Simon László Pályamunka

Magyar Hadtudományi Társaság Simon László Pályamunka A Nemzetbiztonsági Stratégia katonai oldalának összefüggései A XXI. század legelején Magyarország kiemelt történelmi jelentőségű időszakhoz érkezett. A szovjet birodalom felbomlása és a hidegháború után közel 20 évvel Magyarország és közvetlen környezete ismételten a stratégia alkotás és a reformok korát éli. Amíg az észak-atlanti térség a XX. század végén méltán

2 ünnepelte a szabad világ ideológiai, politikai, társadalmi illetve gazdasági győzelmét, addig - a Föld egyedül maradt vezető hatalmaként - az USA igazoltnak látta, hogy a világbéke és a stabilitás alapfeltétele a - nyugati típusú - demokrácia és a - szabad kereskedelem által garantáltan fenntartható - gazdasági növekedés összefonódó politikája. Ez a politika szükségszerűen kialakította a piacok egyenarcúsítását, valamint felgyorsította az ezzel együtt járó egyéb társadalmi, szociális, kulturális és technikai elképzelések terjedését, így a globalizáció folyamatát. A várt békés fejlődés viszont mégsem következett be. Ma már azzal is tisztában vagyunk - a 2001. szeptember 11-i (9/11) amerikai terrortámadást követően -, hogy a globalizáció legalább annyi (hanem több) konfliktust termel, illetve biztonsági kérdést vet fel, mint amennyit a hidegháború idején az atombomba-felhőjének árnyékában érzékelhettünk. A globalizáció új szervezeteket és organizmusokat hozott létre. Az államok és államszövetségek mellett megjelentek a határokat nem ismerő vállalat-óriások, a multinacionális cégeket és a világméretű pénzintézetek. Így a korábban a világunkat formáló folyamatok mellett a jövőben ezen közösségek érdekérvényesítési mechanizmusaival is számolnunk kell. A folyamatokban nem minden esetben esnek egybe az egyének és a csoportok érdekei. Még a hasonló érdekek mentén kialakított együttműködések sem biztos, hogy azonosságot mutatnak, hiszen a különböző közösségek eltérő értékei miatt, az egységes fellépés is konfliktusokat eredményezhet. Értékelésem szerint ebben az időszakban, az össztársadalmi problémák megoldása során a Hankiss Elemér 1 által körvonalazott három forgatókönyv érvényesülhet: Business gloablizáció. Diadalmasan tovább halad a jelenlegi folyamat, a vezető tudományos eredmények felhasználásával a globális hálók üzleti érdekek vezérelte kiépülése. Ez a folyamat átmenetileg sok társadalmi problémát vethet föl, de hosszabb távon mindenki jól járhat, mert a globalizáció haszna előbb-utóbb mindenhova, mindenkihez, talán még a legszegényebbekhez is eljuthat. Társadalmi globalizáció. A business globalizációval párhuzamosan, s részben vele küzdve megindul azoknak a helyi, regionális és globális társadalmi 1 Hankiss Elemér: 2001. SZEPTEMBER 11.: FORDULÓPONT? (Magyar Tudomány, 2002/6)

3 intézményeknek a kiépülése, amelyek az informatika támogatásával globális szinten szervezi meg az emberi, a munkához, az egészséghez, és a biztonságos élethez való jogot - megvédik az embereket, társadalmakat a globalizálódó gazdasági erőivel szemben. Globális anarchia. Amennyiben nem valósul meg az üzleti és a társadalmi érdekek sikeres összjátéka, ha nem erősödik meg az emberekben egy a jelenleginél igazságosabb, méltányosabb világ reménye, ha nem indul be egy globális tanulási folyamat, ha nem alakul ki fokozatosan valamiféle globális tudat és szolidaritás, ha nem épülnek ki a globális demokrácia intézményei, akkor elkerülhetetlenül kiéleződnek a nyertesek és a vesztesek közötti érdekellentétek és ellenérzések. Ha ez bekövetkezik, akkor pusztító anarchiához vezető láncreakció indulhat be a világban, melyben a Média és az Internet on-line képessége katalizátorként fog működni. A lehetséges forgatókönyvek arra mutatnak rá, hogy a globalizációt nem vizsgálhatjuk csak egy szemszögből. Ha a társadalmi folyamatokat nem igazítjuk a gazdasági törvényszerűségek fenntarthatóságához, tértől és időtől függetlenül, megjelenhetnek olyan társadalmi csoportok, magukat forradalmi erőnek tituláló közösségek (legyenek azok szélsőséges vallási, etnikai, nemzeti vagy egyéb csoportok), amelyek megakadályozhatják az ésszerűsítés lépéseit, különböző szintű konfliktusokat okozhatnak, szélsőséges esetekben elsöpörhetnek minden eddigi modern vívmányt. Az idők folyamán minden egyénnek, csoportnak, szervezetnek, és így multinacionális szövetségnek is érdeke, az államoknak pedig, alkotmányos feladata saját biztonságának kialakítása, illetve megtartása. A világ társadalmainak léte a későbbiekben még jobban függ majd a megfelelő szegmensek (belügy, külügy, honvédelem, gazdaságügy stb.) tevékenységétől. A globalizáció folyamata mellett kiemelten kell foglalkozni azzal a ténnyel, hogy a számítástechnika, a telekommunikáció, és az Internet technikai fejlődése az utóbbi 40 évben lezajlott átfogó elterjedése minden országban szükségszerű gyökeres változással járt. Az információ és a megszerzésének, továbbításának, tárolásának, feldolgozásának rendszere világviszonylatban mérhető fejlődést eredményeztek úgy a társadalmi berendezkedésekre, mint a

4 demokráciák fejlődésére is. Az informatika forradalma az élet minden területén újabb és újabb megoldásokat és problémákat fog generálni. Az információ és az abból fakadó tudás szerepe még inkább felértékelődik, amely képes lesz egyszerre erősíteni és gyengíteni a globalizáció pozitív, valamint negatív hatásait is. (A Média és az Internet határtalan nyilvánossága számtalan leplezett tevékenységet fedett már fel sikeresen, de mindenki előtt elevenen él a CNN élőadása, amikor a WTC második tornyába csapódott be a terroristák által vezetett utasszállító repülőgép, többszörösére növelve ezzel a támadás pszichikai hatását.) Az életminőségének pozitív változása mellett hazánknak is szembe kell néznie a fent említett folyamatok negatív hatásaival. Bár az első támadásokra és összecsapásokra elsősorban a Közel-Keleten, az USA-ban és Európa nyugati részén került sor, csatlakozva a globalizáció motorját jelentő euro-atlanti térséghez, mi sem térhetünk ki azok elöl. A különböző fenyegetések, mint a volt szocialista országokban felbukkanó politikai visszarendeződés árnya, mint a többnemzetiségű Balkánon és a kaukázusi régióban élő nemzetek problémákkal és sérelmekkel terhes együttélése, vagy mint a médiában sokszor emlegetett veszélyérzetünket naponta sokkoló terrorizmus, tömegpusztító fegyverek és technológiák elterjedése, valamint az illegális fegyver-, kábítószer- és lánykereskedelem. Ezek a fenyegetések akár egy időben és egy szűk térben egyaránt jelen lehetnek. A társadalom minden szintjén megjelenik a biztonság és a védelem egyéni és közösségi igénye. A polgárok és a különböző esetenként multinacionális - csoportok vonatkozásában megjelenő veszélyes eseményeket, kockázatokat, kihívásokat kezelni kell. A megfelelő szinteken képesnek kell lenni, illetve képessé kell válni a helyes válaszok megadására. A szükséges reagálások elmaradása az élet minden paraméterében válsághoz vezethet, amely a mindenki által hőn áhított békét és növekedést veszélyezteti, de szélsőséges, radikális esetekben magát az életet is lehetetlenné teszi. Ezen társadalmi folyamatokban az egyensúly hiánya, a felerősödő ellentétek olyan aktív reakciókat indítanak meg, amelyek természetükből adódóan a kiegyenlítésre törekszenek. Minél nagyobb különbségek vannak jelen (szegénység-gazdagság, fejlettség-elmaradottság,

5 tájékozottság-tájékozatlanság, műveltség-tudatlan stb.), annál hevesebb válasz érkezik rá, ezért az egyensúly fenntartása mindenki számára indokolt. A pályázatra készült munkámban a társadalomnak azt a szegmensét szeretném bemutatni, amelyik szorosan kapcsolódik a honvédelem területéhez és a nemzetbiztonsági titkos információgyűjtő - tevékenysége kapcsán képes a meglévő és fellépő kihívások vonatkozásában a megfelelő válaszok megadására. A bemutatás egyben igazolja, hogy a világon bárhol megjelenő országunk biztonságára is hatással bíró folyamatok kezeléséhez, a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájának keretein belül, a Katonai Stratégia és a Nemzetbiztonsági Stratégia metszetén tevékenykedő katonai nemzetbiztonsági szolgálatok együttese, képes az egyensúly eléréséhez szükséges információs támogatásra. A Nemzeti Biztonsági Stratégia és forrásai A bevezetőben tárgyalt társadalmi változások, és a világ különböző térségeiben bekövetkezett egyensúly különbségek következtében létrejött válságok, megváltoztatták az emberek biztonságról alkotott elképzelését. A biztonság fogalma a hidegháború korát követően ismét átértékelődött. A korábbi hagyományos szűkebb közösségünket, nemzetünket érintő fenyegetettségek megszűntek, lecsökkentek vagy esetenként jelentősen átalakultak. A terrorizmus kapcsán új fogalmakat tanultuk meg, mint az aszimmetrikus hadviselést, a megelőző támadást, vagy a békekikényszerítést, a béketeremtést és a békeépítést. De még a mindennapi hétköznapi életünk kapcsán is találkozunk a személyi biztonságunkat közvetlenül érintő kifejezésekkel, mint a bombariadó, a repülőtéri utas-ellenőrzés, az útvonal biztosítás vagy kordonnal történő térlezárás. A hagyományos fegyverek és robbanószerek világméretű elterjedése mellett újabb pusztító eszközök és anyagok jelentek meg, melyek elkészítéséről mind a médiából, mind az Internetről értesülhetünk.

6 Az egyéni és a kollektív biztonság kérdése rávilágított arra, hogy a szűkebb környezetünk, nemzetünk biztonságát új alapokra kell helyezzük. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy a szovjet birodalom felbomlása után bár visszakaptuk teljes önállóságunkat - Magyarország csatlakozott a NATO 2 -hoz és az Európai Unióhoz. Jelen helyzetben a NATO továbbra is a világ és az európai stabilitás legfontosabb tényezője, és az előrelátható jövőben képes garantálni tagjai védelmét. Magyarország biztonságát a szövetségesi rendszerrel együtt a demokratikus berendezkedés védelemmel kapcsolatos törvényei is garantálják. A magyar Országgyűlés, mint a nemzet legfőbb államhatalmi és népképviselet szerve az ország alkotmánya (alaptörvénye) mellett, a szövetségesi rendszerekkel harmonizáló törvényrendszert alkotott. Ebben a jogi környezetben kialakításra került az állam védelmében szerepet játszó titkosszolgálatok felosztásának, irányításának, ellenőrzésének, alkalmazásának és feladatainak rendszere 3 is. A rendszerváltoztatás utáni időszakban - a klasszikus értelemben vett hírszerzést és elhárítást, titkosszolgálati tevékenységet folytató - nemzetbiztonsági szervek a demokráciák törvényi garanciával folytatják információgyűjtő tevékenységüket. A korábbiakban jellemzett egyensúlyra való törekvés területei alapján a biztonság fogalma nagyon szerteágazó lehet. Általánosságban a biztonság egyéneknek, csoportoknak, országoknak, régióknak (szövetségi rendszereknek) a maguk reális képességein és más hatalmak, nemzetközi szervezetek hatékony garanciáin nyugvó olyan állapota, helyzete (és annak tudati tükröződése), amelyben kizárható v. megbízhatóan kezelhető az esetlegesen bekövetkező veszély, illetve adottak az ellene való eredményes védekezés feltételei. 4 A biztonság fogalmának meghatározása jól mutatja, hogy egy olyan összetett folyamat eredménye, amelyben az értékek és érdekek rendszere, a veszélyek és azokra adható válaszok rendszerével összhangban alkotja az adott egyén, valamint közösség védelmét. Az általunk használt nemzeti biztonság 2 Az Észak-atlanti Szerződést 1949. Április 4-én írta alá Washingtonban 10 nyugat-európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada. A szervezet megalakításakor a NATO alapvető célja az volt, hogy politikai, illetve katonai eszközökkel biztosítsa tagállamainak védelmét. A kormányközi politikai-katonai szervezethez 1999-ben csatlakozott Magyarország. 3 1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 4 Hadtudományi Lexikon, 144.o.

7 fogalma elsősorban egy adott közösséghez, az államot alkotó nép csoportjához köthető. Ez a kérdéskör megegyezik az adott állam biztonságával. Az államon belüli egyének és közösségek biztonságának garanciáját az állam törvényileg szavatolja. A közrend és a közbiztonság védelme az állam funkciója. Az alkotmány többek között tartalmazza az állam helyzetét, szövetségesi viszonyait és az azzal összefüggő feladatokat is. Ebben a kijelölt környezetben meghatározza azokat a rendvédelmi és fegyveres szerveket, illetve szolgálatokat, melyeknek az ország védelmét kell ellátnia, továbbá az állampolgárok alapvető jogainak és kötelességének rendszerében az egyéni biztonság garanciáit is. Összességében tehát egy adott ország alkotmánya 5 hivatott rögzíteni azokat az intézményeket és feladatokat, amelyek többek között a nép, nemzet biztonságát garantálják. Az alaptörvény kimondja és megteremti a szükséges feltételét annak az összetett irányítási, felelősségi és jogrendszernek, amely meghatározza az adott ágazatok stratégiájának 6 kidolgozását, vagyis az adott intézmények cselekvési, műveleti terveit, a szintén rögzített alapcélok elérése érdekében. A stratégiai elképzelés tartalmazza az ágazati célokat az elérésükhöz szükséges intézkedések rendszerét, és a feladatvégzésük során alkalmazandó eljárásokat, annak megvalósítási idejét. Az alkotmány alapján szintén törvények rögzítik azt is, hogy milyen feltételek érvényesülése mellett korlátozhatja az állam - a meghatározott intézményein keresztül, a közösség biztonsága érdekében - az egyének alapvető jogait. Magyarországon a nemzeti biztonság kialakításához a szükséges alkotmányos és törvényi környezet rendelkezésre áll. A világban lezajló biztonsági folyamatok mellett hazánknak meg kell küzdenie a fiatal demokráciák gyermekbetegségeivel, amely eddig értékelésem szerint, a biztonsági szféra kölcsönhatásaiban és együttműködéseiben is tükröződött. A speciális cselekvési terveket tartalmazó stratégiák kidolgozásának törvényi feltételei adottak, mégis hiányoznak a különböző ágazati komponensek. Az aktív kormányok igyekeznek 5 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA 1949. évi XX. törvény 2/A., 5., 6. és 55. 6 A stratégia görög-latin eredetű szó, a hadászat köznyelvi megnevezése. Hadtudományi Lexikon, 1227.o.

8 végrehajtani a Nemzeti Biztonsági Stratégiában 7 foglaltakat, mégis a különböző minisztériumok évek óta nem képesek megalkotni, és még inkább összehangolni ágazati stratégiájukat. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a védelmi szféra intézményei nem képesek ellátni feladatukat, hiszen külön-külön tevékenységük törvényi szabályozása megfelelő. Az összrendszer hatékonyságának, feladatvégrehajtásának megítélése, ellenőrzése (civil kontrollja) azonban, a megfelelő ágazati stratégiák hiányában nehezen vagy ad hoc jelleggel hajtható végre. A megfelelő stratégiák hiánya nem magyarázható a felelősök és a kidolgozók hanyagságával. A stratégia általános fogalma hasonlóan a biztonság fogalmához a változó környezet hatására folyamatosan változik, újabb és újabb elemekkel bővül. A felgyorsult világunkban az informatikai forradalom hatására az érdekek és értékek, a veszélyek és a fenyegetések, mint feltételeket, valamint a célok és intézkedések mellett új elemekként megjelenik a hadászat végrehajtásának megfelelő szintű felelőseinek, annak időbeli korlátainak, a végrehajtáshoz szükséges feltétel- és erőforrásrendszernek, az alkalmazási környezetnek, valamint az alkalmazás elmaradásának következményei is. Értékelésem szerint ezen alkotóelemek híján a stratégia nem tudja kifejteni szükséges egyensúlyteremtő hatását. A nemzet biztonsága és annak biztosítása érdekében kifejezett stratégia az adott nemzet (állam), szövetségi rendszer vagy csoport értékeinek védelme céljából megtervezett, összehangolt, határozott távra szóló, központilag irányított intézkedések összessége, amelyek végrehajtása során a meglévő erőforrásainkra támaszkodó, a szükséges feltételrendszer biztosításával, optimális környezetben, optimalizált keretek között az optimális erő-rendszerrel képes az érdekeinket érvényesíteni. A stratégiának tartalmaznia kell még az előzőekben felsorolt gyűjtőfogalmak (értékek, érdekek, környezet, keret, erőforrás, erő-rendszer) pontos időszerű hosszú távú megfogalmazását is. A biztonsági és védelmi megfontolások miatt a Magyarország eredményes népszavazást követően 1999-ben tagja lett a NATO-nak, majd azt 7 A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája (2073/2004. Korm. határozat)

9 követően 2004-ben az Európai Uniónak. A korábban említett optimális biztonsági környezeten tehát, ezen szövetségi rendszereket kell értenünk. A magyar Nemzeti Biztonsági Stratégia esetében a két nemzetközi szervezet biztonsági dokumentumait kell forrásnak tekinteni. A forrás kifejezés nem azt jelenti, hogy változatlanul kell elfogadni azokat (erre amúgy sem kötelez egyik szövetségi rendszer sem) hanem azt, hogy a tagok között létrejött multilaterális szerződés alapján a szövetség részeként kell biztosítani a saját, valamint a közösség biztonságának és védelmének stratégiai célkitűzéseit. A közös fellépés érdekében minden szükséges nemzeti képességet garantálni kell (jogharmonizáció, befogadó nemzeti támogatás, missziós tevékenységben részvétel, többnemzeti erők felállítása stb.). A szövetség megadja azt a keretet is (társadalmi, politikai, katonai, gazdasági stb.), amelyen belül a tagok erőforrásaikat a leghatékonyabban képesek felhasználni. Az erők fúziójával az együttműködő nemzetek képességei egymást felerősítve érvényesülhetnek, úgy hogy, a saját elsődleges értékeink védelmére így több lehetőségük nyílik. Magyarországnak a NATO tagjaként 8 a 1999. április 23-24-ei Washingtoni NATO csúcson elfogadott, Szövetség Stratégiai Koncepcióját 9 kell figyelembe venni. A Koncepcióban a XXI. századi biztonság kérdései, valamit a szövetséges haderőkkel kapcsolatos irányelvek kerültek meghatározásra. A NATO Stratégiai Koncepciója szerint a szövetségnek a jövőben is fenn kell tartania a kollektív védelmet, tovább kell erősítenie a transzatlanti kapcsolatokat, és olyan egyensúlyt kell biztosítania, amely lehetővé teszi az európai szövetségesek nagyobb méretű felelősségvállalását. Ennek érdekében tovább kell vinnie a politikai akaratot a béke és biztonság megőrzésére, és ennek alátámasztására fenn kell tartania a katonai eszközök teljes skáláját feladatai teljes körének ellátásához. A dokumentum rögzíti, hogy a szövetségnek a washingtoni szerződésben 10 meghatározott alapvető célja változatlan maradt. A szövetség továbbra is kiáll a transzatlanti kapcsolat mellett, melynek értelmében Észak-Amerika biztonsága szorosan és elválaszthatatlanul összefügg Európa biztonságával. A szövetség 8 Magyarország 1999. március 12-én kapta meg a NATO tagságot a negyedik bővítési körben Lengyelországgal és Csehországgal együtt. 9 The Alliance's Strategic Concept, NAC-S(99)65 24 Apr. 1999. 10 The North Atlantic Treaty - Washington, 4 April 1949.

10 működésének alapját továbbra is az önálló tagállamok önkéntes és kölcsönös hozzájárulása jelenti a kölcsönös biztonságához. A tagok állandó politikai és katonai együttműködése garantálja, hogy a szövetség egységben válaszoljon a veszélyekre és a biztonsági kockázatot jelentő kihívásokra. Ennek érdekében a szövetség tagállamai gazdasági lehetőségeihez mérten, a rendelkezésükre álló védelmi kapacitásukból kiindulva, kollektívan járulnak hozzá a közös védelmi erőfeszítésekhez. A dokumentum figyelembe veszi és tolerálja az egyes tagországok eltérő nemzeti sajátosságaiból és meglévő, illetve kialakítás alatt lévő katonai képességeikből adódó különbségeket is. A Koncepció értelmében a szövetség a jövőben is a biztonságot, a konzultációt, folyamatos együttműködést, az elrettentést és a védelmet, a válságkezelést, valamint a partnerséget tekinti elsődleges céljának. A dokumentum megállapítja, hogy a hagyományosnak tekinthető szembenállás és ezzel együtt a közvetlen háborús veszély Európában és az euro-atlanti régióban gyakorlatilag megszűnt. Új típusú, elsősorban háborús küszöb alatti kihívások jelentkeztek, ezért a szövetség jövőjében nagy szerepe van a válságkezelésre felkészülésnek, a válságokra történő hatékony reagáló képesség kifejlesztésének. A koncepció határozottan leszögezi, hogy a szövetség egyetlen országot sem tekint ellenségének, elkötelezett híve a békés és barátságos nemzetközi kapcsolatoknak és támogatja a demokratikus intézményeket. Ennek intézményes alapját a bővítés után is elsődlegesen a békepartnerségi folyamat (partnership for peace) és a mediterrán dialógus (párbeszéd) következetes továbbvitele jelenti. A Koncepció fontos hangsúlyt helyez a változó stratégiai környezetre. A szovjet birodalom bukását követően a hidegháború befejeztével előrejelzi azokat a változó körülményeket, amelyek hatással lehetnek a szövetség jövőbeni működésére. A biztonsági környezet alakulására vonatkozó optimista előrejelzések ellenére is jelentős biztonsági kihívásokkal és kockázatokkal számol a következő évtizedekben.

11 A Koncepció alapján a főbb stratégia - felhasználva Szabó József 11 elemzését - így összegezhető: a szövetséget fenyegető széles körű hagyományos agresszió rendkívül alacsony valószínűsége ellenére, egy ilyen típusú fenyegetés kialakulásának lehetősége hosszú távon fennáll (nem lehet egyértelműen kizárni); a szövetségen kívül létező nukleáris erők megléte jelentős kockázati tényező az euro-atlanti térség biztonsága és stabilitása terén; a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése komoly aggodalomra okot adó tényező marad; továbbra is jelentős kockázati tényezőként értékelhető a fejlett fegyvergyártási technológiák egyre szélesebb körű terjedése, illetve a hozzáférés lehetőségének kiszélesedése; szorosan összefügg az előzőekkel a világban lezajló informatikai forradalom, mely eredményeinek ellenséges szándékú felhasználása potenciális veszélyforrás a szövetségre nézve a fejlett társadalmak információs rendszerektől való függősége miatt; a szövetség biztonságára egyre nagyobb hatással van a globális környezet. Ma már a legnagyobb veszélyforrást reálisan az olyan szélesebb körű kockázatok jelentik, mint a nemzetközi terrorizmus, a szabotázs, a szervezett bűnözés, a kulcsfontosságú erőforrások forgalmának akadályozása. Az ezekből eredő veszélyhelyzeteket súlyosbíthatja a nagy létszámú embercsoportok ellenőrizetlen mozgása (migráció), amely regionális konfliktusok, valamint környezeti katasztrófák következményeképpen alakulhat ki. A washingtoni szerződés 4. cikkelye értelmében előtérbe állítja a szövetségen belül a konzultációk fontosságát és az ilyen kockázatokra adandó (adható) adekvált válaszok kimunkálása koordinálásának szükségességét. A biztonság garantálása szempontjából jelentős, hogy Európa biztonsága továbbra sem választható el az észak-amerikai kontinens biztonságától. Ezért a transzatlanti kapcsolat erősítése a jövőben is meghatározó tényező 11 Szabó József: Gondolatok a haderő fejlesztéséről a NATO stratégiájának tükrében, 4.o.

12 az európai térség stabilitása és biztonsága szempontjából. A koncepció értelmében a jövőben is szükséges az elégséges katonai potenciál fenntartása és a közös felkészülés a védelemre. A megfelelő katonai képességek megléte teszi lehetővé, hogy a szövetség sikeresen tudjon részt venni a konfliktusok megelőzésében és az olyan válságkezelési műveletekben, melyek nem az 5. cikkely hatálya alá esnek. Az alapvető biztonsági funkciók ellátása érdekében a szövetség erőit továbbra is úgy kell alakítani, fejleszteni, modernizálni, hogy képesek legyenek hatékonyan megfelelni a szövetség teljes feladatrendszere követelményeinek, valamint rugalmasan alkalmazkodjanak a jövő megváltozott kihívásaihoz. A szövetség fenntartja a feladatai teljes skálájának végrehajtását biztosító katonai képességeit, amelyek garantálják a sikeres végrehajtást; a feladatok teljesítésében a XXI. században is megvalósul a Szövetségen belüli szolidaritás és az egység, amely adott esetben gazdasági erőforrások biztosítását, hatékony nem harci jellegű támogatást is jelenthet. a közös védelemben vállalt kockázatok, felelősségek és szerepek következtében arányosan kerülnek megosztásra az ezekből fakadó előnyök. Az amerikai és az európai szövetségesek sokoldalúan és igen jelentékeny mértékben járulnak hozzá a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, beleértve a világ különböző pontjain alkalmazott többnemzetiségű alakulatokat; a szövetség haderejének biztosítania kell a NATO katonai hatékonyságát és cselekvési szabadságát; a szövetségesek biztonsága egy és oszthatatlan, többnemzetiségű katonai erőiknek képesnek kell lenniük bármilyen potenciális agresszor elrettentésére, illetve támadás esetén az agresszió elhárítására; a tagállamok politikai függetlenségének, integritásának és szuverenitásának biztosítására, majd válságkezelésre; az amerikai nukleáris és hagyományos erők európai jelenléte továbbra is szükségszerű és létfontosságú Európa biztonságára nézve, ami viszont szorosan kötődik az észak-amerikai kontinens biztonságához, amely mellett a proliferáció megakadályozása is elsőrendű szempont;

13 a szövetség támogatja az európai biztonsági és védelmi identitás továbbfejlesztését az Európai Unió és a NATO-kapcsolatainak további erősítésével; meghatározó szerepet jut a Szövetség haderejének a partnerállamokkal, illetve más államokkal való együttműködésében, azok katonai erői felkészítésében, kitérve a békepartnerségi műveletek sajátosságaira; A szövetség katonai erőinek főbb feladatait, melyek alapjaiban meghatározhatják a haderő felépítését és a szükséges képességek megteremtését (szakosodást), a koncepció a következőképpen határozza meg: a szövetség katonai erőinek elsődleges feladata a béke védelme, a tagállamok területi integritásának, szuverenitásának, politikai függetlenségének és biztonságának (biztonsági érdekeinek) garantálása; a szövetség és haderejének fontos feladata a kockázati tényezők kiküszöbölése, vagy alacsony szinten tartása az esetleges válsághelyzetek kezelésével még azok kialakulásának kezdetén. Szükség esetén az erőket a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséhez való hozzájárulás, a más legitim nemzetközi szervezetek támogatása céljából végrehajtott hadműveletek és a biztonság szélesebb értelmezése keretében tett politikai, diplomáciai intézkedések megerősítésére is lehessen alkalmazni; a válságkezelés érdekében indított hadműveletek során a haderőnek képesnek kell lennie a különféle kockázati tényezők és ezek következményeinek közötte a humanitárius szükséghelyzetek kezelésére; a haderőnek minden esetben készen kell állnia a szövetségen kívüli országok katonai erőivel és helyi közigazgatási (polgári) szervezeteivel történő hatékony együttműködésre (CIMIC). A Koncepció világosan megmutatja, hogy hazánk számára a NATO szilárd és megfelelő biztonsági alapot teremt, illetve az euro-atlanti szövetségi rendszer tagjaként más közép-távoli, távoli valamint határ- és arcnélküli új fenyegetésekkel, kihívásokkal is szembe kell néznünk. Ezek kezelése kizárólag határainkon túlmutató egyeztetett nemzetközi katonai fellépéssel, továbbá széleskörű társadalmi, ágazati együttműködéssel valósítható meg. Mivel a biztonságunkat

14 fenyegető kihívásokat elsősorban nem külső fegyveres támadásban látjuk, hosszabb távon érdemi stabilitásteremtő erőinket, lehetőségeinket a szövetségesi célok megvalósítására kell felhasználni. A XXI. század korábban vázolt folyamatosan változó eseményei, a globálizáció és a terrorizmus kihívásaira adandó válaszok rendszere óhatatlanul felveti az 1999-es Koncepció létjogosultságát. A megalkotott Stratégia eddig megfelelőnek, időtállónak bizonyult. A 9/11 eseményét követően pedig kijelenthető, reálisan elemezte az akkori helyzetet és korrekt előrejelzéseket adott a jövőre vonatkozóan is. A NATO értekezletek keretein belül a dokumentum aktualitást később Prágában (2002.) és Isztambulban (2004.) is megerősítették. Bár a hidegháború végén sokan jósolták a NATO végét, az azt követő bővítési időszakban valamelyest stabilizálódott a szervezet helyzete. Ez igaz akkor is, ha a Koncepcióban foglalt kihívásokra a NATO-n belül a tagországok más válaszokat adnának. Egyetértve Szenes Zoltán 12 tábornokkal, az iraki háborút követő időszak a Koncepció ellenére, hideghullámot hozott a szövetségi és partnerségi kapcsolatokban, lelassult a döntéshozatal, a határozatok végrehajtásában hiányzott a szilárd politikai akarat. Csökkenő védelmi költségvetések, állandósuló műveleti képességhiányok, lanyhuló politikai párbeszéd és bizalmi problémák nehezítették a 2003. és 2004. közötti évek tevékenységét. A NATO mintha elveszítette volna megújuló képességét, az új, XXI. századi kihívásokra való válaszadási bátorságát, a szövetség jövőjét jelentő problémakörök konstruktív megtárgyalásának lehetőségét. Ismét felerősödtek a NATO-ellenes vélemények, és a kritikusok megint a szövetség kimerüléséről, kiüresedéséről, politikai súlyának elvesztéséről beszélnek. Az Iraki Szabadság hadműveletet követő második évben viszont az Észak-atlanti Szövetség ismét magára talált, erősödő akarat és egység alakult ki a felmerült problémák megvitatására, a politikai dialógus megerősítésére. Az iraki akciót követő események arra utaltak, hogy még korábban az USA legnagyobb szövetségesének és partnerének az EU-nak és Oroszországnak nem veszi figyelembe véleményét a térség rendezésben, addig a folytatott párbeszéd megerősítette a másik két felet, hogy a megoldást az USA e két stratégiai partner nélkül nem képes, és nem is akarja megoldani. A 2005. 12 Szenes Zoltán: A NATO jövője, Új stratégiai koncepcióra van szükség, Hadtudomány (XV. Évfolyam, 2. szám, 2005. június)

15 februári brüsszeli informális NATO- csúcs óta ismét reménykedhetünk, hogy jobbra fordulnak a szövetség dolgai. Az Európai Unió felismerve legfőbb szövetségese az USA önálló védelmi törekvéseit és a XXI. század kihívásait, igyekezett saját biztonsági stratégiával előállni, hiszen mind a Közel Keleten, mind az eurázsiai régióban nemcsak a szomszédságból adódóan - különböztek az érdekei az USA-tól. A NATO-n az euro-atlanti térség egységesen elfogadta ugyan a Koncepciót, ezen belül viszont az EU saját helyzete védelme és stabilitása érdekében megerősítve a NATO biztonsági kereteit - önálló védelmi stratégiát deklarált: 13 Európa soha sem volt ennyire prosperáló, biztonságos és szabad. Az európai történelemben a XX. század első felét jellemző erőszak után a béke és stabilitás példa nélküli korszaka következett. Ebben a fejlődésben az EU létrehozása központi szerepet játszott. Az európai országok elkötelezetté váltak a viták békés rendezése és a közös intézményekben való együttműködés mellett. Az elmúlt időszakban az önkényuralmi rendszerek biztonságos, stabil és dinamikus demokráciákká fejlődtek, és az egymást követő bővítések valóra váltják az egységes és békés kontinens jövőképét. Az európai integráció támogatásával, illetve a NATO-n keresztül Európának adott biztonsági garanciával az Egyesült Államok ebben központi szerepet játszott. Bár Washington a hidegháború után katonai téren főszereplővé lépett elő, egyetlen állam sem képes korunk összetett problémáit egyedül megoldani. A 450 milliós, 25 államot magába foglaló, széles eszköztárral rendelkező és a világ bruttó nemzeti termékének egynegyedét előállító EU szükségszerűen a világpolitika globális szereplője. Ezt erősíti az európai érdekek növekvő azonossága és az Unión belüli nagyobb szolidaritás, mely Európát a külkapcsolatok terén hitelessé és hatékonnyá teheti. Európának készen kell állnia, hogy osztozzon a globális biztonság megteremtésének felelősségében. 13 EUROPEAN SECURITY STRATEGY, Brussels, 12 December 2003

16 Az új biztonsági környezetet jellemző főbb fenyegetések kapcsán a dokumentum megállapítja: jóllehet egy tagállam elleni agresszió nem valószínű, az Európára leselkedő fenyegetések sokkal diverzifikáltabbak, kevésbé láthatóak és kiszámíthatóak: 14 a.) A nemzetközi terrorizmus stratégiai jellegű fenyegetést jelent, Európa pedig egyaránt célpontja és bázisa a terroristáknak. A legutóbbi terrorhullám az agresszív radikalizálódó vallási fundamentalizmushoz kötődik. b.) A tömegpusztító fegyverek proliferációja jelenti a legjelentősebb fenyegetést az államok közötti békére és biztonságra nézve. A hatékony exportellenőrzési mechanizmusok ellenére megnőtt a veszélye egy ilyen fegyverkezési versenynek, különösen a Közel-Keleten. A rakétatechnológia elterjedése tovább növeli az instabilitás veszélyét. A legriasztóbb forgatókönyvet az jelenti, ha tömegpusztító fegyverek jutnak terrorista csoportok birtokába. c.) A regionális konfliktusok (elsősorban a mediterrán térség, a Közel- Kelet) Európa biztonságát közvetlenül veszélyeztetik. Az erőszakos és a befagyott konfliktusok - melyek határaink mentén is előfordulnak - fenyegetik a regionális stabilitást, a kisebbségeket, az alapvető szabadság -és emberi jogokat. d.) A működésképtelen államok és a szervezett bűnözés között közvetlen kapcsolat mutatható ki, ezt szimbolizálja Afganisztán, Libéria vagy Szomália példája. A rossz kormányzás az államokat belülről bomlasztja. e.) Európa a szervezett bűnözés elsőszámú célpontja. Ennek a belső veszélyforrásnak van egy fontos külső tényezője: a határokon átnyúló kábítószer-, fegyver- és embercsempészet a bűnszövetkezetek fő tevékenységi körébe tartozik, melynek szálai a terrorizmushoz is elvezethetnek. A dokumentum amellett, hogy kiemeli a globális gondolkodás és a lokális cselekvés szükségességét, három stratégiai célkitűzést javasol az EU számára: 1./ A fenyegetések elleni harc: 14 EUROPEAN SECURITY STRATEGY, Brussels, 12 December 2003

17 A fenyegetések közös jellemzője, hogy bár gyakran Európán kívüliek, mégis közvetlen veszélyt jelentenek. Az EU a szeptember 11-i események után bevezette az európai elfogatóparancsot, lépéseket tett a terrorizmus finanszírozása ellen és kölcsönös jogi segítségnyújtásról szóló egyezményt kötött Washingtonnal. Az Unió régóta küzd a tömegpusztító fegyverek proliferációja ellen, valamint számos válságövezetben (Afganisztán, Balkán és a Kongói Demokratikus Köztársaság) avatkozott be a béke és biztonság megteremtése érdekében. Az észak-koreai nukleáris tevékenységek, a dél-ázsiai nukleáris veszélyek, valamint a közel-keleti proliferáció veszélyeket rejt Európára nézve is. Az EU hagyományos önvédelmi koncepciója az inváziós veszélyen alapult. A jelenlegi veszélyforrások dinamikusak, már a válságok kitörése előtt készen kell állni a cselekvésre. A konfliktusok és a fenyegetettség megelőzése nem kezdődhet el elég korán. A főbb veszélyek csak egy része katonai természetű, ezért nem is lehet azokat pusztán katonai eszközökkel megoldani, mindegyik más-más megközelítést kíván, amely újból a nemzetbiztonsági szolgálatok jelentőségét hangsúlyozza. A fentiekhez hasonló, összetett konfliktusok rendezéséhez páratlan eszköztárral rendelkezik az Európai Unió. 2./ Hozzájárulás a stabilitáshoz és a jó kormányzáshoz a közvetlen szomszédságban: Európa újraegyesítése és az új tagállamok csatlakozása növeli a biztonságot, de közelebb viszi Európát a problematikus területekhez. A feladat az, hogy létrehozzuk a jól kormányzott országok gyűrűjét az EU keleti szomszédságában és a Mediterrán térség felé. Az EU szerepvállalásának fontossága a Balkánon mutatkozik meg leginkább: az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és a NATO-val folytatott erőfeszítések eredményeképpen az előrejelzések szerint nem fenyegeti a térséget újabb válság. Senkinek sem áll érdekében, hogy új választóvonalak keletkezzenek Európában. Ezt megelőzendő ki kell terjeszteni a politikai és gazdasági együttműködés előnyeit a keleti szomszédok felé, élénkebb érdeklődést kell mutatni a Dél-Kaukázus és az arab világ problémái megoldására. A már több háborút eredményezett arab-izraeli konfliktus megoldása Európa számára stratégia prioritás. Az EU változatlan

18 érdeke a mediterrán partnerekkel való együttműködés folytatása a Barcelonai Folyamat keretében. 3./ Hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rend kiépítése: a globális világban Európa biztonsága és prosperitása egy hatékony multilaterális rendszertől függ. A cél a jog alapján nyugvó nemzetközi rend fejlesztése, ahol a nemzetközi kapcsolatok alapvető keretéül az ENSZ 15 Alapokmánya szolgál. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felelős elsődlegesen a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért, az ENSZ megerősítése további európai prioritás. Az Unió érdeke, hogy a békét és biztonságot fenyegető veszélyekkel szemben a nemzetközi szervezetek, szerződések hatékonyan működjenek és a szabályok be nem tartása esetén az EU álljon készen a cselekvésre, az esetleges szankciók alkalmazására. A nemzetközi rendszer egyik kulcsfontosságú eleme a nemzetközi közösség egészét erősítő transzatlanti kapcsolatrendszer. A regionális szervezetek szintén erősítik a globális kormányzást. A nemzetközi rendszer biztonságát a legjobban a jól kormányzott demokráciák óvhatják meg. A jó kormányzás, a szociális és politikai reformok elterjedése, a korrupció és a feketegazdaság felszámolása, vagy csökkentése, továbbá a jogállamiság és az emberi jogok védelme a nemzetközi rendszer erősítésének leghatékonyabb eszközei. Az európai dokumentum, a NATO Stratégiai Koncepciójához hasonlóan azt a követelményt jeleníti meg legmarkánsabban, hogy a kihívásokra adható válaszok mellet a politikai elmozdulás terén egységesebb külpolitikai fellépésre, és egy hatékonyabb válságkezelési mechanizmus kialakítására van szükség. Az EU potenciáljának megfelelően igyekszik aktívabb szereplővé válni, képessé 15 Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányát 1945. június 26-án San Franciscóban írták alá, s még ugyanabban az évben október 24-én lépett hatályba. Az ENSZ létrejöttének és működésének célja az alapokmány szerint, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, fejlessze a nemzetek közötti kapcsolatokat, megoldja a gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatokat, valamint hogy az egyes nemzetek által a közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek egyeztető fóruma legyen. Az alapokmányt ötven nemzet résztvevői dolgozták ki a San Francisco-i konferencián. Magyarország a II. világháború veszteseként nem lehetett alapító tagja az ENSZ-nek, hazánk 1955. december 14-én csatlakozott a világszervezethez.

19 kíván válni egyszerre több művelet végrehatására is. Mind a két dokumentum jól tükrözi azt a szemléletet, hogy ez csak úgy válhat valóra, ha az euro-atlanti térség szövetséges tagállamai fuzionálják erőiket, a segélyprogramok, katonai, polgári, diplomáciai erőfeszítéseiket, valamint a kutatási-fejlesztési, kereskedelmi és környezetvédelmi képességeiket. Kiemeli még, hogy kihívások kezelése során, de elsősorban a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcban, a külkapcsolatok, a bel- és igazságügy közötti jobb együttműködés és koordináció (interoperabilitás) kulcsfontosságú kérdés. Az EU kimondja, hogy olyan potenciállal kíván rendelkezni, amellyel lehetővé válhat a tagállamokat ért fenyegetések kezelése, és a lehetőségek időben történő megragadása, valamint egy aktív és kimagasló képességekkel rendelkező hatékony - az adott térség országaira inkább támaszkodó - multilaterális rendszert kíván létrehozni, amely egy igazságosabb, biztonságosabb és egységesebb világhoz vezet. A dokumentumoknak egyik számunkra is fontos üzenete, hogy a szövetség államai a biztonságuk garanciája mellett, kötelesek a megfelelő területeken stratégiájukat az összérdekek figyelembe vételével alakítani. A forrásként nevezhető NATO Koncepció és az Európai Biztonsági Stratégia a biztonság kérdéskörében olyan nemzetközi politikai és katonai együttműködést követel meg, amely nemcsak a szövetségesi rendszerre támaszkodik, hanem óriási hangsúlyt fektet a partneri viszonyokra is. Bár az egyértelműen kifejeződik, hogy az EU és az USA vezette NATO a JÓ és a HELYES képviseletének és biztosítójának a legfőbb ereje a világban, a stratégiai partnerség kialakítására egyre nagyobb szüksége van a világ egyensúlyának biztosításában, illetve megteremtésében. Az egyensúly és a konfliktusok megoldása nem képzelhető el Oroszország, Japán, Kína, Ausztrália, India, Pakisztán és Brazília nélkül, hogy csak egy pár hatalmi potenciállal rendelkező országot említsek, de a világ más nemzeteinek részvétele nélkül sem. 16 16 Értékelésem szerint, az iraki rendezés kapcsán 2006-ban felmerült esetleges USA-Irán között párbeszéd folytatása már ezt a stratégiai gondolkodást jelzi, hiszen Irán aktuális atomprogramja, korábban a két nemzet között minden kapcsolatot kizárt volna.

20 Napjainkban szinte minden ország (amennyiben rendelkezik vele) újragondolja, átalakítja nemzeti biztonsági stratégiáját. Ehhez kapcsolódóan szaporodnak a változó nemzetközi körülményekhez igazodó, az állami vezetés által meghatározott - több tartalmi elemben közös - biztonságpolitikára és honvédelmi alapelvekre épülő nemzeti biztonsági stratégiák közötti hasonlóságok, a lényegi különbségek pedig csökkennek. A Stratégia az előző fejezetekben meghatározott szükséges feltételek szerint megnevezi, feltárja és esetenként rangsorolja az országot, a lakosságot fenyegető veszélyeket, kihívásokat, valamint azok kialakulásának lehetőségét. A dokumentum gyakorlatban használható elvi módszert ad a fenyegető konfliktusok politikai és katonai elhárítására és megoldására, valamint az elengedhetetlen képességek megteremtésére. A cél eléréséhez a Stratégia meghatározza még az elégséges, felhasználható eszközöket, a rendelkezésre álló erőforrásokat és a leginkább érintett vezető állami szervezetek feladatát, amennyiben tagja egy államközösségnek, vizsgálja a szövetség lehetőségét is, amelyekkel képes a kihívások kezelésére. A Stratégia kiemeli azon kockázatokat és károkat is, amelyek feltétlen bekövetkeznek, ha a kihívások megfelelő kezelése időben elmarad. A demokratikus államok többsége - köztük a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájának kiindulópontja - szerint a biztonság átfogó és oszthatatlan. Ez a hagyományos politikai és katonai biztonságon túl egyebek között magában foglalja a gazdasági, pénzügyi, társadalmi, technológiai, információs, a környezeti és közbiztonságot, továbbá az emberi és kisebbségi jogi, energiabiztonsági, valamint közegészségügyi elemeket is. 1998. december 29.-n az Országgyűlés elfogadta a 94/1998. számú határozatát, amely a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelvei tárgyalásának mintegy lezárásaként kimondja, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya felelős a Nemzeti Biztonsági Stratégia és a Nemzeti Katonai Stratégia

21 kidolgozásáért, azok szükség szerinti felülvizsgálatáért, valamit a belőlük fakadó feladatok végrehajtásáért. 17 Ez a Stratégia kiemelt fontosságú dokumentum, amely a kormányzati biztonságpolitikai dokumentumok a hierarchiájának csúcsán áll, vagyis a Nemzeti Biztonsági Stratégia felett a nemzeti jogi hierarchiában csak a Magyar Köztársaság Alkotmánya, valamint a már hivatkozott biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozat áll. A Stratégia értelemszerűen - a korábban elemzett keretek miatt - összhangban van a már tárgyalt NATO Stratégiai Koncepcióval és az Európai Biztonsági Stratégiával. Az 1998-2002 közötti kormányzati ciklusban 2144/2002. számú kormányhatározatban fogadták el a demokratikus Magyarország első Nemzeti Biztonsági Stratégiáját. Azonban a 2004. május elsejei Európai Uniós csatlakozásunkból és a változó biztonsági környezetből eredő feladatok, illetve a hosszú távú koncepció igénye megalkotásra késztette Magyarország új - 2073/2004. számú kormányhatározatában foglalt - Nemzeti Biztonsági Stratégiáját, amely két év alatt az akkori 11 tárca együttműködéseként jött létre. A Stratégia rendeltetése, hogy az értékek és érdekek számbavétele, a biztonsági környezet elemzése, a fenyegetések, a kockázati tényezők és kihívások azonosítása alapján meghatározza azokat a célokat, feladatokat és eszközöket, amelyekkel Magyarország a XXI. század elejének nemzetközi politikai, biztonsági rendszerében érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit. 18 A stratégiában a megváltozott feltételek szerint tükröződik a magyar külpolitika hármas prioritásrendszere: az euro-atlanti integráció, a jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyar kisebbség támogatása. Ez természetesen már nemcsak a NATO-, hanem az uniós tag Magyarország stratégiája is, hiszen az EU csatlakozással lezárult egy korszak és a cél ezentúl nem az integrációs szervezetekhez történő csatlakozás, hanem a nemzeti érdekeink érvényesítése ezen integrációs szervezeti keretek között. 17 94/1998. (XII.29.) OGY határozat, 17. cikk 18 2073/2004.(IV.15.) kormányhatározat, 2.o.

22 A Nemzeti Biztonsági Stratégia megállapításai részleteiben, de a teljesség igénye nélkül tárgyalva - 5 fejezet köré csoportosulnak: I. Értékek és érdekek II. Biztonsági környezet fenyegetések, kockázatok, kihívások III. Célok, feladatok IV. A Nemzeti Biztonsági Stratégia megvalósításának eszközei V. Ágazati stratégiák. I. Értékek és érdekek: A Magyar Köztársaság alapvető értékként kezeli az olyan hagyományos, szorosan összefüggő és egymást kölcsönösen feltételező értékeket, mint a béke, biztonság, stabilitás, szuverenitás, demokrácia, jogállamiság, a vállalkozás szabadsága, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok biztonságát, jólétét és gyarapodását, a magyarság kulturális örökségének és identitásának megőrzését. 19 A globalizáció és az integrációval járó kölcsönös függés erősödése révén napjainkra módosult a nemzeti érdekek tartalma és megjelenésük formája. A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági érdekének tekinti: 1./ szuverenitásának, területi épségének és alkotmányos rendjének megőrzését, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülését; 2./ az ország stabilitását, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, a fenntartható gazdasági növekedést, állampolgárai biztonságának és jólétének előmozdítását; 3./ a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, a regionális, államok közötti és országokon belüli megőrzését; 19 2073/2004.(IV.15.) kormányhatározat, 2.o.

23 4./ az Európai Unió keretében megvalósuló integráció kiterjesztését és elmélyítését, a közös kül- és biztonságpolitika hatékonyságának növelését; 5./ a NATO euro-atlanti biztonsági rendszerben betöltött központi szerepének tartós fennmaradását, a NATO közös értékekre és érdekekre épülő, a kollektív biztonság erősítését szolgáló további bővítését, valamint Magyarország szövetségesi szerepének erősítését; 6./ a demokratikus értékek általános érvényesülését, ideértve az euroatlanti térségen túli térnyerését; 7./ a közép-, kelet- és délkelet-európai térség, különösen a Magyarországgal szomszédos országok demokratikus értékrenden alapuló tartós stabilitását és euro-atlanti integrációját, a határon túli magyarok jogainak minél szélesebb körű érvényesítését; 8./ a kelet-európai országok, kiemelten Oroszország és Ukrajna demokratikus értékrenden alapuló tartós stabilitását, az euro-atlanti integrációs szervezetekhez való közeledését; 9./ az euro-atlanti térség tartós stabilitását, a térség konfliktusainak rendezését, a térség biztonságát érintő - elsősorban a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése okozta fenyegetések csökkentését, visszaszorítását; 10./ a nemzetközi rendszer összes szereplőjének konstruktív együttműködését, a kétoldalú, regionális és multilaterális keretekben folytatott együttműködés fejlesztését. II. Biztonsági környezet fenyegetések, kockázatok, kihívások: A biztonság átfogó értelmezésével együtt bővült a biztonsági kockázatok köre is. Az átrendeződő nemzetközi rendszerben megfigyelhető, hogy egyszerre vannak jelen a hagyományos és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű biztonsági kockázatok. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatóak és előre jelezhetők. Jellemző tendencia a külső

24 és belső kockázati tényezők közötti határvonal folyamatos elmosódása. Az új kihívásokra a nemzetközi szervezetekben, intézményekben és más struktúrákban folytatott együttműködés kínálja a leghatékonyabb választ. Magyarországnak alapvetően három fajta kihívással kell számolnia: - globális (terrorizmus; tömegpusztító fegyverek elterjedése; instabil régiók, működésképtelen államok; illegális migráció; gazdasági instabilitás; az információs társadalom kihívásai; globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások) - regionális (Közép-Európa; Délkelet-Európa; a Független Államok Közössége; a mediterrán térség, a Közel-Kelet és Közép-Kelet) - belső (szervezett bűnözés; feketegazdaság és korrupció; kábítószerek terjedése; politikai és vallási szélsőségek; demográfiai kihívások). III. Célok, feladatok: Magyarország alapvetően a NATO- és EU-tagság keretei között, szövetségeseivel és partnereivel együttműködve garantálja biztonságát. Az integrációs szervezetekben betöltött tagság kibővíti Magyarország felelősségét, valamint a fenyegetések és kihívások kezelésére szolgáló eszközök és biztonságpolitikai tevékenységek körét. Magyarország nemzeti érdekeiből, globális és regionális környezetéből következnek azok a célok és feladatok, amelyeket az ország rendelkezésére álló eszközökkel kell megvalósítani. 20 IV. A Nemzeti Biztonsági Stratégia megvalósításának eszközei: Magyarország hosszú távú célja, hogy gazdasági teljesítményével felzárkózzon a fejlett európai országokhoz. E stratégiai cél megvalósításának eszközei: a gazdaság versenyképességének növelése, a pénzügyi és árstabilitásra való törekvés, továbbá a gazdaság és a társadalom kohéziós erőinek kibontakoztatása. 21 20 2073/2004.(IV.15.) kormányhatározat, 11.o. 21 2073/2004.(IV.15.) kormányhatározat, 23.o.

25 A felzárkózáshoz és Magyarország biztonságának megőrzéséhez elsődlegesen politikai eszközökre támaszkodik, felhasználva a diplomáciában, illetve a gazdasági és kulturális együttműködésben rejlő lehetőségeket. A lehetőségek kihasználásán túl a Magyar Honvédségnek rendelkeznie kell rugalmasan alkalmazható adott esetben expedíciós műveletekre is igénybe vehető -, a szövetséges (NATO és EU) erőkkel együttműködni képes, gyorsan telepíthető és fenntartható erőkkel, amelyek földrajzi korlátozás nélkül alkalmazhatók a válságövezetekben. Ezen képességek kialakítása érdekében fel kell mérni az igénybe vehető emberi és anyagi erőforrásokat, ki kell építeni egy koordinált, áttekinthető, - közjogi és költségvetési oldalról is - rugalmas reagálást biztosító struktúrát. A dokumentum szerint a Magyar Honvédség mellett kiemelt szerepet kell vállalnia a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, illetve a rendvédelmi szerveknek. V. Ágazati stratégiák: A biztonság átfogó értelmezéséből következik, hogy a Nemzeti Biztonsági Stratégia végrehajtásából adódó feladatok megoszlanak az ágazati politikák között. Az ágazati stratégiák feladata, hogy az Országgyűlés 94/1998. (XII. 29.) a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló határozatában rögzített kereteken belül, valamint a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájában meghatározott értékek, érdekek és célok alapján a szakágazat sajátosságai és területe szerint lebontva dolgozzák ki a Magyar Köztársaság külső és belső biztonsága fenntartásának gyakorlati módozatait. 22 A Stratégia a terrorizmus kérdésein túl további tíz területen határozza meg ágazati biztonsági stratégia létrehozását, például a katonai, a nemzetbiztonsági, a rendvédelmi, a migrációs, a gazdasági, a pénzügyi, az informatikai vagy a katasztrófavédelmi területeken. 22 2073/2004.(IV.15.) kormányhatározat, 25.o.