I. Közgazdaságtani alapvetés

Átírás

1 I. Közgazdaságtani alapvetés I.2. Akiért a harang szól Tankönyvünk bevezető szakaszában arra próbálunk választ adni, miért is nélkülözhetetlenek napjainkban bizonyos közgazdaságtani alapismeretek, miért lényeges egy leendő rendőrtisztnek is tisztában lennie a piac alapvető működési mechanizmusával, az egyes piaci szerkezetek jellemzőivel, a közjavak, externáliák gazdaságra gyakorolt hatásával. Bevezetőnket egy kis plagizálással kezdjük. Samuelson és Nordhaus nagyszerű könyvének bevezetőjét átvéve, egy kicsit módosítva, kiegészítve próbáljuk meggyőzni önöket a közgazdaságtan fontosságáról. I.1. A jóléti állam Az elmúlt két évszázad során a világ nagy része korábban elképzelhetetlen prosperitás korszakát élte meg. A magas jövedelmű országokban napjainkban a népesség jelentős hányada jóval több termékhez jut hozzá, mint amennyit a táplálkozás, ruházkodás és a hajlék legelemibb szükségletei igényelnek. A szédítő sebességű személyi számítógépek, a csúcstechnológiát képviselő otthoni szórakoztató eszközök manapság a hétköznapi élet részévé váltak. A fejlődő országokban is megfigyelhető az életszínvonal gyors emelkedése a közelmúltban. A széles körű jólét ugyanakkor nem hozott magával gazdasági biztonságot. Sok családban él félelem a megbetegedés, a munkanélküliség, vállalkozási csőd végletes pénzügyi következményeitől. A bőség társadalma egyúttal szorongó társadalom is. A gazdaságilag szerencsétlenül járt emberek az emberi történelemben szinte mindvégig kizárólag családjuk és barátaik segítségére számíthattak. A kormányzatok úgy egy évszázada kezdték létrehozni a jóléti államot, amely társadalombiztosítást és jövedelemtámogatást nyújt a rászorulóknak. A szegény emberek a gazdag országokban fokozatosan hozzájutottak egy minimálisnak tekintett jövedelemhez, élelmezéshez és egészségügyi ellátáshoz. A növekvő adók, az egészségügyi ellátásra és állami nyugdíjakra fordított nagyobb kiadások azonban a középosztályok lázadását idézték elő, hiszen ez az adózó osztály. A globális piac korszakát éljük. Napjainkban a pénz, a termékek és az információk minden eddiginél egyszerűbben haladnak át a nemzeti határokon. Korábban az üzleti partnerek ugyanabban az utcában vagy a szomszéd városban laktak, s az emberek főleg helyi termékeket vásároltak. Ma világautóban ülünk. Vessünk egy pillantást erre a világautóra vagy egy mai számítógépre. Ebben olyan anyagok, munkateljesítmények, tőke- és technikai ismeretek testesülnek meg, amelyek a világ legkülönbözőbb részeiből származnak. A globális piac kialakulása újabb kihívásokat hoz magával. Kik tudnak a legjobban alkalmazkodni a fokozódó külföldi versenyhez? Ki találja fel magát a leggyorsabban az információs korszakban? A tétek nagyok. A nyerteseké a profit, a vesztesek pedig lemaradnak. A tanulmányok megkezdésekor a diákban felvetődhet a kérdés, miért is érdemes megismerkedni a közgazdaságtannal? Elképzelhető például, hogy meg akarja érteni a kormányzatok szerepét, a világpiac kihívásait, s ez persze csak két lehetséges oka annak, hogy napjainkban tanulmányozzák a közgazdaságtant. Egyesek abban a reményben ülnek be az előadásokra és kezdik olvasni a könyveket, hogy sikerül majd pénzt csinálniuk. Mások attól félnek, hogy tájékozatlannak tűnnek majd, ha semmit sem hallottak a kínálat és a kereslet törvényéről, a költségvetésről, inflációról, munkanélküliségről. Sokakat azok az ismeretek érdekelnek, hogy miként lehet javítani a környezet minőségét, vagy, hogy miért nőtt meg oly hirtelen hazánkban a jövedelemelosztás egyenlőtlensége az elmúlt évek során. Ezek az indokok és még sok más is ésszerűnek tarthatóak. Rá kell ébrednünk ugyanakkor, hogy szól egy mindent elsöprő érv is a közgazdaságtan alapigazságainak elsajátítása mellett. Egész életünkben a bölcsőtől a sírig és azon túl a közgazdaságtan kegyetlen igazságaival szembesülünk. Választópolgárként olyan kérdésekben foglalunk állást a költségvetési deficittel, az adózással, a szabadkereskedelemmel, az Európai Unióval, az inflációval vagy a munkanélküliséggel kapcsolatban, amelyek mindaddig érthetetlenek, amíg nem látjuk át a közgazdaságtan alapvető összefüggéseit. A hivatás és foglalkozás életre szóló megválasztása mindenkinek a legfontosabb gazdasági döntése. Önnek, mint diáknak a jövője nem csak egyéni képességeitől függ, hanem azoknak a saját befolyását meghaladó gazdasági tényezőknek a következményeitől is, amelyek döntő hatást gyakorolnak majd keresetére. A közgazdaságtan másfelől abban is segítségére lehet, hogy hová fektesse be a keresetéből először megtakarított összeget. Önmagában a tudomány megemésztése persze senkit sem tesz lángésszé. E tanulmányok nélkül azonban az élet forgandóságai hátrányára válhatnak. Az Önök életében bármely pillanatban bekövetkezhet az az élethelyzet, hogy hivatásukat feladva (vagy amellett) vállalkozásba kezdenek. Ezt a döntésüket életre hívhatja a gazdasági kényszerűség, vagy annak a vágya, hogy kiteljesíthessék önmagukat, kipróbálják képességeiket, megvalósíthassák álmaikat. Ám vállalkozni álmokból, elképzelésekből, komoly megalapozott tudás nélkül, körültekintés nélkül, veszélyes játék, és a tét esetlegesen túl nagy, hogy ilyen kockázatokat bevállalhatnának. Természetesen Önök szakmájuknál fogva is érintettek. A gazdasági bűncselekmények napjainkban egyre terjednek, elkövetőik maguk is gyakran kiváló ismerői a közgazdaságtan egyes ágainak, vagy csak ügyesen veszik észre a kiskapukat, a kínálkozó lehetőségeket, melyek persze az esetek többségében törvénytelenek, de legalábbis súrolják a törvényesség határát. A különböző adóelkerülések, ÁFA és finanszírozási csalások (lásd autólízing), számla gyárak, feketemunka alkalmazása, cégek kartellező összejátszása, 1 2

2 közbeszerzési pályázatok kijátszása, gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, tisztességtelen piaci magatartás, vagy akár a környezetkárosítás, a természetrombolás milliárdos károkat okoz a gazdaságnak. Egyes elemzések szerint napjainkban éves szinten 2000 milliárd forintnyi adó nem kerül befizetésre a feketegazdaság tevékenysége miatt. Ez az összeg kétszerese a költségvetési hiánynak és jogosan háborítja fel azon keveseket, akik tisztességgel adóznak és dolgoznak. Ugyancsak száz milliárdokban mérhető károk keletkeznek a cégek kartellező magatartása következtében, a környezet, a természet károsításakor. Azon felül tehát, hogy a közgazdaságtan ma már az általános műveltség részét kell, hogy képezze, magánéletüket és munkájukat is mélyen érinti a közgazdaságtan. A gazdasági élet hihetetlenül összetett és mozgalmas színtér: az emberek vásárolnak, eladnak, alkudoznak, beruháznak; rábeszéléssel és fenyegetéssel próbálják elérni céljaikat. A közgazdaságtan alapvető törekvése, hogy megértsük ezt az igen bonyolult vállalkozást. Tankönyvünk nem lesz teljes, nem illeszkedik majd a gazdasági főiskolák, egyetemek jegyzeteinek sorába. Célunk nem a tudományos pontossággal felépített, egzakt modellek ismertetése a matematika szigorú, zárt rendszerén keresztül, hanem a közgazdaságtan és a valós gazdasági élet közvetlen kapcsolatának bemutatása, a gazdasági bűncselekmények okainak feltárása a gazdasági szereplők racionális viselkedésének következményeiként. II. A gazdaság általános jellemzése A közgazdaságtan az embereknek a gazdaságban tanúsított magatartásával, döntési alternatíváival és ezen döntések társadalmi-gazdasági következményeivel foglalkozó társadalomtudomány. A gazdaságnak kettős funkciója van. Egyrészt közvetlenül elégít ki anyagi és nem anyagi szükségleteket, másrészt alapot teremt ahhoz, hogy működjön az egészségügy, a honvédelem, a rendfenntartás, oktatás stb. II.1. A szükséglet Mi mozgatja világunkat, mi mozgatja a gazdaságot, mi az a hajtóerő, amely folyamatos növekedésre sarkallja az egyes országok gazdaságait? A válasz egyetlen szó: a szükséglet. A szükséglet egy hiányérzet, mely arra kényszerít bennünket, hogy megszüntessük azt. Szükséglet sokféle lehet. Beszélhetünk anyagi és nem anyagi, biológiai és társadalmi, látens és effektív szükségletekről. Szükségleteinket, mint hiányérzetet különböző javakkal, termékekkel, szolgáltatásokkal elégíthetjük ki. II.2. A javak csoportosítása A javak többféleképpen csoportosíthatóak. Vannak a korlátlanul rendelkezésre álló javak, melyeket nem kell előállítani és korlátlanságuk okán gazdálkodni sem kell velük. Ilyen lehet például a levegő és a napfény. Sokáig abban a tévhitben volt a világ, hogy korlátlan jószág a föld és a víz is. Ma már jól látjuk, hogy a víz igencsak szűkös erőforrássá kezd válni a világban, és ha a szennyezés ilyen mértékben növekszik az egyes országokban, hamarosan a levegő is szűkös erőforrássá válhat. A javak többsége tehát korlátozottan áll rendelkezésre, így azokkal gazdálkodnunk kell. A gazdasági javakon belül is beszélhetünk anyagi és nem anyagi javakról. Az anyagi javakat attól függően, hogy mely gazdasági szereplő igényeit elégíti ki, szintén két csoportba sorolhatjuk. Az alapvetően a háztartások igényeit kielégítő jószágokat fogyasztási javaknak, míg az alapvetően a vállalatok számára előállított jószágokat beruházási javaknak hívjuk. A nem anyagi javak közé sorolhatjuk elsősorban a szolgáltatások egyre bővülő tömegét, de ide tartoznak például a nem vagyoni értékű jogok is. II.3. A szűkösség és alternatív költség A közgazdaságtan másik alapfogalma, meghatározó eleme a szűkösség. A javak, az erőforrások szűkössége, véges volta, és a folyamatosan bővülő szükségletek 3 4

3 közötti ellentmondás kényszerít bennünket gazdálkodásra. Nap mint nap döntéseket kell hozni, hogy a szűkös forrásokból mit, kinek és mennyit állítsunk elő. A háztartások is döntéseket hoznak a szűkösen rendelkezésre álló anyagi javaik leghatékonyabb elköltése érdekében. Ha valami mellett döntünk, akkor az legtöbbször valami másról való lemondást jelent. Ennek a lemondásnak az árát nevezzük alternatív költségnek. Természetesen nem az összes elhalasztott lehetőségről beszélünk, hiszen ez esetben akár egy végtelen nagy számot is kaphatnánk, hanem az elhalasztott lehetőségek közül a legjobb költsége lesz a feláldozott haszon mértéke. II.4. A termelési tényezők, a gazdaság erőforrásai A javak előállítása termelési tényezőkkel, gazdasági erőforrásokkal történik. Manapság öt ilyen erőforrást szokás megkülönböztetni. II.4.1. A természeti erőforrások A természeti erőforrások elsődleges erőforrások, mivel készen megtalálhatóak a természetben és átalakításukkal, használatukkal hozhatunk létre anyagi javakat, vagy nyújthatunk szolgáltatásokat. A természeti erőforrások egy része megújítható. Ide sorolható az erdő és a termőföld. Az emberi kapzsiság, a gazdasági növekedés erőltetett kényszere azonban nem ad kellő időt a természetnek a regenerációra. Az erdőnek, a földnek évekre, gyakran évtizedekre van szüksége a megújuláshoz. A szennyező anyagok mértéktelen kibocsátása túlterheli a természet önszabályozó, öntisztító rendszerét és a levegő, a tengerek és folyók vizei, a Föld szennyezőanyag elnyelő képessége már nem tud versenyt tartani az emberi mohósággal. A természeti erőforrások másik nagy csoportjában a meg nem újítható erőforrások szerepelnek, az ásványkincsek, kőolaj, földgáz, szén stb. Ezek túlzott kitermelése is komoly feladatok elé állítja a jövő nemzedékét. Vajon az egyre szűkösebben rendelkezésre álló erőforrásoknak megtaláljuk-e időben a helyettesítőjét, mely képes ellátni az exponenciálisan növekvő energia igényeket, és a légkör, a környezet szennyezését pedig csökkenti? Az alternatív energiaforrások már rendelkezésre állnak, ám azok hasznosíthatósága, gazdaságos kitermelése, alkalmazása még nem megoldott. II.4.2. A munkaerő A munkaerő az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, melyet a termelés során felhasznál. A munkaerő is elsődleges és megújítható erőforrás, ám néhány speciális tulajdonsága miatt jelentősen különbözik a többitől. a) Nem fogy a felhasználás során, tartós Minden más erőforrás alkalmazása során elfogy, míg az emberi erőforrás hosszú távon fennmarad, sőt megfelelő fejlesztési programok, tanulás révén teljesítőképessége fokozható. Az emberi erőforrás a leghosszabb életciklusú eszközök egyike, az életciklus különböző szakaszaiban más jellemzőkkel bír. Az a kapacitás, amit adott időpontban nem használunk fel, elvész, nem lehet a fel nem használt erőforrásból tartalékot képezni. A változó intenzitású munka (az alulterhelés és az azt követő túlterhelés egyaránt) stresszt okoz, kifáradáshoz vezet és a költséghatékonysága is alacsony. A hatékony felhasználás érdekében tervszerű, folyamatos és egyenletes igénybevételre kell törekedni. b) Innovatív Ez az egyetlen olyan erőforrás, amely képes megújulni, kompetenciái és más erőforrások kombinációi révén minőségében új termékeket, szolgáltatásokat létrehozni. Motiváltsága, attitűdje függvényében a szervezeti teljesítmények teljesen új szintjét képes elérni. A menedzsment feladata az innovációs kapacitás fenntartása és ösztönzése. c) Döntéseket hoz Bármely időpontban úgy dönthet, hogy a szervezetet elhagyja, ha pl. munka tartalmával vagy a nyújtott ellenszolgáltatásokkal elégedetlen, vagy jobb ajánlatot kap. Ugyancsak lényeges döntése a saját teljesítmény szintjének meghatározása egyes feladatok esetén. A menedzsment elsősorban az elkötelezettség kialakítása és a folyamatos kommunikáció révén befolyásolhatja az alkalmazottak döntéseit 5 6

4 d) Nem tulajdona a vállalatnak Nem képezi a saját tőke részét, nem értékesíthető, de kapacitása és kompetenciái a vállalat értékét jelentősen befolyásolják. A humán tőke ápolása, tudatos fejlesztése üzleti előny. Ezen erőforrással való hatékony gazdálkodás ugyanolyan gazdasági szükségszerűség, mint más erőforrások esetében. Az alkalmazott folyamatok és eljárások során tudatosan kell figyelni az emberi erőforrások általános és speciális jellemzőire, mert az üzleti siker, az értékteremtés, a hatékony és eredményes munkavégzés eredménye. A XXI. században a munkaerővel szembeni követelmények is komoly változásokon mentek át. A humánerőforrás átalakult, melynek kulcsfogalmai az integráció, elkötelezettség, rugalmasság, minőség. Vagyis az emberi erőforrás gazdálkodás (EEG) stratégiájának a rendszerszemlélet alapján illeszkednie kell az összvállalati stratégiába. Itt persze nem csak az egyes részek egymás mellé tételéről van szó, hanem azok kölcsönös függése, egymásra hatása valami pluszt is létrehoz, amit szinergiának hívunk. Fontos, hogy a munkaerő a vállalattal, a vállalat célkitűzéseivel, jövőbeni terveivel szemben elkötelezett legyen, hiszen így nagyobb teljesítményre ösztönözhető, és könnyebben fogadja el a szükséges változásokat. A modern kor, a rendkívül gyorsan változó világ elvárása a munkaerővel szemben, hogy az rugalmasan reagáljon az újabb és újabb kihívásokra, képes legyen fejlődni, önmagát tovább képezni. Ebben mindkét fél érdekelt, és ha ezt felismerik, kölcsönösen előnyös karrierterv kidolgozására kerülhet sor. Korunk divatos fogalma a kompetencia. A XXI. század fejlett technológiája, az ehhez kötődő tudományok, a szolgáltatások arányának növekedése nem fogadja el az alacsony képzettségű munkaerőt. A minőségi munkaerő hosszútávon jövedelmezőbb a vállalatnak, még akkor is, ha magasabb bért követel magának. II.4.3. A tőkejavak A tőkejavak másodlagos erőforrások, hiszen azokat termelés során kell előállítani. Megkülönböztetünk reáltőkét (termelő berendezések, gépek, ingatlanok stb.) és pénztőkét (készpénz, értékpapírok). II.4.4. A vállalkozó Az eddig felsorolt erőforrások önmagukban csak a termelés lehetőségeit adják. A különböző erőforrások összeszervezése, koordinálása során jön létre a hatékony termelés (szinergia!). Ezért kell külön erőforrásként kezelnünk a vállalkozót. Egy pillanatra álljunk meg és vizsgáljuk meg a munkafolyamat részeit: 1. tervezés 2. szervezés 3. munkavégzés 4. ellenőrzés 5. visszacsatolás A munkaerő ebből a folyamatból csak a munkavégzés funkcióját látja el. A vállalkozó az, aki dönt arról mit és mennyit termeljünk, milyen eszközökkel tegyük mindezt, kikkel kooperáljon, honnan és mennyi kölcsönt vegyen fel. Vagyis a vállalkozó végzi a munkavégzés tervezési, szervezési és ellenőrzési funkcióit. Ez persze nem jelenti azt, hogy vállalkozó és munkaerő nem lehet ugyanaz a személy. Egy egyéni vállalkozó nyilvánvalóan az összes funkciót ellátja. A megkülönböztetés tehát nem személyekre, hanem funkciókra vonatkozóan történik. II.4.5. Az információ Kettős szerepköre van. Egyrészt jelenti a termelés, szolgáltatás mögött húzódó információs bázist, a megfelelő informatikai hátteret, adatbázisokat, programokat stb. Ezen technikai lehetőségek nélkül a XXI. század gazdasága komoly bajba kerülne. Gondoljunk csak a világméretű félelemre az Y2K-val kapcsolatban. Másrészt bizonyos információk birtoklása gazdasági előnyt jelenthet tulajdonosa számára. Tőzsdei, banki, technikai információk hatalmas vagyonok megszerzését jelenthetik tulajdonosának. II.5. A gazdaság szereplői A mikroökonómia a gazdaság három kardinális szereplőjét különbözteti meg, a háztartást, a vállalatot és az államot. Más szakirodalmak ide sorolják még a pénzügyi szektort, az államot a civil szervezeteket stb. Vegyük sorra ezen szereplők alapvető jellemzőit,tulajdonságait. II.5.1. A háztartás Első megközelítésben úgy tűnhet, gazdaságunk legkisebb egysége az egyén. A társadalom szocializáltsága azonban azt jelenti, hogy szükségleteinket nem a többiektől elkülönülten, magányosan elégítjük ki, hanem kisebb-nagyobb közösségekben. Bár szükségleteink egyéni szinten jelentkeznek, a piacon a szükségletek kielégítése az adott közösségek (családok) szintjén történik. Sajnos modern korunkban egyre szembeötlőbb az a tény, hogy a család nem lehet az általunk jellemzett gazdasági egység. A szomorú statisztikák azt 7 8

5 mutatják, hogy a családok jelentős százaléka nem együtt él, minden második házasság válással végződik. Így fordulhat elő, hogy egy család több gazdálkodó egységként jelenik meg a gazdaságban. Legkisebb gazdálkodó egységünk tehát a háztartás. Az egy háztartásban élők azok, akik közösen, egymás szükségleteit figyelembe véve hozzák meg döntéseiket. Egy háztartás azonban jelenthet egy egyént (gondoljunk az egyre terjedő szingli életstílusra, és a sajnos szintén terjedő elmagányosodott, magukra hagyott idős emberekre), egy vagy többgenerációs egész illetve csonka családot. A háztartás azon gazdálkodó egység, melynek legfőbb célja a fogyasztás. Ez persze nem zárja ki a háztartások termelői magatartását. Gondoljunk egy háztáji gazdaságra, az otthon elvégzett munkákra. A háztartáson belüli folyamatok alapvetően naturálisak. A gazdálkodó egységen belüli munkamegosztás, munkavégzés a kialakult szokások alapján történik, vagyis a háztartáson belüli munkamegosztás nem determinált, annak pénzbeli elszámolása pedig furcsa és szokatlan lenne. Az egy háztartásban élők vagyon és jövedelemközösséget alkotnak. A háztartás fogyasztásra költött jövedelmét elsősorban munkaereje eladásával teremti elő, ami persze nem jelenti azt, hogy ezen jövedelmét nem egészítheti ki termelő tevékenysége ellenértékével (őstermelők), szabad pénzeszközeinek a tőkepiacon történő értékesítésével (kamat, osztalék, árfolyamnyereség), illetve a birtokában lévő termelési tényezők bérbeadásával (bérleti díj). A vállalat környezete Bár a vállalkozás eredményessége alapvetően függ a vállalaton belül végzett munka minőségétől, nem tekinthetünk el attól a mikro- és makro környezettől, melyben a vállalat működik. 1) Mikrokörnyezet a) A vállalat belső mikrokörnyezeti elemeihez tartoznak a tulajdonosok, menedzserek és alkalmazottak. A vállalkozás teljesítménye azonban nem csak saját erőfeszítésének függvénye. b) A vállalat külső mikrokörnyezeti elemeibe az érintettek (stakeholderek) tartoznak. Legfontosabbak ezek közül a vevők, a szállítók, a konkurencia, de nem elhanyagolható eleme a pénzügyi szektor és az állam sem. Ezekre a környezeti elemekre a vállalatnak kisebb vagy nagyobb befolyása van. Ez függ tőkeerejétől, az adott piaci helyzettől, lobbi tevékenységének erejétől. 2) Makrokörnyezet A makrokörnyezeti elemekre a vállalat befolyása minimálisra csökken: II.5.2. A vállalat a) Politikai-jogi környezetet A javak előállítása, tárolása, szállítása, cseréje és az ezekkel kapcsolatos tevékenységek a termelés bonyolult rendszerét alkotják. Az üzleti vállalkozás a gazdaság legfontosabb alappillére. A modern társadalmakban jogilag körülhatárolt olyan struktúra, amelyben az alapvető cél eléréséhez szükséges tevékenységek végbemennek. (Chikán) Az üzleti vállalkozás lényege az önálló tőkebefektetés, amely kockázatvállalás mellett (remélhetőleg) gazdasági hasznot hoz. A vállalkozás főbb jellemzői: 1. Viszonylagos autonómiával rendelkezik céljai megvalósítása érdekében 2. Saját jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat 3. Nyereségorientáltan működik, célja a profit maximalizálása 4. Valóságos piacon működik, ahol az árakat a kereslet és kínálat kölcsönhatása határozza meg 5. Termelés centrikus 6. Szakosodásig elmélyült munkamegosztása van 7. Expanzív 8. Szigorú pénzügyi-és számviteli rendszere van Nem mindegy, hogy milyen politikai rendszer irányítja az adott gazdaságot és ennek az irányításnak mik a főbb prioritásai. Mennyire védi a magántulajdont, mennyire tartja fontosnak az állami beavatkozást, hogyan és milyen mértékben támogatja a kis- és középvállalkozásokat. Mennyire kiépített, szabályozott és átlátható a jogrendszer, mennyire tudja rákényszeríteni a gazdaság szereplőit a játékszabályok betartására. Megkönnyíti vagy esetlegesen megfojtja a vállalkozások alapítását, működtetését. b) Technológiai környezet A társadalom technikai, technológiai színvonala, versenyképessége, a kutatásfejlesztésre, innovációra fordított összeg nagysága meghatározhatja az adott ország régióban elfoglalt helyét, leszakadását vagy felzárkózását. A technika ugyanis megjelenik a termékek és szolgáltatások színvonalában, piacképességében, a humánerőforrással (és ez által az oktatással) szemben támasztott követelményekben. 9 10

6 c) Gazdasági környezet Az államnak alapvetően három fő funkcióját különböztetjük meg: A vállalkozások tevékenységét, hatékonyságát nagyban befolyásolhatja az adott ország gazdasági állapota, a megtermelt GDP nagysága, a gazdasági növekedés üteme, az infláció, munkanélküliség mértéke. A XXI. század egyik legfontosabb eleme (egyesek szerint betegsége) a globalizáció, melyet szerethetünk vagy elítélhetünk, de feltartóztatni lehetetlen. Ez persze nem jelenti, hogy a regionalizmus kora leáldozott. Minden ország erejétől, akaratától függően képes megőrizni saját arculatát és képes megvédeni saját belső gazdaságát ettől a gyakran valóban káros jelenségtől. d) Szociális- kulturális környezet a) A közhatalmi funkció a közrend megteremtését, fenntartását jelenti. A törvények megalkotását és betartatását, a bíróságok és a különböző belügyminisztériumi szervek finanszírozását. b) A köztulajdonosi funkció az állami vagyonnal való felelősségteljes és az ország érdekeinek megfelelő gazdálkodást jelenti. c) A gazdaságszervező, érdekegyeztető funkció, melyben az állam a társadalom különböző rétegeinek érdekeit képviseli. Az állam egyszerre karmester és döntőbíró. Ezen elemek közé tartozik a demográfia, a népesség alakulása, a halálozás mértéke, az ország egészségi illetve mentális állapota, a sporthoz, egészséges életmódhoz, valláshoz, erkölcshöz fűződő viszonya, az oktatás színvonala, megbecsültsége, a szociális ellátás hatékonysága stb. 3) A vállalkozás működését befolyásoló tényezők Az egyes gazdasági szereplők között reál és pénzügyi folyamatok zajlanak. A reál és pénzügyi folyamatok általában párban és ellentétes irányban zajlanak, igaz nem feltétlenül egy időben. Minden reál inputhoz tartozik egy jövedelem output és fordítva. A háztartások eladják munkaerejüket a vállalatnak (reál output), melyért cserébe munkabérhez jutnak (jövedelem input). Ebből a jövedelemből szerzik be a szükséges fogyasztási javakat a vállalattól (reál input), és fizetik meg a vállalatnak annak ellenértékét (jövedelem output). A vállalkozások működését befolyásolják egyéb tényezők is Többek között a vállalkozás belső adottságai, úgymint: 1. a vállalkozás mérete 2. a termékek, szolgáltatások jellemzői 3. a vállalkozás piaci kapcsolatának jellemzői 4. a belső termelési és informatikai struktúra 5. a telepítési helyzet 6. a szervezet eredete II.5.3. Az állam II.6. A koordinációs mechanizmusok Az állam szerepének jelentősége függ attól is, hogy az adott gazdaságban milyen koordinációs mechanizmusok érvényesülnek erőteljesebben. Az emberek, a gazdasági szereplők versenyének, rivalizálásának, ugyanakkor kölcsönös alkalmazkodásának egybefonódásával zajlanak. Az emberek, a gazdasági szereplők kapcsolatai valójában koordinációs folyamatok, amelyekben két vagy több egyén különböző jelzésekkel hat egymásra azzal a céllal, hogy kölcsönösen rábírják egymást a megfelelő együttműködésre. (Kopányi Mihály) Az állam gazdasági szerepének elsősorban a makrofolyamatok befolyásolásában van jelentősége. A jövedelmek újraelosztásában, a társadalmi igazságtalanságok, egyenlőtlenségek csökkentésében, a gazdasági zavarok megszűntetésében, a gazdasági növekedés fenntartásában. Természetesen mikro szinten is találkozunk állami feladatokkal, elsősorban a piaci kudarcok kezelésében. Feladata a monopóliumok és oligopóliumok regulációja, az externáliák (külső gazdasági hatások) kezelése, a közjavak előállítása, fenntartása, finanszírozása

7 Kornai János munkássága alapján négy fő koordinációs mechanizmust különböztetünk meg. II.6.1. A piaci koordináció Lényege, hogy a felek mellérendelt viszonyban állnak egymással, céljuk a nyereség, a haszon elérése, ezért a felek kapcsolata pénz formájában is kifejeződik. Itt a piac szabályoz a kereslet, kínálat és az árak kapcsolatán keresztül. Az árak befolyásolják a termelők és fogyasztók döntéseit. A piaci koordináció szorosan összefügg a magántulajdonnal, hiszen csak akkor tudunk önálló döntéseket hozni, önérdekünket követni, ha magunk birtokoljuk az anyagi és egyéb más eszközöket. II.6.2. A bürokratikus koordináció A bürokratikus koordináció jellemzője az állami tulajdon. Ez a koordinációs mechanizmus jellemezte a tervutasításos gazdaságokat a szocializmus kezdeti időszakában (50-es évek!). A gazdaság szereplői között alá-és fölérendeltségi viszony van, a koordinálás pedig utasításokkal, szabályokkal, törvényekkel, hivatalok, intézmények adminisztratív kényszerével történik. II.6.3. Az etikai koordináció Ebben a koordinációs mechanizmusban a felek mellérendeltségi viszonyban állnak egymással és a koordinálás hagyományokon, vallási, erkölcsi alapelveken nyugszik. A gentleman s agreements, az adott szó ereje fontos, elfogadott és elvárt. III. A klasszikus közgazdaságtanon innen és túl Mikroökonómiai tanulmányaik során olyan modellekkel ismerkedhetnek meg, melyek a racionális viselkedést azonosítják az objektív racionalitás fogalmával, vagyis a gazdasági szereplő, a döntéshozó tökéletesen informált és egyetlen célja, hogy kifizetéseit maximalizálja. Céljait biztosan és konzisztensen képes rangsorolni, így az optimális döntésnek nincs akadálya. A gazdasági szereplők racionalitása persze más és más. III.1. A gazdasági szereplők racionalitása a) A fogyasztó racionalitása, hogy maximalizálja hasznosságát. A megszerzett jövedelméből olyan termékeket és szolgáltatásokat vásárol, melyek számára valamilyen külső, vagy belső tulajdonsága alapján hasznos. Fogyasztónk az így megszerezhető hasznosságérzet maximalizálására törekszik. b) A vállalkozó racionalitása, hogy maximalizálja profitját. Az úgynevezett min-max elvet követi, azaz költségeit igyekszik minimalizálni, miközben maximális bevételre törekszik. Rövidtávon persze ettől a célkitűzéstől eltérhet, ha mondjuk a piaci részesedését, forgalmát szeretné növelni, ha a túlélésért harcol, ha pillanatnyi likviditási zavarai miatt csak a gyors bevétel növekedés a célja. c) A termelési tényező tulajdonosa annak használatából, bérbeadásából adódó jövedelmét maximalizálja. Munkaerőnként a lehető legnagyobb fizetést, bankba tett pénzükért a lehető legnagyobb kamatot, értékpapírjainkért a legnagyobb osztalékot, árfolyamnyereséget, bérbe adott földünkért a lehető legtöbb bérleti díjat szeretnénk. II.6.4. Az agresszív koordináció A felek itt olyan alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak egymással, ahol a fölérendelt fél önkényes, erőszakos, jog és erkölcs által el nem ismert döntéseket hoz. Ilyen mechanizmus működött(ik) a szervezett bűnözés keretei között, a kommunizmus bizonyos időszakaiban. d) A kormányzati szervek racionalitása a társadalmi jólét növelése. (A gond csak az, hogy ezek a szervek egyéni játékosokból állnak, akik szintén saját kifizetéseik maximalizálására törekednek, ez okozhatja néha társadalmi szinten az állami szervek rossz működését). III.2. Behavioral economics (magatartás gazdaságtan) A gépember filozófiája persze egyre több esetben megkérdőjeleződik. A modern közgazdaságtudományok hívei figyelembe veszik azokat a kísérleteket, melyeket társadalomkutatók, szociológusok, pszichológusok, antropológusok végeztek, és az emberi jellem összetettségére hívják fel a figyelmet, a korlátozott racionalitás mellett állnak ki, rávilágítanak, hogy a 13 14

8 játékosok viselkedésük, döntésük során méltányosan, gyakran altruista módon viselkednek, döntéseikben jelen van a méltányosság, a reciprocitás, és olykor a felmerülő költségek ellenére is hajlamosak a potyautasok megbüntetésére. Az altruizmus nem ismeri az önérdekkövetést, egy altruistának minden esetben, a másik fél döntésétől függetlenül fontos a mások jóléte is. A reciprocitás viszont a szemet szemért elv alkalmazását jelenti. Viselkedj úgy, ahogy veled szemben viselkedtek. Barátnak barátja légy, adományt adománnyal hálálj híven. Gúnyt fizess meg gúnnyal, s ne maradj fösvény, fizetvén gonoszért. Barátnak barátja légy, s barátod barátjának szintén szívese; Ám aki ellened, egyetlen hívét se szíveld soha. (Edda) A reciprocitással kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy sok esetben a jutalmazás illetve a büntetés költségekkel járhat. Minél alacsonyabb ez a bizonyos költség, annál jellemzőbbé válik ez a viselkedési forma. Mivel játékosaink a kifizetéseiket próbálják meg maximalizálni, és a büntetés illetve dicséret ezt csökkenti, ezért az egyre növekvő költségek csökkentik a büntetési, jutalmazási hajlandóságot. III.2.1. Kísérletek Számos kísérlet bizonyítja, hogy az objektív racionalitás megkérdőjelezhető, a valóságban az emberek belső törvényeiknek engedelmeskedve ellentmondanak a klasszikus közgazdaságtan szabályainak. a) Ultimátum játék Az ultimátum játékban 100 egység pénz felosztásáról dönt az egyik játékos. Az arány tetszőleges, általa meghatározott lehet. A másik játékos ezt az ajánlatot vagy elfogadja és ez esetben mindkét fél megkapja a felosztás szerinti összeget, vagy elutasítja az ajánlatot, és ez esetben egyik fél sem kap semmit. Az objektív racionalitás elve alapján játékosainknak a (99;1) arányú felosztást is el kellene fogadniuk, ám a kísérletek során nagyon sokan a (80;20), (70,30) illetve (60;40) felosztásokat is elvetették. Az ajánlat visszautasítását fel lehet fogni egyfajta büntetésként is, melynek költsége a második játékosnak felajánlott összeg. A kísérletek általános tapasztalata volt az is, hogy a piacosított, modernebb gazdaságokban az ajánlatok 50% körül mozogtak, és az ismeretleneknek felkínált minimális ajánlat is 40% körül mozgott. Ennél kisebb ajánlatokat az esetek többségében visszautasítottak. A nem piacosított társadalmakban (például antropológusok által végzett kísérletekben a természeti népeknél) az ajánlat jelentősen eltérhet a fele-felétől. Az ajánlatok az esetek többségében jóval 50% alatt maradt, és az ajánlatokat ennek ellenére nagy százalékban elfogadták. Az izlandi halászok körében olyan különleges esetekkel is találkoztak, ahol a felajánlott 60%-ot is elutasították. b) Diktátor játék Mi a helyzet azonban, ha második játékosunknak nem áll módjában a felajánlott felosztást megvétózni? Ebben az esetben a racionális felosztás a (100;0) arány lenne. A kísérletek azonban azt mutatták ki, hogy ezt az arányt a kísérleti alanyok egy ötöde választotta csak, legtöbben a (70;30) felosztási arány mellett döntöttek. Furcsa tehát, hogy az önfenntartásra programozott egyedek háttérbe szorítják létfenntartási ösztöneiket, és más egyedek érdekében cselekedve kooperálnak, társulnak. Bonyolult és kockázatos helyzetekben a gazdasági szereplők gyakran leegyszerűsítik a problémát és racionális elemzés helyett szubjektív értékítéleteikre hagyatkoznak. A klasszikus közgazdaságtanban azonban a racionalitás nem megvizsgálandó probléma, hanem vitán felül álló axióma. Az axiómáiból felépített konzisztens rendszerével mintha azt írná le, hogyan kellene az adott gazdasági aktornak viselkednie, és nem azt hogyan viselkedik valójában. Számos pszichológiai kísérlet bizonyította az emberi döntéshozatal mikéntje szubjektív tényezők függvénye is. c) Framing Effect (keretezési hatás A csomagolási vagy keretezési hatás például az a mód, ahogyan egy döntési problémát megfogalmaznak illetve, ahogyan az információkat átadják. Ezeket a hatásokat használja ki a marketing is a legtöbb esetben. Jól tudjuk, hogy az akciók végeztével az árak újra visszatérnek a korábbi magasabb szintjükre. (De vajon ki menne be egy olyan üzletbe, ahol erre fel is hívják a figyelmünket azzal, hogy a 3000 Ft-os akciós árat áthúzva mellé írnák a 4000 Ft-os új árat?) d) A büntetés dicsérete Az ultimátum játékban jól látható volt, hogy az egyének költségek felvállalása mellett is hajlamosak voltak megbüntetni a szerintük igazságtalan döntést hozó partnert. Számos kutatócsoport vizsgálta a büntetés intézményének hatását a közös javak létrehozására, illetve működtetésére. A kísérletek során az egyes csoporttagok adott rendelkezésre álló jövedelmükből tetszőleges összeget ajánlhattak fel a közösség számára. A kísérlet vezetője ezt az összeget megnövelte ( egy adott kísérlet során 1.6-es szorzót használt), majd a megnövekedett összeget a csoport tagjai között egyenlő arányban szétosztotta. Az így létrejött szociális dilemma a következő: Hozzájárulni a közöshöz és a megnövelt összegből részesedni mindnyájunk számára jövedelmező üzlet, ám még nagyobb a csábítás nem beadni az adott összeget, és úgy részesedni a közösből. (Ez esetben persze minden potyautas 15 16

9 feltételezi a többiek szabálykövető magatartását.) Ezen önző viselkedés láttán a befektetési hajlandóság rohamosan csökkent a csoportban és a rendszer összeomlásához vezetett. A további kísérletekben két csoportot hoztak létre. Az elsőben nem működtették a büntetés intézményét, míg a második csoport tagjai minden kör után tudomást szereztek a többiek hozzájárulásáról, és lehetőségük volt egy egységnyi pénz befizetésével három egységnyi büntetést kiszabni a potyautasra. A játék elején felajánlott választási lehetőségek esetében, miszerint ki melyik csoportba szeretne tartozni, csak a játékosok egyharmada választotta a büntetés intézményét alkalmazó csoportot. Ám ez a csoport gyorsan az előbb ismertetett társaság sorsára jutott, a rendszer működésképtelenné vált. A másik csoportban azonban minél kisebb volt a tag hozzájárulása a közösségi vagyonhoz, annál gyakrabban és annál nagyobb mértékben volt tárgya a büntetésnek. Ennek hatására a potyautasok hozzájárulási, befektetési hajlandósága jelentősen javult. Felmerült azonban a kérdés, hogy mi legyen a másodlagos potyautasokkal, akik ugyan hozzájárultak a közöshöz, de nem büntették a potyautasokat? Amikor a kísérletbe az ő büntetésüket is lehetővé tették, néhány kör után a csoport szinte minden tagja valódi közösségi emberként viselkedett és megszűnt a csoporton belüli potyautas magatartás. Az ilyen csoportok 256 fő felett is stabilan működtek. A kísérletek után kitöltött tesztek arra a furcsaságra is rámutatnak, hogy a szereplők nem a közösségi befektetések preferálása, a közösségért érzett aggodalom, felelősségérzet miatt büntettek, hanem a csalás ténye által kiváltott felháborodás, a bosszúvágy érzete miatt. Ám bármi is az ok, a végeredmény egy prosperáló és hatékony társadalom. Jegyzetünk keretei nem engedik meg, hogy részletesen vizsgáljuk a büntetés esetleges torzulásait. Remélhetőleg mindenki számára érthető és világos, hogy a büntetés mértéke és az okozott kár között meg kell tartani az arányosság elvét. Sem az alulbüntetés, sem a túl-büntetés, illetve az úgynevezett antiszociális büntetés nem hatékony, de a büntetés-nélküliségnél még ezek is hatékonyabban működtek az egyes kísérletek során. Ezen kísérletek jól mutatják tehát, hogy a rendszer működésének két fontos alapeleme van: Egyrészt a büntetés intézményének hatékony alkalmazása, másrészt a megfelelő információáramlás. Ha a gazdasági aktorok beazonosíthatóak és a közösség tagjai tudomást szereznek a potyautasok személyéről, akkor a rendszer működőképes marad. A közjavak létrehozásának és működtetésének ez lenne tehát az egyik fontos alapeleme. Ez részben a helyi közösségek döntési jogköreinek kiszélesítését kívánná, mivel az adott térségben ők rendelkeznek megfelelő szintű információval, részben pedig a közösség tagjai közvetlen kapcsolatainak a kiépítését teszi szükségessé, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen a potyautasok személye. IV. A játékelmélet A döntéselmélet előző fejezetben tárgyalt része tehát azt vizsgálja, hogyan viselkednek az emberek valójában (leíró elmélet), ellenben a normatív irányzat arra keresi a választ, hogyan lehet a döntéseket jobbá tenni. E tekintetben ez a módszer közelít az objektív racionalitás elméletéhez, azaz axiómákra épülő konzisztens rendszert épít fel, mindösszesen a tökéletes informáltság tekintetében rugalmas. A matematika gyors fejlődése lehetővé tette a klasszikus elméletek módosítását. A játékelmélet segítségével a klasszikus elméletet megpróbálták kiterjeszteni a bizonytalanság körülményeire is. A játékelmélet napjainkra rendkívül komoly tudománnyá nőtte ki magát. Ennek részletesebb bemutatására sajnos ezen jegyzet keretei között nincs lehetőség, így csak az elmélet alapfogalmaival és néhány, a közgazdaságtanban is használt modellel ismerkedhetünk meg. IV.1. A játékelmélet megalkotói A játékelmélet alapjait Neumann János rakta le egy 1928-as munkájában, majd az osztrák Oskar Morngenstern matematikus-közgazdásszal közösen írt Játékelmélet és gazdasági viselkedés (1944) című művében továbbfejlesztette. Azóta a játékelmélet meghódította a közgazdaságtant, a szociológiát és a pszichológiát is. A játékelmélet a matematika egy különálló egzakt tudományágává nőtte ki magát. Háborúk (Japán-USA II. világháború) és -talán nem túlzunk- néha a világ sorsa dőlt el a játékelmélet segítségével (hidegháború és atomfegyverkezés). Eme kis bevezetőnkben tartózkodunk mindenféle szigorú matematikától és inkább csak étvágygerjesztőnek szánjuk az itt leírtakat. Egy kis fűszer csupán a néha száraz tananyag mellé. IV.2. Játékelméleti alapfogalmak Amikor az egyének (csoportok ) más egyénekkel (csoportokkal) szembeni viselkedésükről döntenek,szembesülniük kell azzal, hogy magatartásuk befolyásolja a többiek döntését, magatartását. Egy interakciót stratégiai játéknak nevezünk, ha a szereplők tisztában vannak ezzel a hatással, sőt magatartásuk során figyelembe is veszik ezt a hatást. (Mészáros József:Játékelmélet) A játék tehát szereplők közötti interakció, ahol figyelembe veszem a másik fél döntéseit és ennek megfelelően alakítom ki a saját stratégiámat. Egy jó sakkjátékos igyekszik minél több lépésre előre kitalálni, végiggondolni a másik fél lehetséges lépéseit, hogy kiválaszthassa a legjobb válaszreakciót

10 Stratégiai játékot játszunk az élet nagyon sok pillanatában, a párkapcsolataink során, a családban, stratégiák mentén haladunk a gazdasági életben is, amikor részt veszünk egy versenytárgyaláson, amikor arról döntünk, hogy benyújtsunk-e egy pályázatot avagy sem, fizessünk-e adót, közös költséget, hozzájáruljunk-e a közjavak létrehozásához illetve működtetéséhez, vagy amikor arról döntünk - mint egy vállalkozás vezetői-, hogy kooperáljunk vagy versengjünk a konkurenciával. A stratégia kiválasztásánál fontos, hogy hány szereplős a játék, az informáltság tökéletes vagy korlátozott, a játék egyszeri vagy ismétléses, a játékosok lépései egyidejűek vagy egymást követőek, a játék szabályai rögzítettek vagy manipulálhatóak stb. IV.3. A játékok osztályozása IV.3.1. A játékosok lépései egyidejűek, vagy egymást követőek A sakkban a játékosok egymás után lépnek, előbb a fehér, utána a fekete, vagyis ennek tudatában hozhatom meg a következő lépésre vonatkozó stratégiámat. Egy árverésen a résztvevők egyszerre teszik meg ajánlataikat, egymástól függetlenül. A különbség a szekvenciális és az egyidejű lépéses játékok között azért lényeges, mert a két játékfajta más gondolkodásmódot igényel. A szekvenciális játék esetén a játékosok a következőképpen gondolkodnak: Ha most ezt lépem, hogyan fog(nak) az ellenfeleim reagálni? A jelen lépés a többiek jövőbeni lépései következményeinek kalkulációján alapszik. A szimultán lépéses játék esetén a lépéssel kapcsolatos döntések az ellenérdekű felek jelenlegi lépésével kapcsolatos várakozásainkon alapulnak és igaz ez fordítva is az ellenfeleinkre is. A szekvenciális játékok esetén fontos kérdés, hogy mi az előnyösebb számunkra, elsőnek lépni, avagy másodiknak. Ennek a kérdésnek az eldöntése gyakran nem is olyan egyszerű. IV.3.2. A játékosok érdekkonfliktusának természete Stratégiai játékról tehát akkor beszélünk, ha ellenérdekű felek között érdekkonfliktus áll fenn, a felek rendelkezhetnek ismeretekkel, feltételezésekkel a többiek céljáról, lehetséges döntési alternatívákról, de ez az informáltság nem feltétlenül szimmetrikus. Minden játékos saját helyzetének megfelelően saját helyzetét próbálja optimalizálni. (Mészáros József, Játékelmélet) A játékelmélet ezt úgy mondja, hogy a játékosok a kifizetéseiket optimalizálják, maximális nyereségre vagy minimális veszteségre törekednek. Ez a kifizetés különösen a gazdasági életben lehet numerikus érték, de nem feltétlenül az. Kifizetés lehet az elért profit (numerikus érték!), de az is, hogy a konkurencia piacot veszít velünk szemben vagy esetleg tönkre megy. Az egyszerűbb játékoknál, mint például a sakk, van vesztes és van nyertes, a pókerben az egyik fél nyeresége a másik fél vesztesége. Az ilyen játékokat hívjuk zérusösszegű játékoknak. Bizonyos esetekben egy adott nyeremény játékosok közötti felosztása történik. Ezek a konstans összegű játékok. A gazdasági életben azonban gyakran nem tudni előre a felosztandó torta nagyságát és minden játékos lehet egyszerre nyertes vagy egyszerre vesztes is. (Gondoljunk egy lehetséges nukleáris háborúra, a környezetszennyezésre vagy a napjainkban kudarcot vallott koppenhágai klímacsúcsra.) IV.3.3. A játékosok informáltsága A sakk esetén a játékosok pontosan ismerik helyzetüket (bábuik helyzetét), lehetséges lépéseiket, illetve az ellenfél lehetséges lépéseit. Ezeket a játékokat teljes információs játékoknak nevezzük. Általában ez a helyzet kivételes, többnyire néhány játékos olyan információval is rendelkezik, amellyel a többiek nem. A kártyajátékok többsége esetén a játékosok ismerik saját lapjukat és próbálnak következtetni a többiek lapjaira, illetve megtéveszteni a többieket saját lapjaikat illetően. Az összes játékos tisztában van ezzel, így a következtetéseik esetén mindenki igyekszik számba venni a többiek megtévesztő szándékait is. Azt az információt, amelyik minden játékos rendelkezésére áll közös tudásnak nevezzük. Ez a közös tudás [common knowledge] jóval több, mint az egyéni tudások összege. A korlátozott információjú játékoknál előtérbe kerül tehát a blöff. Talán úgy gondolnánk, hogy a blöff a pókerjáték találmánya, de tévedünk. Az állatvilágban évmilliók óta ismerős a mimikri szent tudománya. Sok állatfaj oly mértékben képes hasonulni környezetéhez, hogy csak akkor vennénk észre őket, ha beléjük botlunk. Más állatok igazi blöff-mesterek. Egyes mérgező anyaggal, veszélyes tüskékkel rendelkező fajok élénk színekkel hívják fel a többiek figyelmét a veszélyre. Néhány faj kihasználva ezt az információközlést maga is hasonló színeket ölt, pedig veszélyes méregről, tüskéről szó sincs. De talán vannak olyan iskolás emlékeik önöknek is, amikor feleltetés előtt a Kéreménúgyistudokmindentkárengemfeleltetni -kifejezést öltötték fel. IV.3.4. A játék szabályai rögzítettek vagy manipulálhatóak? A sakk, a sportjátékok szabályai rögzítettek, gyakran bíró kényszeríti ki a szabályok betartását. A gazdasági, politikai játékok nem ilyen egyszerűek, a játékosok gyakran érdekeiknek megfelelően megkísérlik a szabályok változtatását, módosítását. Gyakran fontos elemezni, hogy a játék szabályai mennyire manipulálhatók, illetve azok betartása mennyire érdekei a játékosoknak. Ez különösen a politikai és gazdasági játékok esetén érdekes

11 IV.3.5. Lehetséges-e a játékosok közötti kooperáció, és ha igen, mennyiben? IV.4. Az egyensúly A játékosok stratégiai interakciói a közös érdek és a konfliktus keverékéből állnak. Gyakran megéri a játékosoknak egyezségeket kötni az együttműködésről. Számos esetben az egyes játékosok számára előnyös ezeket az egyezségeket egyoldalúan megszegni, abban bízva, hogy a többiek ezt nem teszik. A többi játékos egyezségkövető magatartására vonatkozóan különböző feltevésekkel élhetünk, és ettől függően alakítjuk ki stratégiánkat. Amennyiben az egyezségek nem kikényszeríthetőek, általában nem jön létre kooperáció. Azokat a játékokat, ahol az egyezségek kikényszeríthetőek, kooperatívnak nevezzük, azokat ahol nem, nem kooperatívnak. IV.3.6. A játék egyszeri vagy ismétléses Számos játék esetén a játékosok egyszer találkoznak, lejátszák a játékot, ki-ki megkapja a nyereményét (veszteségét) és távoznak. Gyakran azonban a játékosok többször egymás után játszák ugyanazt a játékot. A gazdasági életben, szervezetekben, egy családban ez gyakran előfordulhat. Ekkor ismétlődéses játékról beszélünk. Az ismétlődéses játékok esetén fontos különbség, hogy véges számú, avagy végtelen az ismétlődések száma. Véges ismétlődéses játék esetén különbséget teszünk aszerint, hogy az ismétlődések száma egy előre meghatározott, rögzített szám, avagy ezt nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a játék valamikor befejeződik, de hogy mikor, azt viszont már nem. Ismétlődéses játékoknál az is fontos szempont, hogy a játék során érvényesülhet a reciprocitás és a játékosok gyakran a költségek ellenére is megbüntethetik a másik játékost. Vegyünk példának okáért két éttermet. Az egyik étterem egy nyaralóhelyen található és vezetői azzal a (véleményem szerint ostoba) feltételezéssel élnek, hogy a vendég nem tér ide vissza, azaz a játék nem ismétlődéses. Ez esetben a kialakított stratégia könnyen vezethet oda, hogy a vendéget egyszer kell alaposan megkopasztani, azaz rendkívül drágán próbálunk eladni nekik rossz minőségű vagy másnak álcázott terméket, szolgáltatást. A másik étterem egy kisváros főterén található, vendégköre állandónak mondható. Ennek a vendéglősnek a stratégiája a hosszútávú működőképesség érdekében a figyelmes és minőségi kiszolgálás annak érdekében, hogy vendégei örömmel térjenek ide vissza és jó hírét keltsék az étteremnek a városban. IV.3.7. Evolúciós (tanuló) játékok Gyakran, még relatíve egyszerű játékok esetén is a játékok kimenetele jelentős mértékben függ a játékosok felkészültségétől, attól, hogy az egyes játékosok a játék korábbi lejátszásai alapján képesek-e módosítani magatartásukon. A játékelmélet az egyensúly fogalmi keretei között jár el. Mit jelent ez? Az egyes stratégiai kombinációk közül azok valósulnak meg, amelyek a legjobb válaszok a többiek összes lehetséges lépésére, így nyilvánvalón a legjobb lépéseire is. Ez, mint a közgazdaságtanból már tudjuk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig mindenki a legjobban jár, sőt gyakran senki sem jár jól. Az általános egyensúlyról szóló fejezetben jól látható lesz majd, hogy az egyensúlynak (Pareto-optimum) semmi köze az igazságossághoz. Mindössze annyit jelent, hogy ebből az egyensúlyi pontból kimozdulva legalább az egyik szereplő helyzete romlik. Ettől még ezt az elmozdulást a többi szereplő lehet, hogy nagyon szeretné! Egyensúlynak tekinthetünk egy olyan állapotot, ahol senkinek sem éri meg az adott stratégiai kombinációtól eltérnie, mivel a többiek stratégiájára ez a számára legjobb válasz-stratégia (Nash-egyensúly). IV.5. Egy kis kaszinókapitalizmus Sokakban merül fel napjainkban az a kérdés, miért és hogyan alakult, alakulhatott ki a világválság, miért van az, hogy az Egyesült Államokban, Izlandon, Görögországban, Romániában zajló események súlyos helyzetbe hozzák a magyar devizahiteleseket? Ennyire nem értenek a közgazdaságtanhoz az ország vezetői, vagy a közgazdaságtannal, mint tudománnyal van baj? (Ennek részletes kifejtése a makroökonómiai részben történik majd.) Az egyéni és társadalmi érdekek gyakran összeütköznek és bizony ebben a csatában legtöbbször az egyéni érdek győz. Az elmúlt évtizedben kialakult kaszinó kapitalizmus -nak egyenes következménye volt a napjainkban is zajló gazdasági világválság. A bankok vezetői egyéni érdekeiktől hajtva ( teljesítményük arányában kapták milliós nagyságrendű bónuszaikat) a gazdasági szereplők pénzét egyre kockázatosabb és ebből kifolyólag nagyobb haszonnal kecsegtető üzletekbe fektették. Mohóságuk csillapíthatatlan volt és tevékenységük valóban kezdett hasonlítani egy kaszinóhoz, ahol hatalmas tétekben játszottak a mi pénzünkkel. Két bankár beszélget: Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? Kezd a rosszal! Rengeteg pénzt veszítettünk!!! És mi a jó hír?? Nem a miénket!!! A játék lényege pontosan ez. A nyereség egyéni, a veszteség társadalmi. Ha a kaszinóban nyernek, övék a busás haszon nagy része, a veszteséget azonban az egész társadalom fizeti meg. A játékelmélet pontosan az ilyen helyzeteket vizsgálja, és mutatja meg, hogy a játék szereplőinek célja kifizetéseik maximalizálása, ezért történik meg oly gyakran, hogy az egyéni szinten 21 22

12 racionális viselkedés össztársadalmi szinten a rendszer működésképtelenségét okozza, és akár katasztrófához is vezethet. IV.6. Alapvető játékok IV.6.1. A fogolydilemma Két bűnözőt tartóztat le a rendőrség, ellenük azonban csak közvetett bizonyítékaik vannak. A két fogoly egymástól elkülönítve a következő ajánlatot kapja. Amennyiben vall és a másik nem, úgy haza mehet, míg társa 10 évet kap (és fordítva). Ha mindketten vallanak 5-5 év a jutalmuk, ha viszont egyikük sem vall a közvetett bizonyítékok miatt 2-2 évvel megússzák. Látszólag egyszerűnek tűnik a megoldás, ám vegyük figyelembe, hogy ez egy korlátozott információjú játék, azaz nem tudom hogyan döntött a másik. Mindkét játékos saját helyzetének optimalizálására törekszik és az elkülönítés miatt nincs lehetőségük a kooperatív stratégiát választani. Ha külön- külön optimalizálják helyzetüket, akkor a látszólag legjobb stratégia a vallomástétel. vall Nem vall vall 5;5 0, -10 Nem vall -10; 0 2; 2 Bárhogy döntsön ugyanis a másik, az erre adott legjobb válasz (legkisebb rossz választása) a vallomás. Ha ugyanis az A játékos vall, akkor a B játékosnak is vallania kell, hiszen így 10 év helyett megússza 5-tel. Ha az A játékos nem vall, akkor B-nek szintén a vallomástétel a legjobb stratégia, hiszen 2 év börtön helyett haza mehet. Nyilván B játékos gondolatmenete hasonló, amennyiben feltételezzük, hogy logikusan gondolkodnak. Ez azonban csapdahelyzet, hiszen a 2-2 év helyett így 5-5 évet kap a két bűnöző. A fogolydilemma egyik parafrázisa a két benzinkutas esete. Az út két oldalán egy-egy kút. Mindkét benzinkutasnak a hónap első napján döntenie kell az adott hónapi árról, amit aztán egy hónapig nem változtathat meg. Kooperációra nincs lehetőség, mert ott áll az úton az állam rettegett ellenőre. Pontban éjfélkor a két kutas gondterhelten áll kis táblácskájával az út mentén és vár egy jelet, egy reménysugarat, de hiába. Ha csökkenti az árat, míg a másik nem, forgalma jelentősen nőne és így a haszna is(és fordítva!). Ha mindketten csökkentik áraikat, a forgalom nem változik,bevételeik viszont zuhannak, épp hogy nullszaldósak lesznek. Ha megfigyeljük, a történet kísértetiesen hasonlít a fogolydilemma helyzethez. Bárhogy is dönt a másik, az erre adott legjobb válasz az ár csökkentése. Ha azonban mindkét fél logikusan gondolkodva, saját legjobb érdekét követve dönt, a végeredmény siralmas lesz. Gondoljuk végig, vajon egy közbeszerzési pályázatnál vagy két egymással versengő homogén termékeket gyártó vállalatnál (pl. autópálya építés) nem ugyanilyen dilemmával szembesülnek a résztvevők? Játékosaink tehát gyorsan ráéreznek a csapdahelyzetekre és azt kikerülendő, kooperációba kezdenek és kijátsszák az állam rettegett ellenőrét. Kifizetéseik maximalizálása érdekében vállalják a lebukás veszélyeit is, pláne ha a következmények (jogi, anyagi) elhanyagolhatóak az így megszerzett profithoz képest. Javaslom a kedves olvasónak, hogy kartellezés címszóval lépjenek be egy kereső programba az interneten és látni fogják, hogy a való életben a játékosok nagy többsége használja a játékelméletben kidolgozott tételeket, ki tudatosan ki csak egyszerű logikus gondolkodás útján, és sajnos azt is látni fogják, hogy Magyarországon a kartellezés jogi szabályozása jelen pillanatban nem visszatartó erejű az államot és az állampolgárokat lehúzó vállalkozások számára. Erről a későbbiekben még részletesen olvashatnak. IV.6.2. Dollárárverés Martin Shubik játékában eladó egy dollár. Kikiáltási ára egy cent. Aki ennyit ajánl érte már viheti is, hacsak valaki nem ajánl többet. Eddig ez egy egyszerű árveréses játék. Shubik játékában a csavar ott van, hogy a licitet nemcsak a győztesnek kell befizetnie, hanem a második legnagyobbat licitelőnek is a sajátját. Aki a legmagasabb licitet mondta fizet és viheti az egy dollárt, aki viszont az utolsó előttit, az is fizet, de nem kap semmit. Úgy tűnhet butus kis játék ez, intelligens, felnőtt emberek bele sem kezdenek a játékba. Mégis a megfigyelések azt mutatják, hogy egy dollár átlagos licit ára 340 cent lett (!). A játéknak három döntő pillanata van. Az első, hogy elkezdődik-e egyáltalán a licitálás. Érdemes kikötni, hogy a maximális licit 10 cent legyen nehogy túl hamar véget érjen a játék. Ha akad két licitáló fél, a gépezet beindul. Ha valaki például 25 centet mond a másik 22 centes licitjére, a másik fél nagy valószínűséggel tovább licitál, hiszen jobb centet licitálni és győzelem esetén bekaszírozni a centes nyereményt, mint a semmiért befizetni a 22 centet. A játék második döntő pillanata, amikor a licit meghaladja az 50 centet. Ettől a pillanattól kezdve a kikiáltó már nyereséges üzlet birtokosa. A harmadik döntő pillanat, amikor a licit eléri a 100 centet, majd meg is haladja azt. Van ennek értelme??? Tegyük fel, hogy a licit 95 cent. A második licitáló bemondja a bűvös 100 centes licitet. Első játékosunk azon kezd el gondolkodni, hogy mondjon-e 105 centes licitet és veszítsen 5 centet, vagy álljon meg és veszítsen 95-öt. Így már értelmet nyer a 100-nál magasabb licit. Játéknak jó, de a valóságban bizonyára nem látunk ilyen badarságokat! Aki így gondolkodik, téved! Az állatvilágban számtalan példát láthatunk erre a játékra. Sok állatfajnál a küzdelem nem véres harc, hanem csupán pózolás útján dől el. A pózolással eltöltött idő azonban értékes időt vesz el az élelemszerzésre fordított időből. Minél tovább pózol, annál nagyobb az alternatív költsége a pózolásnak. Minél tovább állunk a buszmegállóban a 23 24

13 buszra várva (miközben időre megyünk valahová), annál kevésbé tűnik jó megoldásnak taxit hívni. Most már biztos jön! Gondoljunk a vietnámi háborúra, vagy a napjainkban lezajlott iraki háborúra. Az USA egyre jobban belebonyolódott, egyre hatalmasabb összegeket szavazott meg a háború folytatására, és egyre nehezebben száll(t) ki belőle. A Concorde-csapda hasonló logika alapján működött. Az angol-francia közös fejlesztéssel készült Concorde szuperszonikus repülőgép költségei meredeken emelkedtek. Hamar kiderült a fejlesztők számára, hogy ez a projekt soha nem lesz nyereséges. Még az utolsó csavar meghúzásakor is érdemes lett volna kiszállni az egészből, ám a két kormány presztízskérdést csinált az ügyből és végül az eredetileg tervezett összeg többszörösét költötték. Nekünk, magyaroknak nem ismerős ez a játék valahonnan? Gondoljunk csak a most zajló (és még ki tudja meddig tartó) négyes metró építésére, vagy a szlovákok által erőltetett bős- nagymarosi vízlépcsőre, amiből szerencsére mi még időben kiszálltunk. Adam Smith láthatatlan kéz elve azt tanítja nekünk, hogy az egyéni racionalitás, az egyéni érdek létrehozza a társadalmi egyensúlyt, akár a szereplők akarata ellenére is. Gyakran találkozunk azonban olyan esetekkel, ahol az egyén racionalitása össztársadalmi szinten kudarchoz vezet. Az én egyéni érdekem nem fizetni adót, közös költséget, nem hozzájárulni a közös javak létrehozásához, működtetéséhez, ám annál inkább részesedni a közösből. Ha azonban mindenki (vagy legalábbis túl sokan) egyéni racionalitása alapján dönt, a végeredmény a teljes összeomlás. Világunk egyik legnagyobb problémája, valóságos veszélye a globális felmelegedés. A koppenhágai klímacsúcs csúfos kudarca is példázza, hogy az egyéni érdekek követése hová vezethet. IV.6.3. A közlegelők tragédiája Egy falu adott nagyságú legelővel rendelkezik, amely családonként egy tehén eltartására elegendő. Amikor egy család úgy gondolja, hogy még egy tehenet kivisz a legelőre, haszna jelentősen megnő, míg a többiek nyeresége csak alig észrevehetően csökken. Ám a nyereség utáni vágy és a ha neki lehet, hát nekem is elv arra ösztönzi a második, harmadik, sokadik gazdát, hogy ő is megnövelje tehenei számát. A legelő azonban ezt már nem bírja el, így a rendszer összeomlik és mindenkinek lesz két sovány tehene. A baj csak az, hogy a dezertőrök minden állapotban jobban járnak, mint az egyezséget betartók, így nehéz megértetni velük, miért is kell a szabályokat követni. Vajon egy komoly deficittel rendelkező országban, ahol a lakosság elenyésző hányada fizet csak adót, ki jár jobban a legnagyobb válság közepette is, az adófizető állampolgár vagy a potyautas? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízzuk. A társadalmi dilemmák olyan helyzetek, amelyekben az egyes egyének egyénileg racionális cselekvései közösségi szinten irracionális eredményt eredményeznek, azaz az egyénileg ésszerű magatartás olyan helyzeteket hoz létre, amelyekben mindenki rosszabb helyzetbe kerül, mint került volna egyébként. A legtöbb közösségi döntési helyzet mögött ilyen társadalmi dilemmaproblémák állnak: Mint egyének jobban járunk, ha a közösségi forrásokat használjuk anélkül, hogy hozzájárulnánk azok előállításához. Azonban ha mindenki így cselekszik, akkor ezek a közösségi források nem állnak elő. Ha például a halászok annyi halat fognak amennyit csak lehetséges anélkül, hogy figyelembe vennék a többi halász tevékenységét, akkor hosszú távon a halállomány kipusztulása lesz a következménye, azaz az egyéni önzés, a közösség pusztulását eredményezi. Mindez az önérdekkövetés furcsa csavarokhoz vezethet. Az egymással versengő, homogén termékeket gyártó cégeknek gyakran megéri a törvény megszegésével titkos paktumokat kötni, korlátozni az egymás közti versengést, és ezáltal jóval nagyobb haszonra szert tenni. Ám ugyanilyen önérdek alapján gyakran megéri ezekből a jogilag nem törvényes szerződésekből disszidálni, dezertálni. Gondoljunk csak egy árkartell megkötésére, melyben a felek megállapodnak, hogy adott ár alá nem mennek, így szerezve extra profitot. Ám ha valaki megszegi ezt a szerződést és némileg csökkentett áron adja termékét, komoly nyereségre számíthat. Szintén mai magyar valóság, hogy a kartell egyezményt jelentő vállalat (bár maga is nyakig benne volt) büntetlenül megúszhatja, amennyiben a GVH még nem kezdett nyomozni az adott ügyben. (Engedékenységi politika). Miért van mégis az, hogy játékosaink ritkán disszidálnak az ilyen egyezményekből? A válasz egyszerű. Mivel ismétlődéses játékokról van szó, azaz az adott szűk piacon vállalkozásaink rendszeresen találkoznak egymással, lehetőségük van a dezertálót a maguk módján megbüntetni (recprocitás). Vagyis hosszútávú érdekeik a megállapodások betartására kényszerítik őket. Végeredményben tehát azt a furcsa magyar valóságot láthatjuk, hogy a korábban tárgyalt kísérletek végeredményeit (a büntetés hatását egy csoport működésére) épp a feketegazdaságban látjuk igazolódni! Játékelméleti példáinkra még sokszor utalunk majd a későbbi fejezetek során, esettanulmányokon keresztül mutatjuk majd be önöknek ezen modellek életszagúságát, rávilágítunk, hogy az elvontnak hitt közgazdasági elméletek valóban mindennapjaink részét képezik, és áthatják a gazdasági élet minden szegmensét és meghatározzák életünk alakulását is

14 V. A piac működési mechanizmusa A piac egyszerre jelent egy konkrét helyet és egy elvont fogalmat is. A piacon találkoznak egymással a potenciális és tényleges vevők valamint eladók. Keresletüket és kínálatukat a termékek árai közvetítik egymás felé. De a piac egyben jelenti ezen cserekapcsolatok rendszerét is. Beszélhetünk egy termék, vagy egy termékcsoport piacáról, árupiacról, pénzpiacról, munkapiacról, belföldi, külföldi, uniós, vagy unión kívüli stb. piacról. V.1. A piaci szereplők A piacnak passzív és aktív szereplőit különböztethetjük meg. Passzív szereplőként az árut és a pénzt szokás megemlíteni. V.1.1. Az áru Az áru olyan termék vagy szolgáltatás, mely alkalmas szükséglet-kielégítésre, s melyet eleve azért termeltek, hogy azt a piacon értékesítsék. V.1.2. A pénz A pénz meghatározása már nem ilyen egyszerű. A pénz evolúciója hatalmas utat járt be, és a kezdeti egyszerű közvetítő funkciójából kinőve mára a gazdasági élet legmeghatározóbb elemévé vált, önálló életre kelt, a világ ura, néha pedig sajnos az emberek értékmérője is lett. Ezen bevezetőnkben a pénzt eredeti funkcióiban mutatjuk be. Amíg nem alakult ki a munkamegosztás, az árutermelés, addig csak egyszeri, véletlen cserékkel találkozhattunk. A szakosodás azonban a cserék bonyolultságát is életre hívta. Az árutermelő társadalom gyors megoldást hozott, hiszen minden országban léteztek olyan termékek, melyek az emberek napi életéhez elengedhetetlenek voltak. Ilyen lehetett a só, mint tartósító eszköz, vagy az északi népeknél az állatbőr. Ezek a termékek töltötték be az általános egyenértékes szerepét, melyet úgy jellemezhetünk, hogy azt mindenki szívesen elfogadta a csere tárgyául. Idővel a nemesfémek, arany, ezüst vették át ezt a szerepet kiváló tulajdonságaik okán. Kezdetben a súlyuk alapján viszonyították őket egymáshoz. Ezt mutatja az is, hogy néhány pénznem a mai napig ezt a súly mértékegységet használja névként (font, márka). A pénz feladata volt, hogy értéket, értékarányokat mérjen (értékmérő funkció), közvetítse a termékek cseréjét (forgalmi eszköz funkció), létrehozza a hitelezés rendszerét (fizetési eszköz funkció), a felhalmozás, kincsképzés eszközévé váljon (felhalmozási eszköz funkció), és áttörve a határokat a nemzetközi kereskedelemben is hatékonyan működjön (világpénz funkció). IV.1.3. A vevő és a kereslet Vevőként a piacon számos szereplő jelenhet meg. A háztartások, mint végső fogyasztók, a vállalatok, mint az inputjavak vásárlói, az állam, mint megrendelő. A vevő a kereslet megtestesítője, melyet nem szabad összekevernünk a szükséglet fogalmával. A szükséglet egy hiányérzet, mely arra késztet bennünket, hogy megszüntessük azt. Keresletté azonban csak akkor válik, ha az pénzzel alátámasztott, realizálható szükséglet. A kereslet kapcsolatot fejez ki az adott termék ára és a vásárolni kívánt mennyiség között. Normál esetben, ha egy termék ára növekszik, csökken a vevő termék iránti kereslete. Az ár és a mennyiség között kölcsönösen egyértelmű, függvényszerű megfeleltetés hozható létre. A kereslet megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett a vevő mennyit képes és hajlandó vásárolni az adott termékből. Alapesetben a keresleti függvény (D) szigorúan monoton csökkenő. Vízszintes tengelyén a mennyiséget (Q), függőleges tengelyén pedig az árat (P) jelenítjük meg. P1 P2 P D A B keresett menny. változása A B D D q1 q2 Q q1 q2 Q Különbséget kell tennünk azonban kereslet és keresett mennyiség között. Az előbbit már definiáltuk, és azt is megállapítottuk, hogy az egy függvényként értelmezhető. A keresett mennyiség azt mutatja meg, hogy adott áron a vevő mennyit képes és hajlandó megvásárolni a termékből. A két definíció nagyon hasonló, ám nem mindegy, hogy különböző lehetséges árakhoz, vagy egy adott árhoz rendelünk mennyiséget. Ha egy konkrét meghatározott árral dolgozunk, akkor valójában a keresleti függvény egy adott pontját határozzuk meg. P P kereslet változás 27 28

15 Vizsgáljuk meg ezek után a változásokat: Ha egy kétváltozós függvény független vagy függő változóját módosítjuk, akkor mindig egy az adott függvényen való elmozdulást kapunk. A keresleti függvény esetében tehát a keresett mennyiség változását az árváltozás okozhatja, mely az adott függvény egyik pontjából egy másik pontba való elmozdulást jelent. (A B 1. ábra) Mi a helyzet azonban akkor, ha a két változótól különböző harmadik tényezőt változtatjuk meg? Ez esetben maga a keresleti függvény mozdul el (legtöbbször önmagával párhuzamosan tolódik el). Ezt az elmozdulást okozza például a szükséglet módosulása, a fogyasztó jövedelmének változása, vagy a helyettesítő, kiegészítő termékek árának növekedése, csökkenése. Ezen esetekben ugyanis a fogyasztó változatlan árak mellett is módosítja a megvásárolt mennyiséget. (q 1 q 2 2. ábra) V.2. A Marshall kereszt A keresleti és kínálati függvények együttesen jellemzik egy adott termék piacának egészét. A két függvény egy koordináta-rendszerben történő ábrázolása jól jellemzi a piaci jelenségeket. Mindkét függvény esetében az ár lesz a független változó, míg a kereslet és kínálat azonos termékre vonatkozik, vagyis azonos dimenzióban van. Ez az úgynevezett Marshall kereszt, melyet Alfred Marshallról neveztek el. P D S IV.1.4. Az eladó és a kínálat P1 túlkínálat P P2 P1 Másik aktív szereplőnk az eladó, a termelő, aki szintén az ár függvényében hozza meg döntéseit. Magasabb eladási árak (és változatlan költségek) mellett a termelőnek megéri növelnie kibocsátását. Kínálati függvényünk tehát szigorúan monoton növekvő lesz. A kínálat megmutatja, hogy különböző lehetséges árak mellett az eladó mennyit képes és hajlandó eladásra termelni az adott termékből. Itt is meg kell különböztetnünk a kínálattól a kínált mennyiséget, mely egy adott ár mellett mutatja meg, hogy az eladó mennyit képes és hajlandó eladásra termelni az adott termékből. A kínálat tehát maga a függvény, míg a kínált mennyiség az adott függvény egy meghatározott pontja. x A B S q1 q2 S q1 q2 Q A kínált mennyiség változását itt is az ár változása okozhatja, amely a kínálati függvényen való elmozdulást jelent. (A B) A kínálat változása a két (függő és független) változótól eltérő tényező hatására történik. Ilyen lehet a termelő költségeinek a változása, törvényi tiltás (lásd drogkereskedelem, alkoholtilalom), technológiai fejlesztés, vagy a mezőgazdaságban valamilyen természeti katasztrófa bekövetkezése. P P S S Px P2 V.2.1. Az egyensúly q1 q2 qx q2 q1 túlkereslet Az ábrán jól látható, hogy a két függvény egy adott pontban metszi egymást. Ez az adott termék piacának kiemelten fontos pontja, az egyensúlyi pont. Létezik tehát a piacon egy kitüntetett ár, mely mellett az eladók és vevők szándékai megegyeznek, a keresett és kínált mennyiségek egyenlőek lesznek. V.2.2. Az egyensúlytalansági helyzetek Q Mi a helyzet akkor, ha a piaci ár az egyensúlyi árnál magasabb? A növekvő ár nagyobb kínált és kisebb keresett mennyiséget eredményez, azaz az egyensúlyinál magasabb ár esetén a piacon túlkínálat alakul ki. Az egyensúlyinál alacsonyabb árak csökkenő kínált és növekvő keresett mennyiségeket eredményeznek, azaz ez esetben a piacon túlkereslet lesz. Mi történik a piacon, ha az egyensúlyitól eltérő árakkal találkozunk? Adam Smith szerint ekkor működésbe lép a láthatatlan kéz, mely gyakran az egyéni szereplők szándékai ellenére is a piacot az egyensúlyi ár felé tereli. Túlkínálat esetén az eladók kénytelenek az árat csökkenteni, ám jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen mértékben? A gazdasági szereplők nem tudják az egyensúlyi árat, az a piaci alkuk alapján alakul ki. Tegyük fel, hogy az ár oly mértékben csökken, hogy az az egyensúlyi ár alá süllyed. Ekkor a 29 30

16 túlkeresletes állapot miatt a termék ára nőni fog. Hogy mennyire kell az áraknak növekedniük azt most sem tudhatjuk. Amit biztosan tudhatunk, hogy hová ne emeljük az árakat, hisz azt az árat a piac már értékelte. A piaci mechanizmusok során tehát az egyensúlyi ár körüli egyre kisebb mértékű ingadozás tapasztalható (úgynevezett puhatolózás folyik), mely végül elvezet az egyensúlyi ponthoz. A klasszikus közgazdaságtan ezt az elméletet a newtoni mechanikából orozta el. Minden rendszer nyugalmi állapotra törekszik, s mindaddig, amíg abból valamely külső erő ki nem mozdítja, ebben az állapotban marad. Ha azonban a rendszert kimozdítjuk e statikus állapotából, akkor az saját belső törvényszerűségei miatt visszatér ebbe a nyugalmi állapotba. Gondoljunk a nyugalmi helyzetéből kimozdított ingára. Nem csak azt látjuk, hogy visszatér a statikus nyugalmi állapotba, hanem azt is, hogy ezt milyen módon teszi. Az egyensúlyi pont körüli kilengés egyre kisebb és kisebb, míg az egyensúly újra be nem áll. Ennek a közgazdaságtanban az úgynevezett pókháló modell felel meg, a) Normál jószágok Azon esetekben, ahol az együttható pozitív, normál jószágokról beszélhetünk. A hányados pozitív volta azt jelenti, hogy a számláló és a nevező értéke azonos irányban változott, azaz növekvő jövedelem növekvő keresletet, csökkenő jövedelem csökkenő keresletet indukált, és ha belegondolunk valóban ez a normális reakció. A normál jószágok köre sem egységes. Ha az együttható egynél is nagyobb, akkor superior vagy luxus jószágról, míg ha nulla és egy közötti értéket vesz fel, létszükségleti jószágról van szó. Vagyis akkor beszélünk luxus jószágról, ha egy adott szituációban a kereslet százalékos változása meghaladja a jövedelem százalékos változását. b) Inferior (alárendelt) jószágok V.3. A rugalmassági együtthatók A keresleti görbe elemzése rendkívül fontos a vállalatok számára, segítségükkel ugyanis előre jelezhetik hogyan is reagálnak a fogyasztók különböző keresletet befolyásoló tényezők megváltozására. Hogyan változtatják meg a vevők vásárlásaikat az adott termékből, ha változik annak ára? Gazdasági válság idején milyen mértékben csökkentik vásárlásaikat jövedelmeik csökkenése miatt? Keresik továbbá arra is a választ, hogy a konkurencia árváltoztatása hogyan hat az ő termékük eladott mennyiségére? Mindezen hatások vizsgálatára a legalkalmasabb közgazdaságtani eszköz a kereslet rugalmasságának meghatározása, mely azt mutatja meg, hogy a keresletet befolyásoló adott tényező 1%-os változása hány %-kal változtatja meg az adott termék keresett mennyiségét illetve keresletét. A kereslet rugalmassága is matematikailag szigorúan meghatározott módon számítható. Jegyzetünk keretei között azonban amennyire csak lehet, tartózkodunk függvények és képletek ismertetésétől, az egyes elméletek tartalmi lényegének megértésére törekszünk csupán. V.3.1. Jövedelemrugalmassági együttható A kereslet jövedelemrugalmassága megmutatja, hogy a jövedelem 1%-os változásának hatására a kereslet hány %-kal változik. ε(i)=(kereslet %-os változása)/(jövedelem %-os változása) Egy Engel nevezetű német háztartásstatisztikus több ezer háztartás fogyasztói szokásait vizsgálta a jövedelem függvényében. Ennek alapján két fő csoportot különböztetett meg. Bizonyos esetekben a logikának látszólag ellentmondó reakciókat látunk. Számos esetben fordulhat az elő, hogy valamely háztartás azért vásáról meg bizonyos terméket vagy termék csoportot, mert jövedelmi helyzete nem tesz mást lehetővé. Ha azonban jövedelmi helyzete javul, a nemszeretem terméket helyettesíteni kezdi egy számára vonzóbb, hasznosabb termékkel, így az adott termék kereslete csökken. Hasonló a helyzet, ha a háztartás anyagi helyzete valamilyen külső ok miatt (munkanélküliség, betegség) jelentősen leromlik. Ekkor a háztartás kénytelen átrendezni fogyasztói szerkezetét és olyan termékeket is megvásárol, melyeket jobb anyagi helyzetében nem vett volna meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egyes termékek e három csoportba egyértelműen besorolhatóak. Minden fogyasztó ízlése, jövedelmi helyzete más és más reakciókat vált ki adott termékek esetében. Az is előfordulhat, hogy ugyanazon termék ugyanazon fogyasztónál mind a három csoportba besorolható jövedelmi helyzetének változása kapcsán. Tegyük fel, hogy egy négytagú család mindkét szülője munkanélküli. Alacsony jövedelmük miatt hetente egyszer engedhetik meg maguknak, hogy hús kerüljön az asztalra. Szerencsére az egyik szülő állást kap, így havi rendelkezésre álló jövedelmük 40%-kal, húsfogyasztásuk ugyanekkor 80%-kal nő, immáron hetente két alkalommal kerülhet húsétel az asztalara. Ekkor a hús, mint luxus termék jelenik meg, hiszen jövedelemrugalmassági együtthatója egynél nagyobb (egész pontosan 2). A család helyzete tovább javul, amikor a másik szülő is munkához jut. Jövedelmük 50%-kal, húsfogyasztásuk azonban már csak 40%- kal nő. Bár a növekvő jövedelem, növekvő keresletet eredményezett együtthatónk itt már egynél kisebb (0,8), így a hús jelen esetben létszükségleti jószág. A család sorsa szerencsésen alakul, vállalkozásba kezdenek, mely egyre jövedelmezőbb lesz és jövedelmi helyzetük minden eddiginél jobbá válik. A család ekkor úgy dönt, hogy megengedhetik maguknak a kissé drágább reformétkezést is, melynek során húsfogyasztásukat csökkentik és azt 31 32

17 biozöldségek fogyasztásával helyettesítik. Ekkor már a hús inferior jószággá degradálódik. V.3.2. Árrugalmassági együttható A kereslet árrugalmassága megmutatja, hogy az ár 1%-os változásának hatására a keresett mennyiség hány %-kal változik. ε(p)=(kereslet %-os változása)/(ár %-os változása) fogyasztói csoportokban azonban felmerülhet a gyanú a hirtelen árcsökkentés kapcsán és azzal a gyanúperrel élnek, hogy az árcsökkentés mögött komoly minőségi problémák lehetnek. Az a furcsa helyzet állt itt elő, hogy sok fogyasztó Ft-ért megvette volna a készüléket, hiszen információk hiányában a készülék első ránézésre kiváló minőségűnek tűnhet, ám Ftos ár mellett eláll vásárlási szándékától. A 80-as években egy magyar neves televízió márka egyik típusa használat közben túlmelegedett és képcsöve gyakran fel is robbant. A gyorsan terjedő hírek a készülék minőségi hibájáról a csökkenő árak ellenére is jelentősen csökkentették a készülék keresett mennyiségét, míg végül veszélyessége miatt azt a forgalomból ki is vonták. a) Normál árhatás A sznob hatás Ha logikusan végiggondoljuk belátható, hogy alapesetben ennek az együtthatónak negatívnak kell lennie, mivel a keresleti függvényünk negatív meredekségű, azaz növekvő árak csökkenő keresett mennyiséget eredményeznek. b) Paradox árhatás Kivételek azonban itt is akadnak. Több esetben is megfigyelhető, hogy növekvő árak növekvő, csökkenő árak pedig csökkenő keresett mennyiséget vonnak maguk után. Ezeket hívjuk paradox árhatásoknak. Nézzünk néhány példát ezekre a kivételekre: A spekulációs hatás Juli néni a henteshez betérve szomorúan látja, hogy a csirkemell ára 950 Ft-ról 1050 Ft-ra emelkedett. Pista bácsi (a hentes) azonban elárulja Juli néninek, hogy sajnos ez az áremelkedés folytatódni fog, és két héten belül akár 1400 Ft is lehet a hús ára. Juli néni ekkor megelőzve a további áremelkedés okozta veszteségeket készletfelhalmozásba kezd, és azonnal vásárol 10 kg csirkemellet, amit aztán a mélyhűtőben tárol. Vagyis itt növekvő árak mellett növekvő keresett mennyiséget láthatunk. A minőség hatás Az Alien típusú televíziókészülék ára Ft-ról hirtelen Ft-ra csökkent. Sokan minden bizonnyal ilyen alacsony ár mellett vásárolni fognak az adott készülékből, azaz itt normál árhatással találkozhatunk. Bizonyos Hősünk kutya vásárlás előtt áll, és azon tanakodik, milyen fajtájú ebet vásároljon magának, természetesen a legjobb tenyésztőtől. A 90-es évek közepén hatalmas divat volt a szibériai husky. Akkoriban érkeztek az országba az első példányok. Kék szemével, gyönyörű megjelenésével sokakat rabul ejtett. Arra gondoltak, hogy ez a gyönyörű farkas ivadék minden betörőt távol tart majd a házuktól. Ezek az emberek három dolgot nem tudtak a huskyról. Sosem ugat, soha senkit nem harapna meg, viszont több tíz kilométeren keresztül képes elhúzni szánon, a betörőknek a szerzett zsákmányt.:-)) A divatot meglovagolva a tenyésztők egyre többet és többet adtak el, pedig egy-egy pedigrés kutyáért komoly tízezreket kértek akkoriban. (Megjegyezném, hogy e könyv szerzője is ekkor vásárolta szibériai huskyját, ám mentségére legyen mondva nem státuszszimbólumnak, hanem valódi szánhúzónak és társnak vette maga mellé :-)). Mára a kutya-divat megváltozott és huskyt venni anyagilag messze nem olyan megterhelő, mint 15 évvel ezelőtt. A divat az egészen apró termetű ebek felé fordult, akikért gazdájuk nem sajnálja gyakran a százezres nagyságrendű árat sem. Ezek a kutyusok gyakran státuszszimbólumként jelennek meg, amikor azonban a divat mást diktál, új státuszszimbólumok jelennek meg, a régiek eltűnnek és ez a termékek árában is megjelenik. Ezekben az esetekben tehát azt láthatjuk, hogy az árrugalmassági együttható értéke pozitív, a keresleti függvény pozitív meredekségű. V.3.3. A kereszt-árrugalmassági együttható Ha egy termék ára változik, megváltozik az adott termék keresett mennyisége. Ez az árváltozás azonban más termékek piacára is kihathat. Az egyik autótípus árának jelentős csökkenése befolyásolja a másik típus eladási mennyiségét. Ha nő az alma ára, a fogyasztó más gyümölcsökkel fogja helyettesíteni, melyeknek nem, vagy kevésbé nőtt az ára. Ha a síléc ára egy akció során 50%-kal csökken, akkor a sícipőből is több fogy annak ellenére, hogy a cipő ára változatlan maradt. Leegyszerűsítve egy kicsit a valóságot a termékek egymáshoz fűződő 33 34

18 viszony alapján három fő csoportot alkothatunk. Léteznek helyettesítő, kiegészítő és független termékek. Helyettesítő lehet két különböző üdítő, a vaj és a margarin, a körte és az alma, két különböző márkájú dvd lejátszó stb. A termékek kiegészítő viszonyban állnak egymással, ha azok fogyasztása valamilyen szinten egymáshoz kötődik. Ilyen lehet az előbb már említett síléc és sícipő, a kávé és a cukor, a tankönyv és a hozzátartozó példatár. Azt viszont kijelenthetjük, hogy a vaj árának változása hatástalan lesz az autópiacra, a tej árának növekedése sem rengeti majd meg az ingatlanpiacot. A kereszt-árrugalmasság megmutatja, hogy az egyik termék árának 1%-os változása hány %-kal változtatja meg egy másik termék keresletét. ε(p)=(x termék keresletének %-os változása)/(y termék árának %-os változása) a) Helyettesítő termékek Helyettesítő termékek esetében, ha az egyik termék ára nő, akkor a fogyasztók az adott termékből csökkentik vásárlásaikat (csökken a keresett mennyiség), és helyette a relatíve olcsóbbá vált termékből növelik keresletüket. Helyettesítő termékek esetében tehát a kereszt-árrugalmassági együttható pozitív lesz. Figyelembe kell vennünk itt a helyettesíthetőség mértékét, valamint a helyettesítő termék árának közelségét. Egy gagyi, rossz minőségű házimozi rendszer árának növekedése nem lendíti fel a többszázezer forintos profi berendezések iránti keresletet. b) Kiegészítő termékek Kiegészítő termékek esetében fordított reakciót figyelhetünk meg. Maradva a klasszikus példánál, a síléc árának csökkentése növeli annak keresett mennyiségét és vele együtt nő a kiegészítő termékek, sícipő, síruha stb. kereslete, vagyis itt a rugalmassági együttható negatív lesz. c) Független termékek Az idézőjel nem véletlen. Valamilyen kapcsolat, harc minden termék között van, ami korlátozott lehetőségeinket, korlátozott jövedelmünket mutatja. Ha én bármely termék vásárlása mellett döntök, az szűkíti a más termékekre költhető jövedelmi lehetőségeimet, hatva ezáltal a többi termék piacára. Igaz ez a hatás gyakorta elhanyagolhatóan kicsi, így nem követünk el hibát, ha ez esetben az együttható értékét nullának vesszük. V.3.4. Rugalmas és rugalmatlan kereslet a) Rugalmas kereslet A kereslet árrugalmasságánál van egy másik fontos vizsgálandó tényező, mégpedig az együttható abszolút értékének nagysága. Ha az együttható abszolút értékének nagysága nagyobb, mint 1, akkor rugalmas keresletű termékről beszélünk. Legyen például ε(p)=-1,5. Ezt azt jelenti a képlet alapján, hogy az ár 10%-os növekedésének hatására a keresett mennyiség 15%-kal nőtt, azaz a fogyasztók érzékenyen reagáltak az árváltozásra. Ez az érték termékenként változó, de az adott termék esetében sem feltétlenül állandó. Az esetek többségében magasabb árfekvés esetén a fogyasztók egyre árérzékenyebbek lesznek. Eladónk illetve termelőnk esetében ez azért fontos, mert jól látják a fogyasztók reakcióit, illetve a reakciók mértékét. Egy árrugalmas termék esetében általában érdemes árat csökkenteni, mert az az árbevétel növekedéséhez vezet. Tegyük fel, hogy ε(p)=-2. Ekkor a 10%-os árcsökkentés 20%-os keresett mennyiség növekedéshez vezet. Az árbevétel(tr) egyenlő az ár(p) és az eladott mennyiség(q) szorzatával. TR=p*q. Az ár 10%-os csökkenése esetén 0,9p-vel, míg az ár 20%-os növekedése esetén 1,2q-val számolhatunk. Ekkor TR= 0,9p*1,2q=1,08p*q, tehát az árbevétel 8%-os növekedése figyelhető meg. b) Rugalmatlan kereslet Árrugalmatlan egy termék kereslete, ha árrugalmassági együtthatójának abszolút értéke kisebb, mint 1. Ha ε(p)=-0,6, akkor ez azt jelenti, hogy az ár 10%-os emelkedése a keresett mennyiséget csak 6%-kal csökkenti. Vagyis ez esetben a fogyasztók kevésbé árérzékenyek. Számos terméknél, elsősorban az alapvető élelmiszereknél vagy például a benzinnél tapasztalhatóak ezek a jelenségek. Fontos azonban ismét megjegyeznünk, nem mindegy az adott termék esetében az éppen aktuális ár. A benzinnél megfigyelhető volt, hogy az árnövekedés hatására a forgalom alig vagy egyáltalán nem csökkent. Amikor azonban átlépte az úgynevezett lélektani határt a benzin ára, a fogyasztók hirtelen árérzékenyek lettek és az üzemanyag forgalma jelentősen csökkent. Másrészt miden fogyasztó reakciója különböző. Ugyanaz a termék az egyik fogyasztónál árrugalmas, a másiknál árrugalmatlan lehet jövedelmi helyzetüknél, eltérő ízlésüknél fogva. c) Egységnyi rugalmasság, illetve merev kereslet Ha az együttható éppen egy, akkor egységnyi rugalmasságról, ha nulla, teljesen merev keresletről beszélhetünk

19 Röviden megvizsgáltuk tehát a piac alapvető működési mechanizmusát, az árak és jövedelmek hatását a keresletre, illetve a termékek egymáshoz fűződő viszonyát. V.4. A könnyű drogok piaca A következőkben megvizsgáljuk a könnyű drogok piacát közgazdaságtani szempontból, felhasználva mindazon ismereteket, melyeket eddig elsajátíthattak. Felhívnám figyelmüket, hogy az itt leírtak nem a szerző véleményét tükrözik, hanem e rendkívül sokoldalú probléma egyik lehetséges megközelítési módját. Kérdéseket vetünk fel, miszerint a könnyű drogok rendkívül szigorú megítélése és elítélése miért nem jár például az alkohol tilalmával? Miért engedhető meg, hogy naponta több alkohol reklámot is sugároz minden televíziós csatorna, miközben csak Magyarországon közel alkoholistát tartanak nyilván (és vajon mennyi lehet valójában?) Betegségeik kezelése súlyos milliárdokkal terheli az adófizetők zsebét, az alkohol miatt bekövetkezett családon belüli erőszak több tízezer embernek teszi pokollá az életét nap mint nap. A dohányzás okozta függőségnek évente közel halálos áldozata van. Hosszú évek óta vita folyik szakemberek és civil szervezetek között a könnyű drogok legalizációjáról. Sok országban eltérő mindennek a jogi megítélése is. A dilemma az adott terület kriminalizálása és dekriminalizálása körül folyik. Távol álljon tőlem, hogy olyan kérdésekben foglaljak állást, melyekről nálam szakavatottabb kollégáim, gyakorlati szakemberek tartanak önöknek előadást, csupán egy elméleti feltevés közgazdaságtani megközelítését kapják, melynek egyébként sok, szintén szaktekintélynek számító, híve van. A harmincas évek Amerikájában a szesztilalom idején hasonló piaci jelenségeknek lehettünk szemtanúi. A tilalom hatására az alkohol kínálata jelentősen visszaesett, melynek következtében az alkohol ára az addigi 3-4- szeresére ugrott, s az eddig biztos állami bevételek helyett a maffia hihetetlen megerősödését, meggazdagodását tapasztalhattuk. A könnyű drogok legalizációja (megfelelő törvényi háttérrel és szigorúan állami monopóliummal) a drogok árát nyilván csökkentené, és ezáltal megkönnyítené a hozzájutást, ami egyértelműen a legalizáció ellen szól. Az így létrejövő állami bevételek azonban megfelelő hatékonysággal lennének használhatóak a kemény drogok elleni küzdelemre. Az állami bevételek elkülönített alapba való helyezésével nem az adófizetők pénzéből kellene finanszírozni a drogfüggő betegek gyógyítását illetve rehabilitását. Komoly pénzalapok keletkeznének, melyekből hatékonyan lehetne támogatni a drogprevenciót, a médiákban reklámkampányokkal küzdhetnénk az ellen, hogy a fiatalok ne kerüljenek a drog hálójába. Egyes szakemberek véleménye szerint a legalizáció nem felhívás keringőre, hanem épp ellenkezőleg, a drog elleni küzdelem hatékony eszköze, nem utolsósorban pedig a drogkereskedők elleni küzdelemben hatékony rendőri fellépést, drogelhárító csoportok létrehozását tenné lehetővé. A tilalom hatására azonban a magasabb árak és az ennek következtében létrejövő jelentősebb árbevételek a szervezett bűnözést gazdagítják és erősítik. Külön felmérést igényelne persze az is, hogy a könnyű drogok esetében árrugalmas vagy árrugalmatlan termékről van-e szó, illetve, hogy milyen mértékben jelentkezik a helyettesítő hatás. A magasabb drog árak miatt milyen mértékben nő a legálisnak minősített gyógyszerek, antidepresszánsok, alkalmazása (rosszabb esetben alkohollal keverve)? V.5. A holland drogpolitika A holland drogpolitikáról számos közhely, előítélet és tévedés tartja magát makacsul a közvéleményben. "Hollandiában minden drog legális", "Amszterdamban burjánzik a drogbűnözés", "A hollandok elvesztették a kontrollt a drogok felett" - csak hogy néhányat említsek. A másik oldalon persze van egy idealizáló kép is, mely Hollandiát olyan országként kezeli, ahol gyakorlatilag "megoldották" a kábítószerkérdést, ahol a drogfogyasztók száma csökken, ahol nincsen drogbűnözés stb. Kevés olyan publikáció jelent meg eddig magyar nyelven, mely tárgyilagosan és a szokásos sztereotípiáktól mentesen vizsgálja a kérdést. Ez az írás sem lesz részrehajlástól mentes, azonban a tárgyilagosság igényét mindenképpen szem előtt tartja. A holland drogpolitika egy olyan jogfilozófiai szemléleten alapul, mely alapvetően tér el a világ legtöbb országában alkalmazott ideológiáktól. Ezt a szemléletet lehet "pragmatista" vagy "non-moralista" szemléletként aposztrofálni, s lényege az a megfigyelés, hogy a politikai álláspontoktól, hatósági tiltástól, avagy engedélyezéstől függetlenül a drogok a társadalmi élet szerves részét alkották és fogják alkotni: a drogmentes világ amerikai eszméje illúzió. Drogfogyasztók mindig is voltak és mindig is lesznek. Az állam feladata az, hogy felmérje az egyes drogoknak a társadalomra jelentett veszélyét és a potenciális ártalmakat, melyekhez használatuk vezethet. Ezeknek az ártalmaknak a minimalizálása lehet egy józanabb drogpolitika célkitűzése, nem a totális absztinencia és a fogyasztók számának nullára csökkentése. A "drogmentes társadalomért" vívott morális sallangokkal és hangzatos, de kevésbé hatékony eszközökkel vívott keresztes-háború helyett a hollandok jóval profánabb célokat tűztek ki maguk elé, s ezt legtöbbször a droghelyzet "de-eszkalizációjának "illetve"normalizációjának"nevezik. A kulcsfogalom az ún. ártalomcsökkentő drogpolitika, melynek célja a drogok által kifejtett ártalmas hatások minimalizálása. Ennek a politikának csupán egyetlen láncszeme az a jogi lépés, melyet a holland drogpolitika kapcsán a legtöbbször emlegetnek, nevezetesen a könnyű drogok "legalizációja". Azért áll idézőjelben ez a kifejezés, mivel Hollandiában a kender származékok sosem lettek "legalizálva", valójában csak a csekély mennyiségű kender 37 38

20 termesztése, birtoklása és eladása lett dekriminalizálva. A holland ártalomcsökkentő drogpolitika más elemei ritkábban kerülnek szóba: a hatékony ifjúsági prevenciós és rehabilitációs programok, a metadon-program, a tűcsere-program és az ún. "szabad zónák" rendszere. V.5.1. A holland drogpolitika kezdetei Miért alakult másként a holland drogpolitika, mint a világ más országaiban? Ennek megértéséhez szükségünk lesz egy történeti áttekintésre. Hollandia a 19. században a többi gyarmatosító országokkal együtt kivette részét a kábítószer-kereskedelem jelentette tetemes haszonból. Ekkoriban azonban Európa országai még csak elsősorban kereskedtek a drogokkal, saját országaikban nem volt jelentős drogfogyasztás. Hollandiában a népi gyógyászatban használták a mákonytinktúrákat és az ópiumot, a kender és a kokacserje származékait szintúgy. A 19. század második felében ezeket már kereskedelmi forgalomba is hozták, mint gyógyszereket. A használatuk azonban igen korlátozott volt. Míg más országokban a nagy háborúk hozzájárultak a morfinizmus elterjedéséhez, addig a többnyire békében élő Hollandiában eleinte ez nem volt jellemző. A kábítószer-kereskedelem a gyarmatokkal azonban hatalmas profitot hozott a kereskedőknek és az államnak is: 1834 és 1875 között 3,369 millió guldenes hasznot (kb. 2 millárd dollár), 1876 és 1915 között pedig 7,033 millió guldenes hasznot (kb. 3,5 milliárd dollár) könyvelhetett el a holland kincstár az ópiumkereskedelemből, mely az összes kincstári jövedelmek 10%- kát tette ki. A kokain kereskedelem szintén igen jövedelmező volt, mivel a holland üzletemberek felismerték, hogy a dél-amerikai kokacserjét kiválóan lehet termeszteni az indonéziai holland gyarmatokon is. A kokalevél termelés 1920-ban tetőződött 1700 tonnában ban megalakult a Holland Kokain Gyár (Dutch Cocaine Factory) is, mely elvileg gyógyászati, gyakorlatilag azonban már rekreációs célból is termelt kokaintermékeket - ekkor még a világ többi részéhez hasonlóan legálisan ben ugyan hoztak egy rendeletet, melyben az ópiumkereskedés limitjét 50 grammban határozták meg az orvosok és gyógyszerészek számára, azonban ez a rendelet nem vonatkozott a nagykereskedőkre. A múlt század elején Amerikában már komoly gondokat jelentett a lakosság drogfogyasztása, míg Európában ezek a gondok még csak mérsékelten jelentkeztek. Ez is a magyarázata annak, hogy az USA már a kezdetektől a kábítószerellenes háború meghirdetői és zászlóvivői közé tartozott ben az USA összehívta az első nemzetközi konferenciát a drogkereskedelem szabályozására, majd Hágában 1911-ben egy újabb konferencia ült össze ugyanebben a témában. Már itt kitűntek a felfogásbeli különbségek a holland és az amerikai megközelítés között, a hollandok ugyanis vonakodtak az amerikaiak által javasolt szigorú prohibicionista intézkedések elfogadásától ben azonban megszületett a Hágai Ópium Konvenció (Hague Opium Convention), melynek 9. cikkelye kimondta, hogy az aláíró országokban az ópiumot ezután csak orvosok írhatják fel gyógyászati célból, egyéb forgalmazását és birtoklását pedig büntetni kell. Ez volt az első ilyen jellegű nemzetközi egyezmény. V.5.2. A tiltás évtizedei Az egyezmény nyomában a holland parlament 1919-ben elfogadta az ún. Ópium-törvényt, melynek értelmében betiltották az ópium nem gyógyászati célú használatát (1928-ban ezt módosították). Az üldözés azonban korántsem volt annyira szigorú, mint pl. az Egyesült Államokban. Ez megalapozta Hollandia "rossz hírnevét", mely a dealerek és fogyasztók enyhe büntetési tételei miatt terjedt el. Az üldözés csak 1930-tól vált intenzívebbé, mikor megalakult a rotterdami rendőrség kábítószer ügyosztálya. A törvény és a szigorítások azonban nem értek célt, az ópiumcsempészet továbbra is virágzott a feketepiacon. A fogyasztók Hollandiában egy jól körülhatárolható csoport voltak: a kínai közösség tagjai, akiknek 75%-ka ópiumot szívott saját negyedeiben, s ezt a hatóság legfeljebb pénzbüntetésekkel büntette. A vöröslámpás negyedekben ekkor kezdett népszerűvé válni a kokain használata a prostituáltak és klienseik között. Ha nemzetközi kitekintést teszünk, azt kell mondanunk, hogy ugyanebben az időben ez a "lágy" drogpolitika nem volt holland sajátosság: Angilában például 1920 és 1950 között szintén lehetett receptre kapni ópiumot, a kábítószerügyeket pedig sokkal inkább az egészségügyi, mint a bűnüldöző hatóságok tartották kezükben. Ami a kenderfogyasztást illeti, a második világháború előtt csak spóradikus, szűk körű fogyasztásról beszélhetünk, főleg egyes bohém művészek körében. A háború után a swing zenei hullám elérte Hollandiát is, és ennek a zenének a rajongói gyakran marihuánát szívtak. Elsősorban a Németországban tartózkodó és Hollandiába átruccanó amerikai katonák voltak a holland kender fő vásárlói. A kender egészen 1953-ig legális volt Hollandiában, ekkor azonban a tiltott anyagok listájára került az Ópiumtörvényben, 1955-ben pedig letartóztatták az első marihuána árusokat. Megalakult az amsterdami rendőrség kábítószerügyi alosztálya is, melyet amerikai segítséggel hoztak létre, ugyanis az USA "aggódott" saját katonáinak gyakori marihuána kirándulásai miatt. Az ötvenes években mindazonáltal a kábítószer fogyasztás nem érte el a holland társadalom számottevő rétegeit, csak egyes marginális csoportokat. Ez a helyzet a hatvanas években gyökeresen megváltozott. A "pszichedelikus forradalom", a beatkultúra, a hippi-mozgalom elérte Hollandiát is, és a fiatalok nagy tömegben fordultak szembe a szülők kultúrájával. Ennek a lázadásnak egy része volt a marihuána szívás is, egyeseknél pedig a keményebb drogok fogyasztása. Új drogok jelentek meg a színen: először az amfetamin, majd 1965 után az LSD, 1972-ben pedig megérkezett az első komolyabb heroin szállítmány is. A régi drogok terén is felborult a régi egyensúly: a kínai diaszpóra elszigeteltsége megszűnt, mivel egyes fiatalok a kínaiaktól vettek ópiumot, és 39 40