A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG 13.K. 33.499/2008/8. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Bíróság a dr. Dovák Viktória ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím) a dr. Vajna Hajnalka jogtanácsos által képviselt országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (cím.) alperes ellen, környezetvédelmi - hulladékgazdálkodási bírság - ügyben hozott közigazgatási határozat (hivatkozási szám: 14/3468/1/2008.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő A bíróság felperes keresetét elutasítja. ítéletet: Kötelezi a bíróság felperest, hogy az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 16.500 (tizenhatezerötszáz) forint tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket. Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 10.000 (tízezer) forint perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az 1980-as években, illetve azt megelőzően a...,...,... és... helyrajzi számú ingatlanon agyagot bányásztak. Az ingatlan tájsebeinek rendezésére az I.Szövetkezet, illetve I.Kft újrahasznosítási tervet készített, melyet a Fővárosi Kerületek Földhivatala (a továbbiakban: Földhivatal) 10076/1991. számú határozata 1994. október 31-i befejezéssel jóváhagyott. 2000. november hónapban felperes szerezte meg az ingatlanok tulajdonjogát, 2001-ben kezdeményezte az újrahasznosítás módosítását. Felperes az agyagbányát fel kívánta tölteni és az ingatlanon különböző létesítményeket - foci és teniszpálya - akart kialakítani. A Földhivatal 10043/1/2003. számú határozata - többek között - a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági hozzájárulása mellett a módosítást 2004. szeptember 30-i befejezéssel jóváhagyta. Ezt követően felperes 2004-ben és 2006-ban is kezdeményezte a határidő módosítását. A határidő meghosszabbítását a Földhivatal

10183/4/2004. számú határozattal 2006-ig jóváhagyott, míg a második kérelmet érdemben nem bírálta el, az eljárást 2008-ban felfüggesztette. 2007. április 16-án a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) helyszíni ellenőrzést végzett az ingatlanokon, melynek során fényképfelvételeket készített. Ekkor jutott tudomására, hogy felperes az ingatlanokat feltölti. A 2007. április 18-án felvett jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a... helyrajzi számú ingatlanon nagy mennyiségű kommunális hulladék, illetve építési hulladék", a... helyrajzi számú ingatlanon kb. 10.000 m3 bontási hulladék található. Az elsőfokú hatóság engedély nélküli hulladékkezelési tevékenység végzése miatt 2007. május 15-én hulladékgazdálkodási eljárást indított felperessel szemben, mely eljárás megindításáról - tértivevénnyel igazoltan - értesítette felperest, és felhívta észrevételeinek megtételére. Vizsgálatok - ismételt helyszíni szemle, beszerzett iratok és felperes nyilatkozata alapján - alapján azt állapította meg, hogy az ingatlanok feltöltése 1986 óta tart. 2000-től felperes az újrahasznosítási terv és a Fővárosi Kerületek Földhivatala 10043/1/2003. számú határozata alapján beton törmelékkel, illetve 2004. szeptember 30-ától építkezésről származó földdel töltötte fel a területet. Felperes 2007. szeptember 2-án és 17-én közölte a cím hrsz....;...,...,... alatt végzett rekultivációs tevékenység során 2001-2004. években az alábbi mennyiségű beszállítások voltak: év ép.törm. vegyes (föld) összes: 2001. 14.010 8.995 23.005 2002. 5.968 4.692 10.660 2003. 4.290 3.270 7.560 2004. 2.100 2.300 4.400 26.368 m 3 19.257 m 3 45.625 m 3 Az elsőfokú hatóság 2007. október 31-én kelt KTVF 26787-6/2007. számú határozata 39.552 tonna nem veszélyes hulladék jogellenes ártalmatlanítása miatt 143.637.075 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte felperest, mely határozatot a fellebbezés alapján eljárt alperes 2008. május 19-én kelt 14/3468/1/2008. ügyszámú határozata a helyes indokokra utalással helybenhagyta. A döntést azzal indokolta, hogy felperes az ingatlanain környezetvédelmi hatóság engedély nélkül kezelt, illetve lerakással ártalmatlanított építési és bontási hulladékot, mely tevékenység sértette a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XCIII. törvény [a továbbiakban: Hgt.] 14. (1) bekezdés, és 49. (1) bekezdés b) pontja. A határozat kifejtette, hogy az építési és bontási hulladék kizárólag engedély alapján ártalmatlanítható, illetve hasznosítható. Arra is utalt, hogy a műszaki védelem nélküli ingatlan inert hulladékkal feltöltése ellentétes a Hgt. előírásaival. Alperes megállapította, hogy jogsértést jogszerűtlen cselekmény fenntartásával valósult meg, erre is figyelemmel a jogsértés jogkövetkezményeként hulladékgazdálkodási bírságot is alkalmazott. A bírság összegét a hulladékgazdálkodási bírságot a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII.21.) Kormányrendelet [a továbbiakban: Hbr.] 1. (2) bekezdés a)-c) pontjai, (3) bekezdés d) pontja, (5) bekezdés alapján, 4.500 forint alapbírság (18.000 x 25%), valamint 39.552 tonna (26.386 x

1,5) begyűjtött hulladék alapulvételével állapított meg. Felperes a határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetlevelet terjesztett elő a Fővárosi Bíróságnál, azon az alapon, hogy a bírságkiszabás jogalapja, illetve a bírság kiszabása jogszabálysértő. A keresetében kérte a határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, a határozat végrehajtásának felfüggesztését, valamint perköltségének megtérítését. Felperes szerint az ingatlanok feltöltését, és az ahhoz szükséges töltelék anyag beszállítását az engedélyezett újrahasznosítási eljárás részeként (szükségszerűen és kötelezettségként) teljesítette, ezért jogszabálysértés nem állapítható meg terhére. A terv az építési és bontási anyag töltőanyagként való befogadását előírta. Utalta arra, hogy az újrahasznosítás durva tereprendezést (az ingatlanok cca. 15-20 ezer m3 építési, bontási törmelékkel való feltöltését), az ingatlanra korábban behordott nagy darabos beton törmelék összegyűjtését és után törését (mintegy 15-20 ezer tonna), valamint a terület 15-20 cm vastag humusz réteggel történő letakarását és füvesítését jelentette. Arra is hivatkozott, hogy az újrahasznosítási tevékenységről a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, mint környezetvédelmi hatóság, az újrahasznosítási eljárásban eljárt szakhatóság tudomást szerzett, illetve szerezhetett. A szakhatóságok az újrahasznosítási tevékenységet nem kifogásolták, így abban a tudatban volt hét évig, hogy tevékenységet jogszerűen végezi. Azzal is érvelt, hogy az építési és bontási törmelék, az építkezések során kitermelt föld, illetve a területre beszállított beton nem minősül hulladéknak, előbbi széles körben alkalmazott töltőanyag, utóbbitól pedig nem kívánt megválni. Arra is hivatkozott, hogy az építési és bontási hulladékok nyilvántartását és adatszolgáltatását csak 2004. január 1-jén hatályba lépett jogszabály szabályozta. Sérelmezte, hogy a környezetvédelmi hatóság hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte a tevékenysége alapján. Azzal érvelt, hogy a környezetvédelmi hatóságnak a tevékenység megismerésétől számított egy éven belül kellett volna intézkednie a bírság kiszabásról, valamint arra is hivatkozott, hogy a hatóságnak a bírság kiszabásához való joga elévült. Utalt rá, hogy 1999-ben tudomással bírt az elsőfokú hatóság jogelődje a feltöltésről. Az ingatlan feltöltés a hulladék lerakásával befejeződött, ezt követően pedig 5 év már eltelt, így jogi lehetőség nincs bírságfizetésre kötelezni. Utalt arra, hogy 5 év után nem kötelezhető a bírság megfizetésére, mivel a jogsértést nem jogszerűtlen cselekmény fenntartásával valósult meg. Vitatta a bírságszámításnál felhasznált hulladék mennyiségét. Arra hivatkozott, hogy a 2001-2004-ben beszállított anyagokat beépítette, ez a mennyiség mint hulladék a területen már nem lelhető fel". Azzal is érvelt, hogy hozzávetőleges adatokat közölt a beszállított hulladékokról, annak mértékegységét (tonna vagy m 3 ) nem közölte. Sérelmezte, hogy a hatóság az adatokat úgy használta fel, hogy nem közölte vele, hogy azt a bírságoláshoz kívánja felhasználni. Álláspontja szerint a Hbr. 4. -ának (2) bekezdése alapján a bírság kiszabástól el kellett volna tekintenie a hatóságnak. Alperes a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Ellenkérelmében fenntartotta határozati álláspontját. Álláspontja szerint az újrahasznosításnak nincs jelentősége, attól függetlenül kellett megítélnie, hogy felperes engedélyköteles hulladékkezelési

tevékenységet végzett-e. Hangsúlyozta, hogy az ingatlan hulladékkal való feltöltéséről csak 2007-ben szerzett tudomást. Kifejtette, hogy a felperes által begyűjtött hulladék az ingatlanon van, így jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg a cselekmény, ezért a bírság kiszabás jogszerű volt. Arra is hivatkozott, hogy a terület hulladékkal való feltöltése miatt nem mellőzhető a bírság kiszabása. A bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztette. Felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos. A bíróság az alperes határozatát a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény [a továbbiakban: Pp.] 324. -ának (2) bekezdés a) pontjában foglaltak, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény [a továbbiakban: Ket.] 109. -ában foglaltak alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek írásbeli és tárgyaláson tett nyilatkozatai, a bírósági eljárásban beszerzett és csatolt iratok, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. számú állásfoglalása szerint az ügyfél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre, illetve a közigazgatási szerv téves jogértelmezésére hivatkozással kérheti a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát. Az eljárásjogi jogszabálysértés csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, megváltoztatását, ha az ügy érdemére is kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban sem orvosolható. Hgt. 2. (1) A törvény hatálya kiterjed a)minden hulladékra; b) a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre. Hgt. 3. E törvény alkalmazásában a) hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles; g) hulladékkezelő: aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli; k) ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával -, a 3. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával; n) begyűjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén; Hgt. 14. (1) Hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése,

tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. (2) Hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. Hgt. 15. (1) A hulladék további kezelésének megfelelő elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli - a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő - gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető. (2) A begyűjtés során a hulladékkezelő a hulladékot a hulladék termelőitől vagy más birtokosaitól rendszeresen összeszedi és elszállítja a begyűjtőhelyre, a hasznosítás vagy ártalmatlanítás helyére, illetőleg a hulladékot átveszi a hulladékok birtokosaitól a begyűjtőhelyeken, gyűjtőpontokon. Hgt. 49. (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával b) a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. (2) A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki. (3) A bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. (7) A hulladékgazdálkodási bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat, a bírság mértékét és megállapításának módját külön jogszabály állapítja meg. Hgt. 1. számú melléklet Hulladékkategóriák Q14 A birtokosa számára tovább nem használható anyagok (mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.) Bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba Hgt. 3. számú melléklet Hulladékártalmatlanítást szolgáló műveletek D1 Lerakás a talaj felszínére vagy a talajba Hbr. 1. (1) A bírság mértéke - a 2. (4)-(8) és a 3. (4) bekezdésében foglaltak kivételével - az e rendeletben meghatározott alapbírságok és az azt módosító tényezőkhöz hozzárendelt szorzószámok szorzataként, a mellékletben foglaltak szerint számított összeg. (3) A hulladékgazdálkodási alapbírság (a továbbiakban: alapbírság) legmagasabb mértéke: d) hulladékkezelő létesítmény jogellenes létesítése; hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása, valamint települési hulladékkezelési közszolgáltatás jogellenes végzése esetén tizennyolcezer forint; (5) Az alapbírság összege az e (3)-(4) bekezdéseiben és a 2. (3) bekezdésében meghatározott összegek 25 és 100%-a között állapítható meg - az e (3) bekezdés e) pontja szerinti esetek kivételével -, ha az elkövető a következményeket felszámolta és a jogellenes állapotot megszüntette a bírságot megállapító határozat kiadásáig. Hbr. 3. (1) A bírság meghatározása során először az alapbírság összegét kell megállapítani.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alapján megállapított alapbírságot - a (4) bekezdésben foglalt esetek kivételével - e rendelet mellékletében meghatározottak szerint figyelembe veendő módosító tényezővel kell megszorozni. Hbr. 4. (2) Ha a jogsértés a tevékenység vagy mulasztás súlyára, az elkövetés vagy kötelezettségszegés következményeire tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető. Hbr. Melléklet 1. A bírság összegének kiszámításakor - amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik - a következő képletet kell alkalmazni: B = A x M x S 2. Az 1. pont szerinti képletben: M: a jogsértés jellegét, súlyát, volumenét figyelembe vevő - a Hgt. 3. a) pontja szerint meghatározott hulladék környezeti jellemzőitől (veszélyességétől, hasznosíthatóságától, ártalmatlaníthatóságától stb.) és mennyiségétől (tömegétől) függő - módosító tényező. Az M módosító tényező meghatározására a hulladék mennyisége (tömege), fizikai, kémiai, biológiai jellemzői (veszélyessége, hasznosíthatósága, ártalmatlaníthatósága stb.) figyelembevételével kerül sor. M = V x Mt A hulladék tömegének meghatározása méréssel, műszaki becsléssel, valamint számítással történhet. A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalni, hogy megalapozott-e alperes határozata: helytálló-e az a megállapítás, hogy felperes hulladékkezelési tevékenységet végzett, kellett-e környezetvédelmi engedély az újrahasznosítás engedélyezésére is figyelemmel, illetve törvényes volt-e a bírság kiszabása. A Hgt. határozza meg, hogy mely anyagok, tevékenységek, valamint létesítményeket kell a környezetvédelmi jog szerint hulladéknak, hulladékgazdálkodási tevékenységnek, vagy létesítménynek tekinteni. A törvény tételesen, illetve példálózóan sem sorolja fel a hulladékokat, vagy a hulladékgazdálkodási tevékenységeket, így olyan rendelkezést sem tartalmaz, hogy a bányaterület újrahasznosítását, illetve az építés során keletkező anyagot pusztán a tevékenység, vagy anyag elnevezés alapján nem kell hulladékgazdálkodási tevékenységnek, illetve hulladéknak tekinteni. Helyesen járt el a hatóság, amikor a hulladékgazdálkodási eljárás során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes tevékenysége tartalmában megfelel-e a Hgt. szerinti hulladékkezelési tevékenységnek. A Hgt. 3. -ának a) pontja értelmében hulladéknak minősül a törvény 1. számú mellékletében meghatározott kategóriába tartozó anyag, amelytől birtokosa megvált, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. A felhívott jogszabályra tekintettel helytállóan állapította meg alperes,

hogy az építkezésből származó anyag hulladék, mivel a Hgt. 1. számú melléklet Q 14. és 16. kategóriába tartozó anyagtól annak birtokosa (általában az építtető, vagy a tulajdonos) megválni szándékozik. Az építkezésből származó anyag attól válik hulladékká, hogy a birtokos számára az felesleges, másként nem tudja használni. Ez a környezetvédelmi jogi minőség" az építkezési tevékenység során, de már az anyag átadása előtt bekövetkezik, mely állapot az anyag átvétele során is fennmarad. A hulladék törvényi definícióból - felperes jogi álláspontjával szemben - az is következik, hogy az építésből származó anyag hulladék besorolásán az nem változtat, hogy attól az átvevő nem akar megválni, ezért felperes akkor járt volna el helyesen, ha a hulladékként megszerzett betonnal és földdel való tevékenysége során a hulladékra vonatkozó szabályokat alkalmazza. Az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet [a továbbiakban: BM-KvVM rendelet] kizárólag az építésből származó anyagok gyűjtését, átadását valamint dokumentálását, stb. szabályozza, mely alapján a jogszabály rendelkezései nem értelmezhetők akként, mintha az írná elő, hogy az építésből és bontásból származó anyagokat hulladékként kell besorolni. Az említett tevékenység alapján keletkező anyagok besorolását a Hgt. alapján kell elvégezni az építtetőnek. Ebből következően a perben felülvizsgált hulladékgazdálkodási eljárásban semmilyen jogi jelentőséggel nem bírt a hivatkozott jogszabály, helyesen járt el a hatóság, hogy a jogszabály rendelkezéseire döntésében nem hivatkozott. Felperes jogi álláspontjával szemben a bíróság arra mutat rá, hogy a BM-KvVM rendelet 2. a) pontja és az 1. számú melléklet táblázatának 1. és 2. rovatának rendelkezése megerősíti azt a Hgt.-ből is következő rendelkezést, hogy az építkezés során kitermelt talajt és betontörmelék (építési és bontási) hulladék. Felperes az átvett anyagok nem hulladék besorolását igazoló, alperes megállapítását hitelt érdemlően cáfoló bizonyítékot nem csatolt, így a bíróság jogszabálysértést a hulladék megállapításával kapcsolatban nem állapított meg. Nem volt vitatott, ezért a bíróságnak sem kellett vizsgálnia, hogy felperes az építkezésből származó hulladékot abból a célból gyűjtött be, hogy azzal az érintett ingatlanok felszínét feltöltse. Helytállóan állapította meg alperes, hogy felperes a tevékenységével a Hgt. 3. n) és 15. (2) bekezdés, valamint a 3. k) pont 3. számú melléklet D1 művelet, és 19. (1) bekezdés a) pontja alapján a Hgt. 14. (1) bekezdése szerinti hulladékkezelési tevékenységet végzett. A Hgt. 3. -ának g) pontja értelmében, aki hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átvesz, kezel, hulladékkezelőnek minősül. A Hgt. 14. -ának (1) és (2) bekezdése értelmében a hulladék gyűjtését, szállítását, tárolását, hasznosítását, ártalmatlanítását, vagyis hulladékkezelési tevékenységet, amennyiben törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet másképpen nem rendelkezik, kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélye alapján lehet végezni. Az idézett jogszabály, illetve a Pp. 164. -ának (1) bekezdése alapján, mivel a hulladékkezelési tevékenység főszabály szerint kizárólag előzetes engedély alapján végezhető, ezért a tevékenység ellenőrzése, illetve vita során a

hulladékkezelőnek kell igazolnia, hogy engedély nélkül jogszerűen végzett hulladékkezelési tevékenységet. Felperes ennek a kötelezettségének sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem tett eleget, mivel nem jelölt meg olyan jogszabályt, mely előírná, hogy az általa végzett tevékenység engedély nélkül lenne végezhető. Felperes eljárásának jogszerűségét a Hgt., és a BM-KvVM rendelet nem igazolja, ugyanis a jogszabályoknak nincs olyan rendelkezése, mely mentesítené a hulladékkezelőt az engedély beszerzés alól, azon az alapon, hogy más hatóság által jóváhagyott kötelezettséget teljesít. Utóbb említett jogszabály 3. (2), (5) bekezdése és 4. -a kifejezetten utal a hulladékkezeléssel kapcsolatban az általános jogi előírások alkalmazására (hulladék átadása hulladékkezelőnek, ártalmatlanítási, illetve a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló jogszabály előírásainak alkalmazása). Felperes a perben csak állította, de jogszabállyal nem támasztotta alá, hogy a Földhivatal határozataiból az következik, hogy tevékenységéhez nem kellett a környezetvédelmi hatóságtól engedélyt kérnie. Helytállóan állapította meg alperes, hogy a környezetvédelmi jogszabályok, illetve a Földhivatali határozat nem adott mentességet az építési hulladék begyűjtés, bánya rekultiváció, illetve terület rendezés környezetvédelmi engedély nélkül végzésére. A bíróság rámutat, felperes tevékenysége a környezet használatával jár [Kvt. 4. i) pont]. A Kvt. 66. -a értelmében minden környezethasználatot eredményező tevékenységet (jogerős közigazgatási határozat) engedély alapján lehet végezni. Az, hogy adott tevékenység milyen engedély alapján végezhető, a tevékenységtől függ, melyet a tevékenység végzésében érdekeltnek kell meghatároznia, és annak végzését előzetesen engedélyeztetni kell az illetékes környezetvédelmi hatósággal. Az iratok alapján megállapítható volt, hogy felperes hulladékkal hulladékgazdálkodási tevékenységet végzett, de tevékenységi engedéllyel nem rendelkezett. A Hgt. 49. -ának (1) bekezdés b) pontja alapján a környezetvédelmi hatóság hulladékgazdálkodási bírság fizetésére kötelezi azt a személyt, amely hatósági engedélyhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély nélkül végez. Mivel a felperes engedélyköteles hulladékkezelési tevékenységet végzett, alperes jogszerűen kötelezte hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére. A Hgt. 49. -ának (3) bekezdése alapján a környezetvédelmi hatóságnak az engedélyhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenység engedély nélkül végezéséről való tudomásszerzéstől számított egy éven belül kell kiszabnia a bírságot. Nem volt jelentősége, hogy 1999-ben a környezetvédelmi hatóság milyen tevékenységről szerzett tudomást, ugyanis akkor felperes nem végzett hulladékkezelést.

Tévesen állította felperes, hogy a környezetvédelmi hatóság, szakhatóságként, 2001-ben tudomást szerzett hulladékkezelési tevékenységéről. A 2001-ben hatályos környezetvédelmi felügyelőségek, valamint a nemzeti park igazgatóságok feladat- és hatásköréről, továbbá a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőségről szóló 211/1997. (XI. 26.) Korm. rendelet 1. -ának (1) bekezdése szerint a környezetvédelmi igazgatás, valamint a természetvédelmi igazgatás hatósági, szakhatósági feladatait - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet, a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség, és a területi környezetvédelmi hatóságok, valamint a természetvédelem állami területi szervei a nemzeti park igazgatóság látták el. Az 5. (1) bekezdés a) pontja és a melléklet I. szerint a Budapesten illetékes környezetvédelmi felügyelőség állami feladatként ellátandó alaptevékenysége körében gyakorolja a külön jogszabályokban meghatározott első fokú környezetvédelmi hatósági jogköröket, a 6. (1) bekezdés a) pontja szerint az igazgatóság állami feladatként ellátandó alaptevékenysége körében gyakorolja a külön jogszabályokban meghatározott, a természet védelmével kapcsolatos első fokú hatósági jogkört. A 2001-ben hatályos Hgt. 14. -ának (2) bekezdése és az idézett jogszabályok együttes értelmezése alapján a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség volt az illetékes környezetvédelmi ügyben eljáró szerv, kizárólag az említett szervezet adhatott engedélyt felperesnek hulladékkezelési tevékenységére. Felperes sem állította, hogy a Földhivatal 2001-ben, illetve 2004-ben értesítette a felügyelőséget, illetve annak jogutódját az újrahasznosítási tevékenységéről, így nem igazolt, hogy a környezetvédelmi hatóság tudomást szerzett, vagy szerezhetett felperes engedély nélküli tevékenységéről. Felperes azt sem igazolta, hogy a környezetvédelmi hatóság 2006-ban tudomást szerzett újrahasznosítási (hulladékkezelési) tevékenységéről, ugyanis az állítás igazolására felhozott szakhatósági állásfoglalás kiadás iránti megkereséséből kiderül, hogy a Földhivatal kizárólag felperes 2006. május 18-án kelt kérelmet küldte meg az elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak, melyből felperes hulladékkezelési tevékenysége nem volt felismerhető. Felperes semmilyen formában nem igazolta, hogy a 2001-ben készült újrahasznosítási tervről a környezetvédelmi hatóság tudomást szerzett. Mindebből következően felperes nem bizonyította, hogy a környezetvédelmi hatóság 2007. április előtt tudomást szerzett, hogy környezetvédelmi engedély nélkül gyűjti, és hulladékkal tölti fel ingatlanait. A Hgt. 49. -ának (3) bekezdésében meghatározott elévülési határidő értelmében a jogsértő cselekmény befejezését követő 5 éven túl bírság nem szabható ki a jogsértő személlyel szemben, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg, ilyen esetben a jogszerűtlen állapot fennállásáig az elévülés nem kezdődik meg. A rendelkezésből következően felperes 2007-ben csak olyan engedély nélküli hulladék begyűjtés és hulladék talajban való lerakás miatt volt bírsággal szankcionálható, mely 2002. évben, vagy

azt követően történt, így alperes a 2002-2004. években jogsértően begyűjtött hulladék alapján törvényesen szabott ki bírságot 2007-ben. Jogszerű volt a 2001-ben begyűjtött hulladék után kiszabott hulladékgazdálkodási bírság is, arra figyelemmel, hogy felperes hulladék begyűjtési tevékenységének bejezése után sem intézkedett annak jogszerű felhasználására (hulladék hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról), vagy a helyzet jogszerű fenntartására, így helytállóan állapította meg alperes, hogy felperes kifogásolt tevékenysége egyben jogszerűtlen hulladékgazdálkodási állapotot eredményezett a vizsgált ingatlanokon. Erre figyelemmel alperesnek törvényes lehetősége volt a 2001-2004-ben jogsértő módon begyűjtött hulladékok után bíróság jogkövetkezményt alkalmazni felperessel szemben. A Hbr. 1. -ának (1) bekezdés értelmében a hulladékgazdálkodási bírság - a 2. (4)-(8) és a 3. (4) bekezdésekben foglaltak kivételével - a Hbr.-ben meghatározott alapbírságok és az azt módosító tényezők, többek között a hulladék tonnában kifejezett tömege alapján kell kiszámolni (A x M x S). A Hbr. szerint a hulladék tömegét méréssel, műszaki becsléssel vagy számítással kell meghatározni. Felperesnek, mint hulladékkezelőnek csak 2004. évtől vezetnie kellett a Hgt. 51. (1) bekezdésében előírt hulladék nyilvántartást, melyben az ingatlanára begyűjtött hulladékot is rögzíteni kellett volna. Mivel a vizsgált terület feltöltése mintegy húsz éve folyamatosan zajlik, a területnek több tulajdonosa, és birtokosa volt, oda ismeretlen mennyiségű hulladékot szállítottak be, az eljáró hatóság felhívta felperest (KFVT 26787-4/2007.) a területre beszállított és ott tárolt hulladékokról vezetett nyilvántartás" bemutatására, melynek nyilatkozattal tett eleget felperes. A Hbr. nem határozza meg a hulladék mennyiségének becslési eljárását, mérőeszközök használatát sem teszi kötelezővé, így nem jelent jogszabálysértést, ha a hatóság a helyszíni ellenőrzés alapján készített fényképfelvételek, és jegyzőkönyvek, továbbá az ügyfél nyilatkozata alapján határozza meg becsléssel a begyűjtött hulladék térfogatát. A hulladék mennyiségének becslése kizárólag azt a kötelezettséget állítja az eljáró hatóság elé, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a valósághoz legjobban közelítően határozza meg a hulladék mennyiségét. A Pp. 164. -ának (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ha a per szempontjából jelentős tény bizonyítatlan marad, annak következménye felperes hátrányára szolgál. A perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem rendelhetett el, így felperesnek kellett bizonyítania, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő. Felperes a perben nem ajánlott fel bizonyítást a hulladék mennyiségével kapcsolatban, szakértő kirendelését nem kérte, így olyan tény, körülményt nem bizonyított, ami alapján a hatóság becslésének megalapozatlanságát lehetne megállapítani.

Nem sértett a hatóság jogszabályt, amikor az eljárás során nem közölte felperessel, hogy a begyűjtött hulladék mennyiségét a bírság kiszabáshoz felhasználni, ilyen figyelmeztetési kötelezettsége nincs a hatóságnak. Az iratok alapján nem volt megállapítható, hogy a hatóság a jogszabály a jogszabály rendeltetésével ellentétesen hívta fel felperest a hulladék mennyiségi adatainak közlésére, illetve a felhívás nem volt megtévesztő. Nem fogadta el a bíróság, hogy felperes tonnában adta a begyűjtött hulladék mennyiségét, ezt az állítást egyértelműen cáfolja a bírósághoz felterjesztett, felperes szignóját tartalmazó e-mail másolat. A Hbr. 4. (2) bekezdése alapján akkor mellőzhető a hulladékgazdálkodási bírság, ha a jogsértés a tevékenység vagy mulasztás súlyára, az elkövetés vagy kötelezettségszegés következményeire tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. Az iratokból kitűnően felperes hosszú időn keresztül, jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött be, azt környezetvédelmi szempontból ellenőrizetlenül tárolt, és helyezte el a talajban, és a tevékenységét nem tudja hitelt érdemlően dokumentálni. Erre figyelemmel a mulasztás súlya, a lehetséges következményekre is tekintettel nem tekinthető olyan csekélynek, mely indokolná a bírság kiszabásának mellőzését. A kifejtettekre tekintettel felperes érvelését a bíróság nem fogadta el, felperes az alperesi határozatok érdemi jogszabálysértő voltát nem bizonyította, ezért a bíróság a keresetlevelet a Pp. 339. -ának (1) bekezdése alapján elutasította. A bíróság a kereseti illeték fizetéséről és viseléséről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. -ának (3) bekezdés, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. -ának (2) bekezdése alapján rendelkezett. A bíróság a Pp. 78. -ának (1) bekezdése alapján kötelezte felperest alperes perköltségének megfizetésére. Az ítélet ellen fellebbezés lehetőségét a Pp. 340. -ának (1) bekezdése zárja ki., 2009. év március hónap 19. napja A kiadmány hiteléül:. Koltai György sk. bíró