Tenyésszünk! Korábban írtam már a bakokról, az anyakecskékről, a párosításról, arról, hogyan érdemes kiválasztani az anyáinkhoz a megfelelő bakot. Többször szóltam már a tervezés fontosságáról is, 1. oldal (összes: 5)
most kanyarodjunk egy kicsit vissza ehhez a témához! Jó esetben tehát tudjuk, milyen terveink vannak a saját állományukkal, hová szeretnénk fejlődni az elkövetkezendő években, és ha kellően gondosan jártunk el, ehhez sikerült is a megfelelő bakot kiválasztani. Ha például vágógidát szeretnénk előállítani, valószínű, hogy búr jellegű, vagy fajtatiszta búr bakot engedtünk az anyáink közé. Ha az a cél, hogy több tejet adjanak majd az utódok, akkor szánentáli bakot hozattunk, ha pedig a sajtjaink beltartalmát kéne javítani, akkor alpesi, esetleg núbiai bakot választottunk hozzájuk. A cél minden esetben az állományunk termelési eredményeinek növelése volt. A cél elérésében tett lépések, a megfelelő apaállatok kiválasztása az anyákhoz, nos ez a tenyésztés első lépése. Tenyésztési eljárások Tenyésztési eljárásnak gyakorlatilag azt nevezzük, amikor valamely cél érdekében összehozzuk az apaállatot az anyaállattal, fedeztetünk, és az utódokkal célunknak megfelelően így vagy úgy, tovább dolgozunk. Ez az utódok, tehát a megszületett gidák jövőjét tekintve lehet a konyhakés is, ha húshasznú gidát szeretnénk, de lehet továbbtenyésztés is, ha további céljaink vannak. Tenyésztési eljárások között eltér a fajtatiszta állomány és a keresztezett. Nevükből eredően logikusan következtethető, hogy fajtatiszta tenyésztésnél azonos fajtájú, például alpesi anyára alpesi bakot teszünk, keresztezésnél pedig különböző fajtájú állatokat, például alpesi anyára szánentáli bakot. Mint tudjuk: mindig a cél lebegjen a szemünk előtt!! Keresztezés Maradjunk a keresztezésnél, mégpedig azért, mert a mai magyar egyszerű kecsketartó gyakorlatilag legritkább esetben tenyészt fajtatisztán, vagy tart tökéletesen fajtatiszta állatokat. A kistermelőknél található állomány szinte biztos, hogy keverék, azaz: keresztezett. Helyzeti előnyben van az, aki esetleg tudja, ki fia borja (bocsánat, gidája) az udvarban álldogáló kecske, mert így tud tervezni, továbbgondolkodni a jövőre nézve. De persze az se keserítsen el senkit, ha tökéletesen ismeretlen származásúak a szülők: bizonyos külső tulajdonságai (szín, méret, fejforma stb.) és termelési tulajdonságai (tejmennyiség, beltartalom) ismertek számunkra és tudjuk, min szeretnénk változatni a jövőben, akkor keressünk ehhez partnert, ha lehet fajtatisztát, vagy ismert szülőkkel rendelkezőt. Teszem azt, egy fekete, combján hosszú szőrű (tincses) anyakecském van, aki napi 3,5 liter tejet ad Kell ezen javítani? Elvileg nem De rontani sem szabad! Keresek hozzá tehát fedeztetési partnerként vagy fajtatiszta szánentálit (ha tejet adok el inkább), vagy alpesi bakot (ha sajtot készítenék), esetleg egy búrt (ha nem akarom megtartani az utódokat, de eladnám őket vágóba), ne adj Isten egy núbiait, mert tetszenek a nagytestű, lógó fülű állatok, és igényesebb vevőnk van a kicsikre. Ha ezt így végiggondoltuk, jöhet az állatok összehozása, és lesz egy keresztezett (vagy kettő) kiskecskénk tavasszal. Természetesen, ha nem fajtatiszta az a bak, akkor az utódai, vagy anyja, nőivarú testvérei alapján döntsünk, de erről szóltam korábban is. Tenyészállat előállító keresztezés Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog, csak ha egyszerűsítem! Mi van akkor, ha nagyon jó minőségű anyánkat, anyáinkat kiváló minőségű bakkal fedeztetjük? A cél: még jobb anyákat, illetve bakokat előállítani. És mi van akkor, ha mondjuk, azért tesszük, mert a célunk, egy jó húskihozatalú, de könnyen fejhető, jól tejelő állomány létrehozása? Cseppvér keresztezés: Az alapállományunk, tegyük fel, normál hazai mérce szerint is vegyes. Vannak benne keverékek, parlagiak, alpesi-szánen keresztezettek. A tejtermelésükkel elégedettek vagyunk, de szeretnénk, ha a tömegük nőne, a bak gidák tavasszal jó súlyban, vágásra értékesülnének, de hosszú távon inkább 2. oldal (összes: 5)
tartósan a méret a cél de ez is csak néhány évig, amíg a piac ezt követeli tőlünk. Ebben az esetben a nagytestű bakot (núbiai vagy búr félvér) csak egyszer használjuk, majd a következő évben már, az ő lányaira ismét tejhasznú bakot teszünk, majd minden évben az új generációra a megszokott, tejhasznú bak kerül. A hatalmas testű bak csak egyszer szerepel, az ő vére csak néhány cseppben keveredik az eredeti állománnyal, és néhány generáció alatt kikopnak tulajdonságai az állományból. Az alapállomány x nagytestű ivadékokat (alapállomány x bármilyen eltérő fajtájú bak) ivadékait jelöljük F1-nek. F2-vel jelöljük őket akkor, ha két F1-es utódot párosítunk valami elgondolásnál fogva (célszerű két F1-est más apától venni, esetünkben egy alap tejelő állománynál, búr bakkal, de különböző bakoktól). Az F2 állománynál feltehetően erősebb lesz a nagy testméret, de előfordulhat, hogy a tejtermelő képesség csökkenni fog. Ebben az esetben születhetnek (nagyon leegyszerűsítve a folyamatot) olyanok, akik inkább tejelő, és olyanok, akik inkább óriás jellegűek. Fajtaátalakító keresztezés: Tegyük fel, hogy van egy szép, egységes állományunk. Fajtaváltást tervezünk, mert a piac ezt követeli meg tőlünk (vagy az asszony, vagy a klímaváltozás, vagy egyszerűen csak beleszerettünk valami másba). Ilyenkor érdemes először az alapállományt kitisztítani, ha nem is tökéletesen fajtatiszta, de azonos típusú, küllemű, termelésű anyacsoportot kézbe venni. Mivel ez a fent először említett vegyes állománynál nehezen kivitelezhető (bár egy egyensúlyban lévő keresztezett szánen x alpesi állománynál már működhet), legyen a kiinduló állományunk egy szánentáli csoport. Mivel nagy divatja van, és inkább sajtozni szeretnénk, mint híg tejet előállítani, rakjunk rájuk egy fajtatiszta núbiai bakot. Az első generáció sima F1-es állomány lesz, furcsa, tört fülű állatok, jól tejelő, a szánen és a núbiai közötti egyedek. Ezeknek a bakocskáit elküldjük vágóra, vagy kedvencnek, esetleg másvalaki F1-es, núbival keresztezett állományához baknak, a gödölyéket pedig egy másik, szintén núbiai bakkal fedeztetjük. Ez lesz az R1-es állomány, küllemben közelebb áll a núbiaihoz, de termelésben talán még nem. Ezeket a gödölyéket ismét núbiai bakkal fedeztetjük, az ő utódaik lesznek az R2-esek, és ezt így folytatjuk, az előállított gödölye állományra mindig újabb, idegen vonalú núbiai bakot teszünk. Szarvasmarha-tenyésztésnél, átalakító keresztezésben az R6 állományt jelölik általában fajtatisztának először, de figyelembe kell venni, hogy a kiindulási anyaállomány egyes tulajdonságai (sokszor szerencsére) megmaradnak. Esetünkben remélhetőleg a tiszta núbiaikahoz képest a keresztezett állomány jobban bírja majd a hideget, és kevésbé fogékony a betegségekre. Nemesítő keresztezés: A fajtaátalakító keresztezés egyszerűbb változata. Ebben az esetben az alapállomány, tehát szánen anyák csoportjának csak néhány értékmérő tulajdonságát szeretnénk befolyásolni, lehetőleg javítani. Ebben az esetben az R1 állományból származó anyákat másik, R1- es állományból származó bakokkal ugratjuk (természetesen szintén szánen és núbi hátterű állományból, ami nem rokon a saját anyáinkkal), így rögzítjük az R1-es változatot. Ebben az esetben az összes utód R1-nek minősül, hiszen nem fajtatiszta núbiait tettünk az R1-es anyákra (akkor már R2-es lenne az utódcsoport). Ha rendszeresen R1-eseket hozunk össze R1- esekkel, akkor az állományban megszilárdulnak, és öröklődnek bizonyos, mindkét kiinduló állományra jellemző gének, javítottunk az eredetileg meglévő anyaállományon, és például növelhetjük termelésüket, vagy magasságukat, vagy épp a fülük lógását. Azért azt vegyük figyelembe, hogy nemesítő keresztezésnél érdemes egymáshoz közelebb álló fajtákkal foglalkozni, pl. alpesit szánennel, vagy bajor barnával keresztezni. Új fajtát előállító keresztezés: A fajtaátalakító keresztezés egy bonyolultabb verziója, érthető módon nem szeretnék ebbe belemenni. Nagyon alapos tervezés, sok fejtörés előzi meg, hiszen nemcsak egy csoport, hanem akár egy teljes kontinens állatállományát befolyásoló döntésről van szó. Szelekció A keresztezések és mindennemű tenyésztés alapja az utódok gondos szelekciója. De ez vajon mit 3. oldal (összes: 5)
jelent a mindennapokban? Mit jelent kecsketartónak lenni, és szelektálni? A szelekció alapja a tervünk, amit előre meghatároztunk, mi az, amit el szeretnénk érni, mi az, amit javítanunk kell az állományukban, és milyen tulajdonságai miatt választottuk pont azt, és csak azt az apaállatot, vagy fajtát, mint keresztezési partnert. A cikk elején említett, nagy testű bakkal keresztezett állománynál túl sok szelekcióra nincs szükség, hiszen a húskihozatalt és a méretet szerettük volna egy-két szezon erejéig javítani. Ha viszont hosszú távon gondolkozunk, és húshasznú, de bő tejű (tehát jól nevelő, esetleg gidák leadása után fejhető anyákat szeretnénk feltalálni ), akkor pontosan ezek a tényezők azok, amelyek alapján az utódokat válogatni, szelektálni kell. Ez azonban nem is olyan egyszerű feladat, hiszen az utódok tejtermelő képessége például csak akkor lesz ellenőrizhető, amikor már ők maguk is megellettek és fejhetőek, azaz eltelik közel két év, vagy több, mire megszületésük és tenyésztési eredményünk kézzel foghatóvá válik. Könnyebb a helyzet, ha tisztán húsra szelektálunk: az ikerellésekből származó gödölyéket megtartjuk, mint hústípusúbb anyának valót, bak testvére pedig mehet vágóba, ahol egészen precízen le lehet mérni A legjobb adatokkal szolgáló bakocskák lánytestvérei maradnak az állományban, a rosszabbak meg mehetnek tovább. Ne válogassunk azonban vaktában. Legyünk maximalisták, de ésszerűek! A keresztezett állomány valamiféle köztes értéket fog képviselni, ne zárjunk ki a tenyésztésből csak azért egy állatot, mert nem teljesít azonnal úgy, ahogy álmainkban megfogalmazódott. Nézzük a fenti, fajtaátalakító keresztezésnél a válogatás egyik lehetséges változatát (szánen és núbiai): F1 állomány gödölyéi megmaradnak, és első laktációjukban folyamatosan mérjük a termelésüket. Mivel mindenképp jól tejelő az anyai, és az apai vonal is, figyeljük inkább a laktáció hosszát, és a tej beltartalmát, a tejmennyiség mellett. Határozzunk meg egy minimum szintet, amit az első laktációs gödölyének el kell érni, és ez alatt csak nagyon indokolt esetben hagyjunk meg anyának egy állatot. Ilyen indokolt eset lehet, ha például valamelyik bezabál, és a betegség miatt visszaesik a termelése. Ezeknek az állatoknak érdemes még egy esélyt adni, ha az addigi mutatóik jók voltak. Legyen az első laktációnk a minimum 9 hónap, a minimum napi tejtermelés mondjuk 1,8 liter, a tej beltartalma pedig minimum a korábbi, vizsgált beltartalom (ennél rosszabb nem lehet). Azok az anyák, akik ezeket az elvárásokat hozzák, a következő szezonban is nálunk ellenek majd egy újabb núbiai apától (az ezekből születettek lesznek az R1 nemzedék), a többiek pedig eladásra kerülnek. Nemzedékről nemzedékre szigorítjuk tovább a követelményeket, mindig apró lépésekben haladva, hiszen minden évben előhasiakat tesztelünk elsősorban, első laktációs állatokat. A folyamat végére, mondjuk, 10-12 év alatt lesz egy olyan, gyakorlatilag fajtatiszta núbiainak mondható állományunk, ami a mi, saját megszokott legelőnket, istállónkat, mindenféle körülményeinket a legoptimálisabb módon hasznosítja, amiből ki lehet hozni a helyi maximumot és ezt egy vásárolt, idegenből hozott törzskönyvezett núbiait sem tudná. És miért? Mert ezeket az állatokat a saját körülményeink és a saját céljaink szerint válogattuk sok generáción keresztül, a magas núbiai vérhányad mellett (tehát elvileg 100 százalék núbiaiak) ott van bennük eldugva az alapállomány génkészlete és a saját, irányelveinknek és istállónknak megfelelő válogatásunk is. Haszonállat előállító keresztezések Úgy érzem, ez a tenyésztési irány nem igazán jellemző a kecsketartásra, legalábbis szerintem, habár az egyszerű keresztezés valami hasonlót eredményez. A mi célunk nem hibridek (időnként szaporodásképtelen hibridek) előállítása, hanem a tejtermelőképesség, a legelőhasznosítás, a hústermelő képesség, egyes betegségekkel, időjárási viszontagságokkal szembeni ellenállás növelése. Haszonállat előállító keresztezésnél az állatok bizonyos tulajdonságai extrém módon felerősödhetnek, mások extrém módon leromolhatnak. Így állítják elő a tojáshasznú tyúkokat vagy a vágóbaromfit csakúgy, mint egyes vágósertéseket. Kivételes esetekben persze, ha a piac megköveteli, extrém keresztezéseket is létrehozhatunk, de ilyenkor mindig vegyük figyelembe az állatok biológiai sajátosságait (például búr bakkal ne fedeztessünk kameruni törpekecskét, mert az anya beledöglik az ellésbe). 4. oldal (összes: 5)
Pallagi Zsuzsanna Gerecsekecske Neszmély Szerző: Pallagi Zsuzsanna Közzététel ideje: 2017. 12. 28., csütörtök, 10:03 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2017/12/28/kecskegenek-titkai 5. oldal (összes: 5)