A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) elterjedése a Közép-Tiszán.

Átírás

1 A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) és a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) elterjedése a Közép-Tiszán Sallai Zoltán Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

2 Közép-Tisza (védett, SCI, SPA) Kisköre és Csongrád között (403,2-243,7 fkm) 160 km

3 Mintahelyek a Közép-Tiszán

4 Anyag és módszer A halaknál elsősorban közösségszintű monitorozást végzünk. Bennünket elsősorban az érdekelt, hogy céltudatosan bizonyos természetvédelmi oltalom alatt álló és Natura 2000-es halfajok előfordulásáról és populációnagyságáról tudunk-e éjjel adatokat gyűjteni A vizsgálathoz egy ukrán gyártmányú, SAMUS 725MP és egy német gyártmányú, HANS GRASSL EL 64 II GI Honda GX390 típusú pulzáló egyenáramot előállító elektromos halászgépeket használtunk A gyűjtési helyek alsó és felső pontjának koordinátáit egy GARMIN Ique M4 típusú GPS segítségével mértük be A fajonkénti egyedszámok és a geokoordináták rögzítésére egy SANYO ICR-B180NX típusú digitális diktafont használtunk A mintahelyek állapotát mintázáskor Canon D10 típusú digitális fényképezőgéppel dokumentáltuk A halakat a kifogást és határozást követően szabadon engedtük

5

6 Eredmények időszakban, 14 mintanapon végeztünk adatgyűjtést Napnyugta után 20, nappali időszakban 4 mintaszakaszon halásztunk vízben gázolva, továbbá csónakból 8 mintaszakaszon halásztunk nappali időszakban A napnyugta utáni halászat nem új keletű, már Jászfalusi (1943) is leírta, hogy nem a fény színe, hanem megléte a fontos Összesen 4332 halegyedet fogtunk, melyek 27 fajt képviseltek A kifogott halak közül 6 faj természetvédelmi oltalom alatt áll, továbbá 8 faj az Élőhelyvédelmi Irányelv függelékeiben is szerepel Fotó: Lengyel Péter

7 Faj N % Alburnus alburnus ,58 Romanogobio vladykovi ,49 Blicca bjoerkna ,97 Gymnocephalus schraetser ,18 Lota lota 409 9,44 Neogobius fluviatilis 76 1,75 Aspius aspius 73 1,69 Leuciscus idus 59 1,36 Gymnocephalus baloni 45 1,04 Ballerus sapa 40 0,92 Chondrostoma nasus 35 0,81 Rutilus rutilus 34 0,78 Sander lucioperca 25 0,58 Barbus barbus 17 0,39 Perca fluviatilis 17 0,39 Cobitis elongatoides 15 0,35 Esox lucius 15 0,35 Proterorhinus semilunaris 12 0,28 Zingel streber 6 0,14 Squalius cephalus 5 0,12 Carassius gibelio 4 0,09 Gymnocephalus cernuus 4 0,09 Rhodeus amarus 4 0,09 Lepomis gibbosus 2 0,05 Pseudorasbora parva 1 0,02 Sander volgensis 1 0,02 Scardinius erythrophthalmus 1 0,02

8 Halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) Átlagos denzitása mintavételi területenként 0,6 +/- 141 ind/100 méter (átl. +/- SD.; N=931), a minta mediánja (mintaterületenkénti egyedszám középérték) 24,2 ind/100 méter. Lágyüledékkel borított aljzatról is rendszeresen előkerült

9 A halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) elterjedése (2007)

10 A halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) elterjedése (2007)

11 Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) A parttól 1 méterre, 15 cm-es vízben is fogtunk selymes durbincsot napnyugta utáni időszakban Késő délutáni órákban már kint tartózkodtak a homokpadokon

12 A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) elterjedése (2007)

13 A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) elterjedése (2011)

14 Átlagos denzitása mintavételi területenként 0,3 +/- 292 ind/100 méter (átl. +/- SD.; N=571), a minta mediánja (mintaterületenkénti egyedszám középérték) 20,4 ind/100 méter.

15 Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) Átlagos denzitása mintavételi területenként 0,12 +/- 4,44 ind/100 méter (átl. +/- SD.; N=45), a minta mediánja (mintaterületenkénti egyedszám középérték) 1,7 ind/100 méter.

16 A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) elterjedése (2007)

17 A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) elterjedése (2011)

18 Balin (Aspius aspius) Átlagos denzitása mintavételi területenként 0,29 +/- 12,3 ind/100 méter (átl. +/- SD.; N=73), a minta mediánja (mintaterületenkénti egyedszám középérték) 2,58 ind/100 méter.

19 A balin (Aspius aspius) elterjedése (2007)

20 A balin (Aspius aspius) elterjedése (2011)

21 Vágócsík (Cobitis elongatoides) Átlagos denzitása mintavételi területenként 0,1 +/- 2,1 ind/100 méter (átl. +/- SD.; N=15), a minta mediánja (mintaterületenkénti egyedszám középérték) 0,9 ind/100 méter.

22 A vágócsík (Cobitis elongatoides) elterjedése (2007)

23 A vágócsík (Cobitis elongatoides) elterjedése (2007)

24 Német bucó (Zingel streber) a Közép-Tiszáról A kifogott egyedek 3 különböző korosztályhoz tartoztak, összesen 6 egyed került kézre

25 A német bucók lelőhelye

26 Német bucó (Zingel streber) elterjedése (2007)

27 Következtetések, összegzés Napnyugta utáni, őszi időszakban a selymes durbincs és halványfoltú küllő jó eredménnyel kimutatható az áramló vizű homokpadokon A napnyugta utáni időszak mellett fontos hogy a vízállás is kedvező legyen, kisvíznél ezek a fajok jobb eséllyel foghatók meg Nappali időszakban a kontroll szakaszokon mind faj-, mind egyedszám tekintetében jóval szerényebb eredményeket értünk el Fajszám Egyeszám Nappal Éjjel Nappal Éjjel Tiszajenő Rákócziújfalu

28 Következtetések, összegzés A védett halványfoltú küllőt és selymes durbincsot valamennyi (17 db) Közép-Tisza által metszett 10x10 kmes UTM négyzetben megtaláltuk Mindkét faj esetében UTM-négyzetben történő előfordulás újnak számít A fenti közösségi jelentőségű fajok mellett a balin 5, a vágócsík és a széles durbincs 3-3 új négyzetből került elő Tiszajenőnél egy bal parti zátonyon a szintén közösségi jelentőségű és fokozottan védett német bucónak 6 példánya került kézre, ami egy kisebb önfenntartó populáció meglétére enged következtetni

29 Köszönöm a figyelmet! Köszönet illeti meg a halászatokban nyújtott segítségért az alábbi kollégákat: Dr. Tallósi Béla (HNPI) Kovács Kálmán (HNPI) Monoki Ákos (HNPI) Őze Péter (KMNPI) Palkó Csaba hallgató