A család és a nagycsalád. 1. előadás

Átírás

1 A család és a nagycsalád 1. előadás

2 1. A család fogalma A család emberi közösség, a társadalmi együttélés alapsejtje, legkisebb egysége; a társadalom fejlődésének függvénye, a rokonok kapcsolatának történelmileg változó formája, amely változásában követi a társadalmi viszonyok alakulását. Eredeti jelentése mellett sokfajta fogalomkör meghatározására is szolgál. Alapjelentése a mindennapi szóhasználatban: a szülő(k), a gyerek(ek) és legközelebbi hozzátartozóik közössége. ( ) A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége, s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége. Ezt nevezik nukleáris családnak is (nucleus = sejtmag), amely magja a vérségi közösségnek. ( )( A XX. században) más változásokra is fel kellett figyelni. Ilyen például a törvényes házasságkötések számának csökkenése, a házasságkötés nélküli együttélés, az élettársi kapcsolat terjedése a nyugateurópai, főként a skandináv, később más országokban is. Az 1960-as években először Észak- Amerikában, később Európában is más, a monogám családot radikálisan tagadó együttélési formák (kommuna, csoportházasság) is megjelentek, s mozgalmak indultak az azonos nemű személyek közötti élettársi, esetleg házassági kapcsolatok teljes egyenjogúsításáért. Lényeges változás a szándékos gyermektelenség kívánása és megvalósítása is, ami a női egyenjogúságért folytatott mozgalmak újraéledésével függenek össze. 2. Családtípusok: Nukleáris család: apa anya gyerekek Binukleáris család: elvált szülők újra házasodtak ( két családom van ) Kiterjedt család: kettő vagy több összekapcsolódott nukleáris család alkotja (pl. több generációs család) Egyszülős Házasság nélküli 3. A család funkciói: Reprodukciós funkció: a reprodukció a társadalom utánpótlását, biológiai újratermelődését biztosítja. A fejlett társadalmakban már hosszabb ideje csökken a termékenység. Néhány évtizede Európában ez az egyszerű reprodukciós szint alatt tartósul, amelynek következménye a népesség elöregedése, hosszabb távon pedig a népességszám jelentős csökkenése. Gazdasági és fogyasztási funkció:gazdasági funkciójára ma legáltalánosabban a fogyasztási-anyagi szükségletek kielégítése jellemző, de termelési, szolgáltatási egységként is működhet.

3 Szocializáció: a család rendkívül fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében. A család közvetíti a társadalmi normákat, a családban tanulják meg a gyerekek azokat a szerepeket, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. A család szocializációs szerepe egyre szűkül, különböző társadalmi intézmények léptek be, például iskola, óvoda, bölcsőde. Felnőttek pszichés védelme: intim, feszültségszabályozó szerep. Minden egészséges ember természetes igénye, hogy intim kapcsolatban éljen, beleértve a tartós és megbízható szexuális kapcsolatot, a szeretet, a gondoskodás, az áldozatvállalás, a bizalom kölcsönösségét, az együttes élmények átélésének igényét csakúgy, mint a szabad idő, a pihenés, a rekreáció intim társas közösségben való eltöltését. Ennek hiánya súlyos személyiségkárosodást is okozhat. Az érzelmi szükségletek kielégítésének legmegfelelőbb terepét a családi együttélés, a családi környezet biztosítja. A család e funkciójának napjainkban egyre nagyobb jelentősége van; a házasfelek közötti érzelmi kötelék megszűnése esetén a többség ma már értelmetlennek tartja a házasság fenntartását, ami váláshoz, a család felbomlásához vezet. Öreggondozás, mint családi funkció: A nagyszülők, dédszülők nem tartoznak ugyan szorosan a nukleáris családhoz, s a velük való állandó együttélés, a közös háztartás is egyre ritkább, az öreggondozás azonban jórészt a családok feladata. 4. Családi szerep, családi munkamegosztás: A szerep az ún. interakcionalista családszociológia alapfogalma, amely a családot olyan, egymással interakcióban álló személyek együtteseként értelmezi, akiket e társadalmilag definiált szerepek betöltésére való törekvés irányít (Burgess). Társadalmilag meghatározott tehát, ahogy a családtagok a férj és a feleség, az apa és az anya, a fiú és a leány, a fivér és a nővér családon belül betöltött szerepei alakulnak. A családkutatások a családi szerepeket legalábbis az apából, anyából és gyermekekből álló családstruktúrákban többnyire adottnak tekintik, abból kiindulva, hogy a férfiak ún. instrumentális, a nők pedig expresszív szerepet töltenek be. Az instrumentális, vagyis férfias szerepek technikai jellegű feladatok, a végrehajtó és ítélkező, döntő funkciók betöltését jelentik, míg az expresszív, nőies szerepek a támogató, összhangteremtő, feszültségoldó feladatok ellátásában nyilvánulnak meg. Az ún. alapszerepek az apa, anya, fiúgyermek, leánygyermek, nagyapa, nagyanya szerepe kijelölése a családtagok biológiai és pszichológiai sajátosságai alapján rendeződik el. A feladatkörök a család tevékenységeit rendezik, annak céljai, eredményei szerint. Ilyen feladatkört jelenthet például a család státusának képviselete, a család pénzügyi, anyagi ellátása, a háztartás vezetése, a gyermekgondozás, gyermeknevelés, a betegápolás stb.

4 A nők munkavállalásának elterjedése a családi élet alakulását is jelentősen befolyásolta. Az 1980-as évek végére már 80% feletti aránya vált keresővé. Közöttük a férjes, illetve családos asszonyok voltak/vannak többségben, akik számára a családi és munkahelyi feladatok ellátása sokszor konfliktusokkal telített. A magasabb iskolai végzettségre, szakmaszerzésre törekvés tömegessé válása a gyermekek családi szerepét és családi feladatait sem hagyta érintetlenül. Gyakorlatilag megszűnt a gyermek, mint korán jövedelmező munkaerőforrás szerepe, a tanulási idő éves korig történő meghosszabbodása pedig számottevően megnyújtotta a gyermekstátusban töltött időszakot. A gyermekeknek a tanulásra kell koncentrálniuk, így kevéssé vesznek részt a családi munkamegosztásban. Ez egyben a szülői szerepek és feladatok meghosszabbodását is jelenti. A gyermek, mint örömforrás, s mint a szülői gondoskodás tárgya is hosszabb ideig tölti be e szerepét, s egyre általánosabb, hogy olyan presztízsnyújtó szereppel is rendelkezik, amely alkalmas arra, hogy a szülők, a család kifelé, a külvilág felé jó képet mutasson fel magáról, mint olyan családról, amely a gyermeket gondosan neveli, jó szakmát ad a kezébe. De a szülői feladatkörök oly módon is meghosszabbodnak, hogy a tanulmányaikat befejező, pályaválasztás és családalapítás előtt álló fiatalok nagy része egy ideig még továbbra is a szülők segítségére szorul. A feleségek, anyák munkavállalása következtében új feladatkörökkel gazdagodott a nagyszülői szerep is. A nagyszülőknek jelentős részt kell vállalniuk a gyermekek gondozásában, felügyeletében, nyaraltatásában, többnyire érzelmileg, pszichikusan és a gyermekkel kapcsolatos kisebb-nagyobb döntések meghozatalában is magukra vállalva egyfajta szülői szerep betöltését. A családi élet egyensúlya, harmóniája szempontjából ennek hatása többféle lehet: az életkorukból adódóan nehézkesebb, aggodalmaskodóbb és tradicionálisabb felfogású nagyszülők és a modernebb életvezetést követő szülők között konfliktusok támadhatnak a gyermeknevelés kérdéseiben. Az aktív nagyszülői szerep betöltése mégis alkalmat nyújt a generációk közötti együttműködés hosszú ideig történő fenntartására, ami az idős emberek lelki, szellemi egészségének egyik legfőbb biztosítéka. 5. Családi szocializáció, családi életre nevelés: A szocializáció a tanulási folyamat, amelynek során az ember megszerzi azt a tudást, azokat a gyakorlati ismereteket és készségeket, amelyek birtokában többé-kevésbé hatékonyan képes részt venni az egész társadalom, illetve egyes társadalmi csoportok életében. Az emberek gyermekkorukban tanulnak meg egyes, konkrét, felnőttkorukban betöltendő szerepeket, s ezek hatnak saját családi életük alakítására is. Családjukban sajátítják el az ún. nemi szerepeket, amelyek később saját családjuk struktúráját is meghatározzák. A szülői család alapján fejlődnek ki azok a készségek, amelyek párkapcsolataik szempontjából alapvetőek lesznek.

5 A családi szocializáció meghatározó módon utánzás alapján megy végbe: a gyermek követi a modellként szolgáló szülő viselkedését. Az utánzás szerepe különösen fontos az egész életen át ható magatartási minták elsajátításában. A gyermek általában azonosul is azzal, akit utánoz. Van olyan felfogás, amely szerint az azonosulás megelőzi az utánzást, feltétele annak; más irányzatok szerint az utánzás az azonosulás után jön létre, vagyis a gyermek annak a személynek a viselkedését kezdi utánozni, akivel azonosul. Ez különböző mértékű lehet, attól függően, hogy a szülő anya vagy apa magatartása mennyire konzekvens, következetes, rendszeres, vagyis mennyire teremtődik meg az a légkör, amelyben erős azonosulás jöhet létre. 6. A család szerepének változásai: Magyarországon is megfigyelhető, hogy a fiatal és középkorú felnőtt népességben terjedőben van de még csak egy kisebbségre jellemző a tradíciókkal való szembefordulás. E korosztálynak mintegy negyede-harmada a családi élet tervszerűsége, a tradicionális normák helyett előnyben részesíti a spontaneitást, a kísérletezést, az új élmények keresését, illetve az egyéni, privát szféra megőrzését még a házastárssal szemben is. Ugyanakkor elveti azt a felfogást, hogy a sikeres gyermeknevelésben a szülői tekintélynek nagy súlya van, és hajlamos támogatni a családtagok egyéni vágyainak előtérbe állítását, még olyan esetekben is, ha annak a családi életre gyakorolt következményei esetleg negatívak. A nyugati vizsgálatok egyik fontos megállapítása, hogy a változások kiterjedtek arra is, ahogyan az emberek megítélik a gyermekszülést, a gyermekvállalást. Míg a 20. század első felében ez egyik alapvető célja volt a házasságkötésnek, vagy legalábbis magától értetődő velejárója, mára kialakult egy olyan szemlélet, amely tudatosan elutasítja a gyermekvállalást. Ennek az attitűdnek az alátámasztására részben a jövő iránti bizalmatlanságot hozzák fel, részben a gyermek nevelésével, gondozásával járó szükségszerű áldozathozatalt, amely az önmegvalósítást akadályozza. Bár ez a szemlélet sehol sem vált még dominánssá, van ahol a prokreatív korú népesség mintegy ötöde vallja. 7. Családi környezeti ártalmak: A szociális izoláció tünetei akkor lépnek fel, ha a gyermek nem kap elég szeretetet, gondozást a környezetétől. A nyílt elutasítással szemben sokkal gyakoribb, amikor az anya saját maga számára sem tudatosan, de elutasítja a gyermekét, nem történik meg a gyermek érzelmi szükségletkielégítése. Súlyos környezeti ártalom a rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev szigorú szülői magatartás, a szeretet megvonása, amely során nem tud kialakulni a gyermek biztonságérzete, Az alkoholista, deviáns, mentális betegségben szenvedő szülők is nagyon károsan hatnak gyermek fejlődésére. A deviáns család nem tudja biztosítani a gyermek számára a társadalmi stabilitást, de az anyagi szükségleteket sem.

6 8. A magyar családok jellemzői napjainkban: A háztartások összetételének alakulása A családok összetételének alakulása

7 Az egyszülôs családi helyzetet 15 éves kor elôtt megtapasztalt gyermekek aránya A családra és a nagycsaládra vonatkozóan a gyerekek a következő kérdőívet töltötték ki: 1. Lehet-e a mostani anyagi körülmények között több gyermeket vállalni, mint kettő? Ha igen, mi a feltétele ennek? 2. Írjatok 3 pozitív és 3 negatív tapasztalatot ami a nagycsaládban való éléssel jár. 3. Szerinted hogyan lehetne a negatívumokat kiküszöbölni? 4. Vannak-e anyagi gondok egy nagycsaládban és annak melyek a forrásai illetve, hogyan lehetne elkerülni ezeket? 5. Mire lenne szüksége egy fiatal párnak, hogy 3-nál több gyereket vállaljanak? 6. Te mit szeretnél? Nagy családot vagy kis családot? Néhány a kérdőívre adott válaszok közül: