Magyarország vegetációja

Magyarország vegetációja Tanagyag: Hortobágyi-Simon: Magyarország legfontosabb növénytársulásai (225-263) Seregélyes, T., Szollát, Gy. és Standovár, T. 1995. Vegetáció és növénytársulások. In: Pannon Enciklopédia, Magyarország növényvilága (Járainé-Komlódi, M és Hably, L. szerk.), Dunakanyar 2000, pp. 148-220

Vizes élőhelyek rögzült hínár vizitök

Vizes élőhelyek lebegő hínár

Vizes élőhelyek égerláp

Fátlan vizes élőhelyek Felszíni vagy talajvíz által befolyásolt, nedves, fátlan területek. Az év nagy részében vízzel borított élőhelyek, melyekben a nedves-vízi életmódhoz jól alkalmazkodó közepes vagy magas termetű lágyszárú vegetáció alakul ki. A szárazabb fátlan területeknél többnyire fajszegényebbek. A mocsarak vize felszíni víztestekből származik, ezért általában folyók, patakok szélén, árterein, tavak partján találjuk őket, talajuk humuszban gazdag laza öntéstalaj. Vizük oxigénben és tápanyagban gazdag felszíni víz, vízutánpótlásuk jó, így anaerob lebomlási folyamatok nem alakultak ki, tőzegképződés nincs. Ezzel szemben a lápokat medencékben, lefolyástalan, pangóvizes területeken találjuk, felszín alatti víz jellemző rájuk, amely tápanyagban és oxigénben szegény, a lebomló növényi részek talajukban anaerob folyamatok során tőzeget képeznek. Talajuk láptalaj, iszapjukban gyakran halmozódik fel kén-hidrogén. A mocsarak és lápok fajösszetétele jelentős részben átfed, de vannak kifejezetten a lápokra (anaerob viszonyokra) jellemző növények. A lápokban is jelenhetnek meg mocsári növények, azok leromlása (pl. vizük tápanyagban való feldúsulása) során.

Vizes élőhelyek nádasok

Vizes élőhelyek gyékényesek

Vizes élőhelyek mocsarak

Vizes élőhelyek tőzegmoha lápok

Vizes élőhelyek zsombékosok

Vizes élőhelyek rétek A rétekre az jellemző, hogy bár víz által befolyásolt területek, vízborítottságuk rövidebb időszakra korlátozódik, mint a lápok-mocsarak esetében, a vegetáció zártabb (nyílt vízfelületek nem tagolják), uralkodnak benne a középmagas füvek és sások. A lebomlási folyamatok aerob-anaerob jellege, a vízutánpótlás felszínifelszín alatti módja, valamint a növényzet összetétele alapján megkülönböztetjük a lápréteket és mocsárréteket. A láprétek-mocsárrétek, a lápokhoz-mocsarakhoz hasonlóan számos átmeneti formát mutatnak. A hegyvidéken a tartósan fátlan irtásterületeken megjelenő üde hegyi réteken a láp és mocsárrétekhez hasonló szerkezetű, de összetételében eltérő vegetáció jelenik meg. Mivel mezőgazdasági hasznosításuk a réteknek elsősorban a kaszálás (ez tartja fenn sokféleségüket is), kaszálóknak, kaszálóréteknek is hívják őket.

Vizes élőhelyek rétek

Vizes élőhelyek üde rétek, írtásrétek

Üde rétek, írtásrétek

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Szik Szikesek olyan termőhelyen alakulnak ki, ahol a talaj lösz frakciója magas, vízmegtartó képessége jó, a klíma viszonylag száraz (a jelentős párolgás a talajban felfelé irányuló vízáramlást eredményez), és a talajvíznek magas a Na+ és Mg++ tartalma. A talaj felső régiójában sófelhalmozódás, amely történhet az A szintben (akár a felszínen is), és a B szintben. Speciális kémiai viszonyok, magas sótartalom, lúgos kémhatás, erős vízmegkötés miatt rossz vízgazdálkodás, szélsőséges vízviszonyok. Szikeseink jelentős része másodlagos, folyószabályozás okozta. Sófelhalmozódás a felső szintben: mézpázsitos szikfokok, vakszik, szikes mocsarak, szikes tavak. Sófelhalmozódás felett humuszos A szint: ürmös puszták, padkás szikesek, sziki tölgyesek, sziki rétek.

Síkvidéki régió Szik padkás szikes

Síkvidéki régió Szik - vakszik

Síkvidéki régió Szik szikfok - Puccinellia limosa

Síkvidéki régió Szik szikes mocsár, sziki tölgyes

Síkvidéki régió Szik sziki rét

Erdős sztyepp vegetáció Összetett, átmeneti vegetáció típus, ami zárt száraz gyepek, száraz, fellazuló erdők és száraz cserjések mozaikjából áll. A zárt lombos erdők (tölgyesek) és a zárt száraz gyepek (sztyepp) széles átmeneti zónájának tekinthető. A Kárpát-medence víz által nem befolyásolt sík vidékeinek és a hegylábi régiónak zonális (makroklíma által meghatározott) vegetáció típusa, amely főleg mélyebb termőrétegű talajon, löszös alapkőzeten fejlődött ki. Ennek szerkezete és faji összetétele jelentős mértékben módosul edafikus okokból, pl. hegyvidéken a sziklásabb talaj, változó kitettség módosítja, síkvidéken a talajviszonyok (homok, szik) és a talajvíztől (felszíni víztesttől) való távolság. A természetes erdősztyepp táj hazánkban sehol nem maradt fenn, régóta kiterjedt emberi használat jellemzi, összetevői (sztyepprétek, lejtősztyeppek, síkvidéki száraz tölgyesek, hegylábi tölgyesek, bokorerdők) maradvány állományokban, ember által erősen átalakítva figyelhetők meg. Hazánkban az erdőssztyepp táj legjobb állapotban a hegylábi régiókban figyelhető meg.

Erdős sztyepp vegetáció - Hegylábi régió

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Lejtősztyepp Hegyvidékek délies kitettségű lejtőin, cserjésekkel, fellazuló tölgyesekkel mozaikot képező zárt száraz gyepek. Füvek az uralkodók, de egyéb fajokban igen gazdag, többszintes gyepek.

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Lejtősztyepp

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz A síkvidéki löszhátakon lösz sztyepprétek, pusztai cserjések és lösztölgyesek mozaikja helyezkedhetett el. Mély termőrétegű csernozjom, csernozjom-barna erdőtalaj. Az eredeti vegetáció szinte teljesen megszűnt, leginkább a löszgyepeknek maradtak fenn maradvány állományaik. Lösztölgyesek: Főleg hegységperemen maradt fenn egy-két állomány, mély, lösz alapkőzeten kialakult csernozjom barna erdőtalajon. Többszintes, fellazuló erdő, fejlett cserjeszint, lombszinttel összemosódik, uralkodnak benne az általános fényben gazdag tölgyes elemek, de a löszcserjések fajai is megjelennek. Gyepszintben tölgyes és bokorerdei fajok mellett a nyíltabb részeken a száraz gyepek fajai fordulnak elő. Lösz sztyepprétek Szerkezetük a lejtősztyeppekhez hasonló, talajuk csernozjom, vízben kiülepedett löszön alakul ki, állományaik mezsgyéken, meredek löszletöréseken maradtak fenn, korábbi állományaik ma szántók. Fajkészletük hasonló a lejtősztyeppekhez, hegyvidéki elemekben szegényebb, számos keleti elterjedésű löszgyep faj jelenik meg bennük.

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Lösz

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok A vegetáció mozaik a Duna-Tisza köze, a Kisalföld, a Dráva sík és a Nyírség homokhátságain jelenik. Mind a gyepek, mind az erdők szerkezetét és fajösszetételét meghatározza a homok sajátos talajfizikai sajátságai (durva textura, jó vertikális vízvezetés). Talajvíztől távolabb elhelyezkedő buckatetőkön nyílt homokpusztagyepek, nyáras borókások, homoki tölgyesek alkotnak mozaikot, a talajvízhez közelebb eső térszíneken, üde talajú gyöngyvirágos tölgyesek, homoki sztyepprétek, buckaközi mocsarak jelennek meg.

Erdős sztyepp vegetáció Síkvidéki régió Homok

Sziklagyepek Előfordulás - Termőhely: Hegyvidékek éles gerincein, csúcsain, meredek felső lejtőin jelennek meg, szilárd, sziklás alapkőzeten. Állományaik kicsik, mozaikot alkotnak a sziklaerdőkkel, sziklai cserjésekkel, bokorerdőkkel, lejtősztyeppekkel. Klímájuk makroklímánál többnyire szárazabb és szélsőségesebb, északi oldalon hűvösebb, déli oldalon melegebb. Sokféle alapkőzeten kialakulhatnak, ez faji összetételüket jelentősen befolyásolja. Talajuk igen sekély termőrétegű, sziklás köves váztalaj, talajképződés lassú, korlátozott, jelentős mértékű erózió. Növényzet Termőhelyi okokból fátlan élőhely, déli oldalakon nyílt, északin zártabb gyepek jelennek meg, a növényzetet megszakítják sziklakibúvások, kőtörmelék kibukkanások. A vegetáció faji összetételét és szerkezetét alapvetően meghatározza a kőzet, annak fizikai aprózódása és kémiai sajátsága. Kialakulhat dolomiton, mészkövön, bazalton, andeziten, rioliton, homokkőn. Jellemző funkcionális típusok: erős tövű zsombékoló füvek, sások; mélyen gyökerező, horizontális növekedésű kétszikűek; párna ill. csomó képző kétszikűek; efemer életforma. Sziklán és szikla közötti talajrétegen moha és haraszt bevonat.

Sziklagyepek

Sziklagyepek a képen ördögszántás

Sziklagyepek Kakukkfüvek és egyéb illatos ajakosok

Vizes élőhelyek bokorfüzesek Sík és dombvidéki folyók partján, zátonyain jönnek létre, az év nagy részében víz borította területek. A talajképződés a rendszeres elöntés, lerakódás miatt gátolt, hordalék, kavics, homok, iszap. Alacsony termetű füzekből, ritkábban nyarakból (Populus nigra) létrejövő fellazult állományok. Gyepszintjüket a rendszeres elárasztás, hordalék lerakódás, a tápanyagok és szerves hordalék rendszeres utánpótlása, és a rendszeres bolygatás határozza meg. Állandó gyepszint nem alakul ki, a borítás változó, a fajösszetétel esetleges időben és térben változik. Jellemzőek az egyéves fajok, főleg nedves területek gyomjai.

Vizes élőhelyek - bokorfüzesek

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők Nagyobb folyók árterein évente rendszeresen (2-4 hónapra) elárasztott területeken alakulnak ki, talajuk öntéstalaj, szerves anyagban gazdag, a humifikáció a rendszeres elöntés miatt gátolt (nyershumusz), szerves anyagban, tápanyagokban gazdag, jellemzőek az áradásból adódó rendszeres bolygatások. Magas növekedésű, többszintes, jó záródású erdők, de a fényviszonyok a cserje és gyepszintben is kedvezőek, gyors növekedés, összetett koronaszerkezet, sok korhadó faanyag. Cserjeszint változatos, jellemző fajok: Cornus sanguinea, Rhamnus catharticus, Viburnum opulus, jelentős lehet a bolygatásjelző Sambucus nigra és a Rubus caesisus borítása, jelentős veszélyt jelentenek az adventív inváziós cserjék (Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica). A gyepszint fejlett, jellemzőek a mocsári növények, sok a bolygatás jelző faj. Uralkodóvá válhatnak idegenhonos, inváziós lágyszárúak pl. Solidago gigantea, Impatiens glandulifera. Jellemzőek a lián életmódot folytató növények.

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők - liánok Humulus lupulus Echinocystis lobata

Vizes élőhelyek puhafás ligeterdők inváziós fajok Solidago gigantea Impatiens glandulifera

Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők Síkvidéki folyók magas árterein rendszeresen, de nem minden évben elöntésre kerülő erdők, talajuk hordalék és öntéstalaj. Átmenetet képeznek a ligeterdők és az üde lomberdők (pl. gyöngyvirágos-tölgyesek) között. A faállomány magas növekedésű, jó záródású, többszintes, vegyes korszerkezetű. Cserjeszintje fejlett, a gyepszint borítása változatos, keverednek benne az üde lomberdei fajok (kora tavaszi geofitonok, sarjtelepképző lágyszárúak) és a mocsáriligeterdei fajok. Jelentős lehet a bolygatás jelző fajok borítása. Jelentős a lián életformájú növények borítása, pl. borostyán, hazai és inváziós szőlőfajok.

Vizes élőhelyek keményfás ligeterdők, mocsári gólyahír, mocsári sás

Vizes élőhelyek égerligetek Hegy- és dombvidékeken jelennek meg a patakok menti keskeny áradási zónában völgyekben, lapályokon, talajuk öntéstalaj. A patak rendszeres áradása miatt tápanyagban gazdag, ahol rendszeres a patak által kialakított bolygatások. Gyakran alakulnak ki körülöttük pangó vizes, lápi jellegű részek. Az állományok gyakran egyszintesek, amelyben a lombkoronát elsősorban az enyves éger hozza létre, amelybe kőris fajok elegyednek. Az aljnövényzetben kedvező fényviszonyok uralkodnak. A cserjeszint fejlett, a lágyszárú szint többnyire jelentős borítású. Az égerligetek jellegzetes növényei a sásfélék, páfrányok, magaskórós növények. Megjelennek az üde lomberdők növényei is, a geofiton aszpektus jelentős lehet.

Vizes élőhelyek - égerligetek

Vizes élőhelyek égerligetek, patakmenti magaskórós (Petasites hybridus)

Matteuccia struthiopteris Vizes élőhelyek égerligetek Equisetum telmateia

Vizes élőhelyek láperdők Lefolyástalan, pangó vizes területeken láperdők figyelhetők meg, amelyekben a fák szinte az egész évben vízben állnak, talajuk tőzeges láptalaj, vizük barnás színű, oxigénben szegény, amelyben a belekerülő szerves törmelék eltőzegesedik (anaerob lebontó folyamatok). A fűzlápok gyakran zárt cserjésként jelennek meg, sok nagyobb lápok szélén gyűrűt képeznek, aljnövényzetük a fényhiány miatt gyér.

Vizes élőhelyek - égerlápok

idáig

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb. 200 400 m tszf. magasságban zonális Termőhely: optimálisan viszonylag mély barna erdőtalaj és barnaföld, de előfordulhat sekély termőrétegű talajokon is. Alapkőzetben nem válogat, bár meszes alapkőzetű területeken mészkedvelő tölgyesek helyettesíthetik. Fafaj összetétel Uralkodó (állományalkotó) fafajok: csertölgy és kocsánytalan tölgy Elegyfafajok: mezei juhar, vadkörte, barkóca berkenye, hárs fajok A faállomány többnyire két szintű, de idősebb, természetközelibb állományokban vegyes korszerkezet (sok szint) is kialakulhat. A lombkorona jelentősebb záródás mellett is sok fényt enged át, fejlett cserje és gyepszint

Cseres - kocsánytalan tölgyesek

Cserjeszint borítása nagy, és fajgazdag Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjeszint Jellemző fajok: koronaszintben megtalálható fafajok újulata (főleg csertölgy és mezei juhar), tatárjuhar, galagonya, kökény, kecskerágó és som Gyepszint A borítása jelentős és fajgazdag, az elfüvesedés többnyire másodlagos (nagyvadállomány, gazdálkodás) Jellemző fajok Vékonyleveű füvek és sások, pillangósok, látványos virágú lágyszárúak

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok galagonya kökény

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok fagyal ostorménfa

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Kecskerágó fajok

Cseres - kocsánytalan tölgyesek Cserjefajok Som fajok

Bükkösök Előfordulás Zonálisan az ország belsejében kb. 600 m, Ny-Dunántúlon kb. kb. 400 m fölött, az Alpokban-Kárpátokban kb. 1100 m-ig, ezt kitettség, domborzat módosítja Termőhely Kiegyenlített, párás, humid makroklíma, viszonylag enyhe tér, viszonylag hűvös nyár, sok csapadék Sokféle alapkőzeten megjelenik, sokféle talajtípuson, bükk szempontjából legoptimálisabb a mély, agyagbemosódásos bana erdőtalaj

Bükkösök Lágyszárú fajok Zártabb állomány alatt kora tavaszi geofitonok hóvirág galambvirág.

Bükkösök Dinamika Szerkezet

Bükkösök

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Előfordulás: Hegy és dombvidékeken kb. 400 600 m tszf. magasságban zonális, alacsonyabb térszineken is előfordul zárt völgyaljakban, északi lejtőkön Termőhely: Hűvös, párás mikroklíma, üde talajok, optimálisan viszonylag mély agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Ramman féle BE, lejtőhordalék talaj) Összetételében és szerkezetében a fényben gazdag (száraz) tölgyesek és a bükkösök sajátságai keverednek A tölgy és bükk dominanciájú zónák átmeneti típusának tekinthető Természetes referencia nincs, bolygatási rezsim (dinamika) a bükkösökéhez lehet hasonló

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek Fafaj összetétel Uralkodó (állományalkotó) fafaj: kocsánytalan tölgy, a felső szintben, lenne bükk is, de általában a gazdálkodás miatt kiszorul, és gyertyán az alsó szint-ben. Elegyfafajok: vadcseresznye, hársak, juharok, csertölgy, bükk, magas kőris. Összetételt a gazdálkodás jelentősen a kocsánytalan tölgy, rosszabb esetben a cser(tölgy) felé tolja.

Gyertyános - kocsánytalan tölgyesek

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők A délies kitettség miatt a mikroklíma a makroklímánál melegebb, szárazabb, szélsőségesebb, a napsütéses órák száma több. viszonylag sekély talajon kialakuló erdők. Alacsony fellazuló, alacsony növekedésű faállomány, terebélyes koronájú, ferde növekedésű fák, fejlett cserjeszint, tisztásokon lejtősztyepp vegetáció, széles erdőszegély átmenet. Domináns fafajok: molyhos tölgy, virágos kőris mezei juhar, tatárjuhar, sajmeggy. Cserjefajok (önálló cserjéseket is képezhetnek) szárazságtűrő fajokból állnak: cserszömörce, ostorménfa, kökény, galagonya és rózsa fajok. Gyepszint fejlett, mozaikos, fa és cserjecsoportok körül száraz tölgyesek, és száraz erdőszegély fajok (erdőssztyepp fajok), nyílt részeken lejtősztyepp fajok.

Erdős sztyepp vegetáció Hegylábi régió Bokorerdők

Kulturerdők Alapvetően fatermesztési céllal létesített, többnyire idegenhonos ill. tájidegen fafajokból létrehozott intenzív művelés alatt álló erdők. Jellemzi őket a telepítés előtti talajművelés, a gyakori beavatkozás, rövid vágásforduló, tarvágás. Általában egy fafajból álló, monodomináns, egykorú, egyszintes állományok. Az eredeti növényzet teljesen, vagy jelentős mértékben átalakul, gyakran a termőhely is hosszú távon megváltozik. akácosok nemenyárasok és nemesfüzesek + fekete dió, vörös tölgy, fenyőfélék

Nemes nyarasok

Szántóföldi gyomközösségek Elsősorban gabona vetéseink, valamint kapás kultúráink területén, a táblák közötti mezsgyéken, valamint a parlagokon megjelenő változó összetételű közösségek, melyben uralkodók az egyéves fajok. Néhány korábban elterjedt gyomnövény (pipacs, mezei szarkaláb, konkoly, búzavirág) mára visszaszorult az intenzív gazdálkodás és a vegyszeres gyomírtás hatására, más fajok (disznóparéj-, libatop fajok, betyárkóró, parlagfű, kakaslábfű, fenyércirok) az elmúlt évtizedekben terjedtek el.

Útszéli gyomközösségek Városokban, utak mentén, rendszeresen zavart és taposott területeken jönnek létre, ahol a gyakori bolygatások miatt valódi talaj esetenként ki sem alakul. többnyire szélsőséges mikroklíma és változó vízviszonyok jellemzik, gyakori a tápanyagok felhalmozódása. Uralkodnak a jó terjedő képességű, egyéves, gyenge kompetíciós erejű fajok. A közösségeket a változó faji összetétel, és esetenként egy-egy faj nagy tömegben való megjelenése jellemzi. Fajkészletük jelentős mértékben átfed a szántóföldi gyomközösségekével. Jellemző faj a pásztortáska, puha rozsnok, meddő rozynok, bürökgémorr, nagy útifű, angolperje, egynyári

Útszéli gyomközösségek