TURIZMUSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KONCEPCIÓJA november

Átírás

1 TURIZMUSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KONCEPCIÓJA november

2 A turizmusról szóló törvény megalkotásának indokai A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiáról és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1100/2005. (X. 7.) Korm. határozat 2. pontja szerint a Kormány felkéri az érintett minisztereket, hogy a stratégia megvalósítását segítő turizmus kerettörvény koncepcióját bocsássák széles körű a szakmai, az érdekképviseleti és a civil szervezetek bevonásával történő egyeztetésre és szakmai konszenzus esetén terjesszék a Kormány elé. E határozatra figyelemmel és a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát alapul véve került kidolgozásra a turizmus törvény koncepciója. Az említetteken túlmenően a következő indokok szólnak a turizmustörvény megalkotása mellett. a) A turizmus mind horizontálisan, mind vertikálisan széttagolt vagyis egyrészt többszintű, másrészt több jogágba tartozó jogi szabályozása, valamint az ágazat gazdasági és foglalkoztatáspolitiai jelentősége, széleskörű összefüggései miatt szükséges olyan turisztikai törvény megalkotása, amely a széttagolt szabályozást egységes keretbe foglalja. A turizmusra vonatkozó hatályos hazai joganyag szerteágazó, főleg alacsonyabb szintű jogszabályokból áll. Van azonban néhány kérdés (pl. melyek a turizmussal kapcsolatos állami feladatok, hogyan alakul az irányítás és a szervezetrendszer, a turizmusban képződő források visszaforgatásának mechanizmusa, az állami intézkedések ágazatközi összehangolásának követelménye, stb), amelyek jelenleg nincsenek jogszabályban megfelelően rendezve. A törvényi szabályozás azt a célt is szolgálja, hogy a turizmus a társadalom tagjai számára a mainál hatékonyabban szolgálja az élet minőségéhez való hozzájárulását. b) A turizmusról szóló törvény megalkotását azonban nemcsak a jogi szempontok indokolják, hanem a tevékenység gazdaságpolitikai szerepe, jelentősége is. A turizmus a világgazdaság egyik vezető és dinamikusan fejlődő szektora, és Magyarországon is a leggazdaságosabb devizatermelő ágazatok egyike, mintegy 330 ezer fő számára biztosít munkahelyet. A turizmus részesedése a GDP-ben folyamatosan nő. Ezért a gazdaságpolitika részét képező turizmuspolitikával tudatosan olyan fejlesztésre kell törekedni, amely a spontán fejlődés helyett stratégiai tervezéssel segíti elő az ország turisztikai adottságainak kihasználását. A tudatos fejlesztés egyrészt integrálja a turizmust természeti és társadalmi környezetébe, másrészt a fejlesztés összehangoltan valósul meg az összes, turizmusban érintett szektort illetően (közlekedés, szálláshely, vendéglátóipar, szórakoztatás, közbiztonság, tájékoztatás stb.). Olyan turizmuspolitikát kell kialakítani, amely meghatározza a fejlesztés hosszú távú céljait és megteremti az azok megvalósításához szükséges pénzügyi és intézményi kereteket. Ennek lenne egyik jogi eszköze a megalkotandó turizmusról szóló törvény. c) A turizmus tényleges nemzetgazdasági szerepének betöltéséhez rendszeresen képződő, tervezhető forrásokat kell biztosítani. E kérdéskomplexum ugyancsak törvényi szabályozást igényel. 2

3 A kereskedelmi törvénnyel való összefüggés A kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvény 2. -ának q) pontja határozza meg a turisztikai tevékenység fogalmát és a 12. -ának (1) és (4) bekezdése ad felhatalmazást a Kormánynak, illetve a turizmusért felelős miniszternek a turizmusra vonatkozó alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotására. Amennyiben a turizmusról szóló törvényt a Parlament elfogadja, úgy a duplikáció elkerülése érdekében szükségessé válik a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése. A szabályozás jellege A turizmusra vonatkozó valamennyi rendelkezést a turizmustörvényben közzétenni nem lehetséges. Ez a megoldás jogtechnikai szempontból hátrányos következményekkel járna, mert a törvény rendelkezéseinek módosítása vagy új rendelkezésekkel való kiegészítése lényegesen időigényesebbé válna. Minden ilyen esetben ugyanis parlamenti döntés kellene a módosításhoz, illetve kiegészítéshez, ami a rendeleti úton történő szabályozás időtartamának többszörösét igényelné. Ez pedig a jogi szabályozásnak a gyakran változó piaci viszonyok követelményeihez való igazítását a jelentősen megnövekedő átfutási idő miatt hátrányosan érintené. A turizmus hosszú távú egyenletes fejlődéséhez jogi szempontból alapvető követelmény, hogy a vonatkozó joganyag egyrészt stabil, viszonylag állandó, ugyanakkor kellően rugalmas legyen. A viszonylagos állandóság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vállalkozók megfelelően alkalmazkodni tudjanak a jogszabályi feltételekhez. Ugyanakkor a leggondosabb stratégiai tervezés és előrelátás esetén sem lehet számításba venni olyan körülményeket, amelyek felmerülésekor viszont nem lehet eltekinteni a jogszabályok gyors módosításától, mert az esetleges piaci zavarok másként nem szűntethetők meg, illetőleg az esetleges feszültségek nem oldhatók fel. Mindez az önálló turizmus törvény megalkotása esetén is az operatívabbnak tűnő rendeleti úton történő szabályozás fenntartását is indokolja. A joganyag stabilitásának és rugalmasságának kettős követelménye tehát csak a szabályozási szint differenciálásával oldható meg. Ez a jogi szabályozás szempontjából azt jelenti, hogy a turizmus törvényben csak a viszonylag állandónak tervezett feltételek (alapfogalmak, állami feladatok, irányítási és szervezetrendszer, gazdasági alapok /fejlesztési források/, együttműködés) nyernének szabályozást, míg a gyorsabban változó követelményeket a törvényben kapott felhatalmazás alapján változatlanul alacsonyabb szintű jogszabály(ok) (pl. kormányés miniszter rendeletek) írnák elő. Fontos célkitűzés, hogy a törvény kialakítson egyfajta egységes szemléletet a kapcsolódó szabályozások tekintetében, megteremtve azok alapelveit, valamint a felhatalmazások révén meghatározva a szükséges jogforrási szinteket. A törvény szerkezete A törvény szerkezetileg a következő módon épül fel: a) A törvény célja b) A törvény hatálya c) Értelmező rendelkezések (a turizmussal kapcsolatos fogalmak meghatározása) d) A turizmus irányítása és intézményrendszere 3

4 e) A turizmus fenntartható fejlesztéséhez és működéséhez szükséges feltételek meghatározása f) A fejlesztések megvalósításához kapcsolódó monitoring rendszer kialakítása. A turizmusról szóló törvény célja A törvény a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) és az Európai Unió által elfogadott nyilatkozatokkal és programokkal összhangban meghatározná azokat a célokat, amelyek elérésére a turizmus, mint több dimenziós tényező folyamatos színvonalas fejlődése érdekében nemzetgazdasági szinten törekedni kell. A turizmusról Hágában április én tartott interparlamentáris konferencia által elfogadott Hágai Nyilatkozat olyan ajánlást tett a nemzeti parlamenteknek, hogy játsszanak sajátos szerepet a nemzeti turizmuspolitika megteremtésének folyamatában, miközben egy, külön a turizmusra vonatkozó jogalkotást magukévá téve, ha szükséges, egy valódi turisztikai törvénykönyvet alkothassanak meg". Az UNWTO egyik alapvető célja a fenntartható turizmus fejlesztése és támogatása, s ennek hangsúlyozására október 1-jén Globális Etikai Kódexet fogadtak el a részes tagállamok, köztük Magyarország is. Az Etikai Kódex külön kiemeli a turizmus kedvező hatásait a többi gazdasági szektorra, valamint többek között meghatározza a turisztikai iparágban dolgozók és az ott működő turisztikai vállalkozások jogait. A turizmus a növekedés kiemelten fontos tényező az Európai Unióban, jelentősen segíti a tagországok gazdasági fejlődését, munkahely teremtését, a modern információs és kommunikációs technológiák felhasználását. Ezért a turizmus a lisszaboni folyamat középpontjában áll. Az egyik legnagyobb növekedési és munkahely-teremtési potenciállal bíró ágazat, mely közvetlenül hozzájárul az egyes régiók közötti kohézió erősödéséhez és a fenntartható fejlődéshez. Ezért az Európai Unió Bizottságának turizmusfejlesztéssel kapcsolatos elképzelései között kiemelt hangsúllyal szerepel a versenyképesség javítása a tudás és innováció fejlesztés által és a szabályozás egyszerűsítése révén. Az Európai Bizottság november 13-án az Együttműködés az európai turizmus jövőjéért c. kommunikáció formájában (COM (2001) 665 final) fogalmazta meg javaslatait a turisztikai szektorban rejlő lehetőségek kihasználása érdekében május 21-én az Európai Unió Miniszterek Tanácsa ezen alapulva történelme során először fogadott el kifejezetten a turizmussal foglalkozó határozatot. E határozat az európai turizmus jövőjével kapcsolatban célul tűzte ki a tagországok együttműködését a turisztikai ágazat szerepének növelése, és fenntartható fejlesztése érdekében. A dokumentum kiemelt szerepet szán a Turisztikai Tanácsadó Bizottságnak (Advisory Committee on Tourism) az ágazat fejlesztési irányainak meghatározásában, valamint a tagországok közötti turisztikai célú együttműködés elmélyítésében. Magyarország EU tagként résztvevője a testület üléseinek, és így aktív formálói lehetünk a turizmust érintő intézkedések és akciók kidolgozásának. A törvénynek és a törvényre épülő kormányzati munkának kell megteremteni az említett követelményeket érvényesítő rövid-, közép- és hosszú-távú turizmuspolitika feltételrendszerét. Mindezekre figyelemmel a törvény célját úgy indokolt meghatározni, hogy az elősegítse a) a turisztikai vállalkozások piacra jutását, a turizmusban működő vállalkozások versenyképességének javítását, ideértve az elmaradott térségek felzárkózását is, b) a turisztikai értékek feltárását, megismertetését, üzletszerű hasznosítását, a turizmus 4

5 szempontjából jelentős természeti és emberalkotta értékek turisztikai hasznosításán keresztül megvalósuló - megóvását, fenntartását, c) a Magyarországról megjelenő pozitív kép alakítását, d) a környezet- és vendégbarát, fogyasztóközpontú, marketing-szemléletű turizmus megteremtését és fenntartható fejlesztését, e) a turisztikai szakemberek képzését és továbbképzését, f) a turizmus területén meglévő "feketegazdaság" felszámolását, g) a turizmus keretében megvalósuló nemzetközi kapcsolatok fejlődését, h) a turizmus fejlesztésében érdekeltek szervezeti együttműködését. A törvény hatálya A törvény személyi hatálya a természetes és jogi személyekre, jogi személyiség nélküli szervezetekre, valamint a gazdasági és hatósági irányítás szervezetrendszerében részvevőkre, tárgyi hatálya pedig a turisztikai, valamint az azokhoz kapcsolódó tevékenységekre terjed ki. A turizmussal kapcsolatos fogalmak meghatározása A turizmussal összefüggő fogalomrendszert a nemzetközileg elfogadott tartalommal indokolt kialakítani. Meghatározandó a) a turizmus, b) a turista, a kiránduló, illetve a látogató, c) a turizmust fejlesztő tevékenység, d) a turisztikai marketing, e) a kereskedelmi szálláshely, f) az idegenforgalmú célú magánszálláshely hasznosítás, g) az utazásszervezés és -közvetítés, h) az idegenvezetés, i) a turisztikai infrastruktúra, j) a nonprofit turisztikai tevékenység, k) a turisztikai vonzerő és a vonzerőleltár, valamint l) a desztinációmenedzsment fogalma. A felsoroltakon túlmenően a törvénynek meg kell határoznia azt is, hogy az idegenforgalmi adó felhasználása tekintetében mi számít turisztikai célnak. A turizmus fogalmát akként kell a törvényben meghatározni, hogy az felölelje a természetes személyek állandó lakó- és munkahelyen kívüli minden önkéntes, szabad meghatározott ideig tartó, tehát nem migrációs jellegű helyváltoztatását (ideértve az üzleti célú, illetve hivatalos utazásokat is), valamint az azokhoz kapcsolódó szükségletek kielégítését és szolgáltatások nyújtását, illetve igénybe vételét. A turisztikai célú helyváltoztatás nem foglalhatja magába a letelepedést, illetve a munkavállalást (vagyis a migrációt). Mindezekre figyelemmel turizmus a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatása, valamint az ezekből 5

6 eredő szükségletek kielégítését elősegítő szolgáltatások nyújtása és igénybe vétele. Célszerű, ha a törvény és a továbbiakban e koncepció is az idegenforgalom kifejezés helyett következetesen a turizmus szövegezést használja. Látogató az a természetes kül- és belföldi személy, aki a lakó- vagy munkahelyét szabad elhatározásból, nem letelepedés vagy munkavállalás céljából, a visszatérés szándékával (vagyis időlegesen) hagyja el, és aki turisztikai szolgáltatást vesz igénybe. Turista az a látogató, aki a meglátogatott helyen legalább 24 órát vagy egy éjszakát eltölt, kiránduló az "egynapos" látogató, aki a meglátogatott helyen 24 óránál kevesebb ideig tartózkodik (szálláshely-szolgáltatást nem vesz igénybe). A törvénynek meg kell határoznia, hogy mely tevékenységek tartoznak a turizmus gazdasági ágazatához. A szabályozás szempontjából idetartozónak kell tekinteni az utazásszervezést és - közvetítést, az idegenvezetést, a kereskedelmi szálláshelyek működtetését, a vendéglátóipart, a kapcsolódó turisztikai szolgáltatásokat, valamint a szabadidő és hivatásturizmus különböző formáit. Tekintettel arra, hogy a gazdasági tevékenységek osztályozásánál sem a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR), sem a Szolgáltatások Jegyzéke (SzJ) nem határozza meg a turizmust önálló ágazatként, ezért a turizmus körébe tartozó egyes gazdasági tevékenységek ágazati besorolása széttagolt (pl. szálláshely-szolgáltatás, utazásszervezés, konferenciaszervezés stb.). A szabályozás célja az is, hogy a turizmus fejlesztéséhez megfelelő jogi feltételrendszert alakítson ki, ezért indokolt meghatározni azt is, hogy mi minősül turizmust fejlesztő tevékenységnek, illetve mit értünk turisztikai infrastruktúra alatt. Egyértelművé kell tenni, hogy a kereskedelmi vendéglátó hálózat a turisztikai infrastruktúra részét képezi. Turizmust fejlesztő tevékenységnek minősül az a tevékenység, amely bővíti a turisztikai fogadóképességet, növeli a meglévő, elsősorban turisztikai célú, illetőleg az azokhoz kapcsolódó létesítmények működésének színvonalát, összhangban az adott terület teherbíró képességével és a környezetvédelem követelményeivel. A kereskedelmi szálláshely, az idegenforgalmi célú magánszálláshely-hasznosítás, az utazásszervezés és utazásközvetítés, valamint az idegenvezetés törvényi meghatározásánál a hatályos alacsonyabb színtű jogszabályok rendelkezéseit indokolt törvényi rangra emelni. E mellett szükséges rendelkezni arról, hogy a vendéglátás a turisztikai kínálat része, a vendéglátás működésére vonatkozó részletszabályok viszont már más jogszabályok tárgyát képezhetik. Turisztikai vonzerőnek tekinthetők azon természeti és ember alkotta (épített és szellemi) adottságok, amelyek turisztikai céllal hasznosíthatók. Vonzerőleltár egyrészt területi alapon meghatározott jelentőségű, különböző hatókörű (nemzetközi, országos, regionális, helyi) vonzerők összessége, másrészt tematikus szempontok szerint rendezett vonzerők összessége. Turisztikai termék a turisztikai vonzerő és aköré szervezett szolgáltatások. Turisztikai célú forrásfelhasználásnak minősül az adott desztináció turisztikai vonzerőihez kapcsolódó turisztikai kínálat- és szolgáltatásfejlesztés, valamint új vonzerő kialakítása. Desztinációmenedzsment: adott terület turisztikai fogadóterületként való működtetése. 6

7 A turizmus irányítása és intézményrendszere Számos olyan feladat van, amelyet a turizmus vonatkozásában az államnak kell ellátnia. Ezért a turizmus állami irányítási rendszerének keretében meg kell határozni a turizmussal kapcsolatos állami és önkormányzati feladatokat. a) Állami feladatok a) a kormányzati szervezetben a turizmusért felelős állami szervezet kijelölése, b) a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia kidolgozása, amelyet a Kormány fogad el, c) a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia végrehajtását biztosító feltételrendszer kialakítása, d) a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiának megfelelően a turizmus fejlesztésének, illetve az azt megalapozó kutatásoknak tervezése, megvalósítása, a központi fejlesztési források felhasználása, az EU-s források turizmusfejlesztési célra történő hatékony felhasználásához szükséges feltételek biztosítása, a szükséges intézményrendszer kialakítása és működési feltételeinek megteremtése, e) a turizmus fejlesztésének nyomon követésére monitoring rendszer kialakítása, f) a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia érvényesítése az állam más irányú feladatainak ellátása során, g) a turisztikai szolgáltatások minőségi alapkövetelményeinek meghatározása, a hatékony ellenőrzési rendszer működtetése, továbbá az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtése a szolgáltatásokhoz való hozzáférésnél, h) a nemzeti szintű desztinációmenedzsmenti tevékenység ellátása, az ehhez szükséges szervezet működtetése a magánszektor forrásainak bevonásával, i) az államközi turisztikai kapcsolatok kiépítése, ápolása, a turizmus nemzetközi szervezeteiben való részvétel, j) a turizmusban érintett állami, önkormányzati, kamarai, valamint civil szervezetek tevékenységének, együttműködésének összehangolása, k) a non-profit turisztikai tevékenységek végzéséhez szükséges keretek kialakítása, l) a turisztikai statisztikai mérési rendszer működtetése, m) a turisztikai oktatás és szakképzés. b) Regionális feladatok A turizmussal kapcsolatos állami feladatokkal összhangban e törvényben kell meghatározni a térségi (régió, megye, település) feladatokat, valamint az ellátásukhoz szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeket. 7

8 A turisztikai régiókat a területfejlesztési régiókkal összhangban kell kialakítani. A régió szintjén ellátandó turisztikai feladatok a következők: a) A nemzeti turizmusfejlesztési stratégiának megfelelő regionális turisztikai szervezet működtetése, amely a turisztikai célterületek fejlesztését átfogó szemlélettel irányítja. b) a régió turizmusfejlesztési stratégiájának és programjának kialakítása, valamint megvalósítása. Ennek keretében együttműködés egyrészt a régióban érintett megyékkel, másrészt a regionális szervezetekkel (pl. a regionális területfejlesztési tanácsokkal, térségi fejlesztési tanácsokkal, civil szervezetekkel, gazdálkodó szervezeteket képviselő érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel) a turizmusfejlesztést érintő kérdésekben, valamint a megvalósításhoz szükséges feladatok, tevékenységek összehangolása, c) regionális szintű marketingtevékenység ellátása, d) a regionális turizmusfejlesztési források tervezése, illetve felhasználása, e) a kistérségi és helyi turisztikai kezdeményezések, együttműködések (pl. klaszterek) ösztönzése és koordinálása, f) közreműködés a turisztikai kínálat fejlesztésének elősegítésében. Amíg a régiós hatáskörök pontosan kidolgozásra nem kerülnek, addig a törvényben kell rendelkezni a megyei és fővárosi feladatokról. Ezért a törvény kimondja, hogy az előzőekben ismertetett regionális feladatokat (turizmusfejlesztési stratégia kidolgozása, turisztikai infrastruktúra fejlesztése, turizmus marketing, tourinform irodák működtetése, a természeti értékek védelme stb) a megye, illetve a főváros a saját illetékességi területén (megyei, illetve fővárosi szinten) látja el. c) Települési önkormányzati feladatok Az egyes települések turisztikai feladatai nagymértékben függnek attól, hogy rendelkeznek-e turisztikai vonzerővel, illetőleg kialakítható-e akár önállóan, akár más településekkel összefogva (pl. kistérségi társulás keretében) olyan turisztikai kínálat, amely alkalmas lehet a település turizmusának kialakítására, illetve fejlesztésére. Így a turisztikai vonzerővel rendelkező települési önkormányzati feladat a) az infrastruktúra beleértve a turisztikai infrastruktúrát is fejlesztése, b) a turisztikai vállalkozások létrejöttének támogatása és turisztikai befektetések ösztönzése (pl. kedvezményes terület juttatása, adózási könnyítések), a beszedett idegenforgalmi adónak turisztikai fejlesztési célokra történő felhasználása, a helyi turisztikai szerveződések ösztönzése, c) a helyi desztinációmenedzsment-szervezet létrehozásának, működtetésének elősegítése, d) a beszedett idegenforgalmi adó turisztikai célokra történő felhasználása. 8

9 Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok részére feladatot megállapító törvényt az Országgyűlés csak a jelenlévő képviselők kétharmados többségével alkothat, illetve a törvény vonatkozó rendelkezését csak minősített többséggel fogadhatja el. A szervezeti rendszer A törvény a nemzetgazdasági súlyának megfelelően kijelöli a turizmus állami irányításának a többi ágazattal egyenrangú helyét és szervezeti formáját az államigazgatáson belül. Ennek megfelelően a turizmus szervezeti rendszere a következők szerint alakul: a) az Országgyűlés, b) a Kormány, c) a turisztikai tárcaközi koordinációs fórum, d) a felelős miniszter, e) a regionális turisztikai intézményrendszer, f) a fővárosi és a megyei önkormányzatok, g) a tursztikai desztinációk, h) a turisztikai kistérségek, i) a települési önkormányzatok, j) a Tourinform irodák, k) a kereskedelmi és iparkamarák, érdekképviseleti és más civil szervezetek, l) a turisztikai vállalkozások. A turizmus fejlesztésének támogatási és ösztönzési rendszere A turizmus tényleges nemzetgazdasági szerepének és az életminőség javításában játszott szerepének betöltéséhez az Európai Uniós és ahhoz kapcsolódó hazai forrásokon túl rendszeresen képződő, tervezhető forrásokat kell biztosítani. Ezt a törvényben indokolt szabályozni. A turizmus részesedését a nemzeti jövedelem termelésén belül csak akkor lehet gyorsan és jelentősen tovább növelni, ha a fejlesztéséhez további források állnak rendelkezésre és kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek e források képződését megfelelően biztosítják. A jövőben is az európai uniós források és az állami költségvetés biztosítja a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges pénzeszközöket és a turizmus fejlesztését szolgáló központi költségvetési forrást. A turizmus fejlesztésére rendelkezésre álló források között jelentős szerepet játszik a helyi adóként beszedett idegenforgalmi adó is. Ennek mértékét és feltételeit a helyi adókról szóló évi C. törvény szabályozza, és a települési önkormányzat erre figyelemmel állapíthatja meg rendeletben az adott településre irányadó konkrét mértéket. A törvény előírja, hogy a) az idegenforgalmi adóhoz kapcsolódó költségvetési kiegészítő támogatást a települési önkormányzatok felhasználási kötöttséggel járó normatív állami támogatásként kaphatják meg, melynek részleteit az éves költségvetési törvény tartalmazza, b) a beszedett idegenforgalmi adóhoz kapcsolódó normatív támogatást a települések csak turisztikai célra használhatják fel, c) a b) pont megszegésének mi a szankciója. 9

10 A turizmustörvényben kell rendelkezni arról, hogy az idegenforgalmi adót kivető önkormányzatok helyi desztinációmenedzsment-szervezet létrehozásától, illetve a település turisztikai jelentőségétől függően számára javasolt 1 fő turisztikai szakember foglalkoztatása, és az önkormányzati döntéshozatalba való bevonása. Az ágazatközi intézkedések összehangolása A turizmus fejlesztése és intézményrendszere eredményes, hatékony működése elképzelhetetlen a központi és helyi közigazgatási szervek, a helyi és területi közigazgatási szervezek, a megyei és helyi önkormányzatok, a kereskedelmi és iparkamarák, a természetes személyek és a gazdálkodó szervezetek, ezek szakmai és társadalmi érdekvédelmi szervezetei együttműködése nélkül. Az együttműködésnek a jogi szabályozás kialakításától kezdve a turizmussal kapcsolatos egyes feladatok végrehajtásáig minden szintre és szakaszra ki kell terjednie. A törvényben meg kell határozni a) a turizmusban érdekelt állami, illetve a gazdálkodó szervezeteket képviselő érdekvédelmi és szakmai szervezetek együttműködésének jogi kereteit, továbbá b) a turizmusban érintett állami és önkormányzati szervek együttműködési kötelezettségét. Felhatalmazó rendelkezések Lényegi része lenne a turizmus törvénynek a felhatalmazó rendelkezés, amely a jogalkotásról szóló törvénnyel összhangban konkrétan meghatározná, mely kérdéseket jogosult szabályozni a Kormány, és melyeket a turizmusért felelős miniszter. A felhatalmazó és záró rendelkezéseknél a szabályozási jogosítványokat a következők szerint indokolt elhatárolni. A Kormány kapna felhatalmazást, hogy - a turizmus területi irányításának rendszerét, - az utazásszervezést és -közvetítést, - az ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződést, - a magánszálláshelyek turisztikai célú hasznosítását, - a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység feltételeit, rendeletben szabályozza. A turizmusért felelős miniszter szabályozási jogkörébe a törvény azokat a témákat utalja, amelyek a kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvény alapján már jelenleg is ebbe a körbe tartoznak (pl. idegenvezetés, kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolása, lovas szolgáltató tevékenység stb.). 10

11 RÉSZLETES ELŐTERJESZTÉS A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiáról és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1100/2005. (X. 7.) Korm. határozat 2. pontja szerint a Kormány felkéri az érintett minisztereket, hogy a stratégia megvalósítását segítő turizmus kerettörvény koncepcióját bocsássák széles körű a szakmai, az érdekképviseleti és a civil szervezetek bevonásával történő egyeztetésre és szakmai konszenzus esetén terjesszék a Kormány elé. A koncepció a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia alapján került kidolgozásra. A koncepció széles körű szakmai egyeztetése lezajlott, a tervezetre számos észrevétel és javaslat érkezett. A társadalmi vita eredményeképpen átdolgozott koncepciót az Országos Idegenforgalmi Bizottság január 19-én megtárgyalta. Szakmai konszenzus alakult ki egyrészt a törvény megalkotásának szükségességében, másrészt a törvény tartalmi elemeinek tekintetében. Széles körű egyetértés mutatkozott abban is, hogy a törvény mely kérdések szabályozására fektesse a hangsúlyt. A törvény koncepciójának kidolgozása mindezekre figyelemmel megtörtént. A koncepció röviden összefoglalja a turizmustörvény megalkotásának indokait és meghatározza a törvény által elérni kívánt célokat. Ismerteti továbbá az új jogszabály szerkezetét, valamint megjelöli azok körét és azokat a tevékenységeket, akikre, illetve amelyekre a törvény személyi és tárgyi hatálya kiterjed. Kiemelt jelentőségű a törvénynek az a része, amely részletesen meghatározza a turizmussal kapcsolatos fogalmakat, az állami, önkormányzati és regionális feladatokat, valamint a turizmusfejlesztés támogatási és ösztönzési rendszerét. Pontosan rögzítésre kerültek a turizmust érintő jogalkotási felhatalmazási rendelkezések. A törvény megszületésének egyik alapvető indoka, hogy a turizmussal kapcsolatos állami, önkormányzati és regionális feladatok, az irányítás és a szervezetrendszer, valamint a turizmusban képződő források visszaforgatásának mechanizmusa jelenleg nincs jogszabályban megfelelően rendezve. Figyelemmel arra, hogy a gazdasági körülmények gyors változása miatt a turizmus jogi feltételrendszerének alakításában továbbra sem nélkülözhető a többszintű szabályozás, a vonatkozó alacsonyabb szintű jogszabályok megalapozásához is szükséges a megfelelő törvényi szabályozás. A turizmus folyamatos fejlődési lehetőségének megteremtése érdekében az ágazat számára rendszeresen képződő, tervezhető forrásokat szükséges biztosítani, amelynek kereteit ugyancsak e törvényben indokolt kialakítani. Kérjük a Kormányt, hogy az előterjesztést és a mellékelt határozati javaslatot fogadja el. Budapest, december Dr. Lamperth Mónika Dr. Petrétei József 11