VADÁSZATI POLITIKA ÉS ÖKONÓMIA

Átírás

1 VADÁSZATI POLITIKA ÉS ÖKONÓMIA tantárgyi segédlet Összeállította: Schiberna Endre Sopron 2010.

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. Az ágazati politikák, a vadvédelmi vadgazdálkodási vadászati politika helye és kapcsolódása.... Hiba! A könyvjelző nem létezik. 2. A vadgazdálkodás ágazat helye a területhasznosítás rendszerében és kapcsolata a társágazatokkal A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival Kapcsolat a vidékfejlesztéssel A vadgazdálkodási politika alapelvei, céljai és sajátosságai. A vadgazdálkodási ágazat fejlődését befolyásoló tényezők.... Hiba! A könyvjelző nem létezik. 4. A vadgazdálkodási politika eszközrendszere.... Hiba! A könyvjelző nem létezik. 5. A vadvédelem a vadgazdálkodás a vadászat jogi szabályozása A vadvédelem a vadgazdálkodás a vadászat hagyományai. Vadgazdálkodás a Nemzeti Erdőprogramban A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja A vadgazdálkodás jövője: Vadászat és vadgazdálkodás a Nemzeti Erdőprogramban A vad védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények. A vadgazdálkodásvadászat EU szintű szabályozása Vadgazdálkodást és vadászatot érintő nemzetközi egyezmények A vadászat-vadgazdálkodás EU szintű szabályozása A vadgazdálkodási ágazat szervezeti viszonyai. A vadgazdálkodás és vadászat érdekeltjei, érdekeik és konfliktusaik A vadgazdálkodási ágazat gazdasági helyzete A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai... 24

3 1. A vadgazdálkodás ágazat helye a területhasznosítás rendszerében és kapcsolata a társágazatokkal. Az alábbiak együtt alkalmazandók Faragó Sándor: Vadgazdálkodás (2010) oldal alatt leírtakkal A vadászat és a vadgazdálkodás funkciói A vadászat és a vadgazdálkodás a társadalom szemszögéből hármas feladatot lát el. Ezek közül a vadászati szenvedély megélésének lehetősége elsősorban társadalmi kérdés, hiszen az emberek egy részének határozott igénye ezen ősi ösztön megtapasztalása és gyakorlása. Ennek kulturált és szabályozott formába terelése számos társadalmi devianciát előz meg. A vadászatra való igény gazdasági szempontból fogyasztói szükségletként jelentkezik, ami az adott piaci körülményeknek megfelelően a vadászati szolgáltatások iránti keresletet jelent. A vad elejtési lehetőségéből, és egyéb kapcsolódó szolgáltatásokból tevődnek össze a vadászati szolgáltatások, amelyek kiegészülve a vadhús iránti kereslettel, gazdasági érték teremtésére adnak lehetőséget. A vadgazdálkodás ilyen módon a vadhoz és a vadászathoz kapcsolódó kereslet kielégítését szolgálja, és e közvetítő szerepén keresztül hasznosítja a vadállományt mint természeti erőforrást. A vadgazdálkodás hosszú távú keresleti oldalát a vadászat társadalmi megítélése határozza meg. E kereslet kielégítésének korlátait az szabja meg, hogy a vadállomány növekedésével megnövekszik a mesterséges takarmányozási igény, és a más földhasznosítási formákban a vad által okozott kár. A vadállomány szabályozásának ezért nem csak az a feladata, hogy selejtezéssel növelje az értékesíthető trófeák minőségét, hanem az is, hogy mennyiségi és térbeli szabályozással csökkentse a vadkár mértékét. Természeti erőforrás hasznosítás a Vadászszenvedély megélése Vadkár kontrolálása 1. ábra: A vadászat és vadgazdálkodás funkciói 1.2. A vadgazdálkodás kapcsolata más tevékenységekkel A vadászható vadfajok élőhelye olyan természeti környezet, amelyet más ágazatok hasznosítanak. Ez a területi átfedés kapcsolatot teremt az érintett ágazatok között, amely kapcsolat kölcsönös ugyan, de nem szimmetrikus. A föld termőerejét hasznosító elsődleges területhasznosítási ágazatokkal szemben, a vadgazdálkodás másodlagos hasznosítás, amely a más ágazatok által termesztett növényekkel táplálkozó vadfajokkal gazdálkodik. Ez a másodlagosság egyrészt kifejezi, hogy a vadgazdálkodást az élőhelyek jellemzőinek alakításával az elsődleges területhasznosítási formák ökológiai szempontból alapvetően befolyásolják. Másrészt azt is jelenti, hogy a gazdasági jelentősége is másodlagos, és ezért általában véve a szabadtéri vadgazdálkodás nem élvez prioritást, határait az elsődleges ágazatok érdekei szabják meg. A hasznosítási formák fontossági sorrendjének a jogszabályi keretek közötti maghatározására a tulajdonosnak elvileg lehetősége nyílik, hiszen mind a termőföld mind a

4 vadászati jog hasznosításának alapvető kérdései a föld tulajdonjogához vannak kötve. Fontos azonban, hogy amíg az elsődleges földhasznosítási formákkal kapcsolatos döntések az egyes földrészletek tulajdonosa(i) kezében van, a vadgazdálkodás befolyásolása csak nagyobb területi egységen lehetséges, és az is csak közvetett formában, a vadgazdálkodó személyének megválasztásán keresztül történhet. Részben ez is oka annak, hogy a vadgazdálkodás csak olyan területeken kaphat prioritást (pl. vadaskertek), ahol a vadgazdálkodó a terület tulajdonosa is egyben, vagy kifejezett hozzájárulását adja. Vidékfejlesztés Vadgazdálkodás Elsődleges földhasznosítási ágazatok Természeti erőforrás használati politika 2. ábra: A vadgazdálkodás a földhasznosítás és a vidékfejlesztés rendszerében A főként piaci folyamatokhoz igazodó gazdálkodási ágazatok mellett meg kell említeni az állam által meghatározott természeti erőforrások használatára vonatkozó politikai folyamatokat. Ezek közvetlenül (jogi szabályozással), vagy közvetetten (anyagi és egyéb ösztönzőkkel) befolyásolják egy-egy terület használatának prioritásait, amihez a többi tevékenység igazodni kénytelen. A vadgazdálkodás amellett, hogy közvetlenül a vadászati lehetőséget és magát a vadat értékesíti, a kapcsolódó szolgáltatásokon keresztül más szolgáltatási ágazatokhoz is kapcsolódik. Ezek a tevékenységek részben a vidéki gazdaságot erősítik, és ezzel hozzájárulnak a vidék jövedelemtermelő képességének növeléséhez és összességében a vidékfejlesztéshez Kapcsolat az elsődleges földhasznosítási formákkal A vadgazdálkodás természeténél fogva erősen kapcsolódik a két legnagyobb kiterjedéssel rendelkező földhasznosítási ágazathoz: a mezőgazdasághoz és az erdőgazdálkodáshoz. A fentiek alapján a kapcsolat legfontosabb területe a vad élőhelyének biztosítása és a vadkárok rendezése. Emiatt a kapcsolat intenzitását az határozza meg, hogy az adott terület növénykultúrája mennyire érzékeny a vadkárra, és hogy mekkora a vadkárt okozó nagyvad állománya. A mezőgazdasági ágazatokon belül a legnagyobb területet a szántóföldi növénytermesztés foglalja el, ezért ez jelenti a legfontosabb kapcsolódási pontot is. A szántóföldi növénykultúrák nagyon fontos táplálékforrást jelentenek a nagyvad számára, időlegesen pedig az életterük is áttevődik ezekre a területekre. Emellett a mezőgazdasági technológia, beleértve a vegyszerek alkalmazását, és a mezővédő erdősávok létrehozását az apróvad állományát is jelentősen befolyásolja. A szőlő és a gyümölcsültetvények jelentősége területi értelemben nem nagy, de mivel területegységre vetítve nagy fajlagos értéket képviselnek a vaddal való gazdálkodás ha a terület nincs bekerítve ezeken a területeken szintén lényeges kérdés. Számos vadászható vadfaj köthető vizes élőhelyekhez, ezért például a halastavak és a nádasok hasznosítási kérdései szintén nem függetlenek a vadgazdálkodástól.

5 Talán az erdőgazdálkodás kapcsolata a legszorosabb a vadgazdálkodással, hiszen a nagyvad fajok az őz kivételével az erdei élettérhez köthetők. Az erdők különösen télen jelentenek máshol nem található búvóhelyet és táplálékot. Az erdőgazdálkodás és a vadállomány kölcsönösen hatnak egymásra, hiszen egyes erdőgazdálkodási módszerek, például a természetes erdőfelújítások nem végezhetők el, ha a nagy vadállomány feléli a természetes szaporítóanyagot. Ugyanakkor a területileg koncentrált erdőfelújítások kedveznek a nagyobb mértékű vadkár kialakulásának, ami ellen az erdőgazdálkodó kénytelen bekerítéssel védekezni, elzárva a vadat a természetes táplálékforrástól, és egyben növelve a bekerítetlen területek terhelését Kapcsolat a természeti erőforrások használati politikáival A természeti erőforrások használatát befolyásoló politikák közül az egyik legfontosabb a természetvédelem. A vadászat egyik legalapvetőbb feltételét, a vadászható fajok körét is például erősen befolyásolják a természetvédelmi szempontok, elég csak a muflon betelepítésével, vagy a ragadozó madarak teljes védelmével kapcsolatos vitákra, illetve az erdei szalonka vadászatának közelmúltbeli szabályozására gondolni. A természetvédelem szerepe méginkább kiemelkedő a természetvédelmi területeken, ahol a vadgazdálkodással együtt minden egyéb tevékenység ennek a szempontnak kell megfeleljen. Ilyen esetekben a vadlétszám, a vadászati módok és a vadászatok ideje mind korlátozás alá esnek, ezért többnyire az érintett területeken a vadgazdálkodók állami intézmények. A természetvédelmi célú földhasználat ugyanakkor fontos szerepet játszhat egyes vadfajok, különösen a vízimadár fajok élőhelyének fenntartásában. Jelentős hatást gyakorolhatnak a vadállomány életfeltételire az olyan nagy volumenű földhasználati szerkezetváltást célzó programok, mint például az erdőtelepítési programok, amelyek nagy területű erdősítést, ezzel együtt pedig táplálékot és búvóhelyet hoznak létre, igaz, ezek hatását jelentősen lecsökkentik az ezen programokkal együtt járó kerítés építések. Hasonlóképpen fontos hatással vannak azok a programok, amelyek bár nem változtatják meg a termőföld hasznosítási formáját, a használat körülményeire jelentős hatást gyakorolnak. Ilyenek például a szántók ugaroltatását, a gyepterületek kíméletes használatát, vagy a kemikáliák visszaszorítását szolgáló támogatások, amelyek kedvező hatással vannak a vadállományra. A vízgazdálkodás az élőhelyi feltételeket alapjaiban határozza meg. A belvízvédelmi és az árvízvédelmi rendszerekkel, valamint a halastó-hálózatokkal kapcsolatos döntések mind az apró mind pedig a nagyvad állományaira jelentős hatást gyakorolnak, és a vadgazdálkodóknak ezekre a változásokra reagálniuk kell (itató kutak fúrása, vadmenedékek kialakítása az árterületeken stb.). Bár nem minősül a természeti erőforrások használatát befolyásoló politikának, nagy területi kiterjedése és közvetett hatása miatt itt kell megemlíteni a közlekedésfejlesztést. Általában a vonalas létesítmények, de különösen a szárazföldi közlekedési hálózat jelentősen befolyásolja a vad természetes vonulását és viselkedését. A közúti fejlesztések során lehetővé kell tenni, hogy a nagyvad továbbra is szabadon vándorolhasson, a vadgazdálkodóra pedig az a feladat hárul, hogy a vadat legalábbis ne vonzza ezen útvonalak közelébe, és ezzel ne növelje a vaddal történő ütközések esélyét. A vadgazdálkodás működési környezetének jellemzői közé tartozik az a nemzetközi háttér, amely az agrárium más ágazataihoz viszonyítva eltérő feltételeket teremt e tevékenység hazai folytatásához. Itt mindenekelőtt ki kell emelni az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági alappillérét, a közös agrárpolitikát (Common Agricultural Policy, rövidítve CAP). Ezen belül a vadgazdálkodás szabályzását a nemzeti keretek között tartja (nincs eu-s szabályrendszere) és nincs közösségi korlátozás vagy kvótarendszer sem, mint a mezőgazdaság számos más területén. Ugyanakkor a vadgazdálkodást érinti az EU-s támogatások széles köre elsősorban a mezőgazdasági alap- és környezetgazdálkodás, a

6 térség- és vidékfejlesztés, az ágazati kapcsolatok kiszélesítése valamint a munkalehetőségek fejlesztése terén nyílókat mint kihasználható lehetőségeket Kapcsolat a vidékfejlesztéssel A vadgazdálkodás vidékfejlesztési szerepe leginkább a vadászathoz kapcsolódó idegenforgalomban fogható meg. Évente mintegy 20 ezer külföldi vendégvadász érkezik az országba, és 3-5 napot tölt el. Ez összességében megközelíti a 90 ezer vendégéjszakát. (Fábián Merselek, 2005) Ennek az idegenforgalmi szerepnek a mértékét emeli, hogy vidéki területekhez kötődik, és ezáltal a kevésbé frekventált területeken generál keresletet. Emellett szintén fontos, hogy csúcspontját az idegenforgalomban éppen holtszezonnak számító ősztől tavaszig tartó időszakban éri le. A vadhús feldolgozása a turizmushoz képest területileg koncentráltabban történik, egy-egy üzem akár megyényi területek kiszolgálására képes. Azonban ezek az üzemek is többnyire nagyközségekben és kisvárosokban létesültek, amellyel a régióban növelik a termékek tovább-feldolgozási arányát. A korábbiaknál is kisebb mértékű hatással van a kistelepülések jövedelemforrásaira, de regionálisan és a nemzetgazdaságban fontos, hogy a többi szabadidős tevékenységhez hasonlóan a vadászat jelentős piacot teremt a vadászati kellékek számára, amelyek közül a legfontosabbak a ruházat, a fegyverek és lőszerek, preparátumok, könyvek és dísztárgyak. Ezek egy része tömeggyártásban készül, másik része viszont a kézművesipart gazdagítja. Magyarország vadgazdálkodási adottságai, beleértve a természeti adottságokat, a szakértelmet, és egyéb tényezőket a környező országokhoz képest jók. A vidékfejlesztésnek erre a potenciálra az eddigieknél nagyobb mértékben kellene építenie, hiszen a vadgazdálkodás alacsony környezeti terheléssel jár, és a nagy hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, a vendéglátásban és a turizmusban generál forgalmat.

7 2. A vadvédelem a vadgazdálkodás a vadászat jogi szabályozása (Jáger László) A vadgazdálkodási ágazat szabályozásának központi kérdése a vadászati jog. Ennek szabályozása során Magyarországon az elmúlt évezredben három alaptípus alakult ki - személyhez kötődő jogként nemesi előjog (1848-ig) - földtulajdontól elkülönült módon, mint államot illető jog ( ) - földtulajdonhoz kötődően. (1872-től, illetve 1997-től) A földtulajdonhoz kötött vadászati jog esetén az alapvető kérdés a vadászterületek legkisebb mértéke. A jogalkotási folyamat során ez olyan vita volt, melyben szakmai és politikai kérdések keverednek. A hatályos szabályozás alapján a minimális terület 3000 ha (ettől a vadászati hatóság lefelé saját hatáskörben 500 hektárral eltérhet), illetve különleges rendeltetés esetén nincs minimális korlát. Az élő vad állami tulajdon (kivéve az élve befogott vadat) ennek a rendelkezésnek azonban csak szimbolikus üzenete van, mivel nincs olyan jogviszony, melyben az állam, mint tulajdonos jelenne meg a vadgazdálkodás során. A szabályozás központi eleme a vadászatra jogosult, aki nem a vadász, hanem a vadászati joggal rendelkező általában vadásztársaság, vagy egyéb jogi illetve természetes személy, ha a vadászterület min. 25%-án gazdálkodói (tulajdonosi, bérlői) jogokkal bír. A vadászat jog szabályzása az alábbi kérdésekre tér ki: évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelettel I. Fejezet: BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK A törvény tárgya * A vadászati jog* A vadászatra jogosult * A vadászterület * A vad tulajdonjoga * A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása A vadászati jog haszonbérlete * A vadászterület határának megállapítása * A vadászterület rendeltetésének megállapítása * Vadaskert létesítése * Vadaspark létesítése * A vadászterületek nyilvántartása * A vadászati jog kényszerhasznosítása II. Fejezet: A VAD ÉS ÉLŐHELYÉNEK VÉDELME Általános szabályok * Tiltott vadászati módok * A jogosult vad- és élőhelyvédelmi feladatai * Vadászati tilalmak * Vadászati idény és vadászati tilalmi idő * Vadászati kíméleti terület III. Fejezet: VADGAZDÁLKODÁS A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége * Körzeti vadgazdálkodási terv * Vadgazdálkodási üzemterv * Az éves vadgazdálkodási terv * Országos Vadgazdálkodási Adattár * Hivatásos vadász alkalmazása IV. Fejezet: A VADÁSZAT Általános szabályok * A vadász * A vadászjegy és a vadászati engedély * Vadászvizsga * Vadászati eszközök * Tiltott vadászati eszközök * A vadászat rendje * Trófeabírálat V. Fejezet: FELELŐSSÉG A VADKÁRÉRT, A VADÁSZATI KÁRÉRT, VALAMINT A VAD ELPUSZTÍTÁSÁVAL OKOZOTT KÁRÉRT A vadkár * A vadászati kár * A vad elpusztításával okozott kár *A kár megelőzése A kár megállapítása

8 VI. Fejezet: A VADVÉDELMI HOZZÁJÁRULÁS, A VADGAZDÁLKODÁSI, VALAMINT A VADVÉDELMI BÍRSÁG A vadvédelmi hozzájárulás * A vadgazdálkodási bírság * A vadvédelmi bírság VII. Fejezet: A VADÁSZATI IGAZGATÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ ÁLLAMI FELADATOK ÉS HATÁSKÖRÖK Vadászati igazgatás * Eljárási szabályok * A vidékfejlesztési miniszter feladatai és hatásköre Az állami feladatok pénzügyi fedezete VIII. Fejezet :ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Hatálybalépés * Átmeneti rendelkezések * Felhatalmazás A vadászható vadfajok körének meghatározása nem a vadászati törvényben történik, hanem a földművelésügyi és természetvédelemért felelős miniszter együttes rendeletében. A szabályozás lényeges részét képezi a vadkár jogi szabályozása, amely az új ptk. hatálybalépése esetén átkerült volna a polgári törvénykönyvbe. A szabályozás lényege a vadászatra jogosult kvázi objektív felelőssége, amely vadkár esetén szinte kizárja a kimentés lehetőségét. A vaddal való gazdálkodás közérdek, ezért a vadgazdálkodás szigorú hatósági kontroll és tíz éves, éves tervezés és ellenőrzés mellett zajlik. Szintén a közérdekre való hivatkozással a hatóságnak lehetősége van a vadászati jogosult kényszerkijelölésére, ami a polgári autonómia jelentős korlátozása, és csak a közérdek fokozott figyelembevételével érvényesíthető. A vadászati jog formálásában számos alkotmánybírósági határozat is jelentős szerepet játszott, mint kamarai kényszertagság, vagy a kóbor kutya kilövése kapcsán elhíresült AB határozat. A jogi szabályozás részletes, EU konform, jelentős módosítására nincs szükség, ezért az új erdőtörvény elfogadásakor nem merült fel új vadászati törvény elfogadásának igénye.

9 3. A vadvédelem a vadgazdálkodás a vadászat hagyományai. Vadgazdálkodás a Nemzeti Erdőprogramban 3.1. A vadgazdálkodási ágazat közelmúltja ban szakemberek és kutatók tíz éven belül másodszor is felmérték az ország vadállományát és vadeltartó képességét. Ennek értelmében született meg és lépett ben hatályba a második vadgazdálkodási üzemterv, amely szabályozni volt hívatott a magyar vadállomány mennyiségét és minőségét. Az üzemterv 10 évre szólt, de ahogy az elsőben, úgy az ebben előírtakat sem sikerült teljesíteni. Megállapítható, hogy az őz kivételével minden nagyvadfaj esetében túlléptük a megengedettnek tartott határt. A sok vad hamarosan konfliktusokhoz vezetett, ugyanis az erdőkben és a mezőgazdasági táblákban hatalmas vadkárok keletkeztek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vadászati szakvezetői emelték az éves kilövési terveket, folyamatosan az állományok apasztására adtak ki utasításokat. A vadgazdák ezeknek eleget tettek, de a nagyvad tovább szaporodott. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején elrendelt erőteljes vadlétszám apasztás következtében az évtized közepéig viszonylag elfogadható szinten maradt a vadállomány az országban. Az új vadászati törvény hatálybalépése (1997) óta azonban ugrásszerű növekedésnek indult a vadállomány valamennyi vadfaj tekintetében, s ezzel együtt a mezőgazdasági kár is óriási mértékben (10 év alatt közel háromszorosára) növekedett ig a vadászat Magyarországon a sikerágazatok közé tartozott, viszont a kelet-európai rendszerváltozások ezt az ágazatot is nehéz helyzetbe hozták ig vadászati keresleti piac volt Európában, Magyarország pedig ennek minden előnyét ki tudta használni. A szocialista rendszer felbomlása után a keresleti piacot felváltotta a kínálati piac, konkurencia jelent meg a Kelet-Közép-Európában. A vadásztatás területén elsősorban Románia, Bulgária és Lengyelország terjeszkedett igen agresszívan. A lőtt vad értékesítésben Románia, Csehország és Szlovákia, míg az élő vad kereskedelem piacán Oroszország, Lengyelország és Ukrajna voltak a legnagyobb versenytársak. A pontos kiszállítás, a változatlanul magas egészségügyi színvonal és a jó minőség ezen a téren is egyre több nyugati vásárlót hozott vissza. A hazai gazdasági törvények megváltozása lehetővé tette új vadászat szervező irodák megalakulását. Az új szabályozások megjelenésével a korábbi egyeduralkodó Magyar Vadkereskedelmi Vállalat (MAVAD) monopolhelyzete megszűnt, de egyes területeken (például lőtt vad export) még sokáig meghatározó maradt. A magyar piacon frissen alapított magyar egyéni- és társas vállalkozások és hagyományokkal rendelkező külföldi vadászatszervező irodák leány- vagy vegyes vállalatai jelentek meg. Hosszas politikai vita és az érdekek gyakori ütköztetése után született meg júniusában az új vadászati törvény, ami a vad tulajdonjogát megtartotta az államnak. A vadászat joga a földbirtokosoké lett, akik a vadgazdálkodás jogát gyakorló vadásztársaságoknak adhatják bérbe területeiket. A bérleti díjat formálisan az állam maximálta. A földtulajdonosok saját vadgazdálkodást is folytathatnak, amennyiben az előírt minimális vadászterülettel rendelkeznek; ennek alsó határát 3000 ha-ban szabta meg a törvény. Magyarországon A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény következtében gyökeresen megváltozott a vadászatra jogosultak struktúrája. A vadgazdálkodók száma megnövekedett, a vadászat piaci funkciói felértékelődtek. (CMS-EVGI-ERTI, 2003) 3.2. A vadgazdálkodás jövője: Vadászat és vadgazdálkodás a Nemzeti Erdőprogramban Az 1992-es Rio de Janeiro-i Föld-Csúcs (Earth Summit) deklarálta az erdőre vonatkozó alapelveket (Statement of Forest Principles). Ezek az alapelvek rögzítik a gazdálkodási alapkövetelményeket minden, a fejlődő és fejlett államokban található erdőtípusra.

10 Az 1990-es strassbourgi, majd az júniusában Helsinkiben megtartott második Miniszteri Konferencián az Európai Erdők Védelméről (Ministerial Conference on the Protection of European Forests - MCPFE) az aláíró országok irányelveket fogadtak el az európai erdőkben érvényesítendő fenntartható gazdálkodásra és az erdők biodiverzitásának fenntartására vonatkozóan. A Miniszteri Konferencia szervezésében munkaülések (1999: Tulln, Ausztria, 2001: Lillehammer, 2002: Riga) és a konferenciák állásfoglalásai nevesítették a nemzeti erdőprogramokat, mint sajátos nemzeti tartalommal bíró, de általános alapelvek érvényesülésével kidolgozott speciális keretprogramokat a fenntartható erdőgazdálkodás biztosításának modern eszközeként. A nemzeti erdőprogramok alapvető feladata a fenntartható erdőgazdálkodásra irányuló politikák és az egyéb politikák, programok és stratégiák közötti egyeztetés és együttműködések megerősítéséhez való hozzájárulás és a nemzeti szükségletek meghatározása mellett, az erdővel kapcsolatos globális kötelezettségek és nemzetközileg elfogadott tevékenységek végrehajtásában való közreműködés biztosítása. A jövő vadgazdálkodását mindenek előtt a természetes populációkra kell alapozni. A vadgazdálkodás védelmi és hasznosítási szerepe között az élőhelyek kezelése az összekötő elem, amely az erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel való együttműködés alapját adja és a biodiverzitás megőrzését is segíti. Az erdőben való vadgazdálkodást az erdőgazdálkodás szerves részének kell tekinteni. Bármilyen szintű elkülönítése, önálló érdekkörbe utalása súlyos gazdasági, ökológiai károkat okozhat. A zárttéri vadgazdálkodás csak kiegészítő szerepet tölthet be az eredményes vadásztatásban. Így a nemzeti erdőprogram partnerségen alapuló, átfogó, ágazatok közötti és ismétlődő politikai tervezési folyamatot, nemzeti és/vagy nemzeten belüli szinten történő végrehajtást, megfigyelést és értékelést jelent annak érdekében, hogy a H1 Helsinki Határozatban megfogalmazott fenntartható erdőgazdálkodás további javítása irányába haladjunk, és hozzájáruljunk a fenntartható fejlődéshez. (MCPFE Bécsi Határozat) a nemzeti erdőprogram folyamatok az egyeztetés és az együttműködések megerősítésének fontos eszközét jelentik az erdészeti ágazatban, valamint az erdészeti ágazat és az egyéb ágazatok között annak érdekében, hogy az ágazatok közötti koordinálással lehetővé váljon az erdészeti kérdésekre vonatkozó ágazaton kívüli munka. (MCPFE Bécsi Határozat) Az MCPFE Bécsi Határozatát aláíró országok és az Európai Közösség kötelezték magukat, hogy: pán-európai szinten tovább munkálkodnak az ágazaton túlmutató kérdések jobb megértésén, meghatározzák a kulcsfontosságú kérdéseket, szerepélőket és a regionális összefüggésben figyelembe veendő közös cselekvést, és megerősítik az együttműködést és párbeszédet a megoldások felkutatásában fokozzák az ágazatok közötti politika összehangolást az olyan mechanizmusok létrehozásával vagy javításával, amelyek az erdészeti ágazat és más fontos ágazatok közötti rendszeres kommunikációra vonatkoznak, hogy bővítsék az információcserét és a tanácskozások körét. Magyarországon a Nemzeti Erdőprogramot széles társadalmi egyeztetési folyamatban dolgozták ki az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó ágazatok szakemberei, a civil szervezetek és a hatóságok képviselői. Enne eredményeként 2003-ban megszületett a Előterjesztés Magyarország Nemzeti Erdőprogramjáról című dokumentum, amely a korábbi tervekkel ellentétben nem Országgyűlési Határozat, hanem a 1110/2004. (X. 27.) Kormányhatározat fogadott el. A Nemzeti Erdőprogram célprogramokat határoz meg, és ezeket részletezi: 1. Állami erdőgazdálkodás fejlesztése 2. Magán-erdőgazdálkodás fejlesztése

11 3. Vidék- és területfejlesztés, erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás 4. Természetvédelem az erdőkben 5. Modern erdővédelem 6. A fenntartható vadgazdálkodás 7. Racionális fahasznosítás 8. Az erdészeti igazgatás 9. Kutatás, oktatás és termelésfejlesztés 10. Az ember és az erdő viszonyának javítása érdekében hatékony kommunikáció az erdőről. A fenntartható vadgazdálkodás célprogram A jövő vadgazdálkodását mindenek előtt a természetes populációkra kell alapozni, a zárttéri vadtartás csak kiegészítő szerepet tölthet be az eredményesebb vadásztatás érdekében. A gazdálkodás vadvédelmi és hasznosítási szerepe között az élőhely kezelése az összekötő elem, amely a mező- és erdőgazdálkodással, és a természetvédelemmel való együttműködés alapját adja, és a biodiverzitás megőrzését is segíti. Alcélok: a) fenntartható vadlétszám biztosítása, b) a vad természetes élőhelyének biztosítása. Várható eredmények: az erdőben élő nagyvadállomány létszámának fenntartható szintre hozása; a vadgazdálkodási és a kapcsolódó ágazatok közti együttműködés javítása; a vad élőhelyének minőségi javításával a biodiverzitás fenntartása, növelése.

12 Alcél Jogi intézkedések Pénzügyi finanszírozás támogatási intézkedés Szervezeti intézkedések Kommunikáció/PR intézkedések Innováció, kutatási intézkedések 7.1. Alcél: A fenntartható vadlétszám biztosítása 7.1.A Intézkedési kényszer az illetékes hatóságok számára hatósági jogosítványok alkalmazása a vadászatra jogosulttal szemben túltartott vadlétszám esetén 7.1.AA A vadlétszám csökkentését akadályozó vadászati korlátozások és túlszabályozás megszüntetése 7.1.AAA Vadtelepítés csak őshonos fajokkal, különösen indokolt esetben történhet. 7.1.AAAA Meghonosodott, de nem őshonos vadfajok védett 7.2.B A 7.2.A és 7.2.AA pontoknak a támogatási rendszerben való megjelenése külön jogcímként 7.1.C Földtulajdonosi érdekképviseletek bevonása a vadászati joggal kapcsolatos rendelkezések előkészítésébe és alkalmazásának ellenőrzésébe 7.1.CC A földtulajdon részét képező vagyoni értékű vadászati jog alapján, erdő esetében a tulajdonos v. gazdálkodó és a vadgazdálkodó együttműködésének fokozása 7.1.D Tényszerű kommunikáció erdő-vad összefüggések ismertetésével, kiadványok, médiaanyagok készítése az 7.1.E 7.1.EE Komplex vadélőhelyvédelmi monitoring rendszer felállítása. Feladata: folyamatosan vizsgálni a vad élőhelyére, környezetére gyakorolt hatását. A nagyvadfajok élőhelyhasználatának, mozgáskörzetének és táplálkozás ökológiájának vizsgálata 7.1.EEE A vadkár megelőzése, elhárítása és becslésének módszertani javítása, valamint gazdasági és ökológiai következményeinek

13 területeken kívüli, fenntartható létszámú állományai fenntartásának jogi megfogalmazása (beleértve a fácános vadászerdők létesítésének lehetőségét) feltárása

14 7.2.D 7.2. Alcél: A vad élőhelyének javítása természetközeli erdészeti módszerekkel 7.2.A Az erdészeti adminisztráció minden szintjén a természeti folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelési eljárások jogcímeinek megteremtése 7.2.AA A vadászatra jogosult részére jogszabályi lehetőség biztosítása a Nemzeti Földalapból történő földvásárlásra, vagy földbérletre a vad élőhelyének javítása céljából (mezővédő erdősáv, csenderes létesítése) 7.2.C Természeti folyamatokra alapozott erdőkezelési eljárások bevezetése a gazdálkodásba és támogatása a hatósági munkában 7.2.CC A földtulajdon részét képező vagyoni értékű vadászati jog alapján, erdő esetében a tulajdonos v. gazdálkodó és a vadgazdálkodó együttműködésének fokozása Tényszerű kommunikáció erdő-vad összefüggések ismertetésével, kiadványok, médiaanyagok készítése 7.2.DD A vadászati jog értelmezésének, tartalmának és a gyakorlásával járó jogok és kötelességek ismertetése különböző célközönségeknek az 7.2.E Az élőhelyek, erdők vadeltartó képességének vizsgálata, élőhelyfejlesztési eljárások kidolgozása és tesztelése 7.2.AAA Földtulajdonosi közösségek jogállásának szabályozása érintett az

15 jogszabályokban

16 4. A vad védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények. A vadgazdálkodásvadászat EU szintű szabályozása Vadgazdálkodást és vadászatot érintő nemzetközi egyezmények Nemzetközi egyezmények a vadon élő állatok védelme céljából: (Megjegyzendő, hogy a felsorolt egyezmények nem a vadászati értelemben vett vad védelmét célozzák.) RAMSARI EGYEZMÉNY A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban (Irán), február 2-án elfogadott egyezmény 18 ország hozta létre, hazánk 1979-ben csatlakozott hozzá. Napjainkra az egyezmény részes államainak száma meghaladja a 120-at. Az egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének előmozdítása, valamint ésszerű, bölcs hasznosításuk elősegítése, továbbá az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek kialakítása. WASHINGTONI EGYEZMÉNY (CITES) Az március 3-án, Washingtonban megkötött, "A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről" szóló egyezményhez hazánk 1985-ben csatlakozott és az évi 15. törvényerejű rendelettel kihirdette. Azóta az egyezmény függeléke ismételten változott, a függelék hatályos szövegének kihirdetése a évi XVI. törvénnyel történt meg. Az egyezmény közismert rövidítése (CITES) a hivatalos angol elnevezéséből származó mozaikszó (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora). Az egyezmény tipikus példája a vadon élő állat- és növényfajok védelmét az egyes emberi magatartások (jelen esetben a nemzetközi kereskedelem) korlátozásával, illetve szabályozásával biztosítani kívánó nemzetközi intézkedéseknek. BONNI EGYEZMÉNY Az évi 6. törvényerejű rendelettel kihirdetett, "A vándorló vadon élő állatfajok védelméről" szóló egyezményt június 23-án, Bonnban kötötték meg, Magyarország 1983-ban csatlakozott hozzá. Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jog kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán, mivel azok a Föld természetes rendszereinek nélkülözhetetlen részét képezik. Az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarakról szóló megállapodás A Bonni Egyezményhez kapcsolódó megállapodást "az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről" hazánk a évi XXXIII. törvénnyel hirdette ki ( az afrikaieurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában, június 16-án aláírt nemzetközi megállapodás kihirdetéséről ). BERNI EGYEZMÉNY A következő természetvédelmi nemzetközi egyezmény, amelyhez hazánk csatlakozott, már nem globális, hanem regionális, európai egyezmény volt. Ennek kidolgozására az Európa Tanács keretében, aláírására pedig szeptember 19-én Bernben került sor. Magyarországon "Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik

17 védelméről" szóló egyezmény közzététele 1990-ben történt meg (Magyar Közlöny szám). Az egyezmény célja az állat- és növényfajok és különösen természetes élőhelyeik számára a védelmi minimum garantálása, a veszélyeztetett fajok esetében a kiemelt védelem kialakítása, valamint a természetvédelmi érdekek becsatornázása az ágazati tervezési rendszerekbe és politikákba. Az egyezmény kiemelt figyelmet szentel a veszélyeztetett és sebezhető fajok, különösen a vándorló fajok védelmére A vadászat-vadgazdálkodás EU szintű szabályozása A tagállamok felhatalmazásaiból, az alapszerződésekből és szubszidiaritás elvéből következően az EU nem szabályozhatja a jogrendszer bármilyen részterületét. A vadgazdálkodással kapcsolatosan az EU szabályozás az alábbii területeket érinti: - Fegyvertartás 1991/477 irányelv a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről A-B-C-D kategóriákba sorolja a fegyvereket és szabályozza az egyes kategóriákban a megszerzés és tartás szabályait. A jogszabály elfogadásakor nem kötötte engedélyhez az egylövetű, nem huzagolt csövű fegyverek megszerzését. A tagállamok ugyanakkor alkalmazhatnak az EU jognál szigorúbb szabályokat, mint az Magyarország esetén is látható. A fegyvertartással kapcsolatos számos más EU jogszabály a tiltott fegyverkereskedelemre, szervezett bűnözés elleni fellépésre koncentrál, azok vadászati relevanciája csekély. - Egyes vadászati módokkal kapcsolatban az állatvédelmi szabályok érvényesítése került az EU szabályozás központjába. Ezek kiterjednek pl. a csapdázás, hurok és egyéb vadászati módok szabályozására, például a Tanács határozata (1998. július 13.) az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a kíméletes csapdázás előírásairól kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvek formájában történő nemzetközi megállapodás megkötéséről. - Állatkereskedelem tekintetében Az alapvető jogszabály a CITES egyezmény szabályait EU rendeleti szintre emelő A TANÁCS december 9-i 338/97/EK RENDELETE a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről. A rendeleti szabályozás lehetővé teszi, hogy a tagállamok számára a CITES szabályok alkalmazása kötelező legyen. Ezen túlmenően további kereskedelmi szabályokat tartalmaz a Bizottság 1771/94/EK Rendelete (1994. július 19.) egyes vadon élő állatfajok prémjének és belőlük előállított áruknak a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó rendelkezések megállapításáról. - Állategészségügy terén az Európai Unió számos jogszabályt fogadott el, amelyek az intézményrendszer kialakítását, (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság), kapcsolódó közösségi támogatási szabályokat, és az állatok védelmére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, mint pl. a Tanács 1099/2009/EK rendelete ( szeptember 24.) az állatok leölésük során való védelméről. - Élelmiszerbiztonság terén AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS január 28-i 178/2002/EK RENDELETE az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó

18 eljárások megállapításáról. A rendelet az elejtett vad forgalomba hozására is vonatkozik, így a vadhús tekintetében is alkalmazni kell a élelmiszerbiztonság szabályait. - vadászható vadfajok tekintetében A vadászat jogi szabályozása tekintetében figyelemmel kell lenni az EU természetvédelmi szabályozására, a Natura 2000 előírásokra. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve ( november 30. ) a vadon élő madarak védelméről a madarak esetén három szintű szabályozást állít fel: Általában minden természetben előforduló madár védelmének kimondása mellett az I. melléklet nevesíti azon fajokat, melyek védelmét fokozott intézkedések biztosítják, míg a II. melléklet tartalmazza a vadászható fajok listáját. - Állati hulladék kezelése tekintetében A hatályos szabályozás alapja az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete (2002. október 3.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról. Fontos ugyanakkor, hogy a fent nevesített rendelet szabályozza a vadásztrófeák kezelésével kapcsolatban előírt követelményeket.

19 5. A vadgazdálkodási ágazat szervezeti viszonyai. A vadgazdálkodás és vadászat érdekeltjei, érdekeik és konfliktusaik. Az alábbiak együtt alkalmazandók Faragó Sándor: Vadgazdálkodás (2010) oldal alatt leírtakkal. A hatályos szabályozás alapján a vadgazdálkodási ágazat állami irányítását az FVM minisztérium, azon belül a Természeti Erőforrások Főosztály látja el től a korábbi agárigazgatás átalakulásával a korábbi Vadászati Felügyelőség megszűnt, és a vadászati igazgatás területi feladatait a létrehozott Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal látja el. A hivatal, a 274/2006. (XII. 23.) számú, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló Kormányrendelet alapján tevékenykedik, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt. A rendelet 3. (1) bekezdése szerint az MgSzH központi szerve a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja (a továbbiakban: Központ). A 10. f) pontja szerint a Kormány az MgSzH-t - ha kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - vadászati hatóságként jelöli ki. A Központ Vadászati és Halászati Osztálya által ellátott tevékenységi kör az alábbiak szerint tagozódik. Vadgazdálkodással, vadászattal összefüggő hatósági jogkörök: b) MgSzH területi szerve jár el első fokon: - vadászterület határának megállapítása, vadászterület határának megváltoztatása - vadászterületek nyilvántartása - vadászatra jogosultak nyilvántartása - földtulajdonosi képviselők nyilvántartása - vadászati jog haszonbérletére kötött szerződések jóváhagyása - idényen kívüli vadászat engedélyezése - vadászati tilalom elrendelése - vadászati kíméleti terület megállapítása - mesterséges vadtenyésztési tevékenység folytatásának engedélyezése - vadgazdálkodási tervezés - hivatásos vadász nyilvántartása - trófeás vad elejtés szakszerűségének vizsgálata - vadvédelmi bírság kiszabása - vadgazdálkodási bírság kiszabása - állami vadászjegy illetve vadászati engedély visszavonása. a) MgSzH központ jár el első fokon az alábbi hatósági ügyekben - vadaskert, vadaspark létesítésének engedélyezése, létesítési engedélyek visszavonása - vadászterület különleges rendeltetésének megállapítása

20 - trófea nemzeti értéké nyilvánítása A fegyvertartással kapcsolatos hatósági ügyek a rendőrkapitányságok hatáskörébe tartoznak. A vadászkamara törvénnyel létrehozott olyan szerv, amely a vadászok testületi önkormányzata, s mint ilyen számos hatósági feladatot lát el, mint pl. a vadászjegyek kiadása. A jegyző vadászati hatóságként nem jár el, de szabálysértési feladatköre lehet. Ugyanakkor képviseli a vadászterületek tulajdonosi közösségében azokat a kistulajdonosokat, akik képviseletükről nem gondoskodtak, de ez alapvetően polgári jogi, képviseleti funkció. A jegyző, mint a helyi államigazgatás szerve a vadkár területén is feladattal rendelkezik, amennyiben megkísérli az egyezség létrehozását a felek között, illetve kárszakértőt jelöl ki. A vadásztársaságok az egyesületi törvény alapján jönnek létre, bejegyzésük, törlésük a megyei bíróság feladata, működésük törvényességi ellenőrzését az ügyészség biztosítja. Az MgSzH nem csak vadászati hatóságként jár el, hanem az alábbi hatósági jogkörökkel is rendelkezik: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) borászati hatóság, i) mezőgazdasági igazgatási szerv, j) pálinkaellenőrző hatóság, k) agrárkár-megállapító szerv. Mezőgazdasági támogatások kifizetése és ellenőrzése az MVH hatásköre. Ilynek lehetnek a vadgazdálkodás témakörében meghirdedett de minimis pályázatok. Az állami tulajdonú termőfölddel kapcsolatos tulajdonosi jogosítványokkal a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. rendelkezik. A vadászterületek kijelölése során is ez a szerv gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Az állami erdőgazdaságok noha vadászatra jogosultak, de nem tulajdonosai az erdőterületnek, hanem vagyonkezelői szerződéssel jutnak a gazdálkodói jogokhoz.

21 Védett területeken is lehet vadászni, ezekben az esetekben az MgSzH mellett szakhatósági feladatokat első fokon a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek látnak el, másodfokon a Főfelügyelőség jár el

22 Szarvas Nagyvad 6. A vadgazdálkodási ágazat gazdasági helyzete 6.1. A vadgazdálkodási ágazat pénzügyi mutatói A vadgazdálkodási ágazat éves bevétele 16 milliárd Ft volt 2007-ben. Ennek legjelentősebb forrása a külföldiek számára nyújtott bérvadászat és a kapcsolódó szolgáltatások (33%). Jelentős tételt tesznek ki az ún. egyéb bevételi források, amely tartalmazza a vadásztársasági tagok tagdíját és egyéb befizetéseit. A belföldi bérvadásztatás jelentősége a külföldihez képest kisebb, a bevételekhez csak a fele akkora mértékben járul hozzá (18%). Ugyanekkora súllyal szerepel a lőtt vad húsának értékesítése is. Egyéb bevételek 23% Pályázat és támogatás 5% Külfödi bérlelővés 30% Munkabér 23% Vadgazdálkodás 44% Lőtt vad értékesítés 18% Élő vad értékesítés 4% Belföldi bérlelővés 15% Belföldi szolgáltatás 3% Külföldi szolgáltatás 3% Egyéb kiadások 21% Mezőgazdasági vadkárok Erdei vadkárok 11% 1% 3. ábra: A vadgazdálkodási ágazat évi bevételeinek (bal) és kiadásainak (jobb) eloszlása (Forrás: OVA) 1990-es adatokat felhasználva Kőhalmy és Márkus (1996) megbecsülte az éves teríték értékét. Ennél aktuálisabb elemzés nem áll rendelkezésre, de még ezek a régi adatok is hitelesen bemutatják, hogy a vadászatból származó bevételeket legnagyobb mértékben a nagyvad határozza meg. Ezen belül is kiemelkedő szerepe van a gímszarvasnak, amelynek előfordulása szoros kapcsolatot mutat a vaddisznóéval. Bár az őz bevétel termelő képessége kisebb az előbbi vadfajokhoz képest, a síkvidéki apróvadas területeken a legfontosabb bevételi forrást jelenti. A 4. ábrából az is jól látható, hogy a nagyvadon belül is különösen a trófeás vad van nagy hatással az árbevétel alakulására. Őz Bak Disznó Kan Bak Kan Bika Bika 4. ábra: Az éves nagyvad teríték értékének arányai vadfajonként (Adatok forrása: Kőhalmy-Márkus, 1996) A nagyvad területi eloszlása tehát alapjaiban határozza meg az egyes térségek vadgazdálkodásának gazdasági kereteit. Az 5. ábra bemutatja, hogy az alföldi megyék gímbika terítéke a domb és hegyvidéki megyékhez képest csak töredéknyi. A legjelentősebb vadászati lehetőséget csak a (jó minőségű) őzállomány nyújtja, és ennek megfelelően a

23 őzbak elejtések db/ ha őzbak elejtések db/ ha területegységre jutó bérvadászati bevétel alacsony. Az északi hegyvidék megyéiben, ahol bár a szarvasbika elejtés számottevő, és minimális szinten őzbak is terítékre kerül, a fajlagos árbevétel alacsony. A vadgazdálkodásra legalkalmasabb területek a Dunántúl hegy és dombvidéki tájai, ahol a gímszarvas és az őz is nagy mennyiségben terítékre hozható. Ezek a megyék értelemszerűen a legnagyobb fajlagos árbevételt produkáló megyék. Buborékok: 2007 évi bérlelövésekből és kapcsolódó szolgáltatásokból származó bevétel Buborékok: évek átlagos gazdálkodási egyenlege (fehér-negatív egyenleg, többi-pozitív egyenleg) 8,0 8,0 7,0 6,0 Csongrád Győr-Moson-Sopron Vas Zala 7,0 6,0 Győr-Moson-Sopron Vas Zala 5,0 Békés Bács-Kiskun 4,0 Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Pest Heves Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén 3,0 Fejér Nógrád Tolna Veszprém Baranya Komárom-Esztergom Somogy 5,0 Békés Bács-Kiskun Tolna Szabolcs-Szatmár-Bereg 4,0 Jász-Nagykun-Szolnok Pest Fejér Heves Hajdú-Bihar Borsod-Abaúj-Zemplén 3,0 Nógrád Veszprém Baranya Komárom-Esztergom Somogy 2,0 2,0 1,0 1,0 0,0-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 gím bika elejtések db/ ha 0,0-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 gím bika elejtések db/ ha 5. ábra: Megyék csoportosítása területegységre eső gímbika és az őzbak lelövések alapján (Forrás: OVA és KSH) A vadgazdálkodási ágazat kiadásai 2007-ben 15,2 milliárd Ft-ot értek el, amelynek legjelentősebb tétele a vadgazdálkodásra fordított kiadások (44%). Ide soroljuk a vadföld-gazdálkodás, a takarmányozás és a vadgazdálkodás egyéb költségeit. A munkabér a kiadások 23%-át tette ki, amely a 3172 hivatásos vadász és más alkalmazottak bérét fedezte. Számottevő tétel a vadkár, amely országos összesítésben 12%-kal részesedik az összes kiadásokból, de ez az arány egyes térségekben lényegesen magasabb. Bár az erdei vadkár a mezőgazdasági vadkárhoz képest jelentéktelennek tűnik ( 1 / 10 -ede), érdemes figyelembe venni, hogy ezek az abszolút értékek eltérő nagyságú területen keletkeznek. A mezőgazdasági vadkár 363 Ft/ha a szántó művelési ágú termőföld területére, az erdei vadkár pedig Ft/ha a folyamatban levő erdősítések területére vetítve. Mindezek mellett jelentős nagyságú a fentiekbe be nem sorolható kiadások köre (21%). A bevételek és a kiadások egyenlege 2007-ben 800 millió Ft volt. A területi különbségek a gazdálkodási egyenleg tekintetében nem határolhatók le olyan élesen, mint az árbevételek esetében. Az 5. ábra alapján elmondható, hogy mind a síkvidéki, mind a dombvidéki térségben vannak negatív eredményt produkáló megyék. Az apróvadas területek legnagyobb gazdálkodási nehézségét a kis bevételek okozzák, nagy pozitív egyenlegre emiatt nem lehet ott számítani. A nagyvadas térségekben pedig a nagyvadhoz kapcsolódó magas költségek viszik el a bevételeket, különösen a vadföldművelés és a takarmányozás, valamint a vadkárok emelkednek ki. A nagyobb gazdálkodási kockázatot a nagyvadas területek jelentik, hiszen a vadgazdálkodás árbevételének éves változásai mellett a nagyvad állomány nagyságát nem lehet évente változtatni, és így a hozzá kapcsolódó költségeket sem. Az árbevételek nominális értéken számolva 2001-ig emelkedtek, évente átlagosan mintegy 10-15%-kal, és így reálértéken többé-kevésbé állandó szinten maradtak óta azonban a bevételek 14 milliárd Ft nominális értéken stagnáltak, ami nyilvánvalóan csökkenő reálértéket jelent. A költségek a bevételek reálértékének csökkenését csak 3-4 éves reakció idővel tudták követni, ezért az ágazat egyenlege csökkent, majd 2003-ban országos szinten is negatív lett. Azóta folyamatos kiigazítás tapasztalható, és az egyenleg kezd visszaállni az árbevétel arányos 5% köré, ami azonban elmarad az 1990-es években jellemző 10%-os értéktől. (6. ábra)

24 Millió Ft Összes bevétel Összes kiadás Egyenleg 6. ábra: A vadgazdálkodási ágazat bevételei, kiadásai és a gazdálkodás egyenlege 6.2. A vadgazdálkodási egységek gazdálkodási adottságai 1 Ha egy vadászterület értékelését, az adottságaikban rejlő különbséget a területen élő vadállomány létszámára és annak hasznosítási arányára vezetjük vissza, akkor mód nyílik arra, hogy összegzést adjunk az ország egyes tájainak vadgazdálkodási különbségeiről. Ehhez azonban olyan alapot kell találni, mely egyaránt reprezentálja a területegységek állományát és a hasznosíthatóságát is. Az Országos Vadgazdálkodási Adattárban nemcsak az éves becsült állomány nagyságát, hanem az elejtett és élve befogott vad mennyiségét is számon tartják az ország összes vadászterületéről, így azokról térképet lehet készíteni. Hogy a feladat elvégzése után objektív képet kapjunk az egyes vadfajok hazai állományáról, legjobb, ha azonos vetítési alapra, azaz 100 ha redukált vadászterületre számoljuk ki az állományűrűséget és a hasznosítás mértékét. Ez alapján már fajonként elkülöníthetünk olyan területeket, ahol kiváló, közepes és gyenge állomány él, vagy ahol nem is fordul elő az adott faj. E térképek összesítése után megkapjuk azt a térképet, mely reprezentálja, hogy az ország területén átlagos esetben milyen eredménnyel vadászhat valaki. 7. ábra: Magyarország vadászterületeinek minőségi különbségei (szerk.: Godó N., 1997) 1 (GODÓ, 1997) alapján

25 A gyenge adottságú területek kialakulása egyenesen arányos az adott területen lévő társadalmi-gazdasági aktivitás mértékével. Jól kimutathatók, hogy hol futnak hazánk forgalmas közútjai (M7, M3, 3-as és 4-es, 81-es főutak,), vagy hol helyezkednek el a nagyobb városok vagy településcsoportok (Budapest és agglomerációja, Szeged, Békési település együttes). A gyenge adottságú területek többségén kevés faj van jelen és ezek állománynagysága is legfeljebb az országos átlag körül mozog. Az átlagos adottság jellemzi az alföldi és a dombsági területek jelentős részét. A térkép viszont eltakarja azt a különbséget, hogy a dombságokon inkább a nagyvad, míg az alföldi területeken inkább az apróvad fajok dominálnak. A kiváló vadászterületek elhelyezkedése érdekes képet tár elénk. A legnagyobb összefüggő rész Somogy és Baranya megyék déli részén található, de jó vadászterületet jelentenek a középhegységi területeink is. Ez utóbbiak azonban nem egységesen jók, a közöttük futó közlekedési folyosók felszabdalják a jó vadászterületek egységességét is. Feltűnő továbbá, hogy az elsőrangú vadászati lehetőséget biztosító területek jelentős része az országhatár közelében található. Ezek kialakulásának oka szintén a társadalmi-gazdasági aktivitás csökkenésében keresendő márciusára kialakították az új törvényben előírt szabályok szerint az új vadászterületeket, mely munkában már részt vettek a földtulajdonosok képviselői is. Ennek köszönhetően az átlagos vadászterület-nagyság hektárról hektárra csökkent. Ez a csökkenés viszont többségében annak köszönhető, hogy megszűntek a nagy állami rezervátumok és helyükön vadásztársaságok gazdálkodnak. A területi különbségek igen markánsan jelennek meg az új vadászterületek méreteit tekintve. Az átlagos területnagyság leginkább a Dunántúl dombsági területére jellemző, míg a középhegységi területeken ettől kisebb (4-5 ezer hektár) kiterjedésű vadászterületek a jellemzők. Az alföldeken és különösen a Nagyalföldön jóval nagyobb (10-14 ezer ha) méretű vadászterületeket alakítottak ki. A vadászattal foglalkozó szakemberek pusztán a vadgazdálkodás érdekeit szem előtt tartva jóval nagyobb vadászterületeket tartanak optimálisnak (kb ezer hektár), amelyek már kimerítenék a tájgazdálkodás rendszerének és célkitűzésének követelményeit. Ekkora területeken képzett szakemberekkel már profitorientált vadgazdálkodást lehetne folytatni, mely nyereségességét tekintve az alacsony termelési színvonalon működő mezőgazdasági körzetekben versenyképesebb lenne, mint a növénytermesztés és az állattenyésztés. Intenzív vadgazdálkodás folytatása esetén (ahol a vadgazdálkodás élvezne prioritást a növénytermesztéssel szemben) még a gyenge közepes termelési színvonalú területeken is jobb eredményeket produkálna ez az ágazat, mint a mezőgazdaság többi ága. (Mészáros, 2003.)