P7_TA-PROV(2012)0322 A nık munkakörülményei a szolgáltatási ágazatban Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalása a nık munkakörülményeirıl a szolgáltatási ágazatban (2012/2046(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel Európai Unióról szóló szerzıdés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 8. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i. francia bekezdésére és 157. cikkére, tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére, tekintettel a Bizottság Út a munkahelyteremtı fellendülés felé címő, 2012. április 18-i közleményére (COM(2012)0173) és annak kísérı dokumentumára a személyi és háztartási szolgáltatások foglalkoztatási potenciáljának kiaknázásáról (SWD(2012)0095), tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0609), tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, nemek közötti egyenlıségrıl szóló európai paktumra (2011 2020) 1, tekintettel a Bizottság a férfiak és a nık közötti egyenlıség terén 2010-ben elért elırehaladásról szóló 2011. évi jelentésére (SEC(2011)0193), tekintettel A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia 2010 2015 címő, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491), tekintettel A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része címő tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2010)0193), tekintettel a Tanács 2009. június 8-i Rugalmas biztonság válság idején címő következtetéseire, tekintettel a belsı piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvre 2, tekintettel a férfiak és nık közötti esélyegyenlıség és egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történı megvalósításáról szóló, 2006. július 1 A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete. 2 HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
5-i 2006/54/EK irányelvre (átdolgozott szöveg) 1, tekintettel a nık és férfiak közötti egyenlı bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történı végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre 2, tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért 2008. évi, A nıi és férfi munkavállalók helyzete közötti különbségek Európában címő jelentésére, tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért 2007. évi, Európai munkakörülmények: távlatok a nemek közötti egyenlıség terén címő jelentésére, tekintettel a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-i egyezményre, tekintettel A nık és a férfiak közötti egyenlıségrıl az Európai Unióban 2011 címő, 2012. március 13-i állásfoglalására 3, tekintettel A nıket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban címő, 2011. március 8-i állásfoglalására 4, tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nıkrıl szóló, 2010. október 19-i állásfoglalására 5, tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, tekintettel a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0246/2012), A. mivel számos ország gazdaságában lezajlott a harmadik ágazat térnyerésének folyamata, amelynek eredményeképpen a szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztatóvá lépett elı és a legnagyobb mértékben járul hozzá az érintett országok GDP-jéhez, illetve a szolgáltatási ágazat adja az Európai Unió gazdasági tevékenységének 70%-át, valamint a az összes foglalkoztatott hasonló és egyre növekvı százalékos részarányát, továbbá mivel 2010-ben az EU átlagában a szolgáltatási ágazatban dolgozott az összes foglalkoztatott majdnem 70%-a, míg az iparban 25,4%-a, a mezıgazdaságban pedig 5,2%-a; B. mivel jelenleg tízbıl kilenc munkahely a szolgáltatási ágazatban jön létre, a felmérések pedig azt mutatják, hogy az egységes szolgáltatási piac további bıvítése elısegítheti egy jelentıs foglalkoztatási potenciál kibontakoztatását, azaz munkahelyek létrejöttét, amire az EU-nak sütgıs szüksége van a jelenlegi válság idején; 1 HL L 204., 2006.7.26., 23. o. 2 HL L 373., 2004.12.21., 37. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069. 4 HL C 199E, 2012.7.7., 77.o. 5 HL C 70E., 2012.3.8., 1. o.
C. mivel a nık foglalkoztatottsági aránya 62,1%, a férfiaké pedig 75,1%, ami azt jelenti, hogy az Európa 2020 stratégia elsıdleges célja 75%-os foglalkoztatottsági arány elérése 2020-ig csak akkor teljesíthetı, ha több nı tud belépni a munkaerıpiacra; D. mivel a nıi munkavállalók többsége a szolgáltatási ágazatban dolgozik, és mivel az Unióban ez a hányad átlagosan 83,1% volt, szemben az aktív férfi lakosság esetében mért 58,1%-kal; E. mivel a nık aránytalanul nagy számban dolgoznak a rugalmas és részmunkaidıs foglalkoztatási piacon a társadalmunkban meglévı nemi sztereotípiák miatt is, amelyek szerint a nık elsıdleges feladata a családról való gondoskodás, ezért az általános nézet szerint a férfiaknál alkalmasabbak arra, hogy idıszakos, alkalmi vagy részmunkaidıs munkát végezzenek, illetve otthonról dolgozzanak; mivel a rugalmas munkaidıt, többek között a távmunkát, a részidıs vagy otthoni irodai munkát jórészt még mindig nıi munkaidı-beosztásnak tekintik; F. mivel a szolgáltatási ágazat sok megoldást kínál a rugalmas munkaszerzıdések tekintetében mint például a rugalmas munkaidı, a részmunkaidı és a határozott idejő szerzıdések, amelyek, ha szabadon választhatóak, segíthetnek a nıknek és férfiaknak egyaránt abban, hogy összeegyeztethessék a munkát és a gondozási tevékenységet; mivel a nık inkább igénybe veszik a rugalmas vagy részmunkaidıs állásokat szakmai és családi kötelezettségeik összeegyeztetése érdekében, akkor is, ha az óradíj tekintetében különbség van a részmunkaidıs és a teljes munkaidıs munkavállalók óradíja között; mivel a nık többször szakítják meg karrierjüket és kevesebb munkaórát győjtenek, mint a férfiak, ami ronthatja szakmai elımenetelüket és társadalmi felemelkedési kilátásaikat, és ami kevésbé jól jövedelmezı szakmai életpályában is megnyilvánul; G. mivel a bizonytalan foglalkoztatás az uniós munkaerıpiac tartós jellemzıje, és mivel e bizonytalanság inkább a nıket érinti, akik bér tekintetében megkülönböztetést szenvednek, több részidıs állást vállalnak és emiatt a férfiakénál alacsonyabb fizetést kapnak, kevesebb szociális védelemben részesülnek, életpályájuk tekintetében lassabban haladnak elıre, kisebb lehetıségük van a gazdasági függetlenségre, ami arra ösztönzi ıket, hogy visszatérjenek a privát szférába/háztartásba, ami visszalépést jelent a feladatok megosztása terén; mivel a be nem jelentett foglalkoztatásban jelentıs a nık aránya, akiket fıként házimunkára és gondozásra alkalmaznak; H. mivel a férfiaknak minden képzettségi szinten nagyobb százalékának van munkahelye, mint a nıknek, noha ez utóbbiak ugyanolyan képzettek, vagy magasabb végzettséggel bírnak, mint a férfiak, de képességeiket gyakran kevésbé veszik figyelembe, és a szakmai pályafutásuk lassabban fejlıdik; I. mivel az egyetemi diplomával rendelkezık közel 60%-a nı, ennek ellenére aránytalanul kis számban képviseltetik magukat a szolgáltatási ágazat vezetıi tisztviselıi és döntéshozói pozícióiban; J. mivel a nık túlságosan nagy arányban a szolgáltatási ágazat legalacsonyabb képzettséget igénylı, legkevésbé elismert és legrosszabbul fizetett állásait töltik be, éppen ezért a bizonytalan foglalkoztatottság sokkal inkább jellemzı a nık, mint a férfiak körében;
K. mivel a nık munkaerı-piaci szerepét a munkaadók általában alábecsülik, mivel esetükben valószínőbb, hogy szülés és gyermeknevelés miatt pályájukat megszakítják; L. mivel a nıknek a szakmai élet terén adott nagyobb lehetıségeket eszköznek és a társadalom egészébe történı befektetésnek kell tekinteni, különösen a jelenlegi európai demográfiai változások és kihívások összefüggésében; M. mivel a nık több nehézségbe ütköznek a munka és a magánélet összeegyeztetése terén, mert a családi élet és a családi felelısségek felosztása sokszor egyenlıtlen és az eltartott családtagok gondozása többnyire a nıkre hárul, valamint mivel a munka és a magánélet jobb egyensúlyát lehetıvé tevı politikák elısegítik a foglalkoztatási potenciál felszabadítását a nık körében, és megkönnyítik a nık és a rendelkezésre álló munkahelyek jobb egymáshoz rendelését, ezáltal serkentve a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt; mivel ezzel összefüggésben a gyerekeknek és az eltartott családtagoknak ellátási szolgáltatások nyújtására irányuló kormányzati politikák jelentısen hozzájárulnak ahhoz, hogy a nık és a férfiak képesek legyenek a munkahely és a gondozási tevékenységek eltérı követelményeit kezelni; N. mivel a hagyományos nemi szerepek és sztereotípiák továbbra is erıs hatást gyakorolnak a férfi és a nıi szerepkörök elosztására otthon, a munkahelyen és az egész társadalomban, és érvényesül a nemek közötti egyenlıség megvalósítása elıtt álló örökölt akadályok fennálló állapotának megırzésére irányuló tendencia, emiatt és a szolgáltatási ágazatban a nık foglalkoztatásának és személyes fejlıdésének lehetıségei gyakran korlátozottak, ami akadályozza egyénekként és gazdasági szereplıkként történı teljes kibontakozásukat; O. mivel a nık elleni családon belüli, házastársi, gazdasági és nemi erıszak az emberi jogok megsértését jelenti, ami a kulturális és gazdasági háttértıl függetlenül valamennyi társadalmi réteget érint; P. mivel a nık gazdasági függetlensége elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyéni és szakmai útjukat irányítani tudják, és valódi döntéseket hozhassanak; Q. mivel a nık és a férfiak között az új technológiákhoz és az internethez való hozzáférés és azok használata terén egyenlıtlenség áll fenn, mely jelenség a nemek közötti digitális szakadék néven ismert és gyakran készséghiányhoz, sıt digitális analfabetizmushoz vezet; R. mivel férfiak és nık közötti, ugyanazért a munkáért vagy azonos értékő munkáért járó keresetkülönbség éppen a szolgáltatási ágazatban az egyik legmagasabb mértékő; 1. kiemeli, hogy a szolgáltatási ágazatban erıteljes horizontális szegregáció érvényesül, azaz a munkahelyek nemek közötti megoszlása egyenlıtlen: a munkahellyel rendelkezı nık közel fele Nemzetközi Munkaügyi Szervezet foglalkozások egységes nemzetközi osztályozási rendszerében felsorolt 130 foglalkozás közül 10-ben összpontosul: bolti eladó és termékbemutató ügynökök, háztartási alkalmazottak és más kisegítık, takarítók és mosást végzı személyek, személyi ápolók és hasonló munkakört ellátók, irodai munkát végzık, középfokú végzettségő igazgatási alkalmazottak, szállodai-vendéglátóipari személyzet, titkárok és adatrögzítık, kisvállalkozás-vezetık, középfokú végzettséget igénylı pénzügyi és kereskedelmi foglalkozásokban dolgozók, valamint ápolók és szülésznık;
2. felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a szakmákat népszerősítı kampányokkal lépjen fel e nemi megosztottság ellen; 3. hangsúlyozza, hogy a nık és a férfiak fizetése közötti szakadék áthidalása érdekében csökkenteni kell a foglalkoztatás területén érvényesülı kirekesztést, ami a tipikusan nıi munkahelyeken alkalmazott nık esetében gyakran rosszabb, mint a hasonló képesítéső, de más ágazatokban alkalmazott nık esetében. 4. megjegyzi, hogy a közszférában is a nıi foglalkoztatás túlsúlya jellemzı, ahol az aktív nıi népesség 25%-a, ám az aktív férfi népesség csupán 17%-a dolgozik; kiemeli, hogy e szektorban a nıket sokkal jobban fenyegeti a munkahely elvesztése a költségvetési megszorítások miatt; rámutat, hogy az Európa 2020-ban az EU növekedési stratégiájában rögzített, nıkre és férfiakra vonatkozó 75%-os foglalkoztatási célkitőzések teljesítése érdekében erıfeszítéseket kell tenni azért, hogy a köz- és magánszférában egyaránt több nı jelenjen meg a munkaerıpiacon; rámutat, hogy sok tagállam esetében jelentısen több a nıi, mint a férfi orvos; 5. felkéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy az átlátható és egyértelmő felvételi és elıléptetési kritériumokkal jellemezhetı közszféra tanúsítson példás magatartást a közigazgatási állásokba, különösen pedig a vezetı pozíciókba való egyenlı bejutás terén; hangsúlyozza a foglalkoztatottakra vonatkozó átlátható kiválasztási és felvételi szabályok bevezetésének szükségességét a magánszektorban is; 6. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a szolgáltatási piac további mélyítése felé az abban rejlı jelentıs munkalehetıségek fejlesztése érdekében; 7. hangsúlyozza a sztereotípiák és a nemi alapú megkülönböztetés elleni, a nık hátrányos helyzetét csökkentı aktív politikák révén történı küzdelem fontosságát a szolgáltatási ágazatban, ahol feltételezik, hogy vannak férfi és nıi munkák, mely utóbbiak a háztartásban a nık által végzett munkákhoz hasonlatosak és ezek egyfajta kiterjesztésének tekinthetık (ruha- és textilkészítés, oktatás, betegápolás, takarítás stb.); arra kér, hogy az oktatási és szakmai tanácsadás vállaljon nagyobb szerepet az iskolában annak érdekében, hogy a fiatalok közében elımozdítsa a férfiak és a nık közötti egyenlıséget, illetve hogy küzdjön a sztereotípiák ellen, ezzel olyan képesítések és szakmák irányába terelje a fiatal nıket, amelyben alulképviseltek; megjegyzi, hogy a férfiak jelentısen kisebb arányban választják a pedagógus szakmát, mint a nık, és hangsúlyozza, hogy e hivatás területén több férfira van szükség; 8. rámutat, hogy a szolgáltatási szektorban foglalkoztatott nık között többségben vannak azok, akik a szociális, ápolói és telekommunikációs ágazatban helyezkednek el, amely szektorok jellemzıje, hogy alacsonyabb képzettségi szintet igényelnek, kisebb társadalmi presztízsnek örvendenek, és megfelelnek a hagyományosan nıknek tulajdonított társadalmi szerepeknek, miközben a férfiak dominálnak a legnagyobb presztízzsel és bevétellel járó pénzügyi és a banki ágazatban; 9. rámutat, hogy a nemek közötti egyenlıség létrejöttének legalapvetıbb elemei közé tartozik az idısekre, az ellátásra szorulókra és a gyermekekre irányuló politikák és szolgáltatások, köztük a szülési, az apasági és szülıi szabadságot biztosító ellátások megléte; megjegyzi ezért, hogy a nık és a férfiak joga, hogy fizetett állást vállaljanak, és anélkül, hogy a foglalkoztatáshoz és az egyenlı esélyekhez való jogaik teljes és
szabad gyakorlásától megfosztanák ıket, gyerekük és családjuk lehessen; 10. felhívja a figyelmet arra, hogy a részmunkaidıs foglalkoztatás (2010-ben az EU összes foglalkoztatásának 19,2%-a) továbbra is alapvetıen nıi foglalkoztatási forma: megjegyzi, hogy az Unió aktív nıi népességének 31,9%-a dolgozott részmunkaidıben, szemben az aktív férfiak közötti mindössze 8,7%-os aránnyal, ami azt jelenti, hogy a részmunkaidıs tevékenységek 78%-át nık végzik; rámutat, hogy az EU egészét tekintve a nık 19%-a, míg a férfiak 7%-a dolgozik rövidített részmunkaidıben (kevesebb mint heti 20 órában), és a 35 49 év közötti férfiaknak mindössze 3%-a dolgozik rövidített részmunkaidıben, szemben a nık 18%-os arányával ugyanezen korcsoportban; egyúttal megjegyzi, hogy a részmunkaidıs állások többnyire bizonyos ágazatokban jellemzıek, a részmunkaidıben többek között rövidített munkaidıben vagy törzsidıben, azaz heti 20 34 órában foglalkoztatott munkavállalók több mint 38%-a az oktatásban, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokban, illetve egyéb szolgáltatásokban vagy a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi ágazatban dolgozik; 11. felhívja a figyelmet a rugalmas munkaidı koncepciójának általános elterjedésére: ide tartozik a hétvégi munkavégzés és a rendszertelen, kiszámíthatatlan és megnövelt munkaidı; illetve felhívja a figyelmet arra, hogy ez a fajta rugalmasságigény nagyobb mértékben érinti a többségében nıkbıl álló részmunkaidıs munkavállalói csoportot, a nık a férfiaknál nagyobb számban vannak kitéve munkaidejük egyik hétrıl a másikra történı változásának, ami tovább nehezíti számukra a munka és a családi élet összeegyeztetését, különösen egyedülálló anyák és eltartott családtagokat gondozók esetében; hangsúlyozza, hogy a munkaszerzıdéseknek stabilaknak kell lenniük és tartalmazniuk kell a pontosan meghatározott munkaidıt, ugyanakkor a nı kérésére és a családi és magánéletnek a munkával való jobb összeegyeztetése érdekében a munkaidıt újra lehessen tárgyalni; hangsúlyozza, hogy a rugalmas munkaidınek a munkavállaló saját döntésének, nem pedig a munkáltató által kierıszakolt és rákényszerített helyzetnek kell lennie; elutasítja az olyan rugalmas és bizonytalan szerzıdéses helyzeteket, amelyek nem teszik lehetıvé a családi élet stabilitásának megszervezését; 12. emlékeztet arra, hogy az ágazat számos munkahelyére jellemzıek rugalmas munkafeltételek; hangsúlyozza, hogy egyfelıl a munkakörülmények fokozott rugalmassága feltéve, hogy önkéntes és a munkavállalók valódi igényeihez igazodik, illetve hogy a munkavállalók munkaidejük és részmunkaidıs beosztásuk tekintetében ellenırzésük alatt tartják és tisztában vannak a feltételeivel növeli a nık lehetıségeit a szolgáltatási ágazatban való aktív részvételre és támogatja a munka, család és magánélet összeegyeztetését, ám másfelıl a rugalmasság negatív hatással lehet a nık bérére és nyugdíjára, illetve olyan negatív következményekkel jár a foglalkoztatott nık számára, mint a formális szerzıdések, a szociális biztonság és a foglalkoztatási biztonság hiánya; megjegyzi, hogy mindez eredményezheti a munkahelyi egészség és biztonság feltételeinek a munkáltató általi nem megfelelı biztosítását is; 13. hangsúlyozza az egyre divatosabbá váló otthoni munka jelentıségét; rámutat arra, hogy Németországban és Svédországban a vállalatok több mint 90%-a új felfogás szerint osztja el a munkahetet, a személyi állomány számára éves és nem heti óraszámot állapít meg és engedélyezi, hogy a férj és feleség megosztozzon az állásán; 14. hangsúlyozza a megfelelı munkakörülmények biztosításának fontosságát, az ehhez
kapcsolódó jogokkal együtt, többek között a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák, a hozzáférhetıség, az elımeneteli kilátások, a továbbképzés, a fenntartható szociális biztonság és az egész életen át tartó tanulás tekintetében; 15. megjegyzi, hogy 2010-ben az EU-ban a határozott idıre szóló munkaszerzıdések aránya kissé magasabb volt az aktív nıi népesség körében (14,5%), mint a férfiak körében (13%); 16. ismét felhívja a figyelmet, hogy a nık az Európai Unióban átlagosan 16,4%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak; jelzi, hogy a nık alacsonyabb bért kapnak azokban az esetekben is, amikor a férfiakkal azonos vagy egyenértékő állásokat töltenek be; megjegyzi, hogy más esetekben nem ugyanolyan állásokat töltenek be, mint a férfiak a továbbra is érvényesülı vertikális és horizontális foglalkoztatási szegregáció miatt, illetve azt, hogy a részmunkaidıs foglalkoztatás gyakoribb a nık körében; ezért kéri, hogy a tagállamok, a munkaadók és a szakszervezeti mozgalom dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló használható és konkrét eszközöket, amelyek hozzájárulhatnak annak meghatározásához, hogy mi az egyenlı értékő munka, ezáltal biztosítva az egyenlı díjazást a férfiak és a nık között, illetve arra ösztönzi a vállalatokat, hogy az egyenlı díjazás területén évente tartsanak vizsgálatot, és a legnagyobb átláthatóság és a nık és a férfiak díjazása közötti szakadék csökkentése érdekében az adatokat hozzák nyilvánosságra; hangsúlyozza, hogy a nık és a férfiak fizetése közötti szakadék következményeként gyakran a nyugdíjak között is szakadék keletkezik, ami azt eredményezheti, hogy a nık a szegénységi küszöb alá kerülnek; 17. hangsúlyozza ezért, hogy a Lisszaboni Szerzıdés 157. cikke alapján biztosítani kell, hogy az ugyanazon a munkahelyen dolgozó nık és férfiak egyenlı díjazásban részesüljenek; emlékeztet a férfi és nıi munkavállalók egyenlı vagy egyenlı értékő munkáért járó egyenlı díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására 1 és megismétli az ebben megfogalmazott, a 2006/54/EK irányelv legkésıbb 2013. február 15-ig megvalósuló felülvizsgálatára irányuló kérését; 18. aggodalommal állapítja meg, hogy az alacsony bérek hatalmas többsége és a nagyon alacsony béreknek gyakorlatilag az összessége a részidıs munkavégzéshez kapcsolódik, és a bérbıl és fizetésbıl élı szegények mintegy 80%-a nı; jelzi, hogy konkrét intézkedésekkel kell fellépni, különösen a szolgáltatási ágazatban, a bizonytalan munkaviszonnyal szemben, amely különösen a nıket érinti, és ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a bizonytalan munkaviszony elleni küzdelem érdekében; 19. rávilágít arra, hogy egy igen elterjedt és megkülönböztetı gyakorlat szerint ugyanazon tevékenységnek vagy egy azzal egyenértékő tevékenységnek eltérı foglalkozási besorolást adnak a férfiak és a nık esetében, a takarítási szolgáltatásokon belül például a férfiak inkább karbantartási technikusként, míg a nık takarító személyzetként dolgoznak, és e helyzettel a nık kedvezıtlenebb javadalmazását kívánják indokolni; 20. megjegyzi, hogy a nık esetében a magasabb iskolai végzettség megszerzése ritkán jár együtt a munkahelyi hierarchiában való elırelépéssel, sem pedig a munkakörülmények javulásával, ilyeténképpen a nıi népesség körében túlképzettségrıl beszélhetünk; 1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0225.
21. felhívja a figyelmet arra, hogy a nık részmunkaidıben történı foglalkoztatásának növekvı trendjével és a határozatlan idejő munkaszerzıdéssel rendelkezı munkavállalókba történı befektetésre irányuló munkáltatói preferenciával összefüggésben a nıknek láthatóan korlátozott hozzáférésük van a továbbképzéshez és képesítésük továbbfejlesztéséhez, ami csökkenti esélyüket a szakmai fejlıdésre; 22. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szolgáltatási ágazatban valamennyi munkavállaló különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportok tagjaira hozzáférhessen a készségfejlesztı programokhoz és az egész életen tartó tanuláshoz, jövıbeni munkaerı-piaci lehetıségeik javítása, valamint a készségek és a munkaköri feladatok közötti eltérések csökkentése érdekében; 23. megjegyzi, hogy az egész életen át tartó tanulás összefüggésében a szolgáltatási ágazatban alacsony a nık szakképzésben való részvételi aránya, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket e téren; 24. hangsúlyozza a készségfejlesztés szükségességét a munkaerıpiacra visszatérı idısebb munkavállalók és szülık esetében, akik korábban gyermekek és eltartott hozzátartozók gondozásával foglalkoztak; 25. jelzi, hogy 2010-ben a legjelentısebb európai vállalatok igazgatótanácsainak csak minden hetedik tagja (13,7%) volt nı, és a legnagyobb vállalatok igazgatótanácsi elnökei között mindössze 3,4% volt a nık aránya; 26. kiemeli annak a munkának a fontosságát, amely arra irányul, hogy a kutatási ágazatban több nı dolgozzon, valamint hangsúlyozza, hogy a nık meghatározó szerepet játszhatnak az új innovatív rendszerek, termékek és szolgáltatások kifejlesztésében a szolgáltatási ágazatban, különösen azért, mert bár a nık felelısek a világban a vásárlási döntések 80%-áért, a termékek nagy részét férfiak tervezik, beleértve a technikai termékek 90%-át; véleménye szerint a nık innovációs folyamatokban való nagyobb mértékő részvétele új piacokat nyithatna, és fokozhatná a vállalatok versenyképességét; úgy véli továbbá, hogy az innovatív szolgáltatások elıfeltételei annak, hogy kezelni lehessen a jövıbeli kihívásokat, különösen a népesség gyorsuló elöregedése esetén bekövetkezı, jóléti szolgáltatások iránti növekvı igényt, valamint a jó kommunikációs és kereskedelmi szolgáltatások révén az egész Európai Unióban jobb lehetıségeket teremtenek a városi és vidéki élethez és munkához; 27. hangsúlyozza, hogy mivel sok nı továbbra is a szolgáltatási ágazatban választ képzést, ennélfogva e területen rendelkezik üzleti tapasztalattal és kereskedelmi ismeretekkel, rengeteg lehetıség és hatalmas potenciál kínálkozik a nıi vállalkozások számára; úgy véli, hogy a nık vállalkozói szellemének és vállalkozási tevékenységének fokozására irányuló erıfeszítések hatékonyságának érdekében a termelıi szektorban ugyanolyan feltételekre van szükség, mint a szolgáltatói szektorban; ezzel kapcsolatban üdvözli azt a javaslatot, hogy a mikrofinanszírozást bıvítsék ki a társadalmi változás és innováció program speciális tengelyévé, és hangsúlyozza a mikrofinanszírozás fontosságát olyan eszközként, amely a nıi vállalkozók és a szolgáltatási ágazatban kiszolgáltatott munkaerı-piaci helyzetben lévı egyének támogatására szolgál, üdvözli a társadalomtudatos vállalkozás kezdeményezésrıl szóló bizottsági közleményt (COM(2011)0682), mivel elsısorban a nık helyezkednek el társadalomtudatos vállalkozásokban;
28. megjegyzi, hogy a szolgáltatási ágazatban a nık legnagyobbrészt a kiskereskedelemben és a szállodaiparban töltenek be vezetı pozíciót, noha egyre inkább jelen vannak a kevésbé hagyományos területek mint a biztosítási és a bankszektor vezetı állásaiban; a nık az esetek többségében kisvállalkozások vagy fizetett munkavállaló nélküli vállalkozások ügyvezetıiként töltenek be vezetı pozíciót; megjegyzi továbbá, hogy a nagyvállalatoknál a nık rendszerint a kevésbé jelentıs területeken mint a humánerıforrás vagy az adminisztráció bírnak felsı vezetıi szerepekkel; ösztönzi a vállalatokat, hogy tegyenek lehetıvé rendszeres képzéseket a junior munkavállalók számára és léptessenek életbe hatékony anyasági, apasági és szülıi támogatási rendszereket; 29. kéri, hogy számolják fel a közigazgatásban jelen lévı üvegplafont, amely megakadályozza a nıket, hogy nagy felelısséggel járó pozíciókat töltsenek be; megjegyzi, hogy az állami szektornak példát kell mutatnia ezen a területen; 30. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási ágazatban nagyobb arányú a nık illegális foglalkoztatása, mint a férfiaké, részben azért, mert azok a területek, amelyeken hagyományosan nık dolgoznak például a háztartási szolgáltatások, gondozás jellemzıen kevésbé szabályozottak; megjegyzi, hogy a válság eredményeképpen egyébiránt megnövekedett a feketegazdaság szerepe, jóllehet jellegzetességeit nehéz meghatározni, hiszen elıfordulásáról és jelentıségérıl megbízható adatok nem állnak rendelkezésre; 31. üdvözli az éves növekedési jelentésnek A személyi és háztartási szolgáltatások foglalkoztatási potenciáljának kiaknázása címő munkadokumentumát, és felszólítja a tagállamokat, a szociális partnereket és más érdekelt feleket, hogy aktívan éljenek a szóban forgó kérdés megvitatására irányuló bizottsági felhívással; 32. felszólítja a tagállamokat, hogy például adókedvezmények vagy szolgáltatási utalványok bevezetésével dolgozzanak ki politikákat az informális gazdaság bizonytalan helyzetben lévı munkavállalóinak szabályos munkavállalókká válása céljából; felhív egy, a szolgáltatási ágazat munkavállalóinak jogairól és e munkavállalók szervezettségének elımozdításáról szóló oktatási program kialakítására; kezdeményezéseket igényel a bizonytalan és szabálytalan munka negatív hatásainak tudatosítására a munkavállalókban és a nagyközönségben, ideértve a munkahelyi biztonság és egészség területét érı hatásokat is; 33. felhívja a Bizottságot, hogy rendeljen független tanulmányt a házi gondozói szolgáltatások liberalizálásának hatásairól a munkavállalók helyzetére és körülményeire; 34. aggodalmát fejezi ki a szolgáltatási ágazatban dolgozó migráns, nem bejelentett munkavállaló nık helyzetével kapcsolatban, különösen, ha magánháztartásokban vannak alkalmazva, mivel többségük bizonytalan munkahelyeken, illetve a háztartási szolgáltatások területén, szerzıdés nélkül, rossz munkakörülmények között, a bejelentett munkavállalóknál jelentısen alacsonyabb bérért és mindenféle szociális jogot nélkülözve dolgozik; hangsúlyozza ezért megfelelı politikák szükségességét, amelyek biztosítják a migráns munkavállalók alapvetı emberi jogait, köztük az egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes munkakörülményekhez, az oktatáshoz és a képzéshez, az erkölcsi és testi integritáshoz és a törvény elıtti egyenlıséghez való jogot; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a nemzeti politikákat és
gyakorlatokat és fordítsanak fokozott figyelmet a toborzási gyakorlatra, az információ hozzáférhetıségére és az emberi jogok védelmére, valamint hogy bátorítsák a munkavállalókat arra, hogy anélkül hogy ez bármiféle hatással lenne tartózkodási engedélyükre, jelentsék, ha munkakörülményeikkel kapcsolatban visszaélést tapasztalnak; 35. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy haladéktalanul ratifikálják az ILO 189. egyezményét, amelyet a háromoldalú szervezet 2011-ben fogadott el azzal a céllal, hogy biztosítsa a háztartási alkalmazottak tisztességes munkakörülményeit, valamint a többi munkavállalót megilletı jogokkal azonos alapvetı munkajogokat és támogassa a formális háztartási és gondozási szolgáltatási szektor fejlıdését; 36. felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy külön adó- és kedvezményrendszer kialakítását a személyi szolgáltatást vagy háztartási munkát végzık számára a be nem jelentett munka széles körő gyakorlatának szabályozása és ezáltal méltó munkakörülmények biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében benyújtott nemzeti reformprogramjaikban számoljanak be a be nem jelentett munka elleni küzdelemben tett erıfeszítéseikrıl; 37. felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kiszolgáltatott munkavállalók munkaerıpiaci integrációjára irányuló politikákat, különös tekintettel az alacsonyan képzett, munkanélküli, fiatalabb vagy idısebb munkavállalókra, a fogyatékkal élıkre, a szellemi fogyatékkal élıkre, illetve a kisebbségi csoportokra, így például a migránsokra és a romákra, mégpedig célzott és személyre szabott pályaorientáció, valamint képzési és gyakornoki programok révén; 38. jelzi, hogy egyes ágazatokban a gazdasági válság és az úgynevezett megszorító intézkedések a nemek közötti egyenlıség érvényesítését célzó intézkedések csökkenéséhez vezettek, ami további akadályt jelent a nemek közötti egyenlıség elvének megvalósítása terén, elsısorban a munkahelyek elvesztésével, az új munkahelyekre történı bejutással és a nık bizonytalan helyzetének súlyosbodásával kapcsolatban, ami kiegészülve azzal a ténnyel, hogy a férfi foglalkoztatottság a nıinél gyorsabban áll helyre nagyon hátrányosan érinti a nık foglalkoztatását a szolgáltatási ágazatban, valamint a nık karrierjét és nyugdíját is; felszólítja a Bizottságot, hogy győjtsön adatokat a megszorító intézkedéseknek a nık munkaerıpiaci helyzetére gyakorolt hatásáról, különös hangsúlyt fektetve a szolgáltatási ágazatra; hangsúlyozza, hogy mivel a társadalmi kérdésekre fordított nagyobb figyelem a nemek közötti egyenlıtlenségek hatékony kezelésének elıfeltétele, a társadalmi és gazdasági kérdések kölcsönös függıségét jobban fel kell ismerni; 39. hangsúlyozza, hogy az európai munkakörülményekrıl szóló, 2012. áprilisi ötödik felmérés alapján a munkavállalók 18%-a számolt be a munka és a magánélet egyensúlyának hiányáról; hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetését elısegítı megerısített politikákra van szükség, különös tekintettel a családi és magánélet és a szakmai tevékenység összeegyeztetésével kompatibilis, ingyenes, minıségi gyermekgondozási szolgáltatásokra és egyéb eltartottak gondozására irányuló szociális közszolgáltatások és -létesítmények bıvítésére és létesítésére, mind a vidéki, mind pedig a városi térségekben; hangsúlyozza, hogy a gondozási szolgáltatások elısegítik a nık körében a szegénység csökkentését azáltal, hogy lehetıvé teszik számukra a munkavállalást;
40. hangsúlyozza, hogy a férfiak aktív részvétele és érdekeltsége az összehangolást elısegítı intézkedésekben, például a részidıs foglalkoztatásban kulcsszerepet játszik a munka és a magánélet kiegyensúlyozásában, mivel a családbarát foglalkoztatáspolitikák és a háztartás nem fizetett munkáiban és felelısségeiben való egyenlı részvétel mind a nık, mind a férfiak számára elınyökkel jár; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott politikai lépéseket a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelemben, és hogy ösztönözzék a férfiakat arra, hogy egyenlı mértékben osztozzanak a gondozás és a háztartás felelısségein, különösen az olyan intézkedések révén, amelyek arra ösztönzik a férfiakat, hogy vegyenek ki szülıi és apasági szabadságot, ami erısíti szülıi jogaikat és biztosítja a férfiak és nık közötti nagyobb fokú egyenlıséget és a családért és a háztartásért való felelısség megfelelı megosztását, valamint kiegyenlíti a nök azon lehetıségeit, hogy teljes mértékben részt vegyenek a munkaerıpiacon; arra biztatja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlıséget célzó jogalkotási és oktatási intézkedések révén helyesen alkalmazzák a szülıi szabadságról szóló 2010/18/EU tanácsi irányelvet 1 ; 41. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fogadjanak el cselekvési tervet a barcelonai célkitőzések gyermekgondozással kapcsolatos célkitőzéseinek végrehajtására vonatkozóan, és hozzanak létre menetrendet a kitőzött szintek fokozatos elérése tekintetében; 42. felhívja a figyelmet a nık korlátozott lehetıségeire a téren, hogy alkalmazkodjanak a munkaerı-piaci követelményekhez a jelenkori, erısen globalizált világban, amelyben a munkavállaló nélkülözhetetlen tulajdonsága a nagyfokú mobilitás, illetve a könnyő költözés lakóhelyen kívül esı településen található állás esetén, ami a gyermekgondozás és az otthonnal kapcsolatos teendık iránt sokkal inkább elkötelezett nık esetében gyakorta lehetetlen, illetve nem teszi lehetıvé a nık számára, hogy teljes mértékben kihasználják a munkaerıpiacon kínált lehetıségeket; 43. sürgeti a Tanácsot, hogy szüntesse meg a várandós munkavállalókról szóló irányelv módosításának elfogadása kapcsán kialakult holtpontot, helyt adva az Európai Parlament által javasolt rugalmasságnak, hogy a várandós munkavállalók és a kismamák jogainak védelme és munkakörülményeik javítása terén elırelépések történjenek Európában; ennek kapcsán hangsúlyozza az anyaság és apaság védelmének fontosságát i. a terhesség alatti és utáni elbocsátás, ii. a szülési szabadság alatti fizetéscsökkentés és iii. a pozíciónak és a bérnek a munkába való visszatéréskor történı leszállítása ellen; hangsúlyozza, hogy a vállalatoknál az atipikus munkavállalók, mint a kölcsönzött munkavállalók, a szabadúszó munkavállalók és más ideiglenes alkalmazottak számára biztosítani kell, hogy olyan terjedelemben élhessenek jogaikkal, amely tükrözi az egyes munkavállalók teljesítményét a terhességet és a szülést megelızı idıszakban, és amely a kérdéses ágazatban állandó munkaviszonnyal rendelkezı munkatársakkal összehasonlítva a lehetı legnagyobb mértékben biztosítja az egyenlı bánásmódot; 44. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva és a szociális partnerekkel konzultálva alakítsanak ki olyan stratégiákat, amelyek révén megállapíthatók a szolgáltatási ágazatban alkalmazandó minimumszabályok, beleértve a szabványszerzıdéseket és a kollektív tárgyalást, valamint törekedve a 1 HL L 68., 2010.3.18., 13. o.
horizontális és vertikális szegregáció kedvezıtlen következményeinek kezelésére; 45. hangsúlyozza, hogy a nık elleni erıszak minden formája ellen küzdeni kell a szolgáltatási ágazatban, különös tekintettel a gazdasági erıszakra, a munkahelyi lelki és szexuális zaklatásra, a szexuális visszaélésekre és az emberkereskedelemre; 46. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy a szolgáltatási ágazatban a nık foglalkoztatásának munkafeltételei (az elvégzett munka nehézsége és kockázatai, valamint a munkakörnyezet) megfeleljenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkajogokról és -alapelvekrıl szóló, 1998. júniusban elfogadott nyilatkozatának és annak alapvetı különegyezményeinek; 47. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a személyi szolgáltatásokkal mint a masszázs vagy a szauna való visszaélés ellen, amennyiben azok szexuális jellegő, gyakran kényszer alatt végzett és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok által ellenırzött szolgáltatásokat takarnak; 48. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szolgáltatási ágazatban dolgozó nagyszámú mobil munkavállaló szociális és munkaviszonyhoz kapcsolódó jogainak védelmét, és küzdjenek a kizsákmányolás valamennyi formájával és a társadalmi kirekesztés kockázatával szemben, a munkavállalók jogaira vonatkozó információk könnyő hozzáférhetıségének biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy a mobilitásnak önkéntesnek kell kennie; 49. hangsúlyozza a nık célzott és koherens képzésének és továbbképzésének támogatását a munkaerıpiacra történı belépéshez és a karrierépítéshez szükséges tudományos és mőszaki ismeretek fejlesztése érdekében; 50. megjegyzi, hogy noha növekszik az alapszinten számítógépet használó és az interneten böngészı nık száma, a készségeket tekintve továbbra is jelentıs a digitális szakadék, ami akadályt jelent a nık számára a az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) elérhetısége és használata szempontjából és megnehezíti számukra, hogy magas képzettséget igénylı munkát keressenek és találjanak, és ezáltal növeli a háztartásokon, a közösségeken, a munkaerıpiacon és a tágabb gazdaságon belüli egyenlıtlenségeket; kéri ezért annak elısegítését, hogy a nık megismerkedjenek az új technológiák használatával, továbbá az ingyenes tanfolyamokra történı jelentkezés során kapjanak elsıbbséget; felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott projektek útján dolgozzanak ki ingyenes számítástechnikai oktatásokat, és ezzel biztosítsanak lehetıséget a nıknek arra, hogy az új technológiákhoz és a számítástechnikához kapcsolódó és a nıknek a szolgáltatási szektorban történı foglalkoztatásához jobb lehetıségeket biztosító területeken új mőszaki készségeket sajátítsanak el; kéri ezért a kormányokat, hogy hajtsanak végre politikákat annak érdekében, hogy minél több nı jelentkezzen hallgatónak az információs és kommunikációs technológiai tanfolyamokra; 51. határozott társadalmi párbeszédre, valamint a munkaadók és a munkavállalók képviselıinek a szolgáltatási ágazatra vonatkozó uniós prioritások megállapításába való bevonására szólít fel, különösen ami a szociális és munkavállalói jogok védelmét, a munkanélküli ellátásokat és a képviseleti jogokat illeti. 52. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a
tagállamok kormányainak.