6. Vadgazdálkodás ökonómiai kérdései... 2 6.1 A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja... 2 6.2 Vadgazdálkodás a földhasznosítás rendszerében... 3 6.2.

6. Vadgazdálkodás ökonómiai kérdései... 2 6.1 A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja... 2 6.2 Vadgazdálkodás a földhasznosítás rendszerében... 3 6.2.1 A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói... 3 6.2.2 A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel... 4 6.2.3 Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal... 5 6.2.4 Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival... 5 6.2.5 Kapcsolat a vidékfejlesztéssel... 6 6.3 A vadgazdálkodási ágazat ökonómiája... 7 6.3.1 Ökonómiai szemlélet a vadgazdálkodásban... 7 6.3.2 Ökonómiai modellek a vadgazdálkodásban... 7 6.3.3 A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói... 9 6.3.4 A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai... 11 6.3.5 A vadállomány és élőhelyének ökonómiai értékelése... 12 6.3.6 A vadgazdálkodási ágazat stratégiai helyzete... 13 6.4 A vadgazdálkodás üzemi ökonómiája... 16 6.4.1 A vadgazdálkodási üzem általános jellemzői... 16 6.4.2 A vadgazdálkodási üzem bevételei... 17 6.4.3 A vadgazdálkodási üzem költségei... 17 6.4.4 A vadgazdálkodás pénzügyi tervezése a gyakorlatban... 22 6.4.5 A vadgazdálkodási üzem tevékenységének szerkezete... 24 6.4.6 A vadgazdálkodás anyagi és személyi feltételei... 24 6.5 A vadgazdálkodás jogi szabályozása... 26 6.5.1 A jogi szabályozás története... 26 6.5.2 Vadászati jog szabályozásának elvi kérdései... 26 6.5.3 A vad tulajdonjoga... 27 6.5.4 A jogi szabályozás hierarchiája... 28 6.5.5 Európai Uniós vadászati szabályozás... 30 6.5.6 Kapcsolódó területek jogi szabályozása... 30 6.6 A vadászati turizmus... 31 6.6.1 A vadászat mint turisztikai termék... 32 6.6.2 A vadászati turizmus keresleti és kínálati oldala... 37 6.6.3 A bérvadásztatás szerkezete... 39 6.6.4 A vadászati turizmus jelentősége, fejlődését befolyásoló tényezők... 41 6.6.5 A vadászati turizmus SWOT analízise... 44 6.7 A kereskedelem helye szerepe a vadgazdálkodásban... 45 6.7.1 Lőttvad értékesítés felvásárlási piac... 47 6.7.2 Vadhús értékesítés Értékesítési piacok... 49 6.7.3 A vadhúspiac stratégiai helyzete a Porter-i öttényezős modell alapján... 51 6.7.4 A vadhús piac SWOT analízise... 52 6.7.5 Élővad értékesítés... 52 1

6 Vadgazdálkodás ökonómiai kérdései* A vadgazdálkodás és vadászat ökonómiája mint tudomány gyermekcipőben jár, elmélete és kutatása az útkeresés időszakát éli. A vadászati ökonómia az élőhelyi adottságoknak, valamint a vadállomány nevelésével, hasznosításával és más tevékenységekkel együtt járó ökonómiai összefüggéseknek a vizsgálatával foglalkozik. Feladata az összefüggések feltárása, valamint modellek, módszerek kidolgozása. (Kőhalmy Márkus, 1996) A vadászati ökonómia fent megfogalmazott feladatának megvalósítása számos nehézségbe ütközik. Mindenekelőtt vizsgálatainak tárgya a vadgazdálkodás és a vadászat tevékenysége közgazdasági értelemben több elemében nehezen kezelhető, nagyon összetett, tevékenységi szerkezetét tekintve heterogén és változatos, vizsgálatainak objektuma a vadászterület és annak élőhelyökonómiai sajátosságai pedig gazdaságtani oldalról nézve csaknem feltáratlan. Mindenekelőtt a megbízható alapadatok hiánya nehezíti a vadgazdálkodás és vadászat objektív eredményt biztosító értékelését. Ha abból indulunk ki, hogy a vadászterület értékét legnagyobb, mondhatni meghatározó mértékben befolyásoló vadállomány, annak a becslési adatra alapozott létszáma és számos szubjektív elemet tartalmazó minősítése milyen bizonytalansági elemeket tartalmaz, okkor nyilvánvaló az elemzés és értékelés pontatlansági tényezője és e tevékenység összetettsége. Az ilyen esetben kerülnek, kerülhetnek elő a közgazdasági modellezés eljárásai, mely egymásra épülő részeivel tevékenység idősoros részmodellje naturális hozamok modellje ökonómiai modell próbál képet alkotni és következtéseket levonni. Mindezek alapján nem véletlen, hogy a vadgazdálkodás ökonómiája tárgykörében nagyon kevés az alapműnek tekinthető szakirodalom. Az ezredfordulóig e tudományág jóformán csak elméleti területeket érintett, idejétmúlt könyvek, jegyzetek vagy azok lényegtelen terjedelmű részei foglalkoztak csupán vele. A részletesebb elméleti kutatások az 1996. évi törvénykezést követően indultak meg, majd a 2000-es évek hozták meg a gyakorlati alkalmazás első eredményeit cikkek, szakdolgozatok és tanulmányok megjelenésével. 6.1 A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja 1979-80-ban szakemberek és kutatók tíz éven belül másodszor is felmérték az ország vadállományát és vadeltartó képességét. Ennek értelmében született meg és lépett 1981-ben hatályba a második vadgazdálkodási üzemterv, amely szabályozni volt hívatott a magyar vadállomány mennyiségét és minőségét. Az üzemterv 10 évre szólt, de ahogy az elsőben, úgy az ebben előírtakat sem sikerült teljesíteni. Megállapítható, hogy az őz kivételével minden nagyvadfaj esetében túlléptük a megengedettnek tartott határt. A sok vad hamarosan konfliktusokhoz vezetett, ugyanis az erdőkben és a mezőgazdasági táblákban hatalmas vadkárok keletkeztek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vadászati szakvezetői emelték az éves kilövési terveket, folyamatosan az állományok apasztására adtak ki utasításokat. A vadgazdák ezeknek eleget tettek, de a nagyvad tovább szaporodott. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején elrendelt erőteljes vadlétszám apasztás következtében az évtized közepéig viszonylag elfogadható szinten maradt a vadállomány az országban. Az új vadászati törvény hatálybalépése (1997) óta azonban ugrásszerű növekedésnek indult a vadállomány valamennyi vadfaj tekintetében, s ezzel együtt a mezőgazdasági kár is óriási mértékben (10 év alatt közel háromszorosára) növekedett. * A fejezet megírásában közreműködtek: Dr. Stark Magdolna, Dr. Schiberna Endre, Prof. Dr. Lett Béla, Dr. Jáger László, Román József, részletekben Prof. Dr. Mészáros Károly munkáinak felhasználásával 2

1990-ig a vadászat Magyarországon a sikerágazatok közé tartozott, viszont a kelet-európai rendszerváltozások ezt az ágazatot is nehéz helyzetbe hozták. 1990-ig vadászati keresleti piac volt Európában, Magyarország pedig ennek minden előnyét ki tudta használni. A szocialista rendszer felbomlása után a keresleti piacot felváltotta a kínálati piac, konkurencia jelent meg a Kelet-Közép-Európában. A vadásztatás területén elsősorban Románia, Bulgária és Lengyelország terjeszkedett igen agresszívan. A lőtt vad értékesítésben Románia, Csehország és Szlovákia, míg az élő vad kereskedelem piacán Oroszország, Lengyelország és Ukrajna voltak a legnagyobb versenytársak. A pontos kiszállítás, a változatlanul magas egészségügyi színvonal és a jó minőség ezen a téren is egyre több nyugati vásárlót hozott vissza. A hazai gazdasági törvények megváltozása lehetővé tette új vadászat szervező irodák megalakulását. Az új szabályozások megjelenésével a korábbi egyeduralkodó Magyar Vadkereskedelmi Vállalat (MAVAD) monopolhelyzete megszűnt, de egyes területeken (például lőtt vad export) még sokáig meghatározó maradt. A magyar piacon frissen alapított magyar egyéni- és társas vállalkozások és hagyományokkal rendelkező külföldi vadászatszervező irodák leányvagy vegyes vállalatai jelentek meg. Hosszas politikai vita és az érdekek gyakori ütköztetése után született meg 1996. júniusában az új vadászati törvény, ami a vad tulajdonjogát megtartotta az államnak. A vadászat joga a földbirtokosoké lett, akik a vadgazdálkodás jogát gyakorló vadásztársaságoknak adhatják bérbe területeiket. A bérleti díjat formálisan az állam maximálta. A földtulajdonosok saját vadgazdálkodást is folytathatnak, amennyiben az előírt minimális vadászterülettel rendelkeznek; ennek alsó határát 3000 ha-ban szabta meg a törvény. Magyarországon A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény következtében gyökeresen megváltozott a vadászatra jogosultak struktúrája. A vadgazdálkodók száma megnövekedett, a vadászat piaci funkciói felértékelődtek. (CMS-EVGI-ERTI, 2003) 6.2 Vadgazdálkodás a földhasznosítás rendszerében 6.2.1 A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói A vadászat és a vadgazdálkodás a társadalom szemszögéből hármas feladatot lát el. Ezek közül a vadászati szenvedély megélésének lehetősége elsősorban társadalmi kérdés, hiszen az emberek egy részének határozott igénye ezen ősi ösztön megtapasztalása és gyakorlása. Ennek kulturált és szabályozott formába terelése számos társadalmi devianciát előz meg. A vadászatra való igény gazdasági szempontból fogyasztói szükségletként jelentkezik, ami az adott piaci körülményeknek megfelelően a vadászati szolgáltatások iránti keresletet jelent. A vad elejtési lehetőségéből, és egyéb kapcsolódó szolgáltatásokból tevődnek össze a vadászati szolgáltatások, amelyek kiegészülve a vadhús iránti kereslettel, gazdasági érték teremtésére adnak lehetőséget. A vadgazdálkodás ilyen módon a vadhoz és a vadászathoz kapcsolódó kereslet kielégítését szolgálja, és e közvetítő szerepén keresztül hasznosítja a vadállományt mint természeti erőforrást. A vadgazdálkodás hosszú távú keresleti oldalát a vadászat társadalmi megítélése határozza meg. E kereslet kielégítésének korlátait az szabja meg, hogy a vadállomány növekedésével megnövekszik a mesterséges takarmányozási igény, és a más földhasznosítási formákban a vad által okozott kár. A vadállomány szabályozásának ezért nem csak az a feladata, hogy selejtezéssel növelje az értékesíthető trófeák minőségét, hanem az is, hogy mennyiségi és térbeli szabályozással csökkentse a vadkár mértékét. 3

Természeti erőforrás hasznosítása A főként piaci folyamatokhoz igazodó gazdálkodási ágazatok mellett meg kell említeni az állam által meghatározott természeti erőforrások használatára vonatkozó politikai folyamato- Vadászszenvedély megélése Vadkár kontrolálása 1. ábra: A vadászat és vadgazdálkodás funkciói 6.2.2 A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel A vadászható vadfajok élőhelye olyan természeti környezet, amelyet más ágazatok hasznosítanak. Ez a területi átfedés kapcsolatot teremt az érintett ágazatok között, amely kapcsolat kölcsönös ugyan, de nem szimmetrikus. A föld termőerejét hasznosító elsődleges területhasznosítási ágazatokkal szemben, a vadgazdálkodás másodlagos hasznosítás, amely a más ágazatok által termesztett növényekkel táplálkozó vadfajokkal gazdálkodik. Ez a másodlagosság egyrészt kifejezi, hogy a vadgazdálkodást az élőhelyek jellemzőinek alakításával az elsődleges területhasznosítási formák ökológiai szempontból alapvetően befolyásolják. Másrészt azt is jelenti, hogy a gazdasági jelentősége is másodlagos, és ezért általában véve a szabadtéri vadgazdálkodás nem élvez prioritást, határait az elsődleges ágazatok érdekei szabják meg. A hasznosítási formák fontossági sorrendjének a jogszabályi keretek közötti maghatározására a tulajdonosnak elvileg lehetősége nyílik, hiszen mind a termőföld mind a vadászati jog hasznosításának alapvető kérdései a föld tulajdonjogához vannak kötve. Fontos azonban, hogy amíg az elsődleges földhasznosítási formákkal kapcsolatos döntések az egyes földrészletek tulajdonosa(i) kezében van, a vadgazdálkodás befolyásolása csak nagyobb területi egységen lehetséges, és az is csak közvetett formában, a vadgazdálkodó személyének megválasztásán keresztül történhet. Részben ez is oka annak, hogy a vadgazdálkodás csak olyan területeken kaphat prioritást (pl. vadaskertek), ahol a vadgazdálkodó a terület tulajdonosa is egyben, vagy kifejezett hozzájárulását adja. Vidékfejlesztés Vadgazdálkodás Elsődleges földhasznosítási ágazatok Természeti erőforrás használati politika 2. ábra: A vadgazdálkodás a földhasznosítás és a vidékfejlesztés rendszerében 4

kat. Ezek közvetlenül (jogi szabályozással), vagy közvetetten (anyagi és egyéb ösztönzőkkel) befolyásolják egy-egy terület használatának prioritásait, amihez a többi tevékenység igazodni kénytelen. A vadgazdálkodás amellett, hogy közvetlenül a vadászati lehetőséget és magát a vadat értékesíti, a kapcsolódó szolgáltatásokon keresztül más szolgáltatási ágazatokhoz is kapcsolódik. Ezek a tevékenységek részben a vidéki gazdaságot erősítik, és ezzel hozzájárulnak a vidék jövedelemtermelő képességének növeléséhez és összességében a vidékfejlesztéshez. 6.2.3 Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal A vadgazdálkodás természeténél fogva erősen kapcsolódik a két legnagyobb kiterjedéssel rendelkező földhasznosítási ágazathoz: a mezőgazdasághoz és az erdőgazdálkodáshoz. A fentiek alapján a kapcsolat legfontosabb területe a vad élőhelyének biztosítása és a vadkárok rendezése. Emiatt a kapcsolat intenzitását az határozza meg, hogy az adott terület növénykultúrája mennyire érzékeny a vadkárra, és hogy mekkora a vadkárt okozó nagyvad állománya. A mezőgazdasági ágazatokon belül a legnagyobb területet a szántóföldi növénytermesztés foglalja el, ezért ez jelenti a legfontosabb kapcsolódási pontot is. A szántóföldi növénykultúrák nagyon fontos táplálékforrást jelentenek a nagyvad számára, időlegesen pedig az életterük is áttevődik ezekre a területekre. Emellett a mezőgazdasági technológia, beleértve a vegyszerek alkalmazását, és a mezővédő erdősávok létrehozását az apróvad állományát is jelentősen befolyásolja. A szőlő és a gyümölcsültetvények jelentősége területi értelemben nem nagy, de mivel területegységre vetítve nagy fajlagos értéket képviselnek a vaddal való gazdálkodás ha a terület nincs bekerítve ezeken a területeken szintén lényeges kérdés. Számos vadászható vadfaj köthető vizes élőhelyekhez, ezért például a halastavak és a nádasok hasznosítási kérdései szintén nem függetlenek a vadgazdálkodástól. Talán az erdőgazdálkodás kapcsolata a legszorosabb a vadgazdálkodással, hiszen a nagyvad fajok az őz kivételével az erdei élettérhez köthetők. Az erdők különösen télen jelentenek máshol nem található búvóhelyet és táplálékot. Az erdőgazdálkodás és a vadállomány kölcsönösen hatnak egymásra, hiszen egyes erdőgazdálkodási módszerek, például a természetes erdőfelújítások nem végezhetők el, ha a nagy vadállomány feléli a természetes szaporítóanyagot. Ugyanakkor a területileg koncentrált erdőfelújítások kedveznek a nagyobb mértékű vadkár kialakulásának, ami ellen az erdőgazdálkodó kénytelen bekerítéssel védekezni, elzárva a vadat a természetes táplálékforrástól, és egyben növelve a bekerítetlen területek terhelését. 6.2.4 Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival A természeti erőforrások használatát befolyásoló politikák közül az egyik legfontosabb a természetvédelem. A vadászat egyik legalapvetőbb feltételét, a vadászható fajok körét is például erősen befolyásolják a természetvédelmi szempontok, elég csak a muflon betelepítésével, vagy a ragadozó madarak teljes védelmével kapcsolatos vitákra, illetve az erdei szalonka vadászatának közelmúltbeli szabályozására gondolni. A természetvédelem szerepe méginkább kiemelkedő a természetvédelmi területeken, ahol a vadgazdálkodással együtt minden egyéb tevékenység ennek a szempontnak kell megfeleljen. Ilyen esetekben a vadlétszám, a vadászati módok és a vadászatok ideje mind korlátozás alá esnek, ezért többnyire az érintett területeken a vadgazdálkodók állami intézmények. A természetvédelmi célú földhasználat ugyanakkor fontos szerepet játszhat egyes vadfajok, különösen a vízimadár fajok élőhelyének fenntartásában. 5

Jelentős hatást gyakorolhatnak a vadállomány életfeltételire az olyan nagy volumenű földhasználati szerkezetváltást célzó programok, mint például az erdőtelepítési programok, amelyek nagy területű erdősítést, ezzel együtt pedig táplálékot és búvóhelyet hoznak létre, igaz, ezek hatását jelentősen lecsökkentik az ezen programokkal együtt járó kerítés építések. Hasonlóképpen fontos hatással vannak azok a programok, amelyek bár nem változtatják meg a termőföld hasznosítási formáját, a használat körülményeire jelentős hatást gyakorolnak. Ilyenek például a szántók ugaroltatását, a gyepterületek kíméletes használatát, vagy a kemikáliák visszaszorítását szolgáló támogatások, amelyek kedvező hatással vannak a vadállományra. A vízgazdálkodás az élőhelyi feltételeket alapjaiban határozza meg. A belvízvédelmi és az árvízvédelmi rendszerekkel, valamint a halastó-hálózatokkal kapcsolatos döntések mind az apró mind pedig a nagyvad állományaira jelentős hatást gyakorolnak, és a vadgazdálkodóknak ezekre a változásokra reagálniuk kell (itató kutak fúrása, vadmenedékek kialakítása az árterületeken stb.). Bár nem minősül a természeti erőforrások használatát befolyásoló politikának, nagy területi kiterjedése és közvetett hatása miatt itt kell megemlíteni a közlekedésfejlesztést. Általában a vonalas létesítmények, de különösen a szárazföldi közlekedési hálózat jelentősen befolyásolja a vad természetes vonulását és viselkedését. A közúti fejlesztések során lehetővé kell tenni, hogy a nagyvad továbbra is szabadon vándorolhasson, a vadgazdálkodóra pedig az a feladat hárul, hogy a vadat legalábbis ne vonzza ezen útvonalak közelébe, és ezzel ne növelje a vaddal történő ütközések esélyét. A vadgazdálkodás működési környezetének jellemzői közé tartozik az a nemzetközi háttér, amely az agrárium más ágazataihoz viszonyítva eltérő feltételeket teremt e tevékenység hazai folytatásához. Itt mindenekelőtt ki kell emelni az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági alappillérét, a közös agrárpolitikát (Common Agricultural Policy, rövidítve CAP). Ezen belül a vadgazdálkodás szabályzását a nemzeti keretek között tartja (nincs eu-s szabályrendszere) és nincs közösségi korlátozás vagy kvótarendszer sem, mint a mezőgazdaság számos más területén. Ugyanakkor a vadgazdálkodást érinti az EU-s támogatások széles köre elsősorban a mezőgazdasági alap- és környezetgazdálkodás, a térség- és vidékfejlesztés, az ágazati kapcsolatok kiszélesítése valamint a munkalehetőségek fejlesztése terén nyílókat mint kihasználható lehetőségeket. 6.2.5 Kapcsolat a vidékfejlesztéssel A vadgazdálkodás vidékfejlesztési szerepe leginkább a vadászathoz kapcsolódó idegenforgalomban fogható meg. Évente mintegy 20 ezer külföldi vendégvadász érkezik az országba, és 3-5 napot tölt el. Ez összességében megközelíti a 90 ezer vendégéjszakát. (Fábián Merselek, 2005) Ennek az idegenforgalmi szerepnek a mértékét emeli, hogy vidéki területekhez kötődik, és ezáltal a kevésbé frekventált területeken generál keresletet. Emellett szintén fontos, hogy csúcspontját az idegenforgalomban éppen holtszezonnak számító ősztől tavaszig tartó időszakban éri le. A vadhús feldolgozása a turizmushoz képest területileg koncentráltabban történik, egy-egy üzem akár megyényi területek kiszolgálására képes. Azonban ezek az üzemek is többnyire nagyközségekben és kisvárosokban létesültek, amellyel a régióban növelik a termékek tovább-feldolgozási arányát. A korábbiaknál is kisebb mértékű hatással van a kistelepülések jövedelemforrásaira, de regionálisan és a nemzetgazdaságban fontos, hogy a többi szabadidős tevékenységhez hasonlóan a vadászat jelentős piacot teremt a vadászati kellékek számára, amelyek közül a legfontosabbak a ruházat, a fegyverek és lőszerek, preparátumok, könyvek és dísztárgyak. Ezek egy része tömeggyártásban készül, másik része viszont a kézművesipart gazdagítja. 6

Magyarország vadgazdálkodási adottságai, beleértve a természeti adottságokat, a szakértelmet, és egyéb tényezőket a környező országokhoz képest jók. A vidékfejlesztésnek erre a potenciálra az eddigieknél nagyobb mértékben kellene építenie, hiszen a vadgazdálkodás alacsony környezeti terheléssel jár, és a nagy hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, a vendéglátásban és a turizmusban generál forgalmat. 6.3 A vadgazdálkodási ágazat ökonómiája 6.3.1 Ökonómiai szemlélet a vadgazdálkodásban Ha lenne ennek a szakterületnek egy eligazító térképe, akkor a vadászat ökonómiája lenne rajta a fehér folt, a nagy ismeretlen. (Kőhalmy Márkus, 1996) Ez az idézet tömören kifejezi, hogy a vadgazdálkodás bár évezredes emberi tevékenység, a vele kapcsolatos döntésekben a gazdasági szempontok sokszor nem elsődlegesek, és ezért nem is alakult ki elsődlegesen gazdasági eredményt célul kitűző gazdálkodási rendszer. Mégis, a vadgazdálkodás gazdasági hatásait ismernünk kell, különösen amiatt, mert a vadászati lehetőségek kereslete és kínálata piaci körülmények között jön létre, és a gazdálkodás legfontosabb költségtételeit, a vadkárt, a személyi költségeket és a takarmányt stb. mind a piaci körülmények alakítják. A vadgazdálkodásra jellemző sajátos ökonómiai szemlélet legalábbis részben annak tudható be, hogy a vadászati jog megszerzésében korlátozott a verseny. Egy másik ok az, hogy a vadgazdálkodási egységek vegyesen folytatnak üzleti tevékenységet, és élnek a vadászatnak mint passziónak. A vadgazdálkodó ezért attól függően, hogy a vadászati lehetőség biztosításához szükséges költségeket milyen mértékben képes fedezni, a vadászatok egy részét értékesíti, és csak a maradékot használja ki önmaga. Természetesen ez a magatartás csak akkor racionális, ha ezzel hosszútávon olcsóbban jut a vadgazdálkodó a vadászati lehetőséghez, mintha azt szolgáltatásként megvásárolta volna (eltekintve a gazdálkodás örömétől és egyéb kapcsolódó megfontolásoktól). A fenti logikától eltérő szemlélettel találkozhatunk az állami erdőterületeken az állami intézmények (erdőgazdasági társaságok, vagy nemzeti parkok) által folytatott gazdálkodás esetében. Ezek a gazdálkodók a vadgazdálkodásukat szintén nem tisztán nyereség elérése érdekében folytatják, hanem egyrészt az alaptevékenységük szerinti gazdálkodási prioritáshoz igazodnak (pl. természetvédelmi szempontú állományszabályozás), másrészt a sajátos helyzetükből adódó érdekeiket követik. A vadgazdálkodás ökonómiai szemléletének megjelenését jelzik a vadaskertek létesítései. A szabadtéri vadgazdálkodáshoz képest ugyanis a zártkertekben a vadászat eredményessége nem csak nagyobb, de kiszámíthatóbb is, ami kifejezetten a vadászati szolgáltatások és nem a vadgazdálkodó saját vadászatai szempontjából lényeges. A vadaskertek gazdálkodása emellett jobban tervezhető és intenzívebb gazdálkodásra nyújt lehetőséget. Eredményessége éppen a gazdálkodás intenzitásától függ, nyereséget csak akkor képes termelni, ha a nagy mennyiségű vadászati lehetőség értékesíthető. Mindezek mellett a vadaskertekben összpontosuló gazdálkodás lehetőséget ad a kerten kívüli vadállomány apasztására, és ezzel a vadkárból származó konfliktusok csökkentésére. 6.3.2 Ökonómiai modellek a vadgazdálkodásban Az erdőnek és annak részeként a vadnak, mint komplex rendszereknek a bonyolult struktúrája de más földhasználati módnak az elemzése is megköveteli, hogy tanulmányozásuk esetén a modellezés módszerét alkalmazzuk a természeti és gazdasági folyamatokra, illetve azok eredményeinek meghatározására. 7

A modellezés fő célja a "hatás-változás-következmény" folyamat következetes és összefüggő vizsgálata. A modell-módszer az információnyerés módszere, ahol egy adott objektumról úgy szerzünk információt, hogy helyette a célszerűen megválasztott vagy kialakított modelljét alkalmazzuk. A modell a valóság elemeinek valamilyen szempontból fontosnak ítélt vonásait, összefüggését kifejező matematikai és logikai konstrukció. A modellek bonyolultsági foka különböző lehet, (statisztikai mutatószámok, különböző fajtájú adatleíró sorok, összehasonlító sorok, vagy komplex irányítási modellek). A modelleket csoportosíthatjuk alkalmazási céljuk szempontjából meglévő ismeretek rendszerezésére, megerősítésére, új ismeretek szerzésére irányuló, illetve az irányítási folyamatra visszaható ismeretek megszerzését szolgáló modellekre. Számunkra nagy jelentősséggel bírnak az irányítási modellek, amelyek lehetnek döntési, előrejelző és rendszer-modellek. Az alkalmazott modellek sokfélesége a vizsgált objektum tulajdonságaiból, és az elérni kívánt célokból következik. A probléma jellege miatt nem elégedhetünk meg egy-egy modell bemutatásával, hanem összetett, egymásra épülő rendszereket alkalmazunk. A visszacsatoláson alapuló szabályozó kör ciklusa a vadgazdálkodás esetében 10 év. Ezen belül van még egy egyéves szabályozókör is, amelyet a vadászati igazgatás működtet, a körzeti tervszámokból levezetett előírásokat alkalmazva. Lényegileg az ökonómiai modellek olyan változási sorokra épülnek, amelyek leírják, hogy: mekkora naturális hozamokkal számolhatunk; a hozamokhoz mekkora termelési érték kapcsolódik; a munkáknak mekkora költség kihatásai vannak. Ennek megfelelően Márkus László szerint a komplex ökonómiai modellek három egymással párhuzamosan futó, és szorosan kapcsolódó részmodellből állnak: 1. A tevékenységek részmodellje, mely idősorrendben és az állomány növekedésének megfelelő belső időhorizonton tartalmazza a felmerülő összes munkát. 2. A naturális hozamok modellje, mely tartalmazza a hasznosítás alapadatait. 3. Az ökonómiai modell, mely pénzegységben kifejezett hozamokat és költségeket tartalmazza a vizsgálat szempontjából mértékadó ár- és költségszinten. Kimunkálásánál iránymutatók a kialakult piaci árak, érvényben lévő árjegyzékek, illetve az országos és üzemi szintű statisztikák költségszámítási adatai. A felsoroltakat a területegységre vonatkoztatott komplex ökonómiai modellben célszerű öszszefogni, amelyben tehát megjelenik a termelési időtartam valamennyi munkája (tevékenysége), a hozamok természetes egységben és értékben, valamint a költségek. Végeredményben tehát a vadgazdálkodási modell felállítása során egy idősoros modellt kell készíteni, amelyben azonban az időtényező figyelembevétele is szükséges. Az idősoros modell alkalmazása esetén a foganatosítás éve és a hasznosítás időpontja között eltelt időtartamra prolongálni kell az értékhozamokat és a költségeket. p: az időtényező (kamatláb), f: a hasznosítás időpontja, A prolongálási tényező = (1+p) f-x, ahol x: a foganatosítás éve (pl. a minőségi trófeás vadgazdálkodás megvalósítása). A vadgazdálkodás egyik kulcskérdése az állományszabályzás. Ehhez jó eligazítást adhat a korpiramis. Öt nagyvadunk mindegyikére több állományszabályzási modell készült. Az adott- 8

ságoknak, körülményeknek és céloknak leginkább megfelelő modell és a meglévő vadállomány egybevetése utat mutathat a jövő gazdálkodásához. A korpiramis mennyiségi, minőségi modell, amely megmutatja egy vadfajra a törzsállományt, az ivararányokat, a szaporulatot és a lelövést évenkénti részletezésben, természetes egységben. A korpiramisok mint modellek a vadgazdálkodás ökonómiai megalapozottágát támasztják alá. (Kőhalmy-Márkus, 1996) 6.3.3 A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói A vadgazdálkodási ágazat éves bevétele 16 milliárd Ft volt 2007-ben. Ennek legjelentősebb forrása a külföldiek számára nyújtott bérvadászat és a kapcsolódó szolgáltatások (33%). Jelentős tételt tesznek ki az ún. egyéb bevételi források, amely tartalmazza a vadásztársasági tagok tagdíját és egyéb befizetéseit. A belföldi bérvadásztatás jelentősége a külföldihez képest kisebb, a bevételekhez csak a fele akkora mértékben járul hozzá (18%). Ugyanekkora súllyal szerepel a lőtt vad húsának értékesítése is. Egyéb bevételek 23% Pályázat és támogatás 5% Külfödi bérlelővés 30% Munkabér 23% Vadgazdálkodás 44% Lőtt vad értékesítés 18% Élő vad értékesítés 4% Belföldi bérlelővés 15% Belföldi szolgáltatás 3% Külföldi szolgáltatás 3% Egyéb kiadások 21% Mezőgazdasági vadkárok Erdei vadkárok 11% 1% 3. ábra: A vadgazdálkodási ágazat 2007. évi bevételeinek (bal) és kiadásainak (jobb) eloszlása (Forrás: OVA) 1990-es adatokat felhasználva Kőhalmy és Márkus (1996) megbecsülte az éves teríték értékét. Ennél aktuálisabb elemzés nem áll rendelkezésre, de még ezek a régi adatok is hitelesen bemutatják, hogy a vadászatból származó bevételeket legnagyobb mértékben a nagyvad határozza meg. Ezen belül is kiemelkedő szerepe van a gímszarvasnak, amelynek előfordulása szoros kapcsolatot mutat a vaddisznóéval. Bár az őz bevétel termelő képessége kisebb az előbbi vadfajokhoz képest, a síkvidéki apróvadas területeken a legfontosabb bevételi forrást jelenti. A 4. ábrából az is jól látható, hogy a nagyvadon belül is különösen a trófeás vad van nagy hatással az árbevétel alakulására. Őz Bak Nagyvad Disznó Szarvas Kan Bika Bak Kan Bika 4. ábra: Az éves nagyvad teríték értékének arányai vadfajonként (Adatok forrása: Kőhalmy-Márkus, 1996) 9

A nagyvad területi eloszlása tehát alapjaiban határozza meg az egyes térségek vadgazdálkodásának gazdasági kereteit. Az 5. ábra bemutatja, hogy az alföldi megyék gímbika terítéke a domb és hegyvidéki megyékhez képest csak töredéknyi. A legjelentősebb vadászati lehetőséget csak a (jó minőségű) őzállomány nyújtja, és ennek megfelelően a területegységre jutó bérvadászati bevétel alacsony. Az északi hegyvidék megyéiben, ahol bár a szarvasbika elejtés számottevő, és minimális szinten őzbak is terítékre kerül, a fajlagos árbevétel alacsony. A vadgazdálkodásra legalkalmasabb területek a Dunántúl hegy és dombvidéki tájai, ahol a gímszarvas és az őz is nagy mennyiségben terítékre hozható. Ezek a megyék értelemszerűen a legnagyobb fajlagos árbevételt produkáló megyék. Buborékok: 2007 évi bérlelövésekből és kapcsolódó szolgáltatásokból származó bevétel Buborékok: 2005-2006-2007 évek átlagos gazdálkodási egyenlege (fehér-negatív egyenleg, többi-pozitív egyenleg) 8,0 8,0 őzbak elejtések db/ 1 000 ha 7,0 Csongrád 6,0 5,0 Békés Bács-Kiskun 4,0 Szabolcs-Szatmár-Bereg Pest Jász-Nagykun-Szolnok Heves Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén 3,0 2,0 Győr-Moson-Sopron Vas Zala Veszprém Tolna Baranya Komárom-Esztergom Fejér Somogy Nógrád őzbak elejtések db/ 1 000 ha 7,0 Győr-Moson-Sopron 6,0 Vas Zala 5,0 Veszprém Békés Bács-Kiskun Tolna Szabolcs-Szatmár-Bereg Baranya Komárom-Esztergom 4,0 Pest Jász-Nagykun-Szolnok Fejér Heves Somogy Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén 3,0 Nógrád 2,0 1,0 1,0 0,0-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 gím bika elejtések db/ 1 000 ha 0,0-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 gím bika elejtések db/ 1 000 ha 5. ábra: Megyék csoportosítása területegységre eső gímbika és az őzbak lelövések alapján (Forrás: OVA és KSH) A vadgazdálkodási ágazat kiadásai 2007-ben 15,2 milliárd Ft-ot értek el, amelynek legjelentősebb tétele a vadgazdálkodásra fordított kiadások (44%). Ide soroljuk a vadföld-gazdálkodás, a takarmányozás és a vadgazdálkodás egyéb költségeit. A munkabér a kiadások 23%-át tette ki, amely a 3172 hivatásos vadász és más alkalmazottak bérét fedezte. Számottevő tétel a vadkár, amely országos összesítésben 12%-kal részesedik az összes kiadásokból, de ez az arány egyes térségekben lényegesen magasabb. Bár az erdei vadkár a mezőgazdasági vadkárhoz képest jelentéktelennek tűnik ( 1 / 10 -ede), érdemes figyelembe venni, hogy ezek az abszolút értékek eltérő nagyságú területen keletkeznek. A mezőgazdasági vadkár 363 Ft/ha a szántó művelési ágú termőföld területére, az erdei vadkár pedig 1 202 Ft/ha a folyamatban levő erdősítések területére vetítve. Mindezek mellett jelentős nagyságú a fentiekbe be nem sorolható kiadások köre (21%). A bevételek és a kiadások egyenlege 2007-ben 800 millió Ft volt. A területi különbségek a gazdálkodási egyenleg tekintetében nem határolhatók le olyan élesen, mint az árbevételek esetében. Az 5. ábra alapján elmondható, hogy mind a síkvidéki, mind a dombvidéki térségben vannak negatív eredményt produkáló megyék. Az apróvadas területek legnagyobb gazdálkodási nehézségét a kis bevételek okozzák, nagy pozitív egyenlegre emiatt nem lehet ott számítani. A nagyvadas térségekben pedig a nagyvadhoz kapcsolódó magas költségek viszik el a bevételeket, különösen a vadföldművelés és a takarmányozás, valamint a vadkárok emelkednek ki. A nagyobb gazdálkodási kockázatot a nagyvadas területek jelentik, hiszen a vadgazdálkodás árbevételének éves változásai mellett a nagyvad állomány nagyságát nem lehet évente változtatni, és így a hozzá kapcsolódó költségeket sem. Az árbevételek nominális értéken számolva 2001-ig emelkedtek, évente átlagosan mintegy 10-15%-kal, és így reálértéken többé-kevésbé állandó szinten maradtak. 2001 óta azonban a bevételek 14 milliárd Ft nominális értéken stagnáltak, ami nyilvánvalóan csökkenő reálértéket jelent. A költségek a bevételek reálértékének csökkenését csak 3-4 éves reakció idővel tudták követni, ezért az ágazat egyenlege csökkent, majd 2003-ban országos szinten is negatív lett. Azóta folyamatos kiigazítás tapasztalható, és az egyenleg kezd visszaállni az árbevétel arányos 5% köré, ami azonban elmarad az 1990-es években jellemző 10%-os értéktől. 10

6.3.4 A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai 1 Ha egy vadászterület értékelését, az adottságaikban rejlő különbséget a területen élő vadállomány létszámára és annak hasznosítási arányára vezetjük vissza, akkor mód nyílik arra, hogy összegzést adjunk az ország egyes tájainak vadgazdálkodási különbségeiről. Ehhez azonban olyan alapot kell találni, mely egyaránt reprezentálja a területegységek állományát és a hasznosíthatóságát is. Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban nemcsak az éves becsült állomány nagyságát, hanem az elejtett és élve befogott vad mennyiségét is számon tartják az ország összes vadászterületéről, így azokról térképet lehet készíteni. Hogy a feladat elvégzése után objektív képet kapjunk az egyes vadfajok hazai állományáról, legjobb, ha azonos vetítési alapra, azaz 100 ha redukált vadászterületre számoljuk ki az állományűrűséget és a hasznosítás mértékét. Ez alapján már fajonként elkülöníthetünk olyan területeket, ahol kiváló, közepes és gyenge állomány él, vagy ahol nem is fordul elő az adott faj. E térképek összesítése után megkapjuk azt a térképet, mely reprezentálja, hogy az ország területén átlagos esetben milyen eredménnyel vadászhat valaki. 6. ábra: Magyarország vadászterületeinek minőségi különbségei (szerk.: Godó N., 1997) A gyenge adottságú területek kialakulása egyenesen arányos az adott területen lévő társadalmi-gazdasági aktivitás mértékével. Jól kimutathatók, hogy hol futnak hazánk forgalmas közútjai (M7, M3, 3-as és 4-es, 81-es főutak,), vagy hol helyezkednek el a nagyobb városok vagy településcsoportok (Budapest és agglomerációja, Szeged, Békési település együttes). A gyenge adottságú területek többségén kevés faj van jelen és ezek állománynagysága is legfeljebb az országos átlag körül mozog. Az átlagos adottság jellemzi az alföldi és a dombsági területek jelentős részét. A térkép viszont eltakarja azt a különbséget, hogy a dombságokon inkább a nagyvad, míg az alföldi területeken inkább az apróvad fajok dominálnak. A kiváló vadászterületek elhelyezkedése érdekes képet tár elénk. A legnagyobb összefüggő rész Somogy és Baranya megyék déli részén található, de jó vadászterületet jelentenek a középhegységi területeink is. Ez utóbbiak azonban nem egységesen jók, a közöttük futó közlekedési folyosók felszabdalják a jó vadászterületek egységességét is. 1 (GODÓ, 1997) alapján 11

Feltűnő továbbá, hogy az elsőrangú vadászati lehetőséget biztosító területek jelentős része az országhatár közelében található. Ezek kialakulásának oka szintén a társadalmi-gazdasági aktivitás csökkenésében keresendő. 1997. márciusára kialakították az új törvényben előírt szabályok szerint az új vadászterületeket, mely munkában már részt vettek a földtulajdonosok képviselői is. Ennek köszönhetően az átlagos vadászterület-nagyság 9 560 hektárról 7 900 hektárra csökkent. Ez a csökkenés viszont többségében annak köszönhető, hogy megszűntek a nagy állami rezervátumok és helyükön vadásztársaságok gazdálkodnak. A területi különbségek igen markánsan jelennek meg az új vadászterületek méreteit tekintve. Az átlagos területnagyság leginkább a Dunántúl dombsági területére jellemző, míg a középhegységi területeken ettől kisebb (4-5 ezer hektár) kiterjedésű vadászterületek a jellemzők. Az alföldeken és különösen a Nagyalföldön jóval nagyobb (10-14 ezer ha) méretű vadászterületeket alakítottak ki. A vadászattal foglalkozó szakemberek pusztán a vadgazdálkodás érdekeit szem előtt tartva jóval nagyobb vadászterületeket tartanak optimálisnak (kb. 30-40 ezer hektár), amelyek már kimerítenék a tájgazdálkodás rendszerének és célkitűzésének követelményeit. Ekkora területeken képzett szakemberekkel már profitorientált vadgazdálkodást lehetne folytatni, mely nyereségességét tekintve az alacsony termelési színvonalon működő mezőgazdasági körzetekben versenyképesebb lenne, mint a növénytermesztés és az állattenyésztés. Intenzív vadgazdálkodás folytatása esetén (ahol a vadgazdálkodás élvezne prioritást a növénytermesztéssel szemben) még a gyenge közepes termelési színvonalú területeken is jobb eredményeket produkálna ez az ágazat, mint a mezőgazdaság többi ága. (Mészáros, 2003.) 6.3.5 A vadállomány és élőhelyének ökonómiai értékelése A vadállomány a nemzeti vagyon része. Nyilvántartása természetes egységben (db) és pénzértékben (Ft) kívánatos. A vadállomány nagysága faj, nem, korcsoport szerinti megoszlásának, illetve értékének ismerete alapvetően szükséges a tervszerű és hatékony gazdálkodáshoz. A vadállomány nagyságának, összetételének (szerkezetének) és az ezekre épülő pénzbeli értékük vizsgálatához jelenleg Magyarországon két adatbázis áll rendelkezésre. A vadállomány becslési jelentés és a vadgazdálkodási jelentés. A vadállománybecslésnek számos, különböző pontosságú módszere van. Közismert, hogy a legkorszerűbb eljárások, a legnagyobb szakszerűséggel és lelkiismerettel végrehajtott felvételek is csak közelítő pontosságú eredményeket adnak. A vadállománybecslés megbízhatóságát tovább rontja az a közismert tény is, hogy sok esetben különböző célok elérése érdekében "kozmetikázzák" azokat. Mindezek tudatában a vadállomány pénzbeli értékelésekor a becslési adatok csak alapos mérlegelést követően hasznosíthatók. A vadállomány becsült nagysága és az éves valós teríték között viszont törvényszerű összefüggés van. A becsült nagyság matematikai értelemben alapsokaságnak, a teríték pedig az alapsokaságból vett nemek, korcsoportok szerint rétegzett mintának tekinthető, amelyből következtetni lehet az alapsokaságra, azaz a becsült vadállományra. Ismeretes az is, hogy minél nagyobb a minta, az annál jobban reprezentálja az alapsokaságot. Az előzőek figyelembevételével került kidolgozásra egy a vadállomány pénzbeni értékének megállapítására szolgáló módszer a NYME Erdővagyon-gazdálkodási Intézeténél, mely elsősorban nagyobb szakmai/földrajzi/szervezeti tömb (pl. vadgazálkodási körzet, alkörzet, megye, tájegység vagy nagyobb súlyú vadgazdálkodói kör stb.) továbbá az ország egészének vadállományára vonatkozóan szolgáltat megbízhatóan értékadatot. 12

A módszer egyszerűsített lényege (Mészáros, 2003.) alapján: az átlagos terítékből visszafelé számolással kerül becslésre az állománynagyság, a teríték- trófea- és vadhús adatokból kalkulált bevétel számításával megállapításra kerül az egyes vadfajok és vadféleségek elejtett egyedeinek átlagértéke, a visszafelé számolással megbecsült állománylétszám egyedszámának és a terítékérték minta szerinti átlagértékének összesített szorzata képezi a vadállomány összértékét. E módszerrel 1990-re vonatkozóan számították ki az ország vadállományának összértékét. (Azért ilyen korai időpontra, mert 1991. 1998. között a vadgazdálkodási jelentések nem tartalmaztak minden, a számításhoz szükséges adatot.) Akkor a nagyvad számított állományértéke 8,1 milliárd Ft, míg az apróvadállomány 3,1 milliárd Ft, együttesen pedig 11,2 milliárd Ft összeget tett ki. Ha figyelembe vesszük, hogy 1990-hez képest 2007-re a vadgazdálkodás bevétele megháromszorozódott, ugyanakkor az értékarányos súlyozás alapján számolt vadlétszám és ugyanúgy a teríték is megközelítőleg negyedével nőtt, akkor egy közelítő becslés alapján nominális értékben három három és félszeresére is nőhetne a magyarországi vadállomány teljes értéke, ha e számítást a jelenre vonatkozóan újra elvégeznénk. A vadállomány értékének előző megközelítéssel történő kiszámítása nem alkalmas arra, hogy egy vadászterületre nézve meghatározzuk vele az ott élő vadállomány értékét. Ugyancsak alkalmatlanok azok a hozamalapú értékelési, értékbecslési eljárások is, amelyek materiális értékek becslésére máshol jól beváltak (pl. ingatlanbecslés, földérték- vagy erdőérték számítása). Ennek az az oka, hogy amikor egyetlen adott terület bevételi adatait vesszük alapul, a vadgazdálkodó által elkövetett gazdálkodói mulasztásokat, a szándékosan vállalt kieső árbevétel hatását, a vadgazdálkodás hibáit (pl. alul, vagy túlhasznosított állomány) nem vagyunk képesek kiszűrni. Így egy vadászterület értékelése bizonyosan tartalmaz gazdálkodói hatékonyságából vagy éppen a rossz hatásfokú gazdálkodásból származó, továbbá egyéb szubjektív okból következő torzulásokat. Ezért folyt és folyik jelenleg is útkeresés abban az irányban, hogy milyen módon lehet egyetlen vadászterület, vagy kisebb térség vadállományára vonatkozóan értékbecslést végezni reális eredményelvárást támasztva. Egyetlen vadászterület értékének becslésére többféle módszer kidolgozására került sor a közelmúltban. Ezek közül az egyes vadfajok és vadféleségek azonos vetítés alapra hozásának módszerével jutottak legmesszebbre. Barna Róbert 2005-ben az élőhely-használat területén alkalmazott szarvasegység mintájára a nagyvadegység (NE) fogalmát és számítási módját vezette be. Ezzel azonos vetítési alap keletkezett az összehasonlításához. Számításait Baranya, Somogy és Tolna megyék vadászterületeire végezte el, ahol nyolc, statisztikai mintavétellel választott terület adatai alapján az egyes vadféleségek bevételtermelő képességét összevetve egy arányosítást állított fel. Eszerint ott és akkor egy nagyvadegység értéke megfelelt 1 db gímszarvas, 2,65 db dámvad, 4,04 db őz és 3,29 db vaddisznó értékének. Vagyis a bevezetett mutatóban az egyéb nagyvadfajok értékesítésének árbevételét a gímszarvaséhoz viszonyította. Számításai szerint a nagyvadegység 2005-ben 108 931 Ft/NE és 2006-ban 119 400 Ft/NE érték volt a Dél-dunántúli Régió megyéire vonatkozóan. (Barna, 2005.) 6.3.6 A vadgazdálkodási ágazat stratégiai helyzete Magyarország vadgazdálkodási ágazatának legfontosabb makrogazdasági jellemzője, hogy pozitív külkereskedelmi egyenleggel rendelkezik, és ez a pénzáram jelentős részben a vidék gazdaságába érkezik. A vadászati szolgáltatások piacán Magyarország hosszú távon alapozhat a kedvező természeti adottságaira és az ezen a területen szerzett tapasztalataira. Ugyanakkor 13

nem látható a jövőben olyan hatás, ami a vadászati piacot bővíthetné, és ez várhatóan a környező országok közötti versenyt erősíteni fogja. A magyar vadgazdálkodás versenyhelyzetét nemzetközi viszonylatban elemezve megállapíthatjuk, hogy a nyugat-európai összehasonlításban Magyarországon az ár/érték arány jobb, kelet-európai összevetésben vadgazdálkodásunk és nyújtott szolgáltatásaink színvonala magasabb, mint a konkurencia körébe tartozó országok esetében. Tapasztalható versenyelőnyünk vadállományunk kiváló minőségének, továbbá porosz-német vadászati tradícióink történelmi távlatú ápolásának és megőrzésének köszönhető. A jelenlegi vadgazdálkodás gyakorlata, és a nagy létszámú egyszersmind jó minőségű vadállomány nagy erőssége az ágazatnak. Ezáltal nem csak a magasabb trófea igények elégíthetők ki, hanem az elvárt vadászzsákmány is biztonsággal és rövid idő alatt kielégíthető, ami egyre lényegesebb szempont a bérvadászok körében. A gazdálkodás színvonalának hosszú távú fenntartásához szükséges a megfelelő szakemberképzés, amely mind közép, mind pedig felső fokon jelenleg megoldott Magyarországon. A vadászati lehetőségek iránti kereslet alakulására nagy hatást gyakorolhatnak a konjunkturális és dekonjunkturális ciklusok. Gazdasági fellendülés esetén a gazdaság egészéhez képest meredekebb növekedés, válság esetén erőteljesebb csökkenés jellemzi. Következik mindez abból, hogy a vadászat szabadidős hobbi tevékenység, és az ezt igénybe vevők kiadásai között a luxus kategóriájába tartozik. Ha valakinek ez a szenvedélye és lehetőségei bővülnek, akkor többlet javaiból nagyobb részt fordít erre, ha viszont a megszorítás időszaka következi, az elsők között szerepel a megtakarítások terén az erre fordított pénz. Sajátos az a hosszú távú trend is, mely a külföldi vadászvendégek legjelentősebb körét adó társadalmak felfogásában bekövetkezett változás következménye. A vadászati tradíciókkal bíró nemzetekre jellemző, hogy az idősebbek lemorzsolódását nem ellensúlyozzák a fiatalok közül belépő új vadászok, ezért a vadászatért elhivatottságot érzők száma csökken, valamint az elhivatottság és a vadászszenvedély szintje is mérséklődik. További társadalmi jelenség, hogy változó intenzitással, de egyértelműen erősödő befolyással lépnek fel a természet- és állatvédelem aktivistái a vadászattal és a vadászokkal szemben. Ez nemcsak a közhangulatot, de a vadászni akarók hozzáállását is befolyásolja. A hatások a magyar vadgazdálkodást hátrányosan érintik, és a gazdálkodási feltételeket rontják. Az ágazat elmúlt időszakban elért, a vadállomány nagyságában és a szolgáltatási színvonalban elért eredmények magukkal vonzották a vadkárok növekedését, amely nem csak anyagi terheket ró a gazdálkodókra, hanem jelentősen növeli a konfliktusokat az erdőgazdálkodókkal és a mezőgazdasági termelőkkel. Ezt a folyamatot kezelni kell, máskülönben az ágazat társadalmilag teljesen (gazdálkodók és civilek) elszigetelődik, ami változásokat fog kikényszeríteni, de akkor már az ágazat ráhatása ezekre a változásokra várhatóan kisebb lesz. 14

BELSŐ TÉNYEZŐK Erősségek (S) A nagyvadállomány mennyiségi és minőségi (trófea) értékei. A vadállomány magas eszmei értéke A gazdálkodás magas színvonala. A szakszemélyzet magas és növekvő képzettségi szintje. A felügyeleti hálózat kiépítése és hatékony működtetése. A vadászati eredmény nagy biztonságú garantálása. Az ágazat jó infrastrukturális ellátottsága. A vadászat tradícióinak ápolása. Gyengeségek (W) A társadalmi beágyazottság alacsony foka. A PR-tevékenység elégtelen szintje és alacsony hatásfoka. A vadorzás (külső és belső) illetve vadelhullás magas aránya. A nagy sűrűségű nagyvadállomány károkozásának növekedése. A felaprózódott vadászatszervezői hálózat. Helyenként romló kapcsolat a gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal. Konfliktushelyzet fenntartása a természetvédelemmel. Az ágazat gyengeségeinek ellensúlyozására ki kell használnia a jövőben várható lehetőségeit. Ezek közül mindenképpen fontos egy olyan szemléletváltás, amely alapján az érdekeltekkel felhalmozott konfliktusok csökkenthetők. Ezek közül ki kell emelni annak a tudatosítását, hogy a vadgazdálkodónak a gazdálkodási területén más gazdálkodókkal együtt kell működnie, és az ő érdekeit figyelembe kell vennie. Ez egyszerre vonatkozik a vadkár kezelésére és az élőhely fejlesztési együttműködésre. Hasonló partnerséget kell kialakítani a természetvédelmi és állatvédelmi civil szervezetekkel, és tudatosítani kell a társadalomban a vadgazdálkodás feladatait és társadalmi hasznait. A vadorzás problémája évszázados kérdés, ennek ellenére meg kell próbálni a lehetséges mértékig visszaszorítani, hiszen ez jelentős elmaradt bevételt okoz. A vidékfejlesztési támogatások minden ágazat számára nagy fejlesztési lehetőséget jelentenek, amit a vadgazdálkodó szervezeteknek is ki kell használni. Annak érdekében azonban, hogy vadgazdálkodási és vadászati specifikus támogatásokat írjanak ki az alapkezelő szervezetek, erős és aktív érdekképviseleti szervekre van szükség. Lehetőségek (O) Az ökológiai szemléletű vadgazdálkodás elterjedése. A magas minőségű termékek iránti kereslet növekedése (vadászat, trófea, hús stb.) A vadállomány élőhelyének bővülése a telepítendő erdőterületek révén. A vadgazdálkodási elsődleges rendeltetésű erdőterületek növekedése. A vidékfejlesztésben való meghatározó részvétel a vadászati turizmus révén. Pályázati támogatási rendszer bővülése. KÜLSŐ TÉNYEZŐK Veszélyek (T) Az élőhelyvesztés, az élőhelyek romlása illetve azok törékenysége. A vadászat társadalmi támogatásának csökkenése, a vadászatellenesség növekedése (állatvédelem, zöldek). A vadászott fajok körének csökkenése, a vadászat/vadgazdálkodás számára elveszett területek növekedése. Állategészségügyi problémák lehetséges begyűrűzése (pl. sertéspestis,) és terjedése, EU-szankciók bevezetése. A nagyvadas jellegű vadászterületek felaprózódása. A vadászati és vadhúspiac globalizálódása, vendégek elcsábítása, árudömping. 15

A vadgazdálkodás stratégiai helyzete a Porteri öttényezős modell alapján Megnevezés Minősítés Leírás Új belépők fenyegetése Vevők alkupozíciója Szállítók alkupozíciója Helyettesítő termékek fenyegetése Verseny a már működő vállalatok között Gyenge, közepes Közepes, erős Gyenge Nagyon gyenge Erős verseny, piac növekedése kicsi A piac vonzereje, az ágazat jövedelmezősége jó. Új belépők fenyegetése kismértékben várható. A belépési korlátok nagyok, nagy a beruházás igény, magas tőkeszükséglet, szaktudás iránti szükséglet magas, áttérési költségek nagyok. A vevők áttérési költsége csekély, a vevők költségérzékenysége alacsony, közepes. Szolgáltatások színvonalánál a vevők számára többnyire fontosabb az ár. A vadhús vevők alkupozíciója piaci helyzetüknél fogva erős. Szállítók köre kismértékű, a beszállítói körben a versenyhelyzet erős, a szállítók alkupozíciója gyenge, közepes Helyettesítő terméknek minősülhet szűkebb értelemben a más jellegű vadászat, tágabb értelemben minden természetben folytatott szabadidős tevékenység (horgászat, túra stb.). E tevékenységek helyettesítő funkciója azonban igen erősen korlátozott, fenyegetése minimális. Az ágazat tendenciájában lassú növekedést mutat. Verseny a piaci részesedés megőrzéséért, növeléséért folyik. Minden versenyzőnél magasak az állandó költségek, magasak kilépési korlátok (speciális eszközök, tartós kötelezettségek). 6.4 A vadgazdálkodás üzemi ökonómiája 6.4.1 A vadgazdálkodási üzem általános jellemzői Vadgazdálkodási üzem alatt azt a termelési és irányítási egységet értjük, amely a vadgazdálkodás, vadászat, vadásztatás szakterületén tervezési-gazdálkodási tevékenységét a legkisebb önálló szervezeti egységként, szakmai és ökonómiai szempontból egységes rendszerben folytatja. A vadgazdálkodási üzem területi kiterjedését tekintve gyakorlatilag megegyezik az önálló vadászterülettel, működését tekintve pedig az azon gazdálkodó szervezeti egységgel. (Elméletileg egy vadgazdálkodási üzem az önálló vadászterületnél kisebb kiterjedésű egységként is definiálható lenne, pl. a társult vadászati jog gyakorlása esetén egy vadászterület részét érintően. Esetleg az önálló vadászterület határain átnyúló, annál nagyobb működési területen gazdálkodó egység is lehet, de erre a gyakorlatban csak gazdasági társaságok keretében működő vadgazdálkodási üzemekben, vagyis csak néhány esetben akad példa.) Egy önálló vadászterületen vadgazdálkodást az 1996. évi LV tv. (Vtv.) szabta keretek között az adott vadászterület vadgazdálkodásra jogosultja folytathat. Ennek megfelelően a vadgaz- 16

dálkodási üzem a gyakorlatban egybe esik a vadászatra jogosulttal, illetve az annak jogán vadgazdálkodást folytató szervezeti egységgel. jellemző esetben megegyezik magával a vadgazdálkodásra jogosulttal, vagy annak szervezeti egységével. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény társult vadászati jog esetén (ma már csak ilyen alapon alakult önálló vadászterületek léteznek) a vadászati jog gyakorlása esetén a vadászterület földtulajdonosi közösségét (6. ) haszonbérbe adás esetén a vadászati haszonbérlőt (16. ) nevesíti vadászatra jogosultnak és veszi ekként nyilvántartásba. Magyarország ma elkülönített mintegy 1370 önálló vadászterületének döntő része, 72%-a haszonbérbe adással kerül hasznosításra. Egy adott vadászterület haszonbérlője lehet vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (más néven: vadásztársaság); a vadásztársaságok érdekképviseleti szerve; a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. Egy a bérlőként nevesítettek körébe tartozó egyesület vagy jogi személy kizárólagosan egyetlen önálló vadászterület haszonbérletét szerezheti meg. Mivel a vadgazdálkodásban tevékenykedő gazdasági társaságok, szövetkezetek és társulatok haszonbérelt területeinek száma nem több két-három tucatnál, a vadgazdálkodási üzem jellemzően azonos egy vadásztársaság gazdasági tevékenységet folytató szervezetével (mintegy 970 esetben). A haszonbérletbe adottak körén kívüli álló önálló vadászterületen a földtulajdonosok közössége maga gyakorolja a vadászati jogot, általában egyedileg szabályozott (a törvény előírása szerint a Helyi Szabályzatban rögzített módon), sajátosan működő vadgazdálkodási üzem keretében. 6.4.2 A vadgazdálkodási üzem bevételei Egy vadgazdálkodási üzem bevételei az eladott termékek árbevételéből (pl. vadhús, élővad, saját felhasználáson felül termett mezőgazdasági termék, trófea stb.) és teljesített szolgáltatások (pl. bérvadásztatás, ennek járulékos szolgáltatásai, vadászházi szállás és étkezés biztosítása, vadászatszervezési-, turisztikai szolgáltatások stb.) díjainak befolyásából, valamint támogatásokból (ilyen a vadgazdálkodási-, a mezőgazdasági- és a területfejlesztési célú központi támogatás, esetleg egyéb forrású támogatás) származnak. Az árbevételen belül legjelentősebb a bérvadásztatásból származó bevétel, amely 2006. és 2007. évek átlagában, az összes vadászati üzem pénzügyi adatait számításba véve, országosan 47,6%-ot tett ki. A bérvadásztatás árbevételéből megközelítőleg 2/3-ad és 1/3-ad arányban oszlik meg a külföldi-, illetve a belföldi vadászvendégek által fizetet számla. E téren a hazai vadászok arányának mérsékelt emelkedése figyelhető meg, mert tíz éve még 5/6-od, illetve 1/6-od volt ez az arány. Második helyen az egyéb bevétel (20,6%) áll, amiben az egyesületi tagdíj befizetése teszi ki a legnagyobb tételt. Harmadik bevételek nagyságának sorában a lőttvadból származó hús eladása (17,1%), következő a vadásztatáshoz kapcsolódó szolgáltatások (5,7%), majd a támogatások összbevétele (5,0%) és az élővad értékesítésének árbevétele (4,0%). 6.4.3 A vadgazdálkodási üzem költségei A vadgazdálkodással kapcsolatban felmerült költségeket (pl.: felhasznált takarmány) úgy tartjuk nyilván, hogy mind költségnem, mind pedig költségviselő szerint lekönyveljük. A költségnemek a termelés költségeinek típusát határozzák meg, amelyeket az alábbi csoportokba soroljuk: 17

anyagköltség (felhasznált alap-, segéd-, üzemanyagok fogyóeszközök pénzbeni értéke) energiaköltség (a felhasznált idegen és saját erő-, munka-, szállítógépek üzemeltetésének költségei), munkabér jellegű költségek (a felhasznált élőmunka pénzbeni értéke), közterhek (az élőmunka nemzetgazdasági szintű költségeihez való hozzájárulás), értékcsökkenési leírás és egyéb költség. A vadgazdálkodás költségeit azáltal különítjük el egyéb ágazatok költségeitől, hogy úgynevezett költségviselő szerinti könyvelést végzünk. A költségviselők a gazdálkodó elképzelései alapján szabadon alakíthatók ki, de általában szakmai megfontolások szerint elkülönített tematikus csoportokat határoznak meg. Ilyen költségviselőkre adunk példát az alábbiakban. Vadgazdálkodás költségei A nagyvad (szarvas, őz, dám, vaddisznó, stb.), az apróvad (fácán, fogoly, nyúl stb.) nevelésével, ápolásával, etetésével kapcsolatos költségek, illetve minden olyan vadgazdálkodási költség, amely nem a bérvadászattal függ össze. Ide tartozik még a lőszerfelhasználás, a kutyatartás költségei, valamint a vérfelfrissítésre vásárolt és szabadon bocsátott vad beszerzési értéke. Ezt a műveletet terhelik az orvvadászok kézre kerítésével, feljelentésével, valamint a ragadozók irtásával, a hullott agancs felvásárlásával kapcsolatos költségek. Vadászkert (Vadaskert) költségei A vadászati céllal bekerített területek (vadászkertek) üzemeltetésével (takarmányozási, nevelési, állatorvosi stb. költségek), az eszközök karbantartásával kapcsolatos költségek, valamint az összes ide közvetlenül elszámolható költség. Ezt a műveletet terheli a vadaskerti kerítések és a területen lévő eszközök értékcsökkenési leírása is. Tenyészkert (Vadaskert) költségei A tenyésztési céllal bekerített területek (tenyészkertek) üzemeltetésével (takarmányozási, nevelési, állatorvosi stb. költségek), az eszközök karbantartásával kapcsolatos költségek, valamint az összes közvetlenül ide elszámolható költségeket. Ezt a költségviselőt terheli a vadaskerti kerítések és a területen lévő eszközök értékcsökkenési leírása is. Azokban a vadaskertekben, ahol tenyésztési céllal (tenyészkertekben) év végén készleten lévő állomány van, önköltségszámítással kell meghatározni a vadállomány értékét. Az elszámolás a vadlétszám becslésén alapul, amely év végén, december 31-i időponttal kerül meghatározásra. A készleten lévő élő vad mennyiségét vadfajonként, nemenként kell meghatározni. A készletváltozás az előző évi vadlétszám becslés, mint nyitó állomány, valamint a tárgyévi vadlétszám megállapítása, mint záró állomány szerint kerül levezetésre. A készletváltozás számításánál figyelembe kell venni a tárgyévi növelő (szaporulat, vásárlás, befogás) és csökkentő (vadászat, élővad értékesítés, elhullás) tényezőket is. A tenyészkertben tárgyévben felmerült közvetlen költségek (takarmányozás költségei, üzemeltetés közvetlen költségei, bér és járulékai, javítási-és karbantartási költségek, állatorvosi költségek, értékcsökkenés, stb.) év végén felosztásra kerülnek az állatállomány mennyisége alapján. Ennek mérőszáma az ún. vadgazdálkodási egyenérték, amely a 79/2004 számú FVM rendelet szerinti vadgazdálkodási érték (tenyészérték) arányok alapján kerül meghatározásra. A tartási költségek az egyenértékek alapján kerülnek vadfajonként, állománycsoportonként felosztásra. 18

1. táblázat: A vadászható állatok és a hullatott agancs vadgazdálkodási értéke a 79/2004 számú FVM rendelet 20. számú melléklete alapján (értékek ezer Ft/egyed) Gímszarvas Vaddisznó 1 bika (trófea szerint) kan (trófea szerint) 5,00 kg-ig 600 12-18 cm-ig 250 5,01-10,00 kg-ig 1 000 18,01 cm-től 600 10,01 kg-tól 3 750 koca 50 kg-tól 250 tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) 1 000 süldő 100 tehén, ünő 200 malac (20 kg-ig) 50 borjú 100 Dámszarvas Apróvad bika (trófea szerint) Mezei nyúl 20 3,00 kg-ig 400 Fácán kakas 10 3,01 kg-tól 850 Fácán tyúk 20 tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) 600 Fogoly 20 tehén, ünő 150 Nagylilik 10 borjú 100 Vetési lúd 10 Őz Tőkés réce 10 őzbak (trófea szerint) Csörgő réce 10 350 g-ig 200 Kerceréce 10 351 g-tól 600 Szárcsa 10 tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) 350 Erdei szalonka 10 suta 100 Balkáni gerle 10 gida 50 Örvös galamb 10 Muflon Egyebek kos (trófea szerint) Egyéb vadászható állatfajok 5 70 cm-ig 350 Hullott agancs (kg-ja) 5 70,01 cm-től 600 juh, jerke 100 bárány 50 1 tömegek zsigerelt testtömeg szerint Az év végi értékelés során a vadgazdálkodási tevékenység sajátosságai miatt (szélsőséges szaporulati tényadatok, hektikusan változó vadászati idények) kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy az élő vad fentiek szerint számított bekerülési értéke, könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a piaci értéket. Amennyiben szükséges, a Számviteli Politikával összhangban értékvesztést kell elszámolni a piaci érték szintjéig. Vadföldek művelésének folyó évi költségei Itt kell elszámolni a vadföldek művelésével kapcsolatosan felmerült valamennyi munka költségét, a vadföldeken termelt termények, takarmányok termelésével és esetleges betakarításával kapcsolatos költségeket. Így a vetés, ültetés alkalmával felhasznált vetőmag, energia költségeket. Ide terhelendő a hozamként el nem számolt, be nem takarított mezőgazdasági termény előállítási költsége, amit a vad lábon megeszik. Vadkár elleni védekezés Amennyiben a vadászterületen a gazdálkodó a vadászatra jogosult (joggyakorlóként vagy haszonbérlőként), itt kell elszámolni a vegyszeres és riasztásos vadkár elleni védekezés költ- 19

ségeit, a kapcsolódó szakértői díjakat, valamint a vadászterületen létesített erdőfelújítást védő vadkárelhárító kerítések értékcsökkenését. Vadkár miatti kifizetés Mások számára térített vadkár. Vadbefogás: Itt kell elszámolni a vadbefogással kapcsolatos közvetlen költségeket (munkabér és járulékai, szállítási költség, stb.), a tevékenységhez kapcsolódó eszközök üzemeltetési, karbantartási költségeit. Vadásztatás költségei Itt kell elszámolni a vadásztatással kapcsolatosan a vadászterületen, vadaskertben (vadászkertben) felmerült közvetlen költségeket (vendégek mozgatása, lődíj, trófeabírálat, vadászjegy, stb.). Vadgazdálkodás ágazati közös költsége Itt számoljuk el a tevékenység érdekében használt épületek, gépek, berendezések értékcsökkenési leírását (kivéve: vadászkert). Itt kell elszámolni a kerületvezető vadászok és beosztott vadászok munkabérét, személyi jellegű juttatásait, betegszabadságát, a táppénzt, fizetett szabadságot, fizetett ünnepet és ezek közterhét, a munkaadói járulékot, a kiküldetési és munkába járási költségeket, gépkocsi költségtérítéseket, valamint a munka-, egyen- és védőruha felhasználás értékét is. Ide kell elszámolni a vadvédelmi hozzájárulás összegét, az idegen területekért a földtulajdonosi közösség által meghatározott díjat. A vadgazdálkodás általános költségei az önköltségszámításkor az egyes költséghelyekre az összes költség arányában kerülnek szétosztásra. A vadgazdálkodásnál a befejezetlen vadföld számbavétele a mezei leltár alapján történik a következő évek érdekében felmerülő költségek figyelembevételével. A bevételek gyűjtésével és a költségek költségnemek és költségviselők szerinti könyvelésének felhasználásával lehetőség nyílik a 2. táblázat által bemutatott ágazati eredménylap összeállítására. A költségviselők meghatározzák, hogy mely költségek tartoznak a vadgazdálkodási ágazathoz, a költségnemek pedig megfelelő csoportosításban az eredménykimutatás soraihoz való hozzárendelést teszik lehetővé. Fontos megjegyezni, hogy a fenti költség elszámolási rend csak kettős könyvvitelt vezető vadgazdálkodóknál alkalmazható, továbbá ez a költségcsoportosítás sokkal részletesebb az Országos Vadgazdálkodási Adattár számára átadandó pénzügyi adatoknál. Egy vadgazdálkodási üzemre jellemző kiadások azok szakmai szempontú csoportosítása alapján a következő szerkezetet mutatják (a bevételekhez hasonlóan 2006. és 2007. átlagában, országos összesítésben): vadgazdálkodási kiadások (vadállomány takarmányozása, vadföld művelése, vadkár elhárítás költsége, vadgazdálkodási berendezések üzemeltetése és karbantartása stb.) aránya 43,6%, munkabér és járulékai (hivatásos vadászok, fizikai dolgozók és irányítók bére, eü., tb. és egyéb bérjáruléka) 22,8%-ot tesz ki, mezőgazdasági vadkár 10,3%, erdei vadkár 1,4%, minden egyéb kiadás (vadásztatás, vendéglátás, vadászatszervezés, 21,9% mértékű. A költségek között a vadkárok együttes kiadása 11,7%. Ez a bevételek és kiadások közötti különbségként keletkező, 2,7%-os bevételarányos eredmény többszöröse. A szakmai és a földhasználati/kapcsolati kérdéseken túlmenően ezért is van kiemelt szerepe a mezei és erdei vadkárok kezelésének, megelőzésének. 20