Szülőkísérés sérülékeny kisgyermekes családoknál

Szülőkísérés sérülékeny kisgyermekes családoknál TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 Európai Szociális Alap

SZÜLŐKÍSÉRÉS SÉRÜLÉKENY KISGYERMEKES CSALÁDOKNÁL HALLGATÓI TANANYAG A tananyag elkészítéséhez az Elternchance ist Kinderchance program saját honlapjain megtalálható (http://www.elternchance.de/; http://familienbildung-ist-zukunft.de/), illetve a kiemelt projektnek átadott anyagait is felhasználtuk. 1

A kiadvány a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása című kiemelt projekt keretében készült Kiadja: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 1134 Budapest, Tüzér u.33-35. Tel: (1) 237-6700 www.ncsszi.hu Felelős kiadó: Farkas Péter főigazgató Budapest, 2015 ISBN 978-615-5558-67-2 2

Szülőkísérés sérülékeny kisgyermekes családoknál hallgatói tananyag Szerzők: Csapó Gábor Regényi Enikő Mária Cs. Ferenczi Szilvia Csákvári Judit Tánczos Éva Közreműködött: Kölesné Németh Mária Fotó: Frank Becker TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása című kiemelt projekt A TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 kiemelt projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 3

Tartalom 1. Hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik a korai intervencióban... 6 1.1 A németországi Elternchance ist Kinderchance (A szülők esélye a gyermekek esélye) elnevezésű országos program bemutatása... 7 1.2 Az élethelyzet, a társadalmi környezet és a korai tanulási képességek közötti összefüggések (például a szegénység, mint többdimenziós élethelyzet és annak hatása a tanulásra és a nevelésre) felismerése és az azokra történő konstruktív reagálás... 8 1.3 A szülő-gyerek kapcsolat és a nevelési stílusok sokszínűségének megjelenése a korai intervencióban, a szülők, mint példaképek, meghatározó hatások az első életévekben, a példaképtől való tanulás integrálása a családi mindennapokba... 20 1.4 Kulturálisan érzékeny vagy kulturálisan kompetens gyakorlat a korai intervencióban: interkulturális szempontból kompetensen és a sztereotípiák tudatosításával előítélet mentesen tevékenykedni... 32 2. A családokat segítő intézmények és szolgáltatások működése... 35 2.1 A hazai korai intervenció szociális, egészségügyi, oktatási rendszereinek áttekintése... 36 2.1.1 A korai intervenció komplex fogalma... 36 2.1.2 A koragyermekkori intervenció szereplői... 38 2.2 Az adott régió családtámogató rendszerének áttekintése (szociális, egészségügyi, oktatási)... 41 2.3 Így működik a bölcsőde/óvoda, és szerepük a gyermekek és a családok életében. (A játszócsoport, baba-mama klub, Biztos Kezdet Házak és egyéb módszerek használata szülők és gyermekek számára)... 42 2.3.1 Az egyes intézmények, szolgáltatások... 43 2.4 Az intézményes nevelésről szóló tudás megismerése és átadása... 48 2.4.1 A szülők bevonódása... 48 2.4.2 A családi és az intézményes nevelés kapcsolatának erősítése... 49 3. Szociálisan hátrányos helyzetű szülők támogatása... 51 3.1 Szülők családtámogató, illetve nevelési-oktatási intézményekkel kapcsolatos meglévő (negatív) érzéseinek felismerése, megértése és pozitív átértelmezése.. 51 3.2 Szociálisan hátrányos helyzetű szülők támogatása abban, hogy az oktatást és nevelést, mint gyermeküknek szóló lehetőséget értelmezzék... 54 3.2.1 Napközbeni felügyelet... 55 3.2.2 Napi rendszeres étkezés... 57 3.2.3 Más társadalmi normák megismerése és alkalmazásának elsajátítása 58 4

3.2.4 Kapcsolatalakítás más felnőttekkel... 59 3.2.5 Felkészülés az iskolakezdésre... 60 3.2.6 Rendszeres felmérés... 61 3.3 Szociálisan hátrányos helyzetű szülők erősítése abban, hogy a szakemberekkel magabiztosan tudjanak egyeztetni gyerekeikről és lehetőségeikről 61 3.4 Családi kulturális mintázat felismerése, megértése és elismerése erőforrásként... 63 4. Felismerés, elemzés, szociális diagnózis: koncepciók a családokkal történő munkában... 66 4.1 Megfelelő koncepció kialakítása a résztvevők konkrét cselekvési területére 66 4.2 A szülők tanulási, tanítási erőforrásainak felismerése, tudatossá tétele és használata, a szülők számára a tanulás, tanítás" fogalmának megfoghatóvá és a családba átültethetővé tétele... 68 4.3 A szülők információszükségletének és a gyerekek különleges igényeinek felismerése, a tanulás menetének tudatos irányítása és támogatása szülőként... 71 4.4 Szülőként a mindennapi élethelyzetekben előforduló tanulási lehetőségek (szituációorientált tanulás) felismerése és használata... 74 4.5 A szülőkísérőként folytatott tevékenység hasznos elemzési és diagnosztizálási eszközei... 76 5. A szülőkísérők szerepe és viselkedése. Kapcsolatban lévő szülők együttműködő szakmák... 78 5.1 A szülőkísérés gyakorlata, módszerek és technikák... 78 5.2 Szakmaközi együttműködés a családokkal való hatékony munka érdekében 83 5.3 Társszakmák megismerése, kompetenciák, határok... 84 6. Irodalomjegyzék... 87 5

1. Hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik a korai intervencióban Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A korai intervenciós szolgáltatások fontos támogatást nyújtanak a hátrányos helyzetű kisgyermekes családok számára, a mindennapok során a gyermek fejlődése szempontjából. Ennek a fejezetnek az egyik legfontosabb célja, hogy bevezessen a szülőkísérés témába, valamint segítsen a szülőkísérőknek abban, hogy milyen feladataik lesznek a segítő tevékenységük folyamán. A fejezet az alábbi ismeretanyagot biztosítja a számukra: Az interdiszciplináris együttműködések hatékonyságnövelése Az interkulturalizmus fontossága és pozitívumainak felismerése a mai magyar társadalomban Az interkulturális kommunikáció fontossága és lehetőségei a szülők támogatásában A téma feldolgozásának célja: A cél, hogy a szakemberek elsajátítsák azt a szemléletet, amellyel a szülőkísérésben valós támogatást adhatnak, azzal, hogy a pozitív működést erősítik és megtanítják a szülőknek a pozitív kommunikáció mintáit. Ismerjék meg az interdiszciplináris együttműködésben, valamint az interkulturális kommunikációban rejlő pozitív támogató lehetőségeket és eszközöket annak érdekében, hogy ezáltal erősítsék a szülők mintaadó működését Ajánlott irodalom: Bourdieu, P. (1978). A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest: Gondolat Ferge Zs.(2000). Elszabaduló Egyenlőtlenségek. Budapest: Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Angelusz R.(szerk.) (2004). A társadalmi Rétegződés Komponensei. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek II.: A koragyermekkori fejlődés természete: fejlődési lépések és kihívások. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 6

1.1 A németországi Elternchance ist Kinderchance (A szülők esélye a gyermekek esélye) elnevezésű országos program bemutatása A Szülők esélye a gyermekek esélye országos program része a Családok, Idősek, Nők és Fiatalok Minisztériuma (Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend) stratégiájának. Célja a gyermekek tanulási sikereinek növelése az iskola előtti és iskolán kívüli gyermekeknek és családoknak szóló szolgáltatásokon keresztül, valamint a gyermekek elsődleges tanulási színterének, a családnak aktív bevonása. A gyerekek igazságos esélyei szorosan összefüggenek az otthoni korai ismeretszerzéssel. Számos empirikus család- és tanuláskutatás eredményei alapján tudjuk, hogy a későbbi képességbeli és tanulási sikerek döntő előfeltételeit a család teremti meg. Ebből következően a tanulási kompetenciák fejlesztése nem csak oktatáspolitikai, hanem központi családpolitikai kihívás is. A szülők koragyermekkori tanulási- és nevelési folyamatban betöltött jelentős szerepének felismerése miatt vált szükségessé olyan speciális ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkező szakemberek képzése, akik ezen a területen tudják segíteni, támogatni és erősíteni a szülőket. A szakmai továbbképzésen végzett szakemberek a szülőket időben és célcsoportspecifikusan tudják érzékenyíteni gyermekeik tanulási, ismeretszerzési folyamataira és a nevelési-oktatási rendszerbe való átmenetre. Ennek következtében a szülők újra aktívan tudják majd kísérni gyermekeiket kiskoruktól kezdve a tanulási folyamataikban és az oktatásba való átmenettel való megbirkózásukban. A Szülők esélye a gyermekek esélye program keretében nyújtott szülőkísérő (Elternbegleiter) továbbképzés a családokkal dolgozó szakemberekre irányul, akik valamilyen családsegítő, vagy nappali ellátást biztosító intézményben dolgoznak. A cél, hogy a szülőket érdekeltté tegyék a gyermek fejlődési folyamataiban és az oktatásba való átmenetben, valamint hogy kompetensen tudjanak nekik tanácsot adni. A végzett szakemberek a saját intézményükben vagy más intézményekkel szoros együttműködésben dolgoznak. Szülőkísérő kompetens a tanulásban-oktatásban A szülőkísérő feladatai sokrétűek. Megfelelnek az adott szakma, munkakör eddigi tevékenységi köreinek, de ezeket új tanulási-oktatási családsegítő kompetenciákkal bővítik. Proaktív szülőkísérő munkával nyújtanak tanácsadást és a szülők számára tanulási-oktatási kompetenciaerősítő szolgáltatást. A szülőkísérők a Németországban megvalósuló képzésen keresztül kiegészítő tudást és praktikus cselekvési kompetenciákat szereznek a gyermekek tanulási-oktatási folyamatáról. A tanulási-oktatási kísérőszolgáltatáshoz új, keresztirányú kompetenciákat alakítanak ki, mint pl. új megközelítések a csoportvezetésben, több tanácsadói kompetencia, ötletek hatékonyabb hálózati munkára, vagy akár interkulturális és felmérési kompetenciák. 7

Lehetséges tevékenységek: Szülői kompetenciák erősítése: a tanulás, ismeretszerzés fontosságának, egyéni fejlődésnek és a tanulási folyamatok ismeretének átadása Tanulási-oktatási lehetőségek megnyitása: tanulási-oktatási kísérés és tanácsadás mellett akár kiegészítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítése Intézményválasztás segítése: oktatási átmeneti döntés előtt álló szülők számára információnyújtás Együttműködés javítása: a szakemberek és a szülők közötti nevelői és oktatói partneri viszony, valamint a gyermeknevelő családok és az intézmények közötti együttműködés fejlesztése Innovatív családképzés létrehozása: a családok tanulási-oktatási támogatása érdekében a szülő- és családképzés új formáinak és tartalmainak kialakítása Hálózatépítés: egyéb szülő- és gyerekvonatkozású intézménnyel, fenntartóval és intézettel való együttműködés és területi vonatkozású hálózat kiépítése Nagyobb tudás célzott tanácsadás A szakemberképzés alapja egy speciálisan a gyermek tanulási-oktatási folyamatában való szülőkísérésre szabott tanterv. A továbbképzés során tudást és gyakorlati cselekvési kompetenciákat kapnak tanulási-oktatási kérdésekben. Új utakat ismernek meg azzal kapcsolatban, hogyan tudnak hatékony hálózatot és a különböző szakirányok közötti együttműködést a saját intézményükben, helyben a gyakorlatba átültetni. A Szülők esélye a gyermekek esélye program keretében 2400 szakembert képeztek tovább szülőkísérővé, a program folytatódik 2015-ben is. 1 Ellenőrző kérdések: Miért hozták létre a Szülők esélye a gyermekek esélye programot? Milyen lehetséges tevékenységei vannak a szülőkísérőknek? Fogalmak: Szülők esélye a gyermekek esélye 1.2 Az élethelyzet, a társadalmi környezet és a korai tanulási képességek közötti összefüggések (például a szegénység, mint többdimenziós élethelyzet és annak hatása a tanulásra és a nevelésre) felismerése és az azokra történő konstruktív reagálás 8

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább megjelent a különböző beavatkozások és ellátások kapcsán a komplexitás fontossága. Ez azt jelenti, hogy adott területeken, és ilyen a korai tanulás és fejlődés támogatása is, nem lehet egy-egy szakma fontosságán gondolkodni, hanem kizárólag multidiszciplináris szemlélettel érdemes dolgozni. Ennek egyik része a társadalmi környezet, amelyben a gyermek a korai éveiben tanul és fejlődik, illetve tapasztalatokat gyűjt. Vannak azok a családi és élethelyzetek, amelyeket a szülők és a körülöttük lévő mikrokörnyezet és a természetes támogató rendszerek megoldanak, de előfordul, hogy szükség van külső beavatkozásokra ahhoz, hogy a negatív hatásokat valamilyen módon kompenzáljuk, és segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy a hátrányokat saját megküzdési stratégiáik felhasználásával mielőbb kiküszöböljék a családok. Ennek a feladatnak az ellátására adnak lehetőséget a különböző szociálpolitikai ellátórendszerek. A nemzetközi környezet is egyre inkább abba az irányba tolódott el az elmúlt két évtizedben, hogy a társadalmi környezet hatásait együtt kezelje a mikrokörnyezeti hatásokkal és ezáltal holisztikusan lássa a problémákat, figyelembe véve mind a regionális, mind a helyi - mikro szintű - különbözőségeket. (Nem lehet ugyanazt a beavatkozási szisztémát követni a skandináv országokban, mint az EU-hoz az elmúlt tíz évben csatlakozott országokban, nem lehet ugyanazt a szisztémát követni Budapesten, mint Baranya megye egyik kis településén.) Összetartozó társadalom A helyi sajátosságok figyelembe vétele és az alulról építkezés elvének (figyelembe vesszük az érintettek véleményét és elgondolását egy egy beavatkozás kapcsán) alkalmazása ma már általánossá vált. Ezen elvek egyik alappillére a kirekesztés elleni küzdelem, amely a 2000-ben Lisszabonban lezajlott tárgyalások alapján létrejött Joint Inclusion Memorandumban (JIM) 2 kristályosodott ki. Ennek a folyamatnak a legfontosabb célkitűzése a befogadó társadalom létrehozása, amelynek a korai fejlődés és tanulás ahogy az alábbiakból, majd látható az egyik legfontosabb része. Ha végiggondoljuk ennek a nagyon fontos célkitűzésnek a hivatalos fordításban használt jelentését befogadó társadalom, akkor érezhető a kifejezés negatív kicsengése. Szigorúan értelmezve, vannak emberek és gyermekek, akik jelenleg nem a társadalom részei, és éppen ezért be kellene őket fogadni. Mivel ez az értelmezés és az általa sugallt percepció alapvetően tévút a problémák és a negatív externáliák kezelése területén, ezért egy másik fogalmat használunk helyette, a Ferge Zsuzsa 3 által meghatározott összetartozó társadalmat, amely sokkal inkább a felelősség kérdését állítja a középpontba, amely mindkét félre igaz. 9

A fenti cél elérése érdekében, a JIM ben meghatározták azokat a tényezőket, amelyek a társadalmi működésből való kirekesztettséghez vezethetnek. Ezek a főbb tényezők az alábbiak: nem megfelelő lakhatási körülmények, munkanélküliség, rossz egészségi állapot, fogyatékosság, etnikai hovatartozás, alacsony vagy elavult iskolai végzettség, gyermekvállalás (GYES-en/GYED-en van az egyik szülő). Természetesen e tényezőket a tagállamok különböző jogszabályokban már tovább finomították. Magyarországon ennek egyik legjobb példája a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 8. a t pontjai, amelyek a védett tulajdonságokat határozzák meg: a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzetiséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) 4 Szabadságjogok Fontos kérdés, hogy melyek azok a legfontosabb dimenziók, amelyek segíthetnek egy családnak, hogy elkerüljék a kirekesztés okozta negatív hatásokat, illetve, hogy védett tulajdonságaik miatt se kerüljenek hátrányba. Ezek közül legfontosabbnak a 10

társadalmi biztonságot szavatoló és az alapvető erőforrás hozzáféréshez biztosítékot adó szabadságjogokat tekintjük. A szabadságjogok, mint az erőforrásokat biztosító tényezők között is különbséget kell tenni. Két különböző csoportot határozhatunk meg: 1. Negatív szabadságjogok 2. Pozitív szabadságjogok Amartya Sen 5 szerint a negatív szabadságjog azt jelenti, hogy szabadságom van valamitől (pl. attól, hogy egy adott ellátó intézmény megtagadja gyermekemtől a normatív alapon járó ellátást, vagy nem kell attól félnem, hogy egy kalapáccsal fejbe vernek a parkban), a pozitív szabadságjog pedig, hogy szabadságom van valamire (pl. szabadon igénybe tudok venni plusz társadalmi erőforrásokat és ezzel növelhetem társadalmi tőkémet, vagy szabadon indíthatok vállalkozást). Azok a családok, akik igénybe veszik a szakemberek segítségét az állami, önkormányzati szektorból, általában valamilyen dimenzió kapcsán megmaradtak a negatív szabadságjogoknál. A negatív szabadságjogok kizárólagos érvényesülése egy család életében egyenes utat jelent a valamilyen szintű és irányú deprivációba (valamitől való megfosztottság állapota 6 ). Ez az állapot pedig azt eredményezi, hogy nem tudják megfelelően kihasználni a saját, vagy a tágabb környezet útján biztosított társadalmi tőke által adott lehetőségeket (vagy mert nem tudják, hogyan kell, vagy mert nem ismerik fel, hogy rendelkeznek vele), vagy nem is tudják elérni azokat. A társadalmi tőke Sok esetben az is látható, hogy a saját mikrotársadalmi tőkéjükkel rendelkeznek, de az nem elég ahhoz, hogy megfeleljenek a tágabb társadalom elvárásainak és így leküzdjék az előzőekben említett hátrányokat. A kérdés az, hogy a családok gyermekeik fejlődése során milyen társadalmi tőkével rendelkeznek, és mit is jelent ez a valóságban. Pierre Bourdieu 7 beszélt a társadalmi tőkéről, amely az ő felfogásában a következőt jelenti: A társadalmi tőke azon aktuális és potenciális erőforrások összessége, amelyek a kölcsönös ismeretségek, vagy elismerés többé-kevésbé intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak, vagy másként kifejezve olyan erőforrásokról van szó, amelyek az egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. Az egyes csoporttagok által birtokolt tőke összessége valamennyiük számára biztosítékul szolgál, és a szó legtágabb értelmében véve hitelképességet kölcsönöz, nekik. 11

A társadalmi tőke teljes, vagy részleges hiánya, illetve nem tudatosulása, vagy a hatékony kihasználására való képesség hiányosságai vezethetnek el a szociokulturális hátrányhoz, amely azt jelenti, hogy az illető családban nevelkedő kisgyermek a korosztályos társaihoz képest, már az óvodába kerülés előtt deprivációs hatásokkal küzd. A rendelkezésre álló társadalmi tőke, amely alapján el lehet dönteni, hogy a család mennyi pozitív és negatív szabadságjoggal rendelkezik, minden esetben egyedi. A társadalmi tőke rendelkezésre állásának vizsgálata több tényezőtől is függ. Ezek a tényezők a kirekesztést elősegítő élethelyzetek, amelyek meghatározzák azt is, hogy az adott család mekkora mértékben rendelkezik az őket erősítő és a gyermek későbbi előmeneteli szempontjából fontos pozitív szabadságjogokkal. Az emberi környezet, mint ökológiai rendszer A gyerekek elsősorban a családban nevelkednek. A család egy élő rendszer, ahol a folyamatos társas kapcsolatok révén minden családtag személyisége és viselkedése hat a többiekére. Együtt alakulnak a család szokásai, a szabályok, kommunikációs minták, szerepek, a problémákkal való megküzdés módjai, a család elrendeződése. Ugyanakkor a gyermek és családja is egy tágabb rendszer része, amelyben a gyerek életében fontos intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi rendelő stb.), a helyi közösség, valamint a társadalom és a kultúra sajátosságai is kapcsolatba lépnek egymással. Ennek a bonyolult hálózatnak minden szereplője befolyásolja a gyerek fejlődését. 8 Olyan ez, mint egy ökológiai rendszer bármilyen élőlény esetében. Még egy kaktusz is, amely igen szívósnak és ellenállónak, majdhogynem önállónak tűnik, nagyban függ a környezetétől, sokféle kölcsönhatásban van vele. A napfényből nyeri az energiát, vizet vesz fel a levegőből és a földből. Ugyanakkor laknak rajta madarak, gyíkok, rovarok és mikroorganizmusok, melyeknek búvóhelyül, táplálékul szolgál. Az emberi ökológiai rendszer szintjei és hatásuk a fejlődésre Bronfenbrenner humánökológiai modelljében egy gyerek esetében a környezet mindazokból a közelebbi vagy távolabbi személyekből és rendszerekből áll, amelyek hatnak a fejlődésére. Mindezt úgy lehet elképzelni, mint a gyerek körül egyre nagyobb, tágabb körben elhelyezkedő személyek és intézmények, melyek egyre ritkább vagy egyre áttételesebb módon kapcsolódnak a gyerekhez, de a tágabb környezetének részét alkotják, így a fejlődésére hatással vannak (1. ábra). Egy részük közvetlenül kapcsolatban áll a gyerekkel, például a szülők, testvérek, rokonok, bölcsődei és óvodai nevelők, az intézményekben együtt levő társak, barátok. Ez a gyerek közvetlen környezete (mikrorendszer). A mikrorendszerek közötti kapcsolati hálót nevezzük mezorendszernek, ez tehát részben konkrét hely, személy vagy intézmény, részben a mikrokörnyezet szereplői közötti viszonyok és kapcsolatok. A gyerekkel rendszeres kapcsolatban levő felnőttek sokféle viszonyban vannak egymással, és nem mindegy, hogy e viszonyok minősége milyen. Például a bölcsődei gondozó és a szülő értékei, nevelési stílusa közti egyezés, illetve ezek 12

eltérései befolyásolják a gyerek körülményeit. A bölcsődében a gyerekek adott esetben a családjaikétól eltérő normákkal találkozhatnak, és ez esetben konfliktus keletkezhet abból, hogy az intézményi vagy a családi minta az előbbre való. Az időbeli kötöttség kérdése az egyik ilyen jellemző probléma. Míg a bölcsőde elvárja a gyerekek pontos reggeli érkezését, bizonyos családokban ez nem teljesül, egyszerűen azért, mert a pontos időbeosztás nem tartozik a fontos, szem előtt tartandó értékek közé. Ezekben a családokban adott esetben fontosabb az, hogy a gyerek (esetleg a szülő) bioritmusának megfelelően induljon a nap, kipihenjék magukat, alapvetően tehát nem szívesen rendelik alá magukat a környezetük által meghatározott időbeosztási szabályoknak. Mindez a gyerekek igényeit csoportosan kezelő intézmények napi gyakorlatában nehézségeket okoz, így az intézmény és a család között konfliktus alakul ki. Fontos különbség a család és az intézményes nevelési helyzet közt, hogy a családban általában sokkal inkább különleges, kiváltságos helyzetben vannak a gyerekek, mint a bölcsődében, ahol sok kortársukkal azonos szinten kezelik őket, így egy másfajta érintkezést kell megtanulniuk. Ez nagyban befolyásolja gondolkodásukat és társas kapcsolatteremtő és fenntartó képességeiket. 1. ábra. A gyermeki fejlődés környezeti tényezői 9 13

A következő körben (exorendszer) olyanok szerepelnek, akikkel a gyereknek nincs közvetlen kapcsolata, de az őt gondozó személyekre hatással vannak, pl. a szülők munkahelye, amely nagyban befolyásolja a szülők anyagi helyzetét, biztonságérzetét, stressz terhelését, időbeosztását, így a gyerekükkel töltött idő mennyiségét és minőségét. Ha például egy szülőnek rendszerint komoly stresszt kell elviselnie a munkahelyén, mert fél, hogy elveszti az állását, emiatt versenyhelyzetbe kényszerül, és nem mer hiányozni sem, az egy sor negatív következménnyel jár a gyerek fejlődésére. Egyrészt, a szülő hazaérve rendkívül fáradt, hajszolt, így a gyerekkel szembeni érzékenysége alacsony, kevéssé képes érdeklődéssel és türelemmel fordulni gyereke felé, kapcsolatuk érzelmi oldala így csorbát szenvedhet. Másrészt a munkahelyről való hiányzás megtorlásától való félelem a szülőt arra is sarkallhatja, hogy adott esetben betegen is elvigye a gyereket bölcsődébe ahelyett, hogy otthon megfelelő ideig maradva kiheverhesse a betegséget, ami az egészséges fejlődést alapjaiban veszélyezteti, hiszen további fertőzéseknek, szövődményeknek ad utat. A környezet következő körében (makrorendszer) olyan tényezők vannak, mint az ország kultúrája, politikai és gazdasági helyzete, melyek befolyásolják a család és a gyereket nevelő intézmények működését, jellegét. Mindezek a hatások persze nemcsak kívülről befelé, hanem fordítva is megjelennek, tehát a családi események is befolyásolják az intézményes körülményeket. Végül, tágabban értelmezve, az éppen zajló korszak jellegzetes hatásai is részei a gyerek fejlődési környezetének. Az információs társadalom, a globalizáció, a számítógépek és multimédiás eszközök elterjedése például a jelenkor sajátosságai, melyek döntően más magatartásmintákat váltanak ki és követelnek meg, mint az ezt megelőző korok hatásai. Egy jellegzetes hatás például az okostelefonok elterjedésével kialakult, a felnőttek egymás közti digitális kapcsolatainak azonnaliságára való ráhangolódás és elvárások. A mobiltelefonok elterjedése magával hozta azt az elvárást, hogy mindig mindenütt legyünk elérhetőek, ami azt jelenti, hogy a család otthoni intim perceiben és a hétvégi kiránduláskor is bármikor bárki váratlanul bejelentkezhet a közös térbe is időbe. Az email nagyban megkönnyítette a levelezést, ezért számtalan olyan levél születik ma, melyekre a papír alapú levelezésben nem szántunk volna időt. A szociális média és az okostelefonok összekapcsoltsága révén a felnőttek híreket, eseményeket, apró információmorzsákat oszthatnak meg egymással, és nyomon követhetik egymás megosztásait. 10 A hátrányos helyzet mint környezeti hatás A gyermeki fejlődés minősége részben a veleszületett adottságok, részben a környezeti hatások függvénye. A veleszületett adottságok csak lehetőséget jelentenek, ezek kibontakozásának elsődleges motorja a környezetben, elsősorban a gyerek közeli kapcsolataiban rejlik. Ez sokféleképpen nyilvánul meg. A gyerek tehetségének maximális kibontakozásához szükség van a szülők ismereteire, igényességére, motiváltságára és motivációt ébresztő viselkedésére, implicit példamutatására, érzelmi támogatására, a tárgyi környezet ingergazdagságára, különböző élethelyzetekről való tapasztalatokra. Kedvezőtlen fejlődési környezetben 14

azonban a gyermekben rejlő adottságok nagy része kiaknázatlanul marad. A nehéz körülmények között élő családokban a szülők elsődleges célja a túlélés, az anyagi feltételek biztosítása, ennek következtében kevesebb idő és energia jut a közeli kapcsolatok ápolására, a gyerekek érzelmi támogatására, a gyerek fejlődését serkentő közös tevékenységekre. E családok hétköznapjaiban sok a feszültség, általában szűkösebbek az elérhető anyagi és kulturális erőforrások. Mindez hajlamos gyengíteni a szülők közti, illetve a szülő-gyerek kapcsolatok minőségét, a gyerekre való odafigyelést, a gyerek szükségleteire való érzékenység kialakulását. 11 Egyes kutatások például a hátrányos helyzetű anyák kommunikációs stílusának eltéréseit próbálták tetten érni. Eredményeik szerint az előnyösebb társadalmi helyzetű anyák összetettebb és elvontabb nyelvet használnak, gyakran emlegetnek érvként érzelmi vagy gyakorlati következményeket, és a gyerekek kérdéseire magasabb információtartalommal és kifejtőbben válaszoltak. Ezzel szemben az alacsonyabb társadalmi helyzetű anyák kevesebbet kérdeznek a gyerekeiktől, kevésbé reagálnak a gyerekek kérdéseire, kevésbé hajlamosak társalgásba elegyedni a gyerekeikkel, inkább felszólításokkal irányítják a gyerekek viselkedését. Utóbbi stílusra emlékeztet a nevelőotthonban lakó gyerekek kommunikációs környezete is. Egy hazai vizsgálat szerint a nevelőotthonban dolgozók gyerekekhez intézett beszédére is a szűkebb szókincs, egyszerűbb és rövidebb mondatszerkezetek, illetve sajátos, főként felszólításokat használó, rövidre záró társalgási stratégiák jellemzők. Mindehhez hozzájárul, hogy a fejlődést serkentő egyéb körülmények, így a világról való sokrétű tapasztalatszerzés és a kulturális javak, pl. könyvek, színházi előadások, koncertek, utazás útján szintén csak korlátozottan hozzáférhetők a nehéz körülmények közt élő családok gyermekei számára. A család korlátozott anyagi helyzete tehát a gyerek neveltetési környezetének befolyásolása révén gyengítheti a gyerekek fejlődési kilátásait: egyrészt gátat szabhat a kellőképpen sokrétű, stimuláló tapasztalatszerzésnek, másrészt a bizonytalan egzisztenciális körülmények és az ezek okozta stressz olyan szülői viselkedésformákat alakíthatnak ki, melyek a fejlődésre nézve kedvezőtlen érzelmi légkört eredményezhetnek a gyerek számára. 12 Iskolai alkalmasság A társadalmi- és élethelyzet valamint a tanulás kapcsolatában a gyermekek iskolai alkalmassága, beválása gyakran előtérbe kerülő téma. Az iskolai alkalmasság fogalmát sokszor úgy összegzik, mint a gyerekek felkészültségét az iskolára. Azonban ez túlságosan a gyerekek iskolai követelményekhez való alkalmazkodóképességét hangsúlyozza: a tananyagot, pedagógiát és az előzetes tanulmányokból származó elvárásokat, az iskola fizikai, szociális, nyelvi és kulturális környezetét, a viselkedéssel szembeni elvárásokat, stb. 13 Britto 14 ehelyett az iskolai alkalmasság három dimenzióját javasolja (a köztük lévő interakciókat mutatja a 2. ábra): 15

felkészült gyerekek: fókuszban a gyerekek tanulása és fejlődése felkészült családok: fókuszban a szülői és gondozói attitűdök, illetve bevonásuk gyermekeik korai tanulásába és fejlődésébe valamint az iskolába való átmenetbe felkészült iskolák: fókuszban az iskolai környezet azon gyakorlatok mentén, melyek előmozdítják és támogatják a zökkenőmentes átmenetet a gyerekek számára az általános iskolába való belépéshez, illetve amelyek javítják és segítik minden gyerek tanulását 2. ábra Kompetencia/képesség építés az iskolába való átmenetnél 15 Számos faktor, mely hatással van a koragyermekkori fejlődésre, befolyással bír az egyes gyerekek és családok iskolára való felkészültségére, így például a szegénység, a gyermekek egészsége, a táplálkozás, az egészséges lakóhely, a szülői stimuláció, illetve a gyermekgondozási vagy óvodai támogatás és tapasztalatok. Ezen tényezők hatása a gyermekek és családok felkészültségére nemük, etnikumuk, fejlődési állapotuk, és egy sor egyéb faktor szerint változik, ideértve az egyéni különbségeket is. 16

A gyerekek felkészültsége az iskolára Minden egyes tényezőnek, ami befolyással bírt a gyerekek fejlődésére koragyermekkorukban, hatása van az iskolára való felkészültségükre, és a tanulásban való részvételük képességére. Például a szülés előtti gondozás hiánya, az alultápláltság, az alacsony születési súly, és a rutin védőoltások hiánya mind összefüggésben állnak a gyengébb iskolai kimenetekkel és teljesítménnyel. Az iskolai alkalmasság témaköreinek megtervezésében és monitorozásában, illetve a programok hatékonyságának értékelésében az egyik legnagyobb űr, hogy hiányoznak a megfelelő mérőeszközök a gyerekek képességeinek ellenőrzésére és értékelésére ebben az életszakaszban. Egy globális kezdeményezés beazonosította a tanulási területek globális keretét (3. ábra): Az általános iskolába való belépés kulcsfontosságú mérföldköve a gyerek tanulási pályaívének, és többféle terület kompetenciájának mérése ezen a ponton vagy az általános iskolába való belépést megelőző években segíthet haladást elérni a koragyermekkori oktatásban, egészségügyben, családsegítő szolgálatokban, illetve egyéb, kisgyermekeket szolgáló szektorokban. A gyermekfejlődés komplexitása miatt egy holisztikus mérőeszköz a legjobb módja annak, hogy számos területen keresztül ebben a szakaszban képet kapjunk a tanulásról. Ez általában a hét területből öthöz kapcsolódó tanulási aspektust foglal magába: fizikai jóllét, szociális és emocionális, írás-olvasás és kommunikáció, tanuláshoz való hozzáállás, és kogníció, illetve számolási készség és matematika. 16 3. ábra Tanulási területek globális kerete 17 Szisztematikus fejlődési értékelések hiányában, a korai iskolai szintekhez való sikeres igazodás egy széleskörűen alkalmazott érettségi indikátor. Egy kutatás 18 felbecsülte az óvoda hatását a gyermekekre az általános iskola 5. osztályáig. 40 17

országból voltak elérhető adatok. Pozitív összefüggést találtak az óvodai beiratkozások és az alacsony iskolai lemorzsolódások között, és negatív kapcsolatot az óvodai beiratkozások és az osztályismétlés vonatkozásában. Mindazonáltal a koragyermekkori szakértők aggodalmukat fejezik ki a korai nevelés és gondozás iskolásításának irányzataival szemben, különösen azzal a rizikóval kapcsolatban, amikor az óvodai csoportokat az általános iskolába integrálják. A koragyermekkori tanulás és az ebben az életkorban jellemző nagymértékű agyi fejlődés hangsúlyozása semmiképpen sem azt jelenti, hogy lejjebb kell vinnünk az iskolakezdés életkori határát, hanem arról van szó, hogy minél korábban kezdjük támogatni a gyermekeket és családokat abban, hogy az ismeretelsajátítás és tanulás fontos szerepet játsszon az életükben, annál nagyobb esélye lesz a gyermekeknek az iskolai alkalmasságra és a iskolai sikeres beválásra. A családok felkészültsége az iskolára A családok gyerekeiket az iskolára rögtön a születéstől fogva, és már azt megelőzően is számos módon elkezdik felkészíteni. Az iskolai alkalmasság vonatkozásában a családot úgy tekintjük, mint a tagokat, akik együtt élnek a kisgyermekekkel, ideértve a biológiai és nem-biológiai gondozókat, a testvéreket és a szélesebb család tagjait. A családnak az iskolára való felkészültségével kapcsolatban a leginkább vizsgált tényezők a szülői gyakorlatok, attitűdök és tudás. A támogató szülői és stimuláló otthoni környezet tűnik az egyik legjelentősebb előrejelzőnek az általános iskolai és azt követő iskolai teljesítmények kapcsán. Britto 19 a következő szempontokat határozza meg, amelyek fontosak az iskolai alkalmasság vonatkozásában: a szülők hiedelmei, attitűdje és céljai gyermekeik oktatásával kapcsolatban otthon nyújtott tanuló környezet támogató és válaszkész kapcsolatok a családon belül, melyek építőkövei a gyerekek társas és érzelmi fejlődésének a szülők elkötelezettsége az időben való iskolai beíratás iránt Az otthonnak erőteljes befolyása van a kisgyermekek tanulására és fejlődésére. Az alacsony jövedelmű családoknál a szegénység hatásainak megváltoztatására való képesség összeomlása megnehezítheti az iskolai alkalmasságot. A gyerekek nem kapják meg azt az ösztönző erőt, amire szükségük van, vagy amivel elsajátíthatnák az iskolára való felkészülés társas készségeit. A problémák akkor jelentkeznek, amikor az állandó napi rutinok, a felügyelet és gondozás a gyermekek számára hiányzik. Sok esetben ezeknek a gyerekeknek a szülei sem kapnak elegendő támogatást. A szülők nevelési céljai a gyermekeikkel kapcsolatban, hiedelmeik, attitűdjük és oktatás iránti elkötelezettségük döntőnek tekinthetők az iskolai sikerek szempontjából. A szülői hiedelmeket és elvárásokat gyakran emlegetik úgy, mint az anya képzési teljesítménye és a gyermek tanulási kimenetei közötti kapcsolat hátterében álló két tényezőt. 20 A szülők percepciói arra vonatkozóan, hogy a gyermeküknek mire kell képesnek lenniük az iskolába lépés életkorában gyakran 18

irányul olyan tanulási teljesítményekre, mint a számolás és az ábécé betűinek ismerete. Az otthon nyújtott tanulási környezet amit a szülők gyermekük iránti elkötelezettsége mutat a tanulási tevékenységekben, úgymint az éneklés, könyvolvasás, történetmesélés és játék a felkészült családok egyik jellemvonásának tekinthető. Az Egyesült Államokban azok a gyerekek, akik olyan otthoni környezetben élnek, ahol több a verbális kifejezés, az interakció, a stimuláció és a támogatás, jobban teljesítenek az iskolában azoknál, akiknél hiányzik az interakció ezen foka. 21 A család felkészültségének másik aspektusa, hogy mennyire válaszkészek és figyelmesek a szülők a gyermek igényeivel és elvárásaival szemben. Számos fejlődő ország adatai azt mutatják, hogy azok a kisgyermekek, akiknek az édesanyja érzékenyebb a fejlődési szükségleteire, gazdagabb szókinccsel, jobb kognitív készséggel rendelkeznek, lelkesek és kitartóak a tanulással kapcsolatban, összehasonlítva azokkal a gyerekekkel, akiknek az édesanyja nem ugyanezt az érzékenységi szintet mutatja. A családon belüli támogató és érzékeny kapcsolatok az építőkövei az iskolai sikerességet megalapozó gyermeki társas és érzelmi fejlődésnek. Az iskolák felkészültsége a gyerekekre Széles körben felismerték, hogy a magas minőségű, fejlődésnek megfelelő általános iskolák biztosítása kihívást jelent. Bár az iskolák nem tudják befolyásolni a gyerekek fejlődését érintő tényezők legnagyobb részét azelőtt, mielőtt belépnének az iskolarendszerbe, számos módjuk van, ami által növelhetik felkészültségüket, hogy ösztönözzék a gyerekek iskolához való hozzáférését, és hogy fejlesszék az iskola által nyújtott lehetőségek teljes potenciálját. Az iskola felkészültségének faktorai nem kizárólag az alapvető minőségi kérdésekre vonatkoznak (a fizikai környezet, eszközök, tanárok képzettsége, stb.), hanem idetartoznak az elhelyezkedés, a megközelíthetőség és a felvételi gyakorlatok is, amik meghatározhatják, hogy mely gyerekeket fogadják be, és mely gyerekeket rekesztik ki. 22 Ellenőrző kérdések: Melyek a 2003. évi CXXV. törvény szerinti védett tulajdonságok? Mit jelent a pozitív szabadságjog? Mit jelent a negatív szabadságjog? Melyek a kirekesztettség állapotához vezető főbb tényezők? Mi a kulturális tőke? Milyen részekből áll az ember ökológiai rendszere? 19

Milyen dimenziói vannak az iskolai alkalmasságnak? Fogalmak: Pozitív szabadságjogok, Negatív szabadságjogok, Kulturális tőke, Depriváció, Humánökológia, Iskolai alkalmasság 1.3 A szülő-gyerek kapcsolat és a nevelési stílusok sokszínűségének megjelenése a korai intervencióban, a szülők, mint példaképek, meghatározó hatások az első életévekben, a példaképtől való tanulás integrálása a családi mindennapokba A koragyermekkori fejlődés, és ezen belül a közvetlen környezet, nagymértékben befolyásolja, hogy a későbbi években a gyermek, kiskamasz, fiatalfelnőtt és felnőtt, hogyan tud megfelelni a társadalom támasztotta elvárásoknak és milyen mértékben képes a környezetében lévő erőforrások és lehetőségek kiaknázására. A megfelelni tudás és az erőforrások, lehetőségek kihasználása tulajdonképpen a hatékony alkalmazkodást jelenti, amely semmiképpen nem szinonimája az asszimilációnak, hanem egy, a társadalom adta lehetőségek között jól mozgó és azt a saját, valamint szűkebb és tágabb környezete számára hatékonyan felhasználó, tudatos ember képét mutatja. Ezért nagyon fontos, hogy a kisgyermekes szülők megfelelő támogatást kapjanak annak érdekében, hogy a saját képességeikből, készségeikből, és a környezet nyújtotta lehetőségekből a legtöbbet legyenek képesek kihozni a gyermek érdekében. A szülőkísérő egyik legfontosabb feladata, hogy felismerje azokat a potenciálokat, amelyek a szülő adott helyzetében és képességeinek megfelelően a rendelkezésre állnak, és alkalmasak lehetnek akár a hátrányos helyzetből is következő negatív hatások csökkentésére, vagy leküzdésére. Azt már több vizsgálat és felmérés is bizonyította, hogy minél később történik beavatkozás egy család életében, amely a gyermek fejlődését pozitív irányba viszi, vagy pozitív irányban tartja, vagy a már meglévő, társadalmi szempontból hiányos alkalmazkodást, vagy a kialakult devianciát korrigálja, vagy kezeli, annál nagyobb mértékben terheli a többséget (4. ábra). 20

4. ábra Az emberi tőkébe való beruházás megtérülése életkoronként 23 A gyermek számára az elsődleges példakép a szülő, aki akár tudatosan, vagy tudattalanul, akár akarattal, vagy akaratlanul tanítja a gyermeket a világban való eligazodásra és az elvárásoknak való megfelelésre. Ez az implicit tanulás hosszútávon komoly hatással van az egyén életére és társadalomba való beilleszkedésére. Az implicit tanulás* tudattalan tanulást jelent, amikor a tanulási folyamatból hiányzik az aktív figyelmi komponens, és a személy a felidézés során is csak készségszinten érzi a megtanultakat. 21

* 24 Az implicit tanulás minden gondozási-nevelési környezet, nevelési stílus mellett végbemegy. A gyermekek nevelésének számtalan változata létezik, melyek közül egyik sem érvényesebb a másiknál, természetesen leszámítva ezekből a devianciát mutató működéseket, mint például a bántalmazás és elhanyagolás. Ez utóbbiak nincsenek összefüggésben a hátrányos helyzettel, hiszen gyakran találkoznak a szakemberek olyan esetekkel, amikor középosztálybeli, vagy felső osztályi családokban alakulnak ki ezek a devianciák, csak ezek az esetek nagy részében kevésbé jutnak el a formális ellátórendszerig. A szülők nevelési stílusát nagyon sok hatás alakítja és determinálja. Makroszinten a legfontosabbak: 1. Az állam működése 2. A jogi környezet 3. A gazdasági környezet 4. A kultúra a. Makro kultúra b. Vallás Az állam működése abból a szempontból meghatározó, hogy milyen főbb ideológiákat közvetít a családok számára, illetve milyen szociálpolitikai környezetet biztosít a kisgyermeket nevelő szülőknek. Milyen társadalmi biztonságot garantáló rendszerek vannak, amelyek segítik pótolni azt a gazdasági hasznot, amelyet egy gyermek nevelése során, akár időlegesen, akár hosszútávon elveszíthet egy család, illetve milyen jogi garanciákat nyújt annak érdekében, hogy a szülők ne veszítsék el az egzisztenciájukat a gyermekvállalás miatt. Különösen fontos, hogy milyen intézményrendszer támogatja a gyermek fejlődését, amely a másodlagos szocializáció szintereit biztosítja. Mennyiben támogatják ezek a szervezetek, intézmények, szolgáltatások a gyermek fejlődését, és hogyan járulnak hozzá impliciten és expliciten a gyermek nevelkedéséhez. A jogi környezet szintén hatással van a nevelési stílusokra. Bár gyakran elhangzó mondat, hogy a lakáson belül történő események ott is maradnak, és abba az állam jogszabályok megalkotásával nem tud beleszólni, ez azonban így nem igaz. Gyakran abból keletkeznek a problémák egy egy gyermek fejlődésében és nevelésében, hogy a szülők nem tudnak, vagy tudatosan nem akarnak megfelelni a jogszabályokban előírt elvárásoknak. A közeljövőben bevezetésre kerülő kötelező óvodáztatás 3 éves kortól ütközőpont lehet a jogszabályi elvárás és családi szokások között. A későbbiekben bemutatjuk, hogy például ebben a - jogi környezet által meghatározott - kérdésben fontos feladata lesz a szülőkísérőknek. Segíteni kell a szülőket a tananyagban leírt dimenziók mentén és figyelembe vételével, hogy a család sikeresen tudjon megfelelni ezen elvárásnak. 22

A gazdasági környezet nevelési stílusra való hatását több tanulmány, értekezés és kutatás is alátámasztotta. Ez ugyanis komoly hatással van arra, hogy az adott családnak milyen túlélési stratégiai vannak, és ezáltal hogyan viszonyulnak a gyermekükhöz, illetve milyen perspektívákat látnak és fogalmaznak meg a hosszú távú jövő szempontjából. A gazdasági státusz az egyik faktora annak, hogy ki mennyire tudja meghatározni a saját jövőképét. Mennyire tud hosszútávon gondolkodni, és releváns-e az a kérdés a számára, hogy mi lesz 10, vagy 15, vagy 25 év múlva? Az ezen kérdésekre adott válaszok hatással vannak arra, hogy milyen lesz az a stílus, amellyel gyermekét neveli. Például az a régió, ahol ő él, a társadalom többsége számára képes-e biztosítani a jóllétet és a hosszú távú megélhetést, vagy csak egy lemaradó, elnéptelenedő környezetet lát maga körül. A kultúra, amibe belenő a gyermek neveltetése és fejlődése során, szintén hatást gyakorol a nevelési stílusra. Ezen a területen 3 szegmenst kell megkülönböztetnünk. Egyrészt létezik két makroszegmens, a makrokulturális hatás, és a vallási hatás, valamint megkülönböztetünk mikrokulturális hatást is. A makrokulturális hatások azok, amelyhez minden ember alapvetően alkalmazkodni szeretne, hiszen javarészt ezek a tényezők határozzák meg azt, hogy össztársadalmi szinten milyen eredményeket tud elérni, illetve milyen karriert futhat be. Ha valaki nem tud hatékonyan alkalmazkodni a makrokultúra elvárásaihoz, akkor ő valamely szubkultúra tagja lesz, sőt végső soron, akár deviánsnak 25 is minősíthetik. Deviáns az a személy, aki a társadalom által meghatározott normáktól eltér. Elliot Aronson A társas lény* című művében is szól arról, hogy ez kétféleképpen fogható fel: az egyik eset, amikor lázadóról beszélünk, aki egy különleges hősként tűnik fel, a másik, amikor deviánsról, akit kivet a társadalom. Durkheim szerint a devianciának van az módozata, amely előreviszi és fejleszti a társadalmat. A szülőkísérők azokban a családokban, melyekkel dolgoznak, általában azzal a helyzettel fognak találkozni, hogy a normáktól való eltérés devianciának minősül. Fontos azonban tudni, hogy ez csak a többségi, jórészt középosztályi társadalmi réteg értékelése és nem feltétlenül felel meg a valóságnak * 26 A vallási hovatartozásnak szintén nagy szerepe van abban, hogy egy család milyen nevelési stílust követ, illetve alkalmaz a gyermekekkel, gyermekkel kapcsolatban. A vallás, illetve a vallási közösség makro- és mikroszintű hatással is bír a családok életére, a gyermekgondozásra és nevelésre. Az adott vallás által priorizált értékek és normák közvetlen és közvetett módon is érvényesülhetnek a nevelésben. Befolyásolják a gyerekekkel szemben támasztott elvárásokat, hatnak a szülői 23

mintaadásra is, de meghatározzák az aktuális életszemléletet, önmagukhoz, másokhoz és a világhoz való viszonyulást, hosszú távon is. A makroszintű hatásokat azért tartottuk fontosnak külön kifejteni, mert ezek alkotják az alábbi modellben megjelenő hatások és kölcsönhatások keretrendszerét, amelyek hatással lehetnek a nevelési stílusokra, illetve a szülői gondozásra. Ezt a modellt Belsky 27 1984-ben publikált folyamatmodellje alapján készült el, kibővítve további, fontosnak tartott tényezőkkel (5. ábra). 24

Szociális Háló Tágabb család Házastársi kapcsolat Nagyszülők más közeli rokonok Fejlődési történet Személyiség Szülői gondozás Gyermeki sajátosságok Munka és karrier Gyermeki fejlődés Munkaerőpiac Intézmények 5. ábra Folyamatmodell a nevelési stílusra ható faktorokról és kölcsönhatásokról 25

Mint a fenti modellből is látható, a szülői gondozásra és ezáltal a nevelési stílusokra nagyon sok tényező hat, amelyeket egy beavatkozás során amilyen a szülőkísérés is figyelembe kell venni. Ezek a tényezők: Honnan jön a szülő, milyen tényezők alakították eddigi személyiségét, amely nagymértékben meghatározza nevelési stílusát. Szociális háló, mely több szempontból is hat a szülői gondozásra, és egyúttal a nevelési stílusra. A szociális háló fogalom kiterjesztett értelmezése a social networking, azaz a társadalmi kapcsolati háló megközelítés. Az erre irányuló kutatásokat hálózat elemzésnek nevezzük, amelynek magyarországi képviselője pl. Angelusz Róbert volt. Az erős és gyenge kötésű kapcsolatok rendszere, akár egy egész metropolisz hálóját is képesek leírni. Az 1984-ben megalkotott modell óta, főleg az internet hatása miatt, sok változás történt ezen a területen is. A blogok, a közösségi oldalak, a jóval egyszerűbb és gyorsabb kommunikáció alapvetően befolyásolják az emberek közötti kapcsolatokat, és az internetes közösségek sok ember esetében ugyanolyan fontossá váltak, mint a hagyományos kapcsolataik. A mai szociális hálón keresztül, legyen az akár kontakt, vagy elektronikus, a szülők nagyon sok információhoz juthatnak hozzá a gyermek nevelése, gondozása kapcsán, ugyanakkor túl kevéshez is. Ennek egyik oka, hogy gyakran találkoznak olyan tartalmakkal, tapasztalatokkal és tanácsokkal, amelyek egymást negligálják, vagy kioltják. Ugyanakkor ezek a kapcsolatrendszerek segíthetik is a szülőket abban, hogy személyes tapasztalatokra és jó gyakorlatokra tegyenek szert. A munkatársakkal és a barátokkal megosztható tapasztalatok és tudás kölcsönös tanulást eredményezhet, akár online, akár személyes formában. A házastársi kapcsolat nagymértékben meghatározza azt a környezetet, ami hatással van a nevelési stílusra. A párkapcsolattal való elégedettség számos kutatás szerint kapcsolatban áll a gyermek nevelésével, és azzal, hogy a szülők mennyire elégedettek szülői szerepükkel. A nagyszülők is hatással vannak arra, hogy a szülők milyen nevelési stílust követnek. A mai javarészt elterjedt - nukleáris családmodellben a szülők a nagyszülők segítségére számíthatnak leginkább. Sok esetben a nagyszülők elképzelései, nevelési stílusa konfliktusok forrása is lehet. A tágabb családi kapcsolatok is hatnak a szülői nevelési stílusokra, főleg abban az esetben, ha nem a nukleáris családmodellt látjuk, hanem a tágabb családhoz tartozó családtagok is egy háztartásban élnek. A nukleáris családokban, ahol a tágabb családdal való kapcsolat, akár érzelmileg, akár földrajzilag is jobban elkülönül, ott a kölcsönhatás várhatóan gyengébb. A gyermek sajátosságai is hatnak a szülői nevelési stílusra. A szülő neveli a gyermeket és a gyermek neveli a szülőt. A gyermek sajátosságaival való összecsiszolódás esetenként könnyebb, esetenként nehezebb folyamat és a családok időnként segítséget igényelnek ahhoz, hogy az összehangolódás meg 26

tudjon valósulni. A szülőknek fontos felismerni, hogy nemcsak ők vannak hatással a gyermekre, hanem ez fordítva is igaz, ők is változnak, és teljesen természetes, hogy ez a változás nehézségekkel jár. A gyermek fejlődése hatással van a gyermek gondozására. Ez szintén a folyamatos változás kérdését erősíti, amely hatással van a családban kialakuló stressz szintre. Ennek egyik fontos kérdése a szülők részéről, hogy mennyire éri magát kompetens, "jó" szülőnek, mennyire érzi úgy, hogy meg tud felelni a szülőséggel kapcsolatos belső és külső elvárásoknak. Az intézmények az egyik olyan pont, amely a társadalmi előmenetelt és a jövőbeli karriert meghatározhatja. Az intézményekben főleg a 3 éves kortól kötelező óvodai részvétel bevezetése után a gyermekek egy csoportot alkotnak, ahol akarva, akaratlanul is csökken annak a lehetősége, hogy a gyermekre, minden szempontból, mint egyedi entitásra tekintsenek. Ebben a helyzetben felvetődik annak a lehetősége, hogy a hátrányos helyzetből adódó, vagy a deviáns nevelési stílusból eredő problémák hangsúlyosabbá válnak, és a gyermek hátrányára jobban előtérbe kerülhetnek. Munka és karrier esetében több olyan kutatás és elmélet is létezik, amely azt bizonyítja, hogy a gyermekvállalással a munkaerő-piaci aktivitási és a karrier szint csökkenhet. A munka és karrier is hat a gyermek gondozására és a nevelési stílusokra. Van azonban egy hatásmechanizmus, amely a makrogazdaságból ered és a munkaerőpiac helyzetén keresztül hat a nevelési stílusra. Ez pedig az, hogy nem állít-e az adott mikrotársadalmi helyzet leküzdhetetlen akadályt a szülők elé, vagy hogy a központi jogi szabályozás hogyan támogatja a kisgyermekes szülők munkavállalását. Mindezek alapján elmondható, hogy számos faktor hat a nevelési stílusokra és azok alakulására, a végeredmény egy bonyolult, soktényezős kölcsönhatás következménye. Az eddigiekből következik, hogy a meleg, szeretetteljes szülői kapcsolat erősítése és fejlesztése fontos feladata a szülőkísérőknek. Ennek alátámasztására szolgál a következő példa is. Egy kutatási eredmény azt mutatja be, hogyan függ össze a gyermekkel való beszélgetés és az intelligencia (6. ábra). A gyermek megfelelő intellektuális fejlődése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a szülők mennyit kommunikálnak a gyermekkel és ez főleg az iskolázatlan szülők esetében jelenik meg erőteljesen. 27

6. ábra A gyermek 6 éves kori IQ-jának alakulása az anya iskolázottsága és a gyermek gondozása közben megfigyelt kommunikációs jellemzői szerint 28 Folyamatos szülő-gyerek kommunikáció mellett - akár iskolázott, akár iskolázatlan a szülő átlagos intellektust találtak a gyermekeknél, míg az iskolázatlan szülők estében minél kevesebbet kommunikáltak a gyermekkel, annál alacsonyabb intelligenciát tapasztaltak a gyermekeknél. Korlátozott kód* Basil Bernstein elmélete szerint a korlátozott kód a munkásosztály által használt beszédminta egyik példája. Azt állította, hogy ez a kód lehetővé teszi a tagok közti szoros kapcsolatot, és amely főleg nemek és korosztályok közötti különbségen nyugszik. Ez a társadalmi csoport olyan módon használja a nyelvet, hogy az összefogja őket és sokszor olyan fél mondatokból is értenek, amiket más csoportok képtelenek lennének megérteni. Ennek a társadalmi csoportnak a mi személyes névmás ad nyomatékot, nem pedig az én. Ami a korlátozott (közösségi) kódot jellemezi: rövid, grammatikailag egyszerű, gyakran befejezetlen mondatok, csak néhány kötőszó használata, kevés alárendelő szerkezet, mereven és korlátozottan használja a mellékneveket, mereven és korlátozottan használja a vonatkozó névmásokat, személytelen névmás gyakori használata alanyként. Kidolgozott kód Basil Bernstein szintén tanulmányozta azt a nyelvhasználatot, az ún. kidolgozott kódot, amelyet a közép- és felsőosztály használ, hogy az oktatásban és az üzleti életben sikereket érhessen el. Éles határ van az én és a mi között. Nem magától értetődő a szándék. Egyénített szimbólumokat kell átadnia más individuumoknak. Ami a kidolgozott (formális) kódot jellemzi: pontos nyelvtani rendet, szintaxist alkalmaz, összetett mondatok, alá- és mellérendelő szerkezetet egyaránt használ, prepozíciók helyes használata, igényesen megválasztott melléknevek, 28 az én névmás gyakori használata