni lehetett, hogy ebből z egész testből, mely már számb se jöhetett, z egész élet, mg mohó vágyivl, bb z orrb, z egész lélek mg mél ábrándjivl bb két szembe menekült. Kor ennek z rcznk nem volt. Fitl ember-e? Oreg-e? ki tudt voln megmondni? Legfölebb ő mg, h ugyn nyomorúságos életének viszontgsági közt z emlékezet is el nem hgyt, mint minden egyéb. Neve? kérdé z elnök, bágydt hngon. Antoine Jen. Fogllkozás? Mgánzó. Bouchrd elnök, jóllehet hozzá vn szökv vádlottknk olykor furcsán hngzó feleleteihez, hlvány pillntást vet csvrgór s nyugodt hngon mondj el szokásos intelmet: Tisztelje biróságotl Az ember elmosolyodott és nem szólt semmit. De kék szeme különös merevséggel tpdt birór. Megcserélte szerepet s most ő fürkészte, tnulmányozt nnk z embernek szigorú, hideg rczát, ki menthetetlenül el fogj őt ítélni tizenegy hónpr. Tizenegy hónp olyn bizonyos, mint egy 1 Évek ' ót, hogy sorr járt Frncziország bíróságit, ehhez számhoz jutott már el. Az elnök folyttt kihllgtást, melyet szinte ütemesen és fölváltv kisért két biró hlk hortyogás. Nos, Antoine Jen, sorr veszem z ktáit;- és ime mit tlálok bennök Szükségtelen, hogy nekem elsorolj, elnök ur. Fpp oly jól tudom én zt, mint ön. íme, mit tlálok bennök, ismétlé z elnök, orrár csiptetve pápszemét. Tonnerreben két hónpot kpott csvrgás mitt, Dijonbn három hónpot ugynbból z okból. Sncerreben négy hónpr zárták el, s mindig ugynez okból volt lecsukv Bourgesbn, Chritében, Neversben, stb. Egész körutt tett z ország börtöneiben. Azután ugy látszik visszérkezett od, honnn kiindult volt: Trsconbn hét hónp, Orngebn nyolcz, Vlenc'ebn kilencz, Vienneben tiz s végre most Villefrnchebn fogtj el mgát, ismét csk csvrgásért. Antoine Jen, vn-e igzolás végett vlmi mondni vlój? Az ön számár, elnök ur, nincs; viszonzá nyugodtn vádlott. De neked, Bouchrd pjtás, elmondok mindent. Vjon egy csknem hlk hngon kiejtett egyszerű mondt minő tüneménynél fogv ébreszthet föl olyn embereket, kiknek z álmán egy ágyu-sortüz sem fogott voln ki? Csodáltos, de mégis igz, hogy csvrgó e néhány szvár egyszerre elevenség, mozgás támdt teremben. A két biró fölegyenesedett, puffdt szemökben felháborodás villogó tüzével; z ügyész-helyettes dörögni készült, jegyző stentori hngon kiáltott csendet, ámbár senki sem szólt, s miltt két csendőr olyn mozdultot tett, minth vsr készülne verni vádlottt, terem hátteréből korláthoz siettek elő kíváncsik, kiknek szám csodáltos ez egyszerre megháromszorozódott.»bouchrd pjtás D ebben két szóbn leglább is egy esztendei elzárás lppngott, s z elnök, mgához térve pillntnyi elámulásból, máris z ügyész-helyetteshez fordult, midőn csvrgó ismét megszóllt, hngosbbn, de már nem olyn gunyorosn, hnem szinte fájdlmsn: Bouchrd, Bouchrd 1 Jusson eszedbe Rbelis 1 Altlános lecsillpodás. Eszelős szerencsétlen itt semmi szigornk sincs helye. így vélekedett kétségtelenül z elnök, mert z kis izgtottság, mely z rczán láthtó volt, miltt vádlottt nézegette, nyombn eltűnt. Még egy futólgos pillntást vetett rr z emberre, ki ő ról egy pillntr sem vette le mély nézésű szemét, s zután, minth ez tekintet kínosn esnék neki, szelid hngon mondá: Üljön vissz helyére. S két bíróvl vló rövid értekezés után, áltlános meglepetésre, zt mondá: Két hvi fogság. Lássuk következőt. * * -X- A tárgylás véget ért. Bouchrd elnök gondoltokb merülten hldt lefelé törvényház lépcsőjén. Arcz szomorú kifejezésü volt s éles, fürkésző tekintetű szeme elfátyolozódott, minth- kerülni krn vlmi fáj: dlms látományt. A főtérre kilépve, kézét fogott két biróvl, kik vele együtt jöttek le s most más-más irányb távoztk, ő pedig pillntnyi hbozás után gyors léptekkel indult fogház felé, mely csendőrség udvrábn volt. A fogház:őrt, ki kpubn nyugodtn pipázgtott, z elnök közeledése nem lepte meg különösen. Bouchrd szigorú, de jólelkű biró volt, s miután hivtlos plástját levetette, gykrn- ment el fogházb, egyegy jó szót s néh nnál is jobbt jutttni z olyn elitélteknek, kiket figyelmére érdemeseknek tlált. Perrin, szólt most z őrhöz, foglyi közt vn egy Antoine Jen nevű ember. Igenis, elnök ur. Beszélni szeretnék véle. Kérem. H be méltózttik sétálni Nem. Otthon szeretném kihllgtni zt z embert. Szíveskedjék lkásomr kisérni Plbozott egy pillntig, nyilván, hogy z időpontot megállpíts, s végre így szólt 1 -- Kérem, hozz el mg, öt órár. Igenis, elnök ur, mgm fogom elkisérni. *. * * Öt órkor Bouchrd elnök ideges türelmetlenséggel járkált dolgozó-szobájábn, melynek lebocsátott függönyein csk gyönge világosság szűrődött át midőn csöngetés hlltszott. Bouchrd sietve ült le krosszékébe s már szokásánál fogv is biró változtlnul nyugodt rczát öltötte fel. Az jtó benyilt s fogházőr bevezette csvrgót. A hosszú, sovány rcz most is olyn nyugodt kifejezésü volt, mint tárgyláson, kék szemekben most is olyn mélységes derű szunnydozott, mig htlms orr z egész rcznk szinte vidám kifejezést dott. Elnök ur, szólt fogházőr, ime elhoztm Jól vn, brátom, vágott szváb Bouchrd. Hgyjon kissé mgunkr. Mjd behívom. Becsukt z jtót s lebocsátott rá nehéz kárpitot. Azután hirtelen megfordulv, odszldt csvrgóhoz előrenyújtott kézzel, nedves szemmel. Te vgy, szegény Chbertem! te, szegény Rbelis m! És ebben gúnyábn 1 Ebben z állpotbn 1 Megismersz-e hát végre? szólt csvrgó z ő szelid hngján, le nem sütve szemét bús tekintet előtt, melylyel biró nézegette. Bouchrd széket hozott elő s mg mellé ültette csvrgót, zon iprkodv zután, hogy bból rejtelmes rczból kiolvss titkát ennek z elzüllésnek s hogy földönfutó nyomorúságos rczán feltlálj z egykori jóbrát vonásit.

397 En vgyok, felelt csvrgó, vlóbn én, Chbert, z egykori diákpjtás, ti» Rbelis «-tek, ki klsszikus ngy orránk egyetlen ránditásávl derültségbe tudott ejteni egy egész osztályt. A biró elérzékenyült mosolylyl hllgtt, s nem igen mert kérdést intézni hozzá. Szegény brátom!... De hogyn Csendesebben 1 szólt csvrgó. H megtlálnák hllni!... Hogy hogyn jutottm ide? Én istenem, épp oly természetesen, mint te birói székedbe! Mindenkinek kijut e földön mg szerepe. A tied z volt, hogy elnökösködjél törvényszéken, z enyém meg z, hogy»megjelenjek«előtte. Egyik kiegészíti másikt. Vedd el egyikünket, s másiknk megszűnt létjog! Gúnyolódás volt ez? Vgy bölcselkedés? A biró hirtelen fölállott s homlokár ütött: De te éhes vgy tlán. Mindjárt Köszönöm, vágott szváb Chbert szeliden. A fogházbn jól gondomt viselik, s nincs szükségem semmire. H meggondolom, szólt ismét Bouchrd, viszszülve helyére, hogy kénytelen voltm téged elitélni, téged, szegény Chbertem, kit olyn jó fiúnk, olyn szelidnek, olyn érzékenynek ismertem tlán ngyon is érzékenynek tevé hozzá biró áthtó tekintettel. Milyen örökös, kegyetlen iróni ez világ! Bouchrd elitéli Chbertet Rbelist! Oh, szegény brátom, lásd, mikor kimondtd zt»rbelis«nevet, mely bennem olyn vidám emlékeket ébresztett, zt nevet, mely mentségedre szolgált, mert mindenki csk szegény, szerencsétlen őrültet látott benned olyn érzésem volt, minth hegyes tőrt döftek voln szivembe. Rád néztem, és csk kkor ismertelek meg, téged, kit bizonyár tuljdon édes pád sem ismerne meg, h még élne. Mert hiszen elvesztetted nemde? és nyádt is? H nem ugy voln, nem is jutottál voln ennyire. Ugy vn, brátom, viszonzá Chbert komoly hngon. Elvesztettem őket, és senki sincs, kinek pirulni kellene mittm. Még feleségemnek sem, ki sohsem fogj megtudni, hogy mi lett belőlem. A feleséged igz! brátságod utolsó tnú-' jele z levél volt, melyben jól emlékszem, milyen árdozó lelkesedéssel - tudtomr dtd, hogy egybekeltél Dinh kissszonynyl, Comédie Frnçise kkori díváink egyikével. És z elnök szomorún, hlk hngon tevé hozzá, brátj szemeit vizsgálgtv: Keresd z sszonyt, ugyebár? Ugy vn! felelt csvrgó. Mikor vlki od sülyed le, hol én vgyok, ennek ok z, hogy szszonyi krr támszkodott s z kr hirtelen elejtette. Bouchrd eleinte nem mert fggtózni, ttól félve, hogy olyn dolgokt fog hllni, miket jobbn szeretett voln meg nem tudni. De szerencsétlen ember mgától mondt el vllomását. A birónk és jóbrátnk csk hllgtni kellett. Szerelmi házsság, pénztelen házsság biz ezzel nem sokr mehetni, folyttá Chbert. Imádtm feleségemet, de rosszul trtottm. Megcslt. Vnnk, kik megölik mgokt, mikor ilyen bleset éri őket. Mások ivásr dják mgokt. Mások meg dolgoznk. En kevesebbet szenvedtem : elvesztettem z eszemet. Egy szép np reggelén otthgytm zt házt, melyben három esztendeig büszkébben és boldogbbn éltem, mint egy isten. Nem vittem mgmml semmit, hátr sem néztem, hnem elindultm és mentem, mendegéltem Mentem z országutkon, z ösvényeken, npon, esőben, nem gondolv semmire, nem látv semmit, és csk estenden állv meg, mikor dgdt, vérző lábm nem bírt tovább. Egy reggel vlmi fogdónk szobájábn ébredtem föl, hov z előttevló este kopogtttm volt be egy fillér nélkül. A fogdós dott egy drb kenyeret és jó utt kívánt. Hol történt z? Már nem emlékszem rá, tlán nem is tudtm soh. És jártm, egyre jártm z ország útjit. A klpom, ugy látszik, behorpdt, ruháztom nyilván semmi jánltost sem mondott rólm, mert egyszer, mint egy árok szélén ültem, két rrjövő csendőr mgához intett és követelte z Írásimt. Az Írásimt! Olyn furcsánk tláltm kérdésöket, hogy szemök közé nevettem. Ők viszont, ugy vélem, kellemesnek Ítélték társságomt, mert közibe fogtk loviknk s bekísértek legközelebbi városb. Másnp Antoine Jen mert nnyi eszem mégis volt, hogy nevemet eltitkoljm megkpt két hónpját. Mit mondjk még? Az két hónp tökéletes átváltozást idézett elő testi és lelki állpotombn. A fogság mgányábn vissztért gymb gondolkodó képesség, és én elmélkedtem. Tudod-e miről? A feleségem árulásáról, bűnéről? Nem, hnem boldogságról, melyet nekem bbn három évi földi prdicsombn dott. Álnokság, hűtlensége? Kétségbeesésem? Eltűnt mind. Gondoltim egy pillntr sem fogllkoztk mindezzel. Ezt dt meg nekem börtön jótékony mgány. A két hónp kitöltése után fogtm botomt meg trisznyámt mert most már botom, trisznyám volt, mint minden jórvló csvrgónk és folytttm országos körutmt. Amint z ut folymán végére jártm nnk kis pénzösszegnek, melyet fogságbeli kézimunkávl kerestem volt, leültem egy árokszélre s vártm csendőrség érkezését. Ujbb gylogolás két deli lovs közt, ujbb elitélés néhány hónpr. Tiz esztendőmbe került, mig idejutottm tehozzád. Két hónp múlv folyttom z utmt. Chbert ezt z egész elbeszélést sietség, hrg és szomorúság nélkül mondt el, folyvást egyenletes, szelíd hngon. Azután elhllgtott. A biró most merően szemébe nézve és erősen megszorítv kezét, zt mondá: Kedves Chbertem, meg foglk menteni! A csvrgó meglepetten nézett rá. Megmenteni? mitől? Önmgdtól, sőt önmgd ellenére, h kell! viszonzá biró htározott, de gyöngéd hngon. Gondolhtod, hogy zt két hvi fogságot sem engedem kitöltened. Bizd csk rám. És zt krom, hogy Antoine Jen lssnkint átdj helyét Chbertnek. Újr kezdjem z életet! Oh nem, zt már nem! kiáltott föl csvrgó felállv. Most ő fogt meg biró kezét és folyttá: Szegény Bouchrd pjtás, te jó ember vgy és szeretsz, de legádázbb ellenségem sem szólhtn hozzám máskép, mint te. Ne nézz rám igy, ne gondold, hogy vlmi szerencsétlen őrülttel vn dolgod, kit ápolni kell, nem pedig büntetni. Teljes józnsággl beszélek veled és zt mondom neked: egyedül csk börtön kedves és jóságos énnekem. Csk ott tudom újr meg újr átélni egykori édes ábrándomt, nélkül, hogy jövőre gondolnék. S te meg krnál fosztni ettől z ábrándomtól? Ki krnád belőlem ölni örökre! Hát nem látod, hogy testem csk rongy, hitvány tetem, mely nem számit s melyet meg se látok? Mit bánom én, hogy ez tetem megjelenik birák előtt, hogy elitélik, megvetik, gylázzák 1 Édes brátom, kedves jó czimborám, szólítsd be fogházőrt, ki idehozott, és bocsáss vissz. 2

94 Soh! kiáltott föl biró ingerülten. Soh, érted-e? soh! Megteszem érted zt, mit sohsem tettem és mit senki másért sem tennék meg. Adok nek^d ruhát, pénzt s te elmégy, megszököl, h ugy krod, ezen z jtón, mely egyenesen z utczár vezet. Igen, elkövetem m ezt vétséget, és holnp elmegyek Lyonb, följelenteni mgmt és kérni z elbocsátásomt! A csvrgó fölegyenesedett és összevont szemöldökkel, htlms hngon kiáltá: Elnök ur, kisértessen vissz börtönömbei Követelem I S látv biró fájdlms tekintetét, gyöngéd hngon tevé hozzá: Kérlek 1 Ám legyen, szólt mz bántosn. De nem ddig, mig meg nem öleltelek. Gyer. S biró és csvrgó testvéri öleléssel borult egymás krjáb. Azután Chbert, kibontkozv z ölelésből, zt mondá: Most pedig, elnök ur, teljesítse kötelességét. * * Egyenesen, szerény trtásbn, nyugodt rczczl állt ott csvrgó. Bouchrd elnök hosszsn, szótlnul nézegette, minth örök bucsut krn mondni zzl tekintettel. Azután, mikor már szárdtbbnk érezte szemét s bráti vonásokt jól elplástolt birói árczkifejezés, leült z Írósztlához, megnyomt csengetyü gombját, s rövides hngon szólt belépő fogházőrhöz: Vezesse el foglyot. H csendül nót... H csendül nót, tánczr hívogtv, En visszvonulok némán, szomorún: Atbúg zenén egy bús orgon hngj, Mint szélsnsogás sirkoszornn..., Ott, kkor is igy szólt édes epedéssel, Kértem: Legutolszor, egy tourr csupán!" Es jött leányk, orczái kigyúltk, S reszketve kromb hullott zután. Bíborszínű hrmt kis rózskehelyben, Oh látom örökké vért jkán; Ugy súgt: Ngyon fáj itt, itt szivemnél, Örökre utolsó táncz ez m tlán!.." S z volt, z utolsó. Mikor lpokbn A báli report ép' megjelelték: Távol flu szélén, csöndes temetőben, Picziny fkeresztre irták nevét. Azót h dl szól, tánczr hívogtv, Én visszvonulok némán, szomorún; Atbúg zenén egy bús orgon hngj, Mint szélsnsogás sirkoszorún. Mezrthim. Silhouette. Irt: ÉNDRŐDI SÁNDOR. Mit gondolsz: tudnék én még vlh ugy igzán, őszintén rjongni vlmiért? Ezt kérdést : egy szép sszony kedves rokonom intézte hozzám, mint Blton felett, szemközt rgyogó vizzel, szelíd, lnkás lejtőn, kiégett pázsiton heverésztünk. Nem gondolom, válszoltm minden hbozás nélkül. Sokkl jobbn meg vgy romolv, mintsem'ez veszedelem fenyegethetne. Idegesen dobott fejére egy kis kendőt, pienyecskés bogb kötötte' hirtelen, jkit egy kiásé felbigyesztette s felugrott, nem épen könnyedén, de mégis elég kecsesei, mint egy szép királytigris. Te csk mindig régi vgy. Kétségbe ejted z embert, h bókot krsz mondni. Eszem ágábn sem volt ilyet gondolni. Hát miért trtsz te engem romlottnk? Mert ngyon sok keserű tpsztltod vn s z b.orból eczetet csinál, Voltk illúzióid, álmid, most csk hiúságod vn. Vlmikor zt hitted, hogy szerelem szenvedély' s most zt gondolod ról: limonádé. A házséletet. égi összhngnk képzelted s kisült, hogy z nem egyéb, mint földi nyomorúság. Szeretted fluk, mezők idiljeit s most, h együtt bolygunk, rét virá-. gi közt: gyémántok, gyöngyök, z ékszerek jutnk eszedbe.. Boionditod férfi-világot és senkiről sem,tételezed fel, hogy szive vn, mert neked is csk volt. Goromb! Meglehet, de zért neked ez gorombság jobbn esik, mint sok üres, sim bók, melyekkel főváros szlonjibn és estélyein elársztnk, hol tán Junót látnk benned, pedig inkább gömbölyű vgy... Sándori Felkiáltás mjdnem sikoltás volt. Hlvány rczát hirtelen pir boritott el, szemeinek fényéből megdöbbenés, mjdnem fájdlom sugárzott rám. Csk nem trtsz kövérnek? Ments isten, hnem, őszintén szólv soványnk sem. Szóvl: zt hiszem, meglehetősen higgdt állpotbn vgy. Tisztességes, kifogástln közönyből állsz, lényed romntikájánk vége vn! Arczodról eltűntek z epedés, vágy gyengéd szinei, szemeidből kifejezés igzság és őszintesége, hem rázkódtt meg semmi s lebegésed innen-onnn súlyosbb lesz. Nem igz! Nem igzi kiáltott idegesen s rcz lángb borult meglepetéstől, hrgtól. Látod, igy szép vgy, mert vlmi igzt muttsz lényedből, nélkül, hogy tlán krnád. Indultosn fordult felém. Mikor utzol el? H ugy óhjtod, rögtön. Ennyit megtehetek érted, többet nem. Mrdj itt még néhány npig. Nem lehet. De h én krom? Hiáb krod. De nekem szükségem vn rád. H krod: emlékemben is megtlálod menedéket. Jó. Tehát most elvitorlázol, de Aehány np múlv vissztérsz. Soh. Szemöldeit mgsr vont, bámulv nézett rám ten-. gerzöld szemével, ztán hngos hhotáb tört ki. Komolyn mondod?

399 - Egészen komolyn.. És hov mégy, h szbd kérdenem. Hz. De hát- mi von most téged hz? Otthonod sivtggá vn trolv. Hiszen te. is ngyon egyedül mrdtál! :. Ngyon..'.. '... És. többé cskugyn nem látjuk e vizén' hjódt, nem, látunk, téged itt? Szinte elképzelhetetlen 1 Te tudnál megválni mindörökre Bltontól, melyért teljes életedben. rjongtál? Te tudnál lemondni bolondos, merész ' hájózásidról; egyetlen szenvedélyedről? Azt; te hgyon jól tudod, hogy z embernek kénytelen-kelletlen sok mindenről le kell lssnkint mondni. Nos, ez bűbájos, szép vidék nekem immár csk egy szép terriétőkert s még te is csk olyn sirszobor-féle. vgy benne, ki nekem, nem z égő, küzdő életet jutttod eszembe; hnem borongó árnykt, melyek nem krom/hogy elborítsnk. Én még "lobogni, rjongni krok, -- vnnk eszményeim, melyek mgsb hink s szárnyim, mélyekét ki kell szbditnom czyprusok ágbögi közül. Azért hát, isten veled, szépséges sszony, kedves rokonom! H nágyön szép bókokt suttognk füledbe: jussnk eszedbe z én őszinte gorombságim. Megindultunk lejtőn. Az lkony bágydt szinei befátyolozták túlprt hegyeit s -viz rónáját. Egy-egy sirály czikkázott hmvs levegőben, egy-egy hullám ütődött prthoz. Isten veled! szóltm csöndesen s vitorlás giggjébe léptem. Neki mindez ugy jöhetett, mint egy álom. Némán nyújtott kezét, szemei révedezve néztek csónkr: elindul-e? A csónk elindult s fénylő brázdát hsitott bodros vizén z ötven ölnyi távolságbn horgonyzó ychtig, melynek fehér vitorlszárnyit türelmetlenül tépdeste z lkonyi szél s mely néhány perez múlv eltűnt szeme elől, mint egy tovsodródó flevél s ugynekkor előlem ő, mint z elmosódó prtok egy csüggedt silhouetteje. Ugy éreztem mgmt, minth elsülyedt világok felett vitorláznék tov. Roskovics Ignácz. Am ngy Misk ót, ki Munkácsy néven meghódított világot, nem volt mgyr piktorok közt még kedveltebb, rokonszenvesebb lk nnál Roskovicsnál, kit rövidség okáért mindenki csk Náczink nevez. O Náczij művész kolóniánk ép ug.y, -mint z irodlomnk és z egész világnk. Mikor zt kérdeztük tőle, hogy mit Írjunk szöveg gynánt rczképe mellé, zt felelte: írjátok meg, hogy jó pjtás vágyók. Pedig ő több ennél: egy kifogyhttlnul gzdg kedély, igzi művész tempermentum és eredeti lkotó erő. A fitlbb festő-gárd közt. lehetnek ngyobb tlentumok, de ötletesebb, mgyrosbb z egy Bihrit kivéve lig. H Roskovics.lecspj. ecsetét, hogy festéke széjjelfrecscsen, bbn is vn ötlet. Illustráczióin ezek z úgynevezett Roskovics-fóltok nem kis szerepet játsznk. Hírnevét»Piczi piros lm«bájos sszonykép lpított meg és rjt is megesett z, mi nnyi más ngy művészen: belehbrodott sját sszonyáb és zót nem bir szbdulni tőle. Minden női lkjábn vn vlmi»piczi piros lm«grácziájából és h mlszttl teljes szent szűz képét festi, önkénytelenül, öntudtlnul nnk is odkölcsönöz belőle leglább egy két pjzán rczgödröcskét. > Roskovics legngyobb sikereit, mint genrekép festő rtt, de hjlm voltképen inkább z egyházi festészethez vonj, melynek ő ez idő szerint egyik leghivtottbb képviselője. Mennyi oltár és mennyi kápoln köszöni neki művészi ékességét! Mennyi pufók szárnys ngyl hirdeti z ő jámbor hivő lelke extsisát! Most egy éve Józsefvárosi jezsuit templom freskóink festésével bizták meg e templom főrngú ptronusnői. A vázltokkl már el is készült- Ez lesz z ő chef d'oeuvreje. INNEN-ONNAN. cf A legsötétebb Józsefvárosbn. Elhgyv Népszínház mögött József-körutt és npkelet felé befordulván, két lépéssel legsötétebb Józsefvárosbn vgyok. A ngy körútnk ez részé mint egy széles öv húzódik belső és külső Józsefváros közt. Bátrn nevezhetjük ezt czivilizáczió övének, mert ezen tul egyszerre megszkd czivilizáczió. Soh ilyen hirtelen átmenet. Két oknál fogv nevezhetjük legsötétebb városrésznek. Először, mert külső ngy világ előtt egészen sötétségben vn. Avgy hllott vlki hirét Fecske-, Conti-, Tömő- stb. utczáknk, vgy ki tudj, merre vn Tvszmező-utcz? Soh egy geográfii könyvben nem tlálni nyomát. Bármelyik iskolás, gyermek jobbn cl tud i.zodni ' ierr Nevádábn, mint z Óriás-utczábn, előbb meg tudj mondni, hol vn és milyen mgs Popoktpetel, mint zt, merre vn Klvári. A második ok, miért legsötétebb városrésznek nevezhetjük, mert benn lkók teljes sötétségben vnnk külvilág felől. Sose tudják, hogy mi történik künn ; ngyon kevesen lehetnek, kik czivilizáczió övén áthtolv, eljutottk városb. A többek közt pl. zt se tudják, hogy most már Török János főkpitány ; még mindig bbn boldogító hitben élnek, hogy Thisz-urlom csinálj rendet. Az igz, nincs is semmi külső ok, mely őket más véleményre téritse. A viszonyok most is épen olynok, mint tiz esztendő előtt. Hogy mult hetekben jubiláris ünnepségek voltk fővárosbn, rról vjmi keveset tudhttk; válllkozó szellemű milimrisok hoztk ugyn hirt felöle, de nem igen hitték el nekik. Nem is igen volt itt ház feldiszitve. A mi utczánkbn pl. csk egy zászló lengett korcsmán, rr is z volt irv : Éljen Hlász Olivér képviselőjelölt. Legsötétebb Józsefvárosi nem is képzelheti, hogy zászlót sját pénzeért is vásárolht vlki és mi lklomml kitűzheti, mint képviselőválsztáskor. Azt meg épen nem lehet kivánni, hogy zt is tudják, milyen ngy átlkuláson ment keresztül főváros mult hét ót, hogy fővárosból egyszerre fő- és székváros lett ; legsötétebb Józsefváros ötven év múlv se kczeptálj fő- és szék czimet és jelleget. Ki győzné zonbn z egész legsötétebb városrészt leirni, mikor legmerészebb felfedezők se birtk eljutni legtulsó végéhez. Azt állítják ugyn, hogy legkeletibb részen egy egész milimáris telep vn, hol z utczákon nem tej és méz, hnem egész más folydék ptkzik \égig. De ezt csk ugy mondják; olvn utzóvl nem beszéltem még, ki mg is ott lett voln. 2*

400 En csk sját Vig-utczámr szorítkozom. Elég dttl szolgálhtok így is, mi ngy közönség bámultát méltán fölkeltheti. Amint említettem, nálunk hiréböl se tudják, hogy már Török János főkpitány. Nem is lehet semmiből se következtetni. A mi tájunkr rendőr ugyn nem vetődik. Az utczánkbn se rendőrt, se őrjártot nem láttm. Eleinte feltűnt, de később meggyőződtem, hogy minden rendőri bevtkozás fölösleges. A legsötétebb józsefvárosi mg trtj fenn rendet. Egész éjjel czirkálnk z önkéntes rendfentrtók és teli torokkl'figyelmeztetik közönséget, hogy el ne ludjon. A hol sejtik, hogy vlmi mély álmu ember lkhtik, ott megállnk és kettőztetett, erővel kibálnk. Nem zt kiáltják, mint flusi bkter:»tűzre, vízre vigyázztok!«hnem egész különös dllmuk vn,, szövege pedig ilyenformán kezdődik:»nincs cserepes tnyám.-..«a mi blkunk ltt leglább minden félórábn felhngzik z ébresztő figyelmeztetés. Nem is hiszem, hogy voln olyn lvó, ki ezekre kurjongtásokr föl nc ébredne. Ilyen körülmények közt lehetetlen, hogy éjjeli tolvj belopózzék. Igv tehát érthető, hogy miért nem látunk itt rendőrt. A legsötétebb Józsefváros máskülönben se szereti, h z ő dolgáb külső országbéli htlmk (járásbíróság, kpitányság, törvényszék) vtkoznk. Nem viszi z ügyét bíróság, elé, nehéz bírói tisztet elvégzi ö mg,. Ezek z önbiráskodási tárgylások legngyobb nyilvánosság előtt folynk. Akárhányszor voltm szemtnuj, mikor z önbiró mindjárt végre is hjtott z Ítéletet. A közönségből lkult jury körülállj és ügyéi- rá, hogy z Ítélet zvrtlnul hjtssék végre. A jurynek meg vn engedve hngosn figyelmeztetni birót ilyen formán :»Csk fejét, hogy meg nc sántuljon!«a birói pález itt nem jelkép, hnem vlóságos bot, dorong, fütykös vgy vsvill és h bíró eltöri pálezáját z elitélt hátán, kkor már z Ítélet végre is vn hjtv. Istennél kegyelem! így örködnek rend és jog felett legsötétebb Józsefvárosbn. A külső htlmk méltányolván bcnlkók függetlenségi érzetét, nem vtkoznk legsötétebb városrész dolgib. Sokt lehetne még beszélni erről z ismeretlen városrészről, dc csk egyet említek még: gyermeknevelést. A legsötétebb józsefvárosi ny gyermekének nevelését legilletékesebb és legjobb kezekre bizz: z istenre. Az mr bizonyos, hogy jó isten mindig tudj, hogy mit csinál. Nem kérdezi ö kuruzsló bábákt, hogy, mint kell gyc-rmekkel bánni, hnem mindig legmodernebb orvosi módszereket lklmzz. Most pl. Kneip-kur vn divtbn, hát jó isten legsötétebb józsefvárosi gyerekeket Kneip methodus szerint neveli. Egész np kin hgyj őket z utczán, hdd szldgáljnk ott mezítláb porbn, homokbn ; ott lubiczkolnk természetes tócsákbn. Ilyen kur mellett vlószínűleg jó színben lehetnek kedves csemeték, látni ugyn nem láttm ezt jó szint, z rezűkt vstgon fedő piszok-rétegtől, de hiszem, hogy piszok ltt piros rózs nyílik. De nem árulom cl, hogy milyen egészségesek itt gyermekek, mert szünidei gyermektelep még ide hozz nykunkr főváros összes gyermekeit, pedig hál istennek, épen elegen volnánk igy is. * * * y A képviselőházbn juniusi hőségben folyik tárgylás. Lomhán folydogál biz z csk. A ház fürge tgji hőségtől eltikkdv tétlenül hnytlnk lá. Sorvsztó melegség, kétségbeejtő szélcsend. Es merre szem ellát, tenyérnyi felhő sem látszik. Zichy Jenő még összeszedte minp ősmgyr erejét és megkopogttt Vskput. Hej, dc z öreg Vskpu nem nyílik meg efféle udvris jtó kopogttásr, be kellett zt döngetni. Már e koezogttás is kimentette z ősmgyrok bátor kuttóját. Felült Lczkó képviselők nykár, kik petyhüdve gubbszkodnk székeikben. Hol z hires szélbl? Hát ilyenkor nem tud egy kis szelet cspni. Hiszen egy kis egészséges vihr is elkelne. Egy kis mennydörgés, vgy villámlás csk frisebb légármltot hozn. Hol vgy vihrtámsztó egyesült ellenzék? És hol vgy Hoitsy Pál mesterséges esőddel? Szporán, zudits egy kis záport kiszott házr. Hiáb. A prlmentárizmusnk vége. Az összes ellenzék beállott mmeluknk. Nézzétek csk, mint bólintgt vlmennyi fejével. A legvérengzőbb szélbli ugy bólogt fejével, mint született mmeluk. A rekkenő hőségben elludtk. És mig zt álmodják, hogy kormányt holnp meg fogják bukttni, zltt miniszter minden előterjesztésére-igent bólintnk. Wekerle tárczáját tárgylják. A koronák minisztere (miniszterek koronáj, hohó!) csk ugy önti mgából számokt. A ressortjáb trtozó számtételeket mondj-c el, vgy egy logrithmusi táblából olvss rendre számsorokt, ki tudná megmondni, még h ébren voln is. Számokról beszél, más körülmények közt is elég voln ez, hogy házt álomb ringss. Mindent, csk számot ne. Mig miniszter számokról beszél, ház számokról álmodik. Lesz holnp kis lutrink jövedelme. Ó z rvsz miniszter! * * * O A süldő leány. Áltlábn bkfisnk mondják, de miért ne hsználnók z idegen helyett ezt jó mgyr szót, bár nem név, hnem foglom fődolog. A süldő lányt mindenki ismeri. Hirtelen felnyúlt, kissé mdárhusú, félszeg és szögletes. A hjdonból csk hosszúság vn meg nál, z idomoknk úgyszólván csk helye vn meg. Szereti, h ngy lány számb elfogdják, egy kis udvrlásért él-hl. A ngy lány, h szép és melyik ne trtná mgát nnk, tudj, h z utczán végig megy, hogy férfik hátrnéznek után, süldő lánynk nem elég z tudt, ö meg is kr győződni ról, zért nem átl visszfordulni, váljon nézik-e? Nincs z kicsiny udvrló, melyiknek dicsérete ne hízelegne neki. A hivtásbeli gvllérok már kissszonynk nevezik. Oh milyen hálás érte. Csk ruháj voln egy tenyérnyivel hosszbb. Kissszony! Ngysám 1 Csk zok fitl urk ne osztogtnák ezt czimet nálánál kisebb, rövidebb ruháju lányoknk is. Az öröm csk kkor lesz igzán teljes, mikor jön egy komoly, meglett férfi, ki nem szokott csúfolkodni és nem szokott hízelegni és ez zt mondj neki: Kissszony! Oh boldogságos idő! ábrándos szép npok. Tehát cskugyn ngy lány. A nénjével egyiitt megy bálb, z igzi ngy bálb, hol z igzi gvllérokkl tánezol és igzi bókokt fog hllni. És minden np hosszú ruhábn járht és zután... ki tudj, mi jön még minden! A süldő lányk végtelen hálávl viseltetik komoly, meglett férfi iránt, ki neki zt czimet megdt. Budpest leánysszonyt is csk bkfisnk ismertük eddig. Kissé hirtelen felnyúlt idomi sejtetni engedték, hogy mivé fog fejlődni egykor. Az idomok még sem teltek, sok bitus. A kidomborodó izomztoknk ugy szólván csk helye vn meg. És ez süldő lányk élt-hlt egy kis dicséretért. Odáig volt, h zt hllott, hogy Budpest gyönyörű város. Hátr fordult és ugy leste, mit mond mr. Nobody, z meriki ültetvényes, ki véletlenül ide vetődött, vgy mr. Somebody, z ngol kszgváros, ki távcsövével szemlélte süldő lánykát. Ah engem is gukkeroznk már, mint z igzi ngy lányt színházbn. Nem fordult meg idegen, kitől vlmi módon ki ne - csikrt voln egy bókot. Az udvrlók nevezték szép városnk, világvárosnk. Dc hát ez mind nem volt z igzi öröm, háth zok z udvrlók hize-. legnek. Végre jött komoly férfi, ki nem szokott csúfolódni és nem szokott hizelegni: király mg mondt, hogy Budpest immár fő- és székváros. Ngy hál, ngy z öröm süldő

401 lány szivében. Milyen hosszú ruhát fog ö viselni, (telik hál'istennek) és most már ö is eljutht od, hov nénje Vienn kissszony. Most már lesznek igzi udvrlók, igzi bók. Tlán rr is gondolt kis kczér, hogy Vienn néni imádóit elhóditj. Hogy örül, hogyn ujong. Ne rontsuk meg z örömét kicsikének. Színházi krónik. (Esőprób.) r jlttt. 17. A nemzeti színházbn m-holnp ismét megtrtják szokásos évzáró színpdi esőpróbát, s zzl, közönség vihros tpsi közt, ismét véget ér egy színházi év, melyről krónikás lig jegyezhet föl egyéb nevezetes eseményt, mint hogy z esőprób ezidén is fényesen sikerült. Ments' isten, hogy kisebbíteni krjuk derék tűzoltóság érdemét I Ngy megnyugvásul szolgál z emberi kebelnek, h tpsztlj, hogy z ország első színházábn soh sem fenyeget z irtóztos pokolbeli. tűzhlál veszedelme. Bármely pillntbn megnyílhtnk ott festett mennyország összes fellegei s bőséges vizükkel tüstént elolthtják tüzet. Csk z kell hozzá, hogy éber lélek biztos kézzel őrködjék fellegnyitó cspok fölött még kkor is, h véletlenül tüzet fogn vlmi Ezt csekélységet pedig mért ne tehetnők.föl derék tűzoltókról. Föl is tesszük s igy, minden hátsó gondolt nélkül, igzán meg vgyunk nyugttv felől, hogy tüz nemzeti színházbn, leglább elődás ltt, nem emészti föl színpdot s nem emészti föl nézőket sem. De fájdlom, képes értelemben is meg vgyunk nyugttv minden tűzveszély felől. Nincs nemzeti színháznál immár semmiféle tüzfogó szilánk, s mi nem régen még volt, m már z is mind fireproof. Akik komoly, ggodlms figyelemmel kisérik nemzeti életünk minden irányú fejlődését, kik szerették voln, h színészetünk s főleg nemzeti szinház z uj Mgyrország egyik büszkeségévé fejlődik, zok már jó ideje rebesgetik, hogy nemzeti szinház, bár férfikorát sem érte meg, vénül, hnytlik. A nemzeti hiúság bennünket is csábítgtott, hogy leplezzük bjt, mint npi sjtó teszi, hogy ne djunk hngos kifejezést lopvást terjedő meggyőződésnek, ne üssük dobr szégyenünket. De hát ezzel semmit sem hsználtunk voln z ügynek, sőt z önámitás lelkifurdlássl vegyes élvezetét sem biztosíthttuk voln mgunknk hosszbb időre; mert z igzság nem tűri z elnyomást: minél jobbn krják elnyomni, nnál erősebben explodál s minél tovább trtották elnyomv, nnál inkább rombol, h egyszer kiszbdul börtönéből. Aztán meggondoltuk zt is, hogy mi vénülésnek, hnytlásnk látszik, tlán mégsem kor vénség, pusztulás, hnem csk fitl kor vlmely gyógyithtó nyvlyáj-, ebben vlószínű esetben pedig még szolgáltot,-;-is; teszünk színészet ügyének, h szólunk, mig nem. késő. Tehát szólunk, még - pedig nyugodtn, higgdtn, mintegy színpdi esőprób htás ltt, minth már. nykunkb is zúdult voln z rémséges sok hideg viz. A tényeket vizsgálv, helyzetet kérlelhetetlenül föltárv nem tüzelünk, nem indultoskodunk; hiszen le vgyunk hűtve. Mi is elmondhtjuk néhi ngyrtörő nemzeti színházzl együtt, Arny Dlnokánk pnszát: A tüz nem melegit, nem ég, Csk mint reves fáé világ..'. Hová lettél, hová levél, Oh lelkem ifjúság! Úgy bizony, te büszkeségünk, te, fitl korunk bálvány, Nemzeti szinház! vénülünk, hnyátlunk, vgy leglább is betegek vgyunk. De hgyjuk mgunk bját, melynek, kd vgy sem doktor, úgyis el kell ihulni idővel, h máskép nem, édes mgunkkl együtt, s_ törődjünk csupán nemzeti színházzl, melynek nem szbd olyn könnyű szerrel s olyn hmr elpusztulni. Nézzük hát, mi bj lehet mi nemzeti. színházunknk.. A tünetekből itélve, igen súlyos, egyes emberre nézve föltétlenül hlálos nyvly z; de egy intézet kigyógyulht belőle. A betegség neve : prlysis progressiv. A nemzeti színháznál ez betegség egészen fönt kezdődött fejben s onnn..terjedt lefelé, mig bénulás lssnként csknem z egész gépezetet megtámdt. És gyógyítás módj? kérdheti tisztelt olvsó. Ngyon egyszerű.,a decpittio, mgyrul: lenykzás, vgy fejvétel. Ne tessék megijedni ettől z operácziótól. Nem ugy értjük, minth tán nemzeti színháznál vlmi fő-fő vezért le kellene nykzrii, még ugy sem, minth nemzeti színházt mi intendánsától, igzgtójától vgy ilyesmitől okvetetlenül meg kellene szbdítni. Világért sem; iszonyodunk mi vérontástól, mint kár nzrénusok. A mikádó miniszterével egyetemben még egy csirke hlálát sem tudnánk. könnyű lélekkel végignézni vgy okozni, még kevésbbé vlmi igzgtóféle ember pusztulását, sőt még kénytelen elpusztulását sem. Nem z egyik vgy másik emberen konsttáljuk mi z gylágyulást, bár z gyvelő, főleg h különbén sem volt vlmi érős, bizony meggyöngülhet idővel. Mi nemzeti szinház összes szellemi vezetésében, tehát nem z egyes emberekben, hnem z intézményekben, rendszerben látjuk már is kétségtelen hnytlás okát, s e hnytlás kérlelhetetlenül bekövetkező fokozódásánk forrását. A nemzeti színháznál z összes szellemi vezetés, művészi dminisztráczió, rendezés, szereplők betnítás, szereposztás, szerződtetés, z eredeti színdrbok szczénirozás, megbirálás, z idegen termékek kiválsztás, műsor összeállítás mind-mind csk ugy mgától csinálódik, elvétve jól, legtöbbször rosszul, mint ez dolog természetéből következik. H mégis látunk vlmi rendszert, z inkább mellékérdekek kultuszánk s z pró színházi és nem-színházi hivttln. benfentesek befolyásánk rendszere. Közönséges fntázi el sem képzelheti, milyen messziről s mennyire lulról érvényesül néh egy-egy befolyás vlmely jó, igzságos ügy érdekében is 1 Megtörténik, hogy szinésziskolábn kd egy-egy növendék, ki ott nem romlik el lposn, nem válik örökre hsznvehetetlenné, s megtörténik, hogy z ilyent nemzeti színházhoz szerződtetik s megtörténik z is, hogy vidékről igzi tehetséget hoznk fel z ország első színházáb (bár nemzeti színháznál gynús szemmel nézik zokt, kik jól tudnk mgyrul beszélni s még nem sjátították eb Puly-féle hires deklmácziót), de rr már nincs eset, hogy nemzeti színháznál vlki komolyn fogllkoznék z ilyen tehetségek fejlesztésével. Ki milyen fogytkozássl jött, meg. is mrd benne örökre. Aki mindig sugólyuk elé állt s olyn hngosn beszélt, minth z egész nézőközönség süket voln, kibál ez m is, mint pl. z egyik kiváló komikus cselekszi. Aki z orrán trombitálv vett lélegzetet, trombitál z m is, pedig immár ugyncsk jeles drámi művésznő. A másik szlonruhábn is összeüti bokáját, minth srkntyús csizmát viselne. Egyikök fölvitte rendezőségig, de nnyirá még sem hldt, hogy egyetlen szerepét jól megtnult voln. Mindenki ugy játszik, mint neki tetszik, kivéve, hogy hmis deklmáczió elsjátításávl és verses drbok prózi elreczitálásáv'l

'Vgy' éllériícezőleg "'Wevefségés^ skndálásávl csknem (ffiiridrinyirt: 'tömjéneznek) á,v ázinészisköli okttásnk, filfé'tőlfeg srinház'igázgtójárik. ' ' ' Képzelhetni ezek ütá"n,'! liógy milyen z z összjáték, mélyét'nnyiszor és-) ánriyi-helyen megdicsért z elnéző Vftgy'-'áz érdekélt 1 - jókfát.,v Jó'bb erről z összjátékról néni beszélni; 'ázön otóri, 'miri't, Kálmán király is éltiliottá " boszorkányok 1 ' üldözés^.- 1 Egyikúriásik szereplő'" zonbn szellemi vezetés dczár* iá! produkál-'néh'sz'ép'ét'és ngyot. Akkor tűnik csk ki-igzán'^z 'összjáték nyomorúság. S h megtör- 1 térit; hogy Z'i'llétőnék' szerepéhez képest, földön kellett csu^k'álni á e'z'tnegtetszeft-'á'közönségnek, hjrá, meg- Cndul z üj'kultusz J s' mégú á"»isten jó np «-öt is földön ' 'henteregve - mondják' egyfnásriáíí.'' -C-' Arn'int m'óndtuk;'színészeink hibáikkl, fogytkozásikkl együtt fejlődnek. Ok nem változnk, mi szokjuk ' meg őket. Dé el kell szörriyédíiíe z embernek, h egy ' kis "puz " után 1 tekinti rtieg tömét nemzeti színházi összjátékot. :." '' (MindézérEiá.felelősség 1 "' tétfiét zelőtt Puly mg viéelté, mig' hu hárorfitözinész-féhdező is osztozik vele á''dicsőségbeh.-^a' felel'ős'sé^nék m már nincs gzdáj. V,='r :lde gztíátláh z erédéti Ttbdlom ügye is'. Vnnk 'íuitöő 1 drám'birálók, Ván'riák Slinházi szinész-drámbirálók, 'és' vn-'igázgtö;.''ki r áfctaeszi K tí ;j drbokkl és bíráltokkl, thit kr; 1 -'vgy áiíii1! j 'á'' ; lé^ngyobb befolyás óhjt. Vári ott" minderi "- drárriábiráláír körül, csk igzi egysé- 'gés' drámkbirált'niriös^ ámélyből drámíró okulhtn, s' főleg- 1 nirics-'dfb, melyet elő lehetne dni,, s h kkdná' ; is egy-egy drb,' riitfőü' ki elődásr eíőkésziterié.' Wihcá -z - riié^hegyí^stt vörös pljbász, mely irigáióll'-triihdeh'ágyvelő^se'gits'ége nélkül, el ne végez- hetné' itót'''híűnkkt 1 'ih'el^etf's',!ríémzéti színháznál immár évék-eosszű -áórá tftá* szczériirp'zásrik neveznék. ^fem-tudjuk yijjskéj-de' bés'zélik, hogy vlmi'kisebb párizsi czég, látván- '- frii rigy nyomorúságunkt, jánltöftétt voln nemzeti')'áiinhznk, hogy z eredeti dárbökt hjlndó 1 olcsó; "árön^szczenirozttni. Az igáz- -g-tó zoiibán' szób sem''állt" Áfrncziávl, hnem hogy rtiég'is tegyeri-'-válrriit, : rrcttiá'tsfozt el mgát, hogy h rilég' égy'' szczeriirózhwó lif 'ép4tézláb drb kerülne ki drámribrrálók'kte'2éí közül; á'főift émlitett lelketlen vörös pljbász - rriűkö'd'ésének iöé'i'glénés fölfüggesztésével, egy Szczenirozö"kollégiumot';fog' : széívezni, lklmsint ismét htom "íróból 'éshiároihstíriészből. Ebben, z esetben kétségkívül szporodnék fók és kevesébb lenne z igázgátói' felelősség.'-í':.^---s A divtos drámábirklás ékesen szóló illusztrácziójként csk á legutób'bi 'bptrányoá^esetre, jubileumi»szent koron'«' czifrnh tírámf férczélfnéri.yre hivtkozunk, melynek»'szerzőjé' rrtágá; á dfám'ábfráló kisebb szentháromság egyik 'tgj-;* rr pédig, 'hö^ysn működik vörös plj- 'bááz,-té%yeh'-'él^íf f)f!fdáüt%i!ííá csk legutolsó eredeti jdtárrtát.''vjüfiséb'ét' kifályrié«-t femlitenünk. i.e-. - Mit*-mbridjurik : ' : nuűs6y' ' sszeállitásánk módjáról. Üizöhyriyál' klpból'eűzzák--üci' ; ki műsor egyes drbjit. 'Úgy kell-lenni,'-külöhberi 1 'érthététleri voln benne nyilvánuló- sötét -értehrietléhségi' ( váík véletlen. Cskhogy söíshuzásnál még" jobbn' Fsink, mint z állm kir. lutrinál. Itt'csák'néh "türitetnell'-el egy-két numerust, mig á néirizeti 'színházi műsor-klpból z eredeti és idegen drámirodlom legjelé'sebb' férmékei rendszerint hiányoznk'. A léhság, ledér'ség kultusz z iránydó s hogy ismét csk legújbbról szóljunk: e pillntbn Pont- Biqúet-z urlkodó) plánétól' 1 (i ' ' De ; jönni* fog'vskösábü'is, h nem kiáltjuk od végre- ' mgyr nemzeti-- szinrft'üvészet és drámirodlom sáfárink:'háüds öff 1 Szép mesterség tktik, de ilyen 402 áron még se türhetjük z orfeumok megbukttását, már zért sem, mert nemzeti irodlom, színészet, z izlés is vele bukik. Minek fólytssuk tovább. Nyilvánvló, hogy nemzeti színház működésében npról-npról hátrább szorul művészeti és z irodlmi szempont s mind kettőnél nemzeti irány. A nemzeti színház mnpság olyn, minden mgsbb rendeltetéstől távol álló középszerű színház, melyben néh multni is lehet, de épülni soh. Cskhogy z ilyen színháznk, mondhtni, jövedelmező iprvállltnk sehol sem dnk állmi szubvencziót. Éljen meg mg lábán. H pedig szubvencziót kr és jogczimet, hogy mint nemzeti kulturális intézet szerepeljen, kkor törekedjék is szolgálni nemzeti kulturális érdekeket. Ahhoz pedig, hogy e ngy érdekeket jól szolgálhss, olyn szervezettel kell bírni, mely dczol z egyes vezető emberek gyöngeségével vgy esetleges gyöngülésével Egy egészséges szervezet részleteit nem nehéz megállpítni, h egyszer meggyőződtünk, hogy mi helyzet trthttln. A kritikánk különben is z fő feldt, hogy hiányokt kérlelhetetlenül föltárj. Mégis, hogy többet nyujtsunk z egyszerű negácziónál hdd mondjuk el röviden, milyen Szempontból kellene nemzeti színház művészi vezetésének gépezetét, összeállítni. Következetesen érvényesülnie kellene felelősségnek és nyilvánosságnk, mert csk igy férhet mindenhez és mindenkihez egyránt z éltétő és.fejlesztő kritiki szellem. ' A mi három szinész-rendezőt visszdv eredeti rendeltetésének; egy főrendezőre kellene bizni z összes elődások betnítását. Egyáltlán nem bocsátkozunk személykérdésbe, itt zonbn mégis jeleznünk kell nnyit, hogy á mi fejetlenségre vló tekintetből munkbíró, erős krtú s lklmsint nemzeti színházon kivül álló embert kellene megnyerni főrendezőségre. Külön ember végezné - játékmester teendőit. Az készítené elő szerepeikre tehetséges fitl kezdő színészeket és szolgáln tnácsul, gykorlti okttássl még fejlettebbeknek is. Annk voln feldt, hogy beszéd és mozgásbeli ittodorosságokt lecsiszolj. A drárnbirálást is egy emberre kellene bizni,. ki fitl szerzőknek egységes, érthető, hsznvehető bíráltot dn műveik felől; z elődásr elfogdott eredeti drbokt.pedig egy külön drmturg szczenirozná, - szinpdi technik szbályi szerint, hogy szinrekerülő újdonságok külső sikerei is minél jobbn biztosittssék. Az igzgtó elnöklete és legfőbb vezetése, ellenőrzése ltt e négy tágból: drmturgból, főrendezőből, drámbirálóból és játékmesterből álln nemzeti színházi igzgtóság, vgy mondjuk, színművészeti tnács. E tnácsbn állpítttnék meg műsor, szereposztás, itt htároznánk z eredeti drbok sors fölött, vlmint fölött is, hogy mely idegen drbok vehetők föl nemzeti színház műsoráb. E tnács időnként, kritik tekintetbe vételével, egy- egy időszk tpsztltit is megbeszélné s minderről, vlmint előleges htároztiról is rendes jegyzőkönyvet vezetne. De ismételjük, nem mi feldtunk tervezet részletes kidolgozás. Nem is részletezzük hát tovább dolgot. Csk nnk meggyőződésünknek dunk még kifejezést, hogy ilyen vgy hsonló szervezettel nemzeti színházt még föl lehetne trtózttni lejtőn. Ilyen szervezet mellett mrdhtn továbbr is mi intendáns és igzgtó, és z elkerülhetetlen decpittió tisztán z intézményekre, rendszerre szorítkoznék. Ilyen szervezet, reform nélkül zonbn rövid idő ltt föl kell merülnie, nemzeti színház legfőbb vezetésében, személyváltozás, vlóságos decpitátió égető kérdésének.

4 3 Tehát vident, kiknek félteni vlójuk vn. Mert nemzeti szinház, nemzeti drám és szinészet ügye nem eshetik személyes tekintetek áldoztául. Abbn se bizkodjnk túlságosn, hogy npi sjtó ez idő szerint, kíméletesen bánik egyesekkel. Mindez egy np ltt megváltozhtik. Mgoknk z illetőknek kell legjobbn tudniok, hogy nem működésűkkel s z elért eredménynyel vivták ki szórványos mesterkélt elismerést és z édes hllgtást, hnem szép szóvl, utánjárássl, protekczióhjszolássl. Igyekezzünk okulni kritikán, s ne z legyen minden törekvésünk, hogy á kritikát vgy kritikust elhllgttssuk. Az esőprób meggyőz mindnyájunkt, hogy nemzeti színházbn nincs mit trtni á tüzveszedelemtől. Hisszük, hogy mi kritiki zápor-próbánknk más lesz z eredménye. Azt nem érhetjük el, hogy nemzeti szinház ngyji és kicsinyei ne ugy távozznk, oszoljnk szét, mint sokszor hngozttott»mgyr Theâtre Frnçis«tgji. Ilyen áldoztot nem is várhtunk tőlük. De zt elvárhtjuk, hogy leglább elmélkednek egy kissé ngyságuk vlódiság fölött. Azzl se ámítsák mgukt, hogy z egész csk múló nyári zápor volt. ígérjük, hogy következni fog folyttás is. Ébren, biztos kézzel fogunk őrt állni föllegnyitó cspok fölött, épen mint nemzeti szinház tűzoltói. Redivivus. A jövő dl. Vlószínűleg z országos zene- és színművészeti kdémi operi osztályánk hétfon trtott nyilvános zárvizsgált következtében küldte belügyminiszter Várdi Antlt hngokt próbálni. Szükség is vn rá nem rr, hogy Várdi keressen, hnem rr, hogy z oper tláljon friss, jó hngokt, mert mint e vizsgán "meggyőződtünk, z oper-iskoláb vló belépéshez épen nem követelik meg, hogy növendéknek hngj legyen. Olyn közepes, vékony, ércztelen, vgy metsző szopránocskák iprkodtk hllhtóvá válni, milyenek jourokon, házi hsználtr, vgy legjobb esetben vlmi jótékonvczélu hngversenyen épen csk hogy megállnák helyüket. De z oper ngy színpdán elveszett z pró csiripelés, nem ngy sjnáltár z igen kevés elfogultln hllgtóknk, mert hngjuknál z ő énektudásuk is primitívebb. Puli Rikhárd ur és Pssy Kornél szszony mindegyik tnítványuk neve lá od teszik firmájukt s ezzel elválllják érte felelősséget. Amily teljes mértékben megérdemelnék dicséretet, h működésüknek üdvös eredményét látnánk, ép oly komolyn fordulunk ellenük és-teszszük őket felelőssé növendékeiknek kétségbeejtően elvdult hngnygáért. Évek ót tpsztltuk, hogy z operi növendékeket bizonyos chrltán fogásokr tnítják inkább, mint hnghsznált művészi ökonómiájár. Helyes hngbeosztásról, helyes lélegzetvételről, helyes intonálás és precziz éneklés mind olyn dolgok, melyekhez növendékek nnál kevesebbet értenek, minél többet tnulnk z kdémiábn. Erre mutt leglább Alföldi Irén k.. szereplése, ki első éves növendék létére számottevő természeti dományi mellett még legtöbb készültségről is tnúskodik. Szép terjedelmű, üdén csengő hngj vn, bizonyos édeskés mellékizzel, melyet zonbn jó szkács előnyére tudn fölhsználni s mi fő és e vizsgálton egyetlen : művészi tempermentumról és mg esze után induló intelligencziáról tesz tnúságot. Alföldi Irén k.. hölgyek közül z egyetlen, kinek jövöjéhez várkozást füzünk, de legkomolybbn tnácsoljuk neki, hogy hgyj el mi iskolánkt, mert tnulni nem fog itt semmit, ellenben ki vn téve komoly veszélynek, hogy z ö szép hngnygát ép oly jelentéktelenné nivellálják, mint többiét. Ennek z iskolánk jórészt áldozt Gelb Róz k.. z egyetlen hrmdéves növendék, kinek erős hngján félreismerhetetlen z eredeti ércztrtlom nyom, cskhogy ezt z érczet kinevelték belőle és,-mos( -,- kissszony hngj főleg mgsbb fekvésekben egészén- trtlmtln. Két férfi növendék is muttt be mgát, mind kettő britonist. Az egyik Vécsei Géz, kit z oper elődásiról ismerünk, hol pró szerepeket szokott énekelni.^j^n'-áfcilp, férfis,' Űdén,: cscúgö( és ngy terjedelmű hngj vfi u és p csodálstí>sképen tűd is' flémiképén énekelni. Társ Apollobn -> «8f#^Káröly, r ' J ít í ktné'k ''hnjfánygá "" szerényebb méretű, de igeli : -slfimfáítikűs"tpsflíöá)ék'-''tódg''ne'ní'' tnulni zt, mire z iskoíbán--'t'nifjá'k > még déréit én'eltés válhtik belőle. Az intendfudábií 'zönbiíri'kőmöly'n figyelmébe'' jánljuk, hogy h m.ír ott 'thjpfegjj Jp^ő^jjiettéri&zíó ttíüvéizí;'" igényeiről gondoskodjék, kkor'' "Várádit',".' 1 h 'á hng' próbálásról vissztér, egy nsj?yobb''líöfutf, Éö^y J ply''friéí?fne^ ' tereket keressen, kik növéndépéííóef'' nerijcs'k'bty'áfi dő^okr'' tnítják, melyeknek elfelejtéséré-egészjövémö'míúvész'i ^fysfükát 1 ' kell szentclniök. A növendékek' ';iátéltáför'úéttí, 'k'j!óíótittsk','.' tríö.tt' tpsztltk után föl kelpi >^énnünk,'''hogy''jáfélt'r 'cgyáltátán nem tnítják őket. De nem ; SriTn'3. há' vlmi' jó siinmfivészu' kkordéinánk e czélból, mer'á'áyilyen ''pnrbítiv, ' 1 kófníkus t 'kpköp' dás, ugrándozás még m. kf'típerátíájz tzihpá^iáts"i r ös : "fö 1 lendp.!j 1 obla r íjiv-iht«í.'.nive I i:<p i Színészvér. Szombton Dums^szinmüve^ ^»Alfonz úr«fog szinre kerülni nemzetlszinfi kpántaz" elődásnk.még specziális érdekessége lesz: pííátl gyerrnéklányk fog 'először' rollepm kis leány szerepében,^ tizenhárom.eves gyernjekjeán^k^j ki bbn szerencsés héfyzbfűen vnl jhogy Vpj, "nvj és ngypj egyrnt kitűnőségei nemzeti színpdnk. Ez.. kis. 1.. w.. isi, ;1bv rrutü- ::.<' -finod ;i/h". leány: Vízvári Mrisk, Vizvn-pr.egyetlen gyermeke, Szigeti.... c -,,.,,, Tpvto/Íoíw'yson.«v«íori-''Vn i'.írbt» Jozset unokj. A probn kis Mrisk bátrn es biztosn ít- f --v özo-'ion-áis^ín ''ÍIO^T :. y.'u^uv szott szerepet.. \.,. lír iwjn'm ;'.vlu r;-; j!.i\ >» ;i-j\ Népszínház. Strogoft'.dMibályáné öhétehivyéglég elutzom - Irkuczkb s mögötte becsuktákíiáxíszirtbáz/kpuit. :)Közvétlenüliü ezelőtt lklmunk volt iferenczné-nelc; zm oper jelés' komikus nejének,,-á;oki *Nádi.>;szerépében.dépéts föbr vendégül ebben hálás momentumokbn \gz<lg'nki)éperi nem v mondhtó szerepben és ngytetszésrirtött. > «. td»- p.-ntu Az országos sziniiskol mdlt héten trtottjhieg nyilvános ' 1...,,,.. 'ör IOti.V?íi» v :>l..ov. ' ' evzro vizsgltit. Az idei novendekekre ugyn z xll^ mi^nt, tvlyikr. Vn köztük sók 0 "szép Lány es kevés 'teífétség.'az'/' első évesek között kiválnk "" ('leányök' közül föóvúgyi förgjt, Slmon Ktlin és Erdei á' ÍS-fták^Tt^zj^l.' Jnovics Jenő árul el sok tehetségét. "! Á ' másóáevesék" riiár töfe'bj'' gykorlttl, de nem több intelligencziávl dtk elő egyes lír mi' részleteket rokonságból álló hllgtóság oszttln tetszése mellett. Ezek között dicsérettel meg kell emlitenünk, Ptier Julisk, Fried Srolt és kissszonyokt, továbbá Ehmnn -Ödönt és Fejér Dezsőt. r. A»Trójik«, Berlioz operáj ngy sikert rtott párisi vig-operábn. Am 3o év ltt, miót Berlioz prtitúráj hoszszu álmát ludt, tlán egészen elfeledték volná, h Greflulhe grófnő vezetése'ltt álló»soeiétq-wdc's grjn.des üditíons musicles«-t ngyszbású zenerríúyekjéritámogtó; egyesület rá birj Crvlho igzgtót kiváló dlmű elődásár'.' Áltlábn nem szöveget dicsérik, melyet z»aenpis«s II.- énekéből mg Berlioz irt igen szép versekbén f'á'lzenétz egéfei 2%iJcífelvonásbn mestermü, de többibe^is sok, kijngslct szépség. Persze nnyi idő ót egyik másik ' részlet m'égis elvult s modern hngszereléshez szokott fül megérzi néhány, zót feltlált hngszer hiányát. Htlms z el&játéku-.mfrelsfcrészóbőd trójik indulój (megnyitó zene gynánt) s. 3_-dik felvonás előtt»királyi vdászt«czimü zenei ; ké{i. ; 'Mós't* már ngyoperánk is (»Slmmbo«), vig-operánk is megyn.. mg speczilitás : Mssenet krthgói tárgyú,.dlmüve ^és,, Berlioz' együtt,vqrse:, nyeznek most párisik elismeréséén,. t,..',..,.

404 IRODALOM. HETI POSTA. Párbj mint házsságszerző. A legújbb f r n c z i k d é m i k u s. Ernest Lvisse, legújbb»hlhttln«, kit L Grviére dmirlisnk megüresedett k- A közt rengeteg előítélet közt, melyekben z emberek leledzenek, nem utolsó z, hogy ngy démii székébe v á l s z t o t t k, jelenleg 5o éves. M e g i s m e r k e d v é n rendesen (io-s é v e k b e n Duruy A l b e r t hisztorikussl, ez kieszközölte, hogy tollforgtót, 1.visse első sorbn ebben utánozzák. T é n y l e g kiváló irók tnár lett herczegnek. Kz történelemből minősége később fitl egy Bonprte ideig Ljos p á l y f u t á s á n is k d á l y o z t, végül zonbn z ellentétek elsimulásávl z újkori történelem tnár lett Sorbonne-bn. Lvisse h t l m s szel- lem b e n y o m á s á t teszi z emberre. S z ó n o k szó vlódi értelmében o l y n, ki urlkodik bn hosszbb hllgtói u t z á s o k t tett ságos indultát Németország h t h t ó s b b ' szószólój kedélyvilágán. iránt, nincs. melynek Czikkeit becsülik. Munkái között első r n g ú k szágról irt. Németország- s ez utzásokból meritette brát- M e g v á l s z t t á s z zok, udvrnál melyeket kdémiáb jutlm és n g y r é s z t jutlm z o k n k Frncziországbn német z nemes is Németor- igzi érdemek törekvéseknek, m e l y e k e t L v i s s e kor békéjének áldozott. Kövér Ilon, tehetséges fitl irónötöl egy egykötetes olvshttln kik rosz kézirást imputálnk, ngy példányképeiket oly tisztán, olvshtón ír, ugy lehet Gyuli olvsni, Pált, Herczegh kár Ferenczet gyöngy. pró legkönnyebb túlnyomó többsége Például Ambrus mind olyn felhozhtjuk : Zoltánt, Bródy betűket vetnek, Jókit, Sándort, mint nemcsk zért z élvezetért vgyunk irántuk hálásk, melyet szereznek, de zért is, hogy szemeinket kímélik és nem gyötörnek megfejthetetlen rébuszokkl. Ön e tekintetben túltesz vlmennyiükön. Olvshtóbb kézirt nem igen csk némiképen felelne m e g ennek mgát fordult meg novellát olvsná jó uton vn, midőn benyomást teszi lefolyását, tlán mit szereplő K ö v é r Ilon. A l k l m m volt zt kézirtbn végigolvsni. Igz lélekkel m o n d h t o m, h o g y vlódi élvezetet tláltm benne, elejétől végéig. A regény meséje helyesen vn m e g l k o t v s követke- okozz, hogy zetesen kercsztülvivc. A történet mindvégig érdekes és rokonszenves. A lélektni f e j l ö d m é n y e k bármely g y k o r l o t t Írónk dicséretére v á l n á n k. A párbeszédek biztosn kezelt tollr vllnk, helyzetek sok leleményességről t n ú s k o d n k ; z egészet z g y ö n g é d szellem lengi át, m e l y női irók tuljdon. A merészebb f o r d u l t o k n á l z erösebb irály még i n k á b b meglepő. A z egész regény bizvást egy sorb állithtó modern irodlom legh i v t o t t b b termékeivel, m e l y e k jelenkor életképét tükrözik vissz. Részemről szerzönönek szép jövendőt jósolok z irodlmi m ű k ö d é s terén, kinek z becses d o m á n y v n m e g d v, képzelet után megtlálni vló életet. H á t h még később tpsztlt világábn is meg fogj zt i s m e r n i! I r o d l m u n k b n, o l v s ó közönségünk sztlán mindig méltó helyet fog szerzönö jelen regénye kezni elfogllni«. fedezni. Várjuk Mi is olykor fársztó, pedig szeretünk látt láss, helyett Azt történet szó z olvsó nélkül nem e g y élni zonbn tem- és ez n g y sor mi hálát- k e z d e t l e g e s ; nem tudj, kell békességben egész itt kezdődik terjengős, min mit üzenet kell, hogy Ön törekszik. z még trtlm K e d v e s, szeretetreméltó ötletei. Sőt és kézirtot ez Konsttálnunk szemeivel elődás elmondni fogdhtjuk el művét. A külsőségnek, volt benne. zonbn h novellájánk természetességre sját vllnk észrevételei, kell okvetlenül meg. és Ön e lpokon. hogy ln kritikusi szerepünk permentumr prxisunkbn egyszerűségre, ránk, hozzá előszót, mely k ö v e t k e z ő k é p h n g z i k : leány irt e g y r e g é n y t : ez kezeink közt megfordulnk, observál és jól observál ; fitl kik kézirtik regény jelent meg z Egyetemes könyvtárbn. C z i m e Dmáz Mrgit. A z Írónőnek ez első n g y o b b önálló m u n k á j és Jóki Mór irt» E g y k e d v e s jó b r á t o m n k nyomttást. Mikszáthot, stb., Vlhányszor mivel hogy kézirtikt minden fennkdás nélkül Vdnyt, Íróknk és ismerünk sok átsiklni. konyen olvsóinkkl. megőriztük, Ez bocsát E z é r t nem tessék rendel- vele. H e r k u l e s z f ü r d ő. Z. Fürdői sison czikkeket ürömmel föltéve, hogy jól m e g vnnk irv és nem fürdői fogdunk, monográfiák trtl- mát reprodukálják, hnem közvetlen egyéni impressiókt festenek. M r i e n b d. Z. A lpot, h z egész mrchroutát közli mindenüvé után küldhetjük, kár minden egyes számot Ngy-Knizs. Köszönjük z érdekes hogy e számb bele nem tuszkolhttuk ; számbn közleményt. Sjnáljuk, későn érkezett. A jövő okvetetlenül. Győr. Sz. Számítunk czlkkre. Koritnyicz. vn. A z ideit sem le, Dr,,*» küldte be. A lp Szép Üdvözlet. tvlyi szóvl nem dijivl is hátrlékbn lehet lp költségeit intézkedését. P é c s. A r. dított kissé velünk, máshová. még Mdách pedig»ember mesterien és trgédiáját«legutóbb Dóczi for- z ő fordításábn kerül is színre Bécsben. KÉPTALÁNY. Felelős szerkesztő és kidótuljdonos : K I S S Selyem hmisítvány. JÓZSEF. Égessünk el egy mintát venni szándékolt fekete selyemből, s hmisítás rögtön kiderül : Mert mig vlódi s jól festett selyem z elégetésnél nyombn összepödörödik és cskhmr kilszik, m g ntán csekély világosbrn hmut h g y v á n ; ddig hmisított selyem, (mely zsíros szinü szlonás lesz és könnyen törik) lssn t o v á b b é g (mint hogy rostszáli festnygtól telitetten tovább izznk) és sötét brn hmut h g y m g után, de vlódi selyem módjár soh össze nem pödörödik, csk meggörbül. H E N N E B E R G G. (cs. és kir. udvri szállító) s e l y e m g y á r Z ü r i c h b e n, házhoz szállítv, postbér- és vámmentesen szívesen küld bárkinek is mintákt kár e g y e s öltönyökre vló, kár egész végekben levő vlódi selyem szöveteiből. A 2 4. számbn közölt képtlány megfejtése : COGNAC Tetétleni hlom. Helyesen fejtették m e g : lil, T é v e r Zoltán, Ujhelly J n k, Mühlrd Henrik, F u c h s Bódog, Ármin, D ő r y Gizell, Brun Róz, Eszti, Euchs Sárik és Etelk, Irm, Werner Józs, D r v s Róz, S á v e l J n k, Drni Izbell, Gjzágó Róz, Cserni Eszti, Hlsi Irén, Hidssy A r n k, N g y Julcs, D é k á n y Eszti, Steiner Herzog Kurcz Schön Füredi GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR, mely kizárólg csk legmgsbb kitüntetéseket n y e r t e, sjáttöltésü p l c z k o k b n mindenütt k p h t ó : 1061 46-17 A gróf Keglevich István-féle promontori cognc-gyár igzgtóság Julisk. B u d p e s t, 1892. N y o m t o t t z A t h e n e u m " irodlmi és n y o m d i r. társult betűivel. Budpesten.