2017. augusztus IX. évfolyam 8. szám E-SZÁMVITEL elektronikus szakmai folyóirat TARTALOM A kényszertörlési eljárásról Olvasóink kérdezték mi válaszolunk! Vírusirtó szoftverek elszámolása Üzletrész átruházása A visszakapott reklámadó összegének bevallása és könyvelése Fenntartási költségek elszámolása, munkavállalóknak biztosított telefon elszámolása Többségi részesedés szerzésének következményei Ingatlan apport tőketartalékba való helyezése Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítése Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének elnöke Megújult honlapunkról www.szamvitelszaklap.hu a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket és hozzáférhet az extra tartalmakhoz.
A kényszertörlési eljárásról A kényszertörlési eljárást A cégnyilvánosságról, a bírósági cégnyilvántartásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) szabályozza, míg a kényszertörléshez kapcsolódó számviteli feladatokat a számviteli törvény, A végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.3.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) és A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) kormányrendelet (a továbbiakban: felszámolási rendelet) szabályozza. A Ctv. előírásai A Ctv. előírása szerint a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha a) a céget megszűntnek nyilvánítja, b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és törlése iránt kérelmet nem terjesztett elő, c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre (azaz az egyszerűsített végelszámolást határidőben nem fejezte be a cég és nem tért át a normál végelszámolásra), vagy d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye (pl. a bt. beltagja meghal és hat hónapon belül nem lesz új beltag). A kényszertörlési eljárás során a cég üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végezhet. A cég képviselője a kényszertörlési eljárás alatt a hitelezői érdekek figyelembevételével járhat el, a kényszertörlés kezdő időpontjától a cég vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot a Ctv.- ben meghatározott esetek kivételével nem tehet. A kényszertörlési eljárás kezdő időpontját követően a cég szervei nem hozhatnak a kényszertörlési eljárás céljával ellentétes döntéseket, a cég nem dönthet átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról. A cégbíróság a Ctv.-ben meghatározott esetek kivételével nem dönthet a kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, így fő szabály szerint a céget megszűntnek fogják nyilvánítani. Ha a kényszertörlési eljárás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye, és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg. A kényszertörlési eljárás megindításáról szóló jogerős végzést a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi. A kényszertörlés kezdő időpontja a közzététel napja. A végzésben a cégbíróság felhívást tesz közzé arra vonatkozóan, hogy akinek a) a céggel szemben követelése van ideértve a számviteli törvény szerinti függő követelést is, b) tudomása van arról, hogy a cég ellen bírósági, közjegyzői vagy más hatósági eljárás van folyamatban, c) a cég tulajdonában lévő eszköz van a birtokában, a cég vagyontárgyára vonatkozó jog jogosultjaként van bejegyezve, valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve, vagy a cég vagyontárgyára tarthatna igényt, d) tudomása van a kényszertörlés közzétételének a napját megelőző évben a cég vagyonában bekövetkezett változásról, vagy e) a céggel fennálló munkaviszonyon alapuló bérkövetelése vagy munkaviszonyból származó egyéb követelése van, azt a közzétételt követő hatvan napon belül be kell jelenteni a cégbíróságnak. A közzététellel egyidejűleg a cégbíróság megkeresi a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezeteket annak megállapítására, hogy a nyilvántartásukban a kényszertörlés közzétételének napján vagy az azt megelőző évben a cégjog jogosultjaként van-e bejegyezve, a javára, illetve érdekében tény van-e feljegyezve, vagy egyébként a nyilvántartás a cég vagyonára vonatkozó adatot tartalmaz-e. A cégbíróság így megkeresi különösen a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a légi járművek és az úszólétesítmények lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, az ingatlanügyi hatóságot, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást vezető szervezetet, a bírósági végrehajtási ügyek központi nyilvántartását vezető Magyar Bírósági Végrehajtói Kart. A cégbíróság megkeresi a pénzforgalmi szolgáltatókat, befektetési vállalkozókat és az árutőzsdei szolgáltatókat a cég vagyonára vonatkozó adatszolgáltatás teljesítése érdekében. Amennyiben a cégbíróság vagyonfelmérése alapján megállapítható, hogy a cég vagyonnal rendelkezik, a közhiteles nyilvántartásokból beszerezhető, a vagyonelemekre vonatkozó okiratok beszerzése, valamint az egyes vagyonelemek értékének megállapítására adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránt a cégbíróság szükség szerint intézkedik. Ezen előírásokból következően a kényszertörlési eljárás alá kerülő cég vagyonának a felmérése a cégbíróság feladata. A cégbíróság a közzététellel egyidejűleg felhívja az elérhető vezető tisztség- 2
viselőt és tagokat a cég vagyonára és kötelezettségeire vonatkozó információk közlésére. Gazdasági társaság esetében elegendő a korlátlanul felelős tag vagy a többségi befolyással rendelkező tag felhívása, feltéve hogy a cégnek van ilyen tagja. Az együttműködési kötelezettség megszegése esetén a cégbíróság jogkövetkezményeket alkalmaz (azaz a korábbi vezető tisztségviselőt 100 E Ft-tól 900 E Ft-ig terjedő, ismételten is kiszabható pénzbírsággal sújtja). A kényszertörlési eljárás során a vezető tisztségviselő, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg, a volt végelszámoló köteles az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adókötelezettségeket teljesíteni, valamint a kényszertörlési eljárást megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal, számviteli beszámolót készíteni, majd azt a számviteli törvény előírása alapján letétbe helyezni és közzétenni. Ebben az esetben a beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia. A vezető tisztségviselő, illetve a volt végelszámoló köteles a jogutód nélküli megszűnéssel együtt járó kötelezettségek teljesítésére. Ha a cégbíróság azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, valamint a cég vagyonával kapcsolatos bejelentés vagy adatszolgáltatás nem érkezett, a cégbíróság a céget eltiltás mellőzése mellett törli a cégjegyzékből. Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, és a vagyonfelmérés adatai alapján a cég vagyontalan, vagy a vagyona előreláthatóan nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról. A vezető tisztségviselő köteles gondoskodni a cég iratanyagának elhelyezéséről. Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor és a vagyonfelmérés adatai alapján a cégbíróság megállapítja, hogy a) a cég vagyona előreláthatóan fedezi a várható felszámolási költségeket, vagy b) a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona, akkor a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a cég ellen felszámolási eljárás megindítását azzal, hogy a költségek viselésére a céget kötelezi. Fontos arra felhívni a figyelmet, hogy a fedezetelvonó ügylet megtörténtét valószínűsítheti a cégbíróság különösen, ha a vagyonfelmérés adatai alapján megállapítható vagyonvesztés mértéke a cég utolsó közzétett számviteli törvény szerinti beszámolójában kimutatott saját tőke összegének vagy a céggel szemben bejelentett követelések összegének legalább a felét eléri. Ha a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, azonban a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság eltiltás mellőzése mellett a céget törli a cégjegyzékből, és rendelkezik a vagyonnak a tagok közötti felosztásáról azzal, hogy az eljárással felmerült költségek viselésére a tagokat egyetemlegesen kötelezi. A cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedését a Cégközlönyben közzé kell tenni. A ki nem elégített hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn belül a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztheti elő. Felelősségi szabályok Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt (több tag felelőssége egyetemleges). Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes. Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át részesedését, korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a korlátolt felelősségével tagsági jogviszony alatt visszaélt vagy a részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt. Mentesül a tag a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el (több tag felelőssége egyetemleges). Ha a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője ideértve a kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselőt is az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, és ezáltal a cég vagyona 3
csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges (vezető tisztségviselőnek minősül a cég által megválasztott végelszámoló is). A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a cég vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Mentesül a felelősség alól a vezető tisztségviselő, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Ha a vezető tisztségviselő a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt neki felróhatóan nem tett eleget a számviteli beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy végelszámolás esetén nem vagy nem teljeskörűen teljesítette a Ctv. 98. -a (3) bekezdése a), c) és d) pontja szerinti kötelezettségét, bizonyítania kell azt is, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonya, illetve a végelszámolói tevékenysége alatt nem következett be vagyonvesztés. Ezek a szabályok alkalmazandóak akkor is, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg és a végelszámoló nem tett eleget a végelszámolás alatti beszámolókészítési, adóbevallás készítési kötelezettségének, évente tájékoztatási kötelezettségének. Számviteli előírások Normál üzletmenetből kényszertörlésbe A számviteli törvény 11. -ának (1) és (11) bekezdései alapján a kényszertörlési eljárás időszaka egy üzleti évnek minősül, függetlenül annak időtartamától. Amenynyiben a normál üzletmenetből kényszertörlés alá kerül a vállalkozó, a számviteli törvény általános előírásai az irányadók. Így a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal beszámolót kell készíteni, a normál üzletmenet üzleti évét le kell zárni, a beszámolót a mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe kell helyezni, közzé kell tenni. A kényszertörléssel törölt vállalkozónak a kényszertörlési eljárás időszakáról, mint üzleti évről szintén beszámolót kell készítenie, azt a számviteli törvény általános előírásai alapján a mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig közzé is kell tennie és letétbe is kell helyeznie. Könyvvizsgálati kötelezettségre az általános számviteli törvényi szabályok vonatkoznak. Végelszámolásból kényszertörlésbe (a kormányrendelet előírásai) A kormányrendelet 6. -a (3) bekezdésének előírása szerint amennyiben a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendelte el, a végelszámoló a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját (kényszertörlési eljárás megindításáról szóló bírósági végzés közzétételének napja) megelőző nappal mint mérlegfordulónappal köteles a végelszámolás üzleti évéről beszámolót elkészíteni, kötelező könyvvizsgálat esetén azt könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Az így elkészült beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia. A végelszámolást lezáró beszámolót a végelszámoló a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját megelőző napot mint mérlegfordulónapot követő 30 napon belül köteles letétbe helyezni és közzétenni. A végelszámoló a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját megelőző nappal köteles a könyvviteli nyilvántartásokat lezárni. A kényszertörlési eljárás alá került cég a végelszámolótól átvett beszámoló mérlege (az azt alátámasztó leltár) alapján nyitja meg könyvviteli nyilvántartásait. Kényszertörlésből felszámolásba (a felszámolási rendelet előírásai) Ha a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a cég ellen a felszámolási eljárás megindítását, akkor a kormányrendelet 3. -ának és 3/A. -ának az előírásai szerint a kényszertörlési eljárás befejezésének időpontjával mint mérlegfordulónappal szintén számviteli törvény szerinti beszámolót kell készíteni, azt a mérlegfordulónapot követő 30 napon belül a számviteli törvény általános előírásai szerint letétbe kell helyeznie és közzé kell tennie. 4
Olvasói kérdések Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYE- NES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@ forum-media.hu e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. Vírusirtó szoftverek elszámolása Szakmán belül megoszlik a véleményünk a vírusirtó szoftverek elszámolásáról. Hivatalos állásfoglalást ezzel kapcsolatban nem találtam. A probléma a több évre előre kifizetett összegeknél vetődik fel. Véleményem szerint ez ugyanúgy egy év, de a kevesebb fizetendő összeg miatt veszek meg három évet, ezért nem aktiválandó, hanem időbeli elhatárolás. Más vélemény szerint nem háromszor egy évre vesszük meg, hanem 3 évre a szoftverhasználati jogot és ebben az esetben a licencszerződésben is ez szerepel, és az ára is más, mint a 3 1 éves szerződésnek. A számviteli elszámolás minősítését a mögöttes szerződés tartalma dönti el. Amennyiben a szerződés szerint a vírusirtó szoftver három éves használati jogát veszi meg a vállalkozás, akkor azt a számviteli törvény 25. -a (6) bekezdésének az előírása alapján az immateriális javak között vagyoni értékű jogként kell aktiválni. Szerintem a kérdésben felvetett másik eset nem lehet, mert ha háromszor egy évet fizetne ki a vállalkozás előre, akkor a szerződés szerinti teljesítési időszak kezdetét megelőzően kérnék az ellenértéket, ami előlegnek minősül. Az adott előleget azonban nem lehet költségként elszámolni, így az időbeli elhatárolás sem merülhet fel, mert az előlegként kifizetett összeget követelésként kell kimutatni. Időbeli elhatárolás egy éves szerződés esetén lehetséges, ha a szerződéses időszak nem egyezik meg a vállalkozás üzleti évével. Üzletrész átruházása Ügyfelünk (továbbiakban: társaság) 2015. évben megszerezte egy ingatlannal rendelkező kft. 100%-os mértékű üzletrészét. A részesedés szerzését a társaság a Tao. törvény előírásai szerint bejelentette az állami adóhatóságnál. A társaság a kft.-ben lévő 100%-os mértékű üzletrészét 2016. szeptember 31-i hatállyal eladta. Az üzletrész ellenértékét a következők szerint határozták meg: a) A kft. eszközeinek és kötelezettségeinek különbözete. b) A kft. tulajdonában lévő ingatlan bérbeadásából származó bérleti díjbevételnek az aktuálisan bérbe adott területre jutó díjhányada (a bérbe adott terület az üzletrész átruházás időpontjában 70%-ot jelentett). c) A b) pontban rögzített az üzletrész átruházás időpontjában bérbe nem adott 30%-os területnek az átruházás időpontjától számított egy éven belüli bérbe adott terület növekedéséből származó bérleti díj növekménye. A díjnövekményt az üzletrész ellenértékét módosító tételként felárként rögzítették, azzal, hogy a díjnövekedéssel negyedévente számolnak el. d) A társaság kötelezettséget vállalt arra is, hogy az üzletrész átruházásától számított egy évig a bérbe nem adott 30%-os területből a ki nem adott területet bérbe veszi. A 2017. évben az üzletrész-átruházás időpontjában bérbe nem adott 30%-os területből sikerült további területet bérbe adni és a negyedéves elszámolások alapján a vevő jelentős összeget utalt át a kft. számlájára, üzletrész átruházás ellenértékeként. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az üzletrész átruházását követően a c) pont alapján 2017. évben kapott bevételt az üzletrész árfolyam nyereségeként lehet-e elszámolni, másrészt a felárral önrevízió keretében módosítani kell-e a 2016. évi társasági adóalapot, vagy a 2017. évi eredmény javára lehet azt elszámolni? A kérdésben leírt tényállás alapján a szerződő felek az üzletrész átruházást követően gazdasági tartalmát tekintve a bérbeadási tevékenység eredményén osztozkodnak, így azt nem lehet az üzletrész értékesítéséhez kapcsolódó felárnak, illetve engedménynek tekinteni, az pénzeszköz végleges átadás-átvételnek minősül. A véglegesen kapott pénzeszközt a számviteli törvény 77. -a (3) bekezdés m) pontjának az előírása szerint annak pénzügyi rendezésekor (befolyásakor) kell egyéb bevételként elszámolni. Mivel 2017-ben folyt be az összeg, így azt 2017. egyéb bevételeként kell elszámolni, a lezárt 2016-os üzleti évet nem kell önrevíziózni. 5
A visszakapott reklámadó összegének bevallása és könyvelése 2017. 05. 25-én kihirdették A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLVII. számú törvényt. A változások egy része a kihirdetést követő napon, vagyis 2017. 05. 26-án lépett hatályba, míg más részük 2017. július 1-jével. A módosítások alapvetően két részre oszthatók, szabályozzák egyrészt a reklám-közzétevők által eddig megfizetett reklámadó visszaigénylését, továbbá lefektetik a reklámadó új rendszerét. A törvényjavaslatban foglaltak értelmében a reklámközzétevők által a 2017. június 30-ig lezárult adóévekre bevallott és megfizetett adó Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szerint túlfizetésnek minősül, amelynek visszatérítésére az Art. szabályai irányadók. Az előzőek alapján valamennyi, reklámközzétevők által teljesített reklámadó befizetésnek minősül. Ez általánosságban a naptári éves adózónál a 2014-es, a 2015-ös, illetve a 2016-os adóévekre bevallott és megfizetett adót jelenti. A megfizetett reklámadó visszaigénylése, illetve más adónemre történő átvezetése a 1717 jelű nyomtatványon kérhető az illetékes adó-és vámigazgatóságtól. Kérdésem a visszakapott reklámadó könyvelésével kapcsolatos: 1. A visszakapott reklámadó összegével önellenőrzés keretében módosítani kell az érintett (lezárt) évek bevallását, mivel a visszajáró reklámadó összegének könyvelésének hatására nő az érintett év adózás előtti eredménye, és fizetendő társasági adója keletkezik az érintett társaságnak a társasági adó hiány miatt? (Önellenőrzési pótlékfizetés is esedékes lenne a társasági adó megfizetése mellett.) 2. A visszakapott reklámadó összegét a folyószámlán történő megjelenés időpontjában kell egyéb bevételként (támogatásként) könyvelni? A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLVII. számú törvény 2. -a (1) bekezdésének előírása szerint a 2017. június 30-ig lezárult adóévekre a 3. (1) bekezdés szerinti adóalanyként bevallott és megfizetett adó az adózás rendjéről szóló törvény szerinti túlfizetésnek minősül, amelynek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A hivatkozott törvényi előírásból következően az adóalany által a korábbi üzleti évekhez kapcsolódóan bevallott, megfizetett reklámadó adófolyószámlán visszakapott (jóváírt) összegét, vagy a ténylegesen kiutalt összeget egyéb bevételként kell elszámolni, a jóváíráskor, illetve a pénzügyi rendezéskor. A korábbi üzleti évekre bevallott és elszámolt, de 2017-ben visszakapott reklámadó tekintetében az adóalanyoknál lezárt üzleti évek önrevíziója nem merül fel, mert a visszakapott összeget 2017-es üzleti évre kell egyéb bevételként elszámolni. A megkapott összeg a hivatkozott előírások alapján adó visszatérítés és nem támogatás. Fenntartási költségek elszámolása, munkavállalóknak biztosított telefon elszámolása Két kérdéssel kapcsolatosan szeretnék véleményt kikérni. 1. Fenntartási munkát végez az árkok, vízfolyások partján a vízgazdálkodási társulás (kaszálás, medertisztítás, mederrézsű rendezés, szintezés). A költségek egy részét ő vállalja a hozzájárulási díjakból, egy részét társaságunk fizeti a kivitelező számlája alapján. Az árkok, vízfolyások tulajdonjoga az önkormányzaté, a föld, aminek a partját mossa a vízfolyás a magánszemélyeké, de földre a társaságunknak 20 éves bérleti joga van. Azért csinálja a társaság a fenntartási munkákat, hogy a mezőgazdasági művelést kellő biztonsággal tudja végezni a bérelt területen a bérleti időszak alatt. Egyértelműen elszámolhatóak-e a fenntartási költségek társaságunknál? Nem merülhet fel, hogy aktiválni kell az elvégzett munka értékét? 2. Egy társaság telefont biztosít munkavállalói részére egy meghatározott keretösszegig. Néhány alkalmazott a keretösszeg felett vásárol készüléket. Pl. 150 E Ft a keret, de ő 220 E Ft-ért vásárol telefont. Bejön a telefonról a számla a cég nevére 220 E Ft + áfa. Az áfát úgy gondolom, hogy minden további nélkül levonásba helyezhetem. A dolgozó megtéríti a társaság felé a felettes részt, azaz a 70 E Ft-ot. A 70 E Ft-ot adhatja-e a társaságnak támogatásként a munkavállaló, amit egyéb bevételként elkönyvel a társaság? Véleményem szerint a tárgyi eszközök közé 220 E Ft értékben kell nyilvántartásba venni az eszközt, de van aki a 150 E Ft-ot javasolja. A telefon a társaság tulajdonában marad. 6
1. A kérdésben szereplő munkák (kaszálás, medertisztítás, mederrézsű rendezés, szintezés) karbantartási munkáknak minősülnek, így azok aktiválása fel sem merülhet, felmerüléskor azokat költségként kell elszámolni. A társaságnál azonban szerintem csak akkor lesz a vállalkozás érdekében felmerülő költség, hogyha a fenntartási munkák átvállalására a vízgazdálkodási társulás és a társaság között külön megállapodás van. 2. A munkavállalók által térített összeg gazdasági tartalmát tekintve költségre kapott támogatásnak minősül, így azt befolyáskor egyéb bevételként kell elszámolni, de a számviteli törvény 44. -a (2) bekezdésének előírása alapján időbelileg el kell határolni. Az elhatárolt bevételt a költségek felmerülése arányában ami jelen esetben a telefonok terv szerinti értékcsökkenése kell feloldani (másképpen fogalmazva a fejlesztésre kapott támogatások feloldásával azonos a számviteli elszámolás). A számviteli törvény 47. -a (3) bekezdése taxatíve kimondja, hogy a beruházáshoz kapcsolódóan kapott támogatás nem csökkenti a beruházás bekerülési értékét, így a kérdésben szereplő telefont 220 E Ft-os bekerülési értékkel kell aktiválni. Többségi részesedés szerzésének következményei Egy magyar társaság 2008-ban tőkeemelés keretében többségi részesedést szerzett egy holland társaságban. A tőkeemelés keretében a holland társaság saját tőkéjén belül kisebb részben a jegyzett tőke, nagyobb részben a tőketartalék növekedett. A magyar társaság a tőkejuttatás teljes összegét a befektetett pénzügyi eszközök között, tartós részesedésként mutatja ki. A magyar társaság forintban, míg a holland társaság euróban vezeti könyveit. A magyar társaság minden év végén a részesedését a mérlegfordulónapi euró árfolyam alapján átértékelte, így nem realizált árfolyamkülönbözeteket számolt el a részesedés után. A holland társaság 2016. évben a magyar társaság által korábban rendelkezésre bocsátott tőketartalékot visszafizette, azaz a holland társaság tőketartaléka a pénzeszköz visszafizetésével párhuzamosan csökkent. A tőketartalék csökkenése azonban nem járt együtt a jegyzett tőke csökkenésével, annak összege változatlan maradt. A magyar társaság a visszafizetést a jegyzett tőke leszállítása útján megvalósuló tőkekivonásra irányadó szabályoknak megfelelően számolta el a könyveiben. Mivel a visszafizetés után a holland társaságnak nem maradt számottevő eszköze, továbbá a saját tőkéje is jelentősen lecsökkent, a magyar társaság a holland társaságban lévő részesedésére 2016-ban értékvesztést számolt el. Kérdésem, hogy az előbb említett számviteli elszámolások helyesek-e? A számviteli törvény 49. -a (4) bekezdése értelmében a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési (beszerzési) értéke tőkeemelés esetén a ténylegesen a jegyzett tőke és a tőketartalék fedezeteként teljesített ellenérték. A kérdésben leírt tényállás szerint a holland társaság a magyar társaság által korábban rendelkezésre bocsátott tőketartalékot visszafizette a holland társaság tőketartalékának egyidejű csökkentése mellett. A tőketartalék csökkenésével egyidejűleg a holland társaság jegyzett tőkéje nem csökkent. A kérdés nem tér ki arra, hogy a holland társaság a holland előírások alapján milyen jogcímen fizetett vissza a magyar társaságnak (pl. a visszafizetés lehet akár véglegesen átvett pénzeszköz, illetve bizonyos esetekben egyes országok szabályai tőketartalék terhére osztalék kifizetést is engednek, stb.), így a kifizetés konkrét jogcímének az ismerete hiányában a kérdés ezen része nem válaszolható meg. Attól, hogy a holland társaságnak 2016-ban a viszszafizetés miatt csökkent a saját tőkéje, az még önmagában nem alapozza meg a 2016-ös üzleti évben a magyar társaságnál értékvesztés elszámolását. A számviteli törvény 54. -a (1) bekezdésének az előírása alapján a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Ennek megfelelően a holland társaságban lévő részesedésre értékvesztést a 2016-os üzleti év mérlegfordulónapjával akkor lehetett volna elszámolni, ha tartósan éven túl igaz, hogy a könyv szerinti érték magasabb a piaci értéknél, azaz ezen feltételnek a 2015-ös üzleti év mérlegfordulónapjával is fenn kellett állnia (erre vonatkozóan azonban nincs információ a kérdésben). Ezen túlmenően a számviteli törvény 46. -a (4) bekezdésének az előírása alapján tartósnak minősül a 7
könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján a piaci érték véglegesnek tekinthető. Például ilyen eset lehet, hogy a mérlegkészítés időpontjáig értékesítették a részesedést a könyv szerinti értéknél alacsonyabb áron (erre vonatkozóan szintén nincs információ a kérdésben). A kérdésben leírtak szerint a magyar társaság forintban, míg a holland társaság euróban vezeti könyveit. Feltételezem, hogy a holland társaság jegyzett tőkéjét euróban jegyzik, akkor a magyar társaságnál a holland társaságban lévő tulajdonosi részesedést mint külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközt a számviteli törvény 60. -a (2) bekezdésének az előírása alapján minden mérlegfordulónapon az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamon át kellett értékelni [megjegyzem továbbá, hogy a számviteli törvény 54. -a (7) bekezdésének az előírása alapján az átértékelési kötelezettség a részesedéshez kapcsolódóan elszámolt értékvesztésre is vonatkozik]. Ingatlan apport tőketartalékba való helyezése 2014-ben 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság részére ingatlan apportról (150 m Ft) és ezzel párhuzamosan pénzbeli vagyoni hozzájárulás apportról (100 E Ft) döntött az önkormányzat képviselő testülete. Az ingatlan apport értéke tőketartalékba, míg a pénzapport jegyzett tőkébe került. Az ingatlan apport tőketartalékban való szerepeltetésének oka a társaság jegyzett tőke/saját tőke megfelelő arányának a biztosítása volt. Az ingatlan tulajdonjogának az átvezetése az illetékes földhivatalnál megtörtént. Kérdésem, hogy a tulajdonos önkormányzat és a társasága helyesen járt el azzal, hogy az ingatlan apport szerződés szerinti értékének 100%-át tőketartalékba helyezte és ehhez 100 E Ft pénzbeli vagyoni hozzájárulást alapján jegyzett tőkeemelést hajtott végre? A 100 E Ft tőkeemelés a cégbírósági bejegyzés időpontjával a jegyzett tőke növekedéseként, a tőkeemelés részeként a tőketartalékba véglegesen átadott ingatlan értékét tőketartalék növekedéseként könyvelte le a társaság. A névérték feletti vagyoni hozzájárulás (ázsió) mértékét sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), sem a számviteli törvény nem szabályozza, így a mérték meghatározása tulajdonosi hatáskörbe tartozik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tulajdonos tőketartalékba csak a jegyzett tőkeemeléssel egyidejűleg (annak részeként) helyezhet vagyont. A jegyzett tőkébe, illetve a tőketartalékba bármilyen a Ptk. szerint apportképes eszköz helyezhető. Mivel jogszabályi korlátok az ázsió mértékére nincsenek, így a tulajdonos önkormányzat saját döntése, hogy a vagyoni hozzájárulásból menynyit helyez jegyzett tőkébe, illetve mennyit tőketartalékba. A számviteli törvény 35. -a (3) bekezdésének az előírása alapján a jegyzett tőke emelését a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet elszámolni. A számviteli törvény 36. -a (1) bekezdés b) pontjának az előírása alapján a tőketartalékba kerülő vagyoni hozzájárulást csak és kizárólag akkor lehet a tőketartalékba elszámolni, ha a jegyzett tőke emelése a cégbíróságon bejegyzésre került és a tulajdonos a vagyoni hozzájárulást át is adta (azaz mind a két feltételnek teljesülnie kell). Ebből következően, ha a vagyoni hozzájárulást a cégbírósági bejegyzést megelőzően bocsátották a kft. rendelkezésére, akkor a vagyoni hozzájárulás átvételét a Tulajdonossal (önkormányzattal) szembeni kötelezettség technikai számla beiktatásával lehet elszámolni, majd a jegyzett tőke emelés cégbírósági bejegyzésével egyidejűleg lehet a technikai számlával szemben a tőketartalék javára elszámolni. Amennyiben a vagyoni hozzájárulást a tulajdonos a jegyzett tőke emelés cégbírósági bejegyzését követően teljesíti, akkor azt az eszköz átvételekor lehet a tőketartalék javára elszámolni. Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítése A 2016-os üzleti évről mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót szeretnénk ügyfelünknek készíteni. Ügyfelünk részére 2016. decemberében kiállítottak előre számlát a 2017. január havi bérleti díjról. A számla teljesítési időpontja 2016. 12. 19., a kelte 2016. 12. 8
19., a fizetési határidő 2017. 01. 09. A számlázott időszak 2017. 01. 01-től 2017. 01. 31-ig tart. Az áfakötelezettség 2016. december havi, a költség azonban 2017. januári. Kérdésem, hogy az áfát hogyan kell 2016. december hónapra könyvelni, mert véleményem szerint a számlát szállítói kötelezettségként csak 2017- ben lehet kimutatni. A kérdésben szereplő esetben A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóról szóló 398/2012. (XII. 20.) kormányrendelet (a továbbiakban: rendelet) és a számviteli törvény előírásait együttesen kell figyelembe venni (a rendelet az időbeli elhatárolásokra külön előírást tartalmaz). A rendelet 3. -a (4) bekezdésének előírása szerint az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két üzleti évet érintenek, arra az üzleti évre vonatkozóan kell elszámolni teljes összegében, amelyben a gazdasági esemény könyvviteli elszámolását közvetlenül alátámasztó bizonylatot kibocsátották. Az előzőektől eltérően az olyan gazdasági események hatását, amelyek kettőnél több üzleti évet érintenek, arra az időszakra kell elszámolni, amelyik időszakhoz kapcsolódnak. Ebben az esetben azonban a számviteli törvény általános előírásait kell figyelembe venni, ugyanis az adott gazdasági események egy üzleti évet (2017-et) érintenek. Ebből adódóan a számviteli törvény 15. -ának (7) bekezdése alapján az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek, eleget téve az összemérés elvének. Ezen túlmenően a számviteli törvény 42. -a (1) bekezdésének előírása alapján a kötelezettségek között kell többek között kimutatni azokat a szállítási szerződésekből eredő, pénzben kifejezett, elismert tartozásokat, amelyeket a szállító (szolgáltató) már teljesített, és azt a vállalkozó elismerte, elfogadta. A kérdésben említett számla esetében a szerződés szerinti teljesítési időszak 2017. 01. 01-től 2017.01. 31- ig tart, így az egy üzleti évet érint, ebből következően a számla elszámolását a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján a 2017-es üzleti év költségei és kötelezettségei (szállító) között kell kimutatni, függetlenül a számla kiállításának időpontjától. Az előzetesen felszámított, levonható áfát mely a 466-os főkönyvi számlán kerül elszámolásra 2016. december hónapban erre a célra megnyitott technikai számlával szemben indokolt kimutatni, majd 2017 januárjában a számla könyvelésekor a számlában szereplő előzetesen felszámított, levonható áfát a technikai számlával szemben kell elszámolni. E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel IX. évfolyam nyolcadik szám, 2017. augusztus Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp. Váci út 91/a Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Sárközy Ágnes ügyvezető igazgató Szerkesztő: György Orsolya A kézirat lezárásának dátuma: 2017. július 28. HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
Az ön üzleti szerződései biztos védelmet nyújtanak? Az átfogó megoldás szerződései összeállításához Az üzleti sikerek alapfeltétele a jó ötletek mellett a cég működését biztosító háttérfolyamatok hatékony, gördülékeny szervezése. Ennek elengedhetetlen eleme a különböző szerződések precíz összeállítása. Az üzleti szerződések elkészítésénél elsődleges cél, hogy az abban foglaltak a felek céljait, szándékát a leghívebben tükrözzék, miközben maradéktalanul megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak is. A jó szerződésben pontos, logikus és jól átlátható a szolgáltatások leírása, illetve pontosan meg vannak határozva az azok elmaradásához fűződő jogkövetkezmények is. Új kiadványunk komplex megoldást kínál az üzleti szerződésekkel kapcsolatos valamennyi problémára: Üzleti szerződések 2017 Szerkeszthető szerződésminták gyűjteménye gyakorlati szerződéskötési ismeretekkel Nem túlzás kijelenteni, hogy szerződéseink minősége adott esetben a projektek sikerességének motorja rossz esetben akár fékje lehet. Kifogástalanul elkészített szerződésekkel súlyos jogvitáktól óvhatjuk meg cégünket, biztosítjuk ügyleteink jogi szempontból zavartalan lefolyását. De kifogástalan szerződést összeállítani nem egyszerű. Melyek a szerződésekre vonatkozó legújabb előírások? Milyen felelősséget kizáró és egyéb záradékokat, illetve szerződéses garanciákat érdemes szerepeltetnünk a szerződéseinkben? Több mint 50 szerkeszthető szerződésminta 150 oldalas szakkönyv, amelyből megismerheti a szerződésekre vonatkozó hatályos előírásokat, illetve praktikus gyakorlati tanácsokat kaphat a szerződései elkészítéséhez. Ingyenes szaktanácsadói szolgáltatás, amelynek kereteiben belül kérheti tőlünk az Önnek szükséges speciális szerződés összeállítását is. A kiadvány ára: 19 900 Ft + áfa (+ csomagolási és postaköltség). Rendelje meg rendkívül kedvező áron egyedülálló kiadványunkat! További információ és megrendelés: (1) 273 2090 // forum-media@forum-media.hu // www.forum-media.hu