Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtár

Átírás

1 Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtár Dolgozat a Középületek kritikai elemzése c. tárgyhoz A5Z94T

2 Történeti elızmények Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az épület beépítését és struktúráját, meg kell ismernünk az adott környezeti kontextust, annak kialakulását, és tervezett rendszerét. Az egyetem épületeinek létrejötte több fázisban, több ember nevéhez fűződik akárcsak a BME kiépítése. Jellemző, hogy a nagy, átfogó tervek egyike sem valósulhatott meg teljesen a közbejövő történelmi események vagy finanszírozási gondok miatt. A kezdetek a századforduló utáni időszakhoz köthetőek. Debrecen a századfordulón világszínvonalú, ma is modern egyetemi campusát Korb Flóris tervei alapján kezdték el építeni 1914-ben. Az egyetemi campus kialakítására a városvezetés a Nagyerdőből kiszakított 115 hektáros területet jelölt ki. A városi léptékű urbanisztikai beavatkozás máig meghatározza Debrecen szerkezetét. A tervező az egész komplexumra egységes tervet készített, melynek alapja, a városközpontot és a Nagyerdőt összekötő, újonnan kiépített Egyetem sugárút volt. Ennek a tengelyének meghosszabbításában áll az egyetem főépülete. A pavilonos elrendezés máig meghatározza a campus karakterét. Az egyetem előtt látható a város legegységesebb francia parkja, amit szintén a sugárút tengelyére szerveztek. Az eredeti tervek szerint a főépület előtt és mögött is parkot építettek volna ki, amelyeknek mindkét oldalán épületek sorakoztak volna. A főépülettől észak felé futó tengelyek az obszervatórium épületéhez vezettek volna, amely körül egy gyűrűs sétányt alakítottak volna ki. Az obszervatórium által meghatározott kelet-nyugati tengely összekötötte volna a központi campus területét az orvostudományi campusszal, amelynek pavilonos épületei szintén illeszkedtek volna a sugárút által meghatározott koordináta-rendszerbe. A campus délkeleti oldalát határoló Nagyerdei körúthoz és az ezzel szimmetrikusan elhelyezkedő Dóczy utcához szintén tengelyek vezettek volna ki, amelyek jól rendszerezték és átjárhatóvá tették volna a terv szerinti kialakítást. Ezzel az elrendezéssel Korb a két campust szervesen együtt kezelte, egységes rendszerben, így az összeköttetésük is sokkal intenzívebb volt, mint ma. A főépület Korb tervei alapján épült meg 1932-re, a mellette álló egyetemi templom, majd később könyvtár épülete 1940-re készült el

3 Korb Flóris terve Mikolás Tibor terve Az es években az egyetem fejlesztésének újabb hulláma következett, melyben fontos szerepet kapott Mikolás Tibor építész. Mikolás a főépület mögötti campus új épületeire és elrendezésére komplex koncepciót készített, ami elrugaszkodott az eredeti, Korb-féle tervektől. A területet mintegy zárványként kezelte, csak a belső kapcsolatok praktikus kialakítására koncentrálva. Nem próbálta meg a botanikus kerthez és az orvostudományi campushoz kapcsolni az új épületcsoportokat, így egy elszigetelt mikroklímát hozott létre. Mikolás tervei sem valósultak meg teljesen ben megépült a Kémia épület, amelynél a két fő-épület (a szervetlen - és a szerves kémiai intézet) szárnyai a nagy előadótermeket és a speciális (robbanás-veszélyes) munkahelyek sávját veszik közre. Ez az épület teljesen lehatárolja nyugatról a főépület mögötti térrészt. A Matematikai épület 1974-ben épült meg, Mikolás terveihez hasonló elhelyezéssel, pavilonos jelleggel, egyik tengelyhez sem hozzárendezve. A főépület mögötti park keleti oldalán, amely a két campusrész kapcsolata szempontjából a legfontosabb, az 1970-es években épült két kollégium épület, majd 1993-ban egy új, harmadik, melynek tervezője Filippinyi Gábor, debreceni főépítész. Az épületek között nem vezet át egyértelmű kapcsolat a másik campusra, az épületek irányultságából adódóan inkább elvágják a két részt egymástól. A 2000-ben induló újabb fejlesztési hullám előtti állapotban tehát a főépület mögötti épületek viszonylag szétszórtan helyezkedtek el, az összekötő tengelyek közül megépült a kettő, főépület mellett elhaladó tengely (Korb), illetve egy új út a kettő között, amely a főépület hátsó bejáratát kötötte össze a botanikus kert főbejáratával. Keresztirányban a Kémia épület mögötti kelet-nyugati tengely Mikolás tervei szerint megépült

4 Az új beépítés Légifotó montázs Új igények A Debreceni Egyetem 2000-ben írt ki meghívásos építészeti pályázatot az Élettudományi Központ és Könyvtár tervezésére. A pályázatot Golda János, Szenderffy Gábor és Mészáros Erzsébet nyerték meg (Teampannon Kft.). A tervezési program szigorú volt, az egyetem nagyszámú tantermet, előadót és labort kívánt itt elhelyezni, és ezen kívül még a könyvtár is jelentős alapterületet igényelt. A helyszín az egyetem főépülete mögötti parkos rész és a botanikus kert közötti terület volt, mely nem volt túl nagy a tervezési programhoz mérten. Ennek köszönhető a sokszintesség, a magas beépítettség. A területen eredetileg focipályák és egy akácos volt található. Beépítés Az Élettudományi Központ és Könyvtár két épülettömbbe kapott elhelyezést. A Központ épülete a nagyobb, tömege kelet-nyugat irányban húzódik, harántirányban öt épületszárnnyal tagolva. Ez az épülettömb szimmetrikus elrendezésű, amit a könyvtár épületének aszimmetrikus elhelyezése ellensúlyoz. A könyvtár épülete bár ugyanolyan magas alapterületét tekintve sokkal kisebb, hangsúlyát a rá szerkesztett, szoborszerű kapuzat növeli meg, ami a ligeten átfutó középtengely fölött ível át

5 Tengelyesség szerkesztése Passzázs A beépítés újraértelmezi a campus eddigi koncepcióit. Bár meghagyja a Korb által kijelölt két, párhuzamos észak-déli sétányt, a közte elhelyezkedő szabadon hagyott zöldsávot beépíti, és így a botanikus kert felől lezárja. Ezzel saját belső mikroklímát teremt a főépület mögötti ligetnek, amely így teljesen belső kert jellegűvé válik. Másrészről a könyvtárépületet az Élettudományi központ épületével párhuzamosan helyezi el, azzal a szándékkal, hogy így új kelet-nyugati tengelyt nyit a parkolók területe és a kollégiumok, illetve menzák épületei között. Ennek a megoldásnak több következménye is van. Az egyik, ami elsőre leginkább érezhető, hogy a két épület között kialakuló passzázs a liget előbb említett mikroklímáján belül egy újabbat hoz létre. A két épület négyszintes üvegfalai között egy kellemes arányú teresedés alakul ki, amely új térélmény a liget tágas, de a fák miatt emberi léptékű teréhez képest. A két különböző tériséget a természet által határoltság, a fákkal benőtt, buja kert hangulata fonja össze, amely ebben a legbelső, két épület közötti környezetben is megjelenik a tükröződések, átlátások okán. A kialakult passzázs bár magas színvonalú, hangulatos tér tengelyesség szempontjából nem illeszkedik koncepciózusan a tervhez. Megpróbálja átvenni az Élettudományi központ északi oldalán elhelyezkedő tengely átkötő szerepét, és annak csak az autóforgalmat meghagyni, ám míg annak egyértelmű kapcsolatai vannak, ennek a tengelynek csak egyik vége fut ki, a másik a menzaépületbe ütközik. Ezzel az elrendezéssel az orvostudományi campust nem köti bele belső rendszerébe

6 A fıépület felıl A Megyik-féle kapuzat A másik, tengelyesség okozta konfliktus az épületek telepítésében a középső északdéli tengely és az épületek kapcsolata. Ez a tengely, mint tudjuk, később alakult ki, nem az eredeti campus-koncepció része, ebből fakad kis hibája is: a tengely egyik vége ugyan a botanikus kert főbejárata, másik azonban a főépületnek csattan, ott ugyan is nincs bejárat, csak eltoltan, pár méterrel arrább, és ez sincs túlságosan megünnepelve, hanem a szó szoros értelmében vett hátsó bejárat. Goldáék mégis erre a tengelyre szervezik az új épületegyüttes fő attrakcióját, a Megyik-féle kapuzatot, mégpedig a főépület hátsó bejáratára nézve. Az épületek másik oldalán viszont, ahol a botanikus kert főbejárata lehetőséget ad a tengelyesség folytatására, a tengely még az épületen belül megtörik, és kikerüli ugyan a középső haránt irányú épületszárnyat, de kettészakad, és kvázi hátsóbejárat-szerűen nyílik a botanikus kert felé. Mondhatni, hogy erre az oldalra a hátát mutatja az épület. Minden, ami a belső oldalon nyitottság és transzparencia, az itt zártság és elszigetelődés. Ez persze teljesen logikusan levezethető a belső funkcióból (belső oldalon tágas, nyitott közösségi terek, külső oldalon cellás elrendezésű laborok, irodák), és önmagán belül konzekvensen végig van vezetve (a könyvtári épület is csak a belső passzázs felé nyit). Így viszont az a funkcionális és elvi kapcsolat, ami az Élettudományi Központ mint biológiával, növénytannal, stb. foglalkozó tanszékeknek helyet adó épület és a botanikus kert mint ezen tantárgyak elsődleges gyakorlati tanulmányozó helye között feltételezhető, jelen esetben elmarad. Ennek tudatában mosolyt csalhat az arcra az aulatérben kiállított szárított virágok gyűjteménye

7 A botanikus kert fıbejárata felıl Térhasználat Az új épületegyüttes, ha nem is az átmenő forgalom révén, de a kellemes passzázsának köszönhetően nagy forgalmat generál. Ez nagyban köszönhető a főépülettel összekötő középtengely sétányszerű, padokkal berendezett kialakításának is. Kedvelt találkozóhely lett, mivel tipikusan nagyerdei hangulata van. A passzázs és az aulatér furcsa módon a külföldi vendéghallgatók kedvenc helye lett, olykor magyar szót alig hallani. Talán ők jobban hozzászoktak, vagy jobban igénylik az egyetemi épületek ilyen modern frissességét. A botanikus kert felőli oldal viszont teljesen kihalttá vált, gyér autós forgalom maradt, csak aki a parkolóba, vagy célirányosan a botanikus kertbe megy, az jár arra. Nem kellemes, kissé nyomasztó a központ monumentális nyersbeton tömbjei mellett sétálni, bár a térélmény tényleg nem mindennapi. Úgy gondolom, ez a rész a beépítés leggyengébb pontja. A könyvtár oldalán is ugyanez a felületek anyaga, súlyossága, nyersessége, de ott a hatalmas fák között nem érezzük kirívónak ezt, míg a másik oldalon hiányzik a természet gyógyító hatása. Térstruktúra Ahogyan már említettem, a két épület kifelé zárt, befelé nyitott, új mikroklímát teremt. A kettő közötti átmenet a térstruktúrában és az anyagkezelésben is jelentkezik. Mindkét épületet a belső oldalon hatalmas üvegfal határolja. Érdekes módon a központ épületének a déli oldalon hat ugyanolyan bejárata van, melyek közül kettőt hangsúlyoz ki a rá vezető kapu, mintegy főbejáratként. A tengelyes megérkezést tovább szelídíti a belépéskor az üvegfal mögött harántirányban elhelyezkedő négy szint magas, tágas aulatér. Az aulát az előadók térbe benyúló tömegei tagolják és bontják fel kisebb térrészekre. Továbbhaladva egy-egy - 6 -

8 Alaprajz Aula haránt irányú épületszárnyba jutunk, ahol a laborok cellás egységeihez egy-egy kisebb, galériás lépcsőház vezet. A laborok egy része ezekben a szárnyakban, másik része az aulára nézve az épület hossztengelye mentén elhelyezett folyosón kapott helyet. Ez az elrendezés tiszta, logikus és funkcionálisan is indokolt. A hatalmas, majdnem 120 méter hosszú aulatérben azonban nagyon szétcsúsznak a szomszédos elemek, ekkora tér nehezen átlátható, nehezen lehet benne tájékozódni. Ezen részben segít az, hogy Goldáék nem ugyanazt az oldalszárny-előadó egységet sorolták ötször, hanem középen változik a struktúra. A terek mérete egyre csökken, ahogyan az épület belsejébe jutunk, míg az aulatér monumentális méretű, a belső teresedések már emberléptékűek, de ezek után az oldalszárnyak lépcsőházait, és főleg folyosóit kimondottan szűknek és nyomasztónak érezhetjük. Ezt a hatást az anyaghasználat is tovább erősíti. Az aulatérben túlsúlyban vannak az üvegfelületek, ezt finoman egészítik ki a meleg hatású faburkolatok, az elegáns acél és betonfelületek. A lépcsőházakhoz érve a faburkolatok elfogynak, és az amúgy is szűkös, kevés megvilágítású terekben a látszóbeton szürke falai és a krómacél korlátok rendkívül rideg és nyomasztó hatásúak. A felsőbb szintek folyosói alig kapnak fényt, ezt többnyire a laborok üvegajtajai hivatottak szolgáltatni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezt tetézi az ablakokra felszerelt perforált rézlemez árnyékoló, amely még kevesebb fényt enged be (így számomra indokolatlan a használata ezen az oldalon), és még inkább bezártság-érzetet kelt. Tehát az, ami egyik oldalon az épület előnye, a másik oldalon hátrányaként is elmondható

9 A könyvtár galériája és lépcsıje A könyvtár épülete is hasonlóan strukturált. Az olvasótermek, számítógép-terem a nyitott belső oldalra került, míg a polcos rész és a kiszolgáló blokkok a külső oldalra. A különbség talán, hogy itt a lépcsőház a belső oldalra került, széles, látványos karokkal, nincs elrejtve, mint a központ oldalszárnyainál. A földszint és a felsőbb szintek között a lépcsőnek és a galériás kialakításnak köszönhetően intenzívebb kapcsolat alakulhatott ki, mint a központ épületénél. Hozzá kell tenni, a központ laborrészének szűkössége valószínűleg kötöttség volt, melyhez az építészeknek alkalmazkodniuk kellett. Anyaghasználat Az alkalmazott anyagok kétségkívül nemesen egyszerűek, sterilek és minőségiek. Ez az egyszerűség azonban nem teszi unalmassá a felületeket. A tervezők törekedtek arra, hogy ne legyen tobzódás, egy felületen sohasem jelenik meg az összes anyag egyszerre. Az épületek alapvető anyaga a látszóbeton, amelyhez hol az üveg, hol a fa, hol az acél, hol a patinásított réz párosul. Kívülről inkább a beton dominál, a perforált rézlemezekkel kiegészítve. A passzázst az üvegfelületek és az előpatinásított réz kellemesen élénk színének harmóniája jellemzi. A belső közösségi terekben a beton mellett a faburkolat dominál, míg a zárt épületrészekben a minél egyszerűbb beton krómacél üveg hármas jelenik meg. Az anyaghasználat fűszere mégis a rézburkolat alkalmazása volt, amely mint egy felütés jelenik meg a kapuzaton, és halkan visszacseng a bejárati ajtók bélletein

10 A kapuzat kialakítása Anyagok A kapuzat szervesen illeszkedik az épülethez, nem mondható különálló szobornak. Úgy gondolom, pontosan ilyennek kell definiálni az épületszobrászat fogalmát. Felkelti a figyelmet, kinyitja a szemet, helyet teremt, de nem uralja egyedül azt. Nagyon találó elem, amely hangulatot kelt, de nem helyezi magát a középpontba. Az épületek egyszerű részletképzése és letisztultsága mellett nagyon finom mozdulatokkal tér ki a szabályos rendszerből. Monumentális mérete (majdnem 15 méter magas), finom szabdaltsága és jellegzetes burkolata jelszerűvé teszi. Párhuzamok A debrecenieknek nem volt teljesen ismeretlen az Élettudományi Központ térstruktúrája, elég ha megnézzük közelebbről a szomszédos Kémia épület felépítését, amelyet Mikolás Tibor tervezett. A séma itt is ugyanaz, kisebb méretben: a megközelítésre merőleges, többszintes aula, mögötte előadók és a tantermek haránt irányú, többszintes épületszárnyai. Az anyagok itt is egyszerűek: az üvegfal mögött márvány, fa, fém jelenik meg. A különbség a lépték: itt az aula fele olyan magas és hosszú, sokkal inkább belakható tér, és bár keskenyebb, de konkrét térbeli kapcsolata van az emelet galériájával. A monumentalitásnak mindig megvan az a veszélye, hogy azon túl, hogy elkápráztatja a megfigyelőt, nyomasztóvá válhat. Ezért van az, hogy nagy alapterületű, nagy belmagasságú terekben inkább az oldalfalakhoz közel mozognak az emberek. Az Élettudományi Központnak is megvan ez a monumentalitása, de jól ellensúlyozza a hosszanti elnyújtott elrendezéssel, amely kissé könnyít rajta

11 DE Kémia épület Semmelweis Egyetem EOK épülete A Teampannon másik, hasonló funkciójú és volumenű munkáját, a Semmelweis Egyetem új oktatási központjának épületét Noll Tamás tervezte. A struktúra itt is hasonló, mégis teljesen más hatást ér el vele az építész. Az aulatér szélesebb, sokkal tágasabbnak érezzük, mivel az előadók tömbje nem lóg bele a térbe. Itt több a játék a térbeliséggel: a térbe állított lépcső és üvegfolyosók vertikálisan jobban belakják a teret. Az üvegfal és a felülvilágító itt is megjelenik, bár előbbi vonalvezetése megtörik. Az aula monumentalitását növeli, hogy itt testes pillérek támasztják alá a tetőfödémet, mintegy térfalat alkotva, és a belső homlokzaton a nyílások sokkal ablakszerűbben jelennek meg. Ez okozza, hogy ezt a teret inkább egy fedett utcaként, üvegezett passzázsként éli meg az ember, míg az Élettudományi Központ aulája a filigrán oszlopokkal és a felületszerű belső homlokzatával inkább hat egy egységes belső térként. A Semmelweis Egyetem új épületénél még szigorúbb az alaprajzi szerkesztés. A harántszárnyak közötti udvarokat üvegtetővel a belsőbe zárja. Ennek oka lehet a belvárosi környezet: nem volt hová kifuttatni a zöldfelületeket, így akár le is zárhatóak. Bár ez a lehetőség megvolt az Élettudományi Központ épületénél, nem igazán éltek vele a tervezők (megjegyzem, ehhez természetesen tágabb környezetrendezés is szükségeltetik, pl. botanikus kert déli lehatárolásának oldása, stb.)

12 Réz és üveg Beton, fa és üveg Beton és perforált lemez Összegzés Az új Élettudományi Centrum megosztja a közvéleményt. Frissességével, nyitottságával megnyerő a fiatalok, a hallgatók számára, ám a nagy átlag ridegnek, lélektelennek érzi. Véleményem szerint a minőségi anyagok, a részletképzés finomsága és a koncepciózus téralakítás mindenképpen a magas színvonalú kortárs építészetet képviseli. Igényesen kialakított, átgondolt, tiszta épületről van szó, és valószínűleg ezt a tisztaságot érzik sokan nyersnek. Egyedül a botanikus kerttel való kapcsolatát érzem hibás döntésnek, vagy sikertelen kísérletnek. A közízlést is valószínűleg ez borzolja fel leginkább. A hallgatók, az épület használói azonban lassan belakják a teret, használják, és megszeretik. Biztató bizonyíték erre a Parazsurnál oldal szavazása, amelyen immáron a pozitív irányba lendült a mérleg: mégsem szeretné mindenki lebontani az új épületegyüttest. Ahogy minden újítás, ennek a sorsa is viszontagságokkal indult, de talán idővel jobban elfogadják majd az emberek a kortárs építészet alkotásait

13 Irodalomjegyzék Építészfórum Debreceni Egyetem Élettudományi épület és könyvtár Építészfórum Somlyódi Nóra: Házak jósága Építészfórum Vargha Mihály: Debrecen a világhír felé - a Debreceni Egyetem új épülete, Hvg.hu Sulyok Miklós: Debreceni Egyetem, Élettudományi Központ és Könyvtár Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapja A Debreceni Egyetem bemutatása, története Wikipédia Egyetem tér szócikk -

14 Képmelléklet

15 - 14 -