ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Doktori Tanács Dr. univ. Károlyi László ny. tű. ezredes A kritikus infrastruktúrák védelme és az operatív erők tevékenységirányítása a honi katasztrófavédelemben, különös tekintettel az EU konformitásra című doktori (PhD) értekezésének szerzői ismertetése és hivatalos bírálatai Budapest 2007.
ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Dr. univ. Károlyi László ny. tű. ezredes A kritikus infrastruktúrák védelme és az operatív erők tevékenységirányítása a honi katasztrófavédelemben, különös tekintettel az EU konformitásra című doktori (PhD) értekezésének szerzői ismertetése és hivatalos bírálatai Témavezető: Dr. Habil. Bukovics István CSc ny. tű. vezérőrnagy Budapest 2007.
1. A tudományos probléma megfogalmazása A XX. század második felétől napjainkig is tartó robbanásszerű politikai, gazdasági, technológiai átalakulások, illetve a különböző berendezkedésű szomszédos országok egy földrajzi térségbe tartozása megkívánja a két-, vagy többoldalú nemzetközi együttműködések megkötésére irányuló törekvéseket. A politikai és gazdasági csoportok közös normarendszereket dolgoznak ki, közös bizottságokat és hivatalokat alapítanak, és jellemzően ugyanazon egyezmények feltételeit fogadják el. Magyarország több ilyen csoportnak is tagja, ezáltal többféle kritérium rendszernek is meg kell felelnie úgy, hogy közben nemzeti érdekeink se csorbuljanak. Környezetünkben valamennyi szomszédos-, vagy térségbeli országgal, illetve távolabbi relációk viszonylatában is van - különböző szintű - együttműködési megállapodásunk, amelyek nagy jelentőséggel bírnak hazánk gazdasági, katonai, politikai stabilitásában. (Ezek közül a teljesség igénye nélkül - néhány nagy jelentőségű: NATO, Európai Unió, ENSZ, Visegrádi Négyek, SEVESO irányelvek, Kiotó-i egyezmény, stb.) A bonyolult folyamatok kölcsönhatásainak következményeként szélesedett az alkotmányban biztosított alapvető emberi jog gyakorlásának feltételrendszere. Ugyanakkor új fenyegetések és kihívások jelentek meg, amelyek csak összehangolt fellépéssel, a kockázatok és sebezhetőség pontos ismeretével, tudatosabb fejlesztéssel, az arányosabb reagálóképesség alkalmazásával kezelhetőek, a társadalmi tűrőképesség határain belül. Míg korábban a biztonság garanciái között a katonai biztonság paraméterei kaptak prioritást, addig mára a terrorizmus-, a nukleáris fenyegetettség-, továbbá a katasztrófák elleni védelmi rendszerek fejlesztése is fókuszban áll. Az egydimenziós biztonsági modellt felváltotta a többdimenziós. A biztonságot érintő együttműködési megállapodások mindegyikének fontos és lényegi eleme a kölcsönös tájékoztatásra irányuló igény és kötelezettség, amelynek szükséges, de nem elégséges feltételei: az információk rendezett és kompatibilis adatbázisokban történő tárolása és kezelése, a veszélyek-veszélyforrások minél teljesebb körű feltérképezése, a veszélyek lehetőség szerinti jelzése-előjelzése a kor technológia szintjén működő rendszerekkel, egymással kompatibilis infokommunikációs rendszerek alkalmazása. A demokratikus átalakulás kezdete óta a Magyar Köztársaság parlamentje számos olyan törvényt alkotott, amely illeszkedik a nyugat-európai jogrendszerhez. A biztonsággal
foglalkozó intézmények, szervezetek munkáját illetően is új törvények, szabályzók láttak napvilágot. A komplex katasztrófavédelem hármas tagozódású rendszerét tekintve (megelőzés, védekezés, rehabilitáció) mind szemléleti, mind jogszabályi oldalról elmondható, hogy a rendszer megfelelően menedzselt; ugyanakkor a katasztrófák, illetve a katasztrófa jellegű események következményeinek felszámolása során jelenlévő erők-eszközök mozgatása, átcsoportosítása, tevékenységeik koordinálása, illetve a hatékony döntés-előkészítés a korszerű műveletirányítás-erőforrásgazdálkodás, azaz a bevetés-irányítás szemszögéből nézve még elmarad a nyugat-európai gyakorlattól. Napjainkban, amikor az egész világ a környezetszennyezés, a természeti és civilizációs katasztrófák, a biológiai-vegyi és kiber terror lehetőségének árnyékában él, kiemelt igényként jelentkezik a veszély- és katasztrófahelyzetek kezelésének, felszámolásának az eddiginél is gyorsabb és hatékonyabb irányítási rendszerének kiépítése és működtetése. Mindezek egyik fontos, és egyre nélkülözhetetlenebb eszköze a modern Információ Technológiai (IT) infrastruktúrára épülő egységes tevékenységirányítási rendszer, amelynek lényegi eleme az ágazatilag kialakult, különböző irányítás alatt álló védekezési rendszerek integrált működtetése. A közös válságmenedzselési elveknek szakmai normatívákra és összehangolt informatikára kell épülnie; a jelző és riasztó infrastruktúrára épülő rendszernek, pedig lehetővé kell tennie a meglévő erőforrások optimális felhasználását, a reális kockázatvállalást, és biztosítania kell a hatékony megelőzés és a tervszerű válaszintézkedések összhangját. A rendszer egységes jellegének ki kell fejeződnie mind a katasztrófák elleni megelőző védelem, mind a védekezés terültén. Az infokommunikációs technológia nélkülözhetetlen, ugyanakkor a sérülékenységét is magában hordozza; például az utóbbi időkben egyre gyakoribb Internet alapú támadásokkal szemben sebezhetővé válik, amennyiben a megfelelő biztonsági óvintézkedéseket nem alkalmazzák. Láthatóan az informatikai infrastruktúrák a modern társadalmak általános infrastruktúrájának lényeges összetevőjévé váltak. A legjelentősebbek ezek közül azok az infokummunikációs létesítmények, szolgáltatások és elemek, amelyek működésképtelenné válása vagy megsemmisülése jelentős hatással lenne az egészségre, biztonságra vagy az állampolgárok gazdasági jólétére, valamint a közigazgatás hatékony működésére. Ezeket nevezik átfogóan kritikus informatikai infrastruktúráknak. Napjainkban korlátozott erőforrások elegendőek az
infokommunikációs technológia alapú kritikus infrastruktúráink elleni veszélyes támadások megtervezésére és kivitelezésére. A szervezett bűnözés és a terroristák, valamint az irreguláris aktivisták, fanatikus ellenzékiek aszimmetrikus fenyegetései felváltották háborús fenyegetettségeket. Az úgy nevezett kritikus infrastruktúrába tartozó szolgáltatások védelmét, a terrorizmus fenyegetéseinek kezelését 2001. szeptember 11-et követően sok ország nemcsak a hagyományos, fizikai védelem szintjén fokozta, hanem nagyobb hangsúlyt helyez ezek informatikai védelmének koordinációjára. 2. A kutatás főbb célkitűzései Áttekintem a kritikus infrastruktúrák nemzetközi és hazai kezelését, különös tekintettel a katasztrófavédelem hatékonyságával, biztonságával szorosan összefüggő infokommunikációs technológiára. Bemutatom, hogy a fizikai, humán és informatikai fenyegetésekre adott válaszok során miként alakult ki az infrastruktúravédelem és mit is jelent szervezetében és gyakorlatában. Javaslatot teszek a kritikus infrastruktúrák védelmével összefüggésben lévő kérdések hazai kezelésére. Elemzem a komplex katasztrófavédelem szervezeti elemei közül nagy jelentőséggel bíró tűzoltóságok ügyeleteinek feladatait, infokommunikációs-, tevékenységirányító- rendszereit. Elemzem a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeleteinek és veszélyhelyzet kezelő központjainak feladatrendszerét az információáramlás szintjeit. Igazgatási és szervezési modellt adok a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeleteire integrált tevékenységirányításra és elemzem ennek megvalósíthatóságát. Elemzem a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeleteire integrált egységes segélyhívó rendszer kialakításának igazgatási feltételrendszerét, és modellt adok a rendszer struktúrájára.
3. Kutatási módszerek Kutatásaim során alapvető szempontnak tekintettem a tudományos megalapozottságra való törekvést, a rendszerszemléletű megközelítést, az analízisekre és szintézisekre épülő következtetések kialakítását, a tudományos tételek gyakorlattal való alátámasztását. Törekedtem az értekezés vertikális és horizontális összefüggéseinek kialakítására, a célok, módszerek, és a tudományos eredmények kohéziójának megtartására. Kutatásaim során az indukció és az analógia eszközét alkalmazva az alábbi módszerekkel dolgoztam: i.) tanulmányoztam a nemzetközi és hazai írott és elektronikus szakirodalmat, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) dokumentumait, a tűzoltóságok, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok szakmai anyagait, intézkedéseit, a vonatkozó törvényeket, jogszabályokat, rendeleteket; ii.) elemeztem és értékeltem a hazai és külföldi szakmai látogatásaim tapasztalatait; iii.) részt vettem a témával kapcsolatos konferenciákon, előadásokon, iv.) konzultáltam az operatív beavatkozásokat végző parancsnokokkal, vezetőkkel. 4. Az értekezés rövid ismertetése A társadalmi és gazdasági fejlődés meghatározott szintjén az életminőség megtartása és a gazdasági növekedés igénye szükségessé teszik az alapvető közszolgáltatások, infrastruktúrák folyamatos rendelkezésre állásának biztosítását. A fejlődés új sebezhetőségeket, a nemzetközi folyamatok újabb fenyegetéseket jelentenek a berendezések meghibásodása, az emberi hibák, az időjárás és más természeti tényezők, valamint a fizikai és/vagy az infokommunikációs technológia alapuló támadások következtében. Az infrastruktúravédelem meghatározói sok országban a mai napig a katonai szempontok. A háborús fenyegetettség idején az infrastruktúravédelem egyes elemekre, a hidakra, vasútvonalakra, a távközlésre, röviden a stratégiailag fontos létesítményekre vonatkozott. A polgári védelem pedig az óvóhelyek és szükségkórházak, mentés, helyreállítás feladataira koncentrált. A probléma kezelésének nehézségét csak fokozza az infrastruktúra - kritikus infrastruktúra fogalmainak bonyolultsága és értelmezéseinek inkoherenciái. Mindezen aktualitások alapján az első fejezetben részleteiben áttekintem az infrastruktúrák, kritikus infrastruktúrák értelmezésének amerikai, Európai Uniós gyakorlatát, illetve ezek hazai kezelésére irányuló törekvéseket és hiányosságokat. A nemzetbiztonság szempontjából hangsúlyos fenyegetettségekre jó példa a terrorizmus, kémkedés, tömegpusztító fegyverek terjedése, valamint az egyebek között a szervezett bűnözés és a demokráciaellenes felforgató
tevékenység. Ezek természetszerűleg nem fedik le a kritikus infrastruktúrákkal szembeni fenyegetettségek teljes körét, de ugyanez elmondható a kizárólag honvédelmi, katonai megközelítésre is. Mindez azt bizonyítja, hogy a fenyegetések, kockázatok miatt a feladatok egységes, összehangolt meghatározása szükséges az ország, az emberek nagyobb csoportja életét, vagy a gazdasági tevékenységeket befolyásoló események, vészhelyzetek kezelésére. Az amerikai és kanadai terrorcselekmények tapasztalataiból levont következtetéseim szerint az infrastruktúrák védelmi kérdéseinek prioritást kell élvezniük; ugyanis ezen rendszerek terrortámadásokkal szembeni sebezhetősége egy bonyolult nehezen kézben tarható láncreakciót generálhat. Az infrastruktúrák egymástól való függősége a sebezhetőséget jelentősen megnöveli. A technikai fejlődésnek tulajdoníthatóan az infrastruktúrák - kritikus infrastruktúrák közül az infokummunikációs technológia és az Internet általános alkalmazása folytán kialakult egymásra hatások következtében 1996-tól napjainkig különös hangsúlyt kapott a kritikus infokummunikációs technológia infrastruktúra védelem. A két és sokoldalú kapcsolatok ezen a területen a legfejlettebbek. A probléma súlyának érzékeltetésére a külföldi példákon keresztül, a publikus adatok elemzését elvégezve bemutatom a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos fenyegetéseket, veszélyeket és károkat, majd az informatikai biztonsági fenyegetéseket ismertetem. Mindezek egyes esetekben a felelős szervek gyors intézkedését váltották ki. Az elemzéseim fókuszában a katasztrófavédelem erőinek hatékonyságát is döntően befolyásoló informatikai infrastruktúra áll, egyben, mint kritikus infrastruktúra elem. A második fejezetben a katasztrófavédelem hármas rendszerében nagy fontossággal bíró szervezetek, mint a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, a tűzoltóságok információkezelő, értelmező és feldolgozó központjai, az ügyeletek tevékenységét, az információk áramlásának útjait, illetve az ügyeletek infokummunikációs támogatását tekintem át, illetve mutatom be. Elemzéseim alapján elmondható, hogy a komplex módon értelmezett katasztrófavédelem szolgáltatásainak magasabb dimenziós rétegeit nem szolgálják és nem is szolgálhatják az erőforrások megosztása; és csak az integrált ügyeleti rendszer biztosíthatja a beavatkozások gyorsaságának és hatékonyságának növelését; amely rendszerben az érintett szervezetek tevékenysége átláthatóbbá, gazdaságosabbá, és hatékonyabbá válik. A kidolgozott javaslatom alapján a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeletein működő integrált ügyeletek létrehozásával jelentősen javulhat a szervezetek reagáló
képessége, csökkennek a beavatkozási időtényezők, és ezzel megteremtődik az alapvető emberi jog, a biztonsághoz való jog biztosításának hatékonyabb rendszere. Általánosságban elmondható, hogy napi tevékenységeinket átszövi a felgyorsult információáramlás; és az információ szerepe minden korábbi időkhöz képest is jelentőssé vált. A megnövekedett mennyiségű információ gyűjtése, értékelése, felhasználása, tárolása a politikai, a katonai, a gazdasági, a társadalmi élet különböző szféráiban meghatározó jelentőségű. Az információk egy része olyan tényeket, adatokat tartalmaz, amelyek közvetlenül, vagy közvetve összefüggenek az állampolgárok-, a Kormányzat érdekeivel, és amelyek nyilvánosságra kerülése veszélyezteti az egyén és a társadalom érdekeit. Nincs ez másképpen az értekezés fókuszában álló tűzoltóságok ügyeletein, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeletein, vagy a veszélyhelyzet kezelési központokban felhalmozott információkkal sem. Ezen információ gócpontok a napi feladataik ellátása során is számos olyan speciális adattal dolgoznak, amelyek a legalacsonyabb minősítésben is minimálisan bizalmas besorolást kaphatnak; számos közülük állampolgári jogokat érint (például a térinformatikai adatbázisok tartalma, stb.), és jelentős részük a szolgálati titkok kategóriájába sorolható. A kritikus informatikai infrastruktúrák védelmi szempontjait szem előtt tartva elemzem az információ gócpontok veszélyeztetettségét, fenyegetettségét és a védelemre megoldásokat javasolok. Az európai nemzetközi gyakorlatnak és az Európai Unió vonatkozó irányelveinek megfelelően hazánkban is ki kell alakítani egy olyan telefonon elérhető egységes, segélyhívást fogadó szolgálatot, amely a közigazgatással, a közrenddel, az egészségüggyel, a tűzoltási, műszaki mentési tevékenységgel, a katasztrófa-védelemmel és a közszolgáltatással kapcsolatos területeken képes a segélyhívások fogadására, eredményes és hatékony kezelésére. A 112-es szám használatával egyszerre válik elérhetővé a rendőrség, a mentők és a tűzoltók irányító központja, s a szükséges segítség jellegének megfelelően indulnak el saját szakmai előírásaik és tevékenységük felelősségi szabályai szerint az erre kijelölt egységek. Jelenleg az Európai Unióban egységesen használt 112-es segélyhívószám bevezetésével az integrációs kötelezettségének Magyarország a minimális mértékben eleget tett, de a 112-es jelenlegi működése formális. A fejezetben elemzem a meglévő rendszer hibáit, majd kidolgoztam a korszerű segélyhívás fogadás rendszerének legfőbb elemeit, igazgatási
modelljét és javaslatot tettem ennek a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokhoz való telepítésére. 5. Összegzett következtetések A nemzetközi legjobb gyakorlatot követve Magyarországon sem kerülhető meg az egyes infrastruktúra elemek, folyamatok szakértő felmérése, a kritikusság fokának és az egymásrahatási kapcsolatok meghatározása az infrastruktúra tulajdonosainak, üzemletetőinek közreműködésével. A napjaink fenyegetéseit figyelembe vevő nemzeti biztonságpolitika alapján, a költségvetéssel összhangban el kell készíteni a kritikus ágazatok védelmi stratégáit. A stratégiák folyamatosan karbantartása és évenkénti frissítése célszerű. A stratégiák nyilvános változatát széles körben ismertetni szükséges. Az integrált biztonsági rendszer működtetéséhez egyértelmű szervezeti felelősséget célszerű meghatározni, a megfelelő szakmai-elméleti hátteret is biztosítva. A katasztrófavédelem komplex rendszerében fontos szerepet betöltő önkormányzati, önkéntes tűzoltóságok ügyeleteinek infokommunikációs technológiát érintő fejlesztésük csak olyan mértekben indokolt, hogy alkalmasak legyenek a megyei katasztrófavédelmi integrált ügyeletről érkező riasztások fogadására és dokumentálására. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeletei a normál időszakban végzett tevékenység miatt önmagában is megkívánják a korszerű infokommunikációs rendszerek alkalmazását, illetve az erre való törekvést. Rendkívüli helyzetekben, veszélyhelyzetekben a szokásos tevékenységük mellett támogatják a védelmi bizottságok és a katasztrófavédelmi igazgatóságok veszélyhelyzet kezelési központja operatív tevékenységét. Mindezek jelentős felelősséggel járó műveletek, amelyek egyik kulcs eleme az IT támogatás. A megyék területén lévő tűzoltóságok ügyeleteinek további IT fejlesztéseivel szemben a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokat kell alkalmassá tenni arra, hogy integrált ügyeleteként képesek legyenek fogadni a 105-ös segélyhívásokat is és azokat megfelelő biztonsággal továbbítsák a tűzoltóságokhoz végrehajtásra, illetve irányítsák, koordinálják azok tevékenységét. Az Európai Unió elvárásainak megfelelően hazánkban is biztosítani kell az egységes segélyhívó rendszeren, 112-en érkező hívások magas szintű fogadásának feltételeit, illetve azokra megnyugtató megoldást kell nyújtani. A katasztrófavédelem szerteágazó feladatrendszere széles spektrumon lefedi, vagy erős korrelációban áll a segélyhívások
nagy részével, így a katasztrófavédelem képes betölteni a segélyhívások fogadásával szembeni elvárásokat. Maga a szervezet, pedig a külföldi szakmai látogatásaim során szerzett információk alapján a bajbajutottak pszichikai állapotához is közelebb van, mint az egyéb rendvédelmi szervek, hasonló hívásokat fogadó állománya. Ezért indokolt a 112-es segélyhívó rendszer katasztrófavédelemhez való telepítése. Az egységes segélyhívásokat is fogadó megyei katasztrófavédelmi integrált ügyeletek információ feldolgozó, értékelő, és azokat továbbjuttató rendszerének biztonságát újra kell gondolni, és ezen rendszerek biztonságát erre hivatott szervezettel auditálni kell. 6. Új tudományos eredmények 1. Kifejlesztettem a Kormányzati Koordinációs Bizottság felügyelete alatt, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság bázisán létrehozandó hatékony, magyar CIP (Critical Infrastructure Protection - Kritikus Infrastruktúra Védelem) kapcsolattartó, elemző és információ-elosztó központ és hálózat rendszerének a tervezetét, amely a nemzetközi normáknak megfelelően biztosítja a kritikus infrastruktúrák kezelését és védelmét. 2. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, továbbá a tűzoltóságok feladatrendszerét átvizsgálva, illetve ezen szervezetek ügyeleteinek szolgálati tevékenységét, feladat- és jogkörét elemezve kidolgoztam az összevont megyei katasztrófavédelmi integrált ügyelet igazgatási és szervezési modelljét. 3. A külföldi és a hazai eljárások és gyakorlatok elemzése alapján kidolgoztam az egységes segélyhívás rendszerét-, és a katasztrófavédelmi integrált ügyeleten történő 112-es hívások fogadásának és azok kezelésének a rendjét.
7. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználhatósága, ajánlások A dolgozatomban megfogalmazottak alapul szolgálhatnak a hazai kritikus infrastruktúrák kezelésének, kormányzati koncepciójának kidolgozásához. Az értekezésben elvégzett elemzések és számítások alapját képezhetik az infokommunikációs technológia elektromágneses kompatibilitással összefüggő fenyegetettsége elleni komplex védekezési eljárások kivitelezésének. Az egységes segélyhívások fogadására tett javaslatomban megadott rendszerparaméterek alapjai lehetnek a bevezetendő, Európai Uniós követelményeknek eleget tevő rendszernek. Az értekezésem segédletként felhasználható a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, a hivatásos katasztrófavédelem, és más felsőfokú tanintézmények oktatási rendszerében. 8. A témával kapcsolatos publikációim Lektorált folyóirat cikkek 1. Bukovics István Károlyi László: A logikai kockázatelemzés, mint a katasztrófa-védelem elméleti segédeszköze. Magyar Rendészet, 2007. (Közzétételre elfogadva). 2. István Bukovics - László Károlyi: Logical risk analysis as a theoretical aid to disaster management. AARMS, 2006. 1. szám. pp: 75-82. 3. Károlyi László: Monitoring rendszerek a hazai katasztrófavédelemben. Magyar Rendészet, 2006. 2. szám. pp: 80-89. 4. Károlyi László: A hibafaelemzés, mint a veszélyazonosítás egyik lehetséges módszere. Magyar Rendészet, 2006. 2. szám. pp: 143-153. 5. Károlyi László Karap Géza: A katasztrófák elleni megelőző védekezés. Katasztrófavédelmi Szemle, 2001. 1. szám. pp: 78-86. 6. Károlyi László: A műszaki-kriptoanalitikai támadási módszerek elmélete és gyakorlata. Rendészeti szemle, 1991. 2. szám. pp: 42-47. 7. Károlyi László: Információvédelem rejtjelzéssel. Belügyi Szemle, 1990. 11. szám. pp: 38-46. 8. Károlyi László: A személyi számítógép rendszerek adatvédelmi problémái. Belügyi Szemle, 1990. 4. szám. pp: 46-51.
Nem lektorált folyóiratcikkek 9. Károlyi László: Az operatív erők-eszközök irányítása a modern katasztrófavédelemben. Védelem, 2005. 3. szám. pp: 31-32. 10. Károlyi László Nagy Lajos Pándi Erik: A magyarországi készenléti (sürgősségi) rádiórendszer kialakításának kérdései. Tűzvédelem, 2000. 10. szám. pp: 25-27. 11. Károlyi László: Bevetésirányítás és a 112 -es segélyhívás. Védelem, 2000. 6. szám. pp: 25-27. 12. Károlyi László Nagy Lajos Pándi Erik: A katasztrófavédelmi kommunikációs igények újszerű technológiai támogatása. Florian press, 2000. 10. szám. pp: 10-13. 13. Károlyi László: ISDN mindenkinek?! Védelem, 1997. 5. szám. pp: 28-30. 14. Károlyi László: Új szervezet. Tűzoltóság 96 (Évkönyv), pp: 90-96. 15. Károlyi László: Informatika ma, a holnapért. Védelem katasztrófa-, tűz- és polgári védelmi szemle (Különszám), 1995. pp: 5-7. 16. Károlyi László: A katasztrófavédelmi informatikai rendszer adat-szolgáltatásai. Védelem katasztrófa-, tűz- és polgári védelmi szemle (Különszám), 1995. pp: 8-14. Tanulmányok MTA Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások (OKTK) keretében. Az OKTK nyilvános archívumában megtekinthetőek. 17. Károlyi László Karap Géza: A honi katasztrófavédelem bevetés-irányítása. OKTK, 2002. Budapest, OKTK Archívum. 18. Károlyi László Karap Géza: A civil kontrol megjelenési formái. OKTK, 2000. Budapest, OKTK Archívum. 19. Károlyi László Karap Géza: A védekezésre kötelezettekkel szembeni jogviták háttere. OKTK, 1999. Budapest, OKTK Archívum. 20. Károlyi László Karap Géza: A katasztrófa elleni védekezés-, a polgári védelmi készletezés költségei, finanszírozásuk. OKTK, 1998. Budapest, OKTK Archívum. 21. Károlyi László Karap Géza: A honi katasztrófavédelem stratégiai elvének megalapozása. OKTK, 1997. Budapest, OKTK Archívum.
Főiskolai jegyzetek 22. Károlyi László: Katasztrófa elhárítási-, tervezési szakismeretek (Munkavédelem). Rendőrtiszti Főiskola. Budapest, 2005. 23. Károlyi László: Katasztrófa elhárítási-, tervezési szakismeretek (Fizika). Rendőrtiszti Főiskola. Budapest, 2005. 24. Károlyi László: Katasztrófa elhárítási-, tervezési szakismeretek (Matematika). Rendőrtiszti Főiskola. Budapest, 2004. Internetes publikációk 25. Károlyi László: Informatikai rendszerek veszélyeztetettsége, különös tekintettel a katasztrófavédelem információs technológiájára. ÖTM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapja, 2006. www.katasztrofavedelem.hu/anyag/karolyi_laszlo.doc?i=1 26. Károlyi László: Informatikai rendszerek védelmi megoldásai, különös tekintettel a katasztrófavédelemben alkalmazott technológiára. ÖTM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapja, 2006. www.katasztrofavedelem.hu/letoltes/informatikai_rendszerek.doc 9. Szakmai tudományos önéletrajzom Születés: Budapest, 1952. július 22. Végzettség: egyetem Képesítés: okl. matematikus, villamosmérnök Munkahelyek: 1977 1980: Országos Mérésügyi Hivatal, kutatómérnök 1980 2001: Belügyminisztérium, különböző szakmai vezetői beosztások 2001 2002: Magyar Posta Vezérigazgatóság, Távközlési Igazgató 2004 - Rendőrtiszti Főiskola Katasztrófavédelmi Tanszék, főiskolai adjunktus 1977-től napjainkig távközlési és informatikai rendszerek méréseivel, üzemeltetésével, illetve ezek biztonsági kérdéseivel foglalkoztam, különös tekintettel az elektromágneses kompatibilitás kérdéskörére; továbbá főiskolai tanárként a katasztrófavédelem igazgatási, tervezési- és szervezési ismereteit tanítom. Több hazai és nemzetközi kutatási programban dolgoztam, illetve azokat irányítottam. Budapest, 2007. június 4. Dr. univ. Károlyi László ny. tű. ezredes főiskolai adjunktus