Veres Pál: a felnőttképzés helye és fejlesztése a felnőttoktatásban

Átírás

1 Veres Pál: a felnőttképzés helye és fejlesztése a felnőttoktatásban A felsőoktatásban megnőtt az életen át tartó tanulás szerepe A felsőoktatási intézmények napi gyakorlatát tekintve a felnőttképzés realitás. Sok adat tanúskodik arról, hogy a felsőoktatási intézmények tevékenységében a felnőttképzés, illetve felnőttoktatás jelentős és növekvő szerepet játszik. Mielőtt részletesen megvizsgálnánk a felnőttképzés és a felsőoktatás viszonyát, röviden szólni kell arról, hogy a hatályos jogi szabályozás tükrében a kettő kapcsolata külön értelmezést igényel. A felnőttképzési törvény hatálya az iskolai rendszeren kívüli képzésekre terjed ki, a felnőttek képzése, oktatása azonban ennél jóval szélesebb. Az életen át tartó tanulás, illetve képzés rendszerében, illetve logikájába illesztve - mintegy emlékeztetőül - az alábbiakban áttekintjük a felsőoktatásban folyó felnőttképzést. Felsőoktatási tevékenység, mint felnőttképzés Első diplomás képzés részidős formában: esti, levelező képzés, távoktatás Újabb diplomás, döntően részidős képzés Kiegészítő alapképzés Felsőfokú szakképzés felnőttek számára, esti, levelező, távoktatásos formában Összességében elmondható, hogy a hatályos felsőoktatási törvény szerint a felnőttképzés ma már a hallgatóknak mintegy 50 százalékát érinti A hallgatói jogviszonnyal rendelkezők közül minden második költségtérítéses, a felsőoktatási törvény őket felnőttképzésben résztvevőknek tekinti. Nem felsőoktatási (iskolai rendszeren kívüli) felnőttképzési tevékenység a felsőoktatási intézményekben Országos Képzési Jegyzékbe tartozó, iskolai rendszeren kívüli szakképzési programok Kompetencia programok, tanfolyamok Tanácsadás

2 Részvétel más gazdálkodó szervezetekkel közös projektekben, fejlesztésekben, a gazdálkodó szervezetek saját munkavállalóinak képzésében A felsőoktatásban folyó felnőttképzés kompetencia programjairól, tanfolyamairólnincsenek részletes adataink. Az intézményi tájékoztatók alapján megállapíthatjuk, hogy - különösen a felnőttképzési törvény hatályba lépése óta - erőteljes fejlődés indult meg ezen a területen. Az intézmények a potenciális résztvevők és a munkaadók igényeit mindinkább figyelembe véve hirdetnek meg rendkívül változatos, gyakorlati kompetenciákat nyújtó programokat. E képzésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg az un. "személyes tömegtermelés" igénye az oktatásban is. Ennek lényege, hogy a rugalmas képzési rendszer - a modulrendszer és a sztenderdizálás, valamint a korszerű információs és kommunikációs technológia felhasználásával - nagy tömegben is képes kiszolgálni az egyének és a munkaadók speciális igényeit. Felnőttképzési szolgáltatások, közreműködés a felnőttképzési tevékenység fejlesztésében Karrier tanácsadás Felnőttképzési módszertani tanácsadás Felnőttképzési szervezési tanácsadás Felnőttképzési kutatások, módszertani fejlesztés Felnőttoktatók képzése Az iménti, nem teljes körű felsorolás jelzi, hogy a felsőoktatási intézmények a szűkebben vett felnőttképzési, oktatási tevékenységen túl számos szolgáltatással segítik, illetve segíthetik a felnőttképzési tevékenység hazai fejlesztését. A továbbiakban bemutatjuk majd, hogy a felsőoktatási intézmények felkészültsége és gyakorlata még nagyon eltérő a képzésben, és ez még inkább igaz a szolgáltatási tevékenységesetében. Az intézményeknek fel kell ismerniük, és fejleszteniük kell saját potenciáljukat a szolgáltatások tekintetében is. A piacosodó felsőoktatás növekvő súlyú részét jelenthetik a jövőben a felnőttképzési szolgáltatások. A szolgáltatási tevékenységre különösen igaz, hogy hálózatos formában, az érdekeltekkel és érintettekkel szoros együttműködésben folytatható hatékonyan. E tevékenység célcsoportjai különösen az állampolgárok, a más képző intézmények, gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok és a kormányzati szervek.

3 A felnőttképzés az alapképzésben végzett hallgatók szempontjából Az Oktatási Minisztérium a 90-es évek végén több alkalommal végeztetett pályakövetéses vizsgálatot. E vizsgálatok utókövetését 2004-ben - az FMM támogatásával - megvalósítottuk. Ezek eredménye meggyőzően bizonyította, hogy az alapképzésben oklevelet szerzettek körében természetes a tanulmányok folytatása. Az adatok alapján a végzett hallgatók több mint 60 százaléka a végzés után egy éven belül már újra folytatott tanulmányokat, a többség munka mellett. A végzés után egy éven belül munkát vállalók több mint 50 százaléka tanul munka mellett. A felnőttkori tanulás természetének megfelelően rendkívül változatos képet mutat a végzett hallgatók ismeretszerző tevékenysége. Jelentős réteg a főiskolai diploma megszerzése után egyetemi tanulmányokat folytat. Ugyancsak jelentős számban vesznek részt un. szakirányú továbbképzésben. E képzési forma különösen alkalmas arra, hogy szakirányú elhelyezkedés esetén a képzettség és a munkakör közötti eltéréseket megszüntesse. A gazdaság általános igényeinek megfelelően a végzés utáni tanulmányok között különösen jelentős súlyt képviselnek a közgazdasági-üzleti, informatikai és nyelvi tanulmányok. A megkérdezett hallgatók a továbbtanulás legfontosabb motívumai között a kiegészítő szakismeretek megszerzését, a speciális szaktudás iránti igényt, az idegennyelv-tudás fejlesztését, a személyes érdeklődést, az új szakképzettség elsajátítását jelölték meg. A diploma megszerzése utáni továbbképzésben a résztvevők és a munkaadók közös érdekeltségét jól kifejezi, hogy az esetek több mint 50 százalékában a munkaadó fedezi a képzési költségeket. A felsőfokú végzettség utáni továbbtanulás értelmezése A fent jellemzett magas továbbtanulási arány felveti a kérdést, hogy értelmezhetjük-e azt a felsőoktatási alapképzési tevékenység egyfajta kritikájának. Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy a felsőoktatási alaptevékenység a lehetséges

4 mértékben igazodik az oktatásban részt vevők és a munkaadók igényeihez. Anélkül, hogy ennek részleteit elemeznénk, meg kell állapítani, hogy a végzés utáni magas továbbtanulási arány természetes jelenség, és a jövőben sem tűzhetjük ki ennek csökkentését. A jelenség alapja, hogy a felsőoktatás kibocsátási szerkezete és a munkaerő-piaci munkakör-kínálat szükségszerűen eltér egymástól. A felsőoktatás elméletileg is jól megalapozott, szélesebb és konvertálhatóbb ismeret-, illetve kompetenciahalmazt biztosít. A munkaerő-piacon kínált munkakörök halmaza a felsőoktatási szakok számánál nagyságrendileg nagyobb, nagyfokú esetlegességet mutat, hiszen a munkaköröket az egyes munkaadók definiálják. Számos aktuális, egyéni, speciális körülmény dönti el, hogy - szakirányú elhelyezkedés esetén is - milyen, a tanulmányok idején még nem látható munkakörben alkalmazzák a végzettet. A felnőttképzés egyik fő funkciója éppen az, hogy a konkrét munkakörhöz hiányzó ismereteket biztosítsa. Nagy kihívás a felsőoktatás számára, hogy képessé váljon a rendkívül változatos, időben is gyorsan változó egyéni és munkaadói igények gyakorlati szempontból is hasznos kielégítésére. E követelmény az oktatók attitűdjének, gyakorlathoz való viszonyulásának, gyakorlati felkészültségének gyökeres megváltozását igényli. A felsőoktatási intézmények felkészültségea felnőttképzési tevékenységre - egy felmérés eredményei Az Oktatási Minisztérium által létrehozott Felsőoktatási Felnőttképzési Bizottság a Mellearn Egyesület közreműködésével végén felmérést végzett a felsőoktatási intézményekben folyó felnőttképzési tevékenységről. A felmérés eredménye világosan mutatja, hogy az intézmények felkészültsége a felnőttképzési tevékenységre még sok kívánnivalót hagy maga után. Az intézmények mintegy 10 százalékában - legalábbis saját bevallásuk szerint - nem folyik a felnőttképzési törvény szerinti felnőttképzési tevékenység. Az intézmények több mint felében nincs önálló, a felnőttképzés szervezésével, fejlesztésével foglalkozó szervezeti egység. Közismert, hogy felnőttképzési tevékenység folytatásához a felsőoktatási intézményeknek is nyilvántartásba kell vetetniük magukat. A felsőoktatási törvény alapján a törvény mellékletében szereplő felsőoktatási intézmények akkreditált felnőttképzési intézménynek tekintendők. Ennek alapján a Felnőttképzési Akkreditációs Testület külön vizsgálat nélkül kiadja az akkreditációs lajstromszámot. Ehhez az szükséges, hogy a felsőoktatási intézmény mint felnőttképzést folytató szervezet regisztráltassa magát, vagyis nyilvántartási számot

5 szerezzen és adjon meg megadása. Ez a feltétel eddig az intézmények 15 százalékánál nem teljesült. A felmérés megerősítette azt is, hogy az intézmények felnőttképzési tevékenységében a hallgatói jogviszonyban folytatott képzések (esti, levelező és távoktatásos alapképzés, szakirányú továbbképzés valamint az OKJ-s képzések) dominálnak. A FAT által akkreditált programok, a kompetencia kurzusok, a munkaadókhoz kihelyezett képzések ma még csekély szerepet játszanak. A felnőttképzésben résztvevők kor szerinti megoszlása Életkor szerint vizsgálva a képzésben résztvevőket azt láthatjuk, hogy jóval több, mint 50 százalékuk 35 év alatti. Nem került be tehát még a felnőttképzés vérkeringésébe a 35 és különösen a 45 év fölötti korosztály. Ez azért is nagy probléma, mert e rétegben átlag felett találhatók tartós munkanélküliek, inaktívak, tehát olyanok, akiknek a képzés világába és a munkaerő-piacra történő visszakerülése különös figyelmet és erőfeszítést igényel. A felnőttképzésben oktatók pedagógiai felkészültsége, továbbképzése A felnőttképzés sikere a felsőoktatásban - és általában - nagymértékben függ attól, hogy kellően felkészültek-e a felnőttkori tanulást segítő oktatók és más munkatársak. A felnőttkori tanulás megannyi sajátossága a képzők és szervezők részéről különös figyelmet és szaktudást igényel. Helyes célkitűzés ezért, hogy a képzésben és a szervezésben azok vehessenek részt, akik a szükséges szakmai tudás mellett megfelelő pedagógiai, pszichológiai és didaktikai ismeretekkel és készségekkel is rendelkeznek. A szakmai és pedagógiai ismeretek fejlesztése folyamatos feladat. Ennek tükrében nem megnyugtató, hogy az intézmények több mint 50 százalékában a felnőttképzésben oktatók számára nincs rendszeres továbbképzés. A felnőttképzési tevékenység menedzselése, PR tevékenység a felnőttképzésben A sikeres felnőttképzési tevékenység - a jó szervezet, a felkészült oktatók és munkatársak, a releváns és kurrens programok mellett - hatékony marketing tevékenységet is igényel. Ennek fényében nem megnyugtató, hogy az intézmények több mint 40 százaléka nem rendelkezik marketing stratégiával, mintegy 30 százaléka pedig nem is végez ilyen tevékenységet.

6 Korszerű oktatási módszerek alkalmazása Mint arról már szó esett, a hatékony felnőttképzés módszertani szempontból számos sajátossággal rendelkezik. A felsőoktatásban hosszú ideig jellemzővé vált esti és levelező képzési forma a felnőtt korban tanulók lényegében egyetlen sajátosságát, a munka melletti tanulásból fakadó időhiányt vette figyelembe. E két képzési forma keretében nem voltak igazán sikeres kísérletek arra vonatkozóan, hogy a rövidebb közvetlen képzési időből, a felnőttek életkorából, családi helyzetéből stb. fakadó természetes hátrányokat megfelelő módszerekkel próbálják kiegyenlíteni. A távoktatás terén ugyan voltak és vannak sikeres kezdeményezések, de a felmérés eredményei azt mutatják, hogy az intézmények több mint felében még nem alkalmaznak e-learninges anyagokat. A felnőttképzés fejlesztésének anyagi támogatása A felnőttképzés a felsőoktatási intézmények stratégiájában és ennek megfelelően szervezetében nem került az őt megillető helyre. A legtöbb intézmény az államilag finanszírozott alapképzés mellett egyfajta, elsősorban többletbevételt generáló tevékenységként kezeli. Ebből következik a fejlesztést illető rövid távú szemlélet is. Nem történt meg a szükséges szervezeti koncentráció, sok esetben nincs hatékony és főleg korrekt érdekeltségi rendszer, különösen az alapképzés és a felnőttképzés vonatkozásában. A felmérésben egy kérdés arra irányult, hogy a felnőttképzés bevételeit milyen mértékben forgatják vissza annak fejlesztésére. Kiderült: az intézmények mintegy 40 százaléka a többletbevétel felénél kevesebbet forgat vissza a felnőttképzés fejlesztésébe. Ezt különösen annak fényében kell megítélnünk, hogy a korszerű távoktatási, illetve e-learninges módszerek alkalmazása jelentős beruházást igényel, és a folyamatos fenntartási és működtetési költségek is magasak. A felnőttképzés fejlesztése kapcsán az intézmények két kiegészítő forrást jelöltek meg: a pályázati támogatásokat és a szakképzési hozzájárulást. A tömegképzés felnőttképzést érintő vonatkozásai Az ábra jól mutatja a felsőoktatásban 15 év alatt bekövetkezett mennyiségi robbanást.

7 Tömegképzés és a diplomások munkaerő-piaci helyzetének változása A felsőoktatás tömegessé válásával mára gyökeresen új munkaerő-piaci helyzet alakult ki. Ennek lényege, hogy a korábbi keresleti piac kínálati piaccá vált. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos szintig - a normál piaci működésnek megfelelően - kínálati nyomás jellemzi a munkaerő-piacot is.. Ennek számos, az alapképzés után végzett hallgatókat érintő következményét tapasztalhatjuk: megnőtt a végzés utáni átlagos munkahely-keresési idő, megnőtt a munkaadók válogatási lehetősége, jelentősen nőtt a szóba jöhető munkakörök végzettségi igény, illetve jövedelem szerinti szórása, nőtt a felkínált munkakörök és a képzettség közötti eltérés átlagos mértéke, illetve az eltérés szórása, az életpálya (karrier) felépítése során több munkahelyben, folyamatos továbbképzésben kell gondolkodni, a felsőoktatási tanulmányok alatt és után is folyamatos információs és egyéb kapcsolatot kell építeni a munkaerő-piaccal. Néhány munkaerő-piaci felmérés tanulsága Az utóbbi időben több munkaerő-piaci tanulmány látott napvilágot, amelyek jelzik a megváltozott helyzetet. Miközben azt látjuk, hogy a piac átlagosan még mindig magasan értékeli a diplomát, a diplomások számára adott bértöbblet - valószínűleg - elérte történelmi maximumát, és a jövőben csökkenésére számíthatunk. Figyelemre méltó az is, ami az átlag mögött van, és ez a diplomával elérhető bértöbblet erőteljesen növekvő szórása. Egyre jelentősebb lesz a munkaerő-piaci státus szempontjából, hogy ki mely intézményben, szakon, régióban végzett, illetve mennyire sikeres tudásának, képzettségének munkaerő-piaci érvényesítésében ("eladásában"). Másik fontos tanulsága a felméréseknek, hogy az erőteljesen csökkenő tendencia eredményeképpen minimálisra csökkent a munkaerő-piaci "korpótlék". A munkaadók számára a gyorsan változógazdasági, műszaki, technológiai, szervezeti környezetben a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, az aktuálisan igényelt tudás a legfontosabbak a munkaerő-piacon. Ez jó hír a frissen végzett diplomásoknak. Ugyanakkor az idő múlásával a

8 fiatal munkavállalók előnye az idősekkel szemben fokozatosan kopik. A megoldás - többek között - a folyamatos továbbképzés, a munkához, a tanuláshoz való viszony megváltozása. A munka vagy tanulás ellentéte helyett a munka és tanulás, a munka és tanulás világa közötti folyamatos kapcsolat kell áthassa a szemléletet és a gyakorlatot. A többciklusú képzés a felnőttképzés szempontjából Az alábbi táblázat az új képzési szerkezet vázlatos bemutatása (a képzési idők és kreditek tájékoztató jellegűek, az itt szereplő kreditértékektől és képzési időktől jogszabályban meghatározott eltérések lehetségesek). Forrás: OM CSEFT anyag alapján saját szerkesztés Az új, az Országgyűlés által elfogadott felsőoktatási törvény szerint - a Bologna-folyamat részeként - a duális felsőoktatást egy rugalmasabb, több ciklusú képzés váltja fel. Az új képzési szerkezet - az életen át tartó tanulás, a felnőttképzés szempontjainak is megfelelően - számos be- és kilépési lehetőséget biztosít, nemcsak érettségi után, hanem az élet során bármikor. Érettségi után az első belépési alternatíva a felsőfokú alap (bachelor) képzés vagy a felsőfokú szakképzés. A felsőfokú szakképzés választása után, a szakmai bizonyítvány megszerzése esetén, 60 kredit beszámítással lehet az alapképzésbe kerülni. Az alapképzés eredményes befejezése után, mester szinten folytathatók a tanulmányok, majd a legmagasabb felsőoktatási - tudományos - fokozat, a PhD megszerzésére van lehetőség. Ezt a ciklusos rendszert két felnőttkori tanulási lehetőség egészíti ki. Az un. szakirányú továbbképzés bachelor, illetve a korábbi főiskolai, egyetemi oklevél birtokában választható, és elsősorban a korábbi alap-, illetve mesterképzéshez kapcsolódóan biztosítja a specializálódást és az elmélyülést, a választott munkakör igényeinek megfelelően. A felnőttképzés rendszerében - tanfolyami formában - az intézmények un. kompetencia kurzusokat szervezhetnek, amelyek kifejezetten munkakörhöz kötődően olyan ismeretek, készségek elsajátítását biztosítják, amelyek a munkakör hatékony ellátásához nem állnak rendelkezésre. Fontos kitétele az új törvénynek, hogy a felsőoktatás rendszerében 12 finanszírozott félév illet meg valamennyi magyar állampolgárt. Ezt a lehetőséget az életen át tartó tanulás logikája

9 szerint az élet során bármikor igénybe vehető, azzal a megkötéssel, hogy egy képzési szint csak egyszer finanszírozható. A felnőttképzési törvény néhány sajátossága a felsőoktatás szempontjából A hatályos felnőttképzési törvény a felsőoktatás szempontjából ellentmondásos helyzetet teremtett. Mivel a felnőttképzést leszűkített (iskolarendszeren kívüli képzés) értelemben definiálja, ezért a hallgatói jogviszonyban tanuló felnőttek (esti, levelező képzés, távoktatás, újabb diplomás képzés, szakirányú továbbképzés), azaz a teljes hallgatói létszám mintegy fele, nem tartozik a törvény hatálya alá, ezért a törvény szerinti támogatásokban sem részesülhet. Az Országgyűlés az új felsőoktatási törvénnyel összefüggésben módosította a felnőttképzési törvényt is. E szerint a törvénynek a felnőttképzés támogatására vonatkozó részei a felsőoktatási tevékenység, illetve a hallgatók vonatkozásában is hatályossá válnak. A felsőoktatási intézmények akkreditált felnőttképzési intézménynek minősülnek - külön akkreditáció nélkül -, ugyanakkor az iskolai rendszeren kívüli programjaikat akkreditációs kötelezettség terheli. A felsőoktatási intézmények számára is elérhető felnőttképzési támogatási lehetőségek. A felsőoktatási intézmények számára különös és nagy lehetőséget jelent a felnőttképzésben is a szakképzési hozzájárulás. A potenciálisan több 10 milliárdos forráshoz többféleképpen lehet hozzájutni: hozzájárulásra kötelezett munkaadóknál szervezett szakmai gyakorlatok finanszírozhatók a hozzájárulási kötelezettség terhére, fejlesztési megállapodás alapján az intézmény a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére fejlesztheti gyakorlati képzésének tárgyi feltételrendszerét, a hozzájárulási kötelezettség terhére finanszírozható a kötelezetteknél a saját munkavállalók képzése, amelyben a felsőoktatási intézmény is részt vehet. Bár csak az utóbbi lehetőség kapcsolódik közvetlenül a felnőttképzéshez, maga a szakképzési hozzájárulás és a felsorolt lehetőségek kihasználása nagymértékben hozzájárulhat a felsőoktatási intézmények és a gazdaság közötti sokrétű kapcsolat, együttműködés és egymásra utaltság kialakulásához. Az a cél, hogy a felsőoktatási

10 intézmények iskolai rendszeren kívüli felnőttképzési tevékenységük során szorosan együttműködjenek a munkaadókkal, és minél konkrétabban és közvetlenebbül szolgálják ki a munkaadók és a munkavállalók tényleges igényeit. A programoknak tehát nagymértékben személyre és munkakörre szabottaknak kell lenniük. Kompetenciaképzés, előzetes tanulmányok, tudás és kompetencia felmérése A hatékony és költségtakarékos felnőttképzés feltétele, hogy a mindenkori képzési programok építsenek a képzésben résztvevők meglévő ismereteire, kompetenciáira. Ehhez szükséges, hogy a képző intézmények felmérjék a képzésre jelentkezők vagy beiskolázottak aktuális tudásszintjét, illetve kompetenciáit. Ezt kell összevetni a megcélzott foglalkozás, munkakör ismeret és kompetencia igényével. A képzéseknek tehát a szükségeshez képest hiányzó kompetenciákra kell koncentrálniuk, ezeket kell nyújtaniuk. Az előbbiekben vázolt kompetencia-, illetve igényfeltárás természetesen maga is költséges folyamat, szervezeti, személyi és infrastrukturális feltételeket, tehát fejlesztést igényel. Ezek azonban olyan befektetések, amelyek a későbbiekben bőségesen megtérülnek. Az intézmények által kifejlesztett módszertan alapján szoros kapcsolat építhető ki a munkaadókkal, a gazdálkodó szervezetekkel, természetesen üzleti alapon, és a felsőoktatási intézmények egy adott régióban, gazdasági körzetben a gazdaságfejlesztési igények közvetlen kiszolgálóivá válhatnak.