SÁNDOR TIBOR ŐRSÉGVÁLTÁS ^ UTÁN zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944
SÁNDOR TIBOR Őrségváltás után
SÁNDOR TIBOR rr Őrségváltás után Zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944 Magyar Filmintézet, 1997
A kötet a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával jelent meg Szerkesztette LÖWENSOHN ENIKŐ Lektorálta SZABÓ MIKLÓS Sándor Tibor, 1997
Tartalom Bevezető 9 A filmkamara megalakulásának előzményei 12 Az Országos Magyar Filmegyesület (13) - A kormányzó környezetében felmerül a szakma zsidótlanításának terve (14) - Az MMOE önkéntes" zsidótlanítása (15) - Az OMF, mint a kamara előzménye (16) - Az első zsidótörvény (17) - Lajta közvéleménykutatása" (18) - A válság első jelei (20) - Elképzelések a jövendő kamaráról (21) - Keresztes-Fischer Ferenc különvéleménye (22) - Antal István emlékirata (23) - A kamara ügye a kormány előtt (24) A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 27 A filmművészeti főosztály szervezete (28) - A vezérkar (30) A zsidótörvények következtében fellépő gyártási válság 37 Tőkehiány (37) - A gyártó tőkehiánya (39) - A konstrukciós rendszer (40) - Bingert javaslata a filmgyártás állami finanszírozásáról (42) - Likviditási problémák a Hunniában (45) - A Hunnia ügye a kormány előtt (47) A kamara tevékenysége 1939-ben. A Gerő-ügy 55 A Magyar Film (55) - Bemutatkozó szám (56) - Kozma Miklós és az améta-rendszer (60) - A Gerő-konszern (62) - A kamara és a második zsidótörvény előkészületei (71) - Az MMOE és a kamara (73) - Az OMME és a kamara (73) - A kamara és az Országos Nemzeti Filmbizottság (76) - A második zsidótörvény (77) - Offenzíva a kamara újjászervezéséért (78) - A totális" kamara terve (80) - Kozma Gerő támogatóiról (80) - Az MFI Kozma segítségével előnyökhöz jut a Hunnia rovására (85) - Sajtóháború az MFI és a Hunnia között (85) - Matolay, a homo novus" (93) - Az első félév mérlege (99) - A nagypolitika" állásfoglalása (101) - Az OMME 1939-es közgyűlése (103) - Az MMOE 1939-es közgyűlése (105)
A kamara válságának kirobbanásától a kamara elsorvasztásáig 107 A választmány lemondása (107) - Bánky verziója a lemondások okairól (111) - Tőrey verziója ugyanerről (112) - A lemondás következményei (114) Az 1940. januári améta-rendelet (115) - Az előkészítő bizottság tervezete (116) - Uj szakértői bizottság (121) - A háborús konjunktúra okai (123) - Az ONFB átszervezése 1940 júniusában (125) - A kamara átszervezésének ügye a Képviselőház elé kerül (126) - A kamara a strohmannok ellen (130) - Rendelet a társulási szerződések megszüntetéséről (132) - Komoly magyar értékeket!" (133) - A fílmimperializmus jelentkezése (136) - A kamara és a Magyar Megújulás Pártja (139) - A Mozgóképüzemi Rt. árjásítása (143) - Az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormánybiztosa (145) - A náci propagandafilmek bemutatása (146) - A pasaréti Star Filmgyár ügye (148) - Az OMME és az MMOE összefogása (150) - Kultsár tevékenysége (154) - Az OMME 1941-es közgyűlése (157) - Kultsár államosításra vonatkozó tervei (158) - Két irányzat a filmpolitikában (164) - Az 1941. novemberi költségvetési vita és a filmügyek (165) - Kiss Ferenc lemondása (166) - A kamara elsorvasztása (167) Filmpolitikai irányváltás a Kállay-kormány időszakában 168 Az amerikai filmek kiszorítása (170) - Az OMME és a sajtó (171) - Propagandafilmek és a harmadik zsidótörvény (172) - A filmpolitikát is érintő változások a kormányban (180) - Antal István hivatala (181) - Személycserék a Magyar Film szerkesztőségében (182) - A Nemzetközi Filmkamara budapesti ülése (183) - Az OMME 1942-es közgyűlése (184) - Költségvetési vita 1942-ben (185) - A háborús konjunktúra csúcspontján (187) - Erdélyi és a Szerető fia Péter" betiltása (189) - A propagandafilmek gyártásának leállítása (192) - Erdélyi javaslatai (193) - Gyártási tervek (197) - Matolay szerepe a lapban (198) - Az OMME 1943-as közgyűlése (199) - Költségvetési vita 1943-ban (200) - Vidéki konzervativizmus a Képviselőházban (202) - Jövőkép és anyagi gondok (204) A háborús konjunktúra vége. Újabb átszervezések a Sztójay-korszakban 208 A szakma teljes zsidótlanítása (209) - A Karády- és Jávor-ügy (211) - Újabb filmszakmai rendszerváltás (214) - Kormánybiztos kerül a filmügyek élére (217) A nyilas hatalomátvétel 220 Uj filmkormánybiztos (220) - Az MFI nyilas irányítás alá kerül (222) - A Hunnia 1944 végén (223) Rövidítésj egyzék Név-, tárgy- és filmcím mutató 225 225
Magyarország évente 25 milliót fizet le a mozik pénztáránál. Nem tudom tisztában van-e valaki azzal, hogy ez mit jelent. Egy 1935-ös statisztikai becslés szerint a magyar közönség napilapokra, folyóiratokra, tudományos és szaklapokra, szépirodalmi és egyéb könyvekre, egyszóval a könyvnyomtatás minden termékére 26 milliót költött. Mit jelent ez? Azt, hogy a film már nálunk is utolérte a könyvnyomtatást, amely a XV. század óta az emberiség leghatalmasabb, szinte egyetlen tanítómestere volt. Nálunk és Európa nyugatibb felében utóiérte, Amerikában már régen leteperte." Zilahy Lajos, 1939
A vizsgált korszakra vonatkozó dokumentumok jelentős része az évtizedek folyamán elveszett vagy megsemmisült. A történtek rekonstruálásakor ezért kellett felhasználnom a Filmkamara lapját, a Magyar Filmet is. A dokumentumokat általában változatlan formában adom közre, megtartva a korabeli helyesírást, változatlanul hagyva a stilisztikai, nyelvhelyességi és helyesírási hibákat is. Úgy gondolom, ezek szintén forrásértékkel bírnak, jellemzők íróikra és a korra, amelyben születtek. A szerző
Bevezető A filmipar helyzete és problémái 1920-ban kerültek először a politikai élet fókuszába. Ekkor a fehérterror elképzeléseivel összhangban kívánták megvalósítani a mozirevíziót, a 8454/ 1920. M.E. sz. rendelettel, amely kiiktatta volna a szakmából a jórészt zsidó mozisokat. 1923-ban a konszolidáció elképzeléseinek megfelelően a rendelkezést módosították (6900/1923. B.M. sz. rendelet a társasviszony kialakításáról), így a filmszakmába visszatérhettek a zsidók. A filmügyek és a zsidókérdés ettől kezdve összekapcsolódtak, a zsidó filmipar" elleni fellépés szükségessége az ellenforradalmi korszak antiszemitizmusának egyik állandó argumentumává vált. így volt ez a harmincas évek második felében is. Az őrségváltásra törekvőket megtalálhattuk a Turul Szövetségben, a nyilas ellenzék soraiban és a kormánypártban egyaránt. A hazai politikai közélet jobbratolódása és a nemzetközi politika változásai ez alkalommal a végleges áttörés reményével kecsegtettek. A zsidókérdés megoldásának részeként kívánták megvalósítani az őrségváltást a filmiparban. Bár nem állnak rendelkezésünkre átfogó statisztikák, tudjuk, hogy a filmipar mindhárom ágazatában (gyártók, kölcsönzők, mozisok) túlnyomórészt zsidók működtek. Smolka János írja a Mesegép a valóságban című, közvetlenül a zsidótörvények bevezetése előtt megjelent könyvében: Magyarországon az első száz magyar hangosfilmből 93 filmet zsidó cégek gyártottak és 65-öt zsidó rendezők rendeztek, viszont a szereplők között igen kis aránnyal szerepelnek. Magyarország egyébként ilyen statisztika felett egyelőre nem ren-
10 Őrségváltás után delkezik. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy a szakma jelentős cégei között összesen két keresztény jiímvállalat volt. Az egyiknek a tulajdonosa azonban kivándorolt Németországba, a másiké öngyilkos lett. Csak a legutolsó esztendőben keletkezett néhány keresztény cég. " ' Tudnunk kell azt is, hogy a három szakmai ágazat végső soron két ágazatot jelent, hiszen a gyártók egyben kölcsönzők (forgalmazók) voltak és fordítva. Ezt a helyzetet tükrözte a szakmai érdekképviseletek rendszere is. Két nagy szakmai érdekképviselet működött, az OMME (Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület), amely a gyártókat és kölcsönzőket egyesítette, és az MMOE (Magyar Mozgóképüzemengedélycsek Országos Egyesülete), amely a mozisok szervezete volt. A negyvenes években, tehát az őrségváltás utáni rendszerben a korabeli filmélet irányítói az új alapokra fektetett magyar filmgyártás személyi állományának kinevelése érdekében filmkölcsönző szaktanfolyamokat szerveztek. Az előadók egyike, dr. Erdélyi István - aki maga is ismert gyártó volt - hangsúlyozta, hogy az őrségváltás előtti időkben az OMME egyértelműen zsidó szervezet volt, mivel a kölcsönzők egy kivételével zsidók voltak. Az őrségváltás előtti MMOE-ről szólva ugyancsak megállapította, hogy az eredetileg keresztény mozisokat tömörítő szervezet (1921-ben hozták létre, tehát abban az időben, amikor a mozik keresztény kézben voltak) később elzsidósodott", és csak az utóbbi években vált ismét kereszténnyé. 2 1939. május 26-án - három héttel a második zsidótörvény kihirdetése után - Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda vezetője kimutatást készített főnöke, Kozma Miklós részére a budapesti mozik engedélyeseiről. Megállapította, hogy a 78 budapesti moziból 50 tekinthető de facto zsidó kézben lévőnek. 3 Látható tehát, hogy az őrségváltásra irányuló törekvés gyakorlatilag a filmiparban tevékenykedők szinte egészének lecse- 1 Smolka János: Mcscgép a valóságban. Bp. Cserépfalvi, é.n. 16. old. Smolka később maga is az őrségváltás áldozatává lesz. 2 Filmkereskcdelmi és Filmkölcsönző Szaktanfolyam. Bp. é.n. A kiadvány az előadások anyagát tartalmazza. Dr. Erdélyi István előadása a szakmai érdekképviseletekről. 3 OL. Kozma iratok. K-429. 59. csomó, 2-3.d/81
Bevezető 11 rélését célozta. Ezt az 1938 utáni kormánypolitika csak több lépésben tudta megvalósítani. A folyamat 1944 tavaszán zárult le. A zsidókérdés megoldásának érdekében hozták létre a Színház- és Filmművészeti Kamarát. A kamara története, működési zavarai, az átszervezésére tett kísérletek mind összefüggésbe hozhatók a zsidókérdéssel. A filmgyártás 1939-es pénzügyi válsága és a gyártási reform szintén. A későbbiekben megvalósított filmszakmai átszervezések motívumai ugyanúgy a zsidókérdésre vezethetők vissza, mint ahogyan a kormányzat által megkívánt és legyártatott propagandafilmek (a korabeli szóhasználat szerint: problémafilmek). Minden 1944. október 15. előtti, a filmipart érintő változtatás, terv a zsidókérdés megoldását célozta. Paradox módon a nyilas hatalomátvétel volt az egyetlen és egyben utolsó rendszerváltás" a magyar filmgyártás 1938 és 1945 közötti történetében, amelynek már semmi köze sem volt a filmszakmában jelentkező zsidókérdés megoldásához. Mire ők hatalomra kerültek, ez a probléma már megoldódott.
A filmkamara megalakulásának Amikor Gömbös Gyula 1932. október l-jén Magyarország miniszterelnöke lett, le kellett mondania szélsőjobboldali elképzeléseinek megvalósitásáról. Ez volt a hatalom megszerzésének egyik előfeltétele. Mivel mértéktartó kormánypolitikája taktikai megfontolásokból fakadt, nem járt együtt a közéletben jelentkező - többek között saját hívei által generált - jobbratolódás visszaszorításával. Közben fokozatosan kiépítette hatalmi bázisát. Átszervezte a kormánypártot, a vezérkarba németbarát tiszteket ültetett. A belpolitikai élet jobboldali fordulatait kihasználva 1935 tavaszára választásokat írt ki, amelyek pozícióját - a mérsékelt Bethlen-csoport és az ellenzéki pártok rovására - jelentősen megerősítették. A filmipar átszervezése a zsidókérdés megoldásával párhuzamosan kerül a érdeklődés középpontjába. 1936-tól a Turul Szövetség is aktivizálja magát filmügyekben. 1 A Turul zsidóellenes kampánya és a nyilasok hasonló tevékenysége a nyilvánosság előtt zajlik, a szakmai sajtó azonban diszkréten kezeli a kérdést. 2 Levéltári források hiányában mégis a szaksajtót kell megvizsgálnunk, hiszen a napilapok filmes tárgyú tudósításai általában megbízhatatlanok, értesüléseik másodkézből (a szaksajtóból) származnak. 1 A Turul Szövetség és a film kapcsolatáról lásd: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp. Magyar Filmintézet, 1992. 2 Az egyetlen kivételt Zsolnai László Filmujság című lapja jelenti. Részletesebben lásd: Uo.
A filmkamara megalakulásának előzményei 13 AZ ORSZÁGOS MAGYAR Lajta Andor Filmkultúra című lap- FILMEGYESÜLET j á b o l ^djuk például, hogy 1936- ban működött egy korábbról nem ismert filmes egylet, az Országos Magyar Filmegyesület (a továbbiakban: OMF). Elnöke, Tors Tibor kormánypárti képviselő 1936. január 22-én interpellációt intézett Kozma Miklós belügyminiszterhez filmügyekben. Tíz kérdést intézett hozzá, amelyek érintették a gyártás és kölcsönzés, a mozik, valamint a filmek színvonalának kérdését is. Az interpelláció átfogó jellegéből, továbbá az egyesület vezérkarának összetételéből és annak változásaiból arra következtethetünk, hogy olyan szervezetről van szó, amely hasonló elvek alapján jött létre, mint a későbbi filmkamara. Szakítva az ágazati szemléletnek megfelelő széttagoltsággal, egy szervezetben kívánta összefogni a szakmát. A feltehetően 1936-ban létrejött egyesület olyan szerepet játszott 1936-ban, mint amilyet 1939 után a kamara vindikált magának. Vezérkarának összetétele figyelemreméltó. Az 1937. február 7-i tisztújító közgyűlés tanúsága szerint Tors mellett társelnöki posztot töltött be a két filmgyár vezetője, dr. Taubinger Zoltán az MFI részéről, és dr. Bingert János a Hunnia részéről. Az alelnöki tiszteket Kiss Ferenc, a kamara későbbi elnöke és Vitéz Miklós töltötte be. Ügyvezető alelnöke Gaál Béla filmrendező lett. Az egyesületnek volt rendezői, technikai, dramaturg-, színész- és statiszta- szakosztálya is. Bingert és Taubinger szerepvállalása nem lehet véletlen. A két filmgyári vezető napi kapcsolatban állt a kormányzati elittel, a zsidótörvények meghozása után személyükön keresztül érvényesült az állami befolyás a filmgyártásban. Feltűnő továbbá Kiss Ferenc jelenléte, aki - mint a későbbi kamara elnöke - a jövő embere. 1937-ben még együtt szerepéltek az egyesületben a későbbi őrségváltók és azok, akiket majd leváltanak. Az utóbbiak közé sorolható Gaál Béla, valamint a jobboldali támadások kereszttüzében álló Székely István, aki a rendezői szakosztályt vezette. 3 1937 májusában már arról tudósít a lap, hogy Tors Tibor el- 3 Filmkultúra. 1937. március 1. 5. old.
14 őrségváltás után hagyta az egyesületet, mert a frissen megalakult Magyar Filmgyártók Egyesületének lett az elnöke. 4 Az 1937. júniusi és júliusi számokból megtudhatjuk, hogy az Országos Magyar Filmegyesület új elnöke - tehát Tors utódja - a szintén politikus dr. vitéz Tóth András országgyűlési képviselő lett. A későbbi politikai fejleményeknek megfelelően Gaál Béla helyére Balogh Béla került, és a szervezet választmányába négy új tagot választottak be. Közülük hárman a filmélet szélsőjobboldalához tartoztak (dr. Nagy Sándor a Hunnia vezetéséből és két szélsőjobboldali rendező, Bánky Viktor /akkoriban jórészt még vágó/ és György István). A negyedik új választmányi tag Gertler Viktor volt. 5 Ezek a személyi változások hűségesen követték a kulisszák mögött zajló fejleményeket, és a zsidótlanítási tervek alakulásáról is pontosan tudósítanak. Nem állapítható meg pontosan, hogy mikor váltotta fel Balogh Béla Gaál Bélát az ügyvezető alelnöki poszton. 6 Annyi azonban bizonyos, hogy a későbbi zsidótörvény intencióival egyező szándék az egyesületben már 1937-ben megfogalmazódott. A KORMÁNYZÓ KÖRNYEZETÉBEN 1937-ben a filmszakma FELMERÜL A SZAKMA politikai, faji szempont- ZSIDOTLANITASANAK TERVE ^ ^ át J alakítj ának szándéka még nem dokumentálható a hivatalos politikában. Ez nem jelenti azt, hogy nem is létezett ilyen szándék, kimondására azonban ekkor még nem került sor. A zsidótörvények szükségességéről és arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek érinteniük kell a magyar filmgyártást, 1938 elején hallunk először Horthy környezetéből. Az elképzelés a Gömbös által a vezérkarba beültetett németbarát katonai köröktől származik. Ezek a csoportok az év elején egy magánkihallgatáson próbálták meggyőzni a kormányzót arról, hogy Magyarország két egymással összefüggő intézkedéssel érheti el történelmi céljait. Az egyik a gyors fegyverkezés, a másik pedig a zsidók gazdasági, közéleti 4 Uo. 1937. május 1.4. old. 5 Uo. 1937. június 1.18. old. és 1937. július 1. 14. old. 6 Közel egy évvel később ismét értesülhetünk Gaál Béla lemondásáról. Filmkultúra. 1938. május 1. 10 old.
A filmkamara megalakulásának előzményei 15 befolyásának visszaszorítása. Az utóbbi intézkedéssel kapcsolatban külön hangsúlyozták, hogy véget kell vetni a zsidók befolyásának a filmgyártásban. 7 A kihallgatáson részt vett Darányi Kálmán miniszterelnök is, aki az elhangzottakkal összhangban 1938. március 5-én meghirdette az ún. győri programot. 8 A Turul 1938 előtti akciói és az Országos Magyar Filmegyesület törekvései ennek fényében alulról kiinduló jobboldali vagy szélsőjobboldali társadalmi akcióknak tekinthetők. Mindez megint csak nem jelenti azt, hogy ezeket az akciókat ne támogatta volna, vagy ne nézte volna jó szemmel a felsőbb hatalmi körök egy része. Az antiszemita akciókhoz a szakmabeliek 1938 előtt és után különböző okokból csatlakoztak: 1938 tavasza előtt a meggyőződés, azt követően a karrierszempontok domináltak. AZ MMOE ÖNKÉNTES" A mozisok szervezete, az MMOE ZSIDOTLANITASA például csak egy évvel később, nem egészen egy hónappal az első zsidótörvény kihirdetése előtt hajtott végre önmagán hasonló operációt": Komoly érettségről tett tanúbizonyságot a magyar moziszakma, amikor körülbelül száz mozitulajdonos jelenlétében olyan vezetőséget választott, amely megfelel már nagyjában a»társadalmi és gazdasági egyensúly hatályosabb biztosításáról«szóló törvényjavaslat szellemének. Ez a törvényjavaslat a közgyűlés idején még csak a parlamenti bizottság előtt fekszik, a magyar moziszakma azonban már jóeleve számolt a törvény életbeléptetésével és simán, minden zökkenés nélkül, a legszebb testvéri szeretettől áthatva megvalósította azt, amit a törvény csak azután kíván meg a magyar élettől. A magyar moziszakmának ez a gyors átalakulása nem meg- 7 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest - Blackburn International Incorporation, Wilmington, 1988. 102-103. old. 8 Bár a győri programot a vezérkar németbarát tisztjei érthető módon támogatták, mégsem tekinthető német kezdeményezésnek. A területi revízió szándéka húzódott meg mögötte. A fegyverkezési program a magyar tőkés körök számára olyan gazdaságfejlesztési programot jelentett, amely nem tartalmazta a mezőgazdaság szanálását, hanem kizárólag a fejlődőképes ipari ágazatokat kívánta fejleszteni. Hatásaként 1939 és 1942 között általános konjunktúra és életszínvonal emelkedés jelentkezett.
16 Őrségváltás után futamodás, nem opportunista alkalmazkodás, hanem egyedül és kizárólag a józan ész diktálta elhatározás, amely végeredményben használ mindenkinek. Már pedig ma ismét felborítani a moziszakma békéjét, létét, annyit jelentene, mint sok ezer embernek a kenyérkeresetét bizonytalanná tenni, megnehezíteni a magyar filmgyártás amúgy is rendkívül bizonytalan helyzetét és végül - nem utolsó sorban - ebbe teljesen tönkre kellene menni a magyar mozgóképiparnak. Ezt akarták meggátolni azok, akik belátták, hogy idő előtt kell cselekedni. " 9 AZ OMF, MINT A KAMARA 1938. április 26-án az Országos ELŐZMÉNYE Magyar Filmegyesület is választmányi ülést tartott, amelynek központi témája a kamara felállításáról szóló kormányjavaslat volt. Az egyesület különvéleménytjelentett be ebben a kérdésben: A kormányjavaslat közös színház- és filmművészeti kamara felállításáról intézkedik, a Filmegyesület azonban igen alaposan kidolgozott memorandumban, amelyet dr. vitéz Tóth András elnök, orsz. képviselő terjeszt elő illetékes helyeken, megindokolja, hogy miért válik szükségessé az önálló Filmkamara felállítása. Hiszen a Filmegyesület mai szervezetével, különböző szakosztályaival már tulajdonképpen nem más, mint nem hivatalos Filmkamara és ezért kéri a kormányt, hogy állítson föl külön színházi és külön Filmkamarát. (...) A memorandum azután kifejti, melyek azok az okok, amelyek szükségessé teszik, hogy a Filmkamara és színházi kamara ne kerüljön egy igazgatás alá, mert tulajdonképpen mások a céljai. " 10 Az önálló, külön filmkamara megvalósítására irányuló törekvésnek rendkívül fontos szerepe lesz a kamara történetében. A Filmkultúra fenti híradása alapján feltételezhetjük, hogy az elgondolás az Országos Magyar Filmegyesület memorandumának megfogalmazóitól származik. A memorandum 1938. április 26- án a jelek szerint már készen állt. Darányi Kálmán miniszterelnök április 8-án terjesztette be a képviselőházban az első zsidótörvény-javaslatot. Még elfogadása és kihirdetése előtt, május 9 Filmkultúra. 1938. május 1. 2. old. A szöveget feltehetően Lajta Andor írta. 10 Uo. 1938. május 1.5. old.
A filmkamara megalakulásának előzményei 17 18-án tartotta meg évi rendes közgyűlését az egyesület. Vitéz dr. Tóth András maradt az elnök, a vezérkarban azonban részleges tisztújítás zajlott le. Az ügyvezető alelnök dr. Nagy Sándor, a Hunnia aligazgatója lett, a rendezői szakosztály élére Balogh Béla került (ezt a tisztséget töltötte be korábban Székely István). Kiss Ferencről ebben az időben már sejthető volt, hogy ő lesz a kamara elnöke, így most megelégedni látszott a színészi szakosztály vezetésével. Gaál Béla tiszteletbeli alelnöki pozíciója nem jelentett valóságos hatalmat. Titkár lett Csepreghy Jenő rendező. Hamza D. Ákos a pénztárosi, Eiben István a technikai szakosztály elnöki, ifj. Bókay János pedig a dramaturgszakosztály elnöki tisztét kapta. Az előző számban beharangozott memorandum sorsáról nem tudunk meg semmit. Vitéz dr. Tóth András akciója vagy elmaradt, vagy nem járt sikerrel, mert újfent értesülhetünk egy kamarai előkészítő bizottság felállításáról, amelynek az elnök, vitéz dr. Gallay Béla egyesületi ügyész, dr. Bingert János, dr. Taubinger Zoltán, dr. Nagy Sándor, Somkuti István, Balogh Béla, Bókay János, dr. Bajusz Péter és a tiszteletbeli társelnök lettek a tagjai. A bizottság feladatáról csak annyi derül ki, hogy haladéktalanul felveszi az érintkezést az illetékes tényezőkkel. " '' AZ ELSŐ 1938. május 29-én a kihirdették az első ZSIDÓTÖRVÉNY zsidótörvényt (1938:XV.tc. a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról). A törvény vallási alapon állt, tehát az izraelita vallásúakat tekintette zsidóknak. Kamarák felállítását rendelte el, és kimondta, hogy a sajtó-, színház- és filmművészeti, ügyvédi, mérnöki és orvoskamarák tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20%-a lehet zsidó. Zsolnai László hetilapjában, a Filmujságban már 1938. május 14-én számot vet a következményekkel. Megállapítja, hogy mindössze három-négy versenyképes" keresztény rendező működik a szakmában és nagyjából ez a helyzet a forgatókönyvírók, gyártásvezetők, filmépítészek" (díszlettervezők) esetében is. Nem lesz baj viszont az operatőrökkel és színészekkel. A 11 Uo. 1938. június 1. 1. old.
18 őrségváltás után filmgyártó cégekkel kapcsolatos véleménye megegyezik a már idézett Smolkáéval. A mozikkal kapcsolatban megállapítja, hogy bár az engedélyesek több mint 80%-a keresztény, a társasviszony következtében azonban a mozik is túlnyomórészt zsidó kézben vannak. 12 Mint az várható volt, a zsidótörvény azonnal éreztette hatását a filmszakma minden ágában. LAJTA KÖZVÉLEMÉNY- A Zsolnainál sokkal kevésbé szó- KUTATASA" kimondó, óvatos és visszafogott Lajta Andor május közepén körkérdést intézett néhány vidéki mozi igazgatóhoz. Arra kérte őket, hogy a politikai kérdések érintése nélkül fejtsék ki nézeteiket a vidéki mozik válságos helyzetéről. A következő kérdéseket tette fel: Mik a bajok? Mi idézte elő a válságot? Hogyan lehetne a helyzeten segíteni? Mi a külföldi fűmmel szemben az álláspont? Milyen következtetések vonhatók le a helyzetből? ",3 Mivel a válaszok a moziszakma helyzetéről adott ritka és hiteles látleletek, érdemes hosszabban idézni belőlük. Szilágyi György, bajai mozis: Ezt a tudósítást én nyilvánosan megírni politikamentesen képtelen vagyok, mert az üzletmenet ilyen katasztrofális visszaesésének az oka kizárólag poltikai természetű, így erről szívem szerint nem írhatok, viszont szóvirágokkal így is túlontúl tele vagyunk, így szíves elnézését kérem, hogy ezidőszerint ilyen cikknek a megírásától tartózkodom. Ezt felelősségem tudatában annál is inkább állíthatom, mert hisz március közepéig az üzletmenet teljesen kielégítő volt, ha jó filmünk volt, ennek nagy közönsége is volt, viszont gyönge filmmel eddig is égtünk. Viszont azt állíthatom, hogy vidéki szempontból a magyar film kiesése katasztrófára vezetne, mert a közepes magyar film még mindig sokkal nagyobb üzlet, mint a legnagyobb külföldi világfilm és ha számszerűleg nem is volna annyi magyar film, mint a múlt évben, 20-25 magyar filmmel ugyanaz az eredmény volna elérhető. 12 Zsolnai cikkének szövege megtalálható: Sándor Tibor: Őrségváltás. Bp. Magyar Filmintézet, 1992. 112-119. old. 13 Filmkultúra 1938. június 1. 2-13. old.
A filmkamara megalakulásának előzményei 19 A márciusban bekövetkezett Anschluss, az ennek nyomán megindult nyilas mozgalom, a lelkek megfélemlítése, zsidójavaslat, vagyondézsma, mind olyan politikai természetű megmozdulás, ami természetszerűleg maga után vonta a rossz üzletmenet okát, erről azonban nyilatkozni nyilvánosan nem kívánok. " 14 Fazekas Arthur (Nyíregyháza): Készséggel teszek eleget kívánságának, bár a politikai kérdések érintése nélkül nem tudok abszolút hű képet adni a mai helyzetről. (...) A bajok tulajdonképpen április közepén kezdődtek és a közönségnek a szórakozások iránti elkedvetlenedésében lelik magyarázatukat. " 15 Magyar János (Nagykanizsa): A legsúlyosabb okkal ehelyütt nem kívánok foglalkozni, mert azt ezidőszerint sem a mozis, sem a filmes megszüntetni nem tudja. ",6 Lukács Miklós (Törökszentmiklós): A vidéki mozik rövidéletű prosperitása hanyatlóban van. A mozgófénykép színházak látogatottsága úgyszólván egyik napról a másikra rendkívüli módon megcsappant, amely ténynek főokát abban látom, hogya közönség többségén egyszeriben valami megmagyarázhatatlan pánikszerű hangulat vett erőt és a jövő iránti nagy aggodalom. Háborús rémképek lebegnek az emberek lelki szemei előtt és kedvüket vették a napi események, a bizonytalanság, továbbá nem utolsó sorban az általános gazdasági visszaesés.",7 A válaszadók között voltak olyan mozisok is, akik nem hozták összefüggésbe a politikában lezajlott változásokat a közönség megváltozott magatartásával. 14 Uo. 2. old. 15 Uo. 6. old. 16 Uo. 7. old. 17 Uo. 11. old.
20 őrségváltás után A VALSAG A válság tényét azonban - amely nem csak ELSŐ JELEI vidéken és nem csak a mozis fronton éreztette hatását - nem lehetett kétségbevonni. Vitéz dr. Tóth András, az Országos Magyar Filmegyesület elnöke a Filmkultúra hasábjain intézett szózatot" a filmszakma egész társadalmához: Május 18-án, mikor ezt a szózatot intézzük mindazokhoz, akik a magyar film gyártásában közreműködnek, akár mint gyártók, akár mint forgalombahozók, akár mint előadók: május 18-án a magyar filmgyártás mindkét telepe: a Hunnia filmgyár két műterme és a Magyar Filmiroda stúdiója néma és sötét. Egy évvel ezelőtt, május havában ezek a telepek teljesítőképességük teljes kihasználásával dolgoztak, 1938 májusában néptelenek és hangtalanok a stúdiók és a csodálatos májusi nap, a virágjukban pompázó fák nem alkotnak szépséges hátteret új magyar filmek jeleneteihez. Azon a májusi hónapon, amikor Magyarország miniszterelnöke a nemzeti újjáépítés nagy programjával tette bizakodóvá a magyar szíveket, lehetetlen, hogy abban a szakmában találjunk elernyedt energiákat, amely hat év alatt megmutatta, hogy a semmiből tud teremteni, hogy szerény anyagi eszközökkel, de elszánt akarattal Magyarországot, amely a filmgyártásban semmiféle szerepet nem játszott, filmgyártás szempontjából az európai országok között rangsorban a negyedik helyre tudja emelni. (...) Felhívjuk mindazokat a gyártókat, kölcsönzőket és mozisokat, akik eddig is résztvettek a magyar filmgyártás munkájában, akik a magyar hangos filmgyártás 120 filmjének megalkotásával jogot szereztek a munkához: kezdjék meg a munkát." 18 Az OMF elnöke tehát úgy tett, mint aki nem érti, miért nincsenek ott a gyártók a gyárakban. Bingert, a Hunnia igazgatója, aki a nyilvánosság előtt szintén úgy tett, mintha a zsidókérdés még távolról sem érintené a filmszakmát, a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1938. május 12-i ülésén megvilágította a távolmaradás okait. A jegyzőkönyv tanúsága szerint: Bingert János előadja, hogy az elmúlt esztendőben ilyenkor 18 Uo. 19. old.
A filmkamara megalakulásának előzményei 21 már előrehaladottabb stádiumban voltak azok a tárgyalások, amelyek a következő évadban gyártandó filmek céljából beérkeztek. Hogy mostani ajánlatok nincsenek ilyen előrehaladott stádiumban, annak nem a tőkehiány az oka, hanem az a bizonytalanság, hogy a Filmkamara milyen elveken fog felépülni s ki lehet annak a tagja. Az elsőhetes színházak most is hajlandók a gyártandó új filmeket előre lekötni, a kölcsönzőcég azonban nem mer vállalkozni, mert attól tart, hogy esetleg nem veszik be a Filmkamara tagjai közé. " 19 ELKÉPZELÉSEK A JÖVENDŐ Ugyanezen az ülésen Bingert KAMARÁRÓL felvetette, hogy a Filmipari Alapnak is részletesebben kellene foglalkoznia a filmkamara szervezésének kérdésével. A Miniszterközi Bizottság következő ülésén, május 17-én főként ezt a kérdést vitatták meg. Konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy a gyártó cégek tagjai legyenek a kamarának. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy meg kell akadályozni a visszaéléseket, a strohmann-rendszer kiépülését. A mozisok esetleges tagságával kapcsolatban a bizottság tagjai nem jutottak azonos álláspontra 20. Május 30-án ismét a filmkamara jövendő szervezete és hatásköre volt a bizottsági ülés egyik tárgya. Kádár L. Levente elnök egyetértésével abban állapodtak meg, hogy a különböző filmegyesületek a kamara felállítása után is tovább működhetnek, bár hatósági jogosultságukat, már amennyiben rendelkeznek ilyennel, a kamara fogja átvenni. Ekkor még úgy vélték, hogy a filmkamara a gyártás irányát is meg fogja szabni, sőt, hogy a szükséges tőkéről is neki kell majd gondoskodnia. 21 Ugyanezen a napon este 6-kor tartották a Hunnia igazgatósági ülését is. Bingert előterjesztette, hogy a filmkamarai munkálatok előkészítésével, helyesebben a megfelelő átmenet kialakításával függ össze az a kívánság, 19 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi május hó 12. napján délután 5 órakor megtartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek 1938. 20 U.o. az 1938. évi május hó 17. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőkönyve. 21 U.o. az 1938. évi május hó 30. napján du. 1 órakor megtartott ülés jegyzőkönyve.
22 őrségváltás után hogy Nagy Sándor aligazgató vállalja az Országos Filmegyesület ügyvezető alelnöki tisztjét. " 22 Ez is mutatja, hogy a jövendő kamara felállításában az Országos Magyar Filmegyesületnek döntő szerepe volt. Egyébként nem lett volna fontos a Hunnia vezetői számára, hogy egyik vezetőjük legyen az egyesület ügyvezetője. Az egyesület május 18-i évi rendes közgyűlésén választották meg Nagy Sándort, és a Hunnia igazgatósága ekkor erősítette meg aligazgatóját ebben a pozícióban. 23 KERESZTES-FISCHER FERENC A Miniszterközi Bizottság jú- KÜLÖNVÉLEMÉNYE nius 13.j ülésén a kamarával kacsolatos kérdések tárgyalásakor dr. Szöllössy Alfréd, aki egyben a Belügyminisztérium égisze alatt működő Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság elnöke volt, olyan bejelentést tett, mely szerint Jelsöbbsége (a belügyminiszter S.T.) ellenzi, hogy a mozgóképszínházak benne legyenek a Filmkamarában. " 24 Szöllösy bejelentésének azért van nagy jelentősége, mert a kormánytagoknak a témában folytatott egymás közötti megbeszéléseiről semmiféle dokumentum nem áll rendelkezésünkre. Nem tudjuk, hogy a miniszterek mekkora súllyal, milyen álláspontot képviseltek ebben a kérdésben. Ugyanakkor a mozisok kamarán kívül maradása lesz az 1939-es kamara körüli harcok egyik fő oka. A filmkamara legfőbb törekvése az lesz, hogy a mozisok kerüljenek be a kamarába és így rájuk is vonatkozzanak a zsidótörvények. Szöllösy bejelentéséből megtudhatjuk, ki akadályozta ezt meg: Keresztes-Fischer Ferenc, a belügyminiszter. A Bethlenhez közel álló Keresztes-Fischer a Horthy-kori hatalmi elitben mindvégig a mérsékelt, németellenes, kiugráspárti csoport egyik kulcsfigurája volt. Bethlennel együtt a zsidótörvények ellenzői közé tartozott. Mindez még 22 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi május hó 30. napján du. 6 órakor a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z-1123. 1. raktári szám 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939. 23 Lásd a 17. oldalt. 24 Jegyzőkönyv a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottságnak a Hunnia Filmgyár tanácstermében 1938. évi június hó 13. napján délután 5 órakor megtartott üléséről. In: OL. Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság 1926-1940. Z-1129. 1. raktári szám 1 dosszié: Ülési jegyzökönyvek. 1938.
A filmkamara megalakulásának előzményei 23 nem bizonyítja, hogy Keresztes-Fischert kizárólag politikai nézetei motiválták, amikor szembeszállt a kormányzó elit többségi álláspontjával. Lehet, hogy hatásköri, tehát végső soron hatalmi szempontok is vezérelték: a filmkamaráról ekkor már köztudott volt, hogy a vallás- és közoktatási tárca alá fog tartozni, míg a mozik hatósági felügyeletét a belügyi tárca látta el. A mozisok kamarai tagsága a belügyi tárca hatalmát csorbította volna. ANTAL ISTVÁN 1938. július 11-én a minisztertanács is EMLÉKIRATA olyan kérdéssel foglalkozott, amely érintette a filmpolitika legmagasabb szintű irányítását. Imrédy Béla miniszterelnök előadta, hogy felkérésére Antal István igazságügyi államtitkár emlékiratot készített a kormánytagok részére egy nemzeti propaganda és sajtószerv" (minisztérium, hivatal stb.) célja, rendeltetése, ügyköre és megszervezése tárgyában. Hóman Bálint, aki Imrédy kormányában (ellentétben a korábbi, Gömbös- és Darányi-kormánnyal és a későbbi, Teleki- és Bárdossy-kormánnyal) nem a vallás és közoktatási tárca birtokosa volt, hanem tárca nélküli miniszteri posztot töltött be, hosszasan hozzászólt Imrédy bejelentéséhez. Már beszédének elején kiderül, hogy Antal emlékirata szerves folytatása azon kormányszintű nemzetnevelési törekvéseknek, amelyeket korábban Hóman kezdeményezett. Imrédy őt bízta meg a nemzetnevelés elvi szempontjainak kidolgozásával, Antal pedig a sajtó-, rádió- és filmpropaganda ügyeinek intézésére kapott megbízást. Antal tervezetével Hóman messzemenően egyetértett, és úgy vélte, hogy a terv megvalósítására bizonyos idő múlva önálló miniszteri tárca létesítése fog szükségessé válni. " 25 Kifejtette továbbá, hogy a sajtó, rádió, film, színház, irodalom, népművelő előadások és egyéb kultúrintézmények felvilágosító munkásságának egységes elvi és gyakorlati irányítása oly mélyreható belenyúlást jelent a tárcák - elsősorban a vallás- és közoktatási, honvédelmi, belügyi de éppen így az iparügyi, kereskedelemügyi, földmüvelésügyi tárcák - hatáskörébe s oly ellentétek felis OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. július 11. 48. old.
24 Őrségváltás után idézésére alkalmas, hogy ennek végrehajtására, illetőleg kiküszöbölésére egyedül a miniszterelnök lehet illetékes. " 26 Ezután miniszteri tisztéről lemondott és a feladat megoldására Antalt javasolta. Gondosan előkészített, átgondolt és egyeztetett lépések voltak ezek. Hóman nyilván nem kívánta erre a bizonytalan pozícióra becserélni a rászabott" vallás- és közoktatásügyi tárcát. Azt is sejthette, hogy a tárca akkori birtokosára, gróf Teleki Pálra más feladatok várnak még, és így hamarosan ismét betöltheti régi pozícióját. Lendületet adott viszont Antal pályájának, amely pontosan úgy alakult, ahogyan azt lemondásakor Hóman felvázolta. Antal Gömbös régi híveként, annak miniszterelnöksége alatt a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője volt. 1938 júliusában mint igazságügyi minisztériumi államtitkár a miniszterelnökségen is beosztást nyert, pontosan azzal a feladatkörrel, amire Hóman utalt. Kállay Miklós kormányában, 1942. április 17-én kapta meg tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda miniszteri kinevezését. Kezdetben kis hivatali apparátusa az évek folyamán egyre inkább bővülni fog. 27 A KAMARA ÜGYE A A kamara felállításának előkészítése KORMÁNY ELŐTT eközben nagyobb lendületet kapott. Augusztus 12-én a Minisztertanács gyors egymásutánban hallgatta meg Mikecz Ödön igazságügyminiszter ismertetését a sajtókamara tárgyában kiadandó kormányrendeletről, majd Zsindely Ferenc vallás- és közoktatásügyi államtitkárt a színművészeti és filmkamara tárgyában kiadandó rendelet tartalmáról. Ezen a minisztertanácsi ülésen vett olyan fordulatot a kamara ügye, melyen az elkövetkező két hétben a filmszakma vezetői már nem tudtak változtatni. A kormány úgy vélte, hogy a két kamarát hasonló működési és szervezeti elvek alapján kell felállítani. Mivel Mikecz szerint a sajtókamarának két tagozatból, kiadóiból és újságíróiból kell állnia és ezt a minisztertanács tagjai elfogadták, nem merült fel kétely Zsindely javaslatával kapcsolatban 26 U.o. 50-51. old. 27 Antal és hivatala későbbi tevékenységét lásd a negyvenes évek filmpolitikájáról szóló részekben.
A filmkamara megalakulásának előzményei 25 sem, aki szinten két tagozatból (színművészetiből és filmművészetiből) álló közös kamara felállítását javasolta. Sőt, annyira meg voltak győződve arról, hogy a színház és a film ügyei ugyanolyan szervezeti keretek között oldhatók meg, mint a sajtóé, hogy utasították Zsindelyt: Az elnök választására, a felügyeletre, a jóléti intézményre, valamint az egyeztető eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a sajtókamarára vonatkozó minisztertanácsi határozatnak megfelelően kell megoldani. " 28 Azt is megállapították, hogy a kamara célja a keresztény erkölcs ápolása helyett a kari tisztesség megóvása, továbbá, hogy a karszemélyzet azon tagjai, akik nincsenek állandó alkalmazásban, nem veendők fel a kamarába. 29 Nehéz pontosan rekonstruálni, hogy mi történt az elkövetkező napokban. Bingert augusztus 24-én, a Hunnia igazgatósági ülésén a következőket jelentette: Két napon keresztül résztvett a kultuszminisztériumban a fűmkamara felállításával tervbevett rendelettel kapcsolatos tárgyalásokon. Részletesen előadja a tárgyalások anyagát és azt, hogy a kultuszminisztériummal milyen módon sikerült a filmszakosztály és a színészszakosztály szervezetét egységes alapokra hozni. Ugyancsak jelenti hogy az azóta tartott igazságügyminisztériumi értekezlet sajnos nem fogadta el ezt a közös tervezetet, hanem egy ettől eltérő és a Filmipari Alap és a Hunnia filmpolitikai elgondolásait nem fedő, sőt attól lényeges pontokban eltérő tervezetet fogadott el. Tekintettel arra, hogy a filmkamara megszervezésének ügye most már a minisztériumok, sőt valószínűleg néhány napon belül a minisztertanács kezében van, a magunk részéről itt már befolyásunkat érvényesíteni nem áll módunkban. " 30 A fellelhető dokumentumok alapján csak feltételezhetjük, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Miniszterközi Bizottság Bingert által képviselt álláspontja közel állha- 28 OL. K-27. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek xeroxmásolatai. 1938. augusztus 12. 28-29. old. 29 U.o. 30 Jegyzőkönyv a Hunnia Filmgyár Részvénytársaságnak 1938. évi augusztus hó 24. napján a Hunnia filmgyárban megtartott igazgatósági üléséről. In: OL. Hunnia Filmgyár Rt. Igazgatósági iratok. Z 1123. 1 raktári szám, 1. dosszié: Igazgatósági jegyzőkönyvek. 1936-1939.
26 Őrségváltás után tott egymáshoz, és az Igazságügyi Minisztérium változtatta meg azt, feltehetően az említett kormányülés határozatának szellemében. 31 A kormány döntése, mint látható, nem felelt meg a szakma elvárásainak. Ez 1939-ben nem várt bonyodalmakat okoz majd és két részre fogja osztani a filmkamara vezérkarát. A Minisztertanács végül augusztus 26-i ülésén elfogadta a rendelet végleges szövegét. (6090/1938. M.E.sz.r. a színház- és filmművészeti kamara felállítása tárgyában.) 31 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium iratanyagának legnagyobb része megsemmisült, nem található meg az Országos Levéltárban.
A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara A rendeletet dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, mint a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott belügyminiszter írta alá 1938. augusztus 26-án. Két nappal később lépett hatályba. A rendelet a kamarát tagjainak önkormányzati szervezeteként definiálta. Feladatát a következőkben jelölte meg:,,2.. A kamara feladata: a színművészet és a filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményeinek érvényrejuttatása és biztosítása, a kamara kötelékébe tartozók testületi és szociális érdekeinek képviselete, hivatásuk erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvása, a hivatásuk gyakorlásával járó jogok védelme, és kötelezettségeik teljesítésének ellenőrzése, a tagok feletti fegyelmi hatóság gyakorlása, végül állásfoglalás és javaslattétel a színművészetre és a filmművészetre vonatkozó kérdésekben. Ebben a feladatkörben a kamara gondoskodik a színművészi és filmművészt hivatás művészi színvonalának fejlesztéséről, úgyszintén a munka-, a színdarab- és a filmközvetítésről. " A kamara közös ügyeit kivéve, két külön főosztályban (színművészeti és filmművészeti) fejtette ki tevékenységét. A filmművészeti főosztály öt szakcsoportból állt: 1. a művészeti ügyvezetők szakcsoportja (a kölcsönző és gyártó vállalatok igazgatói és az igazgatási tennivalókat ellátó művészeti ügyvezetők). 1 Magyarországi rendeletek tára 1938. 72. évf. VI-VIII. füzet (II. kötet) 1016. old. A m. kir. minisztérium 1938. évi 6090. M.E. számú rendelete.
28 Őrségváltás után 2. az előadóművészek szakcsoportja (filmszínészek, énekesek és táncosok). 3. a művészeti ügykezelők szakcsoportja (forgatókönyvírók, rendezők, segédrendezők, díszlettervezők, ruhatervezők, hangmérnökök, operatőrök, vágók, karmesterek). 4. az igazgatási és műszaki ügyvezetők és ügykezelők szakcsoportja (felvételvezetők, üzemmérnökök, gyártásvezetők, egyéb gyártási tisztviselők, díszletmesterek, fővilágosítók). 5. a művészi segédszemélyzet szakcsoportja (zenekari tagok, az énekkar és a tánckar tagjai). A FILMMŰVÉSZETI FŐOSZ- A filmművészeti főosztály a kö- TALY SZERVEZETE vetkező szervekből állt: képviseleti közgyűlés, választmány és tisztikar. Ezeken kívül a kamara közös közgyűlése és fegyelmi bírósága is rendelkezett a filmművészeti főosztály tevékenységét érintő bizonyos kompetenciákkal. A filmművészeti főosztály képviseleti közgyűlésének tagjait a miniszteri megbízott és egy előkészítő bizottság (szakcsoportonként 2-2 tagból állt) közreműködésével és felügyeletével választották meg az egyes szakcsoportok tagjai. A jelöltek listáját az előkészítő bizottság tagjai szótöbbséggel választották. A szakcsoportok tagjai is szótöbbséggel választottak és a választáskor nem voltak kötelesek figyelembe venni az előkészítő bizottság által választott jelöltek névsorát. A képviseleti közgyűlés 50 tagból és a tisztikarból állt. Az első szakcsoportból 15, a másodikból 20, a harmadik, negyedik és ötödik szakcsoportból 5-5-5 küldöttet lehetett választani. A képviseleti közgyűlés hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: az ügyrend megállapítása, a választmány és a két filmművészeti alelnök megválasztása, a választmány határozatai elleni fellebbezések elbírálása, jelentés a főosztály működéséről, amit jogszabály számára előír vagy a közgyűlés elé terjeszt, továbbá javaslattétel a filmművészetre vonatkozó kérdésekben. Tárgysorozatát az elnök állapítja meg, de köteles felvenni a közgyűlési tag olyan indítványát, amely közgyűlési hatáskörbe tartozik. Évente legalább egyszer kell közgyűlést tartani. A közgyűlést az elnök hívja össze. A kamara közös közgyűlése választotta az elnököt (a vallás-
A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 29 és közoktatási miniszter által kijelölt három tag közül), határozott a közös ügyekben (vagyonnal, költségvetéssel, tagsági díjjal kapcsolatban stb.). A filmművészeti főosztály választmányának 16 tagja volt. (az első szakcsoportból 4, a másodikból 6, a harmadik, negyedik és ötödikből 2-2-2 tag). Rajtuk kívül a választmányba tartoztak: a kamara elnöke, mint a választmány elnöke, a főosztály két alelnöke, a kamara főtitkára, a főosztály titkára és a kamarai ügyész. Hatáskörébe tartozott: a közgyűlés határozatainak előkészítése és végrehajtása, tagfelvétel és törlés, a főosztály titkárának megválasztása, a tagok névjegyzékének vezetése, a tagok feletti felügyelet, vagyonkezelés, ha szükséges: bizottságok alakítása). Szótöbbséggel határoz, ülései nem nyilvánosak. Határozatai ellen a képviseleti közgyűléshez lehetett fellebbezni. A két választmány együttes ülésen választja meg a kamara főtitkárát, ügyészét, pénztárosát, ellenőrét (revizorát), továbbá a fegyelmi bíróság tagjait és az országos színművészeti és filmművészeti tanácsnak a kamarától kiküldött tagjait. A kamara tisztikara az elnökből, a négy alelnökből (két színművészeti és két filmművészeti), a főtitkárból, a színművészeti és a filmművészeti főosztály titkáraiból, az ügyészből, a pénztárosból és az ellenőrből (revizorból) állt. Az elnök volt a kamarának mint közjogi testületnek és mint vagyonjogi személynek a képviselője. Közgyűléseken, választmányi üléseken elnökölt, ellenőrizte a tisztikar tagjait, a kamarai alkalmazottakat és a tagok felett is ő gyakorolta a legfőbb felügyeletet. Az elnök, az alelnökök és a választmányi tagok nem részesültek díjazásban, kiadásaikat megtérítették. A fegyelmi bíróság tanácsokban működött, elnöke a kamara elnöke volt. Az országos színművészeti és filmművészeti tanács a fegyelmi bíróság felett másodfokon ítélkezett. Elnökét és tíz tagját a vallás- és közoktatási miniszter nevezte ki, másik tíz tagját a választmányok együtte ülése választotta. Szintén tanácsokban ülésezett. A kamara feletti főfelügyeletet a vallás- és közoktatási miniszter - a belügyi igazgatást érintő kérdésekben a belügyminiszterrel egyetértésben - gyakorolta. Bizonyos esetekben (ha a
30 őrségváltás után kamara tevékenysége jogszabályt sértett, nem állt összhangban a nemzeti szellem vagy a keresztény erkölcs követelményeivel vagy közérdeket sértett) megsemmisíthette határozatát. A felügyeleteti szerv miniszteri kiküldöttet vagy - a kamara önkormányzatát felfüggesztve - miniszteri biztost rendelhetett ki a kamara élére (ha az a jogszabállyal tartósan szembehelyezkedett, államérdeket sértő módon járt el, vagy tennivalói elvégzésére tartósan képtelenné vált). Tagfelvételkor a következő feltételeknek kellett megfelelni: 18. betöltött életév, nemzeti szempontból és szakmai tisztesség szempontjából kifogástalan magaviselet, és megfelelő szakképzettség. Az első zsidótörvény szerint zsidónak minősülőket csak olyan számban lehetett felvenni, hogy számuk az illető főosztályban, illetőleg szakcsoportban az összes tagok számának 20%-át nem haladhatta meg. Az előadóművészek szakcsoportjába csak azt lehetett felvenni, aki vagy zeneművészeti főiskolai, vagy nemzeti zenedei (opera tanszaki), vagy színművészeti akadémiai (esetleg miniszteri engedéllyel működő színészképző iskolai) diplomával rendelkezett, vagy mint gyakorlatos három éven át működött. A szakcsoportokban felsorolt tevékenységeket és munkaköröket csak kamarai tagok végezhettek ill. láthattak el. Nem kamarai tag zsidó alkalmazottaikat a kölcsönző és gyártó cégek kötelesek voltak elbocsátani, ha azok tevékenysége ill. állása kamarai tagsághoz volt kötve. Külön kormányrendelet (6.095/1938 M.E. sz. r.) szabályozta a kamara megalakítására vonatkozó rendelkezéseket. Eszerint a kamarának 1939. január l-jén kellett megkezdeni működését. Megalakításának előkészítésére miniszteri megbízottat rendeltek ki, akit egy kilenctagú bizottság segített munkájában. A felvételi kérelmeket 1938. október 15-ig lehetett benyújtani és a bizottság november 30-ig döntött sorsukról. A kamara tehát 1939 januárjában megkezdte működését. A VEZÉRKAR Vezérkara a következőkből állt: Kiss Ferenc elnök, dr. Taubinger Zoltán és Mihályfi Béla
A kamara létrehozása, felépítése és vezérkara 31 alelnökök, Csellé Lajos főtitkár, dr. Lieber László titkár, Benkó Bálint ellenőr, vitéz dr. Gallay Béla ügyész 2. Kiss Ferenc 3 a korabeli magyar színházi élet politikai szempontból meghatározó alakja volt. A tehetséges színész 1925-ben vált szélsőjobboldalivá, amikor az Esti Kurir című lap többek között őt tette felelőssé az Unió színházak csődjéért. Ettől kezdve fő ellenségének tekintette a zsidókat és a baloldalt általában. Későbbi tetteit feltehetően karrier-szempontok és a sértett hiúság motiválták. A húszas években Gömbös Gyula volt legfőbb támogatója, akivel 1922-ben a Hungária Evezős Egyesületben ismerkedett meg. 1926-ban Gömbös helyezte vissza a Nemzeti Színházba, Klebelsberg vallás- és közoktatási miniszter segítségével. Kiss Ferenc fontos szerepet játszott a Turul Szövetségben is, a Turul Szépmíves Bajtársi Egyesületének magistere volt. Önmagában ez a tény is bizonyítja a Turul szerepét a kamara létrehozásban. Kiss Turulban játszott vezető szerepe magyarázatot ad a szövetségnek a színházi és filmélet zsidótlanítása érdekében folytatott harcára. Későbbi politikai támogatói közé Endre Lászlót, Imrédy Bélát és Szálasi Ferencet sorolhatjuk. Formálisan egyetlen pártnak sem volt tagja, de utóbbi három támogatójának neve pontosan kijelöli politikai hovatartozását: a mindenkori szélsőjobboldal híve volt egészen 1945-ig. 1933-tól tanított a Színművészeti Akadémián, 1937-től annak igazgatója. 1938. december 12-én lett a Színház- és Filmművészeti Kamara elnöke. Ezt a tisztséget 1942 áprilisáig, tehát a Kállay-kormány hivatalba lépéséig töltötte be. Ettől kezdve 1944 októberéig - legalábbis a nyilvánosság előtt - nem játszott vezető szerepet a politikában. Október 19-én a Szálasi-kormány vallás- és közoktatási minisztere lett, Rajniss Ferenc felkérésére átvette a Nemzeti Színház vezetését, majd november 2-án a színészed ügyek kormánybiztosává nevezték ki. December 18- án elhagyta az országot. Az amerikaiak 1945 októberében adták át a magyar hatóságoknak, népbírósági perében november 28- án hirdettek először ítéletet: háborús és népellenes bűntettekben 2 A Filmkamara vezetősége, tisztikara és bizottságai. In: Magyar Film, 1939. március 4. 11. old. 3 Kiss Ferenc politikai életútját 1945-ös népbírósági pere tárta fel: Nb. IX. 4077/1945 sz. - D 8012/1946. In: OL XIX-E-1-i 14. doboz, 1074-1099. old.