Két hét döntés egy életrôl

Átírás

1 szubjektív Két hét döntés egy életrôl A tartalomból A változások miatt mégsem életszerû azt feltételezni, hogy magyar hallgatók tömegesen olyan országokba mennek majd tanulni, ahol nem vagy csak jelképes összeget kell fizetni nyilatkozta az oktatásért felelô államtitkár, aki szerint minden fiatal maga döntheti el, hogy elfogadja az állam nagylelkû felajánlását és ingyen tanul, vagy inkább maga fizeti ki tanulmányainak több milliós költségét. A probléma nevezetesen, hogy átgondolt és egyenlô esélyû alternatíva közül választhatnak természetesen ilyen egyszerûen is megközelíthetô. Mindössze néhány tényt kell figyelmen kívül hagyni. Az elsô ilyen tény, hogy az ilyen szintû változtatások esetén korábban az érintettek legalább két év felkészülési idôt kaptak. Most két hetet. Az idei intézményekre, képzési területekre és szakokra lebontott keretszámokat ugyanis csak január 20-án hozták nyilvánosságra. A felsôoktatási felvételi tájékoztató kiegészítése pedig amely azokat az információkat tartalmazta, hogy melyik intézményben és melyik szakon mennyit kell majd fizetni a képzésért csak január 31-én vált ismertté. (S amely az eredetileg meghirdetett képzések egy részét már nem is tartalmazta, mert azokat az intézményeket a változások miatt törölni kényszerültek.) Kisebb mértékû korrekciók mind a finanszírozott keretszámokat, mind a költségtérítéseket illetôen a korábbi években is voltak, nagyjából két évre azonban lehetett elôre tervezni. Most nem. Ilyen drasztikus változtatásokra senki nem számíthatott: már csak azért sem, mert a kormányzati nyilatkozatok sem errôl szóltak. Nem véletlenül állapította meg Szabó Máté, az alapvetô jogok biztosa, hogy a kialakult helyzet miatt sérülnek a továbbtanulni szándékozók jogbiztonság követelményébôl fakadó jogai. És a helyzet nem ismeretérôl tanúskodik az is, ha a tárca vezetése azt feltételezi, hogy a diákok jelentôs része nem mérlegeli, hogy inkább külföldön tanul majd. Már idén is nem egy középiskola végzôs diákjai osztották szét egymás között a feladatot, hogy térképezzék fel a más országokban folytatható felsôfokú tanulmányok lehetôségeit, feltételeit. Ez sem miképpen nem arra utal, hogy az állam nagylelkû felajánlására várnának, amely felajánlás mellesleg az ô szüleik, hozzátartozóik adóbefizetéseibôl is származik. S azt is tudjuk, hogy a legtehetségesebbek fognak elmenni, s minél fiatalabb korban teszik ezt, annál kisebb az esélye annak, hogy tanulmányaik befejeztével hazatérnek. (Elegendô visszaemlékezni azokra az erôfeszítésekre, amelyeket a magyar kormányok tettek azért, hogy a határon túli magyar fiatalok az itteni tanulást követôen visszatérjenek szülôföldjükre.) Harmadsorban gond van a Diákhitel 2-vel és a röghöz kötéssel, azaz a tanulói szer zôdésekkel is. A Diákhitel 2-ben megjelenô állami támogatás idôzített bomba, s nagy kockázata van annak, hogy összeomlása magával ránthatja az egyébként jól mûködô eredeti diákhitelt is. Ésszerûbb megoldás lett volna az eredeti konstrukciót vinni tovább azzal az eltéréssel, hogy a törlesztést a végzetteket alkalmazók átvállalhatják (és költségként leírhatják) mindaddig, amíg foglalkoztatják ôket. Ez megoldást jelentett volna azok számára, akik fizetôs képzésben vesznek részt. Az állami ösztöndíjas hallgatók esetében pedig egyszerûbb lett volna kikötni azt, hogy aki külföldre megy dolgozni, annak tanulmányi költségei automatikusan diákhitellé alakulnak át. Könnyû belátni ugyanis, hogy aki a magasabb jövedelem reményében távozik, azonos törlesztési arány esetén is lényegesen hamarabb és könnyebben fizeti majd vissza adósságát. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene vonzó programokat kialakítani, amelyek a hazai munkavállalást támogatják, s ebben kulcsszerepet kellene vállalniuk a gazda sági szereplôknek. A mai európai felsôoktatás elsôdleges finanszírozási gondját ugyanis nem az okozza, hogy kevés benne a közpénz, hanem az, hogy minimális benne (a diákok személyes befizetésén, azaz a tandíjon kívül) a magánpénz. A magyar gazdaság képzett munkaerôt Mártonfi György: A szakmunkás-létszámtervezés nem mûködik legjobb magyar középiskola Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás 8 Indul a Promethean Akadémia 9 Révész Máriusz: Megérné divatba hozni a sakkot 10 A Losonci Kupáért sakkoztak a gyerekek 13 Az órarendszerû sakkoktatás elônyösebb 14 Mattot adunk a XXI. század kihívásainak! 15 Harmónia: Krízisben 16 A borzalmak útján Cormac McCarthyról 18 Maczkó Mária, a szolgálatos énekes 22 Eifert János fotómûvész sajátos képi világa 24 Pedagógusok a filmvásznon: Felsôbb osztályba léphet (1951) 26 Bálint Márta, a pódium fényes csillaga 27 Egészség: Ki a szabadba! 31 szeretne, de ennek megteremtésében tisztelet a kivételnek nem nagyon hajlandó érdemi szerepet vállalni. Az európai felsôoktatás Ázsiától és Amerikától való leszakadásának valódi oka ez. S a felsôoktatásra fordított költségvetési források megnyirbálása a problémát biztosan nem oldja meg, ellenben jó eséllyel elüldözik Magyarországról a tanulni vágyó, tehetséges fiatalokat. Ráadásul meglehetôsen inkorrekt és jogbiztonságot is sértô módon. A felvételi jelentkezések számának ismeretében eldönthetô lesz, melyik prognózis bizonyul életszerûbbnek. (Hogy mindezt a szociológia eszköztárával akár modellezni is lehetett volna, már fel sem vetjük. Mert fel sem merült. Pedig egy ilyen mérés biztosan nem került volna többe, mint egy esetlegesen rossz döntés.) ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5 7., Tel.: , fax: Felelôs kiadó: Ekler Gergely Alapító-fôszerkesztô: Pecsenye Éva Felelôs szerkesztô: Varga Gabriella, varga.gabriella@cki.hu Szerkesztôbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezôszerkesztô: Molnár Tamás Olvasószerkesztô: Nagy Márton A szerkesztôség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5 7., Tel.: , fax: Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/ , kovacs.balazs@ypsylonmedia.hu, Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelôs vezetô: Szathmáry Attila ISSN (nyomtatott) ISSN (on-line) február ú j k a t e d r a 1

2 interjú A szakmunkás-létszámtervezés nem mûködik Még sehol sem sikerült egy az egyben átvenni a német duális szakképzési rendszert, de annak egyes elemeit érdemes Magyarországon is bevezetni állítja Mártonfi György szakképzéskutató, aki szerint a szocializmusból itt maradt létszámtervezés mûködésképtelen, senki nem tudja ma megmondani, hogy hány kômûvesre lesz szükség öt év múlva. Az biztos, hogy erôsíteni kellene a szakiskolai kompetenciafejlesztést. Az oktatási rendszer és ezen belül a szakképzés átalakításának egyik legfôbb indoka az volt, hogy azok jelenleg nem felelnek meg a munkaerôpiac elvárásainak. Mennyiben alátámasztható ez az érv? Sehol a világon nem felel meg a képzési kibocsátás a munkaerô-piaci igényeknek. Ez nem is lehetséges. Ennek az elvi lehetetlenségét már a hetvenes években leírta a német Ulrich Beck és két munkatársa, Karl Martin Bolte és Michael Brater os tanulmányukban bebizonyították, hogy mivel a világ, a gazdaság, a munkamegosztás hihetetlen gyorsan változik, a foglalkoztatási és képesítési rendszerek viszont lassan ezek megfeleltetése egymásnak nem lehetséges. Egyre pontatlanabb válaszokat lehet adni az olyan kérdésekre, hogy milyen szakmákra és azon belül mennyi szakemberre van szüksége a gazdaságnak. Minden szereplônek kalkulálnia kell azzal, hogy még jó közelítéssel sem lehet olyan munkaerôt képezni, amelyik az iskola után biztosan gyorsan beilleszkedik azokra a pozíciókra, amelyek éppen üresek. Valahogy mégiscsak elôre kell látnia mind az államnak, mind a gazdaságnak, mind az egyénnek, amikor a képzési kínálatot, illetve a saját pályaválasztását megtervezi. Valamilyen fogódzó csak van. Másképp kell feltenni a kérdést. A gazdaság oldaláról azt kell valahogy meghatározni, hogy milyen munkaerôre van (lesz hamarosan) szükség, és ezt kell közvetíteni a képzés számára, az egyéneknek pedig azt kell mérlegelniük, hogy milyennek kell lenniük ahhoz, hogy értékesek legyenek a munkaerôpiacon. Ezekre a kérdésekre egészen más típusú válaszokat lehet adni, mint a szocializmusból megörökölt, bizonyítottan mûködésképtelen létszámtervezés, azaz hogy ilyen és ilyen szakmunkásból ennyire és ennyire van szükség. Tervezésre természetesen szükség van, de nem ilyen leegyszerûsített, hanem többdimenziós, több tényezôt figyelembe vevô módon. Az egyik ilyen tényezô a képzési szintek arányai nak megállapítása, azaz hogy mennyi nagyon képzetlenre, nem érettségizett szakképzetlenre, érettségizettre és diplomásra van szükség. A másik fontos szempont az, hogy megpróbáljuk megbecsülni az egyes ágazatok munkaerô-szükségletét. Ez persze szintén nagyon nehéz. Itt van például az építôipar. Még a válság elôtt az Oktatási Kerekasztal egyik ülésén a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke jelezte, hogy az uniós források érkezésével akár 300 ezer építôipari munkás is hiányozhat, olyan volumenû beruházások lesznek. A bejelentést az ülésen ugyan élénk derültség követte, de azért mindenki arra gondolt, hogy ha a szám erôs túlzás is, ha csak néhányszor tízezer fôrôl van szó, akkor is jelentôs lesz a hiány. Az elfogulatlannak tekinthetô GKI 2006-os munkaerô-keresleti elôrejelzése is 75 ezer fôs létszámnövekedést prognosztizált 2015-ig. Ma már 2012 van, szembesíthetjük ezeket az elôrejelzéseket a valósággal. Az építôipart hatodik éve csökkenô volumenû kibocsátás, alacsony megrendelésállomány, a cégek növekvô ütemû csôdje jellemzi, a munkaerô-kereslet alacsony, nô a feketefoglalkoztatás aránya, csökken az átlagos bérkínálat. Hangsúlyozom, a csökkenés e területen már 2006-ban megkezdôdött, a válság csak felgyorsította a folyamatot. Mellesleg az uniós források, amelyek a növekedési prognózisok alapjául szolgáltak, pontosan tervezhetôk voltak, és csak rajtunk múlt, hogy nem úgy érkeztek, ahogy terveztük. Mindennek ellenére egy használható prognózishoz érdemes ágazati szinten is megbecsülni az igényeket. A harmadik szint a tényleges foglalkozási csoportok szükséges méretének elôrejelzése (ez az, ami ma prioritást élvez, noha ez a legnehezebben leírható terület), és a negyedik szint a szükséges munkaerô-piaci kompetenciák feltérképezése, amikor megfogalmazzuk, hogy olyan munkaerôre lesz szükség, aki együttmûködô, aki tûri a monotóniát, aki kreatív, vagy aki önálló munkára képes stb. Nemrég jártam Belgiumban, ott láttam egy olyan állásközvetítô rendszer fejlesztését, amely a kompetenciák alapján kapcsolja össze a munkakeresôket és a munkát kínálókat. Ott nem lakatost keresnek, hanem egy olyan embert, aki tud lakatosmunkát végezni valamennyire, de talán ennél is fontosabb, hogy megfeleljen a munkaadó mindenféle elvárásainak. A munkáltató és a munkaadó egymásra találásában ez az aspektus egyre inkább erôsödik. Egy modern munkaerô-prognózisnak ezen a négy szinten képzési, ágazati, foglalkozási csoporti és a kompetenciák meghatározása szintjén kell irányt mutatnia. Azt is el lehet itt mondani, hogy mind a gazdaság, mind a munkáltató, mind a munkavállaló akkor jár jól, ha a képzés minôségi, ha egy speciális, csak egy bizonyos szakmára irányuló képzés helyett egy erôs általános alapozásra épül. Két dolog értékelôdött fel az utóbbi években a munkaerô-piaci beválásnál: a tanulási képesség (hogy hajlandó, képes és motivált legyek új dolgok elsajátítására, beépítésére) és a szociális, viselkedési képesség (az együttmûködés és a piacgazdaság viszonyainak elfogadása, az ahhoz való alkalmazkodás). E tekintetben épp ellentétes úton járunk, hiszen mi épp most csökkentettük le a szakképzésben a közismereti tárgyakat, valamint az általános képességek fejlesztéséhez szükséges idôt, és kizárólag a gyakorlati, szakmai képzést erôsítjük. Ha tömegesen bocsátanak ki az iskolák mondjuk csak az építôiparhoz értô, máshol nem használható, rosszul képezhetô, a munkaerôpiacon szükséges kompetenciákkal nem bíró munkaerôt, akkor ezzel a munkanélküliséget és a feketemunkát növeljük. Ezért valóban nagyon problémás, hogy leszállították az általános közismereti képzést a szakképzésben. Enélkül ugyanis nagyon gyorsan kikophatnak a fiatalok a munkaerôpiacról. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársai empirikus adatokkal bizonyították, hogy azok a szakmunkások, akiknek az általános képességei gyengék, akik a megfelelô kompetenciák közül csak kevéssel bírnak, hamar kihullanak a munka világából. Egyébként ezért van az is, hogy a nagyon rossz általános elhelyezkedési rátán belül is a fiatalok viszonylag jobban el tudnak helyezkedni szakmunkás munkakörben, mint az idôsebbek. És a fiatalok is hamar kikopnak. A gazdaságnak és az egyénnek is akkor tennénk jót, ha a szakképzésben nemcsak a szakmára képeznénk ki a fiatalokat, hanem erôsítenénk ezeket az alapkompetenciáikat. Hozzátenném, hogy az alapkompetenciákat már korábban, az általános iskolában kell kezdeni kialakítani és megerôsíteni. Az új rendelkezések a német duális szakképzési modellt próbálják átültetni a magyar viszonyokra. Ez Németországban bevált. Nálunk nem hozhat eredményt egy ilyen váltás? A duális modell tiszta formájában a német nyelvû országokban Németország, Ausztria, Svájc mûködik nagyon régóta. Hollandiá február ú j k a t e d r a

3 interjú ban és Dániában is hasonló rendszer van, de ezek az országok valamilyen okból elhatárolják magukat a németektôl, és azt mondják, náluk sajátos, ott kialakult rendszerrôl lehet beszélni. De a többi országban így Magyarországon is van olyan, hogy egyes szakmák elsajátítását a diákok az iskolában, tanmûhelyekben kezdik, s végül kint, vállalati körülmények között gyakorolják be. Több nemzetközi szinten is jegyzett szakember például Adler Tibor, aki Németországban vezetô pozícióban dolgozott a szakképzésben 2000 körül állítja viszont, hogy irreális elképzelés, hogy Magyarország tisztán át tudja venni a német modellt. Legutóbb Dirk Wölfer, a Német Magyar Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetôje szólalt meg ez ügyben, amikor a kormányprogramban és a Széll Kálmán Tervben is megjelenítették ezt a szándékot. Azóta némileg visszakozott is a kormány, a mostani kommunikáció szerint is a német modell a minta, de nem egy az egyben átveendô. Két dolog ugyanis nálunk biztosan hiányzik a duális modell bevezetéséhez. A német gazdaság képzésben is részt vevô szereplôi elhivatottabban tudják, hogy nekik munkaerôre lesz szükségük, hogy a minôségi szakmunkás-utánpótlást kineveljék. Németországban a diákok 60 százalékának az elsô munkahelye az lesz, amely cégnél a gyakorlati képzést kapja. A képzési helyek erôsen közvetítik a munkaerô-keresletet. Ha egy cégnek Mártonfi György 1981-ben került az akkor alapított Oktatáskutató Intézetbe, ahol A gazdaság és az oktatás kölcsönhatása címû, több évig tartó kutatási programban vett részt. Munkáinak nagy része azóta is e két alrendszer kapcsolatát, illetve a mindkettô részének tekinthetô szakképzést vizsgálja januárjában került korábbi kollégái hívására az Országos Közoktatási Intézetbe, azóta ennek, illetve utódintézményének kutatási központjában dolgozik. Az utóbbi évtizedben a szakképzéskutatáson belül is fôleg a szakiskola problémájával, a szakképzésnek a társadalmi integrációban játszott szerepével foglalkozott óta számos cikket publikált a Térségi Integrált Szakképzô Központokról. Több alkalommal értékelte a Leonardo programot. Tagja a Leonardo Tanácsadó Bizottságnak, a Nemzeti Pályaorien tációs Tanácsnak, a CEDEFOP számára készülô országtanulmányoknak állandó társszerzôje. több lakatosra van szüksége, akkor több képzési gyakorlóhelyet biztosít. Magyarországon alig 20 százalék ez az arány, tehát a diákok 80 százaléka nem ott helyezkedik el, ahol a gyakorlatot kapta. A másik nagy különbség, hogy Németországban a szociális partnerek mindenki által betartott egyezményeket kötnek sok mindenre, többek között a bértarifára. A munkaadók és a munkavállalók fontos kérdésekrôl éles tárgyalásokon egyeznek meg, amelyeket aztán betartanak. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol gyengék a szakszervezetek. Németországban rendkívül alacsony a fiatalkori munkanélküliség. Gyorsan be tudják illeszteni a végzetteket cégekhez. Mindenütt a világon ismerik a német rendszert, de valahogy sehol nem tudták átvenni. Nem lehet hirtelen adaptálni egy sok évtized alatt kialakult gyakorlatot. Ha nem is egy az egyben, de bizonyos elemeit át lehet azért sikerrel venni? Igen. Lehet dualizálni a képzést, hogy legyen egy munkamegosztás az iskola és a gazdaság szereplôi között. Ezzel közösen lennének felelôsek a fiatalok képzéséért. Nagyon jó, ha a diák a termelô vállalatoknál szerez tapasztalatokat, de nem lehet azt mondani kategorikusan, hogy az a rossz, ha az iskolában, és az a jó, ha a gazdaságban gyakorol. Fordítva sem igaz. Ha az iskola jól felszerelt, van egy elkötelezett szakoktató, aki ismeri a gazdaság igényeit, és felelôsen képez, akkor jobb ott gyakorlatoznia a diáknak, mint egy olyan mûhelyben, ahol leginkább a söpörj fel, fiam! hozzáállást tapasztalja meg a fiatal. De ezzel együtt jogos volt a kamarák azon igénye, hogy több gyakorlati idô kell a szakképzôkben, mert ez Magyarországon kevés volt. Az is jogos, hogy lehetôleg ki kell engedni a vállalatokhoz a diákokat, de persze, mint mondtam, nem automatikusan, nem sepregetni. Ha az állam felelôsséget érez a tizenéves állampolgárai fejlesztéséért, akkor azt is biztosítania kell, hogy legyen rálátása, ellenôrzési lehetôsége a képzésrôl. Ez egyelôre nem látszik. Az viszont igen, hogy miközben megnôtt a gyakorlati képzési idô, aggasztóan lecsökkent a nem gyakorlati idô. Magyarországon lényegesen kevesebb tanórán vesz részt egy gyerek az általános iskolában, kevesebb alapozó, közismereti képzést kap, mint Németországban. Miközben a magyar szakiskolai struktúrának régóta szüksége lett volna beavatkozásra, most, amikor ez a beavatkozás megtörtént, átestünk a ló túlsó oldalára. Az új rendszer azzal fenyeget, hogy tömegek kerülhetnek ki nagyon képzetlenül a rendszerbôl. A tankötelezettség leszállítása miatt a szakiskola sem fogja ott tartani azokat, akiket s errôl kutatás is van (TÁMOP XXI. századi közoktatás fejlesztés, koor dináció a szerk.) eddig a kényszer azért ott tartott, s akiknek egy része végzettséget is szerzett. Ez legfôképpen a romákat fogja érinteni, mert sok iskola részérôl egyértelmûen van egy ilyen irányú nyomás. Cserébe szûkítik a felsôoktatási létszámot, az érettségi felé vezetô utat, és központi intézkedésekkel próbálják a szakiskola felé terelni a gyerekeket. Így egy viszonylag képezhetô réteg kerül majd be a szakképzésbe. Igen ám, de mivel egy ilyen képzésnek alacsony a presztízse, ez a réteg nem fog ott maradni. A pályaelhagyási hajlam nagyon nagy azoknál, akik nem oda kerültek, ahová szerettek volna. Volt egy mérésem arról, hogy ezek a fiatalok utólag, vargabetûkkel nagy valószínûséggel arra a pályára jutnak el, amit eredetileg szerettek volna. Vagy a jobbak, akik nyelvet is beszélnek, el fognak menni külföldre. Nagyjából havi 10 ezer forintért ezt is mértem a nagy többség hajlandó elhagyni a szakmáját. A társadalmi státus nagyon fontos dolog, még viszonylag elfogadható bérekhez jutó pozíciókba sem mennek sokan, ha az társadalmilag nem elfogadható. Ez leegyszerûsítve azt jelenti, hogy az állam nem választhat pályát a fiatalok, a családok helyett? Már maga a pályaválasztás szó is elavult, ma pályaorientációról beszélünk, folyamatosan keresik az emberek a karrierutakat. Teljesen idôszerûtlen tévedés úgy képzelni, hogy a diák pályát választ, azt kitanulja és örök életére ott marad. Ez most sem így van. Épp a GVI, a kamara kutatóintézete mutatta ki nemrég, hogy még a hiányszakmákban kiképzett szakmunkásoknak is mindössze egyharmada dolgozik 8-9 hónappal végzés után a saját szakmájában. A többiek vagy más területen dolgoznak, vagy munkanélküliek, esetleg továbbtanulnak. Mellesleg Mérei Ferenc már 1940-ben megírta, hogy a személyiség fejlôdésének ebben a szakaszában, évesen nem vagyunk még érettek a pályaválasztásra, ezért ô azt javasolta, hogy a tanoncoknak a képzési idô feléig lehetôvé kellene tenni a váltást. Ma azt látjuk, hogy azt tartja a rendszer nagy veszteségnek, ha kiképez egy lakatost, és az nem megy el lakatosnak. A Kádár-korban neve is volt az ilyen pályaelhagyóknak: inkongruens foglalkoztatott, meg vándormadár. Pedig ma, aki megteheti és jónak látja, vált, aki nem, abból pedig nemigen lesz versenyképes munkaerô. Késôbbre kell tolni a döntést, ilyen korán sehol nem kényszerülnek a diákok erre. A duális rendszerben sem. Németországban egyébként 18 éves a tankötelezettség felsô korhatára, és átlagosan 17 éves korban kötnek tanulószerzôdést a fiatalok. Mindennapi tapasztalat, hogy ha kômûvest, vízvezeték-szerelôt vagy éppen ácsot, asztalost keresünk, nagyon nehezen február ú j k a t e d r a 3

4 tanulmány találunk. Rendre megjelennek listák is a hiány szakmákról. Ha ennyire látható, mire van szükség a piacon, miért nem avatkozott be eddig a képzés ennek enyhítésére? Már 2005 körül is sok munkaügyi nyilvántartást idéztünk az úgynevezett hiányszakmákról. Az a helyzet, hogy óriási tömegek vannak kiképezve e szakmákra is, zsebükben, fiókjukban ott a szakmunkás-bizonyítvány, mégis regisztrált munkanélküliek. Ha szakmunkást akarunk alkalmazni, valóban azt látjuk, hogy hiány van egy sor szakmában, de aki szakmunkásként akar elhelyezkedni, az olykor cáfolja a szakmunkáshiányt. Miért nem mennek el kômûvesnek, ácsnak stb. a kiképzett kômûvesek, ácsok? Azért, mert nem éri meg ezeken a területeken dolgozni. A kellemetlenségeket nem ellentételezi egy elfogadható jövedelem és állásbiztonság. Nem kifizetôdô sokszor rövid távon sem, de hosszabb perspektívában bizonyosan nem e szakmákban dolgozni. A hiányszakma versenyképességi hiányra utal, hiszen sok vállalkozó nem képes vonzó bért kínálni, vonzóvá tenni a foglalkoztatást, hiszen tönkremenne. Nem a multiknak van szükségük ezekre a szakmunkásokra, ôk megszerzik maguknak, hanem a hazai kisvállalkozóknak. Sokszor a kiképzett kômûvesek akkor sem mennek el dolgozni, ha a másik alternatíva a munkanélküliség. Ez esetben a segély mellett elvállalhat valami feketemunkát, és sokkal több szabadsága marad. Anyagilag is jobban jár valamivel, és több ideje marad a családra, barátokra. Az elôzô oktatáspolitika központosított, jó színvonalú intézmények, Térségi Integrált Szakképzô Központok (TISZK-ek) kialakításában látta a szakiskola megújításának lehetôségét. Beváltak ezek a TISZK-ek? Errôl még nem lehet mondani semmit, túl rövid volt ehhez az idô ben indult 16 TISZK próbaképpen, 2008 végén alakult ki az a rendszer, amely a középfokú szakképzés legalább 80 százalékát lefedi. Az már most látszik, hogy sok ellentmondás tört felszínre. A TISZK-ekkel tulajdonképpen négy alapvetô baj van, és ebbôl három az elnevezésben is benne van. Jó részük nem térségi (nem fed le adott térséget), nem integrált és nem szakképzési központ. A legnagyobb baj az, hogy nem igazán elfogadottak. A TISZK-vezetôk, iskolavezetôk is rendre kifejtik, hogy nem jól mûködik az a rendszer. A koncentrációs folyamat ugyanakkor nagyon jó, hogy elindult. Ezt a kormány tovább is akarja folytatni. A területi jelleg szerencsére erôsödni, az iskolák autonómiája pedig csökkenni fog. Az uniós szerzôdések miatt egyébként pár évig még nem is lehetne megszüntetni a TISZK-eket, hiszen akkor vissza kellene fizetni nagyon jelentôs pénzeket. FL 100 legjobb magyar középiskola Ez év januárjában jelent meg az újságárusoknál és az élelmiszerboltokban a száz legjobb magyar középiskola bemutatását ígérô 144 oldalas magazin. A széles körû terjesztés, az utcai plakátok, a kiadványt kísérô honlap ( azt sugallja, hogy nem egyszeri vállalkozásról van szó. Évente csaknem százezernyi tanuló jut el a középiskolai oktatás kapujába, és még ha sok család különbözô okok miatt nem is néz szembe vagy nem kell, hogy szembenézzen a középiskola-választás nehéz és felelôsségteljes problémájával, mégis tízezres nagyságrendû az a piac, amely potenciális befogadója lehet egy középiskolákat bemutató és rangsoroló kiadványnak. Ráadásul ez a piac évrôl évre megújul, új tanulók, szülôk jelennek meg, és mivel az iskolák eredményei is évrôl évre változhatnak, így indokolt lehet az a le nem írt kiadói ambíció, amely a 100 legjobb magyar középiskola magazint nyereséges, minden évben megjelenô és a közvélemény ítéletének formálásában megkerülhetetlen kiadványnak szánja. Ezért is indokolt, hogy megvizsgáljuk egy ilyen kiadvány hasznát, feltárjuk erényeit és hibáit, hiszen a magyar közoktatás érdeke, hogy a közvélemény számára meghatározó információkat szolgáltató, illetve jelentôs példányszáma miatt a közgondolkodást várhatóan befolyásolni képes magazin minél megbízhatóbb és színvonalasabb legyen. A címrôl Nehéz dolog címet adni. A 100 legjobb magyar középiskola nyilvánvalóan megtévesztô cím. Egyrészt mert a határainkon kívül is vannak nagyon jó színvonalú és híres magyar középiskolák, márpedig a rangsorban amúgy teljesen indokoltan csak magyarországi iskolákat találhatunk, másrészt pedig és erre a magazin több cikke és interjúja is utal a százas rangsor természetesen nem a legjobb, hanem pusztán a bizonyos szempontok alapján 2010-ben legeredményesebb középiskolákat foglalja magában. Ezek szerint a szempontok szerint például csak érettségit adó középiskolák, vagy is csak a gimnáziumok és szakközépiskolák kerülhettek a listára, hiszen az egyik szempont éppen az érettségi eredményessége volt, ami a szakiskolákat eleve kizárta. Az iskolai munka minôsége igen sokféle összetevôbôl áll, és ezeknek csak egy kisebb, bár kétségtelenül nagy jelentôségû komponensei azok, amelyek a rangsorolás szempontjait adták. Természetesen értjük, hogy egy piaci nyereségre törekvô kiadvány címét elsôsorban üzleti szempontok határozzák meg, és ebbôl a szempontból a cím valóban megfelelônek tûnik, ám célszerû lett volna valamilyen alcímben pontosítani, hogy a magazin valójában milyen rangsort is tartalmaz. A mérhetô és a mérhetetlen Amikor jónak ítélünk egy iskolát, igen sok szempontot veszünk figyelembe. Ezek között vannak mérhetô és nem mérhetô összetevôk. Például az országos vizsgák eredményei mérhetôek, az iskolai légkör vagy az iskolai nevelômunka eredményei azonban közvetlenül nem mérhetôek. Természetesen a nem mérhetô tényezôkkel kapcsolatban is elvileg gyûjthetünk egymással összehasonlítható és mérhetô adatokat (például iskolahasználói véleményeket), ám ilyen adatok országos mérésben nem állhattak a szerzôk rendelkezésére, illetve még ha állnának sem mindig adnának reális képet, így ezeket a tényezôket érthetôen figyelmen kívül kellett hagyni egy ilyen rangsor kialakításánál. Különösen fájó, hogy éppen az iskolai munka egy olyan fontos területének, mint a nevelésnek az eredményei egyáltalán nem tükrözôdhetnek egy ilyen rangsorban. De még a mérhetô adatok tekintetében sem feltétlenül a legjobb száz szerepel a rangsorban. Maga a kiadvány több kísérô írásában is hangsúlyozza, hogy a tanulói teljesítmények rangsorai önmagukban még nem tükrözik az iskolai oktatómunka minôségét. Igazán szép gesztus, hogy éppen az örök elsô Fazekas Gimnázium igazgatója, Hámori Veronika ismeri el: De ki mondja meg, hogy ki végez értékesebb munkát: az az iskola, amelyik a hátrányos helyzetû gyerekeket felhozza a nulláról egyre, vagy az, amelyik a nyolcas szinten álló gyerekeket eljuttatja tizenötre? Én ezt a két dolgot nem tudom összehasonlítani, nem gondolom, hogy az egyik jobb, mint a másik. Más a feladat. Ezek a rangsorok viszont ilyen differenciálásra nem adnak módot. Vagyis a zömmel hátránnyal induló vagy kevésbé tehetséges tanulókat képezô iskoláknak jóval kisebb az esélyük felkerülni egy ilyen listára, mint az eleve tehetséges vagy motiváltabb, jobb otthoni szociokulturális háttérrel rendelkezô tanulókat oktató-nevelô intézményeknek. Mindebbôl nyilvánvaló, hogy részben a nevelô-oktató munka nem mérhetô, illetve mérhetô, de nem mért területei, részben a nagyon különbözô tanulói összetétel és február ú j k a t e d r a

5 tanulmány az ebbôl következô fejlesztési lehetôségek miatt eleve lehetetlen olyan rangsort összeállítani, amelyrôl nyugodtan kimondható lenne: ez Magyarország száz legjobb középiskolája. Valószínûleg számos iskola maradt ki, amelyek munkája elismerésre méltó, ugyanakkor elméletileg bekerülhettek olyanok is a legjobb százba, amelyek például elhanyagolhatják az iskolai munka nem mérhetô komponenseit és ebben a tekintetben korántsem mondhatók jóknak. (Ezek a szempontok természetesen a rangsoron belül is érvényesek, az ottani helyezési számok tekintetében is igazak.) Mindez, mint láttuk, többnyire elkerülhetetlen egy ilyen lista összeállításánál; amit hiányolunk, hogy ezt a szerkesztôk nem hozták egyértelmûen az olvasók tudomására. A fôszerkesztô, Varga Dóra elôszavában fel is teszi a kérdést: Megfejtettük vajon a jó iskola titkát? Ezt a kérdést a szerzô jó ízléssel költôinek hagyja, nem válaszolja meg. Ám még korrektebb lenne, ha megválaszolná: korántsem, ez nem is lehet a kiadvány célja, mert a mai tudásunkkal és a rendelkezésre álló adatokkal lehetetlen vállalkozás lenne. Van-e értelme? Ezek után joggal tehetô fel a kérdés: ha lehetetlen megnevezni és rangsorolni a száz legjobb magyarországi középiskolát, akkor van-e értelme, van-e a közoktatás szempontjából haszna egy ilyen vállalkozásnak? Több évtizede megjelennek olyan listák, amelyek teljesítményük alapján rangsorolják a középiskolákat, és amióta megjelennek, azóta kérdôjelezôdik meg éppen a fent kifejtett szükségszerû hiányosságok miatt egy ilyen rangsor létjogosultsága. Az OKI, majd az OFI által a 2000-es években évenként kiadott A középiskolai munka néhány mutatója címû adattárak az évtized második felében éppen ezért már nem is tartalmaztak rangsorokat más kérdés, hogy egy kis munkával alkalmasak voltak rangsorok elôállítására. Ám az élet és az iskolahasználói igények felülírták ezt a szemérmességet, és a sajtóban mindig is megjelentek általában nagyon is egyoldalú, esetleg egy szempontú rangsorok, amelyek sokszor inkább félrevezették, semmint tájékoztatták a közvéleményt. Ráadásul az utóbbi évtizedben az országos kompetenciamérés bevezetésével és az érettségi vizsga objektívabbá tételével olyan mérési adatok állnak rendelkezésre, amelyek a korábbinál gazdagabb szempontrendszer figyelembevételét is lehetôvé teszik. Végül még egy érv: a verseny mindig ösztönöz a teljesítmény fokozására, új utak keresésére, a minôség javítására. Az iskolai belsô minôségbiztosító dokumentumok szép fejlôdésrôl adhatnak számot, de ha az iskola egyre lejjebb csúszik a különbözô rangsorokban, akkor mindez vajmi keveset ér. Így ennek és más rangsoroknak igenis van értelmük és hasznuk: egyfelôl jogos iskolahasználói igényeket elégítenek ki azzal, hogy segíthetik a közvélemény orientációját, másfelôl hozzájárulhatnak a minôség javulásához is. A rangsorról A magazin elején Dugasz János, a rangsor öszszeállítója foglalja össze azokat a tényezôket, amelyeket figyelembe vett. A meghatározó tényezôk országos mérési adatok, amelyeket részletesen, minden középiskolára kiterjedôen megismerhetünk egy másik, elsôsorban nem a nagyközönség számára készült adattárból (Dugasz János: Középiskolai rangsorok felvételizôknek. Fapadoskönyv.hu Valójában ez a kötet adja a 100 legjobb magyar középiskola háttéranyagát, bár sok kérdésre és kételyre ez sem ad választ). A jelen kiadvány a rangsor összeállításánál az országos kompetenciamérések, a négy kötelezô érettségivizsga-tárgy, valamint az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek eredményeit, illetve az egyes iskolák tanulmányi és kényelmi szolgáltatásait veszi figyelembe. Mindez lényegében indokolt választás, vagy is a szempontok alapvetôen alkalmasak egy értelmes rangsor összeállítására. Ugyanakkor a rangsorkészítés szempontjából számos tisztázatlan, megkérdôjelezhetô, sôt erôsen vitatható mozzanat is van, amelyek torzítják az eredményt vagy éppen elbizonytalaníthatják az eredmények értelmezését. Nehezen magyarázható és az eredményeket torzító egyszerûsítés, hogy az ötödik vizsgatárgyként jelen lévô természettudományos érettségi eredményeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem, illetve csak részben tünteti fel, hogy az egyes iskolák az egyes fazekas gimnázium, Budapest szempon tok szerint milyen eredményeket értek el, vagy is a kompetenciamérések helyezési számait, illetve a magyar és matematika érettségit megtudjuk, a történelem és az idegen nyelv érettségi eredményeit viszont nem, csakúgy, mint ahogyan titokban tartja az iskolai szolgáltatások kapcsán elért pontszámokat is. Ez utóbbi azért is hiba, mert az iskolai szolgáltatásokra vonatkozó adatok önbevalláson alapultak, és voltak olyan iskolák, amelyek errôl nem közöltek adatokat, így ebben a tekintetben utolsónak rangsoroltattak. Nem tudjuk meg, hogy melyek ezek az iskolák, mint ahogy azt sem, hogy valójában milyen mértékû az adathiány okozta torzító hatás. Egyszerû rangskálát alkalmaz, vagyis semmiféle információt nem kapunk az egyes iskolák közötti különbségekrôl. A szerzô arról ír, hogy a mérési eredményeket és a szolgáltatásokat arányban veszi számításba, arról viszont megint nem tudunk meg semmit, hogy a mérési eredményeken belül a kompetenciamérés, a tanulmányi versenyek és az érettségi eredményeit hogyan súlyozták. Félô, hogy a számításoknál a kompetenciamérések az indokolhatónál jóval nagyobb súlyt kaptak. Erre vall, hogy az egyes iskoláknál az átlagosan megjelenített hat-nyolc adatból négy-hat (tehát minden iskola esetében az adatok többsége) a kompetenciamérés eredményét tükrözi. A középiskolák esetében a kompetenciamérések eredményének a túlhangsúlyozása a rangsort torzító tévedés. A középiskolai oktatómunka eredményességét alapvetôen a kimeneti vizsga, az érettségi eredményei mutatják meg. Az érettségi sokkal többféle és komplexebb tudást kér számon (miközben magában foglalja a kompetenciamérések követelményét is), valamennyi tanuló szükségképpen részt vesz rajta, (csaknem) valamennyi tanuló komolyan veszi (miután tétje van), megfelelôen objektív. Ezzel szemben a kompetenciamérés csak az írásbeliségen alapuló nagyobb objektivitást tudja felmutatni, ám ez is megkérdôjelezôdik február ú j k a t e d r a 5

6 tanulmány annak a gyakorlatnak a tükrében, amely az iskolai eredmények javítása érdekében a gyengébb tanulóknak az otthonmaradást javasolja a kompetenciamérés idejére. Mindez amellett szólna, hogy a kompetenciamérés eredményeit az érettségi eredményeknél jóval kisebb mértékben vegye figyelembe a rangsor készítôje. Némiképp ezzel függ össze az egyes iskoláknál feltüntetett Fejlôdés 2008 óta megjelölésû mutató. Hogy nagyobb hangsúlyt kapjon, az iskolák vörös felfelé vagy fekete lefelé nyilat kapnak, aszerint, hogy a kompetenciamérésben 2008 és 2010 között az országos átlagnál jobban vagy kevésbé fejlesztették a tanulókat. Hogy pontosan mit is jelent ez (mit jelent ez matematikai-statisztikai értelemben), azt nem tudjuk meg, ugyanakkor elgondolkoztató, hogy az évtizedek óta mindenben elsô Fazekas Gimnázium fekete nyilat kap, vagyis állítólag az országos átlagnál gyengébben fejleszt. De ha a legjobb százat megnézzük (és mi összeszámoltuk), 46 vörös nyíllal szemben 44 fekete áll, vagyis a száz legjobb e szerint az adat szerint pontosan annyira fejleszt, mint a másik nyolcszáz átlaga vagyis teljesen átlagosan. Ha ez az adat valóban reprezentálná ezeknek az iskoláknak a fejlesztôképességét, akkor az egész kiadvány értelmét vesztené. Tartunk tôle, hogy nem reprezentálja; egyetlen megmért és valamiképpen értelmezett adat alapján kapnak az iskolák ilyen nyilakat, amelyek legalábbis félrevezetik a laikus közvéleményt, amelyik egy lefelé nyílból csak azt olvassa ki, hogy ezek szerint hanyatlik az iskola. (Nyilván jogos igény, hogy ki lehessen toldy ferenc gimnázium, Budapest fejezni valamiféle pedagógiai hozzáadott értéket is, ám tartunk tôle, hogy ennek nem ez a módja.) Mérési szempontból a legaggályosabb, hogy a rangsor csak egyetlen év, 2010 eredményeit veszi figyelembe. Talán emiatt kényszerül arra, hogy ne értékeket (pontszámokat vagy százalékos értékeket), hanem helyezési számokat hasonlítson össze. Ennek az eljárásnak több hátránya van. Egyrészt különbözô okok miatt egy-egy év eredménye lehet kiugróan jó és kiugróan gyenge is. Például az éves eredmények egy adott tantárgyból egy iskola esetében tükrözhetik egyetlen tanár teljesítményét, ami nyilvánvalóan nem azonosítható az iskola teljesítményével. Miután pedig a tanulók és az eredmények száma is kisebb, ezért a véletlen szerepe statisztikai értelemben is megnô, ami a rangsorkészítôt arra kényszeríti, hogy az egyes iskolák helyezési számait meglehetôsen nagy intervallummal rangsorolja. Így fordulhat elô, hogy például egy gimnázium magyar érettségi eredménye a hely közé kerül, aminek az információértéke már eléggé kicsi, vagy a rangsorolás alapját képezô, az összes középiskola adatait közlô kiadvány szerint egy fôvárosi gimnázium idegen nyelvi középszintû érettségijének eredménye a hely közé sorolja az iskolát, aminek az információértéke erôsen közelít a nullához. Az egyéves eredmények ráadásul inkább megtévesztik a közvéleményt, hiszen évrôl évre szükségszerûen hullámzást eredményeznek, egy-egy iskola helyet is süllyedhet vagy emelkedhet, amit a laikusok könnyen és lényegében tévesen minôségjavulásnak vagy -romlásnak értékelhetnek. Önmagában sokat javítana a rangsorok minôségén, az adatok használhatóságán, ha az eredményeket nem egyetlen év, hanem ahogy a mûfaj klasszikusa, Neuwirth Gábor is alkalmazta az utolsó öt év átlagában adná meg a kiadvány, így lényegesen objektívebb képet kaphatnánk egy iskola munkájáról, és elkerülhetné a helyezési intervallumok alkalmazásának laikusok által nehezen értelmezhetô és sokszor valóban információhiányos eljárását is. Segítene még a tájékozódásban, ha a jövô évi kiadvány az összesített rangsor mellett néhány részterületen is közölne rangsorokat (például érettségi tárgyanként), így akár ki is bôvülhetne a kiadványban szereplô iskolák száma. árpád gimnázium, Budapest A szöveges részekrôl Az iskolai rangsor egy-egy oldalnyi leírást tartalmaz az adott iskoláról, amelyben rövid iskolatörténet, a képzés fô hangsúlyai, az iskola jellemzôi, felszereltsége, legfontosabb szolgáltatásai kapnak helyet. Olykor a szöveges részek kissé egyenetlen színvonalúak, néhány esetben nem elég informatívak, aminek oka lehet, hogy a bevezetô szerint több iskola nem szolgáltatott adatot. Reméljük, hogy a jövô évben minden iskola komolyabban veszi majd az adatszolgáltatást. Jó ötlet, hogy feltüntetnek néhány egykori híres diákot is, bár ezek a felsorolások korántsem hibátlanok (például Antall József nevének hibás helyesírása, valamint az a tény, hogy a volt miniszterelnök sosem volt az Eötvös József Gimnázium diákja ahol a kiadvány feltünteti, mivel a Piarista Gimnáziumba járt ahol viszont nincs megemlítve; de az sem biztos, hogy a toldysták örülnek, ha itt egy vitatott celeb van megnevezve, jóllehet olyan kiválóságok jártak oda, mint Hauszmann, Aba-Novák vagy éppen Petri György költô). A rangsorok elôtt és után interjúk, tájékoztató cikkek orientálják az iskolát keresô olvasót, ami hasznos és színvonalas kiegészítése a magazinnak. Talán csak a Vigyázz, kész, felvételi címû írással kapcsolatban van némi hiányérzetünk, a felvételi rendszer történeti áttekintésénél ami a cikk terjedelmének jó háromnegyed része fontosabbnak tartanánk a jelenlegi felvételi rendszer részletes és közérthetô ismertetését. * Összességében a magazin hasznos és színvonalas kezdeményezés, bár a jövôre nézve elkerülhetetlennek tartunk sok olyan változtatást, amely reálisabbá, a közvélemény, az iskolahasználók, de maguk az iskolák számára is használhatóbbá tehetik a kiadványt (Quattrocento Kiadó, Fôszerkesztô Varga Dóra). NIKLAI VERA február ú j k a t e d r a

7 szakképzés Globális kihívások, lokális válaszok Sikeres a Balaton-felvidék Somló Szakképzés-szervezési Társulás projektje A Balaton-felvidék Somló Szakképzés-szervezési Társulás nevében 2009-ben a Veszprém Megyei Önkormányzat pályázatot nyújtott be a TÁMOP / azonosító szám alatt A szak- és felnôttképzés struktúrájának átalakítása keretében A TISZK-rendszer továbbfejlesztése címû pályázati kiíráshoz. A közremûködô szerv, az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft december 17-én kötötte meg a támogatási szerzôdést a Globális kihívások, lokális válaszok címû projektre, amelynek megvalósítási idôszaka január 4-tôl december 31-ig tartott. Balaton-felvidék Somló Szakképzés-szervezési Társulás névvel július 1-jén a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyûlése, Tapolca Város Önkormányzat képviselô-testülete, Balatonfüred Város Önkormányzata, valamint Ajka Város Önkormányzata összefogásával egy Társulási Tanács jött létre, amelynek elnöke Stolár Mihály lett. A szakképzési társulás benyújtotta és megnyerte az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatási rendszerében a már említett projektet, amely az Európai Unió és a magyar állam társfinanszírozásával, az Európai Szociális Alap támogatásával valósult meg. A pályázat lebonyolításához kapcsolódó koordinációs feladatokat (adminisztráció, pénzügyi elszámolás, rendezvényszervezés, partnerek közötti egyeztetés) a projektmenedzsment végezte, együttmûködve a közremûködô szervekkel és a szakképzô intézményekkel. Utóbbiak a következôk: Bánki Donát Szakképzô Iskola és Kollégium, Ajka; Bercsényi Miklós Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, Ajka; Széchenyi István Szakképzô Iskola, Tapolca; Széchenyi Ferenc Kertészeti Szakképzô Iskola és Kollégium, Balatonfüred; továbbá Szász Márton Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és EGYMI, Tapolca. A projekt megvalósítását végzô projektmenedzsment hat fôbôl állt, tagjai: Szigeti Károly projektmenedzser, Borbély Hajnalka szakmai vezetô, Marton József szakmai asszisztens, Laiszky Eszter pénzügyi vezetô, Varga Adrienn pénzügyi asszisztens, valamint Farnadi Annamária projektkoordinátor. A pályázat Veszprém megye megha tá ro zó szakképzési intézményeinek együtt mû kö désére, Veszprém megye közoktatás-fejlesztési koncepciójára, a Közép-dunántúli Régió szakképzés-fejlesztési stratégiája célkitûzéseire épült. A szükségletfelmérés megállapította, hogy napjainkra a régióban is megjelent a szakképzett munkaerô hiánya, elindult a multinacionális vállalkozások elvándorlása, így a vállalkozásfejlesztést megalapozó szakképzés elôtt is új lehetôségek állnak. A projekt tervezése során a következô fô szempontokat tûzte ki célul a vezetés: milyen lesz a projekt hatása a szakképzés, illetve a térség munkaerô-piaci helyzetére. A szakképzésre gyakorolt hatásról megállapították, hogy a projekt megvalósításával a létrehozott szakképzô központ érzékenyen reagál a regionális, térségi és helyi munkaerô-piaci igényekre. A korszerû, sokoldalú ismereteket nyújtó intézmények képesek lesznek a növekvô szakképzettséget igénylô új munkahelyekre megfelelôen képzett humán erôforrást biztosítani. A magasan képzett munkaerô jelentôsen növeli a régió tôkevonzó képességét, valamint lakosságmegtartó erejét. A fejlesztés révén a tanulók jobb eséllyel indulhatnak az európai tudásversenyben, amely hozzájárul a tehetségek kibontakoztatásához és a felzárkóztatáshoz. A projekt megvalósulásával a régió szakképzése a térség gazdaságához alkalmazkodó, annak elvárásait szem elôtt tartó hatékony rendszerré válik, amely szerepet játszik a hazai szakképzés modernizációjában. A térség munkaerô-piaci helyzetére gyakorolt hatást így foglalták össze: a régió iparában meghatározó a multinacionális cégek jelenléte. Kedvezô tendencia, hogy a húzóágazatokban megindultak a klaszterizációs folyamatok (az ajkai intézmények már tagjai), melyek jelentôs elemét képezik az ipari versenyképesség fenntartásának. A régió ipara a mennyiségirôl a minôségi szemléletre tér át, biztosítva a fejlôdést, a magasabb hozzáadott értékû beruházásokat, mely a magasabb szakképzettséget igénylô munkahelyek számának növekedését eredményezi. A térségben a mezôgazdaságnak is évszázados hagyományai vannak, ezen a területen belül is kiemelkedô a szôlôtermesztés. Tapolcán és környékén pedig további jelentôs fejlesztések várhatóak az idegenforgalom és turizmus területén. A fejlesztés hatására a régió hosszú távú versenyképessége erôsödik, ami alapot teremt az emberek számára érzékelhetô életminôség javulásának. A társulást alkotó szakképzési intézményekben jelentôs szakmacsoportokat kínálnak, mint gépészet, elekrotechnika-elektronika, informatika, közgazdaság, közlekedés, kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, vendéglátás-idegenforgalom, környezetvédelem, vízgazdálkodás, építészet, faipar, könnyûipar, mezôgazdaság, élelmiszeripar. A program fô célja volt a térségben lévô szak- és felnôttképzés racionalizálása, a gyakorlati képzés elôtérbe helyezése, a modulrendszerû szakképzés megalapozása és eredményeinek fenntartása, az oktatók továbbképzése, valamint a tanulók kulcskompetenciáinak fejlesztése az élethosszig tartó tanulás tükrében, a képzés minôségének Tanulmányúton Németországban és tartalmának javítása érdekében. Kiemelkedô helyet kapott a felzárkóztató oktatás fejlesztése, illetve az elôkészítô évfolyam elindítása, amelynek során megvalósul a hátrányos helyzetû tanulók bevonása és megtartása a szakképzésben, a jelenleg kevésbé népszerû szakmacsoportok elôtérbe helyezése. A program keretén belül megvalósult tevékenységek között szerepel a szervezetfejlesztés, a közös tudás- és humánerôforrásmenedzsment, valamint irányítási rendszer kialakítása; a moduláris képzésre való felkészítés; a közösségi funkciók ellátása (pályaválasztási és pályaorientációs feladatok ellátása, karriertanácsadás, informatikai készségfejlesztés, családpolitikai szolgáltatás); fejlesztési tevékenységek (tananyagok és pedagógus-továbbképzési anyagok kidolgozása); tanácsadói tevékenység (a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzést folytatók számára); kimeneti kompetenciamérés kidolgozása (kérdôívek stb.); mérés-értékeléssel foglalkozó szakmai munkaközösség létrehozása; szakképzési terv kidolgozása; kiadói igények felmérése; eredmények széles körû terjesztése (konferencia, tanulmányút, kiadványok, tanulmányok, reklámanyag, marketingtevékenység). A projektben részt vevô szakemberek rendszeresen tartottak munkaértekezleteket, konzultációs napokat, konferenciákat; ezeken a szakmai tanácskozásokon készítették el többek között a Projekt Elôrehaladási Jelentést (PEJ ) is szeptember között egy németországi, szászországi (Drezda, Bautzen) tanulmányúton vettek részt, azzal a céllal, hogy a magyar szakképzés változás alatt álló irányát összehasonlítsák a már régóta bizonyított németországi változattal. Hasonló látogatásra Veszprém megyébe várnak egy drezdai delegációt. KLOTZ MÁRIA február ú j k a t e d r a 7

8 beszámoló 12. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás: Gondolkodtam, tehát OTT voltam! Az idei évben immár 12. alkalommal rendezték meg január 20-án és 21-én a Papp László Budapest Sportarénában az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítást. Az oktatási ágazat legnagyobb hazai seregszemléjén a hazai felsôoktatási intézmények mellett jelen volt számtalan külföldi egyetem, nyelviskola, valamint bemutatták a legújabb oktatási fejlesztéseket, eredményeket és módszereket is. A kiállítással párhuzamosan az Educatio Nonprofit Kft. kurrens szakpolitikai témák mentén szakmai fórumot is szervezett I. Nemzeti Köznevelési Konferencia címmel. Mindent a továbbtanulásról egy helyen Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által rendezett, ingyenesen látogatható kétnapos kiállítás során látogató közel 140 standon ismerkedhetett a felsôoktatás képzési kínálatával, valamint az oktatás különbözô területein tevékenykedô cégek szolgáltatásaival. A rendezvényen jelen lévô 46 felsôoktatási intézmény karainak képviselôi és jelenlegi hallgatói személyesen tájékoztatták az érdeklôdô fiatalokat a legfrissebb jelentkezési tudnivalókról, a szakokról, a felvételi esélyekrôl, a tanulmányi és szociális juttatásokról, a kollégiumi lehetôségekrôl, illetve az intézmények nyújtotta szabadidôs tevékenységekrôl. Ahogy Kerékgyártó Sándor, az Educatio Kft. ügyvezetôje fogalmazott: A pályaválasztás elôtt álló diákok azért látogatják szívesen rendezvényünket, mert itt a legtöbb kérdésükre személyre szabott választ kapnak, elsô kézbôl szerezhetik be a szükséges információkat egy nagyon fontos, sokszor életre szóló döntéshez. Beszélgethetnek az intézmények oktatóival és hallgatóival, ami nagyon hasznos tapasztalat a pályaválasztás vonatkozásában. Fókuszban az oktatás A 2646 m 2 -en felállított kiállítói pavilonok azonban nemcsak a továbbtanulás iránt érdeklôdô tanulók és azok szülei számára szolgáltak érdekes információkkal. A pedagógusok, intézményvezetôk, az oktatási szakemberek megismerhették a legújabb taneszközöket, módszereket. Informálódhattak az Oktatási Hivatal feladatairól és szolgáltatásairól, az IKT-módszerek helyérôl az oktatásban, továbbá olyan európai uniós projektekrôl, mint az etwinning vagy az itec. Ezenkívül még nyílt forráskódú szoftverek oktatási célú felhasználásába is bepillantást nyerhettek. A két napon, három helyszínen, két szekcióteremben és a nagyszínpadon megtartott 19 elôadás során az érdekes fizikai kísérlettôl kezdve a külföldi ösztöndíjprogramokon át a zenés sportbemutatókig számtalan érdekes program várta a látogatókat. Felvételi-tájékoztatás és mobiltanterem az Educatio standján Az Educatio Nonprofit Kft. Felvi standjánál a felvételi eljárással kapcsolatos kérdéseikre kaphattak választ az érdeklôdôk. A kihelyezett számítógépeken bárki böngészhette a felvi.hu honlapot, emellett pedig pályaorientációs szakember is rendelkezésére állt mindazoknak, akik még nem döntöttek arról, milyen területen folytassák tovább felsôfokú tanulmányaikat. Az Educatio standon az érdeklôdôk kipróbálhatták azt a korszerû tantermet, amelyben modern informatikai eszközök voltak láthatóak. Ilyen eszköz volt például a tanulói válaszadó rendszer, amelynek köszönhetôen éveken keresztül nyomon követhetô egy tanuló fejlôdése, vagy az a dokumentumkamera, amellyel egyszerûen és gyorsan kivetíthetô bármilyen segédanyag. A digitális esélyegyenlôség sarokban bárki kipróbálhatta a fogyatékkal élô gyermekek tanulását segítô eszközöket: a mozgáskorlátozottak számára kifejlesztett fejegeret, valamint a vakok és gyengénlátók által használható Braille-kijelzôt. A magyar közoktatás fejlesztésének néhány új elemét is bemutatták a Fogadóórák keretében: komoly tapasztalattal rendelkezô intézmények ismertették programjaikat és jó gyakorlataikat. A résztvevôknek lehetôségük volt megismerni, adaptálni és kipróbálni a nemrégiben elfogadott köznevelési törvény által preferált módszereket is. I. Nemzeti Köznevelési Konferencia A kiállítással egy idôben zajlott az I. Nemzeti Köznevelési Konferencia, amelynek keretében oktatáspolitikai szakemberek mutatták be az új köznevelési törvény céljait, az intézményrendszer átalakítását, az új Nemzeti Alaptantervet, valamint a közoktatásban alkalmazott informatikai és technikai újításokat és fejlesztéseket. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erôforrás Minisztérium oktatásért felelôs államtitkára a konferencián hangsúlyozta, hogy a köznevelési törvény kiemelt feladata a kisgyermekkori fejlesztés megvalósítása, valamint a társadalmi beilleszkedés lehetôségének megteremtése. Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnöke mindezekhez hozzátette, hogy olyan intézményi irányítási és szervezeti rendszert kívánnak kialakítani, amely biztosíthatja a köznevelési feladatok jelenleginél eredményesebb, méltányosabb és hatékonyabb ellátását. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztô Intézet fôigazgatója elôadásában hangsúlyozta, hogy az utolsó korrekciós munkálatokat végzik az új Nemzeti Alaptanterv tervezetén, ami hamarosan megjelenik az OFI honlapján is, szakmai és társadalmi vitára bocsátva azt. Elmondta, hogy a kulcskompetenciák változatlanok maradnak, valamint hogy a mûveltségterületek február ú j k a t e d r a

9 beszámoló számában és elnevezésében sem lesz változás. A mûveltségterületek kiemelt céljai között szerepel a tevékenykedtetés, és többek között az informatika alkalmazása, a szociális kompetencia sokirányú fejlesztése, az egészséges életmódra nevelés, a média alkotó használata. A konferenciát Kerékgyártó Sándor, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetôje és egyben a rendezvény szervezôje zárta. Elôadása során beszámolt az oktatásban használható új informatikai fejlesztésekrôl, így többek között a megújuló Sulinet portálról, valamint a mobiltelefonról is elérhetô szolgáltatásokról. SIMON DÓRA Indul a Promethean Akadémia A 12. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás látogatói számos újdonsággal ismerkedhettek meg a Modern Oktatási Eszközök Kft. standjánál. A Promethean iskolai mérés-értékelést támogató alkalmazásai és az induló Promethean Akadémia egyaránt tetszést aratott. Nagy érdeklôdés övezte a Modern Oktatási Eszközök Kft. kiállítását a rendezvényen. A bemutatott pedagógiai-módszertani újdonságaival a kiállító ugyan a pedagógusokat célozta meg, a standnál azonban a felsôoktatási felvételi elôtt álló diákok is szívesen töltötték az idôt olyan tevékenységekkel, amelyeket az iskolában rendszerint igyekeznek elkerülni: feleléssel, illetve a tudásról való számadás más formáival. A Modern Oktatási Eszközök standján a Promethean hazai közönség számára új mérésértékelési eszközeit mutatták be. A Promethean a világ egyik legnagyobb IKT-alapú oktatástechnológiai fejlesztô cége, amelyet itthon interaktív tábláiról és szavazórendszereirôl ismerhetnek a pedagógusok és a diákok. A bemutatott megoldások alapvetôen változtatják meg a tudás és a képességek felmérését. A feleltetés és a dolgozatírás rémét, amit régebben mindenki szeretett volna elkerülni, felváltja egy új élmény: a Promethean által kidolgozott és a világ fejlett oktatási rendszereiben széles körben alkalmazott szavazórendszer, amelynek használatával a diákok számára a számonkérés is izgalmassá válik. Azt tudjuk, hogy az oktatási rendszer egészében részt vevô vagy egy iskolai közösség teljesítményének növeléséhez minden diák sikere szükséges. Arról, hogy mi történik a diákokkal az órán, akkor tájékozódhat a pedagógus, ha van lehetôsége ôket kérdezni minél többször, minél több tanulót. Ez azonban a hagyományos keretek között a legjobb szándékkal is csak részlegesen teljesül, hiszen az iskolai gyakorlatban a tanár fölteszi a kérdést, a tanulók egy része jelentkezik, és egy kiválasztott megmondhatja a helyes vagy helytelen választ. Egy interaktív tanulási környezetben a kérdezés-válaszadás megvalósulhat úgy, hogy minden diák egyszerre felel, és azonnal visszajelzést kap válasza helyességérôl. Ennek a tanulási környezetnek a kialakításában a Promethean élen jár. Annak ellenére, hogy a Promethean-ter mékek nem ismeretlenek a hazai közoktatásban az interaktív táblák körülbelül egyharmada ilyen eszköz, az Educatio kiállításon a pedagógusok és a diákok is több újdonsággal találkozhattak. Részben azért, mert a már az intézményekben fellelhetô eszközöket a pedagógusok megfelelô képzés hiányában csak korlátozottan használják, másrészt mert idén januárban a Promethean is mutatott be újdonságokat Londonban, a világ vezetô oktatásmódszertani kiállításán, a BETT-en. Expression A Promethean a korábbi megoldásokat, amelyek egyszerû feleletválasztást tettek lehetôvé, leváltotta egy olyan komplex megoldással, amely minden oktatási környezetben a lehetô legszélesebb körû mérés-értékelési feladatokat képes ellátni. Míg a korábbi eszköz egyszeri válaszadásra volt alkalmas, az Expression mobiltelefonokra emlékeztetô digitális kijelzôjén képes a tanár által feltett kérdések megjelenítésére, így a segítségével egész feladatsorok végezhetôk el. A szoftveres környezete pedig alkalmassá teszi arra, hogy a tanár azonnali információt kapjon az egyes tanulók haladásáról, arról, hogy ki hol akadt el, hol szorul segítségre. A tanulók szavazóeszközük kijelzôjére kapnak visszajelzést egy-egy helytelen megoldásról, minekután korrigálhatják válaszaikat. PrometheanPlanet A pedagógusok munkájának támogatásában a Promethean az interaktív eszközök mellett más területeken is élen jár. A most már egymillió regisztrált felhasználóval mûködô PrometheanPlanet on-line pedagógus közösségi fórum ismert fogalom a magyar pedagógusok között is. Újdonság volt azonban a kiállítók azon bejelentése, hogy készül a Planethez hasonló magyar nyelvû, elsôsorban a hazai pedagógusokat célzó közösségi fórum, a nemzetközi nagytestvére összes elônyével: fórum, blog, kipróbált feladatok tára és vásártér egyaránt elérhetô lesz rajta. A már meglévô pedagógus-továbbkép zé sekrôl a partnerintézmények közül az OKKER Oktatási, Kiadói és Kereskedelmi Zrt., valamint a Közép-dunántúli Regionális Pedagógiai Intézet képviselôi tájékoztatták az érdeklôdôket. A PrometheanPlanethez való teljes hozzáférést és a Promethean technológiára épülô mérés-értékelési módszereket pedig új típusú pedagógus-továbbképzéseken sajátíthatják majd el a hazai pedagógusok. Ezeket a Promethean Akadémia rendszerén és partnerein keresztül érhetik el hamarosan. TISZA GÉZA február ú j k a t e d r a 9

10 aktuális Megérné divatba hozni a sakkot Révész Máriuszt a sakkélet fellendítéséért Kôbányán kifejtett tevékenysége alapján a Budapesti Sakkszövetség elnökévé választották A Budapesti Sakkszövetség a január 24-én megtartott rendkívüli közgyûlésén igen nagy szavazataránnyal 30 egyesület 28 voksával Révész Máriusz országgyûlési képviselôt választotta elnökéül. A jelölése alapjául szolgáló okokat, elért eredményeit felsorolni is nehéz: meghatározó a szerepe abban, hogy Kôbánya 18 óvodájából 17-ben tavaly óta sakkot oktatnak és hogy idén már a kôbányai iskolák döntô többségében is mûködik sakkoktatás. A kerületi pedagógiai kabinettel, Krizsány László nemzetközi mesterrel és Tóth András mesterjelölttel sakktovábbképzést szervezett pedagógusoknak. Az önkormányzat által támogatott Sakksuli Kupát az ô biztatására ebben a tanévben már 10 fordulóval rendezik meg, de Kôbánya adott otthont tavaly az országos óvodás és az U8-as bajnokságnak is. Közbenjárására a Kôbánya SC átvette és továbbmûködteti az MTK sakkszakosztályát, amit utóbbi, nehéz anyagi helyzete miatt, nem tudott tovább finanszírozni. Kôbányán ingyenesen biztosítottak helyet a budapesti ifjúsági csapatbajnokságnak és a regionális sakkiskolának is. A Budapesti Sakkszövetség újonnan megválasztott elnökeként a sakkélet fellendítésében kifejtett tevékenységét Révész Máriusz immár az egész fôvárosra kiterjeszti. Mikor tanult meg sakkozni és hogyan került ennyire közel a sakk világához? Mi volt az, ami ebben a játékban ennyire megfogta? Édesapám és nagyapám tanított meg sakkozni gyermekkoromban. A logikai játékok mindig is közel álltak hozzám annak idején az iskolában amôbában nem sokan vertek meg, és a családban is szerettünk ilyen játékokat játszani. Aztán a sakkban nagy szünet következett, matematikatanárként táborokban játszottam nagyritkán. Jó két évvel ezelôtt nagycsaládos ismerôseink átjöttek hozzánk a gyerekekkel, és somolyogva kérdezték, hogy a nagycsoportos Gellért fiúkkal nem akarok-e sakkozni. Egy idô után láttam, hogy vesztésre állok, nagy nehezen sikerült megfordítanom a meccset, ettôl nagy kô esett le a szívemrôl, mire a kisfiú közölte, hogy óra nélkül soha többet nem játszik velem. A viszontlátogatáson le is pakolt egy sakkórát, és tíz-tíz perces gondolkodási idôvel kétszer egymás után nagyon csúnyán megvert Ekkor kezdtem el én is a legnagyobb fiamat sakkozni tanítani; azóta rendszeresen járunk sakkedzésre és nagyon sok sakkversenyen veszünk részt. Miért jó a sakkot minél korábban elkezdeni? Mert rendkívüli lehetôséget biztosít a gyerekek képességfejlesztésére: egyszerre fejleszti a logikai gondolkodást, a memóriát, a kreativitást, az elemzôkészséget, összpontosítást, idôérzéket. Ahogyan a rendszeres sport erôsíti az izomzatot és a fizikai terhelhetôséget, ugyanúgy növeli az észbeli igénybevétel is a szellemi teljesítményt és késlelteti az elfáradást. Sakkversenyen 5-5, 10-10, perces, másfél-másfél órás vagy másfél óra plusz lépésenként harminc másodperces gondolkodási idôvel játsszák a partikat. Ez igen intenzív megterhelést jelent a gyerekeknek, akik a harmincadik, negyvenedik percre általában már teljesen elfáradnak. A rendszeresen sakkozó gyerekek perc intenzív odafigyelést is könnyedén kibírnak, túl azon, hogy már a kis elsôsök és másodikosok is pontosan tudják, hogy mennyivel kell másképp játszaniuk egy másfél órás, mint egy tízperces gondolkodási idôvel zajló partiban. A játék másik elônye, hogy rávezeti a gyerekeket a felelôsségtudatra. Teljesen önállóan játsszák ugyanis a partit, olyannyira, hogy a bírónak még akkor sincs beleszólása, ha szabálytalant lépnek. Ha ugyanis ôk egymás között bármiben megállapodnak például abban, hogy matt van, miközben nincs matt a táblán, a bíró csak akkor szólhat bele, ha odahívják és megkérdezik. Egészen kisgyerekek ekkora felelôsséggel viszik végig ezeket a partikat. Ugyancsak fontos, hogy a sikerfeldolgozást és a kudarctûrést is meg kell tanulniuk. A versenyeken, különösen a kezdôknél, gyakori a zokogás egy vesztes parti után, de nincs sok idô keseregni, hiszen nemsokára újra oda kell ülni a következô partihoz. S ami még nagyon fontos: hogy nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Egy intenzíven sakkozó gyerek nyolc-ki- Dúró Zsuzsa: A sakkoktatás pedagógiai-pszichológiai hatásai (részlet) Napjainkban a sakkozást legtöbben úgy tekintik, mint a szabadidô eltöltésének egyik meglehetôsen elterjedt, játék- és sportjellegû, de ugyanakkor kulturált formáját. Sokan egyenesen a sakk négy fô funkcióját említik, miszerint sport, játék, tudomány és mûvészet egyszerre. Általában arról is szinte mindenki meg van gyôzôdve, hogy a sakkozás, alapvetô kognitív lelki folyamatokat és funkciókat mûködtetve, jótékonyan hat az értelmi képességek, mindenekelôtt a megértést és a problémamegoldást biztosító gondolkodás fejlôdésére. Sajnos az iskola ez ideig nemigen látott át a sakk játékjellegén, nem vette kellôképpen figyelembe jelentôs nevelô-fejlesztô erejét, személyiségformáló hatását, habár azt már régóta felismerték. Ismereteink szerint a sakk iskolai oktatásának három lehetséges változatát lehet megkülönböztetni. A legtöbb országban, beleértve hazánkat is, az iskolai sakkoktatás szakköri tevékenység formájában jelentkezik, amikor is a hangsúly nem annyira a célirányos és rendszeres tanításra, mint inkább a sakkjáték többnyire egyszerû gyakorlására tevôdik. Ritkábban az iskolai sakkoktatás fakultatív jelleget ölt, s ebben az esetben a tanítás-tanulás ténye hangsúlyozottabban nyilvánul meg. Végül egyes országokban a sakk kötelezô iskolai tantárgyként szerepel, s ily módon mindenekelôtt szervezett és rendszeres oktatása kerül elôtérbe. Hollandia volt talán az elsô olyan ország, amely felismerte a sakkjáték tanulásának-gyakorlásának kedvezô hatását a gyermekek egész intellektuális fejlôdésére, tantervbe vett, kötelezô iskolai tantárgyként (tevékenységként) vezette be. Izland, Svédország, Fülöp-szigetek stb. követték Hollandia példáját. Az iskolai sajátos tantárgykénti sakkoktatás igénye az a gondolat, hogy a sakkoktatást az iskolában is meg kellene honosítani. Azonban ritka kivételekkel a helyzet nem változott, azaz a sakkjáték nem lépte túl a szakköri, esetleg a fakultatív jelleget. Egyelôre nálunk is úgy tûnik, hogy a jelenlegi tantárgyi túlzsúfoltság és az információcentrikusság szemléletmódjának keretei között, a lemerevedett, hagyományos tantárgyközpontúság feltételei mellett a sakk kötelezô tárgyként való tanításának-tanulásának bevezetése nehezen elképzelhetô. Nyilván a megfelelô tárgyi-anya február ú j k a t e d r a

11 aktuális lenc éves korában már felnôttekkel játszik, és teljesen egyenrangú ellenfélként küzdenek. Ennek köszönhetôen a gyerekek felnôttekkel való kapcsolatát is jótékonyan formálja át a sakk. Más jó logikai táblajátékoknak is hasonló a hatásuk, de a mi kultúrkörünkben a sakk a legismertebb. Ha óvodáskorban hetente legalább kétszer foglalkoznak a gyerekek sakkal, az egyik legjobb iskola-elôkészítô játék lesz számukra. Elsô osztályban félév környékén tízes számkörben összevonni, kivonni biztos, hogy nem jelent majd kihívást számukra, és minden bizonnyal a matematika lesz az egyik kedvenc tantárgyuk. Nemzetközi felmérések szerint a sakkozó gyerekeknek az olvasáskészségük, térlátásuk is jobb. Magyarországon a Dúró Zsuzsa által végzett kutatás is arra mutat rá, hogy szignifikánsan jobban teljesítenek a sakkal foglalkozó gyerekek. Ha ilyen sokrétûen készségfejlesztô játék a sakk, akkor ennek megfelelôen alkalmazzuk-e az óvodákban és az iskolákban, ennek megfelelôen élünk-e vele? Magyarországon nem, de a világ számos országában a sakkot órarendben oktatva tanítják. Mi az oka annak, hogy Magyarországon ez nem így van? Talán az, hogy kevés a felkészült, jó sakkoktató, legalábbis Budapesten ezt látom, és valószínûleg ez országosan is így van. A másik oka pedig, hogy kissé a tanároktól is távol áll. A magyar iskolarendszer továbbra is olyan, hogy a tantárgyi keretekbôl nem nagyon tudunk kitörni, s ha egy iskolában legalább fakultatív órakeretben bele is vágnak, általában addig mûködik, ameddig a kezdeményezô tanár ezt végzi. Nemigen tudok olyan intézményrôl, ahol több generáción vagy több tanáron keresztül ezt a profilt vitték volna. De nincs rendben Magyarországon a sakkoktatóképzés, a sakkedzôképzés sem ezért nincs annyi felkészült oktató, aki ezt átütô erôvel be tudná vinni az óvoda- és iskolarendszerbe. Meggyôzôdésem, hogy a sakkoktatást az óvodában érdemes elkezdeni, az óvodába való bevezetéséhez pedig szintén nagyon fontos a jól felkészült, kisgyerekekkel is bánni tudó oktató, aki megszeretteti velük ezt a játékot. Ezt a meggyôzôdését tükrözi az a tény is, hogy az ön törekvéseinek és hathatós munkájának eredményeképpen Kôbányán 18 óvodából 17-ben van sakkoktatás. Külön büszke vagyok arra, hogy a meglehetôsen sok hátrányos helyzetû gyerekkel foglalkozó Gyöngyike Óvodában az önkormányzat ingyenesen biztosítja a sakkoktatást. Nagyon szeretik a gyerekek. Egy rendkívül ügyes oktató bácsi van ott, el is varázsolta ôket. Biztos vagyok abban, hogy ez a befektetés az önkormányzat szempontjából is megtérül, hiszen ha csak kicsit lesznek jobbak matematikából, kevéssé fognak frusztrálódni már elsô osztályban, tudnak helyben ülni, az idôt is pontosabban érzékelik, akkor könnyen lehet, hogy ezeknek a nem könnyû sorsú gyerekeknek az életét már itt a legelején sikerül más vágányra terelni. Az intézményvezetô asszony mesélte, hogy volt egy cigány kisfiú, aki betegség miatt egy hétig hiányzott, de kiharcolta, hogy a sakkoktatásra ezalatt is bemehessen Az a képzés, amit óvónôknek, tanítóknak indítottak el, s amely pillanatnyilag akkreditálás elôtt áll, mire képzi a pedagógusokat? Arra gondoltunk, hogy ehhez a munkához mindenképpen meg kell nyernünk partnereknek az óvónôket, tanítónôket, napközis tanárokat; fontos, hogy megmutassuk nekik a játék szépségeit, céljait, és megismertessük velük a szabályokat, hogy ôk is képesek legyenek felkelteni a gyerekek érdeklôdését és minél többet játszassák ôket. Ezért indítottunk el egy képzést számukra Krizsány László nemzetközi mesterrel és Tóth András mesterjelölttel. A tapasztalatok pozitívak, nagy az érdeklôdés, különösen az óvónôk járnak lelkesen, annak ellenére, hogy az akkreditáció még nem történt meg, s így nem is számít be nekik a kötelezô továbbképzésükbe. De nagyon kedvelik, volt, aki azt mondta, hogy ilyen érdekes gi feltételek (tankönyvek, feladatgyûjtemények stb.) is hiányoznak, és az is kérdés, hogy ki tudná tanítani. Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy a megújult nevelésközpontú iskola, s ezen belül egy kompetenciaalapú nevelési-oktatási folyamat elôbb-utóbb helyet kell adjon a sakkozás intézményesen szervezett tanításának-tanulásának. Felvetôdik azonban a kérdés: miért lenne érdemes a jelenlegi helyzet meghaladása, vagyis melyek azok a jobbára pszichikus síkon megfigyelhetô kedvezô hatások, amelyeket a szervezett, rendszeres és céltudatos sakktanulás eredményeként könyvelhetünk el? Egyes sakkoktatási tapasztalattal rendelkezô pedagógusok megpróbálták felmérni azokat a nevelô hatásokat, amelyek a sakkozni tanuló gyermeket érik; azokat a lelki képzôdményeket, amelyek kialakulásában a sakk formatív, fejlesztô ereje fokozottan érvényesül. Mire nevel tehát a sakk? Becsületességre, a következmények vállalására, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors megítélésre és döntésre, felelôsségérzetre, versenyszellemre, a versenytárs tiszteletére, kitartásra, önbizalomra, a kudarcok elviselésére, lényeglátásra, barátságra, rendszeres és pontos munkavégzésre, fegyelmezett viselkedésre, a szabályok, normák és törvények tiszteletben tartására stb. És mit fejleszt? Analizáló és szintetizáló képességet, emlékezôtehetséget, elvont (absztrakt) és logikus gondolkodást, a megosztott figyelem képességét, produktív képzeletet, összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás divergens (széttartó, több megoldást nyújtó) jellegét, az összpontosítás képességét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, problémaérzékenységet, kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, a tanulási képességet stb. A fentiek mellett a sakk megtanít arra, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlôdni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekbôl is ki lehet jutni, hogy egyes problémaszituációkra számos megoldást lehet találni, hogy nem szabad a harcot az elsô sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelezô módon be kell tartani stb. Így tehát a sakkot fontos személyiségfejlesztô eszközként is számon tarthatjuk. (...) (Elhangzott A sakk oktatásának hatása a képességfejlesztésre és a személyiségfejlesztésre címû tudományos konferencián a Magyar Tudomány Ünnepe keretében, november 21- én. Forrás: sakk_2007/htm/duro.htm) február ú j k a t e d r a 11

12 aktuális továbbképzésen ô még életében nem vett részt. A cél az, hogy ha a gyerekek összevitatkoznak egy partin, hogy van-e en passant lépés vagy nincs, lehet-e így lépni, úgy sáncolni vagy sem, vagy hogy ez matt-e vagy sem, a nevelôk tudjanak igazságot tenni, illetve hogy bizonyos játékokat, feladványokat tudjanak ôk is feladni a gyerekeknek. A sakktáblán ugyanis nemcsak sakkozni lehet, vannak ennél egyszerûbb rávezetô játékok is, mint a gyalogháború, a francia sakk, a robbantós sakk vagy a gyerekek nagy kedvence: a tandemsakk. Beszélgetésünk idején éppen egy sakkversenyen ülünk, a Losonci Téri Általános Iskolában zajlik a Losonci Kupa viadala. Milyen gyakran vannak iskolai sakkversenyek? A Losonci téri iskolában egy nagyon lelkes tanár, Horváth Zoltán indította el a sakkoktatást. Nyolcadik kerületi iskoláról és nem könnyû körülmények között élô diákokról van szó, s érdekes módon az itt tanuló gyerekek évek óta a budapesti élmezônyben szerepelnek. Évente három fordulót rendez az iskola. A gyerekek azért is szeretnek idejárni, mert van itt egy kiváló focipálya, és két parti között már rohannak is ki focizni, úgyhogy a verseny ötórányi idôtartama alatt a szellemi igénybevétel mellett a fizikai terhelés lehetôsége is biztosított. Diáksakkverseny viszonylag sok van. A fôvárosban ennek rendkívül egyenlôtlen az eloszlása: Kôbányán, a környékén, a nyolcadik és a tizenhetedik kerületben viszonylag sok verseny van, Budán elvétve. Kivételt a budai Lauder iskola képez: a legnagyobb versenyt ott tartják, rendszerint fô közötti résztvevôvel. Érdemes lenne Budapesten az óvodásoknak és az alsósoknak több, de legalább három-négy új helyszínen is sakkversenyeket rendezni, még akkor is, ha egy idôben több verseny zajlana, a tapasztalatok szerint ugyanis a távolabbi versenyhelyszínekre a legelkötelezettebbeket kivéve kevésbé viszik el a szülôk a gyerekeket. S ha ehhez megfelelô elôkészítés és ütemezés is társul, akkor fôleg nem kell attól tartani, hogy az ismert versenyeken visszaesik a résztvevôk száma. Megítélésem szerint néhány éven belül elérhetô volna, hogy a diákolimpián felül önkormányzati támogatással a kerületeknek legalább a felében évente kétszer rendezzenek gyerekversenyeket, mint ahogy az 5 7 éves kezdô sakkozó gyerekek számának megkétszerezése, megháromszorozása is reális célkitûzés lehet. Budapest és vidék összehasonlításában Budapest számos más sportágban is elég jelentôs hátrányban van. Némely városban például Szombathely, Nagykanizsa vagy Paks igen komoly sakkélet és utánpótlás-nevelés folyik. Immár éve budapesti csapatoknak esélyük sincs arra, hogy az országos bajnokságon labdába rúgjanak a vidéki fellegvárak mellett. A kistelepülés Decs csapata is messze a legjobb budapesti csapat elôtt áll. Tény, hogy igazolnak is játékosokat több helyrôl, de éppen ez mutatja, hogy mennyire komolyan foglalkoznak a sakkal. Ha egy vidéki településen történt volna, hogy Európa-bajnokságot nyer egy ott élô gyerek, a helyiek hôse lett volna. A Budapesten élô Krstulovic Alex nyolcévesen Európabajnok lett, és ez csak azért nem sikkadt el a nyilvánosságban, mert az utolsó partiját súlyos ételmérgezés közben nyerte drámai körülmények között. Az ilyen hozzáálláson és alapvetôen a sakkmarketingen és -kommunikáción mindenképpen változtatni kell. Szervezni kell olyan programokat, amelyek a sakkot széles körben láthatóvá teszik, divatba hozzák, s ezáltal a média érdeklôdését is felkeltik. Amikor Krstulovic Alex Kôbánya notabilitásainak polgármester, alpolgármester, tûzoltóparancsnok, gimnáziumigazgató, híres sportolók hétévesen adott egy szimultánt, annak nagyon jó visszhangja volt. Az elején sokan mosolyogtak, hogy mi fog ebbôl kisülni, aztán a tizedik lépés után látták, hogy ennek fele sem tréfa. Ha jól emlékszem, a kisfiú 17 partit nyert és 4-et veszített, de úgy, hogy aznap délelôtt az MTK-ban már adott a felnôtteknek egy szimultánt, ahol 30-ból 30-at megnyert. Ez az a szint, amire már születni is kell, ami már nemcsak edzésmennyiség kérdése. Egy ilyen program más tehetséges gyerekekkel, más kerületekben is megszervezhetô. Utána megnô a sakk iránti érdeklôdés, és a kerületi vezetôket is könnyebb meggyôzni a támogatás értelmérôl. Ádám Gyuri bácsiékkal élô sakkot szerveztünk május 1-jén és a Szent László-napokon, ami szintén látványos volt. Ha sok ilyen rendezvényt tudunk tartani, akkor más is meg fogja érezni, hogy milyen hihetetlen lehetôségek vannak a sakkban. Budapestet illetôen az is képtelenség, hogy itt évek óta nincs nagy diák, ifjúsági országos verseny. Szombathelyre vagy Miskolcra az ország másik végébôl nyilván jóval nehezebb és költségesebb eljutni, mint a fôvárosba, ezért nem csak nekünk lenne érdekünk, hogy egy-egy országos versenynek helyet adjunk. Minimális célkitûzés, hogy évente egy országos verseny megszervezésére képesek legyünk Budapesten. Ennek érdekében az elsô tárgyaláson túl vagyunk a Fôvárosi Önkormányzat oktatási ügyosztályának vezetôjével, aki támogatásáról biztosította ezt az elképzelést, és számba vettük, hogy milyen helyszínek, kollégiumok és csarnokok jöhetnek szóba. Jó lenne több évre állandó helyszínt találni, ahová ismerôsként és szívesen jönnének versenyekre az ország minden tájáról. Felnôtt sakkbajnokaink mennyire kapcsolódnak be az iskolai sakkoktatásba, és a sakkban illetékes intézményeink milyen módon támogatják az iskolai sakkoktatás elterjesztésével kapcsolatos törekvéseket? A mesterek és a nagymesterek és ez helyes is bizonyos szint felett kapcsolódnak be, a lépéseket nem ilyen szinten kell a gyerekeknek megtanítani, erre nincs is szükség. Viszont az kétségtelen, hogy a legtehetségesebb gyerekek mögött már ott állnak a nemzetközi mesterek, nagymesterek vagy mesterjelöltek, ôk készítik fel ôket a versenyekre. Enélkül 7-8 éves kor után nem tudnának a gyerekek komoly eredményeket elérni. A Magyar Sakkszövetség elnöke Seszták Miklós parlamenti képviselô, ô is tevékenyen próbál lépéseket tenni annak érdekében, hogy a sakkoktatás nyerjen nagyobb teret az óvodában és az általános iskolai oktatásban. Magam is mint a parlament oktatási bizottságának tagja ezt már többször javasoltam az illetékeseknek, és szerintem fogunk is tudni e téren elôrelépni. Remélem, sikerül elérnünk, hogy az oktatás szabályozásában jelenjen meg az órarendbe iktatott sakk és táblajáték oktatási lehetôsége. De hiába lesz meg a lehetôség s hozzá a sakktáblák, felkészült oktatókra is szükség lesz. Nagyon fontosnak tartom, hogy beinduljon az akkreditált sakkoktatóképzés (ami nem azonos a sakkedzôvel!). Ennek is elkészült a programja, az elsô képzést még ebben az évben el kellene indítani. Beszélt már arról, hogy Budapesten meg kell szervezni, hogy a sakkoktatás szempontjából ma még lefedetlen városrészeken is beinduljanak a foglalkozások; hogy jelentôsen meg kell növelni a sakkozó kisgyerekek számát; hogy évente 3-4 új helyszínen kezdô gyerekversenyeket és évente legalább egy országos versenyt is rendezni kell; hogy be kell indítani az akkreditált sakkoktatóképzést és a szintén akkreditált pedagógus-továbbképzési programot. A gyerek- és ifjúsági sakkozás terén ezeken kívül milyen konkrét elképzeléseket, terveket jelölt ki önmaga számára a Budapesti Sakkszövetség elnökeként? Nagy megtiszteltetésként ért, hogy néhány hónappal ezelôtt Lázár András felkért a Budapesti Sakkszövetség (BSSZ) elnökjelöltjének. Bár soha nem volt sakkelnöki ambícióm, dolgom is van elég a négy kicsi gyerekem és a munkám mellett, némi gondolkodás után azért vállaltam a jelöltséget, mert szerintem hihetetlen lehetôségek vannak a budapesti sakkélet fellendítésére és népszerûsítésére, amiket messze nem használtunk ki. A BSSZ-nek tennie kellene azért, hogy a kerületi diákolimpiák lebonyolítása egységesebben történjék, s bár ez nem a hatásköre, szerintem végiggondolandó, hogy más sportágakhoz hasonlóan nem lenne-e célszerû a sakkban is szétválasztani az amatôr és az igazolt versenyzôk (esetleg értékszámmal rendelkezôk) kategóriáját. Az igazolt diákok fejlôdése érdekében erôsíteném a budapesti regionális sakkiskola szerepét. A jó színvonalú utánpótlásképzést végzô, eredményes egyesületeknek segíteni kell szponzort találni, illetve el kell érni, hogy a helyi önkormányzatok az eddigieknél nagyobb támogatást biztosítsanak számukra, és hogy egy-egy kiemelkedô eredményû gyermek egyéni fejlesztését, nemzetközi versenyeztetését is segítsék. A polgármesterek többségét szinte biztos, február ú j k a t e d r a

13 aktuális hogy meg lehet gyôzni arról, hogy érdemes a sakkot a kerületi nagyrendezvények állandó színfoltjává tenni és érdemes nagyobb figyelmet (és támogatást) fordítani rá. Szeretném évente megszervezni egy óvodás, alsós sakkozó gye re kekbôl álló kontra újságírócsapat összecsapását. Ha ez sikerülne, folytatnám politikusokkal, vállalatvezetôkkel stb. Folytatandónak tartom azt a kezdeményezést, hogy bevásárlóközpontokban is szervezôdjenek sakkrendezvények. Biztos lenne hírértéke annak is, ha Zalaegerszeg és Nagykanizsa mintájára két kerület egy 100 partis csatát vívna egymással. Ki kell találni népszerû, eladható sakkrendezvényeket, amelyek felkeltik a köz és a média érdeklôdését. Nagyon lelkes vagyok, mert látom, hogy a fiamnak, aki elég szórakozott és lassú volt, milyen sokat segített a sakk, összpontosítástól elkezdve összeszedettségben, gondolkodásban milyen jó hatással volt rá, és szeretném, ha ezt mások is megtapasztalhatnák. Nincs nagyszerûbb dolog annál, mint úgy fejleszteni a gyereknek az élet legkülönbözôbb területein kamatoztatható képességeit, készségeit, hogy észre sem veszi, hiszen ô csak játszik. VARGA GABRELLA FOTÓ: PECSENYE RÉKA A Losonci Kupáért sakkoztak a gyerekek Budapest nyolcadik kerületében, a Losonci Téri Általános Iskolában az iskolai sakkoktatást Horváth Zoltán történelemtanár, könyvtáros indította el tizenöt évvel ezelôtt, szakköri keretekben. Az akkoriban napközis nevelô, látván, hogy a számítógépes sakkprogramok és általában a logikai játékok milyen vonzóak a gyerekek számára, valóságos sakktáblához hívta kisdiákjait. Munkája eredményeként iskolájában a sakkszakkör megtartása mellett az elsô négy évfolyamon immár négy éve órai keretben folyik a sakkoktatás, nem is akármilyen szinten: folyamatosan jelen vannak a fôvárosi és az országos élmezônyben, mindig minden versenyen több csapattal is részt vesznek. Nemegyszer fordult elô, hogy valamennyi kategóriában alsós fiúk, alsós lányok, felsôs fiúk, felsôs lányok országos döntôsök voltak, hol arany-, hol ezüst-, hol pedig bronzérmet szerezve. Két évvel ezelôtt az addigi elsô helyezett szombathelyi Dési Huber István Általános Iskolát is ahol a világ egyik legfiatalabb nagymestere, Rapport Richárd is az ellenfél oldalán ült sikerült megelôzniük fél ponttal, a tavalyi tanévben pedig a felsôs fiúcsapat jelentôs fölénnyel védte meg országos bajnoki címét. És ez még nem minden: diákolimpiai országos teljesítményeikért kétszer egymás után, 2009-ben és 2010-ben is elnyerték a Magyar Sakkszövetség által adományozott Legjobb Nagytérségi Általános Iskola címet, vagyis a tízezer fônél nagyobb települési iskolák közül ebben a két évben ôk voltak a legeredményesebbek. Négy párhuzamos elsô osztályunk közül az egyiknek minden évben sakk az irányultsága (a másik háromban infotékát, azaz alapozó számítástechnikát, játékos angolfejlesztést, plusz úszást és vízilabdát, ritmikus gimnasztikát, valamint szivacs-kézilabdát kínálunk a gyerekeknek). A sakkóra bontott csoportban zajlik: az osztály egyik felének magam tartom az iskolai könyvtárban, a tanítónô pedig az osztály másik felével matematikai felzárkóztatást vagy versenyfelkészítést végez tájékoztat Horváth Zoltán, aki nem mellesleg a Budapesti Kisoroszlánok Egyesület szakosztályvezetôi tisztségét is betölti. Sakkszakkörre elsôsorban a felsôsök járnak, illetve azok a kisdiákok, akiknek nincs sakkórájuk. Könyvtárosként a délutáni szabadidôben is lehetôségem van a gyakorlást biztosítani; az olvasóteremben a szellemi sport és a mûvelôdés kulturált körülmények között kapcsolható össze. A diákolimpiai eredményességünket a rendszeres sakkoktatás mellett a színvonalas edzôi gárda is segíti. Van közöttük társadalmi segítô is, mint Czebe Iván sakkedzô, és a szakkörön belül egyik szülônk, Nógrádi Vilmos FIDE-mester is rendszeresen foglalkozik a gyerekekkel. Korpics Zsolt FIDE-mester, illetve Györkös Lajos nemzetközi mester is segíti a munkánkat, ôk többek között élsakkozóink felkészítésében vesznek részt. Adorján András nagymester, olimpiai bajnok, a Papp Béla Alapítvány létrehozója is figyelemmel kíséri a józsefvárosi sakkoktatást, különös tekintettel a szivárványsakk versenyekre, hiszen a színes sakkot ô honosította meg Magyarországon. A sakkoktatást munkatankönyvekkel, tanmenetjavaslatokkal, oktatási segédletekkel támogatja a Magyar Sakkszövetség. Negyedik éve zajlik az iskolában a Losonci Kupa néven megrendezett gyermekverseny-sorozat, amelynek egyik fontos állomása a színes sakk. Rendszerint a januári fordulót játszszák a gyerekek színes figurákkal. Az elsô évben öt versenyt rendeztünk tekint vissza Horváth Zoltán, az anyagi helyzetünk akkor ezt lehetôvé tette. A második évtôl három versenyt hirdetünk meg, ebbôl a középsô a Szivárványsakk-verseny. Természetesen a verseny nyílt, a versenykiírás a Magyar Sakkszövetség Ifjúsági Sakkportálján is mindig megtekinthetô, ezért az ország legkülönbözôbb részeirôl, Budapest környékérôl és a legtávolabbi kerületekbôl is érkeznek diákok. Az idei, immár negyedik Losonci Kupa versenysorozat is három versenybôl áll, ebbôl a két legjobb teljesítményt értékeljük, és abból számítjuk az összesített eredményt, de minden versenyt külön is díjazunk. A díjazáson kívül támogatóinknak köszönhetôen Magyar Sakkszövetség, Papp Béla Alapítvány, a Magyar Sakkvilág folyóirat és mások minden egyes résztvevô kap valamilyen sakkhoz kapcsolódó ajándékot, sakkújságot vagy kezdôknek szóló sakk-kiadványt. Az iskola vezetése is támogatja a versenyt, elsôsorban azzal, hogy díjmentesen biztosítja a helyszínt. Stenczinger Csilla igazgató asszony lelkesen támogatja a gyerekek valamennyi sporttevékenységét, a tömeg- és versenysportot, az egyedi Józsefvárosi Ovilimpiát. A kerület vezetése is gyakran képviselteti magát az egyes versenyek megnyitóján vagy a díjátadásokon. Egy-egy ilyen sakkversenyen a Losonci Téri Általános Iskolában mindenre és mindenkire figyelnek. A szünetekben kedvükre labdázhatnak a gyerekek a megújult sportudvaron, de volt, hogy ugyanott pingpongasztalokat is felállítottak. Szép idôben az iskola játszóudvarán óriás-sakk várja a kis versenyzôket, igény esetén pedig a kísérôk szülôk, nagyobb diákok versenyét is megrendezik. A versenyszervezôi rutin országos rendezvények során is kamatozott: a évi, nyolc éven aluliak korcsoportos magyar bajnokságát is a Losonci téri iskola rendezhette meg, és ezzel egy idôben zajlott a kerület felnôtt lakosságának versenyzési lehetôséget biztosító Józsefvárosi Open nemzetközi értékszámszerzô vetélkedô is. A hagyományteremtô szándékkal elindított kezdeményezés 2012 tavaszán már negyedik állomásához érkezik. És van még valami: az itt tanuló diákok nemcsak évközben hódolhatnak kedvenc sportáguknak: a nyári szünetben az iskola által szervezett sakktáborokban fejleszthetik tudásukat az ország szép tájain, az Ôrségben, a Balatonon vagy másutt. Horváth Zoltán sakk iránti elkötelezettségérôl, a Losonci Kupáért folyó verseny hangulatáról január 25-én magunk is tapasztalatot szerezhettünk, sôt még arra is lehetôségünk nyílt, hogy két parti között Korpics Zsolttal, a Magyar Sakkszövetség fôtitkárával, a Budapesti Kisoroszlánok Egyesület fôszervezôjével is váltsunk néhány szót minthogy ez alkalommal (is) ô volt a versenybíró. > február ú j k a t e d r a 13

14 aktuális > Az órarendszerû sakkoktatás elônyösebb Támogatóként a Magyar Sakkszövetség a Losonci Kupa versenysorozat második fordulóján is jelen volt: díjmentesen biztosította a verseny lebonyolításához szükséges eszközöket: a sakk-készleteket, -órákat, vásznakat, mindemellett a díjazáshoz is hozzájárult, nem utolsósorban Horváth Zoltánnal, az iskola sakkoktatójával együtt a szövetség fôtitkára, Korpics Zsolt is mindenes volt: szervezôi, kapcsolattartói, versenybírói, kommunikációs és minden egyéb felmerülô feladatot ôk ketten láttak el. Nem is volt tehát olyan egyszerû Korpics Zsoltot mikrofonvégre kapni! Mit tapasztal? Lelkesek a gyerekek? Keményen küzdenek, nemcsak a ma megnyerhetô kupák ért, hanem azért is, hogy a versenysorozat április 28-i záró for dulóján összetett értékelésben ott legyenek a két legjobb eredményt elértek között, a kategóriák legjobbjai ugyanis egyhetes sakktáborozást nyernek az iskola káptalanfüredi nyári sakktáborába, ami nagyon vonzó tét! Nagy szükség van az ilyen hétvégi versenyekre ahhoz, hogy a gyerekek a hétközben tanultakat kipróbálják a gyakorlatban, de azért is, hogy kupákat, érmeket nyerjenek, mert ez meghozza, illetve fokozza a kedvüket. A sakkoktatás legelején ugyanis a játék megszerettetése a legfontosabb cél. Magyarországon hány iskolában foglalkoznak akár szakkör keretén belül sakkoktatással? Hozzávetôlegesen 300 iskolában foglalkoznak sakkal, azonban legfeljebb ra tehetô azon tanintézmények száma, ahol órarendszerûen foglalkoznak vele. Miben más a sakk órarendszerû, mint a szakkör keretében történô oktatása? A délutáni szakkörökben a gyerekek kicsit már fáradtabbak; nyilván ebben az esetben a rendszeresség és a gyerekek elhivatottsága is más; továbbá az órarendszerû oktatás során, fôleg ha az elsô két-három évben intenzívebben zajlik az oktatás, idôben ki lehet választani azokat a tehetségeket, akikkel egyesületi szinten egyénileg is érdemes foglalkozni. Legjobb tudomásom szerint pár éven belül megvalósulhat az iskolai sakkoktatás törvényi szintû bevezetése, de Brüsszelben Polgár Judit és Garry Kasparov is azon munkálkodnak, hogy ezt az egész unióban egységesen elfogadottá tegyék. Értesüléseim szerint ôk is jó úton járnak ebben. Milyen gyakran jutnak el magyar diákok nemzetközi sakkversenyekre? A magyar korcsoportos bajnokságok elsô két helyezettjei jutnak el a korcsoportos Európa- és világbajnokságra. A kisebb nemzetközi versenyeken való részvétel az egyesületi háttértôl függ: ahol mûködik nemzetközi cserekapcsolat, ott csapatversenyekre, egymás közötti barátságos mérkôzésekre elutazhatnak a magyar gyerekek. Úgy látom, az idegen nyelvek elsajátításában is jól haladnak, az internet is sok lehetôséget ad a külföldiekkel való kapcsolattartásra, így nem okoz nekik problémát egy külhoni versenyen megértetni magukat. Az imént megtudtuk, hogy a Losonci Téri Általános Iskola 2009-ben és 2010-ben is elnyerte az önök által adományozott Legjobb Nagytérségi Általános Iskola címet. Milyen más címek nyerhetôk el még a Magyar Sakkszövetségtôl? Nagyon sok ilyen cím van: az év ifjúság sakkozója, az év serdülô sakkozója (fiúk és lányok külön), az év szövetségi kapitánya, edzôje, nevelôegyesülete... Ezek kupák és plakettek formájában megjelenô erkölcsi elismerések, amelyek a díjazottak környezetében mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy e téren ott komoly és eredményes munka folyik. VARGA GABRELLA ÖSSZEÁLLÍTÁSA FOTÓK: PECSENYE RÉKA Kislány küzdött az óvónôkkel Egy kôbányai óvodás kislány különleges feladatra vállalkozott. Szimultánt adott egy csapat pedagógusnak, akik 2011 októbere óta vesznek részt a Kôbányai Pedagógiai Szolgáltató Központ és a Kôbánya SC sakkszakosztálya által szervezett sakktanfolyamon. A január 25-én megrendezett eseménnyel az ötletgazdának, Révész Máriusz képviselônek az volt a célja, hogy az elméleti órák után a gyakorlatban is megmutassa az érdeklôdôknek, milyen rendkívüli képességfejlesztô hatása van a sakknak a gyerekekre. Karácsonyi Kata hatéves, a Kôbánya SC sakkszakosztályába jár, és óvodásként már iskolásokkal versenyez. Az óvónôk, az óvó bácsi és a tanítónôk, akik közül néhányan még a lépéseket sem ismerték a kurzus kezdetekor, mostanra már rendelkeznek azzal a tudással, amivel sakktáblás játékokat irányíthatnak, segíteni tudnak a sakkozó gyerekeknek és képesek végigjátszani egy partit. Amikor a kislányt meglátták, elôször meglepôdtek, de bátran a táblákhoz ültek. Az elmélyült küzdelemben Kata végül fölényesen, 15-1 arányban gyôzött. Az eredetileg egyórásra tervezett szimultán több mint két órán át tartott ritka alkalom az óvónôknek, hogy ennyit ülhetnek egy helyben egy óvodás mellett, de talán nem így képzelték. Az mindenesetre jól látszott, hogy a felnôtt játékosok kiválóan elsajátították a sakkozás alapjait, nem kis feladatot adva ezzel Katának. A szimultán végén elismerôen gratuláltak a kislánynak, és természetesen az ô teljesítményüket is dicséret illeti. Krizsány László nemzetközi mester, a Kôbánya SC sakkszakosztályának vezetôje, aki a program egyik oktatója is, elégedett volt versenyzôivel: A szimultánon a felnôttek jól tartották magukat, hosszú játékra rendezkedtek be, miután a megtanultak alapján sáncolással biztonságba vitték királyaikat. A jól védett királyok védôfalát Kata nehezen tudta feltörni, az elsô mattra csaknem egy órát kellett várni. Az elsô elvérzett játszma után felpörögtek az események, sorra keveredtek matthálóba a»végzôsök«, és gratuláltak a pici lánynak. A végére 14 mattot adott Karácsonyi Kata, a maradék két játszmát értékeléssel döntötték el a szervezôk. Az egyikben rosszul állt, a másikban nyerésre a fiatal versenyzô, így a végeredmény 15-1! (bagirasport.hu). Igen szemléletes példa volt ez arra, hogy a sakk iránt már az óvodás korosztály érdeklôdését is fel lehet kelteni, sôt a gyerekeknek elônyükre válik minden, ami az elméjüket megmozgatja. Meggyôzte a pedagógusokat arról, amit a jól felépített interaktív foglalkozásokon már eddig is hallottak: a gyerekek teljesítményét, képességeik fejlôdését elônyösen befolyásolja a sakk, és emellett remek szórakozás is. Érdemes tehát figyelmet, energiát fordítani rá, elôvenni az óvodai munka részeként, szabad játék idején, az iskolai szünetekben, sôt tanórákon is. Ónody Csill a (Forrás: ry&layout=blog&id=6&itemid=8) február ú j k a t e d r a

15 közelkép Mattot adunk a XXI. század kihívásainak! A játék tanulása, avagy a tanulás játéka A legtöbb pedagógus bizonyára élne a lehetôséggel, ha egy olyan képesség- és személyiségfejlesztô eszközzel találkozna, amelyben egyesülnek a játék, a tudomány, a mûvészet és a sport jegyei. Ki ne alkalmazná azt a módszert, amely azon túl, hogy a kognitív képességek sorát fejleszti, formálja a jellemet, fegyelmez, jótékony hatást fejt ki az olyan pszichés képességekre, mint a küzdeni tudás, az akaraterô, a mentális kiegyensúlyozottság, a stressztûrô képesség, a döntéshozás, hogy csak néhányat említsek? Nos, aki élni szeretne a lehetôséggel, nem kell mást tennie, csak le kell emelnie a sakktáblát a polcról, és kezdôdhet a csoda Hazánkban már az 1930-as években a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kezdeményezte az iskolai sakkoktatást. Jelenleg közel 300 magyar oktatási intézményben folyik a királyi játék tanítása, többnyire szakköri keretek között. Sajnos csak egynéhány iskola vezette be idáig az órarendi keretek között történô sakkoktatást. Természetesen ennek az oktatási formának feltételei vannak, hiszen célszerû olyan pedagógust alkalmazni, aki pedagógusdiplomával és sakkoktatói végzettséggel egyaránt rendelkezik. Ezenfelül az intézménynek élveznie kell a fenntartó támogatását, rendelkeznie kell sakktantervvel és az oktatáshoz szükséges eszközökkel. Az sem árt, ha az oktatás külsô szakmai kontroll alatt áll, és a diákok fejlôdését illetôen mérések történnek (igazolván a sakkoktatás létjogosultságát az iskolai oktató-nevelô munka során). A mi iskolánk, a telki Pipacsvirág Magyar Angol Két Tanítási Nyelvû Általános Iskola olyan szerencsés helyzetben volt 2011 tavaszán, hogy a fent említett feltételek mindegyikével rendelkezett, így a 2011/2012-es tanévtôl a harmadik évfolyamon heti két órában bevezettük az órarendbe iktatott sakkoktatást. Oktatónk Pregitzer György tanár úr, aki pedagógusként többéves gyakorlattal rendelkezik a sakkoktatás területén. Diákjaink az általa készített tanterv alapján gyakorolják a 32 bábus játékot. A két tanítási órából egyet Telki Község Önkormányzata finanszíroz, egyet pedig a szülôk. (Ez félévente 2500 forint/diák anyagi terhet ró a szülôkre. Akiknek a befizetés nehézséget jelent, azok az önkormányzat szociális bizottságához fordulhatnak ösztöndíjért.) A tanítási órákon nemcsak a sakktáblák kerülnek elô, hanem gyakran a számítógép és a projektor is helyet kap az oktatásban. A tanév elején dr. Duró Zsuzsanna, a Szegedi Tudományegyetem tanára, tehetségfejlesztési szakértô több területen (intelligencia, kreativitás stb.) felmérte tanulóinkat. Az osztályok tanítói és a szülôk is figyelemmel kísérik a gyerekek fejlôdését. Pregitzer György tanár úr és az osztálytanítók beszámolóiból kitûnik, hogy már az elsô félév végén látható, tapasztalható jelei vannak a sakkoktatásnak mind a kiemelkedô képességekkel rendelkezô tanulóknál, mind a sajátos nevelési igényû diákoknál. Természetesen a tanév végére tervezett mérés lesz az, ami objektíven elénk tárja, hogy a sakkoktatás milyen hatással volt a gyerekek képességeinek fejlôdésére. A sakkoktatással kapcsolatos elképzeléseinket megerôsítette, hogy Polgár Judit, az Európai Sakkszövetség Iskolai Sakkozásért Bizottságának tagja Garry Kasparovval együtt szorgalmazzák az iskolai sakkoktatás bevezetését. Feltehetôen ôk már felismerték, hogy az iskolának a tudásalapú ismeretátadás mellett alkalmazkodnia kell a XXI. század ki hívásaihoz. Meg kell találni azokat a tanulásmódszertani trükköket, amelyek során a diákok a konstruktív életvezetéshez szükséges értékek birtokába jutnak, s olyan módon alkalmazkodnak, hogy figyelembe veszik a változó környezetüket, mely által képesek lesznek választani, dönteni, és vállalni tudják a döntésük következményeit. Olyan eszközre van szükség, amely segíti ôket abban, hogy belsô szükségletbôl cselekedjenek, morálisan, tudásban és motiváltság tekintetében készüljenek fel az életre (Borosán Lívia: A személyiségfejlesztés kognitív és szociális feladatai a XXI. században). A sakk becsületességre, a következmények vállalására, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors megítélésre és döntésre, felelôsségérzetre, versenyszellemre, a versenytárs tiszteletére, kitartásra, önbizalomra, a kudarcok elviselésére, lényeglátásra, barátságra, rendszeres és pontos munkavégzésre, fegyelmezett viselkedésre, a szabályok, normák és törvények tiszteletben tartására NEVEL. Mindezek mellett FEJLESZTI az analizáló és szintetizáló képességet, emlékezôtehetséget, elvont (absztrakt) és logikus gondolkodást, a megosztott figyelem képességét, produktív képzeletet, összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás divergens (széttartó, több megoldást nyújtó) jellegét, az összpontosítás képességét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, problémaérzékenységet, kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, a tanulási képességet. MEGTANÍT arra, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlôdni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekbôl is ki lehet jutni, hogy egyes problémaszituációkra számos megoldást lehet találni, hogy nem szabad a harcot az elsô sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelezô módon be kell tartani (Dr. Duró Zsuzsanna: Stratégiák és a sakk, 2010). Iskolánk maximálisan ki szeretné használni a sakkoktatás adta lehetôségeket. Néhány pedagógusunkból alakult tantervfejlesztô csoporttal a matematikához kapcsolható (de önállóan is alkalmazható), sakk logika informatikaoktatási programot kívánunk létrehozni a 6 10 éves korosztály számára. Reményeink szerint ebben a formában a játék tanulás és a tanulás játék lesz a késôbbiekben is SARLÓS E RZSÉB ET IGAZGATÓ, PI PACSVI RÁG MAGYAR ANGOL KÉT TANÍTÁSI NYELVÛ ÁLTALÁNOS ISKOLA, TELKI február ú j k a t e d r a 15

16 Harmónia Krízisben Élete során mindenki átél enyhébb vagy súlyosabb krízishelyzeteket, hiszen azok a hétköznapok potenciális velejárói, és nemcsak felnôttkorban, hanem gyermekként (különösképp a serdülôkorban) is találkozhatunk velük. Ezek a válságok bármikor elôfordulhatnak, és tulajdonképpen létünk egy-egy fordulópontját jelentik. S noha általában elôzetes tapasztalataink nem készítenek fel bennünket ezekre a krízishelyzetekre, mégis van rá esélyünk, hogy pozitív irányba tereljük életünk ezen meghatározó történéseit. Súlyos fordulópontok Bár nem szívesen gondolunk rá, de bármikor belecsöppenhetünk egy krízishelyzetbe baleset, súlyos betegség vagy akár lelki trauma formájában. Ezeket a szituációkat elkerülni nem tudjuk, és gyakran a szokásos problémamegoldási sémáink is csôdöt mondanak ilyenkor. Ám életünk minden egyes percében hozhatunk döntéseket, és sokszor van lehetôségünk mást, másképpen tenni a továbbiakban. A krízis megoldásának is pontosan ez a lényege. Maga a szó eredeti görög jelentése is erre utal. Krizisz annyit jelent: döntés, fordulópont. A krízis tehát egyfajta válság, fordulat a mindennapokban. Egy olyan pont, ahol pozitív és negatív irányba is továbbindulhat a változás, mely a mi döntésünktôl függ. Ám ez a döntés végtelenül súlyos, hiszen a krízis létébôl kifolyólag új eseteket és stratégiákat igényel a meghozatala. A krízislélektannal a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai iskola foglalkozott, más-más aspektusokat kiemelve, ám igazán csupán a második világháború idején kezdték el komolyabban vizsgálni fogalmát, majd a koreai háborúban honosodtak meg gyakorlati alapjai az azonnali pszichiátriai ellátás szabályainak megszületésével. A háborúneurózisok és a természeti katasztrófák túlélôinek kezelése kapcsán derült ki ugyanis, hogy a helyszíni, mai kifejezéssel élve krízisterápia jellegû pszichoterápiás segítség hatékonyabb gyógymód, mint az a hagyományos gyakorlat, hogy a beteget a hátországban felállított pszichiátriai kórházba szállítják és vetik alá pszichoterápiás kezelésnek. A krízis definíciójának megszületéséhez nagyban hozzájárult Eric Lindemann amerikai pszichiá ter munkássága, aki a gyászreakció témájában végzett mélyreható kutatásokat. Az 1942-es bostoni Coconut Grove-beli tûzvész túlélôivel és az áldozatok családtagjaival való pszichoterápiás kezelésének tapasztalatait 1944-ben egy tanulmányban foglalta össze Az akut gyász szimptomatológiája és kezelése címen, amelyben a krízisállapot meghatározásához elengedhetetlen megállapításokat tett. Az ô, továbbá az osztrák-magyar származású kanadai belgyógyásznak, Selye Jánosnak a krízis élettani alapjait leíró stresszelméletét, illetôleg minden addig összegyûlt krízisintervenciós tapasztalatot gyúrt össze az angol Gerard Caplan a legelterjedtebb krízisdefinícióvá az 1970-es évek elején. Meghatározása szerint krízishelyzetnek az minôsül, amikor a személy fontos életcéljai megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a problémamegoldás szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni. A kríziselmélet alapelveit összegzô modelljében a következô ismérvekkel határozta meg a krízisállapotot: az egyén kénytelen szembenézni a lélektani egyensúlyát veszélyeztetô körülményekkel (a fenyegetô körülmény általában kívülrôl érkezô, sokszor váratlan esemény), a probléma mindennél fontosabbá válik számára, a helyzetet pedig sem elkerülni, sem megoldani nem tudja a szokásos problémamegoldó eszközeivel. A krízis feszült, fájdalmas állapot, fenyegetettség, kilátástalanság és elveszettség érzését okozza, ugyanakkor magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történô változást is. A krízis markánsan különbözik a konfliktushelyzettôl, ugyanis míg utóbbi megoldható, elôbbinél tehetetlen az egyén, prob lé ma meg oldási módszerei csôdöt mondanak. A krízis mélységét nem az elszenvedett trauma nagysága, hanem az egyén aktuális lelkiállapota, stabilitása, érzékenysége határozza meg. Fontos, hogy a személyiségfejlôdés mely idôszakában éri az egyént és mennyire érzékeny az adott problémára, ugyanis egy lelki egyensúlyában megbillent személy kiélezett lelkiállapotban lehetséges, hogy egy látszólag megoldható eseménnyel sem képes szembenézni. Szorong, gyermeki kiszolgáltatottságot él meg, és akár pszichopatológiai tüneteket is produkálhat (agresszió, impulzív reakciók, fásultság, étvágytalanság, túlevés, alvászavar, ingerültség, szorongás, szédülés). A hosszan meg nem oldódó krízis éppen ezért személyiségkárosodást, pszichotikus reakciót, lelki betegséget eredményez. A reakció végpontja pedig akár az öngyilkossági késztetés is lehet. A krízis kimenetele nagyban függ attól, hogy milyen gyorsan reagál a kliens a veszteségre. Minél rövidebb a sokkfázis, annál nagyobb az esély a kilábalásra. Ha a veszteség tudatosul, a krízis a megoldás felé mozdul el, és felszínre törhetnek a korábban jól bevált problémamegoldó módszerek. Caplan szerint a kríziseket két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsôbe akcidentális, vagyis váratlanul, sorscsapásszerûen bekövetkezô helyzetek tartoznak, mint például a természeti katasztrófák, a háborúk, a balesetek, a halálesetek, az anyagi veszteség, a munkahely elvesztése stb. Az esetlegesen bekövetkezô krízisek bármely életszakaszban elôfordulhatnak, lényeges elemük a tárgyvesztés, vagyis egy érzelmileg fontos személy vagy dolog elvesztése, aminek a feldolgozása gyászidôszakot igényel. Az ilyen krízishelyzetben halmozódhatnak a veszteségek, például egy komoly betegség a munkahely és az anyagi biztonság elvesztését is okozhatja. A fejlôdési krízisek ezzel szemben a fej lô déshez szükséges természetes változásokat jelentik (ilyen például a serdülôkori krízis, az idôskori krízis). Belsô pszichés és szociális tényezôk egymásra hatása következtében alakulnak ki, és a megterhelô élettörténeti idôszakok esetén lépnek fel (születés, óvoda-, iskolakezdés, terhesség stb.). Az egyén ilyenkor új életszakaszba kerül, ami új feladatokat és új konfliktusmegoldási stratégiákat igényel (ilyen például a serdülôbôl felnôtté válás idôszaka). A fordulópont magában rejti a lehetôséget a fejlôdésre és az elôrelépésre, ám ezekben az esetekben az egyén fokozottan sérülékeny. A fejlôdési kríziseket azért is nevezzük normatív krízisnek, mert minden ember életében bekövetkeznek egy bizonyos korban, és az egyén nem feltétlenül éli meg fenyegetésként. Mégis vannak úgymond veszélyeztetettebb korosztályok: a serdülôk, a fiatal felnôttek és a 40 év felettiek. Gyermekek krízisei Ahogyan a fentebb leírtakból is látható, az akcidentális krízisekre nem lehet felkészülni, maximum törekedni lehet arra, hogy stabil, harmonikus, kiegyensúlyozott életet éljünk, így amikor a válsághelyzet bekövetkezik, az kevésbé billenti ki az egyént a lelki egyensúlyából. A gyerekekre ilyen helyzetekben fokozott figyelmet kell fordítani, hiszen személyiségük, konfliktuskezelô és kommunikációs készségük kevésbé kiforrott. A szülôk válása például nemcsak a felnôttek, hanem a gyermekek számára is válságos állapotot hozhatnak, az érzékenyebbeknél szeparációs szorongások jöhetnek létre, agresszivitás vagy teljesítményproblémák jelentkezhetnek. Éppen ezért fontos ismerni a gyermekek fejlôdési kríziseit, hiszen ezekre jól fel lehet készülni a személyiség erôsítésével, a támogató környezet megteremtésével. Mert az elsô fejlôdési krízisek bizony már kisgyermekkorban (1 3 év) bekövetkeznek a baba-mama szimbiózis ból való kilépéssel, a dackorszakkal vagy éppen a testvérszületéssel. Az óvodáskor sem könnyebb, hiszen maga az óvodakezdés is hatalmas trauma sok gyermek számára, nem beszélve a szeparációs szorongásról, ami abból következik, hogy azt érzi, már nem ô a legfontosabb a család életében. Emiatt sokuk nem szeret óvodába járni, betegségeket színlel, hogy február ú j k a t e d r a

17 Harmónia otthon maradhasson, rágja a körmét, netán dadogni kezd. A kisiskoláskor legnagyobb krízisét a teljesítményelvárástól való szorongásból (szülôk és pedagógusok elvárása) eredô csökkentértékûség okozza. Gyakran azok a gyermekek félnek a legjobban az iskolától, akiknek a szülei is féltek annak idején. A teljesítményproblémák, amikor a gyermek képessége alatt teljesít, illetôleg a magatartási problémák megbízhatóan mutatják a krízis hosszú távú elhúzódását, vagy azt, hogy a gyermeknek nem sikerült megoldást találnia a helyzetre. A legproblémásabb korszak egyértelmûen a serdülôkor a gyermek életében, hiszen a rengeteg ôt érô testi-lelki és környezeti változás miatt krízist krízis követ ebben a szakaszban. A válságok az identitás és a szerepek körül forognak ebben az idôszakban. Az identitás krízisének legfôbb oka, hogy az általa vágyott szerep (például hogy felnôttként kezeljék) és valóság között komoly ellentmondás feszül. Nyugtalanság, önmagába zárkózás, passzivitás, beilleszkedési nehézségek és függôségek alakulhatnak ki, ha a fiatalnak nem sikerül ebbôl a krízisbôl idôben kikecmeregnie. A teljesítménykrízis szintén gyakorta megjelenik ebben az életszakaszban, ami a nem megfelelô szülôi minta, a megerôsítés hiányától, a kortárs csoportok nyomásától és a serdülô önértékelésétôl is erôsen függ. Komoly problémát jelent az autoritáskrízis fellépése, hiszen ilyenkor a kamasz szinte minden autoritással szemben lázad, legyen az akár szülô, pedagógus, netán rendôr. Ennek jelei meglehetôsen egyértelmûek: trágár beszéd, durvaság, szokatlan öltözködés, feltûnés, veszélykeresés, drogfogyasztás, szélsôséges csoportokhoz tartozás, bûnözés. Ennek az ellentétje a szociális válság okozta gátlások kialakulása, amikor a serdülô túlságosan arra figyel, hogy mások hogyan értékelik ôt. Nem tud feloldódni, gátlásos lesz, kerüli a társas helyzeteket, nem tud önmagáért kiállni. Serdülôkorra jellemzô a hangulati labilitás, ami gyakran depresszióvá alakul, ha trauma, veszteségélmény éri a serdülôt. Alacsony önértékelésû kamaszoknál a fokozott feszültség következtében gyakori a serdülôkori önsértés (például csuklótáji metszés). Hogyan oldódik meg a krízis? A krízis három lehetséges kimenetellel bír. Megoldódik, az egyén kompromisszumot köt új helyzetével vagy nem talál megoldást és öszszeomlik benne. A legkedvezôbb, ha a krízis spontán megoldódik (például megváltoznak a környezeti tényezôk) vagy az egyén belsô és külsô erôforrások segítségével megoldást talál a válságára. Ez esetben a krízis tovább gazdagítja a problémamegoldó stratégiák repertoárját, megerôsíti a személyiséget, így az egyén a korábbinál magasabb fejlôdési szintre léphet. Ha ugyanis sikerrel megoldott egy krízist, akkor bízhatunk abban, hogy a legközelebbit is sikerrel fogja venni. Az egyensúlyi állapot ismételt elérése, a személyiségkrízis következtében megvalósuló érésekor kreatív krízisrôl beszélhetünk. Kompromisszum esetén az egyén alkalmazkodik egy számára korábban elfogadhatatlan élethelyzethez, amelynek értékeivel nem képes azonosulni, ezért a krízisállapot az ismétlôdô döntéskényszer következtében újra kialakulhat. Amennyiben pedig nem sikerül a krízist elhárítani, betegség, alkoholizmus, kábítószer-függôség alakulhat ki, legrosszabb esetben pedig pszichózis és az öngyilkosság veszélye fenyeget. A legtöbb krízishelyzet szakemberek segítsége nélkül oldódik meg. A krízist átélô mellett állók (szülôk, barátok, de akár pedagógusok is) sokat tehetnek azért, hogy a krízis inkább egy helyes döntés meghozatala legyen, mintsem válságos élethelyzet az egyén számára. Ehhez azonban mindig a válságban lévô élethelyzetét kell szem elôtt tartanunk, s megerôsítenünk ôt abban, hogy képes a számára legjobb megoldás megtalálására. A krízisben fontos, hogy a segítségnyújtás minél hamarabb megtörténjen, és hogy ne a problémára, hanem a bajban lévô személyre összpontosítson. A bajban lévô ember számára a legfontosabb adható segítség a megértés. SIMONYI GÁSPÁR február ú j k a t e d r a 17

18 sulitéka A borzalmak útján Cormac McCarthyról A mai amerikai irodalom legelismertebb szerzôi közé tartozik a nyilvánosságtól távol élô Cormac McCarthy. Késôn érte el a siker, de napjainkban olyan írókkal említik együtt, mint Roth, Pynchon, Capote vagy Salinger. Kötetei nem halnak meg a könyvesboltok polcain. Hatalmas példányszámban kelnek el, és gyakran találnak rá mûveire a filmrendezôk is. Írói világa az Amerika-képzeten alapul, ami nála is az élet élhetôségérôl és értelmérôl szól. Kerüli a kiglancolt hétköznapi világokat és az ott játszódó történeteket, mûvei nem árasztanak lovagi pompát, nem az ezüst fénye és a pezsgô uralja. Harc van mindenütt. Világában az ôsök nem garantálják az utódok sikerét, ha nem néznek szembe a jelennel. Amerika fô kérdését boncolgatja: a vallási (gondolati) szabadság és a társadalmi egyenlôség kérdését, azaz az emberi szabadságot. Gondolkodik az irodalmon, ahogy tette azt Faulkner és Balzac, és ô is az élet apró részleteit fûzi egybe. McCarthy 1933-ban született Providence-ben. Tennessee államban nôtt fel. Hat testvére közül ô volt a harmadik. Ügyvéd apja katolikus középiskolába járatta, utána Tennessee állami egyetemén bölcsészetet hallgatott ban négy évre az amerikai légierôhöz szerzôdött, és az alaszkai rádiónál dolgozott bemondóként tôl újra Tennesseeben tanult. Életét végleg meghatározó fontos idôszak lett számára, mert ekkor jelentek meg elsô novellái az egyetemi folyóiratban, és rögtön díjat is nyert velük. Elsô felesége diáktársa, Lee Holleman volt, akivel 1961-ben házasodott össze. Amikor Cullen nevû fiuk megszületett, abbahagyta az egyetemet és Chicagóba költöztek, ott írta meg elsô regényét, a The Orchard Keepert, amely a Random House kiadónál jelent meg. Szerencséjére a szerkesztôje aki egyébként W. Faulkner írásait is gondozta rögtön felfigyelt tehetségére, biztatta, és hosszú ideig dolgoztak együtt. Ekkor újabb fordulat állt be az életében, mert házassága hamar véget ért, és visszaköltözött Tennessee államba ben Európába, ôsei hazájába, Írországba hajózott. Útközben megismerte Anne DeLisle énekesnôt, és rögtön beleszeretett, Angliában feleségül is vette. Európában maradt, mert a Rockefeller Alapítvány támogatásával hosszabb idôt tölthetett az öreg kontinensen. Ibizán írta Outer Dark címû regényét ben tért vissza Amerikába. Vásárolt egy nagy házat, amit saját kezûleg felújított, és közben írt. Ekkor jelent meg a Child of God címû regénye, amely az elôzôhöz hasonlóan a déli Appalachiában játszódik. Néhány évvel késôbb második házassága is megromlott; 1981-ben váltak végleg külön, ekkor jelent meg Suttree címû regénye, amelyet két évtizeden át írt. Az amerikai irodalomba 1985-ben robbant be a Blood Meridian, or the Evening Redness in the West (Véres délkörök, avagy a vörös alkony a nyugati égen) címû regényével. A The New York Times a múlt század utolsó negyedének egyik legjobb könyvének választotta. A történet a XIX. századi Mexikó és Amerika texasi határvidékén játszódik, ahol nem uralkodott gránitszilárdságú alapon nyugvó jogrend. A regényben a kormány megbízásából bérgyilkosok irtják az indiánokat, majd a mexikóiakat is, aztán a skalpvadászat, az öldöklés folytatódik az Államokban is. Rejtély ez az egész élet. Az ember sose tudja, hogy mit akar igazán, mert nincsen hozzá elég esze. Mindennapos a halál, a borzalom ott áll minden keresztútnál, sistergô harag árad, hol apagyilkost akasztanak, hol elégedetlen fogadóst ölnek. Egy kapitány levágott fejét egy üvegben befôttnek teszik el. A nép ganéval dobálja a foglyokat. Isten nem olyannak teremtette a világot, hogy mindenkinek jó legyen benne írja. Túlfûtött szavakkal fogalmaz. Olyan hôsöket választ, akik jelet akarnak hagyni maguk után a világban. Hôsei sajátos elveken rögzített erkölcsi kódex szerint élnek, a túlélés a legfôbb törekvésük. A pillanatok katasztrófákat jósolnak. Apokaliptikus világról szól, ahol mindenki magában forralja az epét. Túlvilági szellemek szabadultak a lenti világra, a halott szikkadó szemmel nézi a napkorong vészterhes vonulását az égen. Itt Isten nem hazudik. Kövek és fák, maguk a dolgok csupasz valója által szól. Akkortájt Amerikában az volt a fô kérdés, hogy kié lesz a nyugati rész érce, és mi lesz a sorsa a síkságokon, sivatagokban és a hegyek között élô ôslakosságnak, a gyûjtögetô, vadászó életmódot folytató indián törzseknek. Tevékeny képzelete révén a regény mozzanatai a társadalom erôit, tényezôit ábrázolják. Azokat a történeteket írja meg, amelyek mélyen érintik. Könnyedén közlekedik a valóság és az elképzelés között. Szívét-lelkét beleadja a történetbe. Gyorsan áthalad az idôn, mint Faulkner. Minden írása többrôl szól, mint amit leír. Állhatatosan kutatja az erôszak gyökereit. Távol áll tôle a könnyed elbeszélô stílus, érzelmei segítségével vad, lüktetô életre kelti hôseit, szélsôséges érzelmû, jellemû, akaratú, sorsú alakokká formálva ôket. Nála az ember akkor is eltévedhet, ha nem tudja, hová menjen. Könyvei sikeresek voltak, de az írói elismerés mellé az anyagi még hiányzott. Gyakran nyomasztotta pénztelenség egészen 1992-ig, amikor az All the Pretty Horses (Vad lovak) címû regénye végre anyagi hasznot is hozott számára. A sztori egy texasi kamasz története, aki elunja a vegetálást a farmjukon és elindul szerencsét próbálni Mexikóba. Egy haciendán dolgozik, ô a legügyesebb lóbetörô, de a szerelem megváltoztatja az életét, beleszeret a fônök lányába, és ekkor kezdôdnek a bonyodalmak, mert a frigyet a helyiek törvénye tiltja. Látszólag egyszerû szerelmi történetté válik a mû, de a körülöttük lévô világ kegyetlen, nem engedi kibontakozni a boldogságukat. Kegyetlen börtönvilág, vadnyugati gyilkolás és erôszak következik. Prózájának vérsötét tónusai kifejezik az erôszak totális uralmát. Ezt követte a határvidék-trilógia további két kötete, a The Crossing és a Cities of the Plain. Stonemason címmel írt egy színdarabot is, majd következett a No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék), ami szintén Amerika nyugati világát írja le. A regénybôl készült film Oscar-díjat kapott 2008-ban. A regényben Bell, az öreg seriff egy kegyetlen gyilkos, Chigurh után nyomoz, aki szent meggyôzôdéssel brutálisan öldököl. Rendôrök, kábítószercsempészek, különféle kétes egzisztenciák ütköznek meg a sivatagban és ölik egymást. Véletlenül kerül a világukba egy vadászó fiatalember, Moss. Amikor a hullákra akad, rengeteg pénzhez jut. Az ô nyomába ered Chigurh, hogy megszerezze a pénzt. Nem hétköznapi alak, elvei vannak, de csak az érdekli, hogy öljön. Chigurh morális elvek nélkül ítélkezik, nála mindenkinek a halál a jussa. A mû hôsei csakis vérnyomokon tájékozódnak. McCarthy sokkoló erôvel mutatja a durva lelkû és szavú emberek életét. A nemzetközi sikert a The Road (Az út) címû február ú j k a t e d r a

19 sulitéka írása hozta el számára, és rögtön komoly elismerésben részesült: Pulitzer-díjat kapott. A regényben az elpusztult világban egy apa vándorol a fiával, mert hideg hályog támadta meg a világot. A tét: a rosszabb haláltól való menekülés. Egy kegyetlen világban vándorolnak és keresik a túlélést. Katasztrófa utáni helyzetben vagyunk. Földrengés volt, de már vége mondja az apa a fiának. Körülöttük végrendelet nélkül keringô rideg földgolyó. Az út a vulkánkitörés utáni pompeji tájat idéz. Hamuözön borítja az utat, a házakat, az egész elátkozott vidéket. Az apa és a fia egymás mellett bandukolva a semmibe tartana, éjjelenként a halál álmát alusszák. Varjak is már csak a könyvekben vannak, de a jók küzdenek és nem adják fel. A férfi arra gondol, hogy a vérkultuszok minden bizonnyal elpusztították egymást. Mumifikálódott holttestek hevernek szanaszét. A gyümölcsök, mint a világ is, önmaguk kiszáradt, összeráncosodott másaivá váltak. A kérdés: miben különbözik a sosem lesz, attól, ami sosem volt? A hit, remény és a szeretet értelmét kutatja. Filozofikus kérdéseket feszeget: gazda-e vagy uralkodó-e az ember a földön, és hogyan lehet az, hogy a történelem során több büntetést szabtak ki a világban, mint amennyi bûnt elkövettek teszi fel a kérdéseket. Aztán összefoglal: a teremtésben minden a jóváhagyásunk nélkül létezik, és Istennel lehet pörölni, de minek. McCarthy világlátása arra az ellentétre épül, hogy az emberek folyton a holnapra készülôdnek, de a holnapnak fogalma sincs arról, hogy az emberek léteznek. Miénk a kölcsönvett világ, kölcsönvett napokkal, amit kölcsönvett szemmel siratunk. Életünket egy ismeretlen múlt és jövô világának helyszínén éljük. Ezen a világon minden lehetséges, mert minden csak bûvészmutatvány, lázas álomkép, melyet elképesztô rémek, szörnyetegek népesítenek be, és a végcélja felfoghatatlan vészterhes végzet. Nála a szabadság szelleme az ölésre, pusztításra is hajlik. Mûveiben a mindenség törékenysége és mulandósága tárul föl. Láthatjuk: meghalni sem könnyû. A rohadt semmi közepén mindenki magára van utalva, és csak saját magunknak vagyunk fontosak. Széltelen síri csend honol. Mi a sikerének titka? Nagy atmosz féra teremtô, lebilincselô a stílusa és történetei magával ragadóan megrázóak. Nincs benne könyörület. A világban minden rossz lehetséges, sôt még annál is több. A gonosz örökké él, és az emberek olyan aljasságokra is képesek, amelyek már szépek is lehetnek. Könnyedén beláthatjuk, hogy van rosszabb társadalmi létezés a diktatúránál is. Kegyetlen szöveggel teremt történelmi világot. A már említett Faulkneren kívül Orwellhez és Hemingwayhez fogható a világlátása, de Dante alvilága és Samuel Beckett nyugalma, világgal való megbékélése is eszünkbe juthat írásai olvasása közben. McCarthy is bizonyítja, hogy az amerikai irodalom gazdagabb, izgalmasabb világot ír le, mint az öreg kontinens szerzôi. Olyan sikerkönyvek kerülnek ki tolla alól, amelyeknek ideológiai szerepük is van, amellett, hogy hasznot is hoznak kiadójuknak, és mint tudjuk, a regényirodalom az eladási listákon vizsgázik. Mesteri elbeszélô, olyan író, akinek keresik a könyveit, a boltok megrendelik, nagy számban el is fogynak. Az olvasóközönség társadalmi érdeklôdését elégíti ki, amikor bemutat különféle magatartási szabályok szerint élô világokat, embereket. Írásait ne akkor vegyük a kezünkbe, ha könnyû kikapcsolódásra vágyunk. Vesszô nélküli mondatai egymásba olvadnak, és jól érzékeltetik a torlódó eseményeket, az idôt. A központozások elhagyásával a beszélt nyelv hatását kelti. Regényei feszülnek a cselekményességtôl, a hátborzongató történetektôl, az erôszakos jelenetektôl, a gyomorforgató brutalitásoktól. Számtalan a hulla, temérdek a gyilkosság, esetenként a skalpolás. Minden lehetséges, de a borzalom biztos. Nem látványos tûzijáték, petárdadurrantás, fényesített égbolt bemutatása a célja, hanem a parázsban izzó tûz perzselésének és az örök enyészet felé haladó hôsök viselkedésének leírása. Mélyen belenyúl az amerikai nemzet történelmébe, szellemi életébe, és magába szívja azt a tüzet, amely az Újvilág küzdelmét hevítette. Ettôl olyan perzselôek pokolbéli történetei. Az általa felidézett világok történelmi korokba tekintenek vissza, ahol a szabad munka hívei a rabszolgatartók ellen harcoltak. A békés megoldás nem volt lehetséges. Regényeiben olyan igazság érvényesül, amely tisztává tette Amerikát. Mûvei bizonyítják, hogy a regényírás csak egy lépésre van a történetírástól, a történelmi események lejegyzésétôl. A hasonlóságok felfedezésének mestere. Témaválasztásaival bizonyítja, hogy nagy tehetsége van a metaforára, és Arisztotelész szerint ez a zseni mércéje. Gazdag a képvilága. Az ihletett érzékelés pillanatait ragadja meg, és illuzórikus fogódzókat kínál az értelem után nyúló olvasóknak. Samuel Becketthez hasonlóan ô is töpreng a szokásról, az érték elérhetetlenségérôl, az embervilág hamisságáról és rettenetérôl. Amerikáról tudjuk: az alkotmányuk alapja azon nyugszik, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, és az alapító atyák szellemében a polgárosodás kiteljesedésének ösvényén járnak utódaik. Mindig érdekelt, milyen múlt rejtôzik az elvek mögött. Ebben is segít McCarthy, amikor férfias cselekvéseket ír le történeteiben, kalandregényeiben. Megtépázza a westernhôsök nimbuszát, a pátosz nélküli, a lovagiasságtól távoli viselkedés leírója. Vizsgálódásainak kulcspontja a megmaradás, a túlélés lehetôségeinek keresése, elemzése. A természet tökélye iránti áhítat hatja át szavait. Hôsei darwini élethalálharcban léteznek. A világot gyakran biológiai fogalmakban írja le. Mindennek ideje van, és minden magától értetôdik. Az emberi elme maga is csak egy a világ tényei közül. A bûn és a jóság pusztán esetleges viselkedés. McCarthy az ördög természetrajzát írja meg. A szavak erejével érezteti a szenvedést. Mindennek az alapja a szenvedés, az igazi keresztény felfogás szerinti, a földi mártíromságon nyugvó megváltás. Nála az ember jó, de a gonosz eszköze, mert a gonosznak hatalma van fölöttünk, és csak akkor tûnne el, ha mi sem lennénk a földön. Ô sem hiszi azt, hogy jobban járunk, ha életben maradunk. Az ember játékra született, és legszívesebben rejtelmes dolgokról szeretne hallani. Azok közé az írók közé tartozik, akik elhatározták, hogy valamit el akarnak mondani a világról, van egy világfelfogása, van egy gondolata, amit meg kell írnia, ez pedig a világ, életünk lényegének megragadása, összefoglalása. Nem az ültetvények legendáját írja le. A formátlan Amerikába vezet minket, amit McCarthy-országnak is nevezhetnénk. Az élet nagy kérdéseit boncolgatja. Az életbôl fontos, jellemzô történeteket ragad ki, megfelelô szerepelôkkel, miliôvel. Közvetlen emberábrázolással a valóságos élet minden áttétel nélkül jelenik meg. Szemünkbe mondja, hogy az emberek azt gondolják, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez egyáltalán nincs így. Az embert a túlélési ösztön torzítja és teszi akár emberevôvé is vallja. McCarthy világlátásunkat, értékrendünket s kimondom: Amerika-képünket is átformáló író. Novák Imre február ú j k a t e d r a 19

20 sulitéka Magyar írók mûfordítója és bolgár hangja Julia Krumova jelenleg is egy magyar regény fordításán dolgozik Elôzô lapszámunkban beszámoltunk Pósa Zoltán író, költô Szófiai Magyar Kulturális Intézetben tartott szerzôi estjérôl, s utaltunk arra is, hogy az eseményen a prózarészletek egyik felolvasója és az olvasókkal folytatott beszélgetés szinkrontolmácsa az a Julia Krumova volt, aki ez idô tájt Pósa Zoltán Az ifjúság maradéka címû regényének fordításán dolgozik, s aki erre az MTA Füst Milán Fordítói Ösztöndíját is elnyerte. Sorozatunk folytatásában most Julia Krumovát, a Szófiai Magyar Kulturális Intézet könyvtárosát, mûfordítót kérdezzük életérôl és munkájáról, valamint Marin Georgiev Pro Cultura Hungarica díjas bolgár költô, író, mûfordító, kiadó vallomását osztjuk meg olvasóinkkal. Julia Krumovát munkahelyén, az Akszakov utcai Szófiai Magyar Kulturális Intézet könyvtárában mutatta be nekem Doncsev Toso, az intézet igazgatója. Ô a bolgár mûfordítók ifjabb nemzedékének egyik leghitelesebb magyar közvetítôje, aki az intézet rendezvényein szinkrontolmácsként, az íróvendégek bolgár hangjaként is közismert. Otthon a hit és az irodalom légkörét szívhatta magába. Édesapja, Georgi Krumov szintén a magyar irodalom hiteles tolmácsa volt, akit viszont hite, meggyôzôdése miatt üldöztek a kommunizmusban. Édesapám egy Duna menti faluban, Novoszelóban született. Fiatal korában a Bolgár Földmûves Népi Szövetség Nikola Petkov frakció ifjúsági szervezetének tagja volt, amelyet a kommunista párt ellenségesnek tekintett. Emiatt egész életén át szenvedett, az egyetemrôl is kitiltották. Miközben a legjobb magyar mûfordító volt, s ma is azok között tartják számon, aki íróként is elsô rangú, de a megjelent mûveirôl a kritika keveset írt. Haláláig ismeretlen maradt a közönség elôtt, elhallgattatták és agyonhallgatták. Újságíróként, forgatókönyvíróként, de fôleg mûfordítóként vált közismertté. Ebbôl tartotta fenn a családját, édesanyámat és engem. Nehéz, küzdelmes élete volt, korán meghalt. Ahhoz, hogy ön is megértse a magyar irodalom iránti elkötelezettségemet, beszélnem kell a nagyapámról is, aki a második világháború utolsó éveiben Miskolcon az ottani bolgár görögkeleti közösségben lelkész volt és a miskolci bolgár iskola történelem- és irodalomtanára. Nagyanyám a miskolci bolgár iskola matematikatanára volt. Az egész család jó pár évig Magyarországon tartózkodott, édesapám az általános iskolát Magyarországon végezte el Miskolcon, magyar iskolában. Anyanyelvi szinten tudott magyarul, tôle tanultam meg én is ezt a szép nyelvet. Hogy a tudásomat elmélyítsem, a budapesti ELTE-re A magyaroktól tanultam meg a pontosságot és a rövidséget Marin Georgiev Pro Cultura Hungarica díjas bolgár költô, író, mûfordító, kiadó vallomása Marin Georgiev 1946-ban született egy kis Duna menti faluban, Bivolaréban. Afféle falusi ember vagyok mondotta, amikor Doncsev Toso igazgató bemutatott egymásnak bennünket a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben, s ezzel az ürüggyel nyomban belevágtunk a lecsóba Julia Krumova mûfordító tolmácsolásával. Nem véletlenül hangsúlyozta vidékiségét, hiszen az elmaradott falusi voltát sokan dörgölték az orra alá, amikor megjelent egy dokumentumregénye Nikola Vapcarov költôrôl, akit 1942-ben halálra ítéltek és kivégeztek. Errôl a lírikusról azt az enyhén szólva kozmetikázott képet alakították ki a pártállami években, hogy kemény, hatalomellenes versei miatt végezték ki, miközben valójában konspiratív tevékenységet folytatott a kommunisták oldalán. Sôt 1989-ben a rendszerváltozás után, amikor kinyitották az ávó titkos dokumentumait, kiderült, hogy a hôs Nikola Vapcarov a szovjet orosz titkosszolgálat, az NKVD embere volt, s egyáltalán nem viselkedett olyan hôsiesen, mint ahogy a kommunisták ezt idestova öt évtizeden át hirdették. Marin Georgiev mindezt bebizonyította egy dokumentumregényben, amely miatt a kommunisták mind a mai napig ott ártanak neki, ahol tudnak, utánanyúlnak, üldözik. Mivel a könyvében a tények megcáfolhatatlanok, azt írták róla a baloldali ellenfelei, hogy elmaradott, bivolarei falusi ember, aki képtelen arra, hogy a tényeket helyes megvilágításban lássa és láttassa. E bemelegítés után rátértünk Marin Georgiev életrajzára. Bolgár filológiából diplomát szerzett a Veliko Tarnovó-i egyetemen, egy évig dolgozott a várnai rádióban. Amikor megunta a vidéki újdondászok sanyarú életét, úgy döntött, hogy megostromolja a fôvárost. Kivette az összes évi rendes szabadságát, s elutazott egy pizsamával és egy borotvával Szófiába, hogy megpróbáljon munkát szerezni. Ám a fôvárosi munkavállaláshoz az akkori rendelkezések szerint állandó lakosként kellett volna bejelentkeznie a szófiai lakáshivatalban, ahhoz viszont, hogy bejelentkezhessen, munkahellyel kellett rendelkeznie, ami feloldhatatlan problémát jelentett. Persze kiskapuk mindig léteztek, Marin Georgiev tudta, hogy a bulgáriai Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KOMSZOMOL valamelyik lapjánál kell állást szereznie, mert csak ott lehetett a törvénnyel alkut kötni. Szerencséje volt, fölvették egy ma már nem létezô, Népi Ifjúság nevû ifjúsági laphoz ben telepedett le Szófiában, s 1975-ben adta ki az elsô verseskötetét Falu címen, 1979-ben a másodikat, de hivatalosan még mindig nem volt letelepedési engedélye. Akkor a peresztrojka és a glasznoszty elôszelében a kommunista párt már egy kicsit nagyobb figyelmet szentelt az írókra, próbálta ôket megnyerni magának, s tett egy gesztust. Tíz embernek, öt prózaírónak, öt költônek adott bejelentkezési lehetôséget közülük az egyik Marin Georgiev volt. Attól kezdve folyamatosan publikál, mostanáig tizennyolc önálló vers-, próza- és kritikai kötet szerzôjévé vált, s megszabadult az ifjúsági laptól is tól 1989-ig a Literaturen Frontnál, az akkori Bolgár Írószövetség lapjánál dolgozott, publicisztikai írásokat írt, olykor szerkesztett is. Könyveinek nagy része a nyolcvanas években je február ú j k a t e d r a