Lemezalkatrész modellezés SolidWorks-szel Hozzunk létre egy új alkatrész file-t (Part). Válasszuk a Sheet Metal környezetet (1. ábra). (Amennyiben ez nem látható a program elindulása után, a Features fülön jobb egérgomb kattintás után ki tudjuk választani a Sheet Metal környezet láthatóságát). 1. ábra: Sheet Metal környezet A bázis alaksajátosságot, ami lehet lemeztábla vagy kontúrhajlítás, a Base Flange paranccsal hozhatjuk létre a már megismert vázlat alapú (sketch based) alkatrész modellezés módszerével (2. ábra). A 2. ábrán egy lemeztábla készítése látható. Az elkészült vázlatból a lemezvastagság megadása után készül el a lemeztábla. Kontúrhajlítás esetén közvetlenül a lemez profilját készíthetjük el. 2. ábra: Lemeztábla készítése
A lemeztábla hosszabbik élénél él hajlítást készítünk az Edge Flange paranccsal (3. ábra). Él hajlítás esetén meg kell adnunk a hajlítási sugarat, illetve, hogy a hajlítás hol helyezkedjen el a lemeztáblához képest: kívül legyen a hajlítás vagy belül ( Flange Position ). Ezt azért lényeges megadnunk, mert így alakul ki az alkatrész végeleges mérete, illetve megfontolhatjuk azt is, hogy technológiai szempontból helyesen alakítsuk ki az alkatrészünket. Lehetőség van az él hajlítás során arra is, hogy a meglévő élnek ne a teljes hosszát hajlítsuk fel, hanem csak egy részét, illetve megadhatunk 90 -tól eltérő szöget is, amennyiben nem merőlegesen szeretnénk felhajlítani a lemeztábla élét. 3. ábra: Él hajlítás ( Edge Flange ) készítése Él hajlítás készítése után az elkészült alaksajátosság profilját módosíthatjuk a már ismert módon ( Edit Sketch ). Esetünkben a 4. ábra által ismertetett profilt készítjük el. 4. ábra: Élhajlítás esetén profil módosítása Újabb él hajlítást készítünk az 5. ábra alapján.
5. ábra: Él hajlítás Abban az esetben, ha olyan helyre szeretnénk kivágást készíteni, ahol él hajlítás is van, célszerű a lemezalkatrészen az adott hajlítást síkba kihajlítani, és a kivágás profilját a síkba hajtott lemezen elkészíteni. Ezt a kihajlítást az Unfold paranccsal tehetjük meg. Ilyen esetben ki kell választani egy referencia felületet ( Fixed Face ), amelyhez képest fogjuk a meglévő él hajlítást ( Bends to unfold ) kihajlítani (6. ábra). 6. ábra: Kihajlítás A 7. ábra alapján készítsük el a kivágás profilját.
7. ábra: Kihajlítás után a normálirányú kivágás profilja A kivágás elkészítése után hajlítsuk vissza eredeti állapotába a lemezalkatrészt: erre a célra a Fold parancsot használhatjuk, ami teljesen hasonlóan működik a már ismertetett Unfold - hoz (8. ábra). 8. ábra: Visszahajlítás Készítsünk újabb él hajlítást a 9. ábra alapján. Itt 30 -os hajlítási szöget adunk meg, a hajlítás kiterjedését pedig a már meglévő sarokpont kijelölésével adjuk meg ( Flange Length/Up To Vertex sárga pont az ábrán). Ennek a megoldásnak az is az előnye, hogy ha a lemezalkatrész en a kivágást módosítjuk, akkor a most elkészített fül kiterjedése is annak megfelelően fog módosulni.
9. ábra: Merőlegestől eltérő szöget bezáró élhajlítás Az éles sarkok lekerekítését a saroklemetszés paranccsal Break Corner végezhetjük el (10. ábra). Ezt a parancsot a Corners csoportban találjuk. Itt van lehetőség pl. két hajlítás találkozásánál sarokbezárás készítésére is ( Closed Corner ). 10. ábra: Saroklemetszés ("Break Corner") A 11. ábra alapján készítsünk furatokat. A furatkészítés menete és módja megegyezik a már tanult módszerrel. 11. ábra: Furatok készítése
Lemezalkatrész modellezése esetén, szintén a már tanult módon, alkalmazható a mintakészítés ( Pattern ) parancs is. 12. ábra: Furat kiosztása vonal mentén Abban az esetben, ha olyan alaksajátosságot kell a lemezalkatrészünkön elhelyezni, ami lemezalkatrészként nem elkészíthető, használhatjuk a már ismert testmodellezéssel készíthető alaksajátosságokat (13. ábra). 13. ábra: További alaksajátosságok létrehozása Lemezalkatrész esetén hasznos opció a teríték készítés - Flatten - (14. ábra), amiről a későbbiekben rajzot is készíthetünk.
14. ábra: Teríték készítése ("Flatten")