NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM NEMZETBIZTONSÁGI INTÉZET NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK

Átírás

1 NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM NEMZETBIZTONSÁGI INTÉZET NEMZETBIZTONSÁGI ALAPISMERETEK BUDAPEST

2 Szerkesztő: Dr. Kobolka István Szerzők: Dr. Bagi József Balogh Péter Dr. Bálint László Dr. Bebesi Zoltán Dr. Boda József Bucsek Gábor Dr. Dezső Lajos Dr. Dobák Imre Dávid Ferenc Dr. Eperjes Krisztián Dr. Fazekas Géza Hegedűs Tamás Dr. Kis-Benedek József Dr. Kovács Zoltán András Kurucz Krisztina Pappné dr. Kovács Judit Dr. Regényi Kund Miklós Dr. Resperger István Dr. Sors László Szabó Károly Urszán József Dr. Vida Csaba Lektorok: Dr. Boda József (A bevezetés, 1. fejezet, 2. fejezet, 3. fejezet, 5. fejezet a katonai rész kivételével, a 6. fejezet a A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat alfejezet kivételével, és a befejezés) Dr. Tömösváry Zsigmond (4. fejezet, 5. fejezet katonai része, a A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat alfejezet és a 7. fejezet) 2

3 TARTALOMJEGYZÉK Előszó 1. Történeti visszatekintés a magyar titkosszolgálatokra 1.1. A két világháború időszakának államvédelme 1.2. Államvédelem az 1945 és 1956 közötti időszakban 1.3. Az állambiztonsági szféra 1956 és a rendszerváltozás között 1.4. Az állambiztonsági intézményrendszer átalakítása 1.5.Nemzetbiztonsági intézményrendszer a rendszerváltozást követő évtizedekben 2. Biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések 2030-ig 2.1. Elméleti alapok A létfontosságú (alapvető) értékek és érdekek A vita, a veszély, Az erő és hatalom A válság, a válságkezelés 2.2. A XXI. század kihívásai A demográfiai robbanás és következményei Az energiahordozók kimerülése Az élelem, víz és a természeti erőforrások problémája 2.3. Biztonsági kockázatok A migráció és a vele összefüggő kockázatok A fegyverkereskedelemből fakadó problémák Az etnikai vallási ellentétek hatásai A tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó kockázatok 2..4 A XXI. század fenyegetései A szervezett bűnözéssel, terrorizmussal összefüggő fenyegetések A terrorizmus Terrorizmus és kiberhadviselés és fejlett technológiák a jövőben A kábítószer és az ellene való küzdelem A fegyveres konfliktusok, háborúk hatásai A katonai összeütközési lehetőségek fajtái 2.5. Magyarország biztonságára ható tényezők A biztonsági régiók értékelése Az USA geopolitikai irányvonalai és a biztonsági térségek sorrendje Magyarország biztonsági dimenzióinak értékelése 3

4 3. A nemzetbiztonsági szolgálatok előtt álló kihívások 4. Biztonsági tudatosság: humán kockázatok, technikai kockázatok 5. Az információgyűjtésről általában 6. A hírszerzés szerepe, jelentősége, az információgyűjtés fajtái és formái 6.1. A hírszerzés alapjai Miről szól a hírszerzés Hírszerzés hagyományai 6.2. A hírszerzési ciklus 6.3. Információigények fogadása 6.4. Adatszerzés 6.5. Adatfeldolgozás, előértékelés 6.6. Elemzés-értékelés 6.7. Tájékoztatás 6.8. Hírszerző műveletek 6.9. A hírszerzés különböző szintjei, hírszerzés és felderítés kapcsolatrendszere A hírszerzés szervezetei 7. A hírszerzés önálló ágai 7.1. Nyílt forrású adatszerzés (OSINT) 7.2. Rádióelektronikai (jel) felderítés SIGINT A SIGINT fogalma, sajátosságai, folyamata, a célpontkutatás: A SIGINT sajátosságai A SIGINT folyamata és a rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozás módszerei A rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozás technikai eszközei és módszerei Célpontkutatás Összegzés 7.3. Az emberi erőkkel folytatott információszerzés (HUMINT) Politika, hírszerzés, elhárítás 7.3.2, A HUMINT tevékenység Az információ (adatszerzés) folyamata A HUMINT képességei A harcászati HUMINT 7.4. Egyéb hírszerzési ágak Képi felderítés (IMINT) Kiberhírszerzés (CYBINT) 4

5 Mérés és jelmeghatározó hírszerzés (MASINT) A pénzügyi (FININT), az üzleti (MARKINT) és a kulturális hírszerzés (CULTINT) 8. Az elhárítás 8.1. Az elhárítás alapjai 8.2. Elhárítási alapismeretek Az elhárítás fogalmi rendszerének alapjai Az elhárítás kialakulása, típusai, funkciója és szerepe Az elhárítás alapelvei Az elhárítás tevékenységének főbb területei és szerveződésük Az elhárítás egyéb feladatai Nemzetbiztonsági kockázatok A cégellenőrzés Az elhárítás által alkalmazott titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek néhány sajátossága Az elhárítás és a bűnüldöző szervezetek viszonya 9. A nemzetbiztonsági szolgálatok és az egyéb titkos információgyűjtést folytató szervezetek 9.1. A nemzetbiztonsági szolgálatok Az Információs Hivatal A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Az Alkotmányvédelmi Hivatal A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat 9.2. Egyéb titkos információgyűjtést folytató szervezetek A Terrorelhárítási Központ ORFK Bűnügyi Szolgálat A Készenléti Rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda A Nemzeti Védelmi Szolgálat szervezete, feladatai Az Nemzeti Adó és Vámhivatal Magyarország Ügyészsége 9.3. A titkos információgyűjtést támogató szervezetek A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ 5

6 A Nemzeti Biztonsági Felügyelet 9.4. A minősített iratok kezelése 10. A nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi együttműködése 10.1., A nemzetközi hírszerző kapcsolatok elvi kérdései Kétoldalú (bilaterális) nemzetközi hírszerző (közismert néven partnerszolgálati) együttműködés Többoldalú (multilaterális) nemzetközi hírszerző együttműködési formák Nemzetbiztonsági együttműködés a NATO-ban Nemzetbiztonsági együttműködés az Európai Unióban Nemzetközi nemzetbiztonsági együttműködés a válságkezelésben Befejezés 6

7 Előszó A jegyzet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézete (NKE NBI) munkatársainak és a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a titkos adatgyűjtésre feljogosított rendvédelmi és egyéb szervezetek szakembereinek bevonásával készült. Az anyag összeállításának célja, hogy áttekintést biztosítson az NKE hallgatói részére a közös tananyag blokkban nemzetbiztonsági ismereteket tanulók számára. A jegyzet alapként szolgál azon hallgatóknak és a téma iránt érdeklődőknek is, akik nemzetbiztonsági szakon folytatják tanulmányaikat, illetve továbbképzéseken vesznek részt. Alapinformációt biztosít a doktori iskolákon tanuló, nemzetbiztonsági témakörben tantárgyat felvevők számára is. A biztonságpolitika állami intézményrendszerén belül sajátos helyet foglalnak el a nemzetbiztonsági szolgálatok. A szolgálatok szervezeti felépítéséről, feladatairól, jogállásáról alárendeltségéről, irányításáról és vezetéséről, ellenőrzésükről, állományukról működési elveiről, az általuk alkalmazható intézkedésekről, speciális tevékenységük szabályairól, együttműködésükről a legtöbb országban külön törvény (Magyarországon az 1995.évi CXXV. törvény) rendelkezik. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének központjában az ország érdekeinek védelme, a nemzeti érdekek érvényesítése céljából a döntéshozatalhoz szükséges információk megszerzése, azok elemzése és értékelése, azaz a hírszerzés, illetve azoknak a minősített információknak, valamint információhordozó személyeknek és objektumoknak a védelme, azaz elhárítás, amelyeknek a nyilvánosságra kerülése, elvesztése, károsodása súlyosan veszélyeztetné az ország érdekeit. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének központjában tehát a minősített információk megszerzése és illetéktelen hozzáférés elleni védelme áll. A nemzetbiztonsági szervezetek az állami intézményrendszer részét képezik, kormányzati alárendeltségben működnek, a végrehajtó hatalmi ághoz tartoznak, parlamenti és igazságügyi ellenőrzés alatt állnak. A nemzetbiztonsági szolgálatok az együttműködésre kötelezett szervezetekkel közösen komplex rendszert alkotnak. A nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományára a katonai szervezetekhez hasonlóan a szolgálati törvény (és nem a munkajog) vonatkozik, alkotmányos jogaik egy részéről is lemondanak, nem folytathatnak pártpolitikai tevékenységet és kötelesek magukat nemzetbiztonsági ellenőrzésnek alávetni. A legtöbb országban elkülönül egymástól a katonai és a polgári terület, mert ezek különböző szakmai felkészültséget követelnek meg. De találunk eltérő példákat is a nemzetközi gyakorlatban, például a Német Szövetségi Köztársaságban a Szövetségi Hírszerző Szolgálat kezében van a polgári és katonai hírszerzés. Az országok többségében a hírszerző és elhárító szolgálatok, a feladat eltérő sajátosságai miatt külön szervezetben tevékenykednek. Fontos megjegyezni, hogy a NATO és az EU hírszerző szervezeteiben az elmúlt években a polgári és katonai hírszerző szervezetek igen szorosan működnek együtt, melynek oka a kihívások komplexebb és közös kezelésének szükségessége. A nemzetbiztonsági szolgálatok alaprendeltetése a nyílt és titkos információ gyűjtés eszközeinek felhasználásával a kül- és biztonságpolitikai döntéshozatal támogatása, előrejelzés biztosítása az országot érintő fenyegetésekről, kihívásokról és kockázatokról, illetve az idegen államok és az ellenérdekelt speciális szolgálatok részéről jelentkező, az ország és szövetségesei létfontosságú, közös érdekeit veszélyeztető törekvések elhárítása. 7

8 A jegyzet önálló fejezetekből áll, az egyes fejezetek foglalkoznak a nemzetbiztonsági szolgálatok történetével, a kihívásokkal, fenyegetésekkel és kockázatokkal, a hírszerzés és az elhárítás alapjaival, feladataival és munkamódszereivel, a tevékenységek jogszabályi háttereivel, a nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetközi tevékenységével. Bemutatásra kerülnek a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint egyéb szervezetek, amelyek hazánkban titkos módszerekkel történő információszerzésre is fel vannak jogosítva. Reméljük, hogy a jegyzet hasznos segítséget nyújt a NKE hallgatóinak felkészüléséhez. Budapest, május 30-án Dr. habil. Kis-Benedek József egyetemi docens 8

9 Dávid Ferenc 1. Történeti visszatekintés a magyar titkosszolgálatokra Bevezetés, avagy iránytű a fejezethez A magyar titkosszolgálati struktúra története során sohasem volt töretlen egész, nem egy hosszú organikus fejlődés eredménye. Az önálló nemzeti intézményeink kiépülését az első világháború befejezéséig vezeti vissza a szakirodalom. A nemzeti függetlenség visszanyerésével egy időben vált szükségessé az állam rendjének változatlan fenntartását szolgáló katonai és polgári titkosszolgálati szervek létrehozása. Közös jellemzőjük, hogy napjainkkal ellentétben nem rendelkeztek törvényi jogalappal, jogszabályi szintű stratégiai dokumentummal. Létüket homály fedte és kutatásuk utólagos lehetőségét Magyarország politikai változásoktól sem mentes átalakulási ciklusai határozták meg. A titkosszolgálati tevékenység alapját a mindenkori államalakulat belső rendjének, területi integritásának és szuverenitásának védelme jelentette. A feladat ellátásának speciális jelleget a munka során alkalmazott titkos eszközök és módszerek kölcsönöztek. A szervezetés működéstörténet tanulmányozásához kapaszkodót jelenthet, ha teoretikusan kategorizáljuk az intézményrendszer építőelemeit jelentő egyes titkosszolgálatokat. Az elméleti alapvetés szerint akár integráltan, akár atomizáltan léteztek az egyes államvédelmi, állambiztonság vagy nemzetbiztonsági szervek az elmúlt száz év során, két alapvető rendezőelvet figyelhetünk meg: működési területük szerint megkülönböztethetünk polgári és katonai szolgálatokat, amelyek klasszikus szakmai tevékenységi körük alapján hírszerző és elhárító feladatokat láthatnak el. A történeti visszatekintés egyet jelent az elődök keresésével. Hazánk modern- és jelenkori történelmének törésvonalait mindenki másként látja, vagy láttatja és ez különösen igaz a titkosszolgálati szféra esetében. Az első független nemzeti és intézményesült titkosszolgálati szerv születésének tanulmányozásához az Osztrák-Magyar Monarchiának az első világháború végnapjaiban lendületet nyert felbomlási folyamatáig vissza tudunk nyúlni. Ha a (jog)utódlás szabályait szélesebb értelemben vesszük figyelembe, a legkorábbi dátum ameddig vissza lehet vezetni a jelenlegi nemzetbiztonsági intézményrendszert, az a rendszerváltást megelőző államvédelmi, később állambiztonsági szervek második világháborút követő létrehozásáig lehetséges. Természetesen az utóbbi állítás is csak megszorító értelemben érvényes és csupán a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok esetében találkozhatunk viszonylagos folytonossággal a hazánk történelmében törésvonalat jelentő 1945-ös év és napjaink között. Az államvédelmi, állambiztonsági vagy nemzetbiztonsági intézményrendszer mindig adott történeti környezetben értelmezhető, de ez nem jelenti azt, hogy egy szervezet feladatrendszerének vagy működésének bemutatása értékítéletet kellene, hogy hordozzon. A fejezet az elmúlt száz év államvédelmi, állambiztonsági és nemzetbiztonsági intézményrendszerének és feladatrendszerének történetét foglalja össze, így biztosítva egy lehetséges értelmezési lehetőséget nemzetbiztonsági tanulmányok folytatásához. 9

10 1.1. A két világháború időszakának államvédelme Az első független nemzeti katonai hírszerző és elhárító szolgálat születése az Osztrák- Magyar Monarchiának az első világháború végnapjaiban lendületet nyert felbomlási folyamatáig vezethető vissza. Ha korábban önálló magyar szerv nem is létezett, a megalakításukhoz nélkülözhetetlen szakemberek rendelkezésre álltak a tisztikarban. 1 Az első lépéseket már a Károlyi-kormány ( ) megtette a Hadügyminisztérium 1. (hírszerző) és 8. (katonapolitikai) osztályának felállításával, de a kormány bukását követő politikai összevisszaságában a magyar katonai titkosszolgálati szervek megszervezése különböző utakon megindult. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének Vezérkarában Hírszerző alosztály alakult. Az alosztály elnevezése egy átszervezést követően Vezérkar II. csoportra változott, alárendeltségében a Vörös Hadsereg egyes hadtesteinek hírszerző csoportjaival. A másik oldalon és a Tanácsköztársaság ellenében Szeged központtal alakult meg a Nemzeti Hadsereg, aminek Hírszerző osztályát 1919 júniusában hozták létre. A Tanácsköztársaság bukását és a román megszállást követően a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége maradt a katonai hatalom egyedüli és tényleges letéteményese az országban. A Nemzeti Hadsereg Hírszerző osztályából Nyilvántartó csoportot szerveztek, ami később felvette a Fővezérség II. Csoport nevet és 1919 decemberében beolvasztotta a fővárosi Hadügyminisztériumban korábban felállított és párhuzamosan működő Hírszerző osztályt. Az átszervezéssel a magyar katonai hírszerzés, (kém-)elhárítás és nyilvántartás feladatait rendezettebb és egységes keretek között láthatták el. 2 A trianoni békeszerződés katonai rendelkezései jelentősen korlátozták a magyar haderőt. Ha hivatalosan nem is, de a győztes hatalmak Szövetséges Katonai Ellenőrző bizottságait kijátszva, az ország tovább működtetette vezérkarát, valamint az alárendeltségében álló katonai hírszerzést és elhárítást. A vezérkar elnevezést kerülendő, megszervezték a Hadügyminisztérium VI. (katonai) Főcsoportját, míg a katonai titkosszolgálat szerve a Hadügyminisztérium VI. Főcsoportjának 2. osztályaként funkcionált. Több szempontból enyhített a megszorításokon, hogy 1927-ben a Népszövetség vette át az ország ellenőrzésének feladatát. A külföldi magyar követségeken dolgozó úgynevezett katonai szakelőadókat ezt követően nyíltan válthatták fel a külföldre küldött magyar katonai attasék. 3 Az 1930-es évek második felében a hadseregfejlesztés és a háborús készülődés közepette az egyes katonai intézmények rejtése feleslegessé vált. Az március 2-án kelt módosítások és átszervezések következtében a katonai hírszerzés és elhárítás feladatait ellátó Honvédelmi Minisztérium VI. Katonai Főcsoport 2. osztálya, mint a m. kir. honvéd vezérkar főnöke 2. osztálya (2. vkf. osztály) működött tovább. 4 A háborús időszak 1 Böll Gábor:A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk.): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában Történeti Hivatal, Budapest, ; Markó György: A magyar katonai hírszerzés-felderítés szerepe, jelentősége a magyar hadtörténelemben. Felderítő Szemle 2008/E Szakály Sándor: Az önálló magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás létrehozása és működése a két világháború közötti Magyarországon Felderítő Szemle 2008/E Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthy-korszakban Levéltári Szemle 1971/ ; Böll Gábor:A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk.): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában Történeti Hivatal, Budapest, Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthy-korszakban Levéltári Szemle 1972/ ; Szakály Sándor: Az önálló magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás létrehozása és működése a két világháború közötti Magyarországon Felderítő Szemle 2008/E

11 szervezeti átalakításainak sorában május, 1-én került az osztály alárendeltségébe az 5. vkf. osztály sajtó- és propaganda alosztálya, valamint a Honvédelmi Minisztérium Elnökségének B osztálya. Az átszervezés eredményeként a katonai titkosszolgálat kettős alárendeltségbe került részben a vezérkari főnök, részben a honvédelmi miniszter alá. Az osztály kiterjedt feladatköre magába foglalta az idegen államok (hangsúlyosan a környező kisantant országok és a Szovjetunió) hadrendjének, katonapolitikai viszonyainak és háborús teljesítőképességének nyilvántartását abból a célból, hogy a politikai és katonai vezetés tervezéséhez és döntéseihez releváns információkkal szolgáljon. Feladatai közé tartozott továbbá a teljesség igénye nélkül- az ország hírszerző szolgálatának vezetése, a kém- és szabotázs-elhárítás szakfeladatainak megszervezése, irányítása, végrehajtása, a feladatellátáshoz szükséges nyilvántartás vezetése, a határforgalommal kapcsolat tevékenységek ellátása, a rejtjelszolgálat, valamint a katonai attaséi hálózat irányítása. 5 A két világháború közötti időszakban nem csak a katonai szervnek voltak (kém-) elhárítással és nyilvántartással kapcsolatos feladataik. Az állambiztonsági szervek polgári vonalán a kisantant államok törekvéseivel, valamint a politikai szélsőségekkel (kommunizmus, hungarizmus) szembeni fellépés indokolta az állami intézményrendszer egyes szektorainak bevonását a (kém-) elhárító szakfeladatokat ellátásába. A Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal a kém és kémgyanús személyekre vonatkozó információk folyamatos továbbításával segítette a 2. vezérkari főnök osztály Defenzív (elhárító) alosztályának munkáját. A jobb és baloldali politikai szélsőségekkel, a fennálló államrend elleni szerveződésekkel szemben a szerteágazó intézményrendszerben hatáskörük és illetékességük alapján a Politikai Rendőrség, a Magyar Királyi Csendőrség Központi Nyomozó Parancsnoksága és a Rendőrség szervei is felléphettek, így eredményezve egy bonyolult és gyakran átláthatatlan működésű intézményrendszert. A háborús helyzetben az Államvédelmi Központ július 12-i megalakítása volt az egyik legvitatottabb lépés a belbiztonsági szervezetek között. Az eredeti elképzelésekhez képest egy korlátozottabb hatáskörrel, illetékességgel és nyomozati jogosítványokkal rendelkező szervezet jött létre, aminek feladata volt az egyes belbiztonsági szervek munkájának összehangolása és értékelése. 6 Hazánk március 19.-i német megszállása, majd a kormányzó október 15.-i sikertelen kiugrását követő nyilas hatalomátvétel ismét átrajzolta a magyar államvédelem egyszerűnek amúgy sem nevezhető struktúráját. A német támogatással hatalomra került hungarista vezetés a magyar béketapogatózásokban való részvétele miatt elutasította a 2. vezérkari főnök osztály és az Államvédelmi Központ tevékenységét, így ez utóbbiak vezetése nem kerülhette el a felelősségre vonást. A letartóztatásokkal párhuzamosan és a bizalmatlanság eredményeként az Államvédelmi Központot a nyilas hatalomátvételt követően feloszlatták. A magyar politikai vezetés a világháború utolsó hónapjaiban az államvédelmi szervek központosítását, új szervezetek felállítását tervezte. Már március 28-án döntöttek az Állambiztonsági Rendészet felállításáról, amitől az államvédelem 5 Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthy-korszakban Levéltári Szemle 1973/ ; Böll Gábor:A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk.): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában Történeti Hivatal, Budapest, ; 6 Haraszti György (szerk.): Vallomások a holtak házából. Ujszászy vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Corvina Kiadó, Budapest, 2007; Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL.) 274. fond (f.) 11. csoport (csop.) 16. őrzési egység (őe.) A VKF/2 és az Államvédelmi Központ szervezetéről, személyzetéről, tevékenységéről készült jelentés. 11

12 egy szervezeten belüli összpontosítását, a belbiztonsági tevékenység összefogását remélték, majd egy november, 1-én kelt rendelet értelmében megalakult a Nemzeti Számonkérés, ami katonai és polgári vonalon a Hungarista állam elleni bűncselekmények felderítésével, nyomozásával és az elkövetők bíróság elé állításával foglalkozott. 7 Hazánk német, majd szovjet megszállásával és hadszíntérré válásával egy negyed évszázados fejlődés íve tört meg a második világháború utolsó hónapjaiban. A folyamat eredményeként negyed évszázad intézményi kultúrája oldódott fel hazánk szovjetizálásával párhuzamosan. Az ország történelmében törésvonalat jelentő 1945-ös év teljesen átformálta és megváltoztatta a titkosszolgálati szféra szervezeti kereteit. Az egyes polgári és katonai államvédelmi szervek létrejötte vagy megszűnése mögött az ország meghatározó politikai erői álltak. Az irányításukért vívott küzdelemből a szovjetek támogatását élvező Magyar Kommunista Párt (illetve a Szociáldemokrata Párttal történt kényszerű egyesülést követően Magyar Dolgozók Pártja) került ki győztesen, így biztosítva meghatározó szerepet a titkosszolgálatoknak az elkövetkezendő évek belpolitikai eseményeinek alakításában Államvédelem az 1945 és 1956 közötti időszakban A szovjet és német megszállás alatt álló ország keleti felében a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés decemberi megalakulását követően még egyáltalán nem volt napirenden a magyar titkosszolgálati szervek újjászervezése. A megszállt és korlátozott szuverenitással rendelkező országban a titkosszolgálatok újjászervezését a szükség, valamint a háborút követő felelősségre vonások igénye szülte. Az elveket a szövetséges hatalmak teheráni konferenciáját megelőző, október 30-án kelt moszkvai deklaráció négy többoldalú megállapodása foglalta magába. A kegyetlenkedésekről szóló nyilatkozat foglalta össze a németek és szövetségeseik által elkövetett háborús bűnöket, valamint a háborút követő felelősségre vonások szükségességét. A szövetséges hatalmak elvárásainak megfelelően a magyar politikai és katonai szférában is elsőbbséget élvezett a háborús bűnösök bíráság elé állítása, amit a Moszkvában január 20-án megkötött előzetes fegyverszüneti egyezmény is tükrözött. A dokumentum jogalapot teremtett katonai és polgári politikai rendészeti szervek felállításához és kimondta, hogy hazánk közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában és az ítélkezésben e személyek felett. 9 A rendelkezés értelmében az államvédelmi szféra katonai és polgári szerveinek fejlődése párhuzamosan indult meg a második világháború utolsó hónapjaiban. A katonai oldalon történt első próbálkozások rövid életűnek bizonyultak. Még a budapesti harcok idején, 1945 januárjában alakult meg az első szovjet-magyar katonai nyomozó csoport, ami a nyilas és más háborús bűncselekményeket dokumentáló iratokat gyűjtötte és razziákat folytatott a szovjet fennhatóság alatt álló főváros pesti oldalán. A rövidéletű csoport alig két hét működés után feloszlott. 10 A háború végéhez közeledve egyre megoldatlanabb 7 Lásd: Kovács Zoltán András: A Szálasi-kormány Belügyminisztériuma. Rendvédelem, állambiztonság, közigazgatás. Attraktor, Gödöllő, Lásd: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, évi V. törvény a Moszkvában az évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről. 14. pont 10 Gyaraki Károly: A katonai elhárítás történetéből. Hadtudomány, 1999/

13 volt a magyar hadifoglyok százezreinek sorsa, a nyugati fegyverletétel után Ausztriában és Bajorországban rekedt magyar katonák visszatérése, valamint megfelelő politikai ellenőrzésük. Az előbbiek létszámadatai, valamint a kül- és belpolitikai bizalmatlanság megkövetelte a katonai biztonsági és felderítő tevékenység újbóli beindítását. A budapesti ad hoc kezdeményezést követően a feladatot a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében hivatalosan működő szervezeten keresztül kívánták megvalósítani. A súrlódások és illetéktelen rendőrségi letartóztatások kivédésére, a politikai rendészeti társszervek születéséhez hasonlóan két katonai titkosszolgálatot is életre hívtak. 11 Már 1945 februárjától létezett Budapesten egy, a katonai bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozómunka, a tisztekkel szemben lefolytatandó igazoló-eljárások és az elkallódott honvédségi javak felderítésére, a honvédelmi miniszter felhatalmazása alapján létrejött katonai védelmi szervezet, a Honvédelmi Minisztérium 40. osztálya. 12 A csoport a szovjet elhárító szervek alárendeltségében, közös szovjet-magyar egységben tevékenykedett. Az osztály megalakulásával párhuzamosan, a Magyar Kommunista Párt és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság támogatásával, március 12-én Debrecenben jött létre a Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Osztálya, 13 ami áprilisi Budapestre költözését követően felszámolta a konkurens szervet. Az elkövetkező években a Magyar Honvédelmi Minisztérium, később Magyar Honvédelmi Miniszter Katona Politikai Osztálya (1945. március február 13.), - Csoportfőnöksége (1947. február január 31.), majd Katona Elhárító Főcsoportfőnöksége (1949. február január 31.) integrálta és szervezte újjá a magyar katonai hírszerzést és elhárítást. 14 A szervezet létrejöttének és létének két meghatározó ismérve volt. Egyrészt a katonai hírszerző és elhárító szolgálat tevékenysége során mindvégig érvényesült a szovjet fél irányítása, másrészt a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának szűk vezetői köre a katonai titkosszolgálatokat saját belpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására használta. Mint országos hatáskörű, katonai államvédelmi szerv, a politikai szerepe mellett a kezdetektől ellátta a magyar katonai hírszerzés és (kém-) elhárítás szakfeladatait. A Honvédelmi Miniszter Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség január 31.-i hatállyal integrálódott a Minisztertanács Államvédelmi Hatóságába. Az átszervezést követően a főcsoportfőnökség a katonai hadászati és hadműveletei felderítés szakfeladatait látta el Honvédelmi Minisztérium IV. Főcsoportfőnökség néven. 15 A feladatellátása súlypontja a felderítő feladatok sikeres ellátáshoz szükséges képzési rendszeren, a személyügyi feltételeken és a rádiófelderítés szakmai tevékenységének továbbfejlesztésén volt. Az államvédelmi intézményrendszer 1953-as átalakításának eredményeként a Honvédelmi Minisztérium IV. Főcsoportfőnöksége a vezérkari főnök irányítása alá került, és mint a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnöksége szerveződött újjá. A csoportfőnökség 11 Okváth Imre: Sziget egy reakciós tenger közepén. In: Államvédelem a Rákosi-korszakban. Szerk.: Gyarmati György. Történeti Hivatal, Budapest, A szakirodalomban elterjedt a HM 40. osztály elnevezés. A valóságban HM XL. (kémelhárító) osztály néven szerepelt a korabeli iratokon. Ez utóbbi elnevezést használta Markó György is, lásd: Markó György: A miniszter árnyékában. Új Tükör 1988/ ; eredetiben: Hadtörténeti Levéltár (HL.) Honvédelmi Minisztérium (HM.) 852. doboz (d.) 2. csomó (cs.) (Töredékek ) 13 HL. HM Eln Okváth Imre: Sziget egy reakciós tenger közepén. Adalékok a Katpol történetéhez, In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, /1949. (XII. 28.) MT számú rendelet az Államvédelmi Hatóság szervezése tárgyában. 13

14 feladatszabása nem változott, a katonai hírszerző tevékenység mellett továbbra is meghatározó maradt a nyugati szövetségesekkel szembeni rádiófelderítés. 16 A katonai társszervekhez hasonlóan a polgári államvédelem újjászervezése is két úton haladt a második világháborút követően. A debreceni székhelyű Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumának felügyelete alatt két Politikai Rendészeti Osztály alakult a Magyar Államrendőrség szervezeti rendjében. A két szervezet területi illetékességük alapján különült el egymástól a Magyar Királyi Csendőrség feloszlatását követően. Az egyik, a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya a kormány átmeneti székhelyéül szolgáló Debrecenben alakult meg. A másik a Politikai Rendészeti Osztály a Budapesti Rendőr Főkapitányság keretében jött létre még a budai harcok ideje alatt. A szervezeti rivalizálás eredményeként a debreceni székhelyű osztályt feloszlatták, de a területi illetékességet megtartva Budapesti és a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály alakult. Az egységes és országos hatáskörű, de gazdálkodás szempontjából továbbra is a Magyar Államrendőrséghez tartozó polgári államvédelmi szerv, a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály és a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya egyesítésével, közvetlen belügyminiszteri alárendeltségbe sorolásával, mint a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya október 15-én jött létre. A pártpolitikai irányításnak megfelelően a polgári hírszerzéssel és elhárítással foglalkozó osztály feladatkörében megtartotta a demokratikus államrend és közbiztonság védelmével, valamint a népbíráskodással összefüggő nyomozati tevékenységet, de a belföldi és külföldi ellenzéki politikai csoportosulások, ellenérdekelt titkosszolgálatok és az egyházak tevékenységének felderítése érdekében ez utóbbiak mind hangsúlyosabbá váltak az elkövetkezendő években. 17 A Magyar Államrendőrségtől történt önállósodása, fontosabb hatósági jogosítványok elvonása és az államvédelmi szerv állam az államban betöltött szerepének növekedése, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának szeptember 10-én történt átszervezésével vette kezdetét. 18 A második világháború utáni átmeneti éveket követően, az egységes polgári és katonai államvédelmi szervezet megalakulása, az ország életében szimbolikus jelentőségű 1949-es évhez köthető. A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságát december 28-án közvetlen Minisztertanácsi 19 alárendeltségébe rendelték, míg a korábban egységes szervezeti keretek között folytatott katonai hírszerzés és elhárítás szakfeladatait ellátó Honvédelmi Miniszter Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége megszűnt és részei a hadászati és hadműveleti felderítést kivéve- beolvadtak az Államvédelmi Hatóságba. 20 A Minisztertanács közvetlen alárendeltségébe utalt Államvédelmi Hatóság egy szervezeten belül egyesítette a jogelőd Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságát, a 16 HL. Magyar Néphadsereg (MN.) II/b-4. A Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. csoportfőnökség és elődszervezeteinek története Cseh Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 1. Történeti Hivatal, Budapest, 1999; Palasik Mária: A politikai rendőrség háború utáni megszervezése. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Gyarmati György: Ha tiéd az ÁVO tiéd a hatalom A politikai rendőrség működése ben. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, /1949. (XII. 28.) MT számú rendelet 20 Cseh Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 1. Történeti Hivatal, Budapest,

15 Honvédelmi Miniszter Katonai Elhárító Főcsoportfőnökségét, valamint a Honvéd Határőrséget. Az átszervezés eredményeként az egységes hatóság feladatrendszere átfogta többek közt a polgári és katonai hírszerzést, (kém-) elhárítást, a rádiófelderítés, a külföldiekkel kapcsolatos ellenőrzéseket, a rendvédelmi és fegyveres erők állományának védelmét, a belső reakció- és szabotázs-elhárítást, határőrizeti és karhatalmi feladatokat. 21 A pártállam és az állambiztonsági intézményrendszer történetében meghatározó mérföldkő volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének június án tartott kibővített ülése. A döntések eredményeként a korábban Minisztertanácsi alárendeltségben állt Államvédelmi Hatóságot összevonták a Belügyminisztériummal. Az átszervezést követően az így létrehozott egységes Belügyminisztérium látta el az államvédelemi, határőrizeti, rendőri, büntetés-végrehajtási, légoltalmi és tűzoltósági feladatokat, míg a Belügyminisztérium közigazgatással összefüggő feladatai a Minisztertanácshoz kerültek át Az állambiztonsági szféra 1956 és a rendszerváltozás között Az 1956-os forradalom követelései közt meghatározó helyen szerepelt az Államvédelmi Hatóság megszüntetése. A követelést Nagy Imre miniszterelnök is megerősítette október 28.-i rádióbeszédében, amikor a jövőre vonatkozó kijelentésében azt nyilatkozta, hogy a rend helyreállítását követően feloszlatják az Államvédelmi Hatóságot. Bejelentését a társadalom tagjai döntő többségükben félreértelmezték és az abban foglaltakat befejezett lépésként értékelték. Ha jogi lépések nem is történtek, a forradalmi időszakban és az azt megelőző években tapasztalt visszaélések eredményeként a hatóság gyakorlatilag megszűnt funkcionálni és a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett Munkás- Paraszt Kormány alapjaiban vetette el a szervezet újjászervezésének gondolatát. Már az december 30-án hatályba lépett, évi 35. törvényerejű rendelet intézkedett a rendőrségről szóló évi 22. törvényerejű rendelet kiegészítéséről és az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekmények utáni nyomozás feladatának átvételéről. A módosítást követően az 1956 és 1962 közötti időszak állambiztonsági feladatainak ellátását a Belügyminisztérium II. (Politikai Nyomozó) Főosztálya vette át. 23 Az 1956 és 1962 közötti korszak fél évtizedes köztes időszakának a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának döntése és az államigazgatás átalakításának részeként a Belügyminisztérium átszervezése vetett véget. 24 A szervezeti racionalizáció eredményeként a Belügyminisztériumot főcsoportfőnökségi rendbe szervezték át, ahol az I. (Pénzügyanyagi), II. (Közbiztonsági), III. (Állambiztonsági) és IV. (Személyügyi) Főcsoportfőnökségek kerültek kialakításra és az így létrejött szervezeti rend a kisebb változásoktól eltekintvelényegében a rendszerváltozásig érvényben maradt. 21 Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai ( ). Betekintő 2009/3. 22 Baráth Magdolna: Államvédelem az egységes Belügyminisztériumban. Betekintő 2010/3. 23 Pintér Tamás: A megszüntetve megőrzött Államvédelmi Hatóság. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Boda József: A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a titkos információgyűjtés. Hadtudomány 2013/

16 1. ábra: Az állambiztonság helye a Belügyminisztérium szervezeti rendjében az 1979-es BM ügyrend alapján. 25 Az átszervezés egyik szempontja volt, hogy a korábbi államvédelmi struktúra működésére jellemző totális elhárítással szemben, a megváltozott körülményekhez igazodó intézményrendszer került kialakításra, ahol a belső reakcióval szembeni fellépés mellett komoly hangsúlyt fektettek a polgári és katonai hírszerzésre, illetve (kém-)elhárításra. A katonai elhárítás, illetve a polgári hírszerzés és elhárítás feladatait a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége látta el, míg a katonai hírszerzés szakfeladatainak ellátása továbbra is a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökségére hárult. A tárgyalt időszakban az állambiztonsági feladatoknak a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségén belüli centralizációja és az úgynevezett vonalas el (vagyis az ellenséges tevékenység sajátosságainak és a szakfeladatok ellátásának figyelembevételével a főcsoportfőnökségen belül kialakított öt csoportfőnökség, és változó számú közvetlen alárendeltségben működő osztályok kialakítása) álltak. A Főcsoportfőnökség közvetlenül a belügyminiszter irányítása alá tartozott, aki a szervezet működése és feladatellátása szempontjából több fontos jogosítványt fenntartott magának. A szervezet tényleges vezetését az állambiztonsági főcsoportfőnök látta el, aki egyben a Belügyminisztérium (állambiztonsági) miniszterhelyettese is volt. Az egyes csoportfőnökségek a csoportfőnökök, az osztályok közvetlenül a főcsoportfőnök alárendeltségébe tartoztak. A Főcsoportfőnökség feladatellátásának megfelelően az I. (Hírszerző), II. (Kémelhárító), III. (Belső reakció és szabotázs-elhárító), IV. (Katonai elhárító) és V. (Operatív technikai) Csoportfőnökségek alakultak. 25 Urbán Attila: Kádár politikai rendőrsége. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség felépítése és működése. Rubicon 2002/

17 2. ábra: a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség szervezeti felépítése és együttműködése más szervekkel 1979-ben. 26 A főcsoportfőnökség feladatkörének, együttműködési rendszerének teljes bemutatása meghaladja a fejezet terjedelmi kereteit, de kontúrjai példákon keresztül érzékeltethetők. Az I. (Hírszerző) Csoportfőnökség a klasszikus hírszerzési feladatok, mint az ellenérdekelt titkos-szolgálati szervekre, valamint a kapitalista országokra vonatkozó politikai, gazdasági, tudományos, katonai információgyűjtés mellett a külföldön tevékenykedő ellenséges vagy lojális magyar emigráció bomlasztásával, vagy támogatásával, az Országos Rejtjel Központ felügyeletével foglalkozott. A II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség a klasszikus kémelhárítás részeként felderítette az ellenérdekelt nyugati hírszerző szervek tevékenységét és ez utóbbi részeként az ország állami, gazdasági, társadalmi rendje ellen irányuló ellenséges tevékenység felderítése hatásának gyengítése vagy megszakítása, az ország területén képviselettel rendelkező más szocialista országok külképviseleteinek biztosítása volt. A III. (Belső reakció és szabotázselhárító) Csoportfőnökség, ahogy neve is mutatja eredetileg két osztályból állt, majd az 1970-es évekre a csoportfőnökségen belüli osztályok száma hatra emelkedett. A csoportfőnökség feladatai közé tartoztak a szocialista társadalomra veszélyes ellenséges csoportok bomlasztása és elszigetelése, a politikai bűncselekmények elkövetésének megakadályozása, a párt és a kormány vezetőinek operatív védelme, az egyház, a kultúra, valamint az ifjúság körében végzett belső elhárító tevékenység folytatása. A IV. (Katonai elhárító) Csoportfőnökség a Honvédelmi Minisztérium, a fegyveres erők illetékessége szerint a Néphadsereg, a Határőrség és a belső karhatalom- szerveinél, csapattesteinél és intézményeinél látta el a katonai elhárító munkával kapcsolatos 26 Urbán Attila: Kádár politikai rendőrsége. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség felépítése és működése. Rubicon 2002/

18 feladatokat. Az ellenséges tevékenység felderítése és elhárítása mellett a fegyveres alakulatok titokvédelmének biztosításával, a hazaárulások és szökések megelőzésével és üldözésével foglalkozott. Az V. (Operatív technikai) Csoportfőnökség a Főcsoportfőnökség szervezeti egységeinek széles körű operatív-technikai támogatását végezte. Feladatellátása során telepítette, működtette, üzemeltette és kivonta a szükséges titkosszolgálati eszközöket, elkészítette az állambiztonsági munka során használt fedőokiratokat. A csoportfőnökség eredetileg szélesebb hatáskörrel rendelkezett, de az átszervezések következtében az egyes feladatköröket főcsoportfőnök-közvetlen osztályokba szervezték ki, vagy vonták össze. A főcsoportfőnök alárendeltségében az évek során változó számú, számozású, elnevezésű és feladatú osztály létezett, melyek többek közt állambiztonsági vizsgálattal, operatív figyeléssel és környezettanulmányok készítésével, postai küldemények titkos ellenőrzésével, telefonlehallgatással, rádiófelderítéssel és elhárítással, útlevélügyekkel, értékeléssel, tájékoztatással, személyzeti ügyekkel, stb. foglalkoztak. 27 A Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége országos hatáskörrel rendelkezett után a központi szervek mellett megalakultak a vidéki és budapesti rendőr főkapitányságok III. (állambiztonsági) osztályai, vezetői egyben a rendőrfőkapitányok mindenkori első helyettesei voltak. A megyei állambiztonsági kirendeltségek illetékességi területükön a Belügyminisztérium szakirányítása alatt álltak, de feladatellátásuk során önállóan intézkedhettek. Állambiztonsági szempontok alapján a II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség külön kémelhárító kirendeltségeket létesített Sopronban, Pakson, Siófokon és Baján a vízi és közúti határforgalom, a kiemelt jelentőségű beruházások védelme és a partnerszolgálatokkal történő együttműködés keretében a turizmus és személyforgalom ellenőrzésére céljából. A Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége széles körű együttműködést alakított ki belföldön a pártpolitikai, rendőri, büntetésvégrehajtási szervekkel, valamint a Szovjetunió és a szocialista országok titkosszolgálataival. 28 Az 1956 és 1990 közötti időszakban, de lényegét tekintve 1950 óta egyedül a katonai hírszerzés volt képes megőrizni szervezeti önállóságát. Az Államvédelmi Hatóság visszaéléseinek árnyékában a Magyar Néphadsereg Vezérkar 2. (Katonai hírszerző) Csoportfőnöksége sem az 1956-os események során, sem azt követően nem került a társadalmi felelősségre vonás középpontjába. A csoportfőnökség figyelemmel kísérte a nemzetközi (katonai) politikai helyzetet és az információk megszerzésén, elemzésén és értékelésén keresztül tájékoztatta a magyar katonai és politikai vezetést. A korábbi szakmai eredmények folytatásaként meghatározó maradt a csoportfőnökségen belül folytatott hadászati, hadműveleti, harcászati és felderítés, valamint a tevékenység folyamatos ellátásához nélkülözhetetlen tudományos technikai kutatások és fejlesztések. Az ország nemzetközi mozgásterének növekedésével az 1960-as és 1970-es években előtérbe került a katonadiplomáciai kapcsolatok építése és más külszolgálati feladatok ellátása. A csoportfőnökség önállósága viszonylagos volt. A kölcsönös előnyök és érdekek alapján együttműködtek mind a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségével, mind a szovjet és más szocialista partnerszervekkel a Varsói Szerződés szövetségesi keretein belül Cseh Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 1. Történeti Hivatal, Budapest, Urbán Attila: A magyar állambiztonsági szolgálatok ( ). Múltunk 2003/ HL. MN. II/b-4. A Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. csoportfőnökség és elődszervezeteinek története

19 1.4. Az állambiztonsági intézményrendszer átalakítása A rendszerváltozást megelőzően a BM III. (Állambiztonsági) Csoportfőnöksége és a Magyar Néphadsereg Vezérkar 2. Csoportfőnöksége jelentette az állambiztonsági struktúrán belüli egyetlen felosztást. 30 A nemzetbiztonsági szolgálatok vizsgálatakor az állambiztonsági szféra öt évtizeddel ezelőtti intézményesüléséig lehet visszanyúlni. Az új szervezeti keretek az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása utáni átmeneti időszakot követően alakulhattak ki. A Belügy-minisztérium 1960-as évek első felében végrehajtott átszervezését követően, ben jött létre az új állambiztonsági intézményrendszer, ahol csoportfőnökségi rendbe szervezték a különböző feladatokat. 31 Az egységes állambiztonsági struktúra központi eleme a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége volt, aminek öt csoportfőnöksége látta el az állambiztonsági feladatokat. 32 Az öt csoportfőnökséget tömörítő szervezeti rend [BM III/I. (Hírszerző) Csoportfőnökség, BM III/II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség, BM III/III. (Belső reakció és Szabotázselhárító) Csoportfőnökség, BM III/IV. (Katonai Elhárító) Csoportfőnökség, BM III/V. (Operatív Technikai) Csoportfőnökség] 1990 januárjáig maradt érvényben. 33 A pártállami vezető tisztségviselőknek a kulcspozíciókban való megjelenése és a kommunista hatalom érvényre juttatása egyértelmű elvárás volt 1989-et megelőzően. A feladatszabás tekintetében a csoportfőnökségek irányítását gyakran nem a kinevezett államigazgatási vezetők, hanem rajtuk keresztül közvetlenül, vagy informális úton közvetve az állampárt gyakorolta, de a különleges eseteket leszámítva, az állambiztonsági szervek bizonyos fokú autonómiája érvényesült ábra: az állambiztonsági intézményi struktúra metamorfózisa /1949. (XII. 28.) MT számú rendelet; évi CLXXI. törvény Cseh Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 1. Történeti Hivatal, Budapest, 1999; Urbán Attila: A magyar állambiztonsági szolgálatok ( ). Múltunk 2003/ Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, Urbán Attila: Kádár politikai rendőrsége. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség felépítése és működése. Rubicon 2002/ Kurtán Sándor - Pintér István: Rendszerváltás a magyar titkosszolgálatoknál. Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány 2010/ ,

20 A korábbi rend teljesen felbomlott a rendszerváltást követő társadalmi elvárások eredményeként és ezzel egy időben módosultak az állambiztonsági szolgálatok feladatellátásának hangsúlyai. Az állambiztonsági szervek belügyminisztériumi koncentrációját, pártállamban betöltött szerepét, állam az államban pozícióját Magyarország politikai átalakulása zárta le. 35 A változás abban is érzékelhető, hogy a békés politikai átmenet időszakában az egykori állambiztonsági szervek kimaradtak a jogfolytonosságból. A döntéshozók teljesen lerombolták a régi alapokat, hogy új titkosszolgálati struktúrát építhessenek fel. 36 A BM III/III. (Belső Reakció és Szabotázselhárító) Csoportfőnökség jogutód nélkül megszűnt, míg a BM III/V. (Operatív Technikai) Csoportfőnökség feladatköre integrálódott a BM III/II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség utódjába, a Nemzetbiztonsági Hivatalba és csak 1996-tól szerepelt ismét önálló szervezeti egységként a nemzetbiztonsági intézményrendszerben Nemzetbiztonsági Szakszolgálat néven. 37 A nemzetbiztonsági szervezetrendszer és az egyes tevékenységi körök kialakításánál a törvényhozás átlátható és ellenőrizhető titkosszolgálatokat akart látni, amelyek bár kormányzati irányítás alatt állnak, de függetlenek a politikától. A jogalkotó a működési terület és a szakmai tevékenység lényegi jellemzői alapján is el kívánta határolni egymástól a szolgálatokat. A titkosszolgálatok teoretikus kategorizálásánál akár integrált, akár atomizált intézményrendszert vizsgálunk, két alapvető rendezőelvet vehetünk figyelembe. Működési területük szerint megkülönböztethetünk polgári és katonai szolgálatokat, amelyek klasszikus szakmai tevékenységi körük alapján hírszerző, vagy elhárító feladatokat látnak el ábra: a titkosszolgálatok elhatárolása működési terület és szakmai tevékenység alapján. Magyarországon a titkosszolgálati tevékenység a demokratikus és jogállami feltételek megteremtését követően kaphatott először közvetett és megfelelő törvényi szabályozást. Átmeneti jelleggel két jogszabály született. Az egyik a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozását, 39 a másik a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti rendezését tartalmazta. 40 A törvényhozásban előtérbe került a civil-kontroll, a szolgálatok kormányzati irányítása, illetve parlamenti és költségvetési 35 Kurtán Sándor - Pintér István: Rendszerváltás a magyar titkosszolgálatoknál. Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány 2010/ Finszter Géza: Ismét a nemzetbiztonságról. Belügyi Szemle, 1999/ Urbán Attila: Kádár politikai rendőrsége. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség felépítése és működése. Rubicon 2002/ Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, évi X. törvény 40 26/1990. (II. 14.) MT rendelet 20

21 ellenőrzése. A volt állambiztonsági szervekkel szembeni bizalmatlanság a parlamenti pártok között komoly vitát generált a leendő titkosszolgálati struktúra, a megfelelő irányítási és ellenőrzési módszerek kialakításának megvitatása során. A hivatkozott minisztertanácsi rendelet részeire szedte szét a korábban az állampárt érdekeit is kiszolgáló egységes állambiztonsági struktúrát és a katonai hírszerző szolgálat szervezeti önállóságának változatlanul hagyása mellett még egy katonai és két polgári nemzetbiztonsági szolgálatot hozott létre. A hivatkozott jogforrások címei a szabályozások átmeneti jellegét hangsúlyozták, de a valóságban ez a periódus öt évig tartott. A késedelem nem volt egyedülálló a rendvédelmi szervek sorában, 41 a rendszerváltást követően az Országgyűlés csak évekkel később hagyta jóvá a sarkalatos törvények többségét. 42 A nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó átfogó szabályozás, sarkalatos törvény csak a második demokratikus választásokat követően születhetett meg, amikor az Országgyűlés december 19-én elfogadta az évi CXXV. törvényt a nemzetbiztonsági szolgálatokról ábra: a nemzetbiztonsági intézményrendszer a rendszerváltozáskor Nemzetbiztonsági intézményrendszer a rendszerváltozást követő évtizedekben A törvényhozás a nemzetbiztonsági szolgálatok alapfeladatát a Magyar Köztársaság szuverenitásának és alkotmányos rendjének biztosításában határozta meg. A jogalkotó a titkosszolgálatok rendszerén belül megmaradt a teoretikus polgári és katonai elhatárolás mellett. A struktúra megtartotta a nemzetbiztonsági szolgálatok különállását és három polgári (Információs Hivatal, Nemzetbiztonsági Hivatal, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat), valamint két katonai nemzetbiztonsági szolgálatot (Katonai Felderítő Hivatal, Katonai Biztonsági Hivatal) hozott létre. A törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokat a Kormány irányítása alatt 41 A rendvédelmi szervek fogalmának szervezeti alkotóelemeit a jogalkotó taxatíve felsorolta, de jogszabályonként eltérő tartalommal töltötte meg. A terminológiai félreértések elkerülése érdekében a dolgozatban a fogalom alatt a nemzetbiztonsági törvény értelmező rendelkezésében felsorolt rendvédelmi szerveket értem, úgy mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, a polgári védelem állami szervei, a hivatásos tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet. Lásd: évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 74. c) 42 Kuti Ferenc: A nemzetbiztonsági (katonai biztonsági) szolgálatok polgári ellenőrzésének néhány kérdése. ZMNE SVKK, Budapest, ; évi XXXIV. törvény a rendőrségről; évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról; évi XXXI. törvény a tűzoltóságról; évi XXXVII. törvény a polgári védelemről 43 Kuti Ferenc: A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak feladatai, működésük szabályai. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest,

22 álló, az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervként határozta meg ábra: a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok 1995 (1996) és 2010 között. A Kormány alárendeltségében és miniszteri irányítás alatt működő nemzetbiztonsági szolgálatok a kormányzati döntéseknek megfelelően helyi, területi szerveket hozhattak létre. 45 Az egyes szolgálatok által kialakított és alárendeltségükben álló kirendeltségek helyét feladatellátásuk jellemzői határozták meg. A katonai elhárítás esetében hangsúlyosabb volt a katonai igazgatáshoz, egyes külföldi katonai szerepvállalásokhoz való alkalmazkodás képessége. A Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az ország egész területén, minden megyében rendelkezik kirendeltséggel, míg a központosított polgári (és katonai) hírszerző szervek esetében a kormányzati hírigények és a társszolgálatok tevékenységének támogatása állt a középpontban. 46 Az 1995 és 2010 között publikált szakirodalomi fejtegetések és a racionalizálásra vonatkozó elképzelések a polgári, illetve katonai elhárítás és hírszerzés négy szervezeti elemével számolva végigvették az össze kombinációs lehetőséget. 47 Két meghatározó álláspont alakult ki a tárgyalt időszak során. Az egyik a hírszerző és elhárító szolgálatokat, így az Információs Hivatalt a Katonai Felderítő Hivatallal és a Nemzetbiztonsági Hivatalt a Katonai Biztonsági Hivatallal vonta volna össze. A másik magától értetődően racionális és gyakran felmerült, részben megvalósult kombinációs lehetőség a polgári és katonai szolgálatok, tehát a Nemzetbiztonsági és Információs Hivatalok, illetve a Katonai Biztonsági és Felderítő Hivatalok összevonásából állt volna. A speciális szerepköréből adódóan, az államigazgatási és különösen a rendvédelmi szervek felé szolgáltató szerepkörben működő Nemzetbiztonsági Szakszolgálat minden esetben kimaradt a felsorolásból. 48 Leszámítva a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok összevonását és egy névváltoztatást, az ún. ötszolgálatos modell ahol atomizáltan jelentek meg a nemzetbiztonsági szféra szervezeti egységei érdemben nem változott. Az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan napirenden voltak különböző racionalizálási és gazdaságossági elképzelések, amelyek megváltoztatták és a kor biztonsági kihívásaihoz igazították volna a titkosszolgálati évi CXXV. törvény évi CXXV. törvény 2. (2) 46 Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása. Hadtudomány 2006/ Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása. Hadtudomány 2006/

23 szervezeti struktúrát. A parlamenti korlát átlépését egészen 2010-ig a törvény megváltoztatását lehetővé tévő minősített többség és a valós politikai akarat hiánya akadályozta. 7. ábra: a nemzetbiztonsági intézményrendszer a 2010 és 2012-es átalakításokat követően. A teoretikus elgondolások sorában itt érdemes megemlíteni azt a belügyminiszteri kezdeményezést, ami 2012-ben a nemzetbiztonsági szolgálatok sorába emelte volna a megalakítandó Nemzeti Információs és Bűnözés Elleni Központot, ami a törvényjavaslat elutasításának hiányában egy titkos információs csúcsszerv lett volna a szaktárca irányítása alatt. 49 Intézménytörténeti szempontból a magyar katonai hírszerzés és elhárítás január 1. óta ismét egy szervezetbe integrálva jelenik meg a magyar titkosszolgálati szervezetrendszerben. 50 A nemzetbiztonsági törvény szövege 2011-ig megkülönböztette a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat 51 és ezt a szétválasztást megtartotta a kormányzati irányítás esetében is. A két katonai titkosszolgálat összevonásával feleslegessé vált a katonai nemzetbiztonsági szolgáltok fogalma, 52 ami kikerült a nemzetbiztonsági törvény szövegéből és csak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat elnevezés maradt. 53 Az egyes nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése megoszlik a Kormányon belül. A demokratikus jogállamiság egyik pilléreként és történelmi tapasztalatok okán a rendszerváltást követően a magyar állam szakított a egységes állambiztonsági felépítéssel, ezért a fékek és ellensúlyok rendszerét építette be a titkosszolgálati tevékenység egészébe. A tárgyalt időszakban a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok esetében a jogalkotó egyértelműen megnevezte a honvédelmi (honvédelemért felelős) minisztert, aki a szervezeti átalakításokat követően is változatlanul gyakorolta jogkörét. A három polgári nemzetbiztonsági szolgálat irányítása esetében a jogszabály évi módosításáig 54 kijelölt miniszterről írt a nemzetbiztonsági törvény. 55 Az egyetlen megszorító rendelkezés a kijelölt 49 T/5004. számú törvényjavaslat egyes rendvédelmi tárgyú törvények módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról évi CLXXI. törvény évi CXXV. törvény 2. (1) évi CLXXI. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény katonai nemzetbiztonsági szolgálatok összevonásával kapcsolatos módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról évi CLXXI. törvény 3. a) évi CXLVIII. törvény évi CXXV. törvény 10. (1) 23

24 miniszter személyével kapcsolatos, mert garanciális okból ugyanő nem lehetett belügy-, honvédelmi és igazságügy-miniszter. 56 A honvédelmi miniszter személyében a megszorítás érthető, mert ő ezzel egy időben már irányította a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat. A belügyi- és igazságügyi tárcától való elkülönítésnek már egyéb politikai és történelmi okai vannak. A hivatkozott miniszterek kizárásával a jogalkotó elválasztotta a tárcát a rendvédelmi szerveket irányító, illetve a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést engedélyező minisztertől. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányításának feladata a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter személyére hárult. A tisztséget, mint kijelölt miniszter 2002 és 2007 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látta el, 57 aki 2002 és 2006 között a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkárán keresztül gyakorolta jogkörét. A nemzetbiztonsági tevékenység kormányzati koordinációjában kiemelt szerepet töltött be a Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetje, ahol a biztonságpolitikai döntésekben illetékes tárcák képviseltették magukat. A testület vezetését 2002-ig a belügy-, 2006-ig a honvédelmi, ig Miniszterelnöki Hivatalt irányító, 2010-ig a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter látta el. 58 A 2010-es országos népképviseleti választásokat követően a kormányzati irányítási jogkörök több alkalommal átrendeződtek a nemzetbiztonsági szolgálatok esetében. A évi törvénymódosítások eredményeként a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter helyébe a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter és a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter lépett évi CXXV. törvény 10. (2) 57 Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottság jegyzőkönyvei Nbb-1/1/ ; NBB-1/2006 (2006. június 7.) 58 Várhalmi A. Miklós: A nemzetbiztonsági szolgálatok meghatározó jelentősége a Magyar Köztársaság XXI. századi biztonsági rendszerében. Doktori értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, évi CXLVIII. törvény 103. (2) 24

25 8. ábra: a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyes rendvédelmi szervek kormányzati irányításának módosulása 2010-ben. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős kijelölt miniszter 2010-ben a belügyminiszter lett, aki az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot irányította. A polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős kijelölt miniszter 2010-ben a külügyminiszter lett, aki politikai államtitkárán keresztül, 2012-től a miniszterelnök a Miniszterelnökséget vezető államtitkárra ruházta az Információs Hivatalt irányításának jogosítványát. A polgári nemzetbiztonsági szféra további átalakítása a legutóbbi módosító javaslat elutasításával egyelőre lekerült a napirendről. Az elképzelés a megalakítandó Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központot és az Információs Hivatalt is a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter alá rendelte volna. 60 Felhasznált irodalom: 1. Baráth Magdolna: Államvédelem az egységes Belügyminisztériumban. Betekintő 2010/3. 2. Boda József: A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a titkos információgyűjtés. Hadtudomány 2013/ Böll Gábor: A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk.): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában. Történeti Hivatal, Budapest, Cseh Gergő Bendegúz: A magyar állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, In: Gyarmati György (szerk.): Trezor 1. Történeti Hivatal, Budapest, T/1426. számú törvényjavaslat 25

26 5. Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai ( ). Betekintő 2009/3. 6. Finszter Géza: Ismét a nemzetbiztonságról. Belügyi Szemle, 1999/ Gyaraki Károly: A katonai elhárítás történetéből. Hadtudomány, 1999/1. 8. Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Gyarmati György: Ha tiéd az ÁVO tiéd a hatalom A politikai rendőrség működése ben. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Haraszti György (szerk.): Vallomások a holtak házából. Ujszászy vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Corvina Kiadó, Budapest, Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása. Hadtudomány 2006/ Kovács Zoltán András: A Szálasi-kormány Belügyminisztériuma. Rendvédelem, állambiztonság, közigazgatás. Attraktor, Gödöllő, Kurtán Sándor - Pintér István: Rendszerváltás a magyar titkosszolgálatoknál. Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány 2010/ Kuti Ferenc: A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak feladatai, működésük szabályai. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, Kuti Ferenc: A nemzetbiztonsági (katonai biztonsági) szolgálatok polgári ellenőrzésének néhány kérdése. Chartapress Kft., Budapest, Markó György: A magyar katonai hírszerzés-felderítés szerepe, jelentősége a magyar hadtörténelemben. Felderítő Szemle 2008/E. 18. Markó György: A miniszter árnyékában. Új Tükör 1988/ Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban. Jaffa, Budapest, Palasik Mária: A politikai rendőrség háború utáni megszervezése. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Parádi József, Boda József, Simon F. Nándor (szerk.): A XIX-XX. századi magyar állam nemzetbiztonsági szervezetei. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Budapest,

27 22. Révész Béla: Az állambiztonságtól a nemzetvédelemig. SZTE ÁJK, Szeged, Pintér Tamás: A megszüntetve megőrzött Államvédelmi Hatóság. In: Gyarmati György (szerk.): Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Történeti Hivatal, Budapest, Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthykorszakban Levéltári Szemle 1971/ Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthykorszakban Levéltári Szemle 1972/ Spáczay Hedvig: A Honvédelmi Minisztérium szervezési változásai a Horthykorszakban Levéltári Szemle 1973/ Szakály Sándor: Az önálló magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás létrehozása és működése a két világháború közötti Magyarországon Felderítő Szemle 2008/E. 28. Tóth Eszter: A politikai és gazdasági hírszerzés szervezettörténete, Betekintő 2011/ Urbán Attila: A magyar állambiztonsági szolgálatok ( ). Múltunk 2003/ Várhalmi A. Miklós: A nemzetbiztonsági szolgálatok meghatározó jelentősége a Magyar Köztársaság XXI. századi biztonsági rendszerében. Doktori értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem,

28 Dr. Resperger István 2. Biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések 2030-ig 2.1. Elméleti alapok A fejezet a 2010-es éveket alapul véve 2030-ig elemzi a várhatóan bekövetkező biztonsági és nemzetbiztonsági kockázatokat, kihívásokat és fenyegetéseket, továbbá javaslatokat fogalmaz meg a problémák megoldását illetően. Külön alfejezetben elemzem a hazánk biztonságát befolyásoló biztonsági, nemzetbiztonsági körülményeket. A biztonságpolitikai kihívások, kockázatok és fenyegetések azok a veszélyt és fenyegetést magukban hordozó helyzetek és állapotok, amelyek általában negatívan befolyásolják az adott országban az átfogó biztonságot, annak egyes összetevőit, s gyengítik a belső és külső stabilitást. 1 A kockázat általános fogalma: Valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége. 2 A biztonsági kockázatot, az általános meghatározásból következően, a biztonsági dimenziók vonatkozásában értelmezhetjük. A fenyegetés a veszély konkrét, cselekvési szándékot is megjelenítő formája, amelynek célja a cél ország magatartásának befolyásolása a saját érdek érvényesítésére. Főként akkor beszélhetünk fenyegetésről, ha bizonyos érdekütközések kikényszerített vagy erőszakos úton történő megoldására van kilátás. A katonai fenyegetés megítélése esetén figyelembe kell vennünk az állami, politikai akarat meglétét, és értékelnünk kell ezek katonai vonatkozásait a képesség területén. Tehát szándék és katonai képességelemzést kell készítenünk környezetünkről, áttekintve mindazokat a lehetséges veszélyeket, amelyek hazánkra hatással lehetnek. A kihívások: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége a lehetséges veszélyek legalacsonyabb megnyilvánulási szintjén, amelyek eredői általában hátrányosan befolyásolják a belső és külső stabilitást, és kihatással lehetnek egy adott régió hatalmi viszonyaira. A kockázatok: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége, a lehetséges veszélyek olyan megnyilvánulási szintjén, amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek, ezáltal veszteségek keletkezhetnek. A fenyegetések: az általánosan értelmezett biztonság egyes összetevőire ható olyan helyzetek és állapotok összessége, - a lehetséges veszélyek legmagasabb megnyilvánulási szintjén - amikor a nemzeti érdekek sérülhetnek, és közvetve hatással lehetnek a nemzeti értékek megőrzésére. Az érdekek képviseletének módszerei és eszközei előnyben részesítik a kikényszerítést vagy az erőszakos úton történő megoldás lehetőségét. 3 Amint az a fogalmi meghatározásokból kitűnik, a kihívásokat, kockázatokat és a fenyegetéseket a lehetséges veszélyek megnyilvánulási formáinak tekintem, amelyek általában hátrányosan befolyásolják a belső és külső stabilitást, és hatással lehetnek egy adott régió hatalmi viszonyaira. Ezek a 1 Hadtudományi Lexikon (szerk.:szabó József) (Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1992.) p. 42. Vö: KŐSZEGVÁRI Tibor: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az es években (Országos Kiemelt Társadalomtudományi Kutatások, Budapest, ) p MATUS János: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése. In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. p RESPERGER István: A fegyveres erők megváltozott feladatai a katonai jellegű fegyveres válságok kezelése során (Doktori (PhD) értekezés Budapest, 2002.) p

29 fogalmak egymásra épülve egyre nagyobb feszültségi szint meglétét feltételezik. Jellegükből következően csak dinamikus folyamatokként értelmezhetők. Ezért a fogalmi meghatározások az elméleti értelmezés szempontjából fontosak, de a gyakorlatban gyakran egymást átfedve, összemosódva jelennek meg. A külső környezeti jellemzők (például a politikai,- és gazdasági viszonyok) függvényében képlékenyen változhatnak. Értékelésük és elemzésük nem ritkán csak egy újabb stabilizálódott erőtér kialakulása után, visszamenőleg végezhető el. A kockázatok és a kihívások szintjén főként a környezeti és gazdasági elemeket érinti, amelyekhez a katonai elem katona-technológiai vetületei is kapcsolódnak. A fenyegetés szintjén a politikai, diplomáciai és a katonai elemek kerülnek előtérbe. Forrás: Resperger István: A fegyveres erő megváltozott feladatai katonai jellegű válságok kezelése során p számú ábra Konfliktussal, konfliktus-megelőzéssel, válsággal, válságkezeléssel kapcsolatos elméleti alapok A témával kapcsolatos fogalmakat, meghatározásokat és definíciókat az államközi kapcsolatok viszonyának formáin keresztül közelítem meg. A szakirodalom alapvetően az esetek többségében négy állapotot különböztet meg: 4 békeállapot, válsághelyzet, fegyveres konfliktus és konfliktus-kezelés utáni békeállapot (Béke-2). A békeállapot jellemzője, hogy a kapcsolatok az államok és/vagy az ország csoportok között a kölcsönös bizalmon és az egyetértésen alapulnak a közös érdekek és a valós értékek figyelembevételével. A válsághelyzet jellemzője, hogy a jó kapcsolat valamilyen vita vagy érdek/érték összeütközés következtében megromlik, feszültség keletkezik a résztvevők között, akik valamilyen 4 Lásd: SZTERNÁK György: A válságok kialakulása és kezelésük lehetséges módja p. 26. Vö.: Más szakértők alkalmazzák még a: Béke 1 ; Válság; (háborús küszöb alatti tevékenységek), Háború, Béke-2 megnevezéseket is, abból a megfontolásból, hogy a Béke-2 egy másfajta állapotot jelent a kiinduló helyzethez képest. LUND, M. S.: Preventing Violent Conflicts pp Megkülönböztet: Béke-, instabil béke, válság, fegyveres konfliktus, háború időszakokat. 29

30 eszközzel (politikai, diplomáciai, gazdasági, katonai) megpróbálják a kialakult helyzetet befolyásolni. A katonai természetű veszélyeztetésről akkor beszélhetünk, ha a válsághelyzet megoldására tett politikai, diplomáciai, gazdasági és egyéb lépések nem járnak eredménnyel, és a felek között a viszony tovább romlik, ami katonai természetű nyomásgyakorlás, erődemonstráció, provokációk, csapatösszevonások, és határsértések formájában nyilvánul meg. A konfliktus utáni békeállapot jellemzője, hogy a konfliktuskezeléssel kapcsolatos tevékenységek elérik fő céljukat azaz a békeállapot újbóli megteremtését, de a konszolidálódott helyzet fenntartása és megerősítése érdekében általában olyan intézkedéseket léptetnek érvénybe, amelyek megakadályozzák az esetleges konfrontációkat. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a feszültségszintet csökkentsék, de adott esetben az indokoltnál hosszabb alkalmazásuk a végleges békeállapot létrejöttét késleltethetik. Michael S. Lund feltételezése alapján, főként a diplomáciai, a politikai, a nemzetközi szervezetek és a katonai erő lépéseit tekintve egy konfliktus szakaszai diagramszerűen ábrázolhatóak Az ábrával kapcsolatban az első fogalomkör, melyet megvizsgálok, a létfontosságú (alapvető) értékek és érdekek. /Forrás: LUND, Michael S.: Preventing Violent Conflicts p.39.; JENTZ, D.H.: Führungsystem im Wandel In: Österreichische Militärische Zeitschrift 1995/2. p. 127./ Közli: Forrás: Resperger István: A fegyveres erő megváltozott feladatai katonai jellegű válságok kezelése során p (Szerkesztette: Resperger István) 2. számú ábra A létfontosságú (alapvető) értékek és érdekek A nemzeti érdek a nemzet javát, hasznát, szükségleteit körülhatároló alapvető fogalom. A nemzet fennmaradása, megszilárdulása, továbbfejlődése szempontjából alapvető jelentőségű feltételrendszer. Az állami szuverenitás létének döntően meghatározó összetevője. A honvédelemmel kapcsolatos nemzeti érdek az államot fegyveres erőszakkal fenyegető veszélyek és kockázatok összefüggésében körvonalazható. Egyes amerikai kutatók 5 az 5 STUDENMAIER, W. O.: Hadászati koncepciók In: KOVÁCS Jenő.: Állami szuverenitás, nemzeti érdek, hadászat pp

31 általános fogalmat (érdek) a lehetséges kockázatok szerint differenciálják. Így megkülönböztethetjük: a létérdek, a különösen fontos érdek, a jelentős érdek és az érdek kategóriáját. Létérdek (sorsdöntő nemzeti érdek): a nemzet megmaradáshoz, megszilárdulásához, fellendüléséhez fűződő olyan elengedhetetlen, a fennmaradást biztosító társadalmi szükségletek összessége, amely a nemzeti lét szempontjából döntő jelentőségű. Ezért érvényesítése és oltalmazása a nemzet részéről akár szélsőséges kockázatvállalással és a nemzeti erőforrások maximális és célorientált összpontosításával járhat együtt, ami adott esetben a totális fegyveres konfrontáció felvállalásában nyilvánul meg. Különösen fontos érdek (alapvető nemzeti érdek): olyan életbevágó, a nemzeti létet meghatározó társadalmi szükségletek összessége, amelynek érvényesítése és oltalmazása érdekében a nemzet nagy kockázatot vállal, de ennek mértéke a nemzeti lét szintje alatt marad. Jelentős érdek (fontos nemzeti érdek): olyan társadalmi szükségletek összessége, amelynek érvényesítésére és oltalmazására a nemzet nagyobb erőfeszítéseket tesz, de jelentősebb kockázatokat nem vállal fel. (pl. az ország légterének, területének időleges átengedése idegen fegyveres erők átvonulása céljából). Érdek (egyszerű nemzeti érdek): olyan társadalmi szükségletek összessége, amely a nemzeti jólét emelésének irányába mutat, a hangsúly az érvényesítésre helyeződik, oltalmazása általában megelőző (preventív), és a fegyveres erők alkalmazása nélkül, közvetett módon történik. (pl. anyagi, technikai, pénzügyi, oktatási és segélynyújtás) Az érték: a magyar értelmező kéziszótár szerint: valaminek az a tulajdonsága, amely a társadalom és az egyén számára való fontosságot fejezi ki. A szakértők ide sorolják általában egy adott ország kultúráját, nyelvét, vagy olyan kulturális, művészeti örökséget, amelyhez az adott ország lakossága kötődik. Az értékek adott társadalmi környezetben maradandóbbak, mint az érdekek, mivel az érdekek a társadalom belső változási folyamatainak köszönhetően az értékek mentén artikulálódnak. Az értékek alapvetően csak az egész társadalmi berendezkedést befolyásoló, külső vagy belső drasztikus változások esetén fogalmazódnak újra A vita, a veszély A biztonságpolitikai kihívások, kockázatok és fenyegetések azok a veszélyt és fenyegetést magukban hordozó helyzetek és állapotok, amelyek általában negatívan befolyásolják az adott országban az átfogó biztonságot, annak egyes összetevőit, s gyengítik a belső és külső stabilitást. 6 A vita: olyan viszony, amikor az érintett felek eltérő érdekeiket ütköztetik (például tárgyalnak), lezárásának feltétele, hogy a résztvevők kompromisszumokkal megállapodást kössenek, oly módon, hogy a saját érdekeiket megfelelő módon képviseljék. 7 A társadalmat érintő veszélyen általában a biztonság valamely dimenziójára negatívan ható jelenség bekövetkezésének potenciális lehetőségét értjük. A biztonságot érintő olyan körülmény, amely magában hordozza az össztársadalmi negatív hatások lehetőségét. A kockázat általános fogalma: Valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége. 8 6 Hadtudományi Lexikon (SZABÓ J.) p. 42. Vö: KŐSZEGVÁRI Tibor: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p MATUS János: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. p Magyar Értelmező Kéziszótár p

32 Az erő és hatalom Az erő és hatalom a fegyveres küzdelem egyik érvényesítési eszköze. A háború az erő alkalmazása egy másik fél akarata ellenében 9 (Morgenthau). Az erő (FORCE, KRAFT) és a hatalom (POWER, MACHT) kapcsolata abból ered, hogy minden politikai tevékenység, közvetve vagy közvetlenül valójában a hatalom gyakorlásának aktusa, amelynek formája, intenzitása az elérendő céltól, valamint az alkalmazó elszántságától függ. Az erő és hatalom érvényesítésének fokozatai: demonstráció, fenyegetés, kényszerítés, büntetés, nyomásgyakorlás, katonai erő alkalmazása A válság, a válságkezelés A konfliktusok, válságok a kétpolusú (bipoláris) világrend felbomlása után kerültek előtérbe. Az új kihívások, kockázatok veszélyeztetik az egyén, a közösség és az államok biztonságát. A válságok hozzátartoztak az emberiség történetéhez, hosszabb rövidebb lappangási idő után a felszínre törtek, intézkedéseket követeltek, valamilyen irányban befolyásolták korukat. Válság, válságkezelés: Az egyik legelfogadottabb átfogó megfogalmazás a válságra: A válság átcsapási pont, egy államnak bármely más külső szereplővel való viszonyában a háború béke kontinuum mentén A válság mintegy a konfliktus tetőpontja, összesűrűsödése. 11 A 2. számú ábrán jól megfigyelhető ez az összegzés, legnagyobb valószínűséggel a válság tetőpontján következhet be az eltérő érdek-, és/vagy értékkülönbségek okán a katonai erő alkalmazása. A válságkezelés: Minden olyan intézkedés, amely a válság esetén arra irányul, hogy egy fegyveres konfliktus kialakulását, kiterjesztését megakadályozzuk, anélkül, hogy alapvető nemzeti érdekeinkről lemondanánk... körültekintő előkészületek után a döntések meghozatala. Ez utóbbiak célja a megfelelő politikai, diplomáciai, gazdasági és esetleg katonai lépések időbeni és összehangolt alkalmazása A XXI. század kihívásai A demográfiai robbanás és következményei A globális kihívások közé tartozik a Föld népességének növekedése. Jelenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön, de ez 2050-ig megkétszereződhet. 13 A legnagyobb gondot, Afrika és Dél-Ázsia igen gyors demográfiai növekedése és Európa népességének csökkenése okozza. A városi lakosság aránya az 1950-es években 9 DEÁK Péter: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk In: Védelmi Tanulmányok 1997/3. p DEÁK Péter: ugyanott 11 ÁGH Attila: Konfliktusok háborúk p Lásd még: DEÁK P.: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok háborúk p. 14. A válság, az államok, államcsoportok között kiéleződő feszült viszony a fegyveres konfliktus szintje alatt. 12 KŐSZEGVÁRI Tibor: A válságkezelés aktuális problémái p A válságkezelés politikai reagálások modulálása ingatag helyzetben; a saját érdek, érték képviselete érdekében. Számos esetben jó politikai és diplomáciai lépések sorozata. 13 KŐSZEGVÁRI Tibor.: A közép-európai térség i. m. p. 31. Vö: KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén (Napvilág Kiadó, Budapest, 1997.) p. 30. A Föld lakossága 2025-ben eléri a kb. 8,5 milliárd főt, 2050-re pedig eléri a 9,3 milliárd főt. A nők termékenysége Nigéria - Nyugat-Európa viszonylatában 7 : 1 (!). SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája In: Új Honvédségi Szemle 1997/5. p. 11. A Föld lakossága 2050-ben 9,83 milliárd fő lesz. A fejlett országokban 26, a fejlődő országokban 240(!) születés történik percenként. 32

33 30%-ról 2030-ra 60 %-ot ér el. Ez azt jelenti, hogy a 8,3 milliárd főből 4,98 milliárd fő városban fog élni. A városi lét is hozzájárul ahhoz, hogy a középréteg aránya Közép- és Távol-Keleten %-ra megemelkedik a világ összlakosságából. 14 A biztonsági fenyegetések egyik legveszélyesebb kategóriája a széteső államok. Ez azt mutatja, hogy az ország központi vezetése, államhatalma felbomlik, nem egyedül uralja az erőszak monopóliumát, nem képes többé megvédeni a polgárait, nem képes a biztonságot és a stabilitást garantálni. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy egyes országoknak 2030-ra mekkora esélye van az állami hatalom megtartására. Egyes országok esetén a nemzeti- vallási ellentétek, a polgárháborúk, a fegyveres konfliktusok, az atomfegyverek birtoklása a helyzetet tovább élezi. A széteső államok sorrendje 2008-ban és 2030-ban Sor rend Megjegyzés: Burundi 4 Jemen 4 Szomália 3 Afganisztán 1 Szomália 3 Burundi 4 Jemen 1, 4 Uganda 4 A szétesés folyamatát erősítő tényezők: 1. Polgárháború, terrorizmus; 5. Uganda 4 Afganisztán 1 6. Mali 4 Mali 4 7. Kongói Demokratikus Kongói Demokratikus Köztársaság 4 Köztársaság 4 8. Kenya 4 Kenya 4 9. Haiti 5 Nigéria Banglades Pakisztán 2, Pakisztán 2, 4 Csád Etiópia 4, 5 Niger Nigéria 4 Haiti Niger 4 Etiópia 4, Csád 4 Banglades 4 2. Atomfegyvert birtoklása; 3. Kalóztevékenység; 4. Vallási- etnikai ellentétek; 5. Humanitárius katasztrófa. Forrás: Global Trends 2030: Alternative Worlds a publication of the National Intelligence Council p. 18. Szerkesztette. Resperger István 14 Egyes afrikai országokban az AIDS 14 terjedése következtében lassul majd a népesség szaporodási üteme, sőt vissza is eshet a viszonylag magas születési arányok ellenére is. Például Dél Afrikában az előrejelzés szerint a lakosság száma a évi 43,4 millióról 2015 ig 38,7 millióra esik vissza ben Afrikában 1 millió gyermek fertőződött HIV vírussal ben 1,8-2,3 millióan haltak bele 32,9 millió fertőzött a világon (2 millió 15 éven aluli) Forrás: 008-as ENSZ jelentés ( HIVData/GlobalReport/2008/2008_Global_report.asp) (Letöltés ideje: ) 2010-ben 1,2 millióan haltak bele a Szub-szaharai Afrikában, 1,9 millió újonnan fertőzöttet regisztráltak és 22,9 millióan élnek HIV/AIDS fertőzéssel. (Forrás: (Letöltés ideje: ) 33

34 1. számú táblázat A különböző népcsoportok, nemzetiségek, vallási csoportok sokszínűségét jól jellemzi a következő egyszerűsített példa. Ha a világ egy százfős falu volna, akkor abból: hetvenen lennének nem fehér bőrűek; hetvenen nem tudnának olvasni; ötvenen szenvednének alultápláltságtól; csak egynek lenne felsőfokú végzettsége; hetvenen lennének nem keresztények. 15 Magyarországra vonatkozó előrejelzések, adatok a természetes szaporodást 1995: -3,1; 1998: -4,3 ; 2001: -3,4 ; 2011: -4,1-re prognosztizálták. A magyar nők termékenységi rátája: 2000-ben 1,71 volt, míg 2011-ben ez az érték 1,24-re süllyedt. Hazánkban a várható élettartam férfiaknál 70,5, nőknél pedig 78,1 év. A magyar nemzetiségűek száma a szomszéd országokban a következőek szerit változott 2001 óta: Ukrajnában ről re, Romániában ről re, a Szerbiában ről re, Horvátországban ről ra, Szlovéniában ról re, Ausztriában: 6 800, Szlovákiában főről főre csökkent. 16 A évi népszámlálási adatok szerint a lakosság 93,6%-a magyar anyanyelvű, az összlakosságon belül a magukat magyar nemzetiségűnek vallók aránya pedig 92,3%. Az ország kisebbségeit tekintve nemzetiséghez tartozás szerint: bolgár 1358, görög 6140, horvát , lengyel 2 962, német , örmény 620, román 7 995, szerb 43816, szlovák , szlovén 3 040, ruszin-ukrán (2001-KSH). A roma népesség ben fő, 1992-ben fő, 1993-ban fő, 2001-ben pedig főt tett ki. Az általános iskolákban 1989-ben 6,23 % fő roma iskolást, 1992-ben 7,12% főt regisztráltak. 17 Az ország vallási felmérési adatai azt mutatják, hogy a lakosság 74,4%-a keresztény, 19,5 %-a protestáns, 0,1 %-a ortodox, 0,1 % zsidó felekezethez tartozónak vallotta magát. a nem vallásosak aránya 14, Az energiahordozók kimerülése A Föld erőforrásai csak meghatározott ideig biztosítják az emberiség szükségleteit, emiatt szükséges számba venni a Föld erőforrásait, különös tekintettel a világ élelmiszer és energia ivóvíz tartalékaira, s ezzel összefüggésben megvizsgálni a várható környezetszennyezés mértékét. Az emberiségnek szembe kell néznie az önfenntartás alapjait biztosító energiahordozó készletek gyors kiapadásával. A gáz 69 évig, az olaj 79 évig más források szerint 92 évig, a barnakőszén 173 évig, a feketekőszén 102 évig áll az emberiség rendelkezésére. Ezek elfogyása után új energiahordozókra lesz szükség. 19 A nukleáris energia rendszerbe állítása lassította az energiahordozók kiaknázásának ütemét, de számtalan újabb, megoldatlan kérdést vetett fel. A világ atomreaktorainak száma folyamatosan növekszik, napjainkban kb Az ország területén található elsődleges 15 SHEENEN, John J.: a XXI. század i. m. p KSH, 2001 In: (Letöltés ideje: ) 17 Forrás: KERTESI G.- KÉZDI G.:A cigány népesség Magyarországon, Socio-Typo, Budapest, p /Forrás: KSH, (Letöltés ideje: ) 19 OPITZ, Peter J. : Weltprobleme p

35 (primer) energiahordozók az ország energiaigényének 50%-át adják. A nukleáris energiatermelést is figyelembe véve az ország villamos energia függőségi mutatója 60%. Az energiahordozóban az importunk ban 78,2%, ,3% lesz földgáz tekintetében, összes energiafüggőségünk 62,5 %. 20 Kőolaj tartalékok mennyisége (1 barell - 158,98 liter) A kőolaj és földgáz tartalékok a világban Aránya a a világ tartalékból Földgáz tartalékok Észak-Amerika 73,4 millió barell 5,5% 9,18 milliárd m 3 4,9% Dél- és Közép-Amerika 198,9 millió barell 14,9% 7,32 milliárd m 3 4,3% Európa és Ázsia 137,2 millió barell 10,3% 62,26 milliárd m 3 33,7% Afrika 127,5 millió barell 9,6% 14,71 milliárd m 3 7,9% Közel-Kelet 753,7 millió barell 56,6% 75,82 milliárd m 3 40,6% Ázsia és Csendes-óceán 41,7 millió barell 3,2 % 16,0 milliárd m 3 8,7% Az USA kőolaj és földgáz felhasználás és import USA felhasználás 842,9 millió t 21,7% 646,6 milliárd m 3 22,2 % USA import barell / nap 12,80 milliárd m 3 Forrás: BP 2010 (Cseppfolyósított gáz) Aránya a a világ tartalékból Kőolaj és földgáz tartalékok a világban 3. számú ábra 20 ZSUGA János: Magyarország energiabiztonsága, előadás az Energiabiztonság, nemzetbiztonság konferencián Budapest, NKE,

36 A világ kőolaj tartalékainak 56,6%-a, a földgáz 40,6%-a a Közel- Keleten találhatóak. Felhasználást tekintve a legnagyobb importra Észak-Amerika, Ázsia területén lévő országok szorulnak. 4. számú ábra Az élelem, víz és a természeti erőforrások problémája Természeti erőforrások és a környezet 36

37 A demográfiai robbanás miatt a növekvő lakosság élelmezése egyre nagyobb gondot jelent. A Földön a megművelhető földek 20%-a jó, 6%-a közepes, 34%-a gyenge termőképességű, 40%-a terméketlen. 21 Ennek következtében Ázsiában és Afrikában millió ember alultáplált között az éhező gyermekek száma Pakisztánban 38%, Indiában 53%, Indonéziában 34%, Bangladesben 56%, Nigériában 36%, Nigerben 36%, Maliban 27%. 23 Az általános élelmiszer-termelés elegendő lesz a szaporodó népesség táplálásához, azonban a hiányos infrastruktúra és elosztás, a politikai ingatagság és a krónikus szegénység rosszul tápláltsághoz vezet Afrika Szaharán túli térségeiben. A teljes olajszükséglet, amely 2000 ben naponta hozzávetőlegesen 75 millió barrelt tett ki és re meghaladta a 88 millió barrelt, ben meghaladhatja a 100 millió barrelt. (1 barell = 163,66 liter) A következő 15 évben a földgáz fogyasztása gyorsabban növekedhet minden más energiaforrásnál, ami jórészt annak lesz tulajdonítható, hogy Ázsiában a gázfogyasztás megháromszorozódhat. 25 Élelmiszer A mezőgazdasági technológiában elért haladásnak köszönhetően a világ gabonatermése és készlete 2015 ben elegendő lesz a világ növekvő lakássága szükségleteinek kielégítésére. Az ENSZ adatai szerint a mezőgazdasági termelés 1961 óta megkétszereződött, sőt a fejlődő országokban több mint háromszorosára nőtt. A napi tápanyagbevitel ezekben az országokban 2650 kalóriát tett ki, de az éhezők száma továbbra is magas. Az 1971-es közel 920 millióról 1997-ig 792 millióra csökkent, 2030-ig pedig várhatóan 400 millió alá esik. 26 Víz Az élelmezési problémakörével 27 szoros összefüggésben van az ivóvízkészlet feltárásának és elosztásának kérdésköre. A bolygónk vízkészleteinek csak a 2,5 %-a az ember számára hasznos édesvíz. Ennek is 69%-ka gleccserekben és a sarkkörök állandó hó és jégtakaróiban van, további 30%-ot pedig olyan földalatti vízkészletek rejtenek, melyekhez egyelőre vagy lehetetlenség hozzájutni vagy kiaknázásuk túl energia és költségigényes lenne. A Föld összes vízkészletének fennmaradó 1%-át kezelhetjük csak olyan megújuló természeti erőforrásként, amely az esőzések alkalmával a talajba szivárogva felfrissíti a föld alatti vízkészleteket, összegyűlik a folyókban és tavakban illetve elpárologva visszakerül a légkörbe újabb esőzéseket produkálva. 28 Ez a fennmaradó egy százalék elég kevés mennyiség ahhoz képest, hogy - figyelembe véve a népesség növekedésének ütemét is hozzáférhetőségének és minőségének biztosítása minden állam alapvető nemzeti érdeke kell, hogy legyen. Itt mindjárt el is érkeztünk az édesvíz készletek körül kialakuló két lehetséges probléma alapvető típusához: a hozzáférhető vízkészletek növekvő hiánya és szennyezése, valamint a víz elosztása körüli viták. Ez távolról sem elhanyagolható 21 MÜLLER, Harald: Konflikt eine Betrachtung In: Truppendienst, 1993/1 p FÜLÖP Imre: A biztonságot veszélyeztető tényezők p. 80. Vö: Weißbuch p. 33. Manapság közel 1 milliárd ember alultáplált, naponta gyermek hal éhen. 23 Zur Lage der Welt, Der Fischer Atlas, Frankfurt am Main, p CIA The World Factbook, [letöltve: ] 25 Global Trends 2015 i.m. p LOMBORG, B.: The skeptical Environmentalist, Cambridge University, p Zur Lage der Welt, Der Fischer Atlas, Frankfurt am Main, p BENEDICK, Richard E.: i. m., p

38 szempont, hiszen a Közel-Keleten konfliktusforrásként jelentkezik. Igaz, hogy a víz Földön a legnagyobb mennyiségben található természetes anyag, de az emberi fogyasztásra alkalmas édesvízkészlet ennek töredéke, mintegy 2 %. A világ lakosságának közel negyede küzd ivóvíz-ellátási gondokkal ben 2,4-3,4 milliárd ember olyan országokban fog élni, amely víz-stresszes (water-stressed), azaz az egy főre eső mennyiség nem éri el az köbmétert. Többnyire afrikai, közel keleti, dél ázsiai országokról és Észak Kínáról van szó. Lásd a 8. számú ábrát, pirossal és vörös színnel jelölt térségek. Világszerte 214 főbb folyórendszeren osztozik két vagy több állam, ezek legtöbbje elosztási viták tárgyát képezik. 30 Annak ellenére, hogy az államhatárokon áthaladó folyókkal kapcsolatos nemzetközi jogszabályok világos és egyértelmű normákkal rendelkeznek a parti országokra vonatkozóan, az ellentétes érdekek miatt számos esetben ezek nem érvényesülnek. Mind a felszíni, mind a földalatti vízkészletek elosztásából származó konfliktusokra jó példákat szolgáltatnak a Közel-Kelet (a Jordán, a Nílus, a Tigris és Eufrátesz). A víz-stresszes és extrém víz-stresszes területek 2015-ben és 2030-ban Forrás: Global Trends 2015: Dialogue About the Future With Nongovernment experts p KŐSZEGVÁRI Tibor: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p. 33. Vö: Weißbuch p. 33. A világ lakosságának 40%-a vízellátási gondokkal küzd. 30 HAUGE, Wenche és ELLINGSEN, Tanja: Environmental Change and Civil War: A Multivariate Approach, p. 7.; Internatoinal Peace Research Institute, Oslo, (nem publikált) 38

39 Global Trends 2030: Alternative Worlds a publication of the National Intelligence Council p Biztonsági kockázatok 5. számú ábra A migráció és a vele összefüggő kockázatok Nemzetközi tendenciák A világ több mint 7 milliárdos népessége gyarapszik és fiatalodik: 2050-re megközelíti a 9,3 milliárdot. A népességnövekedés több mint 95%-át a fejletlen országok adják. A fejlett országok a következő évtizedekben megtartják jelenlegi, mintegy 1,2 milliárdos lélekszámukat a világ növekvő népességében. A világban kialakult fejlettségi különbségek, konfliktusok és katasztrófák hatására a migráció több mint 150 millió embert érint világszerte. Bár a migráció volumene növekedett, a világ népességének csak kevesebb mint 3 százaléka élt egy évnél hosszabban hazáján kívül. A kutatások világszerte a migrációs nyomás erősödésére számítanak. Az EU jelenlegi tagállamaira vonatkozó előrejelzés szerint a lélekszám 2005-ben éri el az Európai Unió csúcspontját 376 millió fővel, viszont 2050-ig több mint 45 millió fővel 331 millióra csökken a közösség létszáma. Az EU államai 1950-ben a világ lakosságának 12%-át adta, ma 7,2%-át teszi ki, 2050-ig pedig 4%-ra csökken. 31 Európai migrációs folyamatok A bevándorlók legnagyobb része a nem EU- tag mediterrán országokból érkezett. Az illegális vándorlásról nincsenek pontos adatok. Becslések szerint 1998-ban 3 millió körül alakult az illegálisan bevándoroltak száma Európában, szemben az 1991-re becsült 2 millió személlyel. A migráció stratégiai ellipszise, fő irányai 31 Központi Statisztikai Hivatal Magyarország 2011, [letöltve: ] 39

40 Forrás: Global Trends 2030: Alternative Worlds a publication of the National Intelligence Council p. 21. Szerkesztette. Resperger István/ 8.számú ábra Magyar kilátások A jelenlegi migrációs trendek fennmaradását feltételezve 2020-ban 9,2 és 9,5 millió között, 2050-ben 7,5 és 8,7 millió között alakul majd hazánk lakosságának létszáma. Ahhoz, hogy a népesség lélekszáma 2050-ben 10 millió maradjon, vagy az évezred elején egyszeri 1,4 millió, vagy évenként folyamatosan fő körüli tehát a jelenlegi beáramlást hatszorosan meghaladó betelepülésre lenne szükség. A 65 éven felüliek aránya a mai 16,9%-ról, 2020-ig elérheti a 20,5%-os értéket. Ezért 2010 után az eltartó képesség tartósan kedvezőtlen alakulására kell berendezkedni. Az öregedési index vagyis a felbillent demográfiai egyensúlyt jelző mutató szerint január 1-jen száz gyermekkorúra közel evesnél idősebb jutott, szemben az egy évvel korábbi 115-tel. Az idős népesség eltartottsági jelzőszáma amely az idősek számat a evesek aranyában fejezi ki 24,6%, mely az előrejelzések szerint 2050-re megkétszereződhet. 32 /Forrás: KSH Magyar statisztikai évkönyv-2007, Eurostat, Europop (Letöltés ideje ) 9.. számú ábra Jelenleg a bevándorlók nagyobbrészt magyarok. A Magyarországra irányuló migráció legjellemzőbb sajátossága, hogy a bevándorlók elsősorban a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárai közül kerülnek ki. A nemzetközi migrációból származó népességnyereség 2011-ben kissé meghaladta az előző évi értéket (1,7 ezrelék) január, 1-jen több mint 200 ezer külföldi állampolgár tartózkodott Magyarországon, túlnyomó többségük román, ukrán, szerb és német. A népesség 2,1%-a külföldi Központi Statisztikai Hivatal Magyarország 2011, (Letöltés ideje: ) 33 Központi Statisztikai Hivatal Magyarország 2011, (Letöltés ideje: ) 40

41 A fegyverkereskedelemből fakadó problémák A védelmi jellegű technológiák gyorsan fognak fejlődni a következő 15 évben, megkülönböztetett tekintettel a nagy pontosságú fegyverekre, információs rendszerekre és kommunikációra. A 10 legnagyobb fegyver exportőr (millió USA dollár) 2012: USA 8 760, Oroszország 8 003, Kína 1 783, Ukrajna 1 344, Németország 1 193, Franciaország 1 139, Nagy-Britannia 863, Olaszország 847, Hollandia 760, Spanyolország A legnagyobb 10 importáló ország (millió USA dollár) 2012: India 4 764, Kína 1 689, USA 1 297, Törökország 1 269, Pakisztán 1 244, Egyesült Arab Emiíségek 1 094, Dél-Korea 1 078, Szaúd-Arábia 923, Ausztrália 889, Marokkó A fegyverek exportja akkor eredményezheti egy térség biztonsági stabilitásának felborulását, ha a meglevő katonai erőegyensúly megbontását idézi elő. A válságövezetekbe irányuló fegyverek gyakran fegyverkezési spirált indítanak el, ami a térségben a feszültség fokozódását, a katonai erő alkalmazásának lehetőségét vetíti előre Az etnikai vallási ellentétek hatásai Az újonnan alakuló biztonsági rendszerben felszínre törtek a nemzeti és etnikai vallási ellentétek is. Ezek megjelenésének elsődleges oka a két Világháborút követő békeszerződések anomáliáiból eredeztethető. 36 Közvetlen folyományai a kisebbségek elnyomása, jogaik korlátozása, kultúrájuk, nyelvük háttérbe szorítása. Amíg a hidegháború alatt ezeket az ellentéteket a központi akarat és erő háttérben tarthatta, 37 addig a blokkrendszer felbomlása után ezek az elfojtott törekvések elemi erővel próbáltak érvényesülni. A közép- és kelet-európai térségben az anyaország határain kívül élő etnikai, nemzetiségi csoportok lélekszáma közel 50 millió fő. Ebből 25 millió orosz, közel 3 millió magyar. 38 Másrészt az új államok azonosságtudatuk, azaz létük meghatározását minden más folyamatnál előbbre valónak tartják. Ezen törekvéseiket olyan erősen kívánják érvényre juttatni, hogy adott esetben a társadalmi és gazdasági folyamatok is másodlagos szerepet játszanak. A délszláv háború jól érzékeltette az önmeghatározás akár fegyverrel történő érvényesítésének szándékát. Harmadsorban a reménytelennek tűnő általános gazdasági elmaradottság és a gazdasági struktúra rugalmatlanságából következő kilátástalanság tovább erősíti a nemzetiségi és etnikai feszültségeket. Az etnikai konfliktusok súlyos veszélyeket hordozhatnak magukban, mert elementáris erővel érvényesülhetnek és polgárháborúkat, 34 Forrás: SIPRI Database, Arms exports, Military Balance (Letöltés ideje: ) 35 Forrás: SIPRI Database, Arms exports, Military Balance 2012, (Letöltés ideje: ) 36 KŐSZEGVÁRI Tibor. : A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek p HOBSBAUN, Erich J.: A nacionalizmus kétszáz éve (Előadások) (Maecenas Kiskönyvtár, 1997.) p FÜLÖP Imre: A biztonságot veszélyeztető tényezők In: Biztonságpolitika (szerk: GAZDAG Ferenc) p

42 etnikai terrorizmust, népirtást, a határok megkérdőjelezését eredményezhetik, melyek következtében egész régiókat tehetnek hosszú időre instabillá. 39 A vallási fanatizmusból adódó problémákat az iszlám fundamentalizmus térnyerésével ábrázolhatjuk a legjobban. 40 A modern iszlám irányzatok útkeresése mellett civilizációjuk négy fő előretörési irányát kell a többi kultúrának figyelembe venni. Forrás: Resperger István: Az iszlám világ és hatása a biztonságra p számú ábra Az első, az egykori Szovjetunió déli területén lévő országokban, ezen belül főként a Kaukázus népeire valamint Kazahsztánra vonatkozik. A másik jelentős terjeszkedési irány Észak-Afrika, ahol a terrorista akciók száma és intenzitása, valamint a lakosság iszlamizációja erősödött fel. Ennek a fő iránynak a mellékága lehet az Afrikai kontinens déli 39 KARDOS Gábor.: Megoldhatóak-e az etnikai konfliktusok? In: Külpolitika 1995/tavasz p Adatok az iszlám világ népességéről: A világ lakosságának 22,74%-a, és minden 5. fegyverben tartott katona muszlim, a hívők száma egyes források szerint megközelíti a 2 milliárd főt. Becslések szerint Európa teljes területén ma 42,7 millió muszlim él, ezen belül az Európai Unió 27 tagállamában 20,4 millió. Annak ellenére, hogy az arabság létszáma folyamatosan növekszik, a növekedés üteme lelassult, értéke 2010-ben mindössze 1,78% volt, szemben a 80-as évek 3-3,5%-es átlagával. A népességrobbanás az arab világban is lezajlott, és a 20. század utolsó évtizedére leállt. Az arab népesség túlnyomórészt fiatalokból áll: a 15 év alattiak aránya átlagosan 30% körül mozog, nem ritkán meghaladja azt (bár ez az arány az 1990-es évek elejéig még 45% körül mozgott). A év közötti korosztály aránya 2010-re elérte a 64%-ot. Ennek megfelelően az arab társadalmakban a 65 év felettiek aránya viszonylag alacsony: 4,5%. A világ kőolajtartalékainak jelentős részével rendelkeznek: tartalék 57%-ot, felhasználásuk csak 3-4%-ot tesz ki. /Forrás: Afrika és a Közel-Kelet földrajza (Szerk.: PRÓBÁLD Ferenc) ELTE-Eötvös Kiadó, Budapest, 1996., 278. p.; ROSTOVÁNYI Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról? (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983.) p. 239., KENNEDY Paul.: A XXI. század küszöbén i. m. p ; Officina Világévkönyv 94/95. (Officina Nova, Budapest, é. n.) p ; The Military Balance 2001/2002. (The International Institute for Strategic Studies 2002.) p ; N. RÓZSA Erzsébet Demográfia, migráció, urbanizáció a globalizáció politikamentes folyamatai. Az arab társadalom az arab tavasz előestéjén, In.: Külügyi Szemle, 11. évf. 1. szám, 2012, p ; CIA The World Factbook, (Letöltés ideje: )/ 42

43 területeire való erőszakos vagy kulturális, vallási behatolás lehetősége. A harmadik irányt az Európában diaszpóraszerűen letelepedő muszlim közösségek jelentik. A negyedik India, Indonézia irányában erősödik a közeljövőben. Ország Muszlimok száma a nyugat európai országokban Összlakosság (millió fő) Muszlimok száma (ezer fő) Muszlimok aránya az összlakossághoz viszonyítva (%) Németország 81, Franciaország 65, ,7 Nagy- Britannia 63, ,6 Hollandia 16, ,5 Belgium 10, Svájc 7, ,7 /Forrás: The Pew Forum: Muslim Networks and Movements in Western Europe, 2010, The Pew Forum: Muslim Networks and Movements in Western Europe, 2010, [letöltve: ] 3. számú táblázat A tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó kockázatok A nukleáris veszélyt növeli az a tény is, hogy a régebbi ötről (USA, Szovjetunió, Nagy- Britannia, Franciaország, Kína) 3-4 szeresére nőtt az ilyen fegyverekkel rendelkező vagy azok előállítására képes és törekvő országok száma. 41 A kis és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták, különösen, ha tömegpusztító fegyvert hordoznak, már most is jelentősen fenyegetik az USA és NATO országok érdekeit, katonai erőit és a szövetségeseit illetve polgári lakosságát. Az Egyesült Államok és a világ 2015 után, fenyegetésekkel szembesül Észak Korea és valószínűleg Irán részéről. 41 KŐSZEGVÁRI Tibor: Hadviselés a XXI. században In: Hadtudomány 1999/1. p

44 Az atomfegyverek száma a világban közel darab. 42 Atomfegyverrel rendelkező országok listája Hadműveletihadászati Hadműveleti Tartalék/nem telepíthető Katonai tartalékkészlet Összes készlet Oroszország USA Nagy- 160 n.a Britannia Franciaország 290 n.a.? Kína 0? India 0 n.a Pakisztán 0 n.a Izrael 0 n.a Észak Korea 0 n.a. <10 <10 <10 Összesen ~ ~ 200 ~ ~ Mindösszesen Forrás: SIPRI Database, Arms exports, armstransfers, Frissítve: december 18. (Letöltés ideje: ) 4.számú táblázat A tömegpusztító fegyvereken belül az úgynevezett szegények atombombája típusú biológiai és kémiai fegyverek is veszélyeztetik a világ biztonságát. A biológiai és kémiai fegyverek területén sajnos a kis befektetés nagy haszon elve valósul meg, hiszen nagyon kevés ráfordítással lehet előállítani nagyon hatásos fegyvereket. Amíg 1 tonna hagyományos töltetű harci fejjel bevetett rakéta 5 halottat; 300 kg szarin ideggázzal halottat, 30 kg Antrax nevű biológia töltetű harci fejjel halottat eredményezhet egy bevetés SIPRI Database, Arms exports, Frissítve: december 18. (Letöltés ideje: ) 43 FETTER, Steve: Ballistic Misseles p

45 A HAGYOMÁNYOS, A KÉMIAI, BIOLÓGIAI ÉS A NUKLEÁRIS FEGYVEREK HATÁSADATAI Hagyományo s töltet (1 t robb. ag.) Kémiai töltet (300 kg Szarin) Biológiai töltet (30 kg Antrax) Nukleáris töltet (20 kt) Óvóhely nélkül Óvóhelyen halott sebesült halott sebesült (Megjegyzés: 1 rakétával (1 t) 30 fő km 2 népsűrűségű városra) (Forrás: FETTER, Steve: Ballistic Missiles In: International Security p. 27.) 5.számú táblázat Az országok, amelyek ilyen típusú fegyverzettel rendelkeznek, nemcsak elrettentő fegyverként, hanem fontos nyomásgyakorló eszközként is kezelik ezeket a fegyvereket. A nukleáris energia békés felhasználásánál gondot jelent a kiégett radioaktív hulladék tárolása is. A paksi atomerőmű az éves teljesítménytől függően 45 tonna sugárzó hulladékot termel A XXI. század fenyegetései A szervezett bűnözéssel összefüggő fenyegetések A társadalom fejlődésével a bűnözés formái folyamatosan változtak, a szociális viszonyokhoz alkalmazkodtak. A kriminalitás legsúlyosabb megjelenési formája a szervezett bűnözés. Mint a eltérő magatartás igen kifinomult változata, amely bár nem új keletű, jelen formáiban komoly fenyegetést jelent, főleg az átalakulásban lévő országok gazdaságára nézve, mivel az illegálisan szerzett hasznot visszajuttatja a legális szférába. A szervezett bűnözés, foglalkozás, egzisztenciateremtő jellegű, magas fokú konspirációt mutató társulásos bűnelkövetési módszer. Bűnözés, amely legális vállalkozásokba, esetenként a közhatalomba is behatol, és szükségszerűen felhasználja a korrupciót, mivel a bűnözők számára csak két eszköz áll rendelkezésre: az erőszak vagy a korrupció VAJDA Éva- DUNAI Márton: Üzletfelezési idő In: Népszabadság p A legfontosabb szervezett bűnöző csoportosulások: A Szicíliai maffia (Eredetileg tisztán szicíliai titkos társaság volt és keletkezése 1282-re vezethető vissza. A szervezet életre hívásának oka a szigeten egyre szélesebb teret követelő idegen uralom elleni fellépés volt. A maffia hatékonyságát a három legfontosabb alapszabály garantálja: az omerta, mely teljes hallgatást, a tökéletes titoktartást jelenti, a cosca, mely azt a szűk családi kört jelenti, amelyhez a társaság egy-egy tagja közvetlenül tartozik, a partio, mely a hatóságokhoz és politikusokhoz vezető informális kapcsolatot jelenti. Központjai: Palermo, Traponi, Agrigentó, ahol a 186 klánnak kb tagja van.) 45

46 A terrorizmus szeptember 11-e az emberiség új időszámításának kezdete, egyben a terrorizmus elleni küzdelem egyik fontos mérföldköve. Az Amerikai Egyesült Államokban április 9- én véget ért a polgárháború, 46 azóta amerikai földön nem érte ilyen súlyos veszteség az USA-t. 47 A terrorista cselekmény következtében előtérbe került a terrorizmus, ezen belül a vallási indíttatású terrorizmus, valamint az ellene való küzdelem. Egy terrorista cselekmény fogalmának meghatározása során sokféle változattal találkozhatunk. Egy megközelítésben: Az amerikai védelmi minisztérium álláspontja szerint: "Erőszak, vagy azzal való fenyegetés előre tervezett alkalmazása, azzal a szándékkal, hogy a kormányzatot, a társadalmat megrendítse, vagy megpróbálja megfélemlíteni, vallási, politikai vagy ideológiai célok elérése érdekében. 48 A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) megfogalmazása szerint: "Erő vagy erőszak jogtalan alkalmazása, a kormányzat vagy személyek ellen, azzal a céllal, hogy a közvéleményt megfélemlítse, megrendítse a kormányzatot, politikai, vagy társadalmi célok elérése érdekében" 49. Netanjahu jelenleg is Camorra (mely elérte a 300 főt. Központjai: Nápoly, Salerno, Avellinó, Caserta, Buneventó, ahol a 100 bandának több mint 6000 tagja van. ) Ndrangheta (Központjai: Calabria, Gioia Taurában, Sidernoban, Reggio Calabriában, ahol a 144 családban a tagságot a vérrokonság határozza meg. A Ndrangheta a göröggel rokon kalabriai dialektusból származik és jó ember -t jelent. Az 5100 piccioti (katona) és fiori (jelölt) emberrablással foglalkozik, vagy a szicíliai klán megbízásai teljesíti.) Sacra Corona Unita (A viharosan fejlődő apuliai maffia-családok gyűjtőfogalma. Olaszország csizmasarkának időközben már 30 klánja van, összesen 1600 férfival.) Cosa Nostra amerikai maffia (Az aktív tagokat 1200-ra becsülik. Minden tagnak kereken 10 segítője vana Cosa Nostra működési területe az USA-ban mindenekelőtt New York, New Jersey, Florida, Louisiana, Nevada, Michigan és Rhode Island államokra terjed ki.) Boryukuda-Yakuza (Ez a több mint 2500 csoportból és tagból álló Japán szervezet talán a világ legrégibb bűnszövetkezete. ) Triadok kínai maffia (. Körülbelül 23 csoport létezik hozzávetőlegesen taggal. Az USA-ban letelepedett csoportosulások Wo Hop To, Wa Ching, Sun Yee Ohn, Flying Dragon, 13K és United Bamboo neveken ismertek. ) Tongok (A tongok legitim üzleti, kulturális és társadalmi egyesületek, de a kínai településeken belül elfoglalt szerepüknél fogva, a triadok és ázsiai utcabandák bűnöző elemi ide vonzódnak.) Korzikai klánok (1879-től a korzikaiak bevándoroltak Dél-Franciaországba. A korzikai családi klánok ellenőrizték a Marseille-i alvilágot.) Orosz maffia (közel aktív tagot számlál az orosz szervezett alvilág. A legfertőzöttebb területek az Észak-Kaukázusi területeken, sztavropoli területen, Adigében, Moszkvában, Szentpéterváron és Leningrád megyében továbbá Nyizsegorodszk, Szamarszk, Cseljabinszk, Irkutszk megyékben van. Keleti maffia (a lengyel, román, ukrán bünözői csoportusulások) / Forrás: STERLING, Claire: Pax Maffiosa a szervezett bűnözés nemzetközi hálózatai ( Cedit Kft., Budapest, p ; HORNYÁK László: A szervezett bűnözés, ) mint biztonságot veszélyeztető tényező ( TDK Dolgozat, Budapest, 2001.) p / 46 Lee tábornok én Appomattoxnál letette a fegyvert, katonai szempontból ekkor fejeződött be a háború én Andrew Johnson elnök kihírdette az amnesztiát, hivatalosan ekkor ért véget a polgárháború. DUPOY, R. Enst DUPOY N. Trevor: The Encyklopedy of Military History (Harper and Row, Publisher, New York and Evanston 1970.) p Az new yorki merénylet áldozatainak száma: 2814 halott, 2100 sebesült, valamint testrészt még nem azonosítottak. /Forrás: In: ideje: ) A polgárháború legvéresebb ütközetében július 1 3. között a Pennsylvania állambeli Gettysburgnél a déli haderő, halottakban, sebesültekben és eltűntekben körülbelül 28 ezer katonáját, az északi hadsereg körülbelül 23 ezer embert veszített én Pearl Harbournál 2403 tengerész, katona és polgári személy esett áldozatul a japánok támadásának. DUPOY, R. Enst DUPOY N. Trevor.: i. m. p PRATT, Nick.: i.m. p PRATT, Nick.: i.m. p. 3. A terrorizmus anyag kidolgozásához felhasználtam HETZMANN Diána: A terrorizmus fogalmai című szakfordítását (Szakfordítás, Budapest, 2001.) p

47 hivatalban lévő izraeli miniszterelnök szerint: A terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, amely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani. 50 Carl von Clausewitz megfogalmazása szerint: A háború tehát erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket akaratunk teljesítésére kényszerítsük. 51 akkor a terrorizmus hasonló analógiára: A terrorizmus a terroristák (egyének vagy csoportok) által, politikai célok elérése érdekében főként a polgári lakosságon, erőszakos eszközökkel folytatott tevékenysége, abból a célból, hogy akaratukat az ellenfélre kényszerítsék. Az új típusú terrorizmus fő kiváltó okaként a szakértők a hidegháború időszakát követő etnikai, vallási és államokon belüli konfliktusok kiéleződését, a nagyon erős globalizációs hatást jelölik meg. Ezzel párhuzamosan a fejlődő országokban az egyre erősödő nacionalizmus, valamint az önmeghatározás igénye jelentkezett, amelyek a terrorizmust politikai céljaik megvalósítási eszközeként kezelték. Sajnálatos módon sok iszlám fundamentalista szervezet a vallást nemcsak ideológiai, hanem politikai eszköznek is tekintette, amelyet sokszor zavaros céljaik megvalósítására használt. A vallási kisebbségek hasonlóan a nemzeti kisebbségekhez a hitük elleni támadásokat, bírálatokat, létüket fenyegető veszélyként azonosították, majd kiépítették nyílt fegyveres, a későbbiek folyamán pedig rejtett hálózataikat, melyek között számos terrorista szervezet is található. A muszlim indíttatású terrorizmus Az új terrorizmus megjelenése és véres akciói, valós fenyegetéssé váltak a társadalmak számára. Az 1993-tól végrehajtott akciók mérete, száma, valamint a cselekmények módszerei megváltozott terrorista filozófiára utalnak. A terrorista csoportok fő célpontjai egyre inkább a "szabad világ" jelképei, az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeseinek érdekeltségei, katonai, diplomáciai kirendeltségei és lakossága lett. 52 A terrorista csoportok felderíthetősége megnehezedett, egyre inkább a vallási meghatározottság, a vallási eszméhez való kötődés, a fanatizmus és extrémizmus lett jellemzőjük. A csoportok több ország területén szerveződtek, több helyen képezték ki a tagokat. Ezen kívül a csoportokat látható (aktív) és nem látható (passzív), úgynevezett "alvó sejtek" alkotják Terrorizmus és kiberhadviselés és fejlett technológiák a jövőben A szakértők a jövőben a biztonság újabb dimenzióit érintő problémák megjelenését vetítik előre. Továbbra is kiemelt szerepet tulajdonítanak a politikai, vallási és ideológiai indíttatású terrorista akcióknak. A szervezetek főként a Közel-Kelet megoldatlan problémáiból adódóan saját államuk megalapítása érdekében vagy más államok gazdasági, kormányzati, vagy egyéb területének gyöngítése céljából további súlyos akciókat követhetnek el. 50 NETANJAHU, Benjamin: Harc a terrorizmus ellen (Alexandra Kiadó, Budapest, 1995.) p CLAUSEWITZ Carl von: A háborúról Zrínyi, Budapest, I. kötet p Az összes terrorista akció : db. Éves bontásban: db, 10 halott 60 sebesült; db, 25 halott 510 sebesült; db, 6 halott 21 sebesült; db, 12 halott 11 sebesült; db, 5 halott 6 sebesült. /Forrás: Office of the Coordinator for Counterterrorism (Washington, 2000.) p / : db merénylet, áldozatok száma összesen fő, legtöbb merénylet Irakban (1 373 db), Afganisztánban (374 db) és Pakisztánban (238 db) történt. WTC/USA elleni merényletnek fő esett áldozatul 2001-ben. /Forrás:TÁLAS Péter: A terrorfenyegetettségről a számok tükrében, In.: Nemzet és biztonság: biztonságpolitikai szemle (2008-) IV. évfolyam 7. szám p. 87./ 47

48 A szakértők különösen veszélyesnek tartják az úgynevezett "szürke szféra" 53 akcióinak következményeit. Az ilyen típusú akciókat az anarchiára való törekvés és a szervezett bűnözés felerősödése jellemzi. Az úgynevezett "szuper terrorizmushoz" pedig a nukleáris, radiológiai, biológiai és kémiai harcanyagok felhasználása tartozik. Veszélyt jelenthet a radiológiai anyagok (pl.: 60-as izotópszámú kobalt, és 127-es izotópszámú cézium, 210-es izotóp számú polónium) megszerzése, felhasználása. A számítógépes hadviselés jellemzője, hogy a kormányzati számítógépes rendszerek, bankok, állami intézmények elleni támadások kerültek előtérbe ban csak az USA területén ilyen jellegű eset történt, amelyekből közel 6000 esetben kimutatható volt az állami támogatás és segítségnyújtás a támadó részére. 54 A jelenlegi számítógépes támadások megoszlása azt mutatja, hogy a jelszavak megszerzése, az új típusú vírusok gyártása, a zsaroló programok magas szintű növekedést mutat. 55 A bioterrorizmus már most rettegést keltett az emberekben, mert a lépfene, a fekete himlő és egyéb anyagok ellen a társadalom a legkiszolgáltatottabb. A kémiai, biológiai anyagok alkalmazóik részére, a legkisebb befektetéssel okozhatnak nagy emberveszteséget a cél ország területén. Ezen a területen a tömegközlekedés, a nagyvárosi vízüzemek, az ivóvízhálózat a legsérülékenyebb. Magyarország, bár nem elsődleges célpontja a terroristáknak területén főként az amerikai érdekeltségű objektumok, kormányzati, fegyveres erők valamint egyéb kiemelten fontos létesítmények erőművek, energiaközpontok ellen irányulhatnak terrorista akciók A kábítószer és az ellene való küzdelem A nemzetközi kábítószer-kereskedelem mindig is szorosan kapcsolódott a szervezett bűnözéshez. Az Európai Unió költségvetése 1999-ben 120 milliárd USA dollár volt, ugyanebben az évben a kábítószer kereskedők és forgalmazók 800 milliárd dollár nyereséget könyvelhettek el. A kábítószerek termesztése, gyártása és országhatárokon keresztül történő szállítása, majd széles körű elosztó hálózaton keresztül a fogyasztókhoz juttatása állandó, jól szervezett struktúrák nélkül nem végezhető el. A fegyveres erők számos különleges kiképzettségű alakulata küzd a különböző kábítószer terjesztő hálózatok ellen főként Dél-Amerikában, Ázsiában. Hazánk helyzete A kábítószer-fogyasztás növekedése az 1990-es évtized első felében indult meg. Visszaélés kábítószerrel gyanúja miatt 1991-ben 34, 1994-ben, 256 esetben indult eljárás. (Felderítés 2001: 106 eset ebből 40 belföldi, összesen 191, 741 kg. Forrás: VPOP) Alapvető változás következett be a jugoszláviai polgárháború éveiben, amikor ez az észak-déli útvonal nem volt járható, és a Törökországból kiindult szállítmányok jelentős részét Bulgárián, Románián, Magyarországon keresztül akarták Nyugat-Európába eljuttatni. A magyar vámszervek a határellenőrzések során 1990-ben 8 esetben 4928 g, 1994-ben 28 esetben g kábítószert, 82%-ban heroint és kokaint foglaltak le. 56 Magyarország 53 PRATT, Nick: What is the Future Face of Terrorism? In.: http//www marshallcenter.org/virtualcollege p KORKISCH, Johann: Europäisches Forum Alpbach 2001: Europ-Vision und Wirklichkeit In: ÖMZ 2001/6. p A támadások típusai és bekövetkezési ideje: Stuxnet fertőzés, Duqu , Wiper ismeretlen, Gauss A támadások számítógépes rendszerek ellen 2010 és 2013 között következtek be. Forrás: CLAUDIO Müller - ROSTA Gábor: A legújabb szupervírusok In: Chip 2013/05. pp MÉSZÁROS Péter: A vám- és pénzügyőrség kábítószer-ellenőrzési tevékenysége. In: Belügyi Szemle, 1995./12. p

49 korábban a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben tranzitország volt, az 1990-es évtized közepétől fokozatosan célországgá változott. Veszélyes folyamatok felgyorsulására utal, hogy a fiatalok körében számottevően nőtt a kábítószer-fogyasztók száma. 57 Megnövekedett az érdeklődés a vadkender iránt, de fokozódott a feldolgozott hasis és marihuána illegális importja is, melyben alapvetően magyar bűnszervezetek vettek részt. Egyes város környéki diszkók vendégei részére rendszeresen árusítottak Extasy-t és más, ún. diszkódrogokat. Egyes ismert drogdiszkókban a kábítószer-fogyasztók számára ún. Afterpartykat is szerveztek. 58 Korábban az amfetamin és más szintetikus kábítószerek előállítását magyarországi laboratóriumokban is megkísérelték és szerepet játszott az illegális import céljaira létrehozott lengyel, illetve svéd kapcsolat is, de később a hollandiai illegális import került előtérbe A fegyveres konfliktusok, háborúk hatásai A két szuperhatalom szembenállásának időszakában nem jelentkeztek olyan élesen a konfliktusok, kihívások; de a hidegháború évei alatt jelentős számú konfliktus keletkezett től napjainkig a Földön csupán 26 nap telt el háború nélkül. 60 A háborúk száma évente 1945 és 2000 között Forrás: (Letöltés ideje: ) 11. számú ábra 57 Interjú Tonhauser Lászlóval In: Belügyi Szemle 1995./10. p KURDICS Mihály: A parti véget ér Egy Bács-Kiskun megyei kábítószerparti felszámolása. In: Belügyi Szemle, 1997./11. p Hazánkban kb.20 éve jelent meg tranzit csempészés formájában és 2000-ben már 350 ember halálát okozta. A fiatalok kb. 7 %-a, az első adagot szüleiktől kapta és óta megkétszereződött a kábítószerrel való visszaélések száma. A legfrissebb felmérések szerint most már 1,5-2 évente duplázódik meg. Szakmai becslések szerint 2000 előtt kb. 200 ezren éltek a kábítószerrel ben 2500 bűncselekményt követtek el kábítószer hatása alatt, illetve megszerzése érdekében. 59 Megdöbbentő, hogy egyre fiatalabbak próbálják ki az enyhébb drogokat. Felmérések szerint 2011-ben a megkérdezett 16 éves fiatalok 19,9%-a fiúknál az arány 20,9%, a lányoknál pedig 18,9% fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert. A középiskolások között a marihuána a legelterjedtebb, legkedveltebb. A hétvégi techno zenét játszó diszkókban rendszeresen amfetamin származékokat szedők száma közel jár a 100 ezerhez. Forrás: KURDICS Mihály: A parti véget ér Egy Bács-Kiskun megyei kábítószerparti felszámolása. In: Belügyi Szemle, 1997./11. p (Letöltés ideje: ) 49

50 A konfliktusok mérete, intenzitása, az alkalmazott erők nagysága, területi kiterjedése alapján 1945 és 1976 között 71 ország területén 120 háborúban, fegyveres konfliktusban 84 ország vett részt, és az áldozatok száma meghaladta a 25 millió főt! 61 A biztonsággal kapcsolatos elgondolások értelmezése a hidegháború évei alatt az államokat (szövetségi rendszereket) fenyegető katonai veszély, fegyveres támadás elhárítására, illetve a potenciális támadó elrettentésére irányultak. A fegyveres összeütközések hatásai közé sorolható még a gyermekek részvétele 62 a harcokban, a környezeti károsodások, akár az Öböl-háborúban az olaj Arab (Perzsa)- öbölbe történő engedése és a kutak felgyújtása, akár a Koszovóban a gyengített uránt tartalmazó lövedékek alkalmazása a taposóaknák mentesítése. A fegyveres konfliktusokon belül csökkenő tendenciát mutat az államon belüli konfliktusok aránya. Ez az arány 1995-ben 25 %, míg 2005-ben ez az arány 15%. Az előrejelzések szerint, az államon belüli konfliktusok kockázata csökkenni fog a közepes átlagéletkorú régiókban, mint pl. Latin Amerikában és Ázsiában. A kockázat további 2 évtizedig még jelentős marad Afrika szub-szaharai területein -nyugat, közép és keleti területek, a Közel-Kelet és Dél- Ázsia, és számos Ázsia- csendes óceáni szigeten. A belső konfliktusok esélyét növelheti a korlátozott természeti erőforrások mint pl. víz és szántó területért folytatott versengés, és a túl fiatal átlagéletkorú lakosság. Az államok közötti konfliktusok száma jelentős volt, de a számuk történelmi léptékkel mérve alacsony. Új regionális hatalmak fejlődtek ki, de ők továbbra is részesülnek a már meglévő nemzetközi rend előnyeiből, és ezért érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásában. A folyamatoknak megfelelően egyre több állam tudatosan választotta, hogy a katonai képességeit nem tartja a maximumon. Egy töredezett nemzetközi rendszer növeli a kockázatot. Az államok fokozott küzdelmet folytatnak az erőforrásokért, a regionális konfliktusok hatása pedig nem befolyásolja pozitívan a nemzetközi stabilitást, messze régiókon túlmutató hatásai lehetnek a válságoknak A katonai összeütközési lehetőségek fajtái A katonai veszély legáltalánosabban az agressziós szándékokban nyilvánulhat meg. Az agresszió célját tekintve irányulhat: területszerzésre (totális, regionális), destabilizálásra, etnikumok, nemzetiségek ellen. 63 A totális területszerző agressziónak nevezhetjük, ha a célország teljes területének az elfoglalására és az agressziót elkövető ország területéhez való csatolására irányul. Az agresszor célját katonai erővel, támadó tevékenységgel, a nemzetközi közösség beavatkozása előtt kívánja elérni. A regionális területszerző agresszió akkor valósul meg, ha rendszerint történelmi okokra vagy jogos önvédelemre hivatkozva a célország egy meghatározott területének 61 HOLSTI, Kalei,: Peace and War armed conflicts an international ordner ( ) (Cambridge University Press, 1991.) p. 287./ között összesen 273 fegyveres összeütközés és háború folyt le. Ezekből területi vita 52; nemzeti függetlenségi 52; vallási-etnikai 12; hatalmi összeütközés 30; ideológiai 30; regionális hatalmi összeütközés 5; állami-kormányzati felkelés 22; autonóm törekvésű 7; egyéb típusú 63. Lásd még: CSABAI György.: A béke, a konfliktus és a háború kérdései a XXI. század hajnalán In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. p. 39. A konfliktusok száma: ; ; ; ; ; ; , ; ; ; alkalom ben éves gyermek, Afrikában , Burmában vett részt a fegyveres összecsapásokban. (Forrás: UNO) 63 KŐSZEGVÁRI Tibor: A válságkezelés aktuális problémái In: Akadémiai Közlemények 1994/3. p

51 megszerzésére irányul. A támadó a területszerző törekvéseket általában a fegyveres erőinek csak meghatározott hányadával hajtja végre, aminek növelését csak a számítottnál nagyobb mértékű katonai ellenállás teszi szükségessé. A destabilizációs agresszió olyan tevékenység, amely a célország politikai irányultságát kívánja befolyásolni, és emellett az általános biztonságérzet csökkenésével és a félelemérzet növekedésével jár együtt. Célja, hogy olyan politikai, gazdasági, diplomáciai vagy egyéb más területen érvényesülő lépéseket kényszerítsen ki, amelyek az agresszor érdekeit szolgálják. Gyakran terrorista akciókkal, diverziós tevékenységekkel jár együtt, melyeket a médiában rendszerint ideológiai alapokon nyugvó propagandakampány kísérhet. A nyomásgyakorlás egyik formája lehet a katonai nyomásgyakorlás, amikor felvonulással, fegyveres erők részeinek, vagy egészének mozgósításával, határ menti provokációkkal, kívánnak politikai, gazdasági célokat megvalósítani. A határaink mellett kialakulhat fegyveres konfliktus, ahol Magyarországot mint harmadik felet az úgynevezett áttevődő veszélyeztetés veszélyeztetheti. Ebben a helyzetben a katonai akciók érinthetik Magyarország területét, átlövések, berepülések okozhatnak, vagy alegységek sodródhatnak hazánk területére. A kisebbségek elleni erőteljes fellépés irányulhat az életkörülményeik nehezítésére és lehetőségeik beszűkítésére, ami közvetett módon elősegíti a migrációs törekvéseket. Szélsőséges esetben ez nyílt etnikai tisztogatás formájában nyilvánul meg. A kisebbségekkel kapcsolatos nyílt vagy burkolt agresszió megkülönböztetése nem minden esetben egyértelmű, behatárolása képlékeny és meglehetősen nagy diplomáciai érzékenységet igényel. Gyakran azért nehéz az anyaország részéről az érdekérvényesítés megvalósítása, mivel a nem körültekintő politikai fellépést a befogadó nemzet a belügyekbe való beavatkozásnak tekintheti. 64 Az aszimmetrikus hadviselés Fogalma: pontosan körvonalazott politikai célok érdekében folytatott, gyakran több szervezet ideológiai, vallási, etnikai közösségén alapuló katonai, és nem katonai műveleteket, eljárásokat és módszereket alkalmazó közvetlen és közvetett hatásokra építő és egymás hatásait felerősítő, a biztonság különböző dimenziónak területét veszélyeztető harcmodor, főként harcászati eljárás, melyek együttes hatásával kényszeríthetjük akaratunkat az ellenségre. A végrehajtók legtöbbször saját életüket sem kímélve hajtanak végre katonai, vagy egyéb típusú akciókat, általában a magasabb technikai színvonalon álló féllel szemben. Az aszimmetrikus kihívások olyan nem hagyományos, vagy nem költséges ártó szándékú akciók, amelyek kivédésére nem készültek fel megfelelően (terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek bevetése, vagy azokkal való fenyegetés és az információs hadviselés). Az aszimmetrikus hadviselés 65 ennek megfelelően a nem költséges, egyszerű eszközökkel és módszerekkel végrehajtott gyakran önfeláldozó gerilla, partizán jellegű rajtaütéseket és egyéb akciókat magában foglaló tevékenységek köre. 64 SZTERNÁK György: A válságkezelés, a fegyveres erők megváltozott feladatai (Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 1999.) p. 25. Egy másfajta felosztás a katonai veszélyekről: A., Áttevődő veszélyeztetés (határsértő tevékenységek) B., Korlátozott célú (provokatív jellegű) agresszió C., Korlátozott célú (területszerző) agresszió. 65 Aszimmetria: Az eszközök nagyon korlátozott bevetése,a megcélozott hatások érdekében /Martin van Creveld/ Curt GASTEYGER/ Elképzelése szerint: alapvetően egy olyan szituáció, amikor szignifikáns különbség van a bevetett eszközök, módszerek, erők, és a motiváció területén, illetve az erőviszonyokban jelentős az eltérés. 51

52 Így a gyengébb technikai felszereltségű, a kevesebb kiképzést végrehajtó, általában megszállt területeken harcoló fél fegyvere, módszere a megszállókkal szemben. Ebbe a körbe tartoznak: öngyilkos merényletek, bombatámadások, logisztikai-, vezetési pontok elleni akciók, tisztek, parancsnoki állomány elleni merényletek, utánpótlási vonalak, szállítási útvonalak rombolása, 66 valamint az ellenség ellátásának, utánpótlásának akadályozása, egyéb akciókkal. Legtöbbször nagyon nehéz a felderítése, illetve alkalmazói nem tartják be a hadviselés előírásait. Irakban is számos alkalommal érte támadás a Szövetségesek katonáit, polgári ruhákba öltözött katonáktól, vagy civilektől. Az ilyen jellegű hadviselésre nagyon nehéz a katonák pszichológiai felkészítése, a védekezés is sok problémát hordoz magában Magyarország biztonságára ható tényezők elemzése A biztonsági régiók értékelése Közel-Kelet: Jelenlegi helyzet Mit mutatnak a trendek? Vezetés Fordulóponton van a térség. A Közel-Kelet a különféle lehetőségek egész skálájával néz most szembe, a törékeny növekedéstől kezdve, érintve a krónikus instabilitás állapotát, valamint számos regionális konfliktus befolyásolja helyzetét. Dél-Ázsia Alacsony gazdasági növekedés, fiatal társadalom, emelkedő élelmiszerárak és az energiahiány jelentenek magas szintű kihívásokat Pakisztán és Afganisztán számára. Ezzel egy időben Indiában az egyenlőtlenség, az infrastruktúra hiánya, valamint az oktatási hiányosságok jelentenek kihívásokat. Az Arab Tavasz hajtóerejét adó ifjúsági csoportok valószínűleg megoldást jelentenek az elöregedő társadalmak számára, bár még hosszabb időre lesz szükség a stabilitás megteremtéséhez. Gazdasági téren megállapítható, hogy az egyoldalú gazdasági berendezkedés hosszú távon nem elégítheti ki a társadalom igényeit. Három lehetséges forgatókönyvet lehet vázolni. Az egyik a nagybani fordulat lehetősége, mely kevés realitással bír. A második az iszlamista forgató-könyv, melyben a radikális iszlamisták befolyása növekszik. A harmadik lehetséges forgató-könyv a káosz melyben pusztító, romboló erők jutnak hatalomra, ami társadalmi és A térségben Irán regionális törekvéseivel néznek szembe. A stabilitást gyengítő tényező Szíria és Irak széteső állam víziója. A régión belüli kereskedelem nagyon fontos aspektusa lenne a bizalomépítésnek India és Pakisztán között. A militánsok által, Pakisztán támogatásával elkövetett terrorista támadások adták a bizalmatlanság alapjait a két ország között. Afganisztán esetében az ellentmondó stratégiai célok, valamint a széles körben elterjedt 66 RIDD, G: Protecting supply lines In: : Janes Intelligence Rewiew 2003 July p BURGER, K.- COOK, N.- KOCH, A.- SIRAK, M: What went right? In: JDW 30 April 2003 p

53 politikai rétegek szétesését, töredezését eredményezné Pakisztánban és Afganisztánban. bizalmatlanság fogja nehezíteni, hogy egy erős, regionális biztonsági keret legyen kidolgozva. Kelet- Ázsia Jelenleg: hullámzó gazdasági növekedés, drámai erőváltások, nacionalizmus, agresszív katonai modernizáció jellemző, nem csak Kínában, és Indiában, hanem a térségben másutt is. Európa Bármilyen mérőszámot is nézzünk, GDP, kereskedelmi mérleg, transznacionális társasá-gok, vagy a technológiai kapacitást az megállapít-ható, hogy Európa még mindig nagy erőt képvisel. Szub- Szaharai Afrika A erősen fiatal társadalom, kevés az öregedő lakosság aránya, gyors urbanizáció, valamint a középréteg feltörekvése formálja az ütemterveket, a haladás irányát a legtöbb afrikai országban. Különösen a Száhel- övezetben és a Horn-fok környékén éles kihívások elé állítja a kontinens térségeit az erőforrások szűkösségeiből adódóan. Az aktuális folyamatok az országokat két irányba húzzák: gazdaságilag Kína felé, egyébként az USA felé. A folyamatok iránya a gaz-dasági logika elvén műkö-dik, miszerint az integráció mélyítése áll szemben a közvélemény vágyaival, melyek között fontos szerepet foglal el a ragaszkodás az eltérő nemzeti gyökerekhez, valamint korlátozni a mélyebb integrációt. A legtöbb afrikai államnak szembe kell néznie közép illetve magas fokú instabilitással, de a fejlett kormányzat, erőforrás menedzsment, és a gazdasági sokszínűség esélyt ad arra, hogy szilárdabb alapokon álljanak egyes államok. A Száhel- régió, Kongó, valamint Szomáliai lesznek a legveszélyeztetettebbek. A jogállamiság, valamint a katonai modernizáció átláthatósága tudná mérsékelni a biztonsági aggályokat Kínával kapcsolatban. Kína gyengeségeinek felszínre kerülése azonban Pekinget csak még kiszámíthatatlanabbá és agresszívabbá teheti. A szuverenitás hatalmas mértékű közös gyakorlása, megosztása talán túlságosan is távlati cél, irreális. Másrészről az EU tagállamok szoros összetartozásukkal együtt el tudják kerülni a nagyobb politikai és gazdasági zavarokat. Az afrikaiaknak a jövőben lehetőségük fog nyílni arra, hogy válaszszanak a legjobban bevált módszerek és technológiák közül a fejlett világban anélkül, hogy alkalmazkodniuk, vagy újítaniuk kellene rajtuk. Ezek mellett a mecenatúra, a populizmus, valamint a korrupció sokakat csábít és hosszú távú kihívásokként kell számolni velük. 53

54 Latin- Amerika Latin- Amerika és Karibitérség az elmúlt évtizedben mélyreható változások során esett át, beleértve a fenntartható gazdasági növekedést, azonban az ellátások megoszlása továbbra is egyenlőtlen. Oroszország[F1] Az ország leggyengébb pontja a gazdasága. Költségvetése nagymértékben függ az energia bevételektől, ezeknek azonban csak csekély százalékát forgatják vissza a gazdaság modernizálására. Az elöregedő munkaerő az, ami rányomja bélyegét a gazdasági növekedésre. Az évi átlagos 4%-os reál- GDP növekedéssel a középosztály száma jelentősen emelkedett. A régióban a nők, a bennszülött lakosság, illetve a kisebbségi csoportok mind politikailag mind gazdaságilag nagyobb részvételt értek el.. Oroszországnak fejlesztenie kell a környezetet, hogy az kedvező legyen a nemzetközi befektetések számára. E mellett lehetőségeket kell teremtenie az orosz készáruk exportjának érdekében. A világgazdasági növekedés üteme lesz a kulcsfontosságú tényező amely befolyásolja a latinamerikai áruk, a munka-erő, valamint egyéb szolgáltatások fejlődését. A második kulcsfontosságú tényező gazdasági fejlődés mértéke, mely nyereségének felhasználásával a latinamerikaiak pozícionálni tudják magukat. Oktatási befektetések, piacnyitási reformok, fokozott jogállamiság, valamint a kormányzati kapacitás fejlődhet. Oroszország viszonyulása a Nyugat illetve Kína felé nagymértékben befolyásolni fogja, hogy az ország a stabilitás felé mozdul-e el a jövőben, illetve konstruktív globális szereplővé válik-e. A negatív szerepet a csökkenő életszínvonal fémjelzi, mely megfelelő táptalajt biztosít a nacionalista érzelmeknek. Forrás: Global Trends 2030: Alternative Worlds a publication of the National Intelligence Council p számú táblázat Az USA geopolitikai irányvonalai és a biztonsági térségek sorrendje A nemzetközi és regionális biztonság erősítése részben érdekességképpen más felsorolást találunk a geopolitikai és geostratégiai térségekkel kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Katonai Stratégiában. A felsorolás Észak-Amerikát, a Karib térséget, a Közép Keletet Afrikát előbb, míg Európát később, csak e térségek után említi. A nemzeti katonai célok összehasonlítása a 2007-es dokumentummal, egyértelműen mutatja, az amerikai katonai vezető szerep újradefiniálásának az igényét. Az új elvek Amerika vezető szerepét hangsúlyozzák, de már sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a regionális partnerekre, szövetségesekre, a nemzetközi szervezetekre. 54

55 Az ellenség legyőzése helyett az elrettentés és a visszatartás került előtérbe. Az amerikai katonai erő nyilván csak egy elem a sok eszköz közül, és nem lehet minden biztonsági kockázat, kihívás, fenyegetés megoldásának eszköze a XXI. században. A térségek felsorolásánál a korábbi euró-atlanti partnerségről a prioritás áttevődött az Ázsia térségekre. Ahhoz hogy a reális katonai elrettentést és a védelmet meg tudja valósítani, a számára stratégiai prioritást jelentő térségekben, a későbbiek folyamán átcsoportosításokra, a folyó műveletek befejezésére lehet szüksége Magyarország biztonsági dimenzióinak értékelése Hazánk biztonsági dimenzióinak értékelésénél a biztonsági kihívások demográfiai mutatók alapján közép- (5-10 év) és hosszú távon (15-20 év) az ország érdekeire közepes és magas fenyegetést jelent hazánk elöregedése, a fogyó nemzet kategória. Migráció tekintetében közepes, a kábítószer elleni küzdelemben alacsony fenyegetettségként kell értékelnünk ezt a veszélyforrást. A terrorizmus 68 mint a fenyegetések legmagasabb szintű foka, középtávon nem, de hosszabb távon közepes valószínűséggel, magas fenyegetést jelent társadalmunk számára. /Szerkesztette. Resperger István/ 12.számú ábra A további területek megítélésében a kockázatok katonai dimenziója nem számolhatunk közvetlen környezetünkben nagyméretű fegyveres konfliktus 69 bekövetkezésével. Közép és hosszú távon regionális fegyveres konfliktusok 70 kialakulásának közepes valószínűsége és 68 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról30. pont. 69 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 27. pont.. 70 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 27. pont 55

56 magas fenyegetést okozhat az ország érdekeinek érvényesítésében. A korlátozott célú destabilizációs agressziót középtávon nem zárhatjuk ki, illetve fenyegetését az ország értékeire és érdekeire magas szintre kell besorolnunk. A tömegpusztító fegyverek elterjedése 71 akkor jelenthet reális fenyegetést, ha olyan országok kezébe kerül tömegpusztító fegyver és hordozó eszköz, akik a mi szövetségi rendszerünkkel (NATO, EU) ellentétbe kerülnek és azt a fajta eszközt nyomásgyakorlás és reális elrettentő eszközként alkalmazhatják. /Szerkesztette. Resperger István/ 13.számú ábra A katonai nyomásgyakorlás bekövetkezhet, ha környezetünkben lévő nagy katonai potenciállal rendelkező ország valamilyen politikai, gazdasági vagy egyéb cél elérése érdekében hazánkra fegyveres, rendvédelmi, vagy számítógépes hadviseléssel erőt alkalmaz, vagy kilátásba helyez. Egy valószínűleg bekövetkezhető extrémista terrorista támadás 72 főként hazánk nemzetközi szerepvállalása kapcsán alakulhat ki, ha a csoportok Magyarország missziós szerepvállalása kapcsán országunk polgárait fenyegetik. Kibertámadás 73 a világ bármely pontjáról indítható, magas károkat okozó, az ország 71 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 29. pont. 72 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 30. pont. 56

57 infrastruktúráját, vezetési-, politikai-, illetve bankrendszerét fenyegetheti már rövidtávon, magas károkozó képességgel. /Szerkesztette. Resperger István/ 14.számú ábra A szélsőséges társadalmi csoportok tevékenysége 74 az ország demokratikus berendezkedését, államrendjét, a stabilitást, jólétet fenyegethetik hosszabb távon közepes nagyságrenddel Összegzés A globális kihívások közé tartozik a Föld népességének növekedése. Jelenleg több mint 7 milliárd ember él a Földön, de ez 2050-ig 9,3 milliárd fő lehet. A legnagyobb gondot Európa népességének csökkenése, Afrika és Dél-Ázsia igen gyors demográfiai növekedése okozza. A világnak új energiahordozókra lesz szüksége, a növekvő lakosság élelmezése egyre nagyobb gondot jelent, amit tovább nehezít a vízproblémával küzdő országok helyzete. Az ország migrációs szempontból elsősorban tranzit, és célországgá vált. A beáramlás volumenét - jelenleg évi kb. 5 ezer, 10 év átlagában ezer - tekintve, ez a 73 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 31. pont. 74 Lásd:Nemzeti Biztonsági Stratégia A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 38. pont. 57

58 szám egyelőre nem fenyeget a toleranciaküszöb túllépésével. Valószínű, 2030-ig is emelkedni fog a Magyarországot célországként választó migránsok száma. A hagyományos fegyverzet terjedése, és a csúcs technológia eljutása ahhoz a néhány államhoz, amely motivált a fegyverkezésre és ehhez gazdasági erőforrásokkal is rendelkezik, meggyorsul, mert a fegyverek és katonai jelentőségű technológiák gyorsan terjedhetnek. A modern iszlám irányzatok útkeresése mellett civilizációjuk négy fő előretörési irányát kell a többi kultúrának figyelembe venni[f2]e; Az új típusú terrorizmus megjelenése és véres akciói, valós fenyegetéssé váltak a társadalmak számára. Az 1993-tól végrehajtott akciók mérete, száma, valamint a cselekmények módszerei megváltozott terrorista filozófiára utalnak. A terrorista csoportok fő célpontjai egyre inkább a "szabad világ" jelképei, az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeseinek érdekeltségei, katonai, diplomáciai kirendeltségei és lakossága lett; A számítógépes hadviselés (cyber-terrorizmus) előre megfontolt, megtervezett, politikailag motivált erőszakos cselekmény, melyet nem háborúban, különböző jellegű célpontok (civil lakosság, hadsereg, politikai és gazdasági rendszerek, egyes objektumok) ellen, a célpontok által telepített számítógépeken, különböző hálózatokon keresztül hajtanak végre. Az ilyen típusú akciók növekedésével számolhatunk. A vallási, etnikai, gazdasági vagy politikai nézeteltérésekből származó államon belüli és államok közötti konfliktusok száma növekedhet. A konfliktusok megoldását elsősorban az Egyesült Nemzeteket Szervezete és a regionális szervezeteket látják el. A fegyveres konfliktusok jellemzője lett az aszimmetria, ahol a nem állami szintű szereplők fegyveres konfliktusokban veszélyeztetik a saját és más ország lakosságát. 58

59 Felhasznált irodalom ÁGH ATTILA: Konfliktusok, háborúk Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, p. BALOGH ANDRÁS: A nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok. In: Külpolitika, 1997/2. tavasz pp BIBÓ ISTVÁN: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága In: BIBÓ ISTVÁN: Válogatott tanulmányok II. Magvető Kiadó, Budapest, p. BOUTROS, BOUTROS - GHALI: An Agenda for Peace (Békeprogram) Magyar ENSZ Társaság Budapest p. BRETTER ZSOLT- DEÁK ÁGNES: A nacionalizmus. Eszmék a politikában Tanulmány Kiadó, Pécs, p. CSABAI GYÖRGY: A béke, a konflik-tus és a háború kérdései a XXI. század hajnalán In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. pp DEÁK PÉTER: A biztonságot fenyegető kihívások, konfliktusok, válságok, háborúk In: Védelmi Tanulmányok 1997/3. pp FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszé-lyeztető tényezők In: Biztonságpolitika (szerk: GAZDAG FERENC) pp HOBSBAUN, ERICH J.: A nacionalizmus kétszáz éve (Előadások) Maecenas Kiskönyvtár, p. HIVData/GlobalReport/2008/2008_Global_repo rt.asp) (Letöltés ideje: ) KENDE ISTVÁN: Napjaink százhúsz háborúja ( ) Akadémiai Kiadó Budapest, p. KENNEDY, PAUL: A XXI. század küszöbén Napvilág Kiadó, Budapest, p. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A közép-európai térség és Magyarország biztonságát fenyegető veszélyek az 1990-es években Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Budapest, p. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A válságkezelés aktuális problémái. In: Akadémiai Közlemények, 1994/ pp KŐSZEGVÁRI TIBOR: Hadviselés a XXI. században In: Hadtudomány, 1999/1. pp MATUS JÁNOS: Válságkezelés és konfliktusok megelőzése. In: Új Honvédségi Szemle 1995/10. pp Military Balance 2012/2013 (szerk. NEAMAN, RACHEL) The Institute for Strategic Studies London, p. LUND MICHAEL S.: Preventing Violent Conflicts. (Strategy for Preventive Diplomacy) United Stated Institute of Peace Press, Washington D. C p. MÜLLER, HARALD: Konflikt eine Betrachtung (Konfliktus vizsgálata) In: Truppendienst, 1993/1 pp OPITZ, PETER J.: Weltprobleme (A világ problémái) Isar Druch und Verlag, München, SHEENAN, JOHN J.: A XXI. század biztonságpolitikája In: Új Honvédségi Szemle 1997/5. pp SZTERNÁK GYÖRGY: A válságkezelés, a fegyveres erők megváltozott feladatai Jegyzet, Budapest p. SIPRI Évkönyv Armaments, Disarmament International Security. Stockholm International Peace Research Institute Oxford University Press Oxford, p. RESPERGER István: A fegyveres erők megváltozott feladatai a katonai jellegű fegyveres válságok kezelése során (Doktori (phd) értekezés Budapest, 2002.) 180 p. RESPERGER István: Az iszlám világ és hatása a biztonságra, ZMNe egyeteni jegyzet, Bp ) 154 p. (Letöltés ideje: ) ZSUGA János: Magyarország energiabiztonsága, előadás az Energiabiztonság, nemzetbiztonság konferencián Budapest, NKE,

60 Dr. habil. Kis-Benedek József 3. A nemzetbiztonsági szolgálatok előtt álló kihívások A transznacionális kihívások közül a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek proliferációja, a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés, a fegyvercsempészet és a pénzmosás tekinthető a legmarkánsabb fenyegetésnek, amelyek szinte valamennyi nemzetbiztonsági szolgálatot érintenek. A kihívások határokon átnyúlóak, geopolitikai és technológiai jellegűek, így nyilvánvalóan az ellenük folytatott küzdelem is csak nemzetközi lehet, mégpedig a nemzetbiztonsági és rendvédelmi erők szoros hazai és nemzetközi (partnerszolgálati) együttműködésével. Nyugati felfogás szerint a mai világot két meghatározó fenyegetés uralja. Az egyik fenyegetés a politikai szélsőség, amely terrorista csoportok, illetve normális működésre képtelen országok tevékenységében nyilvánul meg. A másik fenyegetés a tömegpusztító eszközök proliferációja, amelyet egyes államok, vagy terrorszervezetek igyekeznek kiválasztott célok ellen felhasználni. Ez a fenyegetés a hidegháború vége gyakorlatilag 1991, a Szovjetunió szétesése óta létezik. Mindkét fenyegetés a maga természetében transznacionális jellegű. Az iszlám radikális terrorista szervezetek transznacionálisak és támadásaikat bázisaiktól távol hajtják végre, méghozzá többnyire látványos módon. A tömegpusztító eszközök proliferációját végrehajtó szervezetek szintén transznacionálisak, a tudományos ismereteket, a forrásokat, végső soron a katonai erőt helyezik át egyik országból a másikba. Nem véletlen, hogy a transznacionális fenyegetések felderítése valamennyi nemzetbiztonsági szervezet számára meghatározó feladatként jelentkezik, az adatszerzés és az elemzés értékelés területén egyaránt. A kihívást elsősorban az adatszerzés jelenti, annak is főként a módszere. Az európai nemzetbiztonsági szolgálatok előtt álló kihívások Az elmúlt években számos vélemény hangzott el a nemzetbiztonsági szolgálatok új feladatairól. Ez alatt az 1990-es években elkezdődött új kihívásokat értjük, amelyek a bipoláris világ megszűntével kezdődtek. Ezek a kihívások léteztek a hidegháború időszakában is, de háttérben voltak. Példa erre 1990-ben Irak inváziója Kuvait ellen, majd az első iraki háború, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlása után a határnyitások, és nem utolsósorban az etnikai konfliktusok a Balkánon és Afrikában. Ez a nemzetbiztonsági szolgálatok számára új kihívásokat, egyben az azokhoz való alkalmazkodási igényt is jelentett. A nemzetbiztonsági szolgálatok számára a legnagyobb csapást azonban 9/11 okozta, amelyet nem jeleztek előre (hogy miért, azt már könyvtárnyi irodalom taglalja), s egyben bizonyította, hogy fanatikus emberek mekkora károkat tudnak okozni, ettől kezdve a légitársaságok, repülőterek biztonsági megítélése is más elbírálás alá került. A politikának nemzeti és nemzetközi szinten gyorsan kellett reagálni. A nemzetbiztonsági szolgálatok számára Európában a kihívások valójában nem újak. Az elmúlt húsz évben találkozhattunk velük, a probléma az, hogy megoldani máig sem sikerült. Ezek az alábbiak: 60

61 a vallási eredetű nemzetközi terrorizmus; a tömegpusztító fegyverek elterjedése; az állami struktúrák szétesése egyes országokban; a szervezett bűnözés. A vallási eredetű terrorizmus az Egyesült Államok Nairobiban és Dar es-salaamban működő nagykövetségei elleni támadással kezdődött, és nagy valószínűséggel még jó néhány évig fenyegetni fogja a világot. Felelős a világ számos területén elkövetett merényletekért. Alapvetően harcot jelent a nyugati életforma és az iszlám modernizálása ellen. Stratégiai célja a nyugati és minden egyetemesen elismert érték visszaszorítása (beleértve a mérsékelt iszlámot is, akik a szemükben hitetlennek számítanak), a politikai rendszerek gyengítése és helyettük a fundamentalista iszlám bevezetése. Ennek eszköze az aszimmetrikus hadviselés. A világ két részre osztása (hívők és a legyőzendő hitetlenek) szolgál ideológiai alapként a dzsihád számára minden olyan céllal szemben, amely a hitetlenekhez kötődik. Ide tartozik elsősorban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, de a kontinentális Európa is. Az eredményt a merényletek mutatják, de óriási hiba lenne a fenyegetettséget a végrehajtott merényletek számából megítélni. Nagyszámú merényletet sikerült megelőzni és időben felszámolni, ami elsősorban a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség munkájának köszönhető, és amiben természetesen benne van a nemzetközi együttműködés is 1. Nagy biztonságpolitikai kihívást és egyben feladatot jelent a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a tömegpusztító fegyverek és azok hordozóeszközeinek elterjedése. A cél annak megakadályozása, hogy ezeket továbbadják főleg nem állami tényezőknek, illetve terrorcsoportoknak. A nemzetközi közösség alapvető érdeke, hogy a vegyi és biológiai fegyvereket legalább az 1990-es évek szintjére szorítsák vissza, Irán és Észak-Korea nukleáris törekvéseit pedig megakadályozzák. Ennek a folyamatnak a figyelemmel kísérése és korai előrejelzése a hírszerző szolgálatok alapvető feladata. Ez a globalizált világban, ahol gyorsan fejlődő ipari kapacitásokkal, az egész világot átfogó szállítói kapcsolatokkal, széles körű fejlett technológiával találkozunk, nem egyszerű feladat. A fejlett ipari országokban az exportellenőrzés, a kritikus áruk szállítására, a gyártási eljárások továbbadására bevezetett korlátozások nem elegendőek. Sürgető az ellenőrzési rendszerekbe eddig be nem vont országok bevonása, elengedhetetlen az export ellenőrzését végző szakemberek tudásának felhasználása. Ehhez a körhöz hozzá kell számolni a nemzetbiztonsági szolgálatokat is. Az állami struktúrák szétesése egyben fenyegetést jelent a regionális biztonságra is. Államigazgatási szervek esnek szét, rendvédelmi szervezetek haderők dezorganizálódnak, elterjed az erőszak, az eseményeket nem állami tényezők diktálják. Európában eddig is találkozhattunk törékeny államrenddel, állami erőszakszervezetek eróziójával, sőt államok szétesésével, amire jó példa a Balkán, a Kaukázus térsége, vagy éppen a kapcsolódó Észak-Afrika. Egy állam belső szétesése veszélyeztetheti a globális biztonságot, ezt mutatja Afganisztán példája. Egy állam szétesésére és emiatt egy globális fenyegetésre jó példa a Szomália partjai közelében tapasztalható tengeri kalózkodás, ami területileg már jóval túlnő a part menti vizeken. Erre a nemzetközi közösségnek meg kell adnia a választ, ennek során azt is tapasztalhattuk, hogy a közös érdek közös cselekvést is eredményez. 1 A témával kapcsolatban részleteiben lásd az Europol évente kiadott TE-SAT (European Terrorism Situation and Trend Report) jelentéseit. 61

62 Az államok szétesése érinti a nemzetközi politikát is, hiszen több mint két milliárd ember él állami keretek között. A szétesett államok további destabilizációhoz, gazdasági és szociális elszegényedéshez járulnak hozzá. Az ehhez kapcsolódó veszélyek viszont rombolják a globális biztonságot, mert konfliktusok törhetnek ki, egész térségek destabilizálódhatnak, terrorszervezetek alakulhatnak, amelyek kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez, emberek óriási tömegei válhatnak menekültekké. Stratégiai követelményként jelentkezik a folyamat időbeli észlelése (nemzetbiztonsági szolgálatok), megelőzése (válságkezelő mechanizmusok) és lehetőség szerinti megállítása. Az EU és a nemzetközi közösség az elmúlt években sikeresen állította meg államok széthullási folyamatait, elegendő Bosznia-Hercegovinát, Koszovót, vagy akár Afganisztánt említeni. Optimális esetben a közrend stabilizálódik, mielőtt az eszkaláció elkezdődne ban az EU kongói missziója az ország további szétesését akadályozta meg. A szétesési folyamat időbeni felismerése a nemzetbiztonsági szolgálatok feladata, a nemzetközi együttműködés pedig ezt a munkát hatékonyan segítheti. A demokratikus államok működését komolyan fenyegető jelenség a szervezett bűnözés és az ahhoz kapcsolódó pénzmosás. A kábítószer kereskedelemből származó mérhetetlen pénzek célirányos felhasználása a demokratikusan választott kormányok fokozatos gyengüléséhez, leépüléséhez vezethet. Ilyen tendenciát figyelhettünk meg az 1980-as és 1990-es években több dél-amerikai országban. A szervezett bűnözés az egyik legnagyobb kihívás a nemzetközi közösség számára, ugyanis az üzleti beavatkozásaikat úgy alakítják, hogy az illeszkedjen az állami tevékenységhez. Vonzó bevételi forrásként jöhet számításba az emberkereskedelem, a szervkereskedelem, a hagyományos kábítószer-kereskedelem, a védelmi pénzek begyűjtése, az illegális szemételhelyezés és a számítógépes csalások. A felsorolt tevékenységek komoly fenyegetést jelentenek az európai biztonság számára is, tehát ellenük a nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a rendvédelmi szerveknek fel kell venniük a harcot. Az európai belső határok eltűnése ezt a tevékenységet nehezíti, ugyanakkor közös kül- és biztonságpolitikáról és oszthatatlan Európáról beszélhetünk. Az európai nemzetbiztonsági szolgálatok számára kihívást jelent: a munkafeltételek megváltozása, a gazdaság globalizálódása növekvő mennyiségű áru, szolgáltatás és információ áramlását eredményezte. A határok átjárhatóvá váltak, a pénz és áruk szállítása, illetve az utazások nehezen ellenőrizhetők. A nemzetgazdaságok függenek a nemzetközi gazdaságtól, sebezhetővé válhatnak, ami újabb biztonsági kihívásokkal is jár. Hasonló jelenségeket tapasztalunk a technikai fejlődésben, a kommunikációs eszközök fejlődése pedig közelebb hozza egymáshoz a világ országait. Ebből az következik, hogy földrajzilag távol lévő válságoknak hatása lehet Európa biztonságára. Kétségkívül igaz, hogy elsősorban a válságterülethez közelebb fekvő államok érintettek, közvetve azonban egész Európa érintett lehet. Ilyen például egy válság következtében kialakult menekülthullám, vagy az illegális migráció. Az Internet és a hozzá kapcsolódó technológia fejlődésének is messze ható következményei vannak a biztonsági kérdésekre. Sajátosságai, nemzetközisége és különösen technikai lehetőségei különös kihívást támasztanak a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben. Az iszlám terrorszervezetek olcsó és mindig rendelkezésre álló kommunikációs és propagandaeszközként használják fel, amely a radikalizálódás növekedése szempontjából sem becsülhető le. A szervezett bűnözés számára az Internet eszközként szolgál pénzügyi átutalások bonyolítására. Az információs és kommunikációs eszközök ugyanakkor függőséget és sebezhetőséget is előidézhetnek. Szélsőségesek és terroristák, pénzügyileg motivált bűnözők kibertámadásainak kivédése folyamatos kihívást 62

63 jelent. Ez is fontos együttműködési terület a nemzetbiztonsági szolgálatok számára. A technikai lehetőségek fejlődése miatt könnyen macska egér játék alakulhat ki, amelyben csak remélni lehet, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok nem a macska szerepét játsszák el. A nemzeti szolgálatok alkalmazkodása az új kihívásokhoz és fenyegetésekhez Évek óta elfogadott tény, hogy az említett kihívások csak nemzeti szinten nem győzhetők le. Minden nemzeti törekvés ellenére is sikerre csak akkor lehet számítani, ha létezik egy szűk, kölcsönös bizalmon alapuló nemzetközi együttműködés. A nemzetközi együttműködés viszont nem pótolja a hazai erőfeszítéseket, következésképpen tehát az európai nemzetbiztonsági szolgálatok először nemzeti szinten kíséreltek meg alkalmazkodni a kihívásokhoz. Ennek eredményeképpen logikus az is, hogy a különféle fenyegetések miatt különböző sorrendeket állítottak fel. Általánosságban megállapítható, hogy a legtöbb szolgálatnál előkelő helyre került a szervezett bűnözés elleni küzdelem. Jelentős energiát vett igénybe valamennyi szolgálatnál a balkáni konfliktus és annak következménye, majd Irak és Afganisztán, ahol a katonai erők alkalmazásra kerültek. A nemzetközi békeműveletekben nemcsak a katonai, hanem a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok is aktívan részt vesznek, a kihívások pedig teljesen újak. 9/11 tartós kihívást jelent valamennyi szolgálatnak. A szervezeteken belül külön részlegek kerültek kialakításra, amelyek a terrorizmus, mindenekelőtt az iszlám terrorizmus, később az adott országon belüli terrorizmus különböző aspektusaival foglalkoznak. Sajátosságként vehető figyelembe az is, hogy a szolgálatok is közelebb kerültek egymáshoz nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Megváltoztak a jogosítványok is, újabb adatbázisok kerültek kialakításra. Elkezdődött egy reformsorozat, megnövelték a pénzügyi költséget, ezzel párhuzamosan technikai korszerűsítésekre is sor került, továbbá lényeges szigorításokat vezettek be a légi közlekedés biztonságának erősítése érdekében. Felhasznált irodalom: Anthony H. Cordesman: International Cooperation in Counterterrorism: Redefining the Threat and the Requirement. Center for Strategic and International Studies, March 11, Dr. Stephen Pullinger: European Security in 2020: Threats, Challenges and responses. European Security Review, March International Journal of Intelligence and Counter-Intelligence. Vol. 22, Number Kis-Benedek József: Az európai biztonság és stratégia az Európai Unió és a NATO új kihívások előtt, közép-európai kitekintéssel. Magyar Minőség, XV. évfolyam X. szám, július. Richard A. Best, Jr.: Intelligence and Law Enforcement: Countering Transnational Threats for the US. 63

64 Dr. Kovács Zoltán András Dr. Regényi Kund 4. Biztonsági tudatosság: humán kockázatok, technikai kockázatok Ellenérdekelt titkosszolgálatok, de legalábbis titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának célpontjává válni legtöbbünk számára nem tartozik a lehetőség, pláne nem a valószínűség birodalmába. Ez azonban a valóságban sajnos másként van: a magyar közszolgálati szféra munkatársaként tisztában kell lennünk azzal, hogy olyan ismeretek és döntési lehetőségek birtokában vagyunk (vagy pályánk során egyszer lehetünk) melyek nagyon is vonzó célponttá tesznek minket ellenérdekelt titkosszolgálatok, vagy ilyen módszereket alkalmazó nem-állami szereplők számára. E fejezet célja, hogy bemutassa a mindennapjainkban, életvitelünkben potenciálisan megtalálható kritikus mozzanatokat, melyeket az ellenfél kihasználhat, illetve, melyek elkerülésével jelentősen csökken annak valószínűsége, hogy ellenérdekelt törekvések célpontjává válhatunk. Ezeket betartva, sokat tehetünk saját, ezen keresztül az ország, a haza biztonságáért. Egyszerű példa: gépkocsink ajtajának következetes bezárásával, a gyári indításgátló mellé további biztonsági kapcsoló beépítésével jelentősen csökkenthetjük autónk ellopásának esélyeit mivel a kockázat a tolvaj számára nagyobb lesz annál, mint amekkorát vállalni akar. Hogy a fenyegetést helyesen értékeljük, tisztában kell lenni néhány fontos körülménnyel. Az első, hogy a titkosszolgálati munkában jártas szakemberek, a sajátos titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazása nem állami monopólium, hanem lényegében közkincs. Ezt az eszközrendszert alkalmazza, alkalmazhatja az oknyomozó újságírás éppúgy, mint a gazdasági-politikai érdekérvényesítés, a szervezett bűnözés vagy a terrorszervezetek, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a klasszikus állami titkosszolgálatok között is akadnak ellenérdekeltek. Amikor tehát ügyelünk a biztonságra, valós és valószínű problémákat előzünk meg, nem egy öncélú és idejétmúlt dogmának hódolunk. Önáltatás az a gondolat, hogy nem vagyunk elég fontosak, érdekesek vagy izgalmasak ahhoz, hogy éppen minket próbáljanak meg megkörnyékezni információkkal nemcsak a döntéshozók rendelkeznek: a háttérben a döntések előkészítésével foglalkozók éppolyan, ha nem vonzóbb célpontot jelentenek, mint azok, akik mindenki számára láthatóan meghozzák azokat. És ne feledjük: az ellenérdekelt fél hosszú távon szakmai zsargonnal élve perspektivikusan - gondolkodik. Ne gondoljuk, hogy felismerjük az ellenérdekelt felet és valós szándékait. Az ellenfél nem visel jól felismerhető megkülönböztető jegyeket. Valószínűbb, hogy érdeklődése őszintének, esetleges támogatása érdekektől mentesnek, a vele való informális együttműködés ártatlannak és hasznosnak látszik egészen addig, amikor a nem már nem valós lehetőség számunkra. És a tét nagy: az egyén szintjén a becsület, a karrier, a család. A közösség szintjén pedig a valós nemzeti önrendelkezés, a tisztességes verseny, a biztonság. E problémák megelőzhetők az alább vázolt ajánlások figyelembe vételével és 64

65 kompetens szakemberek, a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársainak tájékoztatásával, meghallgatásával, segítségük kérésével és elfogadásával. Beszélgetés, kommunikáció A szakmájáról, hivatásáról legtöbbünk szeret beszélni. Néha nehéz is abbahagyni ebéd vagy kávézás közben, esetleg munka után. De gondoljunk arra, hogy ez másoknak is mennyire érdekes lehet akiknek pedig az elmondottakhoz nincs köze. Ezért tartsuk szem előtt: munkáról nyilvános helyen, étteremben, büfében, szaunában stb. lehetőleg ne, vagy csak a legszükségesebbről beszéljünk. Nem túlzás elvonulni, bezárkózni, ha fontos dolgokról tárgyalunk. Nem túlzás elhallgatni, ha idegen vagy pl. a pincér lép hozzánk. Nem túlzás idegenekkel szemben tartózkodónak lenni még olyan helyen, pl. szakmai konferencián is, ahol ez kifejezetten nehéz. Nem túlzás halkan beszélni különösen, ha telefonálunk. És egyáltalán: nem túlzás megválogatni beszélgető partnereinket. Ezzel át is tértünk az elektronikus úton (emaliben, sms-ben, telefonon, stb.) folytatott kommunikációra. Tartsuk szem előtt: amit ily módon közlünk, elmondunk, azt legalábbis potenciálisan más is hallja. Mondanivalónk hosszát, mélységét, konkrét tartalmát igazítsuk ehhez a körülményhez. Minősített ismeretet soha ne közöljünk ilyen módon! Közösségi oldalak, szociális média A közösségi oldalak nemcsak az osztálytalálkozók jó szándékú megszervezőinek nyújtanak nehezen pótolható segítséget. Embertársaink önként nyilvánosságra hozzák lakhelyüket, munkahelyüket, családjukat, hivatásukat, hobbijaikat, elutazásuk és visszatértük napját, baráti körüket a sor szinte a végtelenségig folytatható. Ez valóságos eldorádó az ellenérdekelt fél számára, hiszen nem tettek mást, mint jól emészthető formában bemutatták neki, hogy miben lehetnek a hasznára, milyen csatornákon juthat el hozzájuk, és milyen módszerekkel nyerheti meg őket magának. Tény, hogy manapság a szociális média bizonyos felületein való jelenlét nem, vagy csak alig kerülhető el. Mégis, érdemes, sőt, tanácsos nagyon alaposan átgondolni milyen jellegű és mélységű információt osztunk meg, érdemes megfontolni kinek adunk hozzáférést adatainkhoz, és mennyire segítünk elő másokat, hogy kikövetkeztessék a kapcsolatot a virtuális és a valódi világ között. Számítógép, notebook, mobil adattároló eszköz A számítógép, pláne, ha hordozható, elképesztő módon megkönnyíti a munkát és a szórakozást egyaránt. Ezért elmondható, hogy notebookunk mintegy eszenciája, tömény kivonata életünknek, munkánkról, szórakozásunkról és kapcsolatainkról egyaránt hiteles és pontos képet ad. És mivel az elektronikusan tárolt információ gyorsan másolható, nem is kell feltétlen ellopni ahhoz, hogy illetéktelenek is hozzáférjenek az ott tárolt ismeretekhez. Ezért tartsuk be mindig rigorózus pontossággal a számítástechnikai biztonsággal kapcsolatos tanácsokat, irányvonalakat (jelszó, wifi-jelszó, idegen pendrive, vírusirtó, tűzfal, belső naplók, kuka törlése, biztonságos internethasználat alapelvei, web shopping, javítás megbízható helyen, selejtezés ellenőrizhető módon, stb.). Ne hagyjuk őrizetlenül laptopunkat, mobil adathordozónkat (ruhatár, szállodai szoba, öltözőszekrény ). Fontoljuk meg, vajon tényleg feltétlenül szükséges-e elvinnünk magunkkal haza vagy nyaralni. Vegyük 65

66 mindig nagyon komolyan, ha notebookunk ne adj Isten, eltűnik. Ne örüljünk felhőtlenül, ha esetleg hirtelen megkerül. A konkrét anyagi káron túl mindig mérlegeljük, milyen következményekkel járhat a rajta tárolt ismeretek elvesztése, illetéktelen kezekbe jutása. Fenti megfontolások fokozottan érvényesek, ha külföldön tartózkodunk. Jegyzetfüzet, határidőnapló Az elektronikus jegyzetfüzetekre elmondottak analóg módon a papíralapú feljegyzésekre is igazak. Minél precízebben jegyzetelünk munkaértekezleteken, feladatmeghatározások alkalmával, annál több értékes információt szerezhet az, aki illetéktelenül elolvassa azokat. Az efféle jegyzeteinket ne vigyük ki munkahelyünkről. Hasonlóképpen, szakmai problémákkal kapcsolatos gondolatainkat lehetőleg munkahelyünkön vessük papírra. Munkahelyünk, szolgálati helyünk belső viszonyaira, munkatársainkra és vezetőinkre vonatkozó ismereteinket, nézeteinket, ha lehet, egyáltalán ne foglaljuk írásba! Iratkezelési szabályok A hivatali lét és az iratkezelés egymást feltételező kategóriák. Mégis, egy igényesen szervezett és következetesen megvalósított iratkezelési rend első pillantásra nehezen betartható, idejétmúlt, a gyors és hatékony munkavégzést akadályozó körülményként jelenik meg szinte mindenki számára. Tartsuk azonban szem előtt, hogy az iratkezelési, különösen a minősített iratkezelési szabályok alapos ismerete, pontos betartása számos kellemetlenségtől kímél meg minket, míg a problémakör felületes, nagyvonalú kezelése előbb-utóbb nagyon megbosszulja magát. Ehelyütt fontos leszögezni, hogy az iratkezelési rendszereknek nemcsak a betűjét, de a szellemét is szükséges betartani. Ennek értelmében: - támogassuk az iratkezeléssel megbízott kollégák munkáját; - ne engedjünk a kísértésnek, és mindig az iratkezelő ponton vegyük át az iratokat; - a munkapéldányok számát korlátozzuk a lehető legszükségesebbre; - a fogalmazványokat, piszkozatokat következetesen semmisítsük meg; - törekedjünk arra, hogy gondolatainkat, véleményünket lehetőleg iktatott és szükség esetén szabályosan minősített iratokban rögzítsük; - ne készítsünk fekete másolatokat magunknak, de másnak se; - soha, de tényleg soha ne hagyjunk elöl, még rövid időre sem, minősített iratot, pláne ne vigyük haza magunkkal azt; - végül, de nem utolsósorban tegyük mindig szóvá, ha az iratkezelési szabályok megsértését észleljük. Az eddigiekben megfogalmazott tanácsok elsősorban a konkrét ismeretek kiszivárgásának meggátlása szempontjából fontosak. A következőkben néhány olyan szempontot villantunk fel, melyek betartásával elkerülhető, hogy tudatosan vagy véletlenül, haszonért vagy félelemből az ellenérdekelt fél eszközévé, segítőjévé váljunk. 66

67 Szenvedélyek A szerencsejáték, a tudatmódosító szerek (különös tekintettel az alkoholra), az állandó párkapcsolaton kívüli nemi kapcsolat zsarolhatóvá tesz bennünket. Nagyon könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk olyan valakivel, valakikkel szemben, akinek valódi hátterét, szándékait nem ismerjük, és e téren a túlzott optimizmus nem helyénvaló. Ne gondoljuk, hogy ellenállhatatlanok vagyunk, mikor a másik nem szemrevaló képviselője hirtelen elkezd érdeklődni irántunk. Lehet, hogy ez a dolga. Ne örüljünk, amikor egy kaszinóban hirtelen nagyvonalú hitelt adnak nekünk a játékhoz. Lehet, hogy már tudják, mit kérnek majd cserébe. (És ez esetben a szerencse nem lesz forgandó stabilan a bank oldalán lesz, és nem véletlenül! A kábítószer-élvezet bűncselekmény bizonyára sok mindenre hajlandók leszünk, hogy ennek napvilágra kerülését meggátoljuk. Alkoholos befolyásoltság állapotában nem vagyunk ura szavainknak, tetteinknek ezt az állapotot pedig nem nehéz előidézni és kihasználni. Egyszóval, bármilyen kispolgárinak tűnik a tanács e problémákat megelőzni lényegesen könnyebb, mint a következményeit kezelni. Hobbi Szegény ember az, akinek nincs hobbija de vannak olyan hobbik, melyeknek igen drága hódolni. Exkluzív sportok, ritka gyűjtőszenvedély, egzotikus utazások mind-mind olyan cél, melynek eléréséért sok mindenki sok mindenre képes. Szívesen viszonzom annak a segítségét, aki hozzásegít ezen céljaim eléréséhez, és sok mindent megteszek azért, hogy tovább hódolhassak hobbimnak. Ez az erős vágy, erős elkötelezettség könnyen manipulálható kihasználható. A hobbijához valóban mindenkinek joga van de ismerjük meg határainkat, és ne lépjük át azokat. Közlekedési-, adó- és vámszabályok Nem kevesen vannak, akik számára fenti szabályok megsértése szinte már a jó modor része, de legalábbis sport. Nagy mulatság, komoly nyereség, csekély kockázat mondják, és amíg idehaza el lehet bújni a többi hasonló gondolkodású között, ebben sajnos valóban van némi igazság. Más a helyzet azonban külföldön: közlekedési- és vámszabálysértéseket nagyon könnyen el lehet követni (különösen az itthoni rossz beidegződések hatására). Ezekre az ellenérdekelt fél külföldön szinte törvényszerűen felfigyel (még kisebb szabálysértéseinkre is), sőt, előszeretettel elő is idézi azokat. A kialakult helyzetet pedig ki lehet használni nyomásgyakorlásra, zsarolásra vagy annak a személynek a megkedveltetésére, aki segít a kialakult kínos helyzet rendezésében. Nagyon kedvesnek fogjuk látni azt, aki hat-nyolc óra után kihoz egy poloskás cellából, sőt, elintézi, hogy megtarthassuk jogosítványunkat és folytathassuk utunkat. Bizonyára szívesen viszonozzuk majd segítségét, kérjen bármit is pedig könnyen elképzelhető, hogy a váratlan közúti ellenőrzés az ő műve volt Az óvatosság ebben az összefüggésben is a bátorság jobbik része. Túlzott közlékenység Saját magunkról általában szívesen beszélünk. Jól eshet kidomborítni fontosságunkat, elpanaszolni vélt vagy valós sérelmeinket, kimutatni éles eszünket, széles körű 67

68 műveltségünket, eldicsekedni befolyásos rokonainkkal, barátainkkal, közösen álmodozni titkos vágyainkról, céljainkról a szakmában vagy a magánéletben. Még abban az esetben is nagyon válogassuk meg azonban, kikkel szemben vagyunk ily közlékenyek, ha tulajdonképpeni munkánkról, esetleg a ránk bízott titkokról egy szót sem szólunk. (Ilyet soha nem tennénk vagy mégis?) Hiszen tulajdonképpen nem teszünk mást, mint térképet adunk a másik kezébe saját magunkról, tálcán kínálva a lehetőségeket személyünk megnyerésére vagy megzsarolására, a másik fél megkedvelésére. (És az effajta barátság soha nem önzetlen!) Lehet, hogy mi őszinték vagyunk, és nincsenek hátsó szándékaink de ezt beszélgetőpartnerünkről nem mindig, sőt, általában nem tudhatjuk. A visszafogottság, a türelem, a helyes önértékelés hosszú távon ebben az esetben is kifizetődőbb. Szívességek elfogadása Baráti szívességet visszautasítani sértés. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy rászorulunk a körülöttünk élők kisebb-nagyobb rugalmasságára, segítségére. Természetes, hogy a szívességet viszonozni illik, sőt, kell. Nincs is semmi baj mindaddig, amíg a szívességek nem válnak túlzóvá, egyoldalúvá, mivel ebben az esetben egyfelől függőségbe kerülünk attól, akitől sok szívességet kaptunk (vagy pláne kértünk), másfelől pedig saját magunkra rakunk lelki terheket, hiszen bármit megtennénk, csakhogy viszonozzuk azt a sok jót, amit a másiktól kaptunk. És ez a helyzet bizony el tudja homályosítani a józan ítélőképességet. E helyzetben sem hátrány a kritikus, esetleg cinikus önvizsgálat: vajon ez a sok jó nekem szól, mert ennyire rendes és kellemes ember vagyok vagy esetleg a pozíciómnak, az azzal való visszaéléstől várható előnyöknek? És kezdjünk el gyanakodni, ha a másik nem fogadja el a nem et válaszként. Nem volt szándékunk, hogy sötétebb színre fessük a képet annál, mint amilyen. A felvetett mozzanatok ténylegesen nem lebecsülendő biztonsági kockázatot hordoznak. Ezek elkerülése, csökkentése mindenkinek érdeke. Általános rendezőelvként a tételesen megfogalmazott jogszabályok biztonsági és iratkezelési protokollok, etikai kódexek betartásán túl - elfogadhatjuk az óvatosságot, a türelmet és a visszafogottságot szakmai és magánkapcsolatainkban egyaránt. Ha kételyünk vagy kérdésünk van, ha bármiféle számunkra megnyugtatóan meg nem magyarázható jelenséggel találkozunk, feletteseink értesítésén túl ne habozzunk a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok tanácsát és segítségét kérni. A szolgálatok számára az ellenérdekelt fél a célpont, nem pedig az, aki esetleg hibázott. A szolgálatok rendelkeznek a gyanús jelek megfelelő értelmezéséhez szükséges ismeretekkel, a feltevések ellenőrzéséhez szükséges eszközökkel. Ezeket azonban akkor tudják hatékonyan használni, ha a közösség és az állam szolgálói tájékoztatják őket, együttműködnek velük. Ez az ellenérdekelt fenyegetés elhárításában megmutatkozó közös siker záloga. Felhasznált irodalom: Sasvári Rudolf: Üzleti hírszerzés, avagy az ügynöktartás ABC-je. Bp.,

69 69 Dr. Dobák Imre 5. Az információgyűjtésről általában Napjaink rendkívül összetett külső környezetéből számtalan biztonsági kockázat, kihívás, és fenyegetés éri társadalmunkat, amelyek nem nélkülözhetik a nemzetbiztonsági szolgálatok, különböző információk megszerzéséhez, értékeléséhez és felhasználásához kapcsolódó hírszerző - felderítő, illetve elhárító munkáját. A nemzetbiztonsági tevékenységre ott és akkor van szükség, ahol és amikor más állami szervek eszközrendszere nem elégséges a nemzeti érdekek védelmére és érvényesítésére 1. Ezen szervezetek feladataikat az adott állam intézményrendszerének részeként, a nemzeti, illetve szövetségi tagságból adódó érdekek mentén végzik. Tevékenységük központi eleme az információgyűjtés, amely elméleti szintű megközelítése során jelen fejezettel célunk betekintést nyújtani a rendkívül színes, szerteágazó területeket érintő információgyűjtés szerkezetébe, és forrásaiba. A titkosszolgálati tevékenységek és az információgyűjtés kérdéskörét vizsgálva, már a szervezetek elnevezése kapcsán is több eltérő kifejezéssel találkozhatunk, így a nemzetbiztonsági szolgálat megfogalmazás mellett gyakran alkalmazott elnevezés a titkosszolgálat, amely feladatait nem nyilvános szabályozás mellett, leplezett intézményi keretek között, titkos állománnyal, operatív módszerekkel, speciális technikai eszközökkel 2 végzi. A speciális lehetőségek, módszerek és eszközök teszik azonban éppen alkalmassá ezeket a szervezeteket - a használt terminológiától függetlenül - arra, hogy hatékonyan közreműködjenek az állam és a társadalom biztonságát veszélyeztető információk megszerzésében. A titkosszolgálatok tevékenységének mindenkori céljai mint Révész B. fogalmazza meg munkájában 3 - nem változtak: egyrészt híreket, információkat szerezni a lehetséges veszélyforrásokról, másrészt megakadályozni, hogy idegenek illetéktelenül fontos információkhoz jussanak. Mindazonáltal a nemzetbiztonsági szolgálatok kategóriájába sorolható szervezetek sajátos irányok mentén történő specializálódása jól jelzi a szférát érintő feladatrendszer sokrétűségét. A nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve választóvonalak képezhetőek akár az ágazati irányok (pl. katonai, polgári), a funkciók (elhárítás, illetve hírszerzés), egy-egy kiemelt feladatrendszer (pl. terrorizmus elleni küzdelem), vagy egyszerűen a technikai műszaki megközelítés mentén is. A kapcsolódó fogalmak körét tekintve ennek megfelelően számos meghatározással, vagy éppen annak hiányával 4 találkozhatunk mind a hazai, mind a nyugati szakirodalmakban, valamint jogszabályokban. A nemzetbiztonsági szolgálatok kategorizálásától függetlenül megállapítható, hogy feladataik között azonos elemként jelenik meg az adatgyűjtés, illetve információgyűjtés (annak nyílt vagy titkos formája), amely tevékenységek visszavezethetőek a szervezetek 1 RÉVÉSZ BÉLA: A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés, SZTE, (letöltve ) 2 uo. 3 uo lásd IZSA JENŐ: A hírszerzés céljáról és rendszeréről. Hadtudomány Hadügy 2009/ , HETESY ZSOLT: A titkos felderítés. Doktori értekezés, PTE, 2011., IZSA JENŐ: A titkosszolgálatok tevékenységének általános jellemzői, ellenőrzésük és irányításuk kérdései KBH Szakmai Szemle szám 9. 69

70 70 alaprendeltetésére, céljaira és képességeire. Az információgyűjtés területeit, forrásait illetően azonban az egyes nemzetek viszonylatában jelentkező eltérő sajátosságok - többek között a szabályozási környezet, az ágazati eltérések, a szervezeti célok, a gazdasági és műszaki - technikai képességek - alapjaiban befolyásolják. A titkosszolgálati tevékenységek klasszikus felosztását tekintve hírszerző - felderítő, illetve elhárító funkciójú, valamint katonai és polgári (nem katonai) irányultságú szervezetekről beszélhetünk, amely szervezeteket (szolgálatokat) hazánkban a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény nevesíti. A törvényben megjelenített szolgálatok a jogszabályi megfogalmazás alapján többek között felderítő, elhárító, és információgyűjtő tevékenységet (ide sorolva a titkos információgyűjtő tevékenységet is) végeznek. Szakterminológiai megközelítését tekintve gyakran alkalmazzák a hírszerzés felderítés megfogalmazásokat egymás szinonimájaként, amely az angol intelligence kifejezés értelmezhetőségére vezethető vissza. A nyugati terminológiában használt kifejezés ágazati alkalmazástól függetlenül felöleli a klasszikus értelmezésű hírszerzés felderítés, valamint az elhárítás feladatrendszerét, amely értelmezése rövid magyarázatot igényel: - A felderítés hazai fogalomrendszere katonai vonatkozásában alapvetően a szovjet típusú hadtudományi elvekre vezethető vissza, ahol az egyes tevékenységek szintjétől (hadászati, hadműveleti, harcászati felderítés) függetlenül, általánosan használták a felderítés megfogalmazást. A NATO-hoz való csatlakozásunkkal párhuzamosan megjelentek a NATO szakterminológia elemei is, így ezen elvek átvétele a korábban használt fogalmak áttekintését, újraértelmezését 5 tették szükségessé. - A felderítés megfogalmazás nem ismeretlen a rendvédelemi gondolkodásban sem, így a rendészeti felderítés, vagy akár a bűnügyi felderítés területén, amelyek szintén másfajta ágazati megközelítést biztosítanak. A rendészeti felderítés alapvetően a bűnmegelőzéshez, a közbiztonság, közrend védelméhez kapcsolódik, a jelenre és a jövőre tekint, feladata a veszélyforrások felismerése. A bűnügyi felderítés, az állam büntető igényéhez kapcsolódik, így a bűncselekmény elkövetésének egyszerű, illetve megalapozott gyanúja az alapja 6. - Hírszerzésként gyakorlatilag a magasabb szintű (hadászati/strategic), felderítésként az alacsonyabb szintű (katonai értelmezésben hadműveleti/operational és harcászati/tactical) tevékenységek értelmezhetőek. Utóbbi két szint kapcsán az információszerzés eszközei, módszerei, irányultsága és tartalma szerint kerültek korábban elválasztásra az ún. felderítési nemek, amely gyűjtőfogalom azonban a NATO-ban nem alkalmazott kategória. A hadműveleti és harcászati szintű katonai felderítés tehát nem titkosszolgálati, hanem katonai jellegű tevékenységet jelent és a hadműveletek tervezésének, a csapatok vezetésének felderítő biztosítását szolgálja 7, végrehajtásában a haderő felderítő hadrendi elemei érintettek. - A hírszerzés átfogó értelmezésű (hírszerzés-felderítés / elhárítás intelligence / counterintelligence) nyugati terminológiájában alkalmazott felosztásaként jelenik meg a 5 lásd FÜZESI OTTÓ: A felderítés fogalomrendszerének elemzése. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2003/3.sz KIS LÁSZLÓ: A titkos adatgyűjtés szerepe e büntetőeljárásban, különös tekintettel az Európai Unió keretében folytatott együttműködésre. Doktori értekezés, Miskolci Egyetem DFÁJDI, HAJMA LAJOS: A katonai felderítés és hírszerzés története. ZMNE Felderítő Tanszék, Egyetemi jegyzet, Bp

71 71 forrásokhoz kapcsolódó besorolás is, így például a HUMINT (emberi erővel folytatott felderítés/hírszerzés), a SIGINT (rádióelektronikai felderítés), az OSINT (nyílt forrású hírszerzés) továbbá számos egyéb, hazánkban eltérő súllyal érvényesülő terület 8 is. - A nemzetbiztonsági gondolkodásban jelen lévő, az ágazati területekre jellemző fogalmak mellett a jogszabályi rendelkezések és meghatározások is keretet biztosítanak a tevékenység értelmezéséhez. Ezen meghatározások jellemzője azonban, hogy vagy a jog oldalról közelítik meg a nemzetbiztonság területeit, vagy pedig leszűkítetten az adott ágazat szakmai sajátosságait mutatják. Függetlenül a fenti szigorúan értelmezett fogalmi elhatárolásoktól, valamint az egyes felosztásokhoz köthető sajátosságoktól, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének egyik legfontosabb közös eleme az információgyűjtés, annak nyílt, illetve titkos módon végrehajtott formája. A felderítés a szükséges információk megszerzésének tevékenységét tükrözi, ahol a felderítés és az elhárítás tulajdonképpen ugyanazon dolog két oldala, amely állandóan összefonódik egymással 9. Fentiek ismeretében az információgyűjtés tevékenységének információ irányából történő megközelítése, rendszerszintű értelmezése segítheti elő az egyes folyamatok jobb megértését. Az információ központi jelentősége A biztonságpolitika komplex értelmezését, valamint az összetett, nemzeti szinteken gyakran eltérő rendeltetésű titkosszolgálati, illetve nemzetbiztonsági szervezetrendszereket tekintve - a történeti, vagy akár jogi szemléletű megközelítés mellett az információgyűjtés tevékenysége az információk megszerzési igényének oldaláról is megközelíthető. Napjaink technikai fejlődésével párhuzamosan egyre összetettebbé válik társadalmunk, amelyben kiemelt szerepet kap a lényeges információkhoz való hozzáférés jelentősége. A fenyegetésekre, veszélyekre való felkészülés, azok megelőzése, illetve az azokra történő hatékony reagálás így nem nélkülözheti az érintett szolgálatok esetében sem azon információkat, amelyek nélkül szakmai feladataik ellátása szinte lehetetlen lenne. Az információgyűjtés feladata, az egyes titkosszolgálatok 10, rendvédelmi szervek, vagy éppen a fegyveres erők szervei szintjén még hangsúlyosabban kerülnek előtérbe, hiszen rendkívül összetett információs tömegből, meghatározott korlátok (például jogi, gazdasági, technikai, vagy akár földrajzi) mentén kell sajátos feladataik érdekében hozzájutniuk a szükséges információkhoz. Mindezeket az egyes államok biztonsági (titkosszolgálati, katonai, rendvédelmi) struktúráiban az adott szervezet igényei, szempontrendszere és képességi alapján kell megszerezni, feldolgozni, értékelni és felhasználni. Elsődleges célként az érintett szervezetek számára az információ (információforrás) elérése jelenik meg, különböző irányokból, célokkal, lehetőségekkel és korlátokkal, valamint formákban. 8 például: IMINT (Imagery Intelligence) - képfelderítés, amely magában foglalja a különböző földi, tengeri, légi, valamint műholdas eszközökkel, szenzorokkal gyűjtött, képi alapú (pl. műhold és légifelvétel alapú képek, filmek) információkat biztosító tevékenységet. MASINT (Measurement and Signature Intelligence) - kisugárzás és jelfelderítés, különböző érzékelő eszközök adatainak mennyiségi és minőségi elemzése segítségével gyűjtött tudományos és technikai információk megszerzésére irányuló tevékenység, 9 RÉVÉSZ B. A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei IZSA JENŐ A titkosszolgálatok tevékenységének általános jellemzői, ellenőrzésük és irányításuk kérdései. KBH Szakmai Szemle szám 9. 71

72 72 1.ábra: Az információ iránti igény (szerk.: szerző) 1.) Az egyes irányok alatt értelmezhetőek a különböző biztonsági szervezetek, így az állami - kormányzati szinteken megjelenő nemzetbiztonsági szolgálatok 11 (függetlenül azok rendeltetésétől), a katonai, illetve rendvédelmi szervezetek érintett szervei, vagy akár vonatkozó feladatkörükben a nemzetközi szinteken megjelenő szövetségi rendszerek, szervezetek. Az egyes nemzetek esetében szakágazati jellemzőiktől függően, vagy akár történelmükben visszatekintve ezen irányok a leggyakrabban a klasszikus megosztás a hírszerzés elhárítás, valamint azok katonai és nem katonai jellegű csoportosítása mentén jelentkeznek. 2.) A szervezetek, különböző célokból (pl. nemzetbiztonsági, katonai, bűnüldözési, terror-elhárítási stb.) feladat és tevékenységrendszerükkel összhangban törekednek az adott információk megszerzésére. Információgyűjtési tevékenységeik az egyes ágazati irányok stratégiai céljainak megfelelően jelennek meg. Gondolhatunk itt a hírszerzési és elhárítási funkciót kiszolgáló titkos információgyűjtéssel szerzett információkra, a katonai vonatkozású információgyűjtés esetén az adott műveleteket előkészítő, végrehajtásukat közvetve vagy közvetlenül segítő információkra, vagy akár a bűnügyi területen az igazságszolgáltatási, a bűnüldözési feladatok támogatására. 3.) Az adott nemzeti és nemzetközi biztonsági rendszereket tekintve a biztonsági szféra szervei információkért folyatott tevékenységeit egyfelől lehetőségeik, másfelől korlátaik határolják, amelyek magukba foglalhatják a jogszabályi kereteket, a civil kontroll rendszerét, a technikai lehetőségeket, a gazdasági környezet biztosította korlátokat, vagy akár a műveleti képességek földrajzi értelemben vett megvalósíthatóságát. A korlátok között kiemelten fontos szerepet kapnak az információgyűjtés jogi korlátai, alapelvei, a vonatkozó nemzetközi egyezmények, illetve nemzeti jogi szabályozás. 11 Más megfogalmazásában titkosszolgálat, amely a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt információk minősített voltát és speciális módszereit emeli ki HAJMA LAJOS: A katonai felderítés és hírszerzés története, egyetemi jegyzet ZMNE Felderítő Tanszék. Bp

73 73 4.) Az információk megszerzésének gyakorlati színtereként értelmezhetőek az információgyűjtés ágai, módjai, formái (területei), amelyek már közvetlenül kapcsolódnak az információforrások különböző típusaihoz. Így specifikus információgyűjtő területek formálódtak a technikai jellegű, a nyílt, vagy akár az emberi közreműködéssel kiaknázható források köré (például SIGINT, OSINT, HUMINT). Egyes információforrások - jellegükből adódóan - több érintett szervezet számára is célforrásként jelenhetnek meg. Példaként említhető az Internet, annak összetett képességei és globális infokommunikációs lehetőségei, amelyek mind a titkos, mind a nyílt információgyűjtés területei számára rendkívül értékes forrásokat képviselnek. Ezen a szinten válhat külön a nyílt és titkos eszközök és módszerek fogalomköre is, amelyek kapcsán a jogi szabályozás és a szakmai elvek mentén rendeződhet az információgyűjtő tevékenység keretrendszere. Az egyes információgyűjtési ágak általánosságban magukon viselik azon történelmi örökségeket, amelyek jelen képességeik, eszközeik és módszereik kialakulásához vezettek. A korábbi időszak adatgyűjtési és információszerzési módszerei 12, valamint az adott terület által alkalmazott munkamódszerek és technikai eszközök azonban a külső társadalmi és technikai környezethez igazodva állandó változáson mennek keresztül. Vannak, amelyek háttérbe szorulnak (így napjainkban már vélhetően senki nem akarja a postagalambok által továbbított levelezést ellenőrizni), mások pedig új lehetőségként bővítik az információgyűjtés rendszerét. Korunkban az információk már egyre nagyobb tömegben, egyre összetettebb módon állnak rendelkezésre, és az adott cél elérése érdekében gyűjtendő információk új és újabb információgyűjtési területek kialakulását eredményezik. Ezen a szinten jelennek meg tehát az eszközök és módszerek, ahol az egyes országok titkosszolgálati képességei, jogi szabályozása, a nemzetbiztonsági tevékenységek sajátosságai, valamint a nyíltság, vagy éppen titkosság kérdése is kiteljesedik. Utóbbi kapcsán különös szerepet kap a szolgálatok feladatainak ellátása érdekében végzett titkos információgyűjtő tevékenység - a magánszférába történő beavatkozás mértékével összhangban - a külső engedélyhez kötött és nem kötött eszközök és módszerek jogi szabályozása, a garanciális elemek kialakítása. A magyar nemzetbiztonsági gondolkodásban - a titkos információgyűjtés jogi szabályozásának elsődlegessége mellett - főként a hírszerzés - felderítés (intelligence) fogalomrendszerét és az ott megjelenő egyes ágakat (így pl. HUMINT, SIGINT, OSINT, stb.) vehetjük alapul. Ennek kereteit tekintve azonban nem feltétlenül indokolt és lehet minden hazai információgyűjtő tevékenységet a jelzett fogalomrendszerbe besorolni, már csak az egyes területek eltérő adottsága vagy akár rendeltetése okán sem. Mindemellett a katonai terminológiából elterjedt fogalomrendszer elemeit a nem katonai jellegű információgyűjtési tevékenységek szakmai kategorizálására is elterjedten alkalmazzák. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem, hogy társadalmunk és kapcsolódó információs (különösen annak infokommunikációs) viszonyai folyamatosan fejlődnek, így az újabb, úgynevezett Intel területek megjelenése és integrálódása a folyamat szükséges velejárója. Mindezek vélhetően még szorosabb kapcsolatban lesznek a társadalomban nyíltan elérhető 12 A korabeli Állambiztonsági Értelmező Kéziszótár szerint: Adatgyűjtés: a nyílt vagy titkos eszközök igénybevételével végrehajtott, leplezett vagy titkos munkafolyamat a konkrét, ellenőrzött tényeket tartalmazó információk beszerzésére. Az információszerzés módszerei: titkos módszerek, technikai eszközök alkalmazása, legális módszerek, valamint a felsoroltak kombinált alkalmazása. Forrás: ÁBTL, A-3036/a, 1980 (13-68/115/76), Állambiztonsági értelmező kéziszótár. BM Könyvkiadó 73

74 74 információkkal, amelyek speciális szakértelmet igénylő értelmezése elengedhetetlen a korszerű információgyűjtő tevékenység rendszerében. A titkos információgyűjtésről általánosságban A történelemben visszatekintve a titkos információgyűjtés a kémkedés, a hírszerzés tevékenységei mentén fejlődve napjainkra sajátos, jogi értelmezést nyert fogalommá nőtte ki magát. Egyszerű megközelítésében a titkos információgyűjtés a titkosszolgálati tevékenység egyik alapvető eleme, amelynek sajátosságai között a nyilvánosság kizárása, a konspiráció, és olyan speciális eszközök, illetve módszerek alkalmazásának igénye jelenik meg, amelyek nélkül az adott információ megszerzése lehetetlen volna. Korlátai és keretei az emberi, illetve állampolgári jogok előtérbe kerülésével kezdtek letisztulni, és napjainkra a társadalom szélesebb köre számára is elfogadott, az arra (jogszabályokban) felhatalmazott szervezetek feladatrendszeréhez kapcsolódó tevékenységgé vált. A titkos információgyűjtés az állami és társadalmi érdekek alapvető védelmének rendkívül fontos területeként, az egyének alapjogaiba és magánszférájába történő esetleges beavatkozás okán a jog által szigorúan szabályozott olyan képesség, amely alkalmazásáról egyetlen állam, így a demokratikus jogállami berendezkedésű társadalmak sem mondhatnak le. A titkos információgyűjtés fogalmát tekintve gyűjtőfogalom, amelynek számos meghatározásával és értelmezésével találkozhatunk. A köztudatban a fogalom összefonódott a titkosszolgálatokkal, amelyet maga a szóhasználat is tükröz, hiszen a nemzetbiztonsági szolgálatok a társadalom széles köre elől elzárt, titkos tevékenységekkel végzik feladataikat. A valóság azonban lényegesen összetettebb. A titkos információgyűjtés a szervezetek által leginkább óvott tevékenység 13, amely rendkívül sokféle képességet, módszert és eszközt ölelhet fel. Nem kizárólag a titkosszolgálatok, hanem a vonatkozó nemzeti szabályozási rendszerek alapján a biztonsági szféra egyéb szereplői számára is rendelkezésre állhatnak. Alapvetően az arra feljogosított állami szervek monopóliuma, az állam speciális információs igényei kielégítésének olyan területe, amelyeket szigorú törvényi és egyéb végrehajtási szabályok öveznek. Ezen eszközöknek azonban nem az a legfontosabb jellemzője, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok használják, hanem az, hogy az érintett tudta nélkül, leplezett módon gyűjtenek velük információt, amellyel az érintett alkotmányos alapjogait korlátozzák 14. Más megfogalmazásban, titkos információgyűjtés alatt értjük az erre felhatalmazott szerv azon intézkedéseit, amelynek során a törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében a magánlakás, a magántitok és levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatok védelméhez, valamint a birtokvédelemhez fűződő jogok korlátozására alkalmas az érintett személy tudta nélkül alkalmazott - eszközökkel és módszerekkel adatokat, információkat szerezhetnek 15. A titkosszolgálati tevékenység, és így a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés elvitathatatlan alapeleme a titkosság. Jelentősége a titkosszolgálatok lényegéhez kapcsolódik, amely szerint ezen szervezetek tevékenységük egy adott szegmensét a 13 Hetesy Zs. értekezésében az általa titkos információgyűjtő eszközök alkalmazásával kapcsolatos általános fogalomként alkalmazott titkos felderítés esetében fogalmazza meg a fentieket. HETESY ZS.: A titkos felderítés. Doktori értekezés, 2011 PTE HETESY ZSOLT: A titkos felderítés. Doktori értekezés, Pécs, PTE ÁJKDI, TÓTH CSABA MIHÁLY: A nemzetbiztonsági szakmai tevékenység és a személyiségi jogok, Szakmai szemle szám 23., 74

75 75 nyilvánosság kizárásával, titkosan végzik. Mindezek elsődleges okai között az adott állam és a társadalom érdekeinek védelme áll. Az egyes tevékenységek során kiemelt szerepet kap tehát a konspiráltság, amely fenntartása nélkül a feladat végrehajtásának hatékonysága, vagy akár megvalósíthatósága, és közvetve a titkos információgyűjtő tevékenységgel szemben támasztott magasabb szintű társadalmi érdek sérülhet. Az úgynevezett dekonspiráció, az információ megszerzésének elmaradása mellett a folyamat több elemében is sérülést eredményezhet, így a titkos információgyűjtés céljának, eszközének, módszerének nyilvánosságra kerülését, az értékes információforrások megszűnését, a résztvevő állomány biztonságát veszélyeztetheti. Hosszabb távon akár a nemzetbiztonsági (vagy akár a bűnüldözési) munka hatékonysága kerülhet veszélybe. A titkos információgyűjtés ténye, részletei és a megszerzett információk nem nyilvánosak 16, és csak az arra jogosultak előtt ismertek. Mindezek igen fontos biztosítékot képeznek az alkalmazott módszerek hatékonyságát és az eljárásokban közreműködők biztonságát illetően 17. A szolgálatok rendeltetéséből és feladatrendszeréből adódóan az információgyűjtés célterületeként többek között ellenérdekű titkosszolgálatok, (szervezett) bűnözői körök vagy akár terrorszervezetek is megjelenhetnek, akik tevékenységeiket nagyfokú konspiráltsággal, szándékaikat rejtve, titkosszolgálati elemeket alkalmazva végzik. Az ellenük való küzdelem során nem nélkülözhető tehát, az állam érintett szolgálatai által biztosítható titkos felderítő, illetve információszerző tevékenység. A titkos információgyűjtés hazai kategorizálására alapvetően a vonatkozó jogszabályok adhatnak iránymutatást, amelyek összességében felölelik a titkos információgyűjtéshez, mint gyűjtőfogalomhoz sorolható és a jogszabályok keretei között végezhető tevékenységeket. A rendszerváltásig visszatekintve a titkos információgyűjtés jogi szabályozása tekintetében az első jelentős fordulópont a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló évi X. törvény volt, amely megfogalmazásában különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek (összefoglalóan: különleges eszközök) elnevezést használt. Különleges eszközként határozott meg minden olyan eszközt és módszert, amelyet az érintett személy tudta nélkül alkalmaznak, és amelynek használata a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat sértheti. A törvény, mind az ország szuverenitásának és alkotmányos rendjének védelme érdekében létrehozott titkosszolgálatok, mind a rendőrség bűnügyi szervei számára (a bűncselekmények megelőzése és felderítése érdekében) nyílt jogszabályi keretet biztosított a különleges eszközök alkalmazásához. A nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II.14.) számú MT rendelet volt a következő lépés, amely már nevesítette a magyar nemzetbiztonsági szervezetrendszer tagjait és ezen keresztül megalapozta a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés későbbi feltételeit. Az ezt követően megalkotott jogszabályok 18 tovább erősítették a nemzetbiztonsági és bűnüldözési-igazságszolgáltatási célú titkos információgyűjtő tevékenységek elválasztását, 16 JÓRI ANDRÁS: A nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtéséről szóló adatvédelmi biztosi ajánlás, március 3., Ügyszám: 1813/T/ = aktualis/ ajanlasok&dok=1813_t_ BALLA LAJOS: Adalékok a titkos információgyűjtés, valamint a titkos adatszerzés kriminalisztikai és eljárási problémáihoz, (letöltve: ) 18 a rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény; évi CLXIII. törvény az ügyészségről; a évi CXXII. törvény a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, 75

76 76 ahol a rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény a bűnüldözési célú, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés keretrendszerét teremtette meg. A büntetőeljárás szóló évi XIX. törvény 2002-es módosításával pedig a büntetőeljárás részeként, új fogalomhasználatot alkalmazva megjelent a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés is, amely az ügyész és a nyomozó hatóság számára a nyomozás során (a nyomozás elrendelésétől és nyomozás iratainak ismertetéséig) teszi lehetővé 19 a bírói engedéllyel végzett titkosszolgálati módszerek és eszközök alkalmazását. A magyar jogi szabályozás összetett képet mutat, amely értelmében jelenleg kilenc 20 szervezet jogosult titkos információgyűjtő tevékenységet végezni. Ezek közül négy szervezet sorolható a nemzetbiztonsági szolgálatok közé, így Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, valamint a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. Ezek közül az első három szolgálatot a törvény polgári nemzetbiztonsági szolgálatként határozza meg. Hazánkban titkos információgyűjtés kapcsán, az említett jogi szabályozás mentén két irány jelenik meg, így a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés, valamint a rendkívül összetett tevékenység természetéből adódóan a bűnüldözési igazságszolgáltatási célú titkos információgyűjtés tevékenység. A bűnüldözési igazságszolgáltatási célú értelmezésében 21 a titkos információgyűjtés a büntetőeljárás megindítását megelőző szakasz, amelynek szabályait a szervezeti törvények foglalják magukba. A titkos adatszerzés 22 a büntetőeljárás keretei között, a nyomozás elrendelését követően teljesített titkos felderítés. A bűnüldözési - igazságszolgáltatási célú titkos információgyűjtés jogi szabályozása alapján az érintett szervek a bűncselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, bizonyítékok megszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében titokban információt gyűjthetnek. 23 A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés kapcsán a jogi szabályozás 24 a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben megjelenő feladatainak teljesítése érdekében teszi lehetővé a titkos információgyűjtést 25, amely speciális eszközeit és módszereit - függetlenül annak külső engedélyhez kötött, illetve külső engedélyhez nem kötött titkos kategóriájától - az érintett szolgálatok csak akkor használhatják, ha a törvényben meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetőek meg. Mivel jelen fejezet alapvetően a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés témakörét ismerteti, rövid magyarázatra szorul a nemzetbiztonsági szóhasználat. Több mint 19 A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény módosításáról szóló évi I. törvény (1) 20 Alkotmányvédelmi Hivatal, Információs Hivatal, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Rendőrség, Ügyészség, Terrorelhárító Központ, Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Nemzeti Védelmi Szolgálat 21 FINSZTER GÉZA: A kriminalisztika elmélete és a praxis a büntetőeljárási reform tükrében (Összefoglalás). Bp A büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény A rendőrségről szóló 1994 évi XXXIV. törvény 63.. (1), valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló évi CXXII. törvény 51.. (1) foglaltak alapján évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról 53. (1) bekezdés évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról 53. (1) bekezdés 76

77 77 60 év szakmatörténelmére visszatekintve a második világháborút követő időszakban az államrendészet (politikai rendészet), később az államvédelem, majd az állambiztonság fogalma ölelte fel a titkosszolgálat fogalomrendszerébe tartozó tevékenységeket 26. A nemzetbiztonság szóhasználat a hazai jogi szabályozásban az 1990-es átmeneti szabályozással. 27 később (1995) a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény életbelépésével nyerte el mai köztudatban is elfoglalt helyét. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető feladata Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése. 28 Magyarország Alaptörvényének 46. Cikk (6) bekezdése alapján a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, működésére vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. 29 Ennek megfelelően a nemzetbiztonság strukturális rendszerét 30, feladatait, nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtő tevékenységének törvényi szintű szabályozását kizárólag egyetlen törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény (továbbiakban: Nbtv) 31 tartalmazza. Amellett, hogy a titkos információgyűjtés összetett jogszabályi környezetében a jelzett törvény biztosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtő tevékenységének meghatározott feladatrendszer mentén történő elkülöníthetőségét, a nyomozati jogkörük hiánya segítheti a nemzetbiztonsági és a bűnüldözési feladatok elhatárolását, a hatásköri összeütközésének elkerülését 32. A nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtő tevékenységének elsődleges célja a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataiból adódó információk megszerzése, amely számos sajátosságot mutat és speciális megoldás alkalmazását igényli. Érthető ez, hiszen a nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett szakmai tevékenység alapvető tartalmi, eszköz- és módszerbeli eltéréseket mutat a társadalom más szféráiban végzett szakmai tevékenységtől, mert speciális célok érdekében speciális tudással rendelkező emberek, speciális, csak erre a területre jellemző módon tevékenykednek 33. A titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazása során mindazonáltal fennáll a lehetősége a magánszféra sérülésének, így ismételten fontos hangsúlyozni, hogy a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazására szigorú törvényi szabályozás és garanciális elemek mentén kerülhet sor. A hazai szabályozásban a nemzetközi kitekintéssel összhangban a titkos információgyűjtés két fő csoportja jelenik meg. Ezek elválasztása a titkos információgyűjtés eszközei és módszerei alapjogokat történő korlátozásának és a magánéletbe történő 26 lásd: IZSA JENŐ: Nemzetbiztonsági alapismeretek (a titkosszolgálatok működése), egyetemi jegyzet, ZMNE KLHTK, Bp /1990. (II.14.) számú MT rendelet, a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról 28 Magyarország Alaptörvényének rendőrségről és nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 46. Cikk (3) bekezdése. Forrás: Magyarország Alaptörvénye április 25, Magyar Közlöny évi 55. szám 29 Magyarország Alaptörvénye április 25, Magyar Közlöny évi 55. szám 30 A törvény megalkotásáig a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetrendszerét és egyes feladatait a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendelet szabályozta. 31 A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, működésére vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokat sarkalatos törvényben kell meghatározni (Magyarország Alaptörvénye 46. cikk) 32 HETESY ZS.: A titkos felderítés IZSA JENŐ: Nemzetbiztonsági alapismeretek (a titkosszolgálatok működése), egyetemi jegyzet, ZMNE KLHTK, Bp

78 78 beavatkozásának mértékétől függ. Magyarország Alaptörvényének VI. Cikkében foglaltak alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák, továbbá mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez. Az Alaptörvény I. Cikk (3) bekezdése kimondja, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható 34. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés kategóriájába tartozó eszközöket a magánéletbe leginkább beavatkozóként 35 határozza meg a jogalkotó, így, mint elnevezése is mutatja a tevékenység engedélyezésére kijelölt bíró, vagy az igazságügyért felelős miniszter jogosult. A nemzetbiztonsági szolgálatok esetében a törvény a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés megfogalmazást használja, ahol azt az igazságügyért felelős miniszter, illetve egyes feladatoknál 36 kijelölt bíró engedélyezheti. A rendészeti ágazati törvényekben mindez bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés (a Be-ben bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés) megfogalmazás alatt jelenik meg, amelyet kijelölt bíró engedélyezhet. Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtő tevékenységet a vonatkozó jogszabályi környezet alapján tehát mind a nemzetbiztonsági szolgálatok, mind a bűnüldöző szervek és az ügyészség is alkalmazhatnak. A nemzetbiztonsági szolgálatok az Nbtv 56. alapján, külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés keretében: a) lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik, b) a lakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik, c) postai küldeményt, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik, d) elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik, e) számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik, továbbá felhasználhatják. A külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés (amelyet az Rtv. és a Navtv. bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtésként nevesít) nemzetbiztonsági törvényben felsorolt eszközeihez és módszereihez a magánéletbe kevésbé beavatkozó 37 elemek sorolhatóak. Ezek alkalmazása során kevésbé, illetve egyáltalán nem sérülnek az adott alapjogok. Mint titkos információgyűjtő tevékenység igénybevételük és alkalmazásuk azonban rendkívül fontos szerepet kap a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak ellátásában, így ezen eszközök és módszerek engedélyezése során nincs szükség az adott szervezeten kívüli engedélyezési eljárásra, arra a nemzetbiztonsági szolgálatok belső folyamataiban kerülhet sor. Ezen eszközök és módszerek alkalmazásának engedélyezését a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény a nemzetbiztonsági szolgálatok 34 Magyarország Alaptörvénye április 25, Magyar Közlöny évi 55. szám 35 HETESY ZS.: A titkos felderítés évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 5. b), d), h)-j), valamint a 6. d), i), l)-n) pontjaiban meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során az 56. -ban felsorolt titkos információgyűjtés 37 HETESY ZS.: A titkos felderítés

79 79 főigazgatóinak hatáskörébe utalja, annak belső eljárási és engedélyezési szabályait az irányító miniszter jóváhagyásával vezetési jogkörükhöz kapcsolódóan határozzák meg. A nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés keretében, az nbtv 54. -a alapján: a) felvilágosítást kérhetnek; b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek; c) titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel; d) az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhatnak létre és alkalmazhatnak; e) sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak; f) a saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthetnek és használhatnak fel; g) fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn; h) a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik; i) az Nbtv 56. -ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; j) hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthetnek. A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés engedélyezésére a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói előterjesztést nyújthatnak be az igazságügyért felelős miniszterhez, illetve a kijelölt bíróhoz 38. Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és meghatározott feladat 39 tekintetében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója nyújthat be. Az előterjesztésnek tartalmaznia kell: a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas - rendelkezésre álló - adatokat; a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indokolását; a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva; évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 5. b), d), h)-j), valamint a 6. d), i), l)-n) pontjaiban meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést a Fővárosi Törvényszék elnöke által kijelölt bíró engedélyezi, a többi - 58 (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó - nemzetbiztonsági feladatok ellátása során a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést az igazságügyért felelős miniszter engedélyezi évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 8. (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott feladat ellátása tekintetében 79

80 80 kivételes engedély 40 iránti előterjesztés esetén annak indokolását, hogy adott ügyben arra a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez feltétlenül szükség volt. Az engedélyező bíró, illetve az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés benyújtásától számított 72 órán belül határozatot hoz, amelyben az előterjesztésnek helyt ad, vagy azt megalapozatlansága esetén elutasítja. A titkos információgyűjtés időtartamát tekintve, az engedélyező esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezi, amely határidőt indokolt esetben további 90 nappal meghosszabbíthatja. Kivételes esetben sor kerülhet a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés adott nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója általi alkalmazására is, amelyre kivételes engedélyezés 41 keretében van mód. Ennek során a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói a titkos információgyűjtés folytatását (legfeljebb az engedélyező döntéséig) abban az esetben engedélyezhetik, ha a titkos információgyűjtés külső engedélyeztetése olyan késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket. Mindezzel egyidejűleg kötelesek azonban a külső engedély iránti előterjesztést az érintett külső engedélyező felé benyújtani. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló CXXV. pontosan szabályozza a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés megszüntetésének eseteit is, amely értelmében a titkos információgyűjtést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az engedélyben meghatározott célját elérte; a további alkalmazásától eredmény nem várható; a határideje meghosszabbítás nélkül lejárt; a titkos információgyűjtés bármely okból törvénysértő; kivételes eljárás 42 esetén abban az esetben is, ha a titkos információgyűjtés folytatását az engedélyező nem engedélyezi. Ebben az esetben a titkos információgyűjtés során nyert adatokat meg kell semmisíteni. A nemzetbiztonsági munka sajátosságaiból következően fontos szerepet kap továbbá a szabályozási környezet mentén jelentkező nemzetbiztonsági tevékenységet érintő ún. alapelvek, illetve követelmények jelentősége. Ezen alapelvek elsősorban a jogszabályok értelmezése mentén jelennek meg, a vonatkozó szakirodalmakban konkrét összetételüket érintően többféle felosztással, így például a törvényesség, az engedélyezettség, a szükségesség, a célszerűség, az arányosság, a dokumentáltság, és a titkosság alapelvével 43 találkozhatunk évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 59. (1) bekezdés évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, TÜTTŐ SZABOLCS: A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszere az új kihívások tükrében. Hadtudomány XVII. Évfolyam 3. szám

81 81 Más típusú felosztását 44 tekintve, az alapelvek, illetve követelmények között jelennek meg: - Az emberi, személyiségi jogok követelményeinek való megfelelés, amelynek megfelelően a nemzetbiztonsági tevékenységeknek törvényeken kell alapulnia. A követelmény tartalma, hogy az adatkezelésnek, információgyűjtésnek, ezen belül különösen a titkos információgyűjtésnek, valamint az elrendelés folyamatának törvényen kell alapulniuk. - Az engedélyhez kötöttség követelménye, amely az alapjogok érintettségének szintjéhez igazodva a titkos információgyűjtés külső, illetve belső engedélyezési eljárásának kötelezettségét jeleníti meg. - A dokumentáltság követelménye, amely a titkos információgyűjtés egész folyamatát felölelő intézkedések írásba foglalását, dokumentálását jelenti. Szerepe a titkos információgyűjtés törvényességének ellenőrizhetősége, hitelessége, az információk megbízhatósága, valamint az abban érintett személyek felelősségének megállapíthatósága tekintetében mutatkozik. - A célhoz kötöttség követelményének, a készletező adatgyűjtés tilalmának alapelve alapján a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit csak és kizárólag pontosan meghatározott és dokumentált törvényes cél érdekében lehet alkalmazni. A cél nem lehet általános, vagy homályosan, félreérthető módon megfogalmazott, sőt nem elégséges önmagában a nemzetbiztonsági törvényben meghatározott feladat megjelölése sem, hanem a feladaton belül a célt is konkrétan, pontosan meg kell jeleníteni. - A szükségesség követelményét tükrözi, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtés speciális eszközeit és módszereit csak abban az esetben alkalmazhatják, ha a nemzetbiztonsági törvényben meghatározott feladatok ellátáshoz szükséges adatok más módon nem szerezhetők be. - Az eszköz és módszer alkalmasságának követelménye, amely a rendelkezésre álló eszközök és módszerek közül a legalkalmasabb megválasztását jelenti, közvetve az öncélú eszköz és módszeralkalmazás tilalma. - Az arányosság követelményének értelmezése a nemzetbiztonsági törvény vonatkozó részeire vezethető vissza, amelyben megjelenik, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat intézkedése, nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az adott intézkedés törvényes céljával, valamint a több lehetséges intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legcsekélyebb korlátozással, sérüléssel, vagy károkozással jár Személyes adat útja követhetőségének követelménye, amely követelményeket a nemzetbiztonsági törvény 40. -a (adattovábbítás dokumentálása) és a 46. -a (személyes adatok továbbításának nyilvántartása) tartalmazzák. Mindehhez kapcsolódik a dokumentáltság követelménye, amely az adatok követhetőségét a 44 TÓTH CSABA MIHÁLY: A Nemzetbiztonsági Szakmai tevékenységhez kötődő törvényi alapelvek, felügyeleti és ellenőrzési rendszer, valamint jogorvoslati utak című tanulmányában megfogalmazottak alapján évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 31. (4) és (6) bekezdések 81

82 82 jogérvényesítési lehetőségek, valamint a személyes felelősségek megállapítását segítheti. Mint a fent leírtakból kitűnik, a nemzetbiztonsági szolgálatok a feladatrendszerükben megfogalmazott titkos információgyűjtő tevékenységet demokratikus törvényi keretek és kontroll alatt végzik, rájuk is érvényes az állami szférára jellemző alapelv, miszerint az állampolgárok irányába csak törvényi felhatalmazással és annak keretén belül léphetnek fel 46. A titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit felölelő jogi szabályozás, illetve alapelvek mellett, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek nincs egy lezárható köre 47. A külső környezet módosulása, a technikai fejlődés, az új típusú kihívások megjelenése a klasszikusnak tekinthető titkos információgyűjtő tevékenységek mellett folyamatosan új és újabb információgyűjtő eszközök és módszerek kialakulását eredményezik. Felhasznált irodalom: Balla Lajos Adalékok a titkos információgyűjtés, valamint a titkos adatszerzés kriminalisztikai és eljárási problémáihoz, (letöltve: ) Bejczi Alexa - A Titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés hazai szabályozásának útvesztőjében In: Nagy Marianna, Jogi tanulmányok 2010, Ünnepi konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából - Czuth László A rádiótechnikai felderítés(elint), Felderítő Szemle, VI. évfolyam július, p. 83. Ferenczy Gábor Zoltán Internet alapú nyílt információszerzés elvi rendszertechnikai megvalósítása, PhD értekezés, 2007, ZMNE HDI, Budapest, Finszter Géza - A titkos felderítés szabályozása a rendőr törvényben és a büntetőeljárási törvényben. In: Korinek László Kőhalmi László Herke Csongor (szerk.): Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. Studia Iuridica, PTE ÁJK, Pécs, 2004, Finszer Géza: A kriminalisztika elmélete és a praxis a büntetőeljárási reform tükrében, Budapest, Füzesi Ottó A felderítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata, különös tekintettel, az emberi erővel folytatott felderítésre, PhD értekezés, ZMNE HTK, Budapest, 2004 Haig Zsolt Az információs műveletek, a SIGINT és az elektronikai hadviselés kapcsolatrendszere, Felderítő Szemle, VI. évfolyam, február, p Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági szolgálatok szabályozása, Belügyi Szemle, 1999/4-46 RÉVÉSZ B.: A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei Uo

83 83 Hajma Lajos A katonai felderítés és hírszerzés története, egyetemi jegyzet, ZMNE Felderítő Tanszék, Budapest, 2001 Hetesy Zsolt - A titkos felderítés Phd Értekezés 2011, Pécs, PTE ÁJK DI Izsa Jenő - A hírszerzés céljáról és rendszeréről, Hadtudomány Hadügy 2009 / 1-2, p. 72. Kis-Benedek József A válságkezelő műveletek és a felderítés / Felderítő Szemle II. évf. / 4. szám, november Kis László, A titkos adatgyűjtés szerepe e büntetőeljárásban, különös tekintettel az Európai Unió keretében folytatott együttműködésre (PhD értekezés), DFÁJDI Miskolci Egyetem, 2009 Korkisch, Friedrich W. - NATO Gets Better Intelligence - New Challenges Require New Answers to Satisfy Intelligence Needs for Headquarters and Deployed/Employed Forces, IAS Reader Strategy Paper Vienna, Updated April 2010, Institut für Außenund Sicherheitspolitik, Center for Foreign and Defense Policy NATO AJP-2 (A) Doctrine Révész Béla - A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, (letöltve ) Stan A. Taylor The Role of inteligence in National Security In.: Alan Collins Contemporary Security Studies 2010 Oxford University Press 83

84 84 Dr. Vida Csaba 6. fejezet: Hírszerzés szerepe, jelentősége, az információgyűjtés fajtái és formái 6.1.A hírszerzés alapjai Miről szól a hírszerzés Napjaink információs társadalma számára is a hírszerzés még mindig egy titkokkal körülvett, misztikus tevékenység, amely abból fakad, hogy az emberek nem rendelkeznek pontos ismeretekkel róla. Ennek alapvető oka, hogy sokáig minősített adat volt a hírszerzéssel kapcsolatos minden információ, amelynek következtében jelenleg is rendkívül minimális a mindenki számára elérhető valódi szakirodalom. A kémregények, valamint az ügynökök visszaemlékezései pedig soha sem a pontos valóságot, hanem a megszépített és titokzatossá tett mesevilágot mutatják be. Ennek következtében a kezdetektől kell bemutatni, hogy miről is szól a hírszerzés? A hírszerzés fogalmi rendszerére vonatkozóan elmondható, hogy a kevés hazai és a széles nemzetközi szakirodalomban nem található egy olyan megállapítás, amely általánosan elfogadott lenne a hírszerzés elméletének képviselői számára. Kísérletek ugyan voltak, de azok csak a hírszerzés egyes szegmensét foglalták magukba. Ebből kifolyólag először magának a hírszerzés szónak a jelentését kell megvizsgálni a különböző nyelvekben. 48 Magának a szónak a jelentéstartalmában a különböző nyelveken ugyan vannak különbségek, de alapvetően az információhoz, az adathoz, a tájékoztatáshoz, az értesüléshez, a kutatáshoz és a felvilágosításhoz köthető. 49 Ez alapján megállapítható, hogy a hírszerzés az információhoz és az adathoz kapcsolható, de azoknál sokkal több, mert nem csak magát az adott információt jelenti, hanem egy folyamatot is, amely az információhoz való hozzáférést is biztosítja. A hazai szakirodalomban a hírszerzés fogalmának meghatározására az elmúlt évtizedekben többen tettek kísérletet, amelyek közül talán az Izsa Jenő 50 által 2009-ben megalkotott fogalom áll legközelebb ahhoz, ami valójában a hírszerzést jelenti. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egykori oktatója a hírszerzést az állam egyik funkciójának tekinti, amelyet a nemzeti érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében, kizárólag erre a feladatra létrehozott, közvetlen kormányzati irányítás alatt működtetett szervezetek végeznek nyílt és titkos forrású információk beszerzésével. 51 Ez a meghatározás is azonban csak a hírszerzés egy konkrét és szűk szegmensét vizsgálja. A hírszerzés ennél sokkal szélesebb tevékenységi rendszert takar, amelyhez szükséges áttekinteni a hírszerzés művelőinek körét, célját, feladatrendszerét és tevékenységének jellemzőit. A hírszerzés napjainkban már nem kizárólag az állam monopóliuma, mert a társadalom más szektoraiban, így a gazdaságiban és pénzügyiben is jelen van a magánvállalkozásokhoz köthető hírszerzés (amelyet köznyelvben ipari/üzleti kémkedésnek is nevezünk). 48 Julian Richards: The Art and Sience of Intelligence Analysis. Oxford, oldal 49 Angolul: intelligence; franciául: renseignement; németül: nachrichten; lengyelül: wywiadu; szlovákul: spravodajstvo; oroszul: razvedka; svédül: underrattelse; szlovénul: obvescalno. 50 Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Nemzetbiztonsági Szakcsoport egykori egyetemi docense. A hadtudomány PhD fokozatosa. 51 Izsa Jenő: A hírszerzés céljáról és rendszeréről. Hadtudomány, 2009/

85 85 Ugyanakkor minden állam arra törekszik, hogy korlátozza a magán hírszerzés tevékenységét és lehetőségeit, ezért az állam szigorú törvényekben szabályozza ezt a tevékenységi rendszert. Ennek következtében a hírszerzéssel kapcsolatban csak az államhoz kapcsolódó hírszerző tevékenységet kell vizsgálni, hisz annak sokkal szélesebb a tevékenységi köre, mint a magánszektoré. Ebben a fejezetben ezért csak az állam funkciójához tartozó hírszerzéssel foglalkozok. Az állami hírszerzésnek alapvetően két fő funkcióját különböztetjük meg, amelyeknek kettős céljuk van: az ország értékeinek védelme, illetve érdekei érvényre juttatásának támogatása. Ezek azokban a funkciókban jelennek meg, amelyek szerint a hírszerzés felderíti és beazonosítja az országot érő kiemelten az értékeket veszélyeztető tényezőket, valamint információkat biztosít az állami vezetés számára, hogy megfelelő döntéseket tudjanak hozni az ország érdekeinek védelme és érvényesítése érdekében. A célok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a hírszerzés nem az adott nemzetbiztonsági szervezet öncélú tevékenysége, hanem a kormányzati rendszeren belül egy szolgáltató ágazat. A hírszerzés alapeszköze az információ, amelynek megszerzése és elemzéseértékelése a hírszerzés fő tevékenységi formája. Ehhez azonban szükséges meghatározni magát az információ tartalmát. Az információ az olyan adat, amelynek rendszerezése és feldolgozása már megtörtént. Az adat a valóság egy tényezője, jellemzője vagy mozzanata. A hírszerzés vonatkozásában az információval szemben azonban vannak további követelmények 52 is, amelyek meghatározzák annak kezelését. A hírszerzés feladatrendszerét alapvetően a tevékenység funkciója határozza meg, amelyet az állami feladat esetén jogszabályok írnak elő. A törvényekben 53 részletekbe menően szabályozásra került a hírszerzési tevékenység, kiemelten azon szakaszai, amelyek a hírszerzők (vagyis a hírszerző szervezet) számára a társadalom többi tagjához képes plusz jogokat biztosít. Ezek közé tartozik a titkos adatszerzés és titkos információgyűjtés, valamint többek között olyan pénzügyi és gazdasági cselekmények, illetve adatokkal és információkkal történő visszaélések, amelyeket más jogszabályok tiltanak és a büntető törvénykönyv hatálya alá esnek. Egyes országokban a hírszerzés számára engedélyezett a személyek elleni erőszak különböző formáinak az alkalmazása is. Az átlagon felüli jogok engedélyezése következtében a hírszerzés számára külön ellenőrző és felügyeleti rendszert alakítottak ki. Ennek egyik megvalósulási formája a törvényhozás által létrehozott ellenőrző és felügyelő testületek. A hírszerzés ellátása érdekében az állam olyan katonai vagy félkatonai szervezeteket hozott létre, amelyek meghatározott felelősségi területek és jogkörök alapján végzik a feladataikat. Ez alapján többségében katonai és polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat különböztetnek meg, de nagyobb országokban elkülönítenek további szervezeteket is, amelyek például pénzügyi, gazdasági vagy menekültügyi területen folytatnak hírszerzést. A hírszerző szolgálatok többségében kizárólagosan a külföldre vonatkozó, illetve a külföldi eredetű információk megszerzésével foglalkoznak, kisebb országok esetén nem szakmai, hanem kiemelten költségvetési és politikai okok miatt egy szolgálat hírszerzési feladatok mellett elhárítási feladatokat is ellát, de ebben az esetben az adott szolgálaton belül elkülönítik a két szakág tevékenységét. 52 A speciális követelmények közé tartozik: újszerűség, hitelesség, ellenőrzöttség, feldolgozottság stb.. 53 Magyarország vonatkozásában a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. számú törvény szabályozza a hírszerzés feladatait és tevékenységi rendszerét. 85

86 86 A hírszerzés tevékenységi rendszere alapján megkülönböztetünk: adat/információszerzést, elemzés-értékelést, valamint fedett/titkos műveleteket. Az adat/információszerzés keretében a hírszerzés a klasszikus feladatát hajtja végre, vagyis a szükséges adatok és információk összegyűjtését, amelyhez különböző adatszerző módokat alkalmaz. Az elemzés-értékelés keretében történik meg a megszerzett információk különböző eljárások alapján történő feldolgozása, elemzése, értékelése, valamint a tájékoztatók elkészítése. A fedett/titkos műveletek során a hírszerző szolgálatok az ország érdekeinek érvényesítése érdekében konkrét cselekményeket hajtanak végre, amelyek általában sértik a helyi törvényeket. Ezek közé nem csak a személyek elleni fellépést, hanem a pénzügyi és gazdasági, valamint a szabotázsakciókat is sorolhatjuk. Napjainkban a fedett/titkos akciókat azok költségessége és időigényes előkészítése miatt csak nagyon ritkán alkalmazzák. Összefoglalva a hírszerzés egy olyan komplex tevékenységi rendszer, amely információkkal támogatja a kormányzat működését az ország értékeinek védelme és érdekeinek érvényesítése céljából, amelyekhez a szükséges információkat nyílt és titkos módszerek alkalmazásával szerzi meg, rendszerezi, elemzi-értékeli, valamint továbbítja az állami vezetés számára. A hírszerzés tehát egy folyamat, az állami döntéshozók számára biztosított termék, valamint egy szervezet is, amely magát a tevékenységet folytatja Hírszerzés hagyományai A hírszerzés tartalmának és funkciójának megértését jelentős mértékben segíti a hírszerzés történelmének, azon túl inkább a hagyományainak az áttekintése. A hírszerzés történelmét számos tanulmányban és könyvben feldolgozták, amelyek részletes ismeretet adnak róla. Átfogó és mértékadó tanulmánynak lehet tekinteni a Hajma Lajos 55 által írt egyetemi jegyzetet, amelyet A katonai felderítés és hírszerzés története címmel jelentett meg 2001-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. 56 Ezen kívül sok olyan művet lehet megtalálni a könyvtárakban, de az interneten is, amelyek a hírszerzés múltjával foglalkoznak, de sajnos köztük számos a kémregények színvonalát sem közelíti meg. A hírszerzés annak ellenére, hogy már közhelynek számít egyidős az emberiség történelmével, vagy inkább a közösségek megjelenésével, mert az emberek csoportjai már kezdetekben is kíváncsiak voltak a szomszédos közösségekre, így felderítőket küldtek annak érdekében, hogy kielégítsék a kíváncsiságukat. Ebből az egyszerű tevékenységből lett napjainkra egy komplex rendszer, amely a létrejövő államok meghatározó funkciójává vált. Ez a fejlődési folyamat azonban nem fokozatosan következetett be, hanem meghatározó események és változások vezettek a hírszerzés mai arculatának a kialakulásához. Az elmúlt száz évben is számos olyan változás következett be, amelyek új elemeket hoztak a hírszerzésbe, így átalakították azt. Ezek közé sorolhatjuk: az elektromágneses hullámokon alapuló távközlést; a repülőgépek alkalmazásának rendszeressé válását; a képtovábbító berendezések megjelenését; a számítógépek megjelenését; a világűr meghódítását (felderítő és távközlési műholdak alkalmazását); az internet térhódítását. 54 Mark M. Lowenthal: Intelligence from secret to policy. CQ Press, A hadtudományok kandidátusa. A Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. csoportfőnökségének munkatársa. A Magyar Hadtudományi Társaság alapító tagja. 56 A tankönyv letölthető az alábbi forráson: (Letöltési idő: ) 86

87 87 A fejlődés mellett a hírszerzés számára azok a hagyományok sokkal fontosabbak, amelyek tartalmazzák az adott szervezet kultúráját, íratlan és írott szabályait, valamint az alkalmazott eljárások részleteit A hírszerzési ciklus A fogalmi rendszerből levezetve megállapítható, hogy a hírszerzés egy komplex tevékenységi rendszer, amely egy meghatározott folyamatot is magában foglal. A folyamat olyan információk megszerzésére irányul, amelyek szükségesek az ország biztonságát veszélyeztető tényezők meghatározásához, valamint az állami vezetés döntéseinek meghozatalához. Az információk nem a megszerzésük állapotában kerülnek a döntéshozók elé, hanem feldolgozott, elemzett-értékelt állapotban, így csak a hírszerzés kész termékét kapják meg az állami vezetők. A hírszerzés folyamata tehát különböző, egymásra épülő lépésekből, szakaszokból áll, amelyek felölelik a hírszerzés teljes spektrumát. A hírszerzés tehát egy ciklikusan ismétlődő rendszer, ezért körfolyamatként lehet ábrázolni, amelynek alapvetően öt állomását (szakaszát) lehet megkülönböztetni: az információigények fogadását (1), az adatszerzést (2), a feldolgozást és rendszerezést (3), az elemzés-értékelést és tájékoztatók készítését (4) és végül a döntéshozók /felhasználók 57 / tájékoztatását (5). Ezt nevezzük a hírszerzés klasszikus ciklusának. Információigények megfogalmazása Tájékoztatás Tervezés, adatszerzők irányítása Elemzésértékelés, tájékoztatás elkészítése Adatfeldolgozás Adatszerzés (A hírszerző ciklus elemei 1. sz. ábra, szerk.: Dr. Vida Csaba) A hírszerzés elméletének képviselői között napjainkban jelentős tudományos vita folyik arról, hogy egyáltalán létezik-e már a klasszikus hírszerzési ciklus? A ciklust bírálók többsége új szakaszokkal (többek között a hírszerzési információk felhasználásával vagy a tárolás kérdéskörével) egészítené ki, valamint a visszacsatolások rendszerét hiányolják a ciklusból. 57 A hírszerzés termékeinek fogyasztóit, akik a kormányzati rendszer különböző szintjein helyezkednek, felhasználóknak nevezzük. 87

88 88 Az információigények fogadása alatt értjük a folyamatnak azt a momentumát, amikor a politikai döntéshozók (a hírszerzés felhasználói) kérdéseket fogalmaznak meg a hírszerző szervezetek számára, mert a helyes döntéseikhez, valamint külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásaikhoz információra van szükségük. Ezeket a kérdéseket amelyeket felhasználói információigénynek nevezünk megküldik a hírszerző szervezetnek, amelyet követően a szolgálatoknál megtörténik az információigény fogadása, értelmezése, valamint priorálása. Az értelmezésre azért van szükség, mert a döntéshozók kérdéseiket nem a hírszerzés nyelvén fogalmazzák meg, ezért azokat le kell fordítani, hogy a hírszerzők is megértsék, valamint figyelembe kell venni azokat a korlátokat, amelyeket a törvények a szolgálatok számára meghatároznak. A priorálásra pedig azért van szükség, mert a hírszerző szolgálatok korlátozott képességekkel rendelkeznek, így a felhasználók megszámlálhatatlan információigényei között sorrendet kell felállítani. A kérdések sorrendiségét az azokat kiadó felhasználó kormányzati helye, valamint a témakör fontossága határozza meg. Természetesen a hírszerző szolgálatok törekednek a felhasználók összes információigényére, határidőre válaszolni. Az információigények értelmezését követően megkezdődik szükséges adatok és információk megszerzése. Az adatszerzésnek számos típusa van, attól függően, hogy milyen eszközzel vagy módszerrel történik a szükséges információk összegyűjtése. A különböző adatszerzési módokat nevezzük hírszerzési ágaknak. Nem minden információigény megválaszolása követeli meg az összes adatszerzési eljárás alkalmazását, mert a hírszerzés képességeinek hatékony felhasználása érdekében csak azokat a módszereket alkalmazzák egy adott információigény esetén, amelyek biztosítják a szükséges adatok vagy információk megszerzését. A hírszerzési ágak különböző jellegű információk begyűjtésére alkalmazhatók. Ennek következtében a hírszerzés sikerét befolyásolja, hogy a hírszerző szolgálat melyik adatszerzési módot(kat) választja ki a szükséges adatok vagy információk megszerzésére. Az információ mennyisége rendkívül fontos a hírszerzés számára. Ez nem mindig jelenti azt, hogy a minél több információ növeli a szükséges információk megszerzésének esélyét,, mert a túl sok információ is meghiúsíthatja a sikert. A napjaink információs társadalma egyik oldalról megkönnyítette az információkhoz történő hozzáférést, másik oldalról azonban a túl sok információ akadályozza a szükséges, releváns információk megkeresését, valamint jelentősen leterheli az adatok feldolgozásával és elemzésértékelésével foglalkozó szervezeti elemek tevékenységét. A különböző hírszerző szervezetek a hagyományaik alapján más más adatszerzési eljárást preferálnak. Napjainkban a technikai eszközökkel történő adatszerzés térnyerésének ellenére, még mindig rendkívül fontos az emberi erőforrásokkal folytatott hírszerzés, mert számos esetben csak ezzel érhetők el a szükséges adatok. Az adatok és az információk összegyűjtését követően került sor azok feldolgozására és rendszerezésére. Az adatszerzés során, kiemelten a technikai eszközökkel megszerzett adatok (jelek, kódok, képek, mérési adatok) nem állnak készen elemzés-értékelésre, mert többnyire nem olvasható formában jelennek meg. A feldolgozásukhoz speciális ismeretre van szükség, amellyel átalakítják az adatokat, így például a digitális jelekből írásbeli vagy szóbeli közlemények lesznek, másképpen fogalmazva az adatokból információk. Amennyiben az adatok feldolgozása, átalakítása nem történik meg, akkor azok többnyire elvesznek a hírszerzés számára, mert nem támogatják a felhasználók tájékoztatását. Ennek ellenére az adatszerzők sokkal több adatot gyűjtenek, mint amennyit az adott hírszerző 88

89 89 szervezet fel tud dolgozni, mivel ez az adatszerzők célja. A feldolgozás részét képezi például az információk lefordítása. Az adatok rendszerzésének szerepe is fontos a hírszerzés folyamatában, mert ekkor történik meg az adatok csoportosítása, rögzítése, szelektálása, valamint feltöltése az adattárakba/adatbázisokba. Az adatok olvashatóvá történő átalakítását és rendszerezését követően megkezdődik az információk elemzése-értékelése, amely alapvetően két részre osztható. A szakasz első felében különböző módszerek és eljárások alapján megtörténik az információk elemzése, az ok-okozati tényezők meghatározása, következtetések levonása és az előrejelzések meghatározása. A szakasz második felében készülnek el a tájékoztatók, vagyis a döntéshozók információigényére a válaszok kidolgozása. Tehát az elemzés-értékelés folyamata nemcsak tájékoztatók készítéséből áll, hanem a hangsúly inkább az információk elemzésén és értékelésén van, mert csak az garantálja, hogy a tájékoztatók valós előrejelzéseket és következtetéseket biztosítsanak. Az elemzés-értékelés során egy adott témában nem csak egy, hanem az összes adatszerző szervezet által megszerzett információt együtt elemzik, amely alapján összforrású elemzés-értékelést folytatnak. Az elemzés-értékelés alapvetően egy intellektuális tevékenység, amelynek a központi eleme a problémamegoldás, vagyis a rendelkezésre álló információk elemzése-értékelésével megválaszolják a felhasználók információigényeit. A hírszerző szolgálat az elemző-értékelő munkát követően elkészült hírszerzési termékeket (amelyek tartalmazzák a felhasználók információigényeire a válaszokat) eljuttatja a döntéshozók számára, ekkor történik meg a tájékoztatás, amelynek két alapvető formája van: a szóbeli és az írásbeli. A hírszerző szervezeteknek számos terméke létezik, amelyek mind azt szolgálják, hogy különböző módon és formában elégítsék ki a döntéshozók információigényeit. A termékeket több szempontból lehet csoportosítani, amelyek közül az egyik legfontosabb az időtényező. Ez alapján a termékeket fel lehet osztani az azonnali jelentéstől, a rendszeres és időszakos jelentéseken túl, a több évig készülő hosszú távú előrejelzéseket tartalmazó jelentésekig. A tájékoztatás egy rendkívül fontos kérdést vet fel, hogy a politikai döntéshozók és a hírszerző szervezet között milyen szoros kapcsolat van, vagyis meddig terjed a hírszerző szervezet felelőssége. A hírszerzési ciklus fontos eleme a egyes szakaszok között fennálló visszacsatolások rendszere, amely a hírszerzési folyamat minden elemében jelen van. Az információigények értelmezésénél is jelen van a politikai döntéshozók felé, ha az információigény pontosításra szorul, míg az adatszerző szervezetek is ugyanezt teszik a hírszerző szervezet felé, ha a számukra meghatározott adatszerzési feladatokat nem tudják értelmezni. Az adatfeldolgozást és rendszerezést végzők, valamint az elemző-értékelők is visszajeleznek az adatszerzők felé, ha nem elegendő vagy nem megfelelő a megszerzett adat és információ, akkor kiegészítő feladatot szabnak az adatszerzőknek, valamint minden megszerzett adat vonatkozásában visszajelzést adnak, hogy mennyire támogatta az adott információ a hírszerzést. Ez a visszacsatolás jelen van a tájékoztatás szakaszában is, amikor a felhasználóval történő közlést követően megtörténik a reagálás a hírszerzés termékére, amely új ciklust is generálhat Információigények fogadása A hírszerzés nem öncélú feladat, hanem az állami vezetés támogatása, így a jogszabályokban meghatározott feladatok mellett csak olyan területen és témakörökben folytat információszerző tevékenységet, amelyekben a felhasználók 89

90 90 információigényt fogalmaznak meg. Ennek következtében a hírszerzési tevékenység a felhasználóktól függ, ezért szükséges áttekinteni, hogy kik ezek a személyek? A felhasználókat több csoportra lehet osztani attól függően, hogy az állami vezetés mely szintjén helyezkednek el. Ez alapján a hírszerzés által szolgáltatott információk felhasználói: az állami legfelső vezetők; a központi államigazgatási szervezetek felső vezetői; a kormányzat középszintű vezetői; a rendvédelmi szervezetek vezetői; a haderő parancsnoki állománya; szakági kormányzati szervezetek vezetői. A fenti felsorolás alapján látható, hogy hírszerző szervezetek által szolgáltatott információknak rendkívül széles a felhasználói köre, természetesen a különböző (például katonai vagy polgári) hírszerző szervezetek esetében ez eltérő, különösen az utolsó három kategória esetében. Minden szolgálatnak természetesen megvannak a fő felhasználói, általában azok, akik a kormányzaton belül ellátják az adott szolgálat felügyeletét. A nagyszámú felhasználó azt is jelenti, hogy az általuk megfogalmazott információigények jellege és minősége rendkívül széles spektrumon helyezkedik el. A helyzetet bonyolítja, hogy a kérdések nem mindig írásban, hanem szóban is elhangzanak, sok esetben csak utalásokat tartalmazva arról, hogy a felhasználónak milyen információra van szüksége. A pontatlan vagy elnagyolt információigények esetében a felhasználók irányába történő visszacsatolásra, vagyis a pontosításokra nincs mindig lehetőség, így a hírszerző szervezeteknél rendkívül fontos szerepe van az információigények értelmezésének és beazonosításának. A felhasználók által továbbított vagy közölt információigények vizsgálatának első lépése az, hogy annak megválaszolása nem sért-e jogszabályi kereteket, vagy esetlg nem tartozik az adott hírszerző szolgálatok felelősségi körébe. Az értelmezés közben megtörténik az információigény priorálása, amely során megvizsgálásra kerül, hogy a megválaszolásához rendelkezik-e a megfelelő képességekkel, valamint ahhoz mekkora erő-eszköz ráfordítás szükséges? A priorálás alapelve a kérdést megfogalmazó felhasználó kormányzati pozíciója, valamint az adott témakör fontossága. A következő lépésben történik a felhasználók információigényének lefordítása a hírszerzés nyelvére és beintegrálása a hírszerzés feladatrendszerébe. Ekkor kezdődik meg az információigényre történő válaszadás folyamata. A válaszokhoz szükséges információkat először a hírszerzés adattárában ellenőrzik, hogy a hírszerzés rendelkezik-e az adott információkkal? Amennyiben rendelkezésre áll, akkor a feladat az elemző-értékelő szervezethez került, amely elkészíti a válaszokat és megtörténik a felhasználók tájékoztatása. Az esetek többségében azonban a hírszerző szervezetnek nem áll rendelkezésére az összes információ, így az elemző-értékelő szervezet (amennyiben létezik önálló információszerző műveleteket koordináló központ, akkor az) feladatot határoz meg az adatszerzők számára Adatszerzés Az elemző-értékelő szervezet (vagy az információszerző műveleteket koordináló közpot) dönti el, hogy mely adatszerző szervezet gyűjti össze az információigényekhez szükséges információkat. Természetesen figyelembe véve, hogy az adott szervezetek 90

91 91 milyen képességekkel és lehetőségekkel rendelkeznek. A képességek és lehetőségek függnek az adatszerzés jellegétől és módjától, így az adatszerzést az alábbi fő csoportra lehet felosztani: emberi erőforrásokkal folytatott hírszerzés (HUMINT 58 ); rádióelektronikai felderítés (SIGINT 59 ); nyílt forrású hírszerzés (OSINT 60 ); képfelderítés (IMINT 61 ); mérés és jelmeghatározó hírszerzés (MASINT 62 ); kiberhírszerzés (CYBINT 63 ). A fentieken túl még számos adatszerzési módot is elkülönítenek, de napjainkban azok jelentősége már vagy még alacsony. Ezekhez sorolható a radar hírszerzés (RADINT 64 ), a távméréses hírszerzés (TELINT 65 ), a nukleáris hírszerzés (NUCINT 66 ), az akusztikai hírszerzés (ACOUSTINT 67 ), de ezek többsége a fenti hat kategóriába besorolható, kiemelten a MASINT-ba. Az emberi erőforrással folytatott hírszerzés (HUMINT) a legősibb hírszerzési ág, amelynek alapvetően két válfaja van: a legális vagyis a diplomáciai keretek között folytatott, valamint az illegális ügynöki hírszerzés. A HUMINT meghatározó jellemzője, hogy a hírszerzést mindig a célterületen kell végrehajtani. A HUMINT a titkos információszerzés egyik módja. Az információszerzés a személyre fókuszál, vagyis az általa ismert információkra. Ez részben a hátrányát is jelenti, mert csak azok az információk szerezhetők meg, amelyhez a források (személyek) hozzáférnek, vagy amit átadnak. A HUMINT számára abban esetben sok idő kell az információk megszerzésére, ha az állandó források nem rendelkeznek a keresett információval, mert akkor új forrásokat kell keresni, de ez tartalmazza az előnyt is, mert ez mutatja az információszerzési ág flexibilitását. Más adatszerzési módhoz képest a legnagyobb előnye, hogy olyan információkat is képes megszerezni, amelyeket a többi nem. A legnagyobb előnye mégis abban rejlik, hogy lehetőség van a visszacsatolásra, tehát az információ forrás általi megerősítésére, pontosítására vagy kiegészítésére. A rádióelektronikai felderítés (SIGINT) kiemelten honi területen a célország által üzemeltett távközlési rendszerek passzív eszközökkel történő felfedésével és lehallgatásával szerzi meg az adatokat és információkat. A rádióelektronikai felderítés alapvetően három részre lehet osztani a kommunikációs felderítésre (COMINT 68 ), az elektronikai felderítésre (ELINT 69 ) és az elektronikai eszközök által kiadott jelek felderítésére (FISINT 70 ). A COMINT a célország kommunikációs rendszereiben továbbított hangüzenetek 58 Human Intelligence 59 Signal Intelligence 60 Open Source Intelligence 61 Imagery Intelligence 62 Measurement and Signature Intelligence 63 Intelligence gathered from Cyber Space 64 Radar Intelligence 65 Telemetry Intelligence 66 Nuclear Intelligence 67 Acoustic Intelligence 68 Communications Intelligence 69 Electronic Intelligence 70 Foreign Instrumentation Signal Intelligence 91

92 92 (beszélgetések vagy hang alapú közlemények) felderítését és rögzítését végzi. Az ELINT a célország távközlési rendszereiben továbbított minden olyan közlemény felderítése, amely nem hangüzenet formájában jelenik meg. A FISINT minden olyan elektronikai eszköz által kiadott jelek felde-rítésére vonatkozik, amely az eszközök nem szándékos kisugárzásából fakad. (A FISINT-et nem minden esetben tekintik a SIGINT részének.) A SIGINT képességeinek korlátait az elektromágneses hullámok terjedése határozza meg, mert a források száma korlátozott, mivel csak azokat a távközlési rendszereket lehet elérni, amelyek által sugárzott hullámok elérik az adatszerző szervezet vevőrendszereit. További hátránya az, hogy a távközlési rendszereket üzemeltető országok tisztában vannak azzal, hogy lehallgatják a távközlésüket, ezért egyre inkább védik a rendszereiket, vagyis egyre bonyolultabb kódolási rendszert alkalmaznak. A SIGINT alapvető jellemzője, hogy a lehallgatott közlemények hitelesek és általában szenzitív információkat tartalmaznak. Ugyanakkor hátránya, hogy előre nem tervezhető konkrét témakörben az adatok és információk megszerzése, mert csak azokat a közleményeket lehet rögzíteni, ami a célország adott szervezete továbbít a saját rendszerébe. Napjainkban egyre nagyobb szerepe van a nyílt forrásból származó információszerzésnek (OSINT), mert minden olyan információt nyílt információnak lehet tekinteni, amely mindenki számára elérhető, így annak minősülnek a hagyományosan publikált anyagok (könyvek, folyóiratok cikkei, médiahírek, tanulmánykötetek), valamint az interneten megtalálható anyagok. Jelenleg az internet a nyílt forrású anyagok legnagyobb tárháza, de ez a nagy mennyiségű információ a redundancia miatt nehezen feldolgozható. A legnagyobb hátránya az információk hitelességében van, mert az interneten megtalálható információk jelentős része téves, hiányos vagy megtévesztő információ. A hiteles információk kiválasztása alapos adatfeldolgozást követel meg. A műholdak és a légi felderítés fejlődésével egyre nagyobb szerepe van a képi felderítésnek (IMINT), amelyet napjainkban már összevonnak a térinformatikai felderítéssel (GEOINT 71 ). A képi felderítés a célország területéről, objektumairól és eszközeiről készült fényképfelvétel, amely a készítés időpontjában pontos képet alkot a megfigyelt tárgyról. A készített képek feldolgozásához külön szakértelem szükséges. A mérés és jelmeghatározó hírszerzés (MASINT) minden olyan tárgy, eszköz, tevékenység felderítésére alkalmas, amelyekről az általuk kibocsátott/sugárzott jelek szenzorok segítségével adatok rögzíthetők. A MASINT keretében telepített szenzorok lehetnek elektrooptikai felvevők, kisugárzott energiamérő, hangrögzítők, vegyianyag-elemző, sugárzásmérők, rezgésmérők, rádiófrekvencia mérők és anyagelemzők. A szenzorok segítségével meg lehet állapítani például a tömegpusztító fegyverek jelenlétét és esetleges alkalmazását, különböző eszközök mozgását, valamint a különböző tevékenységek jellemzőit. A többi hírszerzési módszer között egyre nagyobb jelentősége van a kiberadatszerzésnek (CYBINT), amely a célország számítógépes hálózatain védetten tárolt információk megszerzésére irányul. A támadó kibertevékenységnek tekinthető módszerrel olyan információkhoz is hozzá lehet férni, amely a célország különböző módszerekkel védeni kíván, ezáltal a hírszerzés szempontjából rendkívül értékesek is lehetnek. A CYBINT-nek alapvetően három fajtája van: a nyílt számítógépes hálózatokban védett információk megszerzése, a zárt (védett) számítógépes hálózatokban lévő információk megszerzése, valamint a számítógépes hálózatok által kisugárzott jelekből folytatott adatszerzés. 71 Geospatial Intelligence 92

93 Adatfeldolgozás, előértékelés Az adatszerzés során összegyűjtött adatok és információk az esetek többségében nem továbbíthatók azonnal az elemző-értékelő szakaszba, mert külön szaktudás szükséges ahhoz, hogy az adott adatokból (jelek, mérési adatok, jellemzők, de párbeszédekből is) az elemző-értékelők számára használható információkat hozzanak létre támogatva a felhasználók információigényeire érdemi válaszok továbbítását. Az adatfeldolgozás általában az adott adatszerző szervezetnél történik meg, mert ott állnak rendelkezésre azok a szakemberek, akik az adatokból információkat hoznak létre. Az átalakítás minden adatszerzési mód esetében különbözik, mert más és más jellegű adatokat kell feldolgozni, amelynek csak kivételes esetben vannak azonos eljárásai, mint például a statisztikai modellek és az összehasonlító eljárások, de a kódfejtés is ide tartozik. Számos esetben már a rendelkezésre álló információk feldolgozására is szükség van, mert feldolgozatlanul csak kis hatásfokkal használhatók az elemzés-értékelés során. Ezek közé sorolható a képelemzés, valamint az idegen nyelvű anyagok lefordítása. (Például: egy légi fényképről az elemző-értékelő meg tudja állapítani, hogy milyen típusú repülőgép van a képen, de a képelemző azt is meg tudja határozni, hogy a típus mely konkrét modifikációjáról és gyártmányáról van szó, amelyből az adattárak alapján a konkrét szervezeti egység is beazonosítható.) Az adatfeldolgozás a hírszerzési ciklusban mindig egy szűrő, mert az adatszerzés során sokkal több adatot szereznek meg, különösen a technikai felderítés (SIGINT, IMINT és MASINT) esetén, mint amit fel lehet dolgozni. Az adatszerző és az adatfeldolgozási képességek között a technikai fejlődés miatt egyre növekvő különbség van, amely az adatok védelmével van összegfüggésben, mert a célországok például egyre bonyolultabb kódolási eljárásokat alkalmaznak. Ennek következtében a hírszerző szolgálatok egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az adatfeldolgozó képességek fejlesztésére, mert csökkenteni akarják az elvesztett, fel nem használt adatok számát. Az információk az adatfeldolgozást követően is egy rendszertelen nagy halmazt alkotnak, amelynek rendszerezése az elemző-értékelő munkához elkerülhetetlen. A rendszerezés keretében az adatok adattárrendszerbe kerülnek, amely biztosítja az adatok szűrését és leválogatását. Ezek az adattárak a hírszerzés egyik legfontosabb információbázisát képezik, mert abban tárolják az adatszerzők által megszerzett összes adatot és információt. Az elemző-értékelők az adattárakat használják fel a felhasználók információigényeire a válaszok elkészítéséhez. Az adattárat a hírszerzési ciklusban először akkor használják, amikor az információigények fogadását követően megvizsgálják, hogy a válaszhoz milyen információk-kal rendelkezik a hírszerző szervezet, és melyeket kell az adatszerzők által beszereztetni. Egy adott információigény esetében a rendszerezés nyújt segítséget abban, hogy a nagy mennyiségű adathalmazból le lehessen válogatni az elemzés-értékeléshez szükséges adatokat Elemzés-értékelés A hírszerzési ciklus elemző-értékelő szakaszának első felében történik meg a rendelkezésre álló információk komplex vizsgálata, amelynek során különböző elemzőértékelő eljárások alkalmazásával az információk minőségi változáson mennek át. Az információt az elemző-értékelő elhelyezi helyben, időben és történésben (folyamatban), vagyis megállapítja az ok-okozati tényezőket és következtetéseket von le, illetve előrejelzéseket és forgatókönyveket fogalmaz meg. Amikor megtörténik az információk 93

94 94 elemzése-értékelése, akkor kezdődik meg az felhasználók információigényeire a válaszok kidolgozása, vagyis a tájékoztatók elkészítése. Ezt lehet tekinteni az elemző-értékelő szakasz második felének, de erre nem minden esetben kerül sor, mert az elemző-értékelő folyamat során megállapításra kerül, hogy az adott témakörben nem elegendő az információ, vagy az információ irreleváns a felhasználó számára, így szükségtelen arról tájékoztatni. Amennyiben további információra van szükség, akkor az elemző-értékelő kiegészítő információigényt fogalmaz meg az adatszerzők felé. Az elemzés-értékelés során alkalmazott eljárások alapvetően három csoportra oszthatók: - az egyszerű formális logikai eljárásokra; - a kötött elemző-értékelő eljárásokra; - a komplex elemző-értékelő modellekre és módszerekre. Az egyszerű logikai eljárások alapján végzett elemzés-értékelés a leggyakoribb alkalmazott módszer, mert rendkívül hatékony egy bekövetkezett esemény körülményeinek, hatásainak és következményeinek vizsgálatára. Ebben az esetben alkalmazzák az olyan formális logikai gondolkodási módszereket is, mint a dedukció és az indukció, valamint az abdukció. További egyszerű módszerekhez tartozik még 72 : - az összehasonlító; - a minták alkalmazása; - a felsorolásos; - a kapcsolati háló; - a folyamatmodell; - a profilozás; - a szimulációs modell. Az eljárások közötti választás függ az adott információ tartalmától, valamint a vizsgálat céljától, de vannak olyan esetek, amikor az elemző-értékelő személyisége határozza meg, hogy a rendelkezésére álló információhalmazt milyen egyszerű logikai elemzésnek vesse alá. Az eljárások eredményeképpen kialakuló meghatározások legtöbbször csak előzetes információkat adnak a következtetések és levonásához és az értékelésekhez, amelyet az elemző-értékelőnek kell megtennie újabb logikai eljárások, valamint saját szakmai tapasztalata és ismeretrendszere alapján. Ugyanakkor az egyszerű eljárások is lehetőséget adnak az előrejelzések megtételére. Ezek közé soroljuk többek között a minták alkalmazását, valamint a folyamatmodellt, mert azok kitekintést is engednek a jövőbe. A kötött elemző-értékelő eljárások a hírszerző elemzés-értékelés olyan speciális eljárásai, amelyek során egy adott eseményt, folyamatot vagy esetleg egy személyt minden esetben hasonló rendszerben elemeznek-értékelnek, mintha egy űrlapot töltenének ki elemzett-értékelt adatokkal. Ezekhez sorolhatók a kockázatelemzések, a költségvetések elemzése vagy az életrajzok. A kitöltés során az elemző-értékelő szükség esetén igénybe veszi az egyszerű elemző-értékelő eljárásokat is. A kötött eljárások lehetővé teszik, hogy az azonos jellegű témakörökben a felhasználók azonos rendszerű tájékoztatást kapjanak, ami növeli a hírszerző tájékoztatók hatékonyságát. 72 Természetesen a teljesség igénye nélkül. 94

95 95 A komplex elemző-értékelő modellek és módszerek használata már ritkább a hírszerző szervezeteknél, mert sokkal időigényesebbek és magasabb szintű szaktudást követelnek meg. Ugyanakkor ezek biztosítják azoknak a következtetéseknek vagy előrejelzéseknek a meghatározását, amelyek rendkívül fontosak a felhasználók számára döntéseik meghozatalához. A komplex elemző-értékelő modellek többsége különböző tudomány szakterületeken kidolgozott módszerek hírszerzésbe átültetett változatai. A komplex modellekhez lehet sorolni: - az összetett mátrixokat; - a játékelméleteket; - a helyi-idő modellt; - a geográfiai modellt; - a trendelemzést; - a biztonságelméletek modelljeit. A hírszerző elemzés-értékelés a fentiek alapján felhasználja a különböző tudomány szakterületek elemzési eljárásait annak érdekében, hogy minél pontosabb eredményt érjen el az információk vizsgálata során. A tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a nemzetközi kapcsolatok elméletének és a biztonságelméletek módszereit alkalmazza a hírszerző elemzés-értékelés. Ezek közé tartozik többek között a regionális biztonsági komplexum elmélete, 73 amely az államok közötti függőség alapján vizsgálja a regionális biztonsági rendszereket. A hírszerzési ciklusban az elemzés-értékelésnél jelenik meg a hírszerzés jellegének újabb csoportosítása, amely alapján megkülönböztethető: aktuális (napi) hírszerzés (current intelligence); hagyományos hírszerzés (basic intelligence); hosszú távú hírszerzés (long therm intelligence). A hírszerzési jellegek közötti különbséget a felhasználók tájékoztatásának célja, tartalma és ideje határozza meg, mert más-más tényezőre helyezik a hangsúlyt a tájékoztatók elkészítése során. Ebből kifolyólag a jellegek közötti különbség jelentős mértékben az elemző-értékelő munkán alapul. Az aktuális (napi) hírszerzés esetén a legfontosabb az időtényező, mert itt a lényeg a felhasználók gyors tájékoztatásán van. Ebben az esetben nincs idő az információk hosszas feldolgozására, valamint elemzés-értékelésére, csak az információ és az adott témakör olyan szintű beazonosítására, hogy a felhasználók számára érthető legyen az adott információ. Ebből kifolyólag az elemzés-értékelés minimális hozzáadott értéke jelenik meg, inkább csak rendszerezésről van szó. Az aktuális hírszerzés keretében történik a hírszerző/felderítő riasztó rendszerekből származó információk azonnali továbbítása, valamint a felhasználók napi tájékoztatása a bekövetkezett eseményekről, amelynek az a célja, hogy a felhasználó minél hamarabb megkapja (sok esetben a nyers) információt. A klasszikus (alap) hírszerzés esetén az információ tartalma határozza meg az elemzés-értékelés mélységét, mert a felhasználók tájékoztatása során a lényeg az információ (ismeret/tudás) átadásán van. Ekkor is viszonylag kevés idő van az információk elemzés-értékelésére, mert az információ nem veszitheti el az aktualitását a felhasználók 73 Barry Buzan és OleWeaver nevéhez köthető Theory of Regional Security Complex. (Barry Buzan and Ole Weaver: Regions and Powers: The Structure of International Security (Cambridge, 2003, ISBN )) 95

96 96 számára. Általában a klasszikus hírszerzés során az egyszerű logikai eljárásokat alkalmazzák az elemző-értékelők. A hosszú távú hírszerzés esetén a hangsúlyt az előrejelzésre és a következtetésekre helyezik, mert ebben az esetben a felhasználók számára olyan információkat kell biztosítaniuk, amely a közép- és a hosszú távú döntéseikhez kell. Ebben az esetben az elemző-értékelők a komplex elemző-értékelő módszereket helyezik előtérbe, így az információk elemzése hosszú időt (esetenként hónapokat) vesz igénybe. A hosszú távú hírszerzés terméke mindig egy átfogó, több tízoldalas anyag. Az elemzés-értékelés második szakaszában történik meg a tájékoztatók elkészítése és kidolgozása, amely zömmel a felhasználók által meghatározott formában történik. A tájékoztatók esetében rendkívül fontos a pontosság és a precizitás, valamint az egységesség, mert a felhasználóknak csak olyan hírszerzési jelentésekben van bizalmuk, amelyek minden esetben valós információkat tartalmaznak Tájékoztatás A hírszerzési ciklus legfontosabb eleme a felhasználók tájékoztatása, mert a hírszerző szervezet ekkor mérettetik meg a felhasználók előtt. Ekkor történik meg az egész folyamat értékelése azzal, hogy a felhasználók számára megfelelők-e a hírszerzés termékei. A hírszerző szolgálatok ennek alapján dolgozzák ki a tájékoztatási rendszerüket, amely tartalmazza valamennyi jelentésfajtát az azonnali jelentésektől egészen a több hónapig vagy esetenként évekig készülő stratégiai hosszú távú előrejelzésekig. A tájékoztatásnak két alapvető formája van a szóbeli és az írásbeli, amely napjainkban nemcsak papíron nyomtatott formában jelenik meg, hanem különböző számítógépes fájlformátumban is. A tájékoztatókat fel lehet osztani a periodicitás, a témakörök, a terjedelem és a feldolgozottság foka, valamint a sürgősség alapján. A periodicitás alapján megkülönböztethetők napi vagy azonnali tájékoztatók, időszakos (heti, havi, éves stb.) tájékoztatók, valamint eseti tájékoztatók. A témaköröket alapvetően a felhasználók adott információigénye határozza meg, de egyes tájékoztatók több témakört is felölelhetnek, valamint teljes globális áttekintést is adhatnak az adott kérdésben. A terjedelem rendkívül széles spektrumban mozog, de minden esetben tartózkodni kell a túl hosszú jelentésektől, mert a felhasználóknak korlátozott idejük van a hírszerző tájékoztatókra. A feldolgozottság fokát a hírszerzés jellege határozza meg, amelyet az elemzés-értékelésnél tekintettünk át. Ezen kívül a tájékoztatás célja is befolyásolja, hogy az adott témakörben milyen mélységben kell a felhasználót tájékoztatni. A sürgősséget az információ tartalma határozza meg, hogy milyen gyorsan kell az adott információt megkapnia a felhasználónak, hogy a szükséges döntéseket meg tudja hozni Hírszerző műveletek Az adatszerzés és az elemzés-értékelés mellett a hírszerzés harmadik ágának tekintett hírszerző művelet megnevezése is vitatott, mert az angol terminológiában inkább a titkos művelettel 74 vagy a fedett művelettel 75 azonosítják. A kettő között azonban jelentős különbség van, mert egyik esetben a végrehajtókat és a megrendelőket fedik, míg a másik esetben magát a tevékenységet. Mindkét tevékenységnek az a célja, hogy a célország/célszemély ne rendelkezzen információkkal arról, hogy ki okozta azt az eseményt, 74 covert action 75 clandestine operation 96

97 97 vagy magáról az eseményről. A hírszerző műveletek egy része mindkét művelet jellemzőit is tartalmazza. Fedett műveleteket elsősorban az információszerzés érdekében hajtanak végre, amelynek alapvetően két fajtája van: az egyik az emberi erőforrással, míg a másik a technikai szenzorokkal folytatott információszerzés. Az emberi erőforrással folytatott hírszerző műveletek központi eleme az ügynök, aki a célországban a saját lehetőségei alapján rejtve gyűjt nem nyílt információkat, amelyet egy más ország számára átad. Az ügynök a saját országában jogellenes cselekményt pénzért, ideológiai alapon, zsarolás következtében vagy személyes okokból folytatja. A műveleteknek nem csak az ügynökök a résztvevői, hanem a tartók is, akik irányítják az ügynököket, de toborzó szerepet is betöltenek, és a hírszerző szolgálat tagjai. A tartón kívül tag lehet a futár, aki az információkat eljuttatja a hírszerző szervezet számára. A valódi ügynöki hálózat sokkal bonyolultabb, mert számos támogató és felügyelő személyzet is részt vesz bennük, valamint egy összetett rendszert képeznek, mert általában nem csak egy ügynök működik a hálózatban. Az emberi erőforrással folytatott hírszerző műveletek másik fajtája, amikor a hírszerző szolgálat saját munkatársa hajt végre a célországban fedett információszerző műveletet, de ehhez hosszú felkészülés és még hosszabb beépülés szükséges, valamint megfelelő háttér kialakítása. A technikai szenzorok közé soroljuk a pilóta nélküli felderítő repülőeszközöket, pilóta nélküli hajókat, felderítő műholdakat, valamint titkos művelet keretében elhelyezett hang- és képrögzítő eszközöket. A titkos műveletekkel a hírszerző szolgálatok a saját országuk értékeinek védelme, valamint érdekeinek érvényesítése érdekében olyan tevékenységet hajtanak végre, amely hátrányos és negatív hatással van a célpontra/célországra. A titkos műveleteket eredmény szempontjából lehet ember elleni erőszakos, vagy nem közvetlen személyek ellen irányuló. A hagyományos felosztása szerint lehet propaganda akció, politikai akció és félkatonai művelet. 76 A propaganda akció (pl.: lejárató kampány) látványos, de alacsony költségigényű és kicsi a veszélye, de nagyon sok időt követel meg, hogy hatékony legyen. A politikai akciók széles spektrumon helyezkednek el az egyszerű és olcsótól az összetett és költségesig, de nagyon látványosak és rendkívül provokatívak is lehetnek. A félkatonai műveleteknek szintén rendkívül sok megjelenési formája van például az ellenállók felfegyverzésén, kiképzésén keresztül a konkrét katonai akcióig, vagy a személyek elleni erőszakot alkalmazó műveletig (esetenként gyilkosságig). Nem minden ország hírszerző szolgálata számára engedélyezett a személy elleni erőszakos tevékenység A hírszerzés különböző szintjei, hírszerzés és felderítés kapcsolatrendszere A XXI. században már nem csak stratégiai (hadászati) szinten, hanem hadműveleti és harcászati szintű katonai műveletek során is megjelenik a hírszerzés. Ennek következtében szükséges áttekinteni a hírszerzés és a felderítés közötti különbségeket. A hírszerzésnek a felderítés vonatkozásában a stratégiai felderítést, mint a felderítés egyik formáját tekintik. Ez alapján a hírszerzés a felderítés része, de különböző szinteken szét kell választani a hírszerzést és a felderítést, mert csak akkor érthetjük meg a hírszerző szolgálatok tevékenységi rendszerét. 76 William J. Daugherty: Executive secrets: Covert Action and the Presidency (2004, University of Kentucky Press) 71. oldal 97

98 98 A hírszerző szolgálatok nem folytatnak harcászati és hadműveleti szintű hírszerzést, mert a felhasználóik az állami és a katonai vezetés számára stratégiai/hadászati szintű információkra van szükségük. A harcászati és hadműveleti szintű információkra azoknak a katonai parancsnokoknak van szükségük, akiknek a közvetlen alárendeltségébe tartozó alegységek és egységek harcászati, vagy hadműveleti szintű tevékenységet folytatnak, de ide tartoznak a béketámogató műveletekben részt vevő kontingensek parancsnokai is. harcászati és hadműveleti szinten folytatott hírszerzés a katonai műveletek felderítő támogatása keretében történik. A harcászati és a hadműveleti szinten történő hírszerzés részben eltér a hírszerző szolgálatok által alkalmazott hírszerzéstől, mert más szervezet hajtja végre és más célból, de a legjelentősebb, hogy a felderítő csapatok hírszerző csoportjai a hírszerző akcióikat nyíltan egyenruhában hajtják végre és nem rejtetten. Ugyanakkor maga az információszerzés rendje (hírszerzési/felderítési ciklus) hasonlóan működik, mint a hírszerző szolgálatoké A hírszerzés szervezetei Minden állam működtet hírszerző szolgálatokat, mert létérdeke, hogy az állami (polgári és katonai) vezetés rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek szükségesek az ország értékeinek megvédéséhez, valamint érdekeinek érvényesítéséhez, illetve döntéseik meghozatalához. A hírszerző szervezeteket alapvetően a polgári és a katonai hírszerző szolgálatok alkotják, de számos országban közös polgári és katonai hírszerző szolgálat működik, vagy a hírszerző szolgálatok egy szervezetet alkotnak az elhárító szervezetekkel. A hírszerző szolgálatok rendszerét az adott országokban a történelmi hagyományok, a költségvetési lehetőségek, valamint a politikai szándékok határozzák meg. Egyes országokban a katonai szolgálatok megegyeznek a haderő felderítő csoportfőnökségével (J2), máshol J2-től különálló katonai nemzetbiztonsági szolgálat működik. Számos helyen egyes hírszerzési ágak, leginkább a technikai felderítéssel foglalkozó részek különálló szervezetként működnek, amelyek a hírszerző szolgálatok információigényét elégítik ki. Magyarország vonatkozásában a nemzetközi közösség meghatározó hírszerző szolgálatai: Haderő Hírszerző Hivatala (HNaA Heeresnachrichtenamt), Ausztria katonai hírszerző; Külső Biztonsági Főigazgatóság (DGSE Direction Generale de la Securite Exterieure), Franciaország, polgári hírszerző; Katonai Hírszerző Igazgatóság (DRM Direction du renseignement militarie), Franciaország, katonai hírszerző; Szövetség Hírszerző Szolgálat (BND Bundesnachrichtendienst), Németország, polgári-katonai hírszerző szolgálat; Hírszerző és Különleges Műveletek Intézete (Moszad The Institute for Intelligence and Special Operation), Izrael, polgári hírszerző; Katonai Hírszerző Igazgatóság (Aman Directorate of Military Intelligence), Izrael, katonai hírszerző; Külső Információs és Biztonsági Ügynökség (AISE Agenzia Informazioni e Sicurezza Esterna), Olaszország, polgári hírszerző; Külföldi Információs Szolgálat (SIE Serviciul de Informatii Externe), Románia, polgári hírszerző; Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR Szluzsba Vnesnej Razvedki), Oroszország, polgári hírszerző; 98

99 99 Felderítő Főcsoportfőnökség (GRU Glavnoje Razvedivatelnoje Upravlenie), Oroszország, katonai hírszerző; Biztonsági Információs Ügynökség (BIA Bezbednosno Informativna Agencija), Szerbia, polgári hírszerző; Szlovák Információs Szolgálat (SIS Slovenska informacna sluzba), Szlovákia, polgári hírszerző; Központi Nemzeti Hírszerzés (CNI Centro Nacional de Inteligencia), Spanyolország, polgári hírszerző; Katonai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (MUST Militara underrattelse- och sakerhetstjansten), Svédország, katonai hírszerző-elhárító; Nemzeti Hírszerző Szervezet (MIT Milli Istohbarat Teskilati), Törökország, polgári hírszerző; Ukrajna Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZRU Sluzsba Zovnisnoji Rozvidky Ukrajini), Ukrajna, polgári hírszerző; Központi Hírszerző Ügynökség (CIA Central Intelligence Agency), Amerikai Egyesült Államok, polgári hírszerző; Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA Defence Intelligence Agency), Amerikai Egyesült Államok, katonai hírszerző; Titkos Hírszerző Szolgálat (SIS Secret Intelligence Service/MI6), Nagy-Britannia, polgári hírszerző; Védelmi Hírszerző Törzs (DIS Defence Intelligence Staff), Nagy-Britannia, katonai hírszerző. A fenti hírszerző szolgálatok között szakmai szempontból prioritást nem lehet felállítani, mert az elmúlt évtizedekben számos sikert és bukást is elkönyvelhettek. A képességeiket általában a rendelkezésükre álló költségvetési keretek, valamint szakmai hagyományaik határozzák meg. A sikerek azonban nem csak a pénzügyi és személyügyi lehetőségektől függnek, mert a kisebb szolgálatok is érhetnek el nagyobb sikereket is. A szolgálatok a képességük javítása érdekében intenzív együttműködést folytatnak egymással, amely információcserében, valamint közös hírszerző műveletekben is megjelenik. Felhasznált irodalom: William J. Daugherty: Executive secrets: Covert Action and the Presidency (University of Kentucky Press, 2004) ISBN Julian Richards: The Art and Sience of Intelligence Analysis (Oxford, 2010) ISBN Izsa Jenő: A hírszerzés céljáról és rendszeréről (Hadtudomány, 2009/1 2, pp. ISSN ) Robert M. Clark: Intelligence analysis: A Target-Centric Approach (CQ Press, 2010, Washington D.C., ISBN ) Jerome Clauser Jan Goldman: An introduction to Intelligence Research and Analysis (The Scarecrow, 2008, Lanham /Maryland/., ISBN ) Mark M. Lowenthal: Intelligence from secrets to policy (CQ Press, 2012, Washingtin DC, ISBN ) Richards J. Heuer Randolph H. Pherson: Structured analytic techniques for intelligence analysis (CQ Press, 2011, Washington DC, ISBN ) 99

100 100 Washington Platt: Strategic Intelligence Production: Basic Principles (Praeger, 1957, New York) Füzesi Ottó: A felderítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata, különös tekintettel, az emberi erővel folytatott felderítésre (Doktori /PhD/ értekezés, 2004, ZMNE) Dr. Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (Egyetemi jegyzet, 2001, Budapest) Dr. Vida Csaba: Művészet vagy tudomány (Gondolatok a hírszerző elemzésértékelésről), (Felderítő Szemle, 2012/3-4, 2013) Dr. Vida Csaba: Korszerű elemző-értékelő eljárások alkalmazása a hírszerzésben (Hadtudomány, XXIII/1-2: pp , 2013) 100

101 7. A hírszerzés önálló ágai Dr. Vida Csaba 7.1. Nyílt forrású adatszerzés (OSINT) A 21. század információs társadalmában, kiemelten a globális világháló, az Internet elterjedése következtében, a nyílt forrású adatszerzés (OSINT 1 ) a hírszerzés önálló ágává vált, és egyre meghatározóbb a szerepe a politikai, a gazdasági vagy üzleti és a katonai hírszerzésben is. A nyílt információszerzés ugyanakkor nem új keletű tevékenység, hanem gyakorlatilag egyidős az emberiség történelmével. Az első OSINT- források között lehet említeni az utazók útleírásait, a szóbeli úti és élménybeszámolókat, a történelmi visszaemlékezéseket, a csatákról és a háborúkról szóló lejegyzéseket is. A régi korokból természetesen azok az írásos emlékek maradtak fenn, amelyek másolatai eljutottak idegen országokba is, ahol azokat elolvasva megismerték a távoli birodalmak viszonyait, akár a jellemző harcmodort is, így fel tudtak készülni a hódító hadjáratokra. A rendelkezésre álló nyílt anyagok mennyisége a nyomtatás felfedezésével, később a távközlés fejlődésével folyamatosan nőtt, majd az internet térhódításával ez a növekedés nagyságrendekkel megugrott. Jelenleg a legtöbb nemzetbiztonsági szolgálat számára az okozza a legnagyobb kihívást, hogy miként szűrje ki a lényeget a szinte kezelhetetlen mennyiségű nyílt információból. Ennek következtében szükségessé vált a nyílt adatforrású információszerzés eljárásainak és rendszerének kidolgozása, valamint elkülönítése más hírszerzési nemektől. Megemlítendő, hogy a többi felderítési nem, többek között az emberi erőforrással folytatott hírszerzés vagy a rádióelektronikai felderítés is felhasznál nyílt adatforrásokat. A nyílt forrású adatszerzés alapfogalmai Az OSINT fogalmi rendszerében megkülönböztetünk OSINT-tevékenységet, OSINTadatot, OSINT-információt és hitelesített OSINT-információt. OSINT-tevékenység: az önálló nyílt adatszerző tevékenység valamely személy vagy szervezet által közzétett, nyilvánosan, legális eszközökkel megszerezhető, vagy korlátozott körben terjesztett, de nem minősített adatoknak a hírszerzési igények kielégítésére, speciális módszertan alapján történő felkutatását, gyűjtését, szelektálását, értékelését és felhasználását jelenti. OSINT-adat 2 : az eredeti (elsődleges) forrástól származó nyers (más által még nem közölt, nem feldolgozott) nyomtatott, kisugárzott, szóban közölt vagy más formájú információ. Ez lehet például fotó, audio- vagy videofelvétel, műholdkép, személyes levél, nyilatkozat, stb. OSINT-információ 3 : szerkesztői szempontok alapján szelektált és jóváhagyott nyílt forrású adatokból összeállított információ. Olyan széles körben terjesztett 1 Open source intelligence 2 OSD Open Source Data 3 OSIF Open Source Information 101

102 102 információk/produktumok tartoznak ide, mint az újságok, a könyvek, a rádió és a televízió műsorok, napi jelentések, stb. Hitelesített OSINT- információ 4 : olyan OSINT- információ, amely szakértők/elemzők által más (akár minősített) forrásokból származó információkkal, tényekkel történő összevetése során megbízhatónak bizonyult, vagy már korábban ellenőrzött, megbízható nyílt forrástól származik (pl.: valós idejű közvetítés eseményekről). Az alapfogalmak ismeretében kijelenthető, hogy a nyílt forrású adatszerzés speciális módszertan alapján, folyamatosan végzendő adatszerző tevékenység, amely elsődleges (nyers) és másodlagos (már feldolgozott vagy átvett) nyílt információk megszerzésére és feldolgozására irányul a felhasználók (kormányzat, haderő, rendőrség, cégek, vállalatok, stb.) információigényeinek kielégítése érdekében. Az OSINT- szervezetek megszerzett nyers adatokat, sajtószemléket, tematikus információs válogatásokat, de önálló, elemzett-értékelt produktumokat is továbbítanak a felhasználóknak. Az OSINT forrásait nem csak az internet, illetve a digitális tartalmak, hanem a hagyományos nyomtatott kiadványok, illetve személyek beszámolói, konferenciák, előadások, stb. is képezik. Fontos tehát, hogy az OSINT nem csak az internetet használja forrásként! A nyílt adatszerzés célja, hogy a hírszerzés a felhasználók információigényeire minél teljesebb választ tudjon biztosítani. A felhasználók egyes esetekben az információigényüket úgy határozzák meg, hogy a hírszerzés nyílt információkból állítsa össze a tájékoztatóját, mert a tárgyalásaik és döntés-előkészítés során, csak így tudják felhasználni az információkat. Ebben az esetben a nyílt adatszerzésnek kulcsszerepe van a tájékoztatók elkészítésében. A nyílt forrású adatszerzéssel nem kizárólag a hírszerző szolgálatok foglalkoznak, mivel az legális eszközökkel folytatott adatszerzésnek tekinthető. Ennek következtében rendkívül elterjedt az üzleti világban, de a társadalom minden szegmensében megtalálható. Egyes vállalatok OSINT- képességei a megfelelő módszereket és eljárásokat felhasználva elérhetik a hírszerző szolgálatokét, különösen, ha megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkeznek. A nyílt forrású adatszerzés helye és szerepe a hírszerzésben A nyílt forrású adatszerzés a hírszerzés egyik ága, amely egyenrangú más hírszerzési ágakkal, sőt a nyíltan hozzáférhető információk és források exponenciálisan növekvő mennyisége következtében egyre nagyobb hangsúlyt kap a felhasználók információigényeinek kielégítésében, a továbbított tájékoztató anyagokban. Az OSINT- tevékenység végzése mára intézményesült, önálló szervezeti elemként megtalálható minden nemzetbiztonsági vagy rendvédelmi szervezet struktúrájában. Míg a 20. század közepén az Amerikai Egyesült Államokban a hírszerzési információk 40%-a származott nyílt forrásokból, addigra a 21. század első évtizedének a végére ez az arány elérte a 80 90%-ot. A nyíltan hozzáférhető információk ilyen mértékű növekedése ugyanakkor jelentős kihívások elé állítja a nemzetbiztonsági, illetve az OSINT- szervezeteket. Ez a nagy mennyiségű információ azt is jelenti, hogy egyes nyílt információk értéke csökken. Másik oldalról a sok információ átalakította az információk feldolgozását és rend- 4 OSINT-V Validated OSINT 102

103 103 szerezését, és azok módszereit, mert nem az információk átalakítása (az elemző-értékelő számára értelmezhetővé tétele) lett a legfontosabb adatfeldolgozási módszer, hanem az információk és adatok hatalmas halmazából a valóban szükséges információk kinyerése. A nagy tömegű nyílt információból ki kell szűrni a valóban fontosakat, hiteleseket, megbízhatóakat, illetve a felhasználók számára megfelelő, kezelhető formátumot kell létrehozni. A nyílt, széles körben hozzáférhető információk, illetve az OSINT előretörése a hírszerzésen belül ugyanakkor dilemmákat is okoz. A korábbi szemlélet szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladata a minősített, és nem a nyílt információk megszerzése, és a költségvetési forrásokat is a titkok megszerzésére kapják. A mai világban azonban igen szűkké vált a minősített információk köre, és a korábbi időszakokban minősített információk zöme manapság már nyíltan hozzáférhető, vagy nyíltan hozzáférhető forrásokból is beszerezhető (pl.: előfizetés ellenében használható speciális adatbázisok). Ez a helyzet, valamint a költségvetési és biztonsági kockázat minimalizálási megfontolások arra késztetik a nemzetbiztonsági szolgálatokat, hogy korábbi szemléletüket vizsgálják felül, és az egyébként igen költséges vagy időnként veszélyes műveleteket végrehajtó hírszerzési ágakkal szemben (HUMINT, SIGINT, IMINT 5, MASINT 6 ) részesítsék előnyben az OSINT lehetőségeit. Ezt a dilemmát jól szemlélteti, hogy amíg a nemzetbiztonsági szolgálatok a szakmai munkára fordított költségvetésük 95%-át a HUMINT, a SIGINT, az IMINT és a MASINT tevékenységre fordítják és ezek együtt az összes megszerzett információk 20%-át biztosítják, addig az OSINT az említett költségvetés 5%-ából a megszerzett információk 80%-át adja. Tulajdonképpen az OSINT egyik nagy előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a többi hírszerzési nem tevékenysége, és jelentős eredményeket képes felmutatni. Mindezt a dilemmát jól jellemzi Robert David Steele 7, az OSINT- tevékenység egyik úttörőjének szakmai berkekben szállóigévé vált mondata, amely szerint: Ne küldj hírszerzőt oda, ahová egy óvodás is be tud menni! Az OSINT előnyeihez tartozik még a gyors reagálás, mert sokkal hamarabb tud megfelelő információkat szerezni egy új területről, mint a többi hírszerzési nem, amelyeknek viszonylag sok idő kell az új területeken kiépíteni a forrásaikat. Emellett az OSINT kockázatmentes, mert legális tevékenység, így a szolgálatok esetében nincs lebukásveszély, ráadásul az OSINT honi területről végezhető. A felhasználók számos esetben előnyben részesítik a megbízható, könnyen kezelhető és gyorsan elérhető nyílt információs tájékoztatókat, jelentéseket, a minősített hírszerző jelentésekkel szemben, amelyek a minősítési eljárások, a továbbítás és kezelés szigorú rendje, illetve az elemző-értékelő következtetésekhez szükséges időráfordítás miatt lassan vagy későn kerülnek a döntéshozókhoz. Az OSINT minden előnye és lehetősége ellenére fontos kiemelni, hogy az összadatforrású felderítésnek az OSINT csak az egyik forrása, és nem szabad kizárólagos forrásként kezelni, szükség van más nyílt tevékenységből vagy minősített forrásokból származó adatokkal történő összevetésére. Megfelelően működtetett szervezetben, az OSINT által biztosított hiteles információk lehetővé teszik a szakmai feladatok pontosabb, 5 Imagery Intelligence Képi felderítés 6 Measurements Intelligence Technikai felderítés 7 Robert David Steele, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA Central Intelligence Agency) egykori munkatársa, de korábban szolgált a tengerészgyalogos erők hírszerző részlegénél is. Az megalapítója. 103

104 104 csak a hiányzó minősített információk megszerzésére irányuló törekvések meghatározását, ily módon hozzájárulhat a pénzügyi források ésszerűbb elosztásához is. A hírszerzés ágai kiegészítik egymást, mert mindegyiknek más-más lehetőségei vannak. Megemlítendő, hogy az OSINT tevékenység során is felmerülhetnek illegális vagy nem etikus, jogi következményekkel járó mozzanatok. Ilyen lehet például személyek profiljának az engedélyük nélküli feltörése, hozzáférési adataik megszerzése és felhasználása. Az OSINT területen is figyelembe kell venni a szerzői jogi kérdéseket a megszerzett dokumentumok, fotók, stb. felhasználása során. A hírszerzési ciklus oldaláról vizsgálva megállapítható, hogy a felhasználók információigénye beérkezését és értelmezését követően az adattárakban történő kereséssel párhuzamosan az OSINT-tal is megkezdődik a szükséges adatok beszerzése. Az OSINT jelentős előnye itt is érvényesül, mert olcsóbb, mint a többi hírszerzési ág, így az elemzőértékelők többször fordulnak a hiányzó adatokért az OSINT- hoz. Az OSINT kudarcai csak az információk számának csökkenésében nyilvánul meg, míg szankcióval vagy jogi eljárásra nem kell számítani. A nyílt forrású adatszerzés szervezetei A nyílt forrású adatszerzéssel nem csak a nemzetbiztonsági vagy a rendvédelmi szolgálatok foglalkoznak. Rendkívül elterjedt az üzleti világban, de a társadalom minden szegmensében megtalálható. Egyes profitorientált információbrókerek, üzleti hírszerző cégek OSINT-képességei elérhetik, akár meg is haladhatják a hírszerző szolgálatokét. A nyílt forrású adatszerzés csak a 20. század második felében vált el a többi hírszerzési ágtól, mert a digitális információs korszak előtti időszakban korábban az ágak a saját módszereikkel folytatott adatszerzés közben gyűjtötték össze a nyílt információkat is. Például az emberi erőforrással folytatott hírszerzés képviselői vásárolták meg a napilapokat vagy vettek részt különböző szakmai kiállításokon, ahol a prospektusokat, névjegyeket, stb. begyűjtötték. A rádióelektronikai felderítés pedig az eszközeivel figyelte az állami és egyéb televízió és rádióadásokat. Az OSINT terület önállósodási folyamata során a különböző nemzetbiztonsági szolgálatok az egész világon saját feladatrendszerük, lehetőségeik és elgondolásaik szerint helyezték el az OSINT- szervezetet a struktúrájukban. Egyes országok önálló, nemzeti szintű OSINT- szervezetet hoztak létre, amely kiszolgálja az állami és gazdasági élet szereplőit, közte a nemzetbiztonsági szolgálatokat is. Más országokban az OSINT- szervezet a nemzetbiztonsági szolgálaton belül kapott önállóságot, vagy az elemzőértékelő szervezet alárendeltségébe került. Számos esetben az OSINT- tevékenység decentralizáltan zajlik a nemzetbiztonsági szolgálaton belül, vagyis a felderítési nemek mindegyike végez a maga területén OSINT- tevékenységet. Arra is van példa, hogy a nyílt forrású adatszerzést a riasztó-értesítő szerepet betöltő műveleti/ügyeleti központ keretében végzik. A professzionális OSINT- szervezet struktúrájában, az alkalmazott eljárásokban és technikai hátterében is tükrözi a munka összetettségét, a munkafázisok elkülönülését. A vezető állományát tekintve a vezető (menedzser) felel a munka szervezéséért, az eljárások alkalmazásáért, a működési feltételek biztosításáért, a kimenő produktumok ellenőrzéséért. A helyettes, egyben RFI 8 - menedzser feladata az információigények besorolása, a kutatási 8 Request for Information 104

105 105 módszer meghatározása, a válaszok határidőre történő összeállítása, a szakmai eljárások, technikai újdonságok bevezetésének kezdeményezése. A szakmai állományban forráskutatók, elemzők, fordítók, adminisztrátor-könyvtáros (nyilvántartások, digitális és nyomtatott állománykezelés), tudásmunkás (adatbázisok, keresési szabályok), etikus hacker, mérnök-informatikus (műszaki fejlesztések, adatbázisok) is megtalálható. Az OSINT- szervezetek információs támogató szervezetek, amelyek tevékenységük irányultságát tekintve eltéréseket mutatnak. Alapvetően két fő területet lehet megkülönböztetni. Az egyik a műveleti támogató (operatív, biztonsági, elhárító, hírszerző), a másik a jelentések készítését, az elemző-értékelő munkát támogató terület. A jelenlegi trendek a műveleti támogató terület előtérbe kerülését mutatják. A nemzeti szintű központi OSINT- szervezetek gyakorlatilag mindkét területet integrálják, és további szolgáltatásokat is nyújtanak a felhasználók számára. A nyílt forrású adatszerzés forrásai Egyes források a nyílt forrású adatszerzésen belül külön kategóriaként említik az internet alapú nyílt adatszerzést 9. Ez a megkülönböztetés ugyanakkor nem általánosan elterjedt kategória. A NATO nyílt forrású adatszerzéssel foglalkozó kézikönyve az alábbi OSINTforrásokat különbözteti meg: hagyományos (nyomtatott és elektronikus) média; internet; kereskedelmi online szolgáltatók; szürke irodalom ; nyílt események (konferenciák, előadások); személyes tapasztalatok (szakértők, megfigyelők, stb.); kereskedelmi műholdak felvételei; tudományos-kutató szervezetek. Ezen kívül forrásnak minősülnek a nyomtatott kiadványok, az oktatási intézmények, az újságírók, a nyelviskolák, az üzleti élet, a nemzetközi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek, továbbá az internetről elérhető közösségi oldalak. A hagyományos médiához soroljuk az összes kereskedelmi és állami hírügynökséget, rádióállomást, tévéadót, napilapot, újságot és magazint, amelyek megosztják a birtokukba jutott információkat a hallgatóságukkal és olvasóközönségükkel. Ezeknek a forrásoknak az előnye az aktualitásuk, hiszen a köztük lévő verseny miatt arra törekednek, hogy minden érdekes tényről azonnal és kizárólagosan tudósítsanak. Ennek érdekében (kutatásokat) információszerzést folytatnak, valamint arra törekednek, hogy a bekövetkező eseményekről online közvetítsenek. A hátrányuk, hogy többségében nem objektívek, hanem érdekeik és értékeik szerint közvetítik az információt, valamint jellemzően nem ellenőrzik az információk valódiságát. Az internet a nyílt forrású adatok legnagyobb (digitális) tárháza annak ellenére, hogy 1960-as években indították el néhány kutatóintézet és a haderő között, de napjainkra az egész világot behálózó rendszer jött létre, amely már meghatározza a társadalmak és az emberek életét is. Az internet jelenleg már nélkülözhetetlen az államok működéséhez, valamint a társadalmi kapcsolatok fenntartásához. Ezt támasztja alá, hogy az internet 9 I OSINT Internet-based OSINT 105

106 106 felhasználóinak száma közel 2,5 milliárd, Magyarországon 2012-ben 4,6 millió volt az internet-felhasználók száma. Az internet átalakította az emberek életét, mert a társas érintkezés (információ megosztásának) fő területévé vált. Ezt elősegítik a fájlmegosztó oldalak, a blogok, a fórumok, a közösségi oldalak, amelyeket összefoglalóan web 2.0-nak nevezünk. A kereskedelmi online szolgáltatók a nyílt forrású adatszerzés üzleti lehetőségeit használják ki. Ezek a szervezetek pénzügyi alapon működnek, így arra törekednek, hogy olyan információkat szolgáltassanak az ügyfeleiknek, amelyek pontosak és megbízhatók. Ellenkező esetben elvesztik a megrendelőiket. Éppen ezért a legjobb szakembereket alkalmazzák és a legmodernebb informatikai rendszereket használják. Szolgáltatásaik nem olcsók, így egyének (kutatók) számára nem minden esetben elérhetőek. A szolgáltatások színvonala ugyanakkor magas, jól strukturált adatbázisokhoz, valamint folyamatosan frissített információkhoz lehet hozzáférni. A kereskedelmi online szolgáltatókhoz lehet sorolni a biztonságpolitikai és katonai területen az IHS Jane s-t, a Stratfort, a gazdasági kockázatelemzés területén például az Oxford Analytica-t, valamint a ControlRisks-et. Ezek a szolgáltatók jelentős segítséget tudnak nyújtani a hírszerző szolgálatoknak, hiszen már kész információkat lehet megvásárolni tőlük és nem kell saját adatszerző erőket lekötni ezekért az információkért. A szürke irodalom kifejezés olyan forrásokat jelent, amelyek ugyan nyíltak, de nem a nyílt közönségnek készültek, zárt körben terjesztettek. Ide sorolhatóak a munka- és vitaokmányok, a szabványok, a szabadalmi bejegyzések, a kormányzat vagy a magánszektor által megrendelt elemzések, a tudományos művek (értekezések, székfoglalók, pályázatok, tanulmányok), az úti beszámolók, a kormányzati és a bizottsági jegyzőkönyvek, a szerződések, a konferenciaanyagok, a hírlevelek, a piaci előrejelzések, a fordítások. Ezekhez az anyagokhoz a hozzáférés nagyon nehéz, amelyet bonyolít, hogy nincs egységes formátumuk, nincsenek katalogizálva, rendkívül kis példányszámban készülnek, általában csak eredeti nyelven találhatók meg, valamint hírszerzési értékük is széles spektrumon helyezkedik el. Az előnyükhöz tartozik, hogy olyan információkat tartalmaznak, amelyeket más forrásokból csak nagy erő- és eszközráfordítással lehet elérni. A nyílt eseményekhez soroljuk a nyílt konferenciákat, bemutatókat, kiállításokat, nyílt napokat, tájékoztatókat, valamint minden olyan eseményt, amely bárki számára elérhető. Ezeken az alkalmakon elhangozhatnak olyan információk, valamint hozzá lehet férni (fizikálisan) olyan információkhoz, amelyek más hírszerzési ágak csak jelentős erőeszközráfordítással tudnak megszerezni. A konferenciákon meghallgathatók a kormányzati szervezetek vezetői, a nemzetközi szervezetek képviselői, tudósok és kutatók, valamint vállalatok irányítói, akik hasznos háttér- vagy új információt is megoszthatnak a közönséggel. A konferenciákon jelenlévők általában hozzáférhetnek nyomtatott formában is a konferencia anyagaihoz, amely elősegíti az elhangzott információk feldolgozását. A bemutatókon, kiállításokon, nyílt napokon a közönség olyan objektumokba is bejuthat, valamint olyan eszközökhöz is hozzáférhet, amelyek más esetekben elérhetetlenek, vagy csak költséges HUMINT-művelettel lehet információt szerezni róluk. Az ott készített fényképek értékes anyagai a hírszerzésnek, valamint a szóróanyagok kiegészítő információt adnak a látottakhoz. A szakértők és megfigyelők leírásai, valamint beszámolói szintén a nyílt adatszerzés forrásai, mert azokban az adott szakterület vonatkozásában olyan információkhoz lehet 106

107 107 hozzáférni, amelyek értékesek lehetnek a hírszerzés számára. Ebben az esetben nem csak az élménybeszámolókat lehet felhasználni, hanem a személyekkel felvett kapcsolatok során meghatározott témakörben meg lehet szerezni a szükséges információkat. A szakértők a saját területükön olyan ismeretekkel is rendelkeznek, amelyben segítséget tudnak nyújtani a hírszerző szolgálatoknak a saját kutatásuk és tapasztalataik felhasználásával. A különböző expedíciók tagjai például értékes információt tudnak biztosítani arról a térségről, ahol utazásokat tettek. Információkat szolgáltathatnak például a földrajzi, környezeti viszonyokról, a helyi lakosságról, az éghajlati viszonyokról. A kereskedelmi műholdak felvételei egyre inkább elérhetővé válnak a nagyközönség, így a hírszerző szolgálatok számára is. A katonai műholdak egyeduralma napjainkra megszűnt, így kisebb, saját katonai műholddal nem rendelkező ország hírszerző szolgálatai is megvásárolhatnak vagy megszerezhetnek műholdas fényképeket a szükséges térségekről. Ugyanakkor a fényképek feldolgozásához elkerülhetetlen a műholdkép-elemző képesség megteremtése. A nyomtatott kiadványok a klasszikus nyílt adatszerzés forrásai. Ide tartozik minden olyan fizikálisan megfogható írott anyag, amely mindenki számára elérhető, mint a könyvek, kiadványok, tanulmányok, jegyzetek és szakmai magazinok. Ezek egy adott témakörben értékes információkat biztosíthatnak a szolgálatoknak. A tudományos-kutatóközpontok által feldolgozott témakörök tudományos szintű elemzéseket és információkat biztosíthatnak az adott tárgyban. Ugyan ezek csak kiegészítő információkat biztosítanak a hírszerzés számára, de egy-egy témakör alaposabb megismerésére adnak lehetőséget. Ezen kívül egyes hírszerző szolgálatok saját (adatszerző) forrásként használják a kutatóintézeteket, amikor stratégiai szintű elemzésre van szükségük. A nemzetközi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek az egész világra vagy egy adott körzetre vagy területre vonatkozóan saját információs hálózattal rendelkeznek, így jelen lehetnek olyan helyeken is, ahol a hírszerzés nem rendelkezik megfelelő számú forrással, így ezen szervezetek anyagaiból és munkatársaitól megtudhatja azokat az információkat, amelyekre szüksége van. Ezeknek a szervezeteknek a területi képviselőit általában a helyi lakosságból toborozzák, így a térségről plusz ismeretekkel is rendelkeznek. A közösségi oldalak a nyílt információszerzés új, de a kiber-adatszerzéssel határos területe, mert abban az esetben, ha a hírszerzés már megtévesztő, esetenként legendával alátámasztó megtévesztő információkkal folytat keresést, akkor az már nem nyílt, hanem műveleti adatszerzés. A közösségi oldalakon történő keresés is, kiemelten egyes személyek vonatkozásában értékes információkat biztosít a nyílt forrású adatszerzés számára. A nyílt forrású adatok felhasználása A nyílt forrású adatszerzés által biztosított információk, amennyiben megfelelnek a hírszerzési információkkal szemben támasztott követelményeknek, akkor felhasználásuk nem különbözik más forrású anyagokétól. Az alapkövetelmények közé tartozik az újszerűség, az időszerűség, a feldolgozottság foka, a megbízhatóság/hitelesség, valamint a rendelkezésre állás. 107

108 108 Az OSINT-információk esetében az újszerűség és az időszerűség követelménye érvényesül, hiszen a hagyományos (nyomtatott vagy elektronikus) média és az internet is a legfrissebb információk széles körű terjesztésének közege. Ugyanakkor a friss információk esetében még nem egyértelmű a hitelesség és a megbízhatóság. Ezen kritériumok esetében azonban sokat nyom a latban, hogy az adott információt milyen elsődleges forrás teszi közzé (ki a közlő, szerző, közzétevő), például a kormányszóvivő vagy más hivatalos személy, szervezet, szakértők nyilatkozata valószínűsíti a megbízhatóságot. Azok a nyílt adatok, amelyek esetében nem azonosítható az eredeti (elsődleges) forrás, nem tekinthetőek megbízhatónak, felhasználásuk ennek ellenére nem kizárt, de nagy körültekintést igényel. A rendelkezésre állás a nyílt források esetében magas szintű. Az OSINT szervezetek térítésmentesen (szabadon, bárki számára hozzáférhető) forrásokat, térítés ellenében igénybe vehető szolgáltatásokat (kereskedelmi online szolgáltatók, adatbázisok, előfizetések, stb.) is felhasználnak, de kelléktárukban megtalálható a személyes részvétel lehetősége nyílt rendezvényeken, vagy szakértőkkel történő egyeztetés, megbeszélés is. De a historikusnak tekinthető adatok vonatkozásában a nyomtatott kiadványok tanulmányozása is egy lehetőség. A nyomtatott kiadványok esetében a szerkesztői tevékenység következtében már egyfajta szűrést, ellenőrzést feltételezhetünk, ami a megbízhatóságot növeli. Ugyanakkor az információ már lehet elavult, amelynek ellenőrzése szükséges. Ez a szempont is kapcsolódik a felhasználás feltételéül meghatározott feldolgozottság foka kritériumhoz, vagyis, hogy az információ milyen további feldolgozást igényel annak érdekében, hogy felhasználható legyen az összadatforrású jelentésben. Az internetről elérhető források esetében az OSINT meghatározott eljárásrendje alapján sor kerül a forrás (weboldal, szolgáltató, szerzők), valamint a közzétett információ ellenőrzésére is. Ennek során a fő szempontok a pontosság, a megbízhatóság, a hitelesség/szakmai elismertség, az időszerűség, az objektivitás és a fontosság. Pontosság: az információ más forrásból származó ellenőrzött adatokkal összevetve rendszerint pontos (egyezés, kiegészítő információ, durva eltérés, valótlanság, a használt terminológia szakszerűsége). Megbízhatóság: a forrásnak módjában áll-e a közölt jellegű információhoz hozzájutnia, korábbi információi mennyire voltak helytállóak, az előrejelzések mennyire igazolódnak be. Hitelesség/szakmai elismertség: a weboldal pontosan beazonosítható, háttere, működtetője és elérhetősége ellenőrizhető; más források, weboldalak hivatkoznak rá. Időszerűség: mennyire tartalmaz aktuális adatokat, előremutatást; dátum használata. Objektivitás: a weboldal tartozik-e valamely érdekcsoporthoz, szervezethez vagy független; magánszemély vagy szervezet működteti, fő vagy alárendelt weboldal, milyen más referencia weboldalakat ajánl. Fontosság: az információt vizsgáló személy vagy szervezet szempontjából az információ milyen jelentőségű, mennyire fontos. Az OSINT- szervezet folyamatos tevékenységként forrás-adatbázist hoz létre, amely tartalmazza a megbízható forrásokat (weboldalakat), azok jellemzőit, hátterét, stb. Ezen lista frissítése, karbantartása az OSINT egyik legfontosabb feladata. A nyílt információk felhasználása területén kihívást jelent a nyílt információk hatalmas mennyisége, a közölt információk ismétlődése, hiszen egy adott hírt számos nemzeti és nemzetközi hírügynökség (különböző nyelveken) közzétesz. Ebben az esetben a felhasználás érdekében szintén meg kell találni a leghitelesebb forrásokat (pl.: kevésbé részrehajló hírügynökség), illetve a többi hírügynökségtől, forrástól az alapinformációt kiegészítő adatokat kell eredeti forrással, az eredeti hírhez rövidítve, kiegészítésként feltüntetni. 108

109 109 A nyílt forrású adatszerzés módszerei A nyílt forrású adatszerzés módszerei jelentősen különböznek az OSINT különböző forrásai esetében. A klasszikus OSINT- források esetében a személyes jelenlét (kiállításon, bemutatón vagy tájékoztatón), illetve nyilvános beszélgetések esetén az információk megszerzése viszonylag egyszerű, mert csak rögzíteni kell az információt, valamint az interjú elemeit kell használni. Az interneten történő OSINT adatszerzés már teljes más módszereket követel meg, amely során az ellenőrzött forrásokból különböző rendszerező eljárásokkal történik meg az adatok kinyerése. Az OSINT elsősorban a felhasználóktól érkező ad-hoc információigényekre készít válaszokat, jelentéseket. Produktumai között ugyanakkor tervezhető, rendszeres termékek is szerepelnek, mint pl.: sajtószemlék, terület-specifikus hírválogatások, állami vagy közéleti esemény előrejelzések. Önálló periodikus kiadványokat szintén készíthet, amelyek már elemzett-értékelt információkat tartalmaznak (pl.: tudományos, szakértői, szakmai publikációk fordítása, összefoglalása, szemléje). E mellett az is gyakorlat, hogy az OSINT önállóan kérés nélkül kutatás eredményeként információkat továbbít a területi illetékeseknek vagy saját weboldalt működtet, ahol témakörönként, országonként vagy más szempont szerint helyez el információs anyagokat, akár audio-, video, kép- vagy térképtárakat, háttér-tájékoztatókat, amelyek a felhasználók számára relevánsak lehetnek. Felhasznált irodalom: FERENCZY Gábor Zoltán Internet alapú nyílt információszerzés elvi rendszertechnikai megvalósítása (Doktori Phd értekezés, ZMNE Hadtudományi Doktori Iskola, 2007) LÉVAY Gábor A nyílt források felhasználásának lehetőségei a hírszerző munkában in Felderítő Szemle III. évf. 3. szám o. NATO Open Source Intelligence Handbook (November 2001) ( NATO%20OSINT%20Handbook%20v1.2%20-%20Jan% pdf, UNCLASSIFIED, február 18.) Allied Joint Intelligence Doctrine 2.8 (Open Source Intelligence) Final Draft, November 2012 (doc, UNCLASSIFIED) 109

110 Balogh Péter 7.2. Rádióelektronikai felderítés (SIGINT) A SIGINT (rádióelektronikai felderítés) a katonai terminológiából származó definíció és az összadatforrású felderítés (All Source Intelligence-ASI) 1 részét képezi. Az ASI az adat-, információszerzést és az adatfeldolgozást (értékelés, jelentések, elemzések készítése, célpontkutatás) jelenti. Az adatgyűjtés fajtái alapján megkülönböztetünk: emberi erővel folytatott felderítést (HUMINT -Human Intelligence); képfelderítést (IMINT -Imaginery Intelligence); rádióelektronikai (jel) felderítést (SIGINT -Signals Intelligence); hangfelderítést (ACINT -Acoustic Intelligence); műszeres felderítést (MASINT Measurement and Signature Intelligence); radarfelderítést (RADINT -Radar Intelligence); technológiai felderítést (TECHINT -Technical Intelligence); nyílt forrású felderítést (OSINT -Open Source Intelligence); Az ASI strukturálisan: adatszerző szenzorokból, alrendszerekből, rendszerekből; előértékelést végző fúziós alközpontokból (Front Line Analysis); értékelő fúziós központokból (adatbázis, jelentőrendszer működtetése); és az információk továbbítására szolgáló analóg és digitális híradó és informatikai rendszerekből áll. Minden katonai tevékenység a felderítéssel kezdődik, amely: A műveleti (hadműveleti, harc-) támogatás fajtája. Olyan műveleti tevékenység, amelyet azzal a céllal hajtanak végre, hogy különböző aktív és passzív szenzorokkal adatokat, valamint különböző módszerekkel információkat gyűjtsenek és feldolgozásuk által értékelt felderítési információkat adjanak az ellenség, vagy a potenciálisan ellenséges erők, a szembenálló fél, a nem szövetséges államok, az ellenérdekű és terrorista szervezetek szándékáról, tevékenységéről és erőforrásairól, adatokat gyűjtsenek egy adott földrajzi körzet (terület) meteorológiai, hidrográfiai, geográfiai jellegzetességeiről. A felderítés folyamata azokat az egymást követő tevékenységeket foglalja magába, amelyek szükségesek a kockázatok és fenyegetések időbeni előrejelzésére, a különböző műveletek tervezése és vezetése során a parancsnok felderítési követelményének teljesítésére. 2 Az itt leírtak megmutatják, hogy az adat és az abból hozzáadott értékkel információvá váló tényező milyen fontos a modernkori műveletekben. A korszerű gondolkodás az Információs műveletek gyűjtőfogalomban egyesíti mindazon, a tevékenységben résztvevő erőfeszítéseit, amelyek célja az információs fölény megszerzése és megtartása. Ebben a tevékenységben fontos, de nem kizárólagos szerepet játszik az Elektronikai hadviselés. 1 Összadatforrású felderítés: All Source Intelligence-ASI, emberi erővel folytatott, képi, rádióelektronikai, műszeres, radar, technikai, nyíltadat forrású stb. felderítés összessége 2 Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrína 3. kiadás ( ) 110

111 111 Az Információs műveletek (INFOOPS) alkotó és kapcsolódó pillérei egy erős bázison, az összadatforrású felderítésen nyugszanak. Az ASI egyik fontos összetevője a SIGINT A SIGINT fogalma, sajátosságai, folyamata, a célpontkutatás A nemzeti sajátosságok, történelmi tradíciók és mindenekelőtt az adott ország jogi szabályozása miatt a rádióelektronikai felderítés definíciója, tartalmi összetevői vonatkozásában országonként eltérések mutatkoznak. A továbbiakban két, rádióelektronikai felderítő meghatározás megközelítést ismertetek. Az USA megközelítése szerint a SIGINT olyan felderítési nem, amely a külföldi (szembenálló fél) kommunikációs és nem kommunikációs kisugárzó eszközök észleléséből szolgáltat adatokat-információkat. A SIGINT gyakran olyan egyedi információk megszerzésére alkalmas, amely hatásosan egészít ki más felderítési nemből származókat. Például a SIGINT által érzékelt elektromágneses aktivitás megerősítő információkat szolgáltat a GEOINT 3 részére és fordítva. A SIGINT három részre osztható: COMINT, 4 ELINT, 5 FISINT 6 A COMINT a szemben álló fél kommunikációs kisugárzó eszközeinek észleléséből, lehallgatásából, települési helyük meghatározásából szerez információkat. Adatforrásai lehetnek: rádió, rádió relé, vezeték nélküli telefonok (vonalhosszabbító, földi cellás, műholdas stb). A COMINT foglalkozik a számítástechnikai eszközökön továbbított kódolt, rejtjelezett fájlok észlelésével, megfejtésével. 7 Az ELINT a szemben álló fél nem kommunikációs kisugárzó eszközeinek észleléséből, technikai paramétereinek meghatározásából és települési helyük meghatározásából állít elő információkat (pl. radar, tűzvezető és fegyverirányítási rendszerek). Két további alkategóriára osztható. Az OPELINT a hadműveletileg fontos információk gyűjtésére (települési hely, mozgás, alkalmazási mód, aktivitási mutatók stb.), míg a TECHELINT azok technikai paramétereinek (üzemelési mód, frekvenciaadatok, sebezhetőségi mutatók, technológiai adatok stb.) rögzítésére, elemzésére irányul. A FISINT a külföldi (szembenálló) fél olyan kisugárzó eszközeire koncentrál, amelyek a telemetriás (távérzékelő), elektronikus lekérdező, fegyverrendszerek távélesítésével, tűzparancs kiadásával és video adattovábbításával hajtják végre feladataikat. 8 3 GEOINT- Geographical Intelligence: térképi (GEO) felderítés 4 COMINT- Communication Intelligence: rádiófelderítés 5 ELINT Electronic Intelligence : rádiótechnikai felderítés 6 FISINT - Foreign Instrumentation Signals Intelligence: külföldi kisugárzó eszközök felderítése (lehallgatóberendezések) 7 Pl. szteganográfikus képek vagy mozgóképfájlokba rejtett információk, hangtitkosítók stb. 8 FM 2-0 Intelligence 12-1, forrás: letöltés:

112 112 Az érvényben lévő magyar meghatározás egy kissé eltér az amerikai megközelítéstől. A SIGINT felosztható: kommunikációs felderítésre (Communications Intelligence- COMINT), vagy más néven rádiófelderítésre, amely a szembenálló fél kommunikációs rendszereinek lehallgatásával szerez információt; illetve elektronikai felderítésre (Electronic Signals Intelligence - ELINT), vagy más néven rádiótechnikai felderítésre osztható, amely a kisugárzott elektromágneses jelek passzív módon történő rögzítéséből, elemzéséből szolgáltat adatot. 9 A COMINT a -SIGINT összetevőjeként- a vezeték nélküli (kisugárzott) kommunikációs eszközök (rádiók, rádió relék, vezeték nélküli vonalhosszabbítók, WIFI 10 -k, mobil- és műholdas telefonok stb.) segítségével végzett felderítő tevékenység. Gyakran rádiófelderítésként emlegetik, de ennél szélesebb tartalommal bír. Az ELINT olyan vezeték nélküli elektronikai felderítő tevékenység, ahol az egyes kommunikációs tartalmak közvetlenül nem értelmezhetőek, így azok (pl. radar, légvédelmi felderítő, tűzvezető rendszerek, telemetrikus eszközök stb.) technikai paramétereinek felderítése útján kívánják az adott célt elérni. Hazánkban katonai vonatkozásban rádiótechnikai felderítésként kategorizálható, amely passzív eszközökkel az ellenség üzemelő rádiótechnikai eszközeinek felfedése, iránymérése és üzemelésük figyelése útján technikai és iránymérési adatokat szerez, és ezen adatok feldolgozásával információt biztosít a csapatok csoportosításáról, tevékenységéről és valószínű szándékáról 11. Tehát a magyar definíció nem tartalmazza a FISINT-et, ami a két nemzet eltérő felfogásából és szervezetei kialakításából is adódik. Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (National Security Agency-NSA) egy kormányzati tisztán SIGINT szervezet, amely mind civil, mind katonai összetevőket, szervezeti elemeket tartalmaz. Katonai vonatkozásban, harcászati szinten az USA haderőnemei önállóan, de hadműveleti és hadászati feladatok kapcsán az NSA koordinálása mellett látják el feladataikat. Civil értelmezésben a nemzeti hírszerző közösség részeként hajt végre a SIGINT tevékenységet és felel a szövetségi kormányzat elektronikus információ védelemért (Information Assurance- IA) is. Magyarországon az IA-t több szervezet felügyeli (katonai, civil). 12 A tevékenység pillérei két, egymásra épülő, egymást kiegészítő elemként jelennek meg a szervezetben. Ezenfelül az új típusú, a kibertérből érkező fenyegetésekre adott válaszul, 2008-ban az NSA bázisán került kialakításra a USCYBERCOM 13, amely össznemzeti feladatokat lát el. 9 Kovács László mk. őrnagy: Az elektronikai felderítés korszerű eszközei, eljárásai és azok alkalmazhatósága a Magyar Honvédségben. Doktori (PhD) értekezés (BP 2003) 40. oldal. 10 WIFI- vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt (WLAN) megvalósító, széleskörűen elterjedt szabvány népszerű neve. A Wi-Fi semmilyen angol kifejezésnek nem rövidítése (csupán szójáték a Hi- Fi/hifi szóra) 11 Czuth László: A rádiótechnikai felderítés (ELINT). Felderítő Szemle, VI. évfolyam július. 83. oldal. 12 Honvéd Vezérkar Híradó Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökség, illetve a Nemzeti Biztonsági Felügyelet. 13 USCYBERCOM- Az Egyesült Államok Kiberhadviselési Parancsnoksága. Az NSA vezetője (NSADIR) egyben parancsnoka is a Kiberparancsnokságnak is. 112

113 113 Magyarországon az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat rádió-, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat rádióelektronikai felderítést hajt végre az 1995-ben kiadott és az óta módosított nemzetbiztonsági törvény 14 felhatalmazása alapján. Külföldön ritka a tisztán SIGINT elemekből álló hírszerző szervezet. Néhány kivétel pl. az amerikai NSA, a brit GCHQ, 15 az Új Zéland-i GCSB 16 és a svéd FRA 17 stb. Általában az a jellemző, hogy a SIGINT egy nemzetbiztonsági szolgálat (titkosszolgálat) egy osztályaként, divíziójaként, igazgatóságaként, valamely szervezeti elemeként összadatforrású felderítéssel foglalkozó ügynökségeibe, hivatalaiba stb. integrálódik be (pl. valamennyi környező ország esetében így működik). A rádióelektronikai felderítés ezen belül a katonai rádióelektronikai felderítés feladatainak bővülése, valamint a munkafolyamatok és munka-módszerek dinamikus fejlődése megköveteli, hogy időnként megvizsgáljuk és a kor követelményeihez igazítsuk a felderítési nemhez kapcsolódó fogalom-rendszert. Ennek során az interoperabilitás érdekében iránymutatónak kell tekinteni a NATO SIGINT Tanácsadó Bizottsága (NATO Advisory Committee on Signals Intelligence NACSI) által kidolgozott és elfogadott alapelveket, ugyanakkor figyelembe kell venni számos a magyar katonai rádióelektronikai felderítést végrehajtó szervezetek felépítéséből, működéséből, képességeiből adódó sajátosságot is. Az érvényben lévő magyar definíció alapvetően ma is igaz, azonban meg kell jegyezni, hogy a transznacionális fenyegetések, különösen a globális méreteket öltő nemzetközi terrorizmus megjelenésével a nemzeti katonai rádióelektronikai felderítés feladatrendszere jelentősen bővült. Napjainkban a SIGINT már nem koncentrálhat kizárólag egy ország, vagy országcsoport haderejére, hanem egyre gyakrabban szükség van akár egy konkrét célszemély (pl. terrorista, bűnöző, fegyver- vagy kábítószercsempész stb.), illetve kisebb csoport kommunikációjának nyomon követésére hazai bázisról, vagy műveleti területen telepített stacioner, illetve mobil SIGINT/COMINT állomásról. A rádióelektronikai felderítő alrendszerek, rendszerek, hordozó platformjuknak megfelelően, üzemelhetnek helyhez kötötten (pl.épületbe, konténerbe stb. épített), kerekes, vagy harcjárműbe, repülőgépre, vagy pilótanélküli repülőeszközre, műholdra, hajófedélzetbe építetten. A modern technológiát segítségül hívva működhetnek felügyelet nélkül (szenzorok, távvezérlés, távfelügyelet), vagy emberi beavatkozással évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, forrás: letöltés: GCHQ-A Government Communications Headquarters, rövidítve GCHQ az Egyesült Királyság titkosszolgálatainak egyike, SIGINT tevékenységeket végez és felelős a brit kormány és a fegyveres erők információvédelméért. Központja Cheltenhamben található. Munkáját a hírszerző közösség tevékenységét koordináló Joint Intelligence Committee (JIC) irányítja. 16 GCSB-Government Communications Security Bureau. 17 FRA- Försvarets Radioanstalt: Swedish Defence Radio Authority 113

114 kép: A RAF Menwith Hill-i (GBR) SIGINT objektuma, amely az ECHELON-hoz tartozik 18 Az egységes felderítő rendszeren belül a rádióelektronikai felderítés az objektumaihoz azok sugár-, illetve adatforrásain keresztül fér hozzá. A rádióelektronikai felderítést a katonai felderítés többi nemétől alapvetően az adatforrások jellege, valamint az adatszerzés és adatfeldolgozás módja különíti el. Ezek a sajátosságok speciálisan képzett adatszerző és adatfeldolgozó szakállományt, valamint az adatforrások vételére és rögzítésére alkalmas, megfelelő műszaki paraméterekkel rendelkező rádióelektronikai felderítő eszközöket, illetve a nagy mennyiségű strukturálatlan közlemény feldolgozásához intelligens számítógépes szűrő és adatfeldolgozó rendszereket igényelnek. 2. kép. Egy katonai SIGINT állomás a Proféta ECHELON: Ausztrália, Kanada, Új Zéland, Nagy Britannia és az Egyesült Államok világméretű SIGINT együttműködése, a tagországok területén található SIGINT állomások felhasználásával. Signals intelligence by alliances, nations and industries, forrás: nations_and_industries, letöltve: Forrás: letöltve:

115 A SIGINT sajátosságai 20 A SIGINT előnyös tulajdonságai a.) Békében és különleges jogrendben, minden nap- és évszakban, különböző időjárási viszonyok között egyaránt végrehajtható: a hatékonyságot lényegében nem befolyásolják a fenti körülmények és tényezők; biztosított a felderítés folyamatosságára vonatkozó követelmény. b.) Reálidejű információkat biztosít: a továbbított közleményeket a rádióelektronikai felderítés a címzettel egy időben képes rögzíteni; az információ birtokában az elöljárónak (vezetőnek) annyi idő áll rendelkezésére az ellenintézkedések foganatosítására, mint a címzettnek a tevékenységre való felkészüléshez. c.) Prognosztikus felderítési adatok megszerzésére képes: előrejelzést biztosít a saját erők védelme (force protection) érdekében; elősegíti más felderítési nemek célirányos, hatékony alkalmazását. d.) Az adatforrások tevékenységének intenzitásából, illetve annak változásából következtetések vonhatók le a tevékenységekre vonatkozóan: új rendszerek aktivizálása; a tagállomások számának emelkedése; a közlemények számának növekedése; az átlagostól eltérő periódusok. e.) Tevékenységét rejtve, a felderítési feladatot képező adatforrástól viszonylag távol, nehezen kimutatható módon, passzív szaktechnikai eszközökkel hajtja végre: az alkalmazott eszközök fizikai tulajdonságai, illetve a célobjektumtól vagy célszemélytől való távolsága miatt könnyen kivitelezhető a feladat rejtett végrehajtása; biztosítható a saját rádióelektronikai felderítő erők megóvása. f.) Felderítési irányának és feladatának megváltoztatása minden időben és helyzetben rövid idő alatt, a felderítés megszakítása nélkül végrehajtható: a rádióelektronikai felderítés feladatai és irányai rugalmasan változtathatók; 20 A SIGINT sajátosságai alfejezet a Tansegédlet a Rádióelektronikai felderítés alapjai tantárgy oktatásához című SIGINT alapismereteket nyújtó tankönyv szerkesztett változata. (MH GEOSZ által kiadásra tervezett) 115

116 116 területmanőverek (áttelepülések) végrehajtására ritkán általában csak harcászati szinten van szükség; az áttelepülés lépcsőzhető, ezáltal a felderítés folyamatossága biztosított. g.) Nagy mélységben és szélességben, egy időben sok objektum felderítésére képes: a rádióelektronikai felderítő képességek az aktuális feladatnak megfelelően rugalmasan bővíthetők, illetve célorientáltan átalakíthatók. A rádióelektronikai felderítés hátrányos tulajdonságai a.) Szaktechnikai eszközeinek mindenkor alkalmazkodnia kell a felderítendő rádióelektronikai eszközök műszaki színvonalához: csak akkor képes eredményesen tevékenykedni, ha az alkalmazott szaktechnikai eszközök alkalmasak az adatforrások által alkalmazott adás- és üzemmódok vételére; folyamatosan aktualizált kutatás fejlesztési, illetve beszerzési tervekre van szükség. b.) Tevékenységének eredményessége függ az adatforrások aktivitásától: Amennyiben a feladatot képező adat-, illetve sugárforrások csak ritkán és rövid időtartammal üzemelnek, csökkenhet a rádióelektronikai felderítés eredményessége. c.) Az álcázás és megtévesztés céljából üzemeltetett rádióelektronikai eszközök felismerésére és azonosítására csak korlátozott mértékben képes: A megtévesztés céljából üzemelő rádióelektronikai eszközök ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint a tényleges tevékenységet folytatók, ezért a rádióelektronikai felderítés nehezen tudja ezeket egymástól megkülönböztetni. Az esetek jelentős részében azonban a rádióelektronikai helyzet megfelelő ismeretében, a beérkező adatok más felderítési nemek jelentéseivel történő összevetésével az álcázási, illetve megtévesztési céllal üzemeltetett eszközök felismerhetők, illetve kiszűrhetők. d.) Eredményességét befolyásolják az elektromágneses hullámok terjedési sajátosságai és az elektromágneses zajszint: Mindkét tényező hatása az adott lehetőségek határain belül a települési helyek gondos kiválasztásával csökkenthető. A terjedési sajátosságokat hullámtartományonként a kapott feladat függvényében kell vizsgálni (optikai láthatóság, felületi vagy térhullámú vétel). A magas elektromágneses zajszint vételi nehézségeket és iránymérési pontatlanságot okoz. A fizikai tényezők modellezésére napjainkban egyre fejlettebb számítógépes szoftverek állnak rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a települési hely kiválasztását. e.) A korszerű rejtjelező eszközök korlátozzák a megszerezhető nyílt információk mennyiségét: 116

117 117 Minél kiterjedtebben kerül alkalmazásra a távközlési vonalak titkosítása és a közlemények rejtjelezése, minél bonyolultabbak az alkalmazott algoritmusok, annál nehezebb a rádióelektronikai felderítés számára az információkhoz való közvetlen hozzáférés. Ebben az esetben a felderítési adatok megszerzése elsősorban az adatforrások jellemzőinek értékelése és statisztikai elemzése útján történik (többnyire a rádióelektronikai felderítő ismérvek, mérhető paraméterek felhasználásával). A közlemények megfejtéséhez, dekódolásához szükséges kriptoanalitikai, illetve technikai képesség hiányában a felhasználók ez esetben nem a címzettel egyidőben jutnak a továbbított információhoz. A rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozó és jelentő tevékenység során kiemelt figyelmet kell fordítani az adatforrások védelmére. A jelentéskészítés alapvető szabálya, hogy a felterjesztett értékelésekből, jelentésekből, tájékoztatókból nem tűnhet ki, hogy milyen forrásból származnak. Kerülni kell tehát minden olyan utalást, melyek alapján vissza lehet következtetni a rádióelektronikai felderítésre. A rádióelektronikai forrásból származó adatok ezért csak ún. szanitizálási 21 folyamatot követően kerülhetnek a felhasználókhoz A SIGINT folyamata és a rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozás módszerei 22 A SIGINT folyamata A rádióelektronikai felderítés a feladat jellege, a végrehajtó erők feladata és elkülönültsége, valamint a végrehajtás időszakát tekintve tartalmilag alapvetően két fő részre, adatszerzésre, illetve adatfeldolgozásra tagozódik. Természetesen a közel évszázados történelmi fejlődés során e két terület is sokat változott. A rádiófelderítő adatszerzés a rádiófelderítés első üteme (szakasza), melynek során az adatszerző erők a felderítési feladatot képező célországok kommunikációs eszközeinek felfedése, lehallgatása és iránymérése (irány- és távolságmérés) útján technikai, tartalmi és iránymérési adatokat szereznek. Az adatszerzés végrehajtási helye az ún. rádiófelderítő adatszerző munkahely (vagy az új rendszereknél /szóhasználat szerint/ munkaterem). A rádiófelderítő munkahely (munkaterem) magában foglalja: a feladat végrehajtására telepített technikai eszközöket, a technikai eszközöket működtető távírász (kezelő, operátor) állományt és a feladat végrehajtásához szükséges okmányokat. A rádiófelderítő munkahelyek (munkatermek) különfélék lehetnek, amelyek jól tükrözik az ott végrehajtandó feladatokat. A munkahelyek feloszthatók rendeltetésük, a 21 A szanitizálás egy olyan, a felderítés-hírszerzésben alkalmazott módszer, amellyel az információ megfosztásra kerül mindazon ismérvektől, amelyek alapján később azonosítható volna a forrás. A NATO-ban rendkívül nagy hangsúlyt kap a forrásvédelem, így főleg nemzeti érdekek miatt nem derülhet ki, vajon HUMINT, SIGINT, IMINT stb. felderítésből származott-e az alapadat. 22 A SIGINT folyamata és a rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozás módszerei alfejezet a Tansegédlet a Rádióelektronikai felderítés alapjai tantárgy oktatásához című SIGINT alapismereteket nyújtó tankönyv szerkesztett változata. (MH GEOSZ által kiadásra tervezett) 117

118 118 vevőkészülékek felderítési hullámtartománya (frekvenciatartománya), a vevőkészülékek mennyisége és a vett jel adástípusa szerint. Az adatszerzés során megszerzett adatok képezik az adatfeldolgozás alapját. 3. kép: Egy magyar COMINT megoldás 23 A rádiófelderítő adatfeldolgozás a rádiófelderítés második üteme (szakasza), melynek során megvalósul az adatszerzők által szolgáltatott technikai, tartalmi és iránymérési (települési körzetre utaló) adatok gyűjtése (nyilvántartásba vétele), értékelése (összegzése), jelentések (tájékoztatók) elkészítése. Az adatfeldolgozás során a felderítési adatokból információkat (feldolgozott, értékelt adatokat) nyerhetünk. Az adatfeldolgozást szervezetileg elkülönült, ún. hadműveleti értékelők (általánosan adatfeldolgozók) hajtják végre. Ezen erők megszervezése a kötelék nagyságrendjétől függően lehet adatfeldolgozó csoport (részleg), harcálláspont, adatfeldolgozó központ, adatfeldolgozó és rendszerértékelő osztály, központi harcálláspont. A hadműveleti értékelők (adatfeldolgozók) fő feladata: az adatszerzők közvetlen irányítása mellett a rádióelektronikai felderítő jelentések elkészítése. A rádióelektronikai felderítő jelentések a szembenálló félre (katonai vonatkozásban az ellenségre), azaz a rádiófelderítés objektumainak állományára, helyzetére, csoportosítására tevékenységére és valószínű szándékára (várható tevékenységére) vonatkozó szóbeli, írásos vagy elektronikus beszámolók (értékelések), amelyeket a rádióelektronikai felderítő szervezetek vezetői/parancsnokai (aláírásával) terjesztenek fel a vezetőnek/elöljárónak. (Ezek a jelentések, értékelések egyben a tájékoztatók alapját is képezik. Tájékoztatókat alárendeltek és együttműködő szervezeti elemek /törzsek/ kapnak.) 23 A magyar SAGAX cég SRS-3000 PROTUS digitális szélessával kereső és felfedő vevőrendszerének központi állomása, forrás: letöltve:

119 119 A jelentések a felterjesztési idejüket tekintve lehetnek: határidős jelentések (ezen belül: 2; 4, 6 órás jelentés, napi jelentés, heti jelentés, havi jelentés, negyedévi jelentés, féléves jelentés, éves jelentés, tematikus-jelentés (meghatározott témában és időre). Hadászati szinten általános a napi, heti, havi, negyedévi, éves és a tematikus jelentés. Hadműveleti és harcászati szinten a kettő-, négyórás és a napi jelentés (esetleg a heti és a tematikus jelentés) készül. Ezek a jelentések az adott időszakot fogják át, ennek megfelelően tartalmuk és terjedelmük igen változatos lehet, másrészt a rádiófelderítési objektumokkal (szembenálló fél/ellenség csoportosítása, tevékenysége, valószínű szándékai), valamint a rádió-felderítési adatforrásoknál (híradóhelyzet, híradóeszközök) bekövetkezett lényeges változáshoz kapcsolódnak A rádióelektronikai felderítő adatfeldolgozás technikai eszközei és módszerei A közelmúlt eszközei és módszerei Ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre, e történelmi távlatokban viszonylag rövid időszak alatt is a SIGINT adatfeldolgozás eszközei és módszerei hatalmas változáson mentek keresztül. 25 éve még az adatfeldolgozó legfőbb adatbázisa egy 200 lapos munkafüzet volt, melybe bejegyezte mindazt, amit a felderítési feladatot képező országok haderejével, valamint a nyomon követett rádióforgalmi rendszerek működésével kapcsolatban fontosnak tartott. Az utóbbi évtizedek során a SIGINT adatfeldolgozás szorosan kapcsolódott a számítástechnikai eszközök, a hardverek és szoftverek fejlődéséhez. 4. kép Egy számítógép a hőskorból Az adatfeldolgozó szakemberek korábban mechanikus írógépekkel készítették a különféle jelentéseket, melyeket aztán az ügyeletes szerkesztő öntött végleges formába. Ezt követően a jelentés egyrészt a hírközpontba került, ahol lyukszalagra történő átgépelés után továbbították az elöljáró részére, másrészt mivel az akkori lapnyomtató csak nagybetűkkel volt képes nyomtatni egy titkárnő, a megfelelő törzskultúra érdekében, elektromos írógéppel vetette papírra a címzettek számára. 119

120 120 Hasonló módszerrel készültek a tervezési, illetve az adatszerzés és adatfeldolgozás irányításával kapcsolatos egyéb okmányok is. A jelen kihívásai A tárolókapacitások folyamatos bővülésével, illetve az egyre fejlődő nyilvántartó szoftverek alkalmazásával a papír alapú adatrögzítést fokozatosan a digitális adatrögzítés váltotta fel, következésképpen a SIGINT adatfeldolgozás módszereit is a megváltozott körülményekhez kellett igazítani. Az adatszerző oldal aszimmetrikus erősödését elsősorban az eredményezte, hogy a távközlési, rádiófelderítési, távérzékelési technológiák viszonylag hamarabb, a fejlettség alacsonyabb fokán tudtak gyökeresen új képességeket teremteni a felderítés számára, mint maga a számítástechnika. A számítógép valójában csak a 80-as évektől kezdve vált alkalmassá arra, hogy érdemben tudja befolyásolni az elemző munka mikéntjét és minőségét. Éppen csak a közelmúltban vált általánossá, hogy minden elemző személy asztalán ott a számítógépes terminál, amely lehetővé teszi az adatbázisokhoz való közvetlen hozzáférést. A folyamat azonban egyre gyorsabb ütemben halad. A feldolgozási idők mindinkább lerövidülnek, s napjainkra általánossá vált az egyre interaktívabb munkahelyi hálózatok alkalmazása is. Az adatfeldolgozó képességek bővülése megállíthatatlannak tűnik, de még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy az informatikai fejlődés belátható időn belül lényegesen jobb elemző képességekben testesül meg. Az információs túlterhelés az elemző munka régi problémája. A következő éveket előreláthatólag még több forrásból s egyre inkább nyílt forrásból származó, még több információ jellemzi majd. Bár a számítástechnika mind hatékonyabban alkalmazható az adatfeldolgozásban és bizonyos értelemben az elemző metodológiában, a mesterséges intelligenciák egyik legnagyobb hiányossága továbbra is a hasznos és haszontalan megkülönböztetésének korlátozott képessége marad, amely továbbra sem teszi lehetővé a megszerzett információk közötti megbízható gépi szelekciót. Ennek következtében az elemzést támogató technológia legfeljebb kapacitásaiban képes együtt haladni a begyűjtött adatokat szintén szelektálás nélkül ontó adatszerző technológiákkal. Az elemzés minőségét továbbra is egyelőre beláthatatlan ideig az elemző felkészültsége és intelligenciája határozza meg. Az Internet új perspektívákat nyitott és egyben új kihívásokat teremtett az elemzőértékelő munkában is. A munkaasztalról elérhető világháló rendkívüli mértékben felgyorsítja az elemző munka bizonyos fázisait, feleslegessé teszi a tematikailag, tartalmilag és mennyiségileg korlátozott, helyi adatbázisok használatát, esetenként a könyvtárak időigényes látogatását. Ugyanakkor komoly veszélyeket is rejt magában, mivel a rendelkezésre álló hatalmas információtömeg jelentősen megnehezíti a felderítési adatok előállításához szükséges releváns információk kiszűrését, vagy másik példaként, az elemző könnyen kísértésbe eshet, hogy a hiteles forrásból származó adatok hiányossága esetén a világhálóról pótolja a hiányzó láncszemeket, sok esetben eltorzítva, más kontextusba helyezve az információt. Természetesen az ilyen és hasonló veszélyek egész sorát lehetne kimutatni a felderítő elemzés és az Internet viszonyrendszerében, azonban tagadhatatlan, hogy a világháló minden eddiginél hatékonyabb eszközt adott az információ-elemzők kezébe. 120

121 121 A technológiai fejlődés, mint feltárandó célterület, ugyancsak jelentős hatást gyakorol a felderítés jelenére és belátható jövőjére. A második világháborút megelőzően, sőt talán a múlt század 60-as éveinek végéig a felderítő szolgálatok még úgy-ahogy képesek voltak arra, hogy a kor technológiáját elméleti mélységekig ismerő, a fejlődést követni képes munkatársakat foglalkoztassanak. Ezt követően a technológiai fejlődés ugrásszerű felgyorsulása és spektrumának kiszélesedése gyakorlatilag ellehetetlenítette a terület ilyen mértékű ismeretét. További probléma, hogy a proliferáció egyre inkább transznacionális, nemzetek feletti infrastruktúrára támaszkodva zajlik, ami a nemzeti alapokon nyugvó, a nemzetközi együttműködésben erősen korlátozott felderítő szolgálatok számára áttekinthetetlenné teszi a folyamatot. A helyzetet tovább rontja a katonai és polgári technológiák kompatibilitása, ami komoly katonai képességek kialakítását teszi lehetővé anélkül, hogy a végfelhasználók az ellenőrizhetőbb és ténylegesen ellenőrzött katonai technológiák beszerzéséhez folyamodnának. A technológiai fejlődés felderítésre gyakorolt hatásainak globális trendjeit vizsgálva lehetővé válik néhány megbízhatónak tűnő előrejelzés felvázolása. 1. A technológiai fejlődés továbbra is kiváló lehetőség és komoly kihívás marad a felderítés számára valamennyi munkafázisban, kezdve az adatszerző műveletektől a felderítő rendszerek védelmén át az elemző és tájékoztató tevékenységig. 2. Az információs túlterhelés a hírszerző-felderítő szolgálatokat az elemző munka hatékony fejlesztésére ösztönzi. A stratégiai elemzés, azaz a világban zajló folyamatok dinamikájának feltárása nélkül a mindent elöntő információözönben lehetetlenné válik a valós kihívások feltárása, és az adatgyűjtési prioritások felállítása. Másfelől, a sokoldalúan és aszimmetrikusan fenyegetett környezetben, ahol a meglepetés lehetősége lényegesen nagyobb és a megengedhető reakcióidők nagymértékben lerövidülnek, csak az előzetes ellenség-értékelés és a szituációs gyakorlatokon, politikai, gazdasági, katonai szimulációkon nyugvó, alternatívákat mérlegelő elemzés biztosíthatja a felhasználók igényeinek időbeni kielégítését. Mindez a korszerű technológiák alkalmazása nélkül nem ültethető át a gyakorlatba. 3. További meghatározó elem lesz a felderítés fejlődésében a felderítő közösségen kívüli szervezetekkel való mind szorosabb együttműködés. Ez érvényes az információ-üzletben érintett szervekre, írott és elektronikus sajtóra csakúgy, mint a felderítés által alkalmazott technológiák, csúcstechnológiák előállítóira. A korszerű technológiai fejlesztés eszköz- és pénzigénye meghaladja a világ valamennyi felderítő szolgálatának lehetőségeit. Bár a szolgálatok speciális megrendeléseikkel továbbra is jelen lesznek a kutatás-fejlesztésben, egyre inkább rákényszerülnek, hogy a globalizált piac által kikényszerített fejlesztési eredményeket adaptálják és alkalmazzák. A rendkívül felgyorsult, többirányú fejlődés és az alkalmazott technológiák sokrétűsége ellenére összességében megállapítható, hogy a felderítés fő tevékenységének irányultsága a következő évben jelentősen nem változik. A feladat továbbra is a felhasználók, a kormány, a politikai döntéshozók, a katonai vezetés, a parancsnokok információigényének kielégítése marad. 121

122 Célpontkutatás kép A MEDAV cég COMINT állomásának kijelzője 24 A rádióelektronikai felderítés egy bonyolult és sokszereplős tevékenység, amelynek munkamódszerei a technikai fejlődéssel párhuzamosan folyamatosan változnak. Örök igazság, hogy a felderítés a szükségesnél mindig nagyságrendekkel kisebb kapacitással rendelkezik mind a technikai eszközök (rádiók, modemek, számítógépek), mind pedig a humán erőforrás (kezelők, fordítók) vonatkozásában. Ezen felül folyamatos nyomásként jelentkezik a felderítéssel szemben támasztott időszerűségi követelmény kiszolgálásának kényszere is. A technikai fejlődést kihasználva érdekes jelenség tűnt fel a kilencvenes években: a rádióelektronikai felderítés területén végrehajtott technikai jellegű fejlesztések megteremtették ugyan a nagy volumenű adatszerzés lehetőségeit, de mindezen technikai sikerek nem produkáltak érzékelhető javulást a jelentőrendszerben, azaz a kimenő jelentések számát nem sikerült jelentősen növelni. Ráadásul az analóg, egyszerű hozzáférésű üzemmódok leváltása következtében számos, korábban informatív adatforrás üzemelése megszűnt, illetve a hagyományos adatszerzés számára hozzáférhetetlenné vált ez az eredmény szempontjából mindegy is. Ilyen körülmények között csak a felderítési lehetőségek hatékony és célszerű kihasználása oldhatja fel a nagy volumenű bemenet > kevés kimenő jelentés ellentmondást, ami pedig új eljárások és módszerek kidolgozását követeli meg. Az utóbbi két évtizedben a felderítés összetett munkafolyamatának egyre fontosabb elemévé vált az ún. célpontkutatás (Target Development TD), amely az 1990-es évek óta alapjaiban módosította az addig alkalmazott eljárásokat. A célpontkutatás kialakulása Az új, több különböző típusú technikai eszközre alapuló integrált távközlési megoldások a továbbítandó hasznos információn kívül a rendszerüzemeltetéshez szükséges, exponenciálisan növekvő mennyiségű és alapvetően technikai jellegű adat továbbítását is 24 MEDAV CRS-8100 COMINT rendszer, forrás COMINT.jpg, letöltve: A célpontkutatás alfejezet a Tansegédlet a Rádióelektronikai felderítés alapjai tantárgy oktatásához című SIGINT alapismereteket nyújtó tankönyv szerkesztett változata. (MH GEOSZ által kiadásra tervezett) 122

123 123 szükségessé teszik. A rádióelektronikai felderítés szemszögéből ezen adatokat nevezzük összefoglalóan meta-adatnak, azaz az adat adatának (kisérő adat). Egy példa talán érthetőbbé teszi a fogalmat: vegyünk egy egyszerű, hagyományos postai levelet. A borítékon szereplő feladó és címzett neve, postai címe, illetve a posta által rátett különböző technikai jelzések (bélyeg, pecsét, Sürgős, Ajánlott címkék) jelentik a meta-adatok körét, míg a hasznos információ maga a borítékon belüli levél, amely a valójában közölni kívánt adatokat tartalmazza. Történelmileg a célpontkutatás létrejöttét a hagyományos (analóg) telefonközpontokat felváltó digitális kapcsolóközpontok megjelenése kényszerítette ki, hiszen ekkor megszűnt az az idilli állapot, amikor egy adott fizikai telefonvonal egyértelműen meghatározta a végpontokat, a továbbítási útvonalat és a lehetséges felhasználók körét. Az új távközlési rendszerekben (pl. ISDN, GSM) alkalmazott technológiák miatt a lehetséges továbbítási utak virtuálissá váltak, azaz a fizikai infrastruktúrán tetszőleges logikai utak kialakítására nyílt lehetőség. Ráadásul a felhasználók tetszőleges helyről (mobilitás) eltérő eszközökön keresztül (vonalas telefon, fax, okos-telefon, PDA, laptop) különböző szolgáltatások felhasználásával (hang, fax, chat, stb.) léphetnek be a távközlési rendszerekbe. 1. ábra. Távközlési technológiák fejlődése A fentiek fényében már érthető, hogy egy-egy célszemély vagy szervezet kommunikációjának nyomon követése kezdetben igen nagy kihívásként jelentkezett a felderítő szervezetek számára. Ahhoz, hogy a célpontkutató tevékenységet egyáltalán végezni lehessen, meg kellett teremteni annak műszaki és technikai alapjait, illetve ki kellett dolgozni az így keletkezett adatok kezeléséhez kapcsolódó módszereket is. Legelső lépcsőben komoly technikai változtatásokat kellett elvégezni ahhoz, hogy a rádióelektronikai felderítő rendszerek egyáltalán képesek legyenek gyűjteni és rögzíteni a távközlési szolgáltató berendezései által generált sokszor egymástól teljesen eltérő típusú és jellegű meta-adatokat. Ráadásul adott egységnyi információ továbbításához igen nagy mennyiségű technikai adat tartozik, így azok tömeges, adatbázis alapú kezelése újabb nehézségeket okoz. A fentiekkel párhuzamosan magukat a munkamódszereket és a munkafolyamatokat, az adatkezelési eljárásokat, az elemző és értékelő hátteret (programokat) is ki kellett dolgozni, illetve a személyi állományt is ki kellett képezni. 123

124 124 A célpontkutatás meglehetősen gyorsan komoly és több szegmensű, speciális szaktudást igénylő területté nőtte ki magát és ma már egy sokkal nagyobb és komplexebb rendszer részét képezi, amelyet együttesen adatforrás kutatásnak (SIGINT Development SIGDEV) nevezünk. A SIGDEV egy, a szervezetek közötti együttműködésen alapuló, egymástól gyökeresen eltérő szakterületeket integráló tevékenységet jelent, amelynek két fő pillére a jelelemzés (a technikai jellegű kutatás a fizikai hozzáférés megteremtése érdekében, Signal Research SR), illetve a célpontkutatás (a metadatok elemzése az új lehetséges célpontok meghatározása érdekében, Target Development TD). Az e területekről származó adatok értelmezése, komplex elemzése, illetve az egyéb forrásból származó adatok összevetése jelenti az adatforrás kutatást. A célpontkutatás elvei Mint az előzőekből is látszik, a célpontkutatás tehát az adatforrás-kutatásnak egy szűkebb, ugyanakkor nagyon fontos és összetett munkát kívánó része. A célpontkutatás elsődleges forrása és tárgya a technikai eszközök által rögzített meta-adat, míg a tényleges információ számára szinte érdektelen. Nyilvánvaló, hogy a meta-adatok elemezése egy nagyon specializált, szűk keresztmetszetű vizsgálatot jelent (ami kívülről akár egyszerűnek is tűnhet), viszont ne felejtsük el, hogy ezt a vizsgálatot sok különböző forrásból származó, hatalmas adatmennyiségen kell elvégezni. A célpontkutatás nem öncélú tevékenység. A legfőbb célja, hogy az adott feladathoz kapcsolódó információforrásokat megtalálja, azok tevékenységét, jellegét, időbeni és térbeli változásait nyomon kövesse, ezen felül pedig a részletes elemzéseket követően újabb lehetséges célpontokat határozzon meg. Közvetlen technikai célja, hogy az eredmények felhasználásával a lehető legoptimálisabban hangolja be az adatszerző rendszereket a felderítő szempontból értékes adatok gyűjtésére, miközben a rögzített és feldolgozandó felesleges nyersanyag mennyisége csökken. Szelektorok (selection) A fenti kritériumokat akkor tudjuk teljesíteni, ha megtaláljuk azon meta-adatokat, amelyekkel az adott célpont egyértelműen azonosítható és így akár a rendelkezésünkre álló, különböző jellegű vevőrendszerekben (rövidhullám, földi mikrohullám, műholdas távközlés) is nyomon követhető a kommunikációja. Azon meta-adatokat, amelyek kizárólagosan és egyértelműen meghatározzák a célpontot, szelektoroknak nevezzük. A szelektorok jellege és típusa erősen függ az alkalmazott távközlési szolgáltatástól, amelyet a célpont éppen igénybe vesz. A szelektorok időben is változhatnak, sőt rendszeresen változnak is. Míg a vonalas, analóg és digitális telefónia korszakában a telefonszám, egy egy kapcsolóközpont azonosítószáma, illetve a végfelhasználói hurok jelzése egyértelmű azonosítóként viselkedett, addig a modern Voice over IP alapú hangátviteli rendszerekben ezek gyakorlatilag teljesen használhatatlanok. Helyükbe az IP címek, nick és felhasználói nevek lépnek, viszont be kell látni, hogy ezeket nagyon könnyű időről-időre megváltoztatni. Hasonló probléma adódik a GSM szabványú telefonrendszerek esetében is, ahol a technológiából következően a rendszer alapvetően a saját technikai azonosítóival különbözteti meg saját maga számára a felhasználókat. Ez esetben célszerűbb inkább az IMSI (SIM kártya), vagy az IMEI (készülék) számokat figyelni, míg a klasszikus telefonszámok kisebb 124

125 125 jelentőséggel bírnak. A GSM forgalmazásra jellemző, hogy a felhasználók azonosítója az esetek döntő többségében a rendszer által generált ideiglenes rendszertechnikai azonosító (TMSI). A TMSI számot a GSM rendszer bizonyos időközönként (akár óránként) cseréli, ezért a célpontok azonosítására hosszú távon nem alkalmas. Tovább bonyolítja az azonosítást, hogy a felhasználók többségének akár több készüléke, és/vagy SIM-kártyája is lehet. Az IP alapú adatátviteli rendszerek esetében sem egyszerű a helyzet. Gondolhatnánk, hogy az IP vagy a MAC (hardver) címek lehetővé teszik az egyedi azonosítást. A végfelhasználók döntő többsége kényszerűségből (a rendelkezésre álló IPv4 címek véges száma miatt) a pillanatnyi IP címét dinamikus IP címkiosztással kapja a szolgáltatótól. A hálózati eszközök (eredetileg) egyedi azonosítására szolgáló MAC címét pedig igencsak könnyű átírni. Az vagy éppen a domain címek, illetve nevek szintén könnyen cserélhetőek, tehát szintén csak időleges azonosítást tesznek lehetővé. 6. kép Egy kereskedelmi forgalomban is kapható GSM lehallgató berendezés 26 A megfelelő szelektorok megtalálása, kiválasztása tehát a teljes célpontkutató folyamat sikerességének a kulcsa. A célpontkutatás helyzetét sok esetben nehezíti, hogy az egyre bonyolultabb kommunikációs módszerek, valamint a világméretekben összekötött távközlési infrastruktúrák miatt egyre nehezebb hosszú távon is érvényes szelektorokat találni. A technikai szelektorok nagy hátránya, hogy alapvetően időleges (időben korlátozott) szerepet töltenek be egy adott rendszerben, illetve néhány esetben könnyű őket meghamisítani. A meta-adatokban és a szelektorokban bekövetkező változások figyelése, az események helyes értelmezése szintén meglehetősen bonyolult és időigényes, viszont nélkülözhetetlen feladat. A fent vázolt problémák miatt a célpontkutatók arra törekednek, hogy a lehető legtöbb ellenőrzött forrásból minél több, kizárólag az adott célponthoz köthető szelektort gyűjtsenek össze. Szűrők (filtering) Mivel egy-egy adott forgalmi csatornán minden átmenő közlemény vétele és tárolása technikailag kivitelezhetetlen és teljességgel felesleges is lenne, ezért a szűrők nagyon fontos szerepet töltenek be az adatszerző elemek által üzemeltetett vevőrendszerek szabályozásában. A hatékony munkavégzést nagymértékben segíti a megfelelő rendszerspecifikus szűrők megléte, ráadásul az adatok válogatását könnyű automatizálni is. 26 GSM Interceptor - Cellular Network Monitoring System, forrás: letöltve:

126 126 Míg a szelektorok nagyon erősen csak a célponthoz köthető meta-adatokra koncentrálnak (pozitív szűrés), addig a szűrők teljesen más funkciót töltenek be (negatív szűrés). A szűrők technikai szempontból azon meta-adatok, amelyeket felhasználva a lehető legnagyobb mértékben csökkenthető az adatszerző rendszereken rögzített és feldolgozandó nyersanyag mennyisége. Napjainkban minden felderítő szervezet projekt orientáltan, avagy célpont specifikusan dolgozik, ahelyett, hogy a különböző forrásokból (frekvenciákról) szűrés és szelektálás nélkül mindent rögzítene, majd a hatalmas adattömegből válogatná ki a célpontokra vonatkozó hasznos adatokat, csak az előzetesen kijelölt célpontok forgalmának lehallgatása történik meg. Röviden: előbb gondolkodunk, aztán rögzítünk, nem pedig rögzítünk, és azután gondolkodunk. Természetesen az ilyen jellegű munkavégzést sokkal hosszabb és részletesebb előkészítés kell, hogy megelőzze, ezen felül sokkal integráltabb adatszerző és adatfeldolgozó rendszer meglétét tételezi fel. A célpontkutatás folyamata A célzott célpontkutatás egy folyamatosan ismétlődő, ciklikus tevékenységet jelent, amely a következő elemi fázisokat foglalja magába: a felhasználói igények feldolgozása; a meglévő saját adatbázisok lekérdezése; a nyílt forrásokból elérhető információk gyűjtése; a beérkezett meta-adatok feldolgozása, elemzése, értékelése; a célpont profiljának elkészítése (frissítése); javaslat tétel az adatszerzők felé az új lehetséges célpontok vonatkozásában. 2. ábra. A célpontkutatás folyamata 126

127 127 A rádióelektronikai felderítés számára az alapvető hírigényt általában egy éves feladatterv jelenti, amely kiegészül az év közben érkezett eseti hírigényekkel (Request For Information RFI). Ennek megfelelően a munkafolyamat első fázisa a beérkezett hírigények értelmezése, abból a célpontkutatásra vonatkozó részek kiemelése. A célpontkutatás számára azonban értelmezhetetlen az olyan globális hírigény, mint például A célpont: Jamaika, részére a feladatokat sokkal pontosabban a lehetséges célpontokra vonatkozó konkrét adatok alapján kell megfogalmazni, például a célpont a jamaikai rumcsempészek szervezete. A szakemberek a hírigény alapján képesek meghatározni, hogy mely adatszerző rendszerből származó meta-adatokon kell a további vizsgálatokat elvégezni. Amennyiben már a kezdetekkor konkrét szelektorok (név, telefonszám, cím) is rendelkezésre állnak, azonnal lehetőség van a korábban összegyűjtött és rendszerezett adatokon célzott kereséseket végrehajtani. A gyakorlatban a feladatszabáskor általában inkább tágabb, általánosabb információk állnak rendelkezésre (földrajzi körzet, eszköztípus, régió kód), viszont ezek mégiscsak elegendőek lehetnek az elsődleges keresési feltételek meghatározásához. A saját adatbázisok tartalmának feldolgozása mellett nem szabad azonban lebecsülni a nyílt forrásokból megszerezhető publikus, támogató jellegű információk jelentőségét sem (OSINT). Az Interneten fellelhető egy egy weboldal tartalma sok esetben lehetővé teszi a túl tágan értelmezett szelektorok és szűrők pontosítását, szűkítését. Az adatszerzés megkezdését követően folyamatosan újabb és újabb meta-adatok érkeznek, amelyek elemzésével idővel lehetővé válik a tartalmi adatok alapján eldönteni, hogy az aktuális szelektorok jó eredményeket nyújtanak-e vagy sem. Nem igaz tehát, hogy a célpontkutatás csak és kizárólag a meta-adatok felhasználásával dolgozik, az adatgyűjtés megkezdését követően a tartalmi adatok is szükségesek annak eldöntéséhez, hogy a célpontot sikerült-e megfogni, vagy nem. Amennyiben nem, akkor azonnal szükségessé válik a szelektorok megújítása, módosítása. Ha viszont igen, akkor a célszemélyre vagy csoportra egyre inkább specifikált szelektorok meghatározása válik lehetővé. Ezt a fajta visszacsatolást a teljes feladat végrehajtás idejére ki kell terjeszteni. A fokozatosan finomodó szelektorok egyre inkább szűrt meta-adatokat eredményeznek, amelyek mélyebb elemzésével már egyre pontosabb értékelésekre nyílik lehetőség. Néhány hetes adatgyűjtést követően elérhető az a kritikus adatmennyiség, amelyre alapozva összeállítható a célpont kezdeti profilja. A profil nem csak szelektorokat tartalmazza, hanem a célpont kapcsolatait, az időbeni aktivitását, a mozgására vonatkozó adatokat a szokásait is magába foglalja. Meg kell említeni azt a speciális esetet, amikor az adatszerzők előzetes általános (éves) feladatszabás alapján konkrét feladat meghatározása nélkül dolgoznak. Az a régi elv, miszerint a teljes kapacitás egy részét folyamatosan felfedő tevékenységre kell fenntartani, továbbra is igaz. Felfedéskor az adatforrásokból elérhető meta-adatokon kívül semmit sem rögzítenek a központi adatbázisba. A célpontkutatók az egyes hírigényekhez kapcsolódóan rákereshetnek a különböző forrásokból származó adatokra (nevek, telefonszámok, -címek, domain ek, egyéb céginformációk). Találat esetén (korábbi 127

128 128 észlelés alapján) azonnal meg lehet határozni, hogy mely adatszerző rendszeren, azon belül melyik munkahelyen került sor a konkrét adat vételére, és ha éppen szabad az ottani kapacitás, akkor az adott feladathoz máris hozzá lehet rendelni a munkahelyet. Ezzel a módszerrel nagymértékben lehet növelni a felderítő rendszer manőverező és reagáló képességét. Elvárás, hogy a meta-adat kezelés és feldolgozás minél nagyobb hányada automatizálva, a lehető legkevesebb humán erőforrás felhasználásával történjen. A célpontkutatás hátterét egy modern, előremutató információs technológiákat és eljárásokat alkalmazó informatikai rendszernek kell biztosítania, amelynek kifejlesztéséhez és üzemeltetéshez is megfelelő számú és képzettségű szakembergárda szükséges. Természetesen a fenti feladatokhoz egy nagyon jól szervezett és nagy teljesítményű adattárra, hasonló jellemzőkkel bíró jelentéskezelő és dokumentum nyilvántartó rendszerre, illetve a projekt szemléletű irányításra, valamint a megszerzett adatok, illetve információk megtekintéséhez megfelelő számítógépes felületekre van szükség. A helyzetet nagymértékben bonyolítja, hogy a különböző adatszerző rendszerek eltérő jellegű és típusú meta-adatokat hoznak létre, viszont a célpontkutatásnak ezen adatokat valamilyen módon központosítva és egységesítve kell látnia. A mennyiségi faktor is jelentős és könnyen belátható, hogy nem lehetséges minden egyes lekérdezést a teljes adatbázisra kiterjesztve lefuttatni. Bevált munkamódszer, hogy az elemzést egy erősen kivonatolt adatmennyiségen hajtják végre és csak óvatosan az előzetes elemzési eredmények figyelembe vételével bővítik ki a feldolgozandó adatok körét. Egy másik optimalizáló módszer, hogy a lekérdés tényleges lefuttatása (az adatok megjelenítése) előtt egy számláló funkcióval ellenőrzik, hogy szám szerint mennyi találatot eredményezne a lekérdezés. Ha az eredmény néhány tízezer felett van, vagy nulla, akkor érdemes finomítani a keresési feltételeken. Nagyban segíti a feladat végrehajtását, ha munkafolyamat menete, annak pillanatnyi állapota és az elért eredmények folyamatosan figyelemmel kísérhetőek. A vezető a rendelkezésére álló naprakész adatok alapján lesz képes a magasabb szintű értékelést (elemzést) elvégezni, illetve a folyamat végén a kimenő jelentéseket elkészíteni. A több szintű elemzés fontos része a folyamatnak, hiszen az adattárban található adatok és információk között új összefüggésekre, nem nyilvánvaló új kapcsolatokra is fény derülhet. Az elemzéseknek köszönhetően a projektvezető már konkrét felderítési igényt tud megfogalmazni az adatszerző erőknek. Napjainkban egyre több funkcióval bíró elemző szoftverrendszerek (pl. Analyst's Notebook) állnak rendelkezésre, amelyekkel az adatokat nagyon sokrétűen lehet értékelni. Sok múlik a szakemberek tapasztalatán és szaktudásán is, hiszen a nagy mennyiségű és különböző jellegű meta-adatok megfelelő kiválogatásával, csoportosításával újabb és újabb nézőpontokból lehet megvizsgálni az adott célpont tevékenységét. Hasznos és hatékony eljárás különböző szintű kapcsolati ábrák elkészítése a különböző meta-adat részhalmazok felhasználásával, majd ezek korrelációs vizsgálata, mivel így korábban nem feltűnő összefüggések is kiolvashatókká válnak. A több szempontú hálózati elemzések sem elkerülhetőek, amelyek a történések időbeni vagy éppen térbeli változásairól is képet adhatnak, amennyiben kellő minőségű és mennyiségű adat áll a rendelkezésre. Általánosságban elmondható, hogy az elemzők számára a grafikusan megjelenített értékelések sokkal beszédesebbek, mint az adatok gépi jellegű (pl. táblázatos) megjelenítése. 128

129 129 A legújabb kutatási eredmények és módszerek ma már képesek nagy találati pontossággal behatárolni a kijelölt célpontok viselkedését, mindezt csupán a meta-adatok elemzése révén Összegzés A távközlési technológiák fejlődésével egyre összetettebb infokommunikációs hálózatok alakultak ki, sőt már most látható, hogy a leendő rendszerek bonyolultsági foka a jövőben tovább fog növekedni. A digitális, automatizált kapcsoláson alapuló, több mind technikai, mind pedig a felhasználói oldalról egymástól jelentősen különböző szolgáltatásokat integráló kommunikációs hálózatok olyan mértékben megnehezítik a kijelölt célpontjaink észlelését, aktivitásának nyomon követését, hogy az modern feldolgozási eljárásokkal és módszerekkel megtámogatott célpontkutató tevékenység nélkül erősen korlátozottá válik. A fentiek értelmében bármennyire kényszerűnek is tűnik a felderítő szervezetek mindegyikének már most sok-sok erőforrást kell a célpontkutatás területének megerősítésére fordítani. Az is látható viszont, hogy egy szakszerűen működő célpontkutató elem jelentős mértékben képes az egész felderítő szervezet munkavégzésének hatékonyságát javítani. Bátran kijelenthető, hogy a közeljövő egyik legdinamikusabban fejlődő felderítési szakterülete a célpontkutatás lesz és hosszútávon is meghatározó szerepet fog betölteni. A SIGINT, mint a felderítés egy sajátos, technikai szegmensét képező ága fontos szerepet tölt be az összadatforrású felderítésben. A fúziós adatfeldolgozásban a különböző felderítési ágakból származó adatok, korrelációjuk révén többforrású, megbízható információkká válnak. Felhasznált Irodalom 1. Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrína 3. kiadás, 2. Intelligence Preparation of the Battlefield: a hadszíntér felderítő előkészítése. FM , 3. Intelligence FM , 4. Kovács László mk. őrnagy: Az elektronikai felderítés korszerű eszközei, eljárásai és azok alkalmazhatósága a Magyar Honvédségben. Doktori (PhD) értekezés (BP 2003), 5. Czuth László: A rádiótechnikai felderítés (ELINT). Felderítő Szemle, VI. évfolyam július, évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról, 7. Tansegédlet a Rádióelektronikai felderítés alapjai tantárgy oktatásához. (MH GEOSZ által 2013-ban kiadásra tervezett) 129

130 Kis-Benedek József (habil. PhD.) 7.3. Az emberi erőkkel folytatott információszerzés (HUMINT) Politika, hírszerzés, elhárítás Mi a hírszerzés? A fogalom meghatározására számtalan megoldás létezik, az egyszerűtől a bonyolultig. A legegyszerűbb meghatározás Thomas F. Troytól származik: az ellenség megismerése. Sherman Kent a hírszerzés tudományának nemzetközileg elismert szaktekintélye a hírszerzést (Intelligence) tudásként, szervezetként és tevékenységként értelmezi. Felfogása szerint a tudás az összegyűjtött információk bázisán készült jelentések, a szervezet olyan intézmény, ügynökség, stb., amely az információkat gyűjti, elemzi, értékeli és fogyaszthatóvá teszi, azaz jelentés formájában megjeleníti. A tevékenység pedig azon eljárások, fogások és módszerek összessége, amelyek segítségével az információk összegyűjthetők. A hírszerzés tudatos, tervszerű tevékenység, amely az állami szférában mindig a hírszerzést működtető kormányzat igényéből indul ki, amely meghatározza a feladatot. Optimális esetben a feladat az állami szervezetektől érkezik, de ez nem zárja ki azt, hogy a hírszerző szervezet is fogalmazhat meg feladatot saját maga részére, természetesen nem öncéllal. Ha elfogadjuk a kenti meghatározást és a hírszerzést tevékenységként is értelmezzük, akkor a folyamat ciklusként is felfogható, ami az alábbi tevékenységekből tevődik össze: Az első elem a tervezés és irányítás, ami két szinten valósul meg: a, Kormányzati (a feladat megszabása, azaz a hírszerzési igény meghatározása). Talán nem szükséges annak bizonyítása, hogy minél pontosabb és konkrétabb a feladat meghatározás, annál pontosabb lesz a végrehajtás. b, Hírszerző (elhárító) szolgálatok szintjén, ami lehet hírszerzési feladat és lehet a kormányzati igény teljesítéséhez a végrehajtók részére feladat szabása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy meg kell határozni az adatszerzés szervezetét, illetve a módszerét. A ciklus második eleme maga az információ (adat) szerzés, amelynek két fontos területe van, az emberi és a technikai eszközök alkalmazása. A világ szinte minden hírszerző szolgálatánál ezek az adatszerző területek egymástól elkülönülnek, ami nem jelenti azt, hogy az információ megszerzését ne lehetne feladatul szabni több terület részére is. A ciklus harmadik eleme a beérkezett adatok elemzése, értékelése, amely nagy gyakorlatot és korszerű módszerek alkalmazását igénylő munkafolyamat. Ennek során a különböző forrásokból érkezett anyagokat összevetjük a meglévő ismeretekkel és kialakítjuk véleményünket. A folyamat (ciklikusság) ugyanakkor lehetőséget kínál arra is, hogy újabb információs igényt fogalmazunk meg az adatszerzőknek, azaz a folyamat visszakerül az adatszerzés fázisába. A technikai eszközökkel szerzett adatokat is elemezni kell, hiszen nem mindenki számára egyértelmű például egy műholdas felvétel, vagy egy rádió (rádióelektronikai) úton szerzett adat. A hírszerzési ciklus negyedik eleme sem kevésbé fontos, hiszen ez az elemzett értékelt anyagok jelentés formájában történő megjelenítését és a megrendelőkhöz történő eljuttatását tartalmazza. 130

131 131 A hírszerzési információs igények több területre terjednek ki, de alapvetően a katonai, a politikai és a gazdasági területeket fogják át. Az adott területeken belül természetesen prioritásokat lehet felállítani, ami minden esetben a döntéshozók (katonai szervezeteknél a parancsnok) igényétől függ. A nemzetbiztonsági szolgálatok a tevékenységük sikeres teljesítéséhez szükséges információt emberi forrásokból és technikai eszközök felhasználásával szerzik meg. Az információk megszerzésének legfontosabb technikai eszközei (módszerei) csak felsorolás szintjén az alábbiak: SIGINT (alkategóriája a COMINT és az ELINT), a FISINT, MASINT, IMINT, GEOINT, stb. Ezek részletezése nem témája a fejezetnek, szükséges azonban megemlíteni, hogy a technikai eljárások kiegészíthetik, támogathatják, esetleg kiinduló alapot jelenthetnek az emberi erőforrásokkal folytatott hírszerzés számára. Az információk megszerzésének fontos módszere a nyílt források felhasználása (OSINT), ez inkább a HUMINT kategóriába sorolható, hiszen emberek végzik. Prioritások felállításának nincs értelme, hiszen minden területnek megvannak a sajátosságai, egyik sem létezhet a másik nélkül. Más kérdés, hogy a technikai lehetőségek teljes tárháza nem minden hírszerző szolgálatnak áll rendelkezésére. Hiba lenne csak a hírszerzésről beszélni, mert az emberi erőforrások felhasználása ugyanúgy jellemzi az elhárítást is. Főként az angolszász országokban, az elhárítást a hírszerzés részének tekintik, még akkor is, ha a módszerek egymástól jelentősen eltérnek. A hírszerzési rendszerek nem érthetőek meg az elhárítás ismerete nélkül. Az elhárítás természetében alapvetően védelmi természetű. A klasszikus változatában magában foglalja a kémelhárítást, az ellenséges (ellenérdekelt) titkosszolgálatok behatolásának megakadályozását, a titkok megőrzését, a tevékenység azonban az aktív és a passzív elemeket egyaránt magában foglalja. A mai elhárítás a korábbihoz viszonyítva sokkal több, mint a kémek bejutásának megakadályozása. A tevékenység kiterjed a terrorelhárításra, a kábítószerek és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre és a felforgatás elleni védelemre (alkotmányvédelem). A fenyegetettség ugyanúgy meghatározza a hírszerzés, mint az elhárítás feladatát is. Az elhárítás nem kapcsolódik a hírszerzési ciklushoz, a módszerek egyediek. Az elhárításnak azonosítania kell azokat a személyeket, akik veszélyt jelenthetnek a nemzetbiztonságra. Ezek a személyek lehetnek külföldi hírszerzők, egy terrorista sejt, vagy akár szervezett bűnöző csoportok. A szóban forgó személyek megtalálása történhet emberi erőforrások felhasználásával (például a szervezetbe történő beépüléssel), technikai eszközökkel, vagy a kettő kombinációjával. Egy kémszervezetbe való behatolás hosszú és fáradságos munka, gyakran kudarccal jár (támadólagos elhárítás). Egy kém visszafordítása sem egyszerű feladat, szintén számos kockázattal jár. Egy terrorszervezetbe való behatolás emberi erőforrások felhasználásával igen nehéz és veszélyes, lévén zárt, ráadásul többnyire kis létszámú szervezetekről van szó. Ezen a területen a technikai és humán tevékenység gyakran találkozik, egyik segítheti a másikat. Amíg a hírszerzésben ciklusról beszélünk, addig az elhárításban azonosításról, behatolásról, a megszerzett információk ki, illetve felhasználásáról, kiszorításról és realizálásról van szó. A kiszorítást nyilvánvalóan megelőzi az információk felhasználása, hiszen utóbbi kiindulási alapként szolgál a további tevékenységhez. Az elhárításnak van olyan, nem kevésbé fontos területe is, amely nem hasonlít a hírszerzésre, de az említett elhárítási módszerek-re sem, ez pedig a védelmi elhárítás, amely az alkalmazottak ellenőrzését, folyamatos monitorozását és az objektumok 131

132 132 védelmét foglalja magában. Egyértelműen megállapítható, hogy valamennyi említett munkafolyamat emberi erőforrások felhasználásával jár , A HUMINT tevékenység A hidegháborút követő időszakban, főként a technikai képességek növekedése miatt terjedt el olyan téves nézet, amely fetisizálta a technikai eszközökkel folytatott információszerzést és próbálta elhitetni, hogy a korszerű technikai eszközök szinte mindenre képesek, pótolhatják az embert. Erre a nézetre /11 és a tragikus eseményt követő vizsgálat alaposan rácáfolt. Egyértelművé vált, hogy az emberi erőforrással tevékenykedő hírszerzés semmivel sem pótolható, legfeljebb kiegészíthető. A terrorizmus elleni küzdelem és az aszimmetrikus transznacionális kihívások bizonyították, hogy humán erőforrások felhasználása nélkül eredményes hírszerzés nem folytatható, az emberi tevékenység technikai eszközökkel nem pótolható és nem helyettesíthető. Az emberi erőforrások felhasználásával dolgozó hírszerzés a szervezetek legkényesebb, esetenként legellentmondásosabb területe. Sajátosságából adódóan nem elsősorban a módszer, hanem főként a személyek védettek, legyen szó akár a hírszerző szervezetek állományában dolgozó munkatársairól, vagy a kapcsolati körről. A HUMINT a nemzetbiztonsági tevékenység azon eljárása, amelynek középpontjában az ember áll, akinek ismeretét, képességét a nemzetbiztonsági szolgálatok tervszerűen és szervezett formában használják fel. A HUMINT erre a célra képzett adatszerzők tevékenysége, akik az információkat és az adatokat emberektől, az emberek által használt dokumentumokból és médiákból szerzik a szemben álló erők szándékainak, erejének, képességeinek, eljárásainak, taktikáinak megismerésére. A HUMINT az emberi erőforrást eszközként, egyben információ- és adatszerzési módszerként használja fel aktív és passzív módszerekkel a felderítési/hírszerzési igények megvalósítása érdekében. A HUMINT olyan információkat gyűjt, amit más módszerrel, például technikai eszközökkel nagyon nehéz, vagy teljes mértékben lehetetlen megszerezni. A tevékenység folytatható nyíltan és titkos módszerek alkalmazásával. Utóbbi a kapcsolati (hálózati) hírszerzést jelenti, amelynek során a nemzetbiztonsági szolgálattal kapcsolatban álló személy tudatosan szolgáltat információt, azaz együttműködik a szolgálattal. A humán források köre az alkalmi adatszolgáltatótól a szervezetszerű titkos együttműködőkön át a külföldi hírszerző ügynökök alkalmazásáig terjed. HUMINT forrás az a személy, akitől információt kaphatunk. Ez azonban nem feltétlenül jelent tudatosan létrehozott kapcsolatot, legalábbis az információt adó személy oldaláról vizsgálva. Másként jelentkezik ez a hírszerző szolgálathoz tartozó személy részéről. Információ származhat első kézből, másod kézből, médiából, általában vizuálisan, vagy hallás alapján. A humán adat-szerző az a személy, aki képes és hajlandó információt szolgáltatni. A HUMINT eljárásokat valamennyi szolgálatnál belső utasítások szabályozzák, a tevékenység szervezett keretben folyik és alapvető szabály a források védelme. Az a szolgálat, amely a forrásait nem védi meg, létjogosultságát is kockáztatja. A nyílt információszerzés alapvetően nyílt, vagy részlegesen fedett állománnyal történik, nyílt módszerek alkalmazásával. A védett, illetve minősí-tett információk megszerzése fedett állománnyal, titkos módszerek alkalmazásával történik. Az emberi erőforrások felhasználásával folytatott hírszerzés szolgálatonként eltérő struktúrákban, hadászati, hadműveleti és harcászati szinten történik, de elmondható, hogy a kategóriák is eltérőek. 132

133 133 Például számos angolszász országban az ügynök a hírszerző szervezet munkatársát jelenti, míg más hírszerző szolgálat esetében ügynök kizárólag külföldi ország állampolgára lehet, ugyanakkor az elhárításban az ügynök fogalma nem zárja ki saját állam-polgár alkalmazását sem. Ez is azt jelenti, hogy a nemzetbiztonsági munkában a tipizálás nem elterjedt. A szervezeti struktúra eltérése biztosítja a konspirációt, ettől függetlenül mindenütt léteznek vezető, végrehajtó és támogató szervezetek. A titkos együttműködés magánszeméllyel létrehozható, illetve alkalmazható: titkos és bizalmas információk megszerzésére; hírszerzési műveletek, akciók végrehajtására; a titkos információgyűjtés eszközei és módszerei alkalmazási feltételeinek megteremtése érdekében; szakértői (speciális szakismeretet igénylő) feladatok teljesítése érdekében Az információ (adatszerzés) folyamata A humán erőkkel folytatott adatszerzés az alábbi folyamatot foglalja magában: Tervezés és felkészülés. A tevékenység valójában a hírszerzési ciklus első elemét, a feladatszabást foglalja magában, amelynek során az adatszerzők meghatározzák, hogy a feladat végrehajtásához hol és milyen erőforrásokra van szükség. Ezek egyike a humán erőforrás, amely teljesen más megközelítésben vehető számításba, ha országon belül, vagy azon kívül kerül alkalmazásra. Korunk fontos sajátossága, hogy a HUMINT tevékenység megjelent a harcászati szférában, ezen belül a nemzetközi válságkezelésben is. Feltételek megteremtése. A feladat sokoldalú, mert nem mindegy, hogy a meglévő HUMINT erőket tervezzük alkalmazni (nyílván ez egyszerűbb), vagy a feladat jellege megköveteli, hogy új pozíciókat kell kiépíteni, új forrásokat kell bevonni, ami mindenképpen időigényes. A feltételek megteremtése megköveteli a szervezeti struktúrák esetleges átalakítását is. Nem hagyható figyelmen kívül az anyagi források biztosítása sem, esetenként a politikai körülményeket is mérlegelni kell. A tevékenység magában foglalja hálózat (ok) kiépítését, azok foglalkoztatását, tervszerű bővítését és természetesen selejtítését. A kapcsolatépítés a HUMINT tevékenység alapja, amelynek célja, módszere és alanya igen sokrétű, nem mindegy, hogy hazai, vagy külföldi hálózatról, alkalmi informátorról, vagy beszervezett ügynökről van szó. Nyilvánvaló, hogy fölösleges ügynök beépítése, vagy keresése ott, ahol nem számíthatunk komoly információra, vagy az adott információ más úton (például technikai eszközökkel) is megszerezhető. Információ (adat) szerzés. A hírszerzési folyamat legfontosabb fázisa, amelynek során a kapcsolat megszerzi a számunkra fontos információt és azt valamilyen módon eljuttatja a hírszerző központba, ami történhet személyes átadással, vagy személytelen módszerekkel. Az alkalmazott módszert mindig az határozza meg, hogy melyik a legbiztonságosabb. A személyes információszerzésnek is megvannak a szabályai és fogásai, amit itt most nem tárgyalunk. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a kapcsolat szintje alapvetően meghatározza az információszerzés módszerét, hiszen nem mindegy, hogy alkalmi informátorról van szó, vagy egy megbízható, többszörösen bizonyított kapcsolatról, esetleg ügynökről, aki például megrendelésre dolgozik. A tevékenységet jelentősen befolyásolja, 133

134 134 hogy az információszerzés a forrás tudtával, vagy a nélkül történik, tudja, vagy sejti, hogy a hírszerzésnek dolgozik (az sem mindegy, hogy melyiknek, például idegen zászlós foglalkoztatás esetén). Az említett körülmények miatt a HUMINT tevékenységben óriási szerepe van a legendának. További információszerzés feltételeinek megteremtése. Ez a fázis a visszatérés lehetőségét biztosítja a kapcsolatnál, illetve ha ez nem biztosított, új kapcsolat keresését teszi szükségessé.. Az új kapcsolat keresése, azok tanulmányozása minden hírszerző számára folyamatos feladatot jelent. A hírszerző szervezet hívatásos munkatársának feladata annak megállapítása, hogy az adott kapcsolat rendelkezik-e lehetőséggel, hajlandóe szóba állni, illetve az általa szolgáltatott információ milyen értékkel bír, végül, de nem utoljára, mennyire megbízható az illető személy. Utóbbi ellenőrzése folyamatos feladatként jelentkezik a nemzetbiztonsági munkában. A folyamat utolsó, de nem elhanyagolható része az információ megjelenítése, jelentés formájában való rögzítése. Ezen a területen nagyon fontos, hogy az kerüljön rögzítésre, amit a HUMINT forrás elmondott és nem az információt szerző személy álláspontja. Ez sem közömbös, de ezt mindenképpen saját véleményként kell elkülönítve kifejteni és nem a forrás szájába adni. A hírszerzéssel foglalkozó szakirodalmak a HUMINT tevékenységhez sorolják a dokumentumok elemzését, illetve a dokumentumokból és kommunikációs eszközökből folytatott adatszerzést, hiszen valójában ez is emberi erőforrással végzett tevékenység. Ilyen megközelítésből vizsgálva humán erőforrás nem csak a gondosan felkészített és beépített hírszerző, hanem az olyan speciális hírszerző ismeretekkel rendelkező szakértő, kultúrtörténész, antropológus, stb, akik segíthetik a hírszerzés munkáját. A HUMINT módszer alkalmazása során fel kell mérni, hogy a hálózat (kapcsolati kör) képes-e választ adni a hírszerzési igényre, megszerezhető-e más úton az adott információ és a lehetőségek közül melyik módszer a legcélravezetőbb. Ha egy információ kisebb kockázattal, technikai eszközökkel, esetleg nyílt forrásokból, legjobb esetben saját, vagy partnerszolgálati úton megszerezhető, nem foglalkoztatunk kapcsolati kört A HUMINT képességei Viszonylag kevés módszer van, amely megfelelő irányítás mellett képes az ellenséges szándékok előrejelzésre. Ilyen a HUMINT, ezért a hadászati hírszerzés több területén sikerrel alkalmazható, főként gazdasági, politikai, katonai adatok megszerzésére. Ha a műveleti területet vizsgáljuk, a hálózatbővítés egyik eszköze lehet a HUMINT tevékenység, különös tekintettel a titkos adatszerzési módszerekre. A HUMINT nélkülözhetetlen az aszimmetrikus kihívások kezelésében, a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, az erők védelme területén, a terrorizmus és a proliferáció megakadályozása érdekében folytatott információszerzésben, de jelezheti a saját erők elleni HUMINT tevékenységet is. Minősített anyagok, dokumentációk megszerzésében a módszer megkerülhetetlen. Ugyanakkor a HUMINT tevékenységnek vannak korlátai is, például a kapcsolati kör kiépítése időigényes, esetenként költséges, komoly kockázattal járhat, a megszerzett információk ellenőrzése szintén időigényes lehet. Időnként nehéz a források megbízhatóságának ellenőrzése, vagy az adatok Központba történő eljuttatása, éppen a források fokozott védelme miatt. A HUMINT források folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen, hiszen a dekonspiráció gyakran emiatt következik be, nem beszélve a dezinformációról, illetve az elhárítás tevékenységének 134

135 135 kiszűréséről. Egyes ellenséges környezetben az ellenséges pszichológiai műveletek is negatív hatást gyakorolhatnak a tevékenységre. A HUMINT a hírszerző tevékenység igen széles spektrumát fedi le. Ide tartoznak a titkos HUMINT akciók, a fedett műveletek, a támadólagos és védelmi elhárítás, a polgári személyek, vagy katonák szenzorként történő alkalmazása, valamint a biztonsági célú megfigyelések (pl, webkamerákkal). Idesorolható a dokumentumok feldolgozása (például az IMINT útján szerzett adatok elemzése), amelyhez humán források alkalmazása nélkülözhetetlen, dokumentumok elemzése, HUMINT csoportok, összekötők alkalmazása a válságkezelő műveletekben, de a fordítók, a tolmácsok és a kihallgatást végző személyek alkalmazása is HUMINT tevékenység. Az OSINT tevékenység is humán erők bevonását igényli, tehát nem sorolható a technikai adatszerzés kategóriájába. Tágabb értelmezésben HUMIT tevékenység az oktatás, képzés, tapasztalatok összegyűjtése és értékelése, de a hírszerzés érdekében folytatott kutatás-fejlesztés is. A HUMINT tevékenység során szólni kell a HUMINT forrásokról is, ami rendkívül széles körű, de mindenképpen feladathoz kötődő. A forrásokat minden esetben azok körében kell keresni, akik a hírszerzés érdeklődési területét lefedik, vagy legalább kapcsolódnak hozzá. Ezt jelenti a céltudatos kutató munka. Minél előbb törekedni kell a bevonásra tervezett személy lehetőségének és együttműködési hajlandóságának és az együttműködés motívumának megállapítására, mert ezek ismeretében sok fölösleges munkától kíméljük meg magunkat. Célszerű megismerni a HUMINT forrás mentális és pszichikai állapotát, képzettségét, vallását, családi helyzetét, röviden összefoglalva az illető alaposabb tanulmányozásához szükséges adatokat, ami a gyakorlatban egy olyan folyamat, ami a kapcsolat foglalkoztatása során végig fennáll. A HUMINT források köre igen széles, néhány példa erre: - államigazgatásban dolgozók, ezek tanácsadói; - diplomaták, nemzetközi szervezetek képviselői; - kutató intézetek alkalmazottai; - fegyveres erők, rendvédelmi szervezetek tagjai; - NGO-k alkalmazottai; - újságírók, fontosabb médiák alkalmazottai; - menekültek, hadifoglyok; - különleges erők alkalmazottai; - gazdasági élet vezető tisztségviselői, stb. A felsorolt források természetesen bővíthetők a hírszerzési feladatok tükrében A harcászati HUMINT A harcászati felderítés célja, hogy a parancsnok kritikus információs igényeinek megfelelően, a felderítő törzs által összeállított felderítési követelmények alapján, alapvetően humán források felhasználásával megszerezze a felderítési adatok előállításához szükséges adatokat és információkat. A harcászati felderítés az emberi erővel folytatott információgyűjtés egyik alapvető eljárása, amely a hírszerzés egyes módszereit alkalmazza az információk megszerzése érdekében. Az emberi erővel folytatott felderítés jellemzője, hogy az emberi érzékszervekkel, vagy ember által közvetlenül kezelt műszerekkel végzi a felderítési információk megszerzését, illetve a felderítési adatok előállítását. A harcászati hírszerzés az embert 135

136 136 használja ki, mint információforrást. A szemben álló fél, a semleges fél és a szövetséges erők, beleértve a saját csapatokat is, egyaránt információforrásként szolgálnak. Az általuk birtokolt információkat különböző módszerekkel lehet megszerezni. A harcászati hírszerző művelet folytatható nemzeti és NATO keretek között, honi, vagy műveleti területen egyaránt. Legnagyobb értéke az a képesség, hogy az információszerző közvetlen kapcsolatban van a felderítés objektumával, személyesen jut a szükséges információkhoz. Felfedi a szándékokat, az erős és gyenge oldalakat, értékel, módosít, rugalmasan reagál, új módszereket alkalmaz (képes dönteni és cselekedni). A harcászati felderítés eljárásai a. Általános hírszerző tevékenység, amelyet az alkalmazott hírszerző szervek folytatnak a művelet támogatása érdekében. Ilyen például a járőrtevékenység értékelése és az elfogott személyek harcászati kikérdezése. b. Személyes kapcsolatok felhasználása, amelyek a hírszerző és humán információforrása között létesültek. Ide tartozik a személyes találkozás, az ügynök alkalmazása, a kikérdezés és a kihallgatás. c. Nem személyes kapcsolatok útján folytatott információszerzés. Ide tartozik a megfigyelés, amely a meglévő források ellenőrzésére és új lehetséges források felkutatására szolgál. A felderítő törzs az információgyűjtési tervben határozza meg az alárendelt felderítő rendszerek és szervek feladatait. Az információgyűjtési tervben a harcászati hírszerzés feladatait összehangolják a többi forrásból származó információgyűjtési feladatokkal. A humán forrásból származó információk egy része a csapatok és a művelet biztonságát veszélyeztető cselekményekre és az azokat végrehajtó személyekre és szervezetekre vonatkozik. Ez megköveteli a szoros együttműködést és koordinációt a felderítés elleni védelem érdekében folytatott tevékenységgel, biztosítva ezzel a műveleti terület biztonsági értékeléséhez szükséges felderítési információkat. Harcászati felderítési módszerek Nyílt módszer, amely nincs pontosan meghatározva, azonban a hírszerző szervezetnek nem jelent nagy kockázatot és nem szükséges rejteni, vagy álcázni a tevékenységet. Diszkrét módszer, amelynél a tevékenység nem célratörő, de a művelet érzékenysége megköveteli a biztonsági intézkedések foganatosítását a műveleti biztonság fenntartása érdekében. Az információgyűjtő szándék lehet rejtett, de nem szükséges a művelet álcázása, annak érdekében, hogy fenntartsuk a védelem szükséges szintjét. Egyes NATO tagállamok rendelkeznek elegendő képességekkel kifinomultabb harcászati hírszerző módszerek alkalmazásához. Ezek lehetnek: a. Fedett módszer, amely alkalmazásával a művelet rejtetten folyik, titkos módszerekkel, nagy biztonsági kockázat körülményei között. Nagyon fontos a művelet biztonsági előkészítése és fenntartása, melybe beletartozik a fedés számos formája. b.titkos módszer, amely alapvetően megegyezik a fedett módszerrel, de fedett, passzív megfigyelést is tartalmaz. A harcászati HUMINT források kategorizálása: 136

137 137 Aktív, aki az adott időszakban felderítő szempontból értékes információkat szolgáltat; Inaktív, aki felderítő szempontból jelenleg nem szolgáltat értékelhető információkat, személyes okok miatt, vagy már nem jut hozzá, vagy megváltozott az információ igény, de a későbbiekben esetleg újra lehetősége nyílik rá. Megszakított kapcsolat, akitől sem jelenleg, sem a jövőben nem várható, hogy értékelhető információt közöljön. Ilyen lehet például, aki nem akar a továbbiakban együttműködni a kapcsolatával, vagy tartósan elköltözött a műveleti területről. A HUMINT módszerek az alábbiakban összegezhetők: Járőrök beszámoltatása, illetve akciókat követő tapasztalatok összegzése. A járőrök gyakran találkoznak olyan személyekkel, akik fontos adatok birtokában vannak, ezáltal esetleg megismerhetünk új technikákat, harceljárásokat. Polgári személyek beszámoltatása. Polgári személyek találkozhatnak olyan emberekkel, akik gazdasági, politikai, katonai, vagy éppen az infrastruktúrával kapcsolatos információkkal rendelkeznek. Pszichológiai műveletek során összegyűjtött információk. A műveletekben résztvevők információi főként közösségekre, népcsoportokra, elképzelésekre, érdekekre és népcsoportok közötti ellentétekre vonatkoznak. Különleges erők által összegyűjtött információk (esetenként igen értékesek lehetnek). Vezetői találkozók (a megbeszélések során hasznos információk birtokába juthatunk). Többnemzeti műveleti központok (a missziókban részt vevő nemzetek képviselői által szerzett információk). Saját erők által összegyűjtött információk (valójában a misszió valamennyi tagja felfogható adatszerzőként is). Fedett felderítő és megfigyelő műveletek (például légi eszközökből folytatott figyelés, megfigyelő pontok létrehozása, járőrök hátrahagyása, konspirált felvételek /kép és hang/ készítése, stb.) Megjegyzés: a HUMINT adatszerzéssel kapcsolatos alapirodalom megtalálható az FM.22.3 HUMAN Intelligence collector operations doktrínában, részletesen kifejtve 384 oldalon. Az anyag tartalmazza a HUMINT erők tervezését, a struktúrákat, az adatszerzés folyamatát és módszerét is. Felhasznált irodalom: 1. Robert D. Steele: Human intelligence: all humans, all minds, all the time. Elérhető: Letöltve: november FM 3-24 Counterinsurgency. Elérhető: Letöltve: március Col. David J. Clark: The vital role of intelligence in counterinsurgency operations (US Army War College Project). Elérhető: Letöltve: március AJP 2.0 Allied Joint Intelligence, counterintelligence and security doctrine 137

138 FM 22.3 HUMAN Intelligence collector operations. Elérhető: Letöltve: március Harcászati Hírszerző Doktrína. Megtalálható: HM Vezérkar Hadműveleti és Kiképzési Főosztályon 138

139 139 Dr. Vida Csaba 7.4. Egyéb hírszerzési ágak Az előzőekben feldolgozott hírszerzési ágak (OSINT, SIGINT és HUMINT) mellett még számos olyan adatszerzési módszer létezik, amelyek napjainkban már külön ágat alkotnak. Ezeknek a módszereknek a többsége a technikai eszközökkel folytatott hírszerzéshez/felderítéshez tartozik, csak a célobjektum más-más tulajdonságát és jellemzőjét határozza meg. Ide sorolhatjuk: a képi felderítést (IMINT 1 ); a kiberhírszerzést (CYBINT 2 ); a mérés és jelmeghatározó hírszerzést (MASINT 3 ); a pénzügyi hírszerzést (FININT 4 ); az üzleti hírszerzést (MARKINT 5 ); a kulturális hírszerzést (CULTINT 6 ). A fentieken túl még számos hírszerzési ágat is megkülönböztetnek, de ezek többsége besorolható a három nagy ághoz (HUMINT, SIGINT, OSINT), valamint a felsorolt hat ághoz. A felsorolt hírszerzési ágak nem minden hírszerző szolgálatnál vannak jelen, mert többségük jelentős anyagi forrásokat, valamint olyan speciális szaktudást követelnek meg, amelyekre a kisebb költségvetéssel rendelkező szervezetek esetében nincs lehetőség. Így a kis szolgálatok a nemzetközi együttműködésben kísérlik meg ezeket az információkat beszerezni, mert ezekből az ágakból származó információk olyan megerősítő és kiegészítő adatokat biztosítanak, amelyek nélkülözhetetlenek a megbízható elemzés-értékelések előkészítéséhez. Például a nukleáris programot folytató országban végrehajtott kísérleti robbantás után a nukleáris felderítéssel lehet megállapítani, hogy milyen sikeres volt a robbantás, és az adott ország a kutatási folyamatban milyen szinten jár, míg a képi felderítés alapján meg lehet határozni a robbanás által okozott károkat Képi felderítés (IMINT) A képi felderítés története a XIX. század végére vezethető vissza, mert az amerikai polgárháborúban ( között) már alkalmaztak olyan léggömböket felderítés céljából, amelyek az ellenség hadállásainak feltérképezését szolgálta. Ebben az időszakban kezdték alkalmazni a fényképezőgépeket is erre a célra. A repülőgépek megjelenésével a XX. század elején a légi fényképezés egyre nagyobb szerepet kapott, amelyeknek a fontosságát az első és a második világháború eseményei is bizonyították. Ugyanakkor leghíresebb két légi fényképezési esemény a XX. század közepén történt és az amerikai gyártmányú U 2 (Dragon Lady) típusú felderítő repülőgéphez kötődik. 7 A világűr meghódításával az IMINT számára új dimenzió jött létre, mert a felderítő műholdakkal olyan területekről is képessé 1 Imagery Intelligence 2 Intelligence gathered from Cyber Space 3 Measurement and Signature Intelligence 4 Financial intelligence 5 Market intelligence 6 Cultural intelligence 7 Az első 1960-ban történt, amikor az amerikai Gary Powers által vezetett, légi fényképezést folytató U 2 típusú repülőgépet Szovjetunió légterében a szovjet légvédelem lelőtte, míg a második 1962-ben történt, amikor az U 2 típusú repülőgépek által készített légi fényképek alapján amerikai képelemzők bebizonyították, hogy Szovjetunió nukleáris robbanófejjel rendelkező rakétákat telepített Kubába. 139

140 140 váltak fényképeket készíteni, amelyek esetében a felderítő repülőgépek alkalmazása nem volt lehetséges vagy nagyon kockázatos volt. A repüléstechnika folyamatos fejlődésével lehetővé vált a pilóta nélküli repülőgépek alkalmazása, amely részben felváltotta a pilóták által végzett felderítő repüléseket. Napjainkban már rendszeressé (mindennapossá) vált a pilóta nélküli felderítő repülőgépek alkalmazása. A mini és a micro pilóta nélküli repülőgépek viszonylag alacsony költségei miatt elérhetővé váltak a kisebb országok hírszerző szolgálatai és haderejének felderítő csapatai számára is. Napjainkra már elkerülhetetlenné vált a hírszerző szolgálatok számára az IMINT képességek kialakítása, kiemelten az IMINTadatfeldolgozóé, mert a légi fényképek már nem csak saját, hanem nyílt forrásokból is elérhetővé váltak. A légi fényképek feldolgozásához, értelmezéséhez ugyanakkor speciális tudás és ismeretrendszer szükséges, mert a fényképekről a tereptárgyakat, az objektumokat, vagy az eszközöket és a fegyverzetet csak az IMINT-feldolgozók tudják pontosan beazonosítani. Erre jó példa, hogy egy katona meg tudja állapítani, hogy az adott fényképen milyen repülőgép van, de az IMINT-képelemző azt is be tudja azonosítani, hogy milyen típus melyik változatáról van szó, valamint az IMINT adattárak felhasználásával pontosan azt is, hogy a repülőeszköz melyik alakulathoz vagy alegységhez tartozik. 8 Az IMINT rendkívül szoros kapcsolatban áll a GEOINT 9 -tal, vagyis térinformatikai hírszerzéssel, mert annak részét képezi. A GEOINT sokkal tágabb, mert nem csak statikus képek, hanem az összes térinformatikai információ együttes ábrázolását jelenti, ami a konkrét tereptárgyakon, műtárgyakon, valamint eszközökön túl az adott térségben zajló tevékenységet, hőkisugárzások jeleit, környezeti elemeket és más térinformatikai információkat 10 is tartalmazza. A modern műholdas és számítógépes technológia következtében a GEOINT lehetővé tette, hogy a döntéshozók onlineban kövessék a katonai műveleteket. 9. ábra Google Térkép Szerk.: Dr. Vida Csaba Kiberhírszerzés (CYBINT) A kiberhírszerzés a legújabb hírszerzési ág, mert nem sorolható a klasszikus adatszerző módokhoz. A kialakulása a XX. század végére tehető, amikor elterjedtek a számítógépek és az azokat összekötő hálózatok, amelyek ekkorra már az emberek életének részévé váltak. Az internet elterjedésével pedig egyik meghatározó esetenként a legtermékenyebb hírszerzési ággá vált, mert a hírszerző szolgálatok nem engedhetik meg, hogy ne éljenek ezzel az adatszerzési lehetőséggel. A CYBINT célpontjai maguk a számítógépek és az azokat összekötő hálózatok, köztük az internet. A világháló vonatkozásában CYBINT abban különbözik az OSINT-tól, hogy a hálózaton keresztül olyan információk és adatok 8 A kép forrása: (letöltési idő: ). A képen egy repülőtéren álló harci repülőgépek láthatóak, de az IMINT-elemző meg tudja állapítani, hogy ezek a repülőgépek MiG 29 Fulcrum típusú harci repülőgépek. Ezen túl az IMINT-adattárak felhasználásával meghatározhatóvá válik, hogy a repülőgépek a szlovák légierő szliácsi (Sliac) repülőterén állnak, valamint az is, hogy a festésük alapján konkrétan melyik repülőeszközökről van szó. 9 Geospatial intelligence 10 Pl.: Mérési adatokat a terepviszonyokról, távolságokról, hőmérsékletet, a látható eszközökre és objektumokra vonatkozó információkat. 140

141 141 megszerzésére irányul, amelyeket az információtulajdonos nem kíván publikálni, hanem a saját számítógépén vagy zárt hálózaton tárolja. A CYBINT keretében alapvetően háromfajta tevékenységet lehet megkülönböztetni: a nyílt hálózatokon keresztül olyan információk megszerzése, amelyet az információ tulajdonosa nem kíván nyíltan megosztani; a zárt hálózatokba történő betöréssel információk megszerzése; a számítógépek és informatikai hálózatok által kisugárzott jelekből történő adatszerzés. A nyílt hálózatokon keresztül történő CYBINT-et támadólagos információszerzésnek lehet tekinteni, amelyet más néven hackingnek is neveznek. A CYBINT során az adatszerzők behatolnak a számítógépek háttértároló eszközeibe és a hálózatok azon részébe, amelyeket a tulajdonosok nem akarnak megosztani másokkal. A számítógépekbe történő behatolás során alapvetően kétfajta adat megszerzésére helyezik a hangsúlyt. Először olyan adatokat gyűjtenek össze, amelyek később segítenek a további információk megszerzésében (pl.: jelszavak, a szoftverek paraméterei és hibái, a behatolási utak, a védelmi programok hibái, a háttértárolók helye és azok könyvtárstruktúrája). A másik cél a konkrét adatok megszerzése és letöltése. A CYBINT során különböző kémprogramokat is alkalmaznak. A CYBINT- nek eredetileg nem célja a támadott hálózatokban történő károkozás, mert az információszerzés csak akkor éri el maradéktalanul a célját, ha az információ tulajdonosa nem szerez tudomást arról, hogy más birtokába jutottak az adatai. (Amennyiben sor került a károkozásra, akkor az már nem hírszerzésnek minősül, hanem titkos vagy fedett hírszerzési akciónak.) A zárt hálózatokba történő behatolással megvalósuló információszerzés már sokkal összetettebb, mert ezeknek a rendszereknek a megkülönböztető jele, hogy nincsenek kapcsolatban a nyílt hálózatokkal (többek között az internettel). Ennek következtében CYBINT során olyan programokat vagy eszközöket kell bejuttatni a zárt rendszerekbe, amelyek biztosítják, hogy az ott tárolt információkat meg lehessen szerezni. Ehhez azonban több esetben a hírszerzés más eljárásait kell használni, mint a titkos akciókat vagy a HUMINT-forrásait, mert először meg kell keresni azokat a réseket a zárt hálózaton, amelyek lehetővé teszik a behatolást. Ezek a rések fakadhatnak a kezelők hanyagságából, a betápláló és kivételi pontoknál, valamint a hálózatba beépített eszközökben (pl.: hálózati kártyák és alaplapok), amelyekben rejtett kémprogramokat helyeztek el a gyártók. A számítógépek és informatikai hálózatok által kisugárzott jelekből történő adatszerzés a legkockázatosabb CYBINT mód, mert fizikálisan közel kell lenni a célszámítógéphez vagy a hálózathoz. Ez a hírszerzési eljárás rendkívül közel áll a SIGINT egyes technikai felderítési módjaihoz Mérés és jelmeghatározó hírszerzés (MASINT) A mérés és jelmeghatározó hírszerzést alapvetően egyfajta tudományos és technikai hírszerzésnek lehet tekinteni. A MASINT különleges szenzorok alkalmazásával gyűjti az információt a célterületről, a célobjektumról vagy a céltárgyról. A szenzorok jellege alapján különböztetjük meg a MASINT fajtáit, mint: 141

142 142 nukleáris (radioaktív anyagok kisugárzását mérő eljárás, amelyet más néven radiológiai hírszerzésnek is hívnak); vegyi és biológiai (vegyi és biológiai anyagok jelenlétét megállapító eljárás, amelyet a haderőn belül vegyi felderítésnek tekintenek); energia (energia-kibocsátás mérő eljárás, amely többek között a hőmérsékletváltozást is meg tudja határozni, amelyekhez többnyire infrakamerákat használnak, de képesek a hőhatással nem járó energiahullámok megállapítására is); visszatükrözés (az eljárás során egy speciális felületet használnak fel, amelyről a visszatükröződő hangot, az elektromágnesességet, a fényt és az energiahatást mérik); akusztikus (a hanghatásokat és a hanghullámokat rögzítő eszköz, amely a különböző mechanikus eszközök, többek között /motorok/ hangját deríti fel); mágneses (a mágneses anomáliák felderítését teszi lehetővé), mozgás (a célkörzetben bekövetkező mozgásokat vizsgálja, így meg tudja határozni a céltárgyak helyzetváltoztatásait, rögzíteni tudja a vibrációkat); anyag (a céltárgyak anyagi összetételét vizsgáló eljárás). A fentieken túl még léteznek más egyéb eljárások is a MASINT keretében, de azok vagy más hírszerzési ágakhoz, például a SIGINT-hez kötődnek vagy a fentiekbe lehet csoportosítani. A MASINT meghatározó jellemzője, hogy a szenzorok által rögzített adatokat mindenképpen fel kell dolgozni, hogy hírszerzési információ váljon belőle. A MASINT nyers adatai nem értelmezhetőek az olyan számára, aki nem szakértője a hírszerzési ágnak. A MASINT mindenegyes fajtájához eltérő szakértelem kell, hogy a szenzorok által mért eredményeket le tudják fordítani hírszerzési információvá, mert ellenkező esetekben az adatok használhatatlanok a hírszerzés számára. A MASINT segítségével megállapíthatók a tömegpusztító fegyverek alkalmazása, valamint a célterületen történt mozgások, mint például a harcjárművek átcsoportosítása. A MASINT többségében kiegészítő és megerősítő információt biztosít a hírszerzés számára A pénzügyi (FININT), az üzleti (MARKINT) és a kulturális hírszerzés (CULTINT) A három hírszerzési ág nem az információk megszerzésének módjában, hanem a hírszerzés célterületében meglévő eltérésben különböznek egymástól. Ezek az ágak ugyanúgy használják a klasszikus és az egyéb hírszerzési ágak által megszerzett információkat, de csak azokra az információkra helyeznek hangsúlyt, amelyek az adott területhez tartoznak. (Például a pénzügyi hírszerzés esetében kizárólag a pénzügyi információkra van szükség.) A szakterületi hírszerzési ágak nem csak a hírszerzés szempontjából fontosak, hanem az elhárítás és a bűnügyi hírszerzés szempontjából is nélkülözhetetlenek. A pénzügyi hírszerzés középpontjában a pénzügyek állnak, amely során a bankadatokat, a tranzakciókat és pénzügyi mozgásokat ellenőrzik. A FININT egyik eljárása az adatbányászat. A FININT alapvetően a bűnügyi hírszerzést támogatja, mert vele csökkenhető többek között a pénzmosás lehetősége. A pénzügyi hírszerzés központi eleme az összegyűjtött pénzügyi adatok feldolgozása. 142

143 143 Az üzleti hírszerzés alapvetően a látókörbe került cégekre vonatkozó adatok megszerzésére irányul, amelynek egyik eleme a piackutatás. A MARKINT esetében a cégek adatait, a valódi tulajdonosi összetételt, a tevékenységi módokat, a termelés mértékét, az előállított termékeket, a pénzügyi helyzetet és az értékesítést stb. vizsgálják. Az üzleti hírszerzést általában nem az állami szektor szolgálatai végzik, hanem a magáncégek a másik vállalatokkal szemben. Ugyanakkor a bűnügyi hírszerzés a gazdasági bűncselekmények felderítése érdekében aktívan alkalmazza a MARKINT-et. A kulturális hírszerzést mind az üzleti szféra, mind a kormányzati szektor alkalmazza, amely kiemelten célterületen élők közösséget vizsgálja. A CULTINT-re akkor van szükség, ha a célterületen akarnak szerepet vállalni üzletileg, politikailag vagy esetleg katonailag, mert ehhez szükséges megismerni a célterületen élők értékeit, hiedelmeit, kulturális hagyományait, vallási kultúráját, viselkedését, az adott közösség magatartási normáit stb.. Felhasznált irodalom: US Army Intelligence School: Tactical Imagery Intelligence Operations (1996) forrás: Robert E. Dupré: Guide to Imagery Intelligence (The Intelligencer, 2011, 18/2.) pp. Robert M. Clark: Intelligence analysis: A Target-Centric Approach (CQ Press, 2010, Washington D.C., ISBN ) Center for MASINT and Studies Research: What is masint? (2006) forrás: 143

144 144 Dr. Kovács Zoltán ANDRÁS 8. Az elhárítás 8.1. Az elhárítás alapjai Az elhárítás fogalmának és tartalmának megértéséhez az államot fenyegető veszélyekből, fenyegetésekből, kihívásokból kell kiindulnunk. E kihívások jó része szemmel látható, kézzel fogható (pl.: árvíz, tűzvész, járvány). Eredetüket tekintve lehetnek természeti eredetűek (pl.: földrengés, vulkánkitörés) vagy emberi eredetűek (pl.: háború). Kevéssé szembeötlőek a rejtett jellegű, emberi eredetű kihívások. Ilyenek az állam belső rendjét fenyegető törekvések (pl. összeesküvések, lázadások, merényletek, illetve ezek előkészülete), az állam és a nemzet gazdaságának biztonságát fenyegető törekvések (pl. a fizetőeszköz elleni fellépések), az állam titkainak, szándékainak és törekvéseinek megismerésére irányuló leplezett törekvések (ellenérdekelt hírszerzés), illetve ennek eredményeire épülő rejtett ráhatás (befolyásolás). Ezen kihívások a modern világ lehetőségeihez igazodva változó formában, de változatlan lényeggel észlelhetők: a modern, demokratikus berendezkedésű államok éppenhogy sebezhetőbbek a leplezett kihívásokkal szemben, mint archaikusabb működésű elődeik. Ezen kihívásokban közös, hogy az állam külső befolyásoktól mentes, autonóm és független létét és működését fenyegetik, illetve ennek gazdasági alapjait veszélyeztetik. Napjainkra térségünkben, így hazánkban az államélet demokratikus működése a jellemző: az államok legitimitásukat a nép felhatalmazásából, hatalomátruházásából merítik, működésüket nem az uralkodó és nem is egy szűk csoport, hanem a nemzet egészének érdekében fejtik ki. Így az állam gazdasági-politikai befolyásoktól mentes működését ellehetetlenítő törekvések áttételesen a nemzet egészét érintik, a tágabb értelemben vett alkotmányos berendezkedést fenyegetik. Tézisként elfogadhatjuk, hogy az állam és a nemzet egészét érintő, a tágabb értelemben vett alkotmányos berendezkedést veszélyeztető leplezett törekvések ellen indokolt és szükséges hatékonyan fellépni. Mint ahogy pl. az árvízvédelemben való közreműködés mindenki számára kötelező, úgy a fentiekben bemutatott kihívások elleni fellépésben is megkerülhetetlen valamennyi hazafi tevékeny közreműködése. De mint ahogy a példánál maradva a hatékony árvízvédelem is megköveteli egy szakosított szervezet koordinációs szerepét, konkrét tevékenységét, úgy az említett kihívások azonosítása, felderítése és elhárítása sem képelhető el az arra alkalmas eszközrendszert hatékonyan működtető szakosított szervezet nélkül. A leplezett kihívások felderítése és elhárítása a titkos információgyűjtés, más néven a titkos felderítés eszközrendszerének és módszereinek alkalmazásával érhető el (és sajátos ellenőrző-korlátozó intézkedések és szabályok rendszerével, az ún. preventív intézkedésekkel előzhető meg). Ez a speciális eszközrendszer elemeit tekintve megegyezik a rendvédelmi szervek, illetve a külső hírszerzés által alkalmazott eszközökkel és módszerekkel, azonban lényegi különbségek ragadhatók meg az alkalmazás céljában és jellegében. A rendvédelmi szervek a titkos információgyűjtést (titkos adatszerzést) bűncselekmények felderítése, elkövetők azonosítása, a bűncselekmények bizonyítása 144

145 145 érdekében folytatják. (Azaz az input a bűncselekmény, illetve annak gyanúja, az output a büntetőeljárás.) Az elhárításra hivatott szervezetek a fentiekben körvonalazott, napjainkra törvényben meghatározott tevékenységek felismerése, megismerése, az állami vezetés azokról való tájékoztatása és a hatékony elhárítás érdekében folytatnak titkos információgyűjtést. (Azaz az input a feladatrendszerből fakad, az információgyűjtés szerencsés esetben a prekriminális szakban zajlik, az output pedig a tájékoztatásban, illetve a sajátos elhárító intézkedések megtételében ragadható meg.) A külső hírszerzés a titkos információgyűjtést offenzív jelleggel, jellemzően külföldön alkalmazza; az elhárításra hivatott szervezetek ezzel szemben defenzív jelleggel, elsősorban belföldön alkalmazzák a későbbiekben vázolandó eszközöket és módszereket. Természetesen az effajta elkülönítés a gyakorlatban nem minden esetben valósítható meg, és az is természetes kell hogy legyen, hogy a körvonalazott szervezetek szoros együttműködése elengedhetetlen a kihívások hatékony kezelése érdekében. A leírtak alapján megfogalmazható egyfajta definíció az elhárítás vonatkozásában. Az elhárítás eszerint a mindenkori legitim állam gazdasági-politikai befolyásoktól mentes, szuverén működését alapjában érintő, azokat veszélyeztető emberi eredetű, leplezett törekvések azonosítására, megismerésére (azaz felderítésére), az állami vezetés azokról való tájékoztatására, továbbá az azonosított ellenérdekelt törekvések megszüntetésére (elhárítására) irányuló tudatos és jogszerű tevékenység. Az elhárítást az arra szakosodott állami szervezet (azaz az elhárító szolgálat) elsősorban a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek jogszerű alkalmazásával végzi, és ehhez a lakosság segítségét is igénybe veszi. Az elhárító szolgálat megnevezésére magyar nyelven az államvédelem, az állambiztonság, a nemzetbiztonság, az alkotmányvédelem + a szolgálat, illetve a hivatal szóösszetétel a leggyakoribb. Az államvédelem szóban kifejezésre jut, hogy az állam szűk körét széles körrel, akár, saját polgáraival szemben is meg kell védeni, ezért ez a megjelölést inkább tekintélyuralmi szolgálatokra alkalmazzuk. Az állambiztonság szóban az állam külső befolyásoktól mentes, kiszámítható működése, ezen állapot fenntartására irányuló képessége fogalmazódik meg, a kifejezés értéksemleges. A nemzetbiztonság az állam és a nemzet egységét juttatja kifejezésre, így alapvetően demokratikus berendezkedésű (vagy legalábbis ilyen igényű) országokra alkalmazható. Az alkotmányvédelemben védendő értékként jelenik meg az államgépezet jogszerű, átlátható, szabályos és autonóm működése, illetve mindennek a kereteit meghatározó alaptörvény. A hivatal kifejezés - a szolgálathoz képest - az elhárítás működésének dokumentált, írásbeli jellegét, az erre épülő működési modellt domborítja ki. Az elhárítás fogalmi bevezetését követően indokolt egyes részmozzanatok vonatkozásában is állást foglalni. Az elhárítás szervezeti elhelyezkedését vizsgálva kimondható, hogy az elhárítás mint tevékenység ősi jellegű, a szakosodott szervezetek létrejötte hosszú történelmi fejlődés eredménye. Az államgépezet egyes elemeinek differenciálódása során három trend jól látható. Az egyik a haderőt érintő leplezett törekvések felderítésével foglalkozó tevékenységi körök szervezeti elkülönülése. Ez a katonai elhárítás létrejöttében ragadható meg. A másik a közrend és a közbiztonság (az egyén, az állampolgár érdekében történő) fenntartására hivatott szervezet elkülönülése a tágabb értelemben vett állambiztonsági (a szuverén, az 145

146 146 államszervezet egésze érdekében tevékenykedő) szervezettől. Ez a rendőrség és az elhárítás szervezeti elkülönítésében érhető tetten, mely az egyes országokban különböző mértékben valósult meg. Harmadik lehetséges elkülönülés a nemzet érdekében offenzív és defenzív jelleggel egyaránt titkos információgyűjtés folytató szervezet önállósodása. Ebben az esetben tehát a külső hírszerzés és az elhárítás egy szervezetben tömörül. Az egyes államok felépítését vizsgálva a konkrét szervezeti megoldás e három fejlődési trend különböző mértékű megvalósulásából, esetleg keveredéséből vezethető le. Bármely modell valósult meg, abban nincs különbség, hogy a hírszerzés és elhárítás szervezetei minden esetben szoros kormányzati irányítás mellett tevékenykednek, melyhez napjainkra a többi hatalmi ághoz telepített engedélyezési és ellenőrzési jogosultságok társulnak. Az elhárítás belső működését vizsgálva elmondható, hogy részint a történelmi fejlődés; részint a működés hatékonyságához és gyorsaságához fűződő érdekek; részint az elszámoltatás és az egyéni felelősség magas szintjéhez fűződő szempontok miatt; továbbá a munkatársak bizonyos alapjogaik korlátozásához való önkéntes hozzájárulása, illetve ennek ellentételezése miatt e szolgálatok a világon mindenütt hierarchikus rendben, felülről jövő utasítások végrehajtása mentén tevékenykedő bürokratikus azaz katonai jellegű szervezetek. Ez a katonai jelleg külsőségeiben a hétköznapokban eltérő mértékben, az egyes szervezetek hagyományainak megfelelően érhető tetten. Fontos a tisztánlátás az elhárítás működése jogszerűségének vonatkozásában. Felületesen szemlélve a helyzetet, az elhárítás működése mintha ellentétben lenne az információs önrendelkezés, a gondolatok szabadsága és a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos alapelveivel. A valóságban azonban fenti alapjogok megsértésére kizárólag indokolt esetben, a közjó érdekében, törvényi felhatalmazás alapján, nyilvános jogszabályokban nevesített esetekben és célok érdekében, hatalmi ágakon átívelő engedélyezési és ellenőrzési folyamatok szigorú betartásával kerül sor. Leszögezhetjük tehát, hogy az említett alapjogok érvényesülését az elhárítás tevékenysége összességében nemhogy nem veszélyezteti, hanem paradox módon hozzájárul azok érvényesüléséhez. Hasonlóan kényes kérdés az elhárítás és az állampolgárok személyes szabadságának viszonya. Nem vitatható, hogy nagyjából a második világháború befejezéséig egyeduralkodó volt az a felfogás, miszerint az állam egésze érdekében az elhárítás akár az egyébként elfogadott eljárásrend mellőzésével is - megsértheti az egyes ember személyes szabadsághoz, sőt, élethez fűződő jogait. E felfogás napjainkra a világ szerencsésebb részén (Észak-Amerikában és Nyugat-Európában) meghaladottá vált, másutt azonban továbbra is érvényes. (Bizonyos visszarendeződésre utaló jelek a fejlett világban is tapasztalhatók.) E fejlett térségek vonatkozásában általánosságban elmondható, hogy az elhárítás nyomozati és vizsgálati cselekményeket nem folytat, hatósági jogköröket (közvetlenül) nem gyakorol, az állampolgárok személyes szabadságát rendkívül szűk, gyakorlatilag a fegyverhasználati jogosítványokhoz hasonlóan a jogos védelem és végszükség eseteit alig meghaladó körben és csak rövid ideig korlátozhatja. Fenti problémakörrel összefügg az elhárítás és a bűncselekmények viszonya. Szintén a második világháború befejezésének időpontjához köthető egy lényeges hangsúlyeltolódás. Míg korábban az elhárítás által felderített ellenérdekelt tevékenységet átfogóan kriminalizálták, azaz igen alacsonyra szabták a büntetni rendelés küszöbét (ezzel párhuzamosan felgyorsították az eljárást és egyszerűsítették a bizonyítást), úgy a második világháború után, az államélet demokratizálódásával párhuzamosan a büntetni rendelt 146

147 147 magatartási formák köre drasztikusan csökkent, ahogy az ilyen cselekményekről alkotott közvélekedés is megváltozott. Így az elhárítás tevékenységi körébe tartozó magatartások vonatkozásában egyre inkább a felderítés, a megelőzés, a tájékoztatás, illetve az elhárítás büntetőeljáráson kívüli mozzanatai kerültek előtérbe. Egyre ritkábbak pl. a kémkedéssel összefüggő büntetőeljárások, noha a cselekményt a jogalkotó továbbra is büntetni rendeli. (Nemkívánatos következmény, hogy a nyílt büntetőeljárástól várható elrettentő hatás is egyre ritkábban jelentkezik.) Ehhez társul, hogy a jogalkotó az elhárítás számára nem teszi feltétlenül kötelezővé az esetlegesen észlelt bűncselekmények megszakítását, büntetőeljárás kezdeményezését. Elmondható, hogy az elhárítás tevékenységét szerencsés esetben prekriminális szakban, megelőző jelleggel folytatja, a bűncselekmények felderítésében pedig a rendőrségnek van elsődleges szerepe. Végül, de nem utolsósorban szót kell ejteni a nemzetközi együttműködésről is. Fejtegetéseink során a nemzet és a nemzetállam voltak azok a keretek, melyekben az elhárítás tevékenységét értelmeztük. Valóban, az elhárítás tevékenysége a nemzetállamok működésének legbelső, lényegi köréhez tartozik, sokkal inkább, mint pl. a bűnüldözés. Ezzel együtt, az elhárítás napjainkra éppúgy védi a szövetség, az integráció érdekeit, mint a sajátját. Ezen túlmenően, a nemzeti érdek elsőbbségének biztosításával, a kölcsönös előnyök érdekében szorosan együttműködik szövetséges szolgálatokkal. A nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a szakmai tevékenység sikere érdekében nem pótolja, hanem segíti, esetenként megalapozza a nemzet biztonsága érdekében végzett felderítőelhárító munkát. Felhasznált irodalom: Pilch Jenő: A hírszerzés és kémkedés története I-III. Bp., 1998 (reprint) Jan Piekalkiewicz: A kémkedés világtörténete. Bp., 1997 Ungvári Krisztián: Elhallgatott múlt, a pártállam és a belügy. Bp.,

148 148 Szabó Károly 8.2. Elhárítási alapismeretek Bevezető Régi hiány pótlására kerül sor a nemzetbiztonsági és rendvédelmi felsőoktatási képzés területén, amikor önálló tárgykörben kerül bemutatásra az elhárítási alapismeretek. A nemzetbiztonsági szféra egyik meghatározó elemét képező elhárítás szakmaelméletével foglalkozó hazai, nyíltan kutatható szakirodalom mértéke csekélynek mondható. A témában megjelent írásművek, tartalmukat tekintve csak egy-egy részterületet dolgoztak fel. A tudományos igényű és az oktatás területén felhasznált munkák nagy része biztonságpolitikai, jogdogmatikai, társadalom, - és intézménytörténeti irányultságot mutatott. Jelentős hányaduk, egy adott biztonsági kockázat, illetve kihívás megoldásában vizsgálta az elhárítás lehetséges szerepét. A kizárólag elhárítással foglalkozó nemzetközi szakirodalmi repertoár, a hírszerző szakág elméletével foglalkozó mennyiségi és minőségi mutatókhoz képest kismértékű. A legnépszerűbb internetes keresők lehetőségeit felhasználva is szembeötlő különbséggel találkozunk. Míg a közvélemény által is gyakran előforduló hírszerzés fogalmának megfelelő, intelligence kifejezésre, több mint 400 millió, addig az elhárításhoz kapcsolódó counterintelligence szóra csupán 3 millió találat között válogathatunk a világhálón. Valamelyest más a helyzet, a kifejezetten belső használatra készült, oktatási és tudományos igényű irodalom kapcsán. Az elhárítás témáját is feldolgozó tudományos kutatóhelyek munkája, a minősítéssel védett folyóiratokban megjelent, kimondottan szakmai célokat szolgáló írások, az alap- és alkalmazott kutatásokkal kapcsolatban megjelent tanulmányok jelentős mértékben segítették, illetve segítik a szakágon belül szolgálatot teljesítők munkáját. A jegyzet elhárítással foglalkozó része, csak a teljességre való törekvés igényét fogalmazhatta meg. Az itt rendszerezett ismeretek, az elhárítás tevékenységi formájának bemutatásán keresztül biztosítanak lehetőséget az elméleti alapok megszerzésére, és a már meglévő tudásanyag elmélyítésére. A nemzetbiztonsági tevékenység e sajátos intézményrendszerének, ilyen összevont nemzetbiztonsági és rendvédelmi környezetben történő bemutatása jó lehetőséget teremt arra, hogy az olvasó sokrétű képet kapjon a nemzetbiztonság rendszeréről, annak működési környezetéről, benne az elhárítás helyéről és legfőbb feladatairól. Az elhárításról A rendszerváltozást követően, a társadalomnak, az elhárítás működésével kapcsolatban kialakult és a diktatúra által mesterségesen fenntartott információhiánya helyébe, a témával kapcsolatos nyilvánosság iránti igénye lépett. A folyamat kezdete óta jellemző, hogy a közéletben és a médiában ismétlődően feltűnnek a titkosszolgálati múlt tisztázatlan, vagy tisztázatlannak vélt kérdései. Ez nem rendkívüli jelenség, hiszen általában a titkosszolgálatok és különösen az elhárítás egy teljesen átalakuló biztonsági környezetben, 148

149 149 a társadalomban mélyen gyökerező és teljes bizalomvesztés, valamint a legitimitás teljes hiányával kezdte meg modernkori 1 működését. A közvélemény részéről a nemzetbiztonsági szféra megítélése számos ellentmondással terhelt. A társadalom, a klasszikus titkosszolgálati ágak közül a hírszerzéssel általában szimpatizál, míg az elhárítás irányába egyfajta tartózkodó, több esetben bizalmatlan alapállást vesz fel. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy míg a hírszerzés külföldön, addig az elhárítás - ritka kivételektől eltekintve - belföldön végzi szakmai tevékenységét. A hírszerzés rendszerint idegen államok érdekeit igyekszik megsérteni, az elhárítás ezzel szemben törvényben meghatározott többletjogosultságai révén, számos esetben éppen saját állampolgárainak magánszférájába behatolva végzi feladatait. Ezekről az egyébiránt jogszabályban is rögzített lehetőségekről, sokaknak még mindig az elmúlt rendszerben működő állambiztonsági tevékenység, illetve az állambiztonsági szervek jutnak eszébe. Ezt a rossz és káros reflexiót igyekszik megszüntetni az elhárítás a bevonó, együttműködésen alapuló és a biztonsági tudatosságot elmélyíteni kívánó törekvéseivel. A nyilvánosság előtti hiteles és a bizalmat elmélyítő szervezeti kommunikáció kialakítása mellett, kiemelten fontos tehát az állampolgárok biztonsági tudatosságának kialakítása és elmélyítése. Alapvetően ebben rejlik a modernkori elhárítás sikerének záloga. Ezt a célt is szolgálja e fejezet tartalma Az elhárítás fogalmi rendszerének alapjai Az elhárítás Az elhárítás egy legitim állam befolyásoktól mentes működésében közreműködő, a szuverenitás fenntartásának biztosítását veszélyeztető leplezett törekvések és biztonsági kockázatok azonosítására, felderítésére, továbbá az azonosított ellenérdekelt törekvések megszüntetésére, megszakítására, korlátozására, akadályozására és elhárítására irányuló célirányos, jogszabályokban rögzített tevékenység. Az elhárítás fogalma jól körülhatárolható feladatorientált célokat tartalmaz, azonban e célok elérése és annak eszközei elsőre nem azonosíthatók. Az elhárítás folyamata tevékenységi oldalról egy védelmi jellegű, illetve egy támadólagos eszközrendszer alkalmazását teszi lehetővé. A védelmi és a támadólagos elhárítás A védelmi elhárító tevékenység meghatározó elemei között kell említeni azoknak a magatartásformáknak, jelenségeknek és tendenciáknak a felderítését és azonosítását, amelyek nemzetbiztonsági szempontból a védendő érdekek és értékek ellen irányuló leplezett törekvések, és azokkal összefüggő biztonsági kockázatok kialakulását teszik lehetővé. Tevékenységi oldalról ide sorolandó a felderítés és az azonosítás. A védelmi elhárító tevékenység az állam sajátos önvédelmi reflexeként működik, annak elsődleges célja a megelőzés. A támadólagos elhárító tevékenység az elhárítás sajátos munkafolyamata, amely egy már azonosított, illetve felderített biztonsági kockázat vagy törekvés tudatos és célirányos nemzetbiztonsági érdekeknek megfelelő kezelését, gyakran befolyásolását jelenti. 1 Értsd alatta: a rendszerváltozástól napjainkig - a Szerző 149

150 150 Ebben a megközelítésben is vizsgálható a megszüntetés, a megszakítás, a korlátozás, illetve az akadályozás lehetősége, tartalmilag közös pontjuk az ellenintézkedés megtétele. Míg az előbbi tevékenység meghatározó elemét a preventív intézkedések jelentik, addig utóbbi esetében a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek koncentrált és célirányos eszközalkalmazásai a jellemzőek. Az elhárító szervezet Az elhárító szervezet az állam biztonságát veszélyeztető tényezők megelőzésével, felderítésével és elhárításával foglalkozó, annak végrehajtása érdekében létrehozott és működtetett, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazására törvényesen feljogosított szervezeti elem, illetve egység. A konspiráció és a dekonspiráció Az elhárító szervezet működési környezetének meghatározó eleme a konspiráció 2. Ez olyan rendszabályok, módszerek és magatartási normák összességeként értelmezhető, melyek célja az elhárítás által végzett titkos tevékenység álcázása, az alkalmazott módszerek és eszközök, valamint az elhárító szervezet munkatársainak és azok tevékenységének illetéktelenek előli rejtése, elfedése. A konspiráció tehát nem az elhárító szervezet létezésének tényét hivatott elfedni, hanem a tevékenység konkrét tartalmát védi. A konspiráció más megvilágításban is fontos szerepet tölt be. A nemzetbiztonsági érdekek védelmezése, a biztonsági kockázatok azonosítása, arról a felhasználó végrehajtó hatalom tájékoztatása és az így előidézett döntési mechanizmus ugyancsak igényli a konspiráció fenntartását. A konspiráció szervezetszociológiai szempontból is jelentős tényező. A fogalomban nem véletlenül szükséges szerepeltetni a magatartási norma kifejezést. Az elhárító szervezetekben szolgálatot teljesítő állomány számára a konspiráció fenntartásának, a kivételes, másként nem megszerezhető információk ismeretének jelentős kohéziós szerepe, gyakran pozitív tartalmú, közösségformáló funkciója van. A dekonspiráció a nemzetbiztonsági tevékenységet súlyosan veszélyeztető körülmény kialakulását jelenti, melynek során az elhárítás által alkalmazott titkos információgyűjtés célja, eszköze, vagy módszere nyilvánosságra kerül. Ez esetben egyértelmű, hogy a fent vázolt döntési mechanizmus is komoly csorbát szenved. A nemzetbiztonsági helyzet Az elhárítás, sajátos eszközrendszerét egy folyamatosan változó területen, a mindenkori aktuális nemzetbiztonsági helyzetben működteti és alkalmazza. Ez a környezet az elhárítás nemzetbiztonsági tevékenységének alap összetevője, az elhárító tevékenység kiindulópontja. A nemzetbiztonsági helyzet, egy meghatározott nemzetbiztonsági szempontból kijelölt, védendő terület egy adott időszakban fennálló természetes és mesterséges körülményeinek és viszonyainak összességét, és az abban azonosított biztonsági 2 A konspiráció a hírszerző tevékenység esetén is kiemelt jelentőséggel bír. A két erő közegének legfőbb jellemzője az ellentétes erőkifejtés. 150

151 151 kockázatok meghatározott szempontrendszer alapján történő értékelését tartalmazza. A nemzetbiztonsági helyzet egyfajta pillanatfelvétel-effektusként értelmezhető. Az elhárítás sajátos eszközrendszerének alkalmazásával, egy ellenőrző mechanizmus keretén belül, folyamatosan végzi a nemzetbiztonsági helyzet felülvizsgálatát. Ennek célja az államot fenyegető veszélyek, fenyegetések, kihívások azonosítása és felderítése, majd aktív intézkedésekkel azok megszűntetése. A nemzetbiztonsági helyzet személy, szervezet, objektum és tevékenységi irány esetében is vizsgálható. A nemzetbiztonsági helyzet feltárásának éppúgy alanya az individuális tevékenység, mint a kollektív cselekvés. Mindkét forrásból indulhatnak ki olyan kockázatok, amelyek csak különleges védelmi mechanizmusok működtetésével és fenntartásával ismerhetők fel és kezelhetők. Az elhárítás, speciális eszközrendszerével, a nemzetbiztonsági helyzet szerves részeként, ezt a tevékenységet folytatja. Információgyűjtés, elhárítási információ és adat Az elhárítás által végzett információgyűjtés, a meghatározott feladatokhoz, a védendő nemzetbiztonsági érdekekhez és értékekhez köthető hírigényt kielégítő adatok, információk megszerzését célzó tevékenységeként határozható meg. Tartalmát tekintve elhárítási információnak tekinthető minden olyan, a nemzetbiztonsági feladatrendszerhez kapcsolódó adat, körülmény, felvilágosítás, hír, értesülés, tájékoztatás, amely új ismeretet tartalmaz, egy korábbit megerősít, kiegészít, más megvilágításba helyez, vagy kizár, illetve cáfol, továbbá amelyet, egy elhárítást végző szervezet működése során, törvényi felhatalmazása alapján a titkos információgyűjtési eszközök és módszerek útján megszerez, tárol, kezel, illetve bármilyen cél érdekében felhasznál. Az információgyűjtés feladatrendszerében folyamatában két szintet különböztethetünk meg: a, stratégiai szint: ide sorolható a kormányzati hírigények kielégítése, a nemzetbiztonsági kockázatokra vonatkozó előrejelző (prognosztizáló) tevékenység, valamint a bűnüldöző állami szervek munkájának támogatása. b, taktikai szint: a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek teljes szakmai alkalmazási folyamata, és az alkalmazást lehetővé tevő tényezők biztosítása. Az információgyűjtés az elhárítás alapfeladata. E feladat célja a hírigények kielégítése. A hírigényt kielégítő információk célba juttatása az elhárítás számára nem mérlegelés tárgya, mint ahogy az abból következő döntések meghozatalára sincs felhatalmazása. Az elhárítási adat valamely vizsgálat, mintavétel eredményeként megállapított olyan tény, amelynek további feldolgozásával tanulmányozható a nemzetbiztonsági szempontból vizsgált jelenség, magatartásforma, illetve tendencia. Más megközelítésben a döntés alapjául szolgáló számszerű, vagy számszerűsített mutató, jellemző tényező, mely az információ alapösszetevője. 151

152 Az elhárítás kialakulása, típusai, funkciója és szerepe Az elhárítás kialakulásának elméleti modellje és feladatai Az elhárítás a nemzetbiztonsági szféra 3 szerves része, így kialakulása is annak keretein belül vizsgálható. A nemzetbiztonság bonyolult elvonatkoztatás útján kialakult definíció. A fogalmi kategória szerves része a magánszféra és a közszféra szétválása éppúgy, mint az állami közigazgatás kialakulása és önálló részfolyamatként történő működése. A nemzetbiztonság fogalmának létrejöttéhez szükséges továbbá egy olyan meghatározott tárgy is, amelynek védelméhez valamilyen komoly, immáron a közszférából kiinduló érdek fűződik. Ilyenek lehetnek a territóriumok (országok), a nemzeti együvé tartozás és az államnak az önálló cselekvőképességéhez fűződő igénye is. A tárgyhoz kapcsolódó érdek védelmével jelenik meg a biztonság, amely annak egyfajta alapvető szükségletévé válik. Az elhárítás gyökerei az absztrakció szintjén e szükséglet védelméhez, a biztonsághoz, szűken értelmezve a nemzetbiztonsághoz kapcsolódnak. A kockázatok és veszélyek azonosítása, besorolása időigényes, azonban szükségszerű feladat. A nemzetbiztonság fogalmi körébe tartozó veszélyfaktorok, mind kiterjedésüket, mind forrásukat, mind pedig intenzitásukat tekintve igen széles skálán mozognak. A biztonsági kockázatok által veszélyeztetett területek száma is jelentős. Kiragadott példákkal szemléltetve rámutathatunk a gazdaság biztonságát veszélyeztető kockázatokra, vagy a honvédelmi érdekek ellen irányuló leplezett törekvésekre is. A kiemelt kockázatok közé sorolhatjuk az illegális migrációt, a proliferációt és célként határozhatjuk meg, a terrorszerveztek pénzügyi-finanszírozási forrásainak felderítését és felszámolását, illetve tehetünk lépéseket kritikus infrastruktúráink védelme érdekében is. A célok kiválasztása és az azokkal kapcsolatos feladatok pontos és szakszerű megoldási eljárásokat igényelnek az abban részt vevő apparátusoktól, így a nemzetbiztonsági szolgálatoktól, köztük az elhárító szervezetektől is. A feladatok végrehajtásának központi eleme a munkamegosztás, ennek kialakítása az állam kizárólagos joga. Az elhárítás típusai Az elhárító szolgálatok tevékenységét vizsgálva, a klasszikus felosztás alapján, polgári elhárítást, illetve a katonai elhárítást lehet megkülönböztetni. A tipizálás egyszerű feladatmegosztást takar. A megkülönböztetés alapja valamelyest árnyalva a működési terület kijelölésében és az ahhoz szorosan kapcsolódó feladatrendszerben, valamint a hatáskörben keresendő. Nem vitatható, hogy a klasszikus felosztás kialakulása és szétválása, szorosan összefügg az államapparátus fejlődésével, és részterületeinek egyre inkább differenciált működési mechanizmusával. Hazánkban a polgári elhárítás intézményesített formában az Alkotmányvédelmi Hivatal (a továbbiakban: AH), a katonai elhárítás a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a továbbiakban: KNBSZ) integrált hírszerző-elhárító 4 szervezetrendszerben működik. 5 3 Klasszikus felosztásban elemei a hírszerzés és az elhárítás. 4 Ez a fajta szervezeti modell nem tekinthető nóvumnak, a magyar titkosszolgálati történetben már volt példa ilyen működési struktúrára. Lásd: Történeti visszatekintés a magyar titkosszolgálatokról fejezetben 5 Szembetűnő lehet, hogy míg a polgári elhárítás önálló szervezeti elemként működik, addig a katonai elhárítás közös háztartásba került a katonai hírszerzés gépezetével. Nincs másról szó, mint arról, hogy az állam, a változó világban a szervezetrendszer módosításával reagált az irányába ható negatív tendenciák, és működését 152

153 153 A vegyes modellként értelmezhető kialakítás nemzetközi viszonylatban sem példanélküli. Az elhárítás számos országban, szakág-specifikusan, önálló szervezetben látja el feladatait, de több állam működtet közös polgári és katonai elhárító szolgálatot, illetve akad példa arra is, hogy az elhárító tevékenység egy szervezeten belül folyik a hírszerző szakág tevékenységével. 6 E modellek kialakításának mindegyike az állam szuverén döntésén alapszik. Az elhárítás feladatrendszere Egy adott ország szuverenitásának és alkotmányos rendjének biztosítása az állam biztonságpolitikájának keretein belül értelmezhető. A nemzet biztonságának fenntartásával és védelmével kapcsolatban szinte valamennyi állami szervnek vannak feladatai, tehát a nemzet biztonságának garantálása ilyen megközelítésben az egész állami szervezetrendszer feladatának tekinthető. A biztonság részfeladatainak ellátása beépül az egyes állami szervek feladatai közé, így nem elkülöníthető módon, egymást kiegészítve azok szerves részét képezi. Az elhárítás esetében, a szervezeti struktúrákat vizsgálva nem beszélhetünk kizárólagos és általános modellekről. Az egyes országokban az elhárító tevékenységet végző állami szervek, - elsősorban szolgálatok, hivatalok - struktúrája nagymértékben függ az adott állam kormányzati berendezkedésétől, a történelmi, politikai hagyományoktól és az alapvető biztonsági kihívásoktól is. Ennek megfelelően nem elsősorban a szervezetrendszer elsődlegessége, vagy éppen annak elnevezése meghatározó. Alapvető, hogy a mindenkori feladatrendszerhez, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz rendelt feladatokhoz igazítják a leghatékonyabb, szakmailag leginkább megfelelő szervezetrendszert. Ez a törekvés az elhárítással foglalkozó szervezeteknél az állam által kijelölt védendő érdekek és értékek mentén körvonalazódik, valamint az azokat veszélyeztető kockázatok kezelése köré összpontosul. A klasszikus értelemben vett nemzetbiztonsági tevékenységre, az elhárítás - és saját funkciójában értelemszerűen a hírszerzés - jelenlétére, működésére akkor és olyan területeken van szükség, amikor és ahol a nemzet biztonságának valamely eleme, vagy az állam működésének egy meghatározott része különösen veszélyeztetett helyzetbe kerül, és a veszély megelőzésére és elhárítására más állami szerv eszközrendszere nem elégséges 7. Az elhárítás a kormányzati, államigazgatási rendszer részeként, a védelmi szektoron belül, speciális biztonsági mechanizmusok működtetésével, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásával végzi feladatait. Az elhárítás működése, csak szervezetszerű keretek között képzelhető el. veszélyeztető kockázatok kezelésére. A katonai szolgálatok összevonásának ténye más megközelítésben is lényegesnek tekinthető. Azt bizonyítja, hogy a demokratikus átalakulással létrehozott katonaipolgári/hírszerzési-elhárítási területek mezsgyéjén széttagolt hazai nemzetbiztonsági közösség, a kialakult értékítélet szerint, nem jelent veszélyt az államapparátus alapvető alkotmányos működésére. 6 Részletesen lásd DEZSŐ Lajos HAJAS Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2000, o. 7 RÉVÉSZ Béla: A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés, SZTE, (letöltve ) 153

154 154 Az elhárítás jogállását tekintve mind a hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban is a végrehajtó hatalmi ág szervezetrendszerében látja el különleges feladatait. 8 Az elhárítás tevékenységi körébe sorolható biztonsági súlypontok kijelölése a végrehajtó hatalom feladata. Ez a tekintetben is igaz, hogy a felhasználónak, azaz magának az államnak kell meghatározni a prioritásokat. Az elhárítás, hasonlóan a hírszerzéshez egyfajta szolgáltató tevékenységet végez. Mint ahogy arra más összefüggésben rámutattunk, a részére meghatározott feladatok tekintetében nem rendelkezik döntéshozatali jogosultsággal, politikaformáló szerepkörrel. Az elhárító szervezetek speciális rendeltetésű állami szervek, melyeknek fő jellemzője, hogy alapvetően az állam biztonságát veszélyeztető tényezők felderítésével 9, megelőzésével és elhárításával foglalkoznak, valamint az ezekkel kapcsolatos információk tekintetében, egyfajta helyzetképet adnak. Az állam és a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos és kölcsönhatáson alapuló viszonyát láttatja az a funkcionális megközelítés 10, amely szerint a kormányzat által megfogalmazott hírigények mellett komoly jelentősége van a szolgálatok önálló szűrő-kutató (veszélyjelző) tevékenységének is. E szerint, a szolgálatok önálló tevékenységük során, a kormányzat által nem jelzett területeket érintően is képesek az állam biztonságát érintő kockázatok és veszélyek azonosítására és felderítésére. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez nem minősíthető öncélú tevékenységnek. Elvárható és szükséges követelmény, hogy az elhárítás önállóan is képes legyen olyan kockázatok felmérésére, amelyeket az állam korábban nem jelölt meg hírigényében. Tudni kell előre jelezni új, a biztonságot veszélyeztető trendeket, illetve jelenségeket, amelyekkel elő lehet segíteni az állam védekező mechanizmusának működését. A fentiekből tehát az következik, hogy az elhárítás sajátos eszközrendszerével gyakorolja az állam önálló cselekvőképességének fenntartását és támogatását, másrészt végzi a veszélyeztetettség megelőzését, felderítését, illetve elhárítását. Az elhárítás által végzett nemzetbiztonsági tevékenység az állam, illetve nemzet biztonságához, az alkotmányos rend védelméhez, valamint a szuverenitás biztosításához kötődő témakörök mentén határozható meg 11. Az elhárító tevékenységet végző szervezetek speciális információs szolgálatként működnek és ezeken a területeken segítik a végrehajtó hatalom döntéshozatali folyamatait. Fentiek alapján az elhárítás az alábbi jellemző feladatkörök, alapképességek mentén jött létre és működik: a, Az állam biztonságának védelme az idegen titkosszolgálati tevékenységekkel szemben. A feladat az idegen titkosszolgálati tevékenységek, az állam demokratikus berendezkedését veszélyeztető leplezett törekvések, törvényes rendje, függetlensége és objektumai ellen irányuló cselekmények elhárításárát jelenti; 8 Nemzetközi kitekintést e tárgykörben SABJANICS István: Gondolatok a polgári titkosszolgálatok közjogi helyzetéről. Közjogi Államtudományi Kutatócsoport Publikációi III. kötet, Budapest, Szent István Társulat, o. 9 Az elhárító tevékenység aspektusából, a felderítés a nemzetbiztonsági veszélyforrások felismerését és azonosítását jelenti. 10 Hetesy Zsolt:A titkos felderítés. Doktori értekezés, Pécs, PTE ÁJKDI, 2011, 14. o. letöltve ( ) 11 Részletesen lásd DEZSŐ HAJAS, 2000, o. 154

155 155 b, Az alkotmányos rendet és berendezkedést veszélyeztető, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatását célzó, és a hatalom erőszakos megszerzésére irányuló tikos, leplezett és törvényellenes cselekmények felderítése és megelőzése; c, Az állam jogszerű és biztonságos működéséhez szükséges garanciák biztosítása, az állam titkainak védelme, a titokhordozó állami tisztviselők nemzetbiztonsági védelme és ellenőrzése. A nemzetbiztonsági védelmi, ellenőrzési feladatok és akadályozó, megszakító, korlátozó tevékenységek ellátása a kijelölt szervezetek, illetve meghatározott személyek jogszerű működésének és tevékenységének biztosítására, a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítésére; d, Az állam demokratikus berendezkedésére és zavartalan működésére különösen nagy veszélyt jelentő kockázatok, konkrét események megelőzése; e, Az állam és az állami szervek tájékoztatása érdekében a nemzet biztonsága szempontjából jelentőséggel bíró információk gyűjtése és elemzése. Az elhárítás által megszerzett információk elsődleges felhasználója és a tevékenység haszonélvezője alapvetően az állam, illetve az állami szervezetek 12. Ennek megfelelően az elhárítás szakmai munkájának eredményei is elsősorban a kormányzati tájékoztatásban tárgyiasulnak 13. Fontos hangsúlyozni, hogy e tájékoztató tevékenységgel legfőbb cél az kell legyen, hogy felhívják a végrehajtó hatalom figyelmét bizonyos veszélyekre, kockázatok megjelenésére, illetve a már meglévők intenzitásának változására. Az elhárítás eredményessége sok esetben elsősorban védelmi jellegű kormányzati intézkedéseket idézhet elő Az elhárítás alapelvei Az elhárító szakmai tevékenységet meghatározó alapelvek a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásához, továbbá az ilyen úton beszerzett adatok kezeléséhez kötődnek, annak teljes spektrumát lefedik. 14 Az elhárítási feladatokat végző szervezetek szigorú törvényi keretek között végzik a számukra meghatározott titkos információgyűjtő tevékenységet. Ennek legfőbb sajátossága az, hogy az abban alkalmazott leplezett és titkos eszközöket a nyilvánosság teljes kizárásával alkalmazzák. Ennek keretén belül, a részükre jogszabályokban meghatározott feladatok ellátása érdekében bizonyos eszközök és módszerek alkalmazása során, beavatkozhatnak az állampolgárok életébe. Tevékenységük során a magánlakás, a magántitok, valamint a levéltitok sérthetetlenségéhez, továbbá a birtokvédelemhez kapcsolódó jogokat korlátozzák 15. A demokratikus országokban alkalmazott jogértelmezés alapján, a tikos információgyűjtés súlyos és jelentős beavatkozást jelent a magánszférába, amely egyértelműen korlátozhatja az állampolgároknak, az érintett országok alkotmányában és a nemzetközi megállapodásaiban rögzített alapvető jogait és szabadságát. 12 Ennek egy jellemző példáját lásd részletesen Az elhárítás és a bűnüldözés kapcsolata cím alatt 13 Nem tévesztendő össze a hírszerzés alaptevékenységével. 14 Jól érzékelhető, hogy az elhárítás által alkalmazott alapelvek több ponton átfedést mutatnak, a titkos információgyűjtés kapcsán vizsgálható általános megközelítésben foglalt elvekkel, melyek e jegyzet keretein belül meghatározott szempontrendszer alapján más megközelítésben már tárgyalásra kerültek. 15 TÓTH Csaba Mihály: A nemzetbiztonsági szakmai tevékenység és a személyiségi jogok, Szakmai szemle szám 23., 155

156 156 Az elhárító tevékenységet végző szervezetek által alkalmazott alapelvek egyrészt a titkos információgyűjtés törvényes és szakszerű végrehajtását hivatottak biztosítani, másrészt a titkos információgyűjtéssel érintett állampolgárok jogainak védelmére is garanciát nyújtanak. Az alapelvek komplex rendszert alkotnak, szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Sajátosságuk az, hogy érvényesítésüket intenzitásuktól függetlenül az elhárítás által végzett titkos információgyűjtés teljes vertikumában szükséges biztosítani. A törvényesség elve Az elhárító szolgálatok, a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit csak az azt szabályozó jogi keretek között alkalmazhatják. Az elhárításnak a titkos információgyűjtés egész folyamatában gondoskodnia kell a törvényben meghatározott kereteknek való megfelelésről. A titkos információgyűjtés aspektusából a törvényesség elvének érvényesítése során, annak célját, konkrét tartalmát, kijelölt területét, továbbá az ahhoz rendelt eszköz és feltételrendszerét is figyelembe kell venni. Általánosságban elmondható, hogy a titkos információgyűjtés szakszerűségét, abban a törvényesség biztosítását rendszerint a részletes eljárási és garanciális szabályokat tartalmazó, a szolgálatok szakmai tevékenységét meghatározó ún. belső szabályzó biztosítják. A titkosság elve A titkos információgyűjtés eszközei és módszerei, valamint az alkalmazásuk által megszerzett, illetve felhasznált információk minden demokratikusan működő államban, a minősítéssel védendő közérdek kategóriájába tartoznak. Az elhárító szolgálatok a titkos információgyűjtő tevékenység minden fázisában kötelesek biztosítani az információk, az információforrások, továbbá a titkos információgyűjtési eszközök és módszerek teljes körű védelmét. A titkosság biztosítása érdekében a nemzetbiztonsági tevékenységet végző állomány csak olyan mértékű ismeretanyag birtokába juthat, amely a feladatok eredményes végrehajtásához feltétlenül szükséges és elégséges. A célhoz kötöttség elve Az elhárító szolgálatok, csak a számukra törvényben meghatározott feladatok teljesítése céljából folytathatnak tikos információgyűjtő tevékenységet. A konkrét, jogszabályban nem meghatározott cél nélküli, készletező adatgyűjtés tilalma általános érvényű. A nemzetbiztonsági feladat végrehajtásához szükségtelen adatok kezelésére a szolgálatok számára nincs mód. A titkos információgyűjtés céljának módosulását vagy megváltoztatását ugyancsak dokumentálni kell, és a célhoz kötöttség folyamatos biztosítása érdekében, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazását, a részletes eljárási szabályoknak megfelelően engedélyeztetni szükséges. Ez nyilvánvaló módon, az eszköz alkalmazásának külső engedélyezését érintően az arra jogosult, míg belső engedélyezésű eszköz, vagy módszer esetén, magában az elhárító szervezet hierarchiájában az arra felhatalmazott, megfelelő döntési szinten lévő vezető lehet. Az arányosság elve Az elhárító tevékenységet végző szervezetek, a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazása során nem okozhatnak olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az alkalmazott intézkedések törvényben meghatározott céljával. Több 156

157 157 lehetséges és alkalmas intézkedés, módszer közül, minden esetben azt kell kiválasztani, amely az eredményesség biztosítása mellett, az intézkedéssel érintett személyre nézve a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár, azaz az adott cél elérése érdekében a legenyhébb eszközt kell alkalmazni. Más aspektusból az arányosság elve, azt is jelenti, hogy a titkos információgyűjtés során csak olyan mértékű kockázat vállalható fel, amely arányban áll a reálisan elérhető eredménnyel. A szükségesség elve Az elhárító tevékenységet végző szolgálatok, a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit csak akkor alkalmazhatják, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a kijelölt nemzetbiztonsági cél más módon nem érhető el, illetve a meghatározott feladat ellátásához szükséges információk egyéb módon nem szerezhetők be. A titkos információgyűjtés során elérni kívánt célnak a kijelölt nemzetbiztonsági érdek érvényesítéséhez és védelméhez szorosan kell kötődnie. A tervszerűség elve A titkos információgyűjtő tevékenység szakszerű teljesítését elősegítő alapelv, amely általában egy konkrét nemzetbiztonsági helyzetelemzésen alapul. Szükségszerűen tartalmazza a célok kijelölését, valamint a rendelkezésre álló eszközök és módszerek lehetséges alkalmazási lehetőségeinek rendszerezett modelljét. Ez általánosságban a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazását, azok időrendiségét, a végrehajtásért felelősök és az abban résztvevők meghatározását, valamint mindezek megfelelően dokumentált rögzítését jelenti. Az előírt szintű engedélyezés ugyancsak nélkülözhetetlen eleme a tervszerűségnek. A dokumentáltság elve A titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásával összefüggő tervezés és végrehajtás folyamatának minden elemét dokumentálni szükséges. Az írásbeliség a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásán túl, kiterjed azok eredményére is. A dokumentálás révén megszerzett adatok útjának a tervezéstől a végrehajtáson és értékelésen át, a nemzetbiztonsági tevékenység teljes folyamatában követhetőnek kell lennie. A dokumentálás elvének érvényesítése során törekedni kell arra is, hogy a tényeken alapuló információkat, adatokat megkülönböztessük a következtetéseken, illetve feltételezéseken alapuló adatoktól. A hatékonyság elve A titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit a kijelölt nemzetbiztonsági cél elérése érdekében megalapozottan, a tevékenységre orientálva koncentráltan, egymást erősítve, a lehetőség szerinti legrövidebb ideig és a leggazdaságosabban kell alkalmazni. Több lehetséges eszköz és módszer közül minden esetben a cél elérésére legalkalmasabbat kell kiválasztani. A differenciáltság elve Az elhárító tevékenységet végző szervezeteknek minden esetben a működési területüket érintő legnagyobb veszélyt jelentő, a legmagasabb szintű kockázatot magában hordozó tendenciák, jelenségek felderítésére, akadályozására és felszámolására kell 157

158 158 koncentrálni. Az elv érvényesítésének másik aspektusa, hogy amennyiben azok konkrét személyhez kötődnek, úgy a biztonságra veszélyt jelentő, tudatosan és aktívan tevékenykedő, illetve a megtévesztett, félrevezetett, felhasznált, a nemzetbiztonsági érdekeket ilyen hatásra sértő vagy veszélyeztető személyek között minden esetben különbséget kell tenni. Az egyéni felelősség elve Az egyéni felelősség, az elhárító szervezetek személyi állományára vonatkozó szakmai és törvényes garanciarendszer. A titkos információgyűjtés végrehajtása során a szolgálatoknak úgy kell szakmai tevékenységüket megszervezni, hogy annak minden fázisában megállapítható legyen az abban résztvevő, közreműködő személyek egyéni felellősége. Az elv érvényesülésében az elhárító szervezetek szigorúan hierarchizált felépítése is tetten érhető. Az elhárító szolgálatok tagjai feladatuk teljesítése során kötelesek végrehajtani a kapott utasításokat. Ez alól természetesen kivételt képez az, ha a kapott utasítás végrehajtásával a szolgálat állományának tagja nyilvánvalóan bűncselekményt követne el. Az egyéni felellőség elvének érvényesítése az adatok útjának nyomon követhetőségére is garanciát nyújt. A megelőzés (prevenció) elve Az elhárító tevékenységet végző szervezeteknek a titkos információgyűjtés során, a nemzetbiztonsági érdeksérelmet okozó körülmények időben történő felderítésére, azok azonosítására kell törekednie. Az elv érvényre juttatásának lényegi eleme, hogy valódi érdeksérelem bekövetkezése nélkül nyílik lehetőség elhárítás specifikus intézkedés végrehajtására. A megelőzés elvének érvényesítése szorosan kapcsolódik a biztonsági tudatosság kialakításához és elmélyítéséhez, valamint egy megfelelő jogi keretek között működő ellenőrzési mechanizmus meglétéhez. A prevenció alkalmazása egyben biztosítéka a kockázatok kriminalizálódásának megakadályozására is. Az ellenőrzöttség biztosításának elve Az elhárító tevékenységet végző szervezetek titkos információgyűjtő munkájához kapcsolódó alapelv, melynek érvényesítése a nemzetbiztonsági tevékenység során beszerzett információk, és azok forrásainak szakszerű ellenőrzését jelenti. E tevékenységgel biztosítható a titkos információgyűjtés során beszerzett alapinformációk kizárása/cáfolása, illetve valószínűsítése /bizonyítása. Az elv érvényesülésének sérülése esetén az adatokhoz fűződő jogok gyakorlásának, és azok érvényesítésének lehetősége hiúsulhat meg. A humanitás elve A titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazása során minden esetben-tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot Az elhárítás tevékenységének főbb területei és szerveződésük A nemzetbiztonsági szolgálatok, így az elhárítás részére meghatározott feladatok a jogalkotás tárgyát képezik. A konkrét szabályokat, a nemzetbiztonsági tevékenységet keretbe foglaló törvény tartalmazza. A nemzetbiztonsági cselekvést lehetővé tevő törvényi háttér rendkívül lényeges összetevő. Az elhárítás apparátusa, csak azokban az esetekben válik 158

159 159 aktívvá és kezdi meg tevékenységét, amennyiben feladatát egyértelműen képes azonosítani a törvényi előírásokban foglaltak valamelyikével. A hazai törvényi szabályozás 16 ezt a feladatot, az elhárítás hatáskörébe utalt konkrét bűncselekmények taxatíve felsorolást kivéve, alapvetően egy körülíró, magyarázó módszertani megoldással teljesíti. Az elhárítás ennek alapján előzetesen csak feladattípusokat képes magának meghatározni. Ez a körülmény azonban nem jelent hátrányt. A nemzetbiztonsági szolgálatok, ezeket a viszonylag hosszú távra tervezhető feladatstruktúrákat figyelembe véve is megszervezhetik saját szervezeti modelljüket. Ennek lényege az, hogy a kijelölt feladattípust egy szervezeti elemhez rendelik végrehajtásra (vonalas elv). A feladat végrehajtás másik jellemző módja az, amikor az elhárítás erőkifejtése egy konkrét védendő cél mentén szerveződik (területi, vagy objektumi elv). A körülíró feladat-meghatározás más megvilágításban is kedvező megoldásként értékelhető. A dinamikusan változó biztonsági környezetben megjelenhetnek olyan kockázatok, kihívások, amelyről a törvény alkotója, a jogszabály létrehozásának időszakában még nem rendelkezett ismerettel, vagy éppen nem sorolta a nemzetbiztonsági feladatkörbe 17. A jelenlegi szabályozási modell tehát, az ilyen típusú esetek kezelése kapcsán mind az állam, mind pedig a szolgálatok szempontjából elfogadhatónak tűnik. Az elhárítás illetékessége legtöbb esetben, csak a konkrét ügy, a katalogizált veszélyforrás azonosítását követően kerülhet megállapításra. Ezt követően tekintsük át az elhárítás fő feladatait. Az idegen, vagy ellenérdekű titkosszolgálati tevékenység (A kémelhárítás) Valamennyi szuverén állam alapvető érdeke, hogy stratégiai elgondolásainak érvényre juttatása érdekében végzett kormányzati tevékenységéhez bizalmas információkkal rendelkezzen a kapcsolataiban érintett államok terveiről, szándékairól és azok konkrét tevékenységéről. Az államok szinte kivétel nélkül működtetnek hírszerző tevékenységet folytató titkosszolgálatokat, és élnek az eszköztárukban lévő titkos és leplezett eszközök és módszerek által biztosítható előnyökkel. Feladatrendszerük tartalmát árnyalja, hogy sajátos eszközrendszerükben megtalálható a nyílt információk, értékes hírszerző információvá történő átalakításának (transzformálásának) képessége is. Egy idegen titkosszolgálat alapvető eszköze egy állam ellen irányuló, annak érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett tevékenység végrehajtásának. Sajátosságuk, hogy tevékenységük eleve sérti, illetve veszélyezteti az állam korlátlan külső és belső cselekvőképességét, valamint a főhatalom osztatlan gyakorlását. Az idegen titkosszolgálatok tevékenysége tehát az állam szuverenitását, gazdasági, politikai, védelmi, katonai vagy más egyéb kiemelt jelentőségű érdekét veszélyezteteti. Az idegen titkosszolgálatok elleni fellépés, az ilyen forrásból származó tevékenységek és törekvések felderítését, és az azonosított fenyegetések elhárítását jelenti. Egy ellenérdekű hírszerző és egy elhárító szervezet közötti közvetlen kapcsolatba kerülés jelentős erő-és eszközkoncentrációt igényel. Az ellenérdekű szolgálatok tevékenysége nem azonos a kémkedés fogalmával, azaz nem merül ki abban, hogy egy adott ország állampolgárát bármilyen módon titkos 16 Az 1995 évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 17 Lásd a kibervédelmi tevékenységet a KNBSZ feladatrendszerében. 159

160 160 együttműködésre bírják rá. Az idegen titkosszolgálati tevékenység alatt elsősorban az állam szuverenitását csorbító, vagy éppen az alkotmányos berendezkedést veszélyeztető leplezett törekvéseket is érteni kell. A kémelhárítás éppen e körülmény miatt jóval összetettebb tevékenységet jelent és nem különíthető el élesen az elhárító szakághoz rendelt többi feladatkörtől. Ennek megfelelően gyakori jelenségnek tekinthető, hogy az idegen titkosszolgálati tevékenységgel, mintegy kísérőjelenségként együtt jár, illetve megjelenik a szervezett bűnözői tevékenység, a proliferáció, vagy éppen az illegális és tömeges migráció problémaköre. Az alkotmányvédelem Az elhárítás által végzett nemzetbiztonsági tevékenység sajátos eszközrendszerének alkalmazását az alkotmányos rend leplezett módon jelentkező veszélyeztetésének lehetősége indokolja és teszi szükségszerűvé. E tevékenység lényegi elemét az képezi, hogy az alkotmányos rend által biztosított jogállami berendezkedést, annak alapértékeit és alapintézményeit, szerveit kell megvédeni az azokat veszélyeztető törekvések, illetve a szélsőségek kategóriájába sorolható irányzatokkal szemben. Ezek az állam jogos és szükségszerű önvédelmi igényeként jelentkeznek. Az alkotmányos rend elleni támadások legfontosabb megnyilvánulási formái a következőkben összegezhetők: a, Az alkotmányos rend erőszakkal, vagy azzal fenyegetve történő megváltoztatására, a hatalom ilyen módon történő megszerzésére, gyakorlására és kizárólagos birtoklására irányuló közvetlen módon jelentkező leplezett törekvések, és konkrét cselekmények esetén; b, Az alkotmányos rend elleni szervezkedések keretén belül, amely a veszély forrását tekintve testet ölthet illegális, gyakran titkosan működő csoportok, közösségek, szervezetek tevékenysége kapcsán, illetve megjelenhet ilyen célokat kitűző, de legálisan működő szervezetek részéről is; c, Az alkotmányos szervek működését negatívan befolyásoló, azok megzavarására irányuló leplezett törekvésként, amely magában hordozza az erőszak, illetve az azzal való fenyegetés biztonsági kockázatát és alkalmas az alkotmányos jogkör gyakorlásának akadályozására, illetve illegitim intézkedések kikényszerítésére; d, Az alkotmányos hatalom, továbbá a hatalom gyakorlásának közvetlen fenyegetettségén túl, minden olyan a demokratikus jogállamisággal össze nem egyeztethető törekvés és tevékenység megnyilvánulási formáiban, amikor közvetlen veszély fenyegeti a társadalom különböző csoportjainak együttélését és kooperációját, a társadalom nyugalmát és sérül a nemzetközi együttműködés és együttélés rendszere; e, A demokratikusan működő államok nemzetközi kötelezettségvállalásain keresztül olyan, nem a belső jogrendből levezethető törekvések és tevékenységek, amelyek a nemzetek, népcsoportok, etnikumok, továbbá vallási közösségek, illetve az emberiség ellen irányulnak; 160

161 161 d, Szakmaelméleti szempontból az alkotmányvédelemi feladathoz sorolandó, az állami élet, az állami szervek, valamint a nemzetgazdaság jogszerű működését érintő jogellenes befolyásolás felderítése, akadályozása és megelőzése is, mely kontextusban az állam titkainak védelme is szükségszerűen megjelenik. A gazdaságbiztonsági tevékenység Az állam és az alkotmányos rend ellen irányuló, azokat közvetlenül veszélyeztető törekvések és cselekmények mellett, olyan biztonsági kockázatok is léteznek, amelyek egy állam gazdasági biztonságát fenyegetik. A demokratikus államok, a gazdaságbiztonság körébe sorolják a pénzügyi, valamint a tudományos, műszaki és technikai területet érintő fenyegetések elhárítását is. Egy állam gazdasági potenciálja, a nemzet biztonságának egyik döntő fontosságú alapelemét képezi. Az elhárító tevékenység szükségessége ezen a területen, az állam jogos igényeként, a gazdasági érdekek védelme, illetve az azokhoz kapcsolódó értékek ellen irányuló fenyegetések, veszélyek és kockázatok elleni fellépés során körvonalazódik. Az elhárítás, a gazdaságbiztonságot veszélyeztető kockázatok erősen kriminalizált jellege miatt (korrupciós bűncselekmények, a feketegazdaságot átszövő jogellenes tevékenységek, bűnszervezetek tevékenysége) nem jelentenek kizárólagos eszközt az állam kezében azok kezelésére. A gazdaság biztonsági tevékenység, az egyik olyan nemzetbiztonsági terület, amely jellemző módon nagyfokú kooperációt igényel az elhárító tevékenységet végző szervezetek és más, az ellene folytatott küzdelemben résztvevő állami, elsősorban a bűnüldöző szervek között. Az elhárító szolgálatok tevékenysége akkor nyer létjogosultságot, amikor a gazdaságbiztonságra negatív hatással bíró tevékenységek leplezett formát öltenek. A gyakran bűncselekményekben realizálódó tevékenységek elsősorban kiterjedésük és jelentőségük miatt nemzetbiztonsági kockázattá alakulnak át. A gazdaságbiztonságot veszélyeztető magatartásformák, jelenségek és tendenciák közül azokban az esetekben indokolt az elhárító tevékenységet végző szervezetek speciális eszközrendszerének alkalmazása, ahol a kriminalizált cselekmények elkövetői jogellenes módon igyekeznek gazdasági hatalomra szert tenni, gazdasági előnyöket szerezni, és ilyen pozíciójukon keresztül befolyásolni az állam életének működését. A kutatás-fejlesztés révén keletkezett védett információk, a fejlesztésekben érintett szellemi műhelyek is állandó célterületeit jelentik az idegen forrásból származó információszerző törekvéseknek. A gazdaságbiztonsági tevékenység, az egyik legdinamikusabban változó területe az elhárító munkának. A szervezett bűnözés elleni tevékenység A szervezett bűnözői tevékenység által okozott nemzetbiztonsági veszélyeztetettség a bűnöző csoportok magas fokú szervezettségéből és az általuk végzett illegális cselekmények útján szerzett jövedelmükön alapuló gazdasági potenciáljából fakad. A szervezett bűnözést a legtöbb demokratikus berendezkedésű állam azért kategorizálja és kezeli önálló kockázatként és határoz meg feladatot saját elhárító szervei 161

162 162 számára, mert annak egyik fontos eleme az, hogy az ilyen tevékenységet végző csoportok a törvényesség látszatát megtartva, leplezett módon próbálják törvénytelen tevékenységüket végrehajtani. A szervezett bűnözés elleni fellépés nem sorolható egyértelműen és minden esetben a gazdasági biztonság kockázati körébe, továbbá kezelésükben a bűnüldözés lehetőségei sem lehetnek önállóan eredményesek. A szervezett bűnözés azért is veszélyes, mert képes arra, hogy az államigazgatás és a politika területén is érvényesítse érdekeit. Ennek eredményeképpen az állami élet működése befolyásolhatóvá válhat. A szervezett bűnözés törvénytelen tevékenysége önmagában is destabilizálhat egy államot, egy térséget (különösen a fegyverkereskedelem), ronthatja a lakosság fizikai, egészségi és anyagi helyzetét (kábítószer-kereskedelem), és az emberi jogok súlyos megsértését eredményezheti (emberkereskedelem), ráadásul sokszor erőszakos, ismétlődő, majd állandósuló bűnelkövetéssel jár, amely pedig az egész közösség számára jelent biztonsági kockázatot. A szervezett bűnözői tevékenység a társadalom normális működését sodorja veszélybe, ez indokolja az ellene való fellépés szükségességét és abban, habár azok elsődlegességről nem beszélhetünk, az elhárító tevékenységet végző szervezetek részvételét. A szervezett bűnözés elleni fellépés egyik specifikuma, hogy hazai viszonylatban a katonai elhárítás szélesebb körű felhatalmazással rendelkezik a polgári elhárításnál 18. A katonai elhárítás a fegyveres erők fokozott veszélyeztetése miatt, a jelenség két megjelenési formája tekintetében kiemelt feladatot kapott. A kábítószer-kereskedelem, valamint a jogellenes fegyverkereskedelem: - a fegyveres erők személyi állományának támadhatóságát idézheti elő; - a honvédség által kezelt készletek támadhatóságát célozhatja; - az ország katonai biztonságát veszélyeztetheti. A feladat mögött a katonai elhárítás működési területén belül végzett bűnmegelőző, bűnfelderítő funkció húzódik meg. A tömeges legális és az illegális migráció Az elhárító tevékenységet folytató szervezetek speciális eszközrendszerének alkalmazását a tömeges legális és az illegális migráció esetén, a jelenség összetett és a biztonsági kockázatokat komplex módon magában hordozó sajátossága teszi szükségessé. A migráció jelensége önmagában nem sorolható a biztonsági kockázati tényezők körébe, azonban annak természete és ok-okozati összefüggései nemzetbiztonsági kockázatokat idézhetnek elő. A kockázatok alapvetően a migráció társadalmi, gazdasági és kriminalisztikai kísérőjelenségeihez köthetőek. Az illegális migráció gyakran együtt jár a szervezett bűnözés több eklatáns tevékenységi formájával, az embercsempészettel, a szervkereskedelemmel, a hamis személyi okmányok előállításával és a kábítószer-kereskedelemmel is. E mellett táptalaja lehet a társadalmat 18 SZABÓ Károly:A szervezett bűnözés és a nemzetbiztonsági tevékenység összefüggésének sajátosságai, különös tekintettel a Katonai Biztonsági Hivatal műveleti tevékenységére, Felderítő Szemle VII. évfolyam, Különszám, Budapest, o. 162

163 163 átszövő, és a közbiztonságot jelentős mértékben romboló bűncselekmények elkövetésének is. A kísérő bűncselekmények hátterében, a legális migrációhoz köthető nemzetbiztonsági kockázatok között kell említenünk a védelmi képesség generális gyengülését. A migráció érintettjei élvezik a többségi társadalom védelmét és szolgáltatásait, jelentős kockázataik miatt azonban nem vehetők igénybe az állam védelmi mechanizmusában. Előfordul, hogy egyes csoportok maguk válnak az állam felbomlasztására, az államterület felszabdalására törekvő belső erővé, illetve idegen hatalom eszközeként a befogadó állam ellen szerveződést indítanak el. A migrációval szükségszerűen együtt járó etnikai tényezők a nemzetbiztonságot erősen befolyásoló, idegen hatalmi érdekek érvényesülését elősegítő, a biztonságot gyengítő tényezővé válhatnak. Potenciális lehetőségként jelentkezik, hogy a migráns közösségek igényeik kielégítetlensége miatt, az állam ellen irányuló leplezett törekvéseket folytató csoportok eszközévé válnak. Nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség sem, hogy valamely ország idegen etnikai csoportok, és rajtuk keresztül idegen politikai érdekek ütközésének színhelyévé válik. A bevándorló és letelepedő migránsokból kialakuló nemzeti, etnikai vagy vallási alapon szerveződő csoportok idővel hatalmi tényezővé válhatnak és a befogadó ország politikai erőviszonyaira és intézményrendszerére is hatással lehetnek. A nemzetbiztonsági kockázatok kialakulásának színterévé válhatnak azok az illegális etnokulturális és politikai mozgalmak, és fundamentalista vallásközösségi tevékenységek is, amelyek hajlamosak politikai erőszak, vagy éppen a terrorista eszközök alkalmazására. A modern demokráciákban a migráció kezelése nem pusztán nemzetbiztonsági területet érintő problémakör és az nem is kizárólagosan az elhárító szakág területén jelentkező feladat, abban kiemelt szerep jut más állami szerveknek is. A terrorizmus elleni tevékenység A terrorizmus elleni fellépés teljesítésének egyik színtere az elhárító tevékenységet végző szervezetek sajátos eszközrendszeréhez kötődik. Az államok belső terrorveszélyeztetettségének felderítését és elhárítását, valamint az esetlegesen azonosított szervezetek és személyek ellenőrzését akkor végzik, amikor azokról okkal feltételezhető, hogy terrorcselekményt követnek el. Lényeges mozzanata az elhárító tevékenységnek, hogy folyamatosan végezni kell a lehetséges célpontok felkutatását és nemzetbiztonsági védelmük megszervezését. Az elhárító szolgálatok felderítő tevékenysége alapvetően közreműködői feladatot jelent a terrorizmus elleni küzdelemben. Az információs társadalom kockázatai és a kiberbűnözés Az elmúlt időszakban az információs társadalom működését jelentős mértékben befolyásoló informatikai biztonság területének átalakulását tapasztalhatjuk. Az informatikai biztonság problémaköre és az abban rejlő kockázatok újabb és újabb kihívásokat jelentenek, egyre komplexebbé válnak. Míg korábban az információ biztonság kategóriáját csak egyfajta transzferelemként definiálták a kiemelten védendő szegmensek (gazdasági, politikai és katonai szféra) sajátos viszonyában, addig ez mára már egy bonyolult rendszerekbe 163

164 164 szerveződő virtuális térré alakult. Ebben a virtuális térben fejlődött ki és működik a kiberbűnözés. A kiberbűnözés, kibertámadás és kiberhadviselés jelentette kockázat abban rejlik, hogy mint bűnözési forma egyrészt a szervezett bűnözés színterévé lépett elő, másrészt, mint támadás és hadviselés, egyes államok részéről hadászati eszközként jelent meg. Az utóbbi évtizedben bizonyossá vált, hogy a kibertérből kiinduló támadás egy állam, vagy államok közösségének gazdasági biztonságát, állami apparátusának működését, energiabiztonságát, az alapvető ellátó rendszerek infrastruktúráját is súlyosan képes károsítani. Ennek eredménye szélsőséges esetben a demokratikus társadalom összeomlásához vezethet, illetve befolyásolhatja az állami élet működését. A kibertérből való támadás elleni, védelmi jellegű tevékenységet kibervédelemnek nevezzük. 19 A kibervédelem magába foglalja azon országok, szervezetek és egyének felderítését, akik a kibertérben elkövetett cselekedeteikkel kockázatot jelenthetnek a társadalom szerkezetére és cselekvőképességére, az állami élet működésére, és az alkotmányos rend fenntartására. A kibervédelem magában foglalja továbbá a kibertérből való támadások technikáinak tanulmányozását is. Ez lényeges részfeladat, mivel hozzájárulhat az eredményes megelőzéshez, akadályozáshoz, megszakításhoz. A kiberbűnözés és kiberhadviselés ellen küzdő szervezetek munkáját elsősorban az anonimitás, a titkosított kommunikáció, a nem egységes jogrendszer és a hatékony együttműködés hiánya hátráltatja. A kibertérből érkező kockázatok jellege és működési elve sajátosan érinti a nemzetbiztonsági szféra klasszikus résztvevőit. Ami a hírszerzés számára kiváló közeg feladatai végrehajtására, az elhárításnak bonyolult és nehezen megoldható feladatot jelent Az elhárítás egyéb feladatai Az objektumvédelem Az objektumvédelem 20 az elhárító tevékenység olyan speciális formája, amely minden olyan cselekmény felderítését, megelőzését és elhárítását célozza, amely zavarja, korlátozza, vagy teljes mértékben megbénítja az állami szerv szolgálatának ellátását, illetve rendeltetésszerű működését. Az objektumvédelem jellemzően nem tevékenység specifikus, hanem egy adott jól meghatározható védendő intézményhez, létesítményhez kötődik, a jelentkező kockázatok forrása pedig igen változatos képet mutathat. Az elhárító szolgálatok nem öncélúan választják ki az általuk védeni kívánt objektumokat, azok kijelölését általában az állam végzi. A védendő objektumok köre jóval szélesebb körű, mint az a jogszabály meghatározza. Az objektumvédelmi tevékenység során az elhárító szolgálatok a rendelkezésükre álló speciális információgyűjtési eszközöket és módszereket alkalmazzák. Az objektumvédelem fő feladatai és területei a következőkben határozhatók meg: 19 Sági Norbert: A számítógépes bűnözés hazai és nemzetközi helyzete a kriminológia tükrében, és törvényi hátterének bemutatása MK KBH Szakmai Szemle I. szám oldal 20 Az objektumok biztonsági védelme nem azonosítható pusztán az objektumok őrzés-védelmi rendszerével, annak fizikai, élőerős, illetve technikai védelmével és nem csupán az adott objektumokba bejáró személyek adminisztratív célú ellenőrzésére korlátozódik. 164

165 165 a, az állami szervezet létesítményének rendeltetésszerű működését befolyásoló, illetve a védendő létesítmény rendeltetésszerű működését befolyásoló leplezett tevékenységek felderítése elhárítása (idegen titkosszolgálat, szélsőséges csoport, bűnszervezet); b, az objektum elleni erőszakos cselekmények megelőzése, felderítése; c, az objektumban koncentrálódó, az állam által kijelölt védendő, gyakran minősített információk védelmének biztosítása; d, a biztonsági kockázatok figyelembe vételével a prevenció érvényesítése a létesítményben dolgozó személyek viszonylatában; e, az objektum őrzés-védelmi működőképességének fenntartása a hiányosságok feltárása és azok kiküszöbölése; f, az objektumok külső környezetében nemzetbiztonsági védelmi jelzőrendszer kiépítése; g, a katonai vezetési pontok és egyéb, védelemi szempontból kiemelt objektumok; 21 h, a fogalmi körbe tartozónak kell tekinteni a kiemelt rendezvények, illetve szállítások biztosítását is. A nemzetbiztonsági védelem A nemzetbiztonsági védelem tartalmát tekintve az adott állam azt szabályozó jogi rendelkezéseiben rögzített tisztséget betöltő személyek ellen irányuló, valamint az azokhoz kötődő védett információk jogellenes megszerzését célzó, a nemzetbiztonsági érdeket sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvések felderítését és elhárítását jelenti. Fontos leszögezni, hogy az elhárító szervezetek által végzett nemzetbiztonsági védelmi tevékenység nem azonosítható a rendvédelmi szervek által végzett személyvédelmi feladatok ellátásával. A nemzetbiztonsági védelem organikus részét képezi az állami élet rendeltetésszerű működésének, illetve a közhatalom gyakorlásának védelmével összefüggő nemzetbiztonsági feladatrendszernek. Fontos kiemelni, hogy a tevékenység nem az állami szféra ellenőrzését jelenti, hanem éppen az ellene irányuló, az állam által meghatározott nemzetbiztonsági feladatkörbe sorolható jogellenes és leplezett törekvések, befolyásolási kísérletek és támadások megelőzését, kivédését célozzák. A nemzetbiztonsági védelem elhárítási aspektusból az alábbiak szerint összegezhető: a, a védelmi funkció egyik fontos eleme a kémelhárítási és az alkotmányvédelmi feladatkörben értelmezhető. A tevékenység központi eleme az ilyen forrásból származó leplezett, támadó szándékú szervezetek, csoportok vagy személyek által kifejtett törekvések, tevékenységek felderítésében határozható meg; 21 A katonai elhárítás objektumvédelmi feladatkörébe tartozik minden olyan cselekmény, vagy mulasztás megelőzése, felderítése és elhárítása, amely zavarja vagy megbénítja a katonai szervezet szolgálatának ellátását, annak rendeltetésszerű működését. Katonai vezetési pontok, haditechnikai, valamint fegyver- és robbanóanyag raktárak, katonai szállítások 165

166 166 b, ide sorolható, a már az objektumvédelmi kérdéskör esetében tárgyalt, az állami élet rendeltetésszerű működése szempontjából, illetve a kormányzati tevékenység szemszögéből fontosnak tartott intézmények és objektumok védelme az ellenük folytatott leplezett törekvésekkel szemben; c, e kategóriába tartozik a nemzetbiztonsági védelem alá eső tisztségeket betöltő személyek nemzetbiztonsági védelme, amely kiegészülve a nemzetbiztonsági ellenőrzés lehetőségeivel alapvetően a prevención alapszik. A tevékenységnek a kijelölt személyek kapcsolatrendszerére is teljes mértékben ki kell terjednie, mivel az nem azonosítható, az adott objektumvédelmi, illetve intézményi kapcsolatrendszerrel. A védelem megszervezésének lényegi eleme a védelem alá eső személy biztonsági felkészítése, védelmének együttműködésen alapuló kialakítása. d, a nemzetbiztonsági védelem sajátos formája a belső biztonsági és a bűnmegelőzési tevékenység. Ez a feladat az elhárítás szervezetében szolgálatot teljesítő állományt érinti. Elsődleges célja a szakmai (hivatali, szolgálati) tevékenységgel összefüggő, vagy azt veszélyeztető bűncselekmények, illetve biztonsági kockázati tényezők időben történő felderítése, megelőzése és akadályozása. A nemzetbiztonsági ellenőrzés A jogállamiság alapvető kritériumai közé sorolható, hogy a fontos közhatalmat gyakorló, munkájuk során az állami döntéshozatal szempontjából kiemelt információkat birtokló és a fontos pozícióban lévő személyek, munkájuk során külső befolyástól mentesen, törvényesen láthassák el tevékenységüket. Ennek intézményesített biztosítéka a nemzetbiztonsági ellenőrzés, amelyet a demokratikus államokban, alapvetően az elhárítás végez. A fejezet elején a nemzetbiztonsági helyzet alanyaként a konkrét személy is megjelölésre került. A nemzetbiztonsági ellenőrzés ennek a személyhez köthető biztonsági viszonyrendszernek a meghatározott szempontok alapján történő vizsgálatát szolgálja. Az ellenőrzés egyfelől olyan kockázati tényezők felderítését célozza, amelyek felhasználásával, az érintett személy, jogellenes módon befolyásolhatóvá válhat. Ezek lényegi elemét az adja, hogy a kockázatok által kialakuló támadhatóság tényét az érintett személy tudatának át kell fognia (direkt kockázat). Ide sorolható többek között például a vesztegetés, a zsarolás. A kockázatok másik nagy csoportját azok képezik, amelyek által az érintett személyek tudatukon kívül válhatnak befolyásolás áldozatává (indirekt kockázat). Eklatáns példa erre a fecsegés, vagy a jól értesültség. Az elhárítás munkájában a nemzetbiztonsági ellenőrzés munkafolyamata, a biztonság fenntartását célzó, egyfajta támogató tevékenységet takar. A kockázatok ennek keretében történő felismerése speciális szaktudást igényel Nemzetbiztonsági kockázatok A kockázatok az alábbiak szerint azonosíthatók, illetve foglalhatók össze: Az állam alkotmányos rendje iránti hűségéhez, és az állam szuverenitásának tisztelete hiányához köthető kockázat 166

167 167 Az ellenőrzés alanyának megkérdőjelezhetetlen hűséget kell tanúsítania az állam alkotmányos rendjéhez, nemzeti érdekeihez. Megkérdőjelezhető a nemzet biztonságát szolgáló érdekek, valamint az állam titkainak védelmére való hajlandósága annak a személynek, akinél bármely okból feltételezhető, hogy nem hűséges hazájához. A külföldi befolyás kockázata A külföldi állampolgárokkal, vagy szervezetekkel fennálló kapcsolatok, vagy gazdasági érdekeltségek, meghatározó jelentőséggel bírnak a biztonság megítélésében, ha az érintett azok bármelyikére tekintettel, kényszerítéssel, zsarolással, vagy nyomásgyakorlással befolyásolhatóvá válik cselekedeteiben. Az idegen állam preferálásának kockázata E kockázat abban az esetben áll fenn, ha az ellenőrzött személy cselekedetei, viselkedése arra engednek következtetni, hogy hazájával szemben egy idegen országot részesít előnyben, hajlamos lehet az állam titkait illetékteleneknek kiszolgáltatni, illetve olyan döntéseket hozhat, amelyek sértik az állam érdekeit. A személyesben viselkedésben rejlő kockázatok Olyan életstílus, életvitel, viselkedési norma, személyiségbeli torzulás, amely közvetve biztonsági kockázat előidézőjévé válhat. Az ilyen magatartás megkérdőjelezhet ítélőképességet, szavahihetőséget, megbízhatóságot, becsületességet, vagy őszinteséget, illetve a szabályok és előírások betartásának elmulasztását foglalja magába, és a védett információk nem megfelelő védelmére utalhat. A pénzügyi, egzisztenciális helyzetben rejlő kockázat Olyan körülmények, amelyek az érintett személy saját hibájából, vagy önhibáján kívül súlyos pénzügyi, anyagi gondokat eredményeznek és ez által az érintett befolyásolhatóvá, vagy kiszolgáltatottá válik. A túlköltekezett egyén esetében fennáll annak veszélye, hogy költségeinek fedezetét törvénytelen tevékenységgel teremti elő. A megmagyarázhatatlan jómód, gyakran összekapcsolható illegális cselekmények elkövetésével. A szexuális magatartáshoz kapcsolódó kockázat Az elfogadott morális felfogástól eltérő szexuális viselkedés, vagy magatartás, potenciálisan többirányú kockázatot jelenthet. Egyrészt valamennyi aberráció okozója valamilyen lelki, pszichikai személyiségzavar, másrészt az érintett kiszolgáltatottsága révén nagyfokú kockázatnak van kitéve. E tényezők kialakulása miatt az egyén közvetett, vagy közvetlen befolyásolás alá kerülhet, továbbá könnyen válhat bűncselekmény alanyává (zsarolás, fenyegetés, kényszerítés, stb.) vagy elkövetőjévé (nemi erőszak, stb.). Biztonsági kockázati tényezőként értékelhető a szexuális magatartás, ha bűncselekményt foglal magában, vagy személyiségbeli, érzelmi rendellenességet mutat, illetve zsarolás, megfélemlítés tárgyává válik, valamint ha az ítélőképesség vagy a diszkréció teljes hiányára enged következtetni. Az alkoholfogyasztási szokásokkal összefüggő kockázat A szenvedélybetegségek közül fokozott kockázati tényezőt jelenthetnek azok, amelyek miatt az érintett személy könnyen befolyásolhatóvá, megbízhatatlanná, illetve 167

168 168 kiszolgáltatottá, vagy zsarolhatóvá válhat. A mértéktelen, vagy rendszeres alkoholfogyasztás gyakran eredményez ítélőképességbeli torzulást, megbízhatatlanságot, kontroll nélküli érzelmi megnyilvánulásokat, amelyek gondatlanságból a védett adatok, illetéktelenek számára történő felfedését eredményezheti. A drogérintettség kockázata A kábítószerrel való visszaélés, vagy az attól való függőség szociális, illetve munkahelyi zavarokat okozhat, növelve az állam titkainak illetéktelenek előtti felfedésének veszélyét, illetve gátolja az egyén szabad akaratának érvényesülését. A kábítószerfüggő személy, zsarolhatóvá, kényszeríthetővé válik, illetve súlyosabb esetekben jellembeli torzulásokat, vagy személyiség leépülést szenvedhet. Az ilyen személy gyakran válik a szenvedélybetegséget kísérő bűncselekmény elkövetőjévé, de akár sértettjévé is. A személyiségjegyekben mutatkozó negatívumok kockázatai Az érintett személy életében jelentős változások (pl. haláleset, válás, stb.) következményeképpen fellépő lelki és érzelmi zavarok, melyek miatt a személy magatartása instabillá, könnyen befolyásolhatóvá, kiszámíthatatlanná válik, így biztonsági kockázat kialakulását jelentheti. Ezeknek a rendellenességeket fenntartását az időbeliség szempontjából kiemelten kell kezelni, mivel lehet, hogy csak átmeneti állapotról van szó. Ide tartozónak kell tekinteni azokat a viselkedési formákat is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül biztonsági kockázati tényező okozójává, vagy előidézőjévé válhatnak (pl. sértődöttség, a társadalmi normákon való felülemelkedés, gátlástalan karrierépítő tevékenység, irreális szakmai önértékelés, a veszélyeztető tényezőket lekicsinylő magatartás, a biztonsági tudatosság teljes, vagy jelentős hiánya stb.). A munkahelyen kívüli tevékenység, más kereső foglalkozásból adódó kockázatok Az érintett közreműködése munkahelyén kívüli más tevékenységbe, biztonsági szempontból veszélyt hordozhat magában, bár ez nem minden esetben következik be. Általában ez a konfliktus helyzet akkor merül fel, amikor a személy olyan tevékenységet végez, amely összeférhetetlen eredeti beosztásával, vagy az a birtokában levő, illetve általa megszerezhető szenzitív adatokkal való visszaélés veszélyének lehetőségét hordozza magában, továbbá a törvényi előírások betartásának elmulasztása zsarolhatóságát, befolyásolhatóságát eredményezheti. Olyan esetet is ide tartozónak kell tekintenünk, amikor a személy eredeti beosztásával járó döntési jogosultságát, befolyását, vagy megszerzett ismereteit, a más tevékenység érdekében illegálisan használja fel, továbbá a tevékenységhez szükséges engedélyekkel nem rendelkezik. A bűncselekmény vagy más jogsértő magatartás elkövetésének kockázata Olyan visszatérő magatartásforma, amely potenciálisan kriminalitást hordoz magában, így megkérdőjelezi a személy ítélőképességét, megbízhatóságát, szavahihetőségét. E mellett a biztonsági szabályokkal való szembehelyezkedés kialakulása, kétségessé teszi a személynek az állam által védeni kívánt információk megőrzése iránti készségét és hajlandóságát. Ide sorolható továbbá az információs technológiai rendszerekre vonatkozó szabályok, eljárások, irányelvek betartásának elmulasztása is. 168

169 169 A nemzetbiztonsági ellenőrzés azokat a momentumokat igyekszik kiszűrni, amelyek a fenti veszélyhelyzet kialakulását eredményezhetik. A kockázati tényezőket, azok megállapítása szempontjából vizsgálandó kérdésköröket, a biztonsági kockázatot növelő és csökkentő tényezőket minden esetben egyedileg az objektivitás maradéktalan biztosítása mellett kell mérlegelni. Ennek szemléltetéséhez vizsgáljuk meg az utolsó, a bűncselekmény vagy más jogsértő magatartás elkövetésének kockázatelemzési összetevőit. Ezzel összefüggésben, a) Biztonsági kockázatot növelő tényezőként értékelhető: az egyszeri súlyos bűntett, vagy többszöri kisebb vétség elkövetése; tényeken alapuló, de még nem bizonyított, vagy beismert bűncselekmény, tekintet nélkül arra, hogy a személy ellen indult-e büntetőeljárás, vagy sem; gyakori, hanyagságból, vagy szándékosan elkövetett szabálytalanságok; a biztonsági szabályok figyelmeztetés ellenére ismétlődő megsértése; a biztonsági eszközök szándékos kiiktatása, megkerülése; a biztonsági szabály megsértése a minősített adat sérülését okozta. b) Biztonsági kockázatot csökkentő tényezőt jelenthetnek: a személy nem követett el bűncselekményt, amelyet a büntetőeljárásban hozott felmentés is alátámaszt; az elkövetett kisebb vétségek nem napjainkban történtek és egyértelműen bizonyított a sikeres rehabilitáció; biztonsági szabály megsértése egyedi eset volt, és nem súlyos fokú figyelmetlenségből adódott; az elkövetett cselekmény a biztonsági tudatosság hiányosságára, vagy annak elmaradására vezethető; a biztonsági felelősség szempontjából jelentősen megváltozott pozitív magatartás mutatható ki a magatartás akaratlan volt, vagy figyelmetlenségből eredt; a visszaélést egy azonnali, a szituáció kijavítását célzó jó szándékú erőfeszítés követte, mely eredménnyel járt. A kockázatok és az értékelési folyamat áttekintését követően megállapítható, hogy a biztonság egyik alappillére maga az ember. Az állami döntéshozatal szempontjából kiemelt információkat birtokló és a fontos pozícióban lévő személyek foglalkoztatásának teljes időtartama alatt kötelessége fenntartani egyfajta transzparenciát. 22 Amennyiben ez a követelmény valamilyen módon megsérül, akkor formailag az érvényes előírások elleni 22 A nemzetbiztonsági ellenőrzés rendszere éppen ezt elősegítendő jelentős változások előtt áll- a Szerző 169

170 170 cselekvés, tartalmilag pedig a védendő szervezet biztonsága szempontjából negatív helyzet alakulhat ki. A jegyzetben külön tárgyalt biztonsági tudatosság negligálása növeli a biztonsági kockázatot, s ha erre szándékosan kerül sor, akkor maga a személy válik biztonsági kockázattá. A nemzetbiztonsági szempontú biztonsági kockázati tényező megállapításakor nem alkalmazhatók sablonok, a kockázati tényezőre utaló információkat minden esetben az összes körülmény figyelembevételével, az érintett biztonsági helyzetének függvényében, egyedileg kell vizsgálni, értékelni A cégellenőrzés A fentiekben már bemutatott gazdaságbiztonság tárgykörhöz sorolható, ugyanakkor eszközrendszerét és szabályozását tekintve a személyek nemzetbiztonsági ellenőrzéséhez hasonló, speciálisnak tekinthető intézményként értelmezhető a cégellenőrzés rendszere, amely lehetőséget biztosít az állami élet védendő területein megjelenő és ott gazdasági tevékenységet végző szervezetek szükséges mértékű ellenőrzésére. A gazdálkodó szervezetek ellenőrzésének lényegi elemét annak vizsgálata képezi, hogy az állam, a védett információkat is tartalmazó szerződéses jogviszonyainak létesítése során hogyan tudja érvényesíteni saját nemzetbiztonsági, továbbá az érintett szövetség (NATO, EU) biztonsági érdekeit oly módon, hogy a gazdasági tevékenységet végző szervezet jövőbeni bevonása azokat ne sértse. A gazdálkodó szervezetek esetében vizsgálható kockázatok mint ahogy azt a személyek nemzetbiztonsági ellenőrzésénél is tárgyaltuk egzakt módon meghatározhatóak, azonban fontos megjegyezni, hogy azok alapvetően ugyancsak humán eredetűek és minden esetben egyedi mérlegelés tárgyát képezik. Az elhárító tevékenységet végző szervezetek általánosságban az alábbi kockázatokat vizsgálják: A külföldi befolyásolás kockázata A gazdálkodó szervezet vonatkozásában olyan jellegű külföldi befolyásoltság, illetve befolyásolhatóság mutatható ki, amely veszélyezteti az állam által biztonsági szempontból szenzitíven kezelt információk védelméhez fűződő nemzeti, valamint a nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítésén alapuló nemzetközi érdek biztosítását. A kockázat elsősorban a tulajdonosi kör és a menedzsment összetételét érintheti. A szervezett bűnözés tevékenységének kockázata A gazdálkodó szervezetben a proliferáció, a pénzmosás vagy a szervezett bűnözés fogalomkörébe tartozó bűncselekmények elkövetésével összefüggésbe hozható személy rendelkezik tulajdonosi jogokkal, vagy érdemi befolyással. Offshore, illetve valótlan gazdasági tevékenységre utaló kockázatok A vizsgált gazdálkodó szervezet azonosítottan offshore vagy valós gazdasági tevékenységet egyértelműen, ellenőrzött módon nem folytató más, nem ellenőrizhető gazdasági társasággal áll kapcsolatban. 170

171 171 Financiális kockázatok A gazdálkodó szervezet a teljesítő képességét meghaladó pénzügyi kötelezettséggel terhelt. Ide sorolható kockázatként vehető figyelembe, hogy nem teljesíthető lejárt tartozása van, és ehhez hozzájárul, hogy működésének jövedelmezősége nem ad reális alapot a további jogszerű működésre. Humán kockázat A gazdálkodó szervezet tulajdonosi köréhez, menedzsmentjéhez tartozó személy esetében biztonsági kockázati tényező került megállapításra, és a gazdálkodó szervezet vállalt kötelezettségeit az érintett személy részvétele, illetve kizárása nélkül nem képes teljesíteni, és ez a körülmény a védendő információkhoz köthető érdek egyértelmű sérelmét eredményezheti. Az üzleti titok megtartásával kapcsolatos kockázat A gazdálkodó szervezet a más cégekkel szemben fennálló üzleti titok megtartásra vonatkozó kötelezettségét érintően nem a részére meghatározottak szerint jár el, illetve nem fordít elvárható figyelmet saját üzleti titkai védelmére sem. A földrajzi elhelyezkedés kockázata A gazdálkodó szervezet földrajzi elhelyezkedése veszélyezteti vállalt kötelezettségei teljesítését, vagy a védett információk biztonsága erre tekintettel nem garantálható, és annak a kockázata is fennáll, hogy a biztonsági követelmények betartásának rendszeres ellenőrzését végre lehessen hajtani Az elhárítás által alkalmazott titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek néhány sajátossága Hazánkban a jogalkotó egységesen határozta meg az nemzetbiztonsági szolgálatok, így az elhárító szakág által alkalmazható eszközöket, azok alkalmazásának feltételeit és eljárási rendjüket is. Az elhárítás, a titkos információgyűjtés külső engedélyhez nem kötött és a külső engedélyhez kötött eszközeit és módszereit is egyaránt alkalmazza. Az alkalmazás lehetősége nem az elhárítás és nem is a nemzetbiztonsági szolgálatok kizárólagos, bármiféle megkülönböztetésen alapuló, egyedi privilégiuma. A külső engedélyhez kötött tikos információgyűjtés eszközeit és módszereit 23 a nemzetbiztonsági szolgálatok mellett, minden arra felhatalmazott bűnüldöző szerv, továbbá az ügyészség is alkalmazhatja. A különbség funkcionálisan, az alkalmazási célok és területek eltérő voltában érhető tetten. Itt számos esetben egy hibásan alkalmazott fogalomhasználat tisztázására is lehetőség nyílik, amely a tikos információgyűjtés és a titkos 23 Az Nbtv a szerint lakást titokban átkutathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; a lakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelhetik és rögzíthetik, postai küldeményt, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthatnak, ellenőrizhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik; elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik; számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerhetik és azok tartalmát technikai eszközzel rögzíthetik, továbbá felhasználhatják. 171

172 172 adatszerzés közötti alapvető különbségre vezethető vissza. Több esetben előfordul, hogy az elhárító tevékenységet folytató szervezetek esetén, a titkos adatszerzés, mint az alkalmazható eszközrendszerre használt gyűjtőfogalom kerül alkalmazásra. Ez alapvetően hibás definiálás. A titkos adatszerzés a nyomozás elrendelése utáni eszközalkalmazást jelent, és mivel az elhárítás, nyomozati jogkör híján tikos adatszerzést nem folytathat, így annak használata is alapvető tévedésen alapul. Az elhárító szakág, szakmai tevékenysége során, jellemzően két, jól elkülöníthető alrendszerben kezeli a külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit. E szerint az egyik típusba sorolhatóak az információ megszerzését célzó és arra közvetlenül alkalmas eszközök 24, míg a másikba az alapvetően az információgyűjtés feltételrendszerének megteremtését célzó, művelettámogatást szolgáló, de az információgyűjtés rendszerébe sorolt 25 eszközök tartoznak. Az eszközök alkalmazásával, a feltételek megteremtésével kapcsolatos sajátosságok miatt, az elhárító struktúra keretein belül is jól elkülönülő - műveleti/művelettámogató - szervezeti elemek működnek. A titkos információgyűjtés eszközei és módszerei által biztosított lehetőségekkel összefüggésben lényeges körülménynek tekinthető, hogy az elhárítás tevékenységét belföldi viszonylatban végzi, így azok folyamatos és széleskörű alkalmazására nyílik lehetősége. Ez azonban nem jelent semmiféle előnyt, vagy különbséget a hírszerző szakággal, illetve a bűnüldözési feladatokat ellátó szervekkel szemben. Fontos kiemelni, hogy a hazai nemzetbiztonsági szférában tisztán és deklaráltan elhárítás-specifikus titkos információgyűjtési eszköz, illetve módszer nem létezik. Tekintettel arra, hogy e fejezet keretein jóval túlmutat a téma részletes bemutatása, a megállapítás egyfajta vizsgálatául szolgálhat, ha röviden áttekintjük azt a három, törvényben rögzített eszközt, illetve módszert, amely kizárólagosan csak a nemzetbiztonsági szolgálatok eszköztárában található meg taxatíve. 26 Ezek a következők: - felvilágosítást kérhetnek; - az Nbtv 56. -ban 27 foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; - információgyűjtést elősegítő információs rendszert hozhatnak létre és alkalmazhatnak. 24 A titkos információgyűjtés külső engedélyhez nem kötött eszközei és módszerei közül: felvilágosítást kérhetnek, a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek, titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel, sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhatnak, a feladataik által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhetik, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik; az Nbtv 56. -ban foglaltakon kívül beszélgetést lehallgathatnak; az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik; hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthetnek. 25 A titkos információgyűjtés külső engedélyhez nem kötött eszközei és módszerei közül: információgyűjtést elősegítő információs rendszert hozhatnak létre és alkalmazhatnak, a saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthetnek és használhatnak fel; fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn. 26 Az Nbtv.-ben rögzített eszközök és módszerek a többi titkos információgyűjtés végzésére jogosult állami szervnél is megtalálhatóak. 27 Ez a joghely tartalmazza a külső engedélyhez kötött tikos információgyűjtés eszközeit és módszereit. 172

173 173 A felvilágosítás kérése alapvetően a nemzetbiztonsági szolgálat munkatársa által végrehajtott intézkedéstípus, amely során az adatszolgáltató előtt ismertté válik a kérés nemzetbiztonsági háttere. Az információkérés végrehajtása során, annak bizalmi jellegét mindenképp szükséges hangsúlyozni. A felvilágosítás kérésének speciális esete az, amikor a kérés tárgya, a minősítéssel védendő közérdek kategóriájába tartozó információt érint. Ilyen esetekben a titoktartási nyilatkozat vételét is szükséges végrehajtani. Lényeges, hogy a felvilágosítás kérésének teljesítése során, nem jön létre szervezetszerű együttműködés a nemzetbiztonsági szolgálat, illetve az adatszolgáltató között. Fontos rámutatni, hogy az adatszolgáltató, felvilágosítás adására a nemzetbiztonsági ellenőrzés kivételével nem kötelezhető. Az Nbtv 56. -ban foglaltakon kívül beszélgetés lehallgatásának, az észlelteket technikai eszközökkel rögzítésének végrehajtása olyan eszközalkalmazást jelent, amelynek színtere a nyilvános, vagy közönség részére nyitva álló hely, azaz minden olyan terület, ami kívül esik a lakás 28 fogalmán. Az információgyűjtést elősegítő információs rendszer létrehozásának és alkalmazásának lehetőségei közé sorolandók az információszerzés technikai rendszerei, a nemzetbiztonsági szempontrendszer alapján veszélyeztetett területeken létrehozott személyi jelzőrendszer, a rádiófelderítési, azonosítási rendszerek, valamint az információ feldolgozása és az adatnyilvántartás technikai rendszere is. A fenti, sajátos szempontrendszer alapján kijelölt eszközökön és módszereken túlmenően, a nemzetbiztonsági veszélyeztetettség elhárításának egyik legfontosabb eszközéről a titkos kapcsolat alkalmazásának lehetőségét is szükséges bemutatni. Alapvető tény, hogy a humán forrásból származó veszélyeket és kockázatokat, a leghatékonyabb módon humán erőforrással lehet felderíteni és elhárítani. 29 A titkos együttműködés célja és minősége széles skálán mozog. A titkos együttműködés magánszeméllyel történő létrehozásának elsődleges szándéka az információszerző feladatok végrehajtására irányul, de a titkos információgyűjtés egyéb alkalmazási feltételeinek megteremtése és a speciális ismereteket, szakértelmet igénylő feladatok végrehajtása területén sem nélkülözhető. A titkos kapcsolat 30 központi elemét a nemzetbiztonsági szolgálattal történő titkos együttműködés vállalása és a szervezetszerűség jelenti. Az együttműködés keretrendszerét belső eljárásként kell kezelni. A szabályozandó területek között kell szólni az együttműködés jellegéből és tartalmából eredő kapcsolati kategóriák létrehozásáról, az együttműködés létesítésére és az azokra vonatkozó engedélyezési szintek kialakításáról, a kapcsolattartásra vonatkozó előírásokról, a titkos kapcsolatokkal összefüggő nyilvántartásokról, a titkos kapcsolat ellenőrzéséről, az együttműködés megszüntetésének és szüneteltetésének módjáról, valamint a titkos kapcsolat juttatásairól. Általános rendezőelv, hogy az elhárító tevékenység során alkalmazott erők, eszközök és módszerek alkalmazásának részletes szabályait, az ezek kapcsán jelentkező művelettámogató tevékenység keretében alkalmazandó előírásokat, a szakmai tevékenység 28 Az Nbtv. értelmező rendelkezésében foglaltak szerint 29 Semmi mással nem pótolható, illetve helyettesíthető eszköz- A szerző 30 A titkos kapcsolat létesítéséről és alkalmazásának néhány szakmaelméleti és jogi kérdéséről lásd: DEZSŐ HAJAS, 2000, o. 173

174 174 megfelelő szintű végrehajtását biztosító rendszer elemeit, működését, az információgyűjtés, feldolgozás és az információáramlás rendjét, a szakmai tevékenység ellenőrzése során irányadó rendelkezéseket minden elhárító szervezet belső rendelkezésekben szabályozza. Az elhárító tevékenységet végző nemzetbiztonsági szolgálatok, a már korábban taglalt célok érdekében 31 minden, a jogszabályban meghatározott eszközt egységes szabályok szerint alkalmaznak Az elhárítás és a bűnüldöző szervezetek viszonya Az elhárítás által végzett titkos információgyűjtés egyik stratégiai szintjeként értelmezhető a bűnüldöző szervezetek munkájának támogatása. Az elhárítás és a bűnüldözés sajátos viszonyának áttekintése tehát mindenképpen szükségszerűnek tűnik. 32 A bűnüldözési (felderítési) tevékenység értelmezése az elhárítás szakmai tevékenységének aspektusából, a nemzetbiztonsági érdekek mentén körvonalazódhat és az annak érdekében végzett titkos információgyűjtésben jelenhet meg. A nemzetbiztonsági szempontból is értelmezhető veszélyeztetések egy része, a bűnös tevékenység általános (kriminalisztikai) jegyeit is magán viseli. Az elhárító tevékenységet végző szervezetek feladatot kapnak például a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem felderítése területén, a tömegpusztító fegyverek, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák, vagy éppen a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes forgalmának felderítésében is. Az elhárító szolgálatok munkájának behatárolását, az ilyen jellegű kockázatok pontos azonosítását, alapvetően a konkrét törvényi tényállások segítik definiálni 33. Az elhárítás által végzett nemzetbiztonsági tevékenység néhány területe több esetben megegyezik a bűnüldöző szervek által végzett felderítés tárgyával. Ezekben az esetekben 34 a rendezőelv az, hogy az elhárító szervezetek a nyomozás elrendeléséig végzik tevékenységüket. A nevesített tényállások esetében az elhárítás és a bűnüldözés területe jól elhatárolható egymástól Lásd részletesen az elhárítás területeinek ismertetésénél. 32 Ezt nyomatékosítja, hogy a jegyzet - túlmutatva a nemzetbiztonsági szférán - a rendvédelem területén szolgálatot teljesítő munkatársakat is a tananyag felhasználói célcsoportjának tekinti. 33 Az elhárítás részére feladatul szabott feladatok kapcsán jelzett példák taxatíve szerepelnek a Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvényben is. 34 Az AH és a KNBSZ (a működési területén) a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények (Btk. X. fejezet), az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. XI. fejezet), illetve a külföldre szökés (Btk ), a zendülés (Btk ) és a harckészültség veszélyeztetése (Btk ) bűncselekmények felderítését. Emellett információt szerez a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak (Btk. 174/B. ), a visszaélés szigorúan titkos és titkos minősítésű adattal (Btk ), a közveszély-okozás (Btk ), a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése (Btk. 261/A. ), a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (Btk ), a közösség elleni izgatás (Btk ), a rémhírterjesztés (Btk ) és a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 270/A. ) bűncselekményekre vonatkozóan. A fentiek mellett a KNBSZ önálló feladatként végzi, a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés (Btk. 263/B. ) bűncselekményekre vonatkozóan információszerzést, és működési területén a terrorcselekmény felderítését (Btk ). 35 Az elhárítás szakembereinek készült Büntetőjog különös rész, Jegyzet a KBH állománya részére Budapest, számos az elhatárolást segítő iránymutatást ad 174

175 175 Az elhárítás szakmai tevékenységének színtere, más megközelítés alapján is elkülöníthető a tradicionálisnak tekinthető bűnfelderítési feladatoktól. Az elhárítás a nemzetbiztonsági érdekekre és értékekre kockázatos, ugyanakkor a bűnüldöző hatóságok napi, szinte rutinszerű tevékenységére nem jellemző bűncselekményi tényállások esetén jár el és alkalmazza speciális eszközrendszerét. Ebbe a kategóriába tartozik, az állam, valamint az emberiség elleni bűncselekmények felderítése, továbbá az alkotmányos rend megzavarását célzó jogellenes tevékenységek elleni fellépés is. 36 A nemzetbiztonsági munka jellege több szempontból sem egyezik meg a bűnüldöző szervek tevékenységének karakterével. Az elhárítás által végzett nemzetbiztonsági tevékenység alapvetően a prevenció megvalósítását célozza, abban nem a konkrét bűncselekmény felderítése kap prioritást. E tevékenység lényegi eleme az, hogy az elhárítás, a bűncselekményekhez kapcsolódó kísérőjelenségek, magatartásformák figyelemmel kísérését, a veszélyeztetés azonosítását végzi. Az elhárítás a potenciális veszélyekre vonatkozóan is információt gyűjthet, azoknak nem kell közvetlennek vagy minden kétséget kizárónak lennie. Az elhárító tevékenység tárgya tágabban értelmezhető, mint a bűnüldöző hatóságokhoz utalt feladatok. Ennek megfelelően, az illegális cselekményekkel összefüggő felderítő munka végrehajtása területén, az elhárítás számára már abban a fázisban is megjelennek tevékenységi formák, amikor az abban valószínűsíthetően részt vevő személyek, szervezetek és csoportok elleni fellépés - büntetőjogi értelemben - még nem lehet alkalmas a bűncselekmény gyanújának megállapítására. Erre a körülményre már rámutattunk a jogszabályi feladat meghatározás magyarázó, körülíró jellegének bemutatása során is. A nemzetbiztonsági és a bűnfelderítési tevékenység elkülönítését juttatja kifejezésre az a rendezőelv is, amely alapján a nemzetbiztonsági tevékenységet végző szervezetek nem gyakorolják a bűnüldöző szervezetekhez rendelt nyomozóhatósági jogkört. Ebből adódóan a nemzetbiztonsági feladatkörbe tartozó tevékenységek, köztük az elhárítás nemzetbiztonsági célú bűnfelderítési szerepe is, csak a bűncselekmény gyanújának megállapításáig terjed. Ennél a határvonalnál más eszközzel és végeredménnyel ugyan, de az állam nemzetbiztonsági érdekének érvényesítését, a hatósági jogkörrel rendelkező, bűnüldöző szervek veszik át. Az elhárítás és a bűnüldözés területének sajátos kapcsolatát, egy optimális esetben egymást erősítő és segítő kölcsönhatásában is lehet vizsgálni. Az elhárító tevékenység eredményeként felszínre került kockázatok és veszélyek felderítésének és elhárításának produktuma jelentős számban kerül felhasználásra a bűnüldözés feladatrendszerében. Ez szükségszerűnek is tekinthető, hiszen ahogy arra már rávilágítottunk, az elhárító tevékenységet végző szervezetek eszköztárában nem található meg a hatósági jogkör. A nemzetbiztonsági tevékenységnek nem sajátja az öncélúság, ennek megfelelően az elhárítás munkájának eredményei a bűnüldözést segítő információkká transzformálódnak át, egyfajta támogató jellegű színezetet kapnak Ezek tipizálhatóan az alkotmányvédelmi feladatok kategóriájához sorolhatóak. Az abban foglalt elkövetési magatartások az állam biztonságát, az alkotmányos rendet és a szuverenitást közvetlenül is veszélyeztethetik. 37 Ahogy arra már rávilágítottunk, az elhárítás által megszerzett információk elsődleges felhasználója és a tevékenység haszonélvezője nemcsak maga az állam, hanem állami szervezet is lehet. Jól érzékelhető, hogy az 175

176 176 Összességében megállapítható, hogy sajátos kapcsolatuk révén, a nemzetbiztonsági tevékenység céljai között, minden esetben vizsgálni kell a bűnüldöző szervek támogatásának lehetőségét is. Egy konkrét veszélyeztetés azonosítása, és arról a bűnüldöző szerv tájékoztatása, még akkor is az elhárítás eredmény centrikus és szakszerű munkájaként értelmezhető, ha abban a nemzetbiztonsági tevékenység egyik meghatározó eleme, a közvetlen kormányzati hírigény kielégítése nem érhető tetten közvetlenül. Ez jelenti tehát az elhárítás egyik stratégiai feladatát. Összefoglalás A fejezet az elhárítási alapismeretek tárgyköréhez tartozó legfontosabb ismereteket tartalmazta. Az anyag összeállításának egyik fő célkitűzése az volt, hogy az olvasó bepillantást nyerjen ebbe a speciális közegbe, amely a nemzetbiztonsági, egyben az állami szféra meghatározó és funkcióját tekintve semmivel nem helyettesíthető elemét képezi. Az elhárítás kialakulásának áttekintése, az alapfogalmak és alapelvek megismerése, valamint az elhárítás legfontosabb területeinek bemutatása azt segíthet megérteni, hogy tevékenysége milyen célok elérése érdekében, milyen feltételrendszerben és garanciákkal működik. A biztonság garantálásának letéteményese, ám annak egyben veszélyforrása maga az ember. A biztonsági kockázatok ismertetése a biztonsági tudatosság kialakításának igényére kívánja felhívni a figyelmet. Az elhárítás fontos és hasznos eszköze az állami érdekek és értékek védelmének, egyedül azonban nem képes a fenyegetések és a kockázatok teljes körű felszámolására. Ami joggal elvárható viszont e területtől, hogy idejében felismerje, azonosítsa a veszélyeket, majd ezt követően minden eszközével segítse elő a gyors reagálást azok megszűntetésére, felszámolására. Ennek tükrében világosan láthatjuk, hogy az elhárítás tevékenységének alapeleme a prevenció. Biztonságunk védelme közös ügy, az ennek érdekében tehető tevékenységi formák megismerése elengedhetetlen Felhasznált irodalom évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről évi XXXIV. törvény a Rendőrségről évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 4. Büntetőjog különös rész, Jegyzet a KBH állománya részére Budapest, DEZSŐ Lajos HAJAS Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., HETESY Zsolt - A titkos felderítés PhD Értekezés 2011, Pécs, PTE ÁJK DI elhárítás bűnüldözést támogató szerepe és annak végeredménye nem a kormányzati tájékoztatásban kerül felhasználásra. 176

177 RÉVÉSZ Béla - A titok mint politika. A titkosszolgálatok politológiai kutatásának lehetőségei. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, (letöltve ) 8. SABJANICS István: Gondolatok a polgári titkosszolgálatok közjogi helyzetéről. Közjogi Államtudományi Kutatócsoport Publikációi III. kötet, Budapest, Szent István Társulat, Sági Norbert: A számítógépes bűnözés hazai és nemzetközi helyzete a kriminológia tükrében, és törvényi hátterének bemutatása MK KBH Szakmai Szemle I. szám oldal 10. SZABÓ Károly: A szervezett bűnözés és a nemzetbiztonsági tevékenység összefüggésének sajátosságai, különös tekintettel a Katonai Biztonsági Hivatal műveleti tevékenységére, Felderítő Szemle VII. évfolyam, Különszám, Budapest, TÓTH Csaba Mihály: A nemzetbiztonsági szakmai tevékenység és a személyiségi jogok, Szakmai szemle szám 23., letoltes/szsz/2009_2_szam.pdf (letöltve ) 177

178 A nemzetbiztonsági szolgálatok és az egyéb titkos információgyűjtést folytató szervezetek Dr. Dezső Lajos 9.1. A nemzetbiztonsági szolgálatok Az Információs Hivatal I. Az Információs Hivatal rendeltetése, feladat- és hatásköre A közép-kelet-európai rendszerváltozások nyomán függetlenné vált új demokráciák - köztük hazánk - megfogalmazták biztonság- és védelempolitikai alapelveiket, kialakították nemzeti biztonsági stratégiájukat. A világpolitikai és regionális fejlemények, hagyományos típusú válságok mellett az államoknak azóta olyan globális veszélyekkel is szembe kell nézniük, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, vagy a nemzetközi szervezett bűnözés. Az IH rendeltetését a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 4. -ának a) pontja a következőképpen határozza meg: "Az Információs Hivatal megszerzi, elemzi, értékeli és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű, a nemzet biztonsága érdekében hasznosítható információkat, továbbá Magyarország érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet folytat". A törvény idézett rendelkezése nem csupán hatásköri-igazgatási szabály, hanem az egyszersmind a hírszerzés lényegi rendeltetésére, valamint egyes alapvető működési mechanizmusaira is rávilágít. Eszerint a hírszerzés által megszerzendő információk: - a külföldre vonatkoznak, vagyis magyarországi (bel)politikai, társadalmi, gazdasági stb. viszonyokra vonatkozó belföldi értesülések megszerzése nem képez(het)i az IH által folytatott hírszerzés tárgyát; - külföldi eredetűek is lehetnek, azaz a külföldről származó értesülések vonatkozhatnak Magyarországra is (pl. külföldi hatalmi tényezők Magyarországgal kapcsolatos politikai, gazdasági és egyéb céljaival, törekvéseivel függenek össze); - a kormányzati döntésekhez szükségesek, vagyis az információk olyan köréről van szó, amelyek a mindenkori kormány (a végrehajtó hatalom, a közigazgatás legfelső szintje) eredményes működéséhez, a nemzet külső és belső, politikai, gazdasági, pénzügyi biztonságához kapcsolódó döntései megalapozásához szükségesek. A Kormány határozza meg tehát azokat a témákat, amelyekről a hírszerzés útján tájékozódni kíván. Az IH kizárólagos feladata, hogy e kormányzati információs igények alapján olyan külföldre vonatkozó, vagy külföldi eredetű adatokat, értesüléseket, dokumentumokat szerezzen, amelyek hivatalos csatornákon, más magyar állami szervek által egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozottan ismerhetők meg; - megszerzése érdekében a törvény speciális eszközrendszert bocsát a hírszerzés rendelkezésére: Az IH feladatai teljesítése érdekében a titkos információgyűjtés

179 179 eszközeit és módszereit alkalmazhatja, továbbá más állami szervekhez képest jóval kiterjedtebb adatkezelési felhatalmazással rendelkezik; - elemzése, értékelése, összevetése a már rendelkezésre álló ismeretekkel az IH törvényben rögzített hatáskörében is szerves egységet képez az információszerzéssel; - továbbításának feladatát a törvény külön is nevesíti. Ennek garanciális jelentősége kettős: Egyrészt a hírszerző szolgálat által megszerzett, elemzett és értékelt információnak áttétel - és az abból szükségképpen következő torzítás - nélkül, vagyis közvetlenül kell eljutnia ahhoz a kormányzati döntéshozóhoz, akinek arra szüksége van, másrészt pedig csak ilyen módon érvényesülhet teljes körűen a hírszerzés szakmai felelőssége. Az Nbtv. 4. -a a) pontjának második fordulata szerint az IH a fentieken kívül " Magyarország érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet" folytat. Ez a félmondat első megközelítésben nehezen értelmezhető, hiszen az egész információszerző tevékenységnek eleve ezt a célt kell szolgálnia. A "továbbá" kötőszó azonban jelzi, hogy itt a kormányzati döntésekhez szükséges információszerző, elemző-értékelő tevékenységet meghaladó feladatról (felhatalmazásról) van szó. Ennek alapján ugyanis a hírszerzés nemcsak továbbítja, hanem a kormányzati célkitűzésekkel szoros összhangban maga is felhasználja az általa megszerzett információkat a nemzeti érdek érvényesítését szolgáló, külföldi irányultságú műveletei során. Említettük, hogy az Nbtv. idézett 4. -ának a) pontja nem csupán hatásköri szabály, hanem a hírszerzés lényegi rendeltetését is megfogalmazza. Ennek megfelelően az Nbtv. 4. -ának a) pontja fényében szükséges értelmezni az IH-nak az Nbtv.-ben rögzített további feladatait is. Az IH konkrét feladatai biztonsági kihívásokból és fenyegetésekből következnek. Hangsúlyozni kell a hírszerzés szolgáltató jellegét, vagyis azt, hogy a hírszerzésnek nincs döntéshozó, politikaalakító szerepe, továbbá a feladatkörök nagy része tekintetében (pl. külés biztonságpolitika, gazdaságbiztonság, transznacionális fenyegetések elleni küzdelem) eleve nem az IH az elsődleges felelős. Az IH azokat a védett és bizalmas adatokat, összefüggéseket tárja fel, amelyek nélkülözhetetlenek megalapozott és hatékony kormányzati döntések és intézkedések megszületéséhez. A hírszerzésnek önálló előrejelző funkciója is van: időben fel kell hívnia a döntéshozók figyelmét a rejtett vagy nehezen észlelhető folyamatokra, a potenciális veszélyfaktorokra. A hírszerzés konkrét feladatai az Nbtv.-ben meghatározott feladat- és hatásköre alapján - az alábbiak szerint csoportosíthatók, azzal, hogy ez nem fontossági sorrend, mivel a hangsúlyokat a kormányzat mindenkori elvárásai határozzák meg: 1. Kül- és biztonságpolitika E téren feladat minden olyan fejlemény, esemény, kockázati tényező (előre)jelzése, amely közvetlenül vagy áttételesen hatással van Magyarország biztonságának külső és belső feltételeire. E körbe tartozik a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, a demokratikus értékek érvényesülését, az államok közötti és az országokon belüli konfliktusok megelőzését szolgáló, ennek érdekében hasznosítható információk beszerzése, illetve a megoldást veszélyeztető törekvések felderítése és akadályozása. A magyar nemzeti érdekekkel és szövetségesi kötelezettségekkel összhangban feladatot jelent továbbá az euro-atlanti térség 179

180 180 biztonságára kiható fejlemények, események, kockázatok előrejelzése és felderítése is, a nemzetközi béketeremtő és békefenntartó műveletekben történő magyar részvételre is figyelemmel. 2. A külföldi titkosszolgálatok elleni küzdelem Az Nbtv. 4. -ának b) pontja szerint az IH felderíti a Magyarország függetlenségét, politikai, gazdasági vagy más fontos érdekét sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet. A külföldi titkosszolgálatok elleni küzdelemben a hírszerzés feladata az ország függetlenségét, politikai, gazdasági vagy más fontos érdekeit sértő vagy veszélyeztető információszerző és befolyásoló tevékenységek felderítése, az ország ellen tevékenykedő titkosszolgálatok feltérképezése, valamint a magyar érdekekkel összhangban közreműködés a NATO és az Európai Unió intézményei és tagországai ellen irányuló titkosszolgálati támadások felderítésében és elhárításában. Az Nbtv. 4. -ának f) pontja szerint az IH ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő magyar szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági védelmét. A kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő magyar szervek (intézmények) és létesítmények körébe elsősorban Magyarország diplomáciai, konzuli és a nemzetközi szervezetek mellett működő állandó képviseletei tartoznak, mivel a minősített adatok is ott koncentrálódnak. Az Nbtv. a Hivatal hatáskörébe utalja a külképviseletek biztonsági védelmét. A külképviseletek vonatkozásában azonban a Külügyminisztériumnak és az Alkotmányvédelmi Hivatalnak is megvannak a maga feladatai. Az AH hatáskörébe tartozik a hazai külügyminisztériumi objektumok védelme és a külszolgálatot teljesítők nemzetbiztonsági ellenőrzése. Az őrzés-védelem megszervezésért és ellátásáért a Külügy-minisztérium a felelős, beleértve a külképviseletek biztonsági rendjét, a behatolások elleni védekezést, a szükséges biztonságtechnikai eszközök telepítését, a minősített adatok biztonságos kezelését, a külföldi szolgálatra kihelyezett munkatársak biztonsági felkészítését. A Hivatal a Külügyminisztériumot e tevékenységében elsősorban sajátos eszközrend-szerével támogatja. Az IH hatáskörébe a külképviseletek ellen irányuló leplezett támadások, beépülési kísérletek elhárítása tartozik, így a külképviseletek lehallgatás elleni védelme, idegen országok titkosszolgálatai, a terrorista szervezetek, bűnözői csoportok támadásának meg-előzése, kiszűrése, továbbá minden olyan cselekmény, szándék felderítése, miáltal a külképviselettel összefüggésben a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő. A Hivatalnak a külképviseletek védelmében tehát a terrorakciók és az ellenérdekelt titkosszolgálati támadások elhárítása terén vannak alapvető kötelezettségei; a hármas osztatú védelmi feladatrendszeren belül a közrendvédelmi jellegű feladatokat a KÜM a fogadó országgal karöltve látja el. Mindez a Hivatal részéről szoros együttműködést, rendezett kapcsolatokat és feladatmegosztást tesz szükségessé a Külügyminisztériummal és az AH-val. 3. Transznacionális fenyegetések Az Nbtv. 4. -ának c) pontja szerint az IH információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető, külföldi szervezett bűnözésről, különösen a terrorszervezetekről, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelemről, a tömegpusztító fegyverek és alkotóelemeik, illetve az előállításukhoz szükséges anyagok és eszközök jogellenes nemzetközi forgalmáról, a

181 181 e) pontja szerint pedig közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében és megelőzésében. A hírszerzésnek fel kell tárnia a transznacionális fenyegetések és kockázatok okait, tendenciáit, lehetséges következményeit, és foglalkoznia kell a kezelésükre vonatkozó elképzelésekkel. Mindezek közös jellemzője, hogy az IH együttműködve más, elsődleges felelősségű szervezetetekkel részfeladatokat lát el. A hírszerzés a terrorizmus elleni küzdelem terén részt vesz az ország biztonságát fenyegető terrorcselekmények felderítésében és megelőzésében. A hírszerzés e feladatkörében Magyarország és szövetségesei biztonságát, politikai, gazdasági és más érdekeit, külföldi és hazai objektumait, az állampolgárait közvetlenül vagy közvetve veszélyeztető nemzetközi terrorszervezetek és külföldi szélsőséges csoportok struktúrájára, módszereire, tagjaira, tervezett erőszakos cselekményeire, támogatói körére, pénzügyi és logisztikai hátterére vonatkozó információgyűjtést folytat. Információkat gyűjt az egyes államok és a terrorszervezetek közötti összefonódásról, az egyes titkosszolgálatok vagy nem kormányzati szervek és a terrorista szervezetek, szélsőséges politikai és vallási csoportok közötti kapcsolatokról. Figyelemmel kíséri a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem alakulását, az egyes országokban tervezett és bevezetett terrorellenes intézkedéseket is. A nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem terén az IH kiegészítő jellegű feladatokat lát el. Ennek keretében hozzájárul a Magyarország érdekeit, a nemzetgazdaság biztonságos működését veszélyeztető nemzetközi bűnözői csoportok, illetőleg e csoportok szándékainak és cselekményeinek felfedéséhez, külföldi hátterük, kapcsolatrendszerük és magyarországi szálaik, valamint a szervezett bűnözéshez kapcsolódó illegális tevékenységek (korrupció, illegális migráció, emberkereskedelem, kábítószer-csempészet, illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás, pénz- és okmányhamisítás, jövedéki termékek csempészete és illegális forgalmazása) felderítéséhez. Hírszerzési feladat a magyarországi bűnügyi helyzet alakulására kiható nemzetközi fejlemények előrejelzése. Az illegális migráció elleni fellépés terén a várható migrációs hullámok és kiváltó okainak előrejelzésére, az ország nemzetbiztonsági érdekeire negatív hatást gyakorló, az Unió tagállamait kedvezőtlenül érintő migrációs tendenciák feltárására kell a munka súlypontját helyezni. A tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása terén a hírszerző szolgálatnak figyelmet kell fordítania a tömegpusztító fegyverek elterjedésének ellenőrzésé-re, a továbbadásuk megakadályozásáról aláírt és a leszerelési szerződésekben vállalt kötelezettségek kijátszására, illetve megsértésére. Érdeklődésre tart számot a tömegpusztító fegyverek és alkotóelemeik, illetve az előállításukhoz szükséges anyagok és eszközök jogellenes nemzetközi forgalma, s a célba juttatásukhoz szükséges eszközök birtoklása. A hírszerzés közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében és megakadályozásában, a magyar érintettség feltárásában. 4. Gazdaságbiztonság Az Nbtv. 4. -ának d) pontja szerint az IH felderíti az ország gazdasága biztonságának és pénzügyi helyzetének veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékokat és cselekményeket. 181

182 182 A hírszerzés gazdasági vonatkozású feladatainak jelentőségét meghatározza, hogy az ország gazdasági ereje a nemzet biztonságának egyik döntő fontosságú eleme. A gazdaságpolitikai (pénzügy-politikai) információszerzés célja a kormányzat döntés-előkészítő munkájának támogatása, az ország gazdasági fejlődésének elősegítése, a fejlődését, pénzügyi stabilitását veszélyeztető külföldi szándékok, események időben való felfedése, a mögöttük lévő erők, csoportok, illetve azok céljainak megismerése. Ezzel a hírszerzés hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének erősítéséhez. A hírszerzésnek foglalkoznia kell olyan globális jelentőségű kérdésekkel, mint a világgazdasági stratégiák és folyamatok, az új világgazdasági hatalmi pozíciókért folyó harc az állami és nem állami szereplők között, az energia- és nyersanyagforrásokért folyó küzdelem, az esetleges nyersanyaghiány, a környezetvédelem, technológiai áttörések és mindezek magyarországi hatása. Kiemelt feladat a Magyarország energiaellátásának biztonságával összefüggő külföldi törekvések és tevékenységek, azok hátterének, mozgatórugóinak felderítése, a magyar energiaipart befolyásoló folyamatok feltérképezése, az energetikai együttműködésekre, szállítási útvonalakra vonatkozó tervek megismerése, a készletek, illetve az energiahordozók világpiaci árára ható tényezők felmérése. Gazdaságbiztonsági hírszerzési feladat végül a Magyarország ökológiai biztonságát veszélyeztető tervekre, eseményekre, technológiákra vonatkozó információk megszerzése. 5. Egyéb feladatok Az Nbtv. 4. g)-j) pontjai szerint az IH g) ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait, valamint objektumai műveleti védelmét; h) végzi a minősített adatok védelmére használt rejtjelző eljárások, algoritmusok, valamint az országhatáron kívül rejtjelzésre használt eszközök kriptográfiai bevizsgálását és minősítését, továbbá rejtjelkulcsot állít elő; i) saját állománya tekintetében ellátja a belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatokat, továbbá a kifogástalan életvitel ellenőrzését; j) saját beszerzései tekintetében elvégzi a minősített adatot, az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló kormányrendelet szerinti kiegészítő ellenőrzést." Az Nbtv. 4. a-f) pontjaiban foglalt feladatokat elsődleges hírszerzési feladatoknak nevezhetjük. Ezekhez képest másodlagosnak tűnnek a g), valamint az i)-j) pontokban foglaltak: a nemzetbiztonsági védelem és a nemzetbiztonsági ellenőrzés, az objektumok műveleti védelme, valamint a saját személyi állomány tekintetében fennálló különféle belső biztonsági és bűnmegelőzési rendeltetésű ellenőrzési feladatok. A hírszerzés biztonságos működéséhez fűződő speciális követelmények érvényesítése, a hírszerző szolgálat integritásának megőrzése - az Nbtv. szóhasználatával élve: a rendeltetésszerű és szakszerű működés - szempontjából azonban alapvető, garanciális jelentőséggel bír, hogy az IH ezeket önállóan látja el. Sajátos közigazgatási feladatot fogalmaz meg végül a rejtjeltevékenységgel összefüggésben a h) pont. 182

183 183 II. A hírszerzés forrásai, az adatkezelés és a titkos információgyűjtés Feladatai teljesítése érdekében az IH műveleti tevékenységet folytat: Humán és műszaki-tudományos forrásokat hoz létre és működtet, ezekből pedig titkos és bizalmas adatokat ismer meg, emellett nyilvános forrásokat is felhasznál, valamint kiaknázza a nemzetközi titkosszolgálati együttműködésben rejlő lehetőségeket is. A megszerzett információkat elemzi, a már rendelkezésére állókkal összeveti és értékeli, majd hírszerző jelentéseket készít, amelyeket a kormányzati döntéshozóknak továbbít. II/1. A hírszerzés forrásainak négy típusa: a) HUMINT (Human Intelligence): A titkos és bizalmas információk megszerzése érdekében az IH humán forrásokat létesít külföldön, illetve - külföldi irányultsággal - belföldön is. A humán források köre az alkalmi adatszolgáltatóktól a szervezetszerű (külföldi ügynöki) együttműködésig terjed. A hírszerzés titkos kapcsolati kör olyan személyekből áll, akik a külföldi titkok megszerzéséhez már meglévő vagy kialakítható lehetőségekkel rendelkeznek. b) TECHINT (Technical Intelligence): A technikai hírszerzés átfogó megnevezés, amely a hagyományos titkosszolgálati eszközök (pl. lehallgatás) alkalmazásától az elektronikus eszközökkel folytatott felderítésig és tudományos módszerekkel kidolgozott eljárásokig terjed. A technikai információszerzés fogalma a távközlési csatornákból és adatátviteli hálózatokból történő, továbbá a rejtjelző és irodatechnikai berendezések műszaki eszközökkel és módszerekkel való támadásával megvalósuló információszerzést foglalja magában. A távközlési csatornákból történő információszerzés a nemzetközi - elsősorban egyes külföldi kormányzati - távközlési csatornák támadásával valósul meg. A műszaki támadás a rejtjelző- és irodatechnikai eszközök működés közben keletkező, illetve azok valamely beavatkozással gerjesztett kísérőjelenségeinek vételére, feldolgozására és a támadott berendezéseken írt nyílt információk visszaállítására irányuló, tudományos módszerek és technikai eszközök kombinált alkalmazásával folytatott tevékenység. c) OSINT (Open Source Intelligence): az IH figyelemmel kíséri a nyílt információs forrásokat is. Nyílt információs források az internet, a sajtókiadványok, a tömegkommunikáció műsorai, különféle nyílt adatbázisok és információs rendszerek. A hírszerzés az így elérhető óriási adathalmazból kiszűri a feladatai ellátásához szükséges információkat. d) A nemzetközi titkosszolgálati együttműködés: Az IH számos ország nemzetbiztonsági szolgálataival, valamint a NATO és EU biztonsági szerveivel áll kapcsolatban, és részt vesz több európai multilaterális titkosszolgálati együttműködésben is. A hírszerzési források e négy típusát nemcsak az IH, hanem - természetesen - minden hírszerző szolgálat alkalmazza. Jelentős eltérések lehetnek közöttük azonban - többek között - abban (is), hogy leképezi-e a fentieket valamilyen módon az adott ország jogi szabályozása, ha pedig igen, úgy milyen jogforrási szinten, milyen tartalommal, milyen részletességgel és milyen (jogi) következtetésekkel. A magyar jog (az Nbtv.) nem a hírszerzés forrásait sorolja fel, hanem - ennél jóval mélyebben - két, jogi szempontból kulcsfontosságú területet szabályoz: az adatkezelést és a titkos információgyűjtést. Az Alaptörvény garantálja az alapvető jogok és szabadságok érvényesülését. Az alapvető jogok és szabadságok azonban nem minden körülmények között érvényesülnek a 183

184 184 maguk teljességében. Meghatározott közösségi, társadalmi célok érdekében, meghatározott feltételek mellett törvényben korlátozhatók, az alapvető jog lényege azonban nem csorbulhat. Az állam szempontjából az alapvető jogok védelme a törvényes rend működtetésének, valamint az ehhez szükséges biztonság fenntartásának csupán a része. Ez az alapja annak, hogy speciális eszközrendszert bocsát a hírszerzés rendelkezésére. Ennek megfelelően az IH feladatai ellátása érdekében a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit alkalmazhatja, továbbá - más állami szervekhez képest - jóval kiterjedtebb adatkezelési felhatalmazással rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy ezek a hírszerzés részére szóló felhatalmazások az egyén oldalán az alapvető jogok és szabadságok korlátozását jelentik, mint ahogy az is, hogy nélkülük egyetlen ország hírszerző szolgálata sem lenne képes rendeltetésszerűen működni. II/2. A hírszerzés adatkezelése Az alapvető adatfajtákat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló évi CXII. törvény (Infotv.) határozza meg. Ennak alapján - személyes adatnak minősül bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (érintettel) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható; - különleges adatnak minősül a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, érdekképviseleti szervezeti tagságra, továbbá az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bűnügyi személyes adat; - közérdekű adatnak minősül az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységre vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Az Nbtv. alapján az IH - a többi nemzetbiztonsági szolgálattal azonosan - az Nbtv.-ben meghatározott feladatai ellátása érdekében személyes adatot, különleges adatot és bűnügyi személyes adatot, valamint közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot kezel, és adatot szerezhet be a) az érintett önkéntes, illetve e törvényben előírt kötelező adatszolgáltatásával; b) nyílt forrásból; c) adatkezelést végző szerv adatszolgáltatásából; d) titkos információgyűjtéssel. Az IH feladatai teljesítése érdekében eltérő törvényi rendelkezés hiányában bármely adatkezelési rendszerből az adatkérés céljának megjelölésével adatokat kérhet, a rendszerekbe és a nyilvántartás alapjául szolgáló iratba betekinthet. Az adatkérést hiányos és töredékadatok tekintetében is teljesíteni kell részére. Az az adatkezelő szerv, amely az IH az általa kezelt nyilvántartásokból adatszolgáltatást teljesített, adatbetekintést biztosított, 184

185 185 mindezek tényéről, tartalmáról, valamint a megtett intézkedésekről az érintettet, illetőleg más személyt vagy szervezetet nem tájékoztathat. Az Nbtv ának (1) bekezdése alapján az IH az által felvett személyes adatokat - főszabályként - az adatgyűjtés megszüntetésétől számított 70 évig (!) kezelheti. A hírszerzés általi adatfelvétel, illetve adatkezelés valamennyi fázisban (felvétel, tárolás, kiigazítás, adattovábbítás, törlés) az érintett tudta nélkül történik, ami különösen súlyos beavatkozást jelenthet a magánszférába, és természeténél fogva súlyosan korlátozhatja a személyiségi jogokat. Ennek megfelelően mind a szabályozásban, mind pedig a gyakorlatban kiemelt jelentőséggel bír az alábbi garanciális adatkezelési alapelvek érvényesülése: a) A törvényi felhatalmazáshoz kötöttség: Az IH csak az Nbtv.-ban meghatározott hatáskörében, az ott meghatározott feladatai ellátása érdekében kezelhet adatot; b) Az adatkezelés célhoz kötöttségének követelménye és a készletező adatgyűjtés tilalma: Jogállamban személyes adatot kezelni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad (célhoz kötöttség). E célt az IH esetében a Hivatal Nbtv.-ben meghatározott feladatainak teljesítése jelenti. A hírszerzés sem gyűjthet és tárolhat tehát személyes adatokat ettől eltérően, vagy akár bármiféle meghatározott cél nélkül, tetszőleges jövőbeni felhasználásra. A feladatok elvégzéséhez szükségtelen adatokat törölni kell; c) A törvényes adatminőség: E követelmény szerint az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie, az adatoknak pontosaknak, teljeseknek, és ha szükséges, időszerűeknek kell lenniük, tárolásuk módjának pedig alkalmasnak kell lennie arra, hogy az érintettet csak a tárolás céljához szükséges ideig lehessen azonosítani. Az adatminőség csak akkor törvényes, ha ez az adatkezelés valamennyi szakaszában töretlenül érvényesül. Az Nbtv ának (2) bekezdése alapján az IH köteles rendszeresen ellenőrizni az általa kezelt személyes adatok helyességét. A valóságnak meg nem felelő adatokat helyesbítenie kell, az adatkezelés során a tényeken alapuló adatokat meg kell különböztetni a következtetésen, véleményen vagy becslésen alapuló adatoktól. d) Az adatok útjának nyomon követhetősége: Több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír a felvett és kezelt adatok útjának folyamatos nyomon követhetősége. Azon túl, hogy a hiányos dokumentálás meghiúsíthatja az adatokhoz fűződő jogok gyakorlásának, érvényesítésének lehetőségét, szakmai megfontolások (az információk ellenőrizhetősége, hatékonyság), valamint a rendeltetésszerű működés követelményei (az eljáró munkatársak felelősségének megállapíthatósága) egyaránt indokolják az alapelv érvényre juttatását. Az Nbtv a ezzel összefüggésben kötelezettséget állapít meg az adattovábbítási nyilvántartással, 49. -ának (1) bekezdése pedig az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés, közlés, megváltoztatás, törlés és megsemmisülés megelőzésével, illetőleg az illetéktelen hozzáférést megakadályozó védelemmel (adatbiztonság) kapcsolatban. II/3. A hírszerzés által folytatott titkos információgyűjtés A titkos információgyűjtés a hírszerző szolgálat által végzett adatfelvétel kitüntetett módja. A titkos információgyűjtés törvényben erre felhatalmazott szervnek - jelen esetben a hírszerzésnek - az a tevékenysége, amely során feladatainak ellátása érdekében a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatok 185

186 186 védelméhez, valamint a birtokvédelemhez fűződő jogok korlátozására alkalmas az érintett tudta nélkül alkalmazott eszközökkel és módszerekkel titkosan személyes, köztük különleges és más adatokat vesz fel. Tehát - jogi értelemben - elsődlegesen nem "titkos információk gyűjtéséről", hanem titokban (az érintett tudta nélkül) folytatott információgyűjtésről van szó, bár az kétségtelen, hogy a tevékenység végső célját tekintve titkos, bizalmas értesülések megszerzésére irányul. Az IH információszerzésre és érdekérvényesítésre irányuló műveleti tevékenysége a titkos információgyűjtés különféle eszközeinek és módszereinek egymásra tekintettel történő, komplex, tervszerű alkalmazásán alapuló intézkedéssorozatok (akciók) keretében zajlik. Titkos információgyűjtésre vonatkozó felhatalmazás nélkül ezért nem beszélhetünk hírszerző szolgálatról, az a hírszerzés fogalmi eleme. Az Nbtv. abból indul ki, hogy titkos információgyűjtés kizárólag kifejezett, egyedi engedély alapján folytatható. Ezt alapul véve határozza meg a titkos információgyűjtés feltételeit és eszközrendszerét, és a magánszférába történő beavatkozás súlyától, intenzításától, az alkalmazott módszer jellegétől függően a titkos információgyűjtő eszközök és módszerek két kategóriáját különbözteti meg (külső engedélyhez nem kötött, illetve külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés). a) Külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés A külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtő eszközök és módszerek kategóriájának megalkotása során a törvényhozó abból indult ki, hogy ezek kisebb súlyú, vagy legalábbis nem tömeges beavatkozást eredményeznek az érintettek magánszférájába, ezért elégséges garanciát jelent az, ha konkrét alkalmazásukra a hírszerző szolgálat belső szabályzatában meghatározott vezető ad engedélyt. Az engedélynek mindazonáltal kifejezettnek és írásosan dokumentáltnak kell lennie. Az e kategóriába tartozó eszközöket és módszereket az Nbtv a határozza meg. Eszerint a külső engedélyhez nem kötött információgyűjtés keretében az IH (a többi nemzetbiztonsági szolgálathoz hasonlóan): - felvilágosítást kérhet; - a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthet; - titkos kapcsolatot létesíthet magánszeméllyel (v. ö..ii/1.a) pont); - az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhat létre és alkalmazhat; -sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhat; - a saját személyi állománya és a vele együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt készíthet és használhat fel; - fedőintézményt hozhat létre és tarthat fenn; - a feladatai által érintett személyt, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhet, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti; - az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötötteken kívül (ld. alább) 186

187 187 beszélgetést lehallgathat, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti; - hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információkat gyűjthet (pl. telefon-kísérőadatok). b) Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek közös jellemzője, hogy alkalmazásuk minden esetben alapvető jogot korlátoz és intenzív beavatkozást jelent a magánszférába. A törvényhozó ezért az IH általi alkalmazásuk engedélyezését az igazságügyért felelős miniszter kizárólagos hatáskörébe utalta. (Az IH főigazgatója csak halasztást nem tűrő, kivételes esetben, és csak korlátozott időre, az igazságügyért felelős miniszter döntéséig engedélyezheti az alkalmazást.). Az Nbtv ai a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek felsorolása mellett meghatározzák az alkalmazás engedélyezése iránti kérelem (előterjesztés) alapvető tartalmi követelményeit, valamint az eljárás legfontosabb szabályait is. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközei és módszerei a következők: - lakás titokban történő átkutatása, az így észleltek rögzítése technikai eszközökkel; - a lakásban történtek megfigyelése és rögzítése technikai eszközökkel (lakás alatt mindkét esetben a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívüli minden egyéb helyiséget vagy területet érteni kell); - postai küldemény, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldemény felbontása, ellenőrzése és azok tartalmának rögzítése technikai eszközzel; - elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció (vagyis közlemények, beszélgetések, sms-ek) tartalmának megismerése, az észleltek rögzítése technikai eszközzel; - számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatok megismerése és azok tartalmának technikai eszközzel történő rögzítése és felhasználása. A titkos információgyűjtés Magyarország területén történő alkalmazása során az IH jelentős mértékben támaszkodik a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat által az Nbtv. alapján nyújtott szolgáltatásokra. III. Az IH irányítása és vezetése Az irányítás és a vezetés egyaránt valamely szervezet eredményes működtetésére irányul. Az alapvető jogi-igazgatási különbség az, hogy az irányító a szervezeten kívül (fölötte) áll, a vezető viszont a szervezet csúcsán, de azon belül, annak részeként helyezkedik el. Az irányító az irányított szervre alapvető befolyást gyakorol. Az irányítás közjogi jogosítványok alapján folyik, az irányítást az irányító szerv csakis jogszabályban meghatározott hatáskörének keretében gyakorolhatja. Az irányítás és vezetés elhatárolása tehát az irányított szervezethez való viszonyon, és az irányítás, illetve vezetői aktusok különböző jogi minőségén alapul. 187

188 188 III.1. Az IH irányítása: Az Nbtv a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a Kormány az IH-t a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter útján irányítja. Ugyanezen (2) bekezdése alapján azonban a Kormány az IH-t erre vonatkozó eredeti jogalkotó hatáskörben kiadott kormányrendeleti kijelölése esetén a miniszterelnök útján is irányíthatja, továbbá rendelkezik arról, hogy ha a Kormány az IH-t a miniszterelnök útján irányítja, az Nbtv.-ben miniszter alatt az IH vonatkozásában a miniszterelnököt is érteni kell. Az idézett (3) bekezdése szerint, ha a Kormány az IH-t a miniszterelnök útján irányítja, az irányítással összefüggő egyes hatásköröket a miniszterelnök a Miniszterelnökség szervezeti és működési szabályzatában a Miniszterelnökséget vezető államtitkárra átruházhatja. A fentieknek megfelelően az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 1. -ának (2)-(4) bekezdése a következők szerint rendelkezik: "(2) A miniszterelnök a Kormány polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős tagja. (3) A miniszterelnök külön jogszabályban foglaltak szerint irányítja az Információs Hivatalt. (4) A miniszterelnök az Információs Hivatal és a polgári hírszerzési tevékenység irányításával összefüggő feladatait a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény 10. (3) bekezdésében meghatározottak szerint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján látja el." A fentiekből következik tehát, hogy a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter feladat- és hatásköre a miniszterelnököt illeti meg, aki azokat a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján látja el. (E jogköröket a továbbiakban "irányítói jogköröknek", gyakorlójukat pedig -- az Nbtv. terminológiáját követve - "miniszternek" nevezzük, annak ellenére, hogy az IH-ténylegesen nem miniszter, hanem a miniszterelnök irányítja, aki e feladatait a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján látja el.) Az irányítás konkrét tartalmát az Nbtv a határozza meg. Az ott található felsorolás alapján az irányítói jogkörök hat csoportja különböztethető meg: 1. Normatív szabályozási jogköröket gyakorol a miniszter azzal, hogy - rendeletek és normatív utasítások által szabályozza az IH tevékenységét és működését; - előkészíti az IH működésével, feladataival és hatásköreivel kapcsolatos jogszabályok, valamint egyéb kormányzati döntések tervezeteit, illetőleg részt vesz azok előkészítésében; - a főigazgató előterjesztésére jóváhagyja az IH szervezeti és működési szabályzatát és az állománytáblát; 188

189 189 - a főigazgató előterjesztésére jóváhagyja a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait. 2.Feladatmeghatározási jogköre alapján a miniszter - félévente írásban meghatározza a főigazgató számára az IH időszerű feladatait; írásban ad utasítást a Kormány tagjaitól érkezett információs igények teljesítésére; - törvényen, kormányrendeleten, vagy egyéb kormányzati döntésen alapuló feladatok végrehajtására az IH részére feladatot határoz meg, illetve utasítást ad. 3. Politikai szintű koordinációt igénylő jogkörei gyakorlása során a miniszter - az IH tekintetében irányítja az állami szervektől származó, az ország nemzetbiztonságára vonatkozó információk elemzését, értékelését, valamint az e tárgyú kormányzati döntéselőkészítést támogató munkát; - biztosítja a Magyarország érdekeinek érvényesítésével és védelmével kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatok végrehajtását; - kapcsolatot tart fenn az IH nemzetközi együttműködésének elősegítése érdekében; - a főigazgató előterjesztésére jóváhagyja az IH nemzetközi kapcsolataira vonatkozó javaslatokat. 4. A költségvetési gazdálkodással kapcsolatos jogkörében a miniszter - javaslatot tesz az IH költségvetésére; - az IH költségvetési gazdálkodása tekintetében gyakorolja a fejezetért felelős szerv vezetőjének, valamint a költségvetési szerv felügyeletéért felelős szerv vezetőjének jogszabályokban meghatározott tervezési, előirányzat-módosítási, beszámolási, információszolgáltatási, pénzügyi, valamint ellenőrzési kötelezettségeit és jogait; - az IH gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez. 5. Személyügyi jogkörében a miniszter - a kinevezés és felmentés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a főigazgató felett, kinevezi és felmenti helyetteseit, felettük gyakorolja a munkáltatói jogokat; - javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a tábornoki kinevezésekre; - a főigazgató javaslatára kinevezi az ezredeseket; - jóváhagyja a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba javasolt személyek kinevezését és az ilyen beosztásban lévő személyek felmentését; - intézkedik a főigazgatót és helyetteseit érintő belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzések elvégzéséről. 6. A törvényes működéssel összefüggő egyéb irányítói jogkörében a miniszter - ellenőrzi az IH törvényes és rendeltetésszerű működését, feladatai végrehajtását; 189

190 190 - kivizsgálja az IH tevékenységével kapcsolatos panaszokat, a vizsgálat eredményéről és a megtett intézkedésekről 30 napon belül tájékoztatja a panaszost, mely határidő egy esetben 30 nappal meghosszabbítható; - gyakorolja a törvényben, kormányrendeletben vagy kormányhatározatban számára biztosított külön jogokat. Az irányítási jogkörnek az Nbtv.-ben meghatározott két fontos korlátja, hogy a miniszter irányító jogkörében adott utasításával a főigazgató hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatásköre gyakorlását nem akadályozhatja, és az IH részére egyedi utasítást csak a főigazgató útján adhat. Ez azonban már a vezetés témakörét érinti. III. 2. Az IH vezetése Az Nbtv ainak rendelkezése szerint az IH élén a főigazgató áll, akit a miniszterelnök nevez ki, és ment fel. A főigazgató - az Nbtv., a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök által meghatározott keretek között - önálló felelősséggel vezeti az IH-t, felelős az IH törvényes, rendeltetésszerű és szakszerű működéséért, feladatai végrehajtásáért. Az Nbtv ának (3) bekezdésében felsorolt vezetői jogkörök gyakorlása ennek érvényre juttatását szolgálja. A főigazgató vezetői jogkörei az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. Normatív szabályozási jogköröket gyakorol a főigazgató azzal, hogy - gondoskodik a szervezeti és működési szabályzat, valamint egyéb belső rendelkezések (pl. normatív utasítások) elkészítéséről, azok összhangjának megteremtéséről és érvényesítéséről; - meghatározza az adatkezelés belső eljárási szabályait; - (a miniszter jóváhagyásával) meghatározza a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait. 2. Feladatmeghatározási jogköre alapján a főigazgató az IH részére egyedi utasítást ad ki. 3. A költségvetési gazdálkodással kapcsolatos jogkörében a főigazgató felelős az IH önálló költségvetési gazdálkodásáért, a könyvvezetési és beszámolási kötelezettség teljesítéséért. 4. Személyügyi jogkörében a főigazgató - az IH személyi állománya tekintetében jogszabályban meghatározott kivételekkel gyakorolja a munkáltatói jogokat; - javaslatot tesz a miniszternek a főigazgató-helyettes kinevezésére és felmentésére, illetve a tábornoki és ezredesi kinevezésekre; - jóváhagyásra felterjeszti a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztásokba történő kinevezést és felmentést. A főigazgató az IH tevékenységéről szükség szerint (de évente legalább egyszer) - a miniszter útján - köteles jelentést tenni a Kormánynak. 190

191 191 IV. A hírszerzés jogállami működtetésének sajátos szabályozási és intézményi feltételei V./1. A normatív szabályozás - az Alaptörvény, az Nbtv., a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök Az Alaptörvény 46. cikke szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok - köztük az IH - szervezetére, működésére vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokat sarkalatos törvényben kell megállapítani. Az Nbtv. ennek megfelelően meghatározza a nemzetbiztonsági szervezetrendszer egészére (az egyes szolgálatok elnevezésére, feladat- és hatáskörére, irányítására, személyi állományukra, működésük garanciáira stb.) vonatkozó alapvető jelentőségű rendelkezéseket. A magyar jogtörténet első nemzetbiztonsági törvénye - figyelemmel garanciáira, részletességére és áttekinthetőségére - nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A törvény egyes részletkérdések rendezésére módot nyit alacsonyabb szintű jogszabályok (kormány- és miniszteri rendeletek) megalkotására is. A hírszerzés létének, működésének és tevékenységének részleteit emellett - ugyancsak az Nbtv. alapján - számos, a nyilvánosság számára nem hozzáférhető közjogi szervezetszabályozó eszköz (kormányhatározat, miniszteri, főigazgatói utasítás) határozza meg (határolja körül) Természetesen ezek nem lehetnek ellentétesek a magasabb szintű jogforrások rendelkezéseivel. A hírszerzés működésének törvényességét a részletes normatív szabályozásban rögzített, speciális kontrollrendszer szavatolja. Ennek legfontosabb elemei: - a irányító miniszter (a fentiekben már részletezett) jogkörei; - a titkos információgyűjtés tekintetében az igazságügyért felelős miniszter részére biztosított (a fentiekben már említett) engedélyezési jogkör, valamint - a parlamenti ellenőrzés eszközrendszere. V/2. A parlamenti ellenőrzés eszközrendszere Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) által végzett parlamenti ellenőrzés az IH törvényes és rendeltetésszerű működésének alapvető garanciális eleme. Különös jelentőségét az adja, hogy az IH-ra (és általában a nemzetbiztonsági szolgálatokra) - az alaptevékenység jellegzetességeiből adódóan - a közigazgatás egyéb szerveire általánosan vonatkozó külső ellenőrzési, felügyeleti jogok és jogi lehetőségek nem, avagy csak igen korlátozottan alkalmazhatók. Erre tekintettel az Nbtv ai speciális ellenőrzési jogosítványokkal ruházzák fel a Bizottságot. Ezek alapvetően két csoportba sorolhatók: Tájékoztatásra vonatkozó jogosítványokra, illetve a jogszerű és rendeltetésszerű működés szavatolását szolgáló intézkedési jogosítványokra. a) Tájékoztatásra vonatkozó jogosítványok: - A Bizottság folyamatosan tájékoztatást kérhet az irányító minisztertől és a főigazgatótól, amely kiterjedhet mind az ország nemzetbiztonsági helyzetére, mind pedig az IH működésére és tevékenységére, továbbá az igazságügyért felelős minisztertől, az irányító minisztertől és a főigazgatótól a külső engedélyhez kötött titkos 191

192 192 információgyűjtések engedélyezési eljárásairól; - Az irányító miniszter - legalább évente kétszer - hivatalból is köteles az IH általános tevékenységéről a Bizottság számára tájékoztatást adni; - A Bizottság hivatalból megkapja az IH által készített a nemzetbiztonság szempontjából fontos általános értékelő, valamint a Kormány számára készített jelentéseket, és jogosult az IH nem egyedi ügyekkel kapcsolatos tájékoztató jelentéseibe is betekinteni; - A Kormány - az irányító miniszter útján - hivatalból köteles tájékoztatni a Bizottságok az IH-val kapcsolatos határozatairól. b) Intézkedési jogosítványok: - A Bizottság kivizsgálhatja a hírszerzés jogellenes tevékenységére utaló panaszokat, ha a panaszos az irányító miniszter által lefolytatott vizsgálat eredményét nem fogadja el, és a panasz súlya a bizottsági tagok legalább egyharmadának szavazata szerint a vizsgálatot indokolttá teszi; - Ha a Bizottság az IH jogszabályellenes vagy nem rendeltetésszerű tevékenységét észleli, vizsgálat lefolytatására kérheti fel az irányító minisztert, vagy felhívhatja őt a szükséges intézkedés megtételére, s kezdeményezheti a felelősség megvizsgálását. Az irányító miniszter e vizsgálat eredményéről tájékoztatni köteles a Bizottságot. - Az előző két bekezdésben meghatározott esetben a Bizottság maga is lefolytathat ténymegállapító vizsgálatot. - A Bizottság véleményezi az IH költségvetésének részletes tervezetét, illetve az éves költségvetési törvény végrehajtásáról szóló részletes beszámoló tervezetét, a törvényjavaslatok tárgyalása során az elfogadásra vonatkozóan javaslatot tesz az Országgyűlésnek. - A főigazgatói tisztségre jelölt személyeket kinevezésük előtt a Bizottság meghallgatja, s alkalmasságukról is állást foglal. 192

193 193 Dr. Bagi József A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Ebben a fejezetben bemutatásra kerül a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) feladatai, tevékenysége és szervezete. A KNBSZ, a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) összevonásával jött létre. A két katonai előd szervezet szolgálat a rendszerváltást követően az évi X. átmeneti törvény elfogadását követően került megalapításra. Ha visszatekintünk Magyarország történelmében, akkor megállapíthatjuk az Önálló nemzeti katonai hírszerzés és elhárítás a Habsburg Monarchia felbomlása óta létezik. Az Önálló magyar katonai hírszerzést és elhárítást folytató szervezetek 1918-tól óta végzik munkájukat. Azóta a szervezetek számos strukturális változáson mentek keresztül. A felderítés a két világháború között a vezérkar VKF-2 osztályaként működött. Szervezetének kialakításakor a monarchia hadseregének hasonló rendeltetésű szervének felépítését és szabályait vették alapul. A rendszerváltást megelőzően a MNVK 2. Csoportfőnöksége volt felelős a katonai hírszerzésért, a BM 3. Csoportfőnöksége az elhárításért. Magyarországon 1990-ig nem volt olyan hatályos törvény, amely megfelelő hátteret, illetve keretet biztosított volna a biztonsági szolgálatok tevékenységéhez évi X. átmeneti törvény elfogadását követően struktúra váltotta fel. Az évi X. átmeneti törvény elfogadását követően, a Honvéd Vezérkar alárendeltségében megalakult a HVK Katonai Felderítő Hivatal a Távközlési Kutató és Ellenőrző Intézet, valamint a Katonai Biztonsági Hivatal decemberében a Parlament elfogadta a Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szóló törvényt, amely rendezte a szolgálatok jogállását és feladatait. A törvény alapján megalakult az Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatala, és az MK Katonai Biztonsági Hivatala. A KNBSZ megalakulása A KNBSZ létrehozása gyakorlatilag két ütemben valósult meg: Első ütemben, november 15-i, illetve december 01-jei hatállyal, a szolgálatok összevonásának előkészítése érdekében végrehajtásra került a Magyar Köztársaság Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatainak (Katonai Biztonsági Hivatal/Katonai Felderítő Hivatal) szervezeti és létszám-racionalizálása. Második ütemben, január 01-vel, az integrált szervezet vezetési szintjeinek, a vezető beosztások számának optimalizálásával és a feladatköri párhuzamosságok megszüntetésével a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok összevonásának eredményeként a katonai felderítő és elhárító tevékenység egységes ellátását, vezetését és koordinációját biztosító, a szakterületeken a leghatékonyabb feladatellátást, valamint a költségvetési források takarékosabb felhasználását biztosító egységes szervezet került kialakításra. 193

194 194 A KNBSZ rendeltetése A Katonai nemzetbiztonsági Szolgálat a kormány irányítása alatt álló, az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szerv. A KNBSZ a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvényben meghatározott hírszerző, elhárító, védelmi és ellenőrzési feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével működési területén elősegíti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködik az ország függetlenségének és törvényes rendjének védelmében. KNBSZ tevékenységének fő erőkifejtését a biztonságpolitika katonai elemeire, a katonapolitikára, a hadiiparra és a katonai információkra összpontosítja. Értékeli hazánk mindenkori biztonsági helyzetét, előre jelzi az ország elleni katonai fenyegetést, elemzi a Magyarország közvetlen környezetében elhelyezkedő katonai erőket, felfedi szándékaikat. Kiemelt figyelmet fordít a térségünkben formálódó válságok előrejelzésére, illetve a már kialakult válságkörzetek eseményeire. A hazai nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködve részt vesz az ország biztonságát veszélyeztető egyéb tényezők terrorizmus, illegális fegyverkereskedelem, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák jogellenes forgalma felderítésében. Továbbá ellátja a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség objektumainak, állományának biztonsági védelmét. A KNBSZ működésének lényeges szabályait az Nbtv. tartalmazza. Éves tevékenységét alapvetően a törvény szerinti miniszteri feladatszabás, illetve utasítás határozza meg, amelyek alapján évenként elkészíti az információszerző és biztonságvédelmi feladattervét. A törvényben, valamint a fenti dokumentumokban meghatározott fő feladatok végrehajtására a főigazgató intézkedésekben határozza meg a feladatteljesítés szakmai feltételeit, módszereit, erőit, eszközeit. A már elfogadott éves tervektől eltérően, akár a kialakult külföldi és belföldi helyzetnek megfelelően, akár a NATO, az EU vagy a honvéd vezérkarfőnök irányából érkező hírigények kielégítése céljából újabb feladatok meghatározására is sor kerülhet. A KNBSZ feladatrendszere A KNBSZ tevékenységét, a évi CXXV. számú nemzetbiztonsági törvénynek megfelelően az alábbi pontokban lehet összefoglalni: felfedi a Magyarország ellen irányuló, támadó szándékra utaló törekvéseket; felderíti és elhárítja a külföldi titkosszolgálatoknak Magyarország szuverenitását, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető törekvéseit és tevékenységét; (az IH hatáskörét nem érintve az országhatáron kívül, illetve az országhatáron belül) 194

195 195 megszerzi, elemzi és továbbítja a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű, a biztonságpolitika katonai elemét érintő katonapolitikai, hadiipari és katonai információkat; felderíti és elhárítja Magyarország törvényes rendjének jogellenes eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvéseket; információkat gyűjt az MH műveleti területen lévő alakulatait és azok állományát veszélyeztető törekvésekről és tevékenységekről, részt vesz az MH műveleti területen alkalmazott erőinek nemzetbiztonsági védelmében, felkészítésében és támogatásában; biztosítja a HVK hadászati-hadműveleti tervező munkájához szükséges információkat; Lényeges annak a hangsúlyozása, hogy a KNBSZ ugyan nem tartozik a Magyar Honvédség szervezeti struktúrájába, de a Nbtv. 13. (2) értelmében a vezérkar főnök a honvédelmi törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges információ átadását alá- és fölérendeltség hiányában is közvetlenül igényelheti a KNBSZ főigazgatójától, aki azt haladéktalanul köteles teljesíteni. A szakmai kapcsolattartás és információszolgáltatás rendjét a honvédelmi miniszter állapítja meg. információkat gyűjt a honvédelmi érdeket veszélyeztető kiber-tevékenységről és szervezetekről, biztosítja a HM és a HVK információvédelmi tervező munkájához szükséges információkat; információkat gyűjt a terrorszervezetekről, felderíti és elhárítja a HM és az MH szervezeteinél a külföldi hatalmak, személyek vagy szervezetek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit; információkat gyűjt a jogellenes fegyverkereskedelemről, a HM és az MH biztonságát veszélyeztető szervezett bűnözésről, kiemelten a jogellenes kábítószerés fegyverkereskedelemről; közreműködik a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák, valamint a haditechnikai eszközök és szolgáltatások jogellenes forgalmának felderítésében, megelőzésében, megakadályozásában és legális forgalmának ellenőrzésében; ellátja az illetékességi körébe tartozó katonai szervezetek és létesítmények, valamint a kormányzati és katonai vezetési objektumok biztonsági védelmét; működési területén a nyomozás elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények, az emberiség elleni bűncselekmények, a külföldre szökés, a zendülés és a harckészültség veszélyeztetése bűncselekmények felderítését; működési területén felderíti a terrorcselekményt; információkat szerez a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak, a visszaélés szigorúan titkos és titkos minősítésű adattal, a 195

196 196 közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése, a légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése, a közösség elleni izgatás, a rémhírterjesztés, a közveszéllyel fenyegetés, a haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés bűncselekményekre vonatkozóan, felderíti továbbá mindazon bűncselekményeket, amelyek veszélyeztetik a HM és az MH törvényes feladatainak végrehajtását; ellátja a HM és az MH szervezeteiben folytatott hadiipari kutatással, fejlesztéssel, gyártással és kereskedelemmel összefüggő nemzetbiztonsági feladatokat; elvégzi a hatáskörébe tartozó gazdálkodó szervezetek cégellenőrzését; elvégzi a minősített adatot, az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló kormányrendelet szerinti előzetes minősítést, a beszerzési eljáráshoz kötődő minősítést és kiegészítő ellenőrzést; ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági védelmének, illetve ellenőrzésének feladatait; ellátja a belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatokat, továbbá a kifogástalan életvitel ellenőrzését. Ezen túlmenően, a törvényi felhatalmazás alapján, a KNBSZ: végzi a feladatai teljesítéséhez szükséges technikai rendszerek, eszközök beszerzését, kutatását, fejlesztését és az eszközök alkalmazásával kapcsolatos szakmai felkészítést, mindezek érdekében együttműködik a nemzetbiztonsági társszolgálatokkal és más szervekkel; ellátja a rendkívüli állapottal és a szükségállapottal összefüggő, külön törvényben meghatározott feladatait; ellátja a nemzetbiztonsági törvény keretei között a kormány, illetve a honvédelmi miniszter által meghatározott feladatokat; ellátja a belső biztonsági és bűnmegelőzési célú ellenőrzési feladatokat; gondoskodik a hivatásos állományú munkatársak és a közalkalmazottak szakirányú képzéséről. A nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzése Az integrációt követően nincs változás a demokratikus kontroll tekintetében: az új Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat parlamenti ellenőrzését és törvényességi felügyeletét a katonai nemzetbiztonsági szolgálat sajátosságaként továbbra is két országgyűlési bizottság az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága, illetve a Honvédelmi és rendészeti bizottsága látja el. 196

197 197 A nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása 1. ábra A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot a Kormány a honvédelemért felelős miniszter útján irányítja. A honvédelmi miniszter írásban határozza meg a KNBSZ aktuális feladatait, illetve írásban ad utasítást a kormány tagjaitól érkezett információs igények telje_sítésére. A főigazgató a KNBSZ tevékenységéről szükség szerint, de évente legalább egyszer a honvédelmi miniszter útján tesz jelentést a Kormánynak. A szolgálatok élén főigazgatók állnak, akiket az illetékes miniszter előterjesztésére a miniszterelnök nevez ki, és ment fel. A törvény keretei között, az előírások betartásával a főigazgató önállóan és egy személyben felelős a szolgálat tevékenységéért. Az irányítást gyakorló miniszter a főigazgató hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el, hatásköre gyakorlását nem korlátozhatja. Ugyanakkor egyes titkosszolgálati eszközök, módszerek alkalmazásához az igazságügyért felelős miniszter engedélye szükséges. A KNBSZ szervezeti felépítése A KNBSZ személyi állománya hivatásos katonákból és közalkalmazottakból áll. Hivatásos állományú tagjai a Magyar Honvédség állományába tartoznak. Szolgálati viszonyukra a hivatásos katonák szolgálati viszonyára vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. 2. ábra 197

198 198 áll. Funkcionálisan a KNBSZ vezető, műveleti- és művelettámogató szervezeti elemekből A KNBSZ élén a főigazgató áll, akinek munkáját a főigazgató általános helyettes és a főigazgató-helyettes segíti. A főigazgatót a honvédelmi miniszter előterjesztésére a miniszterelnök, a főigazgató-helyetteseket a honvédelmi miniszter nevezi ki, illetve menti fel. A szakmai tevékenységet és annak sokoldalú biztosítását igazgatóságok és főosztályok végzik. A főigazgató munkáját a közvetlen alárendeltségébe tartozó A3 Főosztály támogatja. A főigazgató jogállása A főigazgató egyszemélyi felelős vezetőként a jogszabályokban és a közjogi szervezetszabályozó eszközökben számára biztosított vezetési jogosultság keretei között irányítja és ellenőrzi a KNBSZ tevékenységét. Felelős a KNBSZ tevékenységével kapcsolatos elvek kialakításáért és az ezekkel összefüggő célkitűzések meghatározásáért, továbbá a KNBSZ törvényes, illetve rendeltetés- és szakszerű működéséért, a nemzetbiztonsági és ilyennek közvetlenül nem minősülő feladatok végrehajtásáért. A főigazgató jogkörét a vonatkozó jogszabályok előírásainak, illetve az irányító az Nbtv.-ben rögzített korlátok között kiadott rendelkezéseinek megfelelően, az SZMSZ-ben rögzítettek szerint, szervezetszerű helyetteseivel megosztva gyakorolja, a jogkörébe tartozó feladatokat a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában átruházhatja. A főigazgató általános helyettes jogállása A főigazgató közvetlen alárendeltje, a vezetői értekezlet állandó tagja. A főigazgatót távollétében teljes jogkörrel és felelősséggel helyettesíti, kivéve azokat a jogosultságokat, amelyeket jogszabály, vagy külön rendelkezés a főigazgató kizárólagos hatáskörébe utal. A főigazgató általános helyettes a főigazgató kivételével szolgálati elöljárója a KNBSZ teljes személyi állományának. A főigazgató által meghatározott jogkörben a szakirányítása alá tartozó szervezeti egységek szakmai feladatai biztosításának érdekében intézkedést és parancsot adhat ki. A főigazgató-helyettes jogállása A főigazgató közvetlen alárendeltje, a vezetői értekezlet állandó tagja. A főigazgató és a főigazgató általános helyettese együttes távolléte esetén a 46. pontban foglaltaknak megfelelően helyettesíti a főigazgatót. A főigazgató-helyettes a főigazgató és a főigazgató általános helyettes kivételével szolgálati elöljárója a KNBSZ teljes személyi állományának. A főigazgató által meghatározott jogkörben, a szakirányítása alá tartozó szervezeti egységek szakmai feladatai biztosításának érdekében intézkedést és parancsot adhat ki. AZ államháztartási belső ellenőrzési szakterület Az alosztály szervezetileg és funkcionálisan is független a többi szervezeti egységtől, az alosztályvezető irányítása alatt működik, aki a vonatkozó jogszabályok alapján ellátja a KNBSZ, mint költségvetési szerv, államháztartási belső ellenőrzési vezetői feladatait. 198

199 199 Az alosztály tevékenységét az államháztartásról szóló törvény és a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló Kormányrendelet előírásai szerint összhangban a HM fejezet államháztartási belső ellenőrzésére vonatkozó szabályzókkal összhangban végzi. Az alosztály feladata az államháztartási belső kontrollrendszer keretében az államháztartási pénzeszközökkel, erőforrással, vagyonnal történő gazdálkodás ellenőrzése, a jogszabályoknak és belső szabályzóknak való megfelelés vizsgálata. Az államháztartási belső ellenőrzés feladatainak ellátása érdekében elemzéseket készít, információkat gyűjt és értékel, ajánlásokat tesz és tanácsokat ad a KNBSZ főigazgatója számára a vizsgált folyamatokra vonatkozóan. Biztonsági, jogi és felügyeleti szakterület Ellátja az Nbtv.-ben és a vonatkozó jogi normákban meghatározott személyek nemzetbiztonsági védelmét, illetve ellenőrzését. Végzi a KNBSZ személyi állományának nemzetbiztonsági, továbbá belső biztonsági, bűnmegelőzési célú, valamint a kifogástalan életvitel ellenőrzését. Végzi a KNBSZ objektumai őrzés-védelmének tervezését, szervezését és a végrehajtás ellenőrzését. Ellátja a KNBSZ jogi és igazgatási tevékenységét, valamint jogi képviseletét, támogatja a vezetői állomány szabályalkotó és jogalkalmazó tevékenységét. Ellátja a munka-, tűz- és környezetvédelmi feladatokat. Végrehajtja a KNBSZ állományát érintő szakmai és nemzetbiztonsági ellenőrzéseket. Biztosítja a KNBSZ ügyviteli, valamint minősített adatkezelési rendjét, felügyeletét. Működteti a Biztonsági Felügyeletet. A Biztonsági Felügyeleti Osztály vezetője egyben a KNBSZ biztonsági vezetője, aki a vonatkozó jogi normák előírásai alapján, a főigazgató átruházott jogkörében eljárva, a teljes állományra kiterjedő utasítási joggal gyakorolja a főigazgató minősített adat védelmére vonatkozó jogosítványait. Tervezési és koordinációs szakterület Végrehajtja a KNBSZ szintű tervező, szervező és kidolgozói feladatokat, valamint a KNBSZ általános rendjével és a vezetői tevékenységgel kapcsolatos szabályozó, döntéselőkészítő és értékelő-jelentő tevékenységet. Kidolgozza a különleges jogrend bevezetése és végrehajtása során alkalmazandó KNBSZ szintű dokumentumrendszert. Koordinálja a KNBSZ nemzetközi együttműködésével kapcsolatos feladatokat, illetve a hazai nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a HM, HVK, MH szervezeteivel és más állami szervekkel történő együttműködését. Gazdálkodási szakterület A szakterület a KNBSZ gazdasági, pénzügyi szervezete. Végzi a KNBSZ szervezeti elemeinek, a külföldön működő képviseleteknek, az Nbtv. hatálya alá tartozó speciális tevékenység logisztikai, költségvetési, pénzügyi és számviteli szakfeladatainak egységes elvek alapján történő hatékony és központosított végrehajtását. Végzi az egység szintű, különböző időintervallumú erőforrás és költségvetési tervek, valamint mérleg- és beszámoló jelentések elkészítését; az anyagi-technikai tervezés és ellátás (rendszerbe állítástól a kivonásig) biztosítását, a működőképességgel összefüggő fenntartási, üzemeltetési feladatok ellátását; a hatáskörök egyértelmű gyakorlása, a vagyon használata és 199

200 200 hasznosítása preventív ellenőrzési feltételeinek megteremtését, a vezetőhöz rendelt gazdasági vezetői funkció gyakorlását. Műszaki, infokommunikációs és kiber-védelmi szakterület Biztosítja a KNBSZ távközlési, informatikai, rádióelektronikai felderítő szaktechnikai, kiber-védelmi eszközeinek üzemeltetését, fejlesztését és annak koordinálását. Ellátja a műszaki- tudományos kutatással, fejlesztéssel, a kereskedelmi forgalomból nem beszerezhető szaktechnikai igények kielégítésével, rendszerbe állítással, javítással, technikai kiszolgálással kapcsolatos valamennyi szakmai tevékenység vezetését és irányítását. Humán szakterület A KNBSZ eredményes és hatékony működéséhez szükséges emberi erőforrások felkutatása, felkészítése, képzése és továbbképzése, a pályán tartásukat szolgáló feltételrendszer folyamatos biztosításának elősegítése, az érdekképviseleti és érdekvédelmi feladatok ellátásának segítése, a fizikai és egészségügyi követelményeknek való megfelelés feltételeinek biztosítása. A humánerőforrás gazdálkodáshoz kapcsolódó feladatok, valamint jogi normák végrehajtása, a KNBSZ tudományos tevékenységének koordinációja. Hírszerző szakterület A szakterület a KNBSZ emberi erőforrással folytatott hírszerzési és információszerzési feladatokat végrehajtó szerve. Feladatait alapvetően külföldön, illetve a szükséges mértékben belföldön hajtja végre. Végrehajtja a nemzetközi műveletekbe telepített magyar és szövetséges erők felderítő biztosítása hírszerző támogatásának tervezéséből és szervezéséből a KNBSZ-re háruló feladatokat, továbbá a kihelyezett felderítő erők tevékenységének szakmai irányítását, valamint a véderő-, katonai és légügyi attaséhivatalok katonadiplomáciai tevékenységének napi, operatív vezetését. Végzi a beérkezett adathordozók feldolgozásra történő előkészítését, az igazgatóság szakfeladatai ellátásához szükséges technikai eszközök fejlesztését és beszerzését, továbbá a hírszerző szaktechnikai eszközök alkalmazására vonatkozó felkészítést. Működteti a fedett műveleti tevékenység támogatására létrehozott fedőintézményeket. Az emberi erővel folytatott információszerző szervezetek a katonai attaséhivatalok bázisára épülő külkapcsolati információszerző állomásokra, a válságkezelő- és béketámogató műveletek keretei közt működő békeműveleti információszerző erőkre, illetve hazánk környezetére és Magyarországot közvetlenül fenyegető válságkörzetekre összpontosító ügynöki felderítő erőkre tagolódnak. A katonadiplomáciai területen külföldön működnek véderő-, katonai és légügyi attaséhivatalok, amelyek több országban is rendelkeznek akkreditációval. Ezekben az esetekben a katonadiplomáciai feladatokat részben átakkreditálással részben budapesti állomáshelyű, regionális katonai attasék alkalmazásával oldják meg. Az attaséhivatali rendszer átalakítása is folyamatos, a jelen kihívásainak történő megfelelés érdekében a kor követelményeihez próbálják igazítani, az anyagi erőforrások keretei között. Külkapcsolati információszerző erőket fedésben is működtet a szolgálat. A KNBSZ hírérzékenységének fenntartása érdekében hírszerző pontok kerülnek létrehozásra a transznacionális fenyegetések szempontjából kiemelt földrajzi térségekben. 200

201 201 A béketámogató műveletekben szolgálatot teljesítő magyar kontingensek felderítő biztosítása érdekében létrehozott Békemissziós Információszerző pontok mára már a KNBSZ adatszerző tevékenységének szerves részét képezik. A KNBSZ a békeműveleti információszerző erők vezetését önálló szervezeti elemmel hajtja végre. Létrehozásával javult az MH érintett szerveivel történő együttműködés színvonala, az MH missziós szerepvállalása felderítő biztosításához szükséges hírszerző támogatás hatékonysága. Az ügynöki hírszerző erők erőkifejtésüket a katonai és katonapolitikai információk megszerzésére, az illegális fegyverkereskedelem felderítésében való részvételre, a transznacionális fenyegetések, ezen belül a terrorizmus elleni fellépésre koncentrálják. Figyelemmel kísérik adott országok belpolitikai és biztonságpolitikai helyzetének alakulását. Információkat szereznek a térségünkben zajló haderőreformokról. Technikai felderítő szakterület A KNBSZ technikai adatszerző szerve, mely alapvetően a rádióelektronikai felderítés sajátos módszereivel és speciális eljárásaival folyamatosan végzi az adatszerzést és adatfeldolgozást, végrehajtja annak tervezését, szervezését, irányítását és ellenőrzését, továbbá megfogalmazza és kidolgozza a technikai felderítés közép- és hosszú távú fejlesztési elgondolását, illetve kutatja és bevezeti a technikai felderítés új módszereit. KNBSZ speciális technikai felderítő szervezete felderítést, információ- és adatszerzést folytat Magyarország és szövetségesei ellen jelentkező transznacionális, regionális és közvetlen szomszédsági szinten megjelenő fenyegetések, biztonsági kockázatok és szándékok időbeni előrejelzése, valamint felfedése érdekében. Ezen belül: A célországok fegyveres erői készenléti helyzetében, hadrafoghatóságában, csoportosításában, szervezetében, haditechnikájában, alkalmazási elveiben, tevékenységében bekövetkezett változások felderítése és jelentése; transznacionális fenyegetésekre, kiemelten a nemzetközi terrorizmus kérdéseire, illetve a távolabbi régiók vonatkozásában a közel- és közép-keleti régiók helyzetére, valamint az afrikai és közép-ázsiai válsággócokra, a Magyar Honvédség magas és alacsony intenzitású műveletekben részt vevő kontingenseinek SIGINT támogatása (honi és műveleti területről); a szövetségesi (NATO, EU) és a kétoldalú együttműködésből adódó feladatok teljesítése. Elemző és értékelő szakterület Végrehajtja a KNBSZ hírszerző szakágának keretén belül a külföldi eredetű és a külföldre vonatkozó információk gyűjtését, elemzését és értékelését, valamint differenciált hírszerző jelentő- és tájékoztató tevékenységet folytat, továbbá végzi a Magyarország, valamint a NATO és az EU, illetve azok tagállamai ellen irányuló katonai tevékenységek felfedését, elemzését, értékelését és jelentését. 201

202 202 Központi műveleti szakterület Végrehajtja a titkos információgyűjtés eszközeivel és módszereivel a külföldi hírszerző és speciális szolgálatok szervei, azok szervezetéhez tartozó személyek, valamint az extrémizmus- és a terrorelhárítás fogalomkörébe tartozó, továbbá a szervezett bűnözéshez köthető magatartásformák, bűncselekmények elleni felderítő, megelőző, akadályozó és megszakító munkát, illetve értékeli a keletkezett információkat, és javaslatot tesz a szükséges intézkedések megtételére. Végrehajtja a hatáskörébe tartozó személyek és gazdálkodó szervezetek nemzetbiztonsági- illetve cégellenőrzését, a technikai ellenőrzéseket, valamint a speciális beszerzésekkel összefüggő ellenőrzéseket. 1. Területi műveleti szakterület A hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő titkos információgyűjtő eszközök és módszerek alkalmazásával ellátja az illetékességi körébe tartozó HM, a HVK és az MH utalt szervezetei, intézményei, objektumai, illetve a honvédelmi szempontból fontos más szervezetek köztük gazdálkodó szervezetek, létesítmények, továbbá ezen szervezetek állományának nemzetbiztonsági szempontú védelmével összefüggésben a katonai elhárítási szakfeladatokat. 2. Területi műveleti szakterület Az Nbtv.-ben és az annak alapján kiadott más jogi rendelkezésekben engedélyezett titkos információgyűjtő eszközök és módszerek alkalmazásával a HM és az MH nemzetbiztonsági védelme érdekében folytatott tevékenysége keretében működési területén végrehajtja az illetékességi körébe tartozó - az MH Összhaderőnemi Parancsnokság és annak alárendeltségébe tartozó állandó és ideiglenes, valamint békeműveleti feladatokat végrehajtó katonai szervezetek, csapatok és objektumok, továbbá ezen szervezetek állományának nemzetbiztonsági szempontú védelmével összefüggésben a katonai elhárítási szakfeladatokat. Elemző és értékelő szakterület Az Nbtv.-ben, a hatályos jogszabályokban és a közjogi szervezetszabályozó eszközökben előírtaknak megfelelően a katonai elhárítási szakterületen végzi a nyílt forrásból származó információk gyűjtését, a nyílt és titkos információgyűjtés eszközeivel felderített információk értékelését, elemzését, a HM és az MH felső vezetése, a társ nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendvédelmi szervek tájékoztatásával, a szükséges vezetői döntések előkészítését. Irodalom: 202

203 203 Dr. Kovács Zoltán Az Alkotmányvédelmi Hivatal A Nemzetbiztonsági Hivatalból Alkotmányvédelmi Hivatal ( ) A Nemzetbiztonsági Hivatalt, mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egyik meghatározó szervezetét nem lehet egyetlen, a magyar titkosszolgálatok történetéből ismert intézmény (jog)utódjának tekinteni. Mivel 1945 előtt nem léteztek a modern értelemben vett polgári titkosszolgálatok, és az akkori biztonsági intézmények tevékenységét elsősorban katonai hírszerzés/kémelhárítás határozta meg, a Hivatalt nem lehet pusztán ezen intézmények utódszerveként kezelni, még akkor sem, ha egyes hagyományos feladatok, módszerek felismerhetők a Nemzetbiztonsági, majd Alkotmányvédelmi Hivatalban is. A második világháború utáni magyar állambiztonsági intézményrendszer történetét tekintve fontos hangsúlyozni, hogy a III/III. Csoportfőnökséget az évi X. törvény értelmében jogutód nélkül szüntették meg, a Nemzetbiztonsági Hivatal így sem de jure, sem de facto nem tekinthető a szervezet utódjának. (Mivel a médiában gyakran pontatlanul szerepel, ezért érdemes megemlíteni, hogy a csoportfőnökség iratai nem az Alkotmányvédelmi Hivatal, hanem egy külön erre a célra létrehozott testület, az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára őrzésében lelhetők fel) A III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnökség egykori feladatai közül az NBH profiltisztán a II. (kémelhárítási) Csoportfőnökség tevékenységét vitte tovább ben a teljes magyar társadalmat átható állambiztonsági (elsősorban és a gyakorlatban politikai megbízhatósági) kontrollja helyett, a nemzet számára meghatározó feladatok, célok védelme került előtérbe, amely a Hivatal fennállása során folyamatosan kiegészült a modern világ kihívásaival (informatikai biztonság, proliferáció, stb.). A korábbi, úgynevezett totális elhárítási tevékenységet a szakmai munkában a törvények - illetve ennek keretein belül a kormányzat - által meghatározott célokhoz kötött elhárító és megelőző tevékenység váltotta fel. A békés átmenetet előkészítő folyamat során már az 1980-as évek végén felmerült a Belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek átalakításának igénye, amely folyamatot az ún. Duna-gate ügy gyorsította fel. Ez a szókapcsolat arra az esetre utal, mikor máig tisztázatlan körülmények közöt a főcsoportfőnökség egyik tisztje ügyeletesi szolgálata alatt bevitte az akkori egyik legismertebb független dokumentumfilmes csoport, az ún. Pesti Fekete Doboz forgatócsoportját a szolgálat székházába, és eredeti iratokkal igazolta számukra, hogy a szervezet továbbra is tehát már a formálódó többpártrendszer keretei között ellenőrzés alatt tartja a politikai szervezeteket, és a megszerzett ismeretekről a korábbi rendnek megfelelően ad tájékoztatást, meglehetősen egyoldalú előnyöket biztosítva ezáltal a korábbi állampártnak. A magyar titkosszolgálatok egyik legnagyobb botrányaként elhíresült ügy közvetve jelentős szerepet játszott a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok mai szervezetrendszerének kialakításában. A belső elhárítási csoportfőnökséget megszüntető évi X. törvény módosította az évi 17. törvényerejű rendeletet is, elkülönítve az állam belső rendjével összefüggő feladatok ellátását a Belügyminisztériumtól és a rendőrségtől, és ezek ellátását a Minisztertanács elnökének felügyelete alá helyezett nemzetbiztonsági szolgálatokra bízta. A 203

204 204 kormányzati stabilitás biztosítása érdekében később az Országgyűlés az évi LI. törvénnyel a katonai szolgálatokat a honvédelmi miniszter, a polgári szolgálatokat pedig kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezte. Szintén az évi X. törvény hatalmazta fel a kormányt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait és működését külön nemzetbiztonsági törvény megalkotásáig rendeletben szabályozza. A Minisztertanács e felhatalmazásnak a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II. 14.) MT rendelettel tett eleget, melyben meghatározta a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúráját, az egyes szolgálatok feladatait. Mindezek alapján március 1-jével két polgári és két katonai szolgálat kezdte meg a működését: egyfelől a polgári hírszerzést végző Információs Hivatal (IH), illetve az alkotmányvédelemi, kémelhárítási, terror-elhárítási, valamint gazdaságbiztonsági (stb.) feladatokat végző Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), másfelől a feladatát már a nevében is hordozó a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és Katonai Biztonsági Hivatal (KBH). A szolgálatok feladatrendszerében a különbséget elsősorban az illetékesség jelentette. Nagyjából azonos elhárítási/felderítési területeken azaz közel azonos hatáskörrel dolgoztak és dolgoznak, azaz, míg az IH és a KFH elsősorban az országhatáron kívül, addig az NBH és a KBH elsősorban az országhatáron belül rendelkezett, illetve rendelkezik illetékességgel. Az intézkedés gyakorlatilag azt jelentette, hogy a kormány a BM III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnökség egykori csoportfőnökségeit azaz a III/I. (hírszerzés), III/II. (kémelhárítás), III/IV. (katonai elhárítás), valamit a honvéd vezérkar egykori 2. Csoportfőnökségét (katonai hírszerzés) önálló szolgálatok formájában szervezte újjá. A BM III/V. (operatív-technikai) Csoportfőnökséget a főcsoportfőnökség szintén operatív-technikai feladatokat ellátó más, önálló osztályaival együtt átmenetileg - betagolták a Nemzetbiztonsági Hivatal szervezetrendszerébe. A magyar titkosszolgálati intézményrendszer működtetésében és felépítésében jelentős változást hozott a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény (Nbtv.), amely a korábbi átmeneti szabályozást váltva megteremtette a szolgálatok működésének alkotmányos feltételrendszerét. A magyar nemzetbiztonsági közösség ötödik tagjaként a Nemzetbiztonsági Hivatalból kiváltak a titkos információgyűjtés technikai feladatait végrehajtó szervezeti egységek: létrejött a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ). Az 1996 márciusában hatályba lépett Nbtv. részletesen szabályozza az öt nemzetbiztonsági szolgálat kormányzati irányítását és ellenőrzését, valamint parlamenti kontrollját. A szolgálatok mint országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek a kormány irányítása alatt állnak. A három polgári nemzetbiztonsági szolgálat kormányzati irányítását és ellenőrzését 1990 és 1996 márciusa között a szolgálatokat felügyelő, majd azt követően (az Nbtv. rendelkezése szerint) a szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter látta el. Már az Nbtv. megalkotása során vita tárgyát képezte, hogy tekintettel az ország méreteire, adottságaira és a biztonsági környezetre szükség van-e öt nemzetbiztonsági szolgálatra Magyarországon. Két elképzelés született a szervezetrendszer racionalizálására, közös bennük, hogy az egyedi magyar modellnek tekinthető, szolgáltató feladatokat ellátó Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot érintetlenül hagyták. Az összevonási elképzelések egyik 204

205 205 iránya alapvetően az illetékesség (külföld vs. belföld, azaz IH+KFH és NBH+KBH), míg a másik a hatáskör (polgári, azaz IH+NBH vs. katonai, azaz KFH+KBH) oldaláról közelítette meg a problémát. A 2002 májusában megalakult kormány a szolgálatok irányítását is érintő strukturális változásokat vezetett be a magyar kormányzati rendszerben. Megszűnt a tárca nélküli miniszteri státusz, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egy közreműködő államtitkár személyén keresztül a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alá kerültek. Ez a gyakorlat csaknem öt évig tartott július 1-je után a szolgálatok irányítása ismét tárca nélküli miniszteri hatáskörbe került, akinek munkáját egy államtitkár támogatta. A napi szintű irányítási, ellenőrzési és tájékoztatási feladatokat az államtitkár kis létszámú apparátuson, az ún. Nemzetbiztonsági Irodán keresztül látta el ben német mintára megváltozott a Hivatal elnevezése, egyúttal alapvetően a brit gyakorlatot követve jelentős változások történtek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányításában is. Az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a belügyminiszter, míg az Információs Hivatal a külügyminiszter irányítása alá került ben további változást jelentett a katonai szolgálatok összevonása (ezzel lényegében eldőlt, hogy a jelzett összevonási koncepciók közül melyik valósulhat meg), valamint a polgári hírszerzés közvetlen miniszterelnökségi alárendelése. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok, így az AH sem légüres térben tevékenykednek, ellenkezőleg, szakmai működésüket és gazdálkodásukat a fékek és ellensúlyok elvének megfelelően - többszörösen ellenőrzik. Az ellenőrzésre hivatott testületek közül a legfontosabb az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, élén mindig a mindenkori ellenzék soraiból kikerülő bizottsági elnökkel. Ugyancsak érdemes utalni arra, hogy a még mindig meglehetősen szegmentált nemzetbiztonsági közösség (ideértve a részben nemzetbiztonsági jellegű feladatokat is ellátó rendőri erőket is) összefogására is több kezdeményezés született. A tevékenység egészét érintő kérdésekben az állásfoglalás és feladat-meghatározás jelenleg kormányzati szinten a Nemzetbiztonsági Kabinet (benne a miniszterelnökkel és az érintett miniszterekkel) és az őket támogató Nemzetbiztonsági Munkacsoport (benne az érintett szervezetek főigazgatóival) történik meg. Az Alkotmányvédelmi Hivatal tevékenységi körei Az AH tevékenységi köreit az évi CXXV. tv. 5. -a fejti ki. A Hivatal ennek megfelelően felderíti és elhárítja: - Az ellenérdekelt titkosszolgálati törekvéseket A hidegháború vége, a szoros gazdasági együttműködés, a jószomszédság jól megfér az ellenérdekelt titkosszolgálati tevékenységgel, mely nem kell, hogy feltétlenül államtitkok megszerzésére irányuljon. Ugyancsak nem állja meg a helyét az a vélekedés, miszerint kis ország vagyunk, nincsenek titkaink, mit lehet innen ellopni. Függetlenségünk, szuverenitásunk, önrendelkezésünk tudniillik nincs összefüggésben méretünkkel, a közösség titkainak megőrzése pedig szintén kötelességünk. A kül- és a biztonságpolitikán kívül a közösségi politika, a nemzetiségi politika, mindenekelőtt pedig a gazdaságpolitika sorolható az ellenérdekelt hírszerző szolgálatok érdeklődési körébe. Különösen fontos, hogy 205

206 206 ellenfeleink nem elégednek meg a folyamatok és a szándékok megismerésével: azok alakítására, befolyásolására is törekszenek, veszélyeztetve ezzel szuverenitásunkat és demokráciánkat. - A szélsőséges törekvéseket Alkotmányosságunk értékeken alapszik, garantálja mindenki számára a szabad véleménynyilvánítást politikai téren, ugyanakkor meg is határozza ezen vélemények kinyilvánításának, alakításának kereteit és módját. Míg az említett értékek és keretek tiszteletben tartása mellett történő véleményformálást az állam minden szerve kötelességszerűen támogatja, addig ennek az ellenkezője igaz minden olyan tevékenységre, mely szemben áll ezen értékekkel, és elutasítja az ott megfogalmazott kereteket. A szélsőséges jobb- vagy szélsőséges baloldal, a vallási alapú extrémizmus egyaránt alkotmányosságunk, államiságunk létét fenyegeti, így azok felderítése és elhárítása a demokratikus állam jogos önvédelme. - A gazdaság biztonságát veszélyeztető törekvéseket A gazdaság virágzása és növekedése kézenfekvő nemzeti érdek. Éppen ezért különösen egy nyitott gazdaságban - fontos, hogy a verseny tisztaságát, az állam szabályozó szerepét senki ne próbálja meg saját javára alakítani, befolyásolni, ne szerezhessen bennfentes információk alapján tisztességtelen hasznot. Kézenfekvő területe a gazdaságbiztonságnak a különféle, nemzeti és közösségi támogatások tisztességes felhasználása, az innováció és a piac védelme, a pénzügyi biztonság illetve az energiapolitika. - A szervezett bűnözés tevékenységét, törekvéseit A szervezett bűnelkövetés egyik lényegi sajátossága, hogy a megszerzett, jelentős hasznot igyekszik átemelni a gazdaság legális szektorába, ennek során törekszik megnyerni, korrumpálni az államigazgatás gyakorlatilag minden szegmensét és szereplőjét, saját érdekeinek megfelelően alakítani, formálni a döntéshozatalt. Ezzel párhuzamosan lehetnek olyan bűnöző csoportosulások is, akik bűnelkövetésük jellege, szokásszerűsége, annak egyéb állandó paraméterei miatt szintén kihívást jelentenek a közösség egészére nézve. - A tömeges és illegális migrációt A határok virtualizálódása, az anyagi javak egyenlőtlen eloszlása, a természeti, gazdasági és társadalmi környezet igen gyors változása, a népesség korösszetételében, az ahhoz hozzárendelhető szociális juttatásokban megmutatkozó igen jelentős különbségek együttesen igen magas és növekvő migrációs nyomást eredményeznek: mind többen és többen próbálnak legálisan vagy illegálisan bejutni Európába, ezen belül Magyarországra. Maga a szándék önmagában nem elítélhető, sőt, megfelelő formában hazánk érdekeivel is összhangban állhat. Ezzel ellentétben a bűnszervezetek által fenntartott, kanalizált és gerjesztett be- (újabban ki-) vándorlás, a hatóságok korrumpálása, ellenőrizhetetlen személyazonosságú és hátterű emberek beáramlása, a menedékjogi státussal való visszaélés nyilvánvalóan ellentétes az állam és a nemzet érdekeivel, céljaival. A bemutatott kihívások közös sajátossága, hogy ember által generált kihívások, melyek leplezett formában jelentkeznek. (A hírszerzők tisztességes diplomatáknak, a szélsőségesek 206

207 207 igaz hazafiaknak, a szervezett bűnözők becsületes vállalkozóknak jelenítik meg magukat.) Ebből következik, hogy az ellenük való fellépés is leghatékonyabban a titkos információgyűjtés eszközeivel és módszereivel valósítható meg. Ennek során az AH illetékessége és hatásköre a nem katonai, Magyarországon, vagy Magyarországra irányulóan kifejtett ellenérdekelt tevékenységre terjed ki. (A katonai összefüggésben értelmezhető ismereteket az AH a katonai nemzetbiztonsági közösséggel együttműködésben szerzi meg, illetve nekik adja át azokat; külföldön csak ritka kivételként tevékenykedik.) Újabb lényegi sajátosság, hogy a bemutatott leplezett törekvések roppant veszélyesek az állam (illetve a nemzet) egészére nézve, megjelenési formájuk pedig nem feltétlenül bűncselekmény. (Egy szélsőséges szekta által menedzselt oktatásban való részvétel természetesen nem büntetendő, ugyanakkor ugyancsak előmozdíthatja annak tevékenységét, terjedését.) Ebből adódik, hogy: - az AH-nak felderítő munkájával nem kell megvárnia, míg az ellenérdekelt tevékenység konkrét bűncselekmény, vagy annak előkészülete formájában testet ölt, ellenkezőleg, azt már a prekriminális szakban megkezdheti, sőt, meg is kell kezdenie; - szakmai munkájának alapelve a megelőzés; - a személyre irányulóan folytatott titkos információgyűjtés célja mindig az ellenérdekelt tevékenységre vonatkozó alapinformáció megerősítése vagy cáfolata (nem pedig a bűnösség bizonyítása, bizonyítékok gyűjtése a büntetőeljárás számára). Felhasznált irodalom: évi CXXV. tv. a nemzetbiztonsági szolgálatokról 2. Dezső-Hajas: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. Bp., Révész Béla: Duna-gate ügy. Betekintő, 2011/1. 207

208 208 Dr. Boda József A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat december 19-én fogadta el az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvényt. A jogszabály a Nemzetbiztonsági Hivatalról leválasztotta a titkos információgyűjtéshez technikai hátteret biztosító Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ). A Szakszolgálat ban alakult meg mint országos hatáskörű, A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat jelképe a jelmondattal: A haza minden előtt! polgári nemzetbiztonsági szolgálat. Az Nemzetbiztonsági Szakszolgálat olyan rendvédelmi szerv, Alapadatok (2013): amely hazánk nemzetbiztonsága, közrendje és közbiztonsága védelme érdekében folytatja tevékenységét. Alapítás éve: Létszám: 2266 fő Költségvetés: 15,2 Milliárd Ft. Az NBSZ feladatkörét tekintve sajátos helyet képvisel a hazai nemzetbiztonsági szolgálatok között. Egyedülálló, szolgáltató szerepkört lát el a titkos információgyűjtés 1 törvényben meghatározott eszközei és módszerei kapcsán, nem rendelkezik azonban hírszerzői, elhárítási, intézkedési és nyomozati jogkörökkel. A Szakszolgálat saját elhatározásából nem hajt végre műveleti feladatokat 2, különleges eszközeit és módszereit csak a titkos információgyűjtésre, illetve titkos adatszerzésre felhatalmazott szervek megrendeléseinek kielégítése érdekében használhatja. A Szakszolgálat kormányzati tájékoztató tevékenységet nem folytathat. Rövid történeti áttekintés A Szakszolgálat által végzett alaptevékenységek bizonyos részei már a XIX. század rendvédelmi szerveinél megfigyelhetőek. Levéltári források bizonyítják, hogy hazánkban már az Osztrák-Magyar Monarchia idején jól kiépített titkosrendőrség működött, alkalmazva a titkos információgyűjtés ma is használt módszereit, a konspirált figyelést, a környezettanulmányozást és a küldemények ellenőrzését a határállomásokon és a nagyobb városokban (Buda, Debrecen, Nagyszombat, Pest, Pozsony, Sopron, Temesvár, Zágráb). Pozsonyban az országgyűlési időszakok idején Ferstl Lipót rendőrkapitány irányításával a titkosrendőrség minden eszközt bevetett, hogy az ellenzéki képviselők titkos tárgyalásairól hiteles információkat tudjon elöljárói számára biztosítani. 3 I. Ferenc József osztrák császár és magyar király hatalmának fenntartására titkos kabinetet hozott létre és kiépíttette a titkos információs hálózatot. A császár megszigorította a cenzúrát, és levélátvizsgáló helyeket létesíttetett minden nagyobb birodalmi városban. A titkos információgyűjtést Klemens Wenzel von Metternich kancellár irányította, és a Sedlnitzky József miniszter vezette Rendőr Minisztérium végezte. 1 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995 évi CXXV. törvény 54. és 56. paragrafusai 2 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény az NBSZ számára kizárólag a belső biztonsági és bűnmegelőzési ellenőrzési feladatok ellátása során engedélyezi külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek saját kezdeményezésre történő használatát. 3 Sándor Pál: A titkosrendõrség Magyarországon a reformkor kezdetén, 208

209 209 Az es forradalom és szabadságharc idején az államrendőrség és a nemzetőrség keretein belül is működött a titkosszolgálati tevékenység. Az akkori belügyminiszter, Szemere Bertalan nagy gondot fordított a titkos információgyűjtésre, melyet az általa irányított államrendőrség végzett. Különösen fontos volt a nemzetiségek által lakott területeken, hogy az államrendőrség tagjai ne csupán a szó szoros értelmében vett közbiztonsági szolgálatot végezzék, hanem hogy a forradalom ügye védelmében bizalmas úton szerezzenek információkat a más nemzetiségű lakosok magatartásáról is. A telefonok lehallgatása, mint titkos információgyűjtő eszköz az első világháború idején indult meg és terjedt el. A módszert elsősorban az ellenség mélységében kiépített tábori vezetékek lehallgatására használták, de hátországban is bevezetésre került később a rendvédelmi szerveknél. Egy másik, a mai napig használt eszköz és módszer a rádiófelderítés és zavarás szintén ebben az időszakban került tömegesen alkalmazásra. A második világháború előtt és alatt a titkos információgyűjtésre hivatott szervezetek elsősorban a Magyar Királyi Rendőrség szakszolgálatainál és a Magyar Királyi Csendőrség állományában működtek. Az 1920-as évek elején került sor az önálló magyar hírszerzés megszervezésére. Ennek jogi alapját az évi III. törvénycikk teremtette meg, mely lehetővé tette az állam és a társadalom törvényes rendjét veszélyeztető mozgalmak elleni felderítési és elhárítási feladatok végrehajtását. A korszak rendvédelmi szerveinek (politikai rendőrség, csendőrség, központi nyomozó parancsnokság törzsalosztályának A csoportja, HM VI-2. osztály) legfőbb feladata a szélsőjobb- és szélsőbaloldali mozgalmak, valamint a kisantant országok hírszerző szerveinek elhárítása volt. Az 1920-as évek közepére a Magyar Királyi Rendőrség telefon egyidejű ellenőrzésére volt képes. Hazánk szovjet befolyás alá kerülésével a titkos információgyűjtés elsődleges feladata a politikai jellegű információk megszerzése lett február elején hivatalosan is megalakult a Magyar Államrendőrség Budapesti Rendőr Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya ban Államvédelmi Osztály néven önállósult a politikai rendészeti terület, mely már műveleti háttértámogató részlegekkel is rendelkezett szeptember 10-i hatállyal jött létre az Államvédelmi Hatósága (ÁVH) a /1948. BM. sz. rendelettel és kiszélesített hatáskörrel, a BM közvetlen alárendeltségében. A szovjet típusú magyar titkosszolgálatok megalakítását, és működését, szovjet tanácsadók segítették egészen a rendszerváltásig. A hidegháború megjelenésével a nemzetközi helyzet alapjaiban változott meg és a titkosszolgálati munka a politikai, ipari és gazdasági hírszerzésre irányult. Ehhez új szervezetek létrehozására, volt szükség, mint például az amerikai Central Intelligence Agency (CIA-1947), a német Bundesnachrichtendienst (BND-1956), vagy a szovjet Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi (KGB-1954). Magyarországon is felmerült az igény az 1950-es évek kezdetén egy jóval hatékonyabb politikai és gazdasági állambiztonsági (titkos információgyűjtő) szervezet létrehozására szeptemberében ez a szovjet tanácsadók segítségével meg is valósult. Az ÁVH-n belül X/3. 4 Borvendég Zsuzsanna: A levélellenőrzés megszervezése, , 1.o. Betekintő 2011/2 szám. 209

210 210 Osztályból létrehozták a VIII. (Hírszerző) Főosztályt, és ezzel egyidejűleg megkezdődött a külföldi rezidentúrák felállítása is. 5 A minisztertanács július 17-i ülésén döntött az ÁVH mint önálló szerv megszüntetéséről és a BM-mel történő összevonásáról, melyet 1955 végén I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség néven szerveztek újjá március között Moszkvában sor került az első közös állambiztonsági értekezletre, amely fordulatot hozott a szocialista országok titkos információgyűjtő szervezeteinek életében. Ekkor döntöttek ugyanis a szocialista országok állambiztonsági vezetői az egymás közötti együttműködés rendszeréről, és az egyes országok állambiztonsági szerveire háruló feladatokról. Itt határozták meg azt is, hogy a magyar titkosszolgálatoknak milyen fontosabb területeken kell feladatokat vállalni. 6 A BM-ben az 1960-as évek elején végrehajtott átszervezéssel létrejött egy olyan állambiztonsági szervezeti rend, amely a csoportfőnökségi felosztást tekintve egészen 1990 januárjáig, a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség megszüntetéséig érvényben maradt. A III. Főcsoportfőnökségen belül a négy osztállyal megszervezett III/V. (operatívtechnikai) Csoportfőnökség, valamint az önálló operatív osztályok feladata volt a teljes magyarországi titkosszolgálati tevékenység köztük a BM-től független katonai felderítés műveleti háttértámogatása. Bár a BM III. Főcsoportfőnökség újabb átalakításon ment keresztül 1979-ben, ez azonban ekkor sem érintette a csoportfőnökségek elnevezését vagy alapvető feladatait. Az önálló osztályok ekkortól más rendben folytatták munkájukat. A korábbi III./4. X ellenőrzési Osztály neve Operatív - Technikai Ellenőrző és Információt Feldolgozó Osztályra változott, funkciója azonban változatlan maradt. Önállósult a korábban a III/I-13. Osztály keretében működött Országos Rejtjel Központ (III./7. Osztály), és új szervezeti egységként kezdte meg működését a III./6. Operatív Rövidhullámú Rádiószolgálati Osztály. A nemzetbiztonsági tevékenység törvényi szabályozása A Magyar Köztársaság Országgyűlése röviddel a rendszerváltás után 1990 elején alkotta meg a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti alkalmazásáról szóló évi X. törvényt, amely felhatalmazta a nemzetbiztonsági szolgálatokat ezen eszközök és módszerek alkalmazására. Ezzel egy időben a kormány elfogadta a 26/1990. (II. 14.) MT rendeletet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról. A rendeletben szabályozták a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti felépítését és az egyes nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait, valamint azt is, hogy a szolgálatok hatósági jogkört nem gyakorolhatnak, személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést nem alkalmazhatnak. A rendelet alapján két polgári és két katonai nemzetbiztonsági szolgálat az Információs Hivatal (IH) és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), illetve a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) kezdte meg működését március 1-jével. A tárgyalt időszakban a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) jogelődje, a Szakszolgálati és Operatív - Technikai Igazgatóság az NBH szervezeti egységeként tevékenykedett. 5 Tóth Eszter: A politikai és gazdasági hírszerzés szervezettörténete, o. Betekintő 2011/2 szám 6 Tóth Eszter: A politikai és gazdasági hírszerzés szervezettörténete, o. Betekintő 2011/2 szám 210

211 211 A jogszabályban rögzítésre kerültek a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának, illetve az állampolgári jogok védelmének fontosabb garanciális elemei és feltételei, többek között a nemzetbiztonsági tevékenység célirányosságának és arányosságának alapelve is. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének részletes szabályait azonban e törvény sem állapította meg. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény a Nemzetbiztonsági Hivatalról leválasztotta a titkos információgyűjtéshez technikai hátteret biztosító Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ), amelynek kormányzati irányítását hasonlóan a polgári hírszerzéshez és elhárításhoz 1996 és 2002, valamint 2007 és 2010 között tárca nélküli miniszter, 2002 és 2007 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látta el. Az NBH - Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) néven - és az NBSZ, 2010 nyarától, az Nbtv. módosítását követően a Belügyminisztérium irányítása alá került. A Kormány az 1308/2011. (IX. 6.) határozatával létrehozta a miniszterelnök irányításával működő Nemzetbiztonsági Kabinetet (NBK) és a titkos információgyűjtéssel foglalkozó nemzetbiztonsági, honvédelmi és rendvédelmi szervek vezetőiből álló Nemzetbiztonsági Munkacsoportot (NBMCS). A NBMCS-t a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter közösen vezetik ben az Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényét, amely meghatározza a nemzetbiztonsági szolgálatok, így az NBSZ alapvető feladatát: (3) A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető feladata Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése. (4) A nemzetbiztonsági szolgálatok működését a Kormány irányítja januárjától, a két katonai szolgálat összevonása révén megalakult a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ). A KNBSZ jogi- és politikai alapját a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló a évi CLXXI. törvénnyel módosított évi CXXV. törvény biztosítja. A legutolsó változtatások, amelyeket a évi XCVI. törvény rögzít, többek között az Információs Hivatal irányításán módosítanak. A módosított CXXV. törvény 4 (3) pontja az alábbiak szerint rendelkezik: Ha a Kormány az Információs Hivatalt a miniszterelnök útján irányítja, az irányítással összefüggő egyes hatásköröket a miniszterelnök a Miniszterelnökség szervezeti és működési szabályzatában a Miniszterelnökséget vezető államtitkárra átruházhatja. A Szakszolgálat irányítási és felügyeleti rendszere: Hazánk nemzetbiztonsági szolgálatai a Kormány irányítása alatt álló országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek. Az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat működése felett az Nbtv-vel összhangban a kormányzati irányítási jogkört a belügyminiszter gyakorolja, 7 Magyarország Alaptörvénye, 45. cikk, 3-4 pont. 211

212 212 az Információs Hivatal irányításáért a miniszterelnöki hivatalt vezető államtitkár a felelős, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot pedig a honvédelmi miniszter irányítja. Az irányító miniszterek (államtitkár) hatásköre kiterjed az Országgyűlés Bizottságaival és a parlamenti pártok frakcióvezetőivel való kapcsolattartásra is. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert (államtitkárt) jogkörének ellátásában a minisztériumok (BM, HM) és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) hivatali apparátusa segíti. Munkatársai egyrészt a minisztériumok és a MeH állományába tartozó kormánytisztviselők, másrészt a szolgálatoktól berendelt hivatásos állományú tisztek. A nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeletét az Országgyűlés bizottságai (Nemzetbiztonsági Bizottság, a KNBSZ esetében a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság is), az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal, valamint az Alapvető jogok biztosa látják el. Az NBSZ feladatai: Az Nbtv. a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főbb feladatait a következők szerint határozza meg: 8. (1) A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a) a jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés eszközeivel és módszereivel - írásbeli megkeresésre - szolgáltatást végez a titkos információgyűjtésre, illetve a titkos adatszerzésre feljogosított szervek titkos információgyűjtő, valamint titkos adatszerző tevékenységéhez, b) törvény által titkos információgyűjtésre, valamint titkos adatszerzésre feljogosított szervek igényei alapján biztosítja az e tevékenységhez szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat, c) speciális távközlési összeköttetést biztosít a Kormány által meghatározott felhasználók részére, d) ellátja a biztonsági okmányok védelmével összefüggő hatósági felügyeletet, e) szakértői, illetve - külön jogszabály rendelkezései szerint - igazságügyi szakértői tevékenységet végez, f) elvégzi a hatáskörébe tartozó, valamint a 68. (4) bekezdésének f) pontjában meghatározott személyek nemzetbiztonsági ellenőrzését, illetve ellátja az objektumai műveleti védelmét, g) elvégzi a minősített adatot, az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól szóló kormányrendelet szerinti kiegészítő ellenőrzést. A titkos információgyűjtésre, illetve a titkos adatszerzésre feljogosított szervek jelenleg: - Alkotmányvédelmi Hivatal - Információs Hivatal 212

213 213 - Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat - Nemzeti Adó és Vámhivatal - Nemzeti Védelmi Szolgálat - Rendőrség - Terrorelhárítási Központ - Ügyészség Az NBSZ szolgáltatásait megrendelőink változó gyakorisággal veszik igénybe. Kiemelkednek közülük a Rendőrség központi és területi szervezeti egységei -, amelyek esetében évek óta magasak a megrendelési, illetve a teljesítési mutatók és az is tény, hogy az NBSZ kapacitásait hosszú évek óta elsősorban a bűnüldöző szervek kötik le. Az NBSZ-nek a titkos információgyűjtés keretében végrehajtandó, törvény által meghatározott feladatainak részletes lebontását, illetve a végrehajtásban résztvevő szerveinek felépítését a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szervezeti és Működési Szabályzata határozza meg. A hivatali munkaidőn túl és a munkaszüneti napokon a szakmai intézkedési képesség folyamatosságának biztosítására, illetve a szükséges elsődleges intézkedések megtételére állandó ügyeleti szolgálat, valamint a kijelölt vezetői állományból készenléti ügyeleti szolgálat kerül vezénylésre. Az NBSZ szervezeti felépítése: A Szakszolgálat felépítése alapvetően az Nbtv.-ben meghatározott feladatokhoz, és a megrendelői igényekhez igazodik. A főigazgató közvetlen alárendeltségében a Gazdasági és Informatikai Igazgatóság, a nemzetközi és stratégiai tervezési, továbbá költségvetési ellenőrzési és a titkársági feladatokat ellátó osztályok működnek. A főigazgató általános helyettese közvetlen felügyelete mellett látják el szakmai feladataikat a Felügyeleti és Védelmi, a Műveleti Koordinációs, az Adminisztratív, az Információ Feldolgozó, a Műveleti Felderítő Igazgatóságok, valamint a Szakmai Ellenőrzési Osztály. A főigazgató fejlesztési és kutatási helyettese az általános helyettes alárendeltségében a Technikai Felderítő, valamint a Fejlesztési Igazgatóságok, továbbá a Szakértői Intézet irányításáért felelős, összefogva az NBSZ életét meghatározó technikai, tudományos és kutatási területeket. 213

214 214 Az igazgatóságok és önálló osztályok törvényben meghatározott feladatai: 8 Adminisztratív Igazgatóság: 5.) az NBSZ rendeltetésszerű működésének, alaptevékenysége ellátása feltételeinek biztosítása jogi, igazgatási eszközökkel; 6.) szakirányító tevékenység az ügyviteli, minősített adatok adminisztratív védelmével összefüggő feladatok ellátása terén; 7.) a közösségi és nemzeti pályázati (pénzügyi) források nyújtotta lehetőségek felkutatása, a pályázatokkal összefüggő feladatok szervezése és koordinálása; 8.) az NBSZ rendeltetésszerű működéséhez szükséges személyi feltételek biztosítása, a hivatásos és közalkalmazotti állomány utánpótlásával kapcsolatos felvételi munka; 9.) az NBSZ állományának személy- és munkaügyi kérdéseivel kapcsolatos feladatok, az állomány szakmai képzésének, továbbképzésének megszervezése; 10.) az NBSZ állománya egészségügyi alapellátásának biztosítása; 11.) az NBSZ-en belül folyó rejtjeltevékenység irányítása, felügyelete, ellenőrzése; 12.) a fegyelmi és kártérítési tevékenység szakirányítása. 8 NBSZ honlapja, letöltve:

215 215 Felügyeleti és Védelmi Igazgatóság: ellátja a hatáskörébe tartozó személyek nemzetbiztonsági ellenőrzését; ellátja az NBSZ központi ügyeleti feladatait, valamint ügyeletes gépjárművezetői szolgálatot működtet; biztosítja az NBSZ vagyonkezelésében lévő egyes objektumok őrzését és nemzetbiztonsági védelmét. Fejlesztési Igazgatóság: az NBSZ feladatainak teljesítéséhez szükséges technikai rendszerek, eszközök beszerzése, kutatása, fejlesztése; az eszközök alkalmazásával kapcsolatos szakmai felkészítés; fentiek érdekében együttműködés a nemzetbiztonsági szolgálatokkal és más szervekkel. Főigazgatói Titkársági Osztály: szervezi és nyilvántartja az NBSZ főigazgató hivatalos programjait; emlékeztetőket és feljegyzéseket készít a főigazgató hivatalos megbeszéléseiről; kezeli és nyilvántartja a főigazgató számára érkező és az általa készített minősített iratokat; biztosítja a logisztikai hátteret a főigazgató hivatalos programjaihoz. Gazdasági és Informatikai Igazgatóság: a költségvetési törvényben meghatározott előirányzati keret alapján az NBSZ, mint önálló gazdálkodást folytató költségvetési szerv önálló költségvetési gazdálkodásának biztosítása, könyvvezetési és beszámolási kötelezettség teljesítése; az alaptevékenység ellátása érdekében a műveleti munka végzéséhez szükséges költségvetési és pénzügyi, valamint infrastrukturális háttér feltételek biztosítása; a speciális működési kiadások felhasználásának nyilvántartása; az NBSZ informatikai hardware- és software-eszközparkjának fenntartása, üzemeltetése. Információ Feldolgozó Igazgatóság: az elektronikus hírközlő hálózatokon folytatott kommunikáció tartalmának ellenőrzése, feldolgozása, továbbá a lakásban történtek technikai eszközök segítségével való megfigyelése és rögzítése során keletkezett adatok, információk feldolgozása. Költségvetési Ellenőrzési Osztály: a költségvetési törvényben meghatározott belső ellenőrzési feladatok végrehajtása, 215

216 216 a főigazgató által meghatározott váratlan ellenőrzések teljesítése. Műveleti Felderítő Igazgatóság: az érintett személy, valamint azzal kapcsolatba hozható helyiség, épület és más objektum, terep- és útvonalszakasz, jármű, esemény megfigyelése, az észleltek technikai eszközzel való rögzítése; a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével történő információgyűjtés. Műveleti Koordinációs Igazgatóság: kapcsolattartás és koordináció a titkos információgyűjtésre, titkos adatszerzésre felhatalmazott szervekkel, és az együttműködő szervekkel, valamint a titkos információgyűjtés elősegítő szervezetekkel; az NBSZ szolgáltató feladataival kapcsolatos nyilvántartások vezetése; elemző-értékelő feladatok ellátása; hírközlési rendszerekből történő adatgyűjtés; postai küldemények ellenőrzése. Nemzetközi és Stratégiai Tervezési Osztály: az NBSZ nemzetközi kapcsolatainak és programjainak szervezése, nyilvántartása; nemzetközi találkozók, megbeszélések és konferenciák szervezése; kapcsolattartás a hazánkban akkreditált nemzetbiztonsági és rendvédelmi attasékkal; kapcsolattartás a magyar nemzetbiztonsági szervek kiküldött munkatársaival; az NBSZ stratégiai tervezésének összehangolása, a tervek naprakészen tartása. Szakértői Intézet: a biztonsági okmányok előállításával, védelmével összefüggő hatósági jogkör gyakorlása (86/1996 (VI. 14.) Korm. rendelet); a közösségi, illetve nemzeti fejlesztésű okmányok fejlesztésével, bevezetésével összefüggő szakmai döntés-előkészítésben történő részvétel; szakértői tevékenység (okmány-, írás-, nyelvész-, vegyész-, informatikai-, hírközlésiés egyéb szakértői tevékenység, grafológia, hang-azonosítás, hang-elemzés); a Robbanóanyag Analitikai Laboratórium és Okmányszakértői Laboratórium működtetése. Szakmai Ellenőrzési Osztály: a főigazgató általános helyettese irányításával a szakmai ellenőrzési tevékenység megtervezése, megszervezése és irányítása; 216

217 217 részvétel az NBSZ-nél folyó komplex ellenőrzések végrehajtásában, segítségnyújtás az igazgatóságok szakmai ellenőrzéseinek tervezéséhez és végrehajtásához. Technikai Felderítő Igazgatóság: a vezeték nélküli hírközlő hálózaton folytatott kommunikáció tartalmának ellenőrzése, megismerése, és az észleltek technikai eszközökkel történő rögzítése; a titkos kutatás támogatása; a lakásban történtek technikai eszközök segítségével történő megfigyelése és rögzítése; a technikai elhárítás. A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei, alkalmazásuk módja az NBSZ-nél A Szakszolgálat a jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés különleges eszközeivel és módszereivel írásbeli megkeresésre szolgáltatást végez a törvény által erre feljogosított szervezetek titkos információgyűjtő, illetve titkos adatszerző tevékenységéhez /Nbtv. 8. (1) a)/, továbbá a törvény által feljogosított szervezetek igényei alapján biztosítja a titkos információgyűjtő, illetve a titkos adatszerző tevékenységhez szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat /Nbtv. 8. (1) b)/. Az Nbtv. 61. (1) bekezdésének második pontja meghatározza, hogy az alkalmazás jogszerűségéért a megrendelő szerv, a végrehajtás szakszerűségéért a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat felel. Az Nbtv. a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok számára írja elő, illetve határozza meg az alkalmazás engedélyezési mechanizmusát. A bűnüldöző szervek a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezete alapján alkalmazhatják a külső engedélyhez kötött, illetve nem kötött titkos információgyűjtő eszközt és módszert. 217

218 218 A megrendelés és szolgáltatás folyamata Külső engedélyek Adathordozók N Kérelmek B Információk MEGREN- DELŐK 3 SZ 4 MEGREN- DELŐK Előterjesztések Jelentések Kérelem Külső engedély 1 2 Szolgálati jegyek Szakértői vélemények Előterjesztés ENGEDÉLYEZŐK Az NBSZ a szolgáltatói feladata keretében alkalmazott titkos információgyűjtés során keletkezett valamennyi adatot átadja a megrendelő szerv számára. A Szakszolgálat nyilvántartásaiban csak az eszközalkalmazás célszemélyére, módjára, időtartamára, a megrendelőre, az engedélyre és az NBSZ által átadott adathordozókra vonatkozó alapadatokat tárolja, az Nbtv-ben a személyi adatokról meghatározottak szerint. Az együttműködés folyamatában a jól elkülöníthető munkamegosztás során a megrendelő szerv felel a külső engedély beszerzéséért, a belső engedély megadásáért, az engedélyek és azok alkalmazásának jogszerűségéért. Az NBSZ felelős az eszközalkalmazás, a szolgáltatás szakszerűségéért. A megszerzett információkat írásban vagy más adathordozón pl. audiokazetta, CD-lemez, fénykép, videofelvétel átadja a jogosult megrendelőnek. 218

219 219 A szolgáltatás munkafolyamatának valamennyi fázisában az alapvetően meghatározó törvényesség mellett az NBSZ részéről a szakszerűség, a folyamatosság, valamint a dokumentáltság kritériuma is kiemelkedő jelentőséggel bír. A nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában külső engedély megadására az Nbtv. az igazságügy-minisztert hatalmazza fel, aki az engedélyt (vagy az elutasítást) határozat formájában hozza meg. A bűnüldöző szervezetektől az NBSZ-hez érkezett külső engedélyeket, legyen az titkos információgyűjtés vagy titkos adatszerzés, az Rtv. alapján a területileg illetékes bíróságok kijelölt bírái végzés formájában adják meg. A nemzetbiztonsági szolgálatok és a bűnüldöző szervezetek erre feljogosított (legfelső szintű) vezetői, ha a titkos információgyűjtés vagy a titkos adatszerzés külső engedélyeztetése olyan késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené az érintett szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdeket, 72 órára elrendelhetik a titkos információgyűjtést vagy a titkos adatszerzést, azzal a kikötéssel, hogy egyidejűleg az engedélyeztetésre irányuló kérelmet be kell nyújtani a külső engedély megadására jogosult személyhez. Ezt a törvény a nemzetbiztonsági szolgálatok esetében kivételes engedélyezésnek, a bűnüldöző szervezeteknél sürgősségi elrendelésnek, az ügyészség esetében pedig halaszthatatlan elrendelésnek nevezi. Az arra jogosult személyek mind a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, mind pedig a bűnüldöző szervezeteknél ún. belső engedély alapján is rendelhetnek különböző szolgáltatásokat az NBSZ-től. A 2013-as év elejétől a megrendelők a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos szolgálati jegyeiket elektronikus formában, védett kommunikációs vonalon küldik meg, ami nagyban felgyorsítja az információ átfutási idejét. A humánpolitikai és képzési rendszer: A Szakszolgálat jelenlegi engedélyezett létszáma 2266 fő. A teljes állomány C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéssel rendelkezik, és több mint fele felsőfokú végzettséggel bír. Magas az idegen nyelvet beszélők aránya is, az állomány tagjai több mint 30 idegen nyelvet ismernek. Új oktatási koncepció került kialakításra, amelynél figyelembe kellett venni az egységes belügyi rendészeti, illetve rendvédelmi képzések szervezetre gyakorolt hatásait, illetve következményeit (pl. egységes alapképzés, rendészeti vezetőképző, rendészeti szakvizsga, közös modulok stb.), valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Nemzetbiztonsági Intézet, Polgári Nemzetbiztonsági Tanszék) felsőoktatási lehetőségeit, amely a tudományos fokozat megszerzéséig nyújt tanulási lehetőséget. Beépítésre kerültek a képzési rendszerbe a nemzetközi szervezetek által nyújtandó képzési lehetőségek, úgymint a budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémia, a Középeurópai Rendőr Akadémia, az Európai Rendőr Akadémia, a németországi NATO Iskola és a Marshall Központ szakirányú tanfolyamai. Az NBSZ nagy hangsúlyt fektet a vezetők hazai és külföldi továbbképzésére. 219

220 220 Különösen fontos a Szakszolgálat számára a szakképzett, felkészült állomány megtartása. Ezért számos olyan intézkedés került bevezetésre a sport, az üdültetés és a pihenés területén, amely ezt próbálja elősegíteni. A szakmai érdekből folytatott továbbtanulás támogatása 50%-kal megemelésre került Az NBSZ szakértői kidolgozták a Szakszolgálat Személyzeti Stratégiáját, valamint elkészítették a többi szolgálattal együtt a Nemzetbiztonsági Szolgálatok Ágazati Személyzeti Stratégiáját óta működik az NBSZ Tudományos Tanácsa. A Szakszolgálatnál tevékeny tudományos élet zajlik, amelynek keretében folyóirat létesült és feldolgozásra került az NBSZ és elődszervezetei története. Évente hazai és nemzetközi konferenciák szervezésére kerül sor ben került bevezetésre az NBSZ Etikai Kódexe, amelyet egy zsebkönyv formájában minden újonnan belépő dolgozó megkap. A Szakszolgálatnál végzett munka a társadalom egésze érdekében végzett különleges szolgálat. Annak érdekében, hogy mind a hivatásos, mind a közalkalmazotti állomány eleget tudjon tenni a társadalom által elvárt fokozott etikai követelményeknek, elvárásoknak, valamint a hivatásukból fakadó feladatok jó színvonalú teljesítésének, szükséges a magatartásokra vonatkozó jogszabályokban, így különösen az Alaptörvényben, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyáról szóló törvényekben előírt jogszabályi rendelkezéseken túlmenően egyéb erkölcsi és viselkedési normák meghatározása. 9 Az Etikai Kódexben összefoglalt normarendszer érvényesülése az NBSZ szervezeti kultúráján (a szervezeten belül elfogadott értékek, döntéshozatali eljárások és minták, a szervezeten belül általában érvényesülő magatartási formák), az állomány morálján, szakmai és emberi lelkiismeretén keresztül valósulhat meg, ezért szükség van az emberi tényezőkben rejlő lehetőségek fokozott felszínre hozatalára, az egymás iránti megbecsülés, az igényes feladat-végrehajtás szellemiségének erősítésére. A Kódex az alábbi fejezetekre tagozódik: I. fejezet: Az állomány tagjaitól elvárt általános magatartási szabályok II. fejezet: A vezetőkkel szemben támasztott különös magatartási formák III. fejezet: A külső kapcsolatokban követendő magatartási formák A dokumentum megtalálható mind a belső Intranet, mind pedig a külső Internet oldalon ben kialakításra került az NBSZ jövőképe, amely a Szakszolgálat hivatalos honlapján megtalálható. A jövőkép kialakításánál a tervezők figyelembe vették, hogy melyek a szervezet jelenlegi feladatai, milyen értékeket biztosít az itt dolgozók számára, milyen típusú szervezetekhez tartozik, milyen különleges helyet foglal el a rendvédelem (a nemzetbiztonság) rendszerében és mi az, ami sikeressé teheti a jövőben. Részletesen megvizsgálták azt is, hogy hogyan 9 Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Etikai Kódexe, NBSZ kiadvány Budapest,

221 221 működik jelenleg az NBSZ. Számba vették a jövőkép kiterjedésének időbeli, térbeli és társadalmi lehetőségeit is ben került kidolgozásra a Szakszolgálat Stratégiája, amely szintén olvasható az NBSZ honlapján is. A Szakszolgálat, mint rendvédelmi és ezen belül nemzetbiztonsági szerv, tudatában van a vele szemben támasztott társadalmi és kormányzati elvárásoknak. Felkészült és motivált vezetői és szakértői állománnyal rendelkezik, akik a nap 24 órájában végzik felelősségteljes feladatukat, maximálisan törekedve a vonatkozó törvények, a törvényesség betartására. Felhasznált irodalom: 1. Magyarország Alaptörvénye évi XXXIV. törvény a Rendőrségről évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről évi XIX. törvény a büntetőeljárásról évi LXXV. törvény a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról évi LIV. törvény a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről évi C. törvény az elektronikus hírközlésről évi CI. törvény a postáról évi CXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről évi CXXII. törvény a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról /1996. (VI. 14.) Korm. rendelet a biztonsági okmányok védelmének rendjéről /2004. (V. 26.) Korm. rendelet az elektronikus hírközlési feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre, illetve titkos adatszerzésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének rendjéről 15. 9/2005. (I. 19.) Korm. rendelet a postai szolgáltatók, a postai közreműködők és a titkos információgyűjtésre, illetve titkos adatszerzésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének részletes szabályairól /2005. (X. 5.) Korm. rendelet az igazságügyi szakértői névjegyzék vezetéséről 221

222 /2007. (X. 26.) Korm. rendelet a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken szakvéleményt adó szervekről 18. 1/1996. (VI.19.) TNM rendelet a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe történő belépés rendjéről 19. 5/1999. (X. 27.) TNM rendelet a szolgálati fegyvernek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál történő rendszeresítéséről, viseléséről, használatáról és tárolásáról /2008. (XII. 31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről 21. SÁNDOR Pál: A titkosrendőrség Magyarországon a reformkor kezdetén 22. Bikki István: A titkos operatív technikai rendszabályok és módszerek, valamint a K- ellenőrzés alkalmazására vonatkozó szabályok között 23. A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata Történeti Hivatal Évkönyve. Trezor I. TH, Bp., Magyar Rendészettudományi Társaság: Rendészeti szószedet, Bp llkei Csaba: Állambiztonsági rendszerváltás Ilkei Csaba: Az állambiztonság átmentése 27. PERÉNYI ROLAND: A "figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség 28. Lénárt Ferenc: Magán titkosszolgálatok hazai megjelenése és működése 29. A Szolgálatok és a rendvédelmi szervek honlapjai 30. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Etikai Kódexe, NBSZ kiadvány Budapest, A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat jövőképe, NBSZ kiadvány, Zachar József: Indokolt-e a rendvédelem-tudomány fogalmának használata? Gondolatok egy új tudományággal kapcsolatosan. A tanulmány műhelyvitája május 23. Budapest 33. Finszter Géza. A rendészet elmélete, KIK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp p Tóth Eszter: A politikai és gazdasági hírszerzés szervezettörténete, o. Betekintő, 2011/2 szám. Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata ( ) 9. o Parádi József: Rendőrség a Horthy-korban, Rubicon c. folyóirat, 2010/3 sz. 15. o 37. Borvendég Zsuzsanna: A levélellenőrzés megszervezése, , 1.o. Betekintő 2011/2 szám. 222

223 223 Dr. Bebesi Zoltán 9.2.Egyéb titkos információgyűjtést folytató szervezetek A Terrorelhárítási Központ Alapfogalmak Közrend: a Magyar Köztársaság Alkotmányában és egyéb jogszabályokban meghatározott törvényes rend, valamint a társadalmi együttélés normáinak megfelelő állami és társadalmi viszonyok rendje. Közbiztonság: jogilag szabályozott közállapot, a társadalmi együttélésnek olyan tényleges helyzete, amelyben biztosított, hogy az állampolgárok, állampolgári közösségek életét, testi épségét, működését és vagyonát ne érhesse jogosulatlan támadás. Terrorizmus: Alfred Nobel az 1860 as években kísérletezte kis és állította elő a dinamitot. Addig nagy embertömeget nagyon nehéz volt elpusztítani. Igaz, hogy a Jakobinus diktatúra alatt Robespierre kormánya Franciaországban 17 ezer embert végzett ki guillotine által (ezek a hivatalos, tehát a forradalmi törvényszékek által halálraítéltek, 1794 től megszűntették a bírósági tárgyalás intézményét, így ez a szám csak a töredéke a valós áldozatoknak), ez mégsem mondható a mai értelemben vett (és egy bomba által okozott teljesítményhez viszonyítva) tömeges pusztításnak. A terror kifejezés latin eredetű (terror oris = ijedtség, rémület). Ebben az esetben az izmus nem ideológiai fogalmat, paradigma csokrot jelöl: Edmund Burke konzervatív brit politikus használta először a Jakobinus rezsimre a terrorizmus és terrorista kifejezéseket. Ezeket az 1880 as évek végén működő orosz anarchisták átvették és büszkén nevezték terroristának, aki állami tisztségviselőket likvidált. Manapság inkább az ellenség megbélyegzésére használják 10. Amint Jonathan Barker is írja, fontos különbséget tenni csoportos (magyarban terrorizmus) és állami terrorizmus (terror) között. A modern politikai életben az alábbi merénylettípusok találhatók: a. öngyilkos merénylet, b. emberrablás, eltűnés, c. orgyilkos merénylet, d. állami terrorakció, e. gépeltérítés. A fogalom-meghatározás korántsem egyszerű: számos aspektusa vizsgálható, komplett, mindenki által elfogadott definíció nem létezik, hiszen azon szervezetek nem nevezik magukat terroristának, amelyek rendszeresen a terrorizmus eszközeivel élnek (csak azt állítják, hogy egy elnyomó rendszerrel szemben küzdenek az igazságért). Érdekesség, hogy a Reuters nemzetközi hírügynökség nem hajlandó használni a terrorizmus szót, mivel az csak moráliscímkézés lenne szerinte 11. Boaz Ganor 12 szakíró 3 állítást fogalmazott meg a terrorizmust definiálandó: a. Erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés b. civil célpontok ellen c. politikai célból 10 Jonathan Barker, A terrorizmus (HVG kiadói RT., Budapest. 2003): uo.: Dr. Boaz Ganor 223

224 224 A különbözőségek ellenére, az eltérő megközelítések közül is kikristályosítható a terrorizmus legáltalánosabban elfogadott négy fő eleme 13 : 1. nem állami szintű szereplők által; 2. fegyvertelen polgárok vagy fegyveres erők, objektum ellen; 3. politikai célok érdekében alkalmazott; 4. erőszak, vagy erőszakkal történő fenyegetés. Minden, az államhatalom ellen erőszakot alkalmazó szervezet valamifajta társadalmi mozgalomból nőtte ki magát. A hatalommal szembeni, politikailag motivált erőszak jellege és alkalmazásának módja alapjaiban határozza meg az adott radikális módszereket alkalmazó csoport természetét, helyét. Rendkívül fontos, hogy a terrorizmus vagy felkelés fogalmak azonosításához szükséges kategorizáló értékelést világos elvek és kritériumok alapján végezzük el, ugyanis az adott erőszakos megnyilvánulás kezelését, az ellene való fellépést, illetve annak sikerét gyökeresen befolyásolja a helyes analízis. A két fogalom lényegi elemeit azért is szükséges tisztázni, mert nagyon világos határokat kell húzni az olyan meghatározások közé, mint a terrorista, a felkelő, a gerilla vagy épp a szabadságharcos. Az adott meghatározásnak (minősítésnek) bizonyos esetekben messzire mutató és hangsúlyozott erkölcsi-morális vonzata lehet. Nem mindegy ugyanis, hogy egy olyan ország, mint Magyarország a globális terrorizmus elleni harc részeként állomásoztat katonai alakulatokat, vagy egy igazságtalan háború cinkos résztvevőjeként, a megszálló erők egyik elemeként, a helyi lakosság akarata ellenére tartózkodik a függetlenségéért és felszabadulásáért küzdő ország területén. 14 Kőszegvári Tibor nyomán hangsúlyoznunk kell, hogy a gerilla-hadviselés és a terrorizmus közötti lényeges különbségrk vannak. Előbbi alatt elsősorban a nem reguláris katonai erőkkel vívott, politikailag igazolható s gyakran a társadalmi igazságosság magasabb szintjét érvényesíteni kívánó, elnyomó vagy megszálló hatalmak elleni küzdelmet értjük (mely alkalmanként a terrorizmus eszköztárához tartozó módszerekkel is operálhat). Az öncélú terrorizmus sem politikai, sem morális alapon nem igazolható: a terrorista megnevezés e megközelítésben azokra a személyekre és szervezetekre vonatkoztatható, akik és amelyek megfélemlítés és pánikkeltés céljából hajtanak végre gyilkosságokat, térítenek el repülőgépeket vagy hajót, illetve ejtenek túszokat. A gerilla-hadviselés célja a politikai hatalom megszerzése (amelyet a lakosság vagy jelentős csoportjai is támogatnak), a terrorizmusé a politikai hatalom tekintélyének bomlasztása, az erő és megfélemlítés alkalmazása. 15 I. A terrorizmus struktúrája 16 Lehet alulról vagy felülről szervezett. Ezek hatása mind az emberekre, mind a politikára hasonló, sőt olykor egymást erősítő és elősegítő hatásaik is megfigyelhetőek. Mindenféle erkölcsi kódex szerint helytelen és elítélendő, továbbá a társadalom is akadályozza. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Nemzetközi Jogban az igazságos háború, 13 Dr. Bebesi Zoltán, A Kábítószer-bűnözés és a Terrorizmus, doktori (phd) értekezés. (Budapest, 2009.): Uo: Kőszegvári Tibor, Gerilla-hadviselés, Tansegédlet (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest ): Szöllősi Péter Tamás, Terrorizmus Európában, egyetemi dolgozat, (Budapest, 2011):

225 225 humanitárius intervenció esetén szintén egységes fogalomdefiniálási, továbbá legitimációs problémákkal szembesülünk. Ellenben ezek a nagy többség részéről elfogadott fegyveres erőszakos cselekmények. Mi, ki a terrorista? Baker szerint Ha egy szervezetet annak érdekében hoztak létre, hogy terrorakciókat hajtson végre, akkor ezt a szervezetet terroristának lehet minősíteni, miként azokat az embereket is, akik az ilyen akciókat kitervelik és végrehajtják 17 (Szöllősi ide sorolja azokat is, akik mindezt bármi módon aktívan támogatják pénz, ingatlanok, források, stb. 18 ) Politikai és kriminológiai értelmezése 19 Az erőszak vizsgálatával foglalkozó társadalomtudományi kutatások átfogó erőszakelmélettel a mai napig nem tudtak előállni. A töredékesen létező erőszak értelmezések mindazonáltal egyre nagyobb figyelmet fordítanak a jelenségre. A kutatók egyik csoportja gyengék és az erősek akaratérvényesítésének összevetéséből indul ki. Mások szerint ennél célratörőbb, ha a terrorizmus történelmi fejlődését jelölik origónak.(való igaz, hogy a jelentésváltozásokban, amelyeket a kifejezés magában foglal, jól megférhet az erős és a gyenge dichotómiája is). A terrorizmus modern jelentését elsősorban a társadalom pacifikálódásával nyerte el, amely a modern politikai állam monopóliumává teszi a legitim Intézményi illetékesség Nyilvánosság A terrorista besorolása Kriminológiai Büntetőpolitika Nem kerül be,nem politizálódik Bűnöző, megsemmisítendő Politikai Biztonságpolitika Nyilvános diskurzus tárgya lesz, politizálódik Katona, ellenfél (gerilla, partizán), legyőzendő Kezelésmód Elnyomó, erőszakos ellenintézkedések, kontroll fokozása, erőszakspirál továbbvitele hivatkozási okok megszüntetése okozati gyökerek kezelése tárgyalásos megoldás I. az erősek felajánlják a feltételek javítását II. a gyengék rátalálnak az erőszakmentes kikényszerítés (passzív rezisztencia) módszereire erőszak alkalmazását, ezáltal felelősségévé is mindazon társadalmi vitás kérdések békés rendezését, amelyek az általa integrált és/vagy a társadalmi csoportok ügyeiben előfordulhatnak. A fentiekből következően két aspektusból vizsgálódnak: az egyik (politikai) egy tágabb politikai mezőben mozog és a mindenkori pacifikáló államok (erőszakkal legitim 17 Jonathan Barker, A terrorizmus (HVG kiadói RT., Budapest. 2003): Szöllősi Péter Tamás, Terrorizmus Európában, egyetemi dolgozat, (Budapest, 2011): Szabó János, A terrorizmus politikai és kriminológiai értelmezése utolsó hozzáférés: :42 225

226 226 módon élni tudó hatalmak) valódi erősségét, ennek kisebb nagyobb hiányait vizsgálja. Abból indul ki, hogy a terrorizmus társadalmi cselekvés. A cél valamely, a fennálló renddel szemben esélytelennek ítélt akarat bármi áron való érvényesítése. Ebben a kontextusban az emberi lény és a számára nélkülözhetetlen javak pusztítá-sa, valamint az ezáltal kiváltott félelem csupán csak eszköz és módszer, nem pedig a cél. A másik (kriminológiai) a konkrét jelenség elemeire koncentrál, a terrorizmusra, mint motivált, célkövető, félelemkeltő, illetve erőszak alkalmazó jelenségre tekint empirikus módon, az ellene foganatosított megelőző, kezelő, szankcionáló intézkedések és intézmények összefüggéseit vizsgálva. Hasonló, kapcsolódó bűncselekmények társaságában (az emberölés, a testi erőszak, vagyon elleni rongálások, a rablás, pénzmosás, szervezett bűnözés, kábítószer kereskedelem, -csempészés, emberrablás), illetve azok általános rendezőelveként tárgyalja a terrorizmust. A tiltott fegyverviselés és a milícia jellegű szerveződés rendszerint árnyalja ezeket a megközelítéseket. A terrorizmus elméleti megközelítései: JohanGaltung 20 tipológiája 21 Közelítésmód Ok tulajdonítás Verseny megjelölése Általános közelítés Történelmi közelítés (modernitásban) Politikai elméleti közelítés Kriminológiai közelítés Speciális integrált erőszak elméleti közelítés Békés, nyílt, legitim eszközökkel nem érvényesíthetik érdekeiket Az állami monopóliummá váló erőszak alkalmazás ütközik a társadalmi érdek pluralizmussal Politikai célú megfélemlítő zsarolás formális, politikai hatalom nem állami illetve állampolgári követőkészség híján Emberi tárgyi pusztítás: túszejtés, test bántalmazása, fenyegetés, zsarolás. A humán agresszió elméletek összefüggései bírnak magyarázó erővel A gyengék erőszaka az erőszak ellen Az állam társadalmi pacifikációja elégtelen A meglévő társadalmi szükségletek, érdekek nem határozzák a békés politikai diskurzusba Illegális motivált, célkövető, figyelemkeltő, erőszak elhalmozás A legitimitás és legalitás, a strukturális és fizikai erőszak alkalmazásának konfliktusai 20 Johan Galtung 21 Szabó János: A terrorizmus politikai és kriminológiai értelmezése utolsó hozzáférés: :42 226

227 227 Galtung a világtérben aktív erőszak alkalmazó szereplőket, állami és nem állami erős és gyenge axisok mentén egyetlen mátrixban helyezi el. Ezek egymásra vonatkoztatása 16 olyan konfliktustípust eredményez, melyek a jelen és a jövő háborúit, valamint legitim és nem legitim csoportok erőszakos összecsapásait tükrözik. Az ENSZ ben hosszú ideig a kriminológiai felfogás volt a domináns. A bipoláris világrend megszűnésével több olyan kormány, amely azelőtt szabadságharcosokat támogatott akiket máshol terroristának bélyegeztek a 80 as évek végére elfordult e csoportok által alkalmazott erőszaktól. A hidegháború vége, a szovjet blokk felbomlása számos csoport anyagi forrását elvágta. Közülük voltak, melyek hanyatlásnak indultak, mások átpártoltak az új típusú vallási fundamentalista terroristacsoportokhoz. Ezek figyelemmel kísérése már sokkal nehezebb és veszélyesebb is lett. A politikai indíttatású és támogatottságú szerveződések helyét felváltották az etnikai és a vallási indítékúak (bandaszerveződések, szekták, maffiásodás, milíciatömörülések). II. A terrorizmus rövid története Évezredes múltra tekint vissza: az első szervezett, felfegyverzett, terrorista akciót elkövető csoporttól már XI. századi források is beszámolnak. A Kaszpi tenger déli partján, az Elburz hegység Alamut erődjében hasissal elbódított fiatalok követtek el merényleteket a Hegyi Öreg parancsára. Az abbászida kalifák hosszú időn át eredménytelenül kísérelték meg felszámolni a csoportot, tevékenységük a XIII. században a mongol hódítás hatására szűnt meg. A legkorábbi példák gyakran vallási mozgalmakhoz kötődnek. Ezt legjobban a zelóták (az ortodox zsidó vallás radikális védelmezői, akik önállóságot követeltek Izraelnek Júdea római okkupálása után), asszasszinok (a hasisszívó jelentésű hasasin szóból származik, gúnynév, mellyel az iszmaili szekta nizári ágának követőit bélyegezték meg. Ez a szekta a XI. század közepe vége felé különült el az iszlám síita ágától, amely a bagdadi szunnita Abbászidákkal rivális kairói kalifátust alapította meg. Legfőbb vezetőjük HasszanSzabbah, Hegyi Öreg volt.) és a thugok (1326 tól 1835 igműködtek, az 1830 as évek beli indiai gyarmati kormányzatnak egyik legfőbb ellenségei, a hindu halálisten Káli követői voltak. A fennmaradt írásos dokumentumok alapján minden idők legeredményesebb terrrosistaszervezete hiszen közel 400 év alatt, több mint 500ezer emberrel végzett, de egyes feltételezések a 8 milliós számot is elfogadhatónak tartják) 22 testesítik meg. Napjainkban angolul a zealot fanatikust, az assassin orgyilkost, a thug pedig trógert, banditát jelent. A modern terrorizmus mintegy 150 évvel ezelőtt bukkant fel: anarchista csoportok (bakunyinisták, blanquisták) az állam megdöntése és megszüntetése érdekében követtek el merényleteket. Az első klasszikus értelemben vett terrorcselekményt 1855 ben III. Napóleon, francia császár ( ) ellen követték el. Ennek a történelemben először már nemzetközi jogi következményei is voltak. A merénylők a sikertelen támadást követően Belgiumba menekültek. A franciák követelésére sem voltak hajlandók a tetteseket kiadni, mondván, politikai bűncselekmény tetteseit a belga állam nem köteles kiadni. Viszont a következő évben törvényt hoztak Belgiumban, mely szerint külföldi államfő vagy annak családja ellen elkövetett merénylet nem tekinthető politikai bűncselekménynek, s így 22 Jonathan Barker, A terrorizmus (HVG kiadói RT., Budapest. 2003):

228 228 kiadhatók az elkövetők. A Belga Klauzulának 23 (vagy Belga Merényleti Záradéknak) nevezett törvényt ezután több ország és a nemzetközi terrorizmus ellen küzdő többoldalú egyezmény is beépítette jogrendszerébe. A két világháború között több ízben is foglalkoztak a terrorizmussal nemzetközi büntetőjogi szinten ban Brüsszelben előterjesztettek egy olyan 5 cikkelyből álló tervezetet, mely először használja a terrorizmus kifejezést ben Párizsban, 1934 ben Madridban, 1935 ben Koppenhágában tűztek napirendre és fogadták el a terrorizmus üldözésére vonatkozó törvénytervezetet ben Marseille ben Sándor jugoszláv királyt és vendéglátóját, Barthou külügyminisztert horvát usztasák gyilkolták meg. Ezt követően fogalmazódott meg a Nemzetek Szövetségének ülésén egy, a terrorizmus üldözésére vonatkozó, nemzetközi egyezmény megkötésének szükségszerűsége. (A kidolgozó bizottságnak Magyarország is tagja volt.) 1937 ben a terrorizmus megelőzéséről és büntetéséről szóló tervezet kimondta, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben az államoknak közös feladatuk van. 24 állam aláírta ezt az egyezményt, de pl. Magyarország, Németország és Olaszország már nem ratifikálta. Csak egyetlen ország erősítette meg, India, így a szerződés soha nem léphetett hatályba. Az első definíció, a történelem során, az I.cikkely 2.bekezdése szerint így hangzik: A terrorcselekmény kifejezés a jelen megállapodásban olyan bűnös cselekményeket jelent, amely (sic!) valamely állam ellen irányulnak és céljuk, hogy meghatározott személyeknél, személyek csoportjánál, vagy a közösség körében terrort idézzenek elő 24. Már az ENSZ alapító okmánya (1945. október 24.) is foglalkozott a terrorizmussal december 12 én az Európai Tanács tagállamai kiadtak egy A Terrorizmus Megsemmisítésére hozott európai közleményt. Ezt követően 1954 ben az ENSZ közgyűlésén elfogadtak egy Kódexet, mely nemzetközi bűncselekménynek minősíti, ha egy állam hatóságai más államban terrorcselekményt követnek el, vagy eltűrik más állam ellen kifejtendő terrortevékenység saját területükön való megszervezését. Sajnálatos módon a hidegháború évei megnehezítették a problémakör internacionális szinten történő kezelését. Az USA javaslatára 1972 óta foglalkozik az ENSZ nemzetközi terrorcselekmények elkövetőinek üldözésével, az egyének által elkövetett terrorista merényleteket pedig az 1980 as közgyűlés óta vizsgálja. Kiemelendő többek között a 77 es Terrorista Bombatámadások Visszaszorításáról szóló Egyezmény, valamint az decemberi Tússzedési Egyezmény. Szélesebb spektrumon tekintve fontos megemlíteni a világ hét legfejlettebb ipari állama és Oroszország Párizsban tartott konferenciáját, melyen egy 25 pontból álló intézkedéscsomag került elfogadásra (terroristák anyagi és fegyver forrásairól, szabad mozgásuk korlátozásáról, stb.). A Maastrichti Szerződés 3. cikkelye alapján az Európa Tanács július 20 án elfogadta az Europol (Európai Rendőri Hivatal) felállításáról szóló egyezményt. A szervezet a 23 Attentat-Clause utolsó hozzáférés: :33 24 Dr. Havasi Zoltán r. dandártábornok, A terrorizmus és a Jog utolsó hozzáférés: :33 228

229 229 hagyományos bűnüldözési feladatok mellett a terrorizmussal kapcsolatos felderítés, megelőzés vonatkozásában is illetékes (lásd később) november 23 án EU Tanács elfogadta a La Gomera Nyilatkozatot. Ebben a demokráciát, az emberi jogok szabad gyakorlását valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést fenyegető tényezőnek tekintik a terrorizmust. Továbbá kinyilvánítják, hogy a terrorizmus, mint a bűnözés egyik legveszélyesebb formája elleni harc top prioritást élvez és ehhez a tagállamok közötti részletesen kidolgozott és koordinált együttműködésre van szükség. 25 III. A terrorizmus hazai megjelenése, a terrorelhárítás kialakulása Magyarországot a II. világháborút követő időszakban hosszú ideig semlegesnek ítélték a nemzetközi terrorcsoportok, így hazánk területén jelentős terrorista aktivitás sem volt tapasztalható, legfeljebb itt pihentették tagjaikat, átutaztak országunkon, vagy háttérbázisként használták azt. Ez akkoriban az egykori keleti blokk többi országára is jellemző volt, mivel a szocialista kormányok sem politikai, sem törvénykezési szinten nem léptek fel a terrorizmus ellen, és mivel a marxista-leninista-maoista elvi alapokon működő szervezetek a nyugati országokat és azok érdekeltségeit támadták, így érvényesült az elv, amely szerint az ellenségem ellensége a barátom. Másrészről a totalitárius rendszerek erős, az állam minden szintjét behálózó belbiztonsági szervezeteinek működése is jelentősen nehezítette a terrorista aktivitás szerveződését január 7-én azonban Balassagyarmaton két fiatal gimnazista hivatásos katonatiszt édesapjuk szolgálati fegyverét eltulajdonítva túszul ejtette a kollégium egyik osztályának tanulóit, majd az eredménytelen tárgyalásokat követően az egyik fiatalt agyonlőtték. A balassagyarmati eset teljesen váratlanul érte az érintett hatóságokat, rávilágítva a meglévő hiányosságokra, hogy az ilyen esetekre nincsenek fölkészülve, nincs egy olyan speciálisan kiképzett, megfelelő technikai eszközökkel ellátott egység, mely a hasonló eseteket képes lenne megelőzni, illetve szakszerűen megoldani. A bekövetkezett események hatására a Készenléti Rendőrség jogelőd szervénél, az akkori Forradalmi Rendőri Ezrednél 1973-ban megalakították az úgynevezett akciószakaszokat, majd 1979-ben, a tevékenység és képzés egységesítésére, koordinálására az Akció Alosztályt. A folyamatos képzés és felkészítés, illetve a közterületi szolgálatok ellátása mellett, feladatuk volt a veszélyes, felfegyverkezett és fegyveres bűnözők elfogásának koordinálása is ben a kor követelményeinek történő megfelelés és a bűnözés erőteljes megerősödésének visszaszorítására továbbra is a Rendőri Ezred szervezetén belül megalakították a Komondor Terrorelhárító Szolgálatot. Alapfeladataik közé tartozott a már a magyar Btk. által is definiált terrorcselekmény illetve a légi jármű hatalomba kerítése és emberrablás bűncselekmények megszakítása, megelőzése, felfegyverkezett vagy fegyveres személyek megfékezése, elfogása. Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás hatása nemcsak politikai téren volt érzékelhető, hanem az új kormány terrorizmussal kapcsolatos álláspontja is megváltozott. A rendszerváltást megelőzően, illetve közvetlenül azt követően, a 80-as évek vége felé és a 25 Madrid European Council 15 and 16 December 1995 Presidency Conclusions utolsó hozzáférés: :15 229

230 es évek elején a magyar érdekeltségeket és személyeket érintő terrortámadások, robbantásos cselekmények száma a korábbiakhoz képest jelentősen megszaporodott ben a bécsi schwehati repülőtéren kitört lövöldözés, melyben több magyar állampolgár is megsebesült, 1987-ben a kolumbiai nagykövet ellen Budapesten elkövetett merénylet, ben a török nagykövet ellen megkísérelt merénylet, majd ugyanebben az évben, az Izraelbe kivándorolni szándékozó orosz zsidó emigránsokat szállító busz ellen elkövetett robbantás. Hazánkban ez utóbbi volt az eddigi vitathatatlanul legsúlyosabb merénylet. A rendszerváltást követően a terrorelhárítási feladatokat a rendvédelmi szervek, a polgári és katonai titkosszolgálatok, mint periférikus feladatot végezték. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) végezte az információszerző tevékenységet, a rendőrségen belül létrehozott speciális alegységek pedig alapvetően a bekövetkezett cselekmények fizikai felszámolását hajtották végre. Egy adott esemény felderítése, realizálása és nyomozása különböző szerveknél folyt, amely kommunikációs problémákhoz, ezen keresztül pedig nem megfelelő színvonalú szakmai munkához vezetett ben tehát, a rendőrség terrorelhárító munkájának koordinálására létrehozták a Terrorelhárítási Önálló Osztályt, és átszervezték a Komondor Terrorelhárító Szolgálatot ben a Terrorelhárítási Önálló Osztályból és a Komondor Szolgálatból a Rendőrség Különleges Szolgálatának (RKSZ) létrehozásával egy hatékonyabban működő, önálló, különleges és továbbra is a terrorelhárítási alapfeladatokkal felruházott egység alakult meg, mellyel egy kézbe került a rendőrség terrorelhárítási tevékenysége. A Szolgálat megalakítását követő évben, 1992 májusában az országos rendőrfőkapitány utasítására a megyei rendőr-főkapitányságokon létrehozták a megyei beavatkozó alosztályokat ben egy másik fontos szervezet létrehozására is sor került Tárcaközi Koordinációs Bizottságnéven. Az országos rendőrfőkapitány utasítására létrehozott felsőbb szintű ideiglenesen működő terrorelhárítási szerv fő feladata a rendőrség terrorcselekményeket megszakító, a terrorcselekmények elkövetőit elfogó és felszámoló tevékenységének más állami szervekkel történő összehangolása. A Rendőrség Különleges Szolgálatának működése idején Magyarország terror- és közbiztonsági helyzetét valamint az állampolgárok biztonságérzetét jelentősen befolyásolták a szinte rendszeresnek mondható, országszerte elkövetett robbantásos cselekmények. A szolgálat 1998 végéig működött önállóan, amikor feladatrendszerének meghagyása mellett Terrorelhárító Szolgálat (TESZ) néven a Készenléti Rendőrség szervezetébe integrálták. IV. A Terrorelhárítási Központ létrehozása A globális biztonsági kihívások között egyre jelentősebb szerepet játszik a nemzetközi terrorizmus. Magyarország Kormánya 2010-ben meghirdette a szabadság, a biztonság és a rend térségének megteremtését, azonban ez elképzelhetetlen az állam hatékony védelmi funkciójának kiépítése és működtetése nélkül. Ehhez egy olyan koherens, a szükséges információkkal, tudással, képességgel rendelkező szervezetre volt szükség, ami egyszerre biztosítja a hatékony fellépést a nemzetközi és hazai terrorizmus, illetve az annak bázisát jelentő szervezett bűnözés, valamint az egyre növekvő erőszakosságot mutató, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett személy elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben, az állam első számú vezetőinek teljes körű védelmét ellátja, és ugyanakkor biztosítja az állampolgári jogok lehető legteljesebb tiszteletben tartását. 230

231 231 Mindezeken túl a terrorizmus elleni fellépéshez rendelkezésre álló személyi, tárgyi és költségvetési források hatékonyabb, centralizáltabb felhasználása érdekében szükséges volt egy központ létrehozása, mely egy szervezeten belül, hatékonyan képes ellátni e feladatokat, és szakmai háttere alkalmassá teszi más szervek terrorizmus elleni tevékenységének koordinálására. A 232/2010. (VIII. 19.) kormányrendelet alapján szeptember elsején kezdte meg működését a Terrorelhárítási Központ (a továbbiakban: TEK). Feladatai ellátásának részletes szabályait a 295/2010. (XII. 22.) kormányrendelet határozza meg. A rendelet szerint a TEK többek között: elemzi és értékeli Magyarország terrorfenyegetettségének helyzetét szervezi és koordinálja a terrorcselekmények megelőzését és elhárítását végző szervek tevékenységét (a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok és az Információs Hivatal kivételével) ellátja a Terrorellenes Koordinációs Bizottság működésével kapcsolatos előkészítő, végrehajtó és adminisztrációs feladatokat személyvédelmi feladatokat is ellát, védi a köztársasági elnököt és a miniszterelnököt. A rendelet értelmében vannak olyan feladatok, amelyeket a TEK a rendvédelmi szervek részére kizárólagos hatáskörrel, míg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az ügyészség tekintetében felkérésre végez. Ide tartoznak: a szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyek elfogása és előállítása, amennyiben a rendelkezésre álló információk alapján az elkövetésre fegyveresen kerül sor, a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható fegyveres személyek elfogása, és az ön- vagy közveszélyes állapotban lévő személy megfékezését, amennyiben a személy a vele szemben foganatosított intézkedés során fegyveresen vagy felfegyverkezve áll ellen. A feladatok másik körét a nyomozó hatóságok, a rendvédelmi szervek, továbbá az ügyészség felkérésére végrehajtható feladatok alkotják, azaz személy elleni erőszakos bűncselekmények megszakítása, az elkövetők elfogása, a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható felfegyverkezett személyek elfogása, az ön- vagy közveszélyes állapotban lévő személyek elfogása (a fent említett hasonló esetkör alóli kivételes esetekben) a fogvatatott személy kísérése, ha a kísért személy veszélyessége, vagy a kísérés körülményei azt indokolják, és a hatósági eljárás során lefoglalt, a közbiztonságra különösen veszélyes anyagok, valamint különösen nagy vagy különösen jelentős értékű kábítószer szállítását. 231

232 232 Ezeken túlmenően a TEK a belföldi vagy nemzetközi vonatkozású terrorcselekmény és az azokhoz kapcsolódó más bűncselekmények vonatkozásában kapcsolatot tart és együttműködik más államok terrorelhárításban érintett szerveivel, továbbá felkérésre indokolt esetben végrehajthatja a kiadatási és átadási letartóztatásban lévő kiemelten veszélyes személyek államhatárig vagy külföldről Magyarországra történő kísérését. A TEK képviseli a miniszter kijelölése esetén a Magyar Köztársaságot a terrorizmussal kapcsolatos nemzetközi fórumokon, egyeztetéseken, valamint ellátja a kritikus infrastruktúrák védelmét, kidolgozza a biztonsági intézkedési terveket. A nemzetközi követelmények alapján kialakított Terrorelhárítási Központ az ország egész területére illetékességgel rendelkezik, de rendkívüli esetekben munkatársai Magyarországon kívül is bevethetők. Az Rtv. 1. (1) bekezdése szerint a rendőrség feladata többek között a terrorizmus elleni küzdelem, melynek keretein belül felderíti a Magyar Köztársaság területén tevékenykedő terrorszervezeteket, megakadályozza, hogy e szervezetek bűncselekményeket kövessenek el, megakadályozza, hogy a Magyar Köztársaság területéről bármilyen szervezet, vagymagánszemély terrorszervezet működését anyagi források biztosításával, vagy bármely más módon elősegítse. Az Rtv. 7/E. -a szerint a terrorizmust elhárító szerv nyomozóhatósági jogkört nem gyakorol, feladatai ellátása érdekében titokban információt gyűjthet, de bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést kizárólag bűnfelderítési célból végezhet. A terrorizmust elhárító szerv, ha felderítési, elhárítási és bűnüldözési tevékenysége során bűncselekmény elkövetésének gyanúját észleli, haladéktalanul feljelentést tesz a nyomozás teljesítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál, vagy az ügyésznél, és átadja az általa összegyűjtött adatokat. V. A Terrorelhárítási Központ szervezete, vezetése, irányítása 26 A TEK működését az egyes rendészeti tárgyú és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló évi CXLVII. törvény január 1-i hatálybalépését követően törvényi szinten a Rendőrségről szóló évi XXXIV törvény (a továbbiakban: Rtv.) szabályozza. A TEK - mint a terrorizmust elhárító szerv - a Rendőrséget alkotó egyik alapvető szerv, az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, és a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv mellett. Személyi állománya hivatásos állományú rendőrökből, vezényelt hivatásos állományúakból, kormánytisztviselőkből, valamint közalkalmazottakból állhat. A Terrorelhárítási Központ országos illetékességű, a belügyminiszter irányítása alatt álló, gazdálkodási jogkör alapján önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. A TEK főigazgatóját a rendészetért felelős miniszter javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki, ezt a pozíciót szeptember 1-ji kinevezése óta Hajdu János r. vezérőrnagy tölti be. A TEK székhelye Budapest, tekintettel azonban arra, hogy feladatait az egész országra kiterjedő illetékességgel látja el, így vidéki kirendeltségei (osztályok és irodák) számos városban látnak el régiós szintű feladatokat. 26 Készítette: Dr. Bebesi Zoltán,

233 233 A TEK feladati ellátása érdekében, szakmai szempontok alapján igazgatóságokra oszlik. A fenti feladatok ellátását a Felderítési, Műveleti, Személyvédelmi, Ügyelet- és Objektumvédelmi, valamint az Operatív Technikai és Informatikai Igazgatóság végzi, míg a szervezet törvényes, szakszerű, és gazdaságos működéséért, valamint az adminisztratív igazgatásért a Gazdasági, a HR Igazgatóságok, és a Hivatal szervezete felel. Az igazgatóságok szakmai feladataik alapján főosztályokra, és osztályokra tagolódnak. Az Igazgatóságok kapcsolatrendszere és képviselete Az Igazgatók együttműködési megállapodás kötését kezdeményezhetik a Főigazgatónál az együttműködő fegyveres és rendvédelmi szervek vezetőivel, valamint külföldi partnerszolgálatok vezetőivel, a hatásköri feladatok eredményesebb ellátása érdekében. Együttműködési szerződések és megállapodások köthetők, kapcsolatok alakíthatók ki - a pártbefolyástól mentesség követelményeinek betartásával - egyéb társadalmi- és gazdálkodó szervezetekkel és szervekkel. A MŰVELETI IGAZGATÓSÁG A Műveleti Igazgatóság jogállása, irányítása A Terrorelhárítási Központ Műveleti Igazgatóság a TEK főigazgatójának közvetlen alárendeltségébe tartozó, igazgatóság jogállású szervezeti egység, amely feladatait a vonatkozó jogszabályokban, a közjogi szervezetszabályozó eszközökben a TEK Szervezeti és Működési Szabályzatában, a belső normákban (Műveleti Igazgatóság Ügyrendje) meghatározottak szerint végzi. Vezetője a Műveleti Igazgató, helyettese a Műveleti Főosztály 233

234 234 vezetője. Az Igazgatóság állománya hivatásos és közalkalmazotti állományú személyekből áll. Az Igazgatóság szervezeti felépítése Az Igazgatóság szervezetét és rendszeresített létszámát a TEK szervezeti állománytáblázata határozza meg. Az Igazgatóság Törzsre, Műveleti és Képzési főosztályokra tagozódik. A Műveleti Főosztály központi, illetve a TEK kirendeltségein (Miskolc, Paks, Győr) működő Műveleti Osztályokból, valamint a Tárgyaló Osztályból épül fel. A Képzési Főosztályt a Szervezési és Továbbképzési Osztály mellett a Kiképzési Osztály alkotja. A főosztályok mellett működnek az azok munkáját támogató, kisegítő Dokumentáló és Archiváló, Készenléti Mentő és Műveleti Támogató Osztályok. Az Igazgatóság általános feladatai Az Igazgatóság teljesíti a normatív adatszolgáltatási és véleményadási kötelezettségeket. Műveleti feladatai körében szakmailag irányítja és koordinálja a rendőrségi feladatok előkészítését és végrehajtását. Közreműködik a feladatkörét érintő jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök előkészítésében, valamint a TEK belső normáinak elkészítésében. Ellátja a minősített időszakra vonatkozó jogszabályokban meghatározott feladatokat. A SZEMÉLYVÉDELMI IGAZGATÓSÁG A Rendőrség a személyvédelmi szakmai feladatait a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény, a védett személyek és kijelölt létesítmények védelméről szóló 160/1996. (XI.5.) Korm. rendelet, valamint a terrorizmust elhárító szerv kijelöléséről és feladatai ellátásának részletes szabályairól szóló 295/2010. (XII.22.) Korm. rendelet alapján látja el. A Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek életének, testi épségének védelmét a Terrorelhárítási Központ, valamint a Készenléti Rendőrség hajtja végre. Állandó személyvédelemben részesülő állami vezetők: (OGY. Elnöke már nem!) A köztársasági elnök A miniszterelnök Az Alkotmánybíróság elnöke A Kúria elnöke A legfőbb ügyész A köztársasági elnök és a miniszterelnök tisztségének megszűnését követően utóbiztosításra jogosult, melynek időtartama egy év. 234

235 235 A Terrorelhárítási Központ alapfeladatainak ellátása során megszervezi és végrehajtja a köztársasági elnök és miniszterelnök állandó védelmét, amely kiterjed védett személy: életének, testi épségének megóvására; munkahelye, lakása vagy egyéb tartózkodási helye őrszemélyzettel, illetve technikai eszközzel biztosított védelmére; indokolt esetben közlekedési útvonalára; a részvételével lebonyolított hivatalos programok helyszínére; belföldi utazására; hivatalos programja során szükséges egészségügyi ellátás biztosítására. állandó szálláshelyének (rezidencia), illetve ideiglenes szállásának őrszemélyzettel történő biztosítására; külföldi utazására; belföldi utazása során - veszélyeztetettségének megfelelően - közúton oszlopvezető és utánfutó gépjármű, vasúton előfutó mozdony, vízi úton kísérő rendőrségi vízi jármű alkalmazására A Készenléti Rendőrség alapfeladatainak ellátása során megszervezi és végrehajtja az állandó személyvédelemben részesülő állami vezetők védelmét a köztársasági elnök és miniszterelnök kivételével -, valamint az utóbiztosításra jogosultak védelmét a Magyarországon tartózkodó nemzetközileg védett személyek védelmét, az Rtv. 46. (6) bekezdése szerint elrendelt ideiglenes védelemben részesített személy védelmét, viszonosság alapján más külföldi személy magyarországi hivatalos látogatása vagy a veszélyeztetettségének megfelelően magánlátogatása alatti védelmét, viszonosság hiányában a rendészetért felelős miniszter döntése alapján a Magyarország érdekei szempontjából jelentős a fentebb meghatározott személyeken kívüli más külföldi személy magyarországi hivatalos látogatása vagy a veszélyeztetettségének megfelelően magánlátogatása alatti védelmét létesítménybiztosítási intézkedés céljából kijelölt létesítmények és értékek (a továbbiakban: kijelölt létesítmény) védelmét A rendelet 2. szerint a személy- és létesítményvédelmi feladatok hatékony ellátása érdekében a Terrorelhárítási Központ vagy a Készenléti Rendőrség különösen a következőket hajtja végre: a) gyűjti, rendszerezi, ellenőrzi és értékeli a védett személy, a kijelölt létesítmény veszélyeztetettségére vonatkozó, valamint az ellenük irányuló erőszakos cselekmények megelőzését szolgáló adatokat, megteszi a 3. -ban felsorolt feladatokhoz kapcsolódó 235

236 236 megelőző védelmi intézkedéseket. b) összehangolja és irányítja a biztosítási feladatok megszervezésében, végrehajtásában közreműködő szervezetek, személyek tevékenységét; c) szükség esetén az Rtv ának (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően intézkedik a tűzszerészeti, élelmiszer-vegyészeti, valamint az egyéb technikai eszközöket igénylő ellenőrzés lefolytatására. A személyvédelmet a Készenléti Rendőrség vagy a Terrorelhárítási Központ elsősorban az ilyen tevékenység végrehajtására kiképzett hivatásos állományú rendőr szolgálatba állításával, felső kategóriájú és megfelelő biztonsági berendezéssel ellátott gépjármű rendelkezésre bocsátásával biztosítja. A FELDERÍTÉSI IGAZGATÓSÁG A Felderítési Igazgatóság felépítése A Felderítési Igazgatóság Törzsre és szakmai főosztályokra tagozódik. A Törzs felelős az igazgató közvetlen feladatvégzését segítő előkészítő, koordináló tevékenységért. Az összes, az igazgatóság feladatkörét érintő (pl. jogszabály véleményezési, személyügyi, képzési, stb.), ügyben ők fogják át és irányítják a munkavégzést. A szakmai főosztályok a magyarországi kötődésű, az Európában és azon kívüli működő, illetőleg a vallási alapon szerveződött nemzetközi terrorszervezetek felderítésével, és tevékenységének felszámolásával foglalkoznak. Közreműködnek továbbá a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos tevékenységek koordinálásában, és a nemzetközi társhatóságok által küldött megkeresések végrehajtásában. A vidéken működő kirendeltségek tevékenységének összefogására külön főosztály lett létrehozva. Kirendeltségek Győrben, Pécsett, Miskolcon, Szegeden és Nyíregyházán találhatóak. Feladatuk a szakmai főosztályok területi támogatása, illetőleg önálló hírszerző tevékenység folytatása. Az Értékelő Főosztály tevékenysége három fő részre bontható. Az egyik rész az operatív elemzések végzése, ami a felderítési tevékenységet támogatja. A második rész a BÁH-val történő szoros együttműködés, amelynek keretében a főosztály a migránsok terrorvonatkozású biztonsági ellenőrzését végzi. Az ellenőrzést követően egyes ügyekben szakhatóságként állást foglal, más ügyekben véleményt ad. A harmadik tevékenységi területe pedig a stratégiai elemzések. A Nemzetközi Főosztály tevékenységi köre szintén három fő részre osztható. Az első a nemzetközi társszervektől érkezett információkkal és megkeresésekkel kapcsolatos intézkedések köre. A második a diplomácia és a külkapcsolatok ápolása, a harmadik pedig a protokoll és tolmácsolási feladatok. A Felderítési Igazgatóság feladatai, tevékenysége A Terrorelhárítási Központ Felderítési Igazgatósága a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény, illetőleg a terrorizmust elhárító szerv kijelöléséről és feladatainak ellátásának részletes szabályairól szóló 295/2010 (XII.22.) Kormányrendelet alapján az 236

237 237 alábbi feladatokat látja: 6. ellátja indokolt esetben az általános rendőrségi feladatokat ellátó szerv tűzszerész szolgálati ágának szakegységeivel együttműködve a felderítési és felszámolási feladatkörében felmerülő tűzszerészeti tevékenységet, ennek keretében végzi különösen ka) a fegyver- és robbanóanyagok felkutatásával összefüggő feladatok tűzszerészeti biztosítását, kb) az objektumok, járművek és a robbantással fenyegetett műveleti helyszínek átvizsgálását, tűzszerész szakmai biztosítását, kc) az intézkedések megtételét akadályozó tárgyak eltávolítását, a behatolási pontok, robbanó- vagy pirotechnikai eszközzel történő nyitását, valamint kd) az előtalált robbanásveszélyes, robbantásos cselekmények végrehajtására utaló, valamint gyanús tárgyak vizsgálatát, hatástalanítását, továbbá indokolt esetben elszállítását és megsemmisítését, Az OPERATÍV TECHNIKAI INFORMATIKAI IGAZGATÓSÁG Az igazgatóság feladatköre két fő részre osztható: 1. operatív technikával kapcsolatos feladatok, 2. informatikával kapcsolatos feladatok. 1. Az igazgatóság operatív technikával foglalkozó egysége a jogszabályi keretek között különleges eszközök és módszerek biztosításával támogatást végez a TEK műveleti, felderítési és személyvédelmi tevékenységéhez az alábbi szakterületeken: 1.1. audio- és videotechnikai szakterület, 1.2. technikai eszköz felderítő és technikai elhárító (TSCM) szakterület, 1.3. zártechnikai és biztonságtechnikai szakterület, 1.4. fejlesztő, tanácsadó szakterület, 1.5. információvédelmi szakterület, 1.6. IP alapú távközlési szakterület, 1.7. software fejlesztési szakterület. A TEK igazgatóságainak igényei alapján biztosítja a különleges operatív technikai alkalmazási módszereket és a feladat végrehajtásához szükséges eszközöket és berendezéseket. Speciális, titkos információgyűjtéshez analóg és IP alapú távközlési összeköttetést biztosít. Megtervezi, előkészíti és szervezi a szakterülethez tartozó eszközök (RF-, GSM berendezések, információ védelmi-, technikai elhárító-, detektáló-, informatikai alapokon működő eszközök, speciális szerszámok) fejlesztéséhez, beszerzéséhez szükséges munkálatokat. Figyelemmel kíséri a tudományos fejlesztéseket, lehetőségeinek keretei között gondoskodik azok beszerzéséről, hasznosításáról. Együttműködést alakít ki és 237

238 238 kapcsolatot tart a szakmai területhez tartozó vállalkozások, tanácsadó cégek illetékes képviselőivel és a társszervek azonos területeivel. Biztosítja a mindenkori telefonos elérhetőséget és a hatáskörébe utalt nyilvántartások üzemeltetését. 2. Az informatikával kapcsolatos feladatokat ellátó egység a TEK informatikai infrastruktúrájának kiépítését, valamint annak üzemeltetését végzi. Ez magában foglalja a TEK összes igazgatóságának informatikai kiszolgálását, valamint az operatív adatgyűjtésben az informatikával kapcsolatos feladatok végrehajtását. A TEK jogszabályban meghatározott feladatai hatékony ellátásának elősegítése érdekében informatikai értékelő és elemző munkát végez. Gondoskodik a társszervekkel való kommunikációhoz szükségesés informatikai kapcsolatok létesítéséről, üzemeltetéséről és felügyeletéről, valamint rejtjeltevékenységhez kapcsolódó adminisztrációs feladatokat lát el. Törvények: a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény; a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló évi XXXVIII. törvény; az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló évi LIV. törvény; A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló évi LXXV. törvény; A bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló évi LIV. törvény Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló évi CXXX. törvény; Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló évi XXIX. törvény; Kormányrendeletek: a terrorizmust elhárító szerv kijelöléséről és feladatai ellátásának részletes szabályairól szóló 295/2010. (XII. 22.) Korm. rendelet; a személyes javak rendőri intézkedés keretében történő igénybevételével és a kártalanítással kapcsolatos eljárásról szóló 137/1994. (X. 26.) Korm. rendelet a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló 160/1996. (XI.05.) Korm. rendelet; a rendőrség ellenérték fejében végezhető szolgáltató tevékenységéről szóló 16/1999. (II. 5.) Korm. rendelet; az elektronikus hírközlési feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre, illetve titkos adatszerzésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének rendjéről szóló 180/2004. (V. 26.) Korm. rendelet; a Rendőrség által alkalmazott kényszerítő eszközök rendszeresítésének szakmai követelményeiről és eljárási szabályairól szóló 384/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet; Miniszteri rendeletek: az országgyűlési képviselőknek a rendőrség, a határőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság működésére szolgáló területre történő belépéséről szóló 2/1993. (II. 2.) BM rendelet; a belügyminiszter irányítása alatt álló titkos információgyűjtésre feljogosított szervek 238

239 239 adatkezelésének egyes szabályairól szóló 21/1996. (VIII. 31.) BM rendelet; a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételéről szóló 26/1999. (VIII. 13.) BM rendelet; a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, egyenruha-ellátásra jogosult személyi állományának ruházati és öltözködési szabályzatáról, valamint a különleges foglalkoztatási állomány ruházati-, fegyverzeti-, kényszerítőeszköz és világítástechnikai felszerelésről szóló 71/2011. (XII. 31.) BM rendelet; a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ jogállásáról, részletes feladat- és hatásköréről, valamint a magyar bűnüldöző hatóságok és az Európai Rendőrségi Hivatal közötti nemzetközi együttműködésről szóló 4/2002. (I. 30.) BM-PM együttes rendelet; a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katonai nyomozó hatóságairól és a bűncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló 25/2003. (IV. 24.) BM-IM együttes rendelet; a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló 12/2007. (III. 13.) IRM rendelet; a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet; a Rendőrségnél rendszeresíthető kényszerítő eszközök típusairól és fajtáiról szóló 32/2009. (VIII. 19.) IRM rendelet; a Belügyminisztérium és a belügyminiszter irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek fontos és bizalmas munkaköreiről és a nemzetbiztonsági ellenőrzés szintjének megállapításairól szóló 3/2010. (X. 21.) BM rendelet Közjogi szervezetszabályozó eszközök a telekommunikációs eszközökkel történő ellátás rendjéről, valamint a távközlési és informatikai szolgáltatások igénybevételének szabályairól szóló 19/2004. (BK 14.) BM utasítás a személyi védelem elrendelésére, végrehajtására, fenntartására és megszüntetésére jogosult hatóságok és szervek együttműködésének részletes szabályairól szóló 7/2005. (BK 5.) BM-IM-PM együttes utasítás a Belügyminisztérium fegyverzeti és vegyivédelmi szakanyagellátás tervezéséről és a tartalékok képzéséről szóló 35/2011. (XII. 9.) BM utasítás a terrorizmus elleni fellépés egységes végrehajtására kiadott 9/2007. (IK 8) IRM-ÖTM együttes utasítás a Belügyminisztérium és a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek ügyeleti szolgálatai által teljesítendő tájékoztatási kötelezettség rendjéről, valamint a Kormányügyelet működéséről szóló 33/2011. (XII.2.) BM utasítás a belügyminiszter irányítása alá tartozó egyes önálló belügyi szervek jelentési rendjéről és egyes koordinációs feladatokról szóló 9/2011. (IV. 15.) BM utasítás a Terrorelhárítási Központ Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2010. (IX.1.) TEK utasítás Felhasznált irodalom Nyomtatott forrás Jonathan Barker, A terrorizmus (HVG kiadói RT., Budapest. 2003) Kőszegvári Tibor, Gerilla-hadviselés, Tansegédlet (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest ) 239

240 240 Szöllősi Péter Tamás, Terrorizmus Európában, egyetemi dolgozat, (Budapest, 2011) Internetes forrás Attentat-Clause hozzáférés: :33 Dr. Bebesi Zoltán, A Kábítószer-bűnözés és a Terrorizmus, doktori (phd) értekezés. (Budapest, 2009.) digitgy/phd/2010/bebesi_zoltan.pdf utolsó hozzáférés: :33 Dr. Boaz Ganor Default.aspx utolsó hozzáférés: :53 Dr. Havasi Zoltán r. dandártábornok, A terrorizmus és a Jog utolsó hozzáférés: :33 Szabó János, A terrorizmus politikai és kriminológiai értelmezése Chapter1.htm utolsó hozzáférés: :42 240

241 ORFK Bűnügyi Szolgálat Az általános rendőri feladatokat ellátó rendőrség titkos információgyűjtő tevékenységet folytató szervezeti egységeinek felépítése: A titkos információgyűjtő tevékenységet folytató szervek követik a rendőrség általános szervezeti felépítését. A bűnügyi felderítő tevékenységet helyi, területi és országos jogállású szervezetek egyaránt folytathatják. Magyarországon jelenleg 153 rendőrkapitányság, 21 határrendészeti kirendeltség és 3 vízi rendészeti kapitányság jelenti a helyi szintű szerveket. Ezek közül a bűncselekményi kategóriákat figyelembe véve a rendőrkapitányságok és a határrendészeti kirendeltségek folytatnak titkos információgyűjtést. Tekintettel az itt dolgozó állomány jelentős leterheltségére, nem mindenhol tudnak munkatársat függetleníteni a titkos információgyűjtő tevékenységre. Ebből következően az erőket, eszközöket és módszereket általában korlátozottan használják, az ügyszámuk nem számottevő. Területi jogállású szervek a megyei rendőr-főkapitányságok, a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság és a KR Nemzeti Nyomozó Iroda. Az itt működő felderítő, bűnügyi, gazdaságvédelmi és migrációs osztályok már e tevékenység végzésére szakosodott munkatársakkal a titkos információgyűjtő tevékenység lehetőségeit széles körűen kihasználva folytatják a bűnügyi felderítést. Az Országos Rendőr-főkapitányságon belül a központi nyomozati hatáskörrel bíró Bűnügyi Főosztály Felderítő Osztálya és a Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő Főosztály végezhet titkos információgyűjtő tevékenységet. Ezen felül az ORFK Bűnügyi Főosztály Felderítő Osztálya az 51/2007. ORFK utasításnak megfelelően országos hatáskörűen végzi a titkos információgyűjtő tevékenység szakirányítását. A szakirányítás célja, hogy biztosítsa - az akadályozó körülmények, valamint a téves gyakorlat feltárása és megszüntetése útján - a bűnügyi tevékenység valamennyi részterületén a magas színvonalú munkavégzést annak érdekében, hogy megvalósuljon a bűncselekmények gyors és hatékony felderítése, a nyomozások eredményes és törvényes lefolytatása. A bűnügyi szakirányító szerv feladatkörében eljárva általános felügyeletet gyakorol az alsóbb szintű bűnügyi szervek tevékenysége felett. Ennek keretében jogosult és köteles általános és egyedi ügyekben a bűnügyi tevékenységet törvényességi és szakmai szempontok szerint ellenőrizni, az esetleges hiányosságokra az érintett szervek vezetőinek figyelmét felhívni. E mellett végzi a titkos információgyűjtő tevékenység során beszerzett bizonyítékok nyílttá tételével, a titoktartás alóli felmentés megadásával, illetve egyéb, a hatáskörébe utalt egyedi ügyekkel kapcsolatos véleményezési, engedélyezési feladatokat. 241

242 242 A titkos információgyűjtő tevékenység alapvető szabályai: Önállóan végzett titkos információgyűjtés (a továbbiakban: Tigy.): A. Kik végezhetik? A rendőrség külön jogszabályban meghatározott nyomozó hatóságai és szervei - ezen belül helyi, területi és országos hatáskörrel rendelkező szervek egyaránt - végezhetnek titkos információgyűjtő tevékenységet. Így különösen a felderítő osztályok, alosztályok és az erre (is) feljogosított szervezeti egységek (bűnügy, gazdaságvédelem, migráció, vizsgálat), valamint a Készenléti Rendőrség (KR) Személyi és Objektumvédelmi Igazgatóság Megelőző Védelmi Osztálya, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Ellátó Igazgatóság és a KR Tanúvédelmi Szolgálat. Itt nem térünk ki a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Terrorelhárító Központ, az ügyészségek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett titkos információgyűjtő munkára. B. Szabályozás: A Tigy. elsődleges szabályozását a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezete tartalmazza (1) A rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, bizonyítékok megszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme, valamint az e törvényben meghatározott költségvetési szervek bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzése érdekében törvény keretei között titokban információt gyűjthet. Ebből következően a titkos információgyűjtés olyan, a jogszabályokban meghatározott bűnüldözési és bűnfelderítési célok elérése érdekében folytatott titkos vagy leplezett tevékenység, melyet a múltban történt vagy a jelenben zajló, illetőleg a jövőre tervezett bűnügyi szempontból releváns tény, esemény vagy körülmény megismerése céljából végeznek. A titkos információgyűjtés alapelvei: törvényesség, titkosság, célhoz kötöttség, célszerűség, arányosság, az ésszerűtlen kockázatvállalás tilalma. Az Rtv. általános jelleggel szabályozza a Tigy. keretében alkalmazható erőket, eszközöket, módszereket, ezek igénybevételének főbb szabályait, valamint a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos sajátos gazdálkodási szabályokat. 242

243 243 A B2/2013. (I. 31.) BM utasítás (minősített norma) tartalmazza a napi munkához nélkülözhetetlen részletes szabályokat, ezt tekinthetjük a bűnügyi hírszerzés legfontosabb, nem törvényi szintű szabályozásának. A Be. 206/A.. előírásai a titkos információgyűjtő tevékenység során beszerzett adatok, információk, azaz a tigy eredményének felhasználását szabályozzák. Ezen előírások betartása fontos törvényi garanciát jelent a bűntetőeljárásban bizonyítékként történő hasznosítás érdekében. Az egyéb jogi normák közül megemlíthető még a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló évi LXXV. törvény, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló évi LIV. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló évi CLXXX. törvény. A 24/2006. BM utasítás (minősített norma) a fedett nyomozók és fedő intézmények alkalmazását, igénybevételét szabályozza. Iratkezelési és biztonsági szabályokat az alábbi jogszabályok és normák rögzítik: évi CLV. törvény a minősített adat védelméről, 90/2010. Korm. rendelet a Nemzeti Biztonsági Felügyelet működésének, valamint a minősített adat kezelésének rendjéről, 38/2011. (XI. 3.) BM rendelet a Belügyminisztérium és a belügyminiszter irányítása, illetve felügyelete alá tartozó szervek fontos és bizalmas munkaköreiről és a nemzetbiztonsági ellenőrzés szintjének megállapításáról szóló 3/2010. (X. 21.) BM rendelet módosításáról, 23/2013. ORFK utasítás a Rendőrség belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatáról, 59/2008. ORFK utasítás a Rendőrség Iratkezelési Szabályzatáról, 26/2011. ORFK utasítás a minősítői jogkör átruházásáról, a szakmai irányítási feladatok és a minősített adatok kezelése során irányadó egységes szabályokról. C. Végrehajtás formái, erők, eszközök módszerek: A titkos információgyűjtés formái: a titkos információ-ellenőrzés és a titkos nyomozás, melyek keretében alkalmazzuk a következő eszközöket, módszereket és erőket. Ezek felsorolását az Rtv.-ben, részletes szabályait a B2/2013. BM utasításban találhatjuk. Külső engedély nélkül végezhető titkos információgyűjtés: informátor, bizalmi személy vagy a rendőrséggel titkosan együttműködő más személy, fedett nyomozó, fedőokirat, fedőintézmény, megfigyelés, adatrögzítés, csapda, mintavásárlás, együttműködési megállapodás, sértetti szerepkör eljátszása, használó kérelmére történő telefon-lehallgatás. Bizonyos egyéb módszerek alkalmazását a B2/2013. BM utasítás tartalmazza. 243

244 244 Ügyészi engedélyhez kötött titkos információgyűjtés: a feljelentés elutasításának vagy a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezése bizonyos feltételekhez kötött adatkérések külső adatkezelő szervektől meghatározott esetekben a fedett nyomozó Bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés: magánlakást titokban átkutathat, az észlelteket technikai eszközökkel rögzítheti a magánlakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelheti és rögzítheti postai küldeményt, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthat, ellenőrizheti, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, valamint számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja. Nyílt bűntető eljárás mellett, azzal párhuzamosan végzett titkos információgyűjtő tevékenység: A. Egyéb adatszerzés A rendőrség azonban folytathat - folytathatja titkosan információk gyűjtését a nyílt bűntetőeljárás megindulása után is, vagy azzal párhuzamosan elrendelve (2) A nyomozó hatóság az adatszerző tevékenysége során az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság olyan tagját is igénybe veheti, aki e minőségét leplezi (fedett nyomozó), valamint a reá irányadó törvény szerint más, bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést is végezhet. Abban az esetben, amikor egy önálló hatáskörben indult titkos nyomozás folytatása alatt ugyanazon bűncselekmény miatt elindul a nyílt bűntetőeljárás, a nyomozó hatóságnak nem kell befejezni az adatok, információk gyűjtését, csak ennek elnevezése és részben módja változik. Ezt a Be. a nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenységének nevezi. Ebben az esetben a nyomozó hatóság átiratban értesíti az ügyészt, hogy a nyílt ügy támogatása, annak eredményes befejezése érdekében a korábban megkezdett titkos információgyűjtő munkát egyéb adatszerzésként folytatja tovább. Amennyiben pedig a nyílt eljárás megindításával egy időben, vagy azt követően kezdődik a titkos információgyűjtő munka, akkor azt eleve a Be (2) bekezdésére hivatkozva kezdik meg és folytatják le. A két legfontosabb különbség a tigy. és az egyéb adatszerzés között az, hogy az egyéb adatszerzés folyamán nem alkalmazható bírói engedélyköteles különleges eszköz, másrészt megváltozik az elért eredmény felhasználásának, nyílttá tételének módja. Az első különbség sem jelenti azonban azt, hogy tiltva lennének bizonyos módszerek, csak azok elrendelésének módja változik. Ezt a Be. a következő módon szabályozza: 244

245 245 B. Titkos adatszerzés 200. (1) Az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti, b) postai küldeményt, beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthat, ellenőrizhet, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, c) számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja (a továbbiakban titkos adatszerzés). (2) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozás elrendelését követően a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e törvény alapján végzi. A titkos adatszerzés (Tasz.) elrendelésekor a törvényi garancia nem változik, mert mind a Tigy., mind a Tasz. keretében bírói engedélyhez kötött a különleges eszköz alkalmazása. A különbség az, hogy a Tigy.-ben a rendőrség, a Tasz.-nál az ügyész kéri meg a bírói engedélyt. Abban az esetben, ha egy Tigy. során bírói engedélyköteles különleges eszköz használata folyamatban van, és közben elrendelik az ügyben a nyílt bűntető eljárást, az eszköz használatát azonnal be kell fejezni. Ez azonban most sem jelenti azt, hogy az eszközt nem lehet többé használni, csak annak engedélyezése és az eredmény felhasználásának szabályozása változik (4) Ha a nyomozás elrendelését megelőzően külön törvény alapján a bíró, illetőleg az igazságügyért felelős miniszter által engedélyezett titkos információgyűjtés végrehajtása során az ügyben a nyomozást elrendelik, a titkos információgyűjtést a továbbiakban csak e törvény szerint mint titkos adatszerzést lehet folytatni. A Tigy. során bírói engedély szükséges a magánlakás titokban történő átkutatásához is, amely eszközt nem találjuk meg a Tasz.-nál. Ezt azonban kiváltja nyílt nyomozás során a Be. szabályai szerint végezhető házkutatás. C. A beszerzett adatok, információk felhasználása Az egyéb adatszerzés során beszerzett adatok, információk felhasználásáról a Be. kimondja: (4) Ha az ügyész a nyomozó hatóság adatszerző tevékenységének eredményét bizonyítékként kívánja felhasználni, az arról készített jelentést csatolja a nyomozás irataihoz. A nyomozó hatóság adatszerző tevékenységéről készített jelentés a nyomozás irataihoz történő csatolást követően az okiratra (116. ) vonatkozó szabályok szerint használható fel bizonyítékként. 245

246 246 A Tasz. esetében: 206. (1) Ha az ügyész a titkos adatszerzés eredményét a büntetőeljárásban bizonyítékként kívánja felhasználni, a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt, a bíróság határozatát és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést csatolja a nyomozás irataihoz. Ha az iratok csatolása a nyomozás iratainak megismerése (193. ) után történt, a gyanúsítottat és a védőt erről értesíteni kell, és lehetőséget kell adni a csatolt iratok megismerésére. (2) A titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentés a nyomozás irataihoz történő csatolást követően az okiratra (116. ) vonatkozó szabályok szerint használható fel bizonyítékként. 246

247 247 Bucsek Gábor A Készenléti Rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda szervezete, feladatrendszere A Nemzeti Nyomozó Iroda (továbbiakban a szövegben: NNI) a Készenléti Rendőrség (továbbiakban a szövegben: KR) parancsnokának közvetlen irányítása alá tartozó országos illetékességű, igazgatóság jogállású, bűnügyi feladatokat ellátó szervezeti egység, amely jogszabályokban és közjogi szervezetszabályozó eszközökben meghatározottak szerint működve, a közbiztonság és a belső rend védelme érdekében ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat. Irányítását, vezetését a KR NNI igazgatója látja el. Az NNI szervezeti elemei: a) Nyomozó Főosztály b) Felderítő Főosztály c) Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály d) Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály e) Elemző-Értékelő Osztály A szervezeti elemek tevékenységüket a rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló jogszabályban meghatározott feladatkörben látják el. Nyomozó Főosztály A Nyomozó Főosztály (a továbbiakban: NYFO) szervezeti elemei és nyomozó szervei: Erőszakos Bűncselekmények Elleni Osztály, Vagyonvédelmi Osztály, Életvédelmi Osztály. Erőszakos Bűncselekmények Elleni Osztály (Nyomozó Alosztály, FBI-NNI Nemzetközi Egység) Az osztály a kiemelt erőszakos bűncselekmények felderítését végzi, tevékenységébe tartozik a közbiztonság elleni, a nemi erkölcs elleni, a szabadság, emberi méltóság elleni, az élet, testi épség elleni, az állam elleni bűncselekmények, valamint a fegyveres rablás kiemelt eseteinek nyomozása. A tevékenysége során - a külön szabályzatban foglaltak alapján alkalmazza a titkos információgyűjtésnél bevont erőket, eszközöket, módszereket; Bűnszervezetek által elkövetett bűncselekmények felderítése titkos információgyűjtő tevékenység keretében és az elkövetők felelősségre vonásának érdekében büntető eljárás lefolytatása. 247

248 248 Eljár a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szervezett bűnözés megelőzésére és visszaszorítására vonatkozó információk cseréjéről aláírt Egyetértési Nyilatkozat alapján elsősorban az ún. eurázsiai vonatkozású bűnügyekben az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Irodája (FBI) magyarországi képviselőivel történő szoros együttműködésben; A hazánkban és más állam területén együttműködésben tevékenykedő szervezett bűnözőcsoportok, illetve tagjaik által elkövetett bűncselekmények nyomozása, vizsgálata. Figyelemmel kíséri a bűnszervezetekhez kapcsolódó emberölések nyomozását, egyedi döntés függvényében teljesíti ilyen bűncselekmények esetén a nyílt és a titkos nyomozást. A nyomozásokat, amennyiben az szükséges más országok illetékes nyomozó szerveivel együttműködve teljesíti, nemzeti, illetve nemzetközi nyomozó csoportokban részt vesz. A meghatározott feladatok ellátása során együttműködik a társ rendőri és rendészeti szervekkel, a polgári titkosszolgálatokkal, ügyészségekkel valamint az állami ellenőrző és felügyeleti szervekkel. Vagyonvédelmi Osztály (Nyomozó Alosztály, Műkincsvédelmi Alosztály) Elsődleges feladata a kiemelt vagyon elleni bűncselekmények felderítése és a büntetőeljárás lefolytatása, különös tekintettel a nemzetközi érintettségű ügyekre. Fellép a nemzeti örökség kiemelkedő jelentőségű kulturális javait érintő és a szervezett bűnözéssel is összefüggő bűncselekmények kapcsán. A titkos információgyűjtés erőinek, eszközeinek, módszereinek alkalmazásával bűnügyi felderítő tevékenységet végez a kulturális javak körébe tartozó, jogellenesen megszerzett műtárgyakkal kapcsolatos bűncselekmények utólagos felderítésére és a bűncselekmények során eltűnt kulturális javak felkutatására; A Belügyminisztérium és a Kulturális Örökségek Minisztériuma által megkötött együttműködési megállapodás értelmében közvetlenül kapcsolatot tart az illetékes szervekkel és eleget tesz az együttműködési megállapodás alapján a rendőrséget érintő kötelezettségeknek. Szükség esetén koordinálja és szakmailag irányítja a területi rendőri szervek vagyon elleni bűncselekményekkel és kulturális javakkal kapcsolatos nyomozásait és titkos információgyűjtő tevékenységét. Szükség esetén kezdeményezi a kiemelt kulturális javak körébe tartozó műtárgyakkal kapcsolatos ügyek, valamint más vagyon elleni ügyek hatáskörbe történő utalását. A hatáskörébe tartozó vagy utalt sorozat jellegű vagyon- és élet elleni vagy egyéb más bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben továbbá az illegális műkincskereskedelem és a kulturális javakkal kapcsolatos szervezett bűnözői tevékenység visszaszorítására valamint az eltulajdonított kulturális javak felkutatására irányuló bűnügyi felderítő tevékenység során a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően közös felderítést végez és kapcsolatot tart más országok bűnügyi nyomozó szerveivel. 248

249 249 A nyomozásokat amennyiben szükséges más országok nyomozószerveivel együttműködve teljesíti, nemzeti- illetve nemzetközi nyomozó csoportokban vesz részt. Életvédelmi Osztály (Nyomozó Alosztály, Célkörözési Alosztály) Fő profilja a társadalomra kiemelten veszélyes, bűnszervezetekkel kapcsolatba hozható, valamint nagy közérdeklődésre számot tartó emberölések nyomozása. Eljár a kiemelt ügyekben elfogatóparanccsal körözött személyek felkutatása és elfogása, valamint a külföldről e tárgyban érkező megkeresések teljesítése érdekében. Az országos rendőrfőkapitány, vagy a bűnügyi főigazgató kijelölése alapján, kiemelt jelentőségű élet elleni ügyekben titkos információgyűjtést és nyílt nyomozást folytat. Utólagos felderítést folytat azokban a megszüntetett életellenes, eltűnéses ügyekben melyeknél reális esélye van az ismeretlen elkövető, illetve az eltűnt személy felderítésére. Az utólagos felderítés során kiemelt hangsúlyt fektet a szervezett bűnözői csoportok tagjai által a múltban elkövetett olyan életellenes bűncselekményeire, melyek felderítése korábban nem járt eredménnyel A nyomozásokat amennyiben szükséges más országok nyomozó szerveivel együttműködve teljesíti, nemzeti- illetve nemzetközi nyomozó csoportokban vesz részt. Felderítő Főosztály A Felderítő Főosztály (a továbbiakban: FFO) szervezeti elemei és nyomozó szervei: Bűnszervezetek Elleni Osztály, Pénz- és Bankkártya-hamisítás Elleni Osztály, Humán Hírszerzési Osztály. Bűnszervezetek Elleni Osztály (Felderítő Alosztály, Emberkereskedelem Elleni Alosztály) Feladata a több megyét illetve nemzetközi dimenziókat érintő súlyos bűncselekményeket elkövető szervezett bűnözői csoportok feltérképezése, bomlasztása, felszámolása így a szervezett bűnözői csoport vezetői és tagjai által elkövetett bűncselekmények megelőzése, felderítése, megszakítása, és ezen személyekkel szembeni büntetőeljárások eredményes lefolytatása. Nagy súlyt fektet a nemzetközi kapcsolatok fenntartására, fejlesztésére illetve új kapcsolatok létesítésére. Külön kiemelendő a fegyver és robbanóanyagok illegális kereskedelmének felszámolása érdekében folytatott tevékenység. 249

250 250 A nemzetközi vonatkozású emberkereskedelem, kerítés és a kitartottság, valamint az emberi test tiltott felhasználása tényállásokkal összefüggő bűncselekmények tekintetében folytat titkos információgyűjtést és büntetőeljárásokat, valamint ezen tárgykörök kapcsán képviseli Magyarországot az uniós, és nemzetközi bűnüldözési szervezetekben. Pénz és Bankkártya Hamisítás Elleni Osztály Pénzhamisítás vonatkozásában az euro és dollár bankjegyek hamisításának felderítésével, nyomozásával foglalkozik, azonban a törvényes hazai fizetőeszköz védelmére is nagy hangsúlyt fektet. Itt elsősorban a nagy darabszámban előforduló, vagy a hamisítás jellege, annak kifinomultsága miatt jelentős veszélyt hordozó hamisítvány típusok készítőinek felderítésére, elfogására helyezi a hangsúlyt. Az osztály szoros kapcsolatot tart fenn a Magyar Nemzeti Bank ezen területen dolgozó munkatársaival, akiken keresztül naprakész információkkal rendelkezik a bankjegyhamisítás aktuális helyzetéről. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekmények vonatkozásában elsősorban azon ügyekre helyezi a hangsúlyt, ahol az elkövetők az ügyfelek bankkártya adatait megszerezve azokról hamis bankkártyát készítenek. Ezeket a visszaéléseket jellemző módon szervezett bűnözői csoportok követik el, mely kapcsán Magyarország elsősorban az adatszerzés helyeként jön számításba, míg a konkrét készpénzfelvétel az amerikai kontinensen realizálódik. Humán Hírszerzési Osztály (Hírszerzési Alosztály, Börtön- és Fogdafelderítési Alosztály) A rendszerváltás óta a büntetőeljárásokkal párhuzamosan, illetve azt megelőzve tömegesen alkalmazott felderítő módszerek (pl. telefonlehallgatás) az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve egyre jobban veszítettek eredményességükből. Az elkövetők - főként azok, akik életvitelszerűen folytatják ezen tevékenységüket - a büntetőeljárásban alkalmazott technikai hírszerzés tekintetében egyre képzettebbek lettek, valamint egyre inkább tisztában vannak a felderítés és bizonyítás nehézségeivel, vagy korlátaival, és ezen tapasztalataik birtokában rendre megkísérlik meghiúsítani a büntetőeljárások megindítását, avagy eredményes befejezését. Azokban az esetekben, ahol kombináltan - már az alapinformációktól kezdve - humán hírforrást is alkalmazott az eljáró felderítő szerv, a felderítési hatékonyság, és a váderedményesség ugrásszerűen megnőtt. Az elrendelt nyomozásokban az elkövetők védekezési stratégiáját is könnyebben le lehetett bontani, ami további bűncselekmények felderítéséhez vezetett. A hírszerző egység felállításával és hatékony alkalmazásával a tervek szerint elő lehet segíteni az NNI egységeinél folyamatban lévő bűnügyek felderítését, az ismeretlen helyen tartózkodó terheltek felkutatását, elfogását, továbbá dezinformáció útján az összekovácsolódott bűnözői körök bomlasztását, valamint a bűnmegelőzést is. Az osztály feladatköre a minél szélesebb és speciálisabb (lásd pl: terrorizmus és extrémizmus, emberkereskedelem, környezeti bűnözés stb.) területeket felölelő bűnügyi hírszerzés, mellyel hozzájárul az NNI által folytatott büntetőeljárások, titkos 250

251 251 információgyűjtések és a KR feladatkörébe tartozó közbiztonsági feladatok szakszerű, eredményes végrehajtásához és támogatásához. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Nagy Ignác utcai, Venyige utcai, a Tiszalöki és Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben folytatja tevékenységét. Az alosztály feladatköre, stratégiája a megkeresések, illetve a saját titkos információgyűjtő tevékenység alapján szervesen kapcsolódik a KR NNI által folytatott nyílt és titkos eljárásokhoz, illeszkedve a Humán Hírszerzési Osztály fentebb említett profiljába. Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály A Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály (a továbbiakban: NBEF) szervezeti elemei és nyomozó szervei: Kábítószer Bűnözés Elleni Osztály, Illegális Migráció Elleni Osztály, Bűnüldözési Osztály (Székesfehérvár), II. Bűnüldözési Osztály (Pécs), III. Bűnüldözési Osztály (Győr), IV. Bűnüldözési Osztály (Szeged), V. Bűnüldözési Osztály (Debrecen), VI. Bűnüldözési Osztály (Miskolc). Kábítószer Bűnözés Elleni Osztály A jogkörébe utalt, a kábítószer bűnözés köré szerveződött, továbbá az államhatárhoz kapcsolódó egyes bűncselekmények kapcsán különösen a kábítószerrel, kábítószerprekurzorral való visszaélés bűntette és az ehhez kapcsolódó bűncselekmények miatt végez titkos információgyűjtést, illetőleg folytatja le a büntetőeljárást. Generális szabályként lefolytatja az eljárást abban az esetben is, amennyiben a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének gyanúja esetén a nyomozás, ha az annak alapjául szolgáló bűncselekménynek - a évi CI. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott - nemzetközi jellege van (a továbbiakban: nemzetközi jelleg), kivéve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozó bűncselekményeket. Együttműködik és kapcsolatot tart a hatáskörébe tartozó ügyekben állami, társadalmi és civil szervezetekkel, A vonatkozó jogszabályok szerint nemzetközi bűnügyi együttműködést végez a kábítószer bűnözés és a köré szerveződött bűnözés tárgykörét érintő ügyekben, Részt vesz az Európai Unió és más egyéb nemzetközi fórum által kezdeményezett projektekben, 251

252 252 A jogkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésre, illetve megkeresésre nemzetközi akciókban részt vesz, megszervezi és koordinálja a határon átnyúló műveleteket, Illegális Migráció Elleni Osztály A jogkörébe utalt, az illegális migráció köré szerveződött, továbbá az államhatárhoz kapcsolódó egyes bűncselekmények kapcsán különösen az embercsempészés bűntette és az ehhez kapcsolódó bűncselekmények miatt végez titkos információgyűjtést, illetőleg folytatja le a büntetőeljárást. A tevékenysége során - a külön szabályzatban foglaltak alapján alkalmazza a titkos információgyűjtésnél bevont erőket, eszközöket, módszereket; Együttműködik és kapcsolatot tart a hatáskörébe tartozó ügyekben állami, társadalmi és civil szervezetekkel. Részt vesz az Európai Unió és más egyéb nemzetközi fórum által kezdeményezett projektekben. Az EU Rendőri Vezetők Munkacsoportja által kezdeményezett, illegális migráció elleni specializált bűnügyi egységeket tömörítő projektekben részt vesz, nemzetközi kötelezettségvállalás alapján ezeket irányítja, ennek során megszervezi és elnököli a műveleti üléseket, szervezi és koordinálja a csoport műveleti tevékenységét, biztosítja az információáramlást és teljesíti a megkereséseket. A jogkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésre, illetve megkeresésre nemzetközi akciókban részt vesz, megszervezi és koordinálja a határon átnyúló műveleteket. I.-VI. Bűnüldözési Osztályok A tevékenysége során - a külön szabályzatban foglaltak alapján alkalmazza a titkos információgyűjtésnél bevont erőket, eszközöket, módszereket; Együttműködik és kapcsolatot tart a hatáskörébe tartozó ügyekben állami, társadalmi és civil szervezetekkel. A vonatkozó jogszabályok szerint nemzetközi bűnügyi együttműködést végez a kábítószer bűnözés és a köré szerveződött bűnözés tárgykörét érintő ügyekben. Részt vesz az Európai Unió és más egyéb nemzetközi fórum által kezdeményezett projektekben. A jogkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésre, illetve megkeresésre nemzetközi akciókban részt venni, megszervezni és koordinálni a határon átnyúló műveleteket. Javaslatokat tesz a hatáskörébe tartozó bűncselekmények megelőzését célzó tevékenységekre, intézkedésekre, segíteni a megelőzési szakterület ez irányú munkáját. Részt vesz a feladata ellátásához szükséges információk gyűjtésében, elemzésében, értékelésében és kezdeményezni a szükséges intézkedések megtételét. 252

253 253 Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály A Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály (a továbbiakban: KGBEF) szervezeti egységei és nyomozó szervei: Kiemelt Ügyek Osztálya, Korrupciós Bűnözés Elleni Osztály, Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztály. Kiemelt Ügyek Osztálya A hatáskörébe tartozó, vagy oda utalt ügyekben nyomozást folytat a gazdálkodással összefüggő 5 évi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, illetve az azokhoz kapcsolódó gazdasági és vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában. Titkos adatszerzést és titkos információgyűjtést folytat a gazdálkodással és pénzintézetekkel összefüggő gazdasági és pénzügyi valamint az ezek felderítése során felmerült egyéb bűncselekmények, illetve az azokhoz kapcsolódó gazdasági és vagyon elleni bűncselekmények, vagy az illetékes vezető által hatáskörébe utalt cselekmények vonatkozásában. Meghatározott feladatok ellátása során együttműködik a társ rendőri és rendészeti szervekkel, a polgári titkosszolgálatokkal, ügyészségekkel, valamint az állami ellenőrző és felügyeleti szervekkel; a pénzintézetekkel, továbbá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével és a Magyar Bankszövetséggel, továbbá a feladata ellátása során együttműködik a jogszabályokban és külön kétoldalú megállapodásokban meghatározott szervekkel. Közös felderítést végez és közvetlen kapcsolatot tart más országok gazdaságvédelemmel foglalkozó bűnügyi, nyomozó szerveivel, részt vesz a nemzetközi kapcsolatokból, együttműködésből adódó feladatok végrehajtásában (pld. SECI, EUROPOL, INTERPOL, IMPEL tagságból adódó adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettség, jogsegély); A környezet és természet sérelmére megvalósított bűncselekmények felderítése terén a titkos információgyűjtésnél bevont erőket, eszközöket és módszereket alkalmazza. Feladatainak ellátása során együttműködik a társrendőri és rendészeti szervekkel, ügyészségekkel, a titkosszolgálatokkal, valamint az állami ellenőrző és felügyeleti szervekkel, hatóságokkal: így különösen a minisztériumok témafelelős osztályaival, az OKTVF-el, a regionális környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekkel, a nemzeti park igazgatóságokkal, a regionális mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalokkal, Nemzeti Közlekedési Hatósággal, a helyi önkormányzatokkal, az Országos Tisztiorvosi Szolgálattal és a kamarákkal. Nyomozást kezdeményez a kiemelkedő tárgyú súlyú határon átnyúló, újszerű jogalkalmazási gyakorlat kidolgozását igénylő elkövetési magatartásokat tartalmazó, illetve szervezett bűnelkövetői jegyeket mutató környezet- és természetkárosító bűncselekmények felderítéséren, és ellátja az ezekkel kapcsolatos koordinációs feladatokat. 253

254 254 Kiemelkedő tárgyi súlyú élelmiszerbiztonsággal (génmódosított élelmiszerekkel történő visszaélések, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésével előállított rossz minőségű fogyasztási cikkek), valamint nemzetbiztonsági kockázatot is hordozó veszélyes hulladékokkal (vegyi, biológiai és radioaktív) kapcsolatos visszaélésekkel szembeni nyílt és titkos nyomozati cselekmények végrehajtása. Korrupciós Bűnözés Elleni Osztály A korrupciós ügyek felderítése terén, feladatainak ellátása során együttműködik a társrendőri és rendészeti szervekkel, a polgári titkosszolgálatokkal, ügyészségekkel, különös tekintettel a Központi Nyomozó Főügyészséggel, valamint az állami ellenőrző és felügyeleti szervekkel. Nyomozást kezdeményez az állami szubvenciókkal való visszaélések, a vissza nem térítendő, vagy kedvezményes állami pénzeszközök korrupciós magatartással történő megszerzése esetében. Eljárást kezdeményez a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek által a szervezett bűnözéssel összefüggésben elkövetett korrupciós bűncselekmények felderítésére (az évi CXXXV. törvény 2. számú melléklete alapján). Nyomozást folytat a gazdálkodással összefüggő 5 évi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett, illetve az azokhoz kapcsolódó - és a korrupciós bűncselekményeket érintő - egyéb bűncselekmények vonatkozásában, amennyiben az országos rendőrfőkapitány vagy az ORFK bűnügyi főigazgatója hatáskörébe utalja, illetve vonja. Az általa lefolytatott titkos információszerzés és titkos nyomozás befejezésének eredményeként nyílt nyomozást kezdeményezhet a bűncselekmények elkövetőivel szemben a személyi megalapozott gyanú megállapításáig. Ellátja a korrupcióellenes nemzetközi szervezetek vonatkozásában a kapcsolattartói ponti mivoltából eredő feladatokat. Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztály A csúcstechnológiai eszközökkel, különösen számítógéppel, vagy számítógépes hálózaton-, illetve annak felhasználásával elkövetett kiemelt jelentőségű bűncselekmények ügyében titkos információgyűjtést és nyílt nyomozást folytat. Szükség esetén koordinálja a területi rendőri szervek által a számítógéppel, vagy számítógépes hálózaton-, illetve annak felhasználásával elkövetett bűncselekményekben folytatott nyomozást az esetleges sorozatok illetőleg azonos elkövetők felderítése érdekében. A nyomozásokat amennyiben szükséges más országok nyomozószerveivel együttműködve teljesíti, nemzeti- illetve nemzetközi nyomozó csoportokban vesz részt. Elemző-Értékelő Osztály A szervezeti elemek által szolgáltatott adatok, valamint az ügyfeldolgozó rendszerekből történő lekérdezések eredményei alapján, havi rendszerességgel vagy eseti jelleggel 254

255 255 összefoglaló jelentéseket készít az NNI bűnügyi tevékenységéről, a folyamatban lévő nyomozásokról, az egyes bűnügyi relációkkal kapcsolatos bűnügyi helyzetről. A vonatkozó jogszabályok szerint kezeli és feldolgozza a titkos információgyűjtő tevékenység során összegyűjtött adatokat a Bűnügyi Információs Nyilvántartásban, a feldolgozott adatok összeveti az országos TIAR adataival, és az összevetés eredményéről írásban tájékoztatja a kapcsolattartó szervet. A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól szóló törvény végrehajtása érdekében, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról szóló rendeletben foglaltak alapján adatszolgáltatást teljesít a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ felé. A bűnelemzés korszerű tudományos eszközeit és módszereit felhasználva az NNI titkos és nyílt nyomozásaiban keletkezett adataiból végzi az operatív bűnelemzés tárgykörébe tartozó elemzéseket (a specifikus profilelemzés kivételével). Az NNI-nél titkos információgyűjtő tevékenység során keletkezett információkat feldolgozza, majd összeveti a TIAR rendszer országos adatbázisának adataival, valamint az Országos Koordinációs Nyilvántartásban (OKNY) kezelt adatokkal. Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai rendszer üzemeltetése érdekében ellátja a Robotzsaru statisztikusi jogosultsági rendszerének feladatait. A főosztályok által szolgáltatott adatokat megküldi az ORFK NEBEK Europol Nemzeti Irodának, Europol Információs Rendszerbe történő rögzítés céljából. A nyomozó szervek megkeresése alapján, a büntetőeljárások keretében a VODAFONE online rendszerén keresztül távközlési adatokat szerez be. A nyomozó szervek megkeresése alapján, a büntetőeljárások és a titkos információgyűjtések keretében ingatlan-nyilvántartási adatokat szerez be a TAKARNET rendszeren keresztül. A nyomozó szervek által igényelt létszámban közvetlenül részt vesz egy adott ügy felderítésére létrehozott nyomozócsoport munkájában. Elvégzi az NNI nyomozó szervei megkeresésére a büntetőeljárások és titkos információgyűjtések során beszerzett híváslisták elemzését és értékelését. Igazgatóság Ellátja a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló, valamint az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvények szerinti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó más vagyon felkutatásának és azonosításának elősegítése érdekében megvalósuló együttműködéssel kapcsolatos feladatokat, valamint teljes körűen képviseli a rendőrséget az ARO Platform és a CARIN hálózat tevékenységében. Koordinálja a nemzetközi kapcsolattartásból fakadó feladatokat, figyelemmel kíséri a hazai és nemzetközi támogatási források kiírását, ennek érdekében kapcsolatot tart az EU 255

256 256 intézményeivel és a hazai szervezetekkel. Külön megbízás alapján ellátja az NNI képviseletét hazai és nemzetközi fórumokon. 256

257 257 Dr. Bebesi Zoltán Pappné Dr. Kovács Judit A Nemzeti Védelmi Szolgálat szervezete, feladatai A Nemzeti Védelmi Szolgálat megalakulásának előzményei, filozófiája Az államirányítást meghatározó fontos elvek közül kiemelkedik a törvények tisztelete, az állami szervek szakszerű, átlátható működésének követelménye és ezekkel összhangban a tiszta, korrupciómentes közélet megteremtése. A kormányzati döntések érvényesülésének fontos, garanciális eleme, hogy a közpénzek és a közvagyon védelmére, a korrupció elleni fellépésre hivatott rendvédelmi szervek maguk is mentesek legyen e káros jelenségtől. Az államrendtől, kormányformától, társadalmi berendezkedéstől függetlenül a fegyveres erők, fegyveres testületek, rendvédelmi szervek közös jellemzője, hogy valamilyen formában mindig gondoskodtak személyi állományuk biztonságáról, védelméről, a belső bűnmegelőzésről, bűnfelderítésről előtt a BM II/1. csoportja, majd az 1971-es nagy belügyi átszervezést követően a BM Belbiztonsági Osztálya, kicsit később (1990) a BM Biztonsági Osztálya, s végül a belügyminisztériumi, állambiztonsági és rendőrségi hatáskörök szétválasztását követően az ORFK Biztonsági Főosztálya végezte a rendőrség vonatkozásában ezeket a feladatokat. Megfigyelhető, hogy korábban az elnevezésekben közös a biztonsági, belbiztonsági jelző. Ez nem véletlen, hiszen a rendvédelmi szervek belső védelmi szolgálatait szerte a világban hasonlóan nevezik. A jogállamban az állampolgárnak tudnia kell, hogy a rendvédelmi szervek milyen törvényes eszközzel vigyáznak arra, hogy tagjaik erkölcsileg makulátlanok legyenek, ezzel szemben a korábbi rendszerben az 1971-ben létrehozott BM Belbiztonsági Osztály hatáskörét és feladatait - az állambiztonsági szervezeteket jellemzően - egy szigorúan titkos miniszteri parancs szabályozta április 15-én megjelent az ORFK Biztonsági Főosztály ügyrendje, amelyet szintén a belügyminiszter hagyott jóvá, és az előzőhez képest, már csak titkos minősítéssel rendelkezett. Alapvető változást a Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), majd ezt követően a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát létrehozó 49/1995. (V.4.) Kormányrendelet jelentett, amely nyilvánosságával, megjelenésével (Magyar Közlöny) minden érdeklődő számára hozzáférhető és közérthető módon szabályozta a szervezet alaptevékenységét és hatáskörét, mind személyi, mind a cselekményi értelemben, valamint az alkalmazható módszereket is tartalmazta. Az Rtv. kiadásakor hatályos 5. (1) bekezdés b) pontja szerint a belügyminiszter irányító jogkörében meghatározza a Rendőrség irányításában és felügyeletében közreműködő szervezet tevékenységét, a vezetője felett munkáltatói jogkört gyakorol, és e szervezet útján gondoskodik a Rendőrség belső bűnmegelőzési ellenőrzéséről, a bűncselekmények felderítéséről. E rendelkezés gyakorlati megvalósítására azonban csak később került sor, amikor a már idézett 49/1995. (V. 4.) Kormányrendelettel július 1-jei hatállyal létrehozásra került a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (a továbbiakban: RSZVSZ). A létrehozástól eltelt másfél évtized alatt az RSZVSZ is több szervezeti változáson, hatáskör-módosításon ment keresztül, működésének jogszabályi hátterét 257

258 258 többször próbálták meg törvényi szintre emelni, amelyre végül csak a Nemzeti Védelmi Szolgálat megalakulásával került sor ben az új kormány megalakulását követően a politikai és szakmai vezetésnek az volt a célja, hogy a hivatásos állományt védő Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálat elemeire épülő, de merőben új, Magyarországon még hagyományok nélküli védelmi szervezet hozzon létre. A kormányváltáskor egyértelműen megállapítható volt, hogy a rendészeti szervek súlyos tekintélyvesztést szenvedtek el, a közéletben eluralkodott a korrupció, a média mindennapos eseményként zúdította az emberekre a rendőrséget vagy a titkosszolgálatokat érintő gyanús ügyeket. A rendészeti szervek elsősorban a rendőrség és a titkosszolgálatok közötti kapcsolatok normalizálása érdekében égető szükség volt egy olyan modern, hatékony, a szakmai kihívásoknak megfelelő átlátható központi védelmi szervezet létrehozására, amely tevékenységével jelentősen változtathat a kialakult negatív helyzeten. Nagyon fontos szempont volt a központi védelmi szervezet létrehozásánál az egységes irányítás, az azonos célok és elvek, a tiszta felelősségi viszonyok megteremtése. Ki kellett dolgozni ennek a szervezetnek filozófiáját, amelynek lényege a tevékenység védelmi jellegének hangsúlyozása, az elfogadtatás a védett szervek és a lakosság felé egyaránt. Az Rtv január 1-jei hatályú módosításával, összhangban a kormányzat átfogó államigazgatási reformjával módosult a rendőrség szervezete. Kialakult a hárompillérű rendőrség: 1. Az általános rendőri feladatokat ellátó szerv: az Országos Rendőr-főkapitányság 2. A terrorizmust elhárító szerv: a Terrorelhárítási Központ 3. A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv: a Nemzeti Védelmi Szolgálat Ennek megfelelően a 293/2010. (XII.22.) kormányrendelet január 1-jei hatállyal létrehozta a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, mely szervnek a legfontosabb célja a kormányzati munkavállalók felügyelete, végső soron a kormányzati önkontroll. A társadalmi elvárásokkal összhangban a Nemzeti Védelmi Szolgálat jogosítványt kapott arra, hogy egyes állami apparátusoknál védelmi funkciót lásson el, és ennek keretein belül a törvényszegőket felderítse, a bűnözést megelőzze, a megbízhatóságot és a kifogástalan életvitelt vizsgálja és ellenőrizze. Az NVSZ megalakulásával a korábbi párhuzamos ellenőrzési rendszerek koncentrálódtak és jelenleg egységesen látja el a polgári titkosszolgálatok, a rendvédelmi- és a jogszabályban meghatározott közigazgatási szervek állományának védelmét, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat, valamint meghatározott körben a megbízhatósági vizsgálatok lefolytatását és a kifogástalan életvitel ellenőrzését. A Nemzeti Védelmi Szolgálat megalakulásával egy időben kialakította az új védelmi rendszer filozófiáját, amely az alábbi négy pilléren alapul: 1. A védelmi jelleg dominanciája, kiterjesztése Véleményünk szerint könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni, ezért munkánk során alapvető cél a védett szerveknél munkáját becsületesen végzők védelme, egyrészről a külső 258

259 259 bűnelkövetők részéről történő kapcsolatépítés, illegális előnyszerzés megakadályozása terén, másrészről a belső megvesztegethető, korrupt, bűncselekményt elkövető tisztességtelen dolgozóktól. A munkájukat becsületesen végzőkkel szemben jogtalanul fellépők támadásait fel kell deríteni, el kell hárítani és felelősségre kell vonni ezeket a személyeket. Adott esetben a védelmi funkció a védett állomány tagjának közeli hozzátartozóira és a vele kapcsolatban álló más személyekre is kiterjedhet. 2. Nyitottság a védett szervek és az állampolgárok felé Fontosnak tartjuk, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy létezik a Nemzeti Védelmi Szolgálat, mi a feladata, miben tud segítséget nyújtani. 3. Erőteljes, hatékony fellépés a korrupció, a belső bűnözés ellen Célunk, hogy az NVSZ által védett szervek tagjait támadó bűnelkövetők és a velük tudatosan, szándékosan együttműködő dolgozók szigorú felelősségre vonása ne maradhasson el. 4. A törvényi garanciáknak történő maradéktalan megfelelés Kiemelten kezeljük, hogy a munkáját becsületesen végző rendvédelmi, közszolgálati kollégának ne kelljen tartaniuk az NVSZ által végzett ellenőrzésektől. Az NVSZ feladatait bárki megismerheti a nyilvános jogszabályokból, tevékenységét ügyészi felügyelettel, jóváhagyással, valamint bírói engedélyek alapján végzi. Az ellenőrzésben érintettek számára a jogorvoslati lehetőségek nyitva állnak. 1 Ezen alapelvek és tevékenységünk célja a védett szervek és állományának védelme, a velük szembeni bizalom helyreállítása, vagyis csak azok lehessenek tagjai ezeknek a szervezeteknek, akik arra érdemesek, becsületesek, tisztességesek. A Nemzeti Védelmi Szolgálat irányítása, szervezete A Nemzeti Védelmi Szolgálat mint a rendőrség egyik (a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó) szerve állami, fegyveres rendvédelmi szerv. Személyi állománya hivatásos állományú rendőrökből, kormánytisztviselőkből és közalkalmazottakból áll. A hivatásos állományban dolgozó rendőröket a rendészetért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) vezényli munkavégzésre az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervtől. A szervezet finanszírozott költségvetési létszáma 415 fő. Az NVSZ 3,525 millió éves költségvetésből gazdálkodik. Az Rtv. 5. b) pontjában meghatározottak szerint az NVSZ-t a miniszter irányítja, aki a) kinevezi és felmenti az NVSZ vezetőjét és helyetteseit, b) jóváhagyja az NVSZ szervezeti és működési szabályzatát, c) törvényességi, szakszerűségi, pénzügyi és hatékonysági szempontból ellenőrzést gyakorol a szervezet tevékenysége felett, 1 lásd: június

260 260 d) törvény eltérő rendelkezése hiányában egyedi utasítást adhat ki feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására, e) az NVSZ vezetőjét jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezheti, f) gondoskodik az Rtv.-ben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzésről, g) dönt a három, rendőrséget alkotó szerv közötti hatásköri összeütközés esetén. A Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója: a) az NVSZ számára kötelező utasítást adhat ki; b) javaslatot tesz helyettesei kinevezésére, illetve felmentésére; c) a miniszter jóváhagyását követően kiadja a szervezeti és működési szabályzatot; d) gyakorolja a külön jogszabályban hatáskörébe utalt személyügyi és munkáltatói jogokat; e) irányítja a közvetlen alárendeltségébe tartozó vezetők tevékenységét; f) a kinevezés és a felmentés kivételével gyakorolja a közvetlen alárendeltségébe tartozó vezetői felett a munkáltatói jogokat; g) képviseli az NVSZ-t; h) a miniszter kijelölése alapján két- vagy többoldalú nemzetközi egyezményen alapuló nemzetközi kapcsolatban képviseli a rendőrséget. Az NVSZ hasonlóan a többi közigazgatási, rendvédelmi szervhez funkcionális és szakmai szervezeti egységekből épül fel. 2 A főigazgató közvetlenül irányítja a szakmai igazgatóságok vezetőit, a Gazdasági és Humán Igazgatóság valamint a Hivatal, az Elemző és Értékelő Osztály, az Ellenőrzési Osztály vezetőjének tevékenységét. Az NVSZ székhelye Budapest, azonban feladatait országos illetékességgel látja el. Az RSZVSZ Igazgatóság Kelet- és Nyugat-magyarországi Főosztályai regionális osztályszerkezettel épülnek fel (Nyíregyháza, Szeged, Miskolc, Győr, Veszprém és Pécs központtal), azonban a többi szakmai igazgatóságnak is vannak nem budapesti székhellyel dolgozó munkatársai. A Rendvédelmi Szervek Védelmi Igazgatóság négy főosztályból épül fel: Központi Főosztály (4 osztály tagozódással) Nyugat-magyarországi Főosztály (3 osztály tagozódással) Kelet-magyarországi Főosztály (3 osztály tagozódással) Büntetés-végrehajtási Főosztály (2 osztály tagozódással) 2 Szervezeti ábra az 1. számú mellékletben található 260

261 261 E szervezeti keretek között az RSZVSZ Igazgatóság ellátja a rendőrség, a büntetésvégrehajtási szervezet, valamint a rendészeti szakközépiskolák állománya vonatkozásában az NVSZ törvényben meghatározott feladatait. A Polgári Titkosszolgálatok Védelmi Szolgálata Igazgatóság három főosztállyal látja el feladatait, valamint az Igazgatóság szervezeti keretei között működik a Műveleti Főosztály, amely támogató funkciókat lát el az NVSZ feladatainak végrehajtásra során. A PTVSZ Igazgatóság felépítése: Alkotmányvédelmi Hivatal Főosztály Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Főosztály Központi Szervek Védelmi Főosztály Műveleti Főosztály (2 osztály tagozódással) A PTVSZ Igazgatóság az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az Országgyűlési Őrség, a Terrorelhárítási Központ, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, a Nemzetközi Oktatási Központ, a BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint a Nemzeti Biztonsági Felügyelet hivatásos, kormánytisztviselői, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjai, a külszolgálat idejére a védett szervektől külszolgálatot teljesítők. A felsoroltakon kívül a védett állományi körbe tartoznak az NVSZ által védett szervek irányítását ellátó minisztériumok védett szervek irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos szervezeti egységeinek, és a védett szervek bűnüldözési és államigazgatási adatkezelését, pénzügyi és gazdasági ellátását, kiképzését és oktatását végző szervek rendeltetésszerű működése körében eljáró kormánytisztviselői, köztisztviselői és közalkalmazottai, valamint a Kormány által a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény alapján nemzetbiztonsági célból létrehozott kabinet, valamint az annak munkáját segítő testület politikai vezetőnek nem minősülő tagjai, továbbá a tagok helyettesítésére jogosult és a titkársági feladatokat ellátó személyek. Tevékenységi körébe tartozik továbbá az NVSZ műveleti tevékenysége során jelentkező feladatok végrehajtásának támogatása és a titkos információgyűjtő tevékenységéhez szükséges anyagi, pénzügyi és egyéb logisztikai feltételek biztosítása. A Közigazgatási Szervek Védelmi Szolgálata Igazgatóság három főosztállyal került létrehozásra: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Főosztály (2 osztály tagozódással) Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Főosztály Katasztrófavédelmi Szervek Főosztály A KSZVSZ Igazgatóság védett szervei közé a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint a katasztrófavédelmi szervezet érintett személyi állománya tartozik. 261

262 262 A Nemzeti Védelmi Szolgálat feladatai A Nemzeti Védelmi Szolgálat Rtv.-ben meghatározott belső bűnmegelőzés és bűnfelderítés keretében: a) ellátja a hivatásos állományba jelentkezők, valamint a hivatásos állományba tartozók vonatkozásában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvényben (a továbbiakban: Hszt.) meghatározott kifogástalan életvitel ellenőrzését; b) az Rtv. 7. (1) bekezdés b) pontjában meghatározott személyi kör vonatkozásában elvégzi a megbízhatósági vizsgálatokat; c) felderíti a védett szerveknél a jogszabályban megjelölt bűncselekményeket. Védett személyi állomány: 1) a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hivatásos állományú tagjai; 2) a Hszt. hatálya alá tartozó hivatásos állomány Nemzeti Biztonsági Felügyelethez illetve a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központhoz vezényelt tagjai; 3) az 1)-2) pontban felsorolt szervek, továbbá az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv, valamint a Kormány által rendeletben meghatározott befogadó állomás kormánytisztviselői, köztisztviselői, valamint közalkalmazottai; 4) az 1)-3) pontokban felsorolt szervek a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kivételével irányítását ellátó minisztériumok, ezen szervek irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos szervezeti egységeinek, továbbá a Nemzeti Biztonsági Felügyelet kivételével ezen szervek bűnüldözési és államigazgatási adatkezelését, pénzügyi és gazdasági ellátását, kiképzését és oktatását végző szervek rendeltetésszerű működése körében eljáró kormánytisztviselői, köztisztviselői és közalkalmazottai; 5) a Kormány által a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény alapján nemzetbiztonsági célból létrehozott kabinet, valamint az annak munkáját segítő testület politikai vezetőnek nem minősülő tagjai, továbbá a tagok helyettesítésére jogosult és a titkársági feladatok ellátó személyek. A) A kifogástalan életvitel ellenőrzése A Hszt. 37. (1) bekezdés b) pontja alapján hivatásos szolgálati viszony a többi feltétel megléte esetén azzal létesíthető, akinek életvitele nem kifogásolható és hozzájárul annak a szolgálati viszony előtti, valamint a szolgálati viszony fennállása alatti ellenőrzéséhez. Az Rtv. 7. -ában valamint a Hszt. 37/B. (b) bekezdésében meghatározottak szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzését az NVSZ végzi el a hivatásos állományba jelentkezők és a már hivatásos állományú tagok tekintetében, annak érdekében, hogy a hivatásos szolgálatra 262

263 263 méltatlan, kifogásolható életvitelű személyek ne kerülhessenek, illetve ne tartozzanak a védett szervek hivatásos állományába. Mivel maga a hivatásos szolgálat is az átlagostól eltérő, minőségileg szigorúbb feltételeknek kell folyamatosan megfelelniük a hivatásos szolgálati jogviszony alatt állóknak. A mindenkire nézve kötelező jogi- és társadalmi normák a hivatásos állományúak számára fokozott követelményként jelentkeznek: például a magán- illetve családi életben, a társadalmi érintkezés különböző formáiban, illetve a szakmai munkavégzésben, a munkakapcsolatokban felelősségteljes, kulturált és példamutató viselkedést kell tanúsítaniuk. Az ismerősi és baráti kapcsolataikat gondosan, a kompromittálás lehetőségét kizáróan kell megválogatniuk, és rendezett anyagi helyzet biztosítására kell törekedniük. A társadalmi és politikai életben a vonatkozó szabályok (Alaptörvény, Hszt.) biztosította keretek között történhet csak a részvételük. Ha megnézzük a védett szervek mottóit ( Szolgálunk és Védünk, A haza minden előtt ) kiderül, hogy ezek nem egyszerű foglalkozások, hanem sokkal többet jelentenek, ezek hivatások. Ezért fontos az, hogy csak olyanok kerülhessenek be a védett szervek tagjai közé, akik maximálisan megfelelnek ezeknek a feltételeknek. Nem jelenthetnek veszélyt az állományra, ezért nem elegendő, ha csak a felvételizőknél vizsgálják a kifogástalan életvitelt, hanem a hivatásos jogviszony alatt is folyamatosan meg kell felelni ezeknek a feltételeknek. 3 A Hszt. 37/B. (1) bekezdése szerint a hivatásos állományba jelentkező életvitelét a hivatásos állományba vétel előtt, a rendvédelmi oktatási intézmény ösztöndíjas hallgatójának, valamint tanulójának életvitelét a hallgatói, tanulói jogviszony létesítése előtt, továbbá a hivatásos állomány tagja és az ösztöndíjas hallgató, valamint a tanuló életvitelét a miniszter által meghatározott gyakorisággal, de legfeljebb évente egy alkalommal a jogviszony fennállása alatt ellenőrizni kell. A jogviszony fennállása alatt akkor kell intézkedni a kifogástalan életvitel ellenőrzésére, ha a kezdeményezésre jogosult tudomására jutott adatokból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni. A kifogástalan életvitel ellenőrzésének kezdeményezésére jogosult: a) az állományilletékes parancsnok; b) a miniszter kinevezési, valamint munkáltatói jogkörébe tartozó hivatásos állományúak esetében az illetékes miniszter; c) a Hszt. alapján más szervnél szolgálatot teljesítők esetén, ha a hivatásos szolgálati viszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogok nem a miniszter hatáskörébe tartoznak, a védett szerv vezetője; d) a rendvédelmi oktatási intézménybe jelentkező, valamint az ösztöndíjas hallgató vagy tanuló esetében az ösztöndíjas hallgatói vagy tanulói szerződést kötő fegyveres szerv országos parancsnoka. Az NVSZ ellenőrzés során az érintettről és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójáról a bűnügyi nyilvántartó szerv valamennyi bűnügyi nyilvántartásából, 3 lásd: június

264 264 továbbá a fegyveres szervek nyilvántartásaiból adatot igényelhet, e szerveknél folyamatban lévő vagy befejezett fegyelmi eljárások irataiba betekinthet, valamint az érintettről lakóhelyén, tartózkodási helyén, munkahelyén nyíltan vagy a rendőri jelleg leplezésével környezettanulmányt készíthet. A kifogástalan életvitel ellenőrzést az elrendelésétől számított 30 napon belül be kell fejezni. E határidőt az elrendelő indokolt esetben egy alkalommal 30 nappal meghosszabbíthatja. Az ellenőrzés felfüggeszthető, ha a Hszt (3) bekezdésére is figyelemmel a kifogástalan életvitel megállapítása bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozó döntéstől függ. Természetesen a felfüggesztés időtartama nem számít be a jogszabály alapján nyitva álló határidőbe. Meg kell szüntetni az ellenőrzést: a) ha a jelentkező eláll a hivatásos állományba vagy a rendvédelmi oktatási intézménybe történő jelentkezéstől; b) ha a hivatásos állományba vagy a rendvédelmi oktatási intézménybe jelentkező a hivatásos szolgálatra egészségi, pszichikai vagy fizikai okból alkalmatlan; c) ha a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonya megszűnik; d) a rendvédelmi oktatási intézmény ösztöndíjas hallgatójának vagy tanulójának ösztöndíjszerződése megszűnik; e) az ellenőrzés kezdeményezésére jogosult a kérelmét visszavonja. Az NVSZ az ellenőrzést kétfajta határozattal fejezheti be. Egyszerűsített határozat készül, amennyiben kifogásolható életvitel nem állapítható meg; míg indoklással ellátott határozat készül, amennyiben az érintett életvitele kifogásolható. A határozat az ellenőrzés kezdeményezőjének kerül megküldésre. A hivatásos állomány tagját az ellenőrzés megkezdéséről, befejezéséről tájékoztatni nem kell, az elvégzett vizsgálat eredményét azonban közölni kell vele. Amennyiben az ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az érintett életvitele kifogásolható, akkor az állományilletékes parancsnok a döntése meghozatala előtt köteles az érintettet meghallgatni az életvitel kifogásolhatóságát megállapító körülményekről. Az állományilletékes parancsnok e meghallgatás, a fegyveres szerv érdekei, valamint az elvégzett vizsgálat eredménye alapján dönt arról, hogy az érintett életvitele kifogásolható-e vagy sem, vagyis a végső döntést az állományilletékes parancsnok hozza meg. Akinek életvitele kifogásolhatóságát állapítják meg: a) Hallgató esetében az ösztöndíjszerződés felbontásra kerül. b) A jelentkező nem kerülhet hivatásos állományba illetve az oktatási intézménybe felvételre. 264

265 265 c) A hivatásos állományba tartozók esetén a szolgálati viszonya a Hszt. 56. (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felmentéssel, felmentési idő és végkielégítés nélkül kerül megszüntetésre. B) Megbízhatósági vizsgálat 4 A megbízhatósági vizsgálat, mint új védelmi eszköz, a közszolgálat és a hivatásos szolgálat ellátásának szabályszerűségét, jogszerűségét, a feladatellátás során tanúsított magatartást, az intézkedési és munkaköri kötelezettség teljesülését vizsgálja. A megbízhatósági vizsgálattal a közélet tisztasága szempontjából kifogásolható magatartásformák feltárására törekszünk, a korrupciót, a hivatali visszaéléseket kívánjuk drasztikusan csökkenteni. Fontos kiemelni, hogy a megbízhatósági vizsgálat nem a munkájukat becsületesen végzők ellen irányul, hiszen ezzel pont a becsületesen dolgozókat védjük. Azoknak az ellenőrzése a cél, akik miatt a közszféra társadalmi megbecsülése csökkent. Az Rtv. 7/A. (1) bekezdése szerint a megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a védett állomány tagjai eleget tesznek-e a jogszabályban előírt kötelezettségüknek. Ennek érdekében az NVSZ a munkakör ellátása során a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket hoz mesterségesen létre. Fontos szabály, hogy a megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható. Az Rtv. pontosan meghatározza azokat a lehetőségeket, amelyekkel élhet az NVSZ munkatársa illetve azokat is felsorolja, hogy miket nem követhet el. A megbízhatósági vizsgálat esetén az érintett szolgálati feladatának ellátása során tanúsított magatartását, különösképpen azt kell vizsgálni, hogy az ellenőrzés alá vont személy eleget tesz-e intézkedési kötelezettségének, nem tanúsít-e olyan magatartást, ami jogszabályokba ütközik. A vizsgálat folyamata mindvégig ügyészi felügyelet mellett zajlik, az ügyész által jóváhagyott eszközzel lehet a megbízhatósági vizsgálatot lefolytatni, és a határozatok is csak az ügyész engedélyével lesznek érvényesek. A megbízhatósági vizsgálat érdekében kialakítandó helyzetnek (tényállás, helyszín) olyannak kell lennie, hogy az a vizsgálat alá vont személy intézkedési, eljárási kötelezettségét vonja maga után. A kialakítandó helyzet nem korlátozhatja a védett személy döntési szabadságát az intézkedés módjának, az eljárás rendjének megválasztásában. A megbízhatósági vizsgálat helyszínének és módszerének megválasztása nem akadályozhatja a védett személy kötelezettségeinek feladatainak teljesítését. A megbízhatósági vizsgálatban résztvevők tevékenysége nem járhat mások életének, testi épségének és vagyonának a veszélyeztetésével. Valós bűncselekmény helyszíne a vizsgálat céljára nem használható fel. A megbízhatósági vizsgálat módja nem járhat a vizsgálat alá vont személy megalázásával, becsületének, jó hírnevének sérelmével. A védett szerv ugyanazon tagjával szemben megbízhatósági vizsgálatot egy évben maximum háromszor lehet elrendelni. A megbízhatósági vizsgálat időtartama 15 nap. A 4 lásd: június

266 266 vizsgálatot nem lehet megalázó módon végrehajtani, az emberi jogokat tiszteletben kell tartani, ezt a törvénybe épített garanciák biztosítják. A megbízhatósági vizsgálattal érintettet a vizsgálat megindításáról nem kell tájékoztatni, a befejezéséről viszont akár találunk valamit, akár nem, három munkanapon belül értesíteni kell. Aki úgy érzi, hogy méltatlan az eljárás, panasszal élhet. Nagyon fontos, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a megbízhatósági vizsgálatok során a döntés minden estben az ellenőrzött személy kezében van. Mindig van választási lehetősége, mindig Ő dönt, hogy munkáját tisztességesen, becsületesen, feddhetetlenül végzi, vagy becstelenné, tisztességtelenné, korrupttá válik. C) Bűnmegelőzés és bűnfelderítés Az NVSZ az Rtv. 7. (1) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján felderíti a jogszabály által hatáskörébe utalt bűncselekményeket. Az Rtv. 7. (2) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az NVSZ nyomozóhatósági jogkört nem gyakorol, bűnfelderítő tevékenységét a nyomozás elrendeléséhez szükséges alapos gyanú megállapításáig, vagy kizárásáig folytatja. Amennyiben bűncselekmény elkövetésének gyanúját észleli, haladéktalanul feljelentést tesz a nyomozás teljesítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál vagy az ügyésznél és átadja az általa összegyűjtött adatokat. Fontos rendelkezés azonban, hogy az Rtv. 7. (4) bekezdésében biztosított lehetőség esetén, az NVSZ az általa tett feljelentés miatt indított büntetőeljárás során felkérésre a rendelkezésére álló erőkkel és eszközökkel közreműködik a bíró által engedélyezett, a nyomozás teljesítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóság vagy az ügyész által végzett titkos adatszerzésben. E rendelkezés végrehajtása érdekében született a Hszt-ben az a jogszabályi lehetőség, mely szerint a legfőbb ügyész felkérése alapján az NVSZ hivatásos állománya az ügyészséghez vezényelhető. A 293/2010. (XII.22.) Kormányrendelet 6. (2) bekezdése alapján az NVSZ a következő három nagy körbe sorolható bűncselekmények vonatkozásában folytat felderítést: 1) A védett állomány tagja által elkövetett: Hivatali bűncselekmények Vesztegetés Visszaélés személyes adattal Bűnpártolás Közokirat-hamisítás Zsarolás Szolgálati helyen, vagy hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűncselekmények, (ha e bűncselekmények felderítése nem tartozik más szerv hatáskörébe) Katonai bűncselekmények (kivéve a szökést, a zendülést és a harckészültség veszélyeztetését) 266

267 267 2) A védett állományba nem tartozó személy által elkövetett, a fent felsorolt bűncselekmények, ha azt a védett állományba nem tartozó személy a védett állományba tartozó személlyel közösen, vagy annak segítségével követi el. 3) A védett állomány tagjával szemben hivatali kötelességének teljesítése miatt vagy reá tekintettel elkövetett bűncselekmények, továbbá a védett állomány közeli hozzátartozójával vagy a védett állomány tagjával kapcsolatban álló más személlyel szemben elkövetett: emberölés; kényszerítés; személyi szabadság megsértése; emberrablás vagy zsarolás felderítése, feltéve, hogy e bűncselekményeket a védett állomány tagjának hivatali kötelessége teljesítése miatt vagy reá tekintettel követték el. 5 Az NVSZ a bűncselekmények felderítését az Rtv-ben rögzített keretek között, különösen VII. fejezetben meghatározott titkos információgyűjtés erőivel, eszközeivel és módszereivel végzi. Felhasznált irodalom: 1. A Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény 2. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény 3. A rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve kijelöléséről, valamint feladatai ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról szóló 293/2010. (XII. 22.) kormányrendelet 4. Az Országgyűlésről szóló évi XXXVI. törvény 5. Az ügyészségről szóló évi CLXIII. törvény 6. A közszolgálati tisztviselőkről szóló évi CXCIX. törvény 7. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény illetve július 1-jétől a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény 8. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló évi II. törvény 9. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló évi CXXV. törvény 10. A közalkalmazottak jogállásáról szóló évi XXXIII. törvény 5 lásd: június

268 268 Dr. Sors László Az Nemzeti Adó és Vámhivatal I. Bevezetés A magyar adó- és vámigazgatási rendszer története vonatkozásában jelentős, szerkezeti változás 2011-ben történt, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség helyét a két államigazgatási szerv integrációjának eredményeként azok jogutódjaként létrejött Nemzeti Adó- és Vámhivatal vette át. A Magyar Köztársaság Országgyűlésének november 16-i ülésnapján elfogadott, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló évi CXXII. törvény január 1-jei hatállyal az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség összevonásával létrehozta a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV). Az adó- és a vámigazgatás január 1-jével megvalósult szervezeti integrációját a központi költségvetés bevételi előirányzatainak hatékonyabb és gazdaságosabb teljesítése, az államháztartási érdekek fokozottabb érvényesítése, az állam adó- és adójellegű bevételei teljes körű kontrolljának és védelmének megteremtése indokolta. Az egységes irányítás alatt működő adóztatási és vámszervek, valamint a nyomozó szolgálat szorosan együttműködve, közösen lépnek fel a költségvetést súlyosan károsító, büntetőjogi eszközökkel szankcionálandó adózói magatartások feltárása, valamint visszaszorítása érdekében. II. A NAV jogállása, szervezete, működése A NAV jogállására, szervezetére működésére vonatkozó alapvető jogszabályok: A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.), A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. Rendelet Figyelemmel a Ksztv. 1. (2) bekezdés f) pontjában, valamint 1. (4) bekezdésének f) pontjában foglaltakra a Nemzeti Adó- és Vámhivatal központi államigazgatási szervnek minősülő kormányhivatal. A Ksztv ának (1) bekezdése deklarálja, hogy a kormányhivatal törvény által létrehozott, a kormány irányítása alatt működő, központi államigazgatási szerv, amely a törvényben meghatározottak szerint fegyveres rendvédelmi feladatokat is elláthat. A NAV tv. 1. -ának (1) bekezdése kimondja, hogy a NAV államigazgatási és fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó kormányhivatal. 268

269 269 Összegezve a NAV jogállását meghatározó lényeges elemek: A NAV a Kormány irányítása és a kormányhivatalokat felügyelő miniszterek kijelöléséről szóló 5/2010. (XII. 23.) ME rendelet 1. e) pontja alapján az adópolitikáért felelős miniszter felügyelete alatt álló kormányhivatal. Államigazgatási és fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó - önállóan működő és gazdálkodó, valamint önálló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szerv, amely a központi költségvetésben önálló fejezetet képez. A NAV tv. tartalmazza a NAV jogállásával, szervezetével, feladataival és tevékenységével kapcsolatos alapvető szabályokat. III. A NAV felépítése, szervezete A NAV olyan hierarchikus felépítésű, hármas tagozódású szervezet, amely feladatait központi, középfokú és alsó fokú szervei útján látja el. A közép- és alsó fokú szervek a Ksztv. szerinti területi szervek. A NAV ellátja az állami adóhatóság, a vámhatóság, és a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) meghatározott bűncselekmények vonatkozásában a nyomozóhatóság feladatait. (lsd.: az 1. számú ábra szerint). Az állami adóhatósági feladatokat az adóztatási szervek, a vámhatósági feladatokat a vámszervek, a nyomozóhatósági feladatokat a Bűnügyi Főigazgatóság és annak középfokú szervei, a regionális bűnügyi igazgatóságok látják el. A bűnüldözési és nyomozóhatósági feladatokhoz kapcsolódóan meg kell említeni a Bűnügyi Főigazgatóság alsó fokú szervét, az Áru és Bűnjelkezelő Hivatalt, amely ellátja a NAV rendelkezése alá került lefoglalt, az állam javára felajánlott, stb. - dolgok kezelésével, valamint az elkobzott árukkal kapcsolatos, jogszabályban meghatározott feladatokat. (lsd.: az 2. és 3. számú ábrát) 1. ábra: a NAV szakterületeinek ábrája 269

270 270 A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. Rendelet szabályozza részletesen a NAV szervezeti felépítését, hierarchiáját. A NAV központi szervei: 1. a Központi Hivatal, 2. a Bűnügyi Főigazgatóság, 3. az Informatikai Intézet, A NAV szervezeti hierarchiájának áttekintése 4. a Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézet. A NAV középfokú szervei: A) A NAV középfokú adóztatási szervei: regionális adó főigazgatóságok. B) A NAV középfokú vámszervei 1. regionális vám- és pénzügyőri főigazgatóságok, 2. Repülőtéri Főigazgatóság, 3. Bevetési Főigazgatóság, 4. Szakértői Intézet. C) A NAV középfokú adó- és vámszerve: Kiemelt Adó és Vám Főigazgatóság (a továbbiakban: KAVFIG). D) A NAV középfokú bűnügyi szervei: regionális bűnügyi igazgatóságok A NAV alsó fokú szervei: A) NAV alsó fokú adóztatási szervei 1. megyei (fővárosi) adóigazgatóságok 2. Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (a továbbiakban: KAIG). B) NAV alsó fokú vámszervei 1. megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok, 2. Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: KAVIG), számú Repülőtéri Igazgatóság, 270

271 számú Repülőtéri Igazgatóság, 5. Őrzésvédelmi és Támogató Igazgatóság. C) NAV Bűnügyi Főigazgatóság alsó fokú szerve: Áru- és Bűnjelkezelő Hivatal. 271

272 ábra: A NAV bűnügyi szakterületének szervezeti ábrája Elnöki, Elnökhelyettesi szint: Elnök Bűnügyi Elnökhelyettes Felsőfokú szint: NAV Központi Hivatala és Bűnügyi Főigazgatósága Bűnügyi Főigazgató Bűnügyi Főigazgatóság NAV Központi Hivatala Bűnügyi Főosztály NAV Központi Hivatala Pénzmosás Elleni Információs Iroda Középfokú szint NAV Észak-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Észak-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Közép-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Dél-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága NAV Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága Alsó fokú szint NAV Áru- és Bűnjelkezelő Hivatala 272

273 ábra: A NAV Bűnügyi Főigazgatóságának szervezeti ábrája Bűnügyi Főigazgató Bűnügyi Főigazgató-helyettes Főigazgatói Törzs Tagjai: főigazgatói informatikai tanácsadó, bűnüldözési belső adatvédelmi felelős, bűnüldözési informatikai biztonsági referens, Helyi Biztonsági Felügyelet, belső ellenőrzés, főigazgatói titkársági ügyintéző, biztonsági referens Erőforrásokért Felelős Főigazgató-helyettes Bűnügyi Koordinációs Főosztály Nyomozás-felügyeleti Osztály Felderítés felügyeleti Osztály Bűnügyi Elemző és Értékelő Osztály Bűnügyi Nemzetközi Együttműködési Osztály Központi Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztály I. Vizsgálati Osztály II. Vizsgálati Osztály III. Vizsgálati Osztály IV. Információ-technológiai Osztály Felderítési Osztály I. Bűnügyi Ellátó Főosztály Fedett Műveleti Osztály Humán Bűnügyi Hírszerző Osztály Speciális Technikai és Biztosító Osztály Revizori Főosztály Revizori Osztály I. Revizori Osztály II. Informatikai Főosztály Üzemeltetési Osztály Alkalmazás- Támogató Osztály Jogi, Igazgatási és Titkársági Főosztály Általános Jogi és Képviseleti Osztály Bűnjelkezelési Koordinációs Osztály Igazgatási Osztály Humánpolitikai Főosztály Fegyelmi és Nyilvántartási Osztály Humánpolitikai Osztály Pénzügyi és Gazdasági Főosztály Beruházási, Üzemeltetési és Logisztikai Osztály Pénzügyi és Számviteli Osztály Közgazdasági Osztály Felderítési Osztály II. 273

274 274 Koordinációs, Bűnjelkezelési és Igazgatási Osztály 274

275 275 A NAV gazdálkodása A NAV gazdálkodási jogköre alapján önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, mely a központi költségvetésben önálló fejezetet képez. A NAV Bűnügyi Főigazgatósága a NAV fejezetén belül önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. Magyarország évi központi költségvetéséről szóló évi CCIV. törvény szerint évben a NAV kiadási előirányzata ,3 millió Ft, bevételi előirányzata pedig 2575,7 millió Ft, a NAV Bűnügyi Főigazgatósága kiadási előirányzata 7745,8 millió Ft, bevételi előirányzata pedig 20 millió Ft. A NAV engedélyezett létszáma fő, a NAV Bűnügyi Főigazgatósága és szervei engedélyezett létszáma pedig fő. IV. A NAV szerveinek irányítása és felügyelete Az alsó fokú adóztatási-, valamint vámszervek felettes szervei a középfokú adóztatási-, illetve vámszervek. A NAV Bűnügyi Főigazgatósága a regionális bűnügyi igazgatóságok, valamint az Áru- és Bűnjelkezelő Hivatal vonatkozásában minősül felettes szervnek. A középfokú adóztatási-, vámszervek, valamint a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának, illetve a NAV Központi Hivatalának felettese a NAV elnöke. A NAV elnöke a NAV Bűnügyi Főigazgatósága felett szervezetirányítási és felügyeleti jogkörét közvetlenül vagy közvetve a NAV Központi Hivatalán keresztül bűnügyi szakmai felügyeleti jogkörét a bűnügyi elnökhelyettes útján gyakorolja. A Központi Hivatal irányítása alatt áll az Informatikai Intézet, a Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézet. A regionális adó főigazgatóság felettes szerve az illetékességi területén működő megyei (fővárosi) adóigazgatóságoknak. A KAVFIG felettes szerve a KAIG-nak és a KAVIG-nak. A regionális vám- és pénzügyőri főigazgatóság felettes szerve az illetékességi területén működő megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságoknak. A Repülőtéri Főigazgatóság felettes szerve az 1. számú Repülőtéri Igazgatóságnak, valamint a 2. számú Repülőtéri Igazgatóságnak. A Bevetési Főigazgatóság felettes szerve az Őrzésvédelmi és Támogató Igazgatóságnak. A NAV elnöke A NAV élén az elnök áll, akit határozatlan időtartamra a kijelölt miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki, és ment fel. A NAV elnökévé jogi vagy közgazdasági felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki. V. A NAV feladatai A NAV általános feladatai A NAV állami adóhatósági, vámhatósági, valamint nyomozó hatósági tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít a vám- és jövedéki, az adó- és pénzügyi ellenőrzési tevékenységre, a bűnüldözői munka hatásfokának a növelésére, illetve az adózók 275

276 276 színvonalas, naprakész tájékoztatására, továbbá a gyors, korszerű és ügyfélbarát szolgáltatások révén megvalósuló, az adózással kapcsolatos jogkövető magatartás elősegítésére. A NAV alapvető feladata a központi költségvetés, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az elkülönített állami pénzalap javára teljesítendő kötelező befizetés, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás, adó-visszaigénylés vagy adó-visszatérítés, illetve a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelező befizetések megállapítása, beszedése, nyilvántartása, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása és ellenőrzése, feltéve, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik. A NAV az alapvető feladatának teljesítése céljából adó-, vám- és pénzforgalmi adatokat ellenőriz, azokból megállapításokat von le, az így nyert adatokat feldolgozza, s azok eredményéről a szükséges mértékben tájékoztatja a kormányzati gazdaságpolitikában részt vevő állami szerveket, illetve az adópolitikáért felelős minisztert. A NAV a törvényben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége mellett az intézményközi együttműködés fokozása érdekében az egyes állami szervekkel, hatóságokkal (pl.: Országos Rendőr-főkapitányság, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Gazdasági Versenyhivatal stb.) külön megállapodásokat is köthet. A NAV kiemelt figyelmet fordít a közösségi és nemzeti jogszabályokban meghatározott nemzetközi együttműködésből adódó feladatok maradéktalan végrehajtására, - ideértve a hatóságok közötti kölcsönös adminisztratív segítségnyújtást is. A NAV részt vesz két-, illetve többoldalú megállapodások előkészítésében, jogszabályi felhatalmazás alapján ellátja Magyarország képviseletét a NAV szakterületét érintő ügyekkel foglalkozó uniós és nemzetközi szervezetekben. A nemzetközi bűnügyi együttműködés terén említést érdemel a NAV-nak az Európai Rendőrségi Hivatallal (Europollal) folytatott információcsere során fennálló szoros kapcsolata is, amelynek biztosítása érdekében a NAV (valamint a jogelőd Vám- és Pénzügyőrség) összekötő tisztet delegált Hágába, az Europol Magyar Összekötő Irodához. A NAV adóigazgatási feladatai A NAV adóigazgatási jogkörében eljárva ellátja az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján az állami adóhatóság feladatait. Az adóhatóság az adóigazgatási eljárásban az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről nyilvántartást vezet, valamint adatot igazol.az adóhatóság egyik legfontosabb feladata az adóbevétel megrövidítésének, valamint a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében ellenőrzés végzése. Az adóellenőrzésre vonatkozó általános rendelkezéseket az Art. tartalmazza. A NAV vámigazgatási feladatai A NAV vámigazgatási jogkörében a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) alapján végzi az áruk vámeljárás alá vonását, 276

277 277 illetve a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzését, a vámtartozások és a vámeljáráshoz kapcsolódó nem közösségi adók és díjak kiszabását és beszedését. A NAV vámszerve végzi továbbá a vámokmányok, illetve a vámeljárások adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását, a vám-, az adó- és egyéb jogszabályokban meghatározott adóztatási, ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatokat, valamint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) finanszírozott kifizetésekhez kapcsolódó utólagos ellenőrzéseket is. A NAV jövedéki igazgatási feladatai A NAV jövedéki igazgatási jogkörében végzi a jövedéki jogszabályokban elsősorban a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló évi CXXVII. törvényben meghatározott jövedéki adóztatással, ellenőrzéssel, valamint a jövedéki ügyekkel kapcsolatos feladatokat. A NAV bűnüldözési és nyomozóhatósági feladatai A NAV nyomozóhatósága azaz a Bűnügyi Főigazgatóság és a regionális bűnügyi igazgatóságok végzi a Be. 36. (2) bekezdése által hatáskörébe utalt bűncselekmények (pl.: költségvetési csalás, számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény stb.) megelőzését, felderítését és nyomozását. A NAV Bűnügyi Főigazgatósága hatáskörébe tartozik, országos illetékességgel a Be. által a NAV hatáskörébe utalt bűncselekmények tekintetében: az 500 millió forintot meghaladó értékre üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett bűncselekmények nyomozása, a bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények nyomozása, az a) és a b) pontokba nem tartozó olyan bűncselekmények nyomozása, amelyeket az elkövető személye, vagy az elkövetés körülményei, illetve a bűncselekmény társadalomra való veszélyességének kiemelkedő foka miatt a Bűnügyi Főigazgatóság főigazgatója vagy a NAV elnöke a Bűnügyi Főigazgatóság hatáskörébe von, illetve utal. A NAV hatáskörébe utalt bűncselekmények nyomozását szervezetileg a NAV Bűnügyi Főigazgatósága Központi Nyomozó Főosztályának, valamint a regionális bűnügyi igazgatóságok vizsgálati osztályai végzik. A NAV Bűnügyi Főigazgatósága Központi Nyomozó Főosztályának Információtechnológiai Osztálya végzi az internetes bűnözéssel kapcsolatos speciálisan internetes, informatikai szakmai felkészültséget igényelő nyomozásokat (pl.: illegális szerverek stb.). A NAV Bűnügyi Főigazgatósága és a regionális bűnügyi igazgatóságok (a továbbiakban: felhatalmazott szervek) a NAV nyomozóhatósági hatáskörébe utalt bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére, valamint a büntetőeljárásban résztvevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében titokban információt gyűjthetnek. 277

278 278 A NAV felhatalmazott szervei speciális információszerző tevékenységük keretében a nyomozás elrendelése a NAV. tv ában meghatározottak szerint jogosultak a titkos információgyűjtő tevékenységre. A titkos információgyűjtésen belül megkülönböztetünk bírói engedélyhez nem kötött (NAV tv. 53. (1) bek.), illetve bírói engedélyhez kötött (NAV tv. 63. (1) bek.) erőket, eszközöket, módszereket. Titkos információgyűjtési tevékenységet szervezetileg a NAV Bűnügyi Főigazgatósága Bűnügyi Ellátó Főosztálya, a Központi Nyomozó Főosztályának, valamint a regionális bűnügyi igazgatóságok felderítési osztályai végzik. A NAV Bűnügyi Főigazgatósága Revizori Főosztálya speciális szakmai, közgazdasági ismeretekkel segíti a bűncselekmény elkövetési értékének, illetve a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány megállapítását. A NAV nyomozó hatósága fokozott figyelem fordít a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetés során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon elvonásának biztosítására. A NAV nem nyomozóhatósági jogkörben, de a bűnüldözési feladatok ellátása során: végzi a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.) által hatáskörébe utalt feladatokat, ennek keretében ellátja a pénzügyi információs egység feladatait, valamint a törvényben meghatározott szolgáltatók vonatkozásában hatósági felügyeleti tevékenységet lát el, ellátja az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról szóló évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Kit.) alapján a pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés foganatosításáért felelős szerv feladatait. A fenti két feladatot a Központi Hivatalon belül működő Pénzmosás Elleni Információs Iroda látja el. A NAV rendészeti és igazgatási feladatai A NAV rendészeti és igazgatási jogkörében a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) által hatáskörébe utalt szabálysértések felderítését és elbírálását, biztosítja a NAV nyomozó hatósága által elrendelt személyi védelmet, illetve végzi az elfogott, előállított, őrizetbe vett, valamint fogva tartott személyek őrzését, kísérését is. A jogszabályban meghatározott ellenőrzési kötelezettségeinek és jogosultságainak végrehajtása egyik formájaként a NAV mozgó egységekkel végzi Magyarország területén - az EU külső határán működő határátkelőhelyek kivételével - a mélységi ellenőrzési tevékenységet, amelynek keretében a vámszervek közterületeken pl. piacok, közút, stb. is jogosultak a NAV hatáskörébe utalt ellenőrzési tevékenység ellátására. 278

279 279 A NAV egyéb feladatai A NAV a fent felsorolt és részletesen ismertetett feladatokon túl végzi: a külön jogszabályban meghatározott, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzését, a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenőrzési feladatokat, a fémkereskedelmi hatósági feladatokat, az energiaadóval, a környezetvédelmi termékdíjjal, a regisztrációs adóval kapcsolatos adóztatási és ellenőrzési feladatokat, a szerencsejáték-szervezéssel, valamint a játék automatával és ajándéksorsolással kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási feladatokat. VI. A NAV személyi állománya A NAV személyi állománya kormánytisztviselőkből, hivatásos szolgálati jogviszonyban álló, hivatásos állományú tagokból (pénzügyőr), kormányzati ügykezelőkből és munkavállalókból áll. VII. A NAV hivatásos állományú tagjának intézkedési jogosultsága, valamint kényszerítő eszközök alkalmazása A NAV nem rendvédelmi szerv (ellentétben a jogelőd Vám- és Pénzügyőrséggel), hanem rendvédelmi feladatokat is ellátó kormányhivatal. A NAV rendvédelmi feladatainak ellátása céljából azok eredményessége, valamint hatékony ellátása érdekében a határátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, a bűnüldözési, bűnmegelőzési, felderítési és nyomozási, a szabálysértési, a vám- és jövedéki ellenőrzési, mélységi ellenőrzési, az őrzésvédelmi, a hatósági, a végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó pénzügyőröket a jogalkotó intézkedési jogosultsággal (NAV tv. 36. (1) bek.) ruházta fel. A pénzügyőrt intézkedése, kényszerítő eszközök alkalmazása során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. A pénzügyőr intézkedési jogkörében jogosult (NAV tv. 36. ): igazoltatni; áruk, jövedéki termékek biztosítását szolgáló zárakat és jeleket ellenőrizni, a közösségi és a harmadik országból érkező áruk vámkezelésének megtörténtét ellenőrizni; a jövedéki termék szállítását végző személyeket igazoltatni, továbbá a jövedéki termék szállítását végző járműveket megállítani, átvizsgálni; a személyszállító közforgalmú közlekedési eszközökön utazók csomagját átvizsgálni; belépni és ellenőrzést folytatni olyan helyiségben, ahol valószínűsíthetően a jogszabályok megsértésével árut, jövedéki terméket tartanak, tárolnak, illetve 279

280 280 állítanak elő, vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot engedély nélkül tárolnak annak felderítése céljából; a jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni; a jogszabálysértés elkövetésével érintett személyt és tanúkat meghallgathatja, a bizonyítékul szolgáló vagy elkobzás alá eső dolgokat visszatarthatja, illetve lefoglalhatja; a jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén elrendelni az ellenőrzés tárgyát képező áru hivatalos helyre történő azonnali beszállítását; bűncselekmény gyanúja esetén lefoglalás foganatosítására és a nyomozó hatóság felé a szükséges intézkedések megtételére; bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetve annak elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt, valamint azt a személyt, akinek őrizetbe vételét rendelték el, további intézkedés megtétele, illetve eljárási cselekmény foganatosítása céljából elfogni és előállítani; ön- és közveszély okozására alkalmas tárgy vagy tárgyi bizonyíték előtalálása érdekében átvizsgálni azon személy ruházatát, akivel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak; az ellenőrzés alá vont személy testében, testüregében kábítószert vagy kábítószernek minősülő anyag szállításának gyanúja esetén, a pénzügyőr jogosult az ilyen személy beleegyezésével vizeletvétel és orvosi vizsgálat elrendelésére. A beleegyezés megtagadása esetén csak az ügyész felhatalmazásával rendelhető el a vizeletvétel és az orvosi vizsgálat. A pénzügyőrök jogszerű intézkedéseik elleni tettleges ellenszegülés megtörésére a NAV tv aiban meghatározottak szerint - kényszerítő eszközöket alkalmazhatnak. Tettleges ellenszegülés alatt olyan célzatos, fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységet kell érteni, amely a pénzügyőrt jogszerű intézkedésének megkezdésében, folytatásában vagy befejezésében akadályozza, így különösen, ha valaki élet, testi épség elleni fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal akadályozza, hogy a pénzügyőr valahová belépjen, valahol tartózkodjon, valahonnan távozzon, valakit személyes szabadságában korlátozzon, illetőleg valakivel szemben intézkedést foganatosítson. A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. A kényszerítő eszközök alkalmazása miatt a NAV tv.-ben meghatározottak szerint panasznak van helye. Az alkalmazható kényszerítő eszközök az alábbiak: testi kényszer, vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, rendőrbot, illetve más eszköz alkalmazása, 280

281 281 szolgálati kutya, útzár telepítése, megállításra kényszerítés, bilincs, lőfegyverhasználat. VIII. A NAV adatkezelési tevékenységére vonatkozó szabályok A törvény a NAV feladatköreihez kapcsolódóan határozza meg a NAV által kezelt adatok körét és főszabályként kimondja, hogy az egyes feladatokhoz kacsolódó adatokat a bűnüldözési adatokat is elkülönítetten kell kezelni és - törvény eltérő rendelkezése hiányában - kizárólag a kezelésük alapjául szolgáló célra lehet felhasználni. A NAV tv. a főszabály alóli kivételként említi, hogy a NAV adóztatási szerve által kezelt adatokat a NAV vámszerve, illetve a NAV vámszerve által kezelt adatokat a NAV adóztatási szerve a feladatkörében eljárva megismerheti, felhasználhatja, ideértve a megismert adatnak az ellenőrzésre történő kiválasztás során történő felhasználását is. A NAV által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt adatokat - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak bűnüldözési célra lehet felhasználni. A NAV bűnüldözési feladatainak ellátásához szükséges bűnüldözési adatokat a NAV nyomozó hatósága kezeli. Felhasznált irodalom: 1. a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló évi CXXII. törvény, 2. a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló évi XLIII. törvény, 3. a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény, 4. az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény, 5. a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló évi CXXVI. törvény, 6. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló évi CXXVII. törvény, 7. a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló évi CXXXVI. törvény, 8. az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról szóló évi CLXXX. törvény, 9. a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló évi II. törvény, 10. a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet, 11. a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 23/2011. (VI. 30.) NGM utasítás, 12. a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2013. (II.22.) NAV utasítás, 281

282 282 Dr. Eperjes Krisztián - Dr. Fazekas Géza Magyarország Ügyészsége Az ügyészség fő feladatait Magyarország Alaptörvénye 29. Cikkének (1) és (2) bekezdése határozza meg. E szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. Az Alaptörvény által az ügyészség számára meghatározott feladatokat elsődlegesen az ügyészségről szóló évi CLXIII. törvény (továbbiakban: Ütv.) és a büntető szakterület súlyponti tevékenysége okán a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény(továbbiakban: Be.) részletezi. A legfőbb ügyész és az ügyészség a.)jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, b.) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, c.)felügyeletet lát el a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, d.)a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény, vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Az ügyészi szervet felépítése ezen feladatokhoz igazodva, azok hatékony végrehajtása érdekében, az alábbi szerkezeti ábrának megfelelően a Legfőbb Ügyészségre, a fellebbviteli főügyészségekre, a főügyészségekre, illetve a járási ügyészségekre tagozódik. Forrás: 282