Szakdolgozat. A végrehajtás a közigazgatásban

Átírás

1 1

2 Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar- Közigazgatás jogi Tanszék Szakdolgozat A végrehajtás a közigazgatásban Készítette: Kiss Zita Konzulens:Turkovics István Szak: Közigazgatási Szakmenedzser Titulusa:egyetemi adjunktus Tagozat: levelező

3 University of Miskolc Faculty of Law- Administrative Department Thesis Implementation of the Public Administration Written by: Zita Kiss Consultant:István Turkovics

4 Tartalomjegyzék 1 Bevezető gondoltatok A jogintézmény fejlődése A végrehajtás preventív jellege Végrehajtási eljárás a Ket-ben Végrehajtás fogalma és helye a közigazgatási hatósági eljárás rendszerében A végrehajtás feltételrendszere A végrehajtás elrendelése és fogatosítása Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása Biztosítási intézkedés Fizetési kedvezmény a pénzösszeg végrehajtása során Ingó- és ingatlan-végrehajtás Az idei változások Kötelező törvényi feltételek Kielégítési sorrend a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során, késedelmi pótlék Meghatározott cselekmény végrehajtása Biztosítási intézkedések A végrehajtás felfüggesztése, megszüntetése Jogorvoslatok a végrehajtási eljárásban Eljárási költség Eljárási költség viselése, és megállapítása Költségmentesség

5 A szabály semmit sem ér, ha elhatározás szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman hajlékonyan támogat. (Weöres Sándor) A törvénynek soha nem a betűjét, hanem a szellemét kell tisztelni. ( Salamon Pál) 1 Bevezető gondoltatok 1 Az államigazgatási eljárás általános szabályait tartalmazó törvény módosítására legutóbb 1981-ben került sor. Az 1990-es évek társadalmi-politikai-gazdasági rendszerváltozása alapjaiban alakította át a jogrendszert, de az 1981-es törvény átfogó reformjára a mai napig nem került sor óta valamennyi kormány célként tűzte ki a törvény módosítását, de az a mai napig nem készült el. Legutóbb az 1054/1999.(V.21.) számú kormányhatározat tűzte ki célul a közigazgatási eljárás korszerűsítését. Ebből a célból Törvényelőkészítő Bizottságot hoztak létre, mely tudomány szakemberekből, valamint bírósági és közigazgatási szakemberekből áll. A bizottság feladata volt az átfogó felülvizsgálat összefogása és szakmai javaslatok kidolgozása. Ezzel a folyamattal együtt az 1990-es évek elejétől kezdve a tudományos szakirodalom is mind komolyabb figyelmet szentelt a közigazgatási eljárás korszerűsítésére. Örvendetes módon egyre több olyan tudományos szakcikk jelent meg, amely az államigazgatási eljárás átfogó újrakodifikációjával kapcsolatos kérdéseket fejtegett. Államigazgatási eljárás alatt elsősorban az elsőfokú eljárást értjük, mert a jogorvoslati és végrehajtási szakasz az eljárásoknak csupán esetleges szakasza, azaz ezekre a szakaszokra nem minden eljárásban kerül sor. 1 Dr. Lux Anita Paulovics Anita: Jogerő és végrehajtás az államigazgatásban Sectio Juridicita et Politica, Miskol, Tomos XX./2 (2002), pp 423 oldal 5

6 A témaként megjelölt végrehajtási szakasz lefolytatására kizárólag akkor kerül sor, ha a határozat valamilyen kötelezettséget ír elő az ügyfél számára, és a kötelezett azt önként nem teljesíti. A közigazgatási végrehajtás jelentősége attól függ, hogy az állampolgárok jogkövető magatartást folytatnak vagy nem. Amennyiben a társadalomban az önkéntes jogkövetésre nagy a hajlandóság, a végrehajtás szerepe leszűkül, ellenkező esetben a végrehajtás előtérbe kerül. Magyarországon az 1990-es évek politikai-társadalmi változási gyökeresen megváltoztatták a jogrendszer egészét. Ezeket a változásokat nehéz volt megismerni a jogalkalmazóknak és az állampolgároknak egyaránt. Ezt a helyzetet sokan próbálták kihasználni, így a végrehajtás 2 szerepe a közigazgatás jogban és más jogágban egyaránt előtérbe került. Ennek ellenére a végrehajtási eljárás korszerűsítésére nem kerül a mai napig sor. 2 A jogintézmény fejlődése Az államigazgatási eljárás általános szabályainak megalkotására iránti igény a XX. század elején jelent meg Magyarországon mind a jogirodalomban, mind a tételes jogban. A közigazgatási jogban minden ügyfajtára eltérő eljárási-és természetesen végrehajtási szabályok vonatkoztak. Ilyen szabályozási mód mellett a közigazgatási eljárást szabályozó joganyag felduzzadt és szinte átláthatatlanná vált. A XX. század elejére egyre erőteljesebb lett az igény valami fajta egységes szabályozás iránt. Ennek ellenére az erre vonatkozó átfogó jellegű joganyag még nagyon sokáig váratott magára. A fejlődés első lépcsőjét az XX. tc. megalkotása jelentette, amely a Közigazgatási eljárás korszerűsítése címet viselte. Ez a jogszabály azonban nem az egész eljárást, hanem kizárólag a jogorvoslati szakasz próbálta átfogó jelleggel szabályozni. A törvénycikk alapvető célja a hatósági fokozatok csökkentése volt, ezáltal az eljárás egyszerűbb és gyorsabb lett. A törvénycikk egységesebbé tette a jogorvoslati eszközöket és határidőket, valamint részletes rendelkezéseket tartalmazott arra nézve, hogy mely jogorvoslati eszközt milyen formában és mértékben vehetik igénybe az érdekeltek. 2 Dr. Lux Anita Paulovics Anita: Jogerő és végrehajtás az államigazgatásban Sectio Juridicita et Politica, Miskol, Tomos XX./2 (2002), pp 424. oldal 6

7 A végrehajtás kérdését a törvénycikk csupán szűkkörűen érintette, amikor kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem és a felfolyamodás a határozat végrehajtását rendszerint nem akadályozza. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv döntése, tekintet nélkül arra, hogy éltek-e jogorvoslattal vagy sem a közléssel azonnal végrehajthatóvá válik. Felmerült ugyanakkor az a gondolat is, hogy az államnak nem áll mindig érdekében, hogy az alsóbb fokú hatóságok a döntéseket kényszerítőeszközökkel végrehajtsák. ez a megfontolás volt az alapja annak, hogy a jogalkotó tételesen felsorolta az ügyeket, amelyeknél a döntés megtámadása megakadályozta a kényszer útján történő foganatosítást. Olyan ügyfajtákat is rögzített ugyanakkor a törvénycikk, melynél az elsőfokú szerv döntése akár karhatalommal is végrehajtható. Kivételesen az ügyfél kérelmére lehetővé tette a törvénycikk az elsőfokú, illetve az fellebbviteli hatóság döntésének végrehajtását abban az esetben, ha a végrehajtás elmaradása helyrehozhatatlan kárt okozott volna, vagy egyéb méltánylást érdemlő körülmények álltak fenn. A fellebbezéshez kapcsolódó rendelkezések között ugyanakkor nem tette főszabállyá a törvénycikk az azonnali végrehajthatóságot. A fellebbezhető határozatok jogerőre emelkedésük előtt kizárólag a törvénycikkben taxatíve felsorolt esetekben voltak végrehajthatóak. Ezek a következők voltak: - ha azt a törvény, miniszteri rendelet vagy szabályrendelet kifejezetten lehetővé tette, valamint - ha fontos közérdek vagy közveszély, helyrehozhatatlan kár elhárítása céljából a határozat haladéktalan foganatosítása volt szükséges. Az azonnali végrehajthatóságot a határozat záradékában, vagy külön határozatban kifejezetten ki kellett mondani és meg is kellett indokolni. Az évi XX. törvénycikk jelentőségét a végrehajtás a szabályozása vonatkozásában abban foglalhatjuk össze, hogy a jogszabályban megjelent a halasztó hatály, az azonnal végrehathatóság, valamint a végrehajtás felfüggesztésének jogintézménye. Fontos volt még abból a szempontból is, hogy az államigazgatási eljárás jog problémakörére irányította a kor tudományos szakirodalmának figyelmét. Közvetlenül az 7

8 1901. évi XX. a törvénycikk hatálybalépését követően Némethy Károly szerkesztésében két terjedelmes kötet jelent meg. A Közigazgatási eljárás egyszerűsítése 3 címmel. Ezekes a könyvek a törvénycikke és a hozzá kapcsolódó rendelkezéseket kommentálják, de olyan módon, hogy sokszor túlmutatnak a szoros értelemben vett szövegértelmezésen és tudományos elvi álláspontok rögzítenek. E művek mintegy két évtizeden keresztül a közigazgatási jogalkalmazó tevékenységnek is alapjául szolgáltak ben jelent meg Cocha Győző Közigazgatástan című műve, melyben külön fejezetet szentelt a végrehajtás kérdésének. Garanciális jelentőségűnek tekinthetjük azt a gondolatot, miszerint a Közigazgatás kényszerítő hatalmát bizonyos korlátok közé kell szorítani. 4 Ennek érdekében a végrehajtás módjait, eszközeit, eseteit pontosan meg kell határozni, mivel a korábbi szabályozás lehetőséget biztosított rá, hogy a végrehajtási cselekmények során az állampolgárok szabadságát korlátozzák. A szerző álláspontjának jelentősége abban rejlik, hogy különféle garanciális eszközöket, rendelkezéseket javasolt az ügyfelek jogainak védelme érdekében, a végrehajtási szakaszban az államhatalmat megtestesítő közigazgatással szemben. Az 1900-as években a közigazgatás jogtudomány két lényeges az eljárás jogot érintő kérdéssel foglalkozott: a közigazgatás szabad belátásával és a jogerő problémájával. Szontagh Vilmos volt az, aki átfogó monográfiát írt a közigazgatás szabad belátásáról. Könyvében 5 rendkívüli alapossággal írt a közigazgatási diszkréció addigi irodalmát. Szontagh nézetei szorosan kapcsolódtak az osztrák Rudolf Laun álláspontjához. Laun könyvében azt az álláspontot képviseli, hogy a törvényhozó akkor engedi meg a szabad belátást a hatóság számára, ha nincs abban a helyzetben, hogy előre megállapítsa, mi a legalkalmasabb állami magatartás valamely ügyben. 6 3 Németh Károly: A Közigazgatás eljárás egyszerűsítése, Bp , I. kötet: Az egyszerűsítési törvény, a jogorvoslati és kézbesítési utasítás magyarázata; II. kötet: Az ügyvitelei szabályzatok magyarázata 4 Concha Győző: Közigazgatástan, Budapest, oldal 5 Szontagh Vilmos: A közigazgatás szabad belátása, Miskolc Dr. Lux Anita Paulovics Anita: Jogerő és végrehajtás az államigazgatásban Sectio Juridicita et Politica, Miskol, Tomos XX./2 (2002), pp 426 oldal 8

9 Mind elméleti, mind pedig gyakorlati fontosságát tekintve rendkívül fontos kérdés a közigazgatási aktusok, azaz az egyedi ügyben hozott hatósági döntések jogerejének problémája, annak ellenére, hogy a kor szerzői a jogerőt rendszerint nem kapcsolták össze a végrehajthatósággal. A jogerő problémája a német osztrák jogirodalomban hamarabb került napirendre, mint Magyarországon. hazánkban Boér Elek szentelt önálló tanulmányt a témának először. Ebben ismertette a jogerővel kapcsolatos külföldi szakirodalmi álláspontokat és azokat egybevetette a magyarországi tételes joggal, ennek eredményeként lényeges következtetést vont le. Megállapította, hogy az alaki jogerőre mind a közigazgatási bírósági, mind a közigazgatási hatósági döntéseket illetően szükség van. 7 Szerinte az alaki jogerő következménye a végrehajthatóság kell, hogy legyen az eljárásban részt vett és a döntésről szabályszerűen értesített személyekkel szemben ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára írta könyvét Baumgartner Nándor. Munkáját azért tekintik kiemelkedőnek, mert alaposan vizsgált több olyan dogmatikai kérdést, amely kapcsolatban állt a jogerővel. Ilyen kérdésként vizsgálta az igazságszolgáltatás és közigazgatási eljárás kapcsolatát vagy a közigazgatási eljárás jellemzőit. Baumgartner az alaki jogerőnek nagy jelentőséget tulajdonított a közigazgatási eljárásban. Álláspontja szerint ez védi a hatóságot attól, hogy évek múltán kényszerüljön elkésett jogorvoslatokkal foglalkozni 8. A szerző tételesen vizsgálta az anyagi jogerőt és annak korlátait is. A jogerővel kapcsolatos irodalom javarészt az eljárási jog tudományának világában tartozik. Az 1901-es. évi I. törvény hatályba lépését követően Viczián István 9 készített egy terjedelmesebb eljárási jogi tanulmányt, melyben vázlatosan ismertetett a közigazgatási eljárás néhány fontosabb mozzanatával kapcsolatos kérdést, de inkább gyakorlati, mint elméleti megközelítésben. Az eljárási jogi irodalomban sokkal, nagyobb jelnőséggel bírt Sigmond Andornak a közigazgatási eljárás fogalmát nem szűkítette le a hatósági eljárásra. A szerző azokat a 7 Boér Elek: A közigazgatás intézkedések jogereje, Budapest oldal 8 Baumgartner Nándor: Jogerő a közigazgatási eljárásban, A Magyar Tudomány Akadémia által a 2400 koronás Bésán pályadíjjal jutalmazott munka Bp., oldal 9 Viczián István: A magyar közigazgatási eljárás alapvonalai, Bp

10 tevékenységeket és cselekményeket tekinti eljárásnak, amelyeket a hatságok a jogszabályoknak adott esetre vonatkozó alkalmazása során végeznek. 10 Ennek tágabb értelemben vett eljárásnak három fajtáját különböztette meg: - a hatóság és a felek közötti - a hatóságok egymás közötti - és a hatóságokon belüli eljárás Magát az eljárás Sigmond négy szakaszra osztotta: - előkészítő - felderítő vagy más szóval bizonyítási - határozathozatali - és megvalósító vagy másként fogalmazva végrehajtási szakaszra. A téma szempontjából kiemelkedő, hogy Sigmond elsőként tekintette a végrehajtási szakaszt önálló eljárási szakasznak. A jogalkotásban a történeti fejlődés következő momentuma a közigazgatás rendelkezéséről szóló 1929.évi XXX. törvénycikk volt, annak ellenére, hogy e jogszabály az évi XX. törvénycikk előremutató rendelkezései nem vitte tovább. A törvénycikk elsődleges célja a hatósági fórumrendszer további egyszerűsítése volt annak érdekében, hogy a jogszerűség biztosítása mellett az eligazodás könnyű, eljárás pedig gyors legyen. A közigazgatás eljárásra vonatkozó szabályokat a törvénycikk második része tartalmazza jogorvoslatok, hatósági fokozatok és eljárási szabályok.címmel. A végrehajtási szakasz vonatkozásában a jogorvoslat halasztó hatályát illetően tartalmazott új rendelkezést a törvénycikk. Ugyanis a közigazgatási ügyekben hozott elsőfokú határozatokat tekintet nélkül végre lehet hajtani, amennyiben: - elismerésen alapulnak - tartást vagy élelmezést, továbbá tartási vagy élelmezési költséget állapítanak meg. 10 Sigmond Andor: A közigazgatási eljárás vezérfonala, tekintettel a törvényhatósági eljárásra, Bp oldal 10

11 Ezzel a rendelkezéssel a törvény bevezette az azonnali végrehajtás jogintézményét. Az említett törvény hatálybalépésével közel egy időben jelnet meg Magyary Zoltán haladó elképzeléseinek tartalmazó racionalizálási programja. Ez a program átfogó reformokat javasolt a közigazgatás korszerűsítése érdekében. A program kidolgozása során jelentős méretű ténykutatásokat folytattak a magyar közigazgatás állapotának felderítése és számos olyan résztanulmány készült, amely komoly tudományos eredményeket tartalmazott. A társadalmi politikai körülményei miatt azonban a közigazgatás mind szervezeti rendszerét, mind pedig működését tekintve megmaradt a racionalizálás előtti, a fejlett országokhoz képest messze elmaradt viszonyok között. Magyary racionalizálási programja a közigazgatási hatáskörök átfogó rendszerét javasolta. Ennek előkészítéseként Magyary felügyeltével elkezdték a Magyar Közigazgatás Tükrét, ami egy teljes körű összeállítás volt a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztését és az alsófokú közigazgatási bíróságok felállítását, továbbá azt, hogy a bíróság elé tartozó ügyek száma legyen nagyon kivételeknél, és a kivételek taxációja ellenére a közigazgatási bírósági hatáskör elvileg megállapítható legyen. Ezek mellett Magyary a racionalizálási program kiemelt helyen javasolta a közigazgatási eljárás és a közigazgatási végrehajtás mielőbbi kodifikálását. 11 Magyary Zoltánnak ezt a legutóbbi elmélete azért volt kiemelkedő, mert ráirányította a figyelmet az államigazgatási eljárás teljes átdolgozására. A jogtudósok az átfogó kodifikációval kapcsoltban két elméletet képviseltek. Az egyik elmélet szerint az eljárás szabályozásának szükségességét elismerik, de az egységes általános szabályázás lehetőségét elvetik vagy lehetetlennek tartják. E nézet egyik markáns képviselője volt Concha Győző, a ki szerint általános közigazgatási eljárás nem lehetséges, hanem az egyes feladatokra nézve külön-külön kell azt megállapítani. 12 Eszláry Károly szintén nem ismerte el az államigazgatási eljárás általános szabályainak szükségességét. Álláspontját azzal indokolta, hogy a közigazgatás által megoldandó közfeladatok nagy száma, azok irányának és természetének különbözősége folytán nem 11 Magyary Zoltán: A magyar közigazgatási racionalizálása, Budapest oldal 12 Concha Győző: Közigazgatástan, Bp oldal 11

12 lehetséges ezen ügyek átfogó szabályozása. 13 Hasonló nézetet vallott Ereky István is: A közigazgatás oly rendkívüli sok és sokféle közszükséglet kielégítésére törekszik, hogy azt egységesen szabályozni nem lehet. 14 Ladik Gusztáv ugyancsak lehetetlennek tartja az átfogó szabályozást. Szerinte az életviszonyok sokfélesége és változatossága, valamint a közigazgatás célja 15 miatt nincs erre mód. Az előzőekkel ellentétes álláspontot képviselő másik tábor tagjai az államigazgatási eljárás szabályozását lehetségesnek, sőt szükségesnek tartották. Ide sorolhatjuk a korábban már említett Magyary Zoltánt, valamint Márffy Edét, aki feltehetően az 1925-ben megalkotott osztrák eljárási kódex hatására elsőként foglalt állást és közigazgatási eljárás egységes, általános szabályozása mellett. A speciális szabályok fenntartását kizárólag akkor tartotta szükségesnek, ha az adott viszonyok az általános szabályoktól eltérő közigazgatási eljárás alkalmazását teszik indokolttá. 16 A két szerző munkássága nagyban hozzájárult a közigazgatási eljárás kodifikációjának előtérbe kerüléséhez. Magyary Zoltán által kidolgozott gondolatokhoz, módszerekhez, folytatva azt. Másrészt ebben az időszakban ő volt a Magyar Közigazgatásitudományi Intézet igazgatója, így az úgynevezett Magyari Iskola tagjainak jó része közvetlen munkatársai közül kerültek ki. Közéjük tartozó Valló József is, aki az államigazgatási eljárás egységesítése mellett lépett fel. Azt is mondhatjuk, hogy a Magyary-iskola közigazgatási jogtudomány irányzatának keretében az államigazgatási eljárás jog tárgykörében a legfontosabb kutatási eredmények Valló József nevéhez fűződnek ben jelnet meg Közigazgatási eljárás című könyve, amely valójában egy olyan törvénytervezett volt, amely az államigazgatási eljárás egészét kívánta átfogó jelleggel szabályozni valló művében valamennyi a közigazgatási eljárással kapcsolatos lényeges jogintézmény részletesen elemzett. 13 Eszláry Károly: A magyar közigazgatási jog alapismeretei, Bp oldal 14 Ereky István: Közigazgatási jogi jegyzetek, Szeged, oldal 15 Ladik Gusztáv: Tételes közigazgatási jogunk alaptanai, Bp oldal 16 Márffy Ede: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog, Bp oldal 12

13 Valló a közigazgatási eljárás fogalma alatt csak a hatósági eljárást értette, és azt úgy fogta fel, mint a közigazgatás és az egyes állampolgár együttműködésének mikéntjét. 17 A szerző részletesen vizsgálta az eljárás típusait, mozzanatait és intézményeit. A tervezet elkészítésénél figyelembe vette a büntető és polgári eljárási jog szabályait, az 1925-ben megjelent osztrák eljárási törvényt, tovább azokat a különös eljárási szabályokat, amelyekből valamiféle általánosítás vonható le. Vallót két fontos dolog vezérelte: az egyik a fél jogainak és jogos érdekének védelme, a másik pedig az eljárás gyors lefolytatásának igénye. Közigazgatási eljárás című művében Valló csak az elsőfokú eljárást vizsgálta, a jogorvoslati rendszerrel kapcsoltban csupán a Függelékben fűz néhány gondolatot, mivel a jogorvoslati szakaszt az évi XXX. törvénycikk általános érvénnyel szabályozta. Valló tervezete nem foglalkozott külön fejezetben külön fejezetben a végrehajtással. Álláspontja szerint amennyiben a véghatározat, jogorvoslati kérelemmel vagy felterjesztéssel megtámadható, csak ezek törvényes határidejének lejártát követő napon emelkedik jogerőre. 18 A jogorvoslati kérelemnek és a felterjesztésnek a szerző hatályt tulajdonít általános szabályaként. A közigazgatási határozat tehát csak akkor vált jogerőssé és végrehajthatóvá, ha jogorvoslati kérelemmel, sem felterjesztéssel nem támadható meg. Ez esetben a határozat Valló szerint jogerőssé válik és végrehajtható ben Szitás Jenő akkori miniszteri osztályfőnök készített egy eljárási törvénytervezetet Közigazgatási eljárás 19 címmel. Ez a törvénytervezet foglalkozott a végrehajtással is, de a végrehajtási szakasz is, úgy, mint az egész tervezet a polgári perrendtartás szabályaira épült, és nem biztosította eléggé az ügyfelek érdekeinek védelmét. Emiatt a későbbi fejlődésben korántsem játszott olyan kiemelkedő szerepet, mint Valló tervezete, annak ellenére, hogy Szitás 1945 után több éven át vezette a Belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályát és komoly felkészültséggel vett részt a tételes magyar közigazgatási jog átalakításában. A Szitás féle tervezett megjelenés után Magyary Zoltán megbízta Valló Józsefet, hogy készítsen újabb törvénytervezetet a Szitás-féle javaslat figyelembevételével. 17 Valló József Közigazgatási eljjárás, Bp oldal 18 Valló József: Közigazgatási eljárás, Bp oldal 19 Szitás Jenő: Közigazgatási eljárés, Bp

14 Valló még az új tervezet elkészítése előtt kritikával illette Szitás tervezetét a Megjegyzések a közigazgatási rendtartás tervezetéhez című művében. Ennek ellenére Valló második javaslata több rendelkezést is átvett a Szitás tervezetéből, így többek között a végrehajtással kapcsolatos álláspontokat. Az Országgyűlés nem valló, sem Szitás tervezetét nem fogadta el, így az 1940-es évek végéig az 1929.évi XXX. tc. rendelkezései maradtak hatályban. Ebből adódóan a tételes jogban az államigazgatási eljárás, így többek között a végrehajtási szakasz átfogó szabályozása még jó néhány évig váratott magára. Az 1950-es évek elején napirendre került átfogó szabályozásának a szükségessége. A törvénytervezet előkészítésére külön bizottságot bíztak meg. A javaslat 1956 nyarán készült el tavaszán az Országgyűlés elfogadta, ennek eredményeképpen születtet meg az évi IV. törvény. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól. Az Et. Az államigazgatási eljárás átfogó szabályait tartalmazta. Megállapítható tehát, hogy ez volt az első olyan jogszabály, amely átfogóan szabályozta az eljárás egészét, így a végrehatási eljárást is. Az évi IV. törvény már külön fejezetben tárgyalta a végrehajtási szakaszt, és volt a szabályozásban némi hiányosság, akkor is korszakalkotó jelentőséggel bírt. Ugyanakkor többek között nem szerepeltek az Et.-ben külön cím alatt az egyes végrehajtási módozatok annak függvényében, hogy milyen jellegű kötelezettséget kell önkéntes végrehajtás hiányában foganatosítani. A végrehajtás elrendelésével kapcsolatos szabályok között az Et. nem tartalmazott határidőt arra vonatkozóan, hogy mennyi időn belül kell a végrehajtást elrendelni. Az 1957.évi IV. törvényben még szerepeltek a biztosítási intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések sem. Az 1970-es években felmerült eljárási kódex újraszabályozásának szükségessége az addigi tapasztalatok figyelembevétele mellett. Ennek eredményképpen született meg az évi IV. törvényben szereplő hibákat, hiányosságok. Az Áe. elsősorban olyan új rendelkezéseket tartalmazott, melynek az eljárás gyorsaságát és eredményességét voltak hivatottak szolgálni. Az 1981.évi első törvény a végrehajtási szakaszt átfogóan módosította, korszerűsítette, kiküszöbölte az évi IV. törvény hiányosságait. Az Áe. a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos rendelkezéseket jóval 14

15 részletesebben szabályozta. Az Áe.-ben a végrehajtási módozatok a következő címek alatt nyertek szabályozást: - pénzösszeg behajtása - meghatározott ingóság kiadása. Az Áe. már a végrehajtás elrendelését is határidőhöz kötötte olyan módon, hogy hivatalból indult eljárásban haladéktalanul, kérelemre indított eljárásban pedig 15 napon belül kell elrendelni. Az Áe. szabályozásában részletesen taglalja a biztosítása intézkedéseket, azért hogy a kötelezettség későbbi teljesítése nem kerülhessen veszélybe. Egészében vizsgálva a 1981.évi I. törvény európai viszonylatban is kiemelkedő volt, a kor viszonyaihoz képest részletesen általános jelleggel, elsődleges jogforrásként szabályozta az államigazgatási eljárás egészét. Az 1981.évi I törvény újrakodifikációjának szükségessége vitathatatlan. Ennek keretében különös figyelmet kell szentelni a végrehajtási eljárásra, hiszen ez az a terület ahol legerőteljesebben jelenik meg az állami beavatkozás, valamint a rendszerváltás utáni időszakban kevés figyelem fordult a végrehajtásra, pedig ez az egyik legproblematikusabb rész. Jelenleg Magyarországon a döntések végrehajtása elég hatékony. A végrehajtás foganatosításával kapcsolatos rendelkezések keret jelleggel szerepelnek a törvényben, (pl.: a bírósági végrehajtásról szóló törvény vagy az adózás rendjéről szóló törvény) tölti ki tényleges tartalommal. Így a végrehajtást szabályzó joganyag elég káoszos, amiben nehéz eligazodnia egy nem jogi végzettséggel rendelkező köztisztviselőnek. Így a megszületendő törvénnyel kapcsolatban elsődleges követelmény, hogy egy egységes törvényben legyen összefoglalva a végrehajtás során alkalmazandó jogszabály. A következő probléma, hogy a végrehajtást foganatosító közigazgatási szervnek nem áll rendelkezésre a megfelelő anyagi eszköz, így nem tudja megelőlegezni a költségeket. Sok olyan közigazgatási szerv van, ahol nem kerül sor a végrehajtásra, mert nincs megfelelő szakmai apparátusa. A mostani szabályozás nem teszi érdekelté a kötelezetett arra, hogy eleget tegyen a fizetési kötelezettségének, hiszen nincs semmilyen szankciója.(késedelmi pótlék). Másrészt vannak olyan természetes személyek, akik sem jövedelemmel, sem pedig vagyonnal nem rendelkeznek, így a pénzösszeg behajtása eredménytelenné válik. Ilyen esetben, ha fizetési 15

16 kötelezettség eredménytelenül zárul, valamiféle szankciót kellene bevezetni, például közmunkára lehessen váltani a pénzkövetelést A végrehajtás preventív jellege A modern társalmi életfeltétel olyan normák létét, a melyek a társadalom tagjai számára meghatározzák a különböző élethelyzetekben követendő magatartásformákat. A társadalmak fejlődésével ezek a magatartásformák, egyre inkább jogszabályokban öltenek testet. A jogszabályokkal szemben a követelmény, hogy betöltsék azt a szerepet, melyre megalkották, mert ha alkalmatlanok, akkor maga a szabályozott élethelyzet kerül veszélybe. Emiatt a jogalkotónak több szempontot is figyelembe kell vennie. Az egyik ilyen szempont, hogy a jogszabálynak világos, egyértelmű fogalmak kell tartalmaznia, hiszen alkalmazóitól csak akkor várható el a jogkövető magatartás. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, előfordulhat, hogy egy vitatható jogértelmezést követően valaki neki nem felróható módon jogellenes cselekszik. A jogalkotónak számolnia kell azzal is, hogy az önkéntes jogkövetés nem mindig valósul meg. Előfordul, hogy hogy az emberek nem tartják be a számukra előírt szabályokat, főleg ha az negatív hatással van rájuk.(pénzfizetési kötelezettség előírása). Ezek után a tapasztalatok után világossá vált, hogy a jogszabályokba szükséges olyan preventív eszközöket beépíteni, amelyek a jogkövető magatartás tanúsítására ösztönzi a címzetteket. Ennek a legalapvetőbb eszköze a büntető jogi szabályok megalkotásában jelölhető meg. A jogellenes magatartások többsége nem igényli a büntetőjogba tartozó jogkövetkezmény alkalmazását, azonban ez sajátos feladatot ró a jogalkotóra. Szükséges ugyanis minden jogterületen preventív eszközöket meghatározni, amelyek a jogági sajátosságok figyelembevétele mellett is alkalmasak az önkéntes jogkövetés elősegítésére. Ezek különböző jogágak sajátos rendeltetésük okán más és más igényeik születik a jogkövető magatartásra való rászorítást. a polgári jogban a preventív jelleg elsősorban a károsultak védelmét kell, hogy védje. A büntető jogban a társadalom tagjainak, és a társadalom rendjének védelme kell, hogy megjelenjen a 20 Dr. Lux Anita Paulovics Anita: Jogerő és végrehajtás az államigazgatásban Sectio Juridicita et Politica, Miskol, Tomos XX./2 (2002), pp 423. oldal Sectio Juridicita et Politica, Miskol, Tomos XX./2 (2002), pp 423. oldal 16

17 bűncselekményekkel és a bűnelkövetéssel szemben. 21 A közigazgatási jog az állam végrehajtó hatalmának zavartalan gyakorlásét, végső soron a jogszabályok betartását kell, hogy elősegítse. Mint látható a prevenció igénye bár más és más formában, de mindenhol jelen van. Turkovics István tanulmányában arról írt, hogy a végrehajtás a közigazgatási jogban megtalálható preventív eszközök sorába tartozik. A magyar nyelv sajátosságából ered, hogy egy kifejezést gyakran több értelmezésben is használunk. Igaz ez a magyar jogi szaknyelvre is, ezért szükséges annak meghatározása, hogy ezen esetben mit ért végrehajtás alatt. A végrehajtás fogalma a magyar jogban igen széles spektrumon használatos. Egészen más értelemben használjuk a végrehajtás fogalmát, ha közigazgatásról beszélünk, ekkor a jogszabályok végrehajtásával azonosítjuk a fogalmat, ebben az értelemben a jogirodalom mellett a bíróságok is alkalmazhatják például egy cselekmény, tevékenység minősítésekor és egészen más értelemben használjuk, a végrehajtást mikor egy kötelezettség elmulasztásának kikényszerítéséről beszélünk. Turkovics István a végrehajtás kifejezést a közigazgatás preventív eszközei mellett a végrehajtási eljárásra is használja. A végrehajtási eljárás alatt Kovács András megfogalmazása szerint érti, mely szerint a végrehajtási eljárás az állami kényszer azon fajtája, amely valamely közhatalmi aktus (bírói ítélet, hatósági határozat), vagy más a törvény erejénél fogva azzal azonosnak minősülő jogügylet (aktus) konkrét kikényszerítése szolgálja. 22 Annak eldöntése, hogy egy adott területen milyen eszközök lesznek azok, amelyekkel el lehet érni a jogkövető magatartást, az mindig az adott társadalom és terület határozza meg. A magánjogi jogviszonyban Magyarországon a jogalkotó csak annyira avatkozik bele, amennyire szükségesnek látja. A közjogi területen ez természetesen már nem így van, hiszen mélyebben indokolt beleszólni. A közigazgatási jog területén is ennek megfelelően a prevenciót egy sajátos eszközrendszer hivatott biztosítani Turkovics István: A végrehajtás, mint prevenció? Új Generáció a közigazgatási tudományok művelésében, Posztdoktori Konferencia 289.oldal 22 Kovács András: A közigazgatási jogerő és végrehajthatóság, Jogtudományi Közlöny, oldal 23 Turkovics István: A végrehajtás, mint prevenció?! Új generáció a közigazgatási Tudományok Művelésében Posztdoktori Konferencia 289.oldal 17

18 Amikor prevencióról beszélünk, akkor ideértjük az egész jogrendszert, hiszen magának a jognak van megelőző jellege. Azzal, ugyanis, hogy a jogalkotó szabályoz bizonyos élethelyzetet, szeretné elkerülni vitás helyzetet, az előírt magatartásforma betartásával. Igaz ez a megállapítás mind anyagi, mind az eljárás jogi szabályokra, mert addig, míg az eljárás jogi szabályoknál egy konkrét magatartásforma jelenik meg, addig az eljárásjogi szabályoknál egy adott élethelyzet következményeként bekövetkező állami cselekmény. Ha egy adott cselekmény engedélyköteles, ezt a kötelezettséget anyai jogi szabályok tartalmazzák. Viszont az, hogy az állam egy bizonyos szervén keresztül milyen cselekvést köteles tanúsítani ezzel kapcsoltban, azt már az eljárás jogi szabályok szabályozzák. Az eljárási szabályok annak megelőzésére is szolgálnak, hogy a szervek a feladataikat visszaélés szerűen, vagy a társadalom tagjainak hátrányt okozva alkalmazzák. Léteznek azonban a jogban olyan eszközök is, amelyek rendeltetése az, hogy esetlegesen vagy szándékosan tanúsított magatartástól tartsák vissza a címzetteket. Ebbe azok az eszközök tartoznak, amely a jog visszatartó erejét testesíti meg. Ez egy jóval szűkebb kategória, mivel ez a jog általános kötelező erején túl, valamilyen kényszer jelenik, mellyel rábírhatóak a címzettek a jogszabály betartásra. Ebből következik, hogy ezen eszközök valójában az eredményes és hatékony jogalkotás és jogalkalmazás biztosítékaiként is felfoghatóak. Turkovics István által preventívnek tartott eszközök, illetve annak egy részét jogérvényesítés eszközei közé sorolják. A tanulmányában megnevezett eszközöket, azért nevezi preventívnek, mert a jogérvényesítés eszközei véleménye szerint tágabb kategóriát tartalmaznak. Álláspontja szerint ugyanis a jogérvényesítés kétirányú, hiszen a címzettek oldaláról történő érdekérvényesítést is magában foglalja a közigazgatási jog területén is. A közigazgatásban három ilyen megelőző jogintézmény létezik. Az ellenőrzés, a szankció, valamint a döntés vagy intézkedés végrehajtása. A három jogintézmény egymással összefüggő intézmény egymás erősítő- segítő hatással bírnak. Az első láncszem szerepét az ellenőrzés jogintézménye tölti be. Az ellenőrzésről elmondható, hogy leginkább a közigazgatásban használatos. (adó-és vám, valamint munkaügyi- és munkavédelmi ellenőrzés) Az ellenőrzés arra szolgál, hogy a jogellenes cselekményekre fény derüljön. Ha a szándékos jogellenes magatartások tanúsításának indokait nézzük, hogy az elkövető abban reménykedik, hogy a jogellenes cselekmény nem jut a hatóság tudomására. Ha az ellenőrzés jól működik, akkor kevés esélye van annak, hogy a cselekmény ne jusson a szerv tudomására. Az ellenőrzés akkor működik jól, ha három kritériumnak megfelel. Az első garantáltság, ami azt jelenti, hogy a az ellenőrizendő személy számoljon azzal, hogy 18

19 előbb vagy utóbb számíthat az ellenőrzésre. Hasonlóan a fontos továbbá az ellenőrzés rendszeressége, ez általában olyan tevékenységnél játszik fontos szerepet, mint a közlekedésben való részvétel, vagy valamilyen engedélyhez kötött. Továbbá jelentősége lehet az ellenőrzés folyamatosságnak, ha a tevékenység célja egy eredmény elérése, egy termék előállítása, mint a gyártás típusú tevékenységek, vagy építőipari kivitelezési tevékenység. A szabálytalanság elkövetése, azért éri meg az elkövetőnek, hiszen abból nagy haszna származik. Az ellenőrzést úgy kell elvégezni, hogy annak eredményeként az ellenőrzés tárgyáról minden szükséges információ felderítésre kerüljön. Általában nehéz, jogsértő személyt a jogellenes magatartás közben elkapni, így nehéz bizonyítani a cselekményt is. Az ellenőrzés a közigazgatási jogi megelőző eszközök sorában csak egy láncszem, mely, ha jól is működik, önmagában nem tudja megvalósítani a megelőző hatást. Ahhoz, hogy egy jogellenes magatartástól elrettentsék a címzetteket, megfelelő jogkövetkezmény kell kilátásba helyezni. Így kapcsolódik a következő preventív eszköz a szankciórendszer. Az nem kérdéses, hogy ha a szankció nem elég súlyos, akkor a visszatartó erőt nem valósítja meg. Ha a kiszabható szankció mértéke elég magas, meghaladja a jogsértéssel elérhető haszon mértékét, vagy képes rászorítani bárkit olyan jogsértő magatartás tanúsításától való tartózkodásra, mely egyébként nem haszonszerzés érdekében történt, megvalósíthatja a prevenciót. A szankció visszatartó ereje azonban gyakorlatilag annak a függvénye, hogy az mennyire realizálható, vagy mennyire nem. Hiába elég súlyos a szankció, hiába a többszörös kiszabásnak a lehetősége, ha végrehajthatatlan. A preventív eszközök láncolatában tehát az ellenőrzést, ha annak eredménye az lehetővé teszi, a szankció kiszabása követi, és ha szükséges, akkor a láncolatot a végrehajtás zárja le. Tehát, a preventív eszközök szoros kölcsönhatásba vannak egymással. Mindig érdemes megvizsgálni azt, mi lenne az eljárás eredménye, érdemes-e a jogvita megkezdése. Hiába hoz a bíró pozitív ítéltet, ha az ítélet nem hajtható végre az ellenfélen. Ugyanez jellemző a közigazgatási jogviszonyokban is, itt is meg kell vizsgálni az elérendő célt, ha a cél elérése bizonytalan, akkor nem érdemes állami pénzeket erre fecsérelni. Az biztos, hogy a közigazgatási jogban alkalmazott, prevenciót hordozó említésre került intézmények, egymással összefüggnek, és ezáltal hatással vannak a közigazgatásra Turkovics István: A végrehajtás, mint prevenció?! Új generáció a közigazgatási Tudományok Művelésében Posztdoktori Konferencia oldal 19

20 A továbbiakban szakdolgozatom célja a Közigazgatási eljárási törvény (1994.évi LIII. törvény és annak módosításáról évi XCIX. törvény) és a végrehajtási eljárás analízise. 4 Végrehajtási eljárás a Ket-ben 4.1 Végrehajtás fogalma és helye a közigazgatási hatósági eljárás rendszerében A végrehajtás fogalma általában a jogszabályok és az egyedi döntések végrehajtását, azaz a különböző aktusok érvényesülését jelenti. Ugyanakkor a hatósági jogalkalmazásban végrehajtás alatt azt a tevékenységet értjük, amikor a kötelezést kimondó jogerős egyedi döntésben foglaltak a közigazgatási szerv közhatalom birtokában kényszeríti ki úgy, hogy kényszert alkalmazva bírja rá a kötelezettet a döntésben foglaltak teljesítésére. A közigazgatási hatósági eljárás alapeljárása, illetve jogorvoslati szakasza egyedi, érdemi döntések meghozatalával zárul. Ezek a döntések tartalmuk szerint kétfélék lehetnek: jogokat és kötelezettségeket megállapító döntések. A jogot megállapító döntések végrehajtásáról a közigazgatási szervnek nem szükséges gondoskodni, mivel az ügyfél a jogát anélkül gyakorolhatja, hogy ehhez hatósági cselekményt venne igénybe. Ilyen esetben a végrehajtás fogalmilag is kizárt, mert a jogosult arra nem kötelezhető, hogy a döntésben biztosított jogát gyakorolja is. Nem beszélhetünk végrehajtásról a tény vagy jog fennállását megállapító határozatok, valamint a regisztratív döntések esetében sem. A kötelezettséget megállapító döntéseknél sem kerül sor mindig végrehajtásra, mert döntésben foglaltak a kötelezettel általában hatósági kényszer alkalmazása nélkül teljesítik. Ezekben az estekben a kötelezettséget megállapító döntések önkéntes jogköveteléssel érvényesülnek. Végrehajtási eljárás lefolytatására akkor kerül sor, ha kötelezett önként nem teljesíti a döntésben foglalt kötelezettségét, ezért a hatóság kényszerítő eszközök alkalmazásával szorítja rá a döntésben foglalt magatartás tanúsítására. A végrehajtási eljárás szempontjából közömbös az, hogy az önkéntes teljesítés milyen okból marad el. A végrehajtásban résztvevő szervek a kötelezettség teljesítése érdekében kényszert alkalmaznak akkor is, ha az egyedi döntésben foglalt kötelezettség a kötelezett 20

21 felróható magatartása miatt nem teljesült, de a kényszer alkalmazása alól, a kötelezett akkor sem mentesülhet, ha a teljesítésre önhibáján kívül nem képes. A kötelezést kimondó döntések végrehajtásának két módozata lehetséges, egyrészt a kötelezett személyét, másrészt a kötelezett vagyonná érintő végrehajtás, attól függően, hogy a kényszer a kötelezettnek a személyét vagy a vagyonát érinti. A közigazgatási hatósági eljárás végrehajtására az jellemző, hogy a kényszer általában a kötelezett vagyoni jogainak a korlátozásában nyilvánul meg. A személyes szabadság korlátozása során kivételes a és másodlagos eszköz, melynek célja a végrehajtási eljárás során esetlegesen jelentkező fizikai ellenállás leküzdése. A végrehajtási eljárás a hatóság eljárásának eshetőleges nem szükségképpeni szakasza, mert a lefolytatására csak akkor kerül sor, ha az alap- vagy jogorvoslati eljárás során kötelezést tartalmazó döntés született, és ennek a kötelezett a teljesítésre megállapított határidőn belül nem tett eleget. A végrehajtás fogalmát úgy határozhatjuk meg, hogy az nem más, mint a hatósági eljárás nem szükségképpeni azon szakasza, amelynek során a végrehajtásra feljogosított hatóságok a végrehajtásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott eljárási cselekmények szükség esetén állami kényszereszközök végzésével biztosítják a végrehajtandó döntésekben megállapított, ügyfelet terhelő kötelezettség teljesülését. A végrehajtási eljárás tehát része a hatósági eljárásnak. 4.2 A végrehajtás feltételrendszere A közigazgatási eljárási törvény a közigazgatási határozat végrehajthatóságának feltételeit egyértelműen meghatározza. Ennek értelmében a hatóság döntése végrehajtható, ha - a határozat az ügyfélre vagy az eljárás egyéb résztvevőjére kötelezettséget (pénzfizetést, vagy tevékenység végzését vagy attól való tartózkodást) állapít meg. - jogerőre emelkedett, vagy fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el, - a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap eredménytelenül telt el. 21

22 A végrehajtás további feltétele még az, hogy a végrehajtáshoz való jog nem évül el. A végrehajthatóság első feltétele a kötelezettséget megállapító közigazgatási döntés léte. Erre utalva az eljárási törvény kimondja, hogy a közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni. - hatóság döntésében megállapított, - a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, - a hatósági szerződésben vállalt kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt A kötelezettséget megállapító döntést is csak akkor lehet végrehajtani, ha az jogerőre emelkedett. A hatóság döntése jogerőre emelkedik, ezáltal végrehajthatóvá válik ha, - ellen nem fellebbeznek és a fellebbezési határidő letelt - a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, (ilyenkor, ha a lemondásra a döntést követően. de a fellebbezési időlejárta előtt kerül sor, a jogerő a fellebbezési jogról történő lemondás, hatósággal való közlésének napján következik be, a fellebbezés másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtti visszavonása esetén az elsőfokú határozat a visszavonásról szóló nyilatkozatnak a hatósággal való közlésének napján válik jogerőssé ), illetve - a fellebbezést a az eljárási törvény kizárja. Az eljárási törvény lehetővé teszi azt, hogy az ügyfél- ellenérdekű ügyfél hiányában kérelmének teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondjon a fellebbezésről. ilyen esetben az elsőfokú döntés közlésekor jogerőre emelkedik. A másodfokú döntés - a közlés napján jogerőre emelkedik, és egyben végrehajthatóvá válik. A bírósági felülvizsgálat nem halasztó hatályú jogorvoslat, ezért a keresetlevél benyújtása nem akadálya a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának. Ha azonban a kötelezett a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kéri, e kérelem elbírálásáig a végrehajtást nem foganatosítható. 22

23 Ha a fellebbezés csupán a döntés egyes rendelkezései ellen irányul és azok elbírálása nem hat ki a határozatban megállapított egyéb kötelezettségekre, akkor a döntés részlegesen emelkedik jogerőre. A részjogerő következtében a döntés egyes érdemi rendelkezései akár egy akár több ügyfél esetén, vagy az ügyfélre és az eljárás egyéb résztvevőjére vonatkozó rendelkezései különböző időpontban emelkednek jogerőre, emiatt a végrehajthatóság feltételei a döntés egyes rendelkezései tekintetében különböző időpontban állnak be. Erre a végrehajtás elrendelésénél kell figyelemmel lenni. 25 A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá, ha 1. életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges, 2. nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekből vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve fontos közrendvédelmi okból szükséges, 3. a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, 4. a döntés valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, 5. azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos, továbbá közegészségügyi, járványügyi, tűzvédelmi, munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, termőföld-, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy 6. a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő. A hatóság a döntésében a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön kimondja, és megindokolja, valamint a döntésben rendelkezik a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor. A kötelezést kimondó határozat végrehajthatóságra az eddig említett feltételek megvalósulása esetén is csak akkor kerülhet sor, ha a végrehajtáshoz való jog nem évül el. a végrehajtáshoz való jog elévülése azt jelenti, hogy a jogerős döntésében foglaltak állami 25 Közigazgatási hatósági eljárás Miskolci Egyetemi Kiadó 2011-Szerkesztette: Dr. Kalas Tibor 200.old oldalig 23

24 kényszer alkalmazásával már nem lehet érvényt szerezni. Az elévülés nem érinti a jogerős, kötelező döntésben foglaltakat, és nem zárja ki az önkéntes teljesítést sem. A közigazgatási hatósági eljárásban való jog általános elévülési ideje öt év. Ezt az eljárási törvény úgy fogalmazza meg, hogy a végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, vagy ha a döntés, teljesítési határidőt, vagy határnapot állapított meg, annak az utolsó napjától, illetve határnapot követő naptól számított öt év elteltével évül el. Jogszabály ennél rövidebb elévülési időt is megállapíthat. Az eljárási törvény rendelkezik az elévülési idő megszakadásáról is. Kimondja, hogy a végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újra kezdődik. De a döntés jogerőre emelkedésétől, vagy ha a határozat teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, annak utolsó napjától, illetve a határnapot követő naptól számított tíz év elteltével a döntés már nem hajtható végre. Ha a döntés elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, valamint a kötelezett ingatlanára-a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összegéig-bejegyzett jelzálogjogot törölni kell. 4.3 A végrehajtás elrendelése és fogatosítása A végrehajtás folyamata a végrehajtás elrendelésével kezdődik. A végrehajtás elrendelése alatt az arra feljogosított hatóságnak azt a döntését értjük, amikor a jogerős határozatban megállapított kötelezettség önkéntes teljesítésének elmaradása miatt lehetőséget biztosít a kötelezettség kényszereszközökkel történő megvalósítására. A végrehajtás elrendelése annak a közigazgatási szervnek a feladata, amelyik az ügyben az elsőfokú döntést hozta (végrehajtást elrendelő szerv). A végrehajtás elrendelésekor az elsőfokú hatóság valójában a végrehajtás foganatosításáról, illetve a végrehajtás foganatosításának elrendeléséről rendelkezik. Az elsőfokú hatóság hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el a végrehajtást. Az elsőfokú hatóság hivatalból indult eljárásban hivatalból, kérelemre indult eljárásban az ügyfél kérelmére vizsgálja, illetve - ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél erre irányuló kérelmet nem terjesztett elő, a hatóság azonban az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna - vizsgálhatja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését. Ha a teljesítés a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési 24

25 határidő leteltét, kérelemre indult eljárásban az ellenőrzés iránti kérelem beérkezését követő nyolc napon belül hatósági ellenőrzést tart. Az elsőfokú hatóság megindítja a végrehajtást, ha megállapította, hogy a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően történt. Ha az elsőfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, a végrehajtás megindításáról nem kell külön végzést hozni, hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított nyolc napon belül meg kell kezdeni. Ha a végrehajtást nem az elsőfokú hatóság foganatosítja, a végrehajtás megindításáról az elsőfokú hatóság - a rendelkezésére álló adatok vagy a hatósági ellenőrzés eredménye alapján - végzést hoz, amelyet közöl a végrehajtást foganatosító szervvel is. Ilyen esetben a végrehajtás a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést követő napon indul meg. A végzés tartalmazza 1. az elsőfokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a végrehajtáshoz szükséges adatokat, és 2. pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét. 26 A végzés ellen a kötelezett kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással élhet fellebbezéssel. A fellebbezésben elő kell adni annak alapjául szolgáló tényeket, és csatolni kell az azt alátámasztó bizonyítékokat. A fellebbezésnek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegését az elsőfokú hatóság végzésbe foglalja. Az ügyfél e végzéssel szemben a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a végrehajtást az elsőfokú hatóság foganatosítja. 26 Végrehajtók lapja 25

26 A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást megindító hatóság jogosult végzést hozni. Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy ha nem az elsőfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, akkor a döntés végrehajtását a végrehajtást foganatosító szerv az elsőfokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik. A végrehajtás módjai, formái: 1. pénzfizetési kötelezettség végrehajtása, 2. meghatározott cselekmény végrehajtása, 3. meghatározott ingóság kiadása Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása A pénzfizetési kötelezettség végrehajtását alapvetően három ok teheti szükségessé. Első eset, amikor a jogerős döntés pénzösszeg megfizetését írta elő a kötelezett számára, aki ezen kötelezettségnek határidőben nem tett eleget. A pénzfizetési kötelezettség behajtására vonatkozó szabályok érvényesülnek akkor is, ha meghatározott cselekmény végrehajtására indul a végrehajtási eljárásban a kötelezettség pénzköveteléssé alakult át és a pénzösszeget és a kötelezett nem fizette meg. Végezetül a pénzösszeg behajtására vonatkozó szabályok szerint folyik a végrehajtás akkor is, amikor a kötelezett eljárási bírság kiszabásával kívánja rászorítani a hatóság a meghatározott magatartás tanúsítására Biztosítási intézkedés Biztonsági intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre, a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre, valamint a kötelezett munkabérére foganatosított végrehajtás. 27 Patyi András (szerk.): Közigazgatási hatósági eljárásjog. Dialog-Campus Kiadó, Budapest-Pécs,