Az ultrahang jelentősége politraumatizáltak tompa hasi sérüléseinek diagnosztikájában

Átírás

1 A Magyar Radiológusok Társaságának XXVI. Kongresszusa Debrecen, 0. június 3. Kongresszusi absztraktok. Az ultrahang jelentősége politraumatizáltak tompa hasi sérüléseinek diagnosztikájában Kovács M., Urbán F., Szeferinkin Lazarov Bojko, Rozgonyi V. Bevezetés:Az utóbbi években elindult egy trend, miszerint a politraumatizáltak képalkotó diagnosztikája teljestest-ct-vizsgálattal kezdődik. A tompa hasi sérülések kimutatásához azonban kontrasztanyag adása szükséges, a vizsgálat összességében időigényes és nagy sugárterheléssel jár. E tanulmány keretében a szerzők intézetükben követett tematika szerint a politraumatizált betegeken végzett hasi ultrahangvizsgálatok specificitását, szenzitivitását és pontosságát nézték meg. Betegek és módszer:a retrospektív tanulmány 33, 009. július. 00. június 30. közötti időszakban kezelt politraumás beteg esete alapján készült. A sérültek között nyolc nő, 5 férfi volt, a legfiatalabb hét-, a legidősebb 97 éves volt, az átlagéletkor 4,7 év, míg az ISS (injury severity score) átlagosan 36 pont volt. Eredmények:A sérültek, egy kivételével, akinél teljestest-ct-vizsgálat történt, ultrahangban jártas radiológus által végzett vizsgálaton estek át. Egy álnegatív lelet született, ahol végül veseparenchyma-sérülés igazolódott. Az eredmények alapján a szenzitivitás 96,9%, a specificitás 84,4%, a pontosság pedig 8,8% volt. Következtetések:Az ultrahang olcsó, gyors és bármikor megismételhető vizsgálati eljárás, de jól képzett, a területen jártas szakembernek kell elvégeznie azt. Sürgősségi esetekben elsőként ajánlott módszer, a diagnosztikus peritonealis lavage alkalmazását szükségtelenné tette. A pontosság és a specificitás retroperitonealis sérülések esetén alacsonyabb. Hemodinamikailag stabil betegeknél a kontrasztos CT-vizsgálat választandó, különösen, ha vesesérülésre is gyanú van. A képalkotókkal talált eredményeket a klinikummal és a laboratóriumi eredményekkel mindig össze kell vetni. Az ultrahang igen magas szenzitivitású és pontos a hemodinamikailag instabil, tompa hasi traumán átesett betegek vizsgálatában, a műtéti ellátás indikációjának megítélésében. Mivel ezeknél a sérülteknél bármikor gyors állapotromlás következhet be, az időigényesebb CT-vizsgálat megfontolandó, akár kontraindikált is lehet. Korai fehérállományi eltérések előre jelezhetik az újszülöttkori asphyxián átesett csecsemők későbbi fejlődésneurológiai kimenetelét Kozák L. R., Kolossváry M., Szabó M., Rudas G. Előzmények:Az újszülöttkori asphyxia következtében kialakuló hypoxiás ischaemiás encephalopathia (HIE) felelős az oxigénhiányos csecsemők morbiditásának és mortalitásának nagy hányadáért. A neuroprotektív terápia tervezése szempontjából hasznosak lehetnek a korai állapotból a várható kimenetelt becslő biomarkerek. Ilyen lehetséges biomarker, többek között, a diffúziós tenzor MR-képalkotó eljárással (diffusion tensor imaging, DTI) noninvazív módon nyerhető frakcionális anizotropia (FA) index, ami a fehérállomány rostszerkezetének lokális irányítottságát jellemzi. Betegek és módszerek:olyan hypothermiával kezelt asphyxiás csecsemőket vizsgáltunk retrospektíven, akiknek a születést követően 4 órán túl, de egy héten belül történt 3 irányú DTI-felvétele kutatóközpontunk 3 Teslás MR-készülékén. A vizsgált csoportok: 0, kétéves utánkövetéssel súlyosan károsodottnak talált (Bayley s motoros és mentális score <70), 0 egészséges kimenetelű, valamint hat nem HIE-s kontrollcsecsemő. A DTI-mérésből az FSL programcsomag Dtifit rutinja segítségével Oldal /4

2 FA-térképeket számoltunk, majd ezeket az erre a célra fejlesztett tract-based spatial statistics (TBSS) rutinhasználatával csoportonként összehasonlítottuk. Eredmények:A csoportszelekciót jelentő Bayley-értékek Mann Whitney-próba segítségével szignifikánsan eltértek az egészséges és károsodott kimenetelű csoport között (p<0,00). A kontrollokhoz képest a károsodott csoport fehérállományának FA-val leírható lokális irányítottsága diffúzan szignifikánsan lecsökkent a kontrollcsoporthoz képest, míg az egészséges HIE-s csoporthoz viszonyítva csak a bal corticospinalis pályában találtunk szignifikáns csökkenést (p<0,05, family wise error korrigált szignifikanciaszinten, minden esetben). Az egészséges csoport a kontrollcsoporthoz képest nem mutatott szignifikáns eltérést. Következtetések:Tudomásunk szerint az irodalomban elsőként hasonlítottuk össze asphyxiás csecsemők korai fehérállomány-struktúráját TBSS segítségével a kétéves Bayley-féle utánkövetés függvényében. Eredményeink arra utalnak, hogy a korai FA-indexek jó prediktorai a Bayley-féle skálával később mérhető neurológiai fejlettségnek, különös tekintettel a bal corticospinalis pálya rostjai esetén. Magyar magzati élet Philadelphia után Lakatos A., Victoria Teresa, Mahboubi Soroosh, Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés:Az ultrahangvizsgálat jó hozzáférhetősége, alacsony költsége miatt a praenatalis szülészeti diagnosztika elsődleges eszköze. Ennek ellenére a vizsgálatnak vannak korlátai (oligohydramnion, limitált szöveti kontraszt, anyai obesitas), amelyek kiküszöbölésére magzati MR-vizsgálatot végeznek. Az MRI pontosabb képet ad a congenitalis fejlődési anomáliákról, többletinformációt adhat egy esetleges sebészeti beavatkozás előtt, illetve elősegíti a komplex fejlődési rendellenességek felismerését. Betegek:Egy hónapos philadelphiai tanulmányút alapján készült anyagunkban bemutatjuk a leggyakrabban előforduló nem cerebralis magzati kórképeket, kiemelve a pulmonalis elváltozásokat, mint cysticus adenomatoid malformatio/congenitalis pulmonalis légúti malformatio, bronchopulmonalis szekvesztráció, előbél-duplikációs ciszták, valamint hibrid laesiók. Magzati ultrahang- és MR-képanyaggal illusztrálva tárgyaljuk a congenitalis diaphragmaticus hernia típusait, illetve a következményes pulmonalis hypoplasia megelőzésének intrauterin sebészeti megoldásait. Következtetés:A legújabb terápiás lehetőségek ismeretében összegezzük a magzati MR-képalkotás előnyeit és szerepét a congenitalis kórképek felismerésében. Képanyag segítségével bemutatjuk, az intrauterin ultrahang-, illetve MR-vizsgálatok közötti korrelációt, valamint röviden összefoglaljuk az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Magyarországon hozzáférhető diagnosztikai és terápiás eljárásokban tapasztalt különbségeket. A penis és a húgycső betegségeinek radiológiai diagnosztikája felnőttkorban Diagnostic imaging of penile and urethral disorders in adults Laki A., Forrai G. MH Honvédkórház, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály, Budapest A szerzők döntően saját beteganyagukon, irodalmi kitekintéssel mutatják be a penis és a húgycső radiológiai diagnosztikájának lehetőségeit. Rövid anatómiai emlékeztető után az egyes elváltozásokban a különböző vizsgálati eljárások jelentőségéről Oldal /4

3 szólnak. A penis gyulladásos, daganatos, traumás, keringési és egyéb eltéréseinek legfontosabb képalkotó módszere a nagy felbontású ultrahang- és a color Doppler-vizsgálat. Ultrahanggal nem kellően értékelhető esetekben a problémák megoldására MR-vizsgálat végezhető. Az erectilis diszfunkció képalkotó kivizsgálásában a duplex ultrahangé a vezető szerep, a kavernoszográfia indikációs területe szűk, de létjogosultsága ma is fennáll. Priapismus speciális eseteiben DSA és katéteres intervenció jelenthet megoldást. A húgycső radiológiai diagnosztikájában a kontrasztanyagos uretrocisztográfia ma is első helyen áll. A férfiak esetében az elülső húgycső vonatkozásában ultrahang, szonouretrográfia is segíthet, és növekszik az MR szerepe is, főként a környezeti viszonyok tisztázásában, valamint a rövid női húgycső elváltozásainak megítélésében. Katéter és dugóhúzó. A neurointervenció metamorfózisa Catheter and cork-screwer. Metamorphosis of neurointervention Lázár I. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Az intervenciós neuroradiológia immár 40 évre tekint vissza. Bár direkt arteriotomiából már 960-ban is embolizáltak passzívan a véráramba juttatott ragasztóanyaggal intracranialis malformatiót, mégis a moszkvai idegsebész, Fedor Szerbinyenkó tekinthető a modern neurointervenció atyjának. Első közleménye 97-ben jelent meg oroszul, a szilikonballonokkal történő szülőér-occlusiókról, amivel először carotidocavernosus fistulákat, később aneurysmákat, intracranialis és intramedullaris AV-malformatiókat is kezelt. Ebben az időszakban katéterek hiányában még problémát jelentett egy diagnosztikus angiográfia kivitelezése is. A fejlődéshez zseniális mérnöki találékonyságra volt szükség. Az első, kézzel készített lédig 7 F-es diagnosztikus katéterektől hosszú út vezetett a 0,00 inches, ma használatos mikrokatéterekig. Ugyancsak döntő volt a leválasztható embolizálóeszközök kifejlesztése, kezdve a Szerbinyenkó által kitalált szelepmechanizmussal leválasztható ballonoktól a Guido Guglielmi nevével fémjelzett, elektrolitikusan, azaz kontrolláltan leválasztható spirálokig. Hasonló találékonyság és némi szerencse kellett az ischaemiás stroke kezeléséhez használatos eszközök elterjedéséhez, amikkel mint palackból a dugót tudjuk eltávolítani a döntően cardiogen embolusokat a Willis-kör nagyereiből. Előadásomban a történeti érdekességek felvillantása után a mai Magyarországon bármely szerencsés beteg által hozzáférhető beavatkozásunkat mutatom be annak reményében, hogy a közeljövőben már nem kell szerencsésnek lennünk, hogy európai szintű ellátást kaphassunk a bajban. CT-vezérelt pancreasbiopsziák Lázár I., Oláh Zs., Mészáros E., Kostyál L., Szólics A. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Előzmények: A pancreas daganatos megbetegedéseinek kivizsgálásában a percutan biopszia döntő jelentőségű a későbbi terápia megválasztásában. Ha a sebészi reszekció nem lehetséges, egyéb onkológiai kezelés csak szövettanilag alátámasztott diagnózis esetén végezhető. Betegek és módszerek: A szegedi munkacsoport ultrahangvezérelt biopsziáival való összehasonlítás érdekében mi is 0 darab konszekutív, CT-vezérelt pancreasbiopszia eredményeit vizsgáltuk retrospektív módon. A beavatkozások négy év alatt, 008. január -jétől 0. december 3-ig történtek. Vizsgáltuk a kapott szövettani eredményeket, ezeket összevetettük a Oldal 3/4

4 CT-morfológiai adatokkal. Elemeztük a beavatkozások technikai jellemzőit, valamint a betegek további kezelését, túlélését. Eredmények:A 0 biopszia évenkénti lebontásban intézetünkben is fokozatosan növekvő számot mutat, a korábbi -ről 9-re. A kapott szövettani eredmények eloszlása a következő: 4 adenocarcinomát, ebből kilenc ductalis típusúnak leírt, három neuroendokrin tumort, egy cystadenomát, egy melanomametasztázist, egy leiomyosarcomát diagnosztizáltunk szövettanilag. Öt betegnél csak a megismételt biopszia igazolta a rosszindulatú daganatot. Húsz betegnél történt műtét, 3 betegnél kemoterápia. Nem tumort mutatott a patológiai feldolgozás 45 esetben. Számos krónikus pancreatitist, autoimmun pancreatitist, akut pancreatitist, atrophiás pancreatitist, fibrosist találtunk. Súlyos szövődményünk nem volt. Következtetések:A CT-vezérelt pancreasbiopszia az elmúlt években egyre növekvő jelentőségű, fokozódó számban igényelt diagnosztikus beavatkozássá vált. A natív szkenneken sokszor bizonytalanul elkülöníthető tumor miatt a diagnosztikus pontosság az első alkalommal nem éri el a kívánt szenzitivitást. A tumor vonatkozásában negatív eredményt fenntartással kell fogadni, a biopsziát ezekben az esetekben meg kell ismételni, hiszen a szövődményráta % alatt van. Kvantitatív vérátfolyásmérés szívizomzatban C-acetát segítségével Lengyel Zs., Moravszki M., Kerecsen G., Maurovich-Horváth P.3 Pozitron-Diagnosztika Központ, Budapest MH Honvédkórház, Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Előzmények:A szívizomzat szöveti szintű perfúziójának mérésére a PET-módszer abszolút skálán kvantálható eredményt képes szolgáltatni, alkalmas nyomjelző molekula választása esetén. Ez idáig ilyen irányú vizsgálatok hazánkban nem történtek. Intézetünkben a C-acetát molekula előállításával és törzskönyvezésével erre lehetőség nyílt. A nyert regionális perfúziós értékek összevethetők az invazív koronarográfiás vagy CT-coronaria-angiográfiás eredményekkel. A kombinált módszer segítségével a kiserek betegsége, illetve a kiegyensúlyozott háromér-betegség is azonosítható. Betegek és módszerek:tizenhárom személy vizsgálatáról számolunk be. Átlagéletkoruk 58 év, férfi, két nő. Három személy esetén szívbetegségre utaló előzmény nem volt az anamnézisben, illetve egy éven belül coronaria-angiográfia történt, negatív eredménnyel. Tíz betegnél különböző súlyosságú coronariabetegséget dokumentáltak korábban angiográfiával. Dipiridamolterhelést alkalmaztunk minden esetben, négyperces standard protokoll szerint. Nyugalmi vizsgálat nem történt. A C-acetát injektálását követően másodperces, dinamikus módú PET-adatgyűjtést alkalmaztunk. A kinetikai analízishez a PMOD szoftvercsomagot használtuk. A szöveti perfúziót ml/perc/g egységben határoztuk meg a standard 7 bal kamrai szegmentumra. Eredmények:A perfúziós értékek a jó vérellátású területeken,8-3,7 ml/perc/g szövettartományba estek. Az irodalmi adatok szerint az ettől alacsonyabb értékek már nem tekinthetők fiziológiásnak az alkalmazott terhelés alatt. A perfúzió és a coronariaanatómia eltérései általában jó egyezést mutattak, de egyes szegmentumokban a coronaria- (stent-) konfigurációból nem kikövetkeztethető átáramlásra derült fény. Az előfordult metodikai hibák hatását is elemeztük (nem folyamatos bolus, későn indult adatgyűjtés). Következtetések:A C-acetáttal végzett, abszolút skálán történő, szöveti szintű vérátfolyásmérés a myocardiumban könnyen kivitelezhető, gyors, kis sugárterheléssel járó, megbízható módszernek tűnik, amelynek rutin alkalmazását a módszer költségigénye korlátozza. Nemzetközi tapasztalatok alapján a szívizom-perfúziós vizsgálatok körülbelül egytizedét lenne célszerű PET-módszerrel végezni a kiegyensúlyozott háromér-betegek és a kisérbetegségben szenvedők biztos azonosítására. Oldal 4/4

5 Aneurysmás csontciszták szokatlan, ritka lokalizációkban két eset bemutatása Léránt G., Iványi E., Lévai A., Gődény M. Országos Onkológiai Intézet, Diagnosztikai Radiológia Osztály, Budapest Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyak Sebészeti Osztály, Budapest Előzmény:Az aneurysmás csontciszta (ACsC) benignus daganat, az összes csonttumor,4%-a. Leggyakoribb előfordulási helyük a medence lapos csontjai és a hosszú csöves csontok metaphysisei. Előfordulása a 0-as életévek előtt a leggyakoribb. Az irodalmi adatok alapján 0-30%-ban a gerincben, jellemzően a háti és a lumbalis csigolyákban fordulnak elő, a nyaki gerinc területén jóval ritkábbak. Különösen ritka megjelenési helyük a koponya csontjai. Betegek és módszer:intézetünkben az elmúlt 0 évben két fej-nyaki lokalizációban található ACsC-t vizsgáltunk és diagnosztizáltunk. Az egyik beteg egy 3 éves fiú volt, akinek nyaki fájdalmai hátterében a klinikai vizsgálat epipharynxtumort véleményezett és a képalkotó vizsgálatokkal a C IV csigolyából kiinduló, a garat lumenét szűkítő ACsC-t találtunk. A második beteg egy 8 éves fiú, akinél a bal oldali arcus zygomaticusból kiinduló ACsC-t mutattunk ki. Mindkét esetben a fizikális vizsgálatok mellett MR (,5 teslás Siemens MR Symphony) és CT (Siemens Somatom spirál-ct) vizsgálatok történtek. Eredmény:A fő klinikai tünet mindkét esetben a lassan növekvő, időnként fájdalmat okozó nagyméretű terime volt. CT- és MR-vizsgálattal az elváltozások multilobularis, inhomogén szerkezetű, részben cisztás jelleget mutattak, és szolid komponenst is tartalmaztak, amely a kontrasztanyagot kóros mértékben halmozta. A cisztás csontelváltozások fala vékony csontcorticalis, belsejükben septumok voltak és különböző sűrűségű és fehérjetartalmú folyadékot tartalmaztak. A képeken felismerhető perifériás sclerosis, septatio, nívóképződés diagnosztikus értékű jelek. Mindkét beteg esetében sebészi kezelés, totális excisio történt, amely az irodalom szerint is a legeredményesebb kezelési módszer. Következtetés:Az ACsC ritkán előforduló, benignus csonttumor, amely a bemutatott fej-nyaki régióban különösen ritka, mégis gondolnunk kell rá, ha a megfelelő fizikális tünetek mellett, a fenti, karakterisztikus radiológiai jeleket látjuk. A diagnózis alapköve a jó minőségű CT- és MR-képalkotás. A képalkotó diagnosztika szerepe ismeretlen primer tumor meghatározásában és követésében a fej-nyak régióban Lévai A.¹, Remenár É.², Boér A.², Takácsi Nagy Z.³, Léránt G.¹, Gődény M.¹ Országos Onkológiai Intézet, Diagnosztikai Radiológia Osztály, Budapest Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyak Sebészeti Osztály, Budapest 3 Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápia Osztály, Budapest Bevezetés, célkitűzés:a fej-nyaki régióban nyirokcsomó-metasztázist adó ismeretlen primer tumor megtalálásában, a tumorstádium meghatározásában a képalkotó diagnosztikai módszerek kiemelkedő fontosságúak. Az optimális vizsgálati stratégiában az MRI és a PET/CT meghatározó szerepűek. Az Országos Onkológiai Intézet beteganyagában előforduló, ismeretlen fej-nyaki primer tumoros esetekben tanulmányoztuk és hasonlítottuk össze a két digitális, rétegképalkotó módszer hatékonyságát. Oldal 5/4

6 Módszer:Az Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyak Sebészeti Osztály betegei közül a 006. év elejétől 0. év végéig, 90 beteg esetében történt PET/CT vizsgálat, nyaki nyirokcsomó-metasztázist adó, ismeretlen primer tumor miatt. Ebből 48 betegnél végeztünk egy hónapon belül,5 T MR-vizsgálatot a fej-nyaki régióról, még a terápia megkezdése előtt. Ezeknél a betegeknél a klinikai és a szövettani eredmények alapján hasonlítottuk össze az MR- és a PET/CT-vizsgálat eredményességét a primer tumor értékelése szempontjából. Eredmények:A PET/CT- és az MR-vizsgálatok a primer tumor lokalizációjában közel hasonló eredményt mutattak. A PET/CT 3 esetben, míg az MRI 33 betegnél vetett fel primer tumorra gyanús lokalizációt. Ezekből a szövettani vizsgálat alapján a PET/CT 6 esetben, az MRI pedig 3 betegnél igazolta a fej-nyaki primer daganatot. A képalkotó vizsgálatokat követően a 48 betegből a primer tumor sebészi megoldása négy esetben történt meg, nyaki blokkdissectióval kiegészítve. Egy- vagy kétoldali radikális nyaki blokkdissectióra, besugárzás nélkül beteg esetében került sor, míg kombinált sebészi és radioterápia betegnél történt. Sugárkezelést, sebészi kezelés nélkül, négy betegnél végeztek. Következtetés:A nyaki nyirokcsomó-metasztázist adó ismeretlen primer tumor megtalálásában mind az MR-, mind a PET/CT-vizsgálat fontos szerepet játszik. Vizsgálataink szerint a primer tumor PET/CT-vel 33, MRI-vel 47%-ban volt kimutatható. A primer tumor ismeretében a daganat célzott sebészi és/vagy sugárterápiás kezelése lehetséges, amely javítja a beteg túlélési esélyeit, csökkenti a terápiás szövődmények előfordulását és a recidíva valószínűségét is. Új horizont Lesz-e új a magyar égbolton? New horizon Will be any new on the Hungarian horizon? Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Sir William Osler szerint az orvostudomány a kétség, bizonytalanság tudománya és a valószínűség művészete. Ez hatással van munkánkra is: nem szabad sohasem megállni, s a nem magyarázható, kétséges esetekben keresni kell a magyarázatot s a legvalószínűbbnek tűnő megoldásokat. Az orvostudomány szerves részét képezi a diagnosztika, ezen belül a robbanásszerű fejlődést mutató képalkotó diagnosztika. A technikai fejlődés mellett azonban egy szemléletváltás is bekövetkezett, a specialitások irányába szegmentálódott tudományágaknál egy újraegyesülési folyamat indult el mégpedig az új tudományágak segítségével. A genomika, bionika, káosz- és hálózatelmélet stb. az informatikával együtt meghatározó szereppel bírnak a jövő tudományára, a rendszerszemléletű élő tudományokra. Az európai kongresszusokon évek óta New Horizon című szekciókban tárgyalják a legújabb kutatási eredményeket, amely az általános gyógyítás felől halad az egyénre szabott gyógyítás-diagnosztika felé. A címben feltett kérdés arra vár választ, hogy a magyar radiológia mennyire tud megfelelni ezeknek a kihívásoknak, amelyek magukba foglalják a sokoldalú képzettséget, a minőségi, biztonságos radiológia művelését, a bizonyítékokon alapuló diagnosztikát, sugárvédelmet, telemedicinát (radiológia), racionálisabb, költséghatékonyabb vizsgálatok tervezését, páciensközpontú kollégákkal való konzultációt, az oktatásorientált radiológia elterjedését. Ezek elsajátítása mellett sem felejtve Hérakleitosz mondását: A sokrétű műveltség önmagában még nem ad észt az embernek. Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4...B-0//KONV jelű projekt részeként az Európai Unió Oldal 6/4

7 támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Bizonyítékokon alapuló képalkotó diagnosztika gyermekkorban Evidence based imaging in children Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet A bizonyítékokon alapuló képalkotás a bizonyítékokon alapuló orvoslás mintájára született meg az elmúlt évtizedben. Gyakorló specialisták időt szentelve a tapasztalatok feldolgozására, felépítettek egy olyan közös alapot, amelyből összegezhető, hogy egy adott betegség esetén melyek a legcélravezetőbb vizsgálóeljárások; az adott vizsgálóeljárásnak milyen a szenzitivitása és specificitása; az irodalom kritikus elemzése; a költséghatékonyság megállapítása. Mindezek után egy úgynevezett alkalmazhatósági összegezés készül. A bizonyítékokon alapuló képalkotás a következő csoportokra osztható: Erős bizonyíték: amikor a tanulmány jól általánosítható a betegek többségére, a diagnosztikus tesztek egyeznek a végső diagnózissal, a diagnosztikus pontosság érvényesül a véletlenül választott mintáknál is. Közepes bizonyíték: prospektív vagy retrospektív tanulmányokon alapul, szűkebb általánosíthatóság, szükséges hozzá még tanulmány, ami majd igazolja a diagnosztikus pontosságot. Limitált bizonyíték: kis minták alapján készül, hibák találhatók a pontosságot illetően. Végül a bizonyítékok szempontjából használhatatlan tanulmányok. A nyugati fejlett országok gyakorlatában mind a gyermek, mind a felnőtt betegek diagnosztikájában ma már elengedhetetlen a bizonyítékokon alapuló diagnosztikai stratégia fölállítása, az egységes vezérfonalak kialakítása, az egyes képalkotó eljárások együttes vagy kiegészítő használata, az egyedi diagnosztikára való törekvés, végül a hibák elkerülésére a kettős leletezés, szakmai kontrollok. Amennyiben a magyar radiológia a fejlődés útjára kíván lépni, elengedhetetlen a bizonyítékokon alapuló diagnosztikára való fokozatos áttérés. Az előadásban példákon keresztül mutatjuk be a bizonyítékokon alapuló képalkotás hasznosságát, alkalmazási módjait. Intralienalis szolid elváltozások gyermek- és felnőttkorban Solid splenic masses in pediatric and adult patients Márczé A., Polovitzer M., Molnár D., Héjj I., Harkányi Z. Heim Pál Gyermekkórház, Radiológia, Budapest Gyermekkorban az intralienalis szolid elváltozások igen ritkák, míg felnőttkorban jóval gyakrabban fedezhetők fel akár ultrahang-, akár CT-vizsgálat során. Néhány eset kapcsán a szolid lépgócok differenciáldiagnosztikáját kívánjuk áttekinteni. Eseteink különböző patológiai háttérrel Oldal 7/4

8 rendelkeztek, a szövettani diagnózis és a követés adta meg a végleges diagnózist. Splenoma (léphamartoma), lymphoma, granulomatosis, gombás infekció, haemangioma fordultak elő anyagunkban. Fertőzéses eredetű, jó- és rosszindulatú daganatok fordulhatnak elő szolid lépgócok formájában, a primer lépdaganatok igen ritkák. A natív ultrahangvizsgálat, főleg magas frekvenciájú transzducerrel, detektálhatja a lépgócokat, azonban natív vizsgálatokkal a karakterizálás általában nem lehetséges. A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat (CEUS) javíthatja az érzékenységet és jelentősen növelheti a specificitást. Célzott CT- vagy MR-vizsgálatot ritkán végzünk lépgócok miatt, legtöbbször a hasi vizsgálatok mellékleleteként találunk jóvagy rosszindulatú, esetenként infekciós eredetű lépgócokat. Malignitásra gyanús elváltozások esetén ultrahang- vagy CT-vezérelt célzott biopszia elvégezhető, azonban a kockázata nagyobb, mint májbiopsziák esetén. A szolid lépelváltozások minél pontosabb megítéléséhez a különböző, kontrasztanyagos képalkotó módszerek alkalmazása mellett is nélkülözhetetlen az anamnézis pontos ismerete. Perifériás idegtumorok vagy valami más? Mátéka I., Morvay Z. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged Előzmények:A perifériás idegek lefutása, átmérője, szerkezete, környezetükhöz való viszonya (kompressziós szindrómák) ultrahanggal megfelelő frekvenciájú (-8 MHz) vizsgálófejjel jól ábrázolható. Tumorok esetében a környezetre való ráterjedés megítélésében az MR lehet a segítségünkre. Módszer, betegek:három eset bemutatása kapcsán tumorok ultrahang-, illetve MR-megjelenési sajátosságait szeretném ismertetni. A 3 éves férfi beteg a lábszárán tapintható felszíni képlet, a 76 éves nőbeteg a jobb alkarján levő fájdalmas terime, míg a 9 éves Huntington-kór miatt kezelés alatt álló férfi a bal karját érintő muscularis atrophia centrális okának keresése miatt került ultrahangvizsgálatra. Eredmények:Az első esetben a n. suralis egy bőrágának neurinomáját, a második esetben a n. ulnaris szövettannal igazolt neurinomáját, míg a harmadik esetben a bal infraclavicularis árkot csaknem kitöltő inhomogén, az a. subclaviát diszlokáló térfoglaló elváltozást találtunk. Összefoglalás, következtetés:a perifériás idegeket érintő elváltozások, esetleg sérülések a klinikai tünetek és az elektrofiziológiai vizsgálat ismeretében jól lokalizálhatók. A morfológiai eltérések ultrahanggal történő igazolása megerősítheti az elektrofiziológiai vizsgálat eredményét. Tumorok esetében a környezethez való viszony pontosabb megítélésére további képalkotó vizsgálat (MR) javasolt, de a biztos diagnózist a szövettani vizsgálat adja. Sacroileitis kvantitatív képalkotó diagnosztika Mester Á. ORFI, Budapest A sacroileitis mértékének kvantitatív jellemzése azért vált szükségessé, mert elérhetővé váltak az új és valóban hatékony Oldal 8/4

9 biológiai válaszmódosító terápiás eljárások. A spondylarthropathia (SPA) betegségcsoport csak akkor kezelhető hatékonyan ilyen korszerű gyógyszerekkel, ha a korai diagnosztika ezt lehetővé teszi. Ilyen okok miatt a kezdeti sacroileitis is már kategóriákba sorolandó, és a késlekedés a hatékony kezelési időablakból kikerülés kockázatával jár. Röntgenfelvételen 0 4 kategóriába sorolják az eróziókat és résszűkületeket. Gyógyszerfelíráshoz mindkét oldali II. stádium kell legalább, ami egyértelmű eróziókat jelent. Kétes eróziók az I. stádiumot jelentik, durva eróziók a III. stádiumot. A IV. stádium a csontos ankylosis. Amennyiben nem éri el a röntgensacroileitis a legalább mindkét oldali II. fokozatot, akkor kontrasztanyagos MRI segíthet. Ennek I. fokozata bizonytalan csontvelőoedemát jelent. A II. fokozat kis csontvelőoedema, folyadék az ízületi résben és fokális zsíros degenerációs laesiókkal. A III. MRI-fokozat intenzív csonvelőoedemával jár és kontrasztanyag-halmozással. Korszerűbb eljárások a gadolíniumhalmozás mértékét időintenzitás-görbével valóban kvantitatív módon teszik elérhetővé. Eróziók bizonyításához HRCT alkalmazandó, ha a röngenkép nem egyértelmű. A 0 4 szemikvantitatív fokozatbeosztás itt is értelemszerűen alkalmazandó. Régi, nem mindig egyszerű, de jó! A képvezérelt percutan drenázsról három különleges eset kapcsán Mester T., Bánsághi Z., Rapcsányi A., Bokné Bleier L., Gál M., Vizi I. Szent Imre Kórház, KDO, Intervenciós Radiológiai Labor, Budapest Bevezetés:A diagnosztikai képalkotás fejlődésével a drenázs is egyre nagyobb teret nyer a mindennapi radiológiai tevékenységben. Rövid történelmi áttekintést szeretnénk bemutatni, kiemelve a főbb állomásokat a drenázs fejlődésében az ókortól a modern korig. Módszer:009. november és 0. április között a 47 drenázsból régióra, illetve képvezérlésre bontva a következő beavatkozásokat végeztük: májtályog 6, pancreatitis hét, gyulladásos bélbetegségek hét, retroperitonealis három, subphrenicus kettő, subhepaticus kettő, mellkasi négy, mediastinum kettő, nyak egy, cisztikus metasztázis egy, perigraftgennyedés kettő, illetve CT-vezérelt 8, ultrahangvezérelt 9 beavatkozás. Az átlagos drénbennmaradás 8,9 nap (3 5). Az első beteg: 46 éves férfi, akinek kiterjedt supra- és subhepaticus felülfertőzött bilomái voltak, amelyeket epeúti sérülések (magasból esett le) okoztak. Az elváltozások drenálásával és két oldalról bevezetett epeúti drénekkel sikerült a sérüléseket bezárni és kiüríteni az epegyülemeket. A második beteg: 5 éves nő aortobifemoralis bypass, többszörös graftcsere után került felvételre gastrointestinalis traktusi vérzés miatt, amelynek aortoduodenalis fistula volt a hátterében. Akut graftcsere és a duodenumsutura után egy hónappal a beteg magas láz és szepszis miatt jelentkezett. A CT perigraftgennyedést és többgócú hasi tályogokat látott, sipolyképződéssel a vékonybélen. Az abscessus gócok drenálásávál a beteg állapota jelentősen javult és elektív műtétre kerülhetett sor. A harmadik beteg: 38 éves férfi, beszédzavara hátterében Stanford Atípusú thoracoabdominalis aortadissectiót, truncus brachiocephalicus, kétoldali CCA-dissectiót találtak, majd aortoaorticus graftinterpositum, valamint erről carotis internára gor interpositumokat helyeztek fel. Hét hónappal később szeptikus állapotban kerül akutan felvételre. A CT az interpositumok környezetében gennyedzést véleményezett. A tályogokat öblítődrénekkel sikerült szanálni, majd sikeres graftcsere történt. Eredmények:Az elvégzett percutan drenázsok 00%-os technikai sikerrel jártak, jelentős részükben, 93%-ban sebészeti beavatkozásra nem volt szükség. A többi esetben is elektív műtétek voltak kivitelezhetők a szepszis szanálása után Oldal 9/4

10 Összefoglalás:A napi rutinfeladatok részeként megjelenő, egyszerűen kivitelezhető drenálásnak minden radiológus eszköztárához hozzá kellene tartoznia. Az összetett beavatkozások viszont tapasztalt nonvascularis intervenciós radiológus feladatát képezik. A jól megtervezett és pontosan kivitelezett beavatkozások kuratív jellegűek lehetnek, vagy elektív műtéti körülményeket kell biztosítani. A hagyományos röntgenvizsgálatok szerepe a gyermekkori sinusitis diagnosztikájában Mokánszki B., Zelei Sz., Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés, célkitűzés: A hagyományos röntgenvizsgálat szerepét, jelentőségét a gyermekkori sinusitisek diagnosztikájában mind a klinikai, mind a radiológiai szakmák képviselői megkérdőjelezik. Ennek ellenére a röntgenmunkahelyek napi vizsgálati anyagának szerves részét képezik. Célunk az volt, hogy felmérjük, egy nagy forgalmú gyermekradiológiai osztályon hogyan alakult a vizsgálatok száma, adott rendelésekről (szakorvosoktól) mennyi és milyen életkorú beteg érkezett, valamint a vizsgálatok milyen gyakran adtak pozitív vagy negatív eredményt. Vizsgáltuk továbbá, hogy egy beteg esetében hányszor került sor kontrollfelvételre. Betegek és módszerek: között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekradiológiai Osztályán összesen gyermekradiológiai felvétel készült, ebből 8367 (7,6%) orrmelléküreg(om-) felvétel volt. Részletesen vizsgáltuk a 00-es évet, amikor is összesen 394 gyermekradiológiai vizsgálatból 736 betegnél 988 (8,87%) esetben kértek OM-felvételt. A betegeket a beküldő orvos (fül-orr-gégészek, háziorvosok, a Gyermek-egészségügyi Központ osztályai és egyéb szakrendelések), a betegek életkora, valamint a lelet pozitivitása szerint csoportosítottuk. Továbbá vizsgáltuk, hogy egy-egy betegről hány alkalommal készült kontrollfelvétel. A felvételek hagyományos AP- vagy PA-pozícióban, lehetőleg álló helyzetben készültek, gonádvédelemmel. Eredmények:A 736 beteg közül 47-en (33,4%) fül-orr-gégész szakorvosoktól, 87-en (5,3%) háziorvosoktól, 58-an (,3%) a Gyermek-egészségügyi Központ különböző osztályairól és 44-en (0%) Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyéb járóbeteg-szakrendeléseiről érkeztek. Két vagy annál több OM-felvétel 59 (7,6%) betegnél készült. A vizsgáltak életkor szerinti megoszlása: három éven aluli 4 (5,7%), négy öt éves 6 (%), hat nyolc éves 07 (8%), 9 éves (30%), 3 4 éves 04 (4,3%). Az összvizsgálatok 58%-a adott pozitív eredményt csak az első vizsgálat alapján. Következtetés:Felmérésünk alapján mi is, az irodalommal egyezően, megállapíthatjuk, hogy az orrmelléküreg-felvételek hagyományos röntgentechnikával való végzése az esetek jelentős részében nem tűnik indokoltnak. Véleményünk szerint a következő esetekben válhat indokolttá az orrmelléküreg-felvétel (CT-vizsgálat) végzése: góckutatás: ritkán előforduló, panaszt nem okozó gennygyülemek, amelyek gócként felmerülhetnek; ismeretlen eredetű arcfájdalom, amelynek hátterében vélhetően nem sinusitis maxillaris áll, de ennek kizárását erősíti a vizsgálat; speciális traumás esetekben. Vagyis a hagyományos orrmelléküreg-röntgenfelvétel rutindiagnosztikai céllal való alkalmazása csekély hasznossága mellett fölösleges sugárterhelés-többletet jelent a gyermekek számára. Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4...B-0//KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Oldal 0/4

11 Ultrahangvezérelt pancreasbiopsziák Morvay Z., Kovács G., Farkas Gy. jr., Farkas Gy. sr., Czakó L.3, Tiszlavicz L.4 Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged 4 Szegedi Tudományegyetem, Patológiai Intézet, Szeged Előzmények:A pancreas daganatos megbetegedései sok esetben tünetszegények, így sajnos napjainkban is sokszor későn, előrehaladott stádiumban kerülnek felismerésre. Ugyanakkor, ha a sebészi reszekció nem lehetséges, egyéb onkológiai kezelés csak szövettanilag alátámasztott diagnózis esetén jön szóba. Betegek és módszerek:intézetünkben 007. január. és 0. december 3. között eltelt öt évben 0 esetben történt pancreasbiopszia. Ezeket az eseteket tekintettük át. Vizsgáltuk a kapott szövettani eredményeket, ezeket összevetettük az ultrahang-morfológiai adatokkal. Elemeztük a beavatkozások technikai jellemzőit. Vizsgáltuk a szövődmények előfordulását. Azokat az eseteket, amikor valamilyen ok miatt nem végeztük el a tervezett ultrahangvezérelt mintavételt, külön elemeztük. Vizsgáltuk az adott időszakban az intézetünkben daganatos megbetegedés miatt végzett műtétek és műtéti típusok számának alakulását is. Eredmények:A 0 biopszia évenkénti lebontásban fokozatosan növekvő számot mutat. A kapott szövettani eredmények eloszlása jól tükrözi a pancreasdaganatok előfordulási arányát: 73 ductalis típusú adenocarcinomát, két rosszul differenciált adenocarcinomát, egy magas malignitású non-hodgkin-lymphomát, négy neuroendokrin tumort, egy cystadenomát, egy multicisztás hamartomát és egy szolid pseudopapillaris tumort diagnosztizáltunk szövettanilag. Nem tumort mutatott a patológiai feldolgozás 8 esetben: nyolc krónikus pancreatitist, négy autoimmun pancreatitist, két akut pancreatitist találtunk. Négy esetben a minta nem volt diagnosztikus értékű. Súlyos szövődményünk nem volt. Enyhe szövődményként öt betegnél a beavatkozást követően hányást, fájdalmat, tenziómegingást regisztráltunk, ezek a szövődmények konzervatív kezeléssel uralhatók voltak. A daganatos megbetegedések miatt végzett sebészi beavatkozások száma a vizsgált időszakban évenkénti bontásban nem mutat szignifikáns változást (50, 67, 38, 40, 46), ugyanakkor az exploratív laparotomia és biopszia jelentősen csökkent ( vs. 5). Következtetések:Az ultrahangvezérelt pancreasbiopszia az elmúlt években egyre növekvő jelentőségű diagnosztikus beavatkozássá vált. Megfelelő technikával kivitelezve a szövődményráta alacsony, a diagnosztikus pontosság magas. A tumor vonatkozásában negatív eredményt fenntartással kell fogadni, klinikai gyanú fennállásakor a biopsziát ezekben az esetekben meg kell ismételni vagy más módszerrel kell kivitelezni. Azonosságok és különbségek a gyermek- és serdülőkori könyöktáji csont-ízületi sérüléseknél I. Gyermekkor Nagy Á., Nemesi E., Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Gyermek-egészségügyi Központ, Radiológia, Sebészeti Osztály, Miskolc Oldal /4

12 Bevezetés:A könyök az emberi test egyik legbonyolultabb felépítésű és legsérülékenyebb ízülete. A gyermekeknél járulékos csontok, normális variációk elkülönítése a törésektől alapvető jelentőségű, hiszen nem szabad őket tévesen kóros állapotként kezelni. A törések típusos morfológiája és a lokalizáció ismerete szükséges ahhoz, hogy a traumatológiai leletezésben korrekt diagnózisok szülessenek. Betegek és módszer:aborsod-abaúj-zemplén Megyei Kórház Gyermek-egészségügyi Központ Radiológiai és Sebészeti Osztályán végeztünk vizsgálatokat. 0-ben 39, 0 4 éves kor közötti gyermeknél 37 esetben találtunk valamilyen könyöksérülést. A röntgenvizsgálat 60 gyermeknél igazolt csont-ízületi törést. A kórisme felállításához általában elegendő volt a standard kétirányú könyökfelvétel. Előfordult, hogy egyéb képalkotó eljárást (CT) is kellett alkalmazni a komplex térbeli viszonyok ábrázolására, amely a hagyományos felvételen nem volt tisztázható egyértelműen. Az érdekesebb esetekről fényképfelvételeket is készítettünk, és azokat a röntgenfelvételekkel együtt mutatjuk be. Eredmények:Ábrák segítségével tekintjük át a könyök fejlődését, a csontosodási magvak megjelenését, valamint egymással való fúzióját 0 4 éves korú lányok és fiúk esetében. Bemutatjuk a leggyakoribb törési típusokat: 60 sérülésből Monteggia-törés: öt, radius nyak/fejecs törés: 9, olecranon ulnae törés: három, humerus supracondylaris törés: 3, humerus epicondylus medialis törés: kilenc, humerus transcondylaris ízületi résbe hatoló törés: három, epicondylus lateralis törés: négy, könyökízületi luxatio: három, csonton keresztül hatoló idegen test: egy. Negyvennégy esetben konzervatív kezelés, 6 esetben műtét történt. Következtetés:Gyermekeknél a konzervatív kezelés az esetek többségében elfogadott kezelési mód. Viszont a kombinált törések esetében szükségessé válik a műtéti megoldás. A pontos diagnózis felállításában a radiológiai vizsgálatoknak, azok korrekt kivitelezésének nagy szerepe van, mivel a téves diagnózis oka sokszor a rosszul beállított és gyenge minőségű felvétel. Típusos ureterkő nem típusos diagnosztikája Typical ureterolith atypical diagnostics Nagy A. Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Bevezetés: Napjainkban egyre gyakrabban előfordul, hogy egy betegség irányába terelő típusos panaszok ellenére nem a logikus diagnosztikai algoritmust követjük. Ennek szemléltetésére ismertetem egy egyszerű ureterkő esetét. Esetismertetés:A 48 éves férfi beteg az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban visszatérő görcsös alhasi fájdalomra panaszkodott. Ultrahangvizsgálat készült, amely a vesékben kő jelenlétét, üregrendszeri tágulatot nem igazolt. A típusos panaszok ellenére a következő választás lévén a beteg kolléga a natív CT helyett MR-vizsgálat volt, amelynek során vesevagy ureterkövet nem találtak, de a húgyhólyag falának kihúzottsága malignus folyamat gyanúját is felvetette. A továbbra is fennálló típusos panaszok miatt mégis sor került a natív CT-vizsgálatra, amely a jobb vesében néhány apró és juxtavesicalisan a jobb oldali ureterben egy nagyobb, körülbelül rizsszemnyi hiperdenz, kőnek megfelelő képletet talált, a vese üregrendszeri tágulata nélkül. Három hónap elteltével kontroll-ultrahangvizsgálat során a kő még mindig a helyén volt, de üregrendszeri tágulatot továbbra sem okozott. Ekkor extracorporalis kőzúzás (ESWL) mellett döntöttek, amelynek elvégzése előtt az urológus CT-urográfiás vizsgálatot kért. A kő továbbra is változatlan helyen ábrázolódott. Következtetések: A vesekő és ureterkő diagnosztizálását natív vesefelvétellel, hasi-kismedencei ultrahangvizsgálattal és natív hasi-kismedencei CT-vizsgálattal célszerű végezni. Ettől lehetőleg VIP-betegek esetén se térjünk el! Oldal /4

13 Ultrahang-diagnosztika a tüdőoedema felismerésében Nagy Cs. B., Mesterházi A., Árvai F., Barta M., Király I. Bevezetés: A sürgősségi ellátást igénylő és a kritikus állapotú betegek ellátásban a tüdőoedema gyors felismerése és célzott kezelése életmentő jelentőségű. A fizikális vizsgálat, illetve a sürgősséggel, gyakran atípusos helyzetben elvégzett fekvő helyzetű mellkas-röntgenfelvétel eredménye néha kevéssé korrelál a klinikai képpel. Az akut légzési elégtelenség differenciáldiagnosztikájában és ezáltal az adekvát terápia kiválasztásában a mellkasi ultrahang segítséget nyújthat. Módszer, betegek: Vizsgálatunkban 0. február -jétől 0. április 5-ig a szombathelyi sürgősségi osztályon észlelt akut szívelégtelenség tünetei mellett légszomjjal küzdő, gépi lélegeztetést nem igénylő betegek mellkasi ultrahangvizsgálatát végeztük el, Esaote MyLab 5 ultrahangkészülékkel. A vizsgálatba bevont betegeknél félig ülő helyzetben, mindkét oldalon, az elülső hónaljvonaltól ventralisan és dorsalisan, a mamilla vonala felett és alatt, Volpicelli szerinti standardizált nyolc régióban, 3,5 MHz-es konvex transducerrel mellkasi ultrahangvizsgálatot végeztünk. Ez után kardiológus segítségével echokardiográfia készült, vagy ha erre nem volt lehetőségünk, a pumpafunkció gyors megítélésére a RUSH protokoll szereint (Perera P, et al:00) gyors, ágy melletti kiértékelést végeztünk. Az előbbieket ez után a mellkasröntgennel (egyéb képalkotó vizsgálatokkal) összevetettük, valamint lehetőség szerint a fenti vizsgálatokat a beteg állapotának stabilizálása és kompenzálása után újra megismételtük. Eredmények: A kisszámú beteganyagon elvégzett vizsgálat során kiderült, hogy a rövid idő alatt elsajátítható, sürgősséggel elvégzett mellkasi ultrahangvizsgálat echokardiográfiával kiegészítve értékes információt nyújt a betegek hemodinamikai és pulmonalis statusát illetően, mindemellett a pulmonalis oedema mellkasi ultrahanggal kimutatható, láthatóvá tehető. Összefoglalás, következtetések: A hazánkban új diszciplinának számító sürgősségi orvoslás a kritikus állapotú betegek megfelelő szintű és időben történő ellátását tartja a legfontosabbnak, amelyben az általunk részletezett, könnyen elsajátítható, gyorsan elvégezhető mellkasi ultrahangvizsgálat a napi rutinban is nagy segítséget nyújthat mind a diagnosztikában, mind a kezelés megválasztásában. Nagyobb számú beteg vizsgálata, esetleges metodikai módosítások szükségesek lehetnek. A sürgősségi orvosokkal, kardiológusokkal való szoros kooperáció nélkülözhetetlen. Az intervenciós radiológia lehetőségei a hepatocellularis carcinoma kezelésében Nagy E. Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika és Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged A primer májrák, amely leggyakrabban a májcirrhosis és a különböző krónikus hepatitisek talaján alakul ki, egyre nagyobb számban fordul elő világszerte. Célkitűzés:Az előadás célja, hogy a HCC kezelésének lehetőségeit ismertesse a már kialakult, és elfogadott nemzetközi standardok, a hazai szokások és saját tapasztalataink alapján. Ezen belül meghatározza a korszerű intervenciós radiológiai módszerek helyét és szerepét a terápiás sorban. Betegek és módszerek:a Szegedi Tudományegyetemen 006 óta 07 HCC-s beteget regisztráltak, közülük 45 beteg részesült intervenciós laboratóriumunkban egy vagy több TACE-kezelésben. Két betegben történt rádiófrekvenciás ablatio. Egyéb ablatiót magunk nem végeztünk. Néhány esetben palliatív beavatkozás (PTD, epeúti stent) történt. Az általunk alkalmazott kezelési módokat az irodalomban fellelhető módszerekkel vetettük össze. Eredmények:Technikailag minden beavatkozásunk sikeres volt. A TACE-kezelésben részesült betegeknél 56%-ban volt a kezelés ellenére progresszió. Az RF-ablatio során a tumor mérete minden esetben csökkent. Oldal 3/4

14 Következtetés:Az időben felismert HCC eredményesen kezelhető. A TACE-kezelés annál eredményesebb, minél szelektívebben tudjuk azt elvégezni. Az RF-ablatio a sebészi reszekció alternatívája lehet. A különböző intervenciós radiológiai módszerek minden stádiumban segíthetik a beteg gyógyulását, operábilissá tehetik az inoperábilis méretű tumorokat, késleltethetik a betegség progresszióját. Az uterus és az ovarium megbetegedéseinek radiológiai diagnosztikája Nagy Gy., Somogyi R., Milics M., Ruzsa Á., Németh G.3, Vajda Gy.3 Zala Megyei Kórház, Radiológia és Izotópdiagnosztika Osztály, Zalaegerszeg Zala Megyei Kórház, Onkológia Osztály, Zalaegerszeg 3 Zala Megyei Kórház, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Zalaegerszeg Tanulási célok:áttekintésre kerülnek a nőgyógyászati tumoroknál leggyakrabban használt képalkotó eljárások. Az utóbbi 0 évben bebizonyosodott, hogy az MR-vizsgálatnak kiemelkedő szerepe van a méhnyak- és méhtestrákok stádiumának meghatározásában. Ovariumdaganatoknál a stádiummeghatározás esetében CT-vizsgálat a választandó a vizsgálati metódus, míg a petefészek elváltozásainak differenciáldiagnosztikájában az ultrahang mellett az MR-nek van kiemelkedő szerepe. A nyomon követés legfontosabb szabálya: ugyanazon képalkotó eljárással, megegyező paraméterekkel végzett vizsgálatok összehasonlítása, nyomon követése. A nyirokcsomók feltérképezésénél a képalkotó eljárások morfológiai megjelenést mutatnak, amely számos csapdát hordoz. A legújabb irodalmi adatok a funkcionális betekintést is megcélozzák (speciális szekvenciák, kontrasztanyagok). Betegek és módszer:a Zala Megyei Kórházban 996 óta működik MR-berendezés, amely kezdetben Tesla Siemens Impact, majd 005-ben,5 Tesla Siemens Avanto készülék. 998 óta végzünk stádiummeghatározást és nyomon követést a nőgyógyászati tumoros betegeknél. A FIGO-ajánlás szerint értékeljük a vizsgálatokat, kiegészítve nyirokcsomó-protokollal. A nőgyógyászati, onkológiai konzíliumok 000 óta onkológiai team keretében történnek. Alapvető szekvenciák: nagy felbontású T TSE-mérések legalább két egymásra merőleges síkban, T-súlyozott TSE-mérések a kismedence régiójában és a hasi aorta lefutásában. A legújabb szekvenciák közül a DWI is fontos információkat hordoz, amelynek értékeléséhez az ADC-térképek objektív méréseit is felhasználjuk. A vagina és rectum feltöltése is kiegészítő segítséget nyújthat. A kontrasztanyag beadása dinamikus módon történik. Következtetések:A standard protokollok alkalmazása, a leletezésben jártas radiológus orvos, a strukturált lelet és a retrospektív analízis a diagnózisok felállításával segíti az egyénre szabott terápiás tervezést. A combhajlító izmok kvantitatív MR-vizsgálata: a terhelés hatásának monitorozása Quantitative MRI imaging of the hamstring muscle complex: effects of concentric and eccentric exercises Nagy Sz., Bogner P., Váczi M., Perlaki G., Orsi G., Aradi M.3 Oldal 4/4

15 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, Pécs 3 Zala Megyei Kórház, Radiológiai Osztály, Zalaegerszeg Előzmények:A combhajlító izmok koncentrikus és excentrikus terhelése anyagcsere-változást és mikrosérülést idéz elő az izom szerkezetében. A jelenség monitorozására alkalmas képalkotó eszköz az MR-vizsgálat, amelynek a morfológiai ábrázolás mellett célja a mikrostrukturális változások kvantitatív analízise. Betegek és módszerek:adatainkat egy Siemens 3T MR-berendezéssel gyűjtöttük koncentrikus és excentrikus terhelés előtt, majd azt követően öt különböző alkalommal, amelynek során T térképeket és mágneses transzferrációt (MTR) számoltunk a hamstring izmokból. Az adatok kiértékelése MatLab programmal, valamint FSL szoftver segítségével történt. A statisztikai analízist SPSS 9 programcsomaggal végeztük. Eredmények:Mindkét terhelést követően 30 perccel a T relaxációs idő értékének emelkedése, míg az MTR százalékos csökkenése jellemző. A koncentrikus terhelés után 4 órával mért eredmények a kiindulási adatokkal közel megegyeztek, míg excentrikusan a terhelést követő 4. napon is jelentős T-emelkedés és MTR-csökkenés látszott. Következtetések:Koncentrikus terhelést követően megnövekedett T- és csökkent MTR-értékek a szabad vízfrakció emelkedését jelzik, ami az akut anyagcsere-változással összeegyeztethető. Azonban az excentrikus terhelés után 4 nappal is jelen lévő, morfológiailag nem látható eltérés a mikrosérülések krónikus voltát támasztja alá. Az emlőszűrésből kiemelt, citológiai vizsgálattal szürke zónába tartozó eltérések képalkotói vizsgálatainak elemzése Nyolc év eredményeinek értékelése Nagy T., Bidlek M., Szabó É., Molnár L., Fehér K., Gődény M. Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest Országos Onkológiai Intézet, Szervezési Osztály, Budapest Előzmények:Hazánkban 00 decembere óta működik országosan szervezett mammográfiás szűrés. A visszahívott esetek egy részénél a laesio eredetének tisztázására az eltérésből vékony tűs mintavétel történik. A további teendők meghatározása szempontjából kihívást jelentenek a C3-as (indeterminált) és C4-es (malignitásra gyanús) citológiai esetek. Jelen áttekintés nyolc év emlőszűrési anyagából kiemelt, citológiával szürke zóna besorolást kapott esetek radiomorfológiai értékelését tartalmazza korreláltatva a hisztológiai (core, műtéti) eredményekkel. Betegek és módszer:a közötti időszakban intézetünkben 4778 emlőszűrés történt, a visszahívás során 36 alkalommal készült citológiai vizsgálat, 06 esetben C3-as (7,8%), 76 esetben (5,6%) C4-es eredménnyel. Ezen betegcsoport röntgen- és ultrahang-mammográfiás felvételeinek újra áttekintését, valamint a hagyományos röntgen-klinikum-ultrahang (RKU) kódolás mellett a nemzetközileg elismert BI-RADS kategóriákba való átsorolását végeztük el. A kapott eredményeket tumorméret, modalitásonkénti morfológiai jegyek, RKU- és BI-RADS-besorolások, illetve végleges szövettani eredmények táblázatba foglaltuk, majd statisztikailag értékeltük. Eredmények:A 8 esetből 45-nél történt core-biopszia, 98 betegnél műtét. Nem állt rendelkezésre szövettani eredmény 53 esetben, ezek további elemzésére nem került sor. Core-biopsziával 3 benignus, malignus, műtéti szövettannal 8 jóindulatú és 70 rosszindulatú elváltozás igazolódott. Az elváltozások átlagos mérete,6 cm volt. Az eltérések radiomorfológiailag Oldal 5/4

16 szolid (44%), csoportos mikrokalcifikáció (0%) és denzitásemelkedés/strukturális distorsio (9%) jelleget mutattak; sugaras (9%) és spiculált (8%) képlet kevesebb volt. A hisztológiát a radiomorfológiával, valamint a BI-RADS és RKU szerinti értékelést összevetettük. A laesiók komplex értékelésénél BI-RADS-besorolás esetén két esetben, RKU-osztályozás szerint hét esetben történt túlértékelés, míg egyértelmű alulértékelés BI-RADS-kategorizálásnál két betegnél, hagyományos kódolásnál öt esetben történt. Következtetések:Az elvégzett elemzés szerint megállapítható, hogy radiomorfológiailag a szolid laesio és a mikrokalcifikáció, valamint a denzitásemelkedés/strukturális distorsio a leggyakoribb nehézség. Mindkét osztályozási rendszer jó hatásfokkal, megbízhatóan jelezte előre az eltérés dignitását, a BI-RADS-kódolás némileg jobban teljesített, de ez elsősorban az eltérő, a BI-RADS esetén tágabb határokat kijelölő definíciókból adódhat. Képalkotók szerepe malignus melanoma májmetasztázisánál Naszádos Gy., Kotlán B.,Plótár V., Liszkay G.3, Gődény M. Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest Országos Onkológiai Intézet, Molekuláris Patológiai Osztály, Budapest 3 Országos Onkológiai Intézet, Bőrgyógyászati Osztály, Budapest A melanoma malignum (MM) agresszív, magas metasztatikus potenciállal rendelkező daganat, előrehaladott stádiumában gyakran figyelhető meg hepaticus disszemináció. Az uvealis melanoma a bőrmanifesztáció után a második leggyakoribb primer MM, jellemzője a tisztán hematogén szóródás, valamint, hogy a disszemináció elsődleges célpontja a máj. Az MM hepaticus metasztázisai a szövettani vizsgálatok alapján melanoticus és amelanoticus jellegűek lehetnek. Betegek és módszer:intézetünkben MM miatt vizsgált betegek közül 47 esetben komplex képalkotó vizsgálatot végeztünk, ultrahang- (UH), komputertomográfiás (CT) és mágneses rezonancia- (MR) vizsgálatot, illetve core-biopsziás mintavétel is történt. A képalkotók eredményeit a szövettani vizsgálatokkal vetettük össze. A szövettani metszetek értékelését további immunhisztokémiai vizsgálatokkal (MelanA, KI67, HMB45) is kiegészítettük és elemeztük. Eredmények:Harminchét esetben malignus, 0 esetben benignus elváltozás került kimutatásra. Az esetek többségében az MM áttéteinél az MR-vizsgálat során a megjelent gócok magas jelet adtak T-súlyozott szekvenciákon, amely melanintartalomra utalt. Az esetek csaknem felében az elváltozás T-méréseken nem volt magas jelű, a melanintartalom hiányának következtében. Ezekben az esetekben a kontrasztanyag-halmozás és a késői, hepatocytaspecifikus fázis alapján következtettünk az elváltozás eredetére, amelyet szövettani vizsgálat igazolt. Következtetések:A metasztázis korai felfedezése meghatározó a kezelés megválasztásában, ezáltal jelentős hatással van a betegség kimenetelére. Az MM hepaticus metasztázisainak melanintartalmára az MR-vizsgálatok jelmenete utal. A melanomagócok körülbelül fele hypervascularizált, amely az artériás fázisban intenzíven halmoz. A melanintartalmú áttét a T-súlyozott mérésen magas jelintenzitású, ez szövettani pontosságú diagnózist ad, így az MM-metasztázis biopszia nélkül, noninvazív módon is nagy biztonsággal megállapítható. A melanint nem tartalmazó, kevéssé halmozó gócok differenciáldiagnosztikai problémát jelentenek. A hepatocytaspecifikus kontrasztanyaggal elvégzett MR-vizsgálat kiemelkedő jelentőségű malignus góc vizsgálatára. A kemoterápiás kezelés hatására kialakuló inhomogén steatosis nehezíti a megítélést. Stentbeültetés hatékonysága a vena cava superior szindróma kezelésében. Egy centrum tapasztalatai 80 eset Oldal 6/4

17 Stenting as an effective treatment of superior vena cava syndrome: 80 cases review single centre experience Nemes B., Kudrnová Slávka, Rimely E., Hüttl K. Purpose:VCSS constitutes a severe clinical manifestation of central venous outflow obstruction mostly caused by external compression by malignancies or intraluminal thrombus formation due to indwelling medical devices. This potentially fatal clinical entity with increasing prevalence requires prompt effective solution restoring upper body venous outflow in order to relieve symptoms and enable diagnostic and therapeutical procedures ameliorating and prolonging patients life. VCS stenting represents an effective, low-morbidity and low-mortality alternative to insufficient medical treatment, irradiation, chemotherapy or high-risk open surgery. We describe and evaluate its technical success, clinical effectivity, primary and secondary patency and reasoning in reinterventions in a large group of patients. Material and methods:80 patients (age range 3 87 years) underwent endovascular treatment for SVCS in our center between November 00 and December 0 (malignant etiology in 60 cases, benign in 0). SVC was primarily stented in 63, balloon dilated in, interventional attempt was unsuccessful in 5 cases. Patients were invited back immediately upon recurrence of symptoms. Results:All successful interventions lead to immediate relief of symptoms. No periprocedural mortality occurred. Complications included cases of SVC rupture, stent fracture, 3 cases of hemopericardium, pericardial puncture, 3 cases of stent migration into atrium, stent migration into ventricle. All complications were solved conservatively or percutaneously. Reocclusion occurred in cases (including 5 times in a single patient), days-.5 months after the procedure. Restenosis was reported in 0 cases (including 5 times in two patient), weeks-9 months following the procedure). Reinterventions included selective thrombolysis in case of reoclussion, re-pta in restenosis and another stent placement. Conclusion:Stenting has in our center proved to be a highly technically successful, clinically effective, low-morbidity, low-mortality, low-complication, low-restenosis rate treatment option for VCSS. Azonosságok és különbségek a gyermek- és serdülőkorúak könyöktáji csont-ízületi sérüléseinél II. Serdülőkor Nemesi E., Encsiné Nagy Á., Ungvári G., Lombay B. Borsod A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó-Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Bevezetés:A könyök az emberi test egyik legbonyolultabb és legsérülékenyebb ízülete. Mivel a csontfejlődés 6-7 éves korig tart és az egyes csontosodási centrumok ebben a korban fuzionálnak, a felnőttosztályon kihívást és igen nagy tudást, valamint egyes esetekben ellátási különbségeket jelent az ilyen korú serdülők vizsgálata, ellátása. Előadásunkban a vizsgálat során szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek és módszer:a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Klinikai Diagnosztikai és Intervenciós Intézet Sebészeti Radiológiai Osztályán végeztünk vizsgálatokat. 0-ben a 4 8 éves korosztályt tekintve 3080 beteg jelent meg, akik közül könyöktáji sérülés gyanújával 636 betegről készült könyökízületi felvétel. A 47 esetből 65 esetben pozitív eredmény született. A kétirányú standard röntgenfelvétel elkészítése után szükség szerint klinikusi vagy radiológusi indikáció alapján összehasonlító felvétel elkészítése is szükségessé vált. A különleges, tanulságos eseteket fényképekkel és röntgenfelvételekkel mutatjuk be. Eredmények:Ábrák segítségével tekintjük át a serdülőkori jellegzetességeket 4 8 év között. Bemutatjuk a leggyakoribb törési típusokat ebben a korosztályban. A gyermekek felső végtagja könyökízület más testrészüknél sérülékenyebb, az összes törés 65-75%-át teszi ki. Osztályunkon 35 radiusfejecs, 5 radius subcapitalis, lateralis epicondylus, nyolc medialis epicondylus, valamint esetben luxatio több formáját találtuk. Oldal 7/4

18 Következtetés:A serdülőkori könyöktáji törések radiológiai vizsgálatához, elemzéséhez és kezeléséhez fontos az apophysis-, illetve epiphysismagok kialakulási idejének és megjelenésének az ismerete. A radiográfusnak igen nagy felelőssége van a felvétel szakszerű beállításában, az optimális kezeléshez szükséges pontos diagnózis létrejöttében. Köszönetnyilvánítás:A beszámoló a TÁMOP-4...B-0//KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Portosystemás collateralisok májcirrhosisban. 3D MDCT képi áttekintés Németh A., Hartmann E., Deák Á., Kozma V., Offenbächer É., Lénárd Zs., Doros A. Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Radiológiai Osztály, Budapest Célkitűzés:A portalis hypertensio következtében kialakuló portosystemás collateralisok jelentőségét a gastrointestinalis vérzések és a hepaticus encephalopathia adja. Módszer, betegek:májátültetésre váró betegek CT-angiográfiás, vénás helikális sorozattal kiegészített vizsgálatát végeztük 6 szeletes CT-készülékkel. Maximum intensity projection és volume rendering rekonstrukciók segítségével elemeztük a collateralishálózatokat. Eredmények: A collateralisok drenázsa szerint megkülönböztetünk a vena cava superiorba ömlő (gastricus, oesophagealis és paraoesophagealis vénák), illetve a vena cava inferiorba ömlő (gastro- és splenorenalis söntök, paraumbilicalis és hasfali vénák, retroperitonealis söntök, mesenterialis, pericholecysticus és omentalis) collateralishálózatokat. Fentiekből gyűjtöttünk össze képi dokumentációt. Következtetés:A collateralishálózatok kiterjedésének, méretének, lokalizációjának ismerete egyaránt fontos a májátültetést végző sebész és a gondozást végző hepatológus számára. Ezek pontos feltérképezésére az MDCT kiváló modalitás. RSV-infekció Segít-e a mellkas-röntgenfelvétel a diagnózisban? RSV infection Does the chest X-ray improve the diagnosis? Nyitrai A., Várkonyi I., Vatai B., Kis É. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekklinika, Budapest Bevezetés:Az egy év alatti csecsemők alsó légúti infekcióinak hátterében legtöbbször vírusfertőzés áll. A leggyakoribb kórokozó a respiratory syncytial virus (RSV). Célunk annak vizsgálata volt, hogy mennyire jellegzetesek az RSV-infekció okozta radiológiai eltérések. Betegek és módszer:fél év alatt 4, alsó légúti infekció miatt kezelt, egy év alatti csecsemőt vizsgáltunk RSV-infekció klinikai gyanújával. Harminchárom érett újszülött, nyolc koraszülött volt. Beküldő diagnózisuk: bronchiolitis, pneumonia, apnoék, paroxysmalis tachycardia, műtét utáni légzészavar. Az átlagos ápolási idő nap volt. Az RSV-infekció radiológiai képére a tüdő felfújtsága, a gyorsan változó atelectasiás-dystelectasiás területek, perihilaris kötegezettség, infiltratív árnyékok a jellemzők. Retrospektíve áttekintettük a mellkas-röntgenfelvételeiket: 4 betegnél 78 felvétel készült, gyermekenként -5 (átlag: 4,3). Valamennyi gyermeknél elvégezték az RSV-tesztet. Oldal 8/4

19 Eredmények:Az RSV-teszt 9 gyermeknél negatív, -nél pozitív volt. Az RSV-negatív csecsemőkközül négynek negatív volt a mellkasfelvétele. (%). Valamennyi az RSV-infekcióra jellemző tünetet négy csecsemő mutatta (%). Tizenegy gyermek mellkasfelvételén egy vagy több jellegzetes tünetet lehetett látni, de valamennyit nem (57%). Mellkasi folyadékot, ARDS-szerű, illetve BPD-re jellemző képet a vírusinfekció tünetei mellett egy-egy esetben figyeltünk meg. Az RSV-pozitív csecsemőkközül nyolc csecsemő mellkasfelvétele volt negatív (36%). Valamennyi radiológiai tünetet négy gyermek mutatta (8%). Tíz gyermeknél volt kimutatható valamelyik radiológiai tünet (45%). Egy-egy gyermek ARDS, illetve tüdővérzés képét mutatta. Következtetés:A vírusos légúti infekció radiológiai jeleinek értékelése szubjektív, különösen a kötegezettségé és a dystelectasiáké. Az objektíven megítélhető hiperinfláció előfordulása az RSV-pozitív és RSV-negatív csoportban megegyezik. A röntgenfelvételek a betegség különböző stádiumaiban készültek. A betegség lefolyását és a radiológiai kép súlyosságát számtalan tényező (életkor, érettség, társuló betegségek, bakteriális felülfertőzöttség) befolyásolja. Nem láttunk érdemi különbséget az RSV-negatív és RSV-pozitív csoport radiológiai képe között. Az RSV-pozitív gyermekek között nagyobb számban fordult elő teljesen negatív mellkasfelvétel. A látott radiológiai jelek alapján csak a vírusos infekció gyanúja vethető fel. Sztereotaxiás vacuum core biopszia hatása az emlő mikromeszesedéseinek diagnosztikájában és kezelésében Ormándi K., Péter L., Ambrózay É., Péntek Z., Riedl E., Forrai G., Cserepes É., Bartók K.3, Kovács R. B.3 MaMMa Egészségügyi Zrt., Szolnok HM Honvédkórház, Radiológia, Budapest 3 HM Honvédkórház, Patológiai Osztály, Budapest Bevezetés: A szerzők hónap tapasztalatai alapján az emlőben kialakult mikrokalcifikációk miatt végzett sztereotaxiás vacuum core biopsziás vizsgálatok eredményéről számolnak be. Betegek és módszerek:00. február és 0. december 3. között a szolnoki emlődiagnosztikai részlegről szűrésből mikrokalcifikáció miatt kiemelt 4 páciens került a budapesti Honvédkórház mammográfiás részlegére sztereotaxiás vacuum core biopsziára. A vizsgálatokat fekvő digitális sztereotaxiás berendezéssel, döntően 8- G-s Mammotome tűvel végezték. Az összefoglaló véleményben a biopsziás minták eredménye, valamint a kiterjedés alapján a műtéti terápiára vonatkozó javaslat is készült. Megbeszélés:A 4 páciensnél 5 mintavétel történt (egy kétoldali elváltozás). Tizenhat eset bizonyult malignusnak és kilenc esetben jóindulatú elváltozás igazolódott. A malignus elváltozások mindegyike DCIS volt, a műtéti szövettanok alapján mindösszesen két esetben találtak az in situ folyamat mellett kis invazív gócot. Műtéti megoldásként 0 ablatiót és hat drótjelöléses excisiót, 0 sentinelbiopsziát, négy axillaris blokkdissectiót végeztek. Két esetben nem történt axillaris műtét. Az ablatiók döntő többsége nagy kiterjedésű, 5 cm-nél nagyobb elváltozásoknál történt. Összegzés:Ismert tény, hogy a mikrokalcifikációk diagnosztikájában a legfontosabb módszer a sztereotaxiás vacuum core biopszia. Ezzel nemcsak a pontos diagnózis állítható fel, hanem a röntgenkép alapján a műtéti típus is nagy biztonsággal javasolható, elkerülhető a kétszakaszos műtét, a felesleges excisiók száma pedig csökkenthető. Oldal 9/4

20 Új lehetőség az emlődiagnosztikában: tumorjelölés neoadjuváns kezelés kapcsán Ormándi K., Hoffmann Cs., Uhercsák G., Kahán Zs., Vörös A.3, Kaizer L.3, Paszt A.4, Simonka Zs.4 Euromedic Diagnostics Magyarország Kft., Szeged Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Budapest Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Patológiai Intézet, Szeged 4 Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged Bevezetés:A lokálisan előrehaladott malignus folyamatoknál a műtéti megoldás előtt egyre nagyobb hangsúlyt kap a primer szisztémás kezelés, neoadjuváns terápia. A legújabb gyógyszerek alkalmazásával (target terápia) már olyan jó terápiás effektus érhető el, hogy sok esetben az elváltozást sem fizikális vizsgálattal, sem képalkotó eljárással nem lehet kimutatni. Betegek és módszerek:008. január és 0. december között az onkoterápiás klinikán 50 primer szisztémás kezelés történt lokálisan előrehaladott malignus folyamat miatt. Ezek közül kivizsgálás után (komplex emlővizsgálat, beleértve az MRI-t is) 4 páciens 5 egygócú tumorának jelölésére került sor (egy kétoldali folyamat). A jelölőgyűrű behelyezése vagy a core-biopszia során vagy annak végén, vagy a kezelés közben történt. Eredmények: A4 páciens 5 daganatánál a kezelés után hét komplett és 5 részleges remisszió következett be. Egyáltalán nem maradt tapintható eltérés esetben, így a műtéthez preoperatív jelölésre volt szükség. Összesen 5 emlőmegtartó műtét és csupán hét ablatio és a hónalji dissectio helyett hét esetben sentinelbiopszia történt. Mindössze egy páciens nem reagált a szisztémás kezelésre, így azt fel kellett függeszteni. Két páciens pedig végül nem egyezett bele a szisztémás kezelésbe. Összegzés:A lokálisan előrehaladott rosszindulatú elváltozások neoadjuváns kezelése során a megfelelően válogatott esetekben érdemes a tumort megjelölni. Az igen szoros szakmai együttműködés eredményeként sokkal kedvezőbb feltételek alakulnak ki a sebészi beavatkozáshoz és ezáltal a páciens humánusabb kezeléséhez. Vena portae embolisatio a maradék májszövet hypertrophizálása céljából primer, illetve szekunder májtumoros betegeken, kiterjesztett májreszekciók előtt Portal vein embolization for the hyperthrophy of the future liver remnant in primary and secondary liver tumor patients before major liver resections Pajor P., Dudás I., Hahn O., Zsirka-Klein A., Kupcsulik P. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Bevezetés:A vena portae jobb ágrendszerének preoperatív embolisatiójára olyan esetekben van szükség, amikor a radikális Oldal 0/4