Hendrik Nikoletta: SZTOICIZMUS Bevezetés 2014. szeptember 19.
Mit jelent a sztoikus bölcs kifejezés?
1) Korszakolás A sztoicizmust 3 korszakraszokás osztani: 1. Korai sztoa:kitioni Zénón, Kleanthész és Khrüszipposz: Kr.e. 3. sz. Kr.e. 2. sz. közepe. 2. Középső sztoa:panaitiosz és Poszeidóniosz: Kr.e. 2. század közepe Kr.e. 1. sz. közepe. 3. Kései sztoa:seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius: Kr.e. 1. sz. közepe Kr. u. 2. sz. vége.
2) Sztoa felosztása A sztoikusok meg voltak győződve róla, hogy a mindenség racionálisan magyarázható, mivel maga is racionálisan szervezett struktúra. A logoszaz, amely a mindenséget, a kozmoszt irányítja, és ez található meg bennünk, emberekben is. Ez által értjük meg a világ racionális struktúráját, és ez az, amely lehetővé teszi számunkra a phüsziszés kozmosz megértését, illetve a gondolkodást és a beszédet is. A sztoikusok három részre osztották a filozófiát: (DL VII 40) Zénón osztotta fel (DL VII 39). Először Platón tanítványa, Xenokratész osztotta fel először így a filozófiát (DL VII 39). Ezt például az epikureusok is követték, majd a sztoikusok is.
1. Logika Alogosza tárgya, amely a beszédhez és a gondolkodáshoz is kapcsolódik: Retorika: szónoki műfajok és eszközök (stilisztika), nyelv kérdései (szemantika és grammatika). Dialektika: érvelés és ismeretelmélet. Arra vonatkozó tudás, hogy mi az, ami igaz, ami hamis és ami egyik sem, valamint a kritériumokra és a definíciókra vonatkozó részek (DL VII. 41-44). 2. Fizika Tárgya a természet (phüszisz) = fizikai világ és élőlények: Élőlények: isteni lények, ember és állatok, így ide tartozik az ontológia és a teológia is. Fizikai világ: természetfilozófia. 3. Etika Nem pusztán elmélet, hanem gyakorlat is. A filozófia a sztoikusok számára a bölcsesség elérésére való irányulás Kell hozzá a logika és a fizika ismerete is Khrüszipposz szerint az ember célja a természeti eseményekre vonatkozó tapasztalatnak megfelelően élni (DL VII 87).
A három rész organikus egységet alkot, éppen az előbbi logosz gondolata köré szerveződve. A részek feltételezik egymást, teljes filozófiát adnak. A sztoikusok büszkék voltak filozófiájuk koherens jellegére. Hasonlatok: élőlény: logika = csontok; etika = hús; fizika = lélek. kert: logika = kerítés, fizika = növényzet a kertben, etika = a gyümölcs. tojás: logika = tojáshéj, etika = tojásfehérje, fizika = tojássárgája (DL VII.40).
3) Legfontosabb filozófusok
KORAI SZTOA Kr. e. 300-ban kitióni Zénón megalapítja a sztoicizmust, amely Khrüszipposz munkássága révén lesz azzá, amit ma sztoicizmusként ismerünk.
Kitioni Zénón (Kr.e. 334 262) a ciprusi Kition szülötte a sztoa alapítója Athénban tanul mesterei: cinikus thébai Kratész akadémikus Polemón megarai Sztilpón és Diodórosz Kronosz szellemi példakép: Szókratész jelentősen befolyásolta még: Hérakleitosz és az Óakadémia cinikus vonások is kezdetben erősen jelen voltak, de ezeket nagyon hamar elkezdték tompítani Kr. e. 300: megalapítja iskoláját az agorán az athéni Tarka Csarnokban (sztoa poikilé) laza szervezeti forma oktatott tárgyak széles köre eleinte meglehetősen keveset törődtek a konvenciókkal ennek ellenére nagy megbecsültség. KORAI SZTOA
Egy hellenisztikus iskola jellemzői ingatlan kellett hozzá iskola vezetője: élethosszig tartó poszt példamutató élete modellként szolgált legtöbbször maga jelölte ki az utódját sokszor politikai szerep, például politikusként vagy tanácsadóként tanulók: filozófusok és az elit ifjúság (Zénónnak kifejezetten sok ifjú tanítványa volt - mint Szókratésznek) tantárgyak: filozófia mellett retorika és tudományok (* nem jellemző minden filozófiai iskolára: az epikureusok elvetették az általános műveltséget) szabályok az iskolához tartozó filozófusokra vonatkozólag: identitásukat meghatározta az adott iskolához való tartozás részt kellett venniük a belső vitákban saját állásfoglalással védelmezniük kellett a saját iskolájukat más tanokkal szemben KORAI SZTOA
Vissza kitióni Zénónhoz: filozófiájának középpontjában a bölcs eszményképe áll teljes filozófiára törekedett: etika mellett kozmológia és logika művei: Állam töredékek (Zénón korai műve, cinikus hatás, Kratész ifjú tanítványaként írta, talán Platón-ellenes vitairat), A természetes életről, Az érzelmekről, Az ösztönről, avagy az ember természetéről, A görög nevelésről, Általános kérdések, Homéroszi problémák öt könyvben és Cáfolatok két könyve(dl VII 4) fontos tanítványai: Khioszi Arisztón és Hérillosz: radikális etika Perszaiosz és Szphairosz: politikai tanácsadók Dionüsziosz Metathemenosz (az Átpártolt ): előbb a pontoszi Hérakleidész tanítványa, majd Zénóné, végül a kürénei hedonistákhoz és az epikureusokhoz csatlakozott. KORAI SZTOA
Kleanthész(Kr. e. 331 230) a sztoa 2. vezetője hangsúly a fizikán és a teológián Khrüszipposz(Kr. e. 280 208) a kis-ázsiai Szoloi szülötte a sztoa 3. vezetője: i. e. 230-tól (Kleanthész halálától) a sztoa második alapítója : az iskola minden tanítását ő fogalmazta meg mérvadó formában Ha nem élt volna Khrüszipposz, nem lett volna sztoa. (DL VII. 183) az etikának masszív filozófiai alapot kívánt adni visszatérítette az etika kizárólagosságát hirdetőket (Arisztón és Hérillosz) az iskolába a sztoikus logika önálló kidolgozása Zénón is írt néhány értekezést, de Khrüszipposz dolgozta ki rendszeresen 311 db értekezés logikai kérdésekről (DL VII 198) fátumelmélet felállítása KORAI SZTOA
amikor olyan összefoglalásokat olvasunk, hogy A sztoikusok azt gondolták, hogy..., akkor ezek a legtöbb esetben Khrüszipposz nézeteit tükrözik tanárai: Kleanthész akadémikus Arkeszilaosz és Laküdész Korai sztoa időszakában az iskola további vezetői: tarszoszi Zénón (Kr. e. 208 -?) és szeleukeiai (babülóniai) Diogenész (? Kr. e. 150/140). rendszerezni próbálták az iskola gazdag örökségét: kanonizáció próbáltak szabadulni a sztoicizmus radikális, cinikus elemeitől összeegyeztetés a hagyományos erkölccsel tudományterületek meghódítása. KORAI SZTOA
KÖZÉPSŐ SZTOA A császárkor első évszázadaiban a sztoicizmus a legbefolyásosabb irányzat. Panaitiosz és Poszeidóniosz a középső sztoa két legfontosabb alakja. Panaitiosz elsősorban az etika területén hajtott végre forradalmi újításokat, míg Poszeidóniosz törekedett minden területen az eredeti gondolatokra. Sajnálatos módon csak töredékek és másodlagos irodalom áll rendelkezésre a középső sztoa korszakából.
Panaitiosz(Kr.e. 185-109) rodoszi születésű tanárai: malloszi Kratész, szeleukeiai Diogenész, tarszoszi Antipatrosz Kr.e. 144-től sok időt töltött Scipio Africanus mellett Rómában nagy szerep abban, hogy később itt virágzott fel a filozófia Kr.e. 129-től a sztoikus iskola vezetője a sztoicizmus megújítása: a bölcs helyett a prokoptón ideálja, amely valóban elérhető a négy kardinális erény megújítása: közösségi színezet o bátorság helyett: megalopükhia (nemes becsvágy) lélek kettősége: elismeri az értelem mellett az ösztön szerepét is 4 persona megkülönböztetése munkásságát elsősorban Cicero De officiis c. művéből ismerjük: az első 2 könyv szinte tisztán Panaitiosz gondolatait tükrözi KÖZÉPSŐ SZTOA
Poszeidónosz (Kr.e. 135-50) szíriai Apameiában született Panaitiosz tanítványa Rodoszon nyitott iskolát. az ő tanítványai: Cicero és Pompeius (pneumatikus orvosi iskola alapítója) ő is törekedett eredeti gondolatokra, de közben visszanyúl Platónhoz és Arisztotelészhez az egységes lélek helyett a lélek hármas felosztását vallotta (platóni hatás) tudományhoz való viszonya (arisztotelészi hatás) sztoikus oksági elvet érvényesíti a tudás minden területén. KÖZÉPSŐ SZTOA
KÉSEI SZTOA A kései sztoa a sztoicizmusnak az a korszaka, ahonnan a legtöbb eredeti, primer szöveg maradt ránk. Azonban a kései sztoa filozófusai már nem törekedtek jelentős újításokra. Az etikai kérdéseket helyezték előtérbe, a sztoikus logika és fizika kérdései háttérbe szorultak. A lélekről inkább platóni, mint khrüszipposzi nézeteket vallottak. Ekkor tevődött át a sztoicizmus központja végleg Rómába.
Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a fő változásokat: Rómában először Kr.e. 155-ben kerültek kapcsolatba a görög filozófiával követség: peripatetikus Kritolaosz, akadémikus Karneádész és sztoikus szeleukeiai Diogenész filozófia római ellenzője: Cato (ne rontsák meg az erkölcsöket) filozófia római barátja: Scipio Africanus, akinek köréhez tartozott Panaitiosz Latin nyelvű filozófiai irodalom születése csak későn, az i.e. 1. században: Lucretius, Cicero, Varro, Seneca de még ekkor is sokan írtak görögül, pl. Marcus Aurelius a korszak közös nyelve továbbra a görög Római filozófia sajátossága: rétorizált írásmód filozófia praktikus, etikai vonatkozásának hangsúlyozása filozófia politikai ideológiaként való hasznosítása KÉSEI SZTOA
a filozófiai iskolák a hellenisztikus korban helyhez kötöttek voltak és egy konkrét közösség életében való részvételt jelentették, míg Kr.e. 140-től ezek az iskolák többnyire feloszlanak és számos filozófus Rómába megy pártfogót keresnek (több császárnak van filozófus tanára, tanácsadója vagy bizalmasa) magániskolát működtetnek, ahová sokszor a római elit gyermekei járnak (pl. Epiktétosz) császári fenntartású köziskolák tanárai (pl. aphrodisziaszi Alexandrosz) a római elit tagjai sokzor filozófusokká válnak (pl. Cicero, Seneca, Marcus Aurelius) Kr.e. 140-től már szellemi mozgalomként éltek tovább a filozófiai irányzatok, nem konkrét iskolaként egy adott iskolához való tartozást az döntötte el, hogy az adott gondolkodó elfogadja-e az adott szövegkorpuszt abszolút tekintélynek ezért is próbálták az iskola alapítójának (és egyéb tekintélyeinek) szövegeit megbízható kiadásban hozzáférhetővé tenni. KÉSEI SZTOA
Seneca (Kr.e.4- Kr.u. 65) a hispániai Cordobában született közéleti pálya: ügyvéd és aktív politikus Nero császár nevelője irodalmi témájú művelet is ír latinul ír filozófiai írásai: 2 nagy értekezés, tucatnyi kisebb írás; 124 db erkölcsi témájú levél: Erkölcsi levelek Lucilliushoz (Epistulae morales); Természettudományos vizsgálódások központi téma: etika római jellegű filozófia személyes életfilozófiává alakítja a sztoicizmust nagy szerep a reflexiónak, személyes formátum (levél) KÉSEI SZTOA
Epiktétosz (Kr.u. 50/60-135 k.) Hierapoliszban született Nero magas rangú hivatalnokának rabszolgája, aki felszabadította és taníttatta neve is csak annyit jelent: kapott tanára: Musonius Rufus (Kr. u. 20/30 Kr. u. 101) római sztoikus filozófus és szenátor miután Kr. u. 93-ban egy császári rendelet minden filozófust kiutasított Rómából, Epiktétosz Nikopoliszban nyitott iskolát hangsúly az etikán, de egyéb filozófiai tárgyakat is oktatott saját művei nincsenek: tanításait tanítványa, Arrhianosz (politikus és történetíró) jegyezte le Kézikönyvecske (Enkheiridion): tömör vázlat, kéznél legyen Beszélgetések (Diatribai): 4 kötet marad meg a 8 kötetből görög nyelv központi témája: szabad választás a cél a külvilágtól való teljes függetlenség és szabad választás (eleutheria) a szabaddá váláshoz világosan meg kell különböztetni, hogy (1) mi áll a hatalmunkban és (2) ami nincs a hatalmunkban valódi értékünk a belső világunk. KÉSEI SZTOA
Marcus Aurelius (Kr. u. 121-180) magas rangú konzuli családba született hivatali pálya Kr. u. 145: elvette a császár lányát Kr. u. 161: Antonius Pius császár halála, utána társuralkodóként Lucius Verus oldalán ünnepelt császár megtanulhatjuk tőle, hogy mit jelent a gyakorlatban elkötelezett sztoikusnak lenni filozófia műve: Elmélkedések görög nyelv hagyományozott cím, eredeti címe: Önmagamhoz nem publikálásra szánt mű Kr. u. 167-ben írta 12 könyvből áll KÉSEI SZTOA
4) Hatások a) Cinikusok Legfőbb érdeklődési területük az etika. Az ember valódi természete az értelmében rejlik Ez nem új gondolat, de Diogenész ezt aszketikus-szélsőséges irányba fejlesztette tovább. Az önmegvalósításhoz lelki és testi önfegyelemre van szükség. A külvilágszerepe marginális. A kozmopolitizmusfelé mutat, ugyanis ezt az életmódon bárhol folytathatja az ember. A sztoa később nagyban leépítette a cinikus elemeket, de a külső tényezők közömbös volta és a kozmopolitizmus még kiforrottabb eszméje továbbra is megmaradt a sztoikus filozófiában.
b) Szókratész A sztoicizmus számos gondolata egyértelműen Szókratészre vezethető vissza: a bölcs ideálja, a tudásból szükségképpen következik a helyes cselekvés, gyakorlaticél: az ember érje el a bölcsesség állapotát. Zénón példaképe Szókratész volt. c) Hérakleitosz Mindent irányító logosz Kozmológiában sok hasonlatosság d) Platón Poszeidónioszra nagy hatással: lélekelmélet(hármas felosztás)
5) Sztoikus irodalom A sztoikus irodalom nagy része elveszett. A másodlagos irodalom: sokszor kritikán és és értelmezésen keresztül. Még ahol szó szerinti idézetek vannak, ott is hiányzik a kontextus. Elsődleges irodalom Töredékek a korai és középső sztoa időszakából Kései sztoa: terjedelmes fennmaradt irodalom. Seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius már említett művei és Musonius Rufus Összegyűjtött elsődleges és másodlagos töredékes irodalom: Arnim, von Hans (szerk.): Stoicorum veterum fragmenta 1-4, Bibliotheca Teubneriana, Leipzig, 1903-1924. Rövidítés: SVF. Long, A. A. -Sedley, D. (szerk.): Hellenistic Philosophers 1-2. kötet, Cambridge UniversityPress, Cambridge, 1987. Rövidítés: LS. Magyarul részletek: Steiger Kornél (szerk.): Sztoikus etikai antológia, Gondolat, Budapest, 1983
Elsődleges kései sztoa irodalom: Epiktétosz, 2014. Epiktétosz összes művei: Steiger Kornél fordításában és jegyzeteivel, Gondolat, Budapest Marcus Aurelius, 2000. Elmélkedések. Kossuth, Budapest. Musonius Rufus, 2009. Etika, család, politika. Musonius Rufus értekezései. Jel, Budapest. Seneca, 2004. Seneca prózai művei I-II. Szenzár, Budapest. Másodlagos irodalom: Aphrodisziaszi Alexandrosz, 2006. Az uralkodókhoz a sorsról : Bugár M. István -Lautner Péter (szerk). Sors és szabadság: Az emberi autonómia problémája az antik filozófiában a Kr. u. II. századig.kairosz, Budapest, 147 234. Hicks, R. D. (szerk.) 1925. Diogenes Laertius. Lives of Eminent Philosophers. Heinemann, London. Plutarkhosz: A sztoikusok ellentmondásai (De Stoicorum repugnantiis) és Axiómákról, amelyek a sztoikusok ellen szólnak (De Communibus notiis) Sextus Empiricus, 1998. A pürrhonizmus alapvonalai : Antik szkepticizmus: Cicero- és Sextus Empiricus-szövegek. Atlantisz, Budapest. Továbbá: Alexandriai Kelemen, Alexandria Philón, Cicero, Plótinosz, Szimplikiosz, Sztobaiosz
Mai órához további ajánlott olvasmány: Boros G. (szerk.): Filozófia, Akadémiai, Budapest, 2013, 147 151., 189 193. Inwood, B. (szerk.): The Cambridge Companion to the Stoics, Cambridge University Press, Cambridge, 2003, 1 58. Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia, Osiris, Budapest, 1998, 7 27.
Következő órára kötelező olvasmány: Bevezetésként: DL VII 38 40 Logikához: DL VII 41 48