D. Németh Zsuzsanna 1 - Székely László 2 Megújuló energiaforrások és a fenntartható fejlődés Renewable energy resources and the sustainable development d.nemeth.zs@gmail.com, 1 Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Közgazdaságtudományi, Jogi és Módszertani Intézet, Ph.D. hallgató 2 Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar Matematikai és Informatikai Intézet, egyetemi docens Az emberiség jövőjét meghatározó öt legfontosabb körülmény az egészség, az ivóvíz, a mezőgazdaság, a levegő és a biodiverzitás. Mindezek biztosításához a Föld népességének folyamatos növekedése következtében mind az energiafelhasználásban, mind a mezőgazdasági termelés mennyiségében egyre növekvő igény jelenik meg világszinten. A környezet és klímavédelem, a fenntartható fejlődés és az ésszerű energiagazdálkodás megvalósítása határokon átnyúló, nemzetközi egyezmények, valamint az egyes országok egyéni vállalásai által biztosíthatók. A 2015. decemberében Párizsban tartott ENSZ 21. klímakonferenciájának célja egy olyan globális megállapodás aláírása volt, amely a 2020-ban lejáró Kiotói Egyezményt váltja fel, és amellyel sikerül visszaszorítani az éghajlatváltozást, valamint +2 C alatt tartani a globális átlaghőmérséklet-emelkedést, elősegíti továbbá a megújuló energiák hasznosításának térnyerését az energiagazdálkodás területén az energiahatékonyság és a fenntarthatóság érdekében. Az elemzés bemutatja a világ tendenciákat az összes energia felhasználás és annak struktúrájára vonatkozóan, valamint azokat a nemzetközi egyezményeket és gazdaságpolitikai lépéseket, amelyek hatással voltak ennek alakulására. Mélyebb elemzést adunk az EU-28 országaira vonatkozóan, korreláció és klaszteranalízis segítségével elemezzük a végbement változásokat, az azokat mozgató hajtóerőket és eredményeket, fókuszálva az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulására. Kulcsszavak: fenntartható fejlődés, megújuló energia, szén-dioxid kibocsátás, korreláció, klaszteranalízis 1. Bevezetés Az emberiség a Föld népességének növekedésével valamint a technikai fejlődés hatására egyre nagyobb arányban igényelte a természeti erőforrások kitermelését, hasznosítását. A fosszilis energiaforrások iránti igény azonban egyre növekvő tehertételt is jelent mind a környezet, mind a klíma tekintetében. Az egy főre eső energiaigény növekedése napjainkban különösen a fejlődő és feltörekvő országokban érzékelhető. A Föld fejlettebb országai ezzel szemben az egyre fejlettebb technológiák alkalmazása révén mérsékelhetik energiaszükségletüket. A teljes végső tüzelőanyag felhasználása az elmúlt negyven évben közel kétszeresére nőtt a világon (1. Ábra). A növekvő népesség energiaigényét azonban alapvetően befolyásolja az, hogy milyen módon, milyen mértékben kívánják kielégíteni igényeiket, fenntartani jólétüket. 2013-ban az egy főre eső energiafogyasztás világátlaga elérte az 1,9 olaj egyenérték tonna (TOE)/fő-t, míg az USA-ban 6,92, Katarban 18,52 Eritreában pedig 0,13 TOE/fő értéket (IEA, 2015). 81
Szén Kőolaj Földgáz Bioüzemanyagok és Hulladék Elektromos energia Egyéb 1. Ábra: A világ teljes végső tüzelőanyag felhasználása (Mtoe) 1971-2013 között Forrás: IEA, (2015) Az energiaszükséglet kielégítésére az ipari forradalom óta elsősorban a hagyományos energiahordozók szolgáltak. A fosszilis energiahordozó (kőolaj, szén, földgáz) gazdaságosan kitermelhető mennyisége azonban folyamatosan csökken. A világ még fellelhető fő fosszilis energiahordozó készleteinek elhelyezkedésére és mennyiségére vonatkozó becslés szerint a készletek több mint 17%-a kőolaj, melyből 10,81%-kal Közel-Kelet, 1,93%-kal Oroszország, 1,61%-kal pedig Dél-Amerika rendelkezik. A földgáz a fosszilis energiahordozó készletek 17,34%- át teszi ki, amelyből 7,07%-kal Közel-Kelet, 5,57%-kal Oroszország, 1,39%-kal pedig Afrika bír. A szénkészletek 64,99%-kal a legnagyobb arányt képviselik, amelyből 18,20% Észak-Amerikában, 16,27% pedig Oroszországban található. Kína, India, Ausztrália, Kelet-Ázsia 6-8%-os részesedéssel következnek (Shafiee és Topal, 2009). Ezen hagyományos energiahordozók elégetéséből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével a gazdasági- és népességnövekedés igénye szerint azonban az ember éghajlati rendszerre gyakorolt hatása egyértelmű. Mivel e folyamatok következtében megemelkedett a légkör szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid koncentrációja, melyek éghajlati rendszerre gyakorolt hatásait más antropogén hajtóerők hatásaival együtt kimutatták, rendkívül valószínű, hogy a XX. század közepétől megfigyelt felmelegedésnek ezek voltak a legfőbb okozói (Éghajlatváltozás, 2014). 1972-ben A növekedés határai című jelentés megfogalmazta: ha a lakosság számának, az iparosítás, a környezetszennyezés, az élelmiszertermelés méreteinek, az erőforrások kimerítésének jelenlegi növekedési tendenciái változatlanok maradnak, akkor a növekedés határait bolygónkon már valamikor a következő száz év folyamán elérjük. Ennek legvalószínűbb következménye az lesz, hogy mind a népesség száma, mind az ipar kapacitása viszonylag hirtelen és irányíthatatlanul visszaesik. (Meadows, 1972). A fenntarthatóság, illetve fenntartható fejlődés kifejezése (Brown, 1981) a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával kapcsolta össze, oly módon, hogy minimális legyen a környezet minőségi és mennyiségi romlása. Az 1992-ben Rio de Janiero-ban megtartott, Környezet és Fejlődés konferencia központi gondolata már a fenntartható fejlődés volt, ahol 178 ENSZ tagállam közül 172 vett részt. Ezt követte számos nemzetközi konferencia (1997 riói Föld Csúcs Kiotói Jegyzőkönyv; 2000 - Millenium Csúcstalálkozó ENSZ Millennium Deklaráció; 2002 Johannesburg Johannesburgi Deklaráció a Fenntartható Fejlődésről; 2012 ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferenciája (RIO+20) A jövő, amit akarunk dokumentum; 2015 Párizs, ENSZ 21. klímakonferenciája 82
Párizsi Megállapodás), s az azokat lezáró nemzetközi egyezmény, nyilatkozat és terv elfogadása. A Párizsban 2015-ben megtartott ENSZ 21. klímakonferenciájának célja egy olyan globális megállapodás aláírása volt, amely a 2020-ban lejáró Kiotói Egyezményt váltja fel, amellyel sikerül visszaszorítani az éghajlatváltozást, valamint +2 C alatt tartani a globális átlaghőmérséklet-emelkedést (D. Németh, 2016). Elősegíti továbbá a megújuló energiák hasznosításának térnyerését az energiagazdálkodás területén az energiahatékonyság és a fenntarthatóság érdekében. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) Speciális Jelentésében (IPCC SRREN, 2011) a megújuló energiaforrások aktuális és jövőbeli helyzetét elemzi. Átfogó ismertetést ad a megújuló energiaforrásokról és technológiákról, a lényeges költségekről és hasznokról, illetve az enyhítésben betöltött lehetséges szerepükről. Áttekintést nyújt továbbá a megújuló energiaforrások tudományos, műszaki, környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozásairól a kormányok, kormányközi szervezetek és valamennyi érintett fél számára. A jelentés szerint a megújuló energiák részaránya 2008-ban világszinten elérte a 12,9%-ot (2. Ábra). A megújulók közül a bioenergia részesedése a legmagasabb (10,2%), melynek 38%-a korszerű gáz és hulladék, míg a további, meghatározó 62% a biomassza elégetéséből származik. A második legmagasabb arányt a vízenergia képviseli 2,3%-kal. A globális energiaigény 2008-ban elektromos energia esetén 61 EJ/év, hőenergia esetén 164 EJ/év, míg közvetlen energia esetében 492 EJ/év volt. A potenciálisan rendelkezésre álló megújuló energiaforrások mértékét és földrajzi elhelyezkedését azonban a klíma 2 C alatti megváltozása vélhetően nem befolyásolja a jövőben (IPCC SRREN, 2011). 2013-ra ez az arány megváltozott. A hagyományos energiahordozók aránya 78,4%-ot, az atomenergia 2,6%-ot míg a megújuló energiák 19%-ot tettek ki (REN21, 2016?). A megújuló energiák 19%-a az alábbiak szerint oszlott meg: hagyományos biomassza 9%, a bio-hő 2,6%, az etanol 0,34%, a biodízel 0,15%, a bioerőmű 0,25%, a vízerőmű 3,8%, a szélerőmű 0,39%, a szoláris hűtés/fűtés 0,16%, a fényelektromos (PV) napenergia 0,077%, a koncentrált napenergia (CSP) 0,0039%, a geotermális hő 0,061%, a geotermális áram 0,049% és az óceán erőmű 0,00078% arányban részesült az össze megújuló energia fogyasztásából 2013-ban. 1. Ábra: A világ teljes energia fogyasztása energiaforrásonként, 2013 Forrás: Renewables, Global Status Report, http://www.ren21.net/status-of-renewables/global-status-report/ 83
A megújuló energiák elterjedését támogató célkitűzések közül 2015-re a világ 164 országa fogadott el legalább egy típust. Ezen országok száma a 2005-ben résztvevő 43 országhoz képest majdnem megnégyszereződött 2015-re (3. Ábra). A kék színnel jelölt országok mindegyike a nemzeti megújuló célkitűzésekből legalább egy típust elfogadott, a világos színnel jelölt országok csupán al-nemzeti szinten határoztak meg célokat, míg a fehér színnel jelölt országok megújuló energiák elterjedését támogató célkitűzések nélkül láthatók a térképen. A megújuló energia célkitűzés egy a kormányzat által megerősített hivatalos állásfoglalás, terv vagy cél (helyi, állami, nemzeti vagy regionális szinten) a megújuló energiák bizonyos mennyiségének eléréséhez egy jövőbeli időpontig. Némely célkitűzés törvénybe iktatott, míg mások szabályozó ügynökségek vagy minisztériumok által vannak megerősítve. (GSR, 2014) A megújuló energiaforrások világszintű elterjedésével, támogatásával, az energiamixben való részesedésük meghatározóvá válásával lehetővé válik a globális átlaghőmérséklet 2 C alatt tartása. Ebben a fejlett országokon kívül a fejlődő országok is aktív szerepet kell, hogy vállaljanak és vállalnak is a fentiek szerint. Erre hívja fel a figyelmet a Világbank tanulmánya (World Bank, 2009), miszerint a fejlődő, ma még kevés energiát használó országoknak is át kell alakítaniuk az energiaszerkezetüket ahhoz, hogy a kitűzött 2 C-os hőmérséklet-emelkedési szint tartható legyen. 2. Ábra: A Nemzeti Megújuló Energia Célkitűzések összes típusát tartalmazó világtérkép, 2015 Forrás: Renewable Energy Target Setting, (IRENA) International Renewable Energy Agency (2015) A világ energiafogyasztásának alakulása kivetül a világ valamennyi államára, így az Európai Unióra, s annak tagállamaira is. A világtendenciák bemutatást követően elemzésre kerül az Európai Unió, mint gazdasági és politikai egységesülés kapcsolata a megújuló energiák energiafelhasználásában és fejlődésében. 2. Anyag és Módszer 84
A tanulmány az Európai Unió 28 országának, illetve Magyarország (Eurostat, 2016a, c, d) adottságainak összehasonlítását, illetve különbözőségeinek, egyenlőtlenségeinek feltárását, bemutatását tűzte ki célul. Az energiafelhasználás, a hagyományos, illetve megújuló energiaforrások felhasználásának statisztikai módszerekkel történő elemzése során feltárja Magyarországon és az Európai Uniós tagállamokban az elmúlt évtizedben bekövetkező változásokat. A kutatásban az összehasonlító elemzés alapjául szolgáló bázisév a 2004-es esztendő. E bázisév meghatározásának oka: az Uniós csatlakozásunk első éve. Az ezt követő évek adataiból hiánytalan, folyamatos adatsorok biztosításával lehetővé vált az elemzések alapjául szolgáló adatsorok összeállítása. A másik időpont kiválasztásának feltételeként a lehető legfrissebb adatok elérhetősége volt. Mivel a tanulmány elkészítésének időszakában a legfrissebb teljes körűen elérhető adatok a 2014. év adatsoraiban volt biztosítható, ezért a másik időpont a 2014-es esztendő lett. Az elemzés a lehetséges statisztikai vizsgálatok módszerei közül a korreláció és klaszteranalízis segítségével kívánja bemutatni a végbement és számszerűsíthető változásokat. 3. Eredmények 4. Ábra: Az EU tagállamok megújuló energiaforrásokból származó összes energia szerinti csoportosítása, 2004-ben és 2014-ben A 2004. és 2014. évi adatok alapján a 28 EU tagállamhoz tartozó értékekre valamint azok átlagára hierarchikus klaszteranalízist hajtottunk végre. Az eljárás során a Ward-féle módszert alkalmaztuk (Sajtos és Mitev, 2007), a klaszterek távolságának megállapításához a négyzetes euklideszi távolságot használtuk. A tanulmányban a későbbiekben bemutatásra kerülő klaszterelemzéseknél is ugyanezt a módszert alkalmaztuk. 85
Az összevonási séma alapján 2004-ben négy klasztert érdemes választani, melyből az első csoportot (kevesebb, mint 4,5%-os részesedés) Luxemburg, Egyesült Királyság, Málta, Belgium, Hollandia, Írország, Ciprus és Magyarország alkotja, többségében 2004 előtt már uniós tagállamok. A második csoportot, melybe az 5 és 10% közötti részaránnyal rendelkező országok kerültek, Bulgária, Franciaország, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Szlovákia, Csehország, Németország alkotja. A harmadik csoportban Horvátország, Ausztria, Észtország, Lengyelország, Litvánia, Románia és Dánia - többségében 2004 után csatlakozott országok - mutatnak hasonlóságot a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés és felhasználás tekintetében (14-23%-os részesedés). A 4. csoportban Lettország, Finnország és Svédország található, ezen országok már teljes energiafelhasználásuk legalább 29%-át megújuló forrásosokból nyerték 2004-ben. Az EU-28 átlaga a második klaszterben található. 2014-ben négy klaszter kialakítása indokolt. Az első csoportot (kevesebb, mint 10%-os részesedésű országok) Luxemburg, Málta, Hollandia, Írország, Ciprus, Magyarország, Belgium és az Egyesült Királyság alkotja, míg a második csoportot (11 és 18% közötti részaránnyal) Spanyolország, Görögország, Bulgária, Olaszország, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Németország és Franciaország képezi. A harmadikban (21,9 és 30% közötti részesedés) Észtország, Portugália, Dánia, Horvátország, Litvánia, Románia és Szlovénia található. A negyedik, azaz a legalább 30%-os részaránnyal rendelkező országok csoportjához Lettország, Finnország és Svédország mellé Ausztria csatlakozik. Az Uniós tagállamok átlaga a második csoportba került. A megújuló energiák felhasználásának időbeli fejlődése a visegrádi országok tekintetében enyhe emelkedést mutat az EU átlagához hasonlóan. Csehország 2020-ra vállalta, hogy a megújuló energiaforrások arányát a bruttó végső energiafelhasználásban 13%-ra növeli, amelyet 2014-ben már meghaladt, 0,4%-kal elérte a 13,4%-ot. Lengyelország 15%-os célt vállalt, amelyből 2014-re 11,4%-ot ért el. Szlovákia a tervezett 14%-hoz képest 2014- re 11,6%-ot teljesített. Magyarország a 2020-ra tervezett 13%-hoz képest 2014-ben 9,5%-on állt. Tekintettel arra a tényre, hogy 2004-ben Magyarországon a megújuló energiaforrások bruttó végső energiafelhasználásban betöltött aránya 4,4%-ot tett ki - s ez 2014-re több mint kétszeresére nőtt -, a 2020-ra elérendő 13%-os cél nagy valószínűséggel megvalósítható. 5. Ábra: A megújuló energiaforrások részesedése az összenergia-fogyasztásban (%), 2004 és 2014 között. Forrás: Eurostat, (2016b) 86
Összehasonlításként kerül bemutatásra Svédország, ahol a megújuló energiaforrások végső energiafelhasználásban betöltött szerepe különösen kiemelkedik, hiszen a vállalt 49%-os célt már 2014-ben elérte 52,6%-kal. A 2004 óta eltelt időszakban a megújuló energiaforrások aránya a bruttó végső energiafelhasználásban szignifikánsan nőtt az EU tagállamaiban. A legkiemelkedőbb arányban Svédország (52,6%), Lettország és Finnország (38,7%) valamint Ausztria (33,1%) és Dánia (29,2%) hasznosítják a megújulókat. Ezzel szemben a megújuló energiaforrások legalacsonyabban Luxemburgban (4,5%), Máltán (4,7%), Hollandiában (5,5%) valamint az Egyesült Királyságban (7,0%) részesednek a teljes energiafelhasználásban. Az egy főre jutó üvegházhatású gáz kibocsátás esetében is klaszterelemzést végeztünk. Az analízis összevonási sémája alapján 2004-ben négy klasztert érdemes választani, melyből az első csoportot Lettország, Litvánia, Bulgária, Svédország, Portugália, Magyarország, Málta, Horvátország, Románia alkotja, ezen országok esetében az egy főre jutó kibocsátás kevesebb, mint 9 tonna CO 2e. A második klaszterben Spanyolország, Olaszország, Szlovénia, Lengyelország, Franciaország, Szlovákia, Görögország, Egyesült Királyság, Németország, és Ausztria található 9 és 13 közötti tonna CO 2e értékkel. A harmadik csoportot (13-18 tonna CO 2e) Észtország, Ciprus, Hollandia, Dánia, Belgium, Csehország, Finnország és Írország alkotja. Luxemburg külön egységet alkot, mint negyedik klaszter 24,76 tonna CO 2e értékkel. Az EU-28 átlaga mely 10,92 tonna CO 2e a második klaszterben található 2004-ben. 6. Ábra: Az egy főre jutó üvegházhatású gáz kibocsátás szerinti csoportosítása az EU tagállamoknak, 2004 és 2014-ben 2014-ben három klaszter kialakítása indokolt. Az elsőben Horvátország, Magyarország, Lettország, Svédország, Románia, Litvánia, Portugália, Spanyolország, Franciaország, Szlovákia, Olaszország, Egyesült Királyság, Bulgária, Szlovénia és Málta található, ezekben az országokban az egy főre jutó kibocsátás kevesebb, mint 8,7 tonna CO 2e. A második klaszterben Dánia, Görögország, Ausztria, Belgium, Ciprus, Lengyelország, Németország, Finnország, Csehország, Hollandia valamint Írország mutatnak hasonlóságot 9,2 és 13,2 tonna CO 2e közötti értékkel. A harmadikban Luxemburg mellé Észtország csatlakozik 16,1, valamint 21,9 tonna CO 2e értékekkel. Az EU-28 átlaga (8,72 tonna CO 2e) a második klaszterben található 2014-ben. 87
7. Ábra: Az egy főre jutó üvegházhatást okozó gáz kibocsátás 2000-2014 között. A visegrádi négyek országai közül Magyarországon volt a legalacsonyabb az egy főre jutó üvegházhatást okozó gázkibocsátás (5,85 tonna CO 2e) 2014-ben, míg a legmagasabbat Csehország adta (12,06 tonna CO 2e). Összehasonlításként, Románia az egyik legalacsonyabb értékkel rendelkezik az unió tagállamai között. Az egy főre jutó üvegházhatást okozó gázkibocsátás időbeli fejlődése összességében csökkenő tendenciát mutat a vizsgált időszak vonatkozásában. Magyarország célja az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra való áttérésre a gazdasági versenyképesség és növekedés, a társadalmi jólét és a szegénység elleni küzdelem, valamint az éghajlatvédelem szempontjainak egyidejű figyelembevételével valósítható meg. A fenntarthatóság felé történő átmenet révén megvalósul a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés mérséklése, az anyag- és energiatakarékos technológiák valamint a megújuló energiaforrások térnyerése, az energiahatékonyság növelése. A mezőgazdaság esetében a kibocsátás nagyságát az állattartás, a műtrágya használat valamint a tényleges szén-dioxid kibocsátással járó fosszilis energiahordozók használata befolyásolja. Ezzel szemben a szén-dioxid megkötés mértékét az erdők szénmegkötése révén az erdősültség, vagyis az erdővel borított területek mértékének változása mutatja (NÉS 2014-2025, 2013). 8. Ábra: Az EU tagországokban az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás mértéke a GDP függvényében a 2004. és 2014. évben 88
Az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás valamint az egy főre jutó GDP (euro) közötti összefüggés megállapítására korrelációt alkalmaztunk. Az r 2 -értékeket kiszámolva a 2004-ben kapott érték 0,598, a 2014-re kapott érték pedig 0,102. Ezek az értékek gyengéknek számítanak, ezek alapján nem mutatható ki lineáris kapcsolat egyik évben sem az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás és a GDP között. A diagramokban nem került feltüntetésre Luxemburg, a többi változótól kiugróan eltérő értéke miatt. 9. Ábra: Az energiahordozók árának, a foglalkoztatottság és a forgalom relatív változása 2012-2014 között Forrás: EurObserv ER Report (2013, 2014, 2015), KNOEMA, (2016) A 9. Ábra szemlélteti az egyes energiahordozók árának szén, gáz, olaj három egymást követő évben bekövetkezett százalékos változását. A diagram készítésekor a referenciaévet a 2012. évben határoztuk meg. Mindhárom hagyományos energiahordozó felhasználása folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan a megújulóenergia-iparban foglalkoztatottak száma is szignifikánsan csökken. A megújulóenergiaiparban forgalmazott termékek és szolgáltatások árbevétele azonban növekvő tendenciát mutat. Ennek oka a megújuló energiákkal kapcsolatos új kutatás-fejlesztések és adaptálásuk valamint a megújuló technológiákba történő beruházások növekedése. A megújuló energiára és üzemanyagokra vonatkozó 2015. évi új beruházások összege világviszonylatban 285,9 milliárd dollár volt a 2014. évi 273 milliárd dollárt követően. A teljes megújuló energia kapacitás fejlesztése vízenergiával együtt 1,849 GW volt, a 2014. évi 1,701 GW-ot követően (Ren21, 2016). 4. Következtetések Az EU tagállamok megújuló energiaforrásokból származó összes energia szerinti csoportosítása rámutat az egyes országok rendelkezésére álló megújuló energiapotenciál mint nemzeti vagyon kihasználásának mértékére. Kiemelkedő arányban hasznosítja Lettország, Finnország, Svédország és Ausztria 2014-ben. A megújuló energiaforrások részesedése az összenergia-fogyasztásban minden tagállamban növekedő tendenciát mutat. Az egy főre jutó üvegházhatást okozó gázkibocsátás az EU 28 tagállamában csökkenő tendenciát mutat, a hagyományos energiahordozók helyének és szerepének megújulók által történő átvétele bizonyított. Az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás és a GDP között a vizsgált években nem mutatható ki lineáris kapcsolat. A föld népességének rohamos növekedése 1960-ban 3018 millió fő, 2015-ben 7350 millió fő 2060-ra várhatóan eléri a 10184 millió főt. A hagyományos energiahordozók kitermelhető mennyiségének csökkenése miatt az egyre növekvő energiaigény biztosítása érdekében a folyamatos energetikai fejlesztéseken túl mindig az 89
ésszerű energiahasználat szempontjait kell figyelembe venni. 2008-ban az IPCC SRREN becslése szerint a potenciálisan elérhető megújuló energiakészletek mennyisége a világszerte felhasznált összes energiaigény fedezésére alkalmas lett volna. Ezért a jövőben mind a tudományos és technikai fejlesztéseket, mind a megújuló energiaforrások kiaknázásához szükséges beruházásokat támogatni szükséges, hiszen ezáltal biztosítható a környezet és éghajlat védelme mellett a klímaváltozás hatásainak csökkentése, valamint az ahhoz történő alkalmazkodás megvalósítása. Irodalomjegyzék ADOPTION OF THE PARIS AGREEMENT PROPOSAL BY THE PRESIDENT, UNITED NATIONS FRAMEWORK CONVENTION ON CLIMATE CHANGE, FCCC /CP/2015/L.9 https://unfccc.int/resource/docs/2015/cop21/eng/l09.pdf Letöltve: 2016.01.02. D. H. MEADOWS D. L. MEADOWS J. RANDERS W. W. BEHRES III. (1972): The Limits to Growth. Universe Books, New York, 1972. 23. I. D. NÉMETH ZS., (2016): Ismét a Párizsi klímacsúcsról, Agrofórum, 27. évfolyam 3. szám. 78.o. EurObserv ER (2013): The State of Renewable Energies in Europe, Edition 2013. 13 th EurObserv ER Report EurObserv ER (2014): The State of Renewable Energies in Europe, Edition 2014. 14 th EurObserv ER Report EurObserv ER (2015): The State of Renewable Energies in Europe, Edition 2015. 15 th EurObserv ER Report EUROSTAT, (2016a): http://ec.europa.eu/eurostat Felhasznált táblázatok: tsdpc320; nrg_ind_335a; Letöltve: 2016.08.11. EUROSTAT, (2016b): Newsrelease, 2016. february 10. 30/2016 Renewable energy in the EU http://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/7155577/8-10022016-ap-en.pdf/38bf822f-8adf- 4e54-b9c6-87b342ead339 Letöltve: 2016.08.10. EUROSTAT, (2016c): http://ec.europa.eu/eurostat Felhasznált táblázatok: t2020_rd300, Letöltve: 2016.09.08. EUROSTAT, (2016d): http://ec.europa.eu/eurostat Felhasznált táblázatok: t2020_rd300; tec 00001, Letöltve: 2016.09.25. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS 2014, Szintézis Jelentés, Döntéshozói Összefoglaló (2014) GYÖRGY GONDA, NOOR MUBARAK Y. M. AL-ALI, VYTENIS NAVICKAS, MARIA FEKETE FARKAS (2015): Sustainable development, energy dependency and vulnerability of nations, Journal of Management, Vadyba, Vol. 27, No. 2 2015, pp. 79-86 ISSN 1648-7974 GSR, (2014): Renewables Global Status Report REN21, www.ren21.net/.../gsr/2014/gsr2014_full%20report_low%20res.pdf Letöltve: 2016.08.19. IEA (2015): KEY WORLD ENERGY STATISTICS, OECD/IEA, 2015 https://www.iea.org/publications/freepublications/publication/keyworld_statistics_2015.pdf Letöltve: 2016.09.20. IPCC SRREN, (2011): IPCC Special Report on Renewable Energy Sources and Climate Change Mitigation [O. Edenhofer, R. Pichs Madruga, Y. Sokona, K. Seyboth, P. Matschoss, S. Kadner, T. Zwickel, P. Eickemeier, G. Hansen, S. Schlömer, C. von Stechow (eds)], Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA 90
KNOEMA, (2016): IMF Primary Commodity Prices https://knoema.com/imfpcp2015apr/imf-primary-commodity-prices-monthly-update 2016.06.25. Letöltve: L. R. BROWN (1981): Building a Sustainable Society. Worldwatch Inst., Washington D.C. ISBN-0-393-01482-7 NÉS 2014-2025: Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2014-2025 kitekintéssel 2050-re, Szakpolitikai vitaanyag, 2013. szeptember 30. RENEWABLE ENERGY TARGET SETTING, (2015): International Renewable Energy Agency (IRENA) (2015) http://www.irena.org/documentdownloads/publications/irena_re_target_setting_2015.pdf Letöltve: 2016.09.10. REN21 (2016): Renewables, Global Status Report, Key Findings 2016 http://www.ren21.net/wpcontent/uploads/2016/06/gsr_2016_keyfindings1.pdf Letöltve: 2016.08.17. SHAFIEE S. ÉS TOPAL E. (2009): When will fossil fuel reserves be deminished? Energy Policy 37. 181-189. SAJTOS L. MITEV A. (2007): SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv, ISBN: 978-963-9659-08-7 WORLD BANK, (2009): World development 2010: Development and climate, World Bank, Washington DC Kép forrása: http://www.ren21.net/status-of-renewables/global-status-report/ 91