IT-mentor Az informatikai szektor, mint munkaadó EQUAL A/016 Best experiences Befogadást az Információs Társadalomba - Most!! Az életminıség, digitális esélyegyenlıség és a társadalmi megújulás Magyarországa Helyzetkép, legjobb gyakorlatok és akcióterv A projekt célja Az IT-mentor képzési modell az önálló munkavégzésre, projektszemlélet elsajátítására kívánja megtanítani a résztvevı hátrányos helyzatő csoportot. A partnerség A fejlesztési partnerség Tagjai: Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ), Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ), Informatikai Érdekegyeztetı Fórum (Inforum), Napra Forgó Rehabilitációs Kereskedelmi és Szolgáltató Közhasznú Társaság (Napra Forgó), valamint Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdök Egyesülete (HARKE) Projekt idıtartama 2005. július 1-tıl 2007. június 30-ig
Befogadást az Információs Társadalomba - Most!! Az életminıség, digitális esélyegyenlıség és a társadalmi megújulás Magyarországa Helyzetkép, legjobb gyakorlatok és akcióterv Szerkesztette: Balogh István, Dombi Gábor, Dr. Mlinarics József, Kollányi Bence, Molnár Szilárd További szerzık: Csótó Mihály, Gyenes Fruzsina, Holczer Márton, Kurucz Erika, Oszóczki Réka, Rab Árpád, Székely Levente, Takács Johanna A tanulmányt az Inforum, az IVSZ és a MATISZ megbízásából és együttmőködésével a BME-UNESCO ITTK és az ITTK INFÓNIA Alapítvány készítette 2007. június IT Mentor Best Experiences 2/210
Tartalomjegyzék Bevezetés...4 I. Befogadó információs társadalom elmélet és politika...11 Definíció, elméletek...11 Az EU társadalmi befogadást célzó dokumentumai, tervei...13 A kibontakozás útja akcióterv...20 II. Digitális törésvonalak Magyarországon helyzetkép az adatok tükrében...24 A használat trendjei...33 A hozzáférés ára...42 Digitális írástudás...49 Internetes tevékenységek...53 III. Hátrányos helyzető csoportok az információs társadalomban...55 Idısek az információs társadalomban...55 A vidék Magyarországa és az információs társadalom...67 Fogyatékkal élık az információs társadalomban...74 Romák az információs társadalomban...82 Alacsony képzettségőek az információs társadalomban...87 Részképesség zavarral, fogyatékossággal és hátrányos helyzettel küzdı gyerekek...90 IV. Állami szerepvállalás a befogadó információs társadalomért...93 Fizikai infrastruktúra - Közháló, emagyarország, Sulinet programok...93 Hátrányos helyzető csoportokat segítı állami programok...105 V. Foglalkoztatás és hátrányos helyzet...111 Magyarország alapvetı foglalkoztatási trendjei...111 A magyar társadalom hátrányos helyzető csoportjai a munkavállalási korúak körében...114 Munkaerıpiaci kihívások gyermekvállalás után...120 Hátrányos helyzetőeket foglalkoztató vállalkozások...122 VI. Magyarországi legjobb gyakorlatok...124 Hozzáférés...124 Oktatási és képzési programok...126 VII. Az IT-mentor Program bemutatása...140 IT-mentorképzés Magyarországon, összhangban az Unió irányelveivel...141 Eltérı értelmezések a mentor fogalomra...143 Három mentor modell...145 1. IT-mentor OKJ képzés...149 2. IT-mentor az informatikai szektor, mint munkaadó...150 3. Információs Társadalmi Tanácsadó Képzés...154 VIII. Kitekintés: nemzetközi legjobb gyakorlatok...157 Bibliográfia...180 MELLÉKLET 1. Magyarországi Teleházak...183 MELLÉKLET 2. További források...194 IT Mentor Best Experiences 3/210
Bevezetés Az Európai Unió globális információs gazdaságban betöltendı vezetı szerepének megszerzéséhez elengedhetetlen a teljes foglalkoztatottság, valamint a társadalmi kohézió és ennek részeként a szociális védelem és a társadalmi befogadás minél magasabb szinten történı megvalósulása, amit az összes rendelkezésre álló eszközzel támogatni kíván az Unió. Tekintve, hogy a digitális megosztottság egy kumulatív társadalmi hátrány oka és egyben további egyenlıtlenségek okozója is, az einclusion (digitális eszközvilággal segített társadalmi integráció, beilleszkedés, e-befogadás) kérdésének megoldására külön programok, dokumentumok, elemzések és nyilatkozatok születnek. Az einclusion a széleskörő, társadalmi befogadást és egységet elısegítı politikai irányelveknek csak az egyik vonatkozása. Az információs társadalomból való kirekesztettség nem feltétlenül vezet társadalmi kirekesztettséghez, de az utóbbi csoportba tartozók jellemzıen az IKT-eszközökhöz is korlátozottan hozzáférnek hozzá. Az e-befogadás bizonyos csoportok számára azt az átjárót képezheti, ami a társadalmi befogadáshoz vezethet. A szociálpolitika új típusú funkcióinak kiterjesztése és egyben koncentrálása mutatja azt a szemléletváltozást, amely már döntı mértékben a társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportokra fókuszál. Ennek joggal tulajdoníthatunk különös jelentıséget, arra gondolva, hogy az informatika terjedése újabb társadalmi töréspontokat, újabb társadalmi különbséget generál, illetve felerısítheti a már meglévıket. A modern információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök elterjedése (illetve el nem terjedése) fontos társadalompolitikai kérdéseket vet fel. A számítógépek, mobiltelefonok, az internet társadalmi mérető fel(nem)használása az élet olyan fontos területein idéz elı változásokat, mint például az oktatás, a munka, az egészségügy, a kommunikáció, a mindennapi életben adódó ügyintézések világa. Egyre inkább az online alkalmazások válnak uralkodóvá, ezeken keresztül válik lehetıvé a gyors információszerzés, kapcsolatfelvétel ügyintézıkkel, nyomtatványok beszerzése, kitöltése, adóbevallás, banki mőveletek, tanulás, munka, és még hosszan lehetne folytatni. Éppen ezért komoly hátrányba kerül az, aki nem képes, nem tud, vagy nem akar hozzáférni az IKT eszközökhöz, aki nem rendelkezik azzal a digitális írástudással, amely lehetıvé teszi az internet és a mobilkommunikáció rutinszerő használatát. Az IKT eszközök használatának elterjedése természetesen nem egyformán gyors a társadalom minden rétegében. Fontos kérdéssé vált, hogy kik számára biztosított az IKT eszközök elérése és használata, és kik azok, akik egyelıre ki vannak ebbıl zárva. Mindezt a digitális megosztottság fogalmával írják le, amely annak mértékét fejezi ki, hogy az eltérı társadalmi-gazdasági szintek, adottságok mentén mekkora távolság alakul ki az: egyének, háztartások, piaci szereplık, intézmények, földrajzi területek között, különös tekintettel arra, hogy milyen lehetıségeik vannak az információs és kommunikációs technológiai eszközök elérésére és az internet minél szélesebb körő alkalmazásainak használatára (OECD 2001). IT Mentor Best Experiences 4/210
A definícióból kitőnik: az új információs és kommunikációs technológiai eszközök birtoklása és használata a társadalmi távolság és megosztottság kifejezésének egyik fontos indikátorává vált napjainkban. Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök társadalom- (át)alakító szerepének korai felismerésével párhuzamosan megjelentek a veszélyekre, kockázatokra figyelmeztetı gondolatok is, így a számítógépek és az információ hozzáférési esélyébıl fakadó bizonytalan kérdéseket és duális (információszegények és -gazdagok) társadalomképet a 90-es végén felváltja a digitális megosztottság árnyaltabb fogalma. A kifejezés alatt általában azt értjük, hogy az IKT eszközökhöz való hozzáférésben és a tényleges használatban jelentıs különbségek figyelhetık meg földrészek, országok, régiók, intézmények, szervezetek, háztartások és egyének között. A fogalom egyik legfıbb érdeme, hogy a jelenség egyre pontosabb leírása mellett szociológiai magyarázatokkal és gyakorlati megoldási javaslatokkal is képes elısegíteni az információs társadalom fejlıdését. Ennek révén állítjuk azt, hogy: 1. A digitális megosztottság egy kumulatív társadalmi hátrány oka és egyben további egyenlıtlenségek okozója is. Azaz a digitális megosztottság kumulatív módon erısíti fel a már meglévı társadalmi egyenlıtlenségeket. Azaz nem egy új, csak az információs társadalomban felbukkanó jelenségrıl van szó (ezt a tényt fedi el a digitális jelzı), hanem arról, hogy a gazdasági, képzettségi, életkori, nemi, lakhely szerinti és bizonyára még folytathatnánk adottságok miatt nem mindenki egyformán tud hozzáférni a modern infokommunikációs eszközökhöz, illetve a hozzáférık sem egyformán tudják használni/kihasználni ezek elınyeit. 2. A digitális megosztottság egy dinamikusan változó jelenségegyüttes. Az IKT eszközök társadalmi elterjedését egy elfektetett S-görbével lehet leginkább modellezni. Ennek elsı, azaz a korai elterjedés idıszakában inkább a hozzáférés szerinti megosztottságot mérik/mérték, a jelenlegi nekirugaszkodás szakaszában a használók/nem használók közötti különbségeket mutatják be, míg a görbe utolsó, azaz a telítıdés szakaszában már a használók közötti különbségek bemutatására és a kiváltó okok magyarázatára esik majd a hangsúly. Mindez azt vonja maga után, hogy a megosztottságot áthidalni kívánó társadalompolitikának figyelembe kell vennie az elterjedés különbözı szintjein jelentkezı problémák sajátosságait. 3. Ilyen sajátosság például az, hogy a megosztottság csökkentése érdekében szükséges, de messze nem elégséges eszköz a hátrányos helyzetőek IKT eszközökhöz való hozzáférési esélyeinek növelése. Az infrastruktúra, a technika biztosítása elengedhetetlen, de ezek önmagukban nem fogják meggyızni az információs társadalom vívmányai iránt közömbös, vagy elutasító attitődökkel rendelkezıket. Elıször is meg kell gyızni ıket, hogy mindenkinek van helye a digitális világban (motiváció), majd segítséget kell nyújtani (felnıttképzés révén) a belépéshez. IT Mentor Best Experiences 5/210
Számukra vonzó, érdekes online tartalomvilágot, a hétköznapi életben fontos szerepet játszó interaktív szolgáltatásokat kell kialakítani, ezek használatához, eléréséhez segítséget nyújtó ügysegédi szolgáltatásokat kell biztosítani. Létre kell hozni egy olyan digitális világot, amely számukra is haszonnal, értelemmel bír, és meg kell teremteni egy olyan humán infrastruktúrát, amely egyfajta adapterként, összekötıként funkcionál az ı elvárásaik, igényeik, valamint az IKT eszközök segítségével adható válaszok és megoldások között. 4. A digitális megosztottság problémája nem oldódik meg az IKT eszközök társadalmi telítettségének állapotában sem. Azaz sem a hozzáférés biztosítása, sem a használat általánossá válása nem csökkenti kellı mértékben a társadalmi megosztottságot, ugyanis érdekes módon a használók között is éles különbségek tapasztalhatók. Ezek egyik legfıbb kiváltó okát egyelıre abban látjuk, hogy ki milyen régóta használja a világhálót. A régi, vagyis legalább 4-5 éve internetezık (akik persze az ok-okozati láncolat miatt általában fiatalabbak, képzettebbek, és lehet, hogy éppen ezért) nagyobb valószínőséggel használnak nagy sávszélességő hálózatot, keresnek, és használnak olyan online szolgáltatásokat és tartalmakat, amelyek a képességeiket, társadalmi kapcsolatrendszerüket, erıforrásaikat gyarapítják. Úgy tőnik tehát, hogy a digitális írástudás/mőveltség, az online önkifejezı-képesség, a hálózatokban való gondolkodás és problémamegoldási képesség, stb. mind olyan új tudás és készség, melyeknek elsajátítását minél elıbb el kell érni nemtıl, életkortól, iskolai végzettségtıl, anyagi helyzettıl, etnikai hovatartozástól, stb. függetlenül. 5. Éppen ezért az állam, a politikai döntéshozók, a véleményformálók szerepvállalása döntı lehet a digitális megosztottság csökkentésében. Nem arról van szó, hogy a területhez kapcsolódóan mindenben állami beavatkozás kell, hogy csak így érhetı el a megosztottság áthidalása. Az is bıven elég lenne, ha ezek a szereplık proaktív módon cselekedve, példát mutatva bontanák le a digitális kultúra, a hálózat használata elıtt tornyosuló elutasító, értetlen, vagy éppen közömbös attitődöket. A probléma megoldásához alapvetı feltétel, hogy a közigazgatás résztvevıi az e területen dolgozó a civil szervezeteket vonják be a programok kidolgozásába, döntés-elıkészítésbe, a feladatok végrehajtásába. Erre azonban eddig nagyon alacsony (együttmőködési) készség tapasztalható. A digitális megosztottság kutatásának fontosabb nemzetközi mőhelyeinek és szerzıinek munkáit áttekintve kitőnik, hogy az információs egyenlıtlenségek leírását jellemzıen a következı szociológiai dimenziók mentén teszik meg: jövedelem, foglalkozás, iskolázottság, nem, IT Mentor Best Experiences 6/210
kor, etnikai hovatartozás, földrajzi elhelyezkedés, fogyatékkal élık 1. Jelenleg tehát azt látjuk, hogy a digitális megosztottság nem duális, hiszen ennél jóval több dimenzióban megfigyelhetık tartósnak bizonyuló különbségek, valamint nem digitális, hiszen a kemény-infrastruktúra, azaz a számítógépek, a világháló pusztán fizikai hozzáférésnek biztosításával nem csökkennek a társadalmi különbségek. 2 Továbbá az is az utóbbi évek egyik fontos tapasztalata, hogy az IKT eszközök nem csak a megosztottság elıidézıi, hanem számos esetben a társadalmi integráció, az esélyegyenlıség növelésének hatékony eszközei is lehetnek. Nem véletlen tehát, hogy a digitális megosztottság statikus képet festı kifejezésének helyét egyre inkább az einclusion 3 fogalom veszi át. Az einclusion kérdése és megoldása alapvetıen kapcsolódik az EU Foglalkoztatási stratégiájához (Employment Strategy), a Szociális dimenzióhoz (Social Inclusion Strategy), az eeurope programokhoz és a Lisszaboni Stratégiához. Az új kifejezés mögötti koncepció már nem elsısorban az újfajta egyenlıtlenségek bemutatására koncentrál, hanem sokkal inkább az okok feltárásával a megosztottság áthidalását elısegítı megoldások megfogalmazására. Nem arról van szó, hogy az IKT eszközök megoldják a szegénység, a diszkrimináció problémáját, a társadalmi struktúrából eredı egyenlıtlenségeket, hanem arról, hogy az IKT eszközök elérése, tényleges használata, valamint az online tartalmak és szolgáltatások elısegíthetik a társadalmi kizárás csökkentését, megteremthetik az információs társadalomban való részvétel esélyegyenlıségét. A szándékok ellenére azonban számos probléma hátráltatja a megosztottság csökkentését. Az újabb és újabb technológiák megjelenése (például nagy sávszélességő hálózatok, mobiltechnológiák), a régi felhasználók digitális mőveltségben való jártasságának erıteljes növekedése az új belépıkkel szemben, a kulturális, gazdasági különbségek, a társadalom elöregedésének problémái, mind új típusú digitális megosztottsághoz vezetnek. 2004 augusztusában látott napvilágot a Rethinking the European ICT Agenda 4 címet viselı dokumentum, amelyben 10 olyan terület került kiemelésre, ahol áttörést kell elérnie az Európai Uniónak annak érdekében, hogy a gazdasági, társadalmi fejlıdés, lépést tudjon tartani más földrészekkel, országokkal, valamint hogy megvalósíthatóak legyenek a lisszaboni célok. 1 Igaz, hogy ezeknek a változóknak a magyarázó ereje folyamatosan változik annak megfelelıen, hogy az IKT eszközök társadalmi elterjedése milyen szinten áll. 2 Vietórisz Tamás hívja fel a figyelmet arra, hogy az információs társadalom fejlesztésének meghatározó eleme nem lehet a kemény infrastruktúra, mert az átalakulás sikere elsısorban a puha infrastruktúrán múlik, azaz az IKT eszközöket innovatív módon használni képes személyzeten, intézményeken (például teleházakon). Lásd bıvebben: Vietórisz Tamás: Optikai kábel és regionális fejlesztés. Információs Társadalom, 2002/4. 63. old. 3 Igazán frappáns magyar megfelelıje még nincs a kifejezésnek. A fogalom a társadalmi bennfoglaltságot, a társadalmi kohézió elısegítését fejezi ki az elektronikus, digitális eszközvilág segítségével. 4 Rethinking the European ICT Agenda. Ten ICT-breakthroughs for reaching Lisbon goals. PricewaterhouseCoopers, Hága, 2004. augusztus IT Mentor Best Experiences 7/210
A tizedik, áttörést igénylı területet a következıkben határozza meg a dokumentum: Az einclusion politikának el kell mozdulnia az elérést mindenkinek céltól a képességet mindenkinek cél felé. Az ajánlás szerint az EU-nak be kell emelnie a stratégiákba az IKT eszközök használatához szükséges készségek (a digitális írástudás skilljeinek) javítását. Ez ugyanolyan fontos, mint a nagy sávszélesség elérésének biztosítása, hiszen enélkül ugyanúgy nem lehetséges az információs társadalomban való részvétel. Az IKT-eszközök használatához szükséges ismeretek hiánya igen gyakran az Internettel szembeni ellenállás attitődjében jelenik meg. Felmérések szerint az EU lakosságának körülbelül egynegyede nincsen tisztában azzal az esetleges elınnyel, amelyet a világháló hozhat az életében. Ezeknek az akadályoknak a leküzdése magától nem oldódik meg, az információs társadalom piac diktálta terjeszkedése önmagában nem elég ahhoz, hogy a polgárok többsége számára vonzóvá váljon az internet használata. Az Európai Unióban új fogalomként jelent meg az általános hozzáférés biztosítása, amely magába foglalja az IKT-készségek biztosítását is: az alapmőveltséghez hozzá kell tartozniuk azoknak a számítástechnikai, információs és kritikai készségeknek is, amelyek magasabb szintre emelik az információk közötti célirányos eligazodást, valamint a fellelt információk megfelelı összefüggésbe helyezésének képességét. Tágabb értelemben tehát az információs kultúrához való hozzáférés biztosításáról van szó, amely a megfizethetıség, elérhetıség és használhatóság kritériumain túl további három összetevıre is felhívja a figyelmet: 1. az értelmes módon hasznosítható hozzáférés biztosítására, 2. a felhasználók számára releváns tartalmak nyújtására, 3. az értelmes szolgáltatásokra és a hasznos segítségnyújtásra a rászorulók számára. Európai Bizottság einclusion revisited: The Local Dimension of the Information Society 5 2005 februárjában kiadott munkaanyag szerint az Európai Unión belül még mindig nagy különbségek figyelhetıek meg az IKT eszközök használatában. A 2001-2003-as idıszakban erıteljesen csökkent a nemek közötti szakadék, csökkent a munkanélküliek lemaradása, viszont nıtt a háztartásbeliek, idısek, nyugdíjasok és vidéken élık lemaradása. A digitális szakadék az iskolázottság, a jövedelem és az életkor dimenzióiban a legjelentısebbek. Az európai uniós dokumentumok szerint tehát a társadalmi kirekesztettség súlyos probléma, amit az információs társadalomban, illetve az ennek fejlıdését elısegíteni kívánó nemzeti stratégiákban messze nem a megfelelı súllyal kezelnek. Az eddigi kutatási tapasztalatokból azt látjuk, hogy a digitális megosztottság problémája nem oldódik meg az IKT eszközök társadalmi telítettségének állapotában sem, így a társadalompolitika számára ez nem nyújthat egy kényelmes, kivárásra támaszkodó pozíciót. Ellenkezıleg, arra hívja fel a figyelmet, hogy sem a hozzáférés biztosítása, sem a használat általánossá válása nem csökkenti kellı mértékben ezt az új típusú társadalmi megosztottságot. Egy olyan ország számára, amelyik tisztában van azzal, hogy az internet elterjedése szempontjából még csak a korai adaptáció korszakában van, elınyei származhatnak a mai és a jövıbeni társadalompolitika alakításában. Ugyanis tudatosan készülhet arra, hogy az elterjedés késıbbi szakaszaiban jellemzıen milyen problémákkal, megosztottsági arányokkal és típusokkal találhatja magát szembe. 5 Lásd bıvebben: http://ec.europa.eu/employment_social/news/2005/feb/eincllocal_en.pdf IT Mentor Best Experiences 8/210
A digitális megosztottság kumulatív módon termeli újra társadalmi egyenlıtlenségeket, így mielıbbi cselekvésre kell sarkallni a társadalompolitikát, illetve az azt alakító szereplıket, ha az információs társadalom nem a bennfoglaltak és a kiszorítottak társadalma akar lenni. Az Unió lakosságának több mint fele részben vagy egészben kimarad az információs társadalom vívmányaiból származó elınyökbıl. Az Európai Bizottság ezért biztosítani kívánja (például az i2010: Európai Információs Társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért címet viselı stratégiáján keresztül), hogy az IKT nyújtotta elınyök mindenki számára egyformán elérhetıvé váljanak, hogy az IKT valóban sokak életminıségén tudjon javítani, valamint hogy 2010-ig felére kell csökkenteni a digitális technológiák használatában fennálló társadalmi különbségeket, a digitális megosztottságot (lásd Rigai Nyilatkozat). A mai Magyarország információs társadalmának egyik legnagyobb gondja pontosan ezen a területen keresendı. A felnıtt népesség megközelítıen kétharmada nem tekinthetı a hálózati társadalom tagjának, amin belül ráadásul a többségnek szinte semmi kapcsolata nincs az információs társadalom jellegadó eszközeivel, így a PC-vel és az internettel. E nagyszámú népesség információs társadalommal kapcsolatos elvárásairól, igényeirıl alig tudunk valamit. Az utóbbi két évben alig változott az internethasználók szociológiai összetétele, a háztartások PC- és internet-ellátottsága. A felnıtt magyar lakosság 53 százaléka nem használt számítógépet 2006-ban, valamint 64 százalék nem tekinthetı internetezınek a World Internet Project becslései szerint. Ennél is aggasztóbb az a jelenség, hogy a nem használókon belül túlsúlyban vannak azok, akiknek semmilyen közvetlen, személyes kapcsolata sincsen az információs táradalom jellegadó eszközeivel, továbbá olyan közeli személyekkel, akik például interneteznek, használnak e-közszolgáltatásokat. A magyar lakosság mindössze 32 százaléka vett részt olyan tanfolyamon az elmúlt néhány évben, amelyik számítógépes ismereteket is adott. Ez az arány a skandináv országokban 55-70 százalék között van, de még az uniós átlag is eléri a 40 százalékot. Nem sokkal jobb a helyzet a munkahelyi számítógép-használatban sem, ugyanis a munkavállalóknak mindössze 29 százaléka használ számítógépet a munkája során, amivel az utolsó országok egyike vagyunk az Unióban, miközben ez a mutató 60 százalék felett van 6 európai országban. Az oktatási miniszter 2005-ben nem tudta elfogadtatni a pedagógusokkal, hogy 2009-tıl csak úgy lehessen felvenni oktatási intézménybe tanárt, oktatót, hogy azok rendelkezzenek valamilyen digitális írástudásról szóló papírral. Az Eurostat (európai statisztikai hivatal) egyik 2006-os jelentése megállapítja, hogy Unión belül a digitális írástudást tekintve legjobban a munkanélküliek, illetve a különbözı kisebbségek vannak lemaradva. Sajnos hazánk kitőnik a munkanélküliek digitális írástudatlanságának magas arányában is. Az adatok tehát egyrészt arról tanúskodnak, hogy a digitális törésvonalak lassan két éve egyre mélyülnek a magyar társadalomban, a többség azaz a felnıtt lakosság közel kétharmada számára az internet- és a PC használata egyáltalán nem vált elfogadottá, igényelt, mindennapi tevékenységgé, másrészt, hogy a kormányzat infrastrukturális fejlesztései, beruházásai automatikusan nem generáltak kultúraváltást, azaz az ország határozottan megtorpant az információs társadalom kihívása elıtt. IT Mentor Best Experiences 9/210
A magyar munkavállalók jelentıs része olyan munkát végez, amelynél egyszerően nincs szüksége írásra és olvasásra, míg a felnıtt lakosság egyharmada heti rendszerességnél ritkábban vesz kezébe könyvet 6. Meglepı tapasztalat, ami nagymértékben alátámasztja a digitális- és tudásszakadék közötti párhuzamot, hogy a könyvet nem olvasók elsöprı többsége (95 százaléka) az internetet sem használja olvasásra. Az oktatásra fordított közkiadások az Európai Unió GDPjének 5,23 százalékát teszik ki, azaz megközelítik az Egyesült Államok 5,35 százalékos arányát, azonban a ráfordítások ellenére sok fiatal nem tudja megszerezni a szükséges alapképességeket. A 15 éves európai fiatalok közel 20 százaléka csak igen szerény képességekkel rendelkezik az írás-olvasás terén, miközben a tanulmányok félbehagyásának jelensége 2004-ben közel 16 százalék is komoly aggodalmakat ébreszt. Számos hasonlóan aggasztó adatot lehetne még idézni, de ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk, jelentıs azok aránya, akiknél az információs társadalomhoz való kulturális alkalmazkodás túl drasztikus változtatást jelent, folytonos megújulást igényelne részükrıl a tanulás, a munkavégzés, az emberi kapcsolatok terén. Nálunk pontosan azok a kulturális változást elısegítı puha infrastruktúrák, szolgáltatások hiányoznak, amelyek a nem felhasználók meggyızésében döntı szerepet vállalhatnak. A kormányzat eddig döntı mértékben a kemény (fizikai) infrastruktúrára koncentrált ami persze kell is csak ez nagyon egyoldalú volt. Jó példa erre a Közháló programon belül az emagyarország pontok hálózata. Kiépült egy fizikai infrastruktúra, amit jószerivel csak a már felhasználók használnak, és ez mindaddig így is lesz, amíg humánszolgáltatások nincsenek emellé rendelve. Egyszerően kevés az olyan lehetıség, ahol a nem használó közvetlen élményt, tapasztalatot szerezhet a világháló elınyeirıl, kevés az olyan szakember, szolgáltatás, ahonnan közvetlen segítséget kérhet. Ezen próbál segíteni az Inforum Unoka-Nagyszülı Informatikai Versenyek sorozata, ezen próbálnak segíteni az IT-mentorok, mely szakmának a története is elgondolkodtató: hiába szerepel több éve a bevezetésének szükségessége a Magyar Információs Társadalom Stratégiában, mégis civil szervezetek összefogásával indult el a képzés és a foglalkoztatás. 6 Találkozások a kultúrával 5., Olvasási szokások, MTA Szociológiai Kutatóintézet, 2006 IT Mentor Best Experiences 10/210
I. Befogadó információs társadalom elmélet és politika Definíció, elméletek A digitális megosztottság fogalma viszonylag fiatal, maga a kifejezés 1995-ben, a techno-szkeptikus Cliff Stoll Silicon Snakeoil címő könyvében fordult elı elıször, majd néhány hónappal késıbb ismét megjelent Dinty Moore The Emperor s Virtual Clothes: The Naked Truth About Internet Culture címő könyvében. Ez után 1997-ig csak újságcikkekben és politikusi beszédekben fordul elı, jellemzıen az Egyesült Államokban. (Molnár 2003) A digitális megosztottság azoknak különbségeknek a győjtıfogalma, amelyek az információs társadalom szempontjából a legfontosabb erıforráshoz való hozzáférés szőkösségét igyekeznek felmérni, illetve társadalmi különbségekké transzformálni. Azok a társadalmi csoportok, amelyek nem képesek vagy nem áll módjukban az új eszközökkel élni, végleg leszakadnak, így jön létre Castells által olyan plasztikusan negyedik világnak nevezett információtól elzárt közeg. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) elterjedése, elsısorban az internet fejlıdése és széles körő használata, mára alapvetı változásokat hozott a mindennapokban. A digitális megosztottsággal kapcsolatos irodalom a kezdetektıl annak veszélyét hangsúlyozza, hogy az információs társadalom kiteljesedésével a digitálisan leszakadó csoportok kimaradnak az újonnan formálódó társadalmi rendbıl, egyre nagyobb hátrányba kerülnek. A digitális írástudás alakulása több szempontból is összefügg az egyes országok versenyképességével. A digitális eszközök használatától elzárt csoportok, (akár a fizikai hozzáférés hiánya, akár a használathoz szükséges tudás hiánya áll a háttérben), rendszerint életük más területein is hátrányokat szenvednek el. Manuel Castells (Castells, 2005), az információs társadalom klasszikus teoretikusa szerint az új gazdaságnak nem mindenki részese, nem mindenki vesz részt a globális termelési és befektetési rendszerben. Nincs mindenkinek hatása a folyamatokra, a folyamatok azonban mindenkire hatással vannak, azaz nincs mindenki benne a hálózatban, de akit kizártak a hálózatból, annak számára is meghatározó a hálózathoz való viszonya. Így emelkedik ki az információs fejlıdés hatására a negyedik világ, ami elsısorban nem a hagyományos térben szegmentálódik, hanem a virtuális hálózati tér negatív lenyomataként jön létre, mindazokat megjelenítve, akik nem részesei az értéket termelı cserehálózatoknak, hanem abból kizártak, így például a roma népesség is. A digitális törésvonal mentén tehát folyamatosan növekedik a meglévı társadalmi feszültség, amely hosszú távon nem tartható fenn. IT Mentor Best Experiences 11/210
A munkaerı képzetlensége ráadásul rövidtávon is negatívan befolyásolhatja az adott ország versenyképességét, a (külföldi) tıkebefektetések alakulásakor egyre nagyobb jelentısége van a munkaerıpiacon jelen lévık számítástechnikai ismereteinek. A digitális megosztottsággal foglalkozó irodalomban jellemzıen három szintet különítenek el, ezek egyben a fogalom fejlıdésének mérföldköveit is kijelölik. A digitális megosztottság vizsgálatának elsı szakászának legfontosabb jellegzetessége, hogy az embereket az információs és kommunikációs technológiákkal rendelkezıkre és az azokkal nem rendelkezıkre osztotta (ezt a felosztást jól írják le az angol have és have not kifejezések). Az 1990-es évek második felét jellemzı megközelítés már vizsgálta az egyszerően értelmezett digitális megosztottság társadalmi meghatározottságát. A digitális megosztottsággal foglalkozó kutatások az ezredfordulót követıen már nem csak a hozzáférést, hanem az eszközök használatához szükséges tudást is vizsgálják. Hargittai és DiMaggio tanulmánya óta második szintő digitális megosztottságnak nevezik a digitális skillek (a használathoz szükséges tudás és tapasztalat) egyenlıtlen társadalmi eloszlását. Az empirikus adatokon alapuló vizsgálat harmadik szintjét az IKT használata révén elérhetı társadalmi és gazdasági hozadék kihasználásának elemzése adja. A rendelkezésre álló adatok alapján ezért meg kívánjuk vizsgálni, hogy a felhasználók körében milyen csoportok képezhetıek a használat módjában megnyilvánuló különbségek alapján, különös tekintettel az e-kormányzati lehetıségek használatára, az e-kereskedelem és a számítógéppel támogatott tanulás igénybevételére. Az információs társadalommal foglalkozó kutatók, szociológusok és a területtel foglalkozó politikai döntéshozók úgy tőnik, mára túlléptek a digitális megosztottság dichotóm fogalmi keretén. A digitális szakadék elemzésére épülı diskurzust jelentıs részben felváltotta a befogadó információs társadalom megvalósulásának vizsgálata. Az új információs és kommunikációs technológiák az esélyteremtés legfontosabb eszközei. A lehetıségek kihasználásához azonban nem elegendı az infrastruktúra biztosítása, a digitális írástudás elterjesztésére, megfelelı tartalmakra is szükség van. A befogadó információs társadalom valamennyi társadalmi csoport számára egyenlı hozzáférési esélyt kínál az információkhoz, valamint mozgósítja a lehetıségeket az egyéni felemelkedés és az esélyteremtés érdekében. Az új társadalmi integráció megteremtésének eszközrendszere két alappillérre épül. Az információs társadalom szempontjából veszélyeztetett csoportok A hátrányos helyzetőek számára segítséget nyújtó speciális szoftverre jó példa Szuhaj Mihály vezetésével fejlesztett vakok olvasását segítı szoftver. A maga is látássérült programozó a Recognita nevő cég számra tervezett optikai karakterfelismerı (OCR) szoftvert, amelyet az Európai Unió is elismert. számára hozzáférést kell biztosítani az információs és kommunikációs technológiákhoz, ennek érdekében el kell hárítani a használat útjában álló akadályokat. A XXI. század legfontosabb IKT csatornáját jelentı internet használatának egyaránt lehetnek fizikai és mentális gátjai. A használathoz szükséges tudás hiánya mellett a fizikai hozzáférés korlátait is fel kell számolni, ennek megfelelıen a képzés mellett a honlapok akadály-mentesítésére és megfelelı eszközökre (pl. látásukban korlátozottak internethasználatát segítı hardware) van szükség. IT Mentor Best Experiences 12/210
A befogadó információs társadalom gondolatának része, hogy a hagyományosan hátrányos helyzetben lévı társadalmi csoportok (idısek, kismamák, fogyatékkal élık, munkanélküliek) életminıségét javítsa, leszakadását mérsékelje az információs és kommunikációs technológiák segítségével. A társadalmi kapcsolatok erısítése, a képzéshez való hozzáférés biztosítása, a munkaerı-piaci pozíciók javítása lehet az információs társadalom kiépítésének igazi hozadéka. Ehhez azonban egyes területeken ösztönzı programokra, megfelelı szabályozásra és a társadalom tagjainak elszántságára van szükség. Az EU társadalmi befogadást célzó dokumentumai, tervei Versenyképes Európától a befogadó információs társadalomig az Európai Unió stratégiai dokumentumainak változása Elızmények az információs társadalom évtizede Az Európai Unió információs társadalommal foglalkozó stratégiai dokumentumaiban fokozatosan jelenik meg a társadalmi felelısségvállalás és az esélyteremetés gondolata. Az uniós programokban az információs technológiák elterjesztésének szükségessége kezdetben csupán versenyképességi kontextusban jelent meg, a stratégiai tervezést ebben az idıszakban még kizárólag gazdasági szempontok uralták. Az 1990-es évek közepén jelent meg a Fehér Könyv a Növekedésrıl, Versenyképességrıl és Foglalkoztatásról. A dokumentumban az információs technológiák terjedésének elısegítése még elsısorban az uniót érı külsı kihívásokra adott stratégiai válaszként jelenik meg. A versenyképességi szempontok mellett, a környezetvédelem, a kontinens elöregedı társadalma és a munkaerı mobilitásának hiánya is szerepelt a Fehér Könyvben. A technológiai változások társadalomformáló ereje csupán az ezredfordulón jelenik meg hangsúlyosan. Maga az információs társadalom gondolata az úgynevezett eeurope programokkal került a fejlesztéspolitika homlokterébe. Az online Európa célkitőzése azonban még szorosan kapcsolódik a versenyképességi dimenzióhoz. A programokat megelızı Bangemann-jelentés, illetve a késıbbi híres lisszaboni célkitőzések is ebbıl az irányból közelítenek. A Lisszaboni Stratégia tőzte ki azt az (egyébként mára már egyre kevésbé tartható) ambiciózus célt, hogy a kontinens 2010-re legyen a világ legversenyképesebb régiója. Ennek eléréséhez a tudás társadalmának megteremtését kínálta megoldási modellként. Ezzel párhuzamosan 1999 decemberében a Bizottság akkori elnöke, Romano Prodi beterjesztette az eeurope programot. A kezdeményezést alcímében a mindenki számára lehetıségeket nyújtó információs társadalomként határozták meg. A finom hangsúlyeltolódás a versenyképesség növelésének kizárólagos fejlesztési prioritásként való hangsúlyozása mellett nagyobb társadalmi érzékenységet is magával hozott. Az információs társadalommal kapcsolatban az életminıség javítása és a fenntartható fejlesztés szintén az eeurope programokkal jelenik meg az EU fejlesztéspolitikai dokumentumaiban. IT Mentor Best Experiences 13/210
Ezzel összhangban be kell fektetni az emberekbe és az ismeretekbe, annak érdekében, hogy minden európai polgár rendelkezzen azokkal az ismeretekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újonnan formálódó társadalmi környezetben sikeresen érvényesüljenek. A mindenki számára lehetıségeket nyújtó információs társadalom magában foglalja a hátrányos helyzető csoportokat, az unió kiemeli a digitális esélyegyenlıtlenségek csökkentésének szükségességét. 2001-ben ennek jegyében külön dokumentumban foglalkoznak a fogyatékkal élık e-részvételével. Az akkor még csak társult tagországként jelenlévı Közép-Kelet-Európai poszt-szocialista országokra külön programot dolgoztak ki az Európai Unióban. Az eeurope+ program elsısorban a csatlakozásra váró országok felzárkózását, modernizációját támogatta. Az eeurope+ átvette a korabeli tagállamok számára kidolgozott, Lisszabonban elfogadott program célkitőzéseit és azokat lefordította az újonnan csatlakozó országok számára. Az eeurope+ program két szempontból is fontos. Egyrészt rávilágított az Európai Unió és a társult tagállamok közötti különbségekre, amelyek a bıvítést követıen a digitális szakadék egyik meghatározó törésvonalát jelölik. Magyarország számára pedig ez volt az elı összeurópai információs társadalom program, amelynek aktív résztvevıje, alakítója volt. Az eeurope 2005 két területen is változást hozott a korábbi évek információs politikájához képest. Egyrészt a korábbiakhoz viszonyítva még inkább technológia központú: a szélessávú internet elterjesztését, az IPV6 protokoll kidolgozását, illetve a hálózatok és az információ biztonságának fokozását állította központba. Ugyanakkor némileg ellentmondóan az elıbbi megállapításnak - az információs társadalom ebben az akciótervben már nem elvont fogalom és jóval több, mint puszta technológiai változás. Az eeurope 2005 nevesíti az információs technológiák elterjedésével elérhetı tartalmakat és szolgáltatásokat, beavatkozásokat sürget az e-közigazgatás, az e-egészségügy vagy az e-oktatás elıremozdításának érdekében. A hozzáférésben megjelenı különbségeken alapuló elsı szintő digitális megosztottságon túl lépve az úgynevezett második szintő digitális megosztottságot is figyelembe veszi, tehát a számítógép és az internet használatában jelentkezı különbségekre is érzékeny. Emellett továbbra sem feledkezik el a fizikai hozzáférés különbségeit kiváltó okokról, amelyek közül az életkort, a gazdasági aktivitást, vagy a hátrányos helyzető térségekben jelentkezı infrastrukturális korlátokat érdemes kiemelni. Az Európai Tanács párhuzamosan külön dokumentumban hívja fel a tagállamok figyelmét arra, hogy vegyék figyelembe stratégiáikban és fontosabb dokumentumaikban a hátrányos helyzető csoportok szempontjait. Ebben az idıszakban szükségesnek látták a férfiak és nık internethasználatában megmutatkozó különbségeket is nevesíteni. A befogadó információs társadalom (az einclusion fogalom köré szervezve) ettıl az idıszaktól kezdve központi célkitőzés az Unióban. A megoldás azonban nem kizárólag az információs társadalom akciótervek hatáskörébe tartozik, a terület már ebben az idıben is szorosan kapcsolódott az EU Foglalkoztatáspolitikai stratégiájához (Employment Strategy) és a szociális programokhoz (Social Inclusion Strategy). Az európai információs társadalom fejlesztési koncepció újragondolására hív a 2004 augusztusában megjelent Rethinking the European ICT Agenda. A dokumentumban a kontinens versenyképességének növelése érdekében, a lisszaboni célok megvalósításáért 10 olyan területet jelöl meg, ahol áttörésre van szükség. Ezek közül utolsóként említi a befogadó információs társadalom elérését. IT Mentor Best Experiences 14/210
Az einclusion politikának el kell mozdulnia az elérést mindenkinek céltól a képességet mindenkinek cél felé. Az ajánlás szerint az EU-nak be kell emelnie a stratégiákba az IKT eszközök használatához szükséges készségek (a digitális írástudás) oktatását. Az eeurope programok azonban csak részben váltották be a hozzájuk főzött reményeket. Annak ellenére nem beszélhetünk átütı eredményekrıl, hogy egyes észak-európai országok tartósan a világ információs társadalmait értékelı és rangsoroló e-felkészültségi vizsgálatok szerint jelenleg egyikei a világ három élenjáró régiójának az Egyesült Államok és a fejlett ázsiai államok mellett. Az unión belüli különbségek ugyanakkor gyakorlatilag állandósultak, az újonnan csatlakozó országok egy-két kivételt leszámítva mint Észtország vagy Szlovénia nem voltak képesek felzárkóznia a fejlett nyugat-európai országok átlagához. A kontinens versenyképessége az elmúlt tíz év alatt nem változott jelentısen, Európa nem került közelebb az úgynevezett lisszaboni célokhoz, nem vált a világ legfejlettebb tudásalapú régiójává. A Lisszaboni Stratégia teljes kudarcára a Wim Kok, egykori holland miniszterelnök által vezetett magas szintő csoport 2004 novemberében nyilvánosságra hozott jelentése hívta fel az európai közvélemény és az uniós döntéshozók figyelmét. A sokkoló helyzetértékelés mellett a jelentés pozitív üzenetet kívánt közvetíteni. Az ambiciózus célokat nem nevezte eltúlzottnak, csupán a megfelelı lépések megtételének hiányáért korholta az uniót. Sıt a 2010-es határidı elhalasztását sem javasolta, mivel ez a dátum jelzi és hangsúlyozza kellı erıvel a sürgıs cselekvés szükségességét. A jelentés ezzel összhangban öt továbblépési irányt nevezett meg. Ezek olyan elérendı célok, amelyeknek együttes teljesülése a szerzık szerint elvezethet egy versenyképesebb Európához. Ezek a beavatkozási irányok mint például a kutatás és fejlesztés elıremozdítása, a vállalkozói klíma kedvezıbbé tétele, vagy a belsı piac megerısítése szorosan kapcsolódnak az információs és kommunikációs technológiák használatának elıremozdításához. Ugyanakkor a társadalmi kohézió legfontosabb eszközét az egységes munkaerıpiac megteremtésében láttatja. A jelentés emellett kiemeli az élethosszig tartó tanulás szükségességét és megemlít azokat a társadalmi problémákat, amelyekre az információs társadalom fejlesztésével foglalkozó stratégiáknak is figyelemmel kell lennie, mint például azok a demográfiai folyamatok, amelyek az öregedı európai társadalmakhoz vezetnek. Az Európai Unió legújabb információs társadalom politikája a lisszaboni célokból és a Wim Kok jelentésbıl levezethetıen a nyitott és versenyképes Európa elérését tőzi ki célul, ugyanakkor meghatározó szerepet tulajdonít az információs és kommunikációs technológiáknak a társadalmi integráció megteremtésében és az életminıség fokozásában. A 2005. június elsején elfogadott i2010 stratégia a gazdasági növekedést és az információs társadalomhoz és a médiához köthetı munkahelyteremtést állította középpontjában. Ennek megfelelıen a stratégiáért felelıs Európai Bizottság három prioritás konzekvens követését tartja szükségesnek: 1. az egységes európai információs tér kialakítását, amely az információs társadalom és a média területén elımozdítja a nyitott és versenyképes belsı piacot; 2. az IKT-kutatásokba történı befektetések és az innováció megerısítését, amely megalapozza a növekedést és a több és jobb munkahely megteremtését; IT Mentor Best Experiences 15/210
3. a befogadó európai információs társadalom elérését, amely oly módon teremt alapot a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, hogy közben kielégíti a fenntartható fejlıdés követelményeit, és elınyben részesíti a jobb közszolgáltatást és az életminıséget. Az i2010 programban hangsúlyos szerepet kapott a befogadó információs társadalom, azonban ez jól láthatóan a fenntartható fejlıdés elvont gondolatához, illetve az életminıség javításához kapcsolódóan jelenik meg. Új célkitőzés: a digitális szakadék megfelezése A befogadó információs társadalom annak ellenére új terület az Európai Unióban, hogy a fentiekben számos elızményét megismerhettük. A technológiai fejlıdést, a versenyképességet és a munkaerı-piaci folyamatokat középpontba állító stratégiákban a hátrányos helyzető csoportok felzárkóztatásának gondolata csak elnagyoltan jelent meg. Az információs társadalmat mindenkinek célkitőzés ugyanis ügyesen kikerüli az egyes csoportok bevonásához szükséges intézkedések mibenlétét. A területen igazi áttörést csak a 2006-os rigai nemzetközi miniszteri konferencia hozott. Az úgynevezett Rigai Nyilatkozat keretében tavaly 32 európai vezetı foglalt állást a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. A 2010-ig elérendı lisszaboni célkitőzések így kiegészültek az esélyegyenlıség dimenziójában további célokkal. Az elsı és legfontosabb célkitőzés szerint (1.) meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idısek, munkanélküliek, fogyatékkal élık) és a többségi társadalom között feszül. A további célok a (2.) szélessávú lefedettség növelése alapvetı cél a hátrányos helyzető régiókban élı emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlıségének megteremtéséhez és a (3.) kormányzati weboldalak W3C által elfogadott teljes mértékő akadálymentesítésének elérése ez elsısorban a leszakadással fenyegetett csoportok számára fontos. A Rigai Nyilatkozat ugyanakkor nem jelöli meg, hogy milyen forrásokból és milyen konkrét cselekvéseket kell a tagállamoknak megvalósítani. (Ez nem is feltétlen tartozik egy miniszteri nyilatkozat hatáskörébe, azonban ha a késıbbiekben nem rendelnek konkrét forrásokat / intézkedéseket a nagyvonalú tervekhez, akkor azok nem valósulnak meg.) Egy közelmúltban rendezett e-befogadással kapcsolatos szakmai mőhelykonferencián elhangzott elıadás szerint az EU eszköztára három alapvetı elembıl áll, más politikai célkitőzésekhez hasonlóan ezek együttesen biztosíthatják a vonatkozó célkitőzések elérését. Az eszköztárban puha, ösztönzı jellegő módszerek és keményebb kényszerítı eszközök egyaránt szerepelnek. IT Mentor Best Experiences 16/210
A Rigai Nyilatkozat 7 Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-én úgy határozott, hogy 2007 a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlıség európai éve lesz. Az "Esélyegyenlıség mindenki számára" európai év az európai döntéshozók szándéka szerint támogatást és lendületet hivatott adni a tagállamoknak azzal, hogy támogatja az egyenlıség és a megkülönböztetés-mentesség terén hozott közösségi jogszabályok végrehajtását célzó erıfeszítéseket. A kezdeményezés fı célja a hátrányos megkülönböztetést elszenvedık csoportjai társadalmi részvételének megerısítése azáltal, hogy a tagállamok, illetve egyéb érintett országok (csatlakozó országok, EGT/EFTA-államok, nyugat-balkáni országok) segítséget kapnak az egyenlıség és a megkülönböztetés-mentesség terén hozott közösségi jogszabályok végrehajtásában. Ennek érdekében biztosítani kell a többi közösségi cselekvéssel való összeegyeztethetıséget és kölcsönösen kiegészítı jelleget, különösen a következı területeken: megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem, az alapvetı jogok, az oktatás és képzés, a kultúra és interkulturális párbeszéd, az ifjúság, a polgárság, a bevándorlás és menedékjog, valamint a nemek közötti egyenlıség elımozdítása érdekében. Az európai év céljai a következık Jogok - Figyelemfelhívás az egyenlıséghez és a megkülönböztetés-mentességhez való jogra, valamint a többszörös megkülönböztetés problémájára Minden ember egyenlı elbánásra jogosult, függetlenül nemétıl, faji vagy etnikai származásától, vallásától vagy meggyızıdésétıl, fogyatékosságától, korától vagy szexuális irányultságától. A cél, hogy a megkülönböztetés kockázatának kitett csoportok jobban megismerjék jogaikat, és felhívja a figyelmet a megkülönböztetés-mentesség terén meglévı európai jogszabályokra. Képviselet - Vita indítása arról, hogy mily módon lehet a társadalomban a megkülönböztetést elszenvedık csoportjainak részvételét, valamint a férfiak és a nık kiegyensúlyozott részvételét biztosítani. Elismerés - A sokféleség és az egyenlıség megkönnyítése, valamint társadalmi hozzájárulásuk ünneplése. Tiszteletben tartás - Az összetartóbb társadalom támogatása A sztereotípiák, az elıítéletek és az erıszak felszámolására, valamint a társadalom minden tagja - különösen a fiatalok - közötti jó kapcsolatok elımozdításának, valamint a megkülönböztetés elleni harcot megalapozó értékek elımozdításának és terjesztésének fontosságára irányítja a figyelmet. Az uniós országok miniszterei a Rigában 2006. június 12-én aláírt Miniszteri Nyilatkozatban kötelezték el magukat a befogadó és korlátozásoktól mentes információs társadalom mellett. Ebben jóváhagyták a pán-európai kampányt a kirekesztés elleni harcot segítı információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatának erısítéséért. A dokumentum megerısíti, hogy az e-befogadás (e-inclusion) prioritást kap a tagországok politikájában. A Nyilatkozat többek közt az alábbi specifikus célokat tartalmazza: a kirekesztéssel veszélyeztetett csoportok internet használati hátrányának felére csökkentése 2010-re; 7 Az Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata, 2006. május 17., az "Esélyegyenlıség mindenki számára" európai évérıl (2007) - az igazságos társadalom irányában IT Mentor Best Experiences 17/210
a szélessávú lefedettség legkevesebb 90 százalékra növelése Európában 2010-re; a közszféra összes honlapja elérhetıségének biztosítása 2010-re; közös álláspontok kialakítása, ajánlások kidolgozása az elérhetıségi szabványok tekintetében, ami kötelezı lehet a közbeszerzés esetében 2010-re. A Rigai Nyilatkozat olyan irányú hangsúlyeltolódást tükröz az Unió információs társadalommal kapcsolatos politikájában, ami az i2010 három prioritása közül a befogadó európai információs társadalom létrehozását emeli ki elsıdleges prioritásként. A politika megvalósulásának keretét az úgynevezett (1.) Nyílt Koordinációs Módszer jelöli ki. Eszerint a tagállamok megállapodnak a közös célokban, ezeket ország szintő programokra bontják le, megosztják a területen megvalósult jó gyakorlatokat, valamint a monitoring és kiértékelés eszközével segítik megvalósítani a célok eléréséhez vezetı utat. A második csoportba tartoznak a (2.) nem kötelezı erejő szabványok, valamint az erıteljesebb kényszert jelentı jogszabályok és az ajánlások. A harmadik lehetséges beavatkozási eszközt az (3.) unió közös pénzügyi forrásainak mozgósítása jelenti. Ez elsısorban a strukturális alapokból történı kifizetéseket jelent. A célkitőzések megvalósulása: középpontban a mérhetıség Az Európai Unió a rigai csúcstalálkozón ambiciózus célokat állított a tagállamok elé, ugyanakkor adós maradt a változások mérhetıségének kidolgozásával. A stratégiai gondolkodás alaptézise, hogy mérés és kiértékelés nélkül nem beszélhetünk változásról. A stratégia ugyan meghatároz kiemelt beavatkozási területeket, mint a széles sávú internettel lefedett területek arányának növelése, vagy a kormányzati honlapok aránya, ugyanakkor jelenleg még ezen dimenziók mérhetısége sem kellıen megalapozott. Ráadásul az eredeti célkitőzéssel, a befogadó információs társadalommal kapcsolatos kiindulási állapot rögzítése elmaradt, így négy évvel késıbb nehéz lesz erıteljes érveket felhozni az uniós célkitőzés beváltása mellett. Igaz, ellene sem lehet majd érvelni. Az Európai Unió nem elıször találkozik azzal, hogy a statisztikai rendszerének tehetetlensége, és a finanszírozás megoldatlansága miatt az információs társadalom vonatkozásában nem képes valamennyi tagállamban kellıen megbízható adatokat elıállítani. Az Eurostat információs társadalomra vonatkozó méréseinek megújítására tett átfogó kísérletet a 2001 januárjától 2003 szeptemberéig zajló SIBIS projekt. Az Empirica által vezetett konzorcium egy teljes indikátorrendszert dolgozott ki. A SIBIS mutatók elıállításához szükséges adatokat az EU akkori tagállamai mellett több között 10 csatlakozásra váró országban is rögzítették egy pilot-felmérés keretében. A munka egyik legfontosabb eredménye a digitális megosztottságot egy érték segítségével kifejezı, komplex mutató kidolgozása volt. A ma már kezdetlegesnek tekintett Digital Divide Index (DIDIX) az internet és a személyi számítógép használatát, valamint az otthoni hozzáférés arányát vizsgálta. IT Mentor Best Experiences 18/210
Az e-befogadás azonban a digitális megosztottság dichotóm felosztásánál (hozzáfér - nem fér hozzá) lényegesen többrıl szól. A rigai nyilatkozat értelmében növelni kell a szélessávú internettel lefedett területeket (esélyegyenlıség) és hozzáférést kell biztosítani a kormányzati honlapokhoz minden internethasználó számára (akadálymenetesítés). Az Empirica még a Rigai Csúcshoz kapcsolódóan bemutatta egy új, a korábbihoz hasonló egyszerően értelmezhetı, komplex indikátor-elképzelését. Az einclusion Index (eiix) immár a szimpla hozzáférésen túllépve négy dimenziót vizsgál. Az index figyelembe veszi (1.) a tényleges használatot (internet alapú szolgáltatás igénybevétele legalább hetente egyszer), (2.) a használathoz szükséges tudást (e-késségek), valamint két kiemelt, az esélyegyenlıséggel és az akadálymentesítéssel összefüggı változót, (3.) a szélessávú internettel lefedett területek arányát és (4.) a teljes mértékben akadálymentesített kormányzati honlapok arányát. Az információs társadalom szempontjából veszélyeztetett csoportok egy részével kapcsolatban a SIBIS elindítása óta sem születtek európai szinten mért, megbízható adatok. A kisebbségek vagy a fogyatékkal élık információs és kommunikáció szokásairól ma nagyon keveset tudunk, a mérések teljesen esetlegesek, így az országok összehasonlíthatósága nem biztosított. IT Mentor Best Experiences 19/210
A kibontakozás útja akcióterv A napjainkig Magyarországon elkészült kutatási anyagokból és az Európai Unió által felvázolt fejlıdési irányokból látható, hogy a digitális társadalmi befogadás (einclusion) kérdése sürgetı kényszerekkel szembesít mindenkit Európában. A hazai tettek fényében általánosságban elmondható, hogy a hivatalos Magyarország eddig még nem fordított elég figyelmet az einclusion, a digitális társadalmi befogadás szükségességére, és az EU javasolta irányokra. Napjainkig az einclusion irányú szervezett akciók túlnyomó többsége civil kezdeményezések eredménye, amelyek vagy támogatásban részesültek a közigazgatás oldaláról (önkormányzatok, minisztériumok), vagy inkább nem. Az is látható, hogy a magyar gazdaság szereplıi még nem ismerték fel, hogy az einclusion problémáinak elhárítására tett lépések a piac nagyon jelentıs bıvülését hozzák maguk után. A társadalmi felelısségvállalási felbuzdulások inkább csak karitatív jellegőek, de azok általában nincsenek összhangban a piaci-társadalmi igények változásával, s leggyakrabban a szociális és egészségügyi szféra hiátusait foldozzák. A kutatásokból és az elmúlt négy év tanulságaiból világosan és egyértelmően kiderül, hogy a kormányzati hálózatépítés, az ad hoc számítógép-akciók nem tekinthetıek megoldásnak olyan komplex életminıségi feladat esetén, mint a digitális esélyegyenlıség, a digitális (elektronikus) társadalmi befogadás megvalósítása. Olyan gazdaság-, társadalom-, egészség- és szociálpolitikára lenne szükség, amelynek alkotói és végrehajtói túl tudnak lépni a szőken értelmezett jogszabályi, hatásköri kereteken, és sürgıs, összetett életminıségi feladatként kezelik a mintegy 6 millió magyar állampolgár sorsát. Az einclusion nem értelmezhetı csak foglalkoztatási, csak felnıttképzési, csak mentálhigiénés, csak egészségügyi, csak szociális kérdésként. A modernitás és az információs társadalom igénye meghaladja a tárcakereteket és a hagyományos gondolkodási sablonokat. Természetes, hogy azt tapasztaljuk, hogy a civil kezdeményezések évekkel korábban indulnak el, mintsem a kormányzati döntéshozók egyáltalán a probléma megfogalmazásáig eljutnának. Mégsem triviális Magyarországon az, hogy a tenni vágyó szervezetekre partnerként tekintene kormányzat, általános a kapcsolathiány, a civil szervezetek egyszerő mellızése, támogatásuk megvonása. Ahhoz, hogy Magyarországon a digitális társadalmi befogadás kérdésében érdemi elırelépés történjen, nem csupán azokat kell e kérdés fontosságáról meggyızni, akik kimaradtak az internetvilág fejlıdésébıl és napról-napra távolabb kerülnek attól, hogy az egyre bonyolultabb szolgáltatásokat igénybe vegyék, hanem azokat is, akik a hazai reformokat megvalósítani igyekszenek. Az ezen a területen az Európai Unió által szabott irányok, elvárások nem kerültek át a hazai köz(politikai) gondolkodásba, ezért az unióval párhuzamos fejlıdés útja erısen kétséges. Magyarországon az utóbbi években az információs társadalom lassú fejlıdési üteme mellett tovább mélyült a lakosság digitális megosztottsága. A folyamat az ország kulturális értelemben vett végleges kettészakadásának irányába tart. A felnıtt lakosság 60 százaléka digitálisan írástudatlan. IT Mentor Best Experiences 20/210