Az összehasonlító anatómiáról röviden

Az összehasonlító anatómiáról röviden Az összehasonlító (comparativ) anatómia a biológus- és biológiatanár-képzésben fontos alapozó tárgy, melyet egyetemeinken az elsô két év során oktatunk. Könyvünk megírásával az a célunk, hogy a hallgatóinknak segítséget nyújtsunk az anatómiai gyakorlatok elvégzéséhez, hogy ezeken a foglal- kozásokon saját tapasztalataik alapján legyenek képesek megismerni az állatvilág fôbb képviselôinek külsô és belsô testfelépítését, hogy lássák, az egyes állatok életmódja milyen bonctani (anatómiai) sajátosságokkal jár együtt, azaz a különbözô fajok és csoportok hogyan alkalmazkodtak környezetükhöz. Az állatvilágban tapasztalható óriási változatosság azonban egy hosszú, ma is tar- tó fejlôdés eredménye. Ez a sokszorosan divergáló fejlôdési folyamat, a kibontakozó leszármazási sorok, rokonsági kapcsolatok révén, és azokat egyben igazolva is, jelentôs nyomokat hagyott az állatok felépítésében. Az összehasonlító anatómia eredményei ezért a molekuláris biológiai technikák mellett ma is fontos bizonyítékai a filogenezisnek, ill. a törzsfejlôdés egyes mozzanatainak. Az összehasonlító anatómia ismeretanyaga az egyetemi oktatás során elôször az állatrendszertannal, majd késôbb az összehasonlító élettannal kapcsolódik szorosabban. Szakembereink, kollégáink részére a comparativ anatómia megfelelô szintû ismerete a biológiai és orvosi alapkutatásokban, az alkalmazott biológiai kutató- és rutinmunkában, továbbá a tanári gyakorlatban lehet fontos, akár a szakmai intelligencia részeként, akár konkrét részleteiben. Az anatómia, és így a comparativ anatómia is, döntôen alaktani (morfológiai) indíttatású, a szerkezetet és a belôle levezethetô funkciókat vizs gáló tudomány. A gyakorlatok során a hallgatók egyéni munkájuk eredményeként ismerkedhetnek meg a kiválasztott típusállatok szabad szemmel, lupéval vagy binokuláris sztereomikroszkóppal is látható, kiboncolható részeivel. Az anatómiai gyakorlatok Az összehasonlító anatómiai gyakorlatok során a hallgatók lehetôséget kapnak arra, hogy a könyvekbôl (pl. ebbôl a praktikumból) szerzett ismereteiket a valóságos viszonyokkal összevessék, és az anatómiai preparálásban, az állatokkal, eszközökkel való bánásban alapfokú jártasságra tegyenek szert. Közismert, hogy a saját munkával elért eredményekre, a munka során szerzett tapasztalatokra mindenki igen jól visszaemlékszik, az ilyen benyomások sokáig megmaradnak, és ezt a tudást a legszebb képek és leírások sem képesek meg adni. Egy boncolásból, megfigyelésbôl akkor tanulunk legtöbbet, ha a várható viszonyokról elôze tesen tájékozódunk, azaz a gyakorlatra felkészülünk. Könyvünkkel ezekhez és a gyakorlatok utáni ismételt tájékozódáshoz kívánunk segítséget nyújtani. Amennyiben lehetséges, a gyakorlatokon érdemes a készítményekrôl vázlatos rajzokat készíteni. A rajzkészítés alapos megfigyelést feltételez, elmélyedést igényel. Az egyes fejezetek végén levô Gyakorlati feladatok címû rész már egyértelmûen csak a fela datok végrehajtásához kínál segítséget. Az irodalom jegyzék elsõsorban azokat a könyveket, cikkeket tartalmazza, melyek saját tapasztala ta in kon túl forrásmunkáink voltak. A felsorolt könyvek elsôsorban a magyarországi tudomány 1

egyetemek állattani tanszékeinek könyvtáraiban lelhetôk fel, de a szerzôk és a cím birtokában az Országos Széchényi Könyvtár Központi Katalógusa is megadja a keresett munka lelôhelyét. A gyakorlatokkal kapcsolatos általános tudnivalók Az állatok beszerzése A szükséges állatokat saját gyûjtésbôl, vagy az állatkertbôl, vagy állatkereskedôktôl, a vízi állatokat halászati szövetkezetektõl szerezzük be. Bon- colásokhoz érdemes a tenyésztésbôl már kiöregedett és így jóval olcsóbb állatokat rendelni, boncolásra azok is jók. Ez utóbbiakat törzsállat tenyésztõ intézményektõl lehet vásárolni. Az állatok többnyire teljesen friss, élô állapotban kerülnek a gyakorlóba, közvetlenül a boncolás elôtt öljük csak meg ôket, így a fertôzôdési veszély a legtöbb esetben nem nagyobb, mint mondjuk egy állatgyûjtés, rovarászás stb. alkal mával. Az ettôl eltérôekrôl az adott fejezetben szólunk. Az állatok megölése Élô állatot boncolni nem szabad (a mûtét más kategória), az állatokat boncolás elôtt meg kell ölni. E célra rendszerint olyan altatószert (narkotikumot) használunk, amely vagy belélegezve, vagy bôrön át felszívódva hat. Az egyes állatok megölésére leginkább használatos módszereket az adott fejezetekben írjuk le. A legtöbb állat esetében az általános tájékozottság megszerzéséhez elegendô egy boncolási gyakorlat (3 4 óra). Amennyiben nem (pl. gerincesek, az emberi agy boncolása), úgy az egész tetemet vagy annak bizonyos részeit meg kell óvni a bomlástól, rothadástól, hogy a következô héten újra lehessen dolgozni vele. A tetemek rögzítése A konzerválásnak több módja ismeretes, mi a leg egyszerûbb, de egyben az egyik legjobb módszert ismertetjük röviden. Kis testû állatok (gerinctelenek, kisebb gerin cesek) vagy kisebb szervek esetében az anyagot 4 5%-os vizes formalinoldatba tesszük. A lefedhetô edénybe (a formalinnak kellemetlen szaga van, és gôzei folyamatos belégzés esetén az egészségre is ártalmasak) elrakott részek kb. 1 hét elteltével kellôképpen fixálódnak, és 1 napig folyó vízben történô kimosás után használhatóak. Nagyobb, még fel nem nyitott állatok (pl. kutya, macska stb.) fixálása esetében már nem elég az állat formalinba merítése, hiszen mire a formalin behatol a mélyebben fekvô részekbe és a test üregekbe, azok már bomlófélben vannak. Ilyen esetben jó, ha az állatokat megölésük után megnyúzzuk, a mellüreget, hasüreget és a gerinccsatornát is feltöltjük a formalinoldattal és ezután tesszük az állatot konzerváló fürdôbe. A belsô részek feltöltését vagy fecskendôvel és tûvel, vagy ejtôtartályos infúziós berendezéssel végezzük. Tekintetbe véve a nagyobb méreteket, ilyen esetben legalább 1 hónapos fixálási idôt javasolunk. A kimosás ez esetben is fontos elôfeltétele a sikeres munkának. Az így konzervált anyag sokszor azért is elônyös, mert a tetem nem vérzik, részletesebben boncolható, nehezebben szárad és fonnyad. Bizonyos szervek pl. az agyvelô esetében a fixált anyag megkeményedése kifejezetten hasznos, ui. az 2

agy nem kenôdik, és sokkal szebben preparálható. Hátránya a fixált anyagnak, hogy kifakul és rugalmasságát, plaszticitását nagymértékben el- veszti. Vannak más, színtartó, a rugalmasságvesztést meggátló, finomabb fixálási eljárások is, melyekrôl az irodalomjegyzékben megadott munkákban olvas ha tunk. Formalint és más vegyszereket vegyszer boltokban, gyógyszertárakban lehet vásárolni. Eszközök ök Állatboncoláshoz leggyakrabban bonctálat hasz nálunk, amely rozsdamentes anyagból készül. A bonctál aljára kb. 1 cm vastag rétegben 50% pa raffin, 25% méhviasz és 25% faggyú megolvasz tott ke verékét öntjük (1. ábra). Miután ez a keverék kihûl és megszilárdul, rajta az állatokat gombostûkkel jól lehet rögzíteni. Amennyiben a viaszos paraffinos borítás a sok tûszúrástól már nagyon egyenetlen, kézben tartott Bunsen-égô lángjával addig melegítjük a viaszborítás felszínét, míg annak felülete megolvad és újra szép sima lesz. A bonctálba fôleg kisméretû gerinctelen állatok boncolásakor érdemes annyi vizet tölteni, hogy az állatot elfedje. Víz alatt végzett boncolások során a vékony, könnyen kiszáradó és szakadékony szerveket sokkal könnyebb mozgatni, preparálni. Amennyiben az állat nagyobb, a preparálást mûanyag tálcán vagy ún. boncpadon végezzük. Utóbbi fából készült, megfelelô méretû, oldalán csavarokkal, kampókkal ellátott eszköz, melyhez az állat szükség esetén madzaggal rögzíthetô. A boncolások további feltétele, hogy a célnak megfelelô és jó állapotban lévô bonceszközeink legyenek (1. ábra). Kisebb, finomabb eszközökkel csontot, vastag, keményebb képleteket ne vágjunk, ne fogjunk meg, mert akkor idô elôtt tönkremennek. A bemutatott eszközöket és egyéb laboratóriumi üveg- és porcelánárut stb. az Orvosi Mûszerkereskedelmi Vállalat (OMKER) boltjaiban vásárolhatunk. Szép, egyedi eszközök kaphatók az OMKER bizományi boltjában. Az eszközök élezését, javítását orvosi mûszerészekre bízzuk, bár szikéinket, legalábbis szükség megoldásként, magunk is élezhetjük. A mûvelet hez elôször egy durvább, majd egy finomabb fenôkô, végül egy fenôszíj is szükséges. A fenôkövekre mûszerolajat cseppentünk, majd a szikét ezen a helyen élével a mozgás irányába fordítva, körözve, az oldalakat váltogatva addig élesítjük, míg megfelelô lesz. Ezután letöröljük róla az olajat és használhatjuk. Az eredményes fenéshez bizonyos gyakorlat kell, vigyázzunk, hogy a szike eredeti élformája (facettás él) ne változzék meg. Igen praktikus a cserélhetô pengéjû szikék használata, mely a bonyolult élezést feleslegessé teszi. 3

1. ábra. Az anatómiai gyakorlatokon használt legfontosabb eszközök: 1 bontótû; 2 óráscsipesz; 3 kisolló; 4 eltört zsilettpengébõ készítet szike ; 5 kis csipesz; 6 nagy csipesz; 7 nagyolló; 8 szike; 9 fogász csipesz; 10 csontcsípõ (Luer); 11 vékony pengéjû, finom fogú fûrész csontfûrészeléshez; 12 hosszú pengéjû kés (agykés); 13 csontkaparó (rasparatórium); 14 bonctál; 15 rövid lábakon álló boncpad (patkánynál, tengerimalacnál nagyobb testû állatok preparálásához). Az oldalába csavart gyûrûkhöz köthetõ ki az állat. (A Szerzõ ábrája.) Higiénés követelmények A gyakorlatokon érdemes köpenyt viselni. A munka végeztével az esetleges szennyezôdéseket szedjük össze, töröljük fel, eszközeinket és a bonctálat hideg, folyó vízben mossuk meg, a bonceszközöket feltétlenül töröljük meg és így tegyük el. Az eszközöket idônként ajánlatos fertôtleníteni (4 5%-os vizes formalinoldatban 1 2 óráig). Kezünket elôször hideg, majd meleg vízzel, és szappannal mossuk meg (a meleg vízben a vér és a legtöbb szennyezôdés nehezebben jön le). Amennyiben formalinos anyaggal dolgoztunk, kézmosás után kenjük be kezünket valamilyen zsíros krémmel, így bô rünk nem szárad ki és nem lesz kemény. Esetleges sérülés esetén orvoshoz kell fordulni, aki a sebet szakszerûen ellátja. 4

A térbeni tájékozódást megkönnyítô síkok és iránymegjelölések Az állatok egyes képleteinek, testtájainak vagy szervrészleteinek a test helyzetétôl független pontos térbeni meghatározása fontos az anatómiában. Az ezekre vonatkozó szakkifejezések kétoldalian szimmetrikus állatokra vonatkoznak. Az egy tengelyû, sugarasan szimmetrikus és egyéb szimmetriájú állatokra érvényes megjelöléseket csak az adott csoport tárgyalásakor adjuk meg. Példa: kétoldalian (bilateralisan) szimmetrikus állat a macska (2. ábra). Az állat testét egy hossz irányú, ún. nyílirányú középsík (mediansagittalis sík) mentén pontosan két egyforma, szimmetrikus félre tudjuk tagolni. Ha a metszés a mediansagittalis síkkal párhuzamos, de nem az állat hossztengelyében halad, akkor parasagittalis sík a neve. Amennyiben egy szerv egyik része a test mediansagittalis síkjához esik közelebb, erre azt mondjuk, hogy a középsík felé esô (medialis), míg a szervnek a test középsíkjától távolabb esô része szélsô (lateralis) helyzetû. Az állat testét egy vízszintes síkkal (horizontális sík) egy háti (dorsalis) és egy hasi (ventralis) félre tudjuk választani. Egy harmadik síkkal az állatot egy elülsô (anterior) és egy hátulsó (posterior) részre oszthatjuk, ez a függôleges harántsík (transversalis sík). Minthogy ez a sík emberben párhuzamos a homlok kal, frontalis síknak is nevezik. Az állat vagy egy szerv elülsô részét a példától függôen szokás még koponyafelõlinek (cranialis), szájfelôlinek (oralis), az ezzel ellenkezô irányban levô részeket pedig farokfelôlinek (caudalis), illetve a szájnyílással ellentétes oldalon le vônek (aboralis) is mondani. Amennyiben egy szervnek vagy pl. egy végtagnak a test centrális részeihez közelebb esô területeirôl beszélünk, azt közelebbinek (proximalis) ne vezzük, míg a perifériásabb rész neve távolabbi (distalis). Természetesen létezik még számtalan, egyéb iránymegjelölô szakkifejezés is. 2. ábra. Az anatómiában használt fõ síkok és iránymegjelölések. (A Szerzõ ábrája.) 5

Az anatómiai szakkifejezések és helyesírásuk Az anatómia elsôsorban latin és görög eredetû nevezéktanának (nómenklatúra) elsajátítása szükséges, de kétségtelenül nehéz része a bonctani tanulmányoknak. Az idegen eredetû szakkifejezések használatát egyrészt az indokolja, hogy ezek a nevek a legtöbb esetben jóval tömörebben, pontosabban jelölik a szóban forgó képleteket, mint ha azt bármilyen más nyelven körülírnánk. Más részt ezek a kifejezések nemzetközileg ismertek, és bármely nyelven írt cikkben vagy könyvben azonosíthatóak még akkor is, ha a szavak sorrendje vagy végzôdése az adott nyelvben más. Ebben a könyvben az anatómiai struktúrák megjelölésére praktikus okokból is kiindulva az emberanatómiában elfogadott párizsi nómenklatúrát és helyesírási elveket használjuk, ehhez ui. nálunk is kapható a tanulásban nagy segítséget nyújtó magyar nyelvû értelmezô szótár. Természetesen az összehasonlító anatómiában sok olyan kifejezés, név van, mely az emberanatómiában nem fordul elô. Ilyen esetekben a szakirodalomban legelfogadottabb neveket alkalmazzuk. A magyar köznyelvben, így pl. a középiskolai tankönyvekben meghonosodott idegen eredetû szak kifejezéseket (pl. citoplazma, mitokondrium stb.) fonetikusan írjuk, hacsak egynémelyikük szövegkörnyezete ezt nem kívánja másképpen. IRODALOM BRENCSÁN J.: Új orvosi szótár. Orvosi kifeje zé sek magyarázata, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. DONÁTH T.: Anatómiai nevek., Medicina, Buda pest, 1974. FÁBIÁN P., MAGASI P. (fõszerk.): Orvosi helyes írási szótár., Akadémiai Kiadó, Országos Orvos tud. Információs Intézet és Könyvtár, 1992. GYÖRKÖSY A.: Magyar latin és Latin magyar ké ziszótár., (nyolcadik kiadás), Akadémiai Kiadó, Bu dapest, 1994. HAMILTON, E.: Görög és római mitológia., Hol nap Kiadó, 1992. HENTSCHEL, E., WAGNER, G.: Tiernamen und zoologische Fachwörter., Gustav Fischer Verlag, Jena, 1976. SZÉKY P.: Zoológiai értelmezõ szótár. Mezõgaz da Kiadó, 1995. ZIEGLER, H.E.: Zoologisches Wörterbuch., Gustav Fischer Verlag, Jena, 1909. 6

a. arteria aa. arteriae ant. anterior, -ius art. articulatio comm. commissura corp. corpus dext. dexter, -tra, -trum duct. ductus ext. externus, -a, -um for. foramen ggl. ganglion ggll. ganglia gl. glandula gll. glandulae inf. inferior, -ius int. internus, -a, -um lat. lateralis, -e lig. ligamentum ligg. ligamenta m. musculus mm. musculi n. nervus nn. nervi nucl. nucleus plex. plexus post. posterior, -ius proc. processus r. ramus rr. rami sin. sinister, -tra, -trum sp. species spp. species str. stratum subst. substantia sup. superior tr. tractus v. vena vv. venae ventr. ventriculus artéria, ütõér, verõér artériák, ütõerek, verõerek elölfekvõ, elülsõ ízület összeköttetés, kapcsolat test jobb oldali, jobb oldalhoz tartozó, jobb oldalra esõ vezeték, csõ, kivezetõcsõ külsõ, kívülfekvõ lyuk, nyílás idegdúc, ganglion idegdúcok, ganglionok mirigy mirigyek alsóbb, lejjebb fekvõ belsõ, belülfekvõ oldalsó, középtõl távolabb fekvõ szalag szalagok izom izmok ideg idegek mag (valamely struktúra közép sõ része) fonadék (többnyire ér- vagy idegfonadék) hátulsó, háti, késõbbi nyúlvány ág (rendszerint idegé) ágak (rendszerint idegeké) bal oldali, bal oldalhoz tartozó, bal oldalra esõ faj fajok réteg állomány, szubsztancia feljebb fekvõ, felsõbb köteg véna, visszér, gyûjtõér vénák, visszerek, gyûjtõerek kamra 7