Az ókori spártai és athéni nevelés Az archaikus Spárta. A spártai nevelés (Kr.e. VIII-IV. IV. sz.) Kezdetben a görögség egyik kulturális centruma volt, a többi polisszal élénk kapcsolatot tartott fenn; Rövid virágzás után, Kr. e. VII. században minden összeköttetést megszakított; Az uralom a katonai arisztokrácia kezébe került, katonai rendırállammá vált. 1 2 A spártai életet Lükurgosz törvényei szabályozták a) a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek; b) étkezésük közösen történjék; c) gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek. Spárta ekkor már katonai Helóták felkelése Kr. E. 464-ben rendırállam, a törvények az uralkodó osztály egységét kívánták biztosítani. A nevelési eszmény: harcedzett katona A nevelés célja: az uralkodó pozíció megvédése a szomszédos földek meghódítása 8 ezer spártai (uralkodó réteg) állt szemben 200 ezer helótával (elnyomottak); A békés idıszak sem különbözött a háborús idıszaktól (állandó lázongások); Minden család és egyén élete az állami érdekeknek rendelıdött alá; 3 4 Mindez milyen nevelést eredményezett? A személyiség teljes elfojtása; A gyermekekben rejlı egyéni sajátosságok megszőntetése; Olyan nevelési feladatok, amelyek a jó katona, vagyis a harcban elınyös tulajdonságok kialakításához járultak hozzá; Senki sem tehette, amihez egyénileg kedve volt, hanem mintha a város egyetlen katonai tábor lenne, elıre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz érdekében. A spártaiak általában úgy gondolták, hogy senki sem él önmagának, hanem a polisznak. (Plutarkhosz:: Párhuzamos életrajzok. Bp., 1978. I. kötet, 117. o.) 5 6 1
1. Családi nevelés 7 éves korig A polisz vezetıi beleszólhattak a polgárok legszemélyesebb magánügyeibe is: házasságkötés, újszülöttek kiválogatása. A vének tanácsa döntött a csecsemık sorsáról. 7 A csecsemık kitevésének archetípusa: Taigetosz- hegy. A csecsemıt édesapja karjába vette és elvitte a Leszkhé nevő helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú és erıteljes csecsemı volt, utasították az apát, hogy nevelje fel, egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai parcellából. De ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taigetosz Apothetai nevő szakadékába azzal a meggyızıdéssel, hogy nem elınyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétıl kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad. Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet borban és nem vízben, hogy kipróbálják szervezete életképességét. (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. I. kötet, 107. o.) 8 Spártai táj a Taigetosz hegyével Noha a gyermekgyilkosság gyakorlat volt az ókori világban, általában nem elhamarkodottan, hanem hosszas lelki vívódás után hajtották végre ezt cselekedetet. Valerie French szerint a gyermekek megölésétıl való húzódozást leginkább három tény jelzi: Az elsı: : a források gyakran említenek olyan beteges vagy deformált gyermekeket, akiket nem tettek ki. A második: : bár a kisgyermekek megölését ritkán ítélték el nyíltan és ritkán minısítették gyilkosságnak, találhatók olyan feljegyzések, melyek a felnıttek nyugtalanító érzéseit tükrözik. A harmadik: : Sok történet maradt fenn a kitett csecsemık életét megmentı férfiakról és nıkrıl. A gyermekgyilkosság intézménye ellen sokáig semmit nem tettek, de az egyes kisdedek tehetetlensége kiváltotta együttérzésüket. A görög felnıtteket nem rendítette meg annyira a szenvedı csecsemı gondolata, mint a ténylegesen szenvedı és magatehetetlen kisded látványa. 9 10 A családban: A gyermekek nevelésére nagy gondot fordítottak. A csecsemıket akárcsak az egyiptomiak nem pólyázták be,, hogy testük szabadon fejlıdjék. Fokozatosan edzették,, egyre nehezebb erıpróbák elé állították ıket. Már a kisgyermekeket is hozzászoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben. Sírniuk nem volt szabad. A fiúk családi nevelése hétesztendıs korukban befejezıdött. 2. Intézményes nevelés Az állami nevelés 7-307 éves korig tartott 7 éves korukban kiképzı táborokba kerültek, melynek vezetıjét paidanomosznak nak (gyermekfelügyelı) nevezték. Csoportokba osztották ıket, s vezetıikké a legértelmesebb és legbátrabb fiúkat tették. A többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik. Elıfordult, hogy az idısebbek vitát és verekedést provokáltak a kisebbek között csak azért, hogy megtudják: hogyan állnak majd helyt a harcban. Ezekben a táborokban szigorú fegyelem volt. 11 12 2
Mire tanították ıket? Kezdetben közös játékok (futás, ugrás, birkózás, diszkoszvetés), testgyakorlatok, munka; Késıbb harci gyakorlatok, fegyverforgatás; Fáradalmak, sivár életfeltételek elviselése; Mezítláb jártak, sátrakban laktak, fekhelyük saját készítéső szalmazsák; 12 éves koruktól egy éven át 1 köpenyben jártak, mosdatlanul, alsó ruha nélkül. Táplálékuk kevés és gyenge, ezért gyakran lopásra kényszerülnek. Fájdalmak elviselése: évente egyszer megkorbácsolták, de fájdalmukat nem volt szabad elárulniuk. 13 A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg. Fontosnak tartották viszont gondolataik egyszerő, világos, szabatos kifejezését. Vezetıjük kérdéseire tömören, lényegre törıen kellett válaszolniuk. (Innen ered a lakonikus beszéd kifejezés: Spárta államának neve Lakedaimón vagy Lakónia volt.) A lakonikus beszéd gondolkodásmódjukat is tükrözte; Vacsora után az eirén (a fiúk vezetıje) kerevetén végigheveredve, felszólította az egyik fiút, hogy énekeljen, a másiknak pedig jól átgondolt feleleteket kellett adnia ilyenféle kérdésekre: «Kicsoda a legderekabb férfiú a városban?» vagy «Mit gondolsz ennek meg ennek az embernek a magaviseletérıl?» Ily módon az ifjakat kezdettıl fogva hozzászoktatták, hogy megbírálják, mi a jó és mi a szép, és hogy foglalkozzanak a város polgárainak magatartásával... A feleletet röviden és szabatosan kellett megindokolniuk, és akinek válasza nem ütötte meg a kívánt mértéket, azt az eirén azzal büntette, hogy megharapta a hüvelykujját... (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. I. kötet, 110. o.) 14 A költészet és a zene viszonylag kevés szerephez jutott a fiatalok képzésében. Fıleg egyszerő stílusú, világos szerkezető dalokat, indulókat, dicsıítı énekeket tanultak, amelyek dicsérték az életüket Spártáért feláldozni kész bátrakat, és szidalmazták a gyávákat. Az ifjak erkölcsi nevelésének középpontjában a hazaszeretet, a fegyelem, az idısebbek tisztelete és az engedelmesség állt követendı értékként. Spártai harcos szobra Túlélési gyakorlat: krüpteia (rejtızködés): Az idısebb fiúk a rabszolgák táborát óvatosan becserkészték, majd megrohamozták, válogatás nélkül lemészárolva férfiakat és nıket, gyermekeket és aggastyánokat. A krüpteia kettıs célt szolgált: egyfelıl erkölcsi aggályok nélküli kegyetlen magatartásra szoktatta a fiatalokat, másfelıl pedig állandó rettegésben tartotta a rabszolgákat. 15 16 Háborúban az egyetlen érték a hısi helytállás volt : Gyönyörő dolog meghalni hısiesen, elesni az elsı sorban, amikor az ember hazájáért harcol. Micsoda nyomorúság elhagyni városunkat és földjeinket és elmenni koldulni idegenbe... Tehát, ha a hazátlan embert senki sem becsüli, senki sem tiszteli, senki sem könyörül rajta, akkor harcoljunk hısiesen földünkért és gyermekeinkért, ne kíméljük életünket és haljunk meg bátran. (Türtaioszt idézi Croizet: A görög kultúra. Bp., 1994. 60. o.) Beszélik, hogy egy spártai atléta az olümpiai játékokon nagy összeget utasított vissza, amikor meg akarták vesztegetni. Majd miután nehéz küzdelemben legyızte ellenfelét, s valaki megkérdezte tıle:»mi hasznod lesz most a gyızelembıl, derék spártai«ı mosolyogva felelte:»az, hogy a csatasorban a király elıtt harcolok az ellenség ellen«. (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. I. kötet, 116. o.) A fiúk húszéves korukban lettek kitőnıen kiképezve a hadsereg tagjai. Ekkor már megnısülhettek, de harmincéves korukig nem a családjukkal, hanem a kaszárnyában éltek. Asztaltársaságokba nyertek felvételt, ahol az idısebbekkel együtt étkeztek (szüsszitia), hogy ott szabad emberhez méltó viselkedésre nevelıdjenek. A férfiak csak harmincéves korukban költözhettek családjukhoz, viszont katonakötelesek maradtak egészen hatvanesztendıs korukig. 17 18 3
A nevelés azonban nem fejezıdött be húszéves korban, hanem kiterjedt a felnıtt korra is. Az egész polisz úgy mőködött, mint egy katonai tábor: senki sem tehette azt, amihez kedve volt, mindenki a kötelességét végezte. Ha más dolguk nem akadt, felügyeltek a nevelıtáborokban lévı fiúkra, hasznos dolgokra tanították ıket. A spártaiak Lükurgosz törvényének szellemében nagy gondot fordítottak arra, hogy a nevelıtáborok vezetıi tisztségét egy arra érdemes férfi töltse be. Paidanomosz mindig olyan ember lett, aki megfelelı nevelıi képességekkel rendelkezett. A spártaiak érdeme, hogy a lányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal egyenértékő képzésben részesítették ıket. Megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsısorban azért, hogy jövendı gyermekeik erıs, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másfelıl viszont az sem volt mellékes szempont, hogy a férfiak távollétekor hadjáratok idején nekik kellett vállalniuk az otthon védelmét. 19 20 Az athéni nevelés (Kr. e. VI V. V. sz.) Az ı nevelésüket az jellemzi, hogy már kora ifjúságuktól fogva szüntelenül fáradságos gyakorlatokkal edzik magukat a férfias helytállásra, mi viszont szabadabb módon élünk, de nem csekélyebb elszántsággal tudunk ugyanolyan veszélyekkel szembenézni... S ha mi inkább könnyedebb életmóddal, mint fáradságos gyakorlatokkal, és nem a törvények által belénk oltott, hanem elsısorban velünk született bátorsággal készülünk a veszedelmek leküzdésére, ez azzal az elınnyel is jár, hogy nem ízleljük meg már elıre a még csak közelgı megpróbáltatásokat, ha viszont már benne vagyunk, nem tanúsítunk kisebb hısiességet azoknál, akiknek egész élete fáradozásban telik Periklész Társadalmi feltételek: Kedvezıbb földrajzi helyzet, a termelıerık fejlettsége; A polisznak hármas társadalmi rétegzıdése volt: 1. A polisz vezetı rétegét: a hellén születéső arisztokraták mellett a legmagasabb jövedelemmel rendelkezı polgárok alkották (hajótulajdonosok, kereskedık, vállalkozók jutottak így hatalomhoz). 2. İk álltak szemben a csupán alapvetı polgárjogokkal (szavazati jog, a népgyőlésen való részvétel joga) rendelkezı szabad emberek tömegeivel. 3. A rabszolgák akiket pusztán tárgyaknak, beszélı szerszámok -nak tekintettek semmiféle joggal nem rendelkeztek. 21 22 Az athéni állam vezetıi (pl. Drakón, Szolón vagy Periklész) a kultúra, a mővészetek pártfogását is szívügyüknek tekintették. Athénban a rabszolgák nem voltak olyan számbeli fölényben, mit Spártában. kb. 250. ezer lakos élt, és ennek a fele volt szabad ember. A gazdagok és szegények közti feszültség nem volt olyan erıs, késıbb, amikor megjelentek a feszültségek Szolónt ruházták fel békéltetıi hatalommal (Kr. e 594). Elengedte a földbirtokokat terhelı adósságot, így az elszegényedett kisparasztok tömegei kapták vissza földjüket. Jelentıs áldozatokat hoztak azért, hogy a kultúra ne csak az arisztokrácia és a jómódúak kiváltsága legyen, hanem a démosz, a nép is részesülhessen belıle. Az oktatásból elvileg mindenki kivehette részét,, noha Spártával ellentétben ezen a téren semmiféle központi, állami szabályozás nem érvényesült. A taníttatás mégis inkább csak a tehetısebbek gyermekeire korlátozódott a magánoktatásért fizetendı tandíj miatt. 23 24 4
Embereszmény, nevelési eszmény A görögök hittek abban, hogy az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett, tehát ép lélek lakozik. Más szóval: a szép, esztétikus test csak szép, tehát etikailag kifogástalan léleknek adhat otthont. Ezt nevezték a görögök a kalokagathia elvének, amely szerint tehát a szép és a jó harmonikus egységben létezik. ( Kalosz Kalosz görögül azt jelenti: szép, agathosz agathosz jelentése pedig: jó.) Az athéniak nem azért edzették testüket, hogy egy bizonyos területen rendkívüli eredményeket érjenek el. Eszményük nem a többiek közül hısként kimagasló, hanem az egyszerő ember, aki képes hıssé válni. A nevelési eszmény a kalokagathia Platón szerint: A helyes nevelésnek olyannak kell lennie, hogy képes legyen a testet és lelket a lehetı legszebbé és legderekabbá tenni Ezzel magyarázható, hogy háború esetén mindenki kötelességének érezte, hogy derekasan harcoljon, reguláris hadseregük viszont nem volt. 25 26 Az athéni nevelés célja és a mőveltség tartalmai A kiváltságokkal rendelkezık, a vagyonosok arra törekedtek, hogy gyermekeikbıl jó poliszpolgár váljék. Felfogásuk szerint ehhez megfelelı mőveltséget kellett elsajátítani: 1. Szakmai mőveltség.. A jó poliszpolgár ügyes kereskedı, sikeres vállalkozó volt. Az ehhez szükséges ismereteket, készségeket szüleitıl sajátította el. A mesterség apáról fiúra hagyományozódott át. 2. Általános mőveltség.. A jó polgárnak határozott elképzelése van saját poliszának helyzetérıl, jövıjérıl. Képes arra, hogy véleményét logikus érvekkel alátámasztva kifejezze a népgyőléseken, a bíróságokon és a közszereplés egyéb alkalmai során. Ehhez ismernie kell népének történelmét, a mitológia mondáit, a klasszikus költık és írók mőveit, tehát általános mőveltséggel kellett rendelkeznie. 27 E mőveltség elemeivel már egészen kicsi koruktól kezdve kezdték megismertetni a gyermekeket. Ugyanakkor az erkölcsi szabályok,, a követendı viselkedési normák elsajátíttatására is nagy gondot fordítottak. Ahogyan Platón is írja Protagorasz címő mővében: Attól kezdve, hogy a gyermek érti a szót, a dajka, az anya, a nevelı és maga az atya is azon versengenek, hogy a lehetı legderekabbá tegyék a kisdedet. Ezért minden tetténél és szavánál figyelmeztetik, és rámutatnak: íme ez helyes cselekedet volt, az helytelen; ez szép, az rút; ez istennek tetszı, az bőnös; ezt tedd, azt kerüld. Azt szeretnék elérni, hogy önként engedelmeskedjék; de ha nem engedelmeskedik, fenyegetésekkel és verésekkel térítik az egyenes útra, éppen úgy, mint ahogyan az ember egy meghajlított és meggörbített fadarabot kiegyenesít. (Platón: Protagorasz.. A Platón válogatott mővei címő kötetben. Bp., 1983. 30-31. 31. o.) 28 Az athéni iskolák rendszere Fejlett, sokoldalú iskolarendszer Hétéves koruktól magántanítókhoz küldték a gyerekeket, akik tovább folytatták a családban elkezdett nevelést és megfelelı képzésben részesítették tanítványaikat. E képzés összetevıi a következık voltak: 1. Múzsai képzés.. Ezen belül: a) Grammatikai-irodalmi irodalmi képzés, ami az olvasás, írás, számolás tanulását, és irodalmi mővek tanulmányozását jelentette. b) Kithara-képzés képzés,, vagyis a hangszerjátékkal kísért énekelt versek tanulása, és a tánc (orkesztiké( orkesztiké). 2. Gümnasztikai képzés: : torna, sport és a kifejezı mozgás mővészete. Athéni iskola ábrázolása vázaképen. Kr. E. 490-480. 29 30 5
A MÚZSAI KÉPZÉS Múzsai nevelés. Balról: kitharán játszó tanár és gyermek, könyvtekercset tartó tanár 31 32 A gyerekek nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle iskolatípusokban történt: a) GRAMMATIKAI ISKOLA : A hétéves gyermekeket elvitték a grammatisztész házába. Itt elıször az alapkészségek elsajátításával foglalkoztak. Társaival együtt megtanulta az olvasást, az írást és a számtant. Az olvasás tanulása: : betők megismerése, szótagoló (szüllabizein)) olvasás. Késıbb nyelvtant és irodalmat is tanultak, melynek oktatója a grammatikosz volt. Legtöbbet Homérosz Iliászának részleteivel foglalkoztak, amelyeket részletes elemzés után kívülrıl meg kellett tanulniuk. Az emlékezetbe vésést hangos felolvasás segítette. A verseket skandálva mondták vagy énekelték. 33 Gyermekkísérı rabszolga (paidagogosz) ábrázolása egy Kr. e. 5. századból származó vázaképen és egy mai ismeretterjesztı mőben 34 b) KITHARA ISKOLA: A múzsai képzésen belül a költészet oktatása mellett fontos szerepet játszott a zenetanítás is. Ez a kithara tanítójának, a kitharisztésznek a házában történt. A kithara-játék tanítása kezdetben bemutatással és utánzással történt. Késıbb e hangszer kísérete mellett énekelték a lírikusok mőveit. Tánctanítás (orkesztiké)) is folyt a kitharisztész házában: a kardalokat énekelve és táncolva adták elı. A GÜMNASZTIKAI KÉPZÉS és táncolva adták elı. 35 36 6
c.) PALAISZTRA ISKOLA ( birkózásra kijelölt hely ): Az elıbbiekkel párhuzamosan hétéves koruktól kezdve a gimnasztikai képzést biztosító palaisztrába is elkísérték a gyermekeket. A tornatanítás, a testgyakorlás színtere volt ez. A testnevelı (paidotribész( paidotribész) ) irányításával a küzdısportok (birkózás, ökölvívás) és a könnyőatlétika különféle ágait gyakorolták itt a fiúk. Cél nem a harci képzés, hanem az esztétikus, harmonikus testalkat kialakítása; Azt tartották, hogy a tornagyakorlatoknak jellemfejlesztı hatásuk van; Xenophón,, idézve Szókratész szavait:... 37 38 gyakorolták itt a fiúk. Priene városának gümnasziona. Rekonstrukció d.) GÜMNASZION (gümnosz = meztelen ): Az idısebb a gümnaszionban folytatták a testgyakorlást. Olyan épület volt ez, amelyben a fedetlen és fedett futópályák mellett különféle céloknak megfelelı helyiségek kaptak helyet. Az öltözık mellett késıbb megjelentek az elıadótermek és a könyvtárak is. Hamarosan magasabb szellemi tanulmányokat is folytattak itt a fiatalok. 39 A nevelés fontos színterei voltak Athénban a megszervezıdı baráti társaságok összejövetelei, a szümpozionok. A résztvevı fiatal fiúk a bölcsebb, tapasztaltabb polgárokkal folytatott kötetlen beszélgetések során tehettek szert újabb ismeretekre. A felserdült fiúk a különféle iskolákban elsajátított meggyızı beszéd, az ékesszólás mővészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdıterére, a népgyőlés színhelyére (agora), hogy ott gyakorolják állampolgári jogaikat. 40 Az athéni magántanítók díjazás ellenében végezték az oktatást. Az egyetlen állami intézmény az EPHÉBEIA ISKOLA, ahova általában 15 éves korukban kerültek a fiúk. Politikai és katonai elıkészítı képzésben részesültek itt. A 15-17 17 éves fiúkat melephéboszoknak ( jövendı ephébosz ) nevezték, megkülönböztetve ıket a 18-20 éves ephéboszoktól,, akik már szervezett katonai kiképzést kaptak: gyakorlatként részt vettek már a határok védelmében vagy Athén kikötıjében teljesítettek rendıri feladatokat. Eskütétel után határırszolgálatot teljesítettek, ezután váltak teljes jogú athéni polgárrá. 41 Búcsú a háborúba induló ephébosz fiútól. Kr. e. 4. sz. 42 7
A LÁNYOK NEVELÉSE Az athéni lányok többségét csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. Olvasni és írni általában csak szüleiktıl vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt számukra. Legfıbb ékességük a hallgatás,, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elıl zárt nıi lakosztály, a günakeion volt. 43 44 Lubrich Ágost, a budapesti egyetem egykori pedagógia-professzora a következıket írta errıl 1874-ben megjelent háromkötetes Neveléstörténetében: A nınem nem csak nem részesíttetett olyan tiszteletben, mint a dór államokban, hanem, hasonlóan a gyermekhez, a férj gondnoksága alatt álla. Lakása a ház hátsó részében vala,, elzárva, gyakran kuvasztól is ırizve, gyermekek és rabnık társa-ságában. Férfiak közt nem volt helye, sıt a férj által rendezett házi mulatságban sem... Idegen férfi tekintetével még ablakon keresztül sem illett találkoznia. Ha kiment, rabszolga kíséré. (Garamszegi Lubrich Ágost: A nevelés története. I. kötet, Bp., 1874. 89. o.) 45 Athénban nagy gondot fordítottak a gyermekek lelkületének, jellemének formálására, a nevelésre....a tanítótól elvárják, hogy jóval több gondot fordítson a gyermek helyes magatartására, mint az elemi ismeretekre és a kitharajátékra.. A tanítók meg is felelnek ennek a kívánságnak, és miután a gyermek megtanulta a betővetést, s már annyira vitte, hogy az írott szöveget is annyira érti, mint azelıtt a beszédet, kezükbe adják a nagy költık költeményeit, hogy ezekkel is megismerkedjenek. Sıt e költeményeket könyv nélkül is megtanultatják velük, hiszen számos erkölcsi tanulságot meríthetnek belılük, ezenkívül pedig a régmúlt idık kiváló fiainak viselt dolgaiból [...] is okulhatnak. Így olyan példák állnak á a gyermek elıtt, amelyek becsvágyát felkeltvén utánzásra serkentik, és arra buzdítják, hogy törekedjék hozzájuk hasonló lenni. A kitharajáték tanítói ugyancsak hasonló célokat akarnak elérni: a józan mérséklet erényét ápolják, és arra ügyelnek, hogy az ifjak ne térjenek rossz útra [...] Minden törekvésük arra irányul, hogy a ritmusokat és harmóniákat szilárdan bevéssék a gyermekek lelkébe, hogy ezáltal fegyelmezettebbek legyenek... (Platón: Protagorasz.. 31. o. ) 46 Amíg Spártában a dresszúra,, a fizikai kényszer uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek lelkébe az esztétikum segítségével. Arisztotelész fogalmazta meg híres katarzisz-elméletében elméletében, hogy az esztétikum átélésének hatására az ember képes felülemelkedni saját személyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre emelkedve már egy nagyobb közösség, a polisz tagjaként szemléli önmagát. Az esztétikum átélt elsajátítása tehát, hozzásegítheti az embert ahhoz, hogy magatartásában az erkölcsi jót megvalósítsa. A szépnek és a jónak, az esztétikumnak és az etikumnak ez az egysége a görög kalokagathia elméletének sajátosan athéni megközelítése. Köszönöm a figyelmet! 47 48 8