A magyar lakosság eladósodásának folyamata a rendszerváltástól napjainkig

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nemzetközi gazdaságelemző szakirány A magyar lakosság eladósodásának folyamata a rendszerváltástól napjainkig Készítette: Tóth Zsuzsanna Budapest 2008 1

Tartalomjegyzék 1. A lakosság helyzetének alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig...4 1.1. A rendszerváltás és annak előzményei, a lakosság eladósodási folyamatának első mérföldköve... 6 1.1.1. A rendszerváltáshoz vezető folyamat és annak hatásai... 6 1.1.1.1. A privatizáció és annak hatása a lakosság helyzetére... 7 1.2. A magyar társadalom szerkezeti átalakulása... 10 1.3. A jövedelemelosztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig... 13 1.3.1. Szegénység alakulása... 15 1.4. A munkaerő piaci folyamatok a rendszerváltástól a 21. század elejéig - foglalkoztatás és munkanélküliség... 17 1.4.1. Munkanélküliség alakulása... 17 1.4.1.1. Munkanélküliség és iskolázottság... 18 1.4.2. Foglalkoztatottság alakulása... 18 1.4.2.1. A foglalkoztatottság alakulása szektoronként... 19 1.5. A fogyasztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig... 20 1.5.1. A reálbér alakulása... 20 1.5.2. A fogyasztás alakulása a GDP és a reálbér tükrében adott időszakban... 21 2. Külfödi bankok megjelenésének következményei a magyar piacon...23 2.1. Előzmények... 23 2.1.1. Külföldi bankok megjelenésének formái... 23 2.2. Megtakarítások, hitelek és pénzhasználati módok... 25 2.2.1. A hitelpiac fejlődése a rendszerváltást követően... 25 2.2.1.1. A háztartások kötelezettségei és a hitelpiac fejlõdése... 26 2.2.1.2. A lakossági hitelezés bővülése az ezredforduló óta... 26 2.2.1.3. A lakáshitel-rendszer fejlődése... 27 2.4. Megtakarítások alakulása... 28 2.4.1. A lakossági megtakarítások állománya... 29 2.4.1.1. Az infláció és a kamatszint hatása a lakossági megtakarításokra... 30 2.5. Pénzhasználati módok alakulása a rendszerváltást követően... 31 2.6. A lakosság eladósodását mérséklő intézkedések... 33 2

3. A lakosság pénzügyi helyzete 2007-től napjainkig...37 3.1. Mi történt eddig?... 37 3.2. Globális és hazai gazdaságpolitikai háttér napjainkban... 38 3.2.1. A jelzálogpiaci válság kialakulása és átterjedése a pénzpiacokra... 38 3.2.2. A válság magyar vonatkozásai... 39 3.2.2.1. A BAR listáról... 40 3.2.3.A 2006-os év reformprogramja és annak hatásai a lakosságra... 41 3.3. A bankok és hitelek egyre növekvő szerepe... 42 3.3.1.Bankok stratégiái... 43 3.3.2.Hitelek... 44 3.3.2.1.Hiteltípusok... 45 3.3.2.2. Devizahitelek elterjedése és azok alakulása... 46 3.3.2.3.A hitelek buktatói... 48 3.3.2.4.Hitelből fizetett hitelek... 50 3.4. A lakosság eladósodottsága... 50 3.4.1.Meddig növekedhet a magyar lakosság hitelállománya és eladósodása?... 53 3.4.2. Hitelcélok napjainkban... 54 3.4.3.Hitelkockázati tényezők... 55 4. Következtetések...57 Források... 59 Függelék... 62 3

1. A lakosság helyzetének alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig Világgazdasági helyzet áttekintése Szakdolgozatomban a magyar lakosság eladósodásának folyamatát mutatom be a rendszerváltástól egészen napjainkig. A téma aktualitásához jelenlegi világgazdasági helyzetben nem férhet kétség: a legnagyobb külföldi hitelintézetek és biztosítók sorra csődöt jelentenek, a tőzsdén napról napra hatalmas árfolyameséseket tapasztalnak, tehát a helyzet egyre inkább aggasztó. Ezen válság alapvető tanulsága, hogy a szabályozás és a felügyeleti rendszer nem volt elég hatékony ahhoz, hogy időben feltárja a felelőtlen kockázat-vállalást. És habár a pénzügyi válság közvetlen hatása a magyar gazdaságra és bankrendszerre elenyésző, azonban magyar pénzügyi szektor forrásainak jelentős része külföldről, a bankközi piacról származik. A külföldi szerepvállalás elengedhetetlen a fedezeti műveletek végrehajtásához is. A válság következtében azonban a bankok közötti bizalom szétfoszlott, a piac likviditása a súlyos veszteségek következtében rendkívül beszűkült.(nyers; 2008) Magyarországi helyzetkép Magyarországon a lakosság eladósodási folyamata a 80-as évek végén kezdődött, mikor a háztartások bevételi-kiadási szerkezete módosult. A munkanélküliség növelte az inaktívak arányát a családokban. A háztartásokban magasabbak lettek a lakással kapcsolatos kiadások, az állami dotáció folyamatosan csökkent. A 90-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az államnak, illetve a helyi önkormányzatoknak szerepet kell vállalniuk a lakossági hátralékok kezelésében. Tehát fontosnak tartom azt, hogy nem csak a lakosság jelenlegi helyzetével foglalkozzak, hanem a teljes folyamattal, melynek első mérföldköve a rendszerváltás idejére tehető. Azon rendszerváltás idejére, mely nem csak a politikai rezsim átalakulását vonta maga után, hanem olyan társadalmi átrendeződést és rétegződést is elindított, mely alapjául szolgálhatott egy újfajta szemléletmód kialakulásának is. Egy olyan szemléletmódban, mely tőlünk nyugatra már elterjedt, azonban Magyarország lakossága, ahogyan a többi rendszerváltó ország lakossága is, ezen változásokkal hirtelen szembesült, olyan döntések meghozására kényszerült, melyekben eddig még nem volt jártas. A lakosság helyzete nagyban megváltozott. Némi túlzással ugyan, de mondhatjuk azt, hogy korábban az állami irányítás miatt 4

nehezebb volt a szó mai értelmében eladósodni. Azonban még a szocializmusban mindenkinek volt munkahelye és a jóléti intézkedések révén, valamint a rezsim fenntartása érdekében az állam saját magának halmozott fel különböző külföldi hitelek igénybevételével egyre nagyobb adósságot, a lakosság eladósodáshoz vezető tendenciák alapjai mindenképpen azok a társadalomban bekövetkezett anyagi és morális változások, melyek a rendszerváltást követően indultak el. A társadalmi szerkezet átalakulásához tartozik a jövedelemi viszonyok átrendeződése, a munkaerő piaci folyamatok, valamint a fogyasztás alakulása is. Szintén nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdaságpolitikai intézkedések hatásai sem, melyek közvetlenül befolyásolták a lakossági pénzügyek alakulását is. Azonban hatalmas szerepet kapnak ebben a kérdésben a külföldi bankok, melyek megjelenését követően megállíthatatlan hitelezési hullám vette kezdetét. Az addig kialakult megtakarítási szokások megváltoztak, azok nagysága az idő múlásával egyre inkább csökkent. Érdekes azonban, hogy az adósság nagysága viszont ezzel egy időben folyamatosan nőtt. A hiteligénylések száma rohamosan bővül, egyre többen fordulnak legkisebb anyagi problémájukkal is bankjukhoz, mivel a kitartó és intenzív reklám-hadjárat természetesen megtette a hatását. Hogy mire gondolok? Arra, hogy legtöbbünk már képtelen arra, hogy fogyasztását elhalassza. Tehát bármilyen kis összegű kéréssel is gondolkodás nélkül pénzintézetünkhöz fordulunk. És mivel egy ismert definíció alapján a fogyasztás elhalasztásának bére (tehát annak bére, hogy a bank késlelteti a hitelezett pénzösszeg felhasználását) a kamat, így ezen összeget az azonnal fogyasztó lakosság keményen megfizeti. Szakdolgozatomban bemutatom mind a rendszerváltást követően zajló átalakulást, a külföldi bankok megjelenésének hatását, mind a ma is megfigyelhető piaci és pénzügyi trendeket, melyek hatására országunkat is elérte, nem is csekély mértékben a pénzügyi válság, melynek fontos eleme a lakosság adósságállománya is. Azért is elemzem aprólékosan a lakosság munkaerő piaci helyzetét, jövedelemszerkezetét, a különböző gazdaságpolitikai intézkedéseket és azok hatásait, valamint a hitelek különböző formáit és azok elterjedését, hogy végül egy olyan képet adhassak a magyar lakosság jelenlegi pénzügyi helyzetéről, mely nemcsak a napjainkban kialakult krízist mutatja be, hanem segít az ahhoz vezető út megértésében is. 5

1.1. A rendszerváltás és annak előzményei, a lakosság eladósodási folyamatának első mérföldköve 1.1.1. A rendszerváltáshoz vezető folyamat és annak hatásai A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton következett be és játszódott le a különböző szocialista országokban. Az 1970-es és 1980-as években egyre inkább felszínre kerültek ezen országokban a gazdasági nehézségek, melynek hatására az állami szektor fokozatos leépítését kezdeményezték, elsősorban az ipari, valamint a tercier szektorban. Az egyes szocialista társadalmak összeomlása mellett, azzal egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a "szocialista világbirodalom" Európában. A diktatórikus, kizsákmányoló szocializmus lebontását és a pluralista demokrácia megteremtését 1987 és 1990 között Magyarországon egyfajta sajátos "magyar útnak" tekinthetjük. A forradalmi jelentőségű változások békésen, rendezetten, tárgyalásos formában, az ország kormányozhatóságát és a központi hatalom kormányzóképességét megőrizve, alkotmányos-jogi keretek között zajlottak le. Azonban ezen kezdeti események egy olyan folyamatot indítottak be mind gazdasági, mind pénzügyi, valamint szociális szempontból, mely napjainkban is érezteti hatását, újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyek megoldása még várat magára. Ezen komplex folyamat a rendszerváltást követően éreztette hatását a legintenzívebben. Sokak hittek abban az illúzióban, hogy ha a gazdaság zömében magántulajdonba kerül és működését az állam politikavezérelt beavatkozásai helyett a piacgazdasági szabályok bástyázzák körül, akkor hamar beköszönt országunkban a jólét, a gazdasági prosperitás. Azonban a kapitalizmus újjáépítése nagyobb áldozatokkal járt, mint azt remélni lehetett és ennek hatását a lakosság is nagyban megszenvedte. A nagyszabású átalakulást súlyos válság kísérte, mely főleg a kilencvenes évek első felét jellemezte. A régi vállalati és termelési struktúrák, valamint kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok folyamatosan megszűntek, átalakultak, mely többször is válaszút elé állította az országot és gyakran komoly veszteségek követték a kezdeti változtatásokat. Azonban nem szabad elfeledkezni az addig felhalmozott adósságok mértékéről sem, melyek szintén 1989 végén kerültek a felszínre, amikor is Németh Miklós kormányfő bejelentette az ország teljes adósságállományát. Tehát az adósság- törlesztés egy olyan árnyként lebegett a magyar gazdaság felett, melynek a fogyasztói jólét látta kárát. 6

1989-ben az ország nettó külső adóssága 15 milliárd dollárra, az éves hazai termék bő felére rúgott, és csak 2001-re sikerült 10 százalék alá csökkenteni. (KSH; 1995; Csaba László;2000) (1.Ábra) A bruttó hazai termék (GDP) volumene 1990-2004 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008-4 -12-3 -1 2,9 1,5 1,3 4,6 4,8 5,2 5,4 4,1 4,1 4,2 4,8 4,1 3,9 1,1 1,9 Forrás: KSH; 2008 A GDP drámai csökkenéséért az volt a felelős, hogy kiestek a tervgazdaság idején csak papíron létező jövedelmek. Ugyanígy tűnt el több nagyvállalat papíron tekintélyes vagyona, a nemzeti vagyon jelentős része is. Biztosan okozott veszteséget a vállalatok széthordása" is, de a vagyonvesztés zöme már jóval korábban bekövetkezett: akkor, amikor még KGSTzsetonnal és állami támogatásokkal tartották fenn a rentabilitás látszatát. A magyar társadalmat érő súlyos veszteségek ellenben nem akkor keletkeztek, amikor azt megtapasztalta, hanem már sokkal korábban. ( Antal László; 2000) 1.1.1.1. A privatizáció és annak hatása a lakosság helyzetére A privatizáció Kelet- Közép Európában, így Magyarországon is úgymond beismerése annak, hogy az állami tulajdonban lévő termelési erőforrások hatékony allokációjára, működésben tartására a központi állam a szervezetei, bürokráciája által nem volt képes. Azonban itt már felmerül az a kérdés, mely kimagasló szerepet játszik a lakosság eladósodásának folyamatában: ki fizeti (meg) a privatizációt? Az új hatalmi éra a középosztály kezébe kívánta helyezni az állami vagyon egy részét, melyet különböző kedvezményekkel támogatott. Azonban a megvalósítást csak néhány esetben sikerült véghezvinni és a társadalom döntő többsége a magánosítási folyamatok kárvallottja, csupán csak egy igazán csekély társadalmi csoport (a magyar lakosság 1-2%-a) lépett a kedvezményezett szerepkörbe. Azonban még ezen haszonélvezők számát is erősen csökkentette az a tény, hogy a megszerzett vagyon működéséhez szükséges tőkének sok esetben híján voltak. 7

A politikai motiváltságú liberális gazdaságpolitika a tulajdon megszerzéséhez forrásokat biztosított, azonban ez a vagyontömeg az előző termelési viszonyok között teljesen működésképtelen volt, vagy legalábbis nagyon gyenge teljesítőképességű. Tehát az új piacgazdasági viszonyok között ha az új tulajdonost ezen forrásokkal magára hagyják, nem kapott a folyamatos üzemviteléhez forgótőkét, és elmaradt fejlesztéseinek pótlólagos beruházását nem finanszírozta senki, akkor ezen vagyontömeg ismét csődbe jutott és az újdonsült tulajdonosi réteget is magával rántotta számos esetben a hirtelen jött egzisztenciájával egyetemben. Ezen folyamatot tette még intenzívebbé az importliberalizáció is, mivel a nyugati termelők jó minőségű termékei egyre nagyobb mennyiségben áramlottak be az országba, a magyar termelők áruit pedig feleslegessé tette az állami piacvédelmi beavatkozások hiánya. (Vígvári; 1992) A privatizáció elemei 1992-1996 2.Ábra 1992 1993 1994 1995 1996 Kezdeményezett csődeljárások 14060 8229 5900 6461 7477 Lefolyatatott csődeljárások 1302 1650 1241 2276 3007 ~átszervezések 740 510 90 21 9 ~felszámolások 562 1140 1151 2255 2998 Forrás: EBRD Transition Report 1997 A hazaiak magánosítását segítette ugyanakkor az egzisztenciahitel - a központi gazdaságpolitikai céloknak alárendelten, néhány kampányelemmel bővítve. Ilyen volt például az alacsony hitelkamat, a kedvező, akár 15 évig is terjedő törlesztési futamidő, a részletfizetési kedvezmény és nem utolsósorban a nagyon alacsony sajáterőigény. Azonban a konstrukció gyenge pontja az volt, hogy a hitel csupán a tulajdon megszerzésére szolgált, a működtetés feltételeit például a forgóeszközök, vagy az elmaradt fejlesztések finanszírozását már nem segítette elő. A kivásárolt cégek folyamatos működését nagymértékben nehezítette még az adózás, a járulék magas szintje és gyakori kiszámíthatatlan ingadozása is. Ez nemcsak a megtermelt jövedelem feletti rendelkezést szorította szűk keretek közé, hanem a felvevőpiacot 8

is behatárolta. Így egy ördögi kör alakult ki, mert amit az állam az egyik oldalon adott, azt visszavette a működés során Mivel számos logikai ellentmondás épült be ebbe a konstrukcióba, ez egyre inkább társadalmi feszültségekhez vezetett. Ugyanis a központi gazdaságpolitika célja az volt, hogy a hazai polgári középréteg érdekében jöjjön létre a tulajdonosváltás, azonban ez csak jelentős pénzügyi kedvezmények biztosításával jöhetett léte, melynek forrásait, fedezetét a gazdaságból kellett előteremteni, elsősorban a társadalmi és gazdasági csoportok terhére. A pótlólagos fejlesztések finanszírozása viszont elmaradt, így ezen vállalkozások sorra csődbementek. ennek eredményeképpen nőtt a költségvetési hiány, újabb adóemelésre volt szükség, mely piacszűkítést eredményezett és láncreakciószerűen még több vállalkozó jutott csődbe, a lakosság adósságállománya pedig fokozatosan növekedni kezdett. Súlyos anyagi terheket rótt a költségvetésre az a körülmény is, hogy a hazai befektetők részére folyósított hiteleket a magyar bankrendszer sok esetben gyenge színvonalú hitelezési gyakorlata biztosította. A banki hitelezési körülményeket jól tükrözi, hogy az 1993. év végén az Állami Bankfelügyelet statisztikája szerint a magyar állami nagybankok kihelyezett hitelállományának mintegy 50%-a volt kétes vagy behajthatatlan, azaz minimum 60 napot késett, vagy megtérülés szempontjából kétségessé vált. A kisbankok hitelállomány pedig még ennél is kedvezőtlenebb volt. A behajthatatlan hitelállomány körében a privatizációs hitelek is számottevő részarányt képviseltek. (Lenthner; 2006) A privatizáció társadalmi terheit tovább növeli, hogy az egzisztencia hiteleken túl a magánosítási folyamat elősegítésére más jelentős kötelezettségvállalások és hitelfolyósítások is történtek. Ilyen volt például 1991-ben a Deutsche Ausgleichsbank és a Magyar Nemzeti Bank között létrejött 100 millió DEM összegű kölcsönszerződés is, mely a Magyarországon induló vállalkozások számára biztosított tartós finanszírozását segítet, melyből az úgynevezett START- hitelek kerültek folyósításra. Azonban még az E hitel esetében, ha egy vállalkozó nem fizette vissza tartozását, a magyar belső államadósság nem csökkent, addig a STARThitelnél az MNB-nek fizetnie kellett a Deutsche Ausgleichsbanknak, ami már a központi költségvetést és a nemzeti deviza mérleget terhelte, melynek kárát közvetve szintén a magyar lakosság szenvedte el. 9

Magyarországi privatizáció-összefoglalás Elsődleges privatizációs technika Tulajdon-jog tipikus gyakorlója a privatizált vállalatoknál Országspecifikus jellemzők Előnyök Hátrányok Piaci értékesítés Külföldi befektetők Bankrendszer korai privatizációja, régió legszigorúbb csődtörvénye, privatizációs bevételek jelentős szerepe a makrostabilizációban Forrás: Tóth; Baksay; Bilek; Czakó; Gáspár; Orbán; 2003 1.2. A magyar társadalom szerkezeti átalakulása Jelentős priv. Bevételek, döntően outsider értékesítés, gyors struktúraváltás Bizonytalan társadalmi támogatottság, korrupciós gyanúk, fejlesztések hiánya, fedezetlen hitelek A rendszerváltást követően a társadalmi szerkezet erőteljes átalakulásba kezdett, új társadalmi rétegek alakultak ki, illetve egy erőteljes rétegződés vette kezdetét. Még a szocialista társadalomban a hatalom egy szűk elit kezében volt, addig a társadalom összes többi rétege hátrányos helyzetű volt. A rendszerváltást követően azonban a jóléti olló szétnyílt a legfelső és a középréteg között, melynek vesztese a középréteg lett és ennek következtében az egyenlőtlenségek nagymértékben megnőttek. Azonban ahhoz nem férhet kétség, hogy a rendszerváltás nyertesei az elit tagjai lettek. Hátrányos helyzetbe kerültek, illetve voltak az alacsony jövedelműek, az alacsony iskolai végzettségűek, a munkások, közülük is a szakképzetlen munkások, míg a magas jövedelműek, magas iskolai végzettségűek, nagyvállalkozók, vezetők és értelmiségiek között a szokásosnál is többen voltak a nyertesek. Kialakult a nyertesekből a jómódú felső rész, a nagy vesztesekből a leszakadó alsó rész és egy veszélyeztetett középső rész. Ez arra engedett következtetni, hogy nem a nyugati-európai típusú modern társadalmi szerkezet felé indult el a társadalmi átalakulás. Kialakult egy új elit, ahová elsősorban üzleti élet, azon belül is a pénzügyi világ, a bankok vezetői tartoztak. Az 1990 után kormányra került politikai elit, mely hatalmát és presztízsét már a rendszerváltást megelőzően megszerezte, először megkísérelte a főhatalmat megragadni, azonban be kellett látnia, hogy ehhez ki kell egyeznie a gazdasági élet vezető pozícióit elfoglaló technokrata 10

elittel. Ezt követően 1994. után ezek hatalma tovább nőtt és egyre inkább főhatalomra jutott a vele fokozatosan összefonódó politikai elittel szemben is.(andorka; 2006) Azonban még az elit tagjait nem veszélyeztette a későbbi eladósodás lehetősége, addig a korábban említett leszakadó társadalmi osztályok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Az alábbi ábrán is jól látható az iskolázottság alacsony aránya: tehát az, hogy nagyon magas azok száma, akik még középfokú iskolázottsággal sem rendelkeznek. Pedig már 2001-ben járunk, több, mint tíz évvel a rendszerváltás után. Innen is látszik, hogy nagyon nehézkes a felzárkózás a fejlettebb országok színvonalához. Szintén sajnálatos az a tény is, hogy a felsőoktatásban tanulók aránya viszont jóval az Uniós átlag alatt van. Hogy mi lehet, illetve lehetett ennek az oka? 3.Ábra: Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon A rendszerváltást követően a lakosság egyre romló gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetét nagyban nehezítette, rontotta az a tény, hogy a magyar társadalom az emberi erőforrás területén is egyre inkább elszakadt a nálunk fejlettebb országoktól. Azoknak a száma, akik a főiskoláig is eljutottak, nagyon csekély, mivel nem volt egy kidolgozott hitelrendszer a főiskolai, egyetemi hallgatóknak, hogy fizetni tudják a tandíjukat. Továbbá nehezítette a helyzetet az is, hogy a kisebb települések nem tudtak iskolákat fenntartani, a vidéki családoknak pedig nem volt elég 11

pénzük, hogy gyermekeiket támogassák, hogy egy másik, távolabbi városban tanulhassanak. Az életszínvonal emelkedése és a szegénység csökkentése érdekében arra is szükség volt, hogy a társadalomban egy modernebb mentalitás és modernebb értékek rögzüljenek. Azonban ez a rendszerváltást követő években hiánycikk volt és csak az ezredforduló tájékán kezdett enyhülni az addig berögzült szellem, azonban kijelenthetjük, hogy a folyamat még nem ért véget és további változásra is szüksége van a társadalomnak. A magyar társadalomban kisebb fontosságot tulajdonítottak a szabadságnak, felelősségvállalásnak és az egyéni kezdeményezésnek, amelyek a modern gazdaság és társadalom sikeres működéséhez szükségesek. Az emberek kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érezték magukat. Szükséges az állampolgárok kölcsönös bizalma, szolidaritása, az üzleti élet szereplőinek bízniuk kell abban, hogy üzletfelük megtartja a szerződéseket, a politikai élet szereplőinek nem kell a politikai ellenfelektől tartaniuk. Tehát a magyar társadalom tagjain múlott és múlik, hogyan alakul a gazdaság, az életszínvonal, a társadalmi szerkezet, az oktatás, az egészségügyi ellátás.gondolkodásmód és mentalitás. A társadalmi szerkezet átalakulása kapcsán nagyon fontos megemlíteni azon szerkezeti változásokat is, melyek azt mutatják, hogy az aktív keresők között folyamatosan tovább csökkent a mezőgazdasági munkások, a parasztok hányada és általában csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Csökkent az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya is. Ugyanakkor jelentős ütemben nőtt a vezetők, az értelmiségiek, az önálló iparosok, kereskedők és vállalkozók aránya. Mindez a polgárosodási folyamatok szempontjából igen kedvező volt, még akkor is, ha egyelőre a fluktuáció is nagy volt. Ezek a jelenségek egyébként sok tekintetben megváltoztatták az addig kialakult társadalmi rétegszerkezetet is. A kedvező makrogazdasági folyamatok a mikro- és a lakossági szférában alig voltak érezhetők, következésképpen a különböző társadalmi jelenségekre és folyamatokra gyakorolt hatásaik is csak alig észlelhetők. Ezt részben az okozta, hogy az 1995-ös sokszor túlzott megszorítások a lakosság jelentős részének életszínvonalbeli viszonyait nem várt mértékben rontották. Egyik hatása a megindult növekedésnek mindenesetre a lassan fokozódó munkaerő iránti kereslet, amely a jövőben tovább növekedett.(kolosi; Tóth; Vukovich;1998) 12

1.3. A jövedelemelosztás alakulása a rendszerváltástól a huszonegyedik század elejéig A magyar lakosság eladósodásának egyik lényegi eleme a jövedelmi egyenlőtlenségekben keresendő. Akár szociálpszichológiai szempontból is vizsgálhattam volna ezt a kérdést, mivel az egyre nagyobb egyenlőtlenségek is (melyek főként a rendszerváltást követően kerültek felszínre és váltak egyre szembetűnőbbé és gyakoribbá) nagyban sarkallták arra a kevésbé tehetős réteget, hogy úgymond lépést tartsanak azokkal, akik jobb anyagi háttérrel magasabb életszínvonalat is el tudtak érni. A szociális háló gyengülése, valamint a demokratikus átmenet és a gazdasági rendszerváltozás a jövedelmi egyenlőtlenségek jelentős növekedésével járt. A folyamat már korábban elkezdődött, azonban a rendszerváltást követő gazdasági sokk idején érte el tetőpontját, majd ezt követően stagnált. Mint a korábbiakban már többször is előtérbe került, ebben a kérdésben is kiemelendő, hogy a jövedelemelosztás belső szerkezetének változását kezdetben a középosztály jövedelmének erőteljes süllyedése jellemezte, ezáltal pedig egyre inkább eltávolodott a felső osztálytól. Azonban nem csak a közép- és felsőréteg közötti különbség nőtt, hanem a közép- és alsóréteg közötti távolság is. Az egyenlőtlenségek kialakulására azonban több tényező is hatott, mely lehetővé tette, hogy az osztályok között átmenet jöhessen létre. Ide tartozott például a privatizáció, foglalkoztatottság esése, infláció, kereskedelmi átrendeződés mellett a társadalmi és egyéni meghatározottságok (kor, nem, lakhely, etnikum stb.) valamint egyéni erőforrások és erőfeszítések (iskolázottság, egészség, társadalmi tőke, kapcsolati tőke stb.) is befolyásolták. (Tóth; 1996) Tehát megállapíthatjuk azt, hogy 1990 óta a gazdagok jövedelme nőtt, a szegényebbeké pedig még tovább csökkent. A jövedelmi egyenlőtlenségek 1989 és 1993 között nőttek a legjobban, 1997-ig pedig lassulva ugyan, de továbbra is emelkedő tendenciát mutattak. A KSH adatai szerint 1987-ben a népesség legfelső tizedének jövedelme a legalsó tizedének 4,6- szerese volt, és 9,2-szerese lett 1997-re. Nemzetközi összehasonlításban ez radikális egyenlőtlenségnövekedésnek számít. (Kovács; 2008) 13

4.Ábra Év 1987 1992 1996 2000 2003 2005 Decilis Az egyes decilisek átlagjövedelmei (HUF) Alsó decilis 2 352 3 653 5 707 10 668 17 149 20 803 2. 3 161 5 612 8 751 16 278 26 177 31 108 3. 3 621 6 556 10 986 19 830 32 247 38 335 4. 4 043 7 293 12 855 23 210 38 097 44 948 5. 4 479 7 994 14 602 26 425 43 417 51 408 6. 4 944 8 711 16 325 29 712 48 441 57 260 7. 5 499 9 715 18 134 33 318 54 778 64 300 8. 6 208 11 112 20 737 38 276 63 190 73 726 9. 7 301 13 440 25 352 46 741 76 771 91 070 Felső decilis 11 014 21 776 42 835 80 752 138 885 158 497 Átlag 5 262 9 587 17 627 32 517 53 900 63 117 Forrás: Tóth; 2006 A 4. Ábra alapján is jól látható, hogy az alsó decilis jövedelme már 1987-ben is jóval alacsonyabb volt a felső decilis jövedelméhez viszonyítva. Azonban ha az arányokat évről évre megvizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy a jövedelmi különbségek egyre magasabbal lettek: még 1987-ben az felső decilis jövedelme 4,6 szorosa volt az alsóénak, addig ez a szám 1992-re már 5,9-re emelkedett, tehát 5 év leforgása alatt csaknem másfél százalékkal nőtt. Az idősort tovább vizsgálva az előző arány 1996-ben már 7,5 volt, majd tovább nőtt és 2000-ben a felső decilis jövedelme már elérte az alsóhoz viszonyított 7,6-es arányt. Azonban jól látható, hogy 1996-ot követően a jövedelem különbségek növekedése némileg lassult, de nem állt meg. 2003-ra már 8-szor nagyobb volt a felső decilis jövedelme a legalsóhoz képest, majd 2006-ban eddig példátlan módon egy tizeddel csökkent, azaz 7,9-re esett vissza. Ez azonban 14

még koránt sem akad okot a túlzott elbizakodásnak, mivel még mindig nem közelíti meg a szocialista rezsim idejében mért szintet, de mindenesetre pozitívumként értékelendő. A középső (4;5;6,) decilisek vizsgálatánál is hasonló a helyzet. Még az 1980-as évek végén ezen decilisek nagysága körülbelül a duplája volt az alsó és fele a felső decilisének, addig az évek múlásával napjainkra már csaknem háromszorosa az alsó és harmada a felső decilisének. (Havasi;2002) Ebből következik, hogy országunk GINI-együtthatója 1 szintén növekvő tendenciát mutat, tehát a jövedelem-eloszlásban az egyenlőtlenségek nőnek. (5.Ábra) (5. Ábra) Jövedelem-eloszlási egyenlőtlenségek Magyarországon (Tárki; 2006) 1.3.1. Szegénység alakulása A szegénység alakulásának vizsgálata mindenképpen fontos ahhoz, hogy megértsük a későbbiekben azt a folyamatot, mely a lakosság eladósodáshoz vezet. És a szegénység nem más, mint ezen folyamat kezdete, mivel ezen csoport az, melynek rendelkezésre álló jövedelme nem elegendő a létfenntartásra, tehát további anyagi forrásra szorul. De tulajdonképpen mit is jelent az, hogy valaki szegény? A szegénység az anyagi javaktól való megfosztottság pedig. Megkülönböztetünk abszolút szegénységet, ami alapvető létfenntartási bizonytalansággal jár és relatív szegénységet, ami az adott társadalomban létminimum szűkösebb anyagi helyzetet jelöli. (Ferge; Tausz;Darvas;2002) Az alábbi táblázat remekül szemlélteti a szegénységhez vezető folyamatok a jövedelmi egyenlőtlenségek vonatkozásában. A munkaerőpiac kapcsán a foglalkoztatási esélyek polarizációja valamint a bérkülönbségek növekedése járult hozzá ahhoz, hogy a szegény réteg összetétele megváltozott, valamint erőteljesen növekedett. 1 A Gini-együttható a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségének fokát méri. A jövedelmek teljes egyezősége esetén nullával egyenlő, a teljes egyenlőtlenség (amikor minden jövedelem egy kézben összpontosul) esetén pedig egy az értéke 15

TÉNYEZŐ FOLYAMAT HATÁSOK MUNKAERŐPIAC A BÉRKÜLÖNBSÉGEK NÖVEKEDÉSE SZEGÉNYSÉG: NÖVEKEDÉS ÉS ÖSSZETÉTELVÁLTOZÁS Azonban kik azok, akik a leginkább veszélyeztetettek, akik leginkább esnek áldozatául a szegénységnek? A gyermeküket egyedül nevelő szülők háztartásai amely háztartástípusban sokkal nagyobb a nők aránya az átlagosnál sokkal magasabb szegénységkockázattal rendelkeznek. A másik háztartástípus az idős egyedül élők. Ha egy egyedülálló nő 70 év feletti, nagy az esély rá, hogy a szegényke közé tartozik. (Hegedűs; Spéder; 2000) Az alábbi (6.) táblázat is mutatja, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan kiegyenlített volt a férfiak és nők jelenléte a szegénységben. A különbségek alapja az, hogy a szegények nagy része a munkaerő piacon kívül áll, és a foglalkoztatáson kívül állóknak különböző szerepek állnak rendelkezésre. (6.Ábra) A szegény személyek részaránya a felnőtt (16+) népességben, és a foglalkoztatottak között, nemek szerint 1992 és 1998 között 1992 1994 1996 1998 Felnőtt népesség Férfiak 9,2 10,7 11,4 9,1 Nők 11,4 10,4 10,9 10 Foglalkoztatottak Férfiak 4 5,6 5,6 3,5 Nők 2,5 3,2 3,2 4,5 Teljes népesség 11,6 12 12,9 11,2 Forrás:KSH 16

1.4. A munkaerő piaci folyamatok a rendszerváltástól a 21. század elejéig foglalkoztatás és munkanélküliség 1.4.1. Munkanélküliség alakulása A rendszerváltást követően a lakosságra a legnagyobb sokként a munkanélküliség drasztikus emelkedése hatott. Ám mivel a munkanélküliség a rendszerváltást megelőzően ugyan létezett, de ez rejtett munkanélküliség volt, tabunak számított, ezért a rendszerváltást követően olyan társadalmi és gazdasági nehézségek kerültek a felszínre, melyek már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Azonban a munkahely elvesztése és az újra munkába állás lehetősége különböző mértékben érintette az egyes korcsoportba tartozókat. A gazdaságilag aktív népességen belül 1990-1994 között 60 %-kal csökkent a részmunkaidőben vagy teljes mértékben foglalkoztatott nyugdíjasok száma. Azonban szintén nehézzé, vagy csaknem lehetetlenné vált az 50 évnél idősebb nők vagy 55 évnél idősebb férfiak újra-elhelyezkedése is. (7. Ábra) Forrás: OECD A legkorább adat 1992-ből áll rendelkezésre, de érdekes megjegyezni azt is, hogy a rendszerváltás előtt, ahogy azt korábban is említettem, a munkanélküliségi rátát 0%-ra határozták meg. Ehhez képest valóban hatalmas emelkedést jelentett az 1992-es 11%-os, majd a csaknem 14%-os munkanélküliség. A tendencia egészen 2004-ig csökkent, majd azóta ismét emelkedni kezdett, 2006-ban csaknem 7 % volt. Fontos megemlíteni azt is, hogy tanulmányok alapján a pályakezdő, valamint az idősebb korosztályban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta a legmagasabb. Érdekes az a tény is, hogy a passzív munkanélküliek, 17

tehát azok, akik lemondtak arról, hogy munkát találjanak, vagy kikerültek a regisztrált munkanélküliek közül, elég nagy arányban tartoztak a gazdaságilag legaktívabbnak tekinthető 40-50 éves korosztályba (Forrás: KSH), számuk csaknem 30 ezerre volt tehető 1995 tájékán. Természetesen az országot régiónként is megviszgálhatnánk, mivel a piacgazdaságba történő átmenet és szerkezet váltás nagy hatással volt például a mezőgazdaságban dolgozók nagyszámú munkahelyvesztésére is, mely tekintetben kiemelendő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. 1.4.1.1. Munkanélküliség és iskolázottság A megjelenõ társadalmi változások különösen sújtották a gyermek- és ifjúsági korosztályokat, melyek speciális helyzetükbõl adódóan kiszolgáltatottak és védtelenek voltak a változások negatív hatásaival szemben. Ezen korosztály pedig már a nyugat-európai fogyasztási szokásokat próbálta, azaz igyekezett követni, ami pénzügyi helyzeténél fogva nagyban befolyásolta az eladósodási folyamat elindulását. A rendszerváltást követően és napjainkban is az ifjúsági korosztály számára a legégetőbb probléma a munkanélküliség, melyet nagyban befolyásolt az iskolázottság mértéke. A munkanélküliség leginkább azokat a rétegeket veszélyezteti (Lásd 8. Ábra), melyek nem rendelkeznek a továbbtanuláshoz elõírt iskolai bizonyítvánnyal, a szakképzõ intézményekbõl lemorzsolódtak szakképesítés nélkül, vagy akik a képzési szükségleteket meghaladó szakmákban szereztek szakmunkás-bizonyítványt. A táblázat alapján, azok, akik még befejezett általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, nagyon nagy arányban válnak többször is munkanélkülivé. De szintén magas ez a szám a csak befejezett általános, illetve némileg csekélyebb a szakmunkás végzettségűeknél. kijelenthetjük, hogy azok vannak a legkedvezőbb helyzetben, akik főiskolát vagy egyetemet végeztek. (Kertesi; Varga;2005) 1.4.2. Foglalkoztatottság alakulása A foglalkoztatottság mértéke sajnálatos a rendszerváltást követően nagyban visszaesett. közvetlenül a rendszerváltás után a csökkenés még nem volt olyan drasztikus mértékű, mint amennyire a gazdaság teljesítménye visszaesett. Azonban az ezt kövező években, 1993-tól viszont az erőteljesen meginduló létszámleépítéseknek köszönhetően a foglalkoztatottság mértéke nagyban visszaesett, a mélypontot pedig 1996-1997 tájékán érte el, csaknem 52 %-kal. Ha a rendszerváltást követő öt évet tekintjük át, mintegy 1,4 millió fővel csökkent a 18

foglalkoztatottak száma, ami a társadalomra sokként hatott, hiszen itt nem csupán erről a 1,3 millió emberről volt szó, hanem a családjaikról is, akik anyagilag nehéz helyzetbe kerültek és sokak a szegénység áldozataivá váltak. A foglalkoztatottsági ráta az 1997-es mélypont után lassú növekedésnek indult és 2000-ben elérte az 56 százalékot, majd 2006-ban az 57 százalékot. Azonban még ekkor sem sikerült megközelíteni az kilencvenes évek szintjét. (9.Ábra) 9. Ábra Forrás: OECD 1.4.2.1. A foglalkoztatottság alakulása szektoronként A foglalkoztatás csökkenése azonban már korábban is elkezdődött, a rendszerváltás csupán felgyorsította ezen folyamatokat. A 80-as években kibontakozó gazdasági válság hatására az alacsony hatékonysággal működő üzemeket bezárták és csökkentették a foglalkoztatottak számát is, főleg a mezőgazdaságban és a nehéziparban. A 10. táblázatban is látható, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya drasztikusan csökkent már az 50-es évek végétől, majd 2001-re csaknem a tizedére esett vissza. Ezzel egy időben a tercierizálódás folyamatosan erősödött. A 90-es évek második felétől pedig elsősorban az anyagi szolgáltatások súlya nőtt a legszembetűnőbben. A foglalkozási átrétegződés folyamata is új szakaszba lépett, azaz 2001-re már az ország teljes területén a szolgáltató szektor vált abszolút domináns ágazattá.(ksh; Mayer; 2002) 19

(10.Ábra)A foglalkoztatottak megoszlása az összevont nemzetgazdasági ágak között Fő-nemzetgazdasági ág 1949 1960 1970 1980 1990 2001 Magyarország Mezőgazdaság 53,80 38,50 24,7 18,9 15,5 5,5 Ipar 21,6 33 43,8 41,9 37,9 32,9 Forrás: Népszámlálás 2001; KSH szolgáltatások 24,6 28,5 31,5 39,1 46,7 61,6 Nem szabad megfeledkezni a regionális különbségekről sem melynek alapja a főváros és a vidék közötti dualitás: Budapesten már egy évtizeddel korábban a szolgáltató szektor tömörítette a legtöbb foglalkoztatottat. A leginkább előnyös helyzetben a fejlett struktúrájú és jó helyi adottságokkal rendelkező északnyugat-dunántúli megyék állnak, ezekkel szemben pedig azon megyék állnak, ahol a meghatározó a mezőgazdasági jelleg volt, még annak ellenére is, hogy ezen karakterüket már erőteljesen leépítették. (Lőcsei; 2001) 1.5. A fogyasztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig Amikor a fogyasztás alakulását vizsgáltam, már egyre inkább előtérbe került a kezdeti célkitűzés, azaz a lakossági eladósodás kérdése. Érdekes tendenciák és változások világítottak rá a lakosság helyzetének alakulására. A tanulmányokból az is kiderült, hogy a rendszerváltás után csaknem 12 év kellett ahhoz, hogy elérje az ország az 1989-es év életszínvonalát. Azonban a fogyasztás vizsgálatánál mindenképpen át kell tekinteni a reálbérek alakulását annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk. 1.5.1. A reálbér alakulása Az 1994-s választási emelkedéstől eltekintve a reálbér-index mindig messze elmaradt a GDP szintjétől és ezt 2003-2004-ben sem hozta be. A 11. ábrán is jól látható, hogy 1997 óta folyamatosan emelkednek a reálbérek, azaz a keresetek értéke. Azonban az 1989-es reálbérekhez képest a 2004-es reálbérek csupán 10%-kal érnek többet és csak 2002-ben sikerült elérni a rendszerváltás előtti reálbérszintet, vagyis életszínvonalat, tehát több, mint 10 éven keresztül ez akkori színvonal alatt állt a reálbér. 20