BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező tagozat Európai Uniós szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező tagozat Európai Uniós szakirány A NYUGAT-BALKÁN ORSZÁGAINAK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE AZ ELMÚLT 10-15 ÉVBEN Készítette: Simon Andrea Budapest, 2007.

2

Tartalomjegyzék 1.Bevezetés.5 2. A Balkán.6 3. A Nyugat-Balkán országai, gazdasági adottságok, fejlődési irányok.9 4. A Balkán közlekedés-földrajzi helyzete, fekvése és átjárhatósága...16 5. I Bosznia-Hercegovina..20 5.1 Mezőgazdaság, ipar..20 5.2 Fő célkitűzések.22 5.3 A támogatás fő területei...23 5.4 Gazdasági mutatók...24 5.5 Segélyek..25 6. II Albánia..27 6.1 Gazdaságról általában.28 6.2 Gazdasági mutatók..29 6.3 Mezőgazdaság...30 6.4 Ipar..31 6.5 Szolgáltatások...32 6.6 Tervek az Albán privatizációról...36 6.7 Az albán privatizáció célja...36 7. III Horvátország...38 7.1 Gazdaságról általában.38 7.2 Gazdasági mutatók..41 7.3 Gazdaságpolitika...41 7.4 Munkanélküliség...45 7.5 Pénzügyi politika...46 7.6 Stabilizációs programok..49 7.7 Ipar, mezőgazdaság.50 7.8 Támogatások...52 8. Koszovót is magába foglaló Szerbia-Montenegró 54 8.1 Szerbia...54 8.2 Montenegró 56 8.3 Koszovó..57 3

9. V. Macedónia...59 9.1 Gazdaságról általában 59 9.2 Gazdasági szerkezet, annak alakulása az 1990-es évektől..60 9.3 Ipar..62 9.4 Támogatások...64 10. VI. Összefoglalás 66 11. Irodalomjegyzék.68 4

1. Bevezetés Újabb diplomás, levelezős képzésben részt vevő hallgatókén, első ízben találkoztam a közgazdaságtan, s gazdaságpolitika mélyebb kérdéseivel. Szakirány választáskor, mikor az Európai Uniós szakirányt választottam, még nem sejtettem, hogy nem csupán tárgyi tudásomat, hanem szélesebb látókörömet is szélesíteni fogom, melyet nemcsak a hétköznapi életben, hanem remélhetőleg a leendő szakterületemen is biztonsággal felhasználhatom. A Nyugat-Balkán kifejezést az Európai Unió alkotta meg, amely nem is igazán egy földrajzi területet jelöl, hanem egy politikai régiót Amikor utána olvastam, számomra egyértelműen kiderült, hogy ezen országok nemcsak gazdasági, politikai, kisebbségi kérdéssel küzdenek, hanem mindennaposak a megélhetési, bűnözési problémákkal is. Mind többet és többet, kutattam-e téma után mind az volt az érzésem, hogy nem igazán tisztázott a Balkán kérdése, s sokan még azzal sincsenek tisztában, mely országok tartoznak a Balkánnak nevezett terület közé, pláne nem, hogy mely országokat illetik a Nyugat - Balkán titulussal. Akkor lepődtem meg igazán, amikor egy internetes portálon ( blog olvasásakor) az egyik fiatalember Magyarországot is a balkánhoz tartozó területhez sorolta.( nyilván csak tájékozatlanság állhat a háttérben.) Nem csak a Nyugat Balkán országainak a kisebbségi helyzet, hanem gazdasági, politikai válsága is égető problémát okoz az Európai Uniónak. A Balkán Európa szerves része (Lukács György). Válsága nagymértékben befolyásolja az egész kontinens helyzetét, közvetlenül érinti és gazdasági, politikai, biztonsági veszélyekkel fenyegeti Európa valamennyi országát Ezen tapasztalatokat támasztják alá mindazon súlyos és feledhetetlen következmények, amelyeket a tragikus délszláv polgárháború okozott. Mindamellett, hogy a legélesebb, a fegyveres összecsapásokig fokozott ellentétek a korábbi Jugoszlávia utódállamai között robbantak ki, a Balkán válságának, konfliktusainak okait és megoldásának eszközeit, lehetőségeit vizsgálva nem szorítkozhatunk a délszláv válság 5

problémáira. Ezeken túl még számos veszélyes politikai, gazdasági, etnikai és vallási ellentét feszül a térség országai és népei között. Utalásként említhetnénk a görög-török,a macedóngörög, az albán-szerb ellentétekre, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a szélsőséges iszlám törekvések térhódítása ebben a régióban is fenyeget. Az európai béke és biztonság ügye, s ezzel együtt a Balkán sokoldalú válságának megoldása bár kétségtelenül mindenekelőtt az európai közösség érdeke, nem lehet az Európai Unió kizárólagos feladata. Magyarország geopolitikai helyzete, közvetlen érintkezése a Balkán térségével és problémájával indokolttá teszi, hogy behatóan tanulmányozzuk a régióban kialakult konfliktusokat, feszültségek kérdését, kiemelve a térség gazdasági fejlődését, valamint kereskedelmi kapcsolatok bővítését. S mivel ma már az Európai Unió teljes értékű tagjai vagyunk, és társult viszonyunk van a Nyugat-Európai Unióval, remélhetjük, hogy a jövőben nemcsak passzív tanúi lehetünk mások döntéseiben, hanem ha szerény mértékben is, de befolyásolhatjuk saját sorsunk alakulását, kifejezésre juttathatjuk sajátos nemzeti, gazdasági, biztonsági érdekeinket. Anélkül, hogy hiú ábrándokat táplálnánk, számíthatunk arra, hogy konzultációs lehetőségeinket, csatlakozási tárgyalásainkat felhasználva, tapasztalatainkat - különösen, amelyeket a délszláv válság során szereztünk és elviseltünk hozzájárulhatunk a Balkán válságának megoldásához, és ezzel az európai béke, gazdasági stabilitás és biztonság megszilárdításához. Mindezen tényezők fényében döntöttem úgy, hogy szakdolgozatom témájául mindenképp a Balkán témakörét fogom választani, különösen a Nyugat-Balkán gazdasági fejlődését vizsgálva az elmúl tíz, tizenöt évben. 2. A Balkán A Balkán mindig is fontos szerepet töltött be a nyugati világ képzeletében, nem utolsó sorban a róla kialakított kép miatt, amely szerint e vidék a törzsi hűség és árulás forrongó katlana, az etnikai erőszak és régi történelmi emlékek kavargó helyszíne.( Klió 2004 / 2 ). 6

Mark Mazower Délkelet-Európáról szóló, szigorúan érvekre építő áttekintése során arra tesz kísérletet, hogy kitöröljön, megcáfoljon egyes mítoszokat, behatoljon bizonyos sztereotip képzetek mögé, amelyek miatt a régió régen is, ma is szimbóluma a vallási és politikai instabilitásnak, sőt fenyegetést jelent a rendről kialakult európai elképzelésre is. Az európai rend természetesen néhány európai ország szemüvegén keresztül nézve értendő, a maguk terveivel, amelyek akadályozzák, hogy a Balkán fogalmának szélesebb körű értelmezést adjanak. Mazower könyvének végén azon tűnődött, hogy vajon az 1990-es évek háborúi miért helyezték hátrább a térképen a Balkánt, majd megállapítja, hogy e háborúk aggasztó első világháborús utalásokat hozott felszínre: Mialatt a kontinens többi része a tömeges bevándorlással, az új területi sokféleséggel, és a gyakran sok-kultúrájú társadalmaknak nevezett jelenséggel birkózott, Délkelet-Európa mintha visszatért volna a területi háborúk és az etnikai homogenizáció régebbi történelmi logikájához. Vajon ez Európa múltja vagy a jövője? A Balkán, a régi utazók többségének csak egy terület volt, amin átutaztak Közép-Európából Konstantinápolyba vezető útjukon. A Balkán szó egy hegyvonulat neve volt. Csak a 19. század közepén kezdték a földrajztudósok a Balkán szót az egész régióra használni. Amikor az ottomán Birodalom 1912 és 1913 között összeomlott a Balkánon, ebben a liberális megfigyelők a Nyugat keresztény értékeinek győzelmét látták, és a korszerűsítés felé vezető haladásban reménykedtek, mely remények nyomban szertefoszlottak, amint az újonnan alakult balkáni államok belesodorták magukat a második balkáni háborúba és Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásába Szarajevóban, 1914 júniusában. A Balkán ettől kezdve elátkozottként élt az európai tudatban A Balkán-hegyvonulat soha nem állította meg az erőszakos betolakodókat, de akadályozta a mozgást, s időnként könnyebb volt kapcsolatot teremteni a félszigeten kívül eső helyekkel. Habár vannak helyi eltérések, a földrajzi és a mediterrán éghajlati viszonyok vad tájat alakítottak ki, mely nem igen kedvezett a gazdasági alaptényezők kialakításának. Tekintve, hogy a Délkelet a Közel- Keletről Közép és Nyugat Európa felé vezető utak mentén fekszik gyakori pestisjárványok és éhínségek sújtották, melyeket súlyosbított a politikai bizonytalanság, gazdasági kiszámíthatatlanság és a gyakori hadviselés. A népesség számának emelkedése és csökkenése a települési formák változásához vezetett, például a pásztorkodás a juhok számának csökkenésével lehanyatlott, melyet a rablóbandák elszaporodása és tömeges kivándorlás követett. Miközben a városok fejlődtek, túlsúlyban maradt a paraszti társadalom. 7

Az ottomán betörések új elitet találtak az elfoglalt földeken, főleg moszlimokat, de kisebb számban olyan keresztényeket is, akik egyre több falut és földet birtokoltak és növelték politikai hatalmukat. Ezek a tényezők, melyeket még tetézett a kizsákmányoló, adóztatófarmerkedő földesúri osztály ténykedése, a parasztság tönkretételéhez vezettek, bár azok, akik a hegyekben laktak, nagyobb biztonságban voltak, mert vagy nagyobb adókedvezményt tudtak kicsikarni maguknak, vagy pedig kiegyeztek a birodalmi kormánnyal, hogy védő, ütköző szerepet töltenek be az útonállókkal szemben, akik hol megtámadták a pásztorokat, hol meg azok álltak be közéjük a jobb megélhetés reményében. Mivel a városokat törökök és idegen kereskedők lakta központoknak tartották, a falu volt az, amit a tulajdonképpeni szülőföldnek tekintettek. A hatóságokkal folytatott váltakozó küzdelem ellenére a falu volt mindig a Balkán vidéki lakossága életében a legfőbb szervező erő, a fő politikai, adminisztratív, pénzügyi és katonai egység. A parasztság, mivel bizalmatlan volt a pénzzel szemben, önellátó volt, és kezdettől fogva kevésbé érezte meg hatását az ottomán uralomnak, mint a városok, amelyek döntő fontosságúak voltak a birodalom kormányzása szempontjából, mégis, a balkáni nemzetállamok felemelkedése idején a parasztok találták úgy, hogy az új kormányzati intézmények pénz és kizsákmányolás zavarba ejtően új módjait hozták, miközben az új államok viszont arra jöttek rá, hogy a paraszti értékek nem adnak választ a felmerülő demográfiai és gazdasági problémára. A tanítót, a rendőrt és az adóbeszedőt arra használták, hogy szemmel tartsa a falvakat, a földreform pedig nem volt garancia a boldogulásra vagy a túlélésre, mert szétdarabolódást és a termelés csökkenését eredményezte. Az ottománok uralma alatt Délkelet-Európa lakossága a vallása által meghatározott közösség tagjának tekintette magát, mert a nemzetiségi kategóriák még ismeretlenek voltak, és a birodalom alattvalóival is vallásuk szerint bántak, nem pedig nyelvük szerint. A keresztény ortodoxia sokkal fontosabb volt a bennszülött lakosság számára, mint a nyelvi különbség a szlávok és a görögök között. Bár időnként előfordult az áttérés az iszlámra, főként társadalmi, politikai és gazdasági előnyökért, de ez nem fordult elő tömegesen, csak néhány területen volt jellemző. A Balkán modern térképét az Ottomán Birodalom 1923-as végső összeomlásával végződő korszak rajzolta meg. A Balkánon a nacionalizmus összetevői az ottománok elleni harc és az európai nagyhatalmak beavatkozásával szemben folytatott küzdelem voltak. A Balkán történelme etnikai gyűlölködések véget nem érő sorozatából áll. 8

Az a felfogás, miszerint a Balkán népei történelmük folyamán emberemlékezet óta végtelen véres öldöklést folytattak egymás ellen, a valóságban a nacionalizmus utóbbi két évszázadának a terméke. Ebből a nacionalizmusból az államiságnak sok hamis és mesterkélt értelmezése fakadt nem csupán maguk között a Balkán lakói között, hanem az egymással versengő nagyhatalmak között is, amelyek nem csak bátorították őket, hanem soha nem vették komolyan, sőt sokszor egyszerűen báboknak tekintették őket. Talán épp ez az arrogancia okozta a különböző európai hatalmak erőfeszítéseinek kudarcát, mert éppen az ő saját területi terjeszkedő terveiket vették át a régió új nemzetállamai. 3. Nyugat- Balkán országai, gazdasági adottságok, fejlődési irányok A Nyugat-Balkán országainak gazdasági jellemzése, fejlődése előtt tisztáznunk kell, melyek a Nyugat- Balkánhoz tartozó országok, milyen természeti adottságokkal, természeti kincsekkel, infrastruktúrával, iparral, mezőgazdasággal rendelkeznek. A Nyugat-Balkán kifejezést az Európai Unió alkotta meg, amely nem igazán egy földrajzi területet, hanem inkább egy politikai régiót jelöl. Korábban sem földrajzi, se politikai értelemben nem használták ezt a fogalmat. Az Európai Unió Nyugat-Balkánnak nevezi keleti bővítés első és várható a második hullámból kimaradó balkáni államokat. Ezen államok közül Horvátországnak van esélye bekerülni az Európai Unió keleti bővítésének második körébe fejlettsége és felkészültsége alapján. A Nyugat-Balkán országai ( kivétel Horvátország ) rendkívül elmaradottak, s nehéz gazdasági helyzetben vannak. Az Európai Unió ennek az ellentmondásnak a mérséklésére alkotta meg a Nyugat-Balkán fogalmát, amellyel az Európai Unió azon szándékát fejezi ki, hogy ezen, ma még nyugati típusú tulajdonságokkal kevéssé mutató államokat, nyugatosítva integrálja az Európai Unióhoz. Nyugat- Balkán alatt sokan a volt Jugoszláviát értik, Szlovénia kivételével. ( Dr. Szűcs R: Gábor 2006) A térség számos jellemzője, a földrajzi közelsége ellenére nem ismert részletesen a magyar ( akár szakmai) követelmény előtt, holott e jellemzők, előzmények nélkül nem érthetők meg napjaink eseményei sem. 9

E térség, politikai és gazdasági szempontból egyaránt ma is viszonylag instabil, emiatt nem bocsátkozhatunk becslésekbe a jövőt illetően, nemcsak politikai, etnikai, de még gazdasági szempontból sem. (A délszláv háborúk rámutattak arra, hogy a Nyugat-Balkán, ha nem is egész Európa lőporos hordója, mint a tizenkilencedik, huszadik században, ám, ha a viszonylag periférikus kaukázusi térségtől eltekintünk, kontinensünk egyetlen igazán neuralgikus, távlatilag veszélyes térsége. 2003-ra a helyzet viszonylag stabilizálódott, melynek döntő eleme volt Milosevic bukása.) A háborúnak pillanatnyilag vége, de az erőszak szele folyton ott lebeg a levegőben, nap, mint nap. A Nyugat-Balkán több választóvonal által erősen tagolt, s ez hatalmas különbségeket hozott létre a térségen belül. a) A Theodosius-vonal : 395-ben, Nagy Theodosius római császár felosztotta birodalmát fiai, Arcadius és Honorius között, előbbi a Kelet-, utóbbi a Nyugat Római Birodalom örököse lett. Ez, a nagyjából a Duna vonalának meghosszabításában, északkelet-délnyugati irányba a volt Jugoszlávián végighúzódó vonal, meglehetős pontossággal választ el egymástól két kultúrát, az ortodox pravoszláv, illetve a nyugatinak nevezett keresztény civilizációt. Ez a választóvonal történelmi, gazdasági és politikai szempontból, így az Európai Unió-val kapcsolatos viszony szempontjából is meghatározó. Nyugati oldalán van a mai Szlovénia és Horvátország, a Vajdaság, illetve Bosznia-Hercegovina egy része, a keletin Szerbia, Koszovó, Montenegró, Macedónia, s Bosznia-Hercegovina másik része. b) A török hódoltság: az 1389-ben elveszett rigómezei csatát követően a térség keletidélkeleti része fokozatosan, ám 500 évre az Ottomán birodalom részévé vált, s teljesen csak az 1912-13 - as balkáni háborúk végére nyerte el függetlenségét. A török hódoltság nem, vagy alig érintette a mai Szlovéniát és Horvátországot, ezért újabb szakadást hozott létre a térségben 10

c) Az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek 1918. december 1-jéig, a Szerb Horvát- Szlovén állam létrejöttéig Szlovénia, Horvátország, és egy ideig Bosznia-Hercegovina is része volt, ugyancsak kettészelte a térséget, s ez ismét hosszú időre szóló választóvonalat jelentett. A fentiekből nem csak az érthető meg, miért destabilizálódott mindkét ( az első és a második világháború utáni) Jugoszlávia, hanem az is, honnan származnak a hatalmas gazdasági fejlettségbeli különbségek, a térség országai, területei között. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Nyugat-Balkán országai közé tartoznak a következő országok: I. Horvátország II. Koszovót is magába foglaló Szerbia-Montenegró III. Albánia IV. Bosznia-Hercegovina V. Macedónia Ismereteinket bővítve összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Nyugat-Balkán nem valamiféle távoli, egzotikus hely, hanem Európában, méghozzá Magyarország szomszédságában lévő térség. Instabilitása számunkra is komoly gondot okoz. Stabilitásának megteremtésében így Magyarország is jelentősen érdekelt. Ennek legfőbb eszköze a gazdasági együttműködés Az Európai Unió számos megoldatlan problémával küzd, s többek között a délkeletbővítése, a magyar tőkekivitel, beruházások révén. A térség közelebb kerülése az Európai Unióhoz ezért fontos a magyar érdek is egyben. európai politikája válaszúthoz érkezett. Ez különösképpen igaz a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban. A jelenlegi helyzetet egy sor 11

olyan pozitív, de negatív hatás is jellemzi, amely a régió fejlődési folyamataiban való jelentős és egy évtizedig tartó európai uniós beavatkozás eredményeképpen alakult ki. Ezzel párhuzamosan a célországokban is meglehetősen eltérő vagy megkülönböztetett módon zajlottak a különböző folyamatok, a szerkezetváltás, az átalakítás, a modernizáció és az Európai Unióhoz való felzárkózás.( Inotai András: Gondolatok az Európai Unió 2007/1 21-30 ). A régiók Európai Unióhoz közelítés szempontjából hátrányban lévő országai torz gazdasági szerkezettel rendelkeznek, ( Novák Tamás) (Bosznia Hercegovina, Albánia ) a termelőeszközök elavultsága jelentős mértékben megnehezíti a gazdaság modernizálását, mivel a rendkívül nagy tőkét igénylő befektetések elriasztják a külföldi érdeklődőket. A gazdasági helyzetet illetően speciális kezelést igénylő régió a Nyugat-Balkán ( Horvátország ebből a körből gazdasági fejlettségét, a piacgazdasági struktúrák stabilitását tekintve kiemelkedik ). A fejlett nyugat-európai országokhoz való felzárkózás a közép- és délkelet európai térség országaiban jelentős konvergencia folyamatokat indít el, ezek közé sorolhatjuk, a növekedési folyamatok szinkronba kerülését. A régió összes országaiban pozitívak a beruházási várakozások, aminek oka az említett általános gazdasági stabilizálódás, a kedvező költségtényezők, a külföldi nagyvállalatok számára lehetőségeket nyújtó piacbővítési adottságok, egyes esetekben még a privatizációs kínálat elemei is ígéretesek. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a nyugat-balkán országok többsége szinte teljes egészében függ a külföldtől és a gazdaságban történő hatékony átalakítás belső erőből egyenlőre kilátástalan, ezért a Stabilizációs és Társulási folyamat, illetve az általa koordinált támogatáspolitika, valamint a gazdasági átalakítás hátterének a megalapozása döntő befolyást gyakorolhat az elkövetkező években a térségben megvalósuló gazdasági folyamatokra. A Nyugat-Balkán országainak alacsony fejlettsége, árfolyam értéken számolva még inkább egyértelmű, 2005-ös adatok alapján -Horvátország nélkül- az egy főre jutó GDP az EU 15 átlagának 6,5-11 százalék között alakul ( hozzávetőlegesen ). Az országok többsége még 2005-ben sem érte el az átalakulás előtti GDP szintjén, ez csak Albániának és Horvátországnak sikerült, míg Macedónia ahhoz közel, Szerbia és Bosznia igen távol van attól ( e két ország szenvedte el a legnagyobb visszaesést a kilencvenes évek közepén, növekedési folyamataik azonban nem múlják felül a többi délkelet-európai országét, ezért a hozzájuk viszonyított relatív pozíciójuk sem javult ). 12

Az utóbbi őt év átlagában a növekedési ütem meghaladta az 5 százalékot, Albánia esetében, míg Szerbiában, Macedóniában és Bosznia Hercegovinában megközelítette ezt a szintet. Az egyszerű növekedési adatok sok olyan tényezőt elfelednek, amelyek jelentősen módosítják a növekedési folyamatok minőségének megítélését egyes esetekben. Amíg egyes országok viszonylag stabil fejlődést mutatnak, mások esetében erőteljes hullámzás jellemzi a növekedési ütemet, akár a külső konjunktúra, akár a belgazdasági politika ( privatizáció, belső kereslet élénkítése ) függvényében. 2001 után Albánia és Bosznia Hercegovina viszonylag gyorsan és nagyobb kilengésektől mentesen fejlődött az elmúlt években, de ez a két ország a legszegényebb és legfejletlenebb a régióban. Ezzel szemben a szerb és a Macedón gazdaság nagy ingadozásokat tükröz, egy-egy kedvezőtlen belföldi jelenség vagy nemzetközi hatás nagymértékben kizökkentheti a stabil folyamatokat. A térség összesített növekedése 2004-ben nagyon kedvező volt, több országban is rekordszintű bővülésre került sor, de 2005- ben a növekedési ütem lassulása volt jellemző. A térség egészében a jövőbeli fejlődés kulcskérdése a jelenlegi növekedés fenntarthatósága. Ebben a megfelelő hazai gazdaságpolitika mellett meghatározó szerepet játszanak a külső tényezők is, de a társadalom és az intézményrendszer felkészültsége, változási képessége és hajlandósága is. Kevesebb probléma merülhet fel azon országokban, ahol a növekedés inkább a kivitel és a beruházások dinamikus bővülésén nyugszik, mint ott, ahol az alapvetően a néha mesterségesen felpörgetett belső keresletre épül. A meghatározó módon a belső fogyasztásra épülő növekedés ilyen kis országokban rendkívül nagy kockázatokkal jár akár a költségvetés, akár a folyó fizetési mérleg gyorsan növekvő és finanszírozhatatlanná váló hiány miatt. Az elmúlt évek vizsgálatát követve láthatjuk, hogy nőtt a lakossági fogyasztás Horvátországban is. Ez azonban nem szorított ki a magán beruházásokat, mivel azokat részben a külföldről beáramló tőke, részben pedig a visszafogott állami költségvetés táplálta. Figyelemre méltó a beruházások szerkezetében jelentkező eltérés, a horvátországi beruházási tevékenység szinte teljes egészében az idegenforgalomra és az autópályaépítésre összpontosult, miközben a gazdaság technológiai színvonalának megújulása elmaradt. Az országok többségére jellemző a magas, esetenként igen magas munkanélküliség, amelyet, egyes eseteket eltekintve, az erőteljes gazdasági növekedés sem tudott csökkenteni. A munkanélküliségi adatok nem igazán megbízhatóak, s a különböző típusú módszertanok szerinti összesítések jelentős eltérést mutatnak. Annyi azonban így is megállapítható, hogy Boszniában, Macedóniában és Szerbiában a munkanélküliség valahol 30-45 % között alakul, s Albániában is közelítheti ezt a szintet. 13

Ez a hazai termelőkapacitások hiányára és sikertelen struktúraváltásra, a magánszektor gyenge munkahelyteremtő képességére utal. Az egyes országokban megfigyelhető viszonylag alacsony hivatalos adat nem annyira a sikeres alkalmazkodást tükrözi, mint sokkal inkább a strukturális reformok sorozatos halasztódására utal, ami a jövőben még a munkanélküliség jelentős emelkedését hozza. A munkanélküliség kezelhetetlensége sajnos mindennapos gazdaságpolitikai feladat, hosszabb távon nem kevésbé bizonyulhat súlyosnak a demográfiai helyzet következményei. Ezek a népességcsökkenésből, az időskorúak arányának gyors emelkedéséből, továbbá a fiatalok látványos emigrációjából eredeztethetők. Nem könnyű a helyzet a másik ellentétes folyamatnál sem, amit Szerbia tapasztalt meg, nevezetesen a háború következményeként megjelent 700.000 menekült befogadása és telepítése. Bár ezek a gondok hosszabb távon jelentkeznek, a nyugdíjreformok kapcsán felmerülő nehézségek már most, illetve az elkövetkező néhány évben is súlyos problémát okoznak. Kedvezőbb a helyzet az inflációs folyamatok alakulását tekintve. A hiperinflációt mindenütt sikerült megfékezni, és az utóbbi években az esetek nagy részében egy számjegyűvé vált az áremelkedés üteme, ennek fenntarthatósága több szempontból is kérdéses. Egyrészt az infláció mérséklését az esetek többségében nem kísérték strukturális reformok. Másrészt számos központi árellenőrzés továbbra is fennmaradt, amit előbbutóbb meg kell majd szüntetni. Végezetül a térség országainak nagy részében túlértékelt nemzeti valuták ideiglenes védelmet nyújtanak az importált infláció ellen. Ám felvetődik az a kérdés, hogy ez az állapot meddig tartható fenn, hiszen ma már evidens, hogy akadályozza az exportot, a versenyképes termelés kialakulását, de a hazai piacra termelő vállalati szektor fejlődését is kedvezőtlenül érinti. A hosszabb távú fejlődés másik kedvezőnek tekinthető eleme az államháztartási deficitek kordában tartása a térség országaiban ( Horvátország kivételével.) A költségvetés viszonylagos kiegyensúlyozottságát az önálló árfolyam politika feladása vagy a strukturális reformok halogatása, illetve sokszor a nemzetközi pénzügyi intézményeknek való megfelelés kényszere magyarázhatja. A túl gyors hiány lefaragása azonban könnyen kedvezőtlen hatást válthat ki, és a hiány csökkenési politika újabb hiánynövekedést eredményezhet. Ezzel párhuzamban a magas folyó fizetési mérleg hiányok kezelésében az egész régióban meghatározó szerepe van a fiskális konszolidációnak. Azonban strukturális reformok végrehajtása nélkül ez meddő stabilizációs politika, hiszen sokszor a növekedés lassulásával jár. A sikeres struktúraátalakításához kapcsolódó húzóhatások nélkül kérdéses marad, hogy miképpen lehetne a növekedés gyorsulását elősegíteni. Az egyensúlyt és a 14

növekedési kérdések közötti összhang megtalálását jól szemlélteti a régió országainak eltérő tapasztalata, Macedóniában a stabilizálódás lassú növekedéssel jár, míg Horvátországban az egyensúlyhiányok növekedése a GD -bővülés lassulásával egyidőben megy végbe. A régióbeli növekedési folyamatok egyik legjellemzőbb vonása a magas és növekvő külkereskedelmi hiány. A külkereskedelmi áruforgalmi mérleg hiánya Boszniában meghaladja a GDP-50%-át, Szerbia-Montenegró esetében megközelíti a GDP 30%-át, de 20-25 % -ot ért el.( Eurostat, nemzeti statisztikai hivatal ). Albániában, Horvátországban és Macedóniában is, 10 % körüli. A külkereskedelmi hiány mindaddig nem jelent érzékelhető növekedési korlátokat, amíg egyéb bevételekből az finanszírozható.a külkereskedelmi mérleg nagyon kedvezőtlen alakulása legtöbb országban nem tükröződik egy- az egyben a folyó fizetési mérleg hiányában. Egyes országok jelentős bevételekre tesznek szert szolgáltatási bevételekből, míg mások esetében a beáramló külföldi működő tőke adja a meghatározó finanszírozási forrást. Az egyensúlytalanságot enyhíti az egyoldalú transzferek nagysága is, ez utóbbi külföldön dolgozók átutalásaiból, a nemzetközi segélyekből és hitelekből állnak össze. Szerbiában, Albániában, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában az ilyen típusú transzferek a GDpP13-25% át érik el, ami arra utal, hogy a jelenlegi viszonylag gyors növekedésben ez e tényező meghatározó szerepet tölt be. Elképzelhető, hogy a külföldi működő tőke jelentős mértékű beáramlása nélkül a kereskedelmi- és folyó fizetési mérleg hiánya középtávon nem fenntartható. Sőt még e feltételek mellett is csak akkor elképzelhető a zökkenőmentes fejlődés, ha a tőke egyre inkább exportorientált fejlesztéseket indít meg, és nem a belső piaci tevékenységre összpontosít. Habár az elmúlt években a térségbe beáramló tőke nagysága az általános stabilizálódás és a politikai kockázat csökkenése miatt növekedett, igazi áttörésre csak Horvátországban került sor, -ott ahol az EUcsatlakozás elve jelentős piaci alkalmazkodást követel meg, illetve bizonyos szektoriális adottságoknak köszönhetően igen kedvező befektetési lehetőségek alakultak ki. A többi országba beáramló tőke egyenlőre nem tudott a termelőkapacitások terén átfogó megújulást hozni, inkább szolgáltató-szektor egyes szegmensei, illetve különösen jó adottságú ágazatok vagy cégek a tőkebefektetések célterületeivé. A térségbeli országok közös problémája a hazai valuta felértékelődése. Ezt a folyamatot tulajdoníthatjuk a felzárkózás következményének, s elsősorban a versenyképesebb gazdasági szerkezet kialakulásához kapcsolódik. Továbbá a hazai valuta erősödésére hat a külföldi tőkebeáramlás erősödése. A valutafelértékelődés legfontosabb oka, a hazai és a nemzetközi inflációs szint különbsége. Ezt a különbséget egyetlen ország sem 15

semlegesítette valutaleértékeléssel, miután az infláció elleni harc és az árstabilitás fenntartása az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai cél ebben a térségben, nem utolsó sorban a kilencvenes évek hiperinflációs időszakainak következtében. Ez több országban is kötött árfolyamrendszert eredményez, a valutatanácsot fenntartó országok (Bosznia) pedig igazából nem is rendelkezik önálló árfolyam politikáva. Ez a helyzet a jövőben befolyásolhatja a nemzetközi tőke áramlását, hiszen a felértékelődő valuta, főleg ha gyorsan emelkedő termelési költségek kísérik, gyengítheti az egyes országok tőkevonzó kapacitását. Lényegében a térség össze országa a hosszú távon kiegyensúlyozott növekedést és az ahhoz szükséges átalakulás melletti elkötelezettségét hangsúlyozza, azonban látható, hogy a reformok végrehajtása a legtöbb országban továbbra is kondicionalitás szigorúságának a függvénye.ez vagy az EU- alkalmazkodást jelent, míg a többi országgal összefüggésben csak a nemzetközi szervezetek nyomásgyakorló ereje tudja rákényszeríteni őket a különböző feltételek teljesítésére. Emellett nagy kockázatot jelenthet és visszafohatja a középtávú növekedést a sokszor nem egyértelmű privatizációs politika és a külföldi tőke szerepvállalásával szembeni bizalmatlanság. 4. A Balkán közlekedésföldrajzi helyzete, fekvése és átjárhatósága Egy ország gazdaságának fejlettségét, fejlődését nagymértékben befolyásolja, milyen közlekedési hálózattal, a szállításnak megfelelő korszerű feltételekkel rendelkezik. Ez nem csupán a korszerű szállítást végző teherautókra, vasúti vagonokra, kamionokra, vonatokra, s más egyéb eszközökre korlátozódik, hanem magába foglalja az utak minőségét, mennyiségét, a vasúti hálózatok korszerűségét, sűrűségét. A Balkán átjárhatósága ma a domborzati ás politikai viszonyok által befolyásolt nemzetközi közlekedési folyosók használhatóságának függvénye: ( Transzeurópai közlekedési tengelyek fejlesztési iránya és hatása a Balkán térszerkezetére-a bővített változat változata-. Erdősi Ferenc: Pécs ) - legtöbb táj az igen kedvezőtlen domborzati viszonyok miatt nem közlekedésbarát - A helyzetet súlyosbítja 16

- a gazdasági-társadalmi elmaradottságot, a területi érdekek, konfliktusok sokasága.mindezek következménye a legtöbb régiójára jellemző rossz közlekedési viszony. A második világháborúban mellékfront jelentőségű Balkán kedvezőtlen terepviszonyait a páncélos hadműveletek szempontjából eltérően értékelték az ellenfelek: A harci tevékenységek méretéhez képest egyetlen fronton sem volt nagyobb veszteségünk páncélosokban és járművekben, mint az alig járható Balkánon ( Guderian, német tábornok ). A Balkán az európai közlekedési hálózati rendszerben csomópontként jelentéktelen, sem földi, sem légi közlekedésben nem játszik fontos szerepet. Harmadlagos kapuként említhetjük, tranzitterületként nagy fontosságú az Európa-Kis Ázsia/ Közel-Kelet viszonylatban de lényegében csak egyetlen ( északnyugat-délkelet irányú ) korridorra szorítkozóan melyhez a Kárpát-medencével összekötő észak-dél és északkelet-délnyugat irányú, másodlagos jelentőségűek társulnak. A tranzitszerep politikai, katonai és gazdasági jelentőséggel bír. Európa modernkori közlekedési hálózata a nemzeti érdekek, az elkülönülési törekvések által befolyásoltan alakult ki. Összefércelt országos hálózatok aggregátumaként, melyben összeurópai érdekek nem érvényesültek, melyre az interoperabilitás, kompatibilitás hiánya volt jellemző. Az Európai Unió az Európai Közösség által támasztott követelmény a hatékonyabb, a globális piacon versenyképesebb Európa érdekében az átjárhatóság, az interoperabilitás ( kohéziós politika ) a fenntarthatóság, ( igényes korszerű energia és környezetpolitika ), s végezetül, a kiegyensúlyozotabb területi fejlődést, ( a regionális politika ) célozta meg. A versenyképes, koherens, kiegyensúlyozottabb Európa megteremtése érdekében a vonalas magisztrális infrastruktúra fenntartható, környezetbarát rendszerére van szükség. A Transzeurópai Hálózatok ( TEN ) a vonalas infrastruktúra ( a nemzeti fővonal hálózatok ) európai léptékű integrált rendszere. A fejlesztés legfőbb szempontjai: - műszakilag és üzemeltetésben egységes rendszerben történjen, - a szubszidiaritás vezérelvnek megfelelően, - az országokat, fővárosokat összekötő folyosókra összpontosítson, 17

- a nagyteljesítményű környezetbarát eszközöket ( villamosított vasút, tenger- és belvízi hajózás ) részesítse előnyben. Páneurópai Hálózatok ( PEN) és TINA hálózatok Európa keleti felében - 1994: 9 krétai korridor - 1997: 10 helsinki főkorridor és több mellékkorridor. A balkáni harci események szünetelése után a Balkánt északnyugat-délkeket, valamint észak-dél irányba átszelő X és Vc. Korridorral egészült ki a hálózat. A tíz korridor közül - négy távolról induló fő szárazföldi korridor végpontja balkáni tengeri kikötő, - a Duna alsó szakasza mint belvízi hajózási tengely kapcsolatot teremt a Feketetengerrel- mindezek a kapcsolatok a Nyugat-és Közép.Európától való függést segítik elő, - de csak egyetlen dél-balkáni korridor kezdő és végpontjai található a Balkánon belül A korridorok túlnyomó része Budapestről sugárnyalábszerűen szétágazva éri el a Balkánt- képletesen és konkrétan Délkelet-Európából az út a Kárpát-medencén át vezet Nyugat-Európába-, majd a sugaras korridorok a Balkánon tovább osztódnak, illetve a más irányból ide tartókkal egyesülve csomópontokat hoznak létre a balkáni fővárosokban, kisebb jelentőségűeket egyes nagyobb gazdasági központokban. A Transzeurópai Hálózat finanszírozása az érintett országok feladata, az Európai Unió a nem tagországokban csak a költségek 2-4%- át állja. Az új tagországok akár 40-60 %- os támogatásra is számíthatnak a Kohéziós Alapból, esetenként a Strukturális Alapokból, azonban a hangsúly a magánbefektetőket is mozgósító vegyes finanszírozási konstrukción van. Az érintett országok GDP-jének 1,5 % - át nem haladhatja meg a korridor beruházások összege. A Páneurópai Hálózatok ( PEN ) korridorok státuszuk szerint elvileg egyenlők, azonban egymagára a IV. korridorra ( Berlin-Isztambul ) a PEN költségvetés aránytalanul nagy hányadát, 30 %- át tervezték költeni. Ezt az indokolja, hogy rendkívüli geopolitikai jelentőségű az Unió szempontjából, kivételes jelentőségű térkapcsolati szerepet tölt be, stratégiai fontosságú forgalom hordozója. 18

- Nato-Európai Unió térséget köt össze a földrajzilag izolált Nato- tag Törökországgal és a Nato és Európai Unió tag Görögországgal, - A transzeurázsiai Új Selyemút európai kiindulópontja felé tart - Németország és a munkaerő ellátásban kiemelkedő Törökország között teremt kapcsolatot. Legproblematikusabb a IX. korridor, amely Helsinkiből indul, Oroszországon és Ukrajnán- Moldávián keresztül éri el Romániát. Úgy tűnik, hogy az Vc. Korridor is árnyékba került, mert a tervszándékkal szemben Bosznia-Hercegovina számára nem tölt be a Nyugat- Európához fűző köldökzsinór szerepet. A TEN-T kiemelkedő jelentőségű projektjeinek 2003. évi listáján szereplő, a Balkánt érintő tervek csupán szegmensek, melyek nem alkotnak összefüggő hálózatot. A PEN dokumentumok szerint a vasutakat teljes hosszban nagy tengelynyomás hordozására képes, villamosított és túlnyomórészt kétvágányú pályává, a főutakat pedig gyorsforgalmi utakká kell építeni 2010-ig. A jelenlegi kiépítettségi szinten nagyok a különbségek és összességében a balkáni korridorhálózat készültségi foka nem több 30-40 % -nál. Több mint kétséges a határidőre való elkészülésük. Nem elhanyagolható különbség mutatkozik a vasút és autópálya fejlesztési arányok tekintetében a balkáni országok gyakorlata és az Európai Unió közlekedéspolitikai direktívái között. A környezeti vonatkozásokra nagy figyelmet fordító Unió a villamosított vasutak és a vízi utak fejlesztését preferálja, viszont a Nyugat-Európához képest nagyon elmaradott úthálózatra és az ebből eredő gazdasági veszteségekre hivatkozva a délkelet-európai országok az autópályák, gyorsforgalmi utak építésére összpontosítanak és lényegében uniós forrásokhoz való hozzájutáshoz kötik a nagyobb mértékű vasútfejlesztést Miközben a korridorokon belül éppen a vasutak műszaki színvonalában a legnagyobb a lemaradása, olyan autópályák is épülnek, melyek nem tartoznak a korridorokhoz. A balkáni hálózat olyan szerkezetben épült meg, hogy a benne rejlő stratégiai alternatívák minden körülmények között biztosítsák az Európai Unió magterülettel való közlekedési összeköttetést. Békés időkben a kapcsolattartást a legideálisabb a Közép és Észak Balkánon, Kárpát medencén és dél-észak, illetve délkelet-északnyugat irányba vezető korridorok révén érhető el. A korridorok terület- és településfejlesztési hatásai ellentmondásosak. Klasszissal javítják a fővárosok közötti távolság nemzetközi közlekedés feltételeit, ezzel magukhoz vonzzák a 19

gazdasági vállalkozásokat, telephelyeket, végső soron a tőkét és a képzett, fiatal munkaerőt. Így kialakulnak a GDP előállításában kitűnő területsávok, autópályák melletti kontaktzónák, valamint a korridorok találkozási, metszéspontjában levő, kimagasló teljesítményt nyújtó nagy energiájú központok. Ugyanakkor a korridorok a nagy távolságban is érvényesülő elszívó hatásukkal meggyorsítják a távolfekvő, periférikus vidéki térségek kiürülését, leépülését. 5. Bosznia Hercegovina (1. kép Bosznia-Hercegovina zászlaja) Bosznia-Hercegovina Délkelet-Európában, a Balkán félsziget nyugati felén fekszi. A Jugoszláv SZSZK egyik volt tagköztársasága.keletről Szerbia, délről Montenegró, a többi oldalról Horvátország határolja.1992. április 5.-én vált függetlenné, ám az országon belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum között ellentétek húzódnak. A milosevicsi Jugoszlávia beavatkozása a boszniai szerbek oldalán 1992-ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett. Az ország mai alkotmányos berendezkedését a háborút lezáró Daytoni békeszerződés ( 1995 ) határozta meg. Bosznia-Hercegovina két entitásból áll, az ország területének 51 % -át kitevő Bosznia-Hercegovina Föderációból elterjettebb nevén ( bosnyák-horvát ) föderáció, amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll, és a közigazgatásilag egységes szerb Köztársaságból. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ- főképviselő kezében összpontosul. 5.1 Mezőgazdaság, ipar: Bosznia Hercegovina területének a 13,6 % - a termőföld, de mezőgazdasági művelés alatt csak 3 % - a áll. Az ország természeti erőforrása között említendők a szén, a vas, a bauxit, a mangán, a réz, valamint a fa és a jelentős víztömegek. Bosznia-Hercegovina 20