VIDÉKI ÉS ELMARADOTT TEREK MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 VIDÉKI ÉS ELMARADOTT TEREK MAGYARORSZÁGON Balogh András 1 A vidékről, általánosságban A hazai szakirodalomban évek óta folyik a vidék, a vidékiség fogalomkörének amely az Európai Unió államaiban évtizedek óta használatos mind a geográfiában, mind a regionális politikában- adaptációja, több-kevesebb sikerrel. Bár egyre több olyan kiadvány, publikáció jelenik meg, amely címében vagy tartalmában beszél a vidékről, jelentéstartalmával sokszor adós marad a szerző, vagy éppen a lehatárolások ellentmondásossága hozza zavarba az olvasót. Ha az egyszerű, hétköznapi embert kérdeznénk, ő mit ért vidéken, nagy valószínűséggel a következő választ kapnánk: Vidék az, ami nem a főváros., s ebben a tudatában az elmúlt évek hivatalos vidékfejlesztési politikája is igyekezett megerősíteni. Cloke felfogása szerint is vidékinek az a település és tér tekinthető, amelyről az ott élő emberek többsége azt gondolja, hogy vidéki (Cloke, 1983). Mi akkor a vidék? A vidék mindenképpen valamiféle viszonyt, kapcsolatrendszert feltételez: a város vonzáskörzetébe tartozó települések a város vidéki térségét jelentik. Minden esetben elkülöníthető tehát egy olyan település az esetek többségében város-, amely funkcióival központi szerepkört tölt be a többiekkel szemben. A többiek -et más szóval a centrum vidékének is nevezhetjük. A lehatárolás történhet méret, funkció, épített környezet alapján is megítélésem szerint ez a leginkább elterjedőben lévő nézet: E szerint vidéknek minősül a tanya, a falu és számos tanulmány kompromisszumos mérőszáma szerint- a tíz, illetve húszezer főnél nem népesebb kisvárosok is. Egy más megközelítés szerint a vidék sajátos fejlesztési célterület. Ez a lehatárolás köszön vissza az Európai Unió regionális politikájában: olyan többfunkciós rurális tereket jelent, amelyekben a Közös Agrárpolitika (CAP), a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásainak segítségével- összhangban az európai városi régiók kezelésével egy új, fenntartható fejlődés valósítható meg. Lehatárolásukra ún. vidékiség 1 Főiskolai tanársegéd, SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszék

2 kritérium index -et használnak, melynek egyik eleme rendszerint a népsűrűség, másik pedig az adott térséget alkotó települések -a vidékiséget leginkább prezentáló (legtöbb esetben az agráriumhoz köthető)- mutatóinak alkalmazása (Csatári B. 2000). Egy lehatárolási kísérletről A hazai területfejlesztési politikában a vidékfejlesztés egyik lehetséges színtere a kistérség. Természetesen az egyes kistérségek között is megkülönböztethetünk városias vagy erősen vidékies stb. térségeket. Erre tesz kísérletet Csatári Bálint A vidéki sokszínűség és a magyar területfejlesztési kistérségek című munkájában (2000). Az európai országok statisztikája a városi és vidéki térségek között rendszerint az alapján húzza meg a választóvonalat, hogy amennyiben az adott terület népességének több mint 80%-a él 150 fő/km 2 -nél sűrűbben településen, városban, akkor urbánus besorolást kap. Ennek a kritériumnak hazánkban csak Budapest és szűkebb agglomerációja kistérségei felelnek meg. Ha ezt a besorolást az átlagos magyar népsűrűséghez, illetve hazánk sajátos településszerkezetéhez kívánjuk közelíteni és a kistérségeinkre számított koncentrációs népsűrűségi határt 120 fő/km 2 -re csökkentjük írja Csatári Bálint-, akkor hazánkban 8 erőteljesen városias és 49 közelítően városias kistérség határolható le. Ha ezekhez viszonyítva jelenítjük meg a jellemzően vidéki kistérségeket, azok száma 92. Az ország területéből km 2 -t foglalnak el, népességük 3,3 millió.

3 1a. Ábra. A vidéki kistérségek (Dr. Csatári Bálint) (Az adott terület népességének kevesebb, mint 50%-a él 120 fő/km 2 népsűrűségű településen) És egy saját próbálkozásról Adódik a kérdés: a népsűrűség alapján lehatárolt, vidékinek minősülő kistérségek mennyire felelnek meg hazánk elmaradott térségeinek? Néhány, az adott területi szintek társadalmi-gazdasági fejlettségét, teljesítőképességét érzékeltető mutató segítségével szeretnék választ kapni a kérdésre. A választott mutatók az alábbiak: 1. mezőgazdasági, vad- és erdőgazdasági, halászati keresők aránya a foglalkoztatottak számából 2. munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népességhez viszonyítva 3. személyi jövedelemadó-alap 1 főre jutó összege 4. közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya Természetesen akár négy másik, talán még szerencsésebb mutatót is választhattam volna, mégis úgy gondolom, az általam gyűjtött adatok alapján körülírható a kistérségek társadalmi-gazdasági fejlettségének néhány jellemző vonása: a foglalkozási szerkezet (1),

4 a gazdaság teljesítőképessége (2), a fizetőképes kereslet (3) és az infrastrukturális ellátottság (4). Módszerem a következő volt: az egyes mutatókon belül a kategóriánkénti eloszlás úgy lett megállapítva, hogy a legkedvezőtlenebb értékekkel rendelkező csoportba mindig 92 kistérség tartozzon, tehát, a Csatári Bálint által vidékinek minősített valamennyi kistérség. Így az egyes mutatókon belüli területi különbségek változásával jól nyomon követhetővé válik, mely területek kerülnek be, illetve ki a legrosszabb 92 közé. Így arra is választ kaphatunk, ezek milyen arányban egyeznek meg vagy térnek el a vidékiként meghatározott kistérségeinktől. Mezőgazdasági, vad- és erdőgazdasági, halászati keresők aránya A legrosszabb, legmagasabb keresői arányt mutató kategóriába a 6,1%-ot meghaladó mezőgazdasági keresői arányt felvonultató kistérségek kerültek. Igen nagy a szórás a csoporton belül, nyilván a magas taglétszám miatt. Legmagasabb értékek: Mezőkovácsházai kistérség (47,1%), Barcsi kistérség (37,9%), Lengyeltóti (36,1%), míg

5 a legalacsonyabbak: Körmendi (6,1%) és így éppen a csoport tagja, valamint Bicskei (6,4%) és Szobi (6,5%) kistérségek. A vidéki kistérségek 13%-a cserélődött ki ezen mutató alapján: a legszembetűnőbb változás az alföldi és Dél-dunántúli nagyvárosokat központjuknak tudó kistérségek bekerülése az alsó csoportba: Kecskeméti, Békéscsabai, valamint Szekszárdi és Kaposvári kistérségek. Ugyanakkor kikerült a csoportból pl. a Tiszaújvárosi, Salgótarjáni, Gyöngyösi, Pásztói, Rétsági, Hatvani területek, azaz a hagyományosan magas ipari foglalkozású észak-magyarországi, azon belül is Nógrád megyei kistérségek. Munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népességhez viszonyítva Ebben a mutatócsoportban van a legszembetűnőbb változás a vidéki kistérségekhez képest: a kistérségek ¼-e, egészen pontosan 21 db cserélődik ki. Elsősorban Dunántúli kistérségek lépnek ki, és keleti kistérségek lépnek be a csoportba. Elég szembetűnő elmozdulásokat eredményez a térszerkezetben: tömbösödik a BB-vonal mögötti terület,

6 egyedül Eger és környéke emelkedik ki belőle, illetve kékebb lesz a Dél-Dunántúl is, a Pécsi és a Pécsváradi kistérség kivételével. Legrosszabb értékekkel is ezek a területek rendelkeznek: Sellyei, Encsi, Edelényi, Szikszói kistérségek 16% fölötti értékekkel. Láthatjuk, a hazai kistérségi rendszerből mennyire kiemelkedi Budapest és agglomerációs övezete. Személyi jövedelemadó-alap 1 főre jutó összege Annak ellenére, hogy itt 14 a kicserélődő kistérségek száma, eloszlásában ez hasonlít legjobban a vidéki kistérségek kategóriájához. Az alföldi területeken jól láthatóan csak a nagyvárosok és környéke emelkednek ki: Kecskeméti, Szolnoki, Szegedi, Békéscsabai és Debreceni kistérségek, valamint Miskolc, Eger és Tiszaújváros környéke. Szépen kirajzolódik az osztrák határmente és a Budapest-Győr tengely által felfűzött területek. A Tiszaújvárosi, Gyöngyösi és Hatvani kistérségek kivételével csak dunántúli területek kerülnek ki a csoportból (14-ből 11).

7 Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya Általában az infrastrukturális mutatók esetében nehéz a vizsgált célterületek általános fejlettségi szintjére következtetni, hiszen a területfejlesztési beavatkozások, állami támogatások egyik kedvenc eszközéről van szó. Közismert, hogy Kelet-Magyarországon milyen nagy arányban valósultak meg ilyen jellegű beruházások, míg a Dunántúl nagy részén ezeket önerőből kellett finanszírozni. Kicsit világosodik a kép a Dél-Dunántúlon és az Alföldön is, és lényegében nem mutatható ki komoly összefüggés a be- illetve kilépő kistérségek területi elhelyezkedéséből sem, összességében mégis a hagyományos nyugat-kelet törésvonal rajzolódik ki a szemünk előtt.

8 Mutatók közötti kapcsolatok: Összegzésként megvizsgáltam, hogy az egyes mutatók között milyen összefüggések mutathatók ki: hány olyan kistérség van, amely több vagy esetleg csak egy mutató esetében minősül vidékinek. A kapott eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. Különböző mutatók alapján vidékinek minősülő kistérségek Összes Mutató (5) 56 db kistérség vidéki Dombóvári Pápai Szerencsi szennyvíz Fonyódi Hódmezővásárhelyi Letenyei Mohácsi munkanélküliség Jászberényi Kiskunhalasi Pécsváradi Szentesi agrár Pásztói Pétervásárai Rétsági Sátoraljaújhelyi Szécsényi Balassagyarmati szja Paksi Csak 1 mutató (agrár) Körmendi Komáromi Csak 1 mutató (munkanélküliség) Debreceni Miskolci Oroszlányi Az egyes oszlopok azt jelölik, hány mutató esetében és melyik kivételével tartozik az adott kistérség a vidékinek minősülők közé. Például: 4 mutató munkanélküliség azt jelenti: a jászberényi, kiskunhalasi, pécsváradi és szentesi kistérségek 4 mutató alapján a leggyengébb értékkel rendelkező térségek közé tartoznak, kivéve a munkanélküliségi rátát. 56 olyan statisztikai kistérséget találtam, amely valamennyi kritérium tehát a Csatári-féle lehatárolás és az általam választott mutatók- alapján is vidékinek minősült, ami 61%-ban egyezik meg az eredetileg vidékinek minősített kistérségekkel. Ha azonban beleszámoljuk azokat a tereket is, ahol négy mutató esetében mutatható ki közös csoportba tartozás, és ezek egyike a vidéki, az arány 77,2%-ra ugrik (71 kistérség). Azaz lényegében az egy mutató- a népsűrűség- alapján viszonylag jól lehatárolhatónak tűnnek a vidéki térségek, és ezek egyben kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben lévő területeknek is számítanak. Természetesen vannak kivételek. Mint például az a három statisztikai kistérségünk- nevezetesen a Dombóvári, Pápai és Szerencsi-, amelyek az általam választott négy mutató mindegyike alapján a legrosszabb értékekkel rendelkező 92 kistérségbe tartoznak, viszont Csatári Bálint lehatárolása alapján nem minősülnek

9 vidékinek. Szembetűnő az északi, nógrádi tradicionális iparvidék néhány kistérségének szereplése a kedvező arányú agrárnépességű, de minden másban hátrányos helyzetű kistérségek között, mint ahogy egyértelmű az is, hogy az atomerőmű miatt nem került bele a paksi kistérség a valamennyi mutató alapján kedvezőtlen helyzetűnek minősülő 56-ok közé. IRODALOM 1. Beluszky Pál, 1999: Magyarország településföldrajza, DIALOG CAMPUS kiadó, Budapest-Pécs 2. Csatári Bálint, 2000: A vidéki sokszínűség és a magyar területfejlesztési kistérségek, V. Falukonferencia, Pécs 3. Csatári Bálint, 2000: Az európai vidékiség és az Alföld, Alföldi Tanulmányok 2000/2001, Békéscsaba 4. Enyedi György, 1980: Falvaink sorsa, Magvető Kiadó, Budapest 5. G. Fekete Éva, 2000: A siker titkai a kistérségi fejlesztésekben, V. Falukonferencia, Pécs 6. Kovács Teréz, 1997: A vidékfejlesztés problémái és feladatai, IV. Falukonferencia, Pécs 7. Kovács Teréz, 2000: Integrált vidékfejlesztés, V. Falukonferencia, Pécs 8. Pusztai Beatrix-Márton György, 2000: A kistérségi menedzserek szerepe a térség fejlődésében, V. Falukonferencia, Pécs