Magyar bankok: itt a feketeleves

Átírás

1 Magyar bankok: itt a feketeleves :05 Palkó István Az elmúlt tíz év során csak kétszer szenvedett el százmilliárd forintnál is nagyobb veszteséget a magyar bankszektor: a válság kezdetén és a végtörlesztés idején egy-egy negyedév erejéig. Ezúttal harmadik alkalommal, látszólag egyedi sokkhatás nélkül történt meg ez. A 150 milliárd forintos negyedéves veszteség és a rekordnak számító hitelezési veszteség ellenére a bankok tőkemegfelelése a csúcson van (15,7%). Ez nemcsak az anyabanki tőkeemelésekkel, de a hitelállomány 2012 egészében végbement 16%-os csökkenésével is magyarázható. A bankok igyekeznek egyre inkább a belföldi betéti forrásokra támaszkodni, ám ez egyelőre csak a külföldi források kivonásában nyilvánul meg. A tőkeáttétel csökkentése rohamtempóban halad - derül ki a PSZÁF által közzétett friss adatokból. Durva polarizáltság 2012 egészében is két táborra oszlott a nyolc hazai nagybank: az OTP, a K&H, az UniCredit és a Budapest Bank nyereséges volt, az Erste, az MKB, a Raiffeisen és a CIB viszont veszteséget szenvedett el - valószínűsíthetjük anélkül, hogy ismernénk a bankok többségének negyedik negyedéves (vagy éves) jelentését. Egyedül a K&H Bank közölte ugyanis számait, amelyekből kiderült, nincs különösebb gond a belga tulajdonú hitelintézet eredménytermelő képességével: a bank IFRS szerint 20,5 milliárd forintos profitot ért el tavaly. A többiek csak később közlik számaikat. Cikkünkben a részvénytárasági hitelintézetek eredményét elemezzük. 1

2 Mint a fenti ábrán látható, a negyedik negyedévben ők összességében 150,2 milliárd forintos veszteséget szenvedtek el, míg a fióktelepek és a szövetkezeti hitelintézetek (döntően takarékszövetkezetek) kis mínuszban, illetve kis pluszban zárták a negyedévet. A pénzügyi vállalkozások továbbra is gyengélkednek. Az év egészében a részvénytársasági hitelintézeteknél 160,6 milliárd forintos veszteség keletkezett, vagyis a 2012-es veszteséget 94%-ban a negyedik negyedév okozta. Az elmúlt évtized második legrosszabb évét zárták a részvénytársasági hitelintézetek. Éppen egy évvel korábban, 2011-ben szenvedtek el a mostaninál (83 milliárd forinttal) nagyobb veszteséget a bankok, mégpedig elsősorban a számukra több mint 260 milliárdos (a bankadó levonása miatt ennek kb. 70%-ára rúgó) veszteséget okozó végtörlesztés miatt. Az elmúl két évet leszámítva azonban nem volt veszteséges a bankszektor - a PSZÁF adatai alapján legalább 2001 óta. A tavalyihoz képest harmadával kisebb szektorszintű veszteség rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg a szereplők között. Bár - mint említettük - az egyedi adatok még nem ismertek, a PSZÁF ismertette: a veszteséges bankok 306,7 milliárd forintos összes veszteségének 88,4%-a a három leginkább veszteséges banknál keletkezett, és a nyereséges intézmények 146,2 milliárd forintos 2

3 eredményének is több mint kétharmadát három bank érte el. Sejthető, hogy nagyjából ugyanazokról a bankokra utal a PSZÁF, akik az elmúlt években a nagybankok közül a legnagyobb veszteséget, illetve a legnagyobb nyereséget érték el. A legnyereségesebb bankoknál tehát közel 100 milliárdos nyereség, a veszteségeseknél közel 271 milliárdos veszteség keletkezett. Utóbbiaknál időről időre anyabanki tőkeemelésre van szükség (a külföldi tulajdon itt az ország szempontjából előny: belföldi/állami tulajdon esetén nagy valószínűséggel adófizetői pénzek bevonására lenne szükség a veszteségek miatt). 3

4 Anyabankok: folytatódik a kettős magatartás Mielőtt az eredményesség összetevőit megnéznénk, érdemes egy pillantást vetni a szektor hitel/betét arányára és tőkehelyzetére. Előbbi december végére valamivel 119% alá süllyedt, ami valamikor 2005-ben volt jellemző a bankszektorra. A hitel/betét arány csökkentése ezen a szinten már minden bizonnyal nem szükségszerűség, az üzleti tervek esetenként hétről hétre történő változtatásának kényszere azonban aligha teszi lehetővé, hogy a folyamat megálljon. A tőkemegfelelési mutató és a külföldi források adatai azonban rávilágítanak az anyabankok kettős megatartására is: tulajdonosi elköteleződésüket mutatja, hogy a bankok tőkemegfelelési mutatója immár 15,7%-os, ami európai összevetésben is minden bizonnyal a legjobbak között van. Ennek egyik oka lehet, hogy a veszteségek pótlásához szükséges minimális tőkénél is magasabb tőkével látták el az elmúlt negyedévek során leánybankjaikat, ugyanakkor a bármikor lehetséges nagyobb veszteségre is felkészülnek. Az anyabankok finanszírozói elköteleződéséről azonban nem mondható el hasonló pozitívum: az elmúlt egy évben 1962 milliárd forinttal csökkent a közvetlen külföldi források összege a bankszektorban. Igaz, a kiáramlás lassult év végén: a negyedik negyedév 113 milliárdos kiáramlást hozott. 4

5 A válság kezdete óta - kisebb megszakításokkal - csökken a közvetlen külföldi források részaránya a bankok mérlegének forrásoldalán, és év végére a korábbi 30% fölötti szintről 22% környékére esett. A külföldi forrásokat részben a betétek lassú növekedése (egy év alatt 1,5%-kal nőtt), részben pedig a saját tőke (+8,4%) emelkedése kompenzálja, a legnagyobb mértékben azonban a teljes mérlegfőösszeg csökkenése (-8,7%) járult hozzá. 5

6 Miközben a bankbetétek minimálisan, 1,5%-kal nőttek egy év alatt (a lakossági betétgyűjtést az állampapírok lakossági értékesítése is lassította), a bankok hitelállománya 16,3%-kal csökkent, jelentős részben a végtörlesztés (amely a lakossági hitelek mintegy 80%-át adó jelzáloghitelek több mint 20%-át érintette, igaz, részben már 2011-ben.) és legfőképp az alacsony hitelezési aktivitás miatt. A bankok likviditásának további javulását jelzi (a hitel/betét mutató csökkenése mellett) egyrészt a forgatási célú értékpapírok növekedése (+32,3%), másrészt a pénztári és elszámolási számlák 25,1%-os növekedése, de a befektetési célú értékpapírok állománya is emelkedett a bankoknál 7,0%-kal. 6

7 Mi áll a nagy veszteség hátterében? Az üzleti volumen visszaesése csak részben látszódik a bankok eredményszámain, hiszen a meglévő hitelállomány eredménytermelő képessége a nem teljesítő hitelek növekvő arányától eltekintve jónak mondható. A hitelállomány 16,3%-os visszaesése elllenére a negyedik negyedévben 499 milliárd forint kamatbevételük keletkezett a bankoknak, ami mindössze 0,8%- os csökkenést jelent egy év alatt. A kamatráfordítások viszont 9,3%-kal nőttek, ami a források drágulására utal. Különösen a külföldi forrásokra lehet igaz a drágulás, hiszen a betéti kamatok szintje csökkent az utóbbi időben a jegybanki kamatcsökkenés nyomán. A kamateredmény összességében így 15,0%-kal romlott a negyedik negyedévben az egy évvel korábbihoz képest, ami megközelíti a hitelállomány visszaesésének mértékét. A nem kamateredmény még nagyobb mértékben, 73,4%-kal esett vissza, amiben a pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredménye a legnagyobb ludas. A működési költségeket továbbra is szigorúan tartják a bankok, egy év alatt ezek szintje 4,8%-kal csökkent. Ahol viszont nem tudtak takarékoskodni, az az értékvesztés és céltartalék-változás volt: itt 159,6 milliárd forintos ráfordításuk keletkezett a negyedik negyedévben, ami az utóbbi évek végtörlesztés utáni második legnagyobb értéke. A hitelek bedőlése/leírása tehát továbbra is jelentős szerepet játszik a bankok veszteségességében, ugyanakkor a negyedéves szinten közel 30 milliárd forintra rúgó bankadót sem szabad elfelejteni. Az egy évvel korábbi eredménnyel történő összevetésnek sok esetében nincs értelme: ekkor jelentkezett a végtörlesztési veszteségek jó része. 7

8 A hitelezési veszteségek egy része mögött valószínűleg a már korábban nem teljesítővé váló hitelek leírása áll. A bankok jövőbeni teljesítményét (esetleges egyedi sokkok híján) a nem teljesítő hitelek alakulása alapjaiban határozhatja meg már csak ezért is. Ennek előrejelzése azonban rendkívül bizonytalan, hiszen erőteljesen függ a makrogazdasági környezet alakulásától (csakúgy, mint a hitelezés beindulása, amelyre például az MNB előrejelzései szerint 2014 végéig nincs nagy esély). A nem teljesítő hitelek aránya az előző negyedévi 13,8%-ról 13,7%-ra csökkent a negyedik negyedévben. Egy év alatt azonban még így is jelentős, 2,1 százalékpontos volt az emelkedés, és nem nagyon látható tartós enyhülésre utaló jel