René Descartes ( )

Átírás

1 mozgás s függf ggőleges, ferde és s kombinált síkokons a legrövidebb idő pályája stb. hajítások a matematika felhasználása sa a parabola-pálya lya súlypontszámításoksok René Descartes ( ) 1650) jezsuita iskola katonaként nt beutazza Európát világn gnézeti váltv ltása (1619) Hollandia (1629) Értekezés s a módszerrm dszerről + Optika, Meteorológia gia, Geometria (1637) A filozófia fia alapelvei (1644) Svédorsz dország g (1649) Discours de la méthode a biztos és s rendszeres tudáshoz vezető módszer kutatása szabályok: Az első az volt, hogy soha semmit ne fogadjak el igaznak, amit evidens módon m nem ismertem meg annak: azaz, hogy... semmivel többet t ne foglaljak bele ítéleteimbe, mint ami oly világosan és s határozottan áll elmém m előtt, hogy nincs okom kétségbe vonni. A A másik m az volt, hogy a vizsgálódásaimban saimban előfordul forduló problémát t annyi részre r osszam, ahányra csak lehet és s a legjobb megoldás szempontjából l szüks kség g van. A A harmadik az, hogy olyan rendet kövessek k gondolkodásomban, hogy a legegyszerűbb és s a legkönnyebben megismerhető tárgyakkal kezdem, s csak lassan, fokozatosan emelkedem fel az összetettebbek ismeretéhez... Az utolsó pedig az, hogy mindenütt teljes felsorolásokra sokra és általános áttekintésre törekedjem, s így biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagytam. fiztort1 1

2 módszeres kételyk Cogito ergo sum evidens (világos és s elkülönített) ítéletek igazsága a lélek: l lek: gondolkodó szubsztancia kozmogónia vérkeringés a három h műm tényleges bevezetése Principia Philosophiae Arisztotelész ellen az emberi megismerés s alapelvei Értekezés stb. dualizmusa: gondolkodás és s kiterjedés anyag és s mozgás alak, forma az atom és s a vákuum v problémája távolhatás s vagy közelhatk zelhatás s (ütk( tközés) a mozgás s megmaradása determinizmus: mozgást störvények tehetetlenség ütközési törvt rvények matematikai leírás a világ g rendszere örvényelméletlet középpontban a Nap örvényében a bolygók ezek másodlagos m örvényeiben a holdak kitölt ltöttség, közelhatk zelhatás, a mozgás megmaradása a FöldF tulajdonságai, nehézs zségi erő, árapály hatása a karteziánus fizika elterjedése helyváltoztat ltoztató mozgás mechanikai magyarázatok (az ókortól l a XVII. sz-i óramű világig) a tudomány célja: c a testek helyváltoztat ltoztató mozgásainak törvt rvényszerűségek általi leírása Marin Mersenne ( ) 1648) mint folyóirat (Descartes, Fermat, Galilei, Huygens, Pascal, Torricelli) mint a Francia Tudományos Akadémia elődje Christiaan Huygens ( ) 1695) jogi tanulmányok, nyok, majd matematika kvadratúrák, k, a π értékének közelk zelítése saját t távcst vcsöve ve színhib nhibáinak inak javítása ( ) 1659) a Szaturnusz holdja (Titán) gyűrűje fiztort1 2

3 az ingaóra Horologium (1658) Párizs (1665) rugalmas ütközés s (Royal Society, 1669) I. Feltevés: : A mozgásban lévől test akadály hiány nyában változatlanul v ugyanazzal a sebességgel és s egyenes vonalban folytatja mozgását. II. Feltevés: : A szilárd test ütközésének okától függetlenül l az ütközés s után n a következk vetkező helyzetet kapjuk: Ha két k t egyforma sebességgel egymás s felé mozgó egyforma test egyene nesen ütközik, akkor mindegyikük k ugyanazzal a sebességgel pattan vissza, mint amekkorával ütközött. tt. Az ütközést akkor nevezzük k egyenesnek, ha maga a mozgás és s az ütközés s a testek súlypontjs lypontját magában foglaló egyenes mentén n törtt rténik. III. Feltevés: : A testek mozgását, valamint egyforma vagy különbk nböző sebességüket más m testekhez kell viszonyítani, amelyeket nyugvónak nak tekintünk, nk, és s nem vesszük k figyelembe, hogy akárcsak azok, ezek a testek is részt r vehetnek valamilyen más, m közös k s mozgásban. Ezért két k ütköző test, még m g abban az esetben is, ha mindketten együtt részt vesznek egy más m s egyenletes mozgásban is, annak a személynek számára, aki szintén n részt r vesz a közös k s mozgásban, úgy hat egymásra, mintha ez a közös s mozgás s nem létezne. l Ha például egy egyenletesen mozgó hajó utasa ütköztet két megintcsak az utashoz képest egyenlő sebességű egyforma golyót, akkor ezek a golyók az utashoz és a hajóhoz képest egyenlő sebességgel pattannak vissza, teljesen úgy, mintha az utas ezeket a golyókat egy álló hajón vagy a parton ütköztette volna. inga középponti erő eleven erő (mozgásmennyis smennyiség g megmaradása) az inga hossza és s lengésideje közötti k összefüggés Az ingaóra (1673) Hollandia (1681) távcsőkészítés Értekezés s a fényrf nyről (1690) Horologium Oscillatorum a cikloidális lis ingaóra a földrajzi f hosszúság g mérésem fiztort1 3

4 elmélet let a szabadesés s tételei t telei és s bizonyításai alkalmazása a ciklois menti mozgásra a mechanikai energia megmaradása a görbg rbék k tulajdonságai fonal letekerése súlypont kiszámítása sa valóságos testekre tehetetlenségi tengelyek vízszintes síkban s körmozgk rmozgást végzv gző óra parabolára simuló fonal nincs tik-tak tak (csendes) a körmozgk rmozgás s vizsgálat latára? centrifugális erő 13 tétel t tel részletek r nélkn lkül feltárta a körmozgk rmozgás s dinamikáját a sebességv gváltozás s iránya a kör k r közepe k felé mutat fenntartásához a középpont k felé mutató erőre re van szüks kség Tételek a centrifugális erőről I. Ha két k t egyformán n mozgó test nem egyforma köröket k ket tesz meg azonos idő alatt, akkor a centrifugális erő a nagyobb körön úgy aránylik a kisebbhez, mint a körök k k vagy az átmérőik. II. Ha két k t egyformán n mozgó test egyforma sebességgel mozog nem egyforma körökön, k akkor centrifugális erőik fordítottan arányosak az átmérőkkel. hatása megnyitja az utat a gravitáci ciós s törvt rvény és s a newtoni dinamika felé a téma t teljes vertikuma: kísérletek, k törvt rvények, matematika, gyakorlati eredmények Robert Hooke ( ) 1703) rugalmas erők Galileo Galilei ( ) 1642) léghőmérő szivattyú Hőtan fiztort1 4

5 Evangelista Torricelli ( ) 1647) légköri nyomás Az elemi levegő óceánjának nak fenekén, n, a levegőbe merítve élünk, amelynek kísérletileg k kétsk tségkívül súlya van, mégpedig m olyan nagy súlya, s hogy a legsűrűbb levegő a föld f felszínénél l körülbelk lbelül l a víz z súlys lyának egy négyszn gyszázad zad részr szét t nyomja. Egyes szerzők k megfigyelték k szürk rkület után, hogy a páratelt p és s láthatl tható levegő egészen ötven vagy ötvennégy mérfm rföld magasra emelkedik fölöttf ttünk, de én n nem hiszem, hogy ilyen sok lenne, mert be tudom bizonyítani, hogy a vákuumnak v sokkal nagyobb ellenáll llást kellene tanúsítania, tania, mint amennyit valójában mutat, hacsak nem azzal érvelünk, hogy a súly, s amelyet Galilei a levegőre vonatkozóan an meghatározott, csak a légkl gkör r legalacsonyabb részére vonatkozik, ahol az emberek és állatok élnek, de a magas hegyek csúcsain csain a levegő tisztább kezd lenni és s sokkal kevesebbet nyom, mint a víz v z súlys lyának négyszázad zad része. r Sok olyan üvegedényt készítettünk, mint az ábrán n láthatl tható két könyök k hosszú A és B csövek. Ezeket megtölt ltöttük k higanynyal, nyal, a nyitott végüket v lezártuk az ujjunkkal, és s belefordítottuk őket egy edénybe, amelyben C higany volt; ekkor láttuk, hogy üres tér t r keletkezik, és s semmi sem törtt rténik az edényben, ahol ez a tér t létrejött; tt; A és D között a cső mindig telítve tve maradt egy egész egynegyed könyk nyök k meg egy hüvelyk h magasságig. gig. Blaise Pascal ( ) 1662) a légnyoml gnyomás s magasságf gfüggése És s a másik m csővel és s ugyanannak a higanynak egy részr szével mindezekkel az urakkal megmásztam a Puy-de de-dôme-ot,, amely körülbelk lbelül ötszáz öllel magasabb, mint a Minimes,, ahol is ugyanúgy, gy, ahogy Minimes-nél megcsináltuk ugyanazt a kísérletet, és s azt találtuk, ltuk, hogy a csőben csak huszonhárom hüvelyk h és s két k t vonal higany maradt, míg Minimes-nél ugyanabban a csőben huszonhat hüvelyk három h és s fél f l vonal magas volt; és így ezekben a kísérletekben k a higanymagasságok gok közti különbsk nbség g három h hüvelyk h másfm sfél l vonal volt: ez az eredmény olyan csodálattal töltt ltött tt el bennünket, nket, és s annyira meglepődt dtünk, hogy saját megnyugtatásunkra meg akartuk ismételni. Ezért kipróbáltam ugyanazt a dolgot még m ötször, nagy pontossággal, a hegytető különböző pontjain Otto von Guericke ( ) 1681) légszivattyús s kísérletekk Robert Boyle ( ) 1691) nyomás-térfogat fiztort1 5