ŐSHONOS HALFAJOK IVADÉKÁNAK TÁPLÁLKOZÁSI STRATÉGIÁJA, TROFIKUS KAPCSOLATAI, NÖVEKEDÉSE ÉS TÚLÉLÉSI ESÉLYE A BALATONBAN

Átírás

1 ŐSHONOS HALFAJOK IVADÉKÁNAK TÁPLÁLKOZÁSI STRATÉGIÁJA, TROFIKUS KAPCSOLATAI, NÖVEKEDÉSE ÉS TÚLÉLÉSI ESÉLYE A BALATONBAN Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Összefoglalás. Munkánk során igyekeztünk feltárni a fogassüllő, a kősüllő, a dévérkeszeg és a vágódurbincs ivadék mennyiségében mutatkozó tér- és időbeni változásokat, vizsgáltuk az ivadék növekedését, mortalitását és táplálkozási szokásait. Vizsgáltuk a vízhőmérséklet változásainak hatását az ivadék növekedésére és mennyiségére. Értékeltük a fogassüllő állomány pótlásának jelenlegi és célszerű stratégiáját. Bevezetés A balatoni halivadék mennyiségének felmérését és az ivadék életfeltételeire irányuló kutatásainkat 1999-ben kezdtük el (a jelen kiadványban bemutatottakon felüli közlemények: (Specziár 22a,b, 24, 25a,b, Specziár és Bíró 22, 23, 24, Rezsu és Specziár 26). Az eddigi eredményekből kiderült, hogy a fogassüllő (Sander lucioperca) és a kősüllő (Sander volgensis) termékenysége, illetve a szaporodó állomány méretéhez képest, a korai ivadék mennyisége a Balatonban magas. Ezzel szemben az ivadék túlélése más vízterületekhez képest alacsony. A dévérkeszegnél (Abramis brama) bár a termékenység átlagosnak tekinthető, az ivadék mennyisége mégis kevés. A táplálék összetétele alapján a 1-15 mm-nél kisebb fogassüllő ivadék táplálkozási lehetőségei kedvezőtlenek a tóban. Kimutattuk, hogy a fogassüllő és a kősüllő ivadéka között számottevő táplálkozási konkurencia nem áll fenn. Vizsgálataink bizonyították, hogy a fogassüllő állomány pótlásának jelenlegi gyakorlata részben hibás feltevéseken alapul, így módosításra szorul. Az előnevelt ivadék telepítése ugyanis lényegében értelmetlen, helyette az egynyaras ivadék telepítését kell előtérbe helyezni időszakra tervezett kutatásaink célja, hogy megismerjük a fontosabb balatoni halfajok szaporodási lehetőségeit, valamint ivadékuk ökológiáját és életfeltételeit. Vizsgálatainkkal igyekszünk segíteni a természetes úton történő szaporodást biztosító beavatkozások és a

2 telepítések hatékonyabb tervezését. A téma keretében számos nyitott kérdés vár még megválaszolásra, amelyek ismerete részben közvetlen gyakorlati hasznosíthatósággal és gazdasági jelentőséggel is bír. Sajnálatos módon, minthogy a téma támogatása és a szerződés megkötése sokáig kérdéses volt, illetve, hogy az végül is csak több mint egy év késéssel, 26 tavaszán(!!) történt meg, középtávú vizsgálati terveink jelentősen sérültek (pl., a tervezett 7-8 átfogó ivadék felmérés helyett 25-ben csak kettőt végezhettünk el). A 25. évre tervezett kutatások: 1.) A fogassüllő, a kősüllő, a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) és a dévérkeszeg ivadék mennyiségének és méretmegoszlásának feltérképezése. Szánkós hálóval gyűjtjük az ivadékot a tó 13 pontján két alkalommal, majd értékeljük az egységnyi területre eső fogást, elemezzük az ivadék méreteloszlását, növekedését és túlélését. 2.) A dévérkeszeg, a bodorka (Rutilus rutilus) és a vágódurbincs ivadék táplálékának vizsgálata, különös tekintettel, az egyedfejlődéssel párhuzamosan bekövetkező táplálékváltásokra. 3.) Elemezzük a fogassüllő, a kősüllő, a vágódurbincs, a dévérkeszeg és bodorka ivadék mennyiségének (mennyiségi vizsgálat a bodorka esetében nem történik) és növekedésének hosszú távú trendjeit, különös tekintettel, a vízhőmérséklet változásaival mutatott esetleges párhuzamokra. Anyag és módszerek A fogassüllő, a kősüllő, a vágódurbincs és a dévérkeszeg ivadékot szánkós hálóval (keret méret: 98.5 x 34.5 cm) gyűjtöttük. Az ivadék mennyiségének felméréséhez 25-ben két alkalommal, május 16-án és június 29-én, végeztünk kiterjedt felmérést az évek óta folyamatosan vizsgált 13 mintavételi ponton (Keszthelynél két pont, Szigliget- Balatonmária szelvény 3 pont, Zánka-Szemes szelvény 3 pont; Balatonfüred-Zamárdi szelvény 2 pont; Fűzfő-Aliga szelvény 3 pont) (1. ábra és 1. táblázat). Az ivadék mennyiségi változásait a szánkós hálós gyűjtések során az egységnyi meghalászott területre eső fogás alapján becsültük. A meghalászott területet a háló szélessége és a megtett út (5-1 m) alapján számoltuk. A megtett utat GPS-szel rögzítettük és számítógép segítségével értékeltük. A bodorka ivadékot szákkal (szembőség 1 mm) és akkumulátoros

3 halászgéppel gyűjtöttük. A gyűjtött ivadékokat azonnal 4 százalék végkoncentrációjú formalin oldatba helyeztük. A 15 mm alatti egyedek határozásához Koblickaja (1981) határozóját használtuk. A 15 mm feletti példányok már jól mutatták a kifejlett egyedekre jellemző faji bélyegeket. A határozáshoz világos-sötét látóterű NIKON SMZ-U sztereo mikroszkópot használtunk (3,25x-32,5x nagyítás), amelyet a zsenge ivadék határozásához (izomszelvényeinek számolása) polarizációs feltéttel is felszereltünk. Mértük az ivadék testhosszát,1-1 mm és tömegét,1-1 mg pontossággal. A mérési pontosságot a halak mérete szabta meg. A hossz mérésénél legalább két, míg a tömeg mérésénél három helyi érték pontosságra törekedtünk. A hőmérséklet hatását a fogassüllő, a kősüllő, a vágódurbincs, a dévérkeszeg és a bodorka ivadék növekedésére és mennyiségére a napi vízhőmérséklet adatok és a több éves ivadék adatsoraink alapján elemeztük. Ismeretes, hogy a halak növekedése egy bizonyos küszöb hőmérséklet felett a hőösszegtől függ (Broughton és Jones 1978, Kjellman és mtársai 21). A hőösszeg számítása az alábbiak szerint történik: DD threshold = 1 d ( T ) T T threshold i=, T T threshold, ahol DD Tthreshold a napi hő összeg, d az ivadék fogásának napja, i az első olyan nap amikor a vízhőmérséklet (T) meghaladta a T threshold küszöb hőmérsékletet. A gyakorlatban leggyakrabban a teljes (T threshold = o C), a 1 o C vagy a 12 o C feletti hőmérséklet összegeket szokták figyelembe venni (Kjellman és mtársai 21). Ugyanakkor, számos kísérlet során kiderült, hogy az egyes halfajok esetében, élettani és környezeti okokra visszavezethetően, az ívás sikere, a növekedés és a túlélés szempontjából más hőmérsékleti kritériumok állhatnak fenn (Mooj és mtársai 1994). Vizsgálataink során így arra is kíváncsiak voltunk, hogy az ivadék mennyisége és növekedése, valamint a vízhőmérséklet között esetlegesen kimutatható összefüggés miként függhet a választott T threshold értéktől. Az elemzéseket két olyan időszakra vonatkozóan, május közepe és június vége végeztük el, amelyekre vonatkozóan minden vizsgált évből van

4 CPUE és testhossz adatunk. A változók között összefüggést első megközelítésben lineárisnak tekintettük. A vízhőmérsékleti adatokat a VITUKI adatbázisából kértük le 1995-ig visszamenőleg. Az ivadék táplálékának összetételét a béltartalomból, illetve a gyomortartalomból vizsgáltuk. A táplálék tömegszázalékos részarányát közvetlen tömegméréssel, vagy az egyes táplálék szervezetek testhossztesttömeg viszonyai alapján számítottuk. N Tihany Sió Keszthely Zala 5 1 km 1. ábra. Az ivadék vizsgálatok mintavételi pontjai a Balatonon 1. táblázat. A szánkós hálós ivadék gyűjtések és a gyűjtött ivadék mennyisége időpont gyűjtött ivadék (db) meghalászott mintavételi fogassüllő kősüllő dévérkeszeg vágódurbincs egyéb összesen terület (ha) területek pont pont összesen Eredmények Május 16-án 23513±16496 db/ha mennyiségben gyűjtöttünk fogassüllő ivadékot, amely mérete ekkor átlagosan 11.3±1.3 mm volt (2. ábra). Ez a CPUE érték a teljes tóra vetítve 1394±978 millió db fogassüllő ivadéknak felelt meg. Tehát ekkor a tóban a természetes szaporulatból legalább ilyen mennyiségű fogassüllő ivadék volt (de ennek akár többszöröse is lehetett!). Figyelembe véve, hogy az elmúlt

5 években is hasonló mennyiségben találtuk a természetes szaporulatból származó ivadékot a tóban, az évi 1-1,5 millió darab előnevelt fogassüllő ivadék kihelyezése értelmetlennek tűnik. Június 29-én az átlagosan 33,2±4, mm-es fogassüllő ivadékra a CPUE a másfél hónappal azelőtti értéknek már mindössze,3%-a, átlagban 72±12 db/ha volt. Ez az ivadék erőteljes mortalitását bizonyítja. A Balatonban a természetes szaporulatból származó fogassüllő ivadék mennyisége 1999 és 25 között erőteljesen növekvő trendet mutat. Ugyanakkor az ivadék növekedése ez idő alatt 25-ben volt a leggyengébb CPUE (db/ha) testhossz (mm) Keszth-I Keszth-II Szigliget Szigl közép Bmária Zánk-parti Zánk-tók Szemes Tihany Zamárdi Fűzfő Kenese Aliga CPUE (db/ha) testhossz (mm) 1 1 Keszth-I Keszth-II Szigliget Szigl közép Bmária Zánk-parti Zánk-tók 2. ábra. A fogassüllő ivadékra szánkós hálóval kapott CPUE értékek (oszlopok) és az ivadék méretének (O, SL, min.-max.) alakulása a Balatonban, 25-ben Szemes Tihany Zamárdi Fűzfő Kenese Aliga

6 Az átlagosan 8,2±,9 mm-es kősüllő ivadékból május 16-án átlagosan 633±679 db/ha mennyiséget fogtunk. Ez a tó felületére vonatkoztatva 37,5±4,3 millió db kősüllő ivadéknak felelt meg. Június 29-én az átlagosan 19,8±3, mm-es kősüllő ivadékra a CPUE már csak db/ha volt, átlagban 39±5 db/ha. Ez a másfél hónappal korábbinak 6,2%-a. Május 16-án az ekkor átlagosan 7,4±,5 mm-es dévérkeszeg ivadékból átlagosan 269±361 db/ha mennyiséget, míg június 29-én az átlagosan 16,7±2,7 mm-es ivadékból átlagban 249±574 db/ha mennyiséget fogtunk. Minthogy azonban a dévérkeszeg ivadék foghatósága ingadozó, így a szánkós hálós fogások feltehetően nem tükrözik hűen a valós egyedszám változásokat. A vágódurbincs szaporulata 25-ben rendkívülien gyenge volt, így az ivadék mennyisége elhanyagolhatóan csekély volt. A hosszú távú adatok alapján a vizsgált ivadékok mennyisége és növekedése évente igen változó. A növekedést illetően az egyes fajok mutatói hasonló mintázatokat mutattak, amely utal egy közös ható tényező meglétére. Ilyen együtt változást a CPUE adatok esetében nem tapasztaltunk. A vízhőmérséklet és a CPUE közötti kapcsolatot T threshold =-22 o C tartományban elemeztük négy halfaj, a fogassüllő, a kősüllő, a dévérkeszeg és a vágódurbincs ivadék esetében. Az eredmények alapján az ivadék mennyiségére a hőösszegnek nincs szignifikáns hatása. Ugyanakkor, a vízhőmérséklet alapvetően meghatározza az egyes évek között megfigyelt növekedésbeli különbségeket a vizsgált halivadékoknál. A legszorosabb korrelációt májusban a T threshold =11-13 o C, míg júniusban a T threshold =12-15 o C feltétel esetén nyertük (3. ábra). Ez azt jelenti, hogy ezen ivadékok növekedését, az egyéb tényezők kedvező állapota esetén, a 12 o C feletti hőösszeg határozza meg. A dévérkeszeg ivadék növekedése során a táplálékban a planktonikus kisrákok - főként a Cladocera fajok fogyasztása jellemző - aránya csökken, míg az üledékhez kötődő Cydoridae fajok fogyasztása nő. Árvaszúnyog lárvákat, amelyek az idősebb korcsoportok fő táplálékát képezik, az ivadék alig fogyasztott. Az ivadék tápláléka a tó keszthelyiés siófoki medencéjében eltért. A bodorka ivadék táplálékának összetétele az évszaktól, illetve a halak méretétől, függően jelentősen változott. A legkisebb példányok

7 táplálékát döntően a vándorkagyló lárvája képezte, ezt követően az Eudiaptomus gracilis Copepoda rák, majd június-július folyamán az árvaszúnyog lárvák és a kovaalgák, illetve augusztustól az Amphipoda és Isopoda rákok, valamint a Limnomysis benedeni rák volt a legfontosabb táplálék (4. ábra). R Május S. lucioperca S. volgensis A. brama G. cernuus R. rutilus T threshold ( o C) R Június T threshold ( o C) 3. ábra. Az ivadék növekedése és a vízhőösszeg közötti összefüggés mértéke (R 2 a korrelációs koefficiens négyzete) különböző küszöb hőmérsékletek (T threshold ) mellett, lineáris kapcsolatot (L=a*DD Tthreshold +b) feltételezve. A szignifikáns eseteket telt fekete szimbólumokkal különböztettük meg

8 tömeg% Bosmina+egyéb kis Cladocera Eudiaptomus+Cyclopidae Limnomysis Gastropoda+Dreiss.+Pisid Tihany parti sáv Daphnia+Diaphanosoma Corophium+Dikerogam.+Asellus Chironomidae lárva és báb Diatoma+egyéb alga Detritusz egyéb 4. ábra. A bodorka ivadék tápláléka a Balatonban testhossz (mm) A legfontosabb, gyakorlatban is hasznosítható eredmények: - A természetes szaporulatból származó előnevelt méretű fogassüllő ivadék a tóban sok százmilliós egyedszámban van jelen, így ilyen méretű ivadék kihelyezése évi 1-1,5 millió darab mennyiségben nem gazdaságos. A fogassüllő állomány hatékony fejlesztése csak egy nyaras ivadékkal lehetséges, amely már képes a halfogyasztásra. - Leírtuk a vízhőmérséklet és az ivadék mennyisége és növekedése közötti összefüggést öt halfaj esetében. - Meghatároztuk a dévérkeszeg és a bodorka ivadék táplálékát a növekedés függvényében és jellemeztük ontogenetikus táplálékváltásaikat. Köszönetnyilvánítás A gyűjtések és a laboratóriumi munka során nyújtott segítségéért Dobos Gézát, Maroskövi Beát és Rezsu Emesét illeti köszönet. Irodalom Broughton N. M. & Jones N. V. (1978) An investigation into the growth of -group roach, (Rutilus rutilus L.) with special reference to temperature. J. Fish Biol. 12: Kjellman J., Lappalainen J. & Urho L. (21) Influence of temperature on size and

9 abundance dynamics of age- perch and pikeperch. Fisheries Research 53: Koblickaja A. F. (1981) Opredelitel molodih presznevodnüh rüb. Legkaja i Piscsevaja Promüslennoszty. pp. 28. Mooij W. M., Lammens E. H. R. R. & Van Densen W. L. T. (1994) Growth rate of + fish in relation to temperature, body size, and food in shallow eutrophic Lake Tjeukemeer. Can. J. Fish. Aquat. Sci. 51: Rezsu E. & Specziár A. (26) Ontogenetic diet profiles and size-dependent diet partitioning of ruffe Gymnocephalus cernuus, perch Perca fluviatilis and pumpkinseed Lepomis gibbosus in Lake Balaton. Ecol. Freshwat. Fish. (in press). Specziár A. (22a) A fogassüllő és a kősüllő ivadék tápláléka a Balatonban. Halászatfejlesztés 27: 7-8. Specziár A. (22b) A bodorka (Rutilus rutilus L.) és a dévérkeszeg (Abramis brama L.) ivadék táplálkozása és növekedése a Balatonban. Hidrol. Közl. 82: Specziár A. (24) A fogassüllő és a kősüllő szaporulata a Balatonban. Halászatfejlesztés 29: Specziár A. (25a) Néhány halfaj ivadékkori állomány-dinamikája és táplálkozása a Balatonban. Hidrol. Közl. 85 (6): Specziár A. (25b) First year ontogenetic diet patterns in two coexisting Sander species, S. lucioperca and S. volgensis, in Lake Balaton. Hydrobiologia 549: Specziár A. és Bíró P. (22) A balatoni kősüllő ökológiájáról. Halászat 95: Specziár A. & Bíró P. (23) Population structure and feeding characteristics of Volga pikeperch, Sander volgensis (Pisces, Percidae), in Lake Balaton. Hydrobiologia 56-59: Specziár A. és Bíró P. (24) A fogassüllő (Stizostedion lucioperca) ivadékkori kannibalizmusának jellemzői a Balatonban. Hidrol. Közl. 84 (5-6):