Théorie analytique de la chaleur Előszó Az elsődleges okok ismeretlenek számunkra; de egyszerű és állandó törvényeknek vannak alávetve, amelyeket megfigyelés révén fel lehet fedezni Munkánk célja kifejteni azokat a matematikai törvényeket, amelyeknek ez az elem [ti. a hő] engedelmeskedik. kívül a kalorikum-vitán a hőáramlás a hőmérséklet-különbséggel egyenesen arányos mű
a hőmozgás egyenlete speciális alakú testekre (pl. gyűrű) és általánosan dimenzióelmélet a hő terjedése végtelen testek esetében a hővezetés differenciálegyenlete Fourier-sor Fourier-integrál mű
Elméleti hőtan Fourier a hő mint közelhatás (1822) Carnot reverzibilis körfolyamat kalorikus mechanikai modellje hatásfok (1824) Benoit Paul Emil Clapeyron (1799-1864) Carnot-féle körfolyamatok: fordítva, matematikailag, diagrammokon (1834) ideális gázok állapotegyenlete a folyadékkal egyensúlyban lévő gőz egyenlete
Nicolas Léonard Sadi Carnot (1796-1832) apja, Lazare, a matematikus, politikus, a direktóriumi tag, Napóleon hadügyminisztere tanította 16 évesen műegyetemista, két év múlva mérnök, majd hadmérnök később is tanul, kutat (pl. gázelmélet) 1821-es magdeburgi látogatása után kezd gőzgépekkel foglalkozni személy
Réflexions sur la puissance motrice du feu et sur les machines propres à développer cette puissance célja a gőzgépek rendkívül alacsony hatásfokának javítása a közérthetőség kedvéért nagyjából matematika nélkül a mozgatóerőt a kalorikum melegebbről hidegebb testre való átvitelének tulajdonítja mű
a reverzibilitás (megfordíthatóság) fogalma ideális hőerőgép (Carnot-gép) a vízikerék analógiájára a gép műveleti lépései: a Carnot-ciklus A hő mozgató ereje független attól, hogy milyen közeget alkalmazunk a megvalósítására; mennyisége egyedül a részt vevő testek hőmérsékletén múlik, azaz a kalorikum átvitelén. a termodinamika további megalapozása (pl. gáztörvények, fajhők) mű
Az energia Julius Robert Mayer (1814-1878) Az erők okok: ennek megfelelően velük kapcsolatban teljes mértékben alkalmazhatjuk a causa aequat effectum (az ok egyenlő az okozattal) elvet. Ha a c oknak e okozata van, akkor c = e; ha történetesen e egy második f okozatnak az oka, akkor e = f, és így tovább: c = e = f = c. Az okok és okozatok láncolatában egyetlen tag vagy egy tag egyetlen része sem tűnhet el, ahogyan ez világosan következik az egyenlet természetéből. Minden ok eme első tulajdonságát elpusztíthatatlanságuknak nevezzük. (1842)
James Prescott Joule (1818-1889) On the Production of Heat by Voltaic Electricity (1840) az áram hőhatása (I 2 R) a hő mechanikai egyenértéke (1843)
Hermann Ludwig Ferdinand von Helmholtz (1821-1894) a fiziológiai hő is csak fizikai energiából származhat Azzal a feltevéssel kezdjük, hogy akármilyen természeti testek bármilyen kombinációjával is lehetetlen semmiből folyamatosan erőt előállítani. E tétel révén Carnot és Clapeyron elméletileg levezettek egy sor törvényt, amelyek egy részét a kísérlet bebizonyította, más részét még nem ellenőrizték. Jelen tanulmány célja ezt az elvet ugyanúgy érvényesíteni a fizika összes ágában (előadás 1847-ből)
Az anyag atomos szerkezete Az ókori atomizmus Empedoklész (i.e. 483-427) 4 őselem mechanikus egyesülése a viszály és a szeretet révén Anaxagorasz (i.e. 500-428) a dolgok magvai minőségileg végtelenek Leukipposz (i.e. 470- ) Demokritosz (i.e. 460-370) atom és űr, alak-sorrend-helyzet szükségszerűség érzékelés
Epikurosz (i.e. 341-270) clinamen Platón (i.e. 427-347) szabályos testek
Az újkori atomizmus kezdetei René Descartes (1596-1650) Discours de la méthode + Optika, Meteorológia, Geometria (1637) a fény hordozója az éter (1644) az atomizmushoz való viszonya
Pierre Gassendi (1592-1655) az antik atomizmus propagálója: minden létező atomokból áll belső törekvéssel a mozgásra az űr a tér végtelen, megsemmisíthetetlen az atomok száma véges és Isten rakja össze őket a fény korpuszkulákból áll (1649)
A fény problémája: korpuszkula vagy hullám? A fényelhajlás felfedezése (1663) Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) az első kísérlet hullámelmélet kidolgozására
a fény korpuszkuláris elmélete Isaac Newton (1643-1727) Newton-gyűrűk (1665-1675) interferencia, diffrakció (1665-1672) Robert Hooke (1635-1703) (éter)hullámelmélet kettős törés az izlandi földpátban (1669) Erasmus Bartholin (1625-1698)
a fény első igazi hullámelmélete Huygens Értekezés a fényről (1678-1690)» a fény az éter rugalmas mozgása» Huygens-elv (elemi hullámok) Newton hatása: Opticks (1704) Valóban nyilvánvaló, hogy a fény egymásután következő vagy egyidőben létező részecskékből áll; ugyanis ugyanazon a helyen felfoghatjuk azt a fényt, amely adott pillanatban odaérkezik, és továbbengedhetjük azt, amit utána érkezik; ugyanakkor adott pillanatban felfoghatjuk a fényt egyik helyen és továbbengedhetjük egy másik helyen.
Christian Huygens (1629-1695) jogi tanulmányok után matematika kvadratúrák (területszámítások, pl.: π) távcsövek színhibáinak javítása De Saturni luna observatio nova (1656) a Titán felfedezése a gyűrű azonosítása az ingaóra megépítése csillagászati mérésekhez Horologium (1658) személy
1665-től Párizsban él 1669-ben előadás a Royal Societyban a rugalmas testek ütközési törvényei az impulzus megmaradása Horologium Oscillatorium (1673) középponti erő a mechanikai energia megmaradása összefüggés az inga hossza és lengésideje között a cikloidális inga elmélete és gyakorlata személy
a körmozgás problémájának megoldása a fenntartó erő meghatározása 1678-ra elkészül fénytana 1681-ben visszaköltözik Hollandiába távcsőkészítés Értekezés a fényről (1690) személy
Traité de la Lumière a hullámelmélet alapjai a fénysugarak minden irányban egyenes vonalban (gömbszimmetrikusan) véges sebességgel terjednek (Rømer nyomán) a Descartes-féle közelhatásnak megfelelően az éterrészecskék nem mozdulnak el (lényegesen) egymásnak adják át a lökéseket mint a hang esetében mű
Huygens-elv magyarázza a visszaverődést mű
a törést általában a légköri fénytörést (pl. a Nap korai felkelését) mű
túl az elméleten: kísérletek az izlandi páttal a kettős törés oka a kristályszerkezet? a kettévált sugarak ismét egy pátra bocsátva már nem osztódnak az elmélet alkalmazása az átlátszó testekre (lencsék) Discourse de la cause de la pesanteur mű