Előterjesztés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács részére. az új munka törvénykönyve értékeléséről

Átírás

1 Előterjesztés a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács részére az új munka törvénykönyve értékeléséről Budapest, november 15. Készítette: NGTT munkavállalói oldal

2 Az NGTT munkavállalói szervezeteinek közös felvetései a munka törvénykönyve egyes rendelkezéseinek átgondolására, módosítására A munkavállalói oldal az új Munka törvénykönyve előkészítési folyamata során többször kifejtette észrevételeit, megjegyzéseit. Egy esetleges kormányzati módosítási elképzelés esetén az Mt. tervezetéhez fűzött, s a jogalkotókhoz eljuttatott szakszervezeti észrevételek, módosítási indítványok egy része változatlanul aktuális és a leírt tartalommal fennáll. Emellett az új Mt. hatályba lépése óta eltelt rövid időszakban bár a törvény végrehajtásáról érdemi tapasztalatok még csak korlátozottan állnak rendelkezésre a tagszervezetek és alapszervezetek visszajelzése alapján körvonalazódtak azon kérdéskörök, melyek a gyakorlatban nehézségeket okoznak és a szakszervezeti álláspont szerint az Mt.-vel kapcsolatban javasolt monitoring során nem megkerülhetőek. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők: I. Keresetcsökkenéssel járó szabályok A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az új Mt. több rendelkezése ellentmond a Kormány azon célkitűzéseinek, mely szerint a munkavállalókat az új munkajogi szabályok miatt nem érheti keresetveszteség. A munkavállalók tényleges keresetveszteségét többek között a következők okozzák: A bérpótlékokra vonatkozó szabályozás felülvizsgálata mindenképpen szükséges az eddigi tapasztalatok alapján. A 141. szerinti bérpótlék-szabályozás különösen hátrányos a megszakítás nélkül működő munkáltatók esetében. Az éjszakai pótlék csak akkor illeti meg a munkavállalót, ha annak időtartama meghaladja az egy órát, ez a korábbi szabályokkal összevetve keresetveszteséget okoz. Belföldi kiküldetés esetén a munkavállaló munkaidejét meghaladó utazási idő díjazásnak elmaradása január 1-től szintén keresetveszteséget jelent a munkavállalóknak. Az új Mt január 1-től megszünteti az átlagkereset fogalmát, helyette minden esetben távolléti díjjal számol, amely a gyakorlatban kevesebb, mint az átlagkereset. Az új Mt. lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy a munkavállaló munkaidő beosztását a főszabály szerinti 7 nap helyett 4 nappal korábban módosítsa, amely a rendkívüli munka díjazásának elmaradásával jár. A kötetlen munkaidő beosztás alkalmazásának a feltételei munkáltatói visszaélésre adnak okot, a munkavállalót nem illeti meg külön díjazás a rendkívüli időben történő munkavégzésért. II. Családellenes, személyiségi jogokat sértő szabályok Az Mt. általános jelleggel engedi a munkavállaló személyhez fűződő jogainak a munkáltató általi korlátozását, a munkavállalót azonban csak tájékoztatni kell, egyetértésére, előzetes meghallgatására, véleményének beszerzésére nincs szükség. A munkavállaló munkáltató birtokába került adatainak átadása is hiányosan szabályozott az Mt.-ben. A munkavállaló munkáltató általi, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartását érintő ellenőrizhetősége visszaélésekre ad lehetőséget, a szabályozás emellett törvénysértő is, hiszen a tájékoztatással megelégedve lényegesen kevesebbről rendelkezik, mint a személyiségi adatok védelméről szóló törvényi előírások vagy azok alapján kimunkált ombudsmani állásfoglalások. 2

3 Önmagában is sérti a munkavállaló jogait a munkaviszonyával kapcsolatos bizalom feltételének a törvényi rögzítése, szabad utat engedve a munkahelyi diszkriminációnak is (pl. a munkaviszony e bizalom hiányára alapozható bármikori megszüntethetőségével). Az Mt. család- és gyermekellenes intézkedésének minősül a gyermek három éves kora előtt lehetővé vált munkáltatói felmondás, vagy a gyermekgondozás céljára kapott fizetés nélküli szabadság első éve helyett csak első hat hónapjára csökkentett szabadságra való jogosító idő. Teljességgel indokolatlan, az EU jogi elveivel és szabályaival is szembehaladó a kisgyermeket nevelő szülők közötti nemi diszkrimináció. E körben sem a munkaidő egyenlőtlen beoszthatóságát, sem a rendkívüli munkavégzés elrendelhetőségét biztosító Mt.- szabályok nem kielégítőek, érdemben nem biztosítják a gyermek családon belüli, munkavégzés melletti nevelhetőségét. III. A foglalkoztatást gyengítő szabályok Már a törvény hatálybalépését követő rövid időszakban megfigyelhető, hogy az Mt. egyes szabályainak a gyakorlatban foglalkoztatást gyengítő hatásuk van. Ezek között elsőként említhetők a szürke vagy egyenesen fekete foglalkoztatást lehetővé tevő rendelkezések. Egyértelműen idetartoznak az egyszerűsített, illetve az alkalmi foglalkoztatásra vonatkozó szabályok, amelyek nem követelik meg a munkaszerződés írásba foglalását vagy a munkaidő nyilvántartását sem. Nem segíti elő a foglalkoztatás növekedését, hogy a részmunkaidős munkahelyek tekintetében a munkáltatónak csak tájékoztatási kötelezettsége van. A foglalkoztatás bővülése ellen azonban a legnagyobb mértékben a munkaidő és rendkívüli munkaidők munkáltató általi szinte teljesen szabaddá vált beoszthatósága, s a pihenőidők kiadásának e célhoz való rendelése okozza. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok körében a foglalkoztatottság erősödése ellen hat a keresőképtelen munkavállaló felmondás elleni védelmének a törvényből való kikerülése, vagy hogy nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a munkáltatói felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. A munkaviszony jogellenes munkáltatói megszüntetése esetén lényegesen csökkent a jogsértő munkáltatót terhelő szankciók köre, melynek szintén foglalkoztatást gyengítő hatása lehet. IV. Kollektív jogok Az üzemi tanács tagjai és elnöke részére biztosított eltérő szintű védelem diszkriminatív, mivel a védelem szempontjából eltérően kezeli az üzemi tanács elnökét és tagjait, akiknek jogai és kötelességei, azaz a felelősségük teljesen egyforma a munkavállalók érdekeinek védelmében, illetve a munkáltatóval való kapcsolattartásban is. Ez a megoldás nincs összhangban a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló ILO 135. sz. egyezménnyel sem. A tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogok szabályozása körében a törvény a szakszervezetek esetében nem ír elő a munkáltató számára kifejezett tájékoztatási kötelezettséget, amely nincs teljesen összhangban az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános kereteinek létrehozásáról szóló 2002/14/EK irányelvvel, amely a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogot a munkavállalók képviselői számára, így a szakszervezetek számára is kívánja biztosítani. A törvény a csoportos létszámcsökkentés és a munkáltató személyében bekövetkező változás eseteiben egy egységes, rendkívül rövid minimum időtartamot ír elő a konzultációra, nem biztosítja a vonatkozó EU irányelvekben előírt megfelelő időt. 3

4 A kollektív szerződés kötéséhez való jog tekintetében nem szabályozza a törvény, hogy a szakszervezeti taglétszám megállapításához mely időszak adatait kell figyelembe venni. E hiányosság jogszabály értelmezéssel sem pótolható. A szakszervezetek kollektív tárgyaláshoz és kollektív szerződés kötéséhez való jogát sérti az a rendelkezés, amely egy kollektív szerződés hatályban léte alatt újonnan kollektív szerződéskötési jogosultságot szerző szakszervezet esetén nem teszi lehetővé, hogy az érdemi tárgyaló és megállapodást kötő félként vehessen részt a kollektív szerződés módosításában vagy hogy felmondja azt. Ez sértheti az ILO 98. és 154. sz. egyezményét. Sértheti az ILO 87. sz., 98. sz. és 154. sz. egyezményeit az a rendelkezés is, amely nem teszi lehetővé, hogy a 10 %-ot önállóan el nem érő szakszervezetek, ha együttesen elérik ezt a szervezettségi szintet, vagy akár együttesen a munkavállalók többségét is eléri vagy meghaladja a taglétszámuk, együttesen, koalícióban folytathassanak kollektív tárgyalást és köthessenek kollektív szerződést. A törvény rendelkezése ebben az esetben lényegében arra kényszeríti a szakszervezeteket, hogy jogilag is egyesüljenek. Ez a jogi megoldás ellentétes a munkavállalók szervezkedési szabadságának jogával, amelyet az ILO 87. sz. egyezménye alapjogként határoz meg. V. A köztulajdonban álló munkáltatókra vonatkozó speciális szabályok A köztulajdonban álló munkáltatókra vonatkozó speciális szabályok (Mt ) diszkriminatívak amiatt, hogy a munkáltató tulajdonformája miatt tesznek különbséget az egyes munkavállalók, valamint szakszervezetek közt. Így indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozzák ezen munkavállalókat a szervezkedési jog, valamint a kollektív tárgyaláshoz való jog gyakorlása szempontjából is. A törvény indokolatlanul korlátozza az ezen munkáltatóknál hatályban levő, illetve megkötendő kollektív szerződések hatókörét; továbbá korlátozza a tulajdonosi jogokat gyakorló állam, valamint az önkormányzatok mozgásterét. A munkáltatók a szakszervezeti jogok tekintetében megszorító értelmezést alkalmaznak (elzárkóznak attól, hogy a törvényben nem szabályozott kérdésekben megállapodjanak, az Mt. XIX-XXI. fejezeteiben foglalt jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének feltételeit kollektív szerződésben részletezzék), amely pedig az Mt (1) bekezdésének kiüresítéséhez vezet. A törvény hatályba lépésétől eltelt időszakban különösen a munkaidőre vonatkozó eltérő szabályozás (a munkaközi szünet nem lehet a munkaidő része, továbbá az általános teljes munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidő, az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében történő megállapítást kivéve, nem írható elő) vált jelentős konfliktusok forrásává az érintett munkáltatóknál és munkavállalóiknál. E rendelkezések alkalmazása növeli a munkavállalók terhelését, jelentős többletmunkával jár, hátrányosan hat családi és magánéletükre, és nagyarányú elbocsátásokat vetít előre. A veszélynek és egészségi ártalomnak kitett munkakörök megítélése pedig az egyes, azonos munkahelyen dolgozó munkavállalók közt is indokolatlan, hátrányos megkülönböztetést eredményez. VI. Az Alaptörvény, a nemzetközi egyezmények és az Európai Unió jogának sérelmét okozó szabályok A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek szabályozása az emberi méltósághoz való jog részét képező önrendelkezési jog sérelmét okozza, így ellentétes az Alaptörvény II. cikkében foglaltakkal. Ugyancsak ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság tételével [4/1998. (III. 1.) AB határozat]. A felmondási tilalmak és a gyermekvállalással összefüggő fizetés nélküli szabadság szabályozása ellentétes lehet a szülői szabadságról szóló, felülvizsgált 2010/18/EU irányelvvel. 4

5 A szabadság kiadására és elszámolására vonatkozó rendelkezések nem biztosítják a négy hét éves szabadságot, így sértik a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelvet (2003/88/EK). Úgyszintén sértheti a fenti irányelvet az elszámolási időszak bevezetése, a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarend szabályozása, valamint a munkaidőkeretre, a napi, illetve heti pihenőidőre vonatkozó rendelkezések is. A munkáltató kártérítési felelősségének szabályozása nincs összhangban az ILO 17. és 42. sz. egyezményével. A határozott idejű munkaviszony korábbi szabályainak elhagyása ellentétes lehet az 1999/70/EK irányelvvel. A 2001/23/EK irányelvbe ütközhet a munkáltató személyében bekövetkező változás szabályozása, többek közt a jogok és kötelezettségek átszállása, az üzemi tanács konzultációs joga, a tájékoztatásra előírt időtartam mértékének meghatározása, valamint a szakszervezet részvételi jogának (lehetőségének) hiánya vonatkozásában. A munkaszerződés megkötését követően a munkavállalónak adott tájékoztatás szabályozásánál az Mt. nem tesz maradéktalanul eleget a 91/533/EGK irányelvben foglaltaknak. A csoportos létszámcsökkentés során a szakszervezetet nem illeti meg konzultációs jog, ami sérti az erre vonatkozó 98/59/EK irányelv rendelkezését. (A kollektív munkaügyi kapcsolatok szabályozásának anomáliáit egyebekben az előterjesztés IV. pontja tartalmazza.) Összegzés: Az előzőekben felsorolt, az Mt. végrehajtása során felmerült gyakorlati problémák nem teljeskörűek, azt azonban jól mutatják, hogy az Mt. hatályba lépése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján az Mt. egyes rendelkezéseinek átgondolása, módosítása szükséges. Budapest, november 15. 5