JOHN (. LENNOX. Koinónia

Átírás

1 JOHN (. LENNOX Koinónia

2 Kétségtelenül grandiózus kijelentés az, hogy megfosztottuk Istent a trónjától. (...) Ha már ilyen nagy a tét, méltán elvárhatjuk Hawkingtól, hogy állítása megalapozott legyen, hogy érvei kiállják a szorosabb vizsgálat próbáját. Erre a vizsgálatra kerül hát sor az itt következőkben." A jeles tudós, Stephen Hawking A nagy terv című könyve a közelmúlt egyik igen népszerű hozzájárulása az új ateizmus" vitájához. Ez ugyanis azt állítja, hogy az univerzumot nem Isten, hanem maguk a fizikai törvények hozták létre. Lényegre törő és nyíltan érvelő válaszában John Lennox oxfordi matematikus, a God's Undertaker (A tudomány valóban eltemette Istent?) szerzője, alaposan megvizsgálja Hawking logikáját. Eleven, közérthető nyelven mutatja be érvelésének leglényegesebb elemeit, majd világosan felvázolja a legújabb tudományos, illetve filozófiai módszereket és elméleteket annak bizonyítására, hogy ezek ahelyett, hogy tagadnák, egyenesen valószínűsítik az ő létezését. John C. Lennox (sz. 1943), PhD, az Oxfordi Egyetem matematika professzora, a Green Templeton College Matematika és Tudományfilozófia Társaságának tagja. Richard Dawkinsszal és Christopher Hitchensszel folytatott vitát, vendégelőadásokat tartott világszerte számos egyetemen.

3 John C. Lennox ISTEN és STEPHEN HAWKING Mégis ki tervezte a mindenséget? Koinónia Kolozsvár, 2016

4 Text copyright 2011 John Lennox. This edition copyright 2011 Lion Hudson plc. Original edition published in English under the title God and Stephen Hawking by Lion Hudson plc, Oxford, England Fordította Visky S. Béla Szerkesztette: Klein-Varga Noémi Koinónia, 2016 Hungárián translation Visky S. Béla Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a Romániei LENNOX, JOHN C Isten és Stephen Hawking / John C. Lennox; trad.: Visky S. Béla. - Cluj-Napoca : Koinónia, 2016 ISBN I. Visky, Béla S. (trad.) 1

5 Rachelnek, Jonathannak és Benjáminnak ajánlom, a Teremtő ajándékainak, akik révén apa lettem.

6 Köszönetnyilvánítás Köszönetét mondok Nigel Cutland és Alister McGrath professzoroknak a hasznos tanácsokért.

7 E l ő s z ó Abban a reményben írtam ezt a kis könyvet, hogy segít majd olvasóimnak megérteni néhányat azokból a legfontosabb témákból, amelyek az Isten és a tudomány viszonyát taglaló mai viták mögött húzódnak. Ahol csak lehetett, megpróbáltam mellőzni a szakkifejezéseket, és a logikus érvelésre helyeztem a hangsúlyt. Úgy vélem, mi, a matematikában és a természettudományokban jártas emberek felelősek vagyunk azért, hogy a tudományos kérdéseket közérthetővé tegyük. Különösen fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy nem minden kijelentés, amely tudósoktól származik, fejez ki tudományos álláspontot, következésképpen nem tarthat igényt tudományos tekintélyre még akkor sem, ha gyakran - tévesen - ezzel ruházzák fel. Természetesen ez rám is éppúgy érvényes, mint bárki másra, ezért arra kérem a tisztelt Olvasót, hogy alaposan vizsgálja meg az érveimet. Jóllehet matematikus vagyok, ez a könyv nem a számok tudományáról szól. Azok az eredmények, amelyeket a matematika terén igazoltam, nem jelentenek biztosítékot arra, hogy helyes, amit ebben a könyvben állítok. Mindazonáltal bízom a tisztelt Olvasóban, hogy képes lesz végigkövetni érveléseim sorát egészen a végkövetkeztetésig. Az ő ítéletének vetem alá az itt következőket. 9

8 B ev ezetés Napjainkban az Isten-kérdés igencsak napirenden szerepel. Tudósok sűrű egymásutánban megjelent kötetei jelzik ezt, mint például: Francis Collins The Language of God (Isten nyelve), Richard Dawkins The God Delusion (Isteni téveszme. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2007), Victor Stenger God: The Failed Hypothesis (Isten, avagy a téves hipotézis), Róbert Winston The Story of God (Isten története), és még sorolhatnánk. Ezek közül több is előkelő helyen áll a legnagyobb példányszámban eladott könyvek listáján. Az emberek kíváncsiak a tudósok véleményére ebben a tekintetben. A tudománynak nyilvánvalóan óriási kulturális és intellektuális tekintélye van bonyolult, modern világunkban. Ez részben annak köszönhető, hogy elképesztő sikereket ér el olyan technológiák kidolgozásában, amelyeknek valamennyien haszonélvezői vagyunk; másrészt azáltal, hogy egyre tisztább bepillantást enged az univerzum csodáiba, ahogy azt a nagyszerű természetfilmek is közvetítik, ösztönzi a megismerési vágyunkat. Éppen ezért nagyon sok esetben azok is, akik előtt egyre nyilvánvalóbb, hogy a tudomány anyagi haszna nem elégíti ki emberi mivoltuk legmélyebb szükségeit, a tudósok felé fordulnak, hogy lássák, milyen válasszal tudnak szolgálni az élet 11

9 nagy kérdéseit illetően, mint például: Mi végre vagyunk a világon? Mi az élet célja? Merre tartunk? Beszélhetünk-e egyetlen univerzumról, vagy több párhuzamos univerzum is létezik? Ezek a kérdések szükségképpen az Istenkérdésbe torkollnak. így hát emberek milliói akarják tudni, mit állít a tudomány Istenről. A fentebb felsorolt népszerű könyvek szerzői között ateisták is szerepelnek, ám nem minden szerző istentagadó. Ez fontos, ugyanis naiv dolog volna úgy beállítani ezt a vitát, mint tudomány és vallás szükségszerű szembenállását. Ez a fajta kizáró szemlélet már rég hitelét vesztette. Francis Collins például, a fent idézett lista első szerzője az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Hivatalának igazgatója, korábban pedig a Humán Genom Projekt vezetője volt. Jelenlegi pozíciójában Jim Watson volt az elődje, aki a DNS kettős csavar-spiráljának felfedezéséért Francis Őriekkel együtt Nobeldíjban részesült. Collins keresztény ember, Watson ateista. Mindketten a tudományos élet csúcsfigurái. Ez is azt bizonyítja, hogy az, ami elválasztja őket egymástól, az eltérő világszemlélet, és nem a tudomány. Ez valódi konfliktust jelent ugyan, de nem a tudomány és a vallás szembenállását. Teizmus és ateizmus áll szemben egymással, miközben mindketten tudós emberek. Éppen ez teszi izgalmassá a szóban forgó kérdést: Isten mellett szól-e a tudomány, vagy 12

10 Isten ellen? Netalán a tudomány teljesen semleges az Isten-kérdést illetően? Egy dolog azonban máris nyilvánvaló: az Isten-kérdés iránti érdeklődés hirtelen fellendülése szemben áll az úgynevezett szekularizációs hipotézissel, amely a felvilágosodás hajnalán azt jósolta, hogy a vallás hanyatlóban van, és rövid időn belül ki fog halni - Európára vonatkozóan. legalábbis. Meglehet, hogy épp ellenkezőleg, a szekularizáció csődje az, ami az Isten-kérdés tisztázását minden korábbinál sürgetőbbé teszi. A The Economist neves újságíró párosa, John Micklethwait és Adrián Wooldridge megfogalmazása szerint Isten visszatért' - és nem csupán a tudatlanok számára. A világ nagy részén éppen az a fejlődőképes, jól képzett középosztály a hit robbanásszerű terjedésének zászlóvivője, amelyről Marx és Weber azt feltételezte, hogy az efféle babonaságot majd ők dobják ki legelőbb az ablakon."12 Ez a sajátságos helyzet érthető módon boszszantó a szekularizáció hívei, köztük is leginkább az ateista tudósok számára. A tiltakozás Európában a leghangosabb, talán mert az ateisták úgy érzik, hogy itt veszíthetnek a legtöbbet. Ebben valószínűleg igazuk van: bizonyos jelek tényleg arra utalnak, hogy elveszítik Európát. Richard Dawkins, a csapat 1 God is Back: How the Global Rise o f Faith is Changing the World. London, Allén Lane, m.,

11 szellemi vezetője egyre dühödtebben hallatja a hangját, miközben érvelésének logikája egyre inkább megtörik - számos ateista társa is így látja ezt. O ugyanis eltökélte, hogy felébreszti a közgondolkodás lelkiismeretét"; ennek érdekében pedig annyi tanítványt toboroz, amennyit csak tud, hogy azt a meggyőződést terjesszék, miszerint az ateizmus az egyetlen, intellektuális becsületességgel vállalható álláspont a szellemi gondolkodás terén. Kampányának eszköztárában a csuklós buszokra ragasztott poszterek3 éppúgy jelen vannak, mint a gyermekek részére szervezett ateista nyári táborok, a vörös A" betűvel jelzett ateista" kitűzők, vagy a különböző reklámpólók. Ettől függetlenül vagy sem, az ateisták kórusához időközben egy igen markáns tudományos hang is társult, mégpedig a fizikus Stephen Hawkingé. Újságok címlapjai világszerte ilyen szalagcímekkel voltak tele: Stephen Hawking szerint az univerzumot nem Isten teremtette"; Stephen Hawking állítása szerint a fizika nem hagy helyet Isten számára" - és így tovább, megannyi variációban. A cikkek Hawking és szerzőtársa, Leonard Mlodinow új könyvét, A nagy tervet (The Grand Design) ünnepelték, amely egyből 3 Szó szerint ezt propagálják: Valószínűleg nincs Isten, ne aggódj hát, és élvezd az életet." Az, hogy Istent éppen az aggodalmaskodással társítják, nyilván a félreértések mintapéldája. Vajon ki találta ezt ki? Ami pedig a valószínűleg" kifejezést illeti... 14

12 a legnagyobb példány számban eladott könyvek listájának élére került. Az ateizmus nyilvános megvallása egy olyan magas intellektuális tekintély részéről, mint Hawking, számos területen komoly viták kirobbantója lett, a könyvpiacot pedig jelentősen föllendítette. Mit gondoljunk erről? Fogadjuk el beletörődéssel? Tekintsük lezártnak a vitát? Minden teológus haladék nélkül adja fel a katedráját? Minden egyházi alkalmazott vegye a kalapját? A fizika nagymestere mattot adott volna az univerzum Teremtőjének? Kétségtelenül grandiózus kijelentés, hogy megfosztottuk Istent a trónjától. Pedig a múlt nagy tudósainak zöme hitt benne. Vajon Galilei, Kepler, Newton és Maxwell - hogy csak néhányat említsünk közülük - valamennyien tévedtek volna az Isten-kérdést illetően? De hiszen a maiak közül is sokan hisznek Istenben. Ha már ilyen nagy a tét, méltán elvárhatjuk Hawkingtól, hogy állítása megalapozott legyen, hogy érvei kiállják a szorosabb vizsgálat próbáját. Erre a vizsgálatra kerül hát sor az itt következőkben. 15

13 D öntő kérd ések Stephen Hawking kétségtelenül a leghíresebb a ma élő tudósok közül. Nemrégiben vonult viszsza4 a Cambridge-i Egyetem Lucas-féle matematika professzori állásából,5 arról a katedráról, amelyet egykor Sir Isaac Newton neve fémjelzett. Hawkingot óriási tisztelet övezte ebben a minőségében. Őfelsége a Companion of Honour brit rend6 tagságával tüntette ki, egyetemi karrierjét pedig tiszteletbeli címekkel ismerték el szerte a világon. Alakja a kitartó lelkierő szimbóluma lett: több mint negyven éve súlyos mozgásszervi betegségben szenved. Ennek az időszaknak túlnyomó részét tolókocsihoz kötve töltötte, verbális kommunikációra kizárólag speciális hangszintetizálor segítségével képes. Sajátos hangját" világszerte ismerik. Hawking - sok kiváló kollégájával és diákjával együtt - a matematikai fizika határait feszegette. Legismertebb kísérlete a fekete lyukak rejtélyének intuíciószerű megragadása. Munkássága az úgynevezett Hawking-sugárzás előre ben (ford. tnegj.) 5 A világ egyik legtekintélyesebb akadémiai státusa, Henry Lucas alapította 1663-ban, II. Károly király erősítette meg. (ford. mcgj.) 6 V. Károly alapította 1917-ben a tudományos és művészeti teljesítmények elismeréseként, (ford. megj.) 16

14 jelzéséhez vezetett. Amennyiben ezt kísérletileg is igazolják, bizonyos, hogy Nobel-díjjal fogják jutalmazni. Kirobbanó sikert hozó bestsellerével - Az idő rövid története7- Hawkingnak sikerült az elméleti fizika homályos világát a kávéházi disputák tárgyává tennie (miközben sokan bevallják, hogy a téma meghaladja őket). Könyvét számos hasonló követte, amelyek igencsak széles olvasóközönséget hoztak izgalomba, és a nagybetűs Tudomány bizsergető érzésével töltötték el. Az idő rövid története az univerzum eredetével foglalkozik, következésképpen a Teremtő Isten létezésének problémáját is óhatatlanul fölveti. A kérdést azonban kínosan nyitva hagyja, azzal a sokat idézett befejezéssel zárva rövidre, miszerint ha a fizika rátalálna a mindenség alapelvére", megismerhetnénk Isten gondolatát" (ez az alapelv az a szintézis-elmélet, amely magába foglalná a természet négy őserejét - a gyenge, illetve az erős nukleáris kölcsönhatást, az elektromágnesességet, valamint a gravitációt - leíró törvényszerűségeket). A nagy terv című könyvében,8 melynek Leonard Mlodinow is társszerzője, Hawking visz- 7 A Brief History of Time. London, Bantam Press, Magyarul többféle kiadásban is megjelent a fenti címmel (Maecenas, 1989; Akkord, 2010). (ford. megj.) 8 The Grand Design. London, Bantam Press, Magyar kiadás: A nagy terv. Ford.: Both Előd. Akkord, Budapest, (ford. megj.) 17

15 szafogottsága teljesen elpárolog: kétségbe vonja a mindenség isteni teremtésének hitét. Szerinte az univerzum keletkezését a fizika törvényei magyarázzák meg igazán, nem pedig az Isten akaratára való hivatkozás. Az ősrobbanás - állítja - ezeknek a törvényeknek a szükségszerű következménye volt: Mivelhogy létezik egy olyan törvény, mint a gravitáció, az univerzum képes arra, hogy megteremtse önmagát a semmiből - és ezt meg is teszi." Jóllehet a könyv címe - A nagy terv - sokak számára egy Nagy Tervező létezését sugallja, éppen ez az, amit a mű tagadni kíván. Hawking nagyszabású következtetése szerint A spontán teremtődés az oka annak, hogy a semmi helyett valamit találunk, annak, hogy a Világegyetem létezik, és mi is létezünk benne. Nem szükséges tehát Istent segítségül hívni ahhoz, hogy meggyújtsa a gyújtózsinórt és ezzel működésbe hozza a Világegyetemet. "9 Könyvemben nem elsősorban Hawking tudományával kívánok vitatkozni, hanem azzal, amit ebből Isten létére, pontosabban Isten nemlétére vonatkozóan következtetésként levon. Hawking állítását, miszerint a tudomány kimutatja, hogy Isten fölösleges, eget rengető kijelentésként fogadták, ezt azonban aligha tekinthetjük új keletűnek. Más tudósok hasonlóan nyilatkoztak ennél jóval korábban, azt állítva, hogy a körülöttünk levő világ lélegzetelállító, precíz komplexitása teljességgel megmagyarázható az 9 I. m

16 univerzum alapadottságaiból, a tömegből és az energiából kiindulva, vagy pedig az univerzum viselkedését leíró fizikai törvényekkel, mint amilyen a gravitáció. Első olvasásra valóban nehéz megérteni, hogy ezzel a könyvvel mi újat ad hozzá Hawking ahhoz, amit Az idő rövid történetében korábban már elmondott. A nagy terv azoknak az alapkérdéseknek a sorával indít, amelyeket az ember mindig is föltett magának: Miként érthetjük meg azt a világot, amelynek részei vagyunk? Hogyan viselkedik az Univerzum? Milyen a valóság természete? Honnan ered mindaz, amit látunk? Szükség volt-e a Világegyetemben teremtő re?"10 A felvetett kérdések felcsigázzák az ember képzeletét, és kíváncsivá teszik, hogy megismerje egy ilyen híres embernek, egy elsőrangú tudósnak a metafizika e legmélyebb problémáira adott válaszát. Igazán lenyűgöző, hogy beleshetünk egy nagy elme működésébe, amint éppen azokat a filozófiai kérdéseket feszegeti, amelyeket mi magunk is időről időre megfogalmazunk. A filozófia helytelen szemlélete Amennyiben arra számítunk, hogy Hawking a felvetett kérdéseket követően filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozik, csalódni fogunk. Hawking 10 lm.,9. 19

17 ugyanis elutasítja a filozófiát, sőt határozottan kijelenti: Hagyományosan ezek a filozófia körébe tartozó kérdések, de a filozófia halott. A filozófia nem tartott lépést a modern természettudomány fejlődésével, legfőbbképpen a fizikáéval nem. Ezért aztán a természettudósok váltak a felfedezés fáklyavivőivé a tudás megszerzéséért folyó küzdelemben."11 Eltekintve a filozófiával szembeni alaptalan fölényeskedéstől (ezt a diszciplínát ugyanis tisztelet övezi, és Hawking cambridge-i egyetemén is tág teret szentelnek neki), zavaró, hogy egy olyan tudós, mint Hawking, annyira sincs tisztában a filozófiával, hogy fölismerje: könyvében megfogalmazott kérdései merőben filozófiai természetűek. Engedtessék megjegyeznem, h o g y Hawking kijelentése a filozófiáról maga is filozófiai állítás. Nem tudományos megállapítás, hanem metafizikai kijelentés a tudományról. Következésképpen állítása, miszerint a filozófia halott, önmagának mond ellent. Klasszikus példája ez a logikai inkoherenciának. Hawking filozófiához való viszonyulása láthatóan szemben áll azzal, amit Albert Einstein képvisel, aki egyik levelében a következőképpen érvel amellett, hogy a fizikusoknak tanítani kell a tudománytörténetet és a tudományfilozófiát: 11 I. m., 9. 20

18 Tökéletesen egyetértek önnel a módszertan, valamint a tudománytörténet és a tudományfilozófia jelentőségét és nevelő hatását illetően. Azt tapasztalom, hogy manapság nagyon sokan - közöttük szaktudósok is - fák ezreit látták már ugyan, de sohasem láttak még erdőt. A történelmi és filozófiai háttér ismerete lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk azoktól a kortárs előítéletektől, amelyek a legtöbb tudóst megfertőzik. Véleményem szerint a filozófiai belátás révén elnyert szabadság különbözteti meg az igazság tényleges kutatóját az egyszerű kézműves-szakembertől."12 Hawking kijelentése, miszerint a természettudósok váltak a felfedezés fáklyavivőivé", igencsak magán hordozza a szcientizmus bélyegét: ennek értelmében a tudomány az egyetlen igazságra vezető út. Ez a meggyőződés a szekuláris gondolkodásban új ateizmus néven ismert mozgalom sajátja, amelynek új" jelzője nem annyira az intellektuális tartalomra, mint inkább arra az agresszív formára vonatkoztatható, ahogyan napjainkban megnyilvánul. Egy olyan nagy kaliberű tudós részéről, mint Hawking, nem a legbölcsebb dolog, hogy miközben lekezelően beszél a filozófiáról, ön- 12 A. Einstein december 7-én írt publikálatlan levele R. A. Thorntonhoz (EA 6-574), Einstein Archívum, Jeruzsálemi Héber Egyetem. Idézi Don Howard Albert Einstein as Philosopher of Science c. írásában: Phx/sics Today, 2005 december,

19 ellentmondásos filozófiai állításba csap át, kiváltképp, ha ezt egy könyv bevezetőjében teszi, amellyel szeretné rögtön az elején meggyőzni a tisztelt Olvasót. A Nobel-díjas Sir Peter Medawar régóta felhívta erre a veszélyre a figyelmet Tanácsok egy ifjú tudós számára című kiváló könyvében, amely minden tudós kötelező olvasmánya kellene hogy legyen: Egy tudós semmivel sem járathatja le magát és szakmáját biztosabban, mint ha kerek-perec kijelenti (különösképpen, ha semmiféle nyilatkozatot nem várnak el tőle), hogy»a tudomány ismeri, vagy rövidesen meg fogja ismerni a választ valamennyi alapvető emberi kérdésre. Azok a kérdések pedig, amelyek nem válaszolhatóak meg tudományos módon, bizonyos értelemben nem is léteznek, vagy álkérdések csupán, amelyeket csak az együgyűek tesznek fel, és csak a naivak vélnek megválaszolható:nak.«" Később így folytatja: Az pedig, hogy a tudománynak határa van, abban mutatkozik meg világosan, hogy képtelen válaszolni az olyan gyermekien egyszerű kérdésekre, amelyek a dolgok kezdetére és végére utalnak, az olyan kérdésekre, mint»hogy kezdődött minden?«;»mi végre vagyunk itt mindanny:ian?«;»mi az élet célja?«"13majd hozzáteszi, hogy az ilyen jel- 13 Advice to a Young Scientist. London, Harper and Row, 1979, 31. Lásd a másik könyvét is: The Limits o f Science. Oxford, Oxford University Press, 1984,

20 legű kérdések megválaszolásához a képzelet világát megmozgató irodalom és a vallás felé kell fordulnunk. Francis Collins ugyanilyen világosan fogalmaz a tudomány határait illetően: A tudomány elégtelen ahhoz, hogy választ nyújtson olyan kérdésekre, mint»miért keletkezett az univerzum?^»mi az emberi létezés értelme?«;»mi lesz a halál után?«"14 Nem kétséges, hogy Medawar és Collins szenvedélyes tudósok. Nem jelent tehát következetlenséget, ha egy magas szinten elkötelezett tudós elismeri, hogy a tudomány nem képes minden kérdést megválaszolni, beleértve néhányat azokból a legfontosabbakból, amelyeket egyáltalán föltesz az ember. Széles körben elfogadott álláspont például, hogy igen nehéz bármilyen alapot találni a tudományban az erkölcs számára. Albert Einstein is világosan látta ezt. Egy nyilvános beszélgetésben, amelyet tudomány és vallás viszonyáról tartottak Berlinben 1930-ban, kijelentette, hogy az emberi szépérzék és a vallásos ösztön olyan adottságok, amelyek segítik a racionális gondolkodást legmagasabb rendű megvalósításaiban. Joggal beszélhetünk a tudomány erkölcsi alapjáról, annak fordítottjáról azonban nem: az erkölcs tudományos alapjáról aligha eshet szó/7 Einstein hangsúlyozza, hogy a tudomány nem 14 The Language o f God. New York, The Free Press,

21 alapozhatja meg a morált: Minden olyan kísérlet kudarcra van ítélve, amely az etikát tudományos formulára kívánja redukálni".15 Richard Feynman, szintén Nobel-díjas fizikus Einstein véleményét osztva állítja: Még a legnagyszerűbb erő vagy képesség sem szolgál semmiféle útmutatással arra nézve, hogyan használjuk ezeket. A fizikai világ működésére vonatkozó ismeretek tömkelegé legfeljebb arról győzi meg az embert, hogy az valamiféle értelmetlenséget hordoz magában. A tudomány nem tanítja közvetlen módon azt, hogy mi a jó és mi a rossz".16 Másutt megállapítja, hogy az etikai értékek kívül esnek a tudomány határain."17 Úgy tűnik, Hawking ezt tagadja, és a tudománynak olyan szerepet tulajdonít, amit az nem képes betölteni. Emellett ráadásul filozófiai fejtegetésbe kezd, ugyanis amennyiben a tudományt a végső kérdések magyarázatára használja, mint amilyen az Isten-kérdés is, úgy maga is metafizikát művel. Tévedés ne essék, nem kívánom őt elmarasztalni ezért, hiszen jelen könyvemben magam is váltig ezt teszem. Egyedül az zavar, hogy ő ezt láthatólag nem ismeri el. 15 Einstein szemléletéhez a tudomány és vallás viszonyáról lásd Max Jammer meghatározó munkáját: Einstein and Religion. Princeton, Princeton University Press, Az idézeteket innen vettem: The Meaning oflt All, London, Penguin, 2007, Uo.,

22 Vizsgáljuk meg közelebbről Hawking kérdéseinek mindkét listáját! Az első: Miként érthetjük meg azt a világot, amelynek részei vagyunk? Hogyan viselkedik az Univerzum? Milyen a valóság természete? Honnan ered mindaz, amit látunk? Szükség volt-e a Világegyetemben teremtőre?18 A felsoroltak közül a második tudományos jellegű kérdés, sajátos hogyan" kérdés, amely nem veti fel a végső értelem problémáját. Azonban az első és az utolsó három alapvetően filozófiai kérdés. A kérdések második sora a könyv első fejezetének végén található: Miért van valami ahelyett, hogy semmi ne lenne? Miért létezünk? Miért éppen ezek a törvények érvényesek, miért nem mások?19 Ezek szintén a filozófia jól ismert kérdései. A tudomány természetesen egyike azoknak a szemléletmódoknak, amelyek befolyásolják a felsorolt kérdésekre adandó válaszainkat, azonban semmi esetre sem az egyetlen vagy szükségképpen a legfontosabb megközelítés. Jóllehet a filozófia Hawking szemében halott, láthatólag 18 Stephen Hawking: A nagy terv Uo.,

23 föl is támasztja három kérdés - az Élet, a Világegyetem és a Mindenség Végső Kérdése" - megválaszolása végett. Erre próbálunk meg válaszolni ebben a könyvben" - nyilatkozza. Helytelen istenszemlélet Ha valaki piros lámpánál áthajt a kereszteződésen, és megállás nélkül halad tovább, jó eséllyel újabb piros lámpába fog belefutni. Hawking is így járt ezzel: helytelen filozófiai szemlélete helytelen istenszemlélethez vezette: Minthogy az ókori ember nem ismerte a természet működését, ezért különféle isteneket gondoltak ki, akik az emberi élet minden részlete fölött őrködtek és uralkodtak" - írja, majd pedig olyan görög gondolkodók esetében, mint a kétezer-hatszáz évvel ezelőtt élt milétoszi Thalész, gondolkodásbeli változásról beszél: Benne merült fel először az a gondolat, hogy a természet talán következetes alapelveknek megfelelően működik, amely alapelvek megfejthetők. Ezzel kezdetét vette az a hosszú folyamat, amelynek során az istenek uralmának képét fokozatosan egy olyan univerzum képe vette át, amelyet a természet törvényei irányítanak, és amely olyan tervrajz alapján készült, amelyen egyszer majd kiigazodunk" Uo

24 Ez a megállapítás azt a benyomást kelti, hogy Isten vagy az istenek eszméje az emberi tudatlanságnak köszönhető. A rések istene" fokozatosan zsugorodik, ahogyan ismeretünk hiányosságait egyre inkább kipótolják a tudományos magyarázatok, és előbb-utóbb teljességgel el fog tűnni, mint a közmondásos cheshire-i macska ábrázatáról a vigyor.2] A múltbeli tudományos leírásokban még számtalan olyan rés szerepelt, amelyeknek a helyét Isten foglalta el, Hawking azonban azt állítja, hogy ma már a fizika nem hagy helyet Isten számára, mivelhogy az utolsó rést is sikerült betömni, ahol még meghúzhatta magát. Ez az utolsó rés a teremtés pillanatának érthetetlensége. A tudomány a puzzle utolsó darabját is a helyére illesztette, s ezzel az univerzum bezárult körülöttünk. Hawking elméletét csak egy lépés választja el attól, hogy az ateizmust egyenesen a tudományos tevékenység nélkülözhetetlen előfeltételének tekintse. Mindazonáltal vizsgáljuk meg az állításában rejlő igazságmorzsát. Amennyiben abból indulunk ki, hogy létezik egy dörgedelmes, harsogó isten a villámlás jelensége mögött, ahogyan hitték is zömmel régente, úgy dörgés esetén aligha éreznénk indíttatást arra, hogy a hang mögött rejlő mechanizmus kutatására A közmondás eredete ismeretlen. A nevezetes macska Lewis Carroll Alice Csodaországban c. népszerű művének egyik szereplője. (ford. meg].) 27

25 adjuk a fejünket. Csak amennyiben azt feltételezzük, hogy nincsenek ilyenszerű istenségek, leszünk készek arra, hogy tudományos módon kutassuk a természet működését. Bizonyos, hogy amennyiben szabadon kívánjuk kutatni a természetet, fel kell adnunk a természeti erők istenítését. Ez forradalmi lépés volt a gondolkodás történetében, amit - Hawking szerint - a korai görög természetfilozófusok hajtottak végre, mint Thalész, Anaximandrosz és a milétoszi Anaximenész, több mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Ezek a gondolkodók nem érték be azokkal a mitologikus magyarázatokkal, amelyekkel Homérosz és Hésziodosz szolgáltak Kr. e. 700 körül. Természetes magyarázatot kerestek a természeti folyamatokra, és le is vontak néhány igen fontos tudományos következtetést. Thalészt úgy tartjuk számon, mint aki háromszázhatvanöt napra állapította meg az év hosszát; előre jelezte a Kr. e. 585-ben bekövetkező napfogyatkozást; mértani módszerekkel kiszámította a piramisok magasságát az árnyékuk alapján; és fölbecsülte a Föld, illetve a Hold nagyságát. Anaximandrosz feltalálta a napórát, az időjárástól független órát is, és elkészítette a világ, illetve az égbolt első térképét. A milétosziak tehát kétségtelenül ott voltak a világ legelső tudósai" között, noha ezt a kifejezést csak a tizenkilencedik században kezdték használni (William Whewell vezette be). 28

26 Kérdésünk összefüggésében érdemes megemlítenünk Kolophóni Xenophanészt (Kr. e ; Kolophón a mai Törökország területén, Izmir közelében feküdt), aki a Málta szigetén található tengeri fosszíliák kutatásában elért eredményei révén vált ismertté, ám ennél is nagyobb hírnevet szerzett a mitologikus világkép kíméletlen elutasításával. Rámutatott, hogy a görög istenszemlélet olyan jellemvonásokat tulajdonít az isteneknek, amelyek az emberek világában igencsak szégyenletesek: a görögök istenei csalnak, lopnak és paráználkodnak. Arra a következtetésre jutott tehát - nem ok nélkül -, hogy az istenek azokra a népekre hasonlítanak, akik kitalálták őket, illetve akik hisznek bennük. így például az etiópok istene fekete és lapos orrú, a trákoké kék szemű és vörös hajú. Nem kis iróniával jegyzi meg: Ha a teheneknek, lovaknak vagy oroszlánoknak kezük volna és rajzolni tudnának, mindenik a maga alakjához hasonló isteneket rajzolna." Xenophanész számára tehát az istenek csupán a gyermeki képzelgés termékei: azoknak az embereknek a gazdag fantáziájából léptek elő, akik hittek bennük. Hasonló nézetet vallott a neves görög atomista filozófus, Epikurosz is (Kr. e. 341-ben született, közvetlenül Platón halála után). Az epikuroszi filozófia névadója a jobb megértés végett kizárta a mitikus megközelítést a természet magyarázatából: Sokféleképpen előállhat a villám - csak éppen a mítoszokat ne keverjük bele! Ez azt je- 29

27 lenti, hogy megfelelő módon kell értelmezni a jelenségeket, tehát az olyan folyamatok jeleként, amelyeket nem látunk." A természeti világ működésének kutatása, illetve az istenek kizárása ebből a működésből szükségképpen az univerzum mitologikus magyarázatának alkonyához vezetett, és előkészítette a tudományos fejlődés útját. Nem csak Xenophanész és követői bírálták az ókori világban a politeista világképet, és még csak nem is ő volt az első, aki ezt tette. Évszázadokkal korábban Mózes, a zsidó népvezér - akit Xenophanész valószínűleg nem ismert - óva intette népét az idegen istenek imádásától", attól, hogy hódoljanak előttük, akár a nap, a hold vagy a csillagok előtt". Később Jeremiás próféta (Kr. e. 600 körül) is kifejtette a természet - a nap, hold és a csillagok - istenítésének abszurditását. Itt jutunk el ahhoz az alapvető tévedéshez, amely, úgy tűnik, elkerülte Hawking figyelmét: búcsút inteni az isteneknek nem jelenti szükségszerűen Isten elutasítását. A kettő nem egy és ugyanaz. Mózes és a zsidó próféták szemében abszurd dolog volt az univerzum bizonyos elemeinek imádása. De ugyanilyen abszurdnak tekintették azt is, hogy ne higgyenek abban a Teremtő Istenben, aki az univerzumot, és benne őket is alkotta, és ne imádják őt. Ők nem vezettek be semmiféle gyökeresen új gondolatot. A görögökkel ellentétben nekik 30

28 nem volt szükségük arra, hogy megszabadítsák a mindenséget az istenektől, annál az egyszerű oknál fogva, hogy soha nem is hittek azokban. Ami az efféle babonától megóvta őket, az éppen az egy igaz Istenbe, az ég és a föld teremtőjébe vetett hitük volt. Mózes és a próféták tehát az ellen tiltakoztak, hogy ezeket az isteneket bevezessék egy már meglévő monoteista kultúrába. Ez azt mutatja, hogy nem az a bálványimádó és politeista szemlélet volt az emberiség legkorábbi világképe, amelyet Homérosz és Hésziodosz leírt, jóllehet azok a tudományról és filozófiáról szóló könyvek, mint A nagy terv is, amelyek az ókori görögökkel indítanak, erre hivatkoznak, amikor az univerzumnak az istenektől való mentesítését szorgalmazzák. Furcsa módon elfelejtik, hogy a zsidók már jóval a görögök előtt hevesen tiltakoztak az univerzum bálványimádó szemlélete ellen, és ezáltal elhomályosítják azt a tényt, hogy a politeizmus igazolhatóan az egy teremtő Istenbe vetett eredendő hit perverziója csupán. Ezt az elhajlást az egy Teremtőbe vetett hit újrafelfedezésével kellett korrigálni, és nem annak az együttes elvetésével. Ugyanez áll a mai helyzetre is. A félreértések elkerülése végett vizsgáljuk meg közelebbről az univerzum görög, illetve héber szemlélete közötti szakadékot, és lássuk meg, mennyire áthidalhatatlan a kettő közötti különbség. Werner Jaeger Hésziodosz 31

29 Theogóniá)át, az Istenek születését kommentálva a következőket írja: Ha összevetjük ezt a görög elképzelést a világteremtő Erószról a zsidó teremtéstörténet Logoszávai, mélyen húzódó különbséget fedezhetünk fel a két nép szemlélete között. A Logosz a teremtő Isten racionalitásának és hatalmának a kifejezője, aki kívül áll a világon, és aki»fiat«szavával létrehívja azt. A görög istenek a világban élnek: az égből szállnak alá a földre. (...) Erósz hatalmas ereje teremti őket, aki szintén a világban van, mint mindeneket létrehozó őserő. Ezek az istenek tehát alá vannak vetve annak, amit mi természeti törvénynek nevezünk. (...) Amikor tehát Hésziodosz felismerése utat nyit a tulajdonképpeni filozófiai gondolkodásnak, az istenit a világon belül keresik - és nem kívül, ahogy a zsidó-keresztény teológiában, amely a Teremtés könyvére épül."22 Figyelemre méltó, hogy Xenophanész, akinek a gondolkodásmódját a politeista kultúra hatotta át, nem követte el azt a hibát, hogy az isteneket összetévessze Istennel, és hogy az utóbbit az előbbiekkel együtt elvesse. Xenophanész hitt az egy Istenben, aki az univerzumot kormányozza. így nyilatkozik erről: Létezik egy Isten (...), aki sem alakját, sem szellemét tekintve nem 22 The Theology ofthe Early Greek Philosophers. Oxford, Oxford University Press, 1967,

30 hasonló a halandókhoz (...). A dolgok mögött, erőfeszítés nélkül kormányoz mindeneket."23 Hawking bizonyára nem kívánja, hogy annak a gyakori szemfényvesztésnek az áldozatai legyünk, amely az Istenre vagy istenekre vonatkozó primitív képzetekre hivatkozva ostobaságként mutatja be a vallást. Azonban szándékosan vagy sem, összetéveszti Istent az istenekkel. Ez szükségszerűen teljesen hamis istenszemlélethez vezet: a rések istenéhez, aki a tudomány tágulásával egyenes arányban zsugorodik. Ez egy olyan istenkép, amellyel egyetlen nagy monoteista vallásban sem találkozunk, hiszen ezekben Isten nem a tudományos hiányosságok Istene, hanem a teljes univerzum rendezője. Ugyanakkor ő nem is a deisták istene, aki megadta a szikrát az univerzum elindításához, majd pedig visszavonult, és nem avatkozik be többé a dolgok menetébe. Isten a mindenség teremtője, és annak folyamatos fenntartója is egyben. Nélküle semmi nem volna, s így a Stephen Hawkinghoz és Leonard Mlodinowhoz hasonló fizikusoknak sem volna mit tanulmányozniuk. Nyomatékkai állíthatjuk tehát, hogy Isten az univerzum mindkét részének teremtője: annak, amit értünk, és annak is, amit nem értünk. A legjelentősebb bizonyítékot Isten jelenlétére és 23 Hermann Diels - Walter Kranz: A preszókratikusok töredékei (B 23). Berlin: Weidmann,

31 munkájára természetesen a mindenségnek az a része szolgáltatja, amelyet értünk. Mint ahogyan egy mérnöki vagy egy művészi munka alkotója iránti csodálat előbbre visz az alkotás megértésében, ugyanúgy a Teremtő iránti hódolat is előbbre visz annak az univerzumnak a megértésében, amelyet ő alkotott. 34

32 Isten - vagy a t er m észet t ö r v én y ei? Egy logikai bökkenő: megteremtheti-e önmagát az univerzum? A nagy terv egyik fő következtetése ez: Mivel létezik egy gravitáció jellegű törvény, ezért az univerzum a 6. fejezetben leírt módon létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből."24 Mindenekelőtt fűzzünk egy általános érvényű megjegyzést Hawking hitének e tömör kifejezéséhez. Mint láttuk, az ő véleménye az, hogy a filozófia halott. Mindazáltal a filozófia egyik fő feladata, hogy a meghatározások, a logikai analízis, az érvelés tudományának eszközeivel vértezze fel az embert. Valóban azt állítaná Hawking, hogy a filozófiával együtt ezek is halottak? Bizonyára nem. Mégis úgy tűnik, hogy egyik-másik érvére több figyelmet fordíthatott volna a definíció világossága és a logikai analízis szempontjából. Figyeljük meg például a fentebb idézett mondatot. Vajon mire gondol Hawking, amikor a semmi" kifejezést használja kijelentésében: az univerzum... létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből"? Megállapítását a következő előfeltételre alapozza: létezik egy gravitáció jellegű törvény". Hawking tehát fel- 24 Lm.,

33 tételezi, hogy a gravitáció törvénye adott. Úgy véljük, hogy Hawking ezzel együtt azt is hiszi, hogy a gravitáció maga is létezik, hiszen annak az absztrakt matematikai törvénye csupán önmagában bődületes ostobaság volna - de erre még visszatérünk. A lényeg itt az, hogy a gravitáció vagy annak a törvénye nem semmi", már amennyiben ezt a kifejezést hagyományos filozófiai értelemben véve a nemlétre" használja. (Amennyiben nem, ezt jeleznie kellett volna.) Ezek alapján úgy tűnik, Hawking egyszerre állítja azt, hogy az univerzum a semmiből keletkezett, meg azt is, hogy valamiből állt elő. Ez így nem túl ígéretes kezdet. Ráadásul, amikor a fizikusok a semmiről" beszélnek, gyakran a kvantum-vákuumra gondolnak, ami nyilvánvalóan nem azonos a semmivel. Hawking is bizonyára erre utal, amikor kijelenti: a Világegyetem keletkezése kvantumfizikai esemény volt."25 Könyvében később a légüres tér energiáját nullának tekinti, mellőzve annak valós értékét, és úgy tűnik, erre a feltételezésre épít, amikor azt kérdezi: Ha az Univerzum teljes energiájának mindig nullának kell maradnia, és egy test létrehozásához energiát kell befektetni, akkor hogyan teremtődhetett egy teljes univerzum a semmiből?"26 25 J.m., lm.,

34 Az univerzum nulla összenergiájának elmélete meglehetősen kérdéses álláspont, legalábbis számomra. Vajon a fennálló mindenség nem túlságosan nagy ehhez a bizonyos semmihez" képest? Egyáltalán nem jobb a helyzet, ha a korábbi kijelentésnek a második részét vesszük szemügyre: az univerzum... létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből". Ez önellentmondás. Ha ugyanis azt állítjuk, hogy X megteremti Y-t", ahhoz feltételeznünk kell X előzetes létezését ahhoz, hogy létrehozhassa Y-t. Az X létrehozza Y-t" állítás logikailag így értelmeződik. Azzal a kijelentéssel tehát, hogy X megteremti X-et", arra utalunk, hogy az az X, amelyik aztán létrehozza X-et, eleve létezik. Ez nyilvánvaló önellentmondás, és logikailag nem koherens akkor sem, ha X-et az univerzummal helyettesítjük! Feltételezni a mindenség létét ahhoz, hogy aztán ennek tulajdonítsuk a mindenség megalkotását - nos, ez sokkal inkább nagyapó mesefájáról,27 nem pedig a tudomány tárházából való elképzelés. Meglehetősen ritkán szokott előfordulni, hogy egyetlen kijelentésen belül az ellentmondás két különböző síkja is megjelenjen, mégis Hawking állításával úgy tűnik, ez a helyzet. Először is azt állítja, hogy a világ a semmiből lett, ám kiderül, hogy ez a semmi azért valami (első ellentmondás); majd meg azt, hogy az univer- 27 Szó szerint: Alice Csődaországban-bö 1. (ford. megj.) 37

35 zum önmagát teremti (második ellentmondás). És ez még nem minden. Az a kijelentése, hogy valamely természeti törvény (gravitáció) megmagyarázza az univerzum létét, szintén ellentmondásos, ugyanis a természeti törvény annak a természeti valóságnak a függvénye, amelyet leír. (A későbbiekben majd még szó lesz ezekről a törvényekről is.) A könyv legfőbb következtetéséről tehát nemcsak az derül ki, hogy önellentmondásos (ami önmagában is elég súlyos hiba), hanem egyenesen háromszoros ellentmondást tartalmaz. A filozófusokból bizonyára kikívánkozna a megjegyzés: így jár az, aki a filozófiát halottnak nyilvánítja. Idézett kijelentésében Hawking az oxfordi kémikus, Peter Atkins szavait visszhangozza, aki szintén közismerten ateista, és úgy véli, hogy a tér-idő maga generálja saját anyagát, amit önmaga felépítésének folyamatában felhasznál."28 Atkins ezt a jelenséget kozmikus Münchauseneffektusnak" nevezi, annak ellentmondásos voltára utalva, Münchausen báró történetéhez hasonlóan, aki önmagát emelte ki a mocsárból saját hajánál vagy cipőfűzőjénél fogva. Oxfordi kollégája, a vallásfilozófus Keith Ward joggal állapítja meg, hogy Atkins elmélete az univerzumról éppoly önellentmondásos, mint a neve, miközben hangsúlyozza: logikailag lehetetlen, 28 Creation Revisited. Harmonswordth, Penguin, 1994.,

36 hogy valamely oknak okozata lenne anélkül, hogy ez az ok előzőleg valóban létezne/' Végül így összegzi saját véleményét: Az Isten-hipotézis és a Münchhausen-hipotézis a kozmikus önfelemelésről nem egyenrangú vetélytársak. A józan ész mindig is azt diktálta, hogy mind az ember, aki maga próbálja felemelni magát saját cipőfűzőjénél fogva, mind pedig az univerzum, amely ugyanezt teszi, egyszer s mindenkorra kudarcra van ítélve."29 Mindezek jól mutatják, hogy a nonszensz akkor is értelmetlen, ha azt világhírű tudósok állítják. A kijelentések logikátlanságát elhomályosítja az a tény, hogy kinyilatkoztatóik tudós emberek; a nagyközönség ugyanis - egyáltalán nem meglepő módon - azt feltételezi, hogy ezek a kijelentések a tudomány állításai, következésképpen hitelt érdemelnek. Fontos tehát hangsúlyoznunk, hogy ezek nem a tudomány megállapításai; bármely kijelentésnek ugyanis nyitottnak kell lennie a logikai vizsgálat számára, akár tudósoktól származik, akár nem. A tekintélynek kijáró tisztelet nem pótolhatja a logikai összeférhetetlenséget. Aggodalomra ad okot, hogy A nagy terv önmagát teremtő univerzuma nem csupán valamiféle jelentéktelen vélekedés, hanem egyenesen kulcsfontosságú argumentum. Ily módon, ha a 29 God, Chance and Necessity. Oxford, One World Publications,

37 leglényegesebb alapérv érvénytelen, bizonyos értelemben nincs miről tovább beszélnünk. Mivel azonban a természeti törvények - különösen a gravitáció törvénye - elöntő fontosságúak Hawking fejtegetésében, vizsgáljuk hát meg azokat a félreértéseket, amelyek e törvények természetével és azok határaival kapcsolatosak. A természeti törvények sajátosságai Hawking rámutat, hogy a görög gondolkodásban eredetileg nem tettek egyértelmű különbséget az emberi és a természeti törvények között. Hérakleitosz (kb. Kr. e ) klasszikus példáját említi, aki a Napnak az égen való futását" egy bosszúálló isten igazságos üldözésével magyarázza. Arisztotelész is úgy vélte, hogy a tárgyakat szellem és akarat hatja át. Ez a fajta szemlélet jellemezte a nyugati világot mintegy kétezer éven keresztül. A természeti törvény fogalmát, annak ma is használatos értelmében elsőként Descartes vezette be - emlékeztet Hawking, és a következőképpen határozza meg ezt a fogalmat: Napjainkban a legtöbb természettudós úgy fogalmazna, hogy a természeti törvény olyan állítás, amelyik valamilyen megfigyelt szabályszerűségen alapul, és segítségével az alapjául szolgáló, közvetlenül megfigyelt helyzeten túlmutató 40

38 érvényű előrejelzés készíthető/'30 Szokványos példa ennek szemléltetésére az általa is idézett a Nap mindig keleten kel" megállapítás. Ez a megfigyelt szabályszerűségen alapuló kijelentés azt az előrejelzést is tartalmazza, hogy holnap is keleten fog fölkelni a Nap. Ezzel szemben a hattyú fehér" kijelentés nem természeti törvény, ugyanis nem zárható ki az a lehetőség, hogy a következő hattyú, amelyik elúszik előttünk, éppen fekete lesz. Ne felejtsük el azonban, hogy A Nap mindig keleten kel" természeti törvényt megfogalmazó kijelentés jó néhány hallgatólagos előfeltételezésre épül. Az a tény, hogy számtalanszor láttuk eddig felkelni a napot keleten, még nem jelent biztosítékot arra nézve, hogy holnap is ugyanúgy fel fog kelni - ahogyan erre Dávid Hume, a skót felvilágosodás filozófusa rámutatott. Mindig hozzá kell gondolnunk még valamit az ilyen törvényekhez, például azt, hogy ha minden ugyanúgy működik tovább, mint eddig", vagy ha nem robban fel a Nap", és így tovább. A természeti törvény látszólag igen egyszerű fogalma valójában egyáltalán nem az. Vajon a szabálynak egyetemesen érvényesnek és kivétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy törvénynek tekinthessük? Gondoljunk csak Newton híres mozgástörvényeire. Ezek eléggé megbízhatóak ahhoz, hogy elvégezzük a Holdra szálláshoz 30 Lm.,

39 szükséges számításokat, a fénysebesség körüli tartományban azonban használhatatlanok. Ott már Einstein ennél pontosabb relativitáselméletére van szükségünk. Más szóval, nem elégséges Newton törvényeit önmagukban idéznünk. Ezeket még ki kell egészítenünk azoknak a feltételeknek a meghatározásával, amelyek mellett érvényesek. A természeti törvények eredete Hawking három kérdést fogalmaz meg a természeti törvényekkel kapcsolatosan:31 Honnan erednek ezek a törvények? Vannak-e kivételek e törvények érvényessége alól, azaz léteznek-e csodák? A lehetséges törvényeknek csak egyetlen rendszere létezik? Jelzi, hogy a tudomány olyan tekintélyes úttörőinek, mint Galilei, Kepler, Descartes és Newton, az első kérdésre adott hagyományos válasza az, hogy a törvényeket Isten határozta meg, majd hozzáteszi: Ezzel azonban nem tettünk mást, mint Istent a természeti törvények megtestesüléseként definiáltuk. Ha viszont Istent nem ruházzuk fel további tulajdonságokkal, például azzal, hogy az Ószövetségben leírt Istennek tekintjük, akkor ha az első kérdésre Istent tekintjük válasz- 31 I.m.,

40 nak, csak az egyik rejtélyt egy másikkal helyettesítettük."32 Az az Isten azonban, akiben Galilei, Kepler, Descartes és Newton hitt, nem csupán a természeti törvények egyik formája. Számukra ő az univerzum értelmes teremtője és fenntartója, maga is személy, nem pedig elvont törvények rendszere. O a Biblia Istene. Hawking megállapítása ezért némiképp zavaros. Amikor korábban Newton törvényeiről beszéltem, nem neveztem őket egyenesen Isten törvényeinek. Ennek az egyszerű oka az, hogy Newton volt az, aki a testek mozgását bizonyos feltételek közepette leíró törvényt megfogalmazta. Newton törvénye leírja a szabályszerűséget, a mintát, amelyet a test mozgása bizonyos adottságok mellett az univerzumban követ. Mindazáltal Isten az, nem pedig Newton, aki a mindenséget ezekkel a szabályszerűségekkel és mintákkal együtt megteremtette. Sőt végső soron szintén Isten az, aki Newton szellemét azzal az intellektuális erővel és bölcsességgel felruházta, amelynek a segítségével tudósként felismerte és elegáns matematikai formulákba öntötte ezeket a törvényeket. Ilyen értelemben tulajdoníthatjuk tehát Newtonnak ezeket a törvényeket. Bizonyára őrültségnek hangzana, ha azt állítanánk, hogy Newton nem más, mint a róla elnevezett törvények. Semmivel sem kisebb őrültség 32 Uo. 43

41 Istenről állítani ugyanezt. Vannak olyanok, akik számára Isten a természet törvényeivel egyenlő. Hawking is ezek közé tartozik, amennyiben a teremtő erőt ezeknek a törvényeknek tulajdonítja. Ez azonban nem azonos Galilei, Kepler, Newton és Descartes istenképével. Isten - vagy a fizika törvényei? A rések istene" Hawking-féle hamis istenképnek súlyos következményei vannak. Ez a fajta növekvő tudomány, zsugorodó isten" téves gondolkodásmód szükségszerűen választásra kényszerít Isten és a tudomány között, avagy Hawking látásmódja szerint Isten és a természet törvényei között - ezt a hibát Richard Dawkins és mások is gyakran elkövetik. Hawking az M-teóriáról szólva (amely az ő szemében a fizika végső, egységes elmélete) ezt írja:...az M-elmélet előrejelzése szerint rendkívül sok univerzum létezik, amelyek a semmiből teremtődtek. Teremtésükhöz nincs szükség semmiféle természetfölötti lény vagy Isten közbeavatkozására. Éppen ellenkezőleg, ezeknek a sokszoros univerzumoknak a létezése a fizikai törvények természetes folyománya."33 Egy természetfölötti lény vagy isten olyan ágens, aki cselekszik. A Szentírás Istene egy cse- 33 lm.,u. 44

42 lekvő személy. Hawking ezt a teremtő erőt a fizikai törvényeknek tulajdonítja, kizárva a Biblia Istenét. Ám a fizikai törvény önmagában nem cselekvő erő. Éppen ebben áll Hawking klaszszikus tévedése, hogy összekever két teljesen különböző entitást: a természeti törvényt és a cselekvő személyt. Ezzel hamis alternatíva elé kényszerít. Összezavarja a magyarázat két szintjét, a cselekvést és a törvényt. Isten valóban magyarázat az univerzum létezésére, de nem olyan típusú magyarázat, mint amit a fizika nyújt. Hogy világosabbá tegyük a problémát, helyettesítsük be az univerzumot egy sugárhajtómű szerkezetével. Hogyan járjunk el, amenynyiben magyarázatot szeretnénk adni a sugárhajtómű létezésére? Nevezzük meg feltalálóját, Sir Frank Whittle-t, és tekintsük az ő személyes cselekvése eredményének, vagy Hawkingot követve zárjuk ki Whittle-t, és mondjuk azt, hogy a hajtómű természetes módon a fizika törvényeiből állt elő? Értelmetlen volna választás elé kényszeríteni az embereket, hogy vagy Frank Whittle-lal, vagy a tudománnyal magyarázzák a sugárhajtású motor létezését. Ez nem vagy-vagy kérdés. Nyilvánvaló, hogy a magyarázat mindkét szintjére szükségünk van ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Az is világos, hogy a tudományos értelmezés nem áll szemben a személyre mutató magyarázattal, nem jelent konkurenciát egyik a másikra nézve, hanem a kettő kiegészíti egymást. Az 45

43 univerzum létezésével is hasonló a helyzet: Isten nem áll szemben, és nem verseng a jelenségeket megmagyarázó fizika törvényeivel. Isten minden magyarázat alapja, abban az értelemben, hogy ő az elsődleges oka a világ létezésének, amelyet a fizika törvényei leírnak. Meglehetősen logikátlan tehát az elvárás, miszerint választanunk kellene Isten és tudomány között. Ráadásul igencsak kirekesztő elképzelés, ugyanis azok a tudósok, akik Istent választják, joggal vádolhatják Hawkingot azzal, hogy kirekeszti őket a tudomány világából. Amikor Sir Isaac Newton, a Cambridge-i Lucas-féle katedra korábbi vezetője fölfedezte a tömegvonzás törvényét, nem követte el azt az alapvető tévedést, amit Hawking: nem mondta azt, hogy most már, a gravitáció törvényének ismeretében nincs többé szüksége Istenre. Ehelyett megírta a tudománytörténet leghíresebb könyvét, a Principia mathematicát, amelyben annak a reményének adott hangot, hogy ez meggyőzi a gondolkodó embert", hogy higgyen Istenben. A sugárhajtású motor működése megmagyarázható a fizika törvényeivel, a létrejötte azonban nem. Nyilvánvaló, hogy a fizika törvényei önmagukban nem hozhatták létre ezt a szerkezetet. Ehhez Whittle intelligenciájára, képzelőerejére és tudományos kreativitására is szükség volt. Sőt, a fizika törvényei még Frank Whittle-lal együtt sem hozhatták létre ezt a motort, ugyanis bizonyos anyagokra is szükség 46

44 volt. Meglehet, hogy az anyag önmagában szerény dolog, a törvények mégis képtelenek azt létrehozni. A több mint két évezreddel ezelőtt élt Arisztotelész nagyszerűen gondolkodott erről a kérdésről. O négyféle okságot különböztet meg egymástól, amelyeket talán joggal tekinthetünk magyarázati szinteknek". A sugárhajtású motor példájánál maradva a négyféle okság közül az első a materiális - ez maga a nyersanyag, amelyből a szerkezet felépül. A második a formális ok - a koncepció, a terv, az elmélet és a modell, amelyet Sir Frank Whittle elgondolt és kidolgozott. A harmadik a hatékony ok - maga Sir Frank Whittle, mint a gépezet megalkotója. És végül a negyedik a cél-ok - az a cél, amelyre nézve kitalálták és megépítették; nevezetesen, hogy minden eddiginél gyorsabban hajtson egy bizonyos repülőgépet. A sugárhajtású motor példájával egy másik félreértést is tisztázni tudunk. Sok tudós egyetért abban, hogy a tudomány lényegében a materiális okok szintjén tud magyarázattal szolgálni. A hogyan" kérdésére keresi a választ - Hogyan működik ez a bizonyos motor? A miért" kérdést is felteszi a működésre vonatkozóan - Mire jó itt ez a vezetékcső? A célra vonatkozó miért" azonban nem a tudomány kérdése - Milyen célból építették meg ezt a motort? Sir Frank Whittle nem tényező a tudományos elemzés szempontjából. Laplace-t idézve a tudományos vizsgá- 47

45 lódásnak nincs szüksége erre a hipotézisre".34 Természetesen nevetséges volna ebből arra a következtetésre jutni, hogy Whittle nem is létezett. Hiszen ő a magyarázat arra a kérdésre, hogy miért létezik sugárhajtású motor. Ez az, amit sok tudós (és nem tudós) tesz Istennel. Úgy határozzák meg a tudományosnak nevezett kérdések sorát, hogy eleve kizárják Istent, majd pedig megállapítják, hogy Isten fölösleges, vagy nem is létezik. Nem látják be, hogy a tudomány nem ad választ az olyan, jellegű kérdésekre, hogy Miért van a valami a semmi helyett?", azon egyszerű oknál fogva, hogy egyszerűen nem áll módjában megválaszolni ezeket. Hasonlóképpen azt sem látják be, hogy saját ateista világnézetük az, ami eleve kizárja Istent, nem pedig maga a tudomány. Az univerzum léte nem a tudósoknak köszönhető. Nem elméleteik, nem is a matematikai fizika megannyi törvénye hozta azt létre, jóllehet Hawking ezt így gondolja. Legalábbis Az idő rövid történetében adott magyarázata erre utal, azt sugallva, hogy egy elmélet létrehozhatja az univerzumot. A tudomány hagyományos módszere, amely matematikailag modellezi a valóságot, nem képes megválaszolni azt a kérdést, hogy miért léte- M Mindazáltal e kérdések némelyikére adott válasz jelenthet tudományos bizonyítékot egy külső intelligencia beavatkozására nézve - ezt részletesebben kifejtettem a God's Undertaker c. könyvemben, lásd:

46 zik az univerzum, amit ez a modell leír, a létezés minden nyomorúságával eg)áitt. Vajon a világ végső alapelve olyan kényszerpálya, amely szükségképpen létrehozza a világot? Vagy szükség van egy Teremtőre? Ha igen, van neki a teremtésen túlmenően más hatása is az univerzumra?35 Bármennyire nehezen hihető, úgy tűnik, Hawking a teljes magyarázatot kizárólag a formális okra kívánja visszavezetni. Azt állítja, hogy az univerzum megteremtéséhez semmi másra nincs szükség, csak kizárólag a gravitáció törvényére. Ha azt kérdezzük, honnan van a gravitáció, ezt válaszolja: a mindent egyesítő végső alapelvből, az M-teóriából". Ám aki azt állítja, hogy egy elmélet vagy fizikai törvény képes létrehozni az univerzumot (vagy egyáltalán bármit), félreérti az elmélet és a törvény fogalmát. A tudósok arra törekednek, hogy olyan matematikai törvényeket tartalmazó elméleteket alkossanak, amelyek leírják az adott természeti jelenséget, és ezáltal lehetővé teszik az előrejelzést - ezt látványos sikerrel teszik. Mindazáltal a teóriák és törvények önmagukban semmit nem okoznak, még kevésbé teremtenek. William Paley, a több mint két évszázaddal ezelőtt élt keresztény filozófus is ezt magyarázza: Ha a vadon embere találna egy órát, igencsak meglepődne, ha azt bizonygatnánk neki, hogy ez az óra nem más, mint a fémek termé- 35 I.m.,

47 szetére vonatkozó törvények produktuma. Az, hogy egy létező dolog hatékony, operatív okát valamiféle törvénynek tulajdonítjuk, puszta szócsavarás. Minden törvény egyúttal egy cselekvő alanyt is feltételez, ő maga ugyanis csupán módja ennek a cselekvésnek. Az erőt a cselekvő fejti ki, a törvény pedig az a rend, amelynek megfelelően az erő működik. Cselekvő alany, erő - mindkettő különbözik a törvénytől. Nélkülük a törvény semmit sem visz véghez, nélkülük a törvény semmi/'36 így áll tehát a helyzet. A fizika törvényei semmit sem képesek teremteni. Csupán leírják, hogy bizonyos feltételek mellett mi tekinthető szabályszerű történésnek. Ez Hawkingnak a fizika törvényére vonatkozó legelső példájából is kiderül. A Nap mindig keleten kel, azonban nem ez a törvény teremtette a Napot, sem a Földet, annak keleti és nyugati pólusával. A törvény leírni és előrejelezni képes, de teremteni nem. Hasonlóképpen a gravitációt sem Newton gravitációs törvénye teremtette meg, sőt még az anyagot sem, amelyre az hat. Newton törvénye valójában nem is magyarázza meg a gravitációt - ennek ő maga is tudatában volt. A fizikai törvények nemcsak teremteni képtelenek bármit is, de okozni sem képesek bármiféle történést. Newton híres mozgástörvényei sohasem voltak képesek végiggurítani egy biliárdgo- 36 William Paley: Natural Theology , 7. 50

48 lyót a zöld asztalon. Erre csupán az ember képes dákó és saját izomzata segítségével. A törvények segítségével mindössze vizsgálni, feltérképezni és előrejelezni tudjuk a golyók mozgásának a pályáját azonos körülmények között. A törvényeknek nincs erejük ahhoz, hogy a golyókat mozgassák, még kevésbé ahhoz, hogy azokat megteremtsék. így válik érhetővé, hogy mire is gondolunk, amikor azt állítjuk, hogy az univerzum viselkedését a természet törvényei irányítják. De vajon mire gondol Hawking, amikor azt állítja, hogy az univerzum a fizika törvényeiből állt elő, vagy azt, hogy a gravitáció az M-teóriából származik? Ezt az alapvető félreértést osztja a szintén jól ismert fizikus, Paul Davies is: Nincs arra szükség, hogy bármiféle természetfölötti valóságot tekintsünk az univerzum vagy az élet eredetének. Sohasem szívleltem az isten-barkácsolás gondolatát. Számomra sokkal inspirálóbb abban hinni, hogy néhány matematikai törvény van olyan okos, hogy létrehozza ezt az egész mindenséget."37 Abban a világban azonban, amelyben élünk, a matematika egyszerű törvényei, mint például az 1+1=2 önmagukban még nem hoztak létre semmit. Biztos, hogy ettől még egy fillérrel sem gyarapodott senkinek a bankszámlája. Ameny- 37 Idézi Clive Cookson: Scientists Who Glimpsed God. Financial Times, április 29.,

49 nyiben ezer font van a számlámon, és újabb ezret teszek hozzá, a számtan törvényei racionálisan megmagyarázzák, hogy mitől lett kétezer font a számlámon. Ha azonban nem utalok a számlámra semmit, hanem csak várom, hogy az algebra törvényei gyarapítsák a pénzemet, hamar csődbe jutok. C. S. Lewis a következőket írja a természet törvényeiről, rá jellemző éleslátással: Hajlamosak vagyunk úgy nyilatkozni róluk, mintha bárminek is előidézői lehetnének, holott az égvilágon semmit sem idézhetnek elő. A biliárdgolyókat nem a mozgás törvényei mozgatják, azok csak érvényesülnek a mozgásban, amit valami más (mondjuk, az ember dákója, vagy posztóhiba, vagy esetleg valami természetfölötti erő) idéz elő. A törvények semminek sem kiváltó okai, csupán feltételrendszert adnak, ha egyáltalán valami történik - éppen úgy, ahogyan a számtan szabályai is feltételrendszert képeznek minden pénzügyi tranzakcióhoz, ha van egyáltalán pénzem. így a természet törvényei bizonyos értelemben uralják a tér és az idő teljes tartományát, míg más értelemben éppen azt nem, ami az egész valóságos világmindenség: a tényleges eseményeknek azt a szakadatlan áradatát, ami a történelmet alkotja. Ennek valahonnan máshonnan kell származnia. A törvényekből eredeztetni olyan, mint azt hinni, hogy ha osztok, szorzók, összeadok, abból keletkezik a pénz. Végeredményben ugyanis minden tör- 52

50 vény csupán annyit mond, hogy 'ha A-t vetsz, akkor B-t fogsz aratni'. Ám először szerezd be A-t, mert a törvény nem szerzi be helyetted."38 Továbbá: Tehát a törvények csak a 'ha' és 'akkor' világát képezik, és nem ezt a ténylegesen létező világmindenséget. Amit mi törvények és alapelvek segítségével megtanulhatunk, az egy kapcsolatrendszer. De hogy ebből egy valóságos világ legyen, ahhoz e rendszerbe bele kell tölteni mindazt, ami összekapcsolható: az átlátszatlan valóságdarabok egész zuhatagát. Ha a világot Isten teremtette, akkor ennek a zuhatagnak O a forrása, legérvényesebb alapelveink érvényessége pedig csakis abból fakad, hogy erre a zuhatagra vonatkozva érvényesek. Márpedig, ha minden konkrét, egyedi dolognak és eseménynek Isten a forrása, akkor ki más lehetne a lehető legkonkrétabb és legegyedibb, mint éppen Ő maga? Semmi sem lehetne konkrét és egyedi, ha eredete nem volna az, hiszen az elvont és általános képtelen volna arra, hogy kézzelfogható valóságot hozzon létre. Könyvelhetnénk egy örökkévalóságig, de ezzel egy lyukas garast sem hoznánk létre."39 A kizárólagos naturalizmus világa, amelyben bölcs matematikai törvények pusztán önmagukban létrehozzák az univerzumot és az életet, 38 C. S. Lewis: Miracles. London. Fontana, 1974; 63. Az idézet a magyar kiadásból származik: Csodák. Harmat, Budapest, Ford. Somogyi György., I.m.,

51 nem más, mint vegytiszta tudományos-fantasztikus képzelgés. Teóriák és törvények nem képesek anyagot vagy energiát teremteni. Az a szemlélet, amely szerint mégis rendelkeznek ezzel a képességgel, sokkal inkább kétségbeesett menekülésnek tetszik az elől a másik lehetőség elől, amelyet Hawking fenti kérdése magában foglal: Vagy szükség van egy Terem tőre?" Ha Hawking nem becsülné alá a filozófiát, talán rábukkant volna Wittgenstein megállapítására, miszerint a modernitás hazugsága" az a gondolat, hogy a természet törvényei érthetővé teszik számunkra a világot, holott mindössze leírják a strukturális szabályszerűségeket. Richard Feynman Nobel-díjas fizikus még tovább viszi ezt a gondolatot: A tény, hogy egyáltalán vannak törvények, amelyeket kutathatunk, önmagában is csodának tekinthető; mint ahogyan az is, ha rátalálunk ezekre a törvényekre, például a gravitáció okozta torzult tér törvényére. Még ha nem is értjük, lehetőséget nyújt az előrejelzésre - azaz elmondja, mire számíthatunk egy újabb kísérletben."40 A tény, hogy ezek a törvények matematikailag leírhatók, Einstein számára is már önmagában az ámulat kimeríthetetlen forrását jelentette, amely túlmutat az anyagi világon. Ő így fogalmaz: Bárki, aki alaposabban foglalkozik a tudomány dolgaival, meggyőződhet arról, hogy 40 The Meaning o flt AU. London, Penguin, 2007.,

52 a természet törvényei az emberét messze meghaladó szellem létéről tanúskodnak, aki előtt a magunk szerény képességeivel illik alázatban maradni."41 Hawking jellemző módon elmulasztja megválaszolni a döntő kérdést: Miért van inkább a valami a semmi helyett? Azt állítja, hogy a gravitációnak köszönhetően az univerzum előállása szükségszerű volt. De hogyan állt elő a gravitáció? Mi a mögötte levő teremtő erő? Ki alkotta meg összes tulajdonságával és azzal a lehetőséggel együtt, hogy matematikailag megragadhatjuk annak törvényszerűségét? Hasonlóképpen, amikor Hawking a spontán teremtődés teóriája mellett érvel, és azt állítja, hogy mindössze a vázlattervet" kellett berobbantani ahhoz, hogy beinduljon az univerzum gépezete", akkor kikívánkozik belőlem a kérdés: Honnan van ez a vázlatterv? Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet az univerzum része, ha ez indítja be a gépezetet. Ki más indíthatja be a világszerkezetet a legvégső ok értelmében, ha nem Isten? Allan Sandage Crafoord-díjas tudós (ez megfelel a csillagászati Nobel-díjnak), a kvazárok felfedezője, akit a tudományos világ egyöntetűen a modern asztronómia atyjának tekint, nem hagy kétséget saját álláspontja felől: Meglehetősen valószínűtlennek tartom, hogy ez a lenyűgöző 41 Ld. Einstein levele Phyllis Wright nevű diákjához, január

53 rend a káoszból állt volna elő. Léteznie kellett valamilyen szervező elvnek. Isten számomra misztérium, de a létezés csodájának a magyarázata - aminek köszönhető a valami a semmi helyett."42 Miközben Hawking a vallást támadja, érdekes módon szükségét érzi annak, hogy erőteljesen hangsúlyozza az ősrobbanás elméletét, amely erőteljesen egybevág a teremtés bibliai narratívájával - akkor is, ha ez bosszantja a nem hívőket. Mielőtt a Big Bang teóriáját általánosan elfogadták volna, nagyon sok vezető tudós éppen azért igyekezett ezt cáfolni, mert úgy tűnt, ez is a Szentírás elbeszélését támasztja alá. Némelyek Arisztotelész örök univerzum" elméletébe kapaszkodtak, amely szerint az univerzumnak nincs kezdete, sem vége; ez azonban már hitelét vesztette valamennyi későbbi variánssal együtt. Hawking beéri annyival, hogy kijelenti: Az Ószövetség szerint Isten a teremtés hatodik napján alkotta meg Adámot és Évát. Ussher püspök, aki 1625 és 1656 között egész Írország prímása volt, sokkal pontosabban határozta meg a világ eredetét: szerinte a teremtés Kr. e október 27-én délelőtt 9 órakor történt. Nekünk ettől eltérő a véleményünk: szerintünk az ember valóban csak a közelmúlt" teremtménye, magának az Univerzumnak a története azonban 13,7 milliárd évvel ezelőtt kezdődött."43 42 Neiv York Times március 12., B A nagy terv.,

54 Látszik, hogy Hawking, jóllehet elmélyülten foglalkozik a tudományos anyagok interpretációjával, nem különösebben járatos a Szentírásmagyaráza tokban. Mai gondolkodóként megelégedni Ussher püspök Biblia-értelmezésével olyan, mintha megmaradnánk Ptolemaiosznak a rögzített Földről és a körülötte forgó égitestekről alkotott univerzum-szemléleténél. Ezt bizonyára Hawking sem gondolná komolyan. Amennyiben Hawking vette volna a fáradságot, hogy kicsivel többet foglalkozzon a Biblia tanulmányozásával ahelyett, hogy egyszerűen egy kalap alá vegye az északi, maja, afrikai és kínai mítoszokkal, észrevehette volna, hogy a Szentírás nyitva hagyja a teremtés idejének a kérdését. A Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" mondat strukturálisan nem része a Genezis könyve hat napos" teremtéselbeszélésének, hanem egyértelműen megelőzi azt. Tehát sem a Föld, sem az univerzum korát nem határozza meg, noha vannak, akik a teremtés napjait ilyen összefüggésben magyarázzák. Nincs tehát szükségszerű ellentét a Teremtés Könyve elbeszélése és a tudományos számítás szerinti 13,7 milliárd esztendő között. Az első tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az univerzumnak kezdete van - ahogyan erre Hawking is rámutat -, csak a huszadik század elején született meg, a Biblia viszont évezredek óta következetesen állítja ugyanezt. Jó volna hitelt adni annak, ami arra érdemes. 57

55 I s t e n - v a g y a m u l t i v e r z u m? Az ateista tudósok igyekeznek elkerülni a természet mögött álló isteni intelligencia létezésének a gondolatát, amely sokak számára nyilvánvaló tény, ezért arra kényszerülnek, hogy teremtő erőt tulajdonítsanak az olyan egyre kevésbé komolyan vehető tényezőknek, mint a tömeg és az energia, a természet törvényei, vagy éppen e törvényekre vonatkozó saját teóriájuknak. Hawkingnak valójában nem sikerült megszabadulnia Istentől, hiszen továbbra is ott kísérti a rések istenének képzete, amelyben józan belátással bíró ember nem hihet. Teóriái, amelyeket a rések istenének száműzése végett megalkot, igencsak spekulatívak és ellenőrizhetetlenek. Más fizikusokhoz hasonlóan Hawkingnak is szembesülnie kell a tervezettség nyilvánvaló tényével: Úgy tűnik, mintha Világegyetemünk és törvényei a tervezettség nyomait viselnék magukon: egyrészt úgy testre szabottak, hogy az támogassa a létezésünket, másrészt, ha egyszer már létezünk, kevés teret enged a változtatásoknak. Mindezt nem egykönnyen lehet megmagyarázni, ráadásul felveti azt a kérdést is, hogy miért van ez így. (...) A természeti törvények rendkívüli mértékű finomhangoltságának legújabb keletű felfedezése sokakat visszatérít 58

56 ahhoz a régi elképzeléshez, amely szerint ez a nagyszerű tervezettség csak valamilyen nagyszerű tervező műve lehet. (...) A modern természettudomány azonban más választ ad erre a kérdésre. (...) Úgy tűnik, mintha a mi Világegyetemünk egyike lenne annak a nagyon sok univerzumnak, amelyek mindegyikében másmás törvények uralkodnak."44 Hawking tehát elismeri a nagy terv" létezését. Közel egy egész fejezetet szentel annak, hogy részletekbe menően leírja, mennyire finoman vannak beállítva a természet alaptörvényei, illetve az azokat jellemző fizikai állandók értéke. Lenyűgözőek az általa felsorolt bizonyítékok, és tökéletesen beillenek abba az elképzelésbe, miszerint ez a nagyszerű tervezettség csak valamilyen nagyszerű tervező műve lehet". Hogyne illenének bele, mint kéz a kesztyűbe, ha egyszer a Tervező létezik! Bármennyire is régi a nagyszerű tervezőre" vonatkozó elképzelés, a lényeges kérdés az, hogy igaz-e, vagy sem. Azzal a kijelentéssel, hogy ez régi elgondolás, szerzőnk azt a hamis benyomást keltheti, hogy ami régi, szükségképpen hamis is, mivel azóta már van jobb megoldás helyette. Sőt azt a további hamis benyomást keltheti, hogy ma már senki sem hisz ebben a Tervezőben. Azonban, mint láttuk, a tudomány néhány kiemelke- 44 A nagy terv.,

57 dő alakja igenis ma is hisz benne. Emberek milliói, vagy éppen milliárdjai - egyébként sokkal többen, mint az ateista alternatíva hívei - osztják azt a meggyőződést, hogy a nagyszerű tervező, Isten, a Teremtő létezik. A multiverzum Hawking túl messzire megy, amikor kijelenti, hogy a nagyszerű tervező léte nem a modern tudomány válasza. Lássuk, milyen választ fogad el ő az alaptörvények és állandók finomhangoltságára nézve, amelyről maga is úgy vélekedik, hogy szemmel láthatóan csodálatos". Hawking válasza a multiverzum. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy az univerzum több forgatókönyv szerint is létrejöhet, sőt létre is jön, ráadásul olyan sok univerzum van (némelyek szerint végtelenül sok, bármit is jelentsen ez a fogalom), hogy mindaz, ami egyáltalán megtörténhet, valamelyikben közülük meg is történik. így tehát nem meglepő - hangzik az érvelés -, hogy létezik legalább egy olyan univerzum, mint a miénk. Meg kell jegyeznünk, hogy Hawking ismét abba a tévedésbe esik, hogy hamis választás elé állít: Isten - vagy a multiverzum. A filozófusok már rég rámutattak arra, hogy elméletileg Isten annyi univerzumot teremthet, ahányat csak akar. A multiverzum fogalma önmagában még nem 60

58 zárja ki - nem is zárhatja ki - Istent a játékból.45 Hawking láthatólag semmilyen ellenérvvel nem szolgál ezzel a megállapítással szemben. Emellett a mi világegyetemünk fizikai állandói precízen megállapított értékek. Lehetett volna másképp is, azonban a multiverzum teóriája semmi esetre sem érvényteleníti a nagy isteni tervre utaló nyilvánvaló jegyeket, amelyekről ez az univerzum tanúskodik.46 Mit mondhatunk magáról a multiverzumról? Azt, hogy az szintén finoman hangolt valóság? Ha igen, akkor Hawking ugyanoda jutott viszsza, ahonnan elindult.47 Ha nem, akkor meg hol maradnak az érvek, amelyekkel azt bizonyítja, hogy nem így van? A multiverzum-elmélettel Hawking túllép a tudomány határain a filozófia tőről metszett területére, amelynek igencsak elhamarkodottan állította ki a halotti bizonyítványt. Ahogyan arra Paul Davies rámutat: Minden kozmológiai 46 Lásd pl.: Robin Collins véleményét, in Bemard Carr (szerk.): Universe or Multiverse? Cambridge, Cambridge University Press, 2007., 26. fej. 46 Phil Dowe: Galileo, Darwin és Hawking c. könyvében (Grand Rapids, Wm B. Eerdmans, 2005., 160. sköv.) olvasható közérthető elemzés arról, hogy ez a kijelentés hogyan viszonyul az ún. fordított szerencsejátékos hibájának" az esetéhez. -A z Inverse Gambler's Fallacy" fogalma lan Hacking filozófus nevéhez fűződik. Arra az esetre használja, amikor egy kis valószínűségű esemény bekövetkeztéből tévesen arra követeztetnek vissza, hogy azt már számtalan próbálkozás előzte meg, mint például amikor három kockával egyszerre dobunk hatost, (ford. megj.) 47 Lásd: Bemard Carr, i. m.,

59 modell úgy születik, hogy a tapasztalati megfigyelések eredményeit kiterjesztik, és valamely filozófiai elv segítségével általános érvényűvé teszik/'48 Komoly tudományos tekintélyek sem fogadják túl nagy lelkesedéssel a multiverzum gondolatát, többek között Sir Roger Penrose, Hawking korábbi munkatársa, akivel együtt nyerték a nagy elismerést jelentő Wolf Díjat. Penrose a következőképpen vélekedik Hawkingnak A nagy terv ben használt multiverzum fogalmáról: Ez egy elcsépelt fogalom, különösen ebben az öszszefüggésben. Kibúvó csupán, mivel nincs rá jó teória."49 Penrose úgy véli, a multiverzum kifejezés túlságosan pontatlan: A fogalom félrevezető, noha általánosan használatos a párhuzamosan létező, koegzisztenciális világok gondolatának kifejezésére. Ezek az alternatív világok valójában nem különálló valóságként léteznek; a valóságról csakis mint ezek átfogó együtteséről beszélhetünk."50 Egy másik jeles elméleti fizikus, John Polkinghorne egyenesen elutasítja a multiverzum elképzelését: Tekintsük ezt a spekulációt annak, ami valójában. Ez már nem fizika, hanem metafizika, a szó legszorosabb értelmében. Az univerzu- 48 Bemard Carr, i. m., Premimer Christian Rádió Unbelievable" c. műsora Justin Brierleyvel, szeptember Bemard Carr, i. m.,

60 mok együttesébe vetett hitnek nincs szigorúan tudományos alapja. Ezeknek a más világoknak a szerkezete ismeretlen számunkra. Intellektuálisan ugyanolyan tiszteletre méltó az a magyarázat - sőt szerintem egyszerűbb és elegánsabb is - hogy azért ilyen a világ, mert a Teremtő akaratának eredménye, aki szerint éppen ilyennek kell lennie."51 Hozzátehetnénk, hogy a teremtő Istenbe vetett hit ráadásul sokkal racionálisabb választásnak tűnik azzal az alternatív hittel szemben, amely szerint minden univerzum, amely egyáltalán létrejöhetett, ténylegesen létre is jött, beleértve azt is például, amelyben Richard Dawkins a canterburyi érsek, Christopher Hitchens a pápa, és Billy Graham az év ateistája cím kitüntetettje. Az M-elmélet Hawking végső elmélete, amely magyarázatot ad arra, hogy a természet törvényei miért olyanok, amilyenek, az M-teória nevet kapta. Ez a szuperszimmetrikus gravitáció elmélete, amely olyan bonyolult elképzeléseket tartalmaz, mint például a tizenegy dimenzióban vibráló energiahúrok. Hawking ezt bizalmasan így nevezi: az az egységes elmélet, amelyről Einstein re- 51 One World. London, SPCK, 1986.,

61 mélte, hogy rátalál". Amennyiben erre valóban rábukkannának, az elméleti fizika nagy győzelmét jelentené; ám még ez is messze állna attól, hogy halálos csapást mérjen a teremtő Istenre. Ellenkezőleg: még mélyebb bepillantást engedne az ő teremtő bölcsességébe. Don Page, az Alberta Egyetem elméleti fizikusa, Hawking egyik tanítványa, akivel társszerzőként nyolc tanulmányt publikált együtt, így nyilatkozik erről: Meg vagyok győződve, hogy amennyiben az M-teória egészen kidolgozott elmélet volna (még nem az), és ha helyes volna is (amit természetesen nem tudunk), akkor sem szolgálna bizonyítékul arra, hogy nem Isten teremtette az univerzumot."52 Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az M-elmélet egy elvont teória, nem pedig teremtő hatalom. Olyan forgatókönyv ez (pontosabban szólva forgatókönyvek sora, ugyanis elméletek sokaságát foglalja magába), amelynek alapján lehetséges volna számú különböző univerzum keletkezése, feltéve, ha igaz. Azonban ez távolról sem olyan biztos. De ha igaz volna is, az M-elmélet önmagában egyetlen egyet sem teremtett volna ezek közül a világok közül. Hawking állítása szerint Az M-elmélet törvényei lehetővé teszik, hogy különböző univerzumok keletkezzenek, amelyek alapvetően különböző törvényekkel rendelkeznek." Csakhogy lehetővé tenni" vagy 52 Személyes közlés, jóváhagyott hivatkozás. 64

62 megteremteni" valamit, két teljesen különböző dolog. Egy elmélet, amely lehetővé teszi megannyi univerzum létrejöttét, nem azonos azzal a cselekvő alannyal, aki megtervezi, sem a produktummal, amelyet létrehoz. A nagy terv azt a benyomást kelti, mintha Istent a tudomány fölöslegessé vagy nem létezővé tenné. Ha azonban az érveket közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ennek intellektuálisan igen magas ára van, hiszen úgy próbál megszabadulni a Teremtőtől, hogy absztrakt teóriát ruház fel teremtő erővel, holott az önmagában semmit sem teremthet. Tim Radford világosan fogalmazza ezt meg A nagy tervről írott recenziójában: A modern kozmológiának ebben az igen rövid történetében a kvantum és a kölcsönhatás fizikai törvényei épp olyanok, mint a bibliai csodák: ámulatba ejtenek, noha széles körben elfogadják azokat. Az M-teória más: az első mozgató, a lét forrása, a teremtő erő, amely mindenütt ott van, és sehol sincs. Ezt az erőt nem lehet műszerekkel megragadni, nem tudjuk érthető matematikai szabályokkal vizsgálni, mégis minden lehetőség foglalatát jelenti. Mindenütt jelen van, mindent tud, és mindenható - egy nagy misztérium. Nem emlékeztet ez Valakire?"53 Hasonlóan vélekedik Paul Davies is: A multiverzumról szóló általános magyarázat egyszerű- 53 Tim Radford: The Guardian, szeptember

63 en naiv deizmus a tudományos nyelvezet ruhájába bújtatva. Mindkettő úgy jelenik meg, mint teljességgel ismeretlen, láthatatlan és kifürkészhetetlen rendszer. Mindkettő végtelen mennyiségű információt halmoz fel, hogy megmagyarázza a minket körülölelő véges univerzumot."54 Az M-elmélet érvényessége Jóllehet érvelésemet nem erre alapozom, mindazáltal meg kell jegyeznem, hogy nem minden fizikus osztja Hawking meggyőződését az M-elmélet érvényességéről, és ennek hangot is adnak. Jim Al-Khalili elméleti fizikus például így nyilatkozik: A multiverzumra vonatkozó elgondolás és az M-teória közötti kapcsolat meglehetősen vonzó. Az M-elmélet olyan szószólói, mint Witten és Hawking szeretné elhitetni velünk, hogy kész tényekkel van dolgunk. Ám kritikusaik az utóbbi években egyre élesebb hangon bírálják ezt az elképzelést, azzal érvelve, hogy az M-teória még csak nem is tekinthető tudományos elméletnek, minthogy kísérleti úton nem ellenőrizhető. Pillanatnyilag ez csupán egy lenyűgöző és nagyszerű matematikai konstrukció, és valójában egy a lehetséges TOE55 elméletek sorában." 5,1 Bemard Carr, i. m., Theory of Everything, a. m. a mindenség elmélete" vagy még inkább a mindenség alapelve", (ford. megj.) 66

64 Paul Davies véleménye szerint az M-teória nem ellenőrizhető, és a jövőben sem lesz az."56 Frank Close oxfordi fizikus ennél is tovább megy: Az M-elméletnek semmiféle meghatározása nincs (...) Valaki nyíltan ki is jelentette:»ugy tűnik, senkinek sincs fogalma arról, mit is jelent ez az M.«Talán csak egy mítosz." Majd hozzáteszi: Nem látom be, hogy az M-teória akár csak jottányit is hozzáadna az Istenről szóló vitához, akár mellette, akár ellene."57 Jón Buttersworth, a svájci CERN Hadronütköztető58 szakembere megállapítja: Az M-teória egy rendkívül spekulatív elmélet, amelyre nézve nincsenek bizonyítékaink; nyilvánvalóan nem tekinthető tudományos elméletnek."59 Hawking könyvének még a megjelenése előtt Roger Penrose a következőkre figyelmeztet: Az elméleti fizikusok bizalmas köreiben meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy»már majdnem megvan«, és hogy»a mindenség elmélete«már csak karnyújtásnyira van a huszadik század végének legújabb tudományos eredményeitől. Hasonló megjegyzések gyakran elhangzottak az ún.»húrelmélettel«kapcsolatban is, amely korábban divatos volt. Ma már nehezebb fönntartani egy ilyen álláspontot: a húr-teória 56 Hannah Devlin: The Times, szeptember 'Science. Life. The Plánét.' in: The Times, Eurekn. 12. szám, szeptember., Large Hadron Collider - a CERN 2008 óta működő részecskegyorsítója, (ford. megj.) 59 Hannah Devlin: The Times, szeptember 4. 67

65 átalakult valami mássá (M- vagy F-elméletté), amelyről általánosan azt tartják, hogy jelenleg lényegében ismeretlen." Penrose így folytatja: Véleményem szerint a korábbi elképzelésekhez képest sokkal távolabb állunk a végső alapelvtől. (...) A húrelméletből és az azzal kapcsolatos elgondolásokból valóban jelentős matematikai eredmények születtek. Mindazáltal erősen kétlem, hogy ezek többek lennének kiemelkedő matematikai daraboknál, noha valóban mély fizikai felismerések hatására kristályosodtak ki. Nem látom be, miért kellene elhinnünk, hogy azok az elméletek, amelyek túllépnek az általunk közvetlenül érzékelt tér-idő dimenzión (1+3), bármivel is közelebb vihetnek a dolgok fizikai megértéséhez."60 Alister McGrathtal folytatott rádióbeszélgetésében, amely Hawking könyvének a megjelenése után történt, Penrose még élesebben fogalmaz.61 A kérdésre, hogy a tudomány igazolja-e az elképzelést, miszerint az univerzum megteremtheti önmagát a semmiből", Penrose a Hawking által is felkarolt húrelmélet erőteljes bírálatával válaszol: Ez a könyv bizonyosan nem nyújt kielégítő magyarázatot. Sőt, véleményem szerint még több hiányosságot mutat, mint sok hasonló 60 The Road to Realih/ (Út a valósághoz). London, Jonathan Cape, 2004,1010. ' 61 Premier Christian Rádió, Unbelievable" c. műsora Justin Brierleyvel, szeptember

66 munka. A tudománynépszerűsítő írások gyakori hibája, hogy szerzőik egy olyan elképzeléshez csatlakoznak, amelynek semmilyen tapasztalati alapja nincs; fokozottan igaz ez a húrelméletre is. Ez csupán egy szép gondolat." Az M-elméletről hasonlóképpen megállapítja, hogy igen messze áll attól, hogy ellenőrizhető legyen... Nem több, mint gondolatok, remények, vágyak együttese." A nagy tervvel kapcsolatosan így vélekedik: A könyv némiképp félrevezető. Azt a benyomást kelti, hogy itt egy olyan elmélettel van dolgunk, ami mindent megmagyaráz. Ebből semmi sem igaz; ez még csak elméletnek sem nevezhető." Penrose értékelése szerint az M-teória aligha nevezhető tudománynak."62 Tegyük hozzá, h o g y Penrose, mint az Angol Humanista Társaság tagja,63 vallásos meggyőződés nélkül, alapvetően tudományos szempontból bírálja Hawking könyvét. Hawking szerint a jó modell ismérvei a következők: elegáns; kevés önkényes vagy módosítható elemet tartalmaz; összhangban van minden létező megfigyeléssel, és magyarázatot ad azokra; 62 Roger Penrose új könyvében fejtette ki saját elméletét: Cycles oftime. Oxford, Bodley Head, Közismerten nem vallásos társaság, 1896-ban alakult, (ford. megj.) 69

67 pontosan előrejelzi azokat a jövőbeli megfigyeléseket, amelyek felülírhatják vagy módosíthatják az adott modellt - hacsak nem válik teljesen elavulttá. Ha ezeket az ismérveket összevetjük az M-elméletet érintő bírálatokkal, nehezen érthető, miért gondolja Hawking, hogy ez az elmélet egy jó modell. A kozmosz finomhangoltságát egy intelligens Teremtővel magyarázni sokkal elegánsabb és egyszerűbb modellnek" tűnik, mint azt feltételezni, hogy létezik számú különböző univerzum, amelyek érzékelhetetlenek számunkra. Ez az eljárás, amely az ateizmus szekerét egy igencsak spekulatív, ellenőrizhetetlen, a bizonyítékokra építő tudományosság területén kívül eső elmélettel kívánja előbbre vinni, még akkor sem távolíthatná el Istent a maga helyéről, ha igaz lenne. Ilyen módon nem fogja tudni meggyőzni azokat, akiknek az Istenbe vetett hite nem csupán spekuláció, hanem olyan meggyőződés, amely összhangban áll a bizonyítékokon nyugvó racionális gondolkodással. Befolyásolja-e a valóságot az érzékelés és az értelmezés? Minthogy Hawking modellként értelmezi az M-elméletet, fontos szólnunk könyve harmadik fejezetéről, ahol kifejti, mit ért ő a matematikai elméletek modellként való felfogásán. Analó- 70

68 giája szerint az aranyhal a lencseként működő gömbölyű üvegtál torzított képén keresztül szemléli a világot. Ennek kapcsán kijelenti: Nem létezik a valóság világképtől vagy elmélettől független fogalma. Ezért inkább egy olyan képet fogadunk el, amelyet modellfüggő realizmusnak fogunk nevezni: eszerint egy fizikai elmélet vagy világkép mindig valamilyen (általában matematikai természetű) modellt jelent, amelyhez hozzátartoznak a modell elemeit a megfigyelésekkel összekapcsoló szabályok is. (...) A modellfüggő realizmus szerint értelmetlen megkérdezni, hogy egy modell valóságos-e, csak arra lehetünk kíváncsiak, egyezik-e a megfigyelésekkel."64 Roger Penrose számára aligha meggyőző ez az antirealista szemlélet. Hawking felfogásáról ezt írja: Az én álláspontom viszont az, hogy az ontológiai kérdés alapvető a kvantummechanika számára, noha ez olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma még igen távol állnak a megoldástól."65 A Nagy Tervről írott recenziójában a szubjektivizmussal szembeni ellenszenvének ad hangot: Einstein gondja a kortárs kvantummechanikával az volt, hogy úgy vélte, a valóság szubjektív felfogásához vezet - ez számára éppoly megbotránkoztató gondolat volt, ahogyan számom- 64 Lm. 49, The Road to Reality,

69 ra is az. Az»elméletfüggő realizmus^ amelyet ez a könyv képvisel, amolyan fából vaskarikának tűnik; nem adja fel teljességgel az objektív valóság eszméjét, de amikor azt állítja, hogy a különböző dolgok az azokat értelmező elméleti perspektívák függvényei, akkor utat nyit annak a lehetőségnek, hogy a fekete lyuk tulajdonképpen ugyanaz, mint a fehér." Penrose az aranyhal analógiájához a következőket fűzi hozzá: A szerző jellegzetes példája arról az aranyhalról szól, amelyik igyekszik átfogó képet alkotni magának a gömbölyű üvegtál falán túli világról. A szoba falát homorúnak látja, noha a benne lakó emberek egyenes vonalúnak érzékelik. Mindkét nézőpont - az aranyhalé és az emberé - egyformán helyes, mivel mindkettő alkalmas a két életformára vonatkozó fizikai történések előrejelzésére. Egyik nézőpont sem helyesebb, mint a másik, mindkettő egyformán betölti a maga szerepét. Nem látom be, mi az új vagy teóriafüggő a valóságnak ebben a kétfajta szemléletében. Einstein általános relativitáselmélete teljesen kielégítő módon írja le ezeket a helyzeteket, amelyekben különböző megfigyelők különböző koordináta-rendszereket választhatnak az egyes elemek geometriájának a leírásában, amelyek túlnőnek az objektív tér-idő határán. Ez már a finom és bonyolult megkülönböztetéseknek az a foka a matematikában, amely jelentősen túllép 72

70 a tér geometriájának régi, euklideszi leírásán. Ám a matematikai tér-idő, amelynek segítségével az elmélet leírja a világot, teljességgel objektív valóság (kiemelés tőlem - J. C. Lennox). Igaz azonban, hogy a jelenlegi kvantumelmélet veszélyt jelent a klasszikus fizika tárgyilagos szemléletére (beleértve az általános relativitáselméletet is), bár még nem dolgozta ki a valóság általánosan elfogadott objektív képét. Véleményem szerint ez a mai kvantumelmélet hiányosságát tükrözi, amelyről Einstein is hasonlóan. gondolkodott. Úgy tűnik, hogy a kvantumelméletnek a valóság objektív leírását célzó bármilyen»kiegészítése«újabb részletes és bonyolult matematikai megközelítéseket igényel, ami az Einstein-féle általános relativitás tér-idő leírásán is túlmegy; nagy kihívás ez a jövő teoretikusai számára, ám véleményem szerint ez semminemű fenyegetést nem jelent az univerzum objektív felfogására nézve (kiemelés tőlem - J. C. Lennox). Ugyanezt elmondhatnánk az M-teóriáról is, azzal a különbséggel, hogy ez - a kvantummechanikától eltérően - semmilyen mérhető-megfigyelhető alappal nem rendelkezik."66 Hawking a realitás fogalmát aszerint határozza meg, amit ő az emberi érzékelésről gondol. Kijelenti: Érzékelésünk - és ennélfogva az elméleteink alapjául szolgáló megfigyelés - nem közvetlen, hanem az emberi agy feldolgozó és 66 Recenzió a Financial Times hasábjain, szeptember 4. 73

71 értelmező rendszere alakítja ki, mintha valamiféle lencse hozná létre a képet."67 Ezzel a filozófia egyik legbonyolultabb és legnehezebb kérdéskörét, az episztemológiát feszegeti, amely az ismeretelmélettel foglalkozik - hogyan ismerjük azt, amit ismerünk, és mi igazolja ismeretünk helyességét? Az ismeretelmélet arra sarkall, hogy átgondoljuk, milyen mértékben korlátozzák, vagy éppen torzítják a külvilágból jövő benyomásainkat az előítéleteink, értékeink, sőt tudományos módszereink. A kvantummechanikában például azt látjuk, hogy az elemi részecskék vizsgálatára használt eszközök oly módon befolyásolják ezeket a partikulákat, hogy a tudós nem képes egyszerre meghatározni azok helyét és sebességét. Szintén közismert, hogy a tudós személyes világképe befolyásolhatja kísérleti eredményeinek értelmezését és az azokra épített elméletét. Az ismeretelmélet kulcsszava itt az érzékelés. A filozófusok azt a folyamatot próbálják megérteni, amelynek során valamit érzékelünk a külvilágból, és már ezen az elemi szinten is véleménykülönbségek adódnak. Az egyik végletet a naiv vagy közvetlen realizmus képviselői képezik, akik azt tartják, hogy normális körülmények között közvetlenül érzékeljük a külvilágot. Ha például egy fára nézek, egyszerűen azáltal ér- 67 A nagy terv.,

72 zékelem a létezését és a minőségét, hogy látom, tapintom, sőt még az illatát is érzem. A másik végletet az érzékelés reprezentatív elmélete68 jelenti, amely szerint sohasem közvetlenül magát a fát érzékeljük. Amikor egy fát nézünk, az agyunk bizonyos szubjektív benyomást szerez arról, illetve annak képéről; ez a szubjektív reprezentáció, ez az érzékelt adat az, amit közvetlenül és azonnal érzékelünk, nem pedig magát a fát. A fára vonatkozó ismeretünk ennek az érzékelt adatnak a függvénye. Ennek a fajta ismeretelméletnek a hívei előszeretettel hozakodnak elő a futballmeccs-közvetítés példájával. Azt azonban ők sem állítják, hogy a helyszínen éppúgy tudatában volnánk a közvetített érzékelésnek, mint amikor képernyőn keresztül követjük az eseményeket; azt sem, hogy tudatosan ebből az érzékelt adatból következtetnénk a fa létére és formájára. Mindazáltal ragaszkodnak ahhoz, hogy valójában ez történik: amit érzékelünk, az csupán a szubjektív módon birtokunkba jutott adat, és nem maga a fa; a róla való ismeretünk pedig erre az érzékelt adatra épül. Világosan kell látnunk ennek az elméletnek a következményeit. Amennyiben ez igaz volna, soha sem vethetnénk össze az objektív világról szerzett szubjektív benyomásainkat magával az objektív világgal, és nem ellenőrizhetnénk annak pontosságát, hiszen bármennyit is elemez- 68 RTP: Representative Theory of Perception (ford. rnegj.) 75

73 nénk az objektív világot, soha nem azt, csupán annak bizonyos szubjektív képét érzékelnénk. Ebben az esetben eldönthetjük ugyan, hogy érzékelt adataink egyik változata jobb, mint a másik (habár milyen alapon?), azonban soha nem lehetünk biztosak afelől, hogy érzékelésünk bármelyik változata is pontosan kifejezi az objektív valóságot. Hawking szemlélete nagyon közel áll ehhez az elmélethez. E könyv keretei nem teszik lehetővé, hogy részletesebben foglalkozzunk az ismeretelmélet kérdésével. Térjünk hát vissza Hawking analógiájához, az üvegedényben úszó aranyhal példájához, mivel az érzékelés reprezentatív elméletének igazolásaként jellemző módon mások is a vizuális percepció bizonytalanságára hivatkoznak (lásd a pohár vízbe helyezett szívószál példáját, amely a víz felszínén megtörni látszik). A látás általi kizárólagos érzékelés valóban félrevezető. Öt érzékszervünk mellett azonban értelemmel és memóriával is rendelkezünk, és gyakran egyszerre használhatjuk két vagy több érzékszervünket is. Érzékszerveink a memória és az értelem segítségével már közvetlen és helyes érzékelést nyújthatnak. Egy egyszerű mentális kísérlettel igazolhatjuk ezt. Képzeljük el, hogy egyenes vasútvonalon a két sín között állunk. Ahogy előretekintünk a pályán, úgy látjuk, mintha a két sín közeledne egymáshoz, sőt össze is érnek a távolban. Adat- 76

74 érzékelésünk tehát azt közvetíti hogy a két sín összeér. Föltűnik a zakatoló vonat. Kilépünk a sínek közül, a vonat tovább halad. Ahogyan távolodik, úgy látjuk, mintha egyre zsugorodna. Az érzékelés reprezentatív elmélete értelmében az érzékelt adat a mind kisebb vonat képét közvetíti felénk. Ekkor segítségünkre siet az értelem és a memória. Az értelem meggyőz afelől, hogy a szerelvény nem zsugorodhat a haladás miatt (hacsak nem közelít a fény sebességéhez); a memória pedig felidézi azokat a vonatokat, amelyekkel korábban utaztunk, és ugyanerre a következtetésre jutunk. Tehát a vizuális percepció szerint a vonat zsugorodik, azonban tudjuk, hogy ebben a pillanatban is ugyanakkora, mint amikor elhaladt mellettünk. Amikor tehát a vonat eléri azt a távoli pontot, ahol érzékelésünk szerint a sínek összeérnek, a mozdony mérete alapján megállapíthatjuk, és teljes bizonyossággal tudhatjuk, hogy a síntávolság a látszat ellenére ott is ugyanaz, mint itt, ahol jelenleg állunk. Mindez egyszerre játszódik le a fejünkben. Az első vizuális benyomás azt sugallta, hogy a sínek összeérnek. Amikor azonban a vonat eléri a sínek látszólagos találkozási pontját, ugyanez megtanít arra, hogy mi történt a pályán, ha a vonat közben nem állt meg, hanem tovább haladt. Az értelem tisztában van azzal, hogy a sínek nem futottak egymásba, hanem ugyanaz a fesztávolság van ott is közöttük. Nem szükségkép- 77

75 pen igaz tehát, amit az érzékelés reprezentatív elméletének egy változata sugall, nevezetesen az, hogy a látás mindig olyan szubjektív módon érzékelt adatokat közvetít, amelyeket aztán az értelem érvényes fogalommá alakít. Az értelem és a memória ugyanis úgy dolgozza fel a vizuális információkat, hogy ezek együtt az objektív valóság helyes érzékelését eredményezik. Az érzékelés reprezentatív elmélete kapcsán a filozófus Roger Scruton a következőket írja: Ezek szerint a fizikai tárgyakat mi csupán közvetett formában, a fogalmuk vagy a képük közvetítésén keresztül érzékeljük. De hogyan érzékeljük akkor ezeket a fogalmakat vagy képeket? Akkor ezekhez is szükségünk van egy őket képviselő és a tudatunk számára közvetítő újabb ideára. Ezzel aztán a végtelenségig ragozhatjuk ezt a sort.»álljunk csak meg«- hangzik erre a replika.»arról nem volt szó, hogy a mentális reprezentációt - fogalom, kép - ugyanúgy érzékeljük, mint a fizikai tárgyakat. Épp ellenkezőleg: a reprezentációt közvetlenül, a tárgyakat viszont közvetve érzékeljíik.«hogy értsük ezt? Valószínűleg így: a fizikai tárgyakat illetően tévedhetek ugyan, de a reprezentációt illetően nem. Ez utóbbi ugyanis a tudatom része, az énem bizalmas darabja, nem változtatható meg egyik pillanatról a másikra. Amennyiben ez így van, akkor viszont miért beszélünk egyáltalán a fogalmak és a képek érzékeléséről? Az érzékelés a dolgokra való rátalálás egyik módja; és minek- 78

76 utána különbséget feltételez a megfigyelő és a megfigyelt valóság között, ez a különbségtétel utat nyit a tévedés lehetőségének. Aki tehát tagadja a tévedés lehetőségét, a kettő különválasztását is tagadja. A mentális reprezentációt egyáltalán nem érzékeljük: az egyszerűen az énünk része. Más szóval a mentális reprezentáció az érzékelés maga. Ily módon a közvetett és közvetlen érzékelés közötti különbség is eltűnik. A fizikai tárgyakat érzékeljük, mégpedig közvetlenül. (...) A fizikai tárgyakat azáltal érzékeljük, hogy rendelkezünk reprezentációs tapasztalattal."69 Más szóval nem létezik az a bizonyos harmadik, érzékelt adatnak nevezett közvetítő, amely mintegy független valóságként tételeződne az érzékelő szubjektum és a külső tárgy között. Az érzékelt adat, a reprezentáció magának a külvilágnak az érzékelése - közvetlen érzékelés. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a közvetlen érzékelés ne lehetne téves. Való igaz, hogy amikor érzékszerveinket latba vetjük a külső, objektív világról való információszerzés céljából, meg kell tanulnunk helyesen használni őket, és helyesen értelmezni az így nyert adatokat. Ez általánosan is igaz. Amikor például valaki zenét hallgat, a hanghullámok a fülén keresztül az agyáig jutnak. Azt azonban lehet, hogy rosszul ítéli meg, milyen hangszert hall, ugyanis tapasz- 69 Roeer Scruton: Modern Philosophy. London, Arrow Books, 1996.,

77 talatra, mérlegelésre, gyakorlatra, valamint memóriára van szüksége ahhoz, hogy ezt fölismerje. Azt viszont nem vonhatjuk kétségbe, hogy a hangokat közvetlenül hallotta. Egy olyan személynek, aki a közelmúltban veszítette el a látását, a tapintás fokozott érzékenységére van szüksége ahhoz, hogy a Brailleírást olvasni tudja. A látó embernek hasonlóképpen el kell sajátítania a látás művészetét - azt, hogy hogyan gyűjtsön a szemén keresztül helyes információkat. Könnyen félreértelmezhetjük ugyanis, amit látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk vagy szagolunk. Meg kell tanulnunk fokozott belátással használni ezeket az érzékeinket. A helyes értelmezés nehézségei viszont korántsem jelentik azt, hogy egyáltalán ne tudnánk közvetlen érzékelés útján tapasztalatot szerezni a külvilágról. Végső soron, ha nem érzékelhetnénk közvetlenül a valóságot (például, hogy Hawking és Mlodinow valóságosan létező személyek), akkor kérdés, hogy mi értelme volt egyáltalán megjelentetni A nagy terv című könyvet, benne az univerzumról szóló igaz kijelentésekkel. Hasonló a helyzet a relativizmus egyéb válfajainak a hirdetőivel: láthatólag mind az igazság, a percepció stb. viszonylagosságát bizonygatják - kivéve azt az igazságot, amelyet éppen ők igyekeznek szenvedélyesen közölni érzékszerveinkkel. Egyszóval a relativizmust nem sikerül saját magukra is alkalmazniuk. 80

78 A tudomány szubjektív eleme Fontos felismernünk, hogy létezik egy szubjektív elem, amit a tudomány nem tud kizárni: a megfigyelő személye. A prekoncepció nélküli, tökéletesen független megfigyelő, aki vizsgálódásai során megfellebbezhetetlen következtetésekre, és ily módon az abszolút igazság birtokába jut - mítosz csupán. A tudós bárki máshoz hasonlóan előzetes elképzelésekkel, világképpel rendelkezik, amelyet minden helyzetben magával hordoz. Emellett ugyanakkor tudatában van annak, hogy szinte lehetetlen bármilyen megfigyelést végeznie anélkül, hogy ne építsen valamilyen előzetes elvre; még hőmérsékletet sem mérhet anélkül, hogy ne rendelkezne a hőelméletre vonatkozó alapokkal. Ez fordítva is igaz: a tudományos elméletek alapját az egyes adatok határozzák meg; ugyanakkor azonos adatokból kiindulva többféle elmélet is fölépíthető. Ha például egy grafikonon megfigyelési adatainkat pontokkal ábrázoljuk, amelyek száma véges, az elemi matematika elve alapján igen sokféle görbével köthetjük össze őket.7" Azok az adatok, amelyeket pontokkal jelöltünk, nem határozzák meg egyértelműen a görbe vonalát - jóllehet konkrét esetekben nagy valószínűséggel tudunk A görbe itt természetesen az elmélet metaforája, míg a pontok az egyes adatokat jelölik, (ford.megj.) 81

79 olyan fizikai elvet rendelni hozzájuk, amelynek alapján ez elég jól meghatározható. A legtöbb tudós tehát elismeri, hogy a tudomány - éppen ebből a sajátos természetéből adódóan - bizonyos fokú szabad mozgásteret biztosít. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ez a mozgástér a legtöbb esetben igen korlátozott. Tény, hogy a tudományra épülő technológiának sikerült gyökeresen átalakítania a világot olyan látványos megvalósításokkal - a rádiótól a televízión keresztül a számítógépig, a repülőgéptől az űrkutatásig, a Röntgen-sugártól a mesterséges szívig -, amelyek mindenütt jelen vannak. Teljesen értelmetlen tehát a posztmodem hívei által hangoztatott nézet, miszerint a tudománynak ez a bizonyos mértékű szubjektivitást és mozgásteret biztosító jellege azt bizonyítja, hogy minden tudomány pusztán társadalmi konstrukció. Paul Davies fizikus erről a következőképpen vélekedik: A tudománynak természetesen van kulturális vonatkozása is. De annak az állításnak, hogy a bolygók körforgása a Nap körül a torzult tér gravitációs törvénye szerint történik, pontos matematikai leírása is van, és úgy vélem, hogy a bolygók a valóságban tényleg eszerint működnek. Nem gondolnám, hogy ez egy kulturális konstrukció; nem olyasmi, amit csak úgy kitaláltunk vagy elképzeltünk az elmélet kedvéért: ez tény. És a fizika többi alaptörvényével is hasonló a helyzet."71 71 Found in space? Interjú Paul Daviesszel, Third Way, július. 82

80 Ha például az a tudomány, amely a sugárhajtású gépet megalkotta, csupán szubjektív társadalmi konstrukció volna, nyilván senki sem ült volna repülőn. Más példával élve, meglehetősen biztos módszer annak eldöntésére, hogy a gravitáció törvénye pusztán társadalmi-kulturális képződmény-e, ha az ember lelép egy felhőkarcoló tetejéről. 83

81 M é g i s k i t e r v e z t e a m i n d e n s é g e t? Könyvük utolsó fejezetében ITawking és Mlodinow a nagy terv kérdését fejtegetik. A fejezet azzal a megállapítással kezdődik, hogy a természet törvényei megmondják, hogyan viselkedik a Világegyetem, viszont nem válaszolnak a miért? kérdésekre, amelyeket könyvük elején föltettek: Miért van valami a semmi helyett? Miért létezünk? Miért éppen ezek a törvények érvényesek, miért nem mások?''.72 Ez így igaz: a természet törvényei nem adnak választ a miértekre. Ahogy azonban a második fejezetben láttuk, a könyv végkövetkeztetése ellentmond ennek, hiszen azt állítja, h o g y a természet törvényei - jelesül a gravitáció törvénye - mégis felelnek ezekre a kérdésekre. A félreértések elkerülése végett hadd idézzem újból ezt a következtetést: Mivel létezik egy gravitáció jellegű törvény, ezért az univerzum a 6. fejezetben leírt módon létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből. A spontán teremtődés az oka annak, hogy a semmi helyett valamit találunk, annak, h o g y a Világegyetem létezik, és mi is létezünk benne/'73 Ezt állítja Hawking feketén-fehéren, vagyis hogy a m., Lm.,

82 gravitáció törvénye a válasz azokra a kérdésekre, amelyekre nincs válasz. Mit ért Hawking spontán terem tőd és" alatt? Ez igencsak úgy hangzik, mintha ok nélküli okról beszélne. Ezt a paradox kifejezést gyakran használják Isten vonatkozásában. Azonban ha létezne is spontán teremtődés, ezt aligha lehet oknak tekinteni. Oknak az olyan választ tekinthetjük, amely az Azért van ott valami a semmi helyett, mert...'' típusú mondat értelmes folytatása. Hawking következtetése így hangzik ebben a megfogalmazásban: Azért van ott valami a semmi helyett, mert van valami, ami spontán módon áll elő, minden ok vagy értelem nélkül, egyszerűen csak azért, mert lehetséges, és mert éppen megtörténik." Nehéz meggyőzőnek érezni egy ilyen jellegű érvelést, kiváltképp, ha többszörös önellentmondást tartalmaz. Arról, hogy Istent tekintsük a miért kérdésre adott válasznak - én szégyenkezés nélkül ezt teszem -, Hawking így gondolkodik: Ésszerű feltenni a kérdést, hogy ki vagy mi teremtette meg a Világegyetemet, de ha a válasz Isten, akkor a kérdést egyszerűen csak odébb toltuk, és azt kérdezhetjük, hogy akkor ki teremtette Istent."74 Ha azonban ezt állítjuk az egyik oldalról, a másikról is megállapíthatjuk, hogy amenynyiben a válasz a gravitáció törvénye" (amiről a második fejezetben már kiderült, hogy lehetetlen 74 Lm.,

83 állítás), akkor Hawking szavaival élve a kérdést egyszerűen csak odébb toltuk, és azt kérdezhetjük, hogy akkor ki teremtette a gravitáció törvényét. Erre ő sem ad semmilyen választ. Hawking kérdése elárulja, mennyire téves az Istenről alkotott felfogása. Ha valaki azt kérdezi, hogy ki teremtette Istent, ezzel azt feltételezi, hogy Isten is teremtmény. Ez nyilvánvalóan ellentmond a keresztény - hasonlóképpen a zsidó és a muzulmán - Isten-fogalomnak. Isten örökkévaló. Ő a végső valóság, a végső tény. Aki azt kérdezi, ki teremtette Istent, semmit sem ért lénye természetéből.75 Találóan magyarázza ezt Austin Farrer: Az ateista és a hívő kérdése nem az, hogy van-e értelme a végső valóság kutatásának, hanem sokkal inkább, hogy mi tekinthető végső valóságnak. Az ateistának a végső valóság az univerzum, a teistának azonban Isten."76 Mondhatjuk úgy is, hogy némely ateistának a végső valóság a multiverzum vagy a gravitáció törvénye, bár lényegét tekintve a kettő ugyanaz. A nagy terv záró fejezetének nagy része egy matematikai modellről szól, amely Hawking szerint egészen sajátos. John Conway77 úgynevezett életjáték-modelljéröl van szó. Conway egy olyan 75 A God's Undertaker oldalain bővebben kifejtem ezt a kérdést, 182. sköv. 76 Austin Farrer: A Science o f God. London, Geoffrey Bles, Brit matematikus, sz (ford. megj.) 86

84 négyzetrácsot lát maga előtt, amelynek minden oldala a végtelenbe teljed. Minden egyes mező élő" vagy halott" állapotban lehet, az előbbit zöld, az utóbbit fekete szín jelzi. Minden mező további nyolc mezővel szomszédos (fent, lent, jobbra, balra, és átlósan négy). Tetszőleges alakzatokkal indítható a játék. Három szabály határozza meg a további lépéseket, miközben mindet az eredetileg választott helyzet determinálja. Az idő csendben telik, miközben néhány egyszerű alakzat ugyanaz marad, mások változnak, különböző fázisokon mennek keresztül, majd pedig kihalnak. Ismét mások néhány fázis után visszatérnek eredeti állapotukba, és minden kezdődik elölről. Vannak olyan siklónak nevezett alakzatok, amelyek öt élő sejtből állnak; ezek öt átmeneti állapoton keresztül változtatják az alakjukat, amíg vissza nem térnek eredeti helyzetükbe - közben egy sejtkocka átlósan mindig elfordul. Még sok más bonyolult alakzat lehetséges, amelyek összetettebb eredeti konfigurációkból származnak. A Conway teremtette alakzatok világának egy részét számítógépen modellezhetjük (ne feledjük, hogy végtelen kiterjedésű négyzetrácsról volt szó), és ily módon nyomon követhetjük a különböző fázisokat. Megfigyelhető például, amint a sikló átlósan átkúszik a képernyőn Hogy fogalmat alkossunk arról, miről is van szó, lásd: Vagy magyarul: %C3%Alt%C3%A9k augusztus 7. 87

85 Ez a modell a maga egyszerű törvényeivel igen vonzó a matematikusok szemében, és hasznos eszköznek bizonyult a sejtautomatákra vonatkozó fontos elmélet kidolgozásában. Hawking kiemeli, hogy Conway modelljében vannak olyan összetett kezdeti konfigurációk, amelyek bizonyos törvényszerűségek mellett reprodukálják önmagukat. Ilyen komplex konfigurációnak tekinthető a Turing-gép, amelynek segítségével bármilyen számítás elvégezhető, amit csak egy számítógép el tud végezni. Conway látomásában az élő és halott mezők konfigurációja, amely alkalmas ilyen számítások végzésére, óriási kiterjedésű - a négyzetmezők trillióit tartalmazza.79 Matematikusként magam is lenyűgözőnek találom Conway alkotását. Vitalitással teli cambridge-i előadásait a matematika világáról meghatározó élményeim között tartom számon. Esetünkben azonban az a 'kérdés, hogyan használja Hawking ezt az analógiát. Conway Életjátékának példája azt mutatja, hogy még a törvények nagyon egyszerű csoportja is létrehozhat bonyolult alakzatokat, amelyek az értelmes élőlényekhez hasonlóak. A törvények számos, ilyen tulajdonságú csoportja létezhet. Mi tünteti ki a Világegyetemünket irányító alapvető törvényeket (ellentétben a megfigyelhető törvényekkel)? Akárcsak Conway univerzumá- 79 Ez számszerűleg (ford.megj.) Lásd atlic.org. 88

86 bán, a mi Világegyetemünk törvényei is meghatározzák a rendszer fejlődését, ha adott annak állapota egy bizonyos időpontban. Conway világában mi vagyunk a teremtők - mi választjuk meg az univerzum kezdeti állapotát azzal, hogy megadjuk a játék kezdetén az objektumok alakját és elhelyezkedését/' Majd így folytatja: A fizikai univerzumban az Eletjáték olyan objektumainak, mint például a sikló, önálló anyagi testek felelnek meg."80 Ezzel a megállapításával Hawking eltér az életjátéktól, és bizonytalanságban hagyja olvasóit afelől, hogyan is alkalmazza ezt a modellt a fizikai univerzumra. Mindazáltal joggal állíthatjuk, hogy azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a törvények egyszerű kölcsönhatása képes életet teremteni a világban - éppen úgy, ahogy Conway világában az egyszerű törvények az életformák komplexitásához hasonló összetett alakzatokat hoznak létre. A fenti analógia azonban semmi effélére nem bizonyíték. Először is, mert Conway világában nem a törvények hozzák létre az önmagukat reprodukáló komplex sejteket. A törvények - ahogyan azt kezdettől fogva hangsúlyoztuk - semmit sem teremthetnek, csupán hatást gyakorolhatnak valamire, ami már létezik. Conway világában azokat a végtelenül összetett alakzatokat, amelyek bizonyos törvényszerűségek 80 lm., 195.

87 szerint reprodukálják saját formájukat kiváló matematikus elmék előbb beprogramozták a rendszerbe. Nem a semmiből vagy csupán esetlegesen, hanem hozzáértéssel és nagy intelligenciával alkották meg őket. Az alakzatokat mozgató törvényszerűségekre is ugyanez érvényes. Másodszor, Conway nagyszerű rendszerének a működtetéséhez nagy teljesítményű számítógépek és hozzátartozó algoritmusok, illetve programok szükségesek. Az élő és halott cellákat - amelyeket a képernyőn a pixelkockák jeleznek - és a viselkedésüket szabályozó törvényeket előzőleg beprogramozzák a rendszerbe. Mondanunk sem kell, mindehhez az adatbevitel mellett komoly intellektuális tevékenységre is szükség van. Hawking tehát ezzel az analógiával n a g y szerű érvvel szolgál az intelligens tervezettség" mellett - még ha rendkívül irritálja is ez a fogalom.81 Valójában ezt erősíti meg, amikor kijelenti, hogy Conway világában mi vagyunk a teremtők. A mi világunkban pedig Isten a teremtő. 81 Lm.,

88 T u d o m á n y é s r a c i o n a l i t á s Hawking érvelésének hátterében az a meggyőződés áll, hogy tudomány és vallás között áthidalhatatlan ellentét van. Ezt nem tudom elfogadni. Keresztény hívőként számomra a tudomány által felismert törvényszerűségek csak megerősítik az értelmes teremtő Istenbe vetett hitemet. Minél inkább elmélyülök a tudományban, annál inkább hiszek Istenben, miközben ámulatba ejt teremtett világának nagysága, összetettsége és egységessége. Galilei, Kepler és Newton idejében a tizenhatodik és tizenhetedik század nagyrészt annak a meggyőződésnek köszönhette az erőteljes tudományos fellendülést, hogy a természet törvényei a nagyszerű isteni Törvényadó munkáját tükrözik. A keresztény hit egyik alapját képezi az a meggyőződés, miszerint az univerzum értelmes, racionális terv alapján jött létre. Szó sincs arról, hogy az Istenbe vetett hit akadályozná a tudományt - ellenkezőleg: annak mozgatóereje. A tudomány alapvetően racionális szemléletének köszönhető Hawking gondolkodásának egy másik jellegzetessége. Francis Őriekhez hasonlóan ő is azt igyekszik elhitetni velünk, hogy emberi mivoltunk csupán a természet alapelemeinek egy kollekciója", semmi több. Crick ezt írja: Te magad, örömöd és bánatod, emlékeid és törekvésed, önazonosságod érzése és szabad 91

89 akaratod lényegében nem több, mint idegsejtjeid nagy összessége, és ezek molekuláinak halmaza/'82 Mit gondoljunk hát a szeretetről, a félelemről, az örömről és a bánatról? Mindez az idegrendszerünk bizonyos szabályok szerint meghatározott értelmetlen működése lenne csupán? Vagy mit gondoljunk a szép és az igaz fogalmáról? Vajon egy Rembrandt-festmény nem több-e vászonra vetett festékmolekulák halmazánál? Úgy tűnik, Hawking és Crick ezt így gondolja. De akkor honnan a felismerés? Végül is, ha az igazság fogalma nem más, mint az idegsejtek viselkedésének" következménye, akkor logikus módon hogyan ismerhetnénk fel azt, hogy agyunk idegsejtekből épül fel? Mindez a Darwin kételye" néven ismert kérdésre emlékeztet. Darwin megvallja: Ami engem illet, mindig föltámad bennem a szörnyű kétely, hogy az alacsonyabb rendű állatok agyából kifejlődött emberi agy meggyőződései vajon egyáltalán értékesnek és megbízhatónak tekinthetők-e." Az efféle szélsőséges redukcionizmus, illetve szcientizmus bírálói kimondják, hogy ez lényegében önpusztító szemléletmód. A fizikus John Polkinghorne így nyilatkozik erről: 82 The Astonishing Hypothesis: The Scientific Search fór the Sóul. London, Simon and Schuster, 1994., 3. 92

90 Ez a gondolkodásmód végső soron önmagát is felszámolja. Ennek értelmében sohasem tudhatjuk, hogy Crick tézise igaz-e vagy sem. Ugyanis nemcsak a szépség, a morális kötelesség és a vallásos tapasztalat valóságát fokozza le a látszatjelenség szintjére, hanem magát a racionalitást is kiiktatja. A gondolat helyére egyszerűen az elektrokémiai idegtevékenység lép. Két ilyen tevékenység sohasem folytathat egymással racionális eszmecserét. Ezek nem lehetnek sem igazak, sem hamisak; egyszerűen csak megtörténnek... Egy redukcionista kijelentéseit sem tekinthetjük másnak, mint ideghálózata radarjeleinek. A racionális párbeszéd szava elhal a kapcsolódó idegpályák kisüléseinek sistergésében. Mondjuk ki nyíltan: ez nem lehet igaz, és senki közülünk nem hisz ebben."83 Minden kísérlet - bármilyen rafináltnak tűnik - amely a racionalitást az irracionalitásból kívánja levezetni, önellentmondásba ütközik. Ha közelebbről megvizsgáljuk őket, kivétel nélkül valamennyi az első fejezetben említett haszontalan kísérletezésre emlékeztet, amikor valaki saját hajánál fogva próbálja magát fölemelni. Valójában Hawking és Crick az értelem segítségével formálnak véleményt az emberi létezésről, amikor arra a következtetésre jutnak, hogy semmi okunk megbízni az értelem szavában, bármit is mond - márpedig ez így van, 83 One World.,

91 amennyiben elfogadjuk a redukcionista szemlélet igazát. A racionális gondolkodás ténye már csak önmagában is más irányba mutat: nem lefele, a véletlen és szükségszerűség irányába, hanem fölfele, ennek a képességnek az értelmes forrására. Az információ korszakában élünk, következésképpen tudatában vagyunk annak, hogy a nyelvi típusú információ szorosan összefügg az intelligenciával. Ha valaki például homokba írja az ábécé néhány betűjét, és mi abban felismerjük a saját nevünket, azonnal tudjuk, hogy ezt csak egy értelmes lény tehette. Mennyivel inkább következtethetünk egy értelmes teremtőre a DNS jeleiből, abból a lenyűgöző biológiai adatbázisból, amely nem kevesebb, mint három és fél milliárd betűt" - a valaha is létező leghosszabb szót" - tartalmaz. Ezekkel a gondolatokkal a fizika irányából közelítünk a biológia felé; olyan terület ez, amely az előzőhöz hasonló kérdéseket vet fel. Mivel A tudomány valóban eltemette IstentP84 című könyvemben behatóan foglalkoztam ezekkel, nem tartom szükségesnek, hogy ismét kitérjek rájuk. 84 A tudomány valóban eltemette Istent? Evangéliumi Kiadó, Budapest,

92 Racionális érvek Isten léte mellett - nem a tudomány területéről Nem csak a tudomány területéről gyűjthetünk racionális érveket Isten léte mellett, hiszen a racionalitás nem korlátozható csupán a tudomány világára, még ha sokan úgy is gondolják. Például morális lényekként fel vagyunk ruházva a jó és rossz közötti különbségtétel képességével. Ez azonban az általánosan elfogadott szemlélet szerint - a szcientizmus megveszekedett híveivel ellentétben - nem alapozható meg tudományos módszerekkel. A fizika önmagában nem ösztönzi a másokkal való törődésünket, és nem a tudományból fakadt az altruizmus szelleme, amely az idők kezdete óta mindig is létezett az emberi társadalomban. Ez azonban nyilván nem jelenti azt, hogy az etikus magatartásnak ne lenne köze a racionalitáshoz. Márpedig az általánosan elfogadott morális értékek ugyanúgy egy transzcendens morális lény létére mutatnak, mint ahogyan a természeti állandók finomhangoltsága és a természet racionális megértésének a lehetősége is olyan transzcendens intelligenciára utalnak, amely független ettől a világtól. A történelem is egy igen fontos racionális diszciplína. Könnyű belátni, hogy a történészek által használt módszerek a tudomány területén is fontos szerepet játszanak. Korábban már beszéltünk arról, miképpen írható le az univerzum 95

93 a fizikai törvények segítségével, és közismert, hogy ezek nagy részét is induktív eljárással állapították meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben ismételt megfigyelések és kísérletezések során azonos feltételek mellett minden esetben ugyanarra az eredményre jutunk, megállapíthatjuk, hogy az adott folyamatot tekintve valóságos törvényre leltünk. Ezt nevezzük induktív következtetésnek". Megfigyelhetjük például a bolygók járását Nap körüli pályáikon, ami megerősíti Kepler törvényeit a bolygómozgásra vonatkozóan. Mindazáltal vannak olyan dolgok a tudomány területén - így a kozmológiában is -, amelyek soha nem ismétlődnek. A legnyil vánvalóbb példa erre az univerzum keletkezése. Nem tudjuk újra meg újra megfigyelni az ősrobbanást, és ismételt kísérletekben megállapítani ennek törvényszerűségeit. Mindössze annyit tehetünk, hogy a történészek módszerét használjuk, jelesül azt az eljárást, amelyet a legelfogadhatóbb magyarázattal szolgáló következtetésnek" ( abduktív következtetés"85) nevezünk. Bárki számára jól ismert eljárás ez, hiszen minden valamire való detektívregény erre az eljárásra épül. A-t meggyilkolták. B-ről kiderül, hogy lett volna oka rá - pro- 85 A kérdés bővebb kifejtését lásd Alister McGrath: A Scientific Theology: Reality. Edinburgh, T&T Clark, 2002., A szerző témába vágó könyve, amely magyarul is megjelent: Tudomány és vallás. Typotex, Budapest, Ford. Gyárfás Vera. (ford. megj.) 96

94 fitált A halálából. Lehet, hogy B a tettes? Talán. C-ről viszont kiderül, hogy hevesen veszekedett A-val a gyilkosság éjszakáján. Akkor lehet, hogy C a tettes? Lehet. És így tovább... Hercule Poirot pedig szép lassan rávezet a megoldásra a végső leleplezés előtt. Nevezzük hát Poirot-elvnek azt a felismerést, hogy a külső megfigyelő számára egyszerre több lehetséges hipotézis is elfogadhatónak tűnhet. A Poirot-párhuzam lényege itt az, hogy a gyilkosságot nem lehet többszörösen megismételni a tettes azonosítása érdekében. Nem juthatunk tehát olyan fokú bizonyosság birtokába, mint a megismételhető fizikai kísérletek esetében. Éppen ez teszi annyira élvezhetővé a Poirot-történeteket. Ugyanez érvényes a kozmológiára is: hipotéziseket fogalmazunk meg. Feltételezzük, hogy volt egy ősrobbanás, amit elnevezünk A hipotézisnek, majd pedig így okoskodunk: Ha A megtörtént, akkor mit érzékelhetünk ebből manapság?". Erre valaki megállapítja, hogy egy B állapotot kellene találnunk. A tudósok nekigyürkőznek, és rátalálnak a B állapot jeleire. Mit fog ez bizonyítani? Azt, hogy ez utóbbi összhangban van A-val, de nem képes ugyanazzal a bizonyossággal igazolni, hogy A valóban megtörtént, mint az induktív-ismétléses módszer. Ennek az oka könnyen belátható, ugyanis nem zárja ki más olyan A1hipotézis lehetőségét, amely összhangban van B megfigyeléseivel, ám 97

95 igencsak különbözik A-tól. Valóban sok más A-tól különböző hipotézis lehetséges, amely egybevág B-vel - a Poirot-elv tehát a kozmológiában is működik. Még a legjobb magyarázattal szolgáló (abduktív) következtetés sem képes ugyanazt a bizonyosságot nyújtani, mint az induktív következtetés. Az M-elmélet egy spekulatív teória. Kepler törvényei ellenben nem ilyenek. Minthogy a tudomány az induktív és az abduktív módszert is egyaránt használja, fennáll annak a veszélye, hogy az utóbbit az előbbi tekintélyével ruházza fel. Emellett persze a legelfogadhatóbb magyarázatra való törekvés módszere igen fontos szerepet játszik a tudománynak azon a területein, amelyek a megismételhetetlen múlt kutatásával foglalkoznak, mint amilyen az univerzum és az élet eredete. Ha például a történelem felé fordulunk, itt is teljességgel indokoltnak látszik föltennünk a kérdést, hogy vajon ezen a területen találunk-e bármiféle bizonyítékot Isten létére vonatkozóan. Ha ugyanis létezik Isten, akinek végső soron az univerzum és az emberi élet köszönhető, egyáltalán nem volna meglepő, ha kijelentené magát a történelemben. Saját Istenbe vetett hitemnek egyik legmeghatározóbb oka az a tény, hogy az írott-rögzített történelem során kijelentette magát az emberiségnek. Ez az esemény főként Jézus Krisztus életében és munkájában összpon- 98

96 tosul, és mindenekelőtt feltámadásában, mint történelmi tényben mutatkozik meg. Mindezt alaposan igazolja a bibliai híradás, amelynek hitelességét sok ízben megállapították. Ezen kívül fontos Biblián kívüli források is rendelkezésünkre állnak, valamint igen sok régészeti lelet, mint a bibliai elbeszélés megbízhatóságának bizonyítékai. Istenbe vetett hitem tehát nemcsak a tudomány, hanem a történelem tanúságtételén is nyugszik, különösképpen azon, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Ez az esemény szintén egyszeri és megismételhetetlen. Amennyiben indokolt a feltámadásba vetett hit, Hume korábban idézett kijelentése értelmében világos bizonyítékokat kell keresnünk ennek alátámasztására. Hawking ezt azzal utasítja el, hogy a feltámadás ténye ellentétben áll a tudomány egyik alapvető elvével, amelynek értelmében a természet törvényei egyetemesek, és semmilyen kivételt nem tűrnek. Amint könyve is bizonyítja, kész arra, hogy a múlt egy bizonyos megismételhetetlen eseményére vonatkozóan megtalálja a legelfogadhatóbb magyarázatot, azonban a feltámadást eleve lehetetlennek tartja. A tudományos determinizmus" szemlélete, amelyet Hawking is saját meggyőződésének vall, Laplace-ra vezethető vissza. Eszerint, ha ismerjük a Világegyetem állapotát egy bizonyos időpontban, akkor a törvények teljes rendszere a jövőt és a múltat egyaránt, teljes mértékben 99

97 meghatározza. Ez kizárja a csodák lehetőségét és Isten aktív szerepét."86 A determinizmus szellemében Hawking a biológiát fizikára és kémiára redukálja, majd megállapítja: Nehéz elképzelni, miként működhetne a szabad akarat, ha viselkedésünket a fizika törvényei szabják meg. Úgy tűnik tehát, hogy nem vagyunk egyebek biológiai gépeknél, a szabad akarat pedig csupán illúzió."87 Mégis arra a következtetésre jut, hogy az emberi viselkedés olyan bonyolult jelenség, hogy lehetetlen pontosan előre jelezni azt; így hát a gyakorlatban elfogadjuk azt a hasznos elméletet, hogy az emberek rendelkeznek szabad akarattal".88 Valójában ez a korszerű természettudomány alapja - jelenti ki Hawking a tudományos determinizmusról -, egy olyan alapelv, amelyik ebben az egész könyvben fontos szerepet játszik. (...) Ez kizárja a csodák lehetőségét és Isten aktív szerepét."89 Lehetséges, hogy éppen a tudományos determinizmus az illúzió? Hawking maga is elismeri ennek a felfogásnak a korlátáit az emberi viselkedés előrejelzésének nehézsége kapcsán, amikor is - szintén Laplace szellemében - kijelenti: Ehhez ugyanis az emberi testet alkotó ezerbilliószor billió molekula mindegyi- 86 I.m., l.m., I. m., egy effektív elméletet használunk, amelyet az emberek szabad akaratnak neveznek." 89 Lm.,

98 kének a kezdeti állapotát pontosan ismernünk kellene, majd meg kellene oldani körülbelül ugyanennyi egyenletet."90 Első olvasatra igencsak meglepő, hogy a kvantumelmélet korában élő szakember szájából ilyesmi egyáltalán elhangozhat, ennek ugyanis az egyik alapvető tétele az a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció, amely kimondja, hogy nem lehetséges pontosan meghatározni az elektron pozícióját egy adott pillanatban. Ez a tétel kizárja Laplace determinisztikus álmának minden lehetséges megvalósulását, még elméleti szinten is. Hawking azonban nem feledkezik el a bizonytalansági relációról. Sőt egy későbbi fejezetben meg is fogalmazza, mit kell ez alatt értenünk: A határozatlansági reláció kimondja, hogy bizonyos adatokat, például egy részecske helyét és sebességét, nem tudunk egyidejűleg tetszőleges pontossággal megmérni."91 Ebből kiindulva módosítja saját tudományos determinizmusát". Úgy tűnik, mintha a kvantummechanika megkérdőjelezné azt az elképzelést, amely szerint a természetet törvények irányítják, a valóságban azonban nem ez a helyzet. Inkább a determinizmus új formájának elfogadásához vezet: ha adott a rendszer állapota valamely időpontban, akkor a természet törvényei meghatározzák a különböző jövők és múltak való- 90 Lm., I.m.,

99 színűségét ahelyett, hogy teljes bizonyossággal meghatároznák a jövőt és a múltat."92 Hawking ezzel mintegy maga oldja föl saját abszolút determinizmusát. Azt azonban már nem tudjuk meg, hogy vajon ez az enyhített determinizmus (ha erről van szó) szintén kizárja-e a szabad akaratot és a csodák lehetőségét, és ha igen, hogyan. Hadd idézzük most John Polkinghorne fizikusnak a determinizmus következményeire vonatkozó megállapítását: Sok gondolkodó vallja, hogy az emberi szabadság szervesen kötődik az emberi racionalitáshoz. Amennyiben determinált lények volnánk, vajon milyen alapon lenne elvárható, hogy kijelentéseink racionálisak legyenek? Az ajkunkról elhangzó szavak vagy a papírra írt betűjelek vajon nem egyszerűen csak egy automatának a megnyilvánulásai volnának? Valamennyi determinisztikus elmélet - legyen az gazdasági-társadalmi (Marx), szexuális (Freud), vagy éppen genetikai (Dawkins és E. O. Wilson) - önmaga cáfolata: kitalálóik úgy tekintenek saját elméletükre, mint amelyre nézve nem érvényes az általuk képviselt redukcionizmus."93 Láthatólag Hawking is ezek közé tartozik. * l.m., Science and Theology. London, SPCK, 1998.,

100 Csodák és természeti törvények Hawking a természeti törvények kizárólagos uralmát hirdeti. Szerinte ezek határoznak meg mindent, és nem engednek helyet a kivételeknek. Semmiféle csoda nem lehetséges. Ezt írja: Ezeknek a törvényeknek mindig és mindenütt érvényeseknek kell lenniük; máskülönben nem lennének törvények. Nem létezhetnek kivételek vagy csodák. Az istenek vagy démonok nem avatkozhatnak be a Világegyetem működésébe."94 Itt ismételten egymást kölcsönösen kizáró alternatívákat látunk: vagy a csodákban hiszünk, vagy a természeti törvények tudományos felfogásában - de semmiképpen sem működhet a kettő egyszerre. Ezt a szembeállítást Richard Dawkins még tovább fokozza, rá jellemző élességgel: A tizenkilencedik század volt az utolsó, amikor egy művelt ember még zavar nélkül bevallhatta, hogy hisz olyasfajta csodákban, mint a szeplőtelen fogantatás. Számos mai művelt keresztény, ha megszorítják, merő lojalitásból vállalja a szeplőtelen fogantatást és a feltámadást. De közben zavarba jön, mert racionális eszével tudja, hogy ez abszurdum. Jobban szereti tehát, ha nem is kérdezzük erről."95 91 I. m., The God Délusion. Boston, Houghton Mifflin, 2006, 187. Magyar kiadás: Isteni téveszme. Ford.: Kepes János. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007.,

101 Ez azonban nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogy azt Hawking és Dawkins hiszik. Akadnak olyan köztiszteletnek örvendő, nagy intelligenciával rendelkező tudósok, akik nem értenének egyet velük. Hogy csak néhányat említsek közülük: William Phillips professzor, aki ban fizikai Nobel-díjat nyert; John Polkinghorne cambridge-i kvantumfizikus, a Royal Society96 tagja; Sir John Houghton, a Brit Meteorológiai Hivatal korábbi igazgatója, a klímaváltozással foglalkozó nemzetközi kormánybizottság elnöke; Francis Collins, a Nemzeti Egészségügyi Hivatal jelenlegi elnöke, a Humán Genom Projekt97 korábbi vezetője. Ezek a tiszteletre méltó tudósok igencsak tisztában vannak a csodák ellenében felhozott érvekkel. Mégis valamennyien nyilvánosan vállalják a természetfölöttibe vetett hitüket - zavartság vagy az abszurditás leghalványabb érzése nélkül -, kiváltképpen a Krisztus feltámadását illetően, amelyet ők a keresztény világszemlélet legfőbb alapjának tekintenek, akárcsak én magam. A felsorolt tudósok egyike, Francis Collins bölcs módon óvatosságra int a csodák megítélésével kapcsolatban: % A világ legrégibb, 1660-ban alapított, ma is működő tudományos akadémiája; a legjelesebb tudósokat tömörítő társaság Nagy-Britanniában. (ford. megj.) között zajló nagyszabású tudományos vállalkozás, amely feltárta a teljes emberi genomot, a petesejt és a hímivarsejt teljes genetikai tartalmát, (ford. megj.) 104

102 Döntően fontos, hogy a csodának tűnő jelenségek értelmezésében megtartsunk egy bizonyos egészséges szkepticizmust; ellenkező esetben könnyen aláássuk a vallásos szemlélet megbízhatóságát és racionalitását. Az egyetlen dolog, ami hamarabb megöli a csodák lehetőségét, mint az eltökélt materializmus, az, ha azokban a mindennapi eseményekben is csodát látunk, amelyekre nézve kézenfekvő természeti magyarázattal rendelkezünk."98 Éppen ezért most csak Krisztus feltámadására összpontosítok, hogy a lehető legkiélezettebben tárgyalhassuk a kérdést. Krisztus feltámadása volt ugyanis az az esemény, amely elindította a kereszténységet a maga útján, és egyben ez üzenetének központi eleme is. Csak az számított apostolnak, aki szemtanúja volt a feltámadásnak - ez alapvető kritérium99 volt. C. S. Lewis írja: A kereszténység történetének alapvető eseménye, hogy igen sok ember azt állította, saját szemével látta a föltámadást. Ha ők úgy haltak volna meg, hogy senki más nem hitte volna el nekik ezt az örömhírt, akkor soha semmilyen evangéliumot le nem írtak volna."100 A korai keresztények szerint tehát, a feltámadás 98 The Language o f God (Isten nyelve). New York, Free Press, 2006., ApCsel 1, C. S. Lewis: Miracles. London. Fontana, Magyar kiadás: Csodák. Ford. Somogyi György. Harmat, Budapest, 1994, 170. Az idézetet apróbb módosításokkal vettük át - szerk. 105

103 nélkül egyszerűen nincs keresztény üzenet. Az apostol szavait idézve: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is."101 Hadd idézzük fel, hogyan gondolkodik a kortárs tudományos szemlélet a természeti törvényekről. Mivel a törvények ok-okozati összefüggés szerint működnek, ezek alapján a tudósok nem csupán múltbeli eseményeket következtethetnek ki, hanem megbízható módon jövőbeli eseményeket is előre jelezhetnek - amennyiben nem kvantumfizikai szintről van szó -, mégpedig olyan pontossággal, amilyennel például az adatközlő műholdak pályáját állapítják meg, lehetővé téve a Holdra és a Marsra való leszállást. Következésképpen sok tudós meg van győződve arról, hogy az univerzum ok és okozat zárt rendszere szerint működik. Ennek fényében érthető, h o g y ezek a tudósok elutasítják azt a gondolatot, miszerint valamely istenség önkényesen beavatkozhat, és módosíthatja, felfüggesztheti, megfordíthatja ezeket a törvényeket, vagy bármilyen más módon erőszakot követhet el rajtuk. Számukra ez ellentmondana a törvények állandóságának, és felforgatná az univerzum tudományos megértésének alapját. Ezért sokan közülük a következő két érvet hangoztatják a csodák ellenében. 101 lkor 15,14 - új ford. 106

104 Először is, hogy a csodákba vetett hit általában - sajátságosán az Újszövetségben - a primitív, tudomány előtti kultúrák hozadéka, amikor a természeti törvények ismeretének hiányában az emberek készek voltak a csoda eshetőségét elfogadni. Ennek az értelmezésnek a látszólagos jogosultsága azonnal eltűnik, ha azt a feltámadás újszövetségi csodájára alkalmazzuk. Könnyen megérthetjük, miért: ahhoz, hogy csodának tekinthessünk egy eseményt, olyan szabályszerűen ismétlődő történésnek is léteznie kell, amelyhez képest az adott esemény kivételnek számít. Nem állíthatjuk valamiről, hogy abnormális, ha nem tudjuk, mi a normális. Ezt igen komolyan vették abban az időben, amikor az Újszövetség dokumentumai íródtak. A történetíró Lukács - aki a korabeli gyógyítás tudományában jártas orvos volt - is felveti ezt a kérdést. A kereszténység születéséről szóló beszámolójában arról tudósítja olvasóit, hogy a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló keresztény üzenet elsőként nem is az ateisták, hanem a zsidó főpapok részéről váltott ki ellenállást. Ezek, a sadduceusok pártjának tagjai, igen vallásos emberek voltak. Hittek Istenben. Buzgón imádkoztak, és ők vezették a templomi istentiszteleteket. A Jézus feltámadásáról szóló tudósítást azonban nem voltak hajlandók elhinni. Az ő világképükbe nem fért bele a testi feltámadás lehetősége, Jézus feltámadásáról nem is beszélve. 107

105 Ez széles körben elterjedt meggyőződés volt. Tóm Wright történész így nyilatkozik erről: A régi pogány világot sokféle hiedelem jellemezte, de a feltámadás kérdésében határozott elutasítás volt a válasz: ez nem történhet meg. (Érdemes ezt hangsúlyozni a kortárs vélekedéssel szemben. Azt mondják vagy sugallják, hogy a modern tudomány színre lépése előtt az emberek mindenféle furcsa dolgokban hittek, például a feltámadásban; ma azonban, két évszázadnyi tudományos kutatással a hátunk mögött már tudjuk, hogy aki meghalt, halott is marad. Nevetséges! Az erre vonatkozó bizonyítékok és következtetések az ókori világban is éppoly egyértelműek voltak, mint manapság.)"102 A feltételezés, miszerint a kereszténység egy tudomány előtti, hiszékeny és ismeretek nélküli világban született, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Azt a természeti törvényt, hogy a holttestek nem kelnek ki a sírból, az ókori világ éppúgy ismerte, mint mi. A kereszténység egy sereg bizonyíték hatására indult el a maga útján, amelyek mind azt erősítették, hogy egy ember valóban feltámadt a halálból. A csodákkal szembeni másik ellenérv az, hogy a természeti törvények ismeretében csodák egyszerűen nem történhetnek. Ez Hawking álláspontja. Ez azonban egy újabb félreértés, 102 James Gregory Lecture. University of Durham,

106 amelyet C. S. Lewis a következő analógiával szemléltet: Ha ezen a héten ezer fontot teszek a bankfiókomba, a jövő héten kétezret, majd a következőn ismét ezret, a számtan törvényei alapján a következő alkalommal várhatóan négyezer fontot találok benne. De feltételezzük, hogy ehelyett csak ezer font van a számlán. Mire kell akkor következtetnem? Vajon arra, hogy időközben megszegték a számtan törvényeit? Semmiképpen sem! Sokkal értelmesebb, ha arra gondolok, hogy egy tolvaj az állam törvényeit megszegve háromezer fontot elemeit a számlámról. Nevetséges volna azt állítani, hogy a matematika törvényei kizárják egy esetleges tolvaj létezését. Ellenkezőleg, éppen a jól működő matematikai törvények mutatták ki a tolvaj létezését és beavatkozását."103 Az analógia arra hívja fel a figyelmünket, hogy a törvény fogalmának a tudományos és a jogi értelmezése nem ugyanaz; gyakran úgy te- 103 C. S. Lewis: Miracles. London. Fontana, Magyar kiadás: Csodák. Ford. Somogyi György. Harmat, Budapest, 1994, 69. Az idézetet saját tolmácsolásban közlöm. A magyar kiadásban ezen a helyen a következő fordítást találjuk: Mert, ha beteszek hat pennyt egy fiókba hétfőn, és még hatot kedden, akkor - ha minden jól megy - törvényszerűen tizenkettőt találok benne szerdán. Am ha a fiókot időközben kifosztották, akkor esetleg csak kettőt találok. Lehet, hogy ami történt, törvénybe ütközik, de nem a számtan törvényeibe. A tolvaj által teremtett új helyzet éppúgy tiszteletben tartja a számtani törvényeket, mint a régi." (ford. megj.) 109

107 kintünk a törvényre, mint ami kényszert jelent az emberi cselekvés szempontjából. A számtan törvényei semmilyen nyomást nem gyakorolnak történetünk tolvajára. Hasonlóképpen Newton gravitációs törvénye, amely elmondja, hogy ha leejtek egy almát, az a föld középpontja felé fog esni, senkit nem akadályoz meg abban, hogy közbelépjen, és elkapja a leeső almát. Más szóval, a törvény előre jelzi, ami az adott esetben történni fog, amennyiben időközben nem történik változás a kísérlet körülményeit illetően. A teisztikus perspektíva számára ez azt jelenti, hogy a természeti törvények előre jelzik azt, aminek be kell következnie - feltéve, ha Isten nem avatkozik be az eseményekbe. Természetesen az, hogy a Teremtő belép a maga teremtett világba, nem minősül lopásnak. Hamis tehát az az érv, hogy a természet törvényei kizárják az Isten létébe vetett hitet, és az univerzum működésébe való beavatkozásának valószínűségét. Éppoly hamis, mint azt állítani, hogy a sugárhajtású motor törvényeinek a megértése kizárja, hogy a motor tervezője beavatkozzon, és leszerelje például a csavarlapátot. Az csak természetes, hogy közbeléphet! Sőt, a beavatkozása egyáltalán nem érvényteleníti az említett törvényeket. A törvények, amelyek magyarázatot adnak a motor működésére a helyén levő csavarlapáttal, egyúttal arra is magyarázattal szolgálnak, hogy a szerkezet miért nem működik csavarlapát nélkül. 110

108 Pontatlan és félrevezető tehát Dávid Humemal együtt azt állítani, hogy a csodák erőszakot" követnek el a természet törvényein. C. S. Lewis erre nézve is magyarázattal szolgál: Ha Isten megsemmisít, megteremt, vagy meggörbít egy anyagdarabot, akkor új helyzetet teremt, amelyhez az egész természet rögtön igazodik. Minden más esemény ehhez simul, és ebben az új helyzetben lel otthonra. Ennek törvényeihez alkalmazkodik minden. Ha Isten egy szűz testében - csodálatos módon - egy ondószálat teremt, azzal nem szeg meg semmiféle törvényt. A törvények abban a pillanatban működésbe lépnek. A természetet a dolog nem éri felkészületlenül. Törvényszerűen beáll a terhesség, s kilenc hónap múlva egy gyermek születik."104 Ehhez hasonlóan állíthatjuk, hogy a természeti törvény értelmében az emberek nem támadnak fel valamiféle természeti mechanizmus révén a halálból. A keresztények azonban nem azt állítják, hogy Krisztus egy ilyen természeti mechanizmusnak köszönhetően támadt fel, és ez döntő fontosságú az egész vitára nézve. Ok azt állítják, hogy ez természetfeletti erő hatására történt. A természeti törvények önmagukban nem képesek ilyet produkálni. Amennyiben csoda történik, a természet törvényei riadóztatnak, hogy felismerjük: ez csoda. Fontos megértenünk, hogy a keresztények nem tagadják a ter- 104 C. S. Lewis: Csodák, kisebb módosítással, (ford.) 111

109 mészet törvényeit. A keresztények álláspontjának egyik lényeges eleme azoknak az ok-okozati szabályszerűségeket leíró természeti törvényeknek a felismerése és elfogadása, amelyeket a Teremtő beépített az univerzumba, és amelyeknek megfelelően az univerzum általában működik. Enélkül sohasem ismerhetnénk fel a szemünk elé táruló csodát. Az alapvető különbség a keresztény és a Hawking-féle álláspont között az, hogy a keresztények nem tekintik az univerzumot az ok-okozati összefüggések zárt rendszerének. Hisznek abban, hogy a mindenség nyitott a Teremtő Isten hatékony beavatkozására. A csoda tehát mindig kivétel ahhoz képest, ami normális esetben történne. Szinguláris esemény. Azonban egy dolog azt állítani, hogy a tapasztalat szerint általában így és így történnek a dolgok, de lehetnek kivételek annak ellenére, hogy eddigi tapasztalatunk egybevágó volt, és még nem volt alkalmunk ilyet megfigyelni. És egészen más azt állítani, hogy mivel általában egyet tapasztalunk, mindig ugyanazt kell tapasztalnunk, mert kivételek nem lehetségesek, azaz nincsenek. Hawking láthatóan elkötelezte magát amellett, hogy a természet abszolút egyenletes módon működik: törvényei nem ismernek semmilyen kivételt. Holott, mint láttuk, a természeti törvények nem zárhatják ki a csodát. Vajon honnan tudja Hawking, hogy ezek nem történhetnek meg? Ahhoz, hogy bizonyosan állíthassa, 112

110 miszerint a tapasztalat a csodákat kizárva abszolút egyenletesen működő valóságot tükröz, az univerzum terének és idejének bármely pontján bekövetkező valamennyi eseményt ismernie kellene, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Az ember az univerzumban végbemenő eseményeknek csupán egy nagyon kicsi töredékét tapasztalta meg mindeddig, és vajmi keveset jegyeztek föl ezekből. Következésképpen nem tudhatjuk, hogy a múltban történtek-e csodák, vagy történni fognak-e a jövőben. Ezt még Hawking sem tudhatja. Egyszerűen csak feltételezi azt, amit bizonyítani akar. Ily módon egyfajta hitet fogalmaz meg, amely ateista világképére épül, és nem a tudományra. A természet abszolút egységes viselkedése - amelyet esetenként induktív elvnek neveznek -, amelyre megannyi tudományos érvelés épül, nem igazolható. Amint azt korábban már jeleztük, Dávid Hume is rámutatott erre. Alister McGrath azzal érvel, hogy ez egy megalapozatlan (valójában körkörös) feltételezés valamennyi nem teisztikus világkép esetében".105 McGrath ennek bizonyítására nem kisebb tekintélyt idéz, mint a híres ateista filozófust, Bertrand Russelt: A tapasztalat érthető módon igazolhatja az induktív elvet a már megvizsgált eseményekkel kapcsolatosan. Ami viszont a meg nem vizsgált eseteket illeti, csakis az induktív princípium ál- 105 A ScientificTheology: Reality.,

111 líthatja, hogy azok ugyanúgy működnek, mint amelyeket már megvizsgáltunk. Minden érvelés, amely a tapasztalat alapján a jövőre, vagy a tapasztalatunkon kívül eső múltra és jelenre vonatkozik, az induktív elven alapszik. Következésképpen tapasztalataink segítségével sohasem igazolhatjuk az induktív princípiumot anélkül, hogy a körkörös érvelés csapdájába ne esnénk. Mert vagy elfogadjuk az induktív elvet a maga benső evidenciája alapján, vagy ha nem, lemondhatunk minden bizonyítékról a jövőbeni történések előrejelzését illetően."106 A körkörös argumentáció egyetlen racionális alternatívája nyilvánvalóan az, ha nyitva hagyjuk annak a lehetőségét, hogy történhettek csodák. Hz azonban nem filozófiai, hanem történelmi probléma - attól függ, hogy vannak-e tanúk, illetve bizonyítékok. Hawking könyvében semmilyen arra utaló jelet nem találunk, hogy egyáltalán érdekelné bármiféle hiteles történelmi bizonyíték a feltámadás csodáját illetően. Lehet, hogy az ő szemében a történelem is halott, akárcsak a filozófia? Természetesen egyetértek azzal, hogy a csoda - a dolog természeténél fogva - nem valószínű esemény. Ezen az sem változtat, ha visszakérdeznénk: Vajon mennyi a valószínűsége annak, hogy a mindenség egyszer csak kipattanjon 106 The Problem ofphilosophy. Oxford, Oxford University Press, 1998., 78. Magyar kiadás: A filozófia alapproblémái. Kossuth Kiadó, Budapest,

112 a semmiből? Elismerem, hogy meggyőző bizonyítékokat kell keresnünk minden egyes csoda esetében. Ám az Újszövetségben közölt csodák tekintetében nem a bizonyítékok hiánya a gond az ateisták szemében. A tényleges probléma az, hogy ezek veszélyt jelentenek a naturalizmus világképére nézve, amely axiómaként állítja, hogy a természet egyenlő azzal, amit a szemünkkel látunk, és ezen kívül semmi és senki nem avatkozhat bele annak folyásába. Ez az axióma viszont nem a tudományos kutatás következtetése. Talán csak abból a félelemből ered, hogy Isten valamiképpen mégiscsak megjelenhet egyszer az ateisták gyenge teljesítményű radarkészülékén. A helyzet iróniája, hogy a keresztény érvelés szerint egyedül a Teremtőbe vetett hit képezi kielégítő módon annak a meggyőződésnek az alapját, hogy a természet működése lényegében annak folyamatosságára épül (ahogyan az induktív elv állítja). A Teremtő létének tagadásával az ateisták saját érvelésük alapját vetik el. C. S. Lewis ezt így fogalmazza meg: Ha csak a természet létezik, a hatalmas, lélektelen, egybefüggő esemény, és ha legmélyebb meggyőződésünk is csupán egy értelmetlen folyamat mellékterméke, akkor nyilvánvalóan semmi sem indokolja, hogy a 'minden a helyén van' érzése, meg az egyöntetűségbe vetett kitartó hitünk bármit is eláruljon a rajtunk kívüli valóságról. Akkor meggyőződésünk csak rólunk szól - olyan, mint a hajunk színe. Ha a naturalizmusnak igaza van, akkor semmi okunk bízni 115

113 abban a meggyőződésünkben, hogy a természet egyöntetű. Ebben bízni csak egy egészen másfajta metafizika alapján indokolt. Csakis akkor, ha a valóság mélyén rejlő Tény, amely minden más ténylegesség forrása, valamelyest hozzánk hasonló: ha az maga az értelmes Szellem, amelyből saját értelmes szellemünk is származik. A zűrzavartól való iszonyunk attól ered, aki a természetet - velünk együtt - megalkotta."107 Ha tehát kizárjuk a csodák lehetőségét, és a tudomány nevében abszolút érvényűnek tekintjük a természetet és annak folyamatait, végül odajutunk, hogy éppen a tudomány racionalitásába vetett bizalmunk veszíti el minden alapját, nem beszélve a természet egységességébe vetett hitről, amelyet ez a fajta szemlélet legelőször kikezd. Másfelől, amennyiben a természetet egy nagyobb valóság részének tekintjük, amely a természet értelmes teremtőjét, Istent is magába foglalja, akkor ez a szemlélet a természet rendezettségébe vetett hit racionális igazolása is egyszersmind. Ez a meggyőződés vezetett a modern tudomány születéséhez. McGrathot idézzük ismét: Nem úgy tűnik, hogy az a gondolat, miszerint a természetet»törvények«vezérlik, szerves része lett volna a görög, a római, vagy az ázsiai tudományfelfogásnak. A zsidó-keresztény hagyományban viszont mélyen meggyöke- 107 Csodák.,

114 rezett, a teremtésről szóló keresztény tan sajátosságát tükrözve."108 Amennyiben valaki elfogadja a Teremtő létét, és így számot tud adni a természet egyöntetűségébe vetett hitéről, szükségképpen nyitott lesz annak elfogadására is, hogy ugyanez a Teremtő a természet folyásába is beavatkozhat. Olyan Teremtő, aki nem képes, vagy nem mer beavatkozni abba az univerzumba, amelyet teremtett, vagy akinek megtilthatnánk a beavatkozást, nem létezik. A csoda tehát lehetséges. Meglepő, hogy az a Hawking, aki hisz a multiverzumban, ennyire határozottan elveti a csodákat. Vajon ez az elképzelése nem éppen arról szól, hogy elegendő mennyiségű univerzum feltételezésével biztosak lehetünk abban, hogy bármi megtörténhet? Paul Davis ezt így magyarázza: Gondoljuk el a legáltalánosabb értelemben vett multiverzum-elméletet (...), amelyben még a törvényektől is eltekintünk, és bármi megtörténhet. Legalábbis némelyike ezeknek az univerzumoknak csodás eseményeket fog produkálni - a víz borrá változik, és így tovább. Olyan is lesz, amely kétségtelenül meggyőző vallásos tapasztalatokat fog tartalmazni, például egy transzcendens Isten közvetlen revelációját. Következésképpen a multiverzumnak tartalmaz- 108 I. m., 154. Annak, aki a természeti törvényekről szóló jelentős filozófiai és tudományos vita iránt alaposabban érdeklődik, ajánljuk McGrath munkásságának idevágó részeit. 117

115 nia kell egy olyan világot is, amely megfelel az Istenre és a világ tervezettségére vonatkozó hagyományos vallásos elképzeléseknek."109 Hasonlóképpen érvel Alvin Plantinga, a Notre Dame Egyetem filozófusa: ha minden lehetséges univerzum létezik, akkor lennie kell egy olyannak is, amelyben Isten is létezik, mivel az ő léte logikailag lehetséges. Következésképpen, mivel Isten mindenható és mindenütt jelenvaló, minden univerzumban léteznie kell - hiszen végtére is csak egy univerzum létezik, az, amelyiknek ő a teremtője és gondviselője! Ela tehát Stephen Hawking nem kíván találkozni Istennel, nem a legbölcsebb gondolat a multiverzum ködébe rejtőzni előle. Mindebből levonhatjuk a következtetést, miszerint a tudomány nem zárja ki - nem zárhatja ki - a csoda lehetőségét. Az ész által irányított nyitott gondolkodás természetesen megköveteli, hogy kutassuk a bizonyítékokat, állapítsuk meg a tényeket, és készek legyünk abba az irányba tartani, amerre ezek vezetnek, akkor is, ha korábbi számításainktól eltérnek. Sohasem tudhatjuk előre, hogy van-e egér a padláson, amíg fel nem megyünk, és szét nem nézünk. Milyen kár, hogy egyesek jobban félnek attól az eshetőségtől, hogy Isten nyomára bukkanhatnak, mint attól, hogy egér ugrik az orruk elé! 109 Bemard Carr (szerk.). I. m.,

116 Hume, jóllehet a csodákkal szemben fenntartásokkal viseltetik, állítja: A természet egész rendje egy értelmes alkotóra vall, és alapos megfontolás után egyetlen ésszerű kutató sem adhatja fel egy pillanatra sem hitét az igazi teizmus, illetve a vallás legelső alapelvére vonatkozóan/'110 1,0 The Natural History of Religion. John M. Robertson Bevezetéséből, London, A & H. Bradlaugh Bonner,

117 VÉGSZÓ GYANÁNT Nem csak a tudomány és a történelem szolgáltat bizonyítékokat Isten létére vonatkozóan. Mivel Isten személy, nem pedig egy teória, joggal véljük úgy, hogy a létére vonatkozó legfőbb bizonyítékok egyike a személyes tapasztalat. Ennek a témának a kifejtése messze tói vezetne e kis könyv eredeti szándékán. Mégis szeretnék csatlakozni annak a sok millió embernek a hangjához, akik vallást tesznek a Krisztusba mint Urukba vetett hit mély és döntő hatásáról életükben: ez békességet szerez Istennel, új életerőt és biztos reménységet ad, amelynek alapja a Krisztus feltámadása. Ez a reménység tó llép a halál korlátján, akárcsak Hawking sötét, redukcionista felfogásán, miszerint nem vagyunk többek a csillagokból származó molekulák véletlen halmazánál. Nem, mi túléljük a csillagokat! Hawking úgy véli, hogy más életformák lehetséges létezése az univerzumban aláássa azt a hagyományos vallásos felfogást, hogy egyedülálló, Isten által teremtett bolygón élünk. Meglehetősen szórakoztatónak találom, amikor ateisták földön kívüli intelligenciák léte mellett kardoskodnak,111 miközben hevesen elutasítják annak lehetőségét, hogy létezik egy hatalmas, 111 A kérdés részletes vitáját lásd Paul Davies könyvében: The Eerie Silence: Are We Alone in the Universe? London, Allén Lane,

118 intelligens lény odakinn", aki otthagyta keze lenyomatát a maga teremtésén. Hawking lövöldözése nem fogja megingatni annak az értelmes hitnek az alapját, amely a tudomány, a történelem, a bibliai elbeszélés és a személyes tapasztalat többrétű bizonyítékára épül. 121

119 K ö v etk eztetés Nincsenek illúzióim, hogy minden kérdéssel foglalkoztam, amivel kellett, vagy amivel lehetett volna ebben a karcsú könyvben. Az is nyilvánvaló, hogy sok fölvetett téma alaposabb kifejtést igényelt volna. Mindazonáltal remélem, sikerült legalább érthetővé tennem, hogy a közhiedelem, miszerint az ateizmus a kikezdhetetlen intellektuális álláspont, tarthatatlan. Sőt, ezen túlmenően remélem, hogy Hawking ateista hitrendszerének itt megejtett vizsgálata többek esetében az Istenbe vetett hit megerősödését fogja szolgálni, mint ahogy az én esetemben is így történt; remélem, fölbátorítja őket arra, hogy maguk is bekapcsolódjanak az Istenről való nyilvános beszélgetésbe. Azt is merem remélni, hogy lesznek olyanok, akiknek ez a kis könyv az első lépést jelenti a világ Terem tőjébe vetett hit útján, a ki nem csupán az univerzumot alkotta, hanem azzal a végtelen méltósággal ruházta fel az embert, hogy a saját képére formálta - beleértve a gondolkodás képességét és azt az intellektuális kíváncsiságot is, amelynek köszönhetően most ezt a könyvet elolvastad. Sőt, talán ez lesz az első mozzanata számodra annak a véget nem érő nagyszerű kalandnak, amelynek magam is részese vagyok: a Teremtő megismerésének, aki Fia által kijelentette magát. John C. Lennox Oxford, 2010 októberében 122

120 T artalo m Előszó...9 Bevezetés...11 Döntő kérdések...16 A filozófia helytelen szemlélete...19 Helytelen istenszemlélet...26 Isten - vagy a természet törvényei? Egy logikai bökkenő: megteremtheti-e önmagát az univerzum?...35 A természeti törvények sajátosságai A természeti törvények eredete Isten - vagy a fizika törvényei? Isten - vagy a multiverzum?...58 A multiverzum Az M-elmélet Az M-elmélet érvényessége...66 Befolyásolja-e a valóságot az érzékelés és az értelmezés?...70 A tudomány szubjektív eleme...81 Mégis ki tervezte a mindenséget?...84 Tudomány és racionalitás...91 Racionális érvek Isten léte mellett - nem a tudomány területéről...95 Csodák és természeti törvények Végszó gyanánt Következtetés

121 A KOINÓNIA KIADÓ KÍNÁLATÁBÓL JOHN ELDREDGE KALANDVÁGYÓ, HARCOS, HŐS 110x200 mm, 344 oldal. Kartonált. Ára: RON / 2500 Ft A népszerű amerikai író, lelkigondozó könyvében a férfi lélek mélységei és a társadalom elvárásai közötti feszültségről, a férfi igazi természete és az azt igába kényszerítő körülmények közötti ellentmondásról beszél. Az író szerint a mai társadalom nem tudja, mihez kezdjen a férfiakkal, akiknek viszont ahhoz, hogy önmagukra találjanak, alapos önismeretre, nemi identitásuk felismerésére van szükségük. 124

122 JO H N & STA SI E L D R E D G E E LB Ű V Ö LŐ 110x200 mm, 376 oldal. Kartonéit. Ára: RON / 2500 Ft A modern nő elvárások kereszttüzében hivatott m egtalálni identitását, ezért a folyamatos megfelelési kényszernek engedve lassú önpusztításba kezd, vagy túlzott önmegvalósítási szerepet vállal - ezt a gondolatkört járja körül könyvében az amerikai szerzőpáros. Mint írják, az őszinte törekvések közepette észrevétlenül korlátok közé szorul a női mivolt, jóllehet Isten a kezdetektől fogva szabaddá tesz a szépség feltárására, a férfiszív megszelídítésére, majd az anyai szerep boldog megélésére. 125

123 TA N ITH C A R E Y H O V Á T Ű N T A K IC SI LÁ N Y O M? 110x200 mm, 280 oldal. Kartonált. Ára: RON / 2500 Ft A Londonban élő író, újságíró két gyermek anyjaként, továbbá szakmai kíváncsisággal felvértezve indult el, hogy utánajárjon a többek között korai anorexiát vagy korai szexualizációt eredményező jelenség okainak, illetve hogy megpróbáljon használható tanácsokkal szolgálni más, hasonló helyzetben levő szülőknek is. A lendületesen és olvasmányosan megírt könyvben rengeteg adatot felvonultat a szerző, amelyeket a saját tapasztalataival, kutatásaival egészít ki. 126

124 K ER ST IN H A C K E G Y S Z IN G LI V A LLO M Á SA I 121x201 mm, 184 oldal. Kartonált. Ára: RON /1990 Ft A berlini írónő a flandriai Antwerpen egyik ódon hangulatú épületében talál rá a maga viskójára" - egyhetes kísérletét W illiam Paul Young világhírű regénye ihlette. A magányos utazás során a szerző számba veszi a múltbeli történéseket, mindazokat a folyamatokat, amelyek egyedülálló voltához vezettek, és feltérképezi a lehetőségeket, amelyek révén egy szingli életmódot folytató nő kiteljesítheti életét. 127