Forrás: 1. ábra: A szegények bankára

Átírás

1 Vidékfejlesztési menedzsment és marketing A vidékfejlesztési menedzsment alapjai A vidékfejlesztés nagy egyéniségei: Muhammad Yunus (Junus) A bangladesi közgazdász (1. ábra) nevétől 2006-ban vált hangossá a média, amikor Nobel Békedíjjal jutalmazták szegénység ellen folytatott küzdelmének elismeréseként. Forrás: 1. ábra: A szegények bankára A szegények bankárja a mikrohitelezés (microcredit, microloan, microfinance) gyakorlati alkalmazásáért kapta elismerését; a mikrohitelezés azt jelenti, hogy az igazán szegény emberek akik valódi banki kölcsönöket nem kapnak jutnak kis összegű hitelekhez. A legtöbbjüknek ez a kis segítség kell ahhoz, hogy az anyagi helyzete stabillá váljon, így akár arra is lehetősége lesz később, hogy valódi banki hitelekre pályázzon. Yunus az Amerikai Egyesült Államokban szerezte közgazdász diplomáját és doktori címét is, majd visszatért szülőföldjére, Bangladesbe és az ottani egyetemen kezdett tanítani. Gyermekkorából származó, a szegénység borzalmaival kapcsolatos emlékeit is felülmúlta az akkori helyzet. Az utcákat nincstelenek lepték el, alig találkozott működő vállalkozással. A szegényeket a gazdag (gyakran bűnöző) réteg uzsorakölcsönökkel tartotta sakkban, amelyeknek kamata is hatalmas volt, ráadásul arra kötelezték a hitelezőt, hogy a megtermelt árut nekik adják el egy előre megszabott, a piacinál jóval alacsonyabb áron. Yunus professzor felismerte a helyzet kilátástalanságát, és úgy döntött, hogy segítségére siet a bangladesi szegényeknek. A tény, hogy maga is bangladesiként nőtt föl (1940-ben született Bathuaban, Bangladesben, a Bengáli-öböl torkolatában található kis falucskában) és helyzetismerete segítségére volt a mikrohitelezési rendszer kidolgozásakor. Az ország 1947-ig a Nagy-Britanniához tartozó India gyarmat része volt. Ekkor a gyarmati terület két részre szakadt, Indiára és Pakisztánra, ez utóbbinak lett a keleti része Banglades. Az ország végül 1971-ben nyerte el függetlenségét (2. ábra).

2 Forrás: 2. ábra: Banglades Kezdetben maga Yunus volt a bank: kölcsönt vett fel és ezt adta tovább azoknak a szegényeknek, akik egyéb banki hitelt nem voltak képesek felvenni. A hitelek összege nagyon kicsi (az első kölcsön 27 dolláros volt, de a később adott kölcsönösszegek átlaga sem haladta meg a 100 dollárt), nem uzsoralapon osztja őket, az igénybevételhez sem kell jogi vagy pénzügyi garancia (nincs szükség fedezetre) a rendszer a kölcsönös bizalom elvén alapszik alappillére a rendszernek a közösségi szellem erősítését megcélzó csoportos hitelezés volt. A hiteligénylők mindegyike vállalkozásfejlesztéshez használta a pénzt (gyakran ez csupán egy varrógépet jelentett), hiteligénylő-csoportokat alkottak, amelyen belül a hitel összege a tagok között körbejár. Amint az első igénylő visszafizette a pénzt, megkapja azt a következő és így tovább. Ennek eredménye az, hogy közös érdekekkel rendelkező, összetartó kisebb közösségek alakulnak, ahol mindenkinek érdeke, hogy visszafizesse a hitel összegét. Így egymást is segítik a mindennapi boldogulásban. Később bankot alapított, mely már nevében is Grameen a vidéket hordozza, bengáli nyelven ugyanis vidékit, falusit jelent. A Grameen bank azóta több földrészen nyitott irodát (3. ábra). Yunus professzor minden nyilatkozatában hangsúlyozza: nem jótékonykodni akar; szeretne egy lökést adni a bajba jutott embereknek, akik a kapott hitel segítségével olyan vállalkozásba kezdenének vagy a meglévőt oly módon fejlesztenék hogy ne legyen többé szükségük külső segítségre, önfenntartóvá lesznek. A példa kedvéért képzeljük el, hogy a hitel összegéből egy indiai asszony vesz 10 csirkét, a tojásaikat pedig elkezdi eladni, párat azonban kiköltet és a naposcsibék nagy részét eladja, a maradékot pedig ismét befogja tojásokat tojni. Így kialakul egy olyan vállalkozás, amely már elég profitot termel a család fenntartásához és a folyamatos, kismértékű fejlesztéséhez. Kicsi segítségnek tűnik, azonban Bangladesben, ahol a legszegényebbek kevesebb, mint 1 dollárból élnek naponta, ilyen kis segítségek is kihúzhatnak egy családot a nyomorból.

3 Forrás: 3. ábra: A Grameen Bank Yunus nagyon érzékenyen látta az elszegényedett vidék gender (esélyegyenlőségi) problémáit. Bangladesben csakúgy, mint korábban Afrika esetében említettük a nők a gondosabb családfenntartók. A bankoktól felvett hiteleket azonban 99%-ban férfiak kapták. Yunus ezért célul tűzte ki, hogy az ő mikorhiteleiből minél több nő kaphasson. Elmélete szerint a nőkön keresztül a családba jutott pénz sokkal jobban hasznosul, mint ha a férfi vitte volna haza. A nők jobban vigyáznak rá, jobban meg tudják ítélni a család szükségleteit és ehhez igazítják a kiadásokat. A megszerzett profit újra befektetésében is jobbnak tűnnek a nők. Várakozásait felülmúlták az eredmények a mikrohitelek 97%-át nők vették fel (198. ábra). A Grameen bank nem egyszerűen pénzt osztogat a szegényeknek, de azt is ellenőrzi, hogy hitelei nyomán milyen változások következtek be a család életében. Ha egy családnak például már fémtetővel rendelkező háza van, vagy annak minden tagja ágyon alszik, tisztított vizet iszik, és latrinát használ, van napi viseletre és télre elég meleg ruházata, moszkitóktól védő hálója, a család egyik tagja sem éhezik, illetve betegség esetén egészségügyi ellátást tud igénybe venni, akkor a bank értelmezésében kijutottak a tartós szegénységből. A visszafizetési arány Yunus elveit és elképzeléseit igazolta: 5 millió dollárt adott kölcsön több mint 5 millió embernek, akiknek 90%-a vissza is fizette vagy szabályosan törleszti hiteleit. Optimizmusa odáig terjed, hogy a Nobel Békedíj által nyert nyilvánosság segítségével próbálja meggyőzni a hatalmas multikat, szálljanak be a bizniszbe szerinte nem jótékonykodni és adományozni kell, hanem befektetni a társadalomba, s bár a profit csak minimális, közben súlyos szociális problémákat oldanak meg. Az adományozásnál mindenképpen jobb: míg az adományozáskor a cégek legfeljebb némi adót írhatnak le, addig a mikrohitelezés valódi üzlet, miközben tényleges segítséget jelent a hitelt felvevőnek is.

4 Forrás: 4. ábra: A Grameen Bank egyik ügyfele Yunus bankjának ma már komoly versennyel kell szembenéznie a mikrohitelezés terén. Pénzintézmények százai kínálnak hasonló hiteleket az ügyfeleknek. Yunus professzor azonban különbséget érez és tesz a különböző mikrohitelek között, igyekszik megtartani a Grameen Bank mikrohiteleinek presztízsét. A többi bank ugyanis szerinte nem kifejezetten a szegényeket, az ő felemelkedésüket, esetleg esélyegyenlőségi problémáik megoldását szolgálja kis összegű hiteleivel. Bírálata szerint a legtöbb versenytársa hiteligényléskor ugyan nem követel fedezetet nehéz körülmények között élő ügyfeleitől, a kamataik azonban túl magasak ahhoz egy szegény család számára, hogy elő tudják teremteni azt; még akkor sem, ha a hitelből beindított vállalkozás hatására az anyagi helyzetük kicsit stabilabbá vált. Mr. Yunus bankjával tehát komoly üzletágat teremtett. Korántsem Ő volt az első, aki azzal próbálkozott, hogy szegényeknek is elérhető hitelt szolgáltatott. A korábbi kezdeményezések, mint a BRAC (Alleviation of poverty and empowerment of the poor) vagy az ASA (Globally renowned specialized microfinance institution) nem lettek sikeresek. Yunus sikerét gyors lehetőség-felismerő tehetségének, a bank erőltetett terjeszkedésének és annak tulajdonítják, hogy nem próbált a szegények mellett nagyobb profittal kecsegtető célcsoportot keresni bankjának. Manapság már olyan nagy bankok is szolgáltatnak mikrohitelt, mint a Deutsche Bank, a Citigroup vagy az ABM AMRO, akik az elmúlt évben 100 millió dollárokat fektettek be mikrohitel businessekbe. És valóban befektetésről van szó: a megtérülési arány és a Grameen Bank tapasztalatai a visszafizetési mérlegről is igen kecsegtetőek. A mikrohitelezés elve és hatékonysága a mai napig vitatott. Kritikus szakértők szerint a hitel nem oldja meg a szegények problémáit, helyette hitelcsapdába esnek, mert a megtakarítások helyett minden befolyó összeg a hitel törlesztésére megy. Sudhirendar Sharma, indiai fejlesztőmérnök szerint a mikrohitelezés csak arra jó, hogy a bankok felszabaduljanak az alól a vád alól, hogy a vidéken élő szegényeket diszkriminálják a hitelbírálatkor. A szegények bankárát érő leggyakoribb kritika, hogy bankja nem valódi bank, hiszen tőkéjének 3 %-át rendszeres adományokból szerzi, többnyire kormánytámogatásokból, civil szervezetektől, feminista mozgalmaktól.

5 A kérdést bizonyára mindenki felteszi magában: hogyan kaphat egy bank békedíjat? Yunus szerint a szegénység olyan elkeseredetté teszi az embert, hogy minden mindegy alapon a bűnözésben próbálja megtalálni megélhetését. Ezeknek az eseti bűnözőknek nagy része soha nem vált volna törvénysértővé, ha legalább családja számára elég jövedelmet tudna termelni. Így Yunus professzor nem csak az elmaradott vidékek fejlődéséért tett sokat, hanem közvetett módon a békéért is harcol.