Gyógyszerek és ékszerek a vitrinben kritikai elemzés a Semmelweis Egyetem Oktatási és Kutatási Központjáról Középületek kritikai elemzése írta: Hory Gergely 2011. június 10.
Jelen tanulmány témája az egyetemi épületek, és azok viszonya környezetükkel. A Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ elemzése fogja képezni a dolgozat vázát. Ezen a példán keresztül fogom vizsgálni a következő kérdéseket: hogyan képes beépülni az egyetem a városszövetbe, milyen hatásokat gerjeszt? Milyen szerepre törekszik az épület a közvetlen környezetében: köztér, oktatási intézmény, laboratórium, kulturális központ? Mi a jelentése és a jelentősége a reprezentatív tereknek egy hazai kortárs egyetemi épületben, és azok milyen viszonyban vannak az intézmény egyéb tereivel? A tanulmány során azt is megvizsgálom, hogy a SOTE épület mellett további egyetemi épületek milyen válaszokat adnak a fenti kérdésekre, ezáltal próbálok árnyaltabb képet adni arról, hogy hogyan is gondolkodunk ma Magyarországon a felsőoktatási intézmények építészetéről. Egyetem a városban egyetem mint a városrehabilitáció eszköze A IX. kerületi önkormányzat 16 telek egyesítésével úgy alakította Középső-Ferencváros rendezési tervét, hogy a Tűzoltó, Thaly Kálmán, és Vendel utca határolta tömbön megépíthető legyen a Semmelweis Egyetem régi vágya: Egy új elméleti intézet az egyetem többi épülete közelében. Korábban egy az Üllői út menti park helyére szánták az épületet. Az a gondolat egy jelenleg is kihasználatlan, folyamatosan amortizálódó területet akart újrafogalmazni. A mostani állapotot talán kezelte volna, viszont egy olyan nyitottságot sugárzó, nyüzsgő, élhető középületet, mint ami egy utcával arrébb létrejött, valószínűleg nehezebb lett volna Budapest leghosszabb, és egyik legforgalmasabb sugárútja mentén megvalósítani. Más szempontból is előnyösebbnek mondható a Tűzoltó utcára eső választás: A tömb Ferencváros rehabilitációs területén fekszik. Egy egyetemi épület építése egyértelműen jótékony hatással van a terület fejlődésére: A A 2007-2008-ban készült nagyszabású terv a volt Laboratóriumi Műszergyár telepének újrahasznosítására szállodával, irodákkal, és egy hangulatos passzázzsal.
környéken több kávézó, étterem és egyéb elsősorban egyetemisták igényeit kiszolgáló funkció jelent meg, amelyek egyre élhetőbbé teszik a területet. Nem sokkal az új egyetemi épület 2008- as megépülte után egy 900 férőhelyes kollégium építése vette kezdetét a közelben. Az épület léte továbbá felértékelte a vele szemközti, a Tűzoltó utca és az Üllői út közötti területet, ami valaha a Laboratóriumi Műszergyár telepe volt. A területre készített tervről érdemes néhány szót szólni, A The Gallery tűzoltó utcai látványterve. Eredetileg 2009-re tervezték az átadását. Tűzoltó utca, 2011 június hiszen annak koncepciója erősen támaszkodik a SOTE új épületére. A használaton kívüli területre a jelenleg is álló épületek egy részének megtartásával egy irodákból, üzletekből és egy szállodából álló multifunkcionális komplexumot terveztek még 2007-ben. A The Gallery* névre keresztelt beruházásról azonban 2008 októbere óta szinte semmit sem lehet hallani. A tervezett funkció nem annyira izgalmas, mint a korábban rövid ideig itt működő Tűzraktár nonprofit kulturális egyesület programja, ami a helyi lakosság aktivizálásával próbált életet lehelni rehabilitációra váró környékbe. Városépítészetileg viszont mindenképpen pozitív az az elgondolás, hogy a reggelente a Klinikák metró állomás felől a Semmelweis egyetemre, illetve a környékbeli iskolákba tartó gyalogosforgalmat az igen szűk Thaly Kálmán utcáról a volt gyártelep tömbjének belsejében kialakított passzázsra vezetik át. Ezzel a beavatkozással tehát a SOTE új épülete egy nagyobb rendszerbe tudna beépülni. Talán valamikor majd megvalósul belőle valami. Vagy ha mégsem, a tömb továbbra is alkalmas marad délszláv háborús filmjelenetek forgatására**. *forrás: www.thegallery.hu ** forrás: http://www.origo.hu/filmklub/blog/keszuloben/20101020-angelina-jolie-tol-masfelmillio-forintot-csalt-ki-az-egykori-tuzraktar.html
Láttuk tehát, hogy egy városi környezetbe épített egyetemépület képes a környezete további fejlődését előirányozni. Persze az is igaz, hogy a SOTE esetében egy eleve dinamikusan fejlődő területről van szó. A fejlesztések irányát azonban az egyetem léte mindenképpen befolyásolja. Ha ilyen szoros kapcsolat alakul ki, szinte természetszerűleg az egyetem és a környezete között, akkor felvetődik a kérdés, hogy vajon az épület szintjén építészeti eszközökkel lehet-e valamit kezdeni ezzel a kapcsolattal? Kapcsolat a környezettel - nyitni vagy zárni? Nem a SOTE új épülete az egyetlen rehabilitációs területen épült felsőoktatási intézmény: Nem is olyan messzire az elemzett területtől a VIII. kerületi Práter utcában 2004-ben adták át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs-Technológia Kar épületét, melyet Balázs Mihály tervezett. Ezt az épületet azért érdemes párhuzamba állítani a SOTE új épületével, mert így talán szemléletesen lehet rávilágítani a SOTE épület egy elsőre talán nem annyira szembetűnő ellentmondására. Balázs Mihály a Práter utcában. Noll Tamás a Tűzoltó utcában. Balázs Mihály egyértelműen zárt épületet tervezett, ami vállalja elhatárolódását a környezetétől. Ismerve a környezetet érthető és világos a döntés. Viszont a befelé forduláson kívül más lehetőség itt nem is igen adódik ellenben a SOTE épület esetében. A Thaly Kálmán utca felől a tömbbel szemben egy park fekszik, a vendel utcai oldalon pedig Két középiskola is található. Pusztán a Tűzoltó utca és a tömb dél-keleti oldalán álltak az építés idején rossz minőségű
épületek, melyek közül sokat mára már vagy lebontottak, vagy felújítottak. Ebben az esetben tehát a környezettel szemben nincs igazán igény elhatárolódásra. A funkció tekintetében, az Információs-Technológia Kar épületéhez hasonlóan, viszont van: Mindkettő zártságot igényel. A laboratóriumokban értékes műszerek vannak, melyek kutatásokat szolgálnak. A zajtól és az esetleges illetéktelen behatolástól tehát feltétlenül védendő az épület mindkét esetben. A PPKE példájánál tehát a helyszínre való reagálás és a funkció igényei megfelelnek, míg a SOTE-nál mintha ellentmondanának egymásnak. Ezen jelenség leginkább az épület észak-nyugati és délkeleti homlokzatán tűnik szembe. A épület dél-keleti oldalán egy kissé félreesőnek tűnő passzázst építettek ki, mely összeköti a Tűzoltó utcát a Vendel utcával. Félreeső, mert bár két utcát köt össze, átmenő forgalom igazából nincsen rajta. Csak az jön ide, aki a Ferencvárosi Szabadidős Sportegyesületbe tart, vagy csak pihenésképpen le akar ülni egy padra. A területet leginkább a Vendel utcai középiskolákba járó diákok használják. Jól működő publikus térről, egy találkozóhelyről van tehát szó. Erre az udvarra néznek a SOTE épület nyilvánosság elől elzárt különböző kutatóintézetek alkotta épületszárnyai és a közöttük kialakított belső udvarok. Csakhogy ezek az udvarok mégsem teljesen belső udvarok: Az előbb említett tér felé az udvarokat üvegfallal zárták le, ezáltal sejtelmes vizuális kapcsolat jelenik meg a nyilvános tér és a zárt terek között. Bizonyára nagyon különleges hangulata lehet belülről a zölddel borított üvegezett udvaroknak, és ezen megoldásnak valószínűleg hőtechnikai előnyei is vannak. Azonban ez a tettetett nyitottság fejezi ki az Egyetem a vitrinben
építészeti eszközök nyelvén a funkció és a környezet egymással ellentétes igényeiből fakadó problémát: Az épület mintha próbálna nyitni a nyilvánosság felé, de közben zárt is akar maradni. A kint ücsörgő gimnazistának pedig az udvarokból csak egy ábránd marad: Hogyha jól fogok tanulni, akkor talán egyszer ide fogok járni, és nekem is lesz mágneskártyám, amivel be tudok majd jutni azokba a szép udvarokba Hasonló jelenség tapasztalható az épület átellenes oldalán a Thaly Kálmán utca felől. Itt azonban az üvegezésnek egészen más, mondhatni ellentétes jelentése van: Azt üzeni az utca emberének, hogy tessék bejönni. A benti üvegezett előcsarnok, vagy aulatér ugyanis teljes mértékben nyilvános: Kiállításokat és egyéb bárki által látogatható programokat szoktak rendezni benne. Étterem is van, kényelmesen le lehet ülni, tehát a városi élet közterévé tud válni. Ha viszont az üveg mögötti tér ugyanannyira nyilvános akar lenni, mint az üveg előtti, akkor a kettő között nincs szükség határra, viszont egyfajta átmenet gazdagíthatja a térélményt. Ezen átmenetnek szép megoldása az aulateret lefedő alul beton felületű lapostető, amely az üvegfal elé kinyúlva próbálja összefogni az üvegezés két oldalán lévő világot. Viszont a transzparens felületek, és a nagyvonalú tető ellenére is éles határ marad a kint és a bent között: Az üvegfalon való átjutás nem egy észrevétlen átmenet, hanem egy középületbe való belépés: A szélfogón való átjutás után egy portás pulttal találjuk szembe magunkat, mint általában egy intézménybe való bejutáskor.. A debreceni együttes fedett-nyitott terei valamivel jobban használhatóak mint a budapesti épület esetében.
Emiatt az üvegezett aulatér mégsem tud maradéktalanul a külső tér meghosszabbításává válni. Persze lehet, hogy nem is nem is akar igazán. Viszont egy ilyen sűrűn beépített környezetben az embereknek fokozott igényük van a publikus, szabadon, egyszerűen elérhető terekre, ahol a városi lét képes élhetően zajlani. Ebből a szempontból érdemes megemlíteni néhány vidéki felsőoktatási intézményt, például a szintén az M-Teampannon iroda által tervezett Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtár épületegyüttesét. Az Élettudományi Központ szerkesztése nagyon hasonló a SOTE új épületéhez, azonban a tágas zöld környezet, és a könyvtárhoz kapcsolódó fedett-nyitott terek miatt az itteni üvegezett aulatérrel szemben már fel sem merül a köztérré válás igénye: itt egyértelműen az előadótereket összefogó előcsarnokról van szó. A tér épületen belüli szerepe tehát egyértelmű, hiszen kevesebb felé az elvárás. Hasonló a helyzet egy másik vidéki intézmény, a Nyíregyházi Főiskola kampusza esetében is. Az épületek közötti zöldfelület közkedvelt városi parkként működik, az épületek nem akarják becsalogatni az embert, csak az megy be, akik rendszeresen használják azokat. Meg kellene tehát próbálni tisztázni, hogy a SOTE esetében pontosan mi is a szerepe annak a hatalmas üvegezett térnek. Az aulatér szerepe épületben Az épület és környezetében levő terek kapcsolatának vizsgálata után a következőkben az épületen belüli terek kapcsolatáról lesz szó, kiemelve a négy szint magas aulateret. Aulatér vagy előtér? Étterem vagy kiállítótér? Mindenkinek szól, vagy csak az egyetem polgárainak? Valószínűleg sok ezekhez hasonló kérdést lehetne még feltenni, amiből kirajzolódik, hogy a tárgyalt tér
rendeltetése meglehetősen összetett. Azonban már a térbe való belépés előtt kiderül, hogy ez az a hely, ahol az épület megmutatja az ékszereit: Már maga a tér monumentális méreteivel lenyűgözi a látogatót. A lenyűgözés és gyönyörködtetés szándéka egyébként általában nem jellemző az épületre. Sokkal inkább a visszafogottság és nagyvonalúság mondható sajátjának. Viszont talán éppen ezen ellentét is kiemeli az aulateret, és az épületen belül tovább hangsúlyozza annak jelentőségét. A nagyvonalúság szándéka persze ebben a térben is megjelenik, gondoljunk csak a már említett lapostetőre, azonban az egyes részletek néha mintha kissé mégis aprózottá próbálnák változtatni. Ott van például a galériaszintre felvezető lépcsőkar és az azt gyámolító betonfal. A betonfal önmagában nagyon szép: a zsaluzás során különleges mintázatot kapott a felület, továbbá a falat áttörő lyukasztások szinte önálló szoborrá nemesítik az egyszerű falat. Viszont ebben a monumentális térben ez a finom részletképzés szinte jelentéktelenné válik, mert pusztán részlet marad. Nincs kapcsolata a tér többi részével, a nagyobb összefüggésekre nincs hatással, hiszen csak a galériára vezető két lépcsőkaron jelenik meg ez a fajta betonfelület. Hasonló mondható el a födémről lelógó színes térinstallációról is: Nem válik igazán az épület részévé, az épületre akasztott műtárgy marad. A színek tobzódása ugyanis kiemeli a térből, szinte önálló életre kel. Igaz azonban, hogy a vertikális elemek hangsúlyosak a térben, és az installáció ezt tovább erősíti. A debreceni együttes könyvtárhoz kapcsolódó installációja talán szerencsésebb, ugyanis a műalkotás ott az épített környezet részét tudja képezni. Beleépül egy viszonyrendszerbe, és jótékony szimbiózisba lép a könyvtár épületével, mintegy tovább fojtatja azt. Összegezve tehát kicsit olyan érzésünk lehet mintha egy óriási ékszerdobozban járnánk, ami tele van kincsekkel. A kincsek azonban a dobozban maradnak. Azon kívül nyomuk sincs: Az aulatérből az oktatási szárnyakba átlépve a gazdagon benapozott tágas teret szűk, csak mesterségesen megvilágított középfolyosók váltják fel. A betonfelületek igényessége is alábbhagy a kevésbé szem előtt lévő lépcsőházban. beton az aulában beton a lépcsőházban
A külsős látogatónak itt, az első emeleten véget is ér az épület. Az további szintekre csak mágneskártyával lehet bejutni. Ez érthető, ugyanakkor az emberben marad valami kis hiányérzet. Nem is azért mert nem járkálhat szabadon ki-be egy sugárbiológiai kutatólaboratóriumba, hanem mert az aulatérben mutatott tiszta átlátható térbeli rendszer is eltűnik. Emiatt nem is igazán érzékeljük mekkora is valójában az épület. Nagyvonalúság és természetes fény a földszinten Az építmény jelentős részének elrejtettségét ellensúlyozza az aulatér látszólag intenzív kihasználtsága. A tér lehetőséget biztosít csoportos és egyéni tanulásra is. A büfé is ehhez a térhez kapcsolódik, ami szintén hozzájárul a tér életben tartásához. Három előadó is közvetlenül nyílik a térből, tehát összességében elmondható, hogy bár az aulatér kialakítása igen reprezentatív, mégsem csak vendégek fogadására alkalmas, hanem azok is használják, akiknek az épület épült. Szűk középfolyosó mesterséges megvilágítással. zárás Az előzőekben tehát egy önkényesen felállított szempontrendszer alapján vizsgáltam az épületet, amely az épület és környezete, és az épület egyes részeinek egymáshoz való kapcsolatára fókuszált. Az egyes érvekkel lehet vitatkozni, és egy másik érveléssel bizonyára alá
lehet támasztani mindennek az ellenkezőjét is. Így tehát nem is az fontos, hogy igazam van-e vagy sem, hanem az hogy az épülettel kapcsolatban megfogalmazódtak bennem gondolatok, és álláspontok, melyeket reményeim szerint sikerült érthetően, elfogadható módon kifejtenem és megindokolnom. Az elemzés során egyre tisztábban kezdett számomra kirajzolódni, mennyire összetett és ellentmondásokkal teli feladattal kellett a tervezőknek megbirkózniuk: Egyszerre kellett egy zárt biztonságot adó kutatóközpontot, és egy városrész emblematikus jelképszerű épületét megtervezniük. Mindezeket is figyelembe véve azt gondolom, hogy a Semmelweis Egyetem Oktatási és Kutatási Központ esetében mind építészetileg, mind pedig a kivitelezést illetően magas színvonalú épületről van szó. Adatok: Össz. Terület: 27000m2 Oktatott hallgatók: 2000 Tervpájázat: 2003-2004 Épités 2007-2008 Építészet: Noll Tamás, Madzin Attila, Golda János, Juhari Katalin Belsőépítész: Csavarga Rózsa
Szerkezet: Kenese István Gépészet: Cservenyák Gábor Elektromos: Kucskár Mihály Építész munkatársak: Ásztai Bálint, Selján Márk, Mészáros Erzsébet, Hidasnémeti Máté, Akucs Levente, Varga Bence Generálkivitelező: Arcadom Zrt. Felhasznált irodalom http://belvaros.blogspot.com/2008/12/tuzraktar-tuzrakter-tuzolto-graffiti.html (2011.06.08.) http://www.eston.hu/?p=506 (2011.06.08.) http://epiteszforum.hu/node/13326 (2011.06.09.) http://archivum.epiteszforum.hu/holmi_detailed.php?mhmid=3461 (2011.06.01.) www.thegallery.hu (2011.06.06.) http://www.origo.hu/filmklub/blog/keszuloben/20101020-angelina-jolie-tol-masfelmillioforintot-csalt-ki-az-egykori-tuzraktar.html (2011.06.08.) http://epiteszforum.hu/node/6985 (2011.06.09.) http://epiteszforum.hu/node/13062 (2011.06.08.) http://epiteszforum.hu/node/10724 (2011.06.09.) Kiss Marianna: Debreceni EgyetemÉlettudományi Központ és Könyvtár-Dolgozat a Középületek kritikai elemzése c. tárgyhoz, 2010