EURÓPAI SZEMESZTER TEMATIKUS TÁJÉKOZTATÓ TÁRSADALMI BEFOGADÁS 1. BEVEZETÉS A szegénység és társadalmi kirekesztés leküzdése alapvető politikai prioritás az Európai Bizottság számára. Ez a cél 2010 óta szerepel az Európa 2020 stratégiában az Európai Unió növekedési és munkahely-teremtési stratégiájában, amely új munkahelyek létrehozásán és a szegénység elleni küzdelmen alapul. A stratégia öt kiemelt célja közé tartozik, hogy 2020-ra legalább 20 millióval csökkenjen a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma, és ezzel az évtized során 116,4 millióról (2008) 1 96,4 millióra csökkenjen a szegénységben élők száma. A globális pénzügyi és gazdasági válságot követően Európa azonban eltávolodott a szegénységgel összefüggő célkitűzése teljesítésétől. A fokozott gazdasági tevékenység és a javuló munkaerőpiaci feltételek 2013 óta általános javulást hoztak a legtöbb tagállam szociális körülményeiben. A szociális jogok európai pillére új lendületet ad a szegénység elleni küzdelemnek. A pillér várhatóan referenciakeretet fog biztosítani a tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének felméréséhez, valamint a nemzeti szintű reformok ösztönzéséhez. Általánosságban véve új irányt mutat egy méltányosabb Európa megteremtéséhez és szociális vonatkozása megerősítéséhez az olyan területeken való iránymutatással, mint a társadalmi igazságosság és a felfelé irányuló társadalmi mobilitás, továbbá a szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenség elleni küzdelemhez. E dokumentum rövid áttekintést kíván nyújtani a társadalmi befogadás helyzetéről az Európai Unióban 2. Felépítését tekintve először bevezeti a szegénység és társadalmi kirekesztettség fogalmát és mérését, majd áttekintést nyújt a jelenlegi uniós kihívásokról, végezetül megvitatja a társadalmi befogadást lehetővé tevő szakpolitikai ösztönzőket. Ezzel a szakpolitikai területtel kapcsolatban további információkat tartalmazó kiegészítő tematikus tájékoztatók az alábbi témákkal foglalkoznak: aktív munkaerőpiaci intézkedések, a nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága, egészség és egészségügyi rendszerek, munkaerőpiaci készségek, adórendszerek és adóhatóság, bérmegállapítási rendszerek, az egyenlőtlenségek kezelése. 1 A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányára vonatkozó legutóbbi (2008. évi) adatokkal összehasonlítva akkor, amikor 2010-ben egyetértés született az Európa 2020 stratégiáról. 2 A tájékoztatóban szereplő adatok eltérő információ hiányában az Európai Unió 28 tagállamára vonatkoznak. 1. oldal
2. SZAKPOLITIKAI KIHÍVÁSOK: AZ UNIÓS ORSZÁGOK TELJESÍTMÉNYÉNEK ÁTTEKINTÉSE 2.1. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség mérése A szegénység és társadalmi kirekesztettség összetett jelenség, amelynek mérése többdimenziós megközelítést igényel. Az Európai Unió ezért számos mutatót használ a szegénység elleni küzdelemre vonatkozó uniós célkitűzés megvalósításának értékelésére. A legfontosabb mutató a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányát (AROPE) méri. Ez három fő almutató alkalmazásával történik: a szegénység kockázata (relatív vagy jövedelmi szegénység) azt méri, hogy az emberek hány százaléka él olyan háztartásban, amelynek rendelkezésre álló nettó ekvivalens jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz a nemzeti mediánjövedelem 60%-át (a szociális transzferek után). A mediánjövedelem 60%-ában meghatározott küszöb megegyezésen alapul, és a tisztességes élethez szükségesnek tartott jövedelmet takarja. Az azokban a háztartásokban élő emberek, amelyek rendelkezésre álló nettó ekvivalens jövedelme nem éri el ezt a küszöböt, ki vannak téve a szegénység kockázatának; közül legalább 4 megfizetésére való képtelenség határozza meg 3 ; a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások száma az olyan, 0 59 éves korú népesség arányát méri, amely olyan háztartásban él, amelyben az elmúlt év során a munkaképes korúak a teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint 20%-át töltötték munkával. Az emberek akkor vannak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, ha a szegénység fenti három dimenziója közül legalább egy jellemző rájuk. Egyidejűleg a szegénység két vagy akár három típusa is sújthatja az embereket, ezért bizonyos esetekben az egyes mutatók összesítése megduplázná az értékeket (lásd az 1. ábrát). A szociális jogok európai pillérének részét képező szociális eredménytábla átvette az Európa 2020 stratégia többdimenziós megközelítését, és további mutatókat használ a szegénység mérésére. Ezek a következők: a nagyon rossz lakhatási körülmények között élő személyek aránya a népesség azon részének felel meg, amely túlzsúfoltnak tekinthető lakásban él, miközben a rossz lakhatási körülmények legalább egyike érvényes rá: 1. beázó tető; 2. fürdőkád, zuhanyzó vagy beltéri vízöblítéses vécé hiánya; vagy 3. túl sötétnek tekinthető lakás; a súlyos anyagi nélkülözés az olyan személyek arányát méri, akiknek az életkörülményeit negatívan befolyásolja a források hiánya, és akik nem engedhetnek meg maguknak bizonyos olyan dolgokat, amelyek egy adott társadalomban általában a méltó életkörülményekhez kapcsolódnak. Az alábbi 9 fogyasztási tétel a munkavállalók szegénységi aránya azt mutatja meg, hogy a dolgozó emberek hány százalékának rendelkezésre álló nettó ekvivalens jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz a nemzeti mediánjövedelem 60%-át (a szociális transzferek után). 3 1. a bérleti díj/jelzálog/közüzemi számlák időben történő kifizetése; 2. a lakás megfelelő fűtése; 3. a váratlan kiadások fedezése; 4. minden második nap hús, hal vagy ezzel egyenértékű fehérje fogyasztása; 5. egy hét üdülés; 6. saját tulajdonú autó; 7. mosógép; 8. színes televízió; 9. telefon. 2. oldal
A szegénységi mutatók mellett a jövedelmi egyenlőtlenség mutatói 4 tágabb képet festenek a társadalmi kirekesztettségről: Gini-együttható az egyenlőtlenség leggyakrabban használt mutatója, amely a jövedelem egy országon vagy régión belüli eloszlását méri. Minél magasabb az értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség. A 0 érték teljes egyenlőséget jelez (mindenki ugyanakkora jövedelemmel rendelkezik), a 100 pedig teljes egyenlőtlenséget mutat. A jövedelmi ötödök aránya a népesség legmagasabb, illetve legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 20%-a (felső, illetve alsó ötöd) közötti jövedelembeli különbséget mutatja meg. A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika (EU- SILC) felmérése a jövedelmekre, a szegénységre, a társadalmi befogadásra és az életkörülményekre vonatkozó legfőbb statisztikai forrás. A felmérés egyik legfontosabb előnye, hogy részletes, valamennyi tagállamban harmonizált módon gyűjtött adatokat tartalmaz az egyénekről és a háztartásokról, így lehetővé teszi az országok közötti összehasonlítást. Fontos korlátozás azonban, hogy az adatok csak két év késéssel 5 válnak elérhetővé elemzés és jelentés céljából. 2.2. A teljesítmények áttekintése A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség aránya a 2008. évi pénzügyi válság előtti szintre csökkent. 2016-ban 6 mintegy 118 millió ember, vagyis az európai népesség 4 Lásd az európai szemeszter Az egyenlőtlenségek kezelése című tematikus tájékoztatóját. 5 Például 2017-ben az Eurostat a 2015. évi jövedelmeken alapuló 2016. évi adatokat tette közzé. 6 Becsült adatok a 2015. jövedelmi évre. E kiadvány szerkesztése során még nem álltak rendelkezésre az Írországra vonatkozó adatok. 23,5%-a 7 volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának (lásd a mellékletben szereplő 1. táblázatot), míg 2012-ben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya megközelítette a 25%-ot. A jövedelmi szegénység 2016-ban is a szegénység legelterjedtebb formája, és közel 87 millió embert (17,3%) érint. A súlyos anyagi nélkülözésben élők száma negyedik egymást követő éve csökken, és a 2016 vonatkozásában elérhető előzetes adatok szerint 2005 óta nem volt ilyen alacsony az Európai Unióban (7,5%, vagyis 37,8 millió fő). Az alacsony munkaintenzitás szintje (10,4%, vagyis 38,8 millió fő) meghaladja a 2008. évi értéket (9,2%). Ugyanakkor a jobb munkaerőpiaci körülmények és a fokozott gazdasági tevékenység hatására 2015-ben 2008 óta először csökkent az aktív kereső nélküli háztartásokban élők aránya. Bár az utóbbi időben javul a szegénységi helyzet, a jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is magas, ami aggodalomra ad okot a méltányos elosztással kapcsolatban. A jövedelmi ötödök aránya az utóbbi években emelkedő tendenciát mutat, és 2016-ban elérte az 5,1-et. Emelkedő tendencia jellemző a Gini-együtthatóra is, amelynek értéke 2015-ben 31 volt. A szegénységre és a társadalmi kirekesztettségre vonatkozó uniós szintű, a nemzeti eredmények súlyozott átlagaként kiszámított eredmények nem tükrözik az egyes tagállamok közötti jelentős különbségeket (lásd a 2. ábrát). 2016-ban négy tagállamban Bulgáriában (40,4%), Romániában (38,3%), Görög- 7 A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma alacsonyabb, mint a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés három formájához köthető emberek száma összesen. Ennek az az oka, hogy néhány ember életkörülményei egyidejűleg több helyzetnek megfelelően is besorolhatók. 3. oldal
országban (35,6%) és Litvániában (30,1%) a népesség közel harmada volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. Ezzel szemben ez az arány a Cseh Köztársaságban (13,3%), Finnországban (16,6%) és Hollandiában (16,7%) volt a legalacsonyabb (lásd a mellékletben szereplő 1. táblázatot). A szegénység az egyes korcsoportok és hátterek vonatkozásában is eltér. Néhány társadalmi csoport (fiatalok, gyermekek, fogyatékossággal élő személyek, munkanélküliek és harmadik országok állampolgárai) a legveszélyeztetettebbek közé tartozik. Az európai fiatalok közel harmada fokozottan ki van téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. Az ifjúsági munkanélküliség harmadik egymást követő éve csökken, 2016-ban 18,7% volt az aránya, ami még mindig meghaladja a 2008. évi, válság előtti szintet (15,6%). Ugyanakkor 2016-ban a fiatalok (18 24 év közöttiek) közel harmada (30,5%) volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. A gyermekek is fokozottan ki vannak téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. 2016- ban a (0 17 év közötti) gyermekek esetében a kockázat aránya 26,4% volt, ami meghaladta a munkaképes korú személyek (18 64 év közöttiek), illetve az idősek (65 év felettiek) kockázati arányát (24,2%, illetve 18,3%). A gyermekek veszélyeztetettsége főként a szülők munkaerőpiaci helyzetére vezethető vissza, különösen akkor, ha az a szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáféréssel és alacsony jövedelemtámogatással párosul. A fogyatékossággal élő személyek esetében is jóval nagyobb a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata. 2015-ben az Európai Unióban fogyatékossággal élő személyek 30,2%-a (31 millió fő) volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának, ami jóval nagyobb arány, mint ami a nem fogyatékossággal élő személyek körében megfigyelhető (20,8%). Ez a kockázat a fogyatékosság súlyosságával nő, és a súlyos fogyatékossággal élő emberek körében 2014-ben az Európai Unióban elérte a 36,7%-ot. A munkanélküliek esetében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata 2016-ban elérte a 67,1%-ot. A tartósan munkanélküli személyek továbbá a munkanélküliek közel 48%-át tették ki. Ez a fejlemény különös aggasztó, mert a tartós munkanélküli időszakok a készségek komoly megkopásához, illetve a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség fokozott kockázatához vezethetnek. A tartós munkanélküliség hatására továbbá sok érintett többé nem részesül semmilyen jövedelemtámogatásban vagy szociális védelemben. A foglalkoztatás nem minden esetben nyújt védelmet a szegénység ellen, és az aktív keresők szegénységi rátájának növekedése szintén aggasztó fejlemény. A jelentések szerint 2015-ben az aktív keresők 9,5%- a nem rendelkezett elégséges jövedelemmel, ami növekedés a 2008. évi szinthez 8 (8,5%) képest. Az ideiglenes szerződések és a részmunkaidős munkahelyek terjedése hatással van erre a folyamatra. Az ilyen típusú munkák gyakran alacsonyabb ellentételezéssel és munkaintenzitással járnak, s ez a szegénység fokozódó kockázatának fő oka 9. Másrészről az ilyen szerződések szorosan összefüggnek a munka digitalizálását érintő tendenciákkal, a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyra fektetett hangsúllyal és az anyák újbóli munkaerőpiaci megjelenésével. A nem uniós születésű népesség uniós helyzete különösen fontos, mivel egyre inkább választ kell adni a menedékkérők beáramlására. Az Unión kívül születettek esetében 2015- ben a szegénység vagy társadalmi 8 EU-27, a 2008. évi horvátországi adatok nem állnak rendelkezésre. 9 Employment and Social Developments in Europe (ESDE) 2016, 87. o. 4. oldal
kirekesztettség kockázata a becslések szerint 39,1% volt, vagyis közel kétszer annyi, mint az uniós születésű népesség esetében (21,6%). A szegénység és társadalmi kirekesztettség által fenyegetett egyéb csoportok 10 közé tartoznak az egyedülálló szülők, a többgyermekes szülők és a kisebbségek, például a romák. 10 Nem minden ilyen csoport esetében állnak rendelkezésre összehasonlítható uniós adatok. 5. oldal
1. ábra A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma a mutatók típusa alapján elemezve, EU-28 (2015)* (millió) ÖSSZESÍTETT SZÁMOK AZ EGYES RÉSZMUTATÓKHOZ: A RÉSZMUTATÓK KOMBINÁCIÓI (METSZETEKKEL): Súlyos anyagi nélkülözésben élők 40,3 Szegénységi arány a szociális transzfereket követően 12.2 16.0 Súlyos anyagi nélkülözésben élők Szegénységi arány a szociális transzfereket követően 86,6 51.0 9.2 3.0 14.2 Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya 39,6 13.3 Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya Forrás: Source: Eurostat (t2020_51, t2020_52 and t2020_53) * A szegénységi mutatók metszete 2016 vonatkozásában nem volt elérhető e kiadvány szerkesztése idején. 6. oldal
3. SZAKPOLITIKAI ÖSZTÖNZŐK A SZAKPOLITIKAI KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE A szegénység, társadalmi kirekesztettség és egyenlőtlenség megelőzése és csökkentése nagymértékben függ a tagállami intézkedésektől és reformoktól. Az Európai Uniónak az a feladata, hogy szakpolitikai tanácsadással és a reformok finanszírozásával támogassa és kiegészítse a tagállami szakpolitikákat a társadalmi befogadás és a szociális védelem terén. Az Európai Unió aktív befogadással 11 kapcsolatos megközelítése az alábbiakat tűzte ki célul: i. segíteni a munkaképes személyeknek fenntartható és minőségi munkahelyet találni; ii. a méltóságteljes élethez elégséges forrásokat biztosítani a nem munkaképes személyeknek; iii. támogatást nyújtani a társadalmi rész- vételhez. Ez a megközelítés három elemre épül: a megfelelő jövedelemtámogatásra, a befogadó munkaerőpiacra és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Megfelelő jövedelemtámogatás biztosítása mindenkinek és a munkanélküliségi vagy inaktivitási csapdák elkerülése a munkaképes személyek esetében. Befogadó munkaerőpiacok teremtése a kereső tevékenységhez és a létminimumhoz való, mindenkire kiterjedő lehetőségek biztosításával. A befogadó munkaerőpiacok többek között olyan aktív munkaerőpiaci intézkedéseken alapulnak, amelyek jobban összhangba hozzák a munkavállalókat és a munkahelyeket, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkanélküliek fenntarthassák a kapcsolatot a munkaerőpiaccal 12. 2. ábra A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek (2016): szabványosított értékek EU 28 = 0 Forrás: Eurostat, EU-SILC, internetes adatkód: tsdsc100 * E kiadvány szerkesztése idején nem álltak rendelkezésre az Írországra vonatkozó adatok, ehelyett a 2015. évi adatok kerültek felhasználásra. 11 Lásd a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlást (2008/867/EK) és a végrehajtásról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumot [SWD(2017) 257 final]. 12 Lásd az európai szemeszter Aktív munkaerőpiaci intézkedések című tematikus tájékoztatóját. 7. oldal
A jó minőségű egészségügyi ellátáshoz 13, valamint a szociális és egyéb támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása felszámolhatja a munkaerőpiaci akadályokat, és ezzel a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget. A gyermekgondozási szolgáltatások például lehetővé teszik, hogy a szülők visszamenjenek dolgozni. Egyéb konkrét programok és szolgáltatások segítenek megszólítani a társadalom legkirekesztettebb tagjait (hajléktalanok, egykori elítéltek, mentális betegek, kábítószerfüggők) és támogatni a társadalomba való visszailleszkedésüket. Számos egyéb szakpolitikai ösztönző áll a tagállamok rendelkezésére a nemzeti szociális eredményeik javítására. Például: Hatékony és méltányos oktatás és az egész életen át tartó tanulási rendszerek biztosítása 14, hogy a munkaerőpiaci belépéshez és előrehaladáshoz szükséges készségekkel ruházzák fel az embereket. Annak biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek egyenlő lehetőségeket kapjanak és az alacsony képzettségű személyek megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek az egész életen át tartó tanuláshoz. Olyan adópolitikák 15 elfogadása, amelyek megfelelően ösztönöznek minden szereplőt (munkavállalókat, munkáltatókat és vállalkozókat) a gazdasági tevékenységben való teljes körű részvételre. Bérmegállapítási szakpolitikák 16, amelyek biztosítják a megfelelő jövedelmet, miközben figyelembe veszik a versenyképességre és a munkahelyteremtésre gyakorolt hatásokat. Megfelelő és fenntartható nyugdíjak 17 többek között a foglalkoztatással, részvétellel és független élettel kapcsolatban a tevékeny időskorra vonatkozó szakpolitikák révén. Az Európai Unióban a nyugdíjasok átlagosan nagyobb védelemben részesülnek a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával szemben, mint a teljes népesség. Megkülönböztetést tiltó jogszabályok elfogadása olyan akadályok leküzdésére, amelyekkel egyes csoportok az álláskeresés, a lakhatás vagy a szociális jogokhoz való hozzáférés során szembesülhetnek. 4. A SZAKPOLITIKA JELENLEGI ÁLLÁSÁNAK KERESZTVIZSGÁLATA 4.1. A jövedelemtámogatás hatékonyságának és eredményességének javítása A szociális transzferek és az adók újra elosztják a jövedelmet az egyének és a háztartások között. Nagy hatást gyakorolhatnak a szegénységre és a jövedelmi egyenlőtlenségre. A szociális kiadásoknak 18 köszönhetően (a nyugdíjra fordított kiadásokat nem számítva) a szegénység 2015-ben 25,9%-ról 17,3%- ra csökkent az Európai Unióban. Ugyanakkor a szociális védelem hatása jelentősen eltér az Európai Unióban: a változás kevesebb mint 7% Bulgáriában, Cipruson, Észtországban, Görögország- 13 Lásd az európai szemeszter Egészség és egészségügyi rendszerek című tematikus tájékoztatóját. 14 Lásd az európai szemeszter Munkaerőpiaci készségek című tematikus tájékoztatóját. 15 Lásd az európai szemeszter Adórendszerek és adóhatóság című tematikus tájékoztatóját. 16 Lásd az európai szemeszter Bérmegállapítási rendszerek című tematikus tájékoztatóját. 17 Lásd az európai szemeszter A nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága című tematikus tájékoztatóját. 18 A szociális védelemmel kapcsolatos juttatások magukban foglalják az alábbiakat: öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások (nyugdíjak); betegségi, egészségügyi és fogyatékossági ellátások; családi és gyermekek után járó ellátások; álláskeresési járadék; lakhatási támogatás és a társadalmi kirekesztettség elleni támogatás. 8. oldal
3. ábra A szociális transzferek* hatása a szegénység elleni küzdelemre (2016) és az előző évekhez képest történt változás A szociális transzferek előtti és utáni szegénységi arány összehasonlításán alapuló számítás; e számítások szempontjából a nyugdíjak nem számítanak szociális transzfernek. ban, Olaszországban, Lettországban, Lengyelországban és Romániában, illetve több mint 25% Belgiumban, Dániában, Finnországban és Írországban (lásd a 3. ábrát). A szociális transzfer mértéke mellett a kiadások eredményessége és hatékonysága is szerepet kap, vagyis az, hogy a kiadások a legjobb eredményeket hozzák (eredményesség) a legkevesebb költség mellett a foglalkoztatási és növekedési externáliák maximalizálásával (hatékonyság). A szociális kiadások eredményességében és hatékonyságában mutatkozó eltérések számos tényezőtől függnek. Először, az eredeti jövedelem (például munkából származó jövedelem, beleértve a vállalkozói jövedelmet, a tőkejövedelmet és a nyugdíjakat 19 ) elosztásától függően jelentős eltérések vannak a szociális transzfereket 19 A nyugdíjak eredeti jövedelemnek számítanak, mert újra elosztják a jövedelmet egy élet során. Forrás: Eurostat, EU SILC 2016 megelőző szegénység és egyenlőtlenségek terén. A szegmentált és polarizált munkaerőpiacok 20 általában nagy egyenlőtlenséghez vezetnek a szociális transzfereket megelőzően, ami nagyobb mértékű újraelosztást tehet szükségessé. Másodszor, a szociális kiadások méretében és tervezésében mutatkozó jelentős különbségek segíthetnek megérteni az újraeloszlási hatásokban jelentkező különbségeket az egyes jövedelmi és népességi csoportokban. A lényeges jellemzők közé tartozik a kiadások funkciónkénti és fajtánkénti összetétele, az adózás progresszivitása, 20 A szegmentálás olyan helyzetet takar, amelyben a megfelelő védelemmel rendelkező munkavállalók egymás mellett léteznek a rosszabbul fizetett, bizonytalan munkát végző munkavállalókkal, s ez utóbbiaknak nincs sok lehetőségük arra, hogy ezt a bizonytalan munkát jobb munkára cseréljék. 9. oldal
az egyetemes és eszközvizsgálaton alapuló ellátások kombinációja, valamint a kiadások munkaerőpiaci barátságossága (vagyis az, hogy milyen mértékben támogatják a munkaerőpiaci integrációt és ösztönzik a munkavégzést). 4.2. A szociális védelem konkrét területei Az álláskeresési járadék 21 mellett a minimumjövedelmet biztosító intézkedések (például a végső biztonsági háló) is támogatják a legveszélyeztetettebb embereket. A gyermekeket és családokat támogató juttatások jelentős hatást gyakorolhatnak a szegénység elleni küzdelem sikerére a kedvezményezettek körében. A szegénységet csökkentő hatásuk eltér az egyes uniós tagállamokban: a leginkább Finnországban, Írországban, az Egyesült Királyságban és Németországban, a legkevésbé pedig Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Olaszországban járulnak hozzá a gyermekszegénység elleni küzdelemhez. Az optimális hatás érdekében fontos az ilyen rendszerek más szakpolitikai ösztönzőkkel való integrálása. Ez magában foglalja az alábbiakat: a minimumjövedelmet biztosító intézkedések összekapcsolása az aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel a munkavállalási fékek és az inaktivitási csapdák elkerülése érdekében; a minimumjövedelmet biztosító intézkedések és az egyéb szociális védelmi szolgáltatások (például lakhatási támogatás, egészségügyi ellátás, gyermekgondozási juttatások) közötti összhang megteremtése a hozzáférés elősegítése, az igénybevétel maximalizálása és a következetesség biztosítása (például az ellátások megkettőzésének elkerülése) érdekében. 21 Lásd az európai szemeszter Álláskeresési járadékok című tematikus tájékoztatóját. 10. oldal
4. ábra A családokat és gyermekeket támogató juttatások szegénységcsökkentő hatása a 0 17 év közötti gyermekek esetében Forrás: Eurostat, EU-SILC UDB 2013 A minimálbérre vonatkozó előírások széles körben használatosak az uniós tagállamokban az aktív keresők körében tapasztalható szegénység kezelésére. A minimálbérek azonban több tagállamban nem érik el a szegénységi küszöböt. 2016- ban 22 uniós tagállamban létezett a kormány által nemzeti jogszabályban előírt minimálbér. A többi 6 uniós tagállamban a minimálbér rögzítésére kollektív szerződések révén került sor, gyakran ágazati szinten, a gazdaságilag aktív népesség nagy részét lefedve. Ez volt a helyzet Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban. 4.3. Az aktív keresők közötti szegénység 2015-ben 22 az aktív keresők szegénységi aránya stabilan 9,5% volt, de magasabb maradt, mint a 2008. évi szint 23. Az aktív keresők 22 Az EU-28-ra és Írországra vonatkozó, 2016. évi adatok nem volt elérhetők e kiadvány szerkesztése idején. 23 EU-27, a 2008. évi horvátországi adatok nem állnak rendelkezésre. szegénységi aránya jelentős eltéréseket mutatott az Európai Unióban: a Cseh Köztársaságban ez az arány 4%, Romániában 18,6%, Görögországban pedig 13,4% volt. Emellett különbségek figyelhetők meg a munkaerőpiacon aktív személyek között: az önfoglalkoztatók esetében magasabb a szegénység kockázata, mint a bérből és fizetésből élők esetében, csakúgy, mint a részmunkaidős munkavállalók esetében a teljes munkaidőben dolgozókhoz képest 24. A hagyományos munkaviszonyban dolgozókhoz képest a nem hagyományos munkaviszonyban dolgozók bérhátrányban vannak. Az alacsonyabb keresettel rendelkezők közül néhányan a hosszabb munkaidővel kompenzálni tudják az alacsonyabb béreket, de a nem önként vállalt részmunka megerősíti az alacsonyabb bérek hatását. Az aktív keresők közötti szegénységet befolyásoló további tényezők közé tartozik a háztartások összetétele és a szociális transzfer. A háztartásban élő további munkavállalók vagy idősek további 24 ESDE, 2016, 84. o. 11. oldal
FI CZ BE IE DK NL MT HR SK SI FR AT BG SE UK CY HU LV EU DE LT EE PT PL IT LU ES EL RO A 18 64 év közöttiek százalékos aránya jövedelmet jelenthetnek fizetés vagy nyugdíjak formájában. A szociális transzferek növelhetik a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét, és csökkenthetik az aktív keresők közötti szegénység kockázatát. 5. ábra Az aktív keresők közötti szegénység 2008-ban, 2012-ben és 2015-ben 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 2015 2012 2008 Megjegyzés: 18 68 éves korú munkavállalók. Horvátország vonatkozásában nem állnak rendelkezésre 2006. évi adatok (helyette 2009. évi adatok kerültek felhasználásra). Az EU rövidítés 2006 vonatkozásában az EU-27-re, a többi év vonatkozásában az EU-28-ra utal. Forrás: Eurostat, [ilc_iw01] 12. oldal
4.4. A minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés A minőségi szolgáltatásokhoz például a gyermekgondozáshoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a tartós ápoláshoz-gondozáshoz, valamint az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés hozzájárul a társadalmi befogadáshoz. Például a minőségi és megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a gyermekek a társadalmi hátterüktől függetlenül a legjobb lehetőségeket kapják az életben, és megkönnyíti a szülők munkaerőpiaci beilleszkedését. Ugyanakkor a bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy ez általában kevésbé terjed ki a legveszélyeztetettebb gyermekekre (például az alacsony jövedelmű családok vagy a munkaerőpiactól legtávolabbi családok gyermekeire, a roma gyermekekre, a migrációs háttérrel rendelkező gyermekekre és a fogyatékossággal élő gyermekekre). Ez az alacsony gyermekgondozási részvétel számos olyan tényezőnek tulajdonítható, mint a rendelkezésre állás és hozzáférhetőség (különösen a vidéki területeken), a megfizethetőség, a jogosultság és a szülői döntések. Például a gyermekgondozás költsége és a szülők alacsony bére szintén jelentős akadályt jelenthet a gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából, például Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Írországban, Lettországban, Litvániában és Szlovéniában, ahol az alacsony várható jövedelemmel rendelkező egyedülálló szülők nem részesülnek megfelelő pénzügyi ösztönzésben annak érdekében, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, és nem veszik igénybe a gyermekgondozási szolgáltatásokat a gyermekeik számára. A családi és egyéb szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés is fontos szerepet játszik a veszélyeztetett gyermekek jólétének biztosításában. A jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 25 már kisgyermekkortól nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez és élethez, illetve a társadalomban való részvételhez. A szegénység és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés betegségekhez, munkaképtelenséghez, függőséghez, fokozott szegénységhez és kirekesztődéshez vezethet. A gazdagabb régiókhoz képest a legszegényebb uniós régiókban ötször nagyobb a kockázata annak, hogy egy gyermek az első életévének betöltése előtt meghal, míg néhány tagállamban a tehetősek várható élettartama 10 évvel meghaladja a szegények körében várható élettartamot. Külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett személyekre, például az idősekre és a fogyatékossággal élő személyekre. Az intézményesítettség elkerülhető annak biztosításával, hogy az ilyen emberek a közösségükhöz lehető legközelebb (beleértve a vidéki területeken) rendelkezzenek hozzáféréssel az egészségügyi szolgáltatásokhoz. A megfizethető és minőségi lakhatás hiánya is közpolitikai aggodalomra ad okot. 2015-ben az európai népesség 4,9%-a élt komoly lakhatási problémával küzdő háztartásban 26, és a háztartások 11,3%-a a rendelkezésre álló jövedelme több mint 40%-át lakhatásra költi. 25 Lásd az európai szemeszter Egészség és egészségügyi rendszerek című tematikus tájékoztatóját. 26 A népesség azon része, amely túlzsúfoltnak tekinthető lakásban él, miközben a rossz lakhatási körülmények legalább egyike érvényes rá: beázó tető; fürdőkád, zuhanyzó vagy beltéri vízöblítéses vécé hiánya; vagy túl sötétnek tartott lakás. 13. oldal
Emellett kezd megjelenni a hajléktalanok új csoportja, amely nőkből, gyermekes családokból, fiatalokból és migráns családokból származó személyekből áll. A probléma megoldására irányuló szakpolitikai ösztönzők közé tartozik az állami, önkormányzati lakáshoz juttatás vagy a jó minőségű lakhatási támogatás, a kényszerkilakoltatás elleni védelem, valamint szállás és szolgáltatások biztosítása a hajléktalanok számára a társadalmi befogadásuk előmozdítása érdekében. Dátum: 2017. október 30. 14. oldal
MELLÉKLET 1. táblázat A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek (2008 és 2016) A teljes népesség %-a ezer fő 2008 2016 2008 2016 EU* 23,7 23,5 115 908 117 951 Ausztria 20,6 18,0 1 699 1 542 Belgium 20,8 20,7 2 194 2 335 Bulgária 44,8 40,4 3 421 2 890 Horvátország : 27,9 : 1 159 Ciprus 23,3 27,7 181 234 Cseh Köztársaság 15,3 13,3 1 566 1 375 Dánia 16,3 16,7 887 948 Észtország 21,8 24,4 291 318 Finnország 17,4 16,6 910 896 Franciaország 18,5 18,2 11 150 11 463 Németország 20,1 19,7 16 345 16 035 Görögország 28,1 35,6 3 046 3 789 Magyarország 28,2 26,3 2 794 2 541 Írország 23,7 : 1 050 : Olaszország 25,5 29,9 15 082 18 095 Lettország 34,2 28,5 740 554 Litvánia 28,3 30,1 910 871 Luxemburg 15,5 19,7 72 114 Málta 20,1 20,1 81 85 Hollandia 14,9 16,7 2 432 2 797 Lengyelország 30,5 21,9 11 491 8 221 Portugália 26 25,1 2 757 2 595 15. oldal
Románia 44,2 38,8 9 115 7 694 Szlovákia 20,6 18,1 1 111 950 Szlovénia 18,5 18,4 361 371 Spanyolország 23,8 27,9 10 786 12 827 Svédország 14,9 18,3 1 367 1 799 Egyesült Királyság 23,2 22,2 14 069 14 359 * A 2008. évi adatokban nem szerepel Horvátország; a 2016. évi adatok becslésen alapulnak, és nem szerepel bennük Írország. : nincs adat Forrás: tsdsc100 16. oldal
2. táblázat Szegénységi mutatók: országok összehasonlítása A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya, a szegénységi arány, a súlyos anyagi nélkülözés aránya (a népesség százalékában), a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások (a 0 59 év közötti népesség százalékában), EU, euróövezet és az egyes tagállamok (2012 2015) A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett A szegénység kockázatának kitett Súlyos anyagi nélkülözés Nagyon alacsony munkaintenzitás 0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 0 5 10 15 20 25 0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 0 5 10 15 20 25 CZ CZ CZ CZ SE SE SE SE NL NL NL NL FI FI FI FI FR FR FR FR DK DK DK DK AT AT AT AT SK SK SK SK LU LU LU LU SI SI SI SI DE DE DE DE BE BE BE BE MT MT MT MT EA19 EA19 EA19 EA19 PL PL PL PL UK UK UK UK EU28 EU28 EU28 EU28 EE EE EE EE IE IE IE IE PT PT PT PT HU HU HU HU ES ES ES ES IT IT IT IT CY CY CY CY HR HR HR HR LT LT LT LT LV LV LV LV EL EL EL EL RO RO RO RO BG BG BG BG 2015 (csökkenés) 2012 2012 2015 (növekedés) semleges semleges Megjegyzés: A zöld oszlopok a 2012 (ahol a világoszöld oszlopok végződnek) és a 2015 (ahol a sötétzöld oszlopok végződnek) közötti csökkenést mutatják. A vörös oszlopok a 2012 (ahol a világosvörös oszlopok végződnek) és a 2015 (ahol a sötétvörös oszlopok végződnek) közötti növekedést mutatják. A szürke oszlopok kicsi vagy semminemű változást nem jeleznek. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya magában foglalja a szegénységi arányt, a súlyos anyagi nélkülözést és a nagyon alacsony munkaintenzitást. Az egyes oszlopok aránya nem adódik össze a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányát illetően, mert abban az egyes alkotóelemek átfedést mutatnak. Az év az EU-SILC-felmérés évére utal; a jövedelmi intézkedések az előző évre vonatkoznak; a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya: előző évi jövedelem; súlyos anyagi nélkülözés: folyó év; nagyon alacsony munkaintenzitás: előző évi állapot. Bulgária és Észtország vonatkozásában megszakítások figyelhetők meg 2014-ben (Bulgária: a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya, súlyos anyagi nélkülözés; Észtországban: a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya, szegénységi arány, nagyon alacsony munkaintenzitás) Forrás: Eurostat, EU-SILC (ilc_peps01. Ilc_li02, ilc_mddd11, ilc_lvhl11) 17. oldal