KISKORÚAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE A POLGÁRI KORSZAK MAGYARORSZÁGÁN

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK KISKORÚAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE A POLGÁRI KORSZAK MAGYARORSZÁGÁN SZERZŐ: HORVÁTH ANETT HELGA IGAZGATÁSSZERVEZŐ SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT KONZULENS: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN EGYETEMI DOCENS MISKOLC 2014

2 UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY MINORS IN CRIMINAL LAW TO CIVIL ERA IN HUNGARY IN AUTHOR: HORVÁTH ANETT HELGA BA IN PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT PART TIME COURSE CONSULTANT: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN ASSOCIATE PROFESSOR MISKOLC 2014

3 Tartalomjegyzék Bevezetés I.Fejezet -4-1.Csemegi Kódexet megelőző szabályozás II.Fejezet évi.V.tv, a Csemegi Kódex A Csemegi Kódex és a fiatalkorúak büntetés végrehajtása III.Fejezet évi.XXXVI.törvénycikk,vagyis az I. Büntető Novella A szocialista büntető kódex IV.Fejezet évi.IV.törvény, a Büntető Törvénykönyvről Javító intézeti nevelés kialakulása Magyarországon Összegzés Irodalomjegyzék

4 A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag, amikor szeret ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kell lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események, együtt áramlik az élettel. ( Osho) Bevezetés Szakdolgozatomban a kiskorúak büntetőjogi megítélést vontam vizsgálta alá. Úgy vélem a felnőttektől eltérő, speciális szabályrendszer kialakulása a gyermeki elkövetőkkel szemben alapvető mérföldkő a jogi szabályozás történelmében. Munkám során megvizsgálom a polgári korszak Magyarországán jellemző szabályok kialakulását az egyes reform törekvéseket, amely a hazai büntetőjog lépésről-lépésre történő fejlődését és gyökeres átalakulását eredményezte. Kutatásom széles időintervallumot ölel fel, kiterjed első büntető törvénykönyvünket megelőző időre egészen az 1978.évi IV. törvény rendelkezéséig. Rávilágítok az egyes normák közti különbségekre, eltérésekre és változásokra. Központi tényezőt képez a korhatárelemzés, mivel a tanulmányozott anyagi normák a büntetőjogi elveknek megfelelően változtak. Fontos leszögezni, hogy az elkövetők kapcsán olyan életszakaszról beszélünk, amikor még nem képesek cselekményük társadalomra veszélyességének fokát felmérni vagy megítélni. Éppen ez az oka annak, hogy az említett korszak is azt tűzi ki célul, hogy speciális elbírálás alá tudják vetni a kiskorúakat. Jellemzően nem a megtorlás, hanem a humánosabb szabályrendszer kialakítása volt a cél, melynek lényege, hogy az általánostól eltérő, tipikusan felnőtt korú elkövetőktől eltérő joganyagot dolgozzanak ki, ami enyhébb elbánást biztosít. Jogtörténeti fejlődés integráns részeként említhetjük meg az 1843.évi büntető 2

5 törvénykönyv javaslatot, amely már szabályozási tárgyként kezelte a kiskorú elkövetőket. Jelentős áttörést a szabályozás terén a Csemegi Kódex megjelenése jelentette. Deklarálta a büntethetőségi korhatárt, de a belátáshoz kötötte a büntethetőséget és a felelősségre vonást. Fiatalkorúakra alapjában véve enyhébb büntetést szabott ki, de a büntetés foganatosítását tekintve nem volt eltérés a felnőtt korúakhoz képest. A kódex első jelentős átdolgozásával megszületett az első Büntető Novella, amely átfogó büntetési szabályrendszert hozott létre a kiskorúak számára. Az ítélkezési gyakorlat során a bírák lehetőséget kaptak arra, hogy megismerhessék és feltárják az elkövető személyiségét. Ez biztosította azt, hogy a leg személyre szabottabb intézkedést érvényesítsék minden egyénre. Már nem a belátási képesség hanem, erkölcsi-értelmi fejlettség állt a büntethetőség központjában, aminek az elkövető a cselekmény megvalósításakor birtokában van. Dolgozatomban igyekszem rávilágítani arra az összetett törvénykezési munkára, ami a korszakra jellemzően a fiatal elkövetők megmentésére irányul. Bemutatom az egyes törvénykönyvi rendelkezéseket, törvényjavaslatokat az ezekkel kapcsolatosan felmerülő jogvitákat, és a polgári korszak jogterén munkálkodó írók és gondolkodók véleményeit. Számos a korszakban jelentős személyiség véleményezi a fiatal korosztályt érintő büntetőjogi szabályozást. Fontos, hogy az adott életkorban elkövetett cselekmény is bűncselekménynek minősül, mégis eltérő reakciót szül szemben a felnőtt korú elkövetőkkel szemben. Dolgozatomban jogtörténeti aspektusból vizsgálom a kiskorúakra vonatkozó speciális büntető szabályozás kialakulását. Történeti elemző módszer segítéségével időbeli sorrendben mutatom be a polgári korszak Magyarországán jellemző büntető gyakorlatot. A kiskorú elkövetők szempontjából lényeges szankció rendszer kapcsán, bemutatom a korra jellemző és tipikusan fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó intézkedést a, javító intézeti nevelést. Az intézeti nevelés célját, szükségességét és kialakulásának történeti jelentőségét. A téma megismerését alapvetően a korabeli források tanulmányozása, az ezekre reagáló szakirodalmi művek, cikkek segítették. Összefoglalva dolgozatommal elérni kívánt cél, hogy a klasszikus értelemben vette törvény előtti egyenlőség elvéből kilépve tételesen bemutassam a szabályozás fejlődés lépéseit, melyik, hogyan és milyen változásokat hozott és hogyan járult hozzá egy speciális, felnőttekétől eltérő szabály rendszer kialakulásához. 3

6 I. Fejezet Csemegi Kódexet megelőző szabályozás A büntetőjog szempontjából lényeges büntethetőségi korhatár meghatározása a történelem során, tipikusan a törvényhozók szubjektív döntésén alapult. Ezek a jogalkotói döntések pedig mindig jogpolitikai célok által motiváltak. A Csemegi Kódexet megelőző szabályok a gyermekkort nem fogalmazták meg határozott értelemben. Ez volt az oka annak, hogy a kiskorúak és így a fiatalkorúak büntetőjogi megítélése sem volt mindig egyértelmű. A rájuk vonatkozó szabályok folyamatosan alakultak ki a század időszakában. Kezdetben a klasszikus értelemben vett normák érvényesültek, amik a törvény előtti egyenlőség elvét hirdették. Megtorlásban látták a megfelelő büntetést, amit egységesen alkalmaztak gyermekkorú illetve felnőtt elkövetőkre egyaránt. Az elkövetők, e kategóriába eső fiataljai nem képeztek külön kategóriát a ítélkezésben az életkor leginkább enyhítő tényezőként merülhetett fel. Ezek voltak azok a problémák, amiért a polgári korszak célul tűzte ki, ezen szabályok megreformálását. A tradicionális magyar büntetőjog a büntethetőségi korhatárhoz, azaz a törvényes kor (altas legitima) eléréséhez igazodott. Kezdetben ez nem volt egységes, osztott volt férfiak és nők tekintetében. Nemi különbség tétel alapján férfiak 14. életév nők 12. életév elérésével minősültek vétőképesnek. 16. századtól egységesítették 12 évben mindkét nem esetében. 1 A büntetés az emberiség történelmének kezdettől fogva konstans tényezője. A nagy és fejlett társadalmak megjelenése előtt még nem beszélhetünk merev társadalmi elvárások rendszeréről, a viselkedési normák mindig nemzedékről nemzedékre szálltak és az így elsajátított erkölcsi normák számítottak társadalmilag elfogadhatónak. Ahogy a társadalomfejlődésnek indult, egyre inkább szükség volt a politikai, jogi szervezetek létrehozására. Az állam fokozatosan magára vállalta a büntetés és a felelősségre vonás feladatát, az 1 Balogh Ágnes: A gyermekkor. In: Balogh Ágnes Gál István László Hornyák Szabolcs Kőhalmi László Nagy Zoltán Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog Általános Rész (Szerk.:Balogh Ágnes Tóth Mihály). OsirisKiadó, Budapest, o.: 1505 tájékán egységesítették a két nemre vonatkozó korhatárokat, ettől kezdve a tizenkettedik életév betöltése jelentette a törvényes kor elérését. A törvényes kor betöltése után a bíró dönthette el, hogy a bűncselekmény elbírálása során figyelembe veszi-e az elkövető fiatal korát. Később a XVII. században a tizennégy éven aluli gyermekeket már beszámítási képességük hiányára hivatkozva nem büntették, a vétőképtelen kor határa tehát némileg kitolódott. 4

7 emberek pedig tisztában voltak azzal, hogy milyen magatartását kell tanúsítaniuk egymással szemben. A társadalom egyes tagjai tisztában voltak azzal, mit várnak tőlük a többiek. Ha nem aszerint viselkedtek, helytelenítették magatartásukat,megvetették, esetleg ki is közösítették őket. 2 A viselkedési szabályokon kívül eső cselekedetek büntetést vontak maguk után, büntetni azonban csak az a társadalom tud, amimnek ehhez, szükséges eszközei rendelkezésre is állnak. Jogi büntetés azonban csak olyan társadalomban képzelhető el, amely már ismeri a jogot. 3 A fejlődő társadalmi normák fejlődő jogi szabályozás irányába mutattak. A korábbi szabályozás újítása iránti igény már a Magyar Tudós Társaság által 1837-ben megjelentetett Szlemenics Pál műben is fellelhető. Fenyítő Törvényszéki Magyar Törvény című művében a fenyítő büntetések keményítéséről és lágyításáról írt. Alapvető kérdésként veti fel a következőt: Egyébiránt hány esztendős korukig legyenek a gyermekek felmentve a törvénybeli büntetés alól, mivel az elmebeli tehetségek egyik személyében előbb, másikban később fejlenek ki, szám szerint meghatározni nem lehet. 4 Hasonlóan jelentős megállapítást vélhetünk felfedezni Vuchetich Mátyás ben kiadott munkájában is, aki a gyermek és értelmi használat kettőse között von párhuzamot. Véleménye szerint bűncselekmény elkövetésére, mint olyan a gyermek nem képes és mivel nincs értelmi használatának olyan tudatában, minden nyilvános megtorlástól is óvni kell. A bűncselekmény alanya tehát lehet I. minden személy, amíg értelem használatának birtokában van; aki tehát értelem birtokának nem örvendezhet, az bűncselekmény elkövetésére sem képes, ilyenek a gyermekek 5 Művében kifejti, hogy a gyermekeket mentesíteni kell minden megtorlás alól, hisz nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Nem lehet szándékossággal vagy gondatlansággal vádolni őket. Ezen kategóriája az elkövetőknek, akik már serdült kort elérik leginkább házi fegyelem útján kell, megkapják méltó büntetésüket. Ezzel is gondoskodva arról, hogy hasonló természetű cselekmények a jövőben ne valósulhassanak meg. 2 Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 19. o. 3 Zlinszky János: Római büntetőjog. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991, 18.o. 4 Szlemenics Pál Fenyítő Törvényszéki Magyar Törvény 2. átdolgozott kiadása, Eggenberger és Fia Akadémia Könyvárusoknál Pest o 5 Vuchetich Mátyás: A magyar büntetőjog rendszere-i.könyv elméleti büntetőjog Magyarország felsőiskoláinak használatára (1819)- A Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Budapest o 5

8 Az egységesség megvalósulása e szabályozás terén a XIX. században teljesedett ki. Az Országgyűlés 1840-ben Országos Választmányt bízott meg egy egységes tervezet kidolgozására. Három albizottság kezdte meg a munkát: anyagi, eljárási, börtönügyi albizottság. Szövegezési munkát az anyagi albizottságban Deák Ferenc vállalta el, eredményül megszületett az 1843-as törvényjavaslat, ami mai napig mérföldkőnek számít jogtörténetünkben annak ellenére, hogy sosem emelkedett törvényi erőre. A bűntettekről és büntetésekről szóló rész, Deák Ferenc művének tekinthető. Az anyagi és eljárásjogi javaslat is megbukott a főrendi táblán, mindemellett az uralkodói szentesítés is elmaradt. Tagolását tekintve két fő részre bomlott, büntetések és kihágások képezték a két nagy csoportot. Legsúlyosabb büntetésként szabadságvesztést ismert el, valamint büntetéseknek csak felső határát rögzítette alsó határ megítélése a bíró belátására volt bízva. Büntethetőségi korhatárként 12 évet jelölt meg a javaslat. Gyermek elkövetőkkel szemben legjobb fellépés, ha szüleik vagy felügyelőjük fenyítik meg őket persze a közhatóság felügyelete mellett, hisz a fenyítés ténylegesen meg kell, valósuljon. Az elkészült javaslat mind anyagi jogi, mind eljárás jogi szempontból korszakalkotó, az egységes szabályozás hiányát hivatott pótolni, célja egy visszaélésektől mentes joggyakorlat megteremtése. Az 1843.évi börtönügyi törvényjavaslat vitáit megvizsgálva az alábbi következtetésre jutottam. Az as javaslat kidolgozására felállított választmány lényegében mandátumát túllépve és szélesebb körben értelmezve, olyan javaslatot dolgozott ki, amely az akkori Európa legmodernebb és leghaladóbb bűntető kódexét teremtette meg. A munka eredménye Deák Ferencnek, elvbarátainak és liberális nemes gondolkodóknak volt köszönhető. A börtönügyi javaslat azonban nem igazán tesz jelentést a kiskorúakra vonatkozóan. A választmány lényegében támogatólag nyilatkozott e kérdéskörben, a 16 éven aluli bűnösök javító iskolájáról rendelkeztek. Az alválasztmány hatáskörébe utalta azonban annak eldöntését, hogy ezeket a kerületi börtönökhöz vagy törvényhatósági fogházakhoz csatolva működtessék-e? évi V. törvénycikkel kiküldött Országos Választmány tehát elkészítette 1843-ban hazánk új kódex javaslatát, ami a magyar büntetőjog szempontjából hatalmas fejlődésnek könyvelhető el. Finkey Ferenc véleménye szerint hatalmas kár, hogy ezt a kitűnő munkálatot a bécsi Udvari Kancellária 6

9 szűkkeblűsége nem engedte törvényerőre jutni. 6 Azt azonban megállapíthatjuk, hogy az 1843.évi törvényjavaslat szakítást jelzett a feudális joggal egyben pedig előre lépést a fejlődő Európa irányába. A hazai közjogi helyzet megváltozását eredményezte az 1848-as szabadságharcot követően, amikor is az osztrák Büntető Törvénykönyvet kezdték el alkalmazni május 27 én kihirdetett osztrák büntetőtörvénykönyvet hazánkban is bevezették. Az abszolutizmus eszközei fokozottan jelen voltak egészen a kiegyezés időszakáig. 7 A Habsburgok igyekeztek minden területre így a jogterületre is kiterjeszteni abszolút hatalmukat. Az osztrák rendelkezési gyakorlat egészen 1860-ig elhúzódott, amikor I. Ferenc József által kiadott októberi diploma visszaállította a szabadságharcot megelőző gyakorlatot. A diploma október. 20-án került kiadásra ez egy császári királyi rendelet volt a birodalom államjogi rendezésére. Egyes országok számára széles körű autonómiát helyezett kilátásba és Magyarországon is visszaállította az alkotmányt, a Magyar Kancelláriát és Helytartótanácsot. Ezt követően az 1867-es kiegyezés újra felélesztette a magyar jogrendszer reformja iránti igényt. Szükséges volt egy egységes rendszerbe foglalásra, ami ténylegesen megvalósuló kodifikációs eljárást jelentette. E folyamat megindítása köthető Csemegi Károly nevéhez. 8 A kiegyezés után lehetőség nyílt arra, hogy a törvényeket alkotmányos formában hozzák létre, mindkét ház így a képviselőház és a főrendi ház is megtárgyalta a javaslatokat, konszenzus esetén az uralkodó is szentesítette azokat. 6 Finkey Ferenc: A magyar büntető perjogi tudomány háromszázados fejlődéstörténete ; (Sárospatak, 1948), A Jogászok a Kultúráért Alapítvány, 2000, 31.o 7 A magyar országgyűlés egészen 1867 ig nem volt legitim, jogkörét az Országbírói Értekezlet gyakorolhatta korlátok között, amely Esztergomban elnökölt. Ide csak személyre szóló meghívás alapján juthattak be a korszak nagynevű képviselői, szakemberei. Gróf Apponyi György országbíró elnöklésével zajlott le az értekezlet, a Hétszemélyes Tábla bíráinak a részvételével. Ráth György: Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, o. 8 Csemegi Károly a magyar büntetőjog-tudomány történek egyik legkiválóbb egyénisége volt. Sikeres ügyvéd kiváló kodifikátor. Kiemelkedő tudását és személyiségét máltan támasztja alá Tarnai János gondolata: Csemegi Károlyról még futólagos rajzot sem lehet készíteni Az ilyen szabású emberek jellemzését nem merítheti ki egyes alkotásainak magukba való leírása. Minden alakításuk, életük systemájának egy mozzanata, az pedig az ország rend szerint alakul. Csemegi működése is ilyen volt. Közel ötven éves tevékenysége a legszorosabb kapcsolatban áll az összes jogi művelődésünkkel. Tanai János: Csemegi Károly emlékezete. In Csemegi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet Díszülése 1899.október.29.Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest 1899., 6-7.o. 7

10 II. Fejezet évi V. törvény, a Csemegi Kódex A fiatalkorúak büntetőjoga az a büntetőjogi terület, ami a legdinamikusabb fejlődésen ment át az évtizedek során. Számos reformtörekvés irányult, e jogterület szabályozása iránt, hisz az elkövetők ezen rétege kiemelt figyelmet érdemel mind a prevenció, mind a probléma kezelése és megoldása okán. Európában utolsóként került sor a magyar büntető törvénykönyv kodifikálására. A kódexet 9 Csemegi Károlyról nevezték el, aki éveken át igazságügyi államtitkárként dolgozott és munkájával nagymértékben hozzájárult a hazai jogfejlődéshez. Csemegi munkája során nem használta fel az 1843-as javaslatot, de annál inkább kiterjedt figyelme az Európában meglévő aktuális törvénykezési gyakorlatra. Leginkább a francia, olasz, belga, német és osztrák szabályozást vette alapul. Az elkészült törvényjavaslatot mind az igazságügyi bizottság, mind a képviselőház megtárgyalta. Képviselőházunk november. 22-én ült asztalhoz és 13 ülésen át folyt a tárgyalás, innen a főrendiházhoz került a javaslat. A törvényt végül az Országgyűlés mindkét házában kihirdették az évi XXXVII. törvénycikkel. Hatályba lépésének hivatalos dátuma szeptember.1 napjára esett. Így az évi V. törvény bűntettekről és vétségekről az évi XL. törvénycikkel a kihágásokról együttesen, hivatalosan is megkezdhette működését. Csemegi ezzel a törvénykönyvvel humanizálta a büntetéseket és olyan rendszert vezetett be, ami beillett a korszerű európai törvények sorába. 10 A kódex a büntethetőségi korhatárt alacsony életkornál húzta meg, a bűnösség megállapítását egyfajta sajátos bizonyítási folyamathoz kötötte. A fiatalkor fogalmát definiálta a törvényben, így az a személy számít fiatalkorúnk, aki az elkövetéskor, 12. életévét betöltötte, de a 16. évet még nem érte el. Ezen elkövetők esetében a bizonyítási terhet megfordítja és a bíróság számára írja elő évi V.Törvénycikk. A magyar büntetőkönyv a bűntettekről és vétségekről. Internetes elérhetőség: 10 Annak a jogrendszerek a mintaképe, amihez a magyar büntető törvénykönyv is tartozott az 1810.évi Code Pénal volt. A francia törvénykönyv szerint a 16 életévét be nem töltött személy akkor volt büntethető, ha cselekményének bűnösségét belátta. A fiatalkort enyhítő körülményként fogadta el. A Code Pénal 4 könyvből állt. Átmeneti kódexnek is nevezhetjük. Internetes elérhetőség: Tarján M. Tamás: 1804.március 21. Bevezetik az első polgári törvénykönyvet Franciaországban. 8

11 azt a kötelezettséget, hogy tárják fel annak a tényét, hogy a bűnösség felismeréséhez szükséges belátási képességgel az adott egyén rendelkezett-e? A belátási képesség kapcsán fontos megemlítenünk Schnierer Aladár gondolatait ben jelent meg Magyar Büntető Törvény Magyarázata című műve melybe az alábbi tényeket közli: az élet első szakaszában nincs az embernek tiszta öntudata, nincs olyan képessége, amellyel helyesen megítéli a külvilágot. A gyermek, ki a kötelesség tudatával nem bír, csak ösztönszerűleg cselekszik, ezért tetteit nem is lehet neki bűnül beszámítani. 11 A beszámíthatóság tehát az a tényező, ami kivétel nélküli szempontként érvényesül. Nehézséget ebben a helyzetben az okozza, hogy mikortól állapítható meg az az időpont, amikor már az elkövető bír a szellemi érettség bizonyos fokával. A kódex VII. fejezetében a 83. és 84. rendelkezik a gyermekkort illetően, azt pedig tipikusan beszámítást kizáró vagy enyhítő okként kezelte. 12 A 83. rendelkezése alapján a gyermek elkövetővel szemben bűnvádi eljárás nem indítható meg, annak nincs helye. Ezzel ellentétben a 84. alapján, ha a szükséges belátás nincs meg az elkövetéshez a fiatalkorú nem lesz büntethető, de az eljárás megindítható. Csemegi gondolatai alapján eljuthatunk a bűnösség okáig, ami véleménye szerint a gyermekek elhanyagolt nevelésében és a szellemi fejlettség hiányában rejlik. A nyomor, az elhanyagolt nevelés és maga az elhagyatottság ténye már enyhítő körülményként volt kezelendő az ítélkezésben résztvevő bírák számára. Ennek okán a fiatal elkövetőkre felnőttektől eltérő, enyhébb büntetéseket, de nem más büntetéseket szabtak ki. Erre irányuló szabályozást találhatjuk meg a kódex 85..-ban. 13 A törvénykönyv amellett, hogy 11 Schnierer Aladár: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvény magyarázata, Franklin Társulat,Budapest o. 12 Internetes elérhetőség: VII. Fejezet : Aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható. Aki akkor midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de a tizenhatodik évét még nem töltötte be, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskorú azonban javító-intézetbe való elhelyezésre ítélhetik, de abban életkora huszadik évén túl nem tarthatik. Letöltés ideje: VII. Fejezet 85..: Ha az előbbi szakaszban meghatározott korú egyének, a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: a következő szabályok szerint büntetendők: 1. halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: két évtől öt évig terjedhető börtönnel; 2. öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő bűntett miatt: két évig terjedhető börtönnel, illetőleg hasonló tartamú államfogházzal; 9

12 meghatározta a büntetés nemét, alsó és felső határt is deklarált. Szabadságvesztés esetén a gyakorlat azt igazolta, hogy nem képez megfélemlítő hatást a gyerek elkövetők esetében. Pénzbüntetés kiszabása gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult, hisz valamennyi fiatalkorú vagyontalannak számított így leginkább kisebb mértékű szabadságvesztésre ítélték őket. A szabadságvesztés azonban nem bírt elég visszatartó erővel, az e korban lévő elkövetőket leginkább megbélyegezte, letöltött idő után ugyanabba a hátrányos közegbe került vissza, amiben a korábbi cselekményt is megvalósította. A törvény azonban nevelési célzattal fenntartja a lehetőséget a javító-intézetbe való utalással. Abban az esetben, ha a bíró úgy vélte, hogy a gyermek elkövető bírt bizonyos fokú belátással cselekménye kapcsán elrendelte a nevelőintézetbe való elhelyezést. Tipikusan ilyen intézkedés szükséges, ha családbéli rossz példa vezette a kiskorút vagy megállapítható, hogy a családi fegyelem nem tudja a megfelelő útra terelni. 14 Fontos tehát megállapítanunk, hogy a fiatalkorú bűnözés visszaszorítására nagy hangsúlyt kell fektetni. Erről maga a kódex is így rendelkezett annak ellenére, hogy a törvénykönyv a fiatal bűntettesekkel szembeni fellépésre nagyon kevés eszközt adott a kormányzat kezébe. Ezt igazolja például annak a ténye is, hogy jogintézményként nevesíti a nevelőintézeteket, de azok működéséről már nem szól. 3. más bűntett miatt: két évig terjedhető fogházzal; 4. vétség miatt rendőri büntetéssel. A jelen szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapítható meg. Letöltés ideje: Schnierer Aladár: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvény magyarázata, Franklin Társulat, Budapest o. 10

13 2. A Csemegi Kódex és a fiatalkorúak büntetés végrehajtása A kódex megjelenését követő évtizedekben a fiatalkorúakat tárgyaló büntetőjogi és büntetőeljárás jogi irodalmi művek mind úgy vélték, hogy a kódex túlságosan mostohán szabályozza a fiatalokat érintő következményeket. 15 Ez abban merült ki, hogy azonos, de enyhébb büntetéseket szabtak ki, mint a felnőttek esetében, de a végrehajtásuk is azonos intézetben, azoktól elkülönítve történt meg. 16. év feletti elítéltek pedig már semmilyen külön bánásmódban nem részesültek. A kódex vezette be javítóintézeti nevelést opcióként, azonban sokan úgy vélték, ezek az intézetek a megfelelő szigor híján nem tudnak akadályt képezni az erkölcsi romlottság megszüntetésére. Balogh Jenő 1909-ben kifejtett gondolata hűen tükrözi a fiatalokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos véleményét: A fiatalkorúak kriminalitásának növekedését márpedig nem deressel és nem bitófával fogják visszaszorítani, hanem a legmodernebb reformokkal, a büntetéspótló, sőt a büntetést egészen mellőző nevelési eszközökkel. 16 Balogh véleménye szerint fiatalkorúak esetében elsődleges a nevelés, mentés és a megelőzés. Meghatározó jelensége a fiatalkorúakat érintő büntetőjogi fejlődésnek és megreformálásnak. 17 Az 1843-as törvényjavaslathoz képest a Kódex előrelépést jelentett, hisz az még csak említést sem tett a fiatalokat érintő sajátos eljárásról. A fiatalkorúak büntető-eljárásjogának modernizációja szinte csak érintőlegesen történt meg. Fiatalok börtönügye párhuzamosan fejlődött a felnőtteket érintő szabályozással együtt, de nem az elvárt szinten és mértékben. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermek és fiatalkorú elkövetőek kriminalitása átfogó szociálpolitikai fellépést igényel. Büntetőjogi szabályozáson túl szükség van állami közbeavatkozásra is, 15 Finkey Ferenc munkássága során számos esetben nyilatkozott fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések kapcsán. Finkey az anyagi büntetőjog prominens képviselője volt, a büntetőeljárás liberális irányzatának híve, büntetéstan alapjainak megteremtője, következetes és humánus büntetésvégrehajtás szószólója is egyben. Finkey szerint a fiatalkorú (12 18 év) bűnelkövetőkkel szemben nem lehet alkalmazni a felnőtt korúakra vonatkozó büntetési tételeket, valamint hibás gyakorlat őket felnőttekkel együtt börtönbe zárni. Ez ellent mond mind emberiességi, mind közbiztonsági, mind közerkölcsi és kulturális szempontoknak. Fiatalkorút rendszerint nem is szabad jogi értelemben bűntettesnek, vagyis bűnösnek tekinteni, csak bűnelkövetőnek. Ilyen személyekkel szemben nem lehet fő cél a büntetés, hanem az erkölcsi erősítés, az átalakító nevelés és a helyes irányú jellemképzés. Finkey Ferenc: A büntető perjog tankönyve, Budapest, o. 16 Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog. Athenaeum, Budapest Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka: Balogh Jenő.125.o 11

14 ami megakadályozza a gyermek elkövetők számának növekedését. Azokra az elkövetőkre, akik belátással (discernement) nem bírtak cselekményükre javítóintézetet hoztak létre és ezen elkövetők befogadása révén igyekeztek nem büntetni, hanem preventív tevékenységet folytatni. A javítóintézeti nevelés célja, hogy még időben beavatkozzanak a fiatalkorú életútjába és az elkövetést befolyásoló negatív környezetből kiemeljék. Kezdetben azonban még a bírók is tartózkodtak az intézetbe való utalástól. Az első nevelőintézet Aszódon jött létre 1884-ban, ezután 1886-ban Kolozsváron, később Rákospalotán lányok részére, Székesfehérváron és Kassán működtek hasonló intézetek. 18 Befogadóképességük azonban hamar kritikus ponthoz ért, egy idő után már nem csak kiskorú elkövetők, hanem más kényszernevelés alá eső gyermekeket is ide irányítottak. A Csemegi Kódex a végrehajtás feltételeinek kidolgozását többnyire a kormányzatra bízta. A cél a preventív szellemiség megvalósítása, de fontos, hogy tükrözze a kényszerelemeket is. Ranschburg Pál a korszak kiemelkedő pszichológusa az alábbiak szerint nyilatkozott: Ez intézetekben nem a büntetés a vezérlő elv, hanem a szigorú fegyelem, kényszerelbánás kereteibe beillesztett nevelés és oktatás. Tapasztalati tény az, hogy az alapjukban megromlott, züllő fiatalkorúakkal szemben szentimentális jólelkűség még kevésbé vezet eredményre, mint a könyörtelen szigorúság. 19 Az intézetek befogadó képessége azonban csekélynek bizonyult, a kiskorú elkövetők száma folyamatosan növekvő tendenciát mutatott. Egyre gyakoribbá váltak a rövidebb időtartamú szabadságvesztések kiszabásai, amiket a felnőttek büntetés végrehajtási intézeteiben töltöttek le. A fiatalkorúak felnőttekkel való összezárása azonban nem volt jó hatással a gyermeki fejlődésre, sőt a korszak gondolkodói éppen úgy vélték, hogy folyamatos ragály hatása alatt állnak a közös összezárás miatt. Az orvoslás abban mutatkozott, hogy a fiatalok az ország összes fogházainak népességéből kiválasztassanak és külön fogházakba gyűjtessenek össze. 20 A külön fogházak létrehozásának alapvető Ranschburg Pál: A gyermeki elme fejlődése és működés, Budapest o. Ranschburg Pál nemzetközi hírű elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár, a kísérleti pszichológia és a gyógypedagógiai pszichológia megteremtője Magyarországon. Számos gyerekek képességeivel kapcsolatos kutatás vezetője. 20 Kun-Láday: A fiatalkorúak kriminalitása ellen való küzdelem Magyarországon, Budapest o 12

15 indoka az volt, hogy a kiskorúakat óvják a bűnfertőzéstől, másrész munkáltatásuk és képzésük révén utógondozásuk is hatékonyabban tudott volna működni. A minisztérium börtönügyi osztálya neki is látott felmérni a év közötti elkövetők számát az intézetek felállítása kapcsán végén azonban olyan elhatározásra jutott az igazságügyi kormány, hogy a bírósági fogházakban lévő év közötti foglyok, akik teljesen egészségesek és így képesek munkát végezni, elhanyagolt nevelés, rosszhajlamok és erkölcsi érzet hiánya miatt szorulnak kényszernevelésre, korábbi megoldással élve kerüljenek csak javítóintézetbe. Ennek tudatában, fiatalkorúak fogházába csak a év közötti elkövetők kerültek volna. A fogház megvalósításához számos szempontot kellett figyelembe venni. Fontos volt, hogy népes városban hozzák létre ahol biztosítható a külső munkához szükséges földterület, legyen szakképzett személyzete, modern, higiénikus, biztonságos és megfelelő kapacitása legyen az elkövetők befogadására. Ezen feltételeknek a kassai fogház felelt meg leginkább, így Kassai Kerületi Fogház néven 1905 januárjában kezdte meg működését. A Csemegi Kódexet számos bírálat érte, oka lehet ennek talán az is, hogy a törvény az 1843-as javaslatot teljes mértékben mellőzte. A kódex társadalmipolitikai megítélése az elmúlt idők folyamán jelentős változáson ment keresztül. Az első Csemegi féle javaslatot nagyon hűvösen fogadták főleg az 1843-as javaslattól való eltérés miatt. A századforduló után az újabb büntetőjogi irányzatok megjelenése miatt egyre inkább hűvösebben tekintettek, mint a törvényre, mint a kodifikátorra. A második világháború után még élesebb lett az ellenreakció, amit három szempont alapján különíthetünk el. Az első szempont azt hangsúlyozza, hogy a Kódex társadalmi rendeltetése tulajdonképpen a tőkés társadalmi rend és a liberálkapitalista államrend védelme. Második szempont az 1843-as javaslattól való eltérést sérelmezi ami, visszalépést jelent, mint társadalmi, mint jogi szempontból. Harmadik szempont arra utal, hogy a Kódex mindekképp a klasszikus büntetőjogi iskola kiválóan megfogalmazott, de elkésett alkotása. 21 A kor kiemelkedő személyei közül meghatározó Balogh Jenő gondolata, aki az eltérést alapvetően Csemegei Károly kodifikátori ambícióival magyarázta. Másrészt úgy vélte a korban domináns a jogdogmatikai irányzat 21 Forrás: Horváth Tibor: Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly; megj.: Mezey Barna (szerk.): A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére. Budapest, Osiris, o. 13

16 megléte, amely hatással van a büntető tudomány fejlődésére. 22 Az évi V. törvény bírálói a törvény fő hibáit abban látták, hogy büntetési rendszere bonyolult, a mellékbüntetéseket rendszertelenül kapcsolja a főbüntetésekhez. Fő hibái közé sorolható, hogy a fiatalkorúakra és visszaesőkre nem állapított meg megfelelő szabályokat. A revízió iránti igény viszonylag korán feléledt és ez vezetett el végül az 1908.évi Büntető Novellához. Maguk a bírálók sem zárkózhattak el az elől, hogy a kódex számos erénnyel bírt legmeghatározóbb kritikusa Fayer László 23 is elismerte, annak ellenére, hogy eklektikus a mű mégis hatalmas jelentőségű a büntetőjog fejlődésében. Három nemzedéken át volt a Kódex a büntetőjog tudományának és oktatásának alapja. A kódex képezte a büntető jog törzsanyagát 70 éven át, ellentmondásokkal valamint a kritikákkal együtt sokat lendített magyar büntető jogtudomány fejlődésén A Csemegi Kódex értékelése. Balogh Jenő Csemegi Károlyról: Csemegi rajongott a dogmatikáért, inkább volt ennek a tudósa, mintsem törvényhozója Fayer László büntetőjogász 1842 ben Kecskeméten született. Egész életét a büntetőjog tudományának szentelte ben a büntetőjog és a bűnvádi eljárás rendkívüli tanára lett. A Magyar Jogászegyesület megalapítóinak sorában is ott találjuk. A Magyar Themis című jogi szaklap, majd a Jogtudományi Közlöny szerkesztője. Írásaiban élénk vitát nyitott a Btk. hibái és a bírósági tévedések ellen. Kiemelkedő jelentőségű műve a magyar jogászság és jogtudomány olyan produktuma, mely méltán tartott igényt a nemzetközi elismerésre is. 24 Király Tibor-Máthé Gábor-Mezey Barna: A polgári büntetőjog története, in:magyar jogtörténet(szerkesztette: Mezei Barna) Budapest 2003, Osiris Kiadó o.Letöltés ideje:

17 III. Fejezet 1./ évi XXXVI. törvénycikk, vagyis az I. Büntető Novella A hosszú ideje változatlanul hatályban lévő Csemegi-kódexxel szemben számos kifogás merült fel, a legnagyobb gyakorlati problémát talán az okozta, hogy minden elkövetőt egy megítélés alá vont, legyen az alkalmi elkövető, visszaeső vagy fiatalkorú. Megahatározó volt Szilágyi Dezső 25 igazságügyi miniszter javaslata a fiatalkorúakat érintő változásokról. A hazai börtönügyet egyébként is az igazságszolgáltatás legsötétebb oldalának tartotta. Börtöneikben a legaggasztóbb mértékű túltömöttség uralkodik. Együtt vannak bennünk, fegyházra, börtönre, fogházra ítéltek, vizsgálati foglyok, öreg, megrögzött gonosztevők és fiatal bűnösök. 26 Már 1892-ben szükségesnek találta a módosítást, és úgy vélte a javítás-nevelés kell, előtérbe kerüljön, erkölcsi büntetéseket kell szolgalmazni és a legfontosabb, hogy a korhatárt meg kell emelni ben hasonló változatás iránti igény kapcsán Balogh Jenő fogalmazta meg büntethetőség feltételeként, erkölcsi-értelmi fejlettséget, véleménye szerint ez a központi tényező, amit meg kell megvilágítani az eljárás folyamán. A reform javaslat a Csemegi Kódex legfontosabb pontjait érintette így kiemelve a kiskorúakra vonatkozó szabályozás fontosságát. A javaslat lényegében hatályon kívül helyzete a 12 év aluliakat érintő valamint a év közötti elkövetőkre vonatkozó rendelkezéséket és ezek helyett új szabályozást kezdeményezett. A korszak nagy képviselői vegyesen nyilatkoztak a Kódex módosításáról. Egyesek úgy vélték elegendő csak a sarkalatos pontok módosítása, erre pedig abszolút alkalmas volt egy büntető novella elkészítése. Mások azonban úgy vélték, hogy teljes revíziót kell megvalósítani, mert a Kódex hatályba lépése óta sok idő telt el, ami tényleges társadalmi, politikai környezetváltozást idézett elő és ez alapjában feltételezi egy új törvénykönyv létrehozást. Ezen viták felkutatásához sokat segített a Képviselőházi Naplók tanulmányozása. Az évi XIX. kötet, 1908.május.20-tól kezdve teljes képet adhat számunkra a módosításokat érintő kérdésekről, vitákról. 339 ülésnap 25 Szilágyi Dezső április. 9. és január.15 között volt igazságügyi-miniszter, három kabinetben: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor és Szapáry Gyula kormányában. A parlament kiemelkedő alakja, pártvezér, első rangú jogász. Korának irodalmi értelemben is egyik legképzettebb jogásza volt. Földes Béla: Szilágyi Dezső emlékezete. Jellemtani tanulmány és életképi vonások vázlata. Budapesti Szemle 244. kötet Képviselőházi Napló 1889.XII kötet 328.o. 15

18 anyagát tartalmazva számos felszólaló szemszögéből láthatjuk az akkori szabályozáshoz kötődő reakciókat. 27 Meghatározó Visontai Soma gondolata mely az időtállóságot helyezi véleménye központjába, a változtatás szükségességét abban látta, hogy nem lehet egy olyan törvénykönyvet létrehozni, ami mindvégig képes egy nemzetet, annak valamennyi igényt kielégítve szabályozni. Az idők változatával, és különösen akkor, hogyha azon a területen, a melyre a törvény vonatkozik, más jelenségek merülnek fel, a társadalom is más szempontokat táplál, mert nem csak a társadalom felfogása, hanem a tudomány és annak keretében a felfogások is változnak: akkor az a törvény már hivatását betöltötte és módosításra szorul. 28 Ezzel szemben Nagy Emil képviselő hangot adott elképzelésének melyben azt vallotta, sokkal jobban örült volna egy teljes átfogó revíziónak, mint egy részleges novellának. 29 A 336. országos ülésre június. 1-én került sor itt már többen osztották azt a véleményt, hogy nincs elég idő egy átfogó kodifikációs munkára, ésszerűbb, ha ad hoc jelleggel reagálnak a legfontosabb és sürgetőbb kérdések megoldására. A viták is igazolták, hogy itt volt az ideje a változtatásnak, európai szinten és hazai tekintetben is átalakulás ment végbe, mint politikai, mint társadalmi szinten, ezekhez igazodva pedig kötelességük volt újra szabályozni a fiatalkorúra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy a változásokkal lépést tarthassunk. Az I. Büntető Novella az 1908.évi XXXVI. törvénycikk a büntetőtörvények és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról címet kapta meg. Öt fejezetében 52 szakaszt foglalt magába. Második fejezete: A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések a 15. és 35. között deklarálódik. A Novella július.30-án nyert szentesítést, az Országos Törvénytár évi augusztus 6-án kiadott 12. számában hirdették ki. 30 II. fejezete 1910.január.1-én lépett hatályba. Ahhoz, hogy a Novella a tényleges kitűzött célt elérje, új büntetőjogi fogalmakat kellett bevezetni és a mindennapi gyakorlatban is alkalmazni kellett azokat. A novella szakított a hagyományos büntetőjogi eszmékkel, teljes mértékben harmonizált a kontinensre vonatkozó reformtörekvésekkel. Vezérleve az egyéniesítés volt, melyben az eljáró bíráktól - persze törvényes kereteket nem 27 Letöltés ideje: Képviselőházi Napló 1906.XIX kötet 385.o. 29 Képviselőházi Napló 1906.XIX kötet 383.o. 30 M-Kir.Belügyministerium: 1908-dik évi országos törvénytár, Corpus Juris. Budapest

19 átlépve - kötelezettségként elvárták, hogy az egyén valamennyi szempontját figyelembe véve járjanak el. A Novella legmarkánsabb változtatása a büntetés feltételes felfüggesztése és a fiatalkorúak külön büntetőjogának megteremtése volt. 31 A Novella alapgondolatai: a.) a bűntetetendő cselekményt elkövető gyermekkel vagy fiatalkorúval szemben nem a megtorlás a cél, hanem a megmentés és nevelés, b.) nem lehet fenntartani a korábbi szabályozás azon álláspontját, hogy a bíróság illetőleg a közigazgatási hatóság a büntetőjogi beszámítás alá nem eső, de erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermek megmentése végett akkor sem tehet semmi intézkedést, ha ezeknek züllött környezetéről és erkölcsi romlásáról hivatalos tudomást szerzett is, c.) a törvényjavaslat a felső korhatárt 16-ról 18 évre emeli fel, d.) a javaslat elejti a bűnösség megállapításához szükséges belátási képesség fogalmát, e.) módot nyújt a bíróságnak vagy intézkedő közigazgatási hatóságnak arra, hogy, ha a fiatalkorúnak megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettsége van, az egyéniesítés (individualisatio) elvét alkalmazva, annak megfelelő intézkedést foganatosítsanak. 32 Balogh Jenő megfogalmazásában ez úgy jelenik meg, hogy: Tulajdonképpen nem az a lényeg, hogy a fiatalkorú micsoda minősítés alá eső bűncselekményt követett el, hanem az, hogy az egyénisége milyen. 33 Véleménye szerint, a fiatalkorúnak annyira kellett fejlődnie, hogy különbséget tehessen jó és rossz, megengedett és büntetendő, erkölcsös és erkölcstelen között. A gyermeket és fiatalkorúkat nevelés útján alkalmassá kellett tenni arra, hogy mások, különösen a romlott környezet csábításának és a gonosz példának ellenállni tudjon, a pillanat kísértését leküzdhesse. Ne kövessen el minden alkalommal bűncselekményt, amikor éppen az inger vagy a véletlen arra módot nyújt, hanem cselekedjék értelemmel és az erkölcsi fejlettség vezesse őt cselekedeteiben Jogtörténeti Szemle 2008.évi.4.szám.16.o 32 Magyar Törvénytár 1908.évi Törvénxczikkek. Második kötet. Budapest Franklin Társulat Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog Budapest, Athenaeum, Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog Budapest, Athenaeum,

20 A Novella 15. -a alapján a büntetőjogi felelősség alsó korhatára a bűncselekmény elkövetése idején betöltött 12. életév. Ebből levezethetjük a gyermek fogalmát, aki tehát e korhatár alatt van gyermeknek minősül vele szemben büntetőeljárás nem kezdeményezhető. Házi fegyelem gyakorlása viszont engedett volt gyermek elkövetők esetén, így az iskolai hatóság azt a gyermeket, aki bűntettet vagy vétséget követett el megdorgálhatta vagy iskolai elzárással fenyíthette. Ezzel szemben a 16. deklarálja a fiatalkorúak fogalmát, ennek értelmében ilyen elkövetőnek minősül, aki az elkövetéskor 12. életévét már meghaladta, de 18. életévét még nem érte el. A Csemegikódexhez képest ezt tehát a felső korhatárt 16. évről 18. évre emelte, az alsó korhatárt azonban nem mozdította el A korhatár módosítását azzal magyarázták, hogy a fiatalkorú rendszerint ebben a korban válik önállóvá és a szabad élet kísértéseivel ekkor találkozik először, ekkor találkozhatunk még menthető emberi tévedésekkel. A jellem és egyéniség még nem fejlődik ki igazán, az egyéni hajlamok még nem szilárdulnak meg olyan szinten, hogy azt ne lehetne szigorral és kellő bánásmóddal kordában tartani. Lényegében ezek a fiatalkorúak szellemi fejlettségüket tekintve közelebb állnak erkölcsi- értelmi fejlettség tekintetében a 16 év aluliakhoz, ami a 18 éves kortársakhoz kötheti őket az csupán a testi fejlettségük. A korábbi szabályozás alapján fiatalkorúak esetében a büntethetőség feltétele volt még az értelmi és erkölcsi fejlettség megléte, a Novella azonban ennek a fogalmát nem határozta meg és nem is tisztázta a beszámíthatóság illetve értelmi és erkölcsi fejlettség közti összefüggéseket. A Novella azon fiatal elkövetők esetében, akik bírói döntés alapján bírtak e képességgel a 17. -ban rendelkezik. 36 A Csemegi-kódex még nem rendelkezett az egyén és egyéniesítés fogalmáról, ezzel elsőként a módosítás kapcsán találkozhatunk, hisz az individualizáció elvét a Novella 18. -a fogja majd tükrözni. Ez alapján az eset feltárásakor kiemelt figyelmet kell fordítani annak megvilágítására, hogy az elkövető bírt-e értelmi-erkölcsi fejlettség bizonyos fokával, milyen az egyénisége, milyen életviszonyok között él, és valamennyi más, az esethez kapcsolódó tényt fel kellett tárni. Az évi XXXVI. törvénycikk évi XXXVI. törvénycikk.17. Az ellen a fiatalkorú (16. első bekezdése) ellen, a kinek a bűntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg volt, a következő intézkedések tehetők:1. dorgálás;2. próbára bocsátás;3. javító nevelés;4. fogház- vagy államfogház büntetés. Letöltés ideje:

21 eljáró bíróság ez alapján tud választani azokból az eszközökből mely az egyénhez, annak fejlődéséhez pozitívan tud hozzá járulni. Meghatározó Bernolák Nándor 37 véleménye a belátásról. A bűnösség feltétele s a felelősség alapja az erkölcsi szabadság, e szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. A bűncselekmény akarati elhatározás folyamánya. Akarati elhatározásra fiatalkorban különös befolyást gyakorol az észbeli tehetség mellett az érzéki ösztön, a külső inger, az egész környezet. E korban tehát nem lehet a büntetőjogi felelősséget kizárólag az ismeretek mennyiségétől, az értelmi erő nagyságától tenni függővé. 38 A Novella legenyhébb intézkedésnek a dorgálás számított, ez azonban nem számított új keletű fogalomnak már a régebbi szabályozás is ismerte. Ezt az intézkedést csekélyebb jelentőségű ügyek esetén alkalmazták. Lényegében az elkövetőhöz idézett bírói figyelmeztetés volt ez, arra vonatkozóan, hogy későbbi szabályszegés esetén már komolyabb szankció várható. A soron következő fokozatot már a próbába bocsátás képezte, ez feltételes mentesítés volt a büntetések végrehajtása alól, leginkább a társadalmi megbélyegzést igyekeztek ezzel elkerülni. Leginkább azokat érintette ez az intézkedés, akik könnyelműségből, megfontolatlanul követték el a cselekményeket. A fiatalkorúak érdekében a felügyelet a próbára bocsátás ideje alatt is fennállt. A felügyeletet rendszerint maga a család, közhatóságok, társadalmi egyesületek vagy magánegyének látták el. Ezek folyamatosan jelentést készítettek a bíróságok számára, amikor pedig a próbára bocsátás ideje letelt és sikeresnek bizonyult azt a bíróságnak is jelezték szintén jelentések formájában. A szabadság elvonással járó intézkedések közé tartozott javító nevelés. Ennek célja a fiatalkorú munkára nevelése és környezetbéli romlásának kikerülése. A szabadságelvonással járó intézkedéséket a bíróság határozatlan időre rendelte el, így a javító-nevelést, de az a fiatalkorú 21. életévének betöltésén túl már nem terjedhetett. Fogházbüntetés már szigorúbb, legalsó határa Az I. Büntető Novella elveinek és végleges szövegének kidolgozásában jelentős szerepet vállalt Tőry Gusztáv államtitkár és Szászy Béla minisztertanácsos mellett Bernolák Nándor is. A Novellához kapcsolódó indoklás legnagyobb részét ő szerkesztette. Jogtörténeti Szemle 2008.évi.4.szám.15.o 38 Büntető jogszabályaink gyűjteménye, Wessely és Horváth, Pécs,

22 nap, leghosszabb tartama, ha az elkövető 15. életévet betöltötte- cselekménye halállal vagy fegyházzal büntethető- 10 év minden egyéb esetben 5 év. Állam-fogház büntetés alsó határa egy nap, maximális ideje 2 év lehetett. A büntetések végrehajtása szempontjából, fiatalkorúaknak fenntartott intézményekben kellett teljesíteni. A Büntető Novella koncepciójának meghatározó újítása volt, hogy törekedett a büntetőjogi, a gyermekvédelmi és szociálpolitikai intézményrendszer összehangolására. Ennek értelmében a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetőjogi és szociálpolitikai (közigazgatási) intézkedések és intézmények irányító szervévé a fiatalkorúak bíróságát tette. 39 A fiatalkorúak bíróságát az 1913.évi VII. törvény hozta létre Magyarországon. Ennek az intézménynek a bevezetésével kettős osztályzása teremtődött meg a társadalom rosszallásának kifejezésére. A kettősség egyrészt a gyermek kapcsán megelőzésre, fiatalkorú esetében pedig a felelősségre vonásra terjedt ki. Irk Albert két csoportba sorolja az elkövetőket: egyik csoportba tartoznak azon pajkos, rakoncátlan gyermekek és fiatalkorúak, kiknek környezte nem esik kifogás alá, másik csoportba azok, akik erkölcsrontó környezetben élnek. 40 Akik az első csoportba sorolhatóak, azokat a hatóság házi fenyítés végett átadhatja a házi fegyelemre jogosítottnak, iskolai fenyítés céljából az iskolai hatóságnak, figyelmeztetheti a szülőt a gyermek szigorúbb felügyeletére, gondosabb nevelésére, házi felügyelet alatt tartását rendelheti el a évesekre, próbára bocsátást alkalmazhat, illetve nappali őrizetben tartásra is lehetőség van. A második vagyis, erkölcsrontó környezetben lévő gyermekek és fiatalkorúak állami gyermekmenhelyre utalhatók, javító nevelésre tehetők, ideiglenes gyermekvédő vagy patronázs egyletekre bízhatók Szabó András: A fiatalkorúak és a büntetőjog, Budapest o 40 Irk Albert: A Magyar Anyagi Büntetőjog 287.o. 41 Irk Albert: A Magyar Anyagi Büntetőjog 288.o. 20

23 A bíróság nem csak igazságszolgáltatási, hanem gyermekvédelmi pozíciót is betöltött, e feladatok ellátása során ellenőrző szerv volt, a patronázs egyletek 42, pártfogó tisztviselők és Fiatalkorúak Felügyelő Bizottsága felett. Ezzel a lépéssel bezárólag kialakult hazánkban egy olyan rendszer, amely teljesen más elbánást biztosított a fiatalkorúak számára a felnőttekéhez képest. Lényege a más elbánásnak, hogy az elkövető érdekeit, személyi körülményeit és reszocializációját kell központi tényezőként biztosítani. A Büntető Novella fiatalkorúakra vonatkozó II. Fejezetét abszolút pozitív értékeléssel tüntethetjük ki. Ezt hűen tükrözi Finkey Ferenc gondolata is: a Novella gyermek és fiatalkorú bűntettesek kérdésében a legmodernebb eszméket fogadja el és oly helyes alapokra fekteti hazánkban is a fiatalkorúk büntetőjogát, melyeken előreláthatólag évtizedekig szilárdan megállhatunk. 43 Ezáltal lényegében hazánk is a reformállamok sorába került, különösképp a fiatalkorúak tárgyában, vezető államok sorába. Összességében a Novella pozitívan hatott a magyar jogalkotás és joggyakorlat fejlődésére. Hatékonyságát az is igazolja, hogy egészen 1952.január.1-ig hatályban volt. Bernolák a Novella fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit rendkívül pozitívan értékelte. A fiatalkorúakkal szemben a modern kriminológia követelményeit kielégítő rendszert épített ki a büntető novella, a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény az egész országra kiterjedő intézményes szervezetet bocsátott a fiatalkorúak kriminalitása leküzdésének szolgálatába; a társadalom nem egy, valóban apostoli hevülettel dolgozó férfiú irányítása mellett,-készséggel nyújt segédkezet az embermentésnek e szép munkájában A patronage intézmények pontos meghatározását Finkey Ferenc Patronázs-munka és fiatalkorúak felügyelő hatósága című művében találhatjuk meg.( Budapest,1943.) A mű szerint a patronázs szó általában illetőleg tágabb értelemben jelenti a bajbajutott, akár önhibájukból akár önhibájukon kívül álló okokból szerencsétlen sorsú embertársaink felebaráti támogatását és segítését. Fontosabb azonban főleg szűkebb értelemben vett jelentése mely, a rendszerint elhagyatott, az erkölcsi züllés lejtőjére sodort vagy már bűnelkövető gyermekek, fiatalkorúak és felnőtt bűntettesek iránti emberbaráti segítséget, ezeknek a további süllyedéstől való megmentésére irányuló feladatot értjük. 43 Finkey Ferenc: A fiatalkorú bűntettesek,( Jogállam Jog-és Államtudományi Szemle,1910.I Bernolák Nándor: Újabb teendőink a bűncselekmények ellen folytatott küzdelemben, Wessely és Horváth Könyvnyomda, Pécs, p. 21