EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014.1.8. COM(2013) 938 final A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Eredményjelentés az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv és a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv alkalmazásáról {SWD(2013) 541 final} HU HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Eredményjelentés az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv és a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv alkalmazásáról BEVEZETÉS Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv 1 (a továbbiakban: az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv) célja, hogy célelőirányzatok, ösztönzők és az energia hatékony végfelhasználását gátló piaci korlátok és hiányosságok megszüntetéséhez szükséges intézményi, pénzügyi és jogi keretek létrehozásával gazdaságosabbá és hatékonyabbá tegye az energia végfelhasználását. Célja továbbá, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az energetikai szolgáltatások piacának kialakítását és előmozdítását, energiamegtakarítási programok végrehajtását és egyéb, a végső fogyasztókat érintő, energiahatékonyságot javító intézkedések meghozatalát. Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv a következőkre alkalmazandó: az energiaelosztók, a kiskereskedelmi energiaértékesítés és az energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szolgáltatók; ugyanakkor mentesülnek hatálya alól az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatókörébe tartozó tevékenységek, valamint bizonyos mértékig a fegyveres erők. Az irányelv középpontjában az átfogó energiahálózatokba tartozó energiahordozók például elektromos áram, földgáz, valamint más energiatípusok, mint távfűtés, fűtőolaj, szén és lignit, erdészet és mezőgazdasági energiatermékek kiskereskedelmi értékesítése, biztosítása és elosztása áll. Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamoknak energiahatékonysági cselekvési tervet kellett készíteniük, amelyet legkésőbb 2011. június 30-ig be kellett nyújtaniuk a Bizottságnak 2. Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv 14. cikkének (5) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy az energiahatékonysági cselekvési terv alapján értékelje a tagállamok által a nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat elérése érdekében tett előrehaladás mértékét. A jelentés tehát lezárja a Bizottságnak az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv 14. cikkének (5) bekezdése értelmében fennálló kötelezettsége keretében, a második energiahatékonysági cselekvési terv vonatkozásában végzett értékelési és jelentéstételi folyamatát. A jelentés a tervezettnél később készült el, mivel egyes tagállamok nem az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben megállapított határidő szerint nyújtották be energiahatékonysági cselekvési tervüket. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés jelentős előnyöket kínál az EU-ban megvalósítandó energiamegtakarítás terén, mivel a villamosenergia-termelés során keletkező hő nem vész el, 1 2 HL L 114., 2006.4.27., 64. o. Habár Horvátország 2013 áprilisában benyújtotta energiahatékonysági cselekvési tervét (EEAP), az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében erre nem volt köteles, mivel a kötelezettség azt megelőzően keletkezett, hogy Horvátország csatlakozott volna az EU-hoz. HU 2 HU
hanem hasznosul. Az ebben rejlő lehetőségek még nincsenek maradéktalanul kihasználva. A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló 2004/8/EK irányelv 3 (a továbbiakban: a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv) az energiamegtakarítás céljából és az éghajlat-változás elleni küzdelem érdekében kapcsolt energiatermelésre szolgáló létesítmények létrehozását és működését kívánja elősegíteni. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelvnek rövid távon lehetővé kell tennie, hogy támogassa a létező kapcsolt energiatermelési létesítményeket és előmozdítsa új erőművek létesítését, hosszabb távon pedig a kibocsátáscsökkentés érdekében meg kell teremtenie a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléshez szükséges keretet. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv 10. cikkének megfelelően a tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk, amely tartalmazza a származási garanciával, az adott tagállam nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciáljával, valamint a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó, meglévő jogalkotási és szabályozási kerettel összefüggésben elvégzett elemzések és értékelések eredményeit. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv 11. cikkének megfelelően a Bizottságnak időről időre jelentést kell tennie az irányelvben megfogalmazott célok elérése terén tett előrelépésekről. Az említett kötelezettségnek e jelentés tesz eleget. A jelentés a tervezettnél később készült el, mivel egyes tagállamok nem a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelvben megállapított határidő szerint nyújtották be jelentésüket. Megjegyzendő, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv 4 2014. június 5-i hatállyal mind az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvet, mind a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelvet szinte teljes egészükben hatályon kívül helyezi. Ugyanakkor az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv 4. cikkében előírt, célérték meghatározására vonatkozó kötelezettség 2017. január 1-jéig hatályban marad. E jelentést szolgálati munkadokumentum (SWD(2013) 541 final) kíséri, amely részletesen bemutatja mind az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, mind pedig a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv tagállami alkalmazását, és értékeli az energiahatékonyságban, az energiaellátásban és a végfelhasználói fogyasztásban elért előrehaladást. Az egyes tagállamok energiahatékonysági cselekvési tervének részletes elemzésére is sor kerül. AZ ENERGIA-VÉGFELHASZNÁLÁS HATÉKONYSÁGÁRÓL ÉS AZ ENERGETIKAI SZOLGÁLTATÁSOKRÓL SZÓLÓ 2006/32/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv előírta a tagállamok számára, hogy rögzítsék a végső energiára vonatkozó, legalább 9 %-os nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzatukat, és törekedjenek annak 2016-ig 5 történő megvalósítására. Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezéseinek többségét felváltják az energiahatékonyságról szóló irányelv részletesebb rendelkezései. A 9 %-os célértékkel összefüggő követelmények ugyanakkor 2017-ig hatályban maradnak. Habár a számítási módszerek és a módszertanok nagymértékben különböznek, érdemes úgy tekinteni az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben 3 4 5 HL L 52., 2004.2.21., 50. o. Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. Az irányelv I. melléklete értelmében a tagállamoknak az irányelv végrehajtását megelőző utolsó öt év átlagos éves belföldi végső energiafogyasztását alapul véve kell a célértéket kiszámítaniuk. HU 3 HU
meghatározott célértékre, mint a 2020-ig az energiafogyasztás 20 %-os csökkentésére irányuló, nagyratörő uniós célkitűzés megvalósítása felé vezető lépésre. Az irányelv értelmében a tagállamok az energiahatékonysági cselekvési tervben beszámolnak legfontosabb elfogadott és tervezett energiahatékonysági intézkedéseikről. Általánosságban figyelembe véve az átfogó jelleget, a tagállami szakpolitikai intézkedések bemutatásának részletességét és a kulcsfontosságú ágazatokkal kapcsolatban megadott információkat a tagállamok által 2011-2012-ben az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv keretében benyújtott második energiahatékonysági cselekvési tervek minősége nagymértékben meghaladta az első, 2007-2008 során benyújtott energiahatékonysági cselekvési tervek minőségét. Ezt a második energiahatékonysági cselekvési tervben szereplő új intézkedések végrehajtásának köszönhetően várhatóan megvalósuló energiamegtakarítás is tükrözi. Mivel az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv fókuszában az energia-végfelhasználás és az energetikai szolgáltatások állnak kivéve, az irányelvben meghatározottak szerint, a kínálati oldal energiahatékonysági intézkedéseinek többségét, valamint a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő felek energiahatékonyságának javítására szolgáló intézkedéseket, a második energiahatékonysági cselekvési tervek többsége részletesen beszámol az energiaellátás hatékonyságának javítása érdekében elvégzett vagy tervezett tevékenységekről. Az energiahatékonysági cselekvési tervek emellett számos, az energetikai szolgáltatásokon túlmenő, energiahatékonyságot javító intézkedésről is beszámolnak. Az EU-ban az épületek jelentik a legnagyobb energiamegtakarítási lehetőséget; az ebben az ágazatban történő energiahatékonysági fejlesztések elsőrendű fontosságúak a tagállamok számára. A második energiahatékonysági cselekvési tervben csaknem minden tagállam beszámolt az új és a meglévő épületállományra, a lakóépületekre és a szolgáltatási épületekre is kiterjedő intézkedésekről 6. Az építési szabályozással és intézkedésekkel elérhető megtakarítások a teljes tagállami megtakarítás jelentős részét teszik ki; bizonyos esetekben ide tartoznak azok a korai megtakarítások, amelyeket az 1995 óta végrehajtott szabályozások eredményeztek. Az első jelentéstételi időszakhoz hasonlóan a lakóépületek jelentősége a második energiahatékonysági cselekvési terv esetében is kulcsfontosságú: 17 tagállam számolt be nagyszabású épületfelújítási programokról. Egyes tagállamok megtakarítási számításaikba beleveszik az energiahatékonyságról szóló specifikus uniós jogszabályok által kifejtett hatásokat is, például a környezettudatos terméktervezéssel és az energiafogyasztást jelző címkézéssel összefüggő rendeletek végrehajtásából származó hatásokat. Az energiamegtakarítási intézkedések finanszírozása tekintetében számos tagállam számolt be az uniós források, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv keretében a kibocsátható mennyiségi egységek eladásából származó bevételek felhasználásáról 7. Ugyanakkor az EU egészében fokozódnak azok az erőfeszítések, amelyek a magánszektornak az energiahatékonysági fejlesztések finanszírozásába történő bevonására irányulnak. Az első jelentéstételi időszaktól a másodikig eltelt időszakban nőtt az ígéretes horizontális intézkedések száma. Ezzel párhuzamosan az energiamegtakarítási kötelezettségek mára az 6 7 Lásd az Európai Unióban megvalósuló energiahatékonyságról szóló eredményjelentést kísérő SWD(2013) 541 final bizottsági szolgálati munkadokumentum 3.2. szakaszát. Lásd a kísérő SWD(2013) 541 final bizottsági munkadokumentum 4. szakaszát. HU 4 HU
energiamegtakarítás mértékének fokozására irányuló erőfeszítések kulcsfontosságú részét képezik. Öt tagállam számolt be arról, hogy a fehér bizonyítványok rendszere 8 már működésbe lépett. Két tagállam jelentette energiahatékonysági cselekvési tervében, hogy hamarosan bevezeti a rendszert. Az energetikai szolgáltató vállalatok az unióbeli energiahatékonyság finanszírozása terén továbbra is alapvető fontosságú szerepet töltenek be. Ezzel összhangban számos tagállam jelezte, hogy szerződésmintát írt elő az energetikai szolgáltatók számára, jogszabályt vezetett be, vagy felszámolta a közszféra energetikai szolgáltatásainak az energetikai szolgáltató vállalatok számára való megnyitását akadályozó jogi akadályokat. Ugyanakkor ahogyan az első jelentéstételi időszakban is megfigyelhető volt számos, az energetikai szolgáltató vállalatokkal kapcsolatban említett intézkedés esetében a konkrét intézkedésekről csak kevés információ áll rendelkezésre. 2010-ben a tagállamok által bejelentett teljes végsőenergia-megtakarítás hozzávetőlegesen 59 Mtoe (millió tonna kőolaj-egyenérték) volt. Ez a szám mintegy 35 %-kal magasabb, mint a 27 tagállam által 2008-ban benyújtott első energiahatékonysági cselekvési tervben megállapított időközi energiamegtakarítási célértékek összege. A bejelentett időközi megtakarítási értékek tartománya a Litvániában elért, a referenciafogyasztás 1,8 %-ának megfelelő értékektől a csaknem 9 %-os németországi és svédországi értékig terjed; e két utóbbi országban már az átmeneti időszakban elérték az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben 2016-ra megállapított indikatív célértéket. Az előrejelzések szerint 2016-ra 9 hozzávetőlegesen 132 Mtoe teljes végsőenergia-megtakarítás várható; ez az érték jóval meghaladja a mintegy 89 Mtoe-nak megfelelő 9 %-os indikatív célértéket. Az előrejelzések Spanyolország és Németország esetében mutatják a legmagasabb értékű megtakarítást, míg négy tagállam számításai szerint a 2016-ra elérhető megtakarítás kevesebb lesz, mint referencia-energiafogyasztásuk 9 %-a. A tagállamok megtakarítási adatainak összehasonlításakor ugyanakkor a bejelentett és az előrejelzés szerinti megtakarítási mennyiség mellett érdemes a megtakarítás kiszámításához alkalmazott módszereket is figyelembe venni. A megtakarítások mennyiségi meghatározásához számos különböző módszert alkalmaztak. Ennek megfelelően az alábbiakban az 1. táblázatban szereplő számadatok csak hozzávetőlegesen jelzik a tényleges uniós megtakarítási hatást. Az egyes tagállamok által alkalmazott megközelítéseket a szolgálati munkadokumentum részletesebben tárgyalja. Ahogyan azt az EU-ban az energiahatékonyság terén elért haladás fenti áttekintése is jelzi, az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében történő jelentéstétel első és második üteme között eltelt időszakban több kedvező fejlemény történt. A Bizottság által rendelkezésre bocsátott útmutató és sablon széles körű használata hozzájárult az energiahatékonysági cselekvési tervek minőségének javításához. Számos tagállam ugyanakkor tovább tökéletesíthetné a jelentéstételt, ha részletesebben ismertetné az intézkedéseket és azok végrehajtását, valamint ha pontosan feltüntetné az energiamegtakarítás mennyiségi meghatározásához alkalmazott módszert. A jelentéstétel második szakasza azt jelzi, hogy az energiahatékonysági cselekvési tervben történő információszolgáltatáson van még javítanivaló annak bemutatása tekintetében, hogy a tagállam eléri-e az energiamegtakarítási célértéket, és ha igen, miként teszi ezt. 8 9 Ezek független tanúsító szervek által kiadott tanúsítványok, amelyek a piaci szereplőknek az energiahatékonyságot javító intézkedések eredményeképpen elért energiamegtakarításra vonatkozó állításait igazolják (az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv 3. cikkének s) pontja). Lásd a kísérő SWD(2013) 541 final bizottsági munkadokumentum 4.9. szakaszát és 10. táblázatát. HU 5 HU
1. táblázat: Az energiahatékonysági cselekvési terv szerinti végsőenergia-megtakarítási célértékek és előrejelzések 2016-ra, valamint a 2010-re vonatkozó, bejelentett megtakarítások 2010-re vonatkozó végsőenergia-megtakarítási célérték (a primerenergiaegyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) 2010-re vonatkozó, bejelentett végsőenergia-megtakarítás (a primerenergia-egyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) 2016-re vonatkozó, előrejelzés szerinti végsőenergiamegtakarítás (a primerenergiaegyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) Tagállam Mtoe referenciafogyas ztás %-a Mtoe referenciafogyas ztás %-a Mtoe referenciafogyas ztás %-a Ausztria 0,428 2,0 % 1,180 5,5 % 1,874 8,8 % Belgium 0,789 3,0 % 1,301 4,9 % 2,985 11,4 % Bulgária 10 0,209 3,0 % 0,305 4,4 % 1,066 15,3 % Ciprus 11 0,060 3,3 % 0,066 3,6 % 0,191 10,4 % Cseh Köztársaság 12 0,355 1,8 % 0,532 2,7 % 1,596 8,2 % Dánia 0,449 3,0 % 0,664 4,4 % 1,285 8,6 % Észtország 0,061 2,3 % 0,079 3,0 % 0,213 8,1 % Finnország 0,507 3,0 % 1,040 6,1 % 2,123 12,5 % Franciaország 5,000 3,8 % 5,159 3,9 % 18,000 13,5 % Németország 12,181 6,1 % 17,937 9,0 % 33,868 17,1 % Görögország 13 0,439 2,8 % 0,794 5,1 % 1,415 9,0 % Magyarország 0,152 1,0 % 0,293 1,9 % 1,371 9,0 % Írország 0,559 4,5 % 0,523 4,2 % 1,576 12,6 % Olaszország 3,066 2,7 % 4,102 3,6 % 10,880 9,6 % Lettország 0,006 0,2 % 0,294 8,8 % 0,299 9,0 % Litvánia 0,054 1,5 % 0,067 1,8 % 0,341 9,4 % Luxemburg 0,045 2,7 % 0,128 7,6 % 0,238 14,1 % Málta 0,011 3,0 % 0,014 3,8 % 0,033 9,0 % Hollandia 0,978 2,0 % 2,278 4,7 % 6,416 13,1 % Lengyelország 1,021 2,0 % 3,037 5,9 % 5,779 11,3 % Portugália 0,344 1,9 % 0,662 3,6 % 2,240 12,2 % 10 11 12 13 A Bulgária esetében megadott, 2016-ra vonatkozó adatok az energiahatékonysági cselekvési tervben feltüntetett megtakarításra vonatkozó, alulról felfelé irányuló számítási módszert követik. A Ciprusra, Írországra és Hollandiára vonatkozó adatok a primerenergia-egyenérték szerint vannak feltüntetve. Mivel az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben nem szerepel konkrétan a primer- vagy a végsőenergia-megtakarítás, a tagállamok saját definícióik alapján nyújtották be az adatokat. A Cseh Köztársaság nem tüntette fel egyértelműen az elért időközi megtakarítást. A fenti, 2010-re vonatkozó adat a 2016-os előrejelzés egyharmada. A recesszió okozta hatások figyelembe vétele érdekében Görögország a felülről lefelé irányuló módszerek segítségével kapott rendkívül magas időközi megtakarítási értéket kiigazította az elért valószínű megtakarítási értékek valósághűbb bemutatatása érdekében. A 2010-re vonatkozó, itt feltüntetett adatok a tartomány alsó határán helyezkednek el. A 2016-ra vonatkozó megtakarítások tekintetében nincs egyértelmű előrejelzés. A feltüntetett érték a 9 %-os indikatív célérték elérését feltételezi. HU 6 HU
2010-re vonatkozó végsőenergia-megtakarítási célérték (a primerenergiaegyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) 2010-re vonatkozó, bejelentett végsőenergia-megtakarítás (a primerenergia-egyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) 2016-re vonatkozó, előrejelzés szerinti végsőenergiamegtakarítás (a primerenergiaegyenérték dőlt betűvel szedve szerepel) Tagállam Mtoe referenciafogyas ztás %-a Mtoe referenciafogyas ztás %-a Mtoe referenciafogyas ztás %-a Románia 14 0,940 3,0 % 2,222 7,1 % 2,800 9,0 % Szlovákia 0,224 3,0 % 0,668 9,0 % 0,671 9,0 % Szlovénia 0,102 2,5 % 0,101 2,5 % 0,591 14,5 % Spanyolország 15 2,179 3,0 % 4,720 6,5 % 13,126 18,1 % Svédország 2,003 6,3 % 2,846 9,0 % 4,626 14,6 % Egyesült Királyság 11,737 9,0 % 8,547 6,6 % 17,816 13,7 % A második energiahatékonysági cselekvési tervben bemutatott elért, illetve tervezett általános megtakarítási értékek meghaladják az energiahatékonyság-javulási ráták egyéb mutatóit. A második energiahatékonysági cselekvési tervek tanúsága szerint azok a tagállamok, amelyek jellemzően felülről lefelé irányuló mutatókat alkalmaznak, a hároméves átmeneti időszakra (2007 2010) 6,6 %-os energiahatékonysági javulást tüntettek fel, vagyis a referenciafogyasztásban bekövetkező átlagos éves javulás több mint 2,1 % volt. Ez az adat ellentmond a 2000 2009 közötti időszakra az Odyssee-projekt 16 keretében mért mintegy 1,2 %- os átlagos végsőenergia-intenzitás csökkenésére vonatkozó adatnak. Az éves javulásnak az energiahatékonysági cselekvési tervekből kitűnő, jelentős növekedése nem magyarázható csupán a szakpolitikai tevékenységek fokozódásával: hozzájárultak további, szerkezeti és statisztikai tényezők is, valamint az adatok ellentmondásai és a különböző tagállami intézkedések hatásának összesítése során előforduló átfedések is. Azok a tagállamok, amelyek a bejelentett megtakarítási értékeik meghatározásához elsősorban alulról felfelé irányuló módszereket vagy intézkedésspecifikus eljárásokat alkalmaztak, 2010-ig 5,1 %-os megtakarításról számoltak be. Ez az adat magasnak tűnik, figyelembe véve, hogy ellentétben a felülről lefelé irányuló módszerrel az alulról felfelé irányuló számítás kizárja az autonóm megtakarításokat, jóllehet bizonyos korai megtakarításokat figyelembe vesz. Fennáll a kétszeri számítás bizonyos szintű kockázata is, ahol ugyanazt a megtakarított kwh-értéket több szakpolitikai intézkedés is kiválthatta. 14 15 16 Románia esetében nincs feltüntetve 2016-ra vonatkozó megtakarítási előrejelzés. A 2016-ra vonatkozó adat az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben szereplő 9 %-os indikatív célértéknek felel meg. Az energiahatékonysági cselekvési terv nem tartalmaz pontos adatokat az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvben szereplő 9 %-os érték kiszámításáról A második energiahatékonysági cselekvési tervben számos tagállam által alkalmazott módszerekhez hasonló, felülről lefelé irányuló számítási módszereket alkalmazó, uniós finanszírozású projekt az energiahatékonysági mutatókról (http://www.odyssee-indicators.org/). HU 7 HU
2. táblázat: A második energiahatékonysági cselekvési tervben 17 szereplő, kínálati oldali intézkedések áttekintése Tagállam Az elektromos áram átviteli és terjesztési veszteségeit célzó intézkedések A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést ösztönző intézkedések Az egyéb nagy hatékonyságú erőműveket pl. szélerőműveket, fotovoltaikus rendszereket előtérbe helyező A távfűtést ösztönző vagy annak hatékonyságát javító intézkedések A terhelésszabályozás ösztönzését célzó intézkedések Intelligens energiahálózatok támogatását vagy fejlesztését célzó intézkedések A kőolaj- és földgázellátás hatékonyságát célzó intézkedések A kínálati oldalon megvalósuló megtakarítást ösztönző önkéntes megállapodások Az energiaszolgáltatók közötti verseny fokozását ösztönző intézkedések AT BE 18 BG CY CZ DK 19 EE FI FR DE 20 GR HU IE IT LT LV LU MT NL PL PT RO SK SI ES SE 17 18 19 20 Az áttekintő jellegű táblázat azt mutatja be, hogy a tagállamok második energiahatékonysági cselekvési tervük keretében különböző intézkedéstípusokat alkalmaztak. Az -ek száma nem függ össze a második energiahatékonysági cselekvési tervben szereplő intézkedések átfogó jellegével vagy minőségével. Külön intézkedések Vallónia, Flandria és a brüsszeli régió esetében Az intézkedést vagy a stratégiát a részletek ismertetése nélkül említik. A kapcsolt energiatermeléssel kapcsolatban az energiahatékonysági cselekvési tervben bemutatott intézkedések fókuszában elsősorban a végfelhasználással vagy a mikro-chp-val kapcsolatos létesítmények állnak. HU 8 HU
UK HU 9 HU
A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS TÁMOGATÁSÁRÓL SZÓLÓ 2004/8/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés (vagyis az egyetlen folyamat során egyszerre termelt hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia) jelentős, de az EU-ban nagyrészt kiaknázatlan energiamegtakarítási potenciált jelent. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv célkitűzése, hogy átlátható közös keretet hozzon létre a kapcsolt energiatermelő erőművek létrehozásának ösztönzése és elősegítése érdekében. Az irányelvnek rövid távon lehetővé kell tennie a meglévő kapcsolt energiatermelő létesítmények támogatását és ösztönöznie kell új erőművek létesítését. Közép- és hosszú távon pedig a szén-dioxid-kibocsátás és más anyagok kibocsátásának csökkentése, valamint a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás érdekében meg kell teremtenie a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléshez szükséges keretet. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv értelmében a tagállamoknak meg kellett vizsgálniuk nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciáljukat, értékelniük kellett az akadályokat és az igazgatási kereteket, továbbá fel kellett mérniük a származási garanciával kapcsolatos rendszer megbízhatóságát (a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv 10. cikkének (1) bekezdése). A tagállamoknak 2007. február 21-től kezdődően négyévente értékelniük kell, hogy milyen eredményeket értek el a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek az energiaellátásban képviselt részaránya növelésében. A tagállamoknak 2011. október 11-ig közzé kellett tenniük a második tagállami eredményjelentést, a Bizottságnak pedig a jelentés alapján értékelnie kell a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv alkalmazását. Valamennyi tagállam eleget tett arra vonatkozó kötelezettségének, hogy megvizsgálja saját kapcsolt energiatermelési potenciálját, valamint az e potenciál kiaknázását nehezítő akadályokat, továbbá hogy értékelje az igazgatási keretet, ideértve a származási garancia rendszerét. Némi késedelemmel valamennyi tagállam benyújtotta a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv értelmében előírt első és második eredményjelentést. A jelentéstétel elősegítése és az értékelés számára összehasonlítható információk szolgáltatása érdekében a Bizottság nem kötelező sablonokat és kérdőíveket bocsátott a tagállamok rendelkezésére, ugyanakkor nem minden tagállam használta a kérdőíveket vagy sablonokat, illetve előfordult, hogy hiányosan töltötték ki. Ez különbségekhez vezetett a minőség, a hiánytalanság és a módszertanok tekintetében. A tagállami jelentésekben a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés arányának növelése terén elért haladás vonatkozásában megadott információkat ezért gyakran nem lehet összehasonlítani, és az adatok részletessége és hiánytalansága szintén eltérő. Ez a megállapítás a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciál vizsgálatára vonatkozó tagállami elemzésekre is érvényes. Habár a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv nemzeti jogba történő átültetése megvalósult, egyes tagállamokban a származási garancia rendszere vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének kiszámítására szolgáló módszertan 2010-ben még nem volt teljes mértékben működőképes, vagy a gyakorlatban ritkán alkalmazták. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés tekintetében a tagállami hálózati rendszerekre vonatkozó, a rendszerhez történő csatlakozásra és hozzáférésre irányadó szabályozás, amelyet tagállamonként eltérően hajtottak végre, számottevő különbségeket mutat. Habár a rendszerekre vonatkozó szabályozás mára objektívabbá és átláthatóbbá vált, a hálózati kapcsolódásra vonatkozó ütemterv és a díjelszámolási feltételek gyakran továbbra is bonyolultak és költségesek, különösen az elosztott kapcsolt energiatermelés esetében. HU 10 HU
A tagállamoknak ezen túlmenően meg kellett vizsgálniuk a kapcsolt energiatermelést megnehezítő akadályokat. A tagállamok értékelése szerint a kapcsolt energiatermelés leggyakoribb akadályát az üzemanyagárak, a fűtési és hűtési igények, a bonyolult jogi szabályozás, az ösztönzés hiánya, továbbá a hálózathoz való csatlakozásra vonatkozó szabályozás hiánya jelentik. További jelentős akadályt képeznek a gazdasági kockázatok, a kibocsátáskereskedelmi rendszernek tulajdonítható bizonytalanságok, a (hőtermelési) infrastruktúra és a pénzügyi források hiánya, a hiányos ismeretek, valamint egyes technológiák kezdetlegessége. A tagállamok többsége a második eredményjelentésben a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó támogatási rendszereikről is szolgáltatott információkat, jóllehet ez jogilag nem volt kötelező. A jelentéstételi időszakban (2010-ig) a támogatás leggyakrabban átvételi árak, árprémiumok vagy a kapcsolt energiatermelés garantált beszerzési ára formájában valósult meg. Ezekhez az ártámogatási mechanizmusokhoz tizenöt tagállamban tőketámogatás is társult. Számos tagállamban energia- és üzleti adó alóli mentességet, valamint gyorsított pénzügyi támogatásokat is alkalmaztak. Egyes tagállamok többféle támogatási mechanizmus kombinációját alkalmazták, mint például a tanúsítványok, melyeket kvótarendszer kísér (négy tagállamban). A tagállami támogatási rendszerek hatóköre, feltételei és időtartama nagymértékben eltér. A támogatási rendszerek gyakran a kapcsolt energiatermelés egy adott szegmensét érintik, pl. a tüzelőanyag például biomassza vagy a kapacitás pl. 10 MW alatti kapacitás 21 alapján. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés arányának növelése terén elért haladás a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv 2004-es hatálybalépése óta korlátozott maradt. A kapcsolt energiatermelés aránya az EU-27 bruttó villamosenergia-termelésében a 2004. évi 10,5 %-ról 2011-re 11,2 %-ra nőtt. A kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés abszolút értékben 38 TWh 22 -val nőtt: a 2004. évi 337 TWh-ról 2011-re 375 TWh-ra. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv 10. cikke értelmében benyújtott, a 2010-et megelőző helyzetet és különösen a 2008-tól kezdődő időszakot taglaló tagállami jelentések alapján a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés a tagállamok között nagy eltéréseket mutat. 2009-ben kismértékű csökkenés volt megfigyelhető a kapcsolt energiatermelésből származó teljes energiatermelésben, különösen az ipar területén; ez valószínűleg a gazdasági válság hatásának tudható be, 2010-ben azonban fellendülés következett be. Az elektromos kapacitás 2008-tól 2009-ig nőtt, a villamosenergia-termelés ugyanakkor csökkent, ami a kapacitás kihasználatlanságát jelzi. A kapcsolt energiatermelésből származó hőtermelés stabilizálódott, nem jelentkezett visszaesés, és 2004 óta folyamatos növekedés volt megfigyelhető e téren. A mérsékelt növekedés elsősorban annak tudható be, hogy a lakossági, üzleti és szolgáltatási ágazatok épületállomány esetében nőtt a távfűtés aránya. A kapcsolt energiatermelés aránya a (termikus) hőtermelésben változó képet mutat: egyes országokban meghaladja a 30 %-ot Svédországban 40 %, Bulgáriában 33 %, a Cseh Köztársaságban 33 %, Észtországban 31 %, míg Görögországban, Máltán és Cipruson 1 % alatt van. Ebben az időszakban a földgáznak mint a kapcsolt energiatermelés üzemanyagának a használata folyamatosan nőtt (39 %-ról 48 %-ra), míg a szén és a lignit felhasználása csökkenést 21 22 Megawatt. Terawattóra. HU 11 HU
mutat (35 %-ról 21 %-ra). A biomassza és a biogáz esetében összességében növekvő arányú felhasználás figyelhető meg: a 2005-ös 9 %-ról 2010-ben már 15 %-ra nőtt az arányuk. A leggyakoribb technológia továbbra is a kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina, de alkalmazásának elterjedtsége folyamatosan csökken: a 2005. évi 40 %-ról 2010-re 36 %-ra, míg a kombinált ciklusú gázturbinát egyre gyakrabban használják (elterjedtsége a 2005. évi 23 %-ról 2010-re elérte a 29 %-ot). A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés aránya a villamosenergiapiacon összességében nőtt, bár a fejlődés egyelőre korlátozott: a villamosenergia-előállításban a tagállamok által a tagállami potenciálokat vizsgáló elemzésben megállapított 21 %-os gazdasági potenciál helyett 23 mindössze 12 %. KÖVETKEZTETÉS Az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv a gyakorlatban mindenekelőtt energiavégfelhasználásra irányuló intézkedéseket például az épületek felújítását és korszerűsítését célzó programokat eredményezett. A tagállamok energiahatékonysági cselekvési tervei arról tanúskodnak, hogy 2010-re jelentős mértékű végsőenergia-megtakarítást értek el, és arra engednek következtetni, hogy a 2016-ra megállapított 9 %-os indikatív célértéket a legtöbb tagállamnak sikerül majd meghaladnia. A biztató eredmények azt mutatják, hogy kifizetődő a tagállamoknak az energiamegtakarításban mutatott elkötelezettsége. Fenn kell tartani az elért előrehaladást, figyelembe véve az EU nagyratörő, 2020-ig 20 %-os energiamegtakarítást előirányzó célkitűzését, valamint az energiahatékonyságról szóló irányelv amely a célérték elérésének kulcsfontosságú eszköze tényleges átültetését és végrehajtását. A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelvet tekintve a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó teljes villamosenergia-termelés mérsékelt növekedést mutat, ami elsősorban annak tudható be, hogy a lakossági, üzleti és szolgáltatási ágazatok épületállománya esetében nőtt a távfűtés aránya. A kapcsolt energiatermelésből származó hőtermelés arányában 2004 óta folyamatos növekedés figyelhető meg. Jelenleg nem lenne célszerű olyan javaslat előterjesztése, amely az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelvet vagy a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelvet új intézkedésekkel egészítené ki, illetve az irányelvek módosítására irányulna. Ezt az indokolja, hogy a két irányelvet hatályon kívül helyezi és felváltja az energiahatékonyságról szóló irányelv, amely tartalmazza az előző irányelvek rendelkezéseit, de a tagállamokra háruló kötelezettségeket is szigorítja. 23 Az energiahatékonyságról szóló irányelv hatásvizsgálatának. melléklete, SEC(2011) 779 végleges. HU 12 HU