Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. december 2. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2016/0376 (COD) 15091/16 ADD 13 FEDŐLAP Küldi: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi AYET PUIGARNAU igazgató Az átvétel dátuma: 2016. december 1. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: ENER 413 ENV 754 TRANS 473 ECOFIN 1149 RECH 340 IA 124 CODEC 1789 Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára SWD(2016) 406 final BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA amely a következő dokumentumot kíséri az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a SWD(2016) 406 final számú dokumentumot. Melléklet: SWD(2016) 406 final 15091/16 ADD 13 DGE 2B HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 30.11.2016 SWD(2016) 406 final BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA amely a következő dokumentumot kíséri az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat {COM(2016) 761 final} {SWD(2016) 405 final} HU HU
Vezetői összefoglaló Hatásvizsgálat az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslathoz A. A fellépés szükségessége Miért? Milyen problémát kell megoldani? Az energiahatékonyságra vonatkozó európai uniós jogi keretet a 2030-as perspektívának megfelelően ki kell igazítani egyrészt a politikai iránymutatásoknak megfelelően (Európai Tanács: 2014. október, Európai Parlament: 2015. december), másrészt annak érdekében, hogy megvalósuljanak a 2020-as és 2030-as uniós célkitűzések eléréséhez szükséges energiahatékonysági megtakarítások. Ez a hatásvizsgálat elsősorban azzal a problémával foglalkozik, hogy az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvben nem szerepel 2030-ra vonatkozó konkrét energiahatékonysági célkitűzés, illetve annak jellege (kötelezően elérendő vagy csak indikatív) sincs meghatározva, továbbá a 7. cikk (Energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek) és a 9 11. cikk (Fogyasztásmérés és Számlainformációk) által létrehozott keretben a gazdasági szempontból megvalósítható megtakarítások a gyakorlatban nem valósulnak meg. Ez kedvezőtlen mindazon uniós polgárok szempontjából, akik így elesnek az ellátás-biztonság és a környezet javulásától várható előnyöktől, az alacsonyabb háztartási és vállalati energiaáraktól, munkahelyektől, élénkebb növekedéstől és innovációtól, valamint az egészségükben lehetséges javulástól. A hosszú távú cél hiánya emellett csökkenti a befektetőknek az energiahatékonysági projektekbe irányuló beruházásokkal kapcsolatos bizalmát. Az azonosított főbb ösztönzők a rövid távú perspektíva (a 7. cikk hatálya 2020-ban lejár), valamint az, hogy a fogyasztásmérés és a számlázás módjának tükröznie kell az energiafogyasztóknak kedvező műszaki fejleményeket. Mi a kezdeményezés várható eredménye? A kezdeményezés lényege több tényező elemzése alapján meghatározni a 2030-ra elérendő optimális energiahatékonysági szintet. E tényezők között szerepel az energiaárakra gyakorolt hatás, a kőolaj és a földgáz külső szállítóitól való függés alakulása, a foglalkoztatásra és a GDP növekedésére, a környezetre, az egészségre, a légszennyezésre gyakorolt hatás és egyéb szempontok is. A kezdeményezés révén biztosítani kell, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv az optimális energiahatékonysági szint 2030-ig való eléréséhez a következők révén járuljon hozzá: a 7. cikk hatályának kiterjesztése 2020-on túlra, hogy továbbra is szerepet játsszon a 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzés elérésében, illetve egyes rendelkezések naprakésszé tétele és egyszerűsítése; a fogyasztásmérés és a számlázás szabályainak tisztázása, a fogyasztók hozzásegítése a műszaki fejlődés által biztosított beavatkozási lehetőségek kihasználásához. Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés? A tagállamok pontosabban tudják alakítani nemzeti szakpolitikájukat az uniós érvényű, más energetikai és éghajlatpolitikai célokkal, például a kibocsátás-kereskedelmi rendszerrel (ETS), a közös kötelezettségvállalási határozattal, vagy a 2030-as megújulóenergia-részesedésre vonatkozó célokkal koherens célkitűzések ismeretében. A 7. cikk szerinti energiamegtakarítási követelmény naprakésszé tétele teljes mértékben megfelel a szubszidiaritás elvének, ugyanis a tagállamokra bízza azon szakpolitikák és intézkedések megválasztását, amelyekkel a megtakarítások elérhetők. Ezentúl a 7. cikk azáltal, hogy meghatározott mennyiségű energia megtakarítását írja elő, javítja más energiahatékonysági követelmények, például az 2
épületek felújítása, az energiahatékonysági címkézés és a környezetbarát tervezés végrehajtását, fokozva hatékonyságukat. Egy egységes energetikai piacon létjogosultsága van annak, hogy a szolgáltatók hasonló, ha nem is azonos kötelezettségeknek és szabályoknak feleljenek meg, a fogyasztók pedig ugyanazokat az alapjogokat élvezhessék, valamint összehasonlítható és érthető információkhoz jussanak. B. Megoldások Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért? A cél szintjének meghatározása érdekében megvizsgálták a primerenergia-fogyasztásnak a 2007-es bázisévhez képest 27, 30, 33, 35 illetve 40%-kos csökkentését. A cél meghatározása érdekében primer és/vagy végső energiafogyasztást, megtakarítási vagy energiaintenzitási célt kellett figyelembe venni. A cél jellege kapcsán a következő lehetőségek merültek fel: 1. lehetőség: indikatív uniós és országos célok; 2. lehetőség: kötelező uniós célkitűzés; 3. lehetőség: kötelező tagállami célkitűzések. Nem azonosítottak előnyben részesítendő megoldást. A 7. cikk kapcsán a következő lehetőségeket mérlegelték: 1. lehetőség: az uniós szintű szabályozás mellőzése; folytatódik a szabályozással kapcsolatos iránymutatás nyújtása és a végrehajtás erősítése. 2. lehetőség: a 7. cikk hatályának kiterjesztése 2030-ig; 3. lehetőség: a 7. cikk hatályának kiterjesztése 2030-ig; egyszerűsítés és naprakésszé tétel (mely megtakarítások számíthatók be, a megújuló forrásokból helyben termelt energia figyelembevétele); 4. lehetőség: a 7. cikk hatályának kiterjesztése 2030-ig; egyszerűsítés és naprakésszé tétel, a megtakarítások mértékének növelése. A 9 11. cikkek kapcsán a következő lehetőségeket vizsgálták: 1. lehetőség: megerősített végrehajtás és további iránymutatás (nincs szabályozási fellépés); 2. lehetőség: az előírások egyértelműbbé és naprakészebbé tétele, a villamos energiára és a földgázra vonatkozó rendelkezések konszolidációja és a belső energiapiaccal foglalkozó jogszabályokkal való összehangolása. A hatásvizsgálat elemzi mindezeket a lehetőségeket a kiindulási helyzethez képest és egymáshoz viszonyítva is. Az elemzésből az tűnik ki, hogy a 7. cikk kapcsán a 3. lehetőség, a 9 11. cikkek kapcsán pedig a 2. lehetőség a legcélravezetőbb, mivel ezek érik el leghatékonyabban és legbiztosabban a várt eredményeket, és ugyanakkor összhangban állnak az Unió más energetikai és éghajlattal kapcsolatos politikáival. Ki melyik alternatívát támogatja? Az érdekeltekkel folytatott konzultáció nem tárt fel egyértelmű preferenciát a kitűzendő cél szintjével és jellegével kapcsolatban. Az európai ipar képviselői, civil szervezetek és polgárok részvételével tartott érdekelti fórumon 282-en vettek részt. Itt a legtöbb véleménynyilvánító támogatta az akár 40%- os megtakarítási cél kitűzését 2030-ra, de e cél kötelező vagy egyéb jellegével kapcsolatban nem született egységes állásfoglalás. A konzultációs folyamatban részt vevő érdekeltek többsége, különösen a civil szervezetek és a közműszolgáltatók támogatták a 7. cikk hatályának 2020-on túlra való kiterjesztését. A véleményt nyilvánító 15 tagállam közül azonban 7 nem támogatta a 7. cikk kiterjesztését. 3
A fogyasztásméréssel és a számlázással kapcsolatos jelenlegi rendelkezéseket az érdekeltek nagyjából 3/5-e találta kielégítőnek, a közműszolgáltatóknak pedig 92%-a. A tagállamok általában véve szintén elégedettek voltak a jelenlegi helyzettel. A 3 képviselt civil szervezet (a fogyasztói szervezeteket is beleértve) közül azonban 2 nem ítélete megfelelőnek a szóban forgó rendelkezéseket, illetve úgy vélte, hogy azok nem biztosítják a fogyasztók számára a kellően gyakori, részletes és érthető tájékoztatást energiafogyasztásukról. C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei? Az elemzések alapján elmondható, hogy a nagyobb energiahatékonyság 2030-ban kedvező hatást gyakorolna a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra és a versenyképességre, emellett pedig jelentősen befolyásolná az energiaellátás biztonságát, különösen a földgázbehozatal szintjét. A 2021- től 2030-ig tartó időszakban a 30 %-os energiahatékonysági célkitűzés követésével a fosszilis energiahordozók behozatalában 69,6 milliárd euró takarítható meg, míg a 27 %-os cél esetében 4274 milliárd eurós költséggel kell számolni, 2030-ra nettó 395 000 435 000 munkahely jönne létre, a GDP-ben előidézett növekedés pedig 0,25 és 0,4 % között mozogna a központi forgatókönyv alapján. A 7. cikk jövőjével kapcsolatban a 3. lehetőséget kell előnyben részesíteni, mivel az kiterjeszti 2020- on túlra az energiamegtakarítási követelményeket, az egyszerűsítés pedig hozzásegíti a tagállamokat az előírt megtakarítások megvalósításához, különösen az épületek felújítása révén. Ez a lehetőség az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekre és az alternatív intézkedésekre vonatkozó követelmények általános érthetőségét is javítja. A 9 11. cikkek kapcsán az előnyben részesített 2. lehetőség megszüntetné azokat a jogi bizonytalanságokat, amelyek jelenleg akadályozzák a többlakásos vagy többcélú épületek esetében a hőenergiával kapcsolatos végrehajtást, az intelligens (távérzékeléses) leolvasásra való átállást pedig segítené és felgyorsítaná, lehetővé téve a színvonalasabb és gyakoribb visszajelzést a felhasználók felé fogyasztásukról. Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)? A 2021-től 2030-ig tartó időszakban az alkalmazott diszkontráták mellett a 30%-os cél 0,46%-kal (9 milliárd euróval) magasabb energiarendszer-költségekkel járna, mint a 27%-os cél. Hosszú távon azonban a 2030-ig elérendő 30 %-os energiamegtakarítási célkitűzés 9 milliárd euróval alacsonyabb energiarendszer-költségekhez vezet 2021 és 2050 között, mint a 27 %-os célkitűzés. A 7. cikk kapcsán előnyben részesített lehetőség várhatóan nem okoz újabb költségeket a tagállamoknak vagy a kötelezett feleknek (a közműszolgáltatóknak), mivel a jelenlegi megtakarítási arány (1,5 %) marad érvényben. További adminisztratív költségekre sem kell számítani, sőt e költségek csökkenhetnek is, mivel a tagállamok már jól ismerik a követelményeket, továbbá mivel egyszerűsödni fog az épületekkel kapcsolatos intézkedések által elért megtakarítások számítása. A 9 11. cikkek kapcsán előnyben részesített lehetőség egyetlen érintett félnél sem tesz szükségessé jelentős kiadásokat, hiszen egyfelől csupán egyértelműbbé teszi a jogi követelményeket és támogatja az új technológiáknak a piacokon máris megfigyelhető térnyerését, másfelől pedig azért, mert az új berendezések üzembe állítására vonatkozó kötelezettséget ezentúl is a költséghatékonyságtól teszi függővé. Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat? 4
Az energiahatékonyság fokozásában a kkv-k kulcsszerepet játszanak, különösen a háztartási berendezések terén (az energiahatékonyságot javító intézkedéseket 70%-ban kkv-k hajtják végre). Számukra kedvező lesz az üzleti lehetőségek bővülése, valamint a csökkenő fogyasztás nyomán csökkenő energiaszámla. A 7. cikk hatályának 2020-on túlra való kiterjesztése pozitív következményekkel jár a kkv-kra nézve, az energiahatékonysági megtakarításokra való folyamatos törekvés ugyanis üzleti lehetőségeket jelent számukra, elsősorban az épületek felújítása terén. Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás? A tagállamok kiadásai ugyan nőhetnek rövid távon az energiahatékonysági beruházások finanszírozása következtében, de hosszú távon a fellépés számukra is megtakarításokat eredményez: csökkennek az üzemanyagok importjával kapcsolatos és az energiafogyasztási (pl. a középületek esetében várható) kiadások, ugyanakkor a magasabb foglalkoztatottság valamint a gazdasági növekedés pedig költségvetési többletbevételeket teremt. Mivel minden tagállamban vannak már hatályos intézkedések, nem valószínű, hogy a 7. cikk alkalmazásának 2030-ig való kiterjesztése újabb költségvetési vagy adminisztratív kiadásokkal járna akár a tagállamok, akár más kötelezett felek (a közműszolgáltatók) számára, hiszen a jelenlegi, évi 1,5%-os megtakarítási szint lenne elvárt a 2021 és 2030 közötti időszakban is. Az adminisztrációs költségek vélhetően csökkennek az épületekkel kapcsolatos intézkedések révén elért megtakarítások számításának egyszerűsödésével, mert a jövőben az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben előírt számítási módszereket lehetne használni. Lesznek-e egyéb jelentős hatások? A 7. cikk hatályának 2020-on túlra való kiterjesztése tovább fogja csökkenteni a végső energiafogyasztást (2030-ban 81 Mtoe megtakarítás várható), alacsonyabb számlákat eredményez a fogyasztóknál, és a jobb energiahatékonyság előnyeit széles körben terjeszti a gazdaságban (pl. továbbfejlődik az energiaszolgáltatási piac), a környezetvédelemben, a szociális (többek között az energiaszegénység visszaszorítása révén) és az egészségügyi szférában. A 9 11. cikk intézkedései kapcsán a vizsgálat szerint az energiahatékonyságról szóló irányelv követelményeinek megerősített alkalmazása a többlakásos épületek fűtése területén további, hozzávetőleg 7 Mtoe megtakarítást, vagyis 50%-kal többet eredményez, mint szabályozás hiányában. D. További lépések Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára? A javaslat nem módosítja a jelenleg érvényes jelentéstételi kötelezettségeket, de az energiaunió irányítási rendszerére vonatkozó kezdeményezés nyomán átlátható és megbízható tervezési, jelentéstételi és nyomonkövetési rendszer fog életbe lépni, melynek alapját az integrált energiaügyi és éghajlatpolitikai tervezés jelenti, valamint a tagállamok egyszerűsített jelentéstétele, rendszeresen értékelve a nemzeti tervek végrehajtását az energiaunió öt dimenziója mentén. Az energiahatékonyságról szóló irányelv végrehajtásának eredményességét a felülvizsgált irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével kell majd értékelni, a Bizottságra pedig új kötelezettségként hárul az irányelv általános felülvizsgálatának elvégzése. 5