BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR. NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK (francia nyelven) Nappali tagozat. Külgazdasági vállalkozások szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK (francia nyelven) Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozások szakirány A GÖRÖG ADÓSSÁGVÁLSÁG SZEREPE AZ EURÓZÓNA SZABÁLYRENDSZERÉNEK ÚJRAGONDOLÁSÁBAN Készítette: Fülöp Gabriella Budapest,

2 Tartalom Tábla- és ábrajegyzék:... 4 Bevezetés... 5 I. A Gazdasági- és Monetáris Unió megvalósításának előzményei A Werner-terv Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) Európai valutaegység ECU Az árfolyam-mechanizmus (ERM) Európai Pénzügyi Együttműködési Alap (EMCF) A Delors-jelentés... 9 II. A Gazdasági- és Monetáris Unió három szakasza Első szakasz Második szakasz A Maastrichti Szerződés konvergencia-kritériumai A harmadik szakasz A GMU előnyei és hátrányai III. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerepe Prevenciós ág Kiigazító ág Túlzott hiány eljárás indítása Túlzott hiány eljárási dömping a globális válság után IV. A görögországi válság A görög válság előzményei és okai Belső tényezők Külső tényezők Görögország reakciója Görögország kilátásai V. A fertőző adósságválság és uniós törekvések a megoldásra Az eurózóna szabályrendszere A Stabilitási és Növekedési Paktum újragondolása Gazdasági kormányzás Európai szemeszter A Stabilitási és Növekedési Paktum módosítása

3 3.3. A makrogazdasági különbségek korrigálása Az Euró Plusz Paktum A hatos jogszabálycsomag A jogszabálycsomag elemei Az euró szerepe a világgazdaságban Összefoglalás Irodalomjegyzék:

4 Tábla- és ábrajegyzék: 1. táblázat : Rögzített euróátváltási árfolyamok, 16. oldal 2. táblázat : Folyamatban lévő túlzott hiány eljárások, 23. oldal 3. táblázat : Államháztartási hiány mértéke az EU-ban (GDP százalékban mérve), 24. oldal 4. táblázat : Az államadósság GDP-arányos mértéke az EU-ban, 25. oldal 1. ábra : Görög bevételek és kiadások a GDP %-ában mérve, 29. oldal 2. ábra : Görög államadósság (a GDP %-ában), 30. oldal 3. ábra : A görög államkötvények lejárati profilja, 31. oldal 4. ábra : Munkanélküliség Görögörszágban, 38. oldal 5. ábra : Külföldi bankok görög követelései (millió dollár), 42. oldal 4

5 Bevezetés Úgy tűnt, hogy az euró bevezetését követő első évtizedben a közösen elfogadott szabályok és kritériumok elégségesek ahhoz, hogy az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitása fennálljon. Ám a Gazdasági- és Monetáris Unió, illetve Görögország jelenlegi adósságválsága rámutatott arra, hogy a Maastrichti Szerződésben lefektetett konvergenciakritériumokat és a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő szabályokat újra kell gondolni. A Gazdasági- és Monetáris Unió létrejöttének során a tagállamok óriási lépést tettek azzal, hogy feladták nemzeti monetáris és árfolyam-politikájukat, szupranacionális szintre emelve azt. A tagállamok nem élhetnek többé azzal a lehetőséggel, hogy leértékeljék valutájukat, a monetáris döntéseket átadva ezzel az Európai Központi Banknak. Ugyanakkor a fiskális politika nemzeti keretek között maradt. Ha egy tagállam stimulálni szeretné gazdasági teljesítményét recesszió idején, akkor csak a költségvetési politika területén tudja ezt elérni, mivel egyedül ez a terület maradt viszonylag szabadon a nemzeti kormányok kezében. A 17 tagállam ugyan autonóm fiskális politikát folytathat, ám a maastrichti szerződésben egyértelmű szabályokat és határokat szabtak a tagállamok költségvetési hiányát és az államadósság szintjét illetően, ezzel valamilyen szinten mégis megkötötték a kormányok kezét. A 2010-ben kirobbanó görög államadósság-válság és a horrorisztikus ír államháztartási hiány komoly aggodalomra ad okot. Portugália és Spanyolország pedig az egyre növekvő munkanélküliséggel küzd, miközben az unió többi tagállamában is ugyanúgy érezhető a globális válság következménye, ami a gazdasági növekedés megtorpanásában és a munkanélküliségi ráta növekvő tendenciájában nyilvánul meg. A görög államadósság-válság körüli mizéria az utóbbi hónapokban egyfolytában a híradók és újságok főcímlapján szerepelt. A görög dráma lassan az euró létének kérdőjeleit teremtette meg, tehát jogosan merül fel bennünk az a kérdés, hogy vajon az euró és az eurózóna túléli-e ezt a nehéz időszakot? Ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatomban a 2010-es görög adósságválság kialakulásának okait és annak az unióra gyakorolt hatásait elemzem. Először bemutatom az euróövezet kialakulásának előzményeit, valamint a Gazdasági- és Monetáris Unió 5

6 létrejöttének folyamatát, a három szakaszt. Ezután a Maastrichti Szerződésben lefektetett konvergencia-kritériumokat és azok betarthatóságát vizsgálom. Dolgozatom második részében a jelenlegi adósság-válságot, azon belül is a görög válság kialakulásának okait és a válságkezelés céljából hozott intézkedések hatékonyságát mutatom be. Ezután szeretnék rávilágítani, hogy a jelenlegi görög válságnak milyen hatásai voltak és vannak a közös valutát használó országok gazdaságaira. Tanulmányozom, hogy az Európai Unió hogyan kezeli a kialakult helyzetet, milyen törekvéseket tesz, annak érdekében, hogy megakadályozza Görögország csődbe menetelét és ezáltal a monetáris unió szétesését. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy jelenleg a végkifejlet nem megjósolható, ezért szakdolgozatomban nagyrészt a válság okaira fektetem a hangsúlyt. Természetesen születtek különböző forgatókönyvek arra, hogy mi lesz a monetáris unió jövője, illetve mi lesz Görögországgal és a többi eladósodott országgal, ám ezek mind csak hipotézisek és azt, hogy valójában mi lesz az eurózóna és Görögország sora, a politika fogja eldönteni. 6

7 I. A Gazdasági- és Monetáris Unió megvalósításának előzményei A XXI. század felé közeledve az egységes európai fizetőeszköz megszületése az egyik legfontosabb pénzügyi eseménynek mondható. A Gazdasági- és Monetáris Unió létrehozása fontos lépést jelentett a nemzeti gazdaságok integrációja felé vezető úton. A Maastrichti Szerződéssel elinduló folyamat arról tett tanúbizonyságot, hogy Európa államai készek megtenni egy újabb lépést a gazdasági integráció lépcsőjén. Az unió tagállamai felismerték, hogy a belső piac kiteljesedését csak akkor érik el, ha az árfolyam-ingadozást és a devizaműveletek költségeit megszüntetik azáltal, hogy bevezetik a közös európai fizetőeszközt, az eurót. A következő fejezetekben az egységes európai piac iránti igények előzményeit mutatom be. Kezdve a Werner-terv elfogadásával valamint bukásával, az Európai Monetáris Rendszeren át végül a Delors-jelentés megszületéséig. 1. A Werner-terv A II. világháborút követően egyre inkább elterjedt az a gondolat, hogy szükség van egy európai egység létrehozására március 25-én hat európai ország aláírta a Római Szerződést, s ezzel létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget. Ez a gazdasági közösség a közös piac létesítését, a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítését és ezzel a gazdasági élet fejlesztését, a folyamatos fejlődést, az életszínvonal gyors emelkedését és az államok közötti kapcsolatok szorosabbá fűzését jelölte ki általános céljaként. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés azonban még nem szólt szorosabb pénzügyi integrációról, hiszen az ötvenes és hatvanas évek fordulóján még szilárd alapokon állt a dollár aranyra válthatóságára épülő nemzetközi pénzügyi rendszer, az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer. Ez a rendszer akkor még stabil pénzpiaci hátteret biztosított a gazdasági folyamatoknak. A közös monetáris politika iránti igény először a hatvanas évek végén vetődött fel először, amikor a Bretton Woods-i rendszer bizonytalanságai jelentkeztek december 2-án, a hágai csúcsértekezleten az állam-, illetve kormányfők azért gyűltek össze, hogy megvitassák az egységes piac kiteljesítését, az integrációs folyamat fokozását. Felkérték Pierre Wernert, az akkori luxemburgi miniszterelnököt, hogy egy bizottság segítségével 7

8 dolgozza ki a közös monetáris unió létrehozásának tervét. A munkacsoportnak jelentést kellett készítenie arról, hogy hogyan lehetséges a Gazdasági- és Monetáris Unió 1980-ig történő megvalósítása. A végleges jelentést 1970 októberében terjesztették be, amely szerint a Gazdasági- és Monetáris Unió (továbbiakban GMU) tíz év alatt három szakaszban jött volna létre. A végső cél ami a visszavonhatatlanul konvertibilis valuták, a szabad tőkemozgás és az árfolyamok végleges rögzítése volt - elérése érdekében szorosabb gazdasági együttműködést szorgalmazott. Egyes tagállamok ugyan tartottak a Werner-terv fő ajánlásainak némelyikétől, 1971-ben mégis megállapodtak a monetáris unió három szakaszban történő megvalósításáról. A Werner-terv kivitelezését azonban már a kezdeti stádiumban, 1971-ben elsöpörte a Bretton Woods-i rendszer összeomlása és az első olajválság, ugyanis ekkor megszüntették a dollárnak aranyra való átválthatóságát és megkezdődött a valutaárfolyamok lebegtetése. Ez volt az úgynevezett valutakígyó, melynek keretében továbbra is fenntartották a viszonylag szűk sávban ingadozó árfolyamok rendszerét, miközben a dollárral szemben és a kívülálló valutákkal szemben a piacra bízták az árfolyamok alakulását. Sajnos azonban a tagországok belátták, hogy ez a rendszer nem biztosított monetáris stabilitást. Ezzel szemben továbbra sem csökkent a tagországok érdeklődése egy stabil valutával rendelkező övezet kialakítása iránt. Az 1970-es évek végén egy újabb javaslat került napvilágra az Európai Bizottság akkori elnöke, Roy Jenkins által, melyet 1979-ben Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System) néven hoztak létre Az Európai Monetáris Rendszer (EMR) Az március 13-án létrejött Európai Monetáris Rendszer fő célja a Közösségen belüli árfolyam stabilitás megteremtése volt. Az EMR rögzített, de nem módosíthatatlan árfolyamokon alapul, tehát ez egy irányított árfolyamrendszer, amit közös döntéssel és együttes intézkedésekkel időről-időre meg lehet változtatni. 2 Az EMR három eszközre épült: 1. az európai valutaegységre 2. az árfolyam-mechanizmusra (Exchange Rate Mechanism, ERM) 3. az Európai Pénzügyi Együttműködési Alapra 1 Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 3. oldal 2 Fehér István, Európai Uniós ismeretek 2001, 80. oldal 8

9 2.1. Európai valutaegység ECU Az európai valutaegység az Európai Közösség valutája volt 1979-től, ám sosem létezett bankjegyek vagy érmék formájában. Fő célja a tagállamok valutái közötti ingadozás csökkentése volt, illetve elősegítette, hogy a Közösség tagjai közötti gazdasági ügyletek egy közös pénzegységben legyenek elszámolhatók. Az ECU árfolyamát a tagállamok valutaárfolyamainak súlyozott átlaga határozta meg Az árfolyam-mechanizmus (ERM) Az Európai Monetáris Rendszeren belül a tagországok valutáinak árfolyam-ingadozását az árfolyam-mechanizmus szabályozta. Meghatározták minden valuta központi árfolyamát az összes többi valutával szemben, s ehhez képest ± 2,25 százalékos sávban szabadon mozoghatott az árfolyam, kivétel ez alól az olasz líra, amelyre ± 6 százalékos eltérést engedélyeztek. A sávok határán az érintett központi bankoknak interveniálniuk kellett az árfolyam sávon belül tartása érdekében Európai Pénzügyi Együttműködési Alap (EMCF) Az Európai Monetáris Rendszer átváltási árfolyam-mechanizmusának tagországai vesznek részt ebben az alapban, melynek igazgatótanácsát a Közösség jegybanki kormányzói alkotják. 4 A központi bankok beavatkozásaikhoz a tagországok tartalékaiból létrehozott alap rövid lejáratú ECU-ban kibocsátott hitelkonstrukcióit vehették igénybe. Tehát az Európai Pénzügyi Együttműködési Alap ECU-t bocsát a jegybankok rendelkezésére. 3. A Delors-jelentés Az Európa Tanács 1988-ban a hannoveri csúcsértekezleten Jacques Delors vezetésével egy bizottságot állított fel, melynek feladata az volt, hogy megvizsgálja a Gazdasági- és Monetáris Unió létrehozásának lehetőségét. Az egy évvel később benyújtott jelentés a következő célokat tűzte ki: a tőke szabad áramlása, a pénzpiacok teljes integrációja, a valuták visszavonhatatlan konvertibilitása, az árfolyamok végérvényes rögzítése, illetve 3 Polgár Éva Katalin 2003, 5. oldal 4 Fehér István, Európai Uniós ismeretek 2001, 81. oldal 9

10 egy esetleges közös valuta bevezetését is felvázolta. A jelentés szerint mindez három lépésben valósítható meg. 5 Ekkor fogalmazódott meg, hogy a Közösség további fejlődésének lehetősége az egységes belső piac kialakításában rejlik és megkezdődött a GMU első szakaszának előkészítése, azaz a tőkepiac liberalizálása. Azonban ahhoz, hogy a tőke szabadon áramolhasson, a tagországok valutái közötti árfolyam-ingadozásokat meg kellett szüntetni. 5 Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 5. oldal 10

11 II. A Gazdasági- és Monetáris Unió három szakasza A GMU célja az árstabilitás megteremtése, az euró értékállásának biztosítása, a monetáris politika alakítása, illetve az egységes valuta bevezetése ben az Európai Tanács madridi ülésén az EU vezetői elfogadták a Delors-jelentésben javasolt, a GMU-t megvalósító, három szakaszból álló ütemtervet. Ezt a tervet az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (a továbbiakban Szerződés) szentesítette, melyet 1991 decemberében Maastrichtban hagyott jóvá az állam- és kormányfők Európai Tanácsa. A Szerződés szerint a Közösség feladata többek közt, hogy egy tartós és inflációmentes növekedést és magas foglalkoztatási szintet biztosítson. A tagállamok célja: - egy olyan gazdaságpolitika megvalósítása, ami az egységes piacon alapul, - az egységes monetáris- és árfolyam-politika megvalósítása, - az árfolyamok rögzítése. 1. Első szakasz A GMU első szakasza július 1-jén kezdődött el, ekkor kezdték el az egységes belső piac létrehozását az Egységes Európai Okmány rendelkezései alapján. E belső piac jellegzetessége, hogy egy olyan belső határok nélküli térséget foglal magába, ahol az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabadon áramolhatnak. Ahhoz, hogy a közös pénzügyi térség kialakuljon, elengedhetetlen a tőkeforgalom liberalizálása és a pénzügyi szolgáltatások szabad áramlása. Ennek az a feltétele, hogy a nemzeti kormányok egyeztetik monetáris politikájukat, kamatpolitikai döntéseiket. A gazdaságilag gyengébb országoknak, mint például Spanyolországnak, Görögországnak, Portugáliának és Írországnak hosszabb átmeneti idő kellett a tőkeforgalom teljes liberalizálásához. Például Görögország fizetési mérleg nehézségei miatt 1995-ig hozhatott védőintézkedéseket a külföldön történő ingatlan és értékpapír-megszerzésre vonatkozóan. 6 A második fő feladat az volt, hogy a tagállamoknak vállalniuk kellett, hogy nemzeti valutájukat bekapcsolják az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusába. Az as EMR-válság azonban igen súlyosan érintette az integrációs folyamatot. 6 Dencs Szilvia 1997 (I. rész), 11. oldal 11

12 A válság okai röviden: a Maastrichti Szerződés aláírásának elhúzódása pénzügyi és gazdasági különbségek a tagállamok közt eltérő monetáris politika, különböző szintű kamatlábak a tőkeliberalizáció és a kamatlábkülönbségek révén jelentős lett a spekuláció megszűnt a bizalom a jegybankok intervenciós képességében Ezek a tényezők a pénzügyi piacok heves reakcióját váltották ki ben több tagország valutáját kellett leértékelni és a növekvő spekulációs hullámok miatt Anglia és Olaszország az árfolyam-mechanizmusból való kilépésre kényszerült. Ez tovább fokozta a zűrzavart, így annak érdekében, hogy megakadályozzák a további spekulációs hullámokat augusztus 1-jén kiszélesítették az árfolyamsávot 2,25-ről 15%-ra. Az első szakasz idején, azaz a 90-es évek elején az EMR válság és a recesszió hatására a legtöbb tagországban nőtt az infláció, a költségvetési deficit és az államadósság. Már ekkor megmutatkozott a tény, hogy a monetáris politika területén hiányzik az együttműködés, és hogy a tagállamok közötti gazdasági aszimmetriának súlyos következményei lehetnek. 2. Második szakasz A második szakasz január 1-jén kezdődött. A tagállamok ebben a szakaszban készültek fel a GMU harmadik szakaszára. Ez azt jelenti, hogy ekkor léptették életbe a jogi szabályozásokat a jegybanki függetlenségre vonatkozóan. A jegybanki függetlenség azt jelenti, hogy a jegybanknak semmilyen bankon kívüli szervezet, testület, vagy személy direkt, vagy indirekt nyomásának, vagy szándékának nem kell engednie a monetáris politika vitele során. Egy jegybank csak akkor független, ha a személyi, a működési és a pénzügyi függetlenség is megvalósul. Ezen kívül a második szakaszban a tagállamok kompatibilissé tették nemzeti jogszabályaikat a Szerződéssel és az Központi Bankok Európai Rendszerének (European System of Central Banks, ESCB) alapszabályaival. A Központi Bankok Európai Rendszere az Európai Központi Bankból és az EU tagállamainak jegybankjaiból áll, melynek célja az árstabilitás fenntartása. Feladatát a következő tevékenységek segítségével látja el: - az Európai Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása - devizaműveletek végrehajtása 12

13 - a tagállamok hivatalos devizatartalékainak kezelése illetve tartása - a fizetési rendszerek zavartalan működtetése - közreműködés az illetékes hatóságoknak a pénzügyi rendszer stabilitására irányuló intézkedések zavarmentes végrehajtása érdekében 1995-ben Madridban az Európai Tanács ülésén megegyezés született arról, hogy az új közös valuta neve euró lesz. Ebben a szakaszban hozták létre az Európai Monetáris Intézetet (továbbiakban EMI), melynek tagjai az EU-országok központi bankjainak elnökeiből állt és a székhelye pedig Frankfurt. Az EMI feladata, hogy segítse és előkészítse a tagállamok belépését a GMU harmadik szakaszába. A harmadik szakaszban való részvétel feltételeinek megvalósításához oly módon járul hozzá, hogy támogatja a nemzeti központi bankok közötti együttműködést a monetáris politikák koordinálása és az árstabilitás biztosítása érdekében. Az EMI adhat ajánlásokat, illetve irányelveket határozhat meg arra vonatkozóan, hogy az egyes tagállamoknak milyen monetáris- és árfolyam-politikát kellene folytatni, ám ezek nem kötelező érvényűek. Másik fő feladata, hogy megtegye a közös európai valuta bevezetéséhez szükséges lépéseket, előkészületeket. Ezek röviden a következők: 1. az egységes monetáris és árfolyam-politika céljainak és eszközeinek kidolgozása 2. az ESCB működési szabályainak kidolgozása 3. a tagállamok jegybankjai közötti együttműködés támogatása 4. az euró bankjegyek technikai ellenőrzése 7 5. statisztikai adatok gyűjtése, szabályok harmonizálása, valamint 6. minden évben jelentést készít a harmadik szakasz előkészítő munkáiról A Maastrichti Szerződés konvergencia-kritériumai Ahhoz, hogy a gazdasági és monetáris unió biztonságos keretet adjon a gazdasági növekedéshez, az új munkahelyek teremtéséhez és ne okozzon zavarokat, még az egységes valuta bevezetése előtt nagyfokú konvergenciára volt szükség a tagországok gazdaságaiban. Ezért az Európai Unióról szóló szerződés lefektette az úgynevezett maastrichti konvergencia-kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kellett 7 Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 18. oldal 13

14 ahhoz, hogy a GMU harmadik szakaszába léphessenek és bevezethessék az eurót. A közös valuta bevezetésének feltétele, hogy a tagországok igent mondanak a nemzetek fölötti közös monetáris politikának. Ezért minden tagországnak bizonyítania kell, hogy képes arra, hogy feladja önálló monetáris politikáját. Tehát a tagállamoknak még a második szakasz folyamán a következő kritériumoknak kell megfelelniük. A maastrichti konvergencia-kritériumok: I. Fenntartható költségvetési pozíció: ennek értelmében, a nemzeti költségvetés hiánya nem lehet több, mint a GDP 3 %-a, illetve az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 %-át. II. Árstabilitás: az inflációs ráta nem térhet el több, mint 1,5 % ponttal a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagos árszínvonal-mutatójától. III. Kamat konvergencia: a vizsgált évben az átlagos hosszú lejáratú kamatláb szintje legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül a három legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagállam átlagkamatlábait. IV. Az árfolyam konvergenciája: a belépés előtti két évben a tagországok valutáinak piaci árfolyama az árfolyam-mechanizmus által meghatározott ingadozási sávon belül kell, hogy maradjon; illetve nem kell az adott tagország valutáját leértékelni egy másik tagország valutájával szemben. A kritériumok teljesítéséhez kötődő alapelvek 8 : - a kritériumokat együttesen kell teljesíteni és nem külön-külön - a fő cél, hogy csak azok a tagállamok léphessenek a GMU harmadik szakaszába, amelyek képesek megfelelni a kritériumoknak - a tényleges gazdasági és pénzügyi mutatók alapján kell eleget tenni - a kritériumoknak nem csak egy meghatározott ideig kell megfelelni, hanem tartósan, éveken keresztül teljesíni kell azokat 8 Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 5. oldal 14

15 A konvergencia-kritériumok alapvető célja, hogy csökkenjen a tagországok közötti gazdasági aszimmetria. Ennek következtében különös hangsúlyt kapott az inflációs rátára vonatkozó konvergencia. Egy monetáris unióban ugyanis fontos, hogy a tagállamok között az inflációs ráta ne térjen el lényegesen egymástól. Ha mégis jelentős eltérés áll fenn, akkor előnytelen versenyhelyzet alakul ki. A magasabb inflációs rátával rendelkező tagállamok exportja csökken, miközben az importja növekszik. Az export csökkenése miatt megnő a munkanélküliség és recesszió bontakozhat ki. A hiány növekedését azonban megakadályozza az erre vonatkozó kritérium. 9 A költségvetési konvergencia-kritérium a tagországok államadósságát és deficitjét határolja be. Ennek az a magyarázata, hogy a magasabb adósságállománnyal rendelkező országoknál nagyobb a fizetésképtelenség kockázata. Ha egy magas államadóssággal rendelkező ország csatlakozik az unióhoz és ott fizetésképtelenné válik, akkor a többi országnak kellene kezeskednie az adott országért. Az árfolyam-konvergencia kritériuma egyértelmű, feltételes jellegéről azonban még ma is viták folynak, mivel kezdetben még ±2,25%-os sáv létezett, ezt azonban a sorozatos támadások és a rendszer összeomlása után kiszélesítették ±15%-ra. A kamatláb-konvergenciával kapcsolatos feltétel magyarázata az, hogy ha a tagországok kamatlábai lényeges eltérést mutattak volna, akkor az igen nagy tőkenyereségekhez, illetve tőkeveszteségekhez vezetett volna. A Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a kritériumok teljesítését és az ECOFIN 10 -nal (Gazdasági- és Pénzügyminiszterek Tanácsa) együtt ajánlásokat ad azoknak az országoknak, akiknek valamilyen elmaradásai vannak, illetve ha így sem éri el a kívánt eredményt, szankciókat léptethet életbe. Például megkövetelheti, hogy állami adósságlevelek vagy értékpapírok kibocsátása előtt pótlólagos információkat hozzon nyilvánosságra az adott állam, valamint kötelezővé teheti a deficit csökkentésére irányuló program benyújtását. Az ECOFIN felkérheti az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül a tagállammal kapcsolatos hitelpolitikáját. Súlyosabb helyzetben az ECOFIN meghatározott összegű kamatmentes betét elhelyezésére kötelezheti a szóban forgó államot ECOFIN: Az EU összes tagállamának pénzügyminiszterét alkotó ECOFIN európai szintű döntéshozó szerv, az euró árfolyam-politikájáról az Európán kívüli valuták kapcsán hoz döntéseket, célja pedig az árstabilitás. 15

16 mindaddig, amíg úgy nem ítéli meg, hogy a deficit megfelelő mértékben csökkent. A legsúlyosabb szankció pedig a meghatározott összegű és vissza nem fizetett pénzbírság. 11 A közös monetáris politikának intézményi feltétele a közös európai jegybank létrehozása volt. Az június 1-jén létrehozott Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB) határozza meg az euró-övezet monetáris politikai céljait és fenntartja az árstabilitást. Ez a Rendszer az Európai Központi Bankból és a tagállamok jegybankjaiból áll, függetlenül attól, hogy az adott tagállamban bevezették-e az eurót vagy sem. Az Európai Központi Bank testületei hozzák meg a közös monetáris politikai döntéseket, a fiskális és jövedelmi politikák azonban nemzeti hatáskörben maradnak. Az EKB monetáris politikai stratégiájának fő eleme az árstabilitás mennyiségi meghatározása, az aggregátummal megállapított monetáris tömeg növekedésének nyomon követése, illetve a várható áralakulás felmérése. A monetáris politikai stratégia két pilléren nyugszik. Az első pillért a gazdasági elemzés adja, ami az aktuális gazdasági és pénzügyi fejlemények felmérésére teszi a hangsúlyt abból a célból, hogy felismerje az árstabilitást fenyegető rövid- és középtávú kockázatokat. A második pillér a monetáris elemzés, elsősorban pedig a pénzmennyiség növekedésének figyelemmel kísérése. A monetáris politika végrehajtását az EKB különböző eszközök és eljárások segítségével végzi: - nyílt piaci műveletek: kamatok irányítása, likviditás kezelése - rendelkezésre állás: likviditást teremt vagy csökkent egynapos lejárattal - kötelező tartalék tartása: célja, hogy stabilizálja a rövidtávon érvényes kamatlábat Az EKB székhelye Frankfurt am Main, a közösségi intézményektől és a nemzeti hatóságoktól független két döntéshozó szerve van, az egyik az EKB Kormányzótanácsa, a másik az Igazgatótanács. A Kormányzótanács az eurót alapító országok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, fő feladata a monetáris politika kialakítása iránymutatások és határozatok hozatala, melyeket a KBER teljesít. Az Igazgatótanács feladata a monetáris 11 Dencs Szilvia 1997 (I. rész) 7. oldal 16

17 politika végrehajtása, amely során kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankoknak, valamint felelős az EKB napi működtetéséért A harmadik szakasz A GMU harmadik szakasza az euró születésével kezdődött január 1-jén 11 ország fogadta el az eurót. A 11 ország pedig a következő : Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Görögország 2001-ben, Szlovénia 2007-ben, Ciprus és Málta 2008-ban, Szlovákia 2009-ben és végül Észtország 2011-ben vezette be az eurót, mint fizetőeszközt. Így mára már 17-re nőtt a közös valutát használó országok száma. A következő táblázatban látható, hogy a különböző nemzeti valutákat milyen átváltási árfolyamon rögzítették a monetáris unióba való belépésükkor. 1. táblázat : Rögzített euróátváltási árfolyamok Rögzített euróátváltási árfolyamok Pénznem Kód 1 Rögzítés időpontja Belgium / belga frank BEF 40, Finnország / finn márka FIM 5, Franciaország / francia frank FRF 6, Hollandia / holland forint NLG 2, Írország / ír font IEP 0, Luxemburg / luxemburgi frank LUF 40, Németország / német márka DEM 1, Olaszország / olasz líra ITL 1936, Ausztria / osztrák schilling ATS 13, Portugália / portugál escudo PTE 200, Spanyolország / spanyol peseta ESP 166, Görögország / görög drachma GRD 340, Szlovénia / szlovén tolár SIT 239, Ciprus / ciprusi font CYP 0, Málta / máltai líra MTL 0, Szlovákia / szlovák korona SKK 30, Észtország / észt korona EEK 15, Forrás: A harmadik szakasz életbe lépésével megszűnt az EMI hatásköre és a monetáris politikáért az Európai Központi Bank lett a felelős

18 Az euróra való áttérés öt fő alapelve 13 : 1. A Szerződés szövegével is harmóniában lévő jogi keretre van szükség 2. Egyszerű áttérésnek kell megvalósulnia 3. Hatékonyan és versenysemlegesen kell megtörténnie 4. Szervezettnek kell lennie 5. A tagállamok nem kötelezhetők az euró használatára 2002-ig Ebben az utolsó szakaszban 2 különböző periódust is meg kell említenünk. Az első a GMU harmadik szakaszának életbe lépésétől az euró bankjegyek és érmék bevezetéséig tart, ami legfeljebb 3 év, azaz január 1. Az első periódusban fokozatosan váltanak át a nemzeti valutáról az euróra, mind az állami, banki és mind a vállalati- és magánszférában. Az állampapírokat már euróban is kibocsáthatják, a bankok euróban is nyújtanak bizonyos szolgáltatásokat, a vállalatok euróban is állíthatnak ki számlákat, a fogyasztók számára pedig már euróban is feltüntetik az áruk és szolgáltatások árát. A második periódus az euró forgalomba kerülésétől azok teljes körű bevezetéséig tart, azaz június 30-ig január 1-jén elkezdődött a történelem legnagyobb készpénzcseréje. A csere két hónapon belül lezajlott és a nemzeti bankjegyek és érmék megszűntek, mint érvényes fizetőeszközök. Ebben az időszakban fokozatosan kivonják a nemzeti valutákat a forgalomból és felváltja azokat az euró február végére már több, mint 6 milliárd bankjegyet és közel 30 milliárd db nemzeti érmét vontak be, valamint 12 ország több, mint 300 millió lakosa használhatta az eurót. 14 Mindezt a központi bankok teljesítik és felügyelik. Az euró stabilitását pedig a költségvetés jegybanki finanszírozásának tilalma, a jegybanki függetlenség és az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktum biztosítja. 4. A GMU előnyei és hátrányai A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás egy nagy lépés a tagállamok részéről, hiszen ez azzal is jár, hogy hajlandóak lemondani a nemzeti politikájuk szuverenitásáról az Unió javára. Ebből a kijelentésből gondolhatjuk, hogy az előnyök kellőképpen kompenzálják a csatlakozásból eredő hátrányokat. 13 Dencs Szilvia 1998 (II. rész) 4. oldal 14 Európai Bizottság kiadványa, Az egységes Európa közös valutája Az euróhoz vezető út, 2009, 9. oldal 18

19 Lássuk tehát az előnyöket. 1. Egységes belső piac. A termelési tényezők mobilitása elősegíti, hogy az árak rugalmasabban igazodjanak a kereslet és kínálat változásaihoz. 15 A termelési költségek csökkenése által javul az Unió versenyhelyzete, amely növeli a gazdasági hatékonyságot és a termelékenységet. A szabad munkaerő-áramlás csökkenti a regionális munkanélküliséget, ám itt fontos megemlíteni, hogy vannak kulturális, nyelvi és történelmi akadályok. A szabad tőkeáramlás révén új beruházások születnek, ami pedig új munkahelyek teremtését teszi lehetővé. 2. A közös valuta bevezetése. Jelentős költségcsökkentést remélnek azzal, hogy az átváltással kapcsolatos költségek megszűnnek. Ezáltal nő az egymás közötti kereskedelem és a tőkebefektetés. Az egységes fizetőeszköz lehetővé teszi az árak könnyebb összehasonlítását és kiegyenlítődését. 3. A devizatartalékkal kapcsolatos előnyök. Mivel a devizapiaci intervenciókat az Európai Központi Bank hajtja végre, a tagállamoknak nem lesz szükségük más nemzeti fizetési eszközök tartalékolására. 4. A pénzügyi fegyelem növekedése és az árstabilitás hozzájárul a hosszú lejáratú kamatlábak csökkenéséhez, ami pedig növeli a beruházásokat és a munkahelyek teremtését. 5. Mindezek hatására és a verseny fokozódásából következik, hogy a gazdasági növekedés is megugrik. Kijelenthetjük tehát, hogy a Monetáris Uniónak bőven vannak előnyei, hiszen e nagy, közös belső piac többek között gazdasági növekedéssel, termelékenységgel és munkahelyteremtéssel kecsegtet. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Nézzük tehát a csatlakozással járó hátrányokat. 1. A nemzeti pénzegység feladásából fakadóan az unióhoz való csatlakozással a tagállamok feladják a nemzeti szuverenitás egy részét. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a mai globalizált világban ez a szuverenitás gyakorlatilag eltűnt. 2. A különböző gazdasági fejlettségű tagállamokra egységes monetáris politikát kényszerít rá. A költségvetési politikára vonatkozó kritériumok jelentősen behatárolják a tagországok 15 Dencs Szilvia 1998 (II. rész) 17. oldal 19

20 mozgásterét. A nemzeti monetáris politika megszűnésével az adott ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb részét. 3. Az euró megjelenésével láthatóvá válnak a tagállamok közt megmaradt különbségek, melyeket a fiskális politika nemzeti szinten történő végzése súlyosbít. Ez azonban ösztönzést ad a különbségek csökkentésére, ezzel pedig növelik a piaci szereplők hatékonyságát, versenyképességét. 20

21 III. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerepe Mint tudjuk a tagállamok fiskális politikája nemzeti szinten maradt, ám az unió létrehozott egy úgynevezett keretrendszert, mely a tagállamokban keletkezett hiány és az összesített adósságállomány figyelemmel kísérése céljából alakult meg. Ebbe a fiskális keretrendszerbe tartoznak a konvergencia-kritériumok, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum. Ha a tagországok teljesítik a Szerződésben lefektetett kritériumokat, arra lehet következtetni, hogy a gazdaságuk stabil és semmi akadálya annak, hogy csatlakozzanak az euróövezethez. Ennek az állapotnak a fenntartására azonban a jövőben is szükség van, ezért 1997 júniusában az Európai Tanács amszterdami csúcsán elfogadta a Stabilitási és Növekedési Paktumot, mely szerint a közös valuta bevezetése után is kötelező érvényű a maastrichti konvergencia-kritériumok betartása. A paktum célja az eurózóna monetáris stabilitásának a biztosítása, valamint a hatékony és eredményes államháztartási gazdálkodás folyamatos szinten tartása. A paktumon belül található egy prevenciós, azaz megelőző ág és egy kiigazító ág. 1. Prevenciós ág Rendelkezése szerint a GMU tagállamai minden évben kötelesek stabilitási programokat készíteni, amelyben az államadósság várható alakulását, a gazdaság feltehető fejlődését, a középtávú költségvetési céljaikat és a célok elérése érdekében hozott intézkedéseket mutatják be. Azok az országok pedig, melyek nem tagjai az eurózónának konvergenciaprogramokat készítenek. Az Európai Bizottság értékeli és a Tanács pedig véleményt fogalmaz meg a programokról. A túlzott hiány kialakulásának elkerülése érdekében a Tanács korai figyelmeztetés vagy korai előrejelzés formájában figyelmeztetheti az adott tagállamot, hogy lépéseket kell tennie ahhoz, hogy tiszteletben tartsa a paktumban foglalt kötelezettségeit Kiigazító ág A kiigazító ág a túlzott hiány eljárás szabályait foglalja magába. Ez az eljárás akkor lép életbe, ha valamely tagállam megszegi a költségvetési hiány és az államadósság GDP-ben

22 mért arányaira vonatkozó szabályokat, akkor a Tanács dönt arról, hogy megindítja-e az adott ország ellen a túlzott deficit eljárást. A limit túllépése esetén az érintett tagállam automatikusan mentesül a pénzbírság alól, ha az rendkívüli esetre vezethető vissza. Ilyen lehet például, ha a konjunktúra visszaesése miatt a GDP legalább 2%-kal csökken, vagy ha az adott évben súlyos természeti katasztrófa érte az országot. Nem indul túlzott hiány eljárás abban az esetben sem, ha a központi költségvetés meghaladja ugyan a 3%-ot, de fennállása ideiglenesnek és kivételesnek tekinthető vagy a 3% közelében marad. 17 Amennyiben a Tanács túlzott hiány fennállást állapít meg, specifikus ajánlásokat ad az érintett tagállamnak. Ezek betartását időhöz köti és figyelemmel kíséri azok megvalósítását. Ha a tagállam nem valósítja meg az ajánlásokat és a túlzott hiány továbbra is fennáll, a Tanács pénzügyi szankciókat is kiszabhat. 18 A bírság nem haladhatja meg az évi GDP 0,5%-át, így a 6%-ot meghaladó hiány esetén a büntetés összege nem növekszik tovább. A bírságból adódó összeget kamatmentes betétként helyezik el, amelyet az adott tagállam visszakap, ha teljesíti a Tanács előírásait, ám ha két év után sem csökken a deficit, a betétet végleges pénzbüntetésnek tekintik. A szankcionálás nem automatikus, mivel a Tanács önkényesen dönthet a büntetések alkalmazásáról vagy a bírság mértékéről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a túlzott deficit eljárás kérdése általában a diplomáciai és politikai játszmák függvénye. Mivel egyes tagországoknak nehéz volt betartani a stabilitási programokban felvállalt költségvetési célkitűzéseiket, a Tanács 2005 márciusában benyújtott egy javaslatcsomagot, amely a paktum reformjára irányult. Az Európai Tanács által jóváhagyott javaslatok jobb kormányzást biztosítanak és javítják a tagországok gazdaságpolitikáinak összehangolását. A reform életbe lépését a június 27-én elfogadott két rendelet tette lehetővé. Az új rendelet kibővítette a statisztikai adatok minőségére vonatkozó kritériumokat, előírta a középtávú költségvetési célkitűzések különbözőségét, és figyelembe veszik a gazdasági helyzetek sokszínűségét. Az új Stabilitási és Növekedési Egyezmény ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy akár évekkel kitolódjon az eljárás során kiszabott ajánlások betartásának határideje. 3. Túlzott hiány eljárás indítása 2009 végéig 15 alkalommal indítottak túlzott deficit eljárást. Ha a tagország nem tesz eredményes intézkedéseket a Tanács által megadott határidőn belül, végső esetben

23 szankciókat is alkalmazhatnak vele szemben. Ebben az estben, ha az adott ország az eurózónához tartozik, a hiány mértékétől függően a GDP 0,2-0,5 %-a közötti összeget kell nem kamatozó pénzletétként elhelyeznie, ami pénzbüntetéssé változik, ha a tagállam két éven belül továbbra sem képes deficitcsökkentő intézkedéseket hozni. Amennyiben az adott tagország nem az euróövezet tagja, a Kohéziós Alapból nyújtott támogatások egy része vagy egésze felfüggeszthető. Eddig három ország ellen nem indult túlzott deficit eljárás az uniós tagsága óta, ezek pedig Észtország, Svédország, valamint Luxemburg. Az első tagállamok közt, akik ellen a Tanács úgy döntött, hogy fennáll a túlzott hiány és elindult az eljárás, meglepő módon szerepel Németország, Franciaország és Portugália is. Ellenük már ban indult eljárás, ami csak 4-5 év múlva szűnt meg Túlzott hiány eljárási dömping a globális válság után Mivel az országok nem élhettek a pótlólagos pénzkibocsátás lehetőségével, sem azzal, hogy leértékeljék valutájukat, a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot a legtöbb ország azzal kezelte, hogy élénkítette a gazdaságot, ami azonban jóval túllépett a megegyezett 3%-os deficittöbbleten. Az Európai Bizottság pedig rendre indította a túlzott hiány eljárást minden olyan ország ellen, akiknek több volt a költségvetési hiány a megengedett 3%-nál, bár az esetek többségében csak 2013-ra kell helyreállítaniuk az egyensúly közeli állapotot. A válság felerősítette azt a viselkedést is a tagállamok részéről, amely megpróbálja kijátszani a szabályokat. A görög példa pedig azt is mutatja, hogy még arra is adódik lehetőség, hogy - Benczés István szavaival élve - kreatív könyvelés révén eltitkolják költségvetési hiányukat. 19 A szabályok a középtávú fenntarthatóságot hivatottak biztosítani, a válság hatására azonban a rövidtávú szemlélet uralkodott el és rövid távú beavatkozások történtek a tagállamokban. A válság utóhatása, hogy szinte minden ország adósságállománya jóval a megengedett érték felett tetőzik. A 27-tagú Európai Unióban jelenleg 23 tagországban haladja meg az államháztartás hiánya a GDP 3%-ában meghatározott határértéket. Ennek egyik oka a globális recesszióban kereshető, melyhez foghatót a világ 1930 óta nem élt át, s amely az állami kiadások növelése révén súlyos egyensúlyhiányt eredményezett. 19 Európai Tükör július-augusztus, Benczes István-Kutasi Gábor, 124. oldal 23

24 Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy a jelenleg folyamatban lévő eljárások esetében a Bizottság a következő tagállamok túlzott hiányáról mikor készített jelentést, a Tanács mikor döntött úgy, hogy az adott tagországnál fennáll a túlzott hiány és ezzel elindult az eljárás, valamint az utolsó oszlop mutatja, hogy az egyes tagállamoknak mikorra kell helyreállítaniuk a költségvetésüket. 2. táblázat Folyamatban lévő túlzott hiány eljárások Ország Bizottság jelentése Tanács döntése a túlzott hiány A korrekció jelenlegi fennállásáról határideje Bulgária május július Dánia május július Ciprus május július Ausztria október december Belgium október december Cseh Köztársaság október december Németország október december Olaszország október december Hollandia október december Portugália október december Szlovénia október december Szlovákia október december Lengyelország május július Románia május július Litvánia május július Málta május július Franciaország február április Lettország február július Írország február április Görögország február április Spanyolország február április Egyesült Királyság június július Magyarország május július Forrás: A Stabilitási és Növekedési Paktum ugyan lazább fiskális politikai szabályrendszert tesz lehetővé az EU-ban és a tagországok egyéni körülményeihez igazítja azt, ám mindezek ellenére a 2008-ban kitört világgazdasági válság hatására a tagországok rendkívül eltávolodtak a saját konvergencia- illetve stabilitási programjaikban vállalt költségvetési 24

25 célkitűzéseiktől. A tagállamok a bankszektor megmentése érdekében pénzügyi ösztönző intézkedéseket hoztak, ezzel is növelve az állami kiadásaikat. Mint azt a 3. táblázat is mutatja, 2010-ben mindössze öt EU-tagállam volt képes tartani magát a 3%-os deficitkritériumhoz, amelyből három ország (Dánia, Svédország és Észtország ekkor még nem GMU-tag) nem tagja a monetáris uniónak. Az EU27-ben a válság elleni gazdaságélénkítő intézkedések hatására a GDP-arányos deficit a 2007-es 0,9 százalékról 2010-ben 6,4 százalékra nőtt. 3. táblázat : Államháztartási hiány mértéke az EU-ban (GDP százalékban mérve) Államháztartási hiány ország\év Euróövezet (17 ország) -2,5-1,4-0,7-2 -6,3-6 Európai Unió (27 ország) -2,5-1,5-0,9-2,4-6,8-6,4 Belgium -2,7 0,1-0,3-1,3-5,9-4,1 Bulgária 1 1,9 1,1 1,7-4,7-3,2 Cseh Köztársaság -3,6-2,6-0,7-2,7-5,9-4,7 Dánia 5,2 5,2 4,8 3,2-2,7-2,7 Németország -3,3-1,6 0,3 0,1-3 -3,3 Észtország 1,6 2,4 2,5-2,8-1,7 0,1 Írország 1,6 2,9 0,1-7,3-14,3-32,4 Görögország -5,2-5,7-6,4-9,8-15,4-10,5 Spanyolország 1 2 1,9-4,2-11,1-9,2 Franciaország -2,9-2,3-2,7-3,3-7,5-7 Olaszország -4,3-3,4-1,5-2,7-5,4-4,6 Ciprus -2,4-1,2 3,4 0,9-6 -5,3 Lettország -0,4-0,5-0,3-4,2-9,7-7,7 Litvánia -0,5-0,4-1 -3,3-9,5-7,1 Luxemburg 0 1,4 3,7 3-0,9-1,7 Magyarország -7,9-9,3-5 -3,7-4,5-4,2 Málta -2,9-2,8-2,4-4,5-3,7-3,6 Hollandia -0,3 0,5 0,2 0,6-5,5-5,4 Ausztria -1,7-1,6-0,9-0,9-4,1-4,6 Lengyelország -4,1-3,6-1,9-3,7-7,3-7,9 Portugália -5,9-4,1-3,1-3,5-10,1-9,1 Románia -1,2-2,2-2,6-5,7-8,5-6,4 Szlovénia -1,5-1,4-0,1-1,8-6 -5,6 Szlovákia -2,8-3,2-1,8-2,1-8 -7,9 Finnország 2,7 4 5,2 4,2-2,6-2,5 Egyesült Királyság -3,4-2,7-2, ,4-10,4 Svédország 2,2 2,3 3,6 2,2-0,7 0 Forrás: 25

26 A deficitfinanszírozás miatt mindenütt megnőtt az államadósság mértéke is. Ez az elsöprő államadósság-növekedés annak a következménye, hogy az államok arra törekedtek, hogy csökkentsék a magánszektorban felhalmozódott adósságokat. Megfigyelhető, hogy a közötti gazdasági növekedés idején a magánszektor adóssága az euró zónában a GDP közel 35%-ával nőtt, ezzel szemben a es recesszió ideje alatt a magánszektor adóssága csökken, az államadósság pedig nő. 20 Az államok arra kényszerültek, hogy kisegítsék a bajba jutott bankokat, átvállalva azok adósságának nagy részét. Ezen kívül olyan fiskális és monetáris politikát folytattak, illetve olyan gazdaságélénkítő programokat, intézkedéseket hoztak, melyek növelték a keresletet és azt remélték ezektől a programoktól, hogy a gazdaságuk nem lesz recesszió által sújtott. A GDP-arányos adósság is jelentősen megnövekedett a 2007-től 2010-ig tartó időszakban, ám ez különböző mértékben történt a GMU egyes tagállamai között. Írországban 71,2%- kal, Görögországban 37,4%-kal és Spanyolországban 24%-kal nőtt az adósság. (lásd 4. táblázat) A 4. táblázatban láthatjuk, hogy 2010-ben jóval a 60 százalékos célérték fölé kúszott az adósságráta a következő országokban: Belgium, Németország, Írország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália és az Egyesült Királyság. 20 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 2.oldal 26

27 4. táblázat : Az államadósság GDP-arányos mértéke az EU-ban Államadósság mértéke (GDP arányos) ország\év Euróövezet (17 ország) 70 68,4 66,2 69,9 79,3 85,1 Európai Unió (27 ország) 62,8 61, ,3 74,4 80 Belgium 92,1 88,1 84,2 89,6 96,2 96,8 Bulgária 27,5 21,6 17,2 13,7 14,6 16,2 Cseh Köztársaság 29,7 29, ,3 38,5 Dánia 37,8 32,1 27,5 34,5 41,8 43,6 Németország 68 67,6 64,9 66,3 73,5 83,2 Észtország 4,6 4,4 3,7 4,6 7,2 6,6 Írország 27,4 24, ,4 65,6 96,2 Görögország ,1 105,4 110,7 127,1 142,8 Spanyolország 43 39,6 36,1 39,8 53,3 60,1 Franciaország 66,4 63,7 63,9 67,7 78,3 81,7 Olaszország 105,9 106,6 103,6 106,3 116,1 119 Ciprus 69,1 64,6 58,3 48, ,8 Lettország 12,4 10,7 9 19,7 36,7 44,7 Litvánia 18, ,9 15,6 29,5 38,2 Luxemburg 6,1 6,7 6,7 13,6 14,6 18,4 Magyarország 61,8 65,7 66,1 72,3 78,4 80,2 Málta 69,6 64, ,5 67,6 68 Hollandia 51,8 47,4 45,3 58,2 60,8 62,7 Ausztria 64,6 62,8 60,7 63,8 69,6 72,3 Lengyelország 47,1 47, ,1 50,9 55 Portugália 62,8 63,9 68,3 71, Románia 15,8 12,4 12,6 13,4 23,6 30,8 Szlovénia 26,7 26,4 23,1 21,9 35,2 38 Szlovákia 34,2 30,5 29,6 27,8 35,4 41 Finnország 41,7 39,7 35,2 34,1 43,8 48,4 Egyesült Királyság 42,5 43,4 44,5 54,4 69,6 80 Svédország 50, ,2 38,8 42,8 39,8 Forrás: Görögországról pedig kiderült, hogy nemcsak 2000-ben az euró bevezetése érdekében szolgáltatott hamis konvergencia-számokat, de a 2008-as és 2009-es költségvetési hiányt is megmásították. Görögország tehát 2001-től folyamatosan küzd a költségvetés túlzott mértékű hiányával és az államadósság növekedésével. Az ország 2010-ben 10,5%-os hiányt és a GDP 142,8%-át elérő adósságállományt produkált. A Bizottság azt is 27

28 megállapította, hogy Görögország nem tett semmilyen hatékony lépést annak érdekében, hogy csökkentse ezt a hiányt. E példák alapján tehát kijelenthetjük, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja nem sokat segített, sőt lehetővé tette, hogy a tagországok megússzák a szankciókat akár évekig is. A deficitkorlát túllépését természetesen nem a reform és nem a 2008-as válság idézte elő, hiszen már 2005 előtt Portugália, Németország, Franciaország, Hollandia és Görögország is 3% feletti hiányt produkált. 21 A jelenlegi adósságválsággal kapcsolatban olyan kérdések merülnek fel bennünk, hogy mi lesz a közös valuta jövőjével, vajon életképes-e még az eurózóna?

29 IV. A görögországi válság Dolgozatom következő részében szeretném bemutatni a görög válságot, annak előzményeit és okait, illetve a válság hatásait az euróra és euró zónára. Megvizsgálom az adósságválság kialakulását, egyaránt a belső és külső okokat, melyek hozzájárultak a jelenlegi helyzet kialakulásához. Végül pedig kitekintést végzek, hogy milyen lehetséges alternatívák léteznek Görögország és az Európai Unió jövőjét illetően. 1. A görög válság előzményei és okai A 2008-ban kitört amerikai pénzügyi válság kevésbé érintette a görög bankszektort. Külső kitettségük alacsonyabb az európai átlagnál. A görög bankok ugyanakkor az utóbbi években a Balkánon, Ukrajnában és Oroszországban terjeszkedtek, ami a görög bankok veszteségéhez vezet abban a pillanatban, amint ezeknek az országoknak a pénzügyigazdasági helyzete megrendül. A bankszektor viszonylagos stabilitásának ára azonban a belföldi eladósodás növekedése és a vásárlóerő csökkenése. A válság hatására a turizmus, valamint a másik görög gazdasági tartópillér, a tengeri szállítás is visszaesett. Ezzel az ország reálgazdasága meggyengült. 22 Az aktuális görög tragédiának három kulcsszereplője van: 1. Az első felelős kétség kívül maga a görög kormány és a gyenge politikai rendszer, amely a folyamatos rossz vezetés által olyan államadóssági rátát produkált, ami mindig is magasabb volt az euró zóna többi tagállamához képest. 2. Másodszor a hitelminősítő ügynökségek, akik leminősítették Görögországot, a nagy adósságállománya révén, aki arra kényszerült, hogy kivonuljon a nemzetközi kötvénypiacról. 3. Nagyrészt felelős az Európai Központi Bank és a többi GMU tagállam is, akik csak hosszú idő után reagáltak a jelenlegi helyzetre. Az euró övezet országai és különösképpen Németország nem adott arra utaló jelet, hogy hajlandó azonnali politikai és pénzügyi támogatást nyújtani bármely országnak, aki pénzügyi nehézségekkel néz szembe. Egyrészt az köthető ehhez a lassú reagáláshoz, hogy vajon egy tagállam ilyen módon történő kisegítését engedik-e az EU szerződései? Másrészt 2010 elején az Európai Központi Banknak nem volt semmiféle 22 Artner Annamária, 2009, 31. oldal 29

30 stratégiája, hogy megbirkózzon az államadósság-válsággal. Azaz, nem jelezte egyértelműen, hogy fizetőképes biztosítékként továbbra is elfogadja az államkötvényeket még akkor is, ha a hitelminősítő ügynökségek az A- küszöbérték alá minősítik azokat. 23 Számos tényező játszott közre abban, hogy Görögország október óta ezt a pénzügyi krízist éli át. Néhány ezek közül belső tényező, tehát a görög gazdaság struktúrájához kapcsolódik, mások pedig külső tényezők, azaz a mostani pénzügyi zűrzavar és a késve érkező válasz Európa részéről ugyancsak befolyásolták Görögország válságát Belső tényezők Görögország döntő szerepet játszott abban, hogy ebbe az elértéktelenedő pénzügyi helyzetbe került a gazdasága. A görög válságot a jelentős privilégiumokban részesülő közszféra, a magas szintű adóelkerülés és a politikai rendszer korruptsága idézte elő. A görög hivatalok rossz vezetése és csalása tette lehetővé, hogy ez a krízis kialakuljon. A kormány elvesztette hihetőségét, ami még nehezebbé teszi a válság megoldását, hiszen senki sem hisz már ezeknek az embereknek és 2007 között Görögország GDP-je átlag 4,3%-kal nőtt évente. Ez a magas gazdasági növekedés a magánszféra magas fogyasztásának és az EU és központi kormány által finanszírozott állami befektetések következménye. Az elmúlt pár évben azonban megfigyelhető, hogy az állami bevételek sokkal kevesebbek, mint a kiadások, ami pedig ahhoz vezetett, hogy az állami költségvetési hiány jóval meghaladja az EU által előírt 3%- os küszöböt. A következő ábrán is elég jól látható, hogy 2007 és 2011 között az állami bevételek mértéke minden évben minimum 5%-kal kevesebb volt, mint a kiadásoké. Sőt 2009-ben 15,5% volt a kettő közti különbség természetesen a kiadások javára. 23 Paul De Grauwe, február, 1. oldal 30

31 1. ábra Görög bevételek és kiadások a GDP %-ában mérve 46,6 49,6 39,9 39,8 52,8 49, , Állami bevételek Állami kiadások Forrás: IMF Data and Staistics Ami a magas állami kiadásokat egyértelműen növeli, az a nyugdíjrendszer, hiszen a korhatár 60 év volt, 35 évi munkaviszonnyal már előnyugdíjba mehettek az emberek, ami a legtöbb országban 40 év, az állami kiadásokat ezen kívül növelik az állami beruházások, az oktatás, az egészségügyi juttatások, valamint a havi juttatások. Ezek alapján mondhatjuk, hogy a görög állam az előző években szórta a pénzt és ennek most issza meg a levét. A bevételek hiányát a nagyfokú adóelkerülés, adócsalás idézi elő. A reálszféra nem képes megtermelni azt az összeget, amit az állam odaígért az éves költségvetésben az állami bevételekből élőknek. Az adóbevételek hiányát a hatékony szabályrendszer hiánya és a komplex adórendszer hiánya idézi elő. Az elmúlt években növekvő állami kiadás magas szintű felhalmozódott államadóssághoz vezetett december 31-én az államadósság 328,5 millárd euró volt. 24 Az államháztartási hiány pedig több mint 24 milliárd euró volt. A GDP-arányos államadósság továbbra is növekedni fog a következő években a 110 milliárd eurós kisegítő csomag miatt, így közel 160%-os államadóssága lesz az országnak. Görögország az Európai Unióhoz történő csatlakozása után hatalmas kölcsönöket vett fel, hogy tudja tartani a tempót az EU-val. Költségvetési politikája megváltozott, ugyanakkor az eladósodás egyik oka az is, hogy az EU-tól nagy összegű mezőgazdasági és 24 Eurostat: 31

32 infrastrukturális támogatást kapott. Egészen az 1990-es évekig a kormányok nem tudták korlátozni a költségvetésüket és ennek következtében hosszú távon az államadósság tarthatatlanná vált. 2. ábra 200,0 180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Görög államadósság (a GDP %-ában) 189,1 165,5 144,9 129,3 103,4 103,7 101,7 97,4 98,6 100,0 106,1 107,4 113, Forrás: IMF Data and Statistics A költségvetési politika egységesítésének hiánya az utóbbi 10 évben, amikor az ország magas növekedést produkált és a folyamatos hamis adatok beszámolása 25 ahhoz vezetett, hogy a görög vezetőség elvesztette hitelességét. Mindehhez még hozzáadódik az is, hogy a GMU-hoz való csatlakozása óta egyre kisebb a versenyképessége. A növekvő ikerdeficit, 26 a belföldi strukturális reformok hiánya - a munkaerő piacra, szociális biztonságra és a piaci versenyre vonatkozóan arra kényszerítette a görög államot, hogy új rövid lejáratú és magas kamatú államkötvényeket bocsásson ki október közepén az újonnan választott kormány bejelentette, hogy 2009-re a költségvetési hiányt a GDP 12,7%-ára becsüli, eközben az előző kormány ugyanebben az évben, szeptemberben azt mondta, hogy a deficit nem lesz nagyobb, mint 6,5% 26 Ikerdeficit: az államháztartási és a folyó fizetési mérleg egyidejű hiánya, illetve a két mérleg deficitének párhuzamos növekedése. 27 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 5. oldal 32

33 3. ábra A GÖRÖG ÁLLAMKÖTVÉNYEK LEJÁRATI PROFILJA Forrás: Public debt management agency Az eddig kibocsátott görög államkötvények nagy részét viszont a és közötti időszakban kellene az államnak visszafizetnie. (lásd 2. ábra) Ez megnöveli annak a lehetőségét, hogy az állam fizetésképtelenné válik ezekben az években. Ezzel a kockázattal számolva pedig a hitelezők egyre magasabb kamatokat követelnek. Görögország kríziséhez az is hozzájárult, hogy az elmúlt években a görög ipar veszített a nemzetközi versenyképességéből. Elemzők szerint a relatív magas bérek és az alacsony termelékenység is egy fontos tényező. Erre pedig az lehetne a megoldás, hogy a béreket csökkentik, az ipari termelékenységet pedig növelik, remélhetőleg azzal, hogy az állam olyan területeken fog beruházni, ahol az országnak viszonylagos előnyei vannak, ezek pedig a turizmus és a hajózás Külső tényezők A görög válság mélyülésének természetesen nem csak belső kormányzásbeli okai, hanem külső az euróövezet és a pénzügyi piacok reagálásához kötődő okai is vannak. Elsősorban vegyük magát az eurót. Görögország számára az euró olyan, mint az aranystandard, adva van egy csereeszköz, melynek értékét kívülről határozzák meg az 28 Paul Belkin, Derek E. Mix, május, 6. oldal 33

34 erősebb gazdaságok, mint például Németország, Franciaország, Finnország vagy Ausztria. Ennek a csereeszköznek az értéke az elmúlt évtizedben folyamatosan erősödött és ezzel a görög gazdaság nem tudott lépést tartani. Így a valutája erősebbé vált, mint amennyit a nemzeti munkájának világpiaci értéke alapján érnie kellett volna. A közös valutának ez az eltérő viszonya a versenyképességhez súlyosbítja a gyengék és erősek közti különbséget, aminek az az eredménye, hogy a gyenge gazdaságú országoknál az erős valuta visszafogja az exportot és az olcsó import révén a belső termelést is, míg az erős gazdaságoknál a gyenge valuta éppen az ellenkező hatást fejti ki, tehát csökken az import és a növekvő export révén nő a belső termelés. 29 Mindehhez az is hozzájárul, hogy Görögország kereskedelmi partnereinek jelentős része nem tagja a monetáris uniónak, mint például a szomszédos országok a Balkán államai és Törökország. Így az euró erősödésével a görög termékek is egyre drágábbak lettek a kereskedelmi partnerek számára, melynek következménye ugyancsak az export csökkenése és az import növekedése. A pénzügyi piacok destabilizáló szerepében központi helyet foglalnak el a hitelminősítő cégek. Egyet biztosan kijelenthetünk, ezek a hitelminősítő ügynökségek rendszeresen elmulasztják a válságok megítélését és jövendölését. Amint pedig egy válság kitör rendszeresen túlreagálják azt, így fokozva annak hatását és további mélyülését. Ez történt három évvel ezelőtt is, amikor a hitelminősítők felkészületlenül találták magukat a hitelválsággal szemben. 30 Mindennek azonban nem lenne olyan nagy jelentősége, ha tisztán látnánk, hogy hogyan lehetséges csökkenteni az államadósság mértékét és a folyó hiányt. Az államadósság mértékének kirobbanását a magánszemélyek és vállalatok tarthatatlan szintű eladósodása előzte meg közvetlenül a hitelválság előtt. A gazdasági növekedés ideje alatt a magánszektor nagy adósságot halmozott fel és amikor a válság kipattant az államnak kellett beavatkoznia. Amint a gazdaság recessziónak indult a bevételek csökkentek a szociális kiadások pedig nőttek. Másrészt mivel a magánszektor adóssága értelemszerűen az állam által volt garantálva, az állam arra kényszerült, hogy a saját adósságát államkötvényekben bocsássa ki, ezzel megmentve a privát szférát Artner Annamária: 30 Paul De Grauwe, február, 1. oldal 31 Paul De Grauwe, február, 2. oldal 34

35 A hitelminősítő cégek arra kényszerítik az államokat, hogy csökkentsék az adósságukat a jó besorolás érdekében, ám ezt a magánszektor adósságának csökkentésével egyidejűleg lehetetlen elérni. A magánszektor csak akkor tudja csökkenteni az adósságait, ha az állam hajlandó növelni a sajátját. Azzal, hogy kényszerítik az államot, hogy csökkentse az adósságait, miközben a magánszektornak is ugyanez a célja, azt érik el, hogy sem az állam, sem pedig a magánszektor nem képes alacsony szinten tartani az adósságot. Ez pedig deflációhoz 32 vezet. A válság kibontakozásához az is hozzájárult, hogy az eurózóna többi tagállama és az Európai Központi Bank nem adtak egyértelmű jelet arra, hogy készek támogatni Görögországot. Olyan kérdések merültek fel a tagállamok közt, de főként Németország részéről, hogy vajon legális-e egy ország pénzügyi támogatása, illetve megmentése az államcsődtől? A Szerződés azon cikkelye, amely az államcsődtől való megmentésről szól, azt írja, hogy az Európai Unió nem lehet felelős az államok adósságaiért, vagyis az Unió államai nem kötelezhetők arra, hogy megmentsenek egy tagországot az államcsődtől. 33 A Maastrichti szerződés azonban nem akadályoz semmiféle pénzügyi segítségnyújtást - legyen az egyéni vagy akár egy külső szervezettel együtt (mint pl. IMF) - egy olyan tagország részére, aki pénzügyi nehézségekkel küzd. Sőt, a Szerződés 103a. cikkelyének második bekezdésében olvasható, hogy amennyiben egy tagállam pénzügyi nehézségekkel néz szembe, vagy természeti katasztrófa által komolyan fenyegetett, a Tanács, a Bizottság minősített többségi szavazatával, Közösségi pénzsegélyt nyújthat a szóban forgó ország számára, némi feltétel mellett. 34 Tehát az eurózónának megvan a legális kapacitása, hogy egy esetleges államcsődtől mentsen meg egy tagországot. Mindeközben az Európai Központi Banknak is kétértelmű kijelentései voltak, hogy vajon elfogadja-e fedezetként a leminősített görög államkötvényeket vagy sem. Mint azt tudjuk, 32 Defláció: az árszínvonal csökkentése a vásárlóerő növelésének céljából 33 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 6. oldal

36 az EKB amerikai hitelminősítő cégekre támaszkodik ahhoz, hogy megállapítsa mennyire elfogadhatóak a kibocsátott államkötvények fedezetként. A hitelválság előtt a minimális osztályzat A- volt ahhoz, hogy elfogadható legyen az értékpapír. A válság ideje alatt azonban mivel támogatni kellett a bankrendszereket ez az osztályzat BBB+ lett végén az EKB kijelentette, hogy 2011-től a minimális osztályzat újból a válság előtti A- érték lesz. A görög államadósság-válság miatt azonban, maradt a BBB+ -os osztályzat, ami nagy nehézségeket okozott a görög államkötvényeket birtokló pénzügyi intézményeknek, hiszen a mostani kilátások szerint ezek az értékpapírok teljesen elértéktelenedhetnek. 35 Nem csoda tehát, hogy mennyi piaci résztvevő adott túl a görög állampapírokon, ezzel is súlyosbítva a válság mértékét. Hasonló bizonytalanságok előfordulhatnak a jövőben is az euró zóna többi államkötvényeivel kapcsolatban, ami az övezet értékpapírtőzsdéjén óriási következménnyel járhat. Egy másik külső szereplő, ami hozzájárult a görög állam eladósodásához, az az európai szintű szolidaritási alap hiánya. Az Európai Unió egy monetáris unió, nem politikai, aminek központi költségvetése van. A közös monetáris politika ugyan megvan, de a fiskális- és gazdaságpolitika, beleértve a költségvetési politikát, jövedelmi politikát, társadalompolitikát, hitelszabályozásokat, maradt nemzeti szinten a vezetők kezében. Ha bárhol az EU perifériájában kirobban egy válság nincs olyan szabályozó mechanika, ami nemzetek feletti szinten tudna eljárni. 36 Végül, de nem utolsósorban azzal, hogy Görögország 2001-ben adoptálta az eurót, könnyebben juthatott hozzá a kedvező kamatú hitelekhez, mint azok az országok, akik nem tagjai az eurózónának, ezzel lehetővé téve az államadósság könnyű finanszírozását. Ennek azonban az lett a következménye, hogy Görögország felhalmozta az adósságát. 37 Kritikusok szerint, ha a piac megakadályozza a túlzott kölcsönfelvételeket azzal, hogy magasabb kamatot számol fel, akkor Görögország hamarabb kényszerült volna arra, hogy megszorító intézkedéseket hozzon és reformokat szavazzon meg, így pedig a drasztikus megszorítások helyett lassú és hatékony intézkedésekkel, sztrájkok és ellenállások nélkül érhette volna el a kívánt szintet. 35 Paul De Grauwe, február, 2. oldal 36 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 6. oldal 37 Paul Belkin, Derek E. Mix, május, 6. oldal 36

37 2. Görögország reakciója A 2009 végén és 2010 elején felvett kölcsönök magas költségeivel szembenéző Görögország elfogadott egy pénzügyi konszolidációs programot, annak érdekében, hogy csökkentsék az államadósságot, és amely gondoskodik egy olyan szerkezet összeállításáról, ami élénkíti a görög gazdaságot és növeli a gazdaság stabilitását. Ez a program prezentálja a görög állam válaszát azokra a kihívásokra, amikkel az ország most szembenéz: fiskális és strukturális politika segítségével megszilárdítani az ország pénzügyi helyzetét, a fő cél pedig az, hogy drasztikusan csökkentsék a hatalmas költségvetési hiányt illetve a magas GDP arányos államadósságot. Miután 2009 végén kiderült, hogy valójában mekkora a görög költségvetési hiány és az államadósság mértéke, 2010 májusában az EU és a Nemzetközi Valutaalap közösen 110 milliárd eurós mentőcsomagról állapodtak meg Görögországgal. A hitel nagy részét 80 milliárd eurót az eurózóna más országai nyújtják (nagyrészt Németország és Franciaország), míg a Nemzetközi Valutaalap 30 milliárd euróval támogatja Görögországot. Pontosabban az eurózónát, hiszen Görögország csődje a közös fizetési eszközön és a globalizált pénzpiacokon keresztül veszélyezteti az erősebb gazdasággal rendelkező országokat is. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint a francia és német bankok kinnlevőségei Görögországban sokszorosa annak, amit az ország mentőcsomagjára költenek. 38 A mentőcsomag elfogadásával Görögország vállalta, hogy három éven belül lefaragja a költségvetési hiányát a 3 %-os limit közelébe és csökkenti az államadósság mértékét első öt hónapjában a kiadásokat 3,6 %-kal csökkentették a görögök, és 2,8%-kal növelték a bevételeket a 2009-es adatokhoz képest Artner Annamária: 39 Hellenic Economic Policy Programme Newsletter 19 May

38 Nézzük tehát, hogy mivel érte ezt el a görög állam. Az ország reformokat kezdeményezett és vezetett be az állami szférában, a szociális rendszerben és a nyugdíjrendszerben, valamint a tőke oldalán. Elrendelték a bónuszok megszüntetését az állami bankoknál, magánbakok esetében pedig 90%-kal adóztatják meg azokat. Ezek a bónuszok akár több tízmillió euró értékű kifizetéseket is jelenthetnek a nyugdíjazottaknak. Ami az adót illeti, növelték az ÁFA mértékét 23%-ra, és a cigaretta, benzin és alkohol adóját is növelni kívánják. Ezzel egy időben szigorúbban ellenőrzik az adóbehajtást. Alacsonyabb szintre akarják csökkenteni a korrupciót és feketemunkát is, mivel az országban híresen sok a bevándorló és az állami szférában lévő korrupció. Felállították a Pénzügyi Stabilitási Alapot, amely felügyeli a bankszektor szilárdságát. Az állami szférában is radikális változtatásokat hajtottak végre, mint például befagyasztották az állami közszféra munkaerő-felvételét, csökkentették az állami nyugdíjakat, illetve csökkentették és három évre befagyasztották az állami béreket. Maximálisan kéthavi bónuszt kaphatnak a dolgozók és megkönnyítették az alkalmazottak elbocsátását. Ezen kívül, döntöttek arról is, hogy az állam kivonul a közszolgáltatásokból, mint például az egészségügy, közlekedés, energetika és engedélyezi a priváttőke beruházásait ezeken a területeken is. Ami a nyugdíjreformot illeti, a nyugdíjhatárt 60-ról 65 évre emelték, leszállították a maximális nyugdíj értékét és 360 euróra csökkentették az alapnyugdíj értékét. Az 1400 euró feletti nyugdíjakra pedig 3-10%-os különadót vetettek ki. 40 Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a görög gazdasági mutatók javultak az egy évvel ezelőtti rátákhoz képest. Az államhiány 5,4 %-kal csökkent, az állam kiadásai csökkentek, bevételei pedig nőttek. Az első jelek arra, hogy a gazdaság újból erőre kap, az a 2011-es első negyedéves pozitív GDP növekedés. A négy negyedéven keresztüli negatív mutató után 2011 első negyedévében a GDP 0,8 %-kal nőtt. 41 A megszorító intézkedéseknek azonban negatív hatásuk is van, a munkanélküliség rekord magasságba szökött Görögországban, és általánossá váltak a sztrájkok Athén utcáin és az egész országban. Az amerikai hitelminősítő cégek is tesznek még egy lapáttal a tűzre a folyamatos leminősítésükkel. A Standard & Poor s, a Fitch Ratings és a Moody s Investors 40 Artner Annamária, MTA VKI, 2011, 2. oldal 41 Eurostat: 38

39 Service is CCC -re rontotta Görögország osztályzatát, ezzel a világ legalacsonyabbra értékelt országai közé tartozik az ország-kockázatokat minősítő cégek listájában. 42 A hitelminősítők szerint a konszolidációs intézkedéseket még évekig folytatnia kell ahhoz, hogy visszatérjen a görög szuverén hitelképességbe vetett szilárd bizalom. Így az ország egy olyan lefelé húzó spirálba került, amelyből csak oly módon kerülhet ki, ha az adósságot átstrukturálják, vagy részben elengedik. Mindeközben 2011-ben is újabb és újabb megszorításokat véglegesítenek Görögországban. Csökkentik a jövedelemadó alsó határát 12 ezer euróról 8 ezer euróra, emelik a fűtőolaj adóján és minimumadót vetnek ki az egyéni vállalkozókra. Az EU és Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagja és a megszorító intézkedések ellenére azonban továbbra sem sikerül csökkenteni az államadósságot, ami annak tudható be, hogy az intézkedések rontják Görögország gazdasági növekedésének lehetőségét, zsugorítják a gazdaságot. Sajnos az intézkedések hatására előfordulhat az is, hogy a munkanélküliség növekedése mellett csökken a kereslet, ami a görög gazdaságot recesszióba sújtja. Ebben az esetben sokkal nehezebb lesz az országnak teljesítenie azokat a célokat, amiket a mentőcsomag elfogadásakor kitűzött maga elé. Ezért a görög államfőknek olyan politikai intézkedéseket és döntéseket is kell hozniuk, ami növeli a gazdaságot és csökkenti a munkanélküliséget. Ezt pedig, mint látjuk, eddig még nem sikerült elérniük. A helyzetet még súlyosbítja, hogy az eurót védő érdekekhez és a német gazdasághoz igazodó Európai Központi Bank megemelte az euró kamatlábát, ami hitelköltségek emelkedéséhez vezet. A görög gazdaság teljesítményének helyreállítása és a növekedés elérése több éves feladat, az adósságot azonban most kell fizetni. Mivel nincs nemzeti valuta, a kormány nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti valuta leértékelésével elősegítse a versenyképességet, a külső egyensúlyt és a tőke beáramlását. Az adósság átstrukturálását és az újabb mentőcsomagok szükségességét tehát maga a közös fizetési eszköz követeli. Mint ahogy azt is, hogy a gazdaság fizetőképességét és profittermelését olyan jövedelem elosztó intézkedésekkel állítsák helyre, ami a népesség kárára megy. A megszorító intézkedések következtében a munkanélküliség soha nem látott szintet ért el Görögországban és a 42 HVG: 39

40 következő ábrán látható, hogy az IMF becslése szerint a következő néhány évben nem is fog csökkenni ábra Munkanélküliség Görögörszágban 20,00% 18,00% 16,00% 14,00% 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% 18,49% 18,99% 18,49% 16,48% 12,46% 9,38% 7,68% P 2012P 2013P 2014P Forrás: IMF, World Economic Outlook Database, September 2011 A társadalmi elégedetlenség olyan magas fokú, hogy nap, mint nap arról szólnak a hírek, hogy Görögországban mindennaposak a tüntetések, sztrájkok és lázongások. A görög szakszervezetek szerint az intézkedések szegénységre ítélik az embereket. Ekkora ellenállás esetén azonban, el kell gondolkodnia a kormánynak, hogy vagy visszavesz az életkörülményeket rontó intézkedésekből és egy radikális társadalmigazdasági változtatást vezet be, vagy erőszakkal elfojtja a tüntetéseket, sztrájkokat. Az előbbi lehetőség esetén a kezdőlépés az lenne, hogy az alkalmazkodás kényszerétől, azaz az eurótól kellene megszabadulni. A kilépés azonban a nemzeti valuta újra bevezetésének horribilis költségén kívül a nemzeti fizetőeszköz leértékelődését, a külföldi valutában fennálló adósság megnövekedését, inflációt és újabb megszorító intézkedéseket vonna maga után =2014&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=174&s=LUR&grp=0&a= 44 Artner Annamária: 40

41 3. Görögország kilátásai Az a tény vitathatatlan, hogy Görögország adósságállománya olyan mértékű, hogy azt az állam már nem képes finanszírozni. Nem véletlen, hogy olyan hírek kaptak szárnyra, hogy az ország elhagyhatja az euróövezetet. Ám ez egyik GMU tagországnak sem érdeke, hogy hagyják egy tagország elmenekülését a saját adósság-kötelezettségei elől, mivel az ezzel járó politikai és gazdasági következmények mindenki számára kiadós költségekkel járna. Ez a bizalom elvesztését jelentené abban, hogy az EU képes megbirkózni a pénzügyi és a szélesebb gazdasági kihívásokkal. Egyrészt, ha Görögország fizetésképtelenné válik, illetve ha hagyják, hogy azzá váljon, akkor az euróövezeti értékpapírtőzsde és azok az euróövezeti pénzügyi intézmények, bankok, akik jelentős görög államkötvényt birtokolnak nagy valószínűséggel megfertőződnének. Államadósság válság egy eurózónához tartozó országban kiválthat egy mindenre kiterjedő válságot beleértve más olyan GMU országokat, akik láthatóan érzékenyek és hasonló költségvetési problémákkal néznek szembe. Ilyen például Spanyolország, Portugália és Írország. Másrészt, ha Görögország önként dönt úgy, hogy elhagyja az euróövezetet és bevezeti a nemzeti valutáját, annak ugyanúgy magas gazdasági költségei lesznek. Először is nagyobb adósság visszafizetéssel kell szembenéznie, a nemzeti valuta leértékelődése révén. Másodszor, a nemzetközi tőkepiac évekig zárva lesz Görögország számára, ennek következtében pedig nem vehet fel újabb kölcsönöket. Harmadrészt az országnak sürgősen egyensúlyba kéne hoznia a költségvetését, miután ki lesz zárva a nemzetközi piacról és nem lesz arra lehetősége, hogy kölcsönt vegyen fel a költségvetési és kereskedelmi deficit finanszírozására. 45 Véleményem szerint Görögország nem döntene úgy, hogy önként elhagyja a monetáris uniót, hiszen amíg létezik jobb megoldás, addig élni fog vele. Addig, amíg Görögország a GMU tagja a többi ország a segítségére indul, hiszen az ő érdekük is, hogy ez a komoly probléma megoldódjon. Az euró különböző versenyképességű szuverén nemzetgazdaságokra kényszeríti a közös valutát, melynek 45 Georgios P. Kouretas, Prodromos Vlamis 2010, 8. oldal 41

42 értéke a vezető gazdaságokhoz igazodik. Így a gyenge gazdaságok számára az euró túlértékelt, ami alapjában véve versenyképességi hátrányt jelent ezeknek az országoknak. Ezért a kevésbé versenyképes országok további mentőcsomagra szorulnak, ami előbbutóbb az erős gazdaságokat is kimeríti. A közös fizetőeszköz működési zavarait tehát a gazdaságok közötti verseny okozza. Az eurózóna belső ellentmondásai szétfeszítik ezt az egységet, így ebben a formában hosszútávon az euróövezet nem maradhat fent Artner Annamária: 42

43 V. A fertőző adósságválság és uniós törekvések a megoldásra Az euró bevezetését követő első évtizedben mondhatni semmiféle olyan válság nem tört ki, ami veszélyeztetné az eurót, vagy ami arra késztette volna a politikusokat, közgazdászokat, hogy a maastrichti konvergencia-kritériumokat és a Stabilitási és Növekedési Paktumot újra kellene gondolni és megreformálni. Az elmúlt másfél évben azonban csak arról szólnak a hírek, hogy Görögország adósságállománya az egekbe szökött és ez hatással van az eurózóna egészére is. Görögország után több GMU tagországról is kiderült, hogy az adósságválság már több tagországba is begyűrűzött, ilyenek például Írország, Portugália, Spanyolország és újabban Olaszország is. Ezek az úgynevezett PIIGS országok, hiszen sorrendben: Portugália, Írország, Olaszország (Itália), Görögország és Spanyolország kezdőbetűiből tevődik össze ez a mozaikszó, melynek angol jelentése: disznók. Ezekben a félperifériás országokban az a közös, hogy mindegyikben olcsó hiteleken alapuló gazdasági növekedés ment végbe, az ennek hatására kialakuló lufit pedig a globális gazdasági válság pukkasztotta ki, súlyos helyzetbe sodorva ezzel államháztartásukat. További közös pont, hogy a munkanélküliségi ráta nagyon magas és hogy versenyképességük az utóbbi években romlott, amit nem tudtak valutájuk értékének változtatásával ellensúlyozni. Gazdaságuk egyaránt külső tényezőktől függenek, ami például a külső egyensúlytalanságban testesül meg. Az euró bevezetésével ezeknek az országoknak a hitelfelvételi költségeit a németországi szint közelébe vitte le, így a hatalmas összegű beáramló tőke évtizedes felvirágzást biztosított. Ebben az időszakban a félperifériás országok a bevételből a béreket és árakat növelték, hogy beinduljon a hazai kereslet, és nem az államadósság csökkentésére fordították azt. Ezért ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből kilábaljanak megszorító intézkedéseket kell hozniuk, ami a társadalom ellenszenvét váltja ki. Görögország esetében láttuk, hogy az államadósság és a költségvetési hiány megnőtt a globális pénzügyi válság kezelése idején, amihez a már több éve tartó túlzottan költekező fiskális politika is társult. Portugália és Spanyolország a növekvő munkanélküliséggel küzd, miközben Írországnak a bankszektor megmentésére kellett óriási kiadásokat fordítania. 43

44 Mivel a befektetők kétségei egyre csak nőnek néhány ország adósságának fenntarthatóságáról, az új államkötvényeket magasabb kamatlábakkal követelik, ami még inkább nehezebbé teszi ezeknek az országoknak a hitelfelvételét és a már meglévő adósságok finanszírozását. 47 Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz egyelőre sikeresen biztosítja a piacot és csökkenti annak esélyét, hogy elinduljon egy fertőzés, ami az egész eurózónát érinti, ám ennek ellenére még sok lépést kell megtenni annak érdekében, hogy a válság végleg megszűnjön. Ez pedig véleményem szerint nem egy vagy két éven belül fog megtörténni. Az európai bankok is kitettek a görög válságnak, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy a görög államkötvények nemfizetése mellett, a magánbefektetők nemfizetésével is számolniuk kell. A Nemzetközi Fizetések Bankja 2010 áprilisában közétett statisztikája alapján a francia bankok a legnagyobb hitelezők 78 milliárd dollárral, utána jönnek a németek 45 milliárddal, de az amerikai 17, brit 15 és holland 12 milliárd dolláros hitelezők is említésre méltóak ábra 47 Paul Belkin, Derek E. Mix, május, 16. oldal 48 Index.hu Ki mennyit bukhat a görögökkel?, április 44